Találatok a következő kifejezésre: Normális az érzés a (109 db)

Mikor látszik már az uh-n a petezsák? Normális az ha a terhesség elején "mindjárt megjön" érzésem van?

Bocs, lehet hülye a kérdés, de tegnap teszteltem pozitívat és nagyon félek, mert volt már vetélésem. Ilyenkor kapok valami gyógyszert? Hogy lehet az aggodalmat ilyenkor kiírtani? Remélem nem lesz ilyen az egész terhességem.

Legjobb válasz: Pont ezt kérdeztem a dokimtól, és õ azt mondta, hogy kb. 5 hetesen szokott látszani szépen. Biztosan vannak akik erre ellenpéldát tudnak mondani, mindenesetre én így tudom.

Pont ezt kérdeztem a dokimtól, és õ azt mondta, hogy kb. 5 hetesen szokott látszani szépen. Biztosan vannak akik erre ellenpéldát tudnak mondani, mindenesetre én így tudom.
Szia! Én is tegnap teszteltem pozitívat, s azonnal hívtam az orvosomat, mert alacsony a progeszteron szintem és könnyen elvetélhetek. Én Utrogestan hüvelytablettát kaptam, amibõl 8 óránként kettõt kell használni. Szerintem sürgõsen konzultálj a dokiddal, nehogy baj legyen. Gratulálok!
Szia! Gratulálok! 5 hetesen már lehet petezsákot látni. A mindjárt megjön érzés nálam a kimaradt mensi után még kb. 2 hétig tartott. Ez nem probléma, baj akkor lehet, ha nagyon erõsen görcsölsz és vérzel. Minden jót!
Szia! Gratulálok és remélem minden rendben lesz. 5 hetesen már a petezsákot látnia kell ha még mést nem is. Én különben pont ebben a cipõben vagyok csak én olyan kb 6 hetes lehetek és 3 hónappal vagyok egy vetélés után. Nekem a kell mennem este uh-ra nagyon izgulok, félek, s kiváncsi vagyok. Én is azért megyek korán mert hátha szednem kell valamit. Az elõzõ babával 5 hetesen voltam akkor még csak petezsák volt benne egy "pötty".7 hetesen kellett visszamennem akkor már volt szivhang, utána 11 hetesen mentem és akkor már sajnos nem volt:-( Szoritok Neked és vigyázz magadra!
Szia! Én most 15 hetes vagyok, és az elejétõl fogva van "mindjárt megjön" érzésem, még most is szokott. A doki azt mondta, hogy teljesen természetes, tágul a méh.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, akkor délbe felhívom inkább én is, nehogy baj legyen.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a választ!

Normálisak ezek az érzések a 2. gyerek elõtt?

Kisfiam 3 hónap múlva lesz 5 éves, nagyon jó a kapcsolatunk. Eljött az idõ, hogy legyen testvére, mert nem szeretnénk, ha egyedül lenne.

Legjobb válasz: Nem terveztük, csak jött, én is rettegtem, 3 éves volt a fiam akkor. Csodálatos, sokkal jobb, mint gondoltam, a "nagy" segít, élvezi a babázást, és sokat jáétszunk együtt is 3an, 4en. Hidd el, ha megérik benned az elhatározás, tisztább lesz a kép :)

Nem terveztük, csak jött, én is rettegtem, 3 éves volt a fiam akkor. Csodálatos, sokkal jobb, mint gondoltam, a "nagy" segít, élvezi a babázást, és sokat jáétszunk együtt is 3an, 4en. Hidd el, ha megérik benned az elhatározás, tisztább lesz a kép :)
Nahát, én is hasonlóképp vagyok! Ha ilyen sok nõ érez hasonlóan, akkor az csakis normális reakció lehet:) ))Szeretnék egy második gyermeket, de nálam olyan ez, mint egy hullámvasút. Az egyik pillanatban még 100%-ig elszánt vagyok, de aztán elbizonytalanít, hogy lesz-e elég erõm, türelmem. 5 éves a fiam, ovis kora óta dolgozom újra. Nagyszerû munkám van és -kicsit szégyellem is bevallani- de félek, hogy a második gyerek után már esetleg nem tudnék oda visszamenni. Persze, ez nem lehet visszatartó ok, de azért aggaszt, hogy mi lenne aztán. Borzasztó, hogy az anyagiak ennyire meghatározzák a családok életét.Ugyanakkor meg ez mégsem lehet kifogás.
A kérdező hozzászólása: Úgy örülök, hogy összejöttünk itt páran, hasonló érzésekkel. Bevallom, meglep, hogy mások is így gondolkodnak. Én totál azt hittem, hogy én vagyok ennyire nem normális. De úgy tûnik, ez nem így van. Szinte ugyanazt érzem, amit Ti is írtok. Valaki említette az anyagiakat! Igen, annyira szomorú, hogy sokszor ez (is) meghatározza, hogy bõvüljön-e a család. Bizony, nálunk ez is egy fõ indok a NEM mellett. :( Egy gyerekkel könnyebb, még a lakáshitelt is fizetjük, de nem éhezünk mellette. Persze két gyereknél, fõleg, amikor az egyik elkezdi a sulit....hát, már nem ugyanaz.
A kérdező hozzászólása: 14-es válaszoló. Nagyon szorítok Nektek! Mindenképp írd meg, hogy terhes vagy-e! :) ) Azért ez nem semmi, hogy a kisfiad így jelzi, hogy baba van a pocakban!!! Egyébként az enyém is szeretne tesót, még ha nem is tudja pontosan, hogy az milyen. Õ csak azt látja, hogy az oviban, akinek van tesója, azt az anyukája ebéd után hazaviszi. Édesem, mindig ezt mondogatja, hogy szeretné, ha majd én is hazavinném Õt! :(
A kérdező hozzászólása: 16-os válaszoló! Mintha rólam írnál! :) Én is egy hullámvasútban érzem magam. Napközben mindig arra gondolok, hogy de jó lenne, akarom, legyen már, de amikor este mondjuk arra kerül a sor, hogy összebújjunk a férjemmel és tudom, hogy pont esélyes a baba, akkor meg nem akarom. Egyébként engem az is kicsit visszatart, hogy a férjem sem biztos benne. :( Ha Õ 100%ig akarná, akkor nekem is könnyebb lenne. Õ csak a pénz miatt bizonytalan, mert nagyon racionális gondolkodású, és bizony van még 10 év lakáshitelünk. :(
A kérdező hozzászólása: 13-as válaszoló! Sajnálom, de szorítok, hogy minél hamarabb legyen baba. És igen, ezen is elgondolkodtam. Talán nekünk sem jönne össze elsõre, azért, mert a kisfiam rögtön megfogant. Azóta eltelt 5 év, lehet, hogy már nem is sikerülne elsõre. :( Most itt agyalok, mire úgy gondolom, hogy igen, jöhet, ki tudja...talán nekünk is próbálkozni kell....de az már tényleg nagyon nem lesz jó, hiszen már 7 éves lesz a kisfiam.
sziasztok! napok óta figyelgetem a kérdést de most már nemtudom megállni hogy ne írjak nektek egy kis biztatást! Szóval legtöbben azt írjátok, hogy nemtudjátok, hogy bírnátok 2 gyerekkel, hogy tudtok idõt szakítani mindkettõre stb!Erre én azt tudom írni, hogy egy nõbõl egy anyából hihetetelen tartalék erõk tudnak mozgosulni tehát hidjétek el nekem lesz erõtök mert MUSZÁLY!És pont azért lesztek jó másodszoros anyák mert ilyen lekiismeretetek van és nem csak "pottyantjátok" a gyerkõcöt! A másik amit írtatok:nemtudjátok tudnátok-e szeretni vagy ugyanúgy szeretni mint az elsõt!A válaszom IGEN!A szeretet a gyerekek számával nõ!Nem az van hogy van egy szeretethalmaz és az felére csökken!Szóval lehet ugyanúgy szeretni mindkettõt!SÕÕT!Egy gyereknél már csak kettõ a legnagyobb boldogság!És tudjátok miért???Mert csodálatos nézni ahogy pl a 3, 5 éves fiam odamegy az 1 éves öccséhez és puszit ad neki vagy mikor a boltba vásásrolok és vesz a nagy magának valamit(pl túró rudi)és teszi a másikat automatikusan a kistesónak, vagy mikor hangos göndör kacajokat hallok a gyerkszobából, odaosonok, bekukucskálok és a két gyerek bírkózik a nagyágyon!Ez mindennel felér és elszáll a fáradságod! Meg még amit legtöbben említettetek, hogy a nagy nehogy sérüljön:ha jól csinálod nem fog.Mindenbe bevonni a kistesó körül(pelenkát hozd ide, cumiját odaadja stb)ha szoptatsz közben olvashatsz a nagynak(én már a legózást is tökélyre fejlesztettem szopi közben)altatni nem kell külön-külön, bebújtok a nagyágyba mind3-an a kicsi szopi közben elalszik a nagynak meg halkan énekelsz vagy mesélsz, mindent meglehet oladnai és ennél szebb nincs mikor mindkettõ meletted szenderül álomba, ráadásul a testvérkapcsolatot is erõsíti hogy együtt alszanak el(persze utánna a picit be kell tenni a kiságyba) Azon kívül a nagytesóval az elején kellenek külön programok még ha csak annyi hogy hetente 1x fél óra bevásárlás együtt, addig a kicsit apára vagy nagyira bízni! Mi a múltkor elvittük Apával a nagyot termálba addig a kicsi a nagyival, gondoltuk egy kicsit legyünk hármasban a naggyal mint azelõtt, hát tudjátok mi történt!A nagytesó fél óra múlva azt mondta:"de jó lenne ha itt lenne Olivér(a kistesó) és õ is pacsálhatna velem"Szóval egy idõ után már hiányzik is neki! Nincs szebb a testvéri szoros köteléknél és ez felnõtt korban is igaz.egymás támaszai lehetnek ha mi már nem leszünk. Egy szó mint száz:én is fáradt vagyok sokszor, azt sem tudom hol áll a fejem, ezer fele kell szakadnom, sokszor úszik a házatartás de tudjátok van az a mondás akinek egy kicsit kuplerájos a lakása biztos boldogok a gyerekei.Tehát van amikor napokig halogatom a fürdõ kiatkarítást mert inkább a gyerekekkel játszok vagy elmegyünk egy játszóházba vagy bármi! Szóval ha újrakezdhetném akkor is bevállanám a kistesót pedig hidjétek el nekem is ugyanezek az érzések kavarogtak. Na kedvet kaptatok a tesóprojekthez????
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Kedves utolsó tök jókat írtál, pont ilyenek kellenek nekünk :D Te egyáltalán nem hezitáltál a második elõtt? Ugy mint mi? :) A másik, hogy ahogy írod jól megvannak a gyerekek egymással. Ez szuper, szerintem ha sok év lenne köztük akkor lehet már nem így lenne, mert más az érdeklõdésük nem? Nálatok az a 2, 5 éve még tök jó, nálunk is kb ilyen lenne ha most belevágnánk :) A terhességed mennyiben volt másabb az elsõnél? Volt valami probléma az elsõnél és a másiknál nem vagy fordítva? Csak mert öregszik :) az ember és jönnek a nyavaják :) Nekem terhességi cukrom volt, a másodiknál is szerintem lenne..... mondjuk kibírtam nem volt gond, de akkor több idõm volt figyelni mikor van kaja és mit eszem hány grammot stb. most meg ki tudja.... A tested hogy bírja amúgy ezt a sok igénybe vételt? Itt arra gondolok, hogy cipelni a gyerekeket stb. Mert nekem már ennél az egynél is van a derekammal gond, bár nem komoly, de fájogat néha. Meg a szülésbõl is még úgy érzem van mit felépülni méhsüllyedés ilyesmi, intimtornázni szoktam mostanában, de más gond szerencsére nincs.
A kérdező hozzászólása: Kedves 22-es válaszoló! Köszi, hogy itt vagy és próbálsz minket biztatni! Nagyon jó volt olvasni a soraidat! Én mindenképp kaptam egy kis lökést! :D Köszi, hogy megosztottad a véleményed velünk, hezitáló anyukákkal. Nálunk amúgy nagy lenne a korkülönbség, mivel már lassan 5 lesz. Engem azért ez is kicsit eltántorít. Bár, sok anyuka azt mesélte, hogy pont jó a nagy korkülönbség, könnyû bevonni a nagyot, aki ilyen korban még szívesen segít. Talán annyira nem is sérül, mert már megérti a helyzetet, hogy Õ a tesója és anya érzései nem változtak iránta. Persze, együtt legózni már nem fognak, de ettõl még lehetnek nagyon jó tesók.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Én kis korkülönbség párti vagyok, ez a hozzászólásaim között benne volt :) de ne tántorítson el, hogy nagyobb lenne nálatok. Nemrég egy cipõboltban mikor a fiamnak vettünk cipõt odajött egy anyuka a fiával aki már kb 8-9 éves lehetett és egy pici lány akinek elsõ cipõt vettek. A kis(nagy)fiú imádta a kislányt és az én kisfiamhoz is nagyon kedvesen közelített, sõt annyira, hogy alig tudott tõle elszakadni még mikor a pénztárnál voltak vissza is szaladt a fiammal még ökörködni, kukucskált, bohockodott neki. Tök jól elvoltak, pedig tényleg 8-9 körül lehetett. Én azért vagyok kis korkülönbség párti, mert nincs tesóm és így tudnám elképzelni, hogy hasonló gyerekkor játékok, egyszerre nõnek fel, így talán könnyebb lenne nekem és nekik is, de abban igazad van, hogy nálatok már a fiad több mindent megértene, sõt valószínû nem azzal a játékkal akarna játszani amivel pl a majdani akkor már 3 éves tesója, mert õ már 8 körül lenne, suli stb, nálunk még akár lehetne is ilyen pl 5-3 év. Lehet nálatok kevesebb veszekedés lesz, mint nálunk :) Szóval nem biztos hogy rossz a nagy korkülönbség!!!! Én egyiket sem tudom :) milyen, nincs tesóm így esetleg a környezetembõl tudok kiindulni.
14-es vagyok. Megjött a nem várt havi ciklus. :'( De NEM adjuk fel!!! :)
A kérdező hozzászólása: Ó, nagyon sajnálom kedves 14-es! :( De tényleg ne add fel! Lehet, hogy majd egyszerre leszünk terhesek. Most azt beszéltük, hogy a következõ hónapban belehúzunk. Majd Isten eldönti helyettünk. Ha jönni akar hozzánk a baba, akkor össze fog jönni nálunk is!
A kérdező hozzászólása: kedves biztató anyuka, nagyon köszönjük! :)
Nagyon jó a bíztató anyuka linkje, topicja. Elolvastam, köszönöm, hogy közzétetted, hogy bizony annó tényleg te is bizonytalan voltál. Jó volt olvasni :) És jó látni hogy változtál, a sok kételybõl mi lett, egy szép család :)
Nahát, én is hasonlóképp vagyok! Ha ilyen sok nõ érez hasonlóan, akkor az csakis normális reakció lehet:) ))Szeretnék egy második gyermeket, de nálam olyan ez, mint egy hullámvasút. Az egyik pillanatban még 100%-ig elszánt vagyok, de aztán elbizonytalanít, hogy lesz-e elég erõm, türelmem. 5 éves a fiam, ovis kora óta dolgozom újra. Nagyszerû munkám van és -kicsit szégyellem is bevallani- de félek, hogy a második gyerek után már esetleg nem tudnék oda visszamenni. Persze, ez nem lehet visszatartó ok, de azért aggaszt, hogy mi lenne aztán. Borzasztó, hogy az anyagiak ennyire meghatározzák a családok életét.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); 14-es válaszoló vagyok. Nos, a kérdés nagyon is jó. Kérdezõ, mintha magamat hallanám! :D Dettó ugyanezt érzem én is...Van egy 5 éves kisfiam, és Õ nagyon szeretne kistesót. Tegnapelõtt azt kérdezte tõlem: "Anya, a pocakodban van kisbaba??!!" Én: "Öööö, nem hiszem, nem tudok róla, hogy lenne". (?) Tegnap pedig határozottan mondta: "Anya! Hamarosan Kisbabád lesz"! Én: Kikerekedett szemek! Ugyanis késik a menzeszem, mindig idõben szokott megjönni, most még csak 3 napot, de nálam ez már furcsa. Még akkor is idõben jön, amikor fel vagyok fázva. :/ Most nem vagyok. És semmi jele annak, hogy megjönne. Tehát LEHETSÉGES, hogy kismama lennék? :) )) Nagyon örülnék neki, és a kisfiam is biztosan, de ugyanakkor félek egy kicsit. :/ Sajnos Édesanyám tavaly decemberben hunyt el, és Õ már nem láthatná a második unokáját. :'( Tudom, látni fogja, csak másképp. :( Tehát nem csak félek, hanem szomorú is vagyok. :( Nem tudom, hogy milyen egy 2. gyermekkel élni, vagyis majd négyen... Nagyon szeretnék még egy Babát, de most valahogy "elszomorodtam"... Tényleg nem tudom mi lesz, 50-50% Ha a héten nem jön meg, akkor tuti sikerült... Mindenképpen meg fogom írni!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ! Mi egyébként tervezzük, mert most is éppen az ovuláció napjára tervezzük az együttlétet. Tehát úgy próbáljuk idõzíteni, de mégsem vagyok biztos magamban, vagy nem is tudom, hogy mit akarok. Jó lenne egy jövõbe látó szemüveg! :)
Nézd! Én második gyerek vagyok. Van egy bátyám. Szeretjük egymást. Anyum mindig meséli még a mai napig hogy a testvérem féltékeny volt. Azonban úgy gondolom hogy ez teljes mértékben a szülõn múlik. A szüleim jobban is csinálhatták volna. Ha beszéltek ketten a fiatokkal hogy jön egy kis tesó , de õt ugyanúgy szeretitek. A baba ideje alatt sem szabad õt elhanyagolni. Amíg te babázol addig vele apa foglalkozik aztán váltás. csak meg kell találni a módját. Menni fog az!
Hasonló a mi életünkhöz... Két gyermeket terveztünk anno. A fiam születése után azt mondtam, többet nem akarok. :-) 3 éves volt, amikor a férjem elõször felhozta a tesó témát. Aztán nehezen, de meggyõzött. Ugyanezek az érzések kavarogtak bennem is, annyira "tökéletes" volt az életünk hármasban. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lenne, ha érkezne egy baba az életünkbe. Ráadásul a kisfiam elég anyás, mindenki azt mondta, nem kell neki kistesó, mert meglátom, milyen gondban leszek akkor. Egyedül a férjem mondta, hogy de kell. Õ tipikusan a "lassú víz partot mos" típus, így 4, 5 éves volt a nagy, amikor megszületett a kicsi. Most 15 hónapos múlt a kislányom, és azt mondom, így tökéletes a család. Hihetetlen, mennyire imádják egymást, mondjuk tényleg oda kell figyelni az elején, nehogy a nagy sérüljön.
Olyan jó olvasni ilyet :) Pont mintha magamat olvasnám, ugyanez..... csak az én fiam 1, 5 éves. Terhesség elõtt mindenképp 2 gyerket akartam. De így most én is bizonytalan vagyok. Egész jól kialakult a napirend, én is regenerálódtam, bár még lenne mit. :) És most újra elõrõl mindent, ráadásul már nem lenne ennyi idõnk a fiamra. Szépen le tudunk ülni játszani vagy menni ide-oda, két gyerekkel már nehezebb, mert két felé szaladnak :) vagy nem? Nekem nincs tesóm, így nem tudom milyen ha van.
én is épp igy érzek, szeretnék is de nem is, mert ugy érzem egyre tudok figyelni, stb...felborulna a nyugis édeshármas....de szeretnék ujra babáni persze, de tényleg nem olyan mint az elsönél volt....ott mostazonnal gyereketakarok-érzésem volt....
A kérdező hozzászólása: Úgy látom, hogy a gondolataimmal nem vagyok egyedül. Pedig azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen dinka. Jó lenne kibeszélni ezeket az érzéseket, hátha könnyebb lenne.
Akkor beszéljük :) Nem tudom mikor megszületne a második, mennyi idõm jutna az akkor már nagyra :) Meg ha megyünk valahová akkor is két gyerek után figyelni, rohanni stb. Most a fiam imádja a közértet, jól viselkedik, de van, hogy bizony pakolni akar és nem mindegy mit :) ..... ok rászólok stb. de ha egy másik is velem van, akkor már nehezebb kétfelé. Jó persze van apuka is, de nekem is meg kell bírkóznom egyedül is a feladattal. Nem is beszélve a közlekedésrõl. Most mi még babakocsizunk (20 hós) így ott elücsörög a buszon, de ha lesz mégegy akkor a babakocsival leszállni plusz a naggyal, bár ritkán utazunk most is, és csak alacsonypadlóssal. Hát bennem a két gyerekkel való hétköznapi élet kivitelezése a nagy kérdés :)
ja és itt írta is valaki, hogy a nagyobb ne sérüljön. Hát ez az, hogy azt biztos nagyon nehéz, hiszen kevesebb az idõ, kevesebb a türelem, a fene tudja. Szerintem azért gondolkodunk így mert nem állunk készen a másodikra. De szerintem ahogy telik az idõ annál nehezebb lesz, hiszen a nagyobb még nagyobb lesz és nem lesznek közös dolgaik. Más játékok érdeklik majd, már lehet nem a homokozó fogja érdekelni, úgy meg még nehezebb lehet. Ha kicsi a korkülönbség még hasonló az érdeklõdési kör és nem babysitter a nagyobb.
A kérdező hozzászólása: Igen, én is féltem a nagyot, mert elég anyás, és hát én is imádom Õt. A mai napig engem igényel pl. az esti alvásnál is. Nálunk nem úgy megy, hogy jó éjt és kimegyek a szobából. Ott "kell" vele lenni, ezt igényli. A kiságy mellett ülök, Õ fogja a kezem, vagy kéri, hogy tegyem oda a fejem és átöleli a nyakam. De ez nekem nem baj, én is szeretek így aludni. Örülök, hogy még ennyire igényel. Nem sokáig tart már ez az idõszak. :( És ha lesz egy csecsemõ, akkor félek, hogy sokszor vissza kell utasítanom, most nem tudok menni kisfiam, pelenkázok, most nem alszok veled, mert az öcsit/hugit kell altatni, szoptatni, mittudomén. De húzni se akarnám, mert mi se fiatalodunk már. Én 34, férjem lassan 40. :/
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Nekem is jól esik beszélni... Kedves kérdezõ, mintha rólunk írnál. Az én kisfiam is velem aludt el, meseolvasás, és legyünk ott, ameddig elalszik. Volt kb. fél év, amikor nem igényelte ezt, de egy betegségnél visszaszokott. Annyi változás történt, hogy most jó neki apa is, így a férjemre hárul ez a feladat. Szerencsére ügyesen megoldja, sõt örül, mert eddig tényleg csak én léteztem a gyereknek. A mindennapok nehezek, fõleg az elején. Középsõs volt, amikor a tesó született, pont õszi szünet jött, mire hazaértünk, így nehéz volt neki újra oviban lenni. Nálunk a család nagyon segítõkész volt, jöttek játszani az unokatesók a naggyal, míg én a kicsivel voltam, illetve pesztrálták a kicsit, hogy a naggyal lehessek. Az oviba vitelt a férjem oldotta meg, csak szeptembertõl viszem én. Nekem nincs jogsim, így bicózunk (kisvárosban élünk, itt sokan közlekednek biciklivel), a kicsinek is tetszik, a nagy meg büszke, hogy egyedül közlekedik. A hideg idõben szintén a férjem viszi, bár így hamarabb indulnak, mint velem.
Én is már írtam ide neked most nemrég, ma is :) de náluk is az elalvás velem van :) a kisfiam mellé fekszem, a kisszobába meg van a nagyágy amin aludtam mikor még szoptattam az elején, így arra ráfekszik én mellé és így elalszik, utána beteszem az ágyába. Nekem sem teher. Apukával nem tud elaludni, lehet ez változik majd, de nekem így is jó. Még pici a meseolvasáshoz, de késõbb majd erre az idõszakra jó lesz a mese. Ja és nem büdös a munka, nem azért nem mennék vissza szívesen dolgozni. Amúgy egy gyerek 24 órás szolgálat :)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Bennem is voltak ilyen érzések két évvel ezelõtt. Akkor késett is a mensesem, és elég furán is éreztem magam. Teljesen kivoltam, nagyon nem szerettem volna még gyereket. Akkor másfél éves volt a gyerekem. Végül megjött, és én megkönnyebbültem. Olyanok miatt aggódtam, hogy nem fogom bírni erõvel, türelemmel. Ráadásul a terhességem végén kórházban is kellett feküdnöm, nem volt épp leányálom. Aztán egy évre rá felülkerekedett bennem a második gyerek utáni vágy....de ennek már egy éve! Sajnos azóta sem jött össze! Most már három és fél éves a gyermekem. Azért ekkora korkülönbséget nem akartam. Amúgy már mondogatja, hogy szeretne kistestvért. Remélem nemsokára teljesül a kívánsága! Szóval mai eszemmel bánom, hogy ennyit vártam, de akkor úgy éreztem, hogy még nem akarok. Ezen nem tudok már változtatni. De az ember nem erõszakolhatja meg magát. Lehet, hogy még nem állsz rá készen, de az is lehet, hogy ha mondjuk teherbe esnél, akkor az a bizonyosság, hogy már ott van a hasadban, minden kételyt eloszlatna.
Sziasztok! Nagyon jó volt olvasni a leveleket, de nem tudtam mindet, mindenképp szakítok rá idõt, és én is szeretnék csatlakozni hozzátok, mert érdekes dolgok történnek velem mostanában. :) Jaj, nagyon jó a téma! (Megelõztél kérdezõ! :D ) Hamarosan jelentkezem! ( Azért is írok, nehogy ne találjam meg a kérdést késõbb! :D )
A kérdező hozzászólása: 14-es! Ha esetleg olvasod...mi újság? Hogy álltok? :)

Normális az érzés, mintha a pici nyomná a hasam kifelé?

25 hetes vagyok, és kb. egy hete minden este 5 és 6 óra között úgy befordul a babám a hasfalamhoz, hogy azt hiszem, menten kinyomja valamely kemény testrészét a köldökömön. Jól körül lehet határolni a területet, ahol odanyomja magát, szerintem a feje, vagy a popsija lehet, de nagyon kemény, és komolyan fáj is. Csak akkor múlik el, ha lefekszem, és különféle "akrobatamutatványokkal" kibillentem a helyzetéb?l. Ha ezt nem tudom megtenni, egész az esti lefekvésig nyom. Tapasztalt már valaki hasonlót?

Legjobb válasz: Szia! Szerintem mindenkinek van ilyen, nekem legalábbis volt, de ha simogattam elmúlt. Simogatás alatt gyenge dörzsölés-szerût értek körkörös mozdulatokkal azon a részen, ahol nyomja magát a hasfaladhoz. Nekem ez segített, de persze nem vagyunk egyformák. Egyébként majd megszokod, nem lesz olyan kellemetlen. Nekem folyton ezt csinálta. Nyugodj meg, kb 15 hét múlva elmúlik! :) 37 hetes kismama

Szia! Szerintem mindenkinek van ilyen, nekem legalábbis volt, de ha simogattam elmúlt. Simogatás alatt gyenge dörzsölés-szerût értek körkörös mozdulatokkal azon a részen, ahol nyomja magát a hasfaladhoz. Nekem ez segített, de persze nem vagyunk egyformák. Egyébként majd megszokod, nem lesz olyan kellemetlen. Nekem folyton ezt csinálta. Nyugodj meg, kb 15 hét múlva elmúlik! :) 37 hetes kismama

Mikor és hogyan mondjam el 3 évesemnek a kistesót? Normálisak az érzéseim?

Pozitívat teszteltem, dokihoz most készülök menni. Van már egy 3 éves kisfiam aki nagyon érzékeny és ragaszkodó tipus. Más gyerekekre irigy, értem ez alatt azt, ha jön hozzánk valaki és játszom vele is, vagy felveszem akkor nagyon féltékeny. Biztosan kinövi illetve változik, de szeretném neki a legjobbakat. Viszont bennem nagyon sok a kétely. Rájöttem, hogy lehet hogy nem is foglalkoztam vele eddig annyit, mint kellett volna, illetve hogy fogom ugyanúgy szeretni mindkettejüket? Hogy fogja viselni, hogy nem csak ő van? Hogy fogok majd nem tenni különbséget közöttük? Furcsán hangzik, de valahol bűntudatom van, hogy mostantól már nem csak az ő anyukája leszek. Ezek normális érzések?

Legjobb válasz: Nem lesz könnyû, nálunk 2 év 3 hónap van köztük és végig tudta, hogy szeretnénk kistesót és várta is nagyon, de az elején nehezen viselte, hogy anya nem megy vele játszani, mert szoptat, nem tudja õt felvenni, mert a kicsi van a karjában stb. Azt mondtuk, eggyel több valaki lesz itt, aki õt nagyon fogja szeretni. Köldökön keresztül telefonált a babának és mindig megdicsértem, mennyire örül neki a kisöcsi, mit üzen neki éppen... Amikor megszületett a kistesó, bizony hozott egy kedves ajándékot a bátyjának, amit már régóta szeretett volna. Ez is jó volt. Aztán bevontam: segíts nekem pelust választani, szerinted melyik bodyt vegye ma fel stb. A kicsi elmúlt két éves és nagyon jó tesókák. Nem lesz könnyû, fõleg az elsõ év, legalábbis nekem nem volt az.

Nem lesz könnyû, nálunk 2 év 3 hónap van köztük és végig tudta, hogy szeretnénk kistesót és várta is nagyon, de az elején nehezen viselte, hogy anya nem megy vele játszani, mert szoptat, nem tudja õt felvenni, mert a kicsi van a karjában stb. Azt mondtuk, eggyel több valaki lesz itt, aki õt nagyon fogja szeretni. Köldökön keresztül telefonált a babának és mindig megdicsértem, mennyire örül neki a kisöcsi, mit üzen neki éppen... Amikor megszületett a kistesó, bizony hozott egy kedves ajándékot a bátyjának, amit már régóta szeretett volna. Ez is jó volt. Aztán bevontam: segíts nekem pelust választani, szerinted melyik bodyt vegye ma fel stb. A kicsi elmúlt két éves és nagyon jó tesókák. Nem lesz könnyû, fõleg az elsõ év, legalábbis nekem nem volt az.
Mi akkor mondtuk el a 3.5 eves lanyunknak, mikor azt hiszem a 15. Hetet mar betoltottem. Olvasok most ket, nagyon jo konyvet, szerintem ez is segitene neked, erdemes lenne belenezned! http://www.libri.hu/konyv/adele_faber.beszelj-ugy-hogy-erdek.. http://www.libri.hu/konyv/adele_faber.testverek-feltekenyseg..
12. hetet betöltve elõtte fölösleges borzolni a kis agyát, mert mi van történik valami. utána meg szépen venni kell mesekönyvet ahol a kistesó érkezik...stb utána meg uyis rzi mikor mozog a pocakban.
Én a 12. hét után tervezem elmondani a lányoknak. Amikor a 2. született a nagy 3 volt, neki szintén ekkor mondtuk el. Én is nagyon aggódtam, hogy hogy fogja fogadni a nagy a kicsit, de iszonyat szerencsém volt vele. Kiderült, hogy nagyon simulékony. Most megint aggódok, mert a kicsi egy vásott ördög és nagyon féltékeny, nem tudom hogyan fogja kezelni, hogy nem õ a legkisebb...de hátha megint pozitívan csalódok :)

6 hetes terhesen normális az, hogy a szeretkezés végén az orgazmuskor erős nyilaló érzésem van a méhem vagy a petefészkem környékén? Nem mindig ugyanott érzem. Akkor nem érzem amikor a párom megy el. A szeretkezés nem árthat a babának?

Lehet hogy kicsit túlintim a téma, de szeretném tudni hogy ez normális dolog e...

Legjobb válasz: Azt nem tudom, hogy árthat-e a babának, de nekem a dokim azt mondta, hogy egyenlõre kerüljük a szexuális együttlétet a férjemmel. Egy 12 hetes kismama

Azt nem tudom, hogy árthat-e a babának, de nekem a dokim azt mondta, hogy egyenlõre kerüljük a szexuális együttlétet a férjemmel. Egy 12 hetes kismama
Az erõs nyílaló érzést sztem beszéld meg a dokival, nem szégyen, errõl is beszélni kell.Ha nem jólesõ, hanem fájdalommal jár, lehet szüneteltetni kell egyelõre, de csak magamból indulok ki.
Én 7 hetes terhes vagyok, és kb. egy hónappal ezelõtt kezdtem érezni, hogy valami gond lehet, mert orgazmus közben alhasi fájdalmat éreztem. Ez mostanában már egyre ritkább, akkor viszont még nem is tudtam, hogy gyermeket várok. Az orvosom épp a napokban világosított fel teljesen önmagától, hogy orgazmus után ne aggódjak, ha kb. félperces kellemetlen érzésem lesz, ezt a méh összehúzódása idézi elõ az orgazmus hatására. Véleménye szerint továbbra is élhetünk szexuális életet, de ne vigyük "túlzásba", vagyis ez azt jelenti, hogy azért ne csináljuk mindennap, mert az már nem tesz jót a babának... Nem tudom, hogy ez az "erõs, nyilaló érzés", amit leírtál, ugyanaz-e, mint ami nálam jelentkezett. Nekem inkább kellemetlen volt, de nem nevezném fájdalmasnak. Szerintem csak errõl lehet szó, emiatt pedig nem kell aggódnod, de azért én a helyedben megkérdeznék egy szakembert, fõleg, ha erõsebb fájdalmat érzel. Szerintem egyáltalán nem tabu. És gratulálok a babához!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! Igazán megnyugtattatok! A nyilaló érzés csak egy pár másodpercig tart és inkább kellemetlen mint fájdalmas. De azért majd rákérdezek a dokinál is pénteken.

Normális ez a folyamat? Azt hallottam ha valaki sokat füvezik eltompulnak az érzései..

sziasztok. bizonyára egyesek jol le fognak cseszni amit most leirok de kiváncsi vagyok a véleményetekre,tapasztalataitokra.

Legjobb válasz: Elõször 3-4 éve szívtam, kezdetben 2 havonta, aztán havonta, havonta 2 szer, majd hétvégente, majd 2-3 hónapos napi szintû álomvilág következett, mert mocskosul vastag voltam, de most megint kis hétvégi kiruccanások vannak csak XD Értem hogy mirõl beszélsz, én is voltam így az elején, de idõvel rájöttem, hogy a megváltozott érzéseim, nem rossz irányba változtak meg, hanem kicsit kellemesebb lett minden! szerintem totál normális, mindenki van így ezzel néha, aki rendszeresebben szív! szerintem nem kell parázni miatta, mert csak kicsit megvilágosodtál érzés ez! Gondolom, rendesen meg lehetett tömve a cigi zöldséggel vagy valami ultra jó növénydarabkát kaptatok XD! Betekertétek elszívtátok és csatt XD XD

Lehet, hogy sikerült saját erõdbõl megoldani valamely tudatalattiban lapító problémád, ami miatt túl érzékeny voltál. Mert, ha jobban érzed magad a változás miatt, akkor ne mondja azt senki, hogy rossz dolog történt! Aki azt mondja hogy sírjunk, szomorkodjunk minél többet, hú de jó, az nem komplett! Akármit is mondanak a fûrõl és egyéb tudattágítókról a médiában, akárhogy kampányolnak ellene, szerintem jóval több jótékony hatásuk van, mint káros. Abban osztom az elõttem szólók véleményét, hogy túl gyakran nem érdemes, mert úgy viszont valóban mérhetetlen károkat képes ez is okozni! Én is azt tudom javasolni, hogy túl gyakran ne használd, a havi öt alkalom az vastagon elég (talán még kicsit sok is). (Szerintem elég havi egy is.) Amíg pozitívnak érzed a változást, sõt, ha a környezeted is annak ítéli, akkor szerintem nyugodtan használhatod.
nem mindenkinél van peace and love....neked kéne gondolkodni (ha még megy)
Elõször 3-4 éve szívtam, kezdetben 2 havonta, aztán havonta, havonta 2 szer, majd hétvégente, majd 2-3 hónapos napi szintû álomvilág következett, mert mocskosul vastag voltam, de most megint kis hétvégi kiruccanások vannak csak XD Értem hogy mirõl beszélsz, én is voltam így az elején, de idõvel rájöttem, hogy a megváltozott érzéseim, nem rossz irányba változtak meg, hanem kicsit kellemesebb lett minden! szerintem totál normális, mindenki van így ezzel néha, aki rendszeresebben szív! szerintem nem kell parázni miatta, mert csak kicsit megvilágosodtál érzés ez! Gondolom, rendesen meg lehetett tömve a cigi zöldséggel vagy valami ultra jó növénydarabkát kaptatok XD! Betekertétek elszívtátok és csatt XD XD
a fû hosszútávú hatásait mindennapi éveken át tartó készenlét után lehet észrevenni. a havonta öt az egyáltalán nem számít rendszeres, úgymond "komoly" füvezésnek. biztos hogy nem ettõl van nyugodj meg;)
Amúgy meg gondolom tinédzser vagy, és ilyen korban az ember sokat változik. Lehet, hogy megerõsödtél a sok rossz dolog miatt, és azért nem sírsz már. vagy egyszerûen megváltoztál kicsit, nem biztos, hogy a fûtõl. Havi 5 az nem sok, mondjuk éppenséggel lehetne kevesebb is, vagy nem is csinálhatnád, dehát majd kinövöd. Van egy olyan érzésem, hogy 3 év múlva már nem fogsz füvezni. :)
ezt ne hidd el. az érzéseid nem tompulnak el a fûtõl. hallani sok mindent lehet, azt hogy skizofrén meg terrorista leszel ha füvet szívsz, mind baromság. az érzéKEID tompulnak MIKÖZBEN be vagy szívva. :D
Eltompulnak az érzései? :D max a rossz negatív érzései. Gondolkodjuk már, akkor, hogy lenne Peace and Love? :)
igen, szivás utáni üresség érzés általánosnak mondható mellékhatás.. nem akarok papolni, de havi 5 az nagyon sok , csökkentsd le kicsit minimum, ha teljesen nem is tudod elhagyni, mert pár év múlva tönkremész idegileg.
hát iggen, lassan betompulnak az érzéseid..megsúgom ez baromira nem jó! sokan azt hiszik menynire ártalmatlan a fû, közben szép lassan teljesen kifordítja a jellemed...én nem szólok bele mit csinálj mit nem, de ha van eszed nagyon mértéktartó légy vele
Persze, hogy nincs mindenkinél, mer van akinek ez menõ...
Igen normális, ez az érzés! Nekem végig volt a terhesség alatt! Jó baba várást!
Szerintem ne aggódj, nõ a méhed. De azért említsd meg a dokidnak!

Az az érzés, amit egy "haveri beszólás" okoz, vagy csupán, ha elhallak a szavam mellől, az nagyobb fájdalmat okoz, mint amennyi jó érzést egy nagy baráti társaság, normális vagyok egyáltalán?

ha ilyeneken fennakadok

Legjobb válasz: normális vagy! és van az ember életében ilyen élethelyzet vagy életszakasz amikor ezt éli és tapasztalja meg, hogy nem találja meg a "hangot" más emberekkel. Én se találtam sokáig, de mégis jártam társaságokkal bulizni, beszélgetni....aztán egy pár év múlva kialakult egy olyan stabil társaságom, amiben azt tudom mondani, hogy meghallom a másikat és õk is engem és jó és boldog vagyok :)

normális vagy! és van az ember életében ilyen élethelyzet vagy életszakasz amikor ezt éli és tapasztalja meg, hogy nem találja meg a "hangot" más emberekkel. Én se találtam sokáig, de mégis jártam társaságokkal bulizni, beszélgetni....aztán egy pár év múlva kialakult egy olyan stabil társaságom, amiben azt tudom mondani, hogy meghallom a másikat és õk is engem és jó és boldog vagyok :)
szóval bocs elfelejtettem befejezni, hogy hidd el fogsz találni magad köré megfelelõ embereket.
A kérdező hozzászólása: érdekes és fura egy érzés lesz:D
Megértelek, ugyanez van velem is :/ Amit tehetsz, amit én is teszek, hogy kerülöm a baráti köröket és igyekszem kettesben eljárni emberekkel :)
Ugyanígy vagyok én is:(
A kérdező hozzászólása: jó tudni, hogy nem vagyok egyedül
az ember azt hiszi, hogy egyedül van a problémáival, aztán, amikor rátalál ilyen és egyéb fórumokra, rájön hogy mégsem :) ez már alapjában jó érzés...
Kárörvendõk vagyunk XD

Normális ez az érzés? Néha nem tudom, hogyan fogom szeretni a babát..

Nagyon règ otta vàgyunk a kistesora(kb 1ève)

Legjobb válasz: Szia, mintha csak a tegnap esti magamat olvasnám!! Éppen este beszélgettünk errõl a férjemrõl. Õ hozta fel a témát, hogy vajon a 2. gyerkõcöt is így fogjuk-e szeretni, mint az elsõt? Milyen érzés lesz? stb...Szerintem teljesen normális gondolatok ezek. Biztosan gondolkodás nélkül is kialakul ez, inkább csak azt nehéz elképzelni, hogy lesz már egy második kis emberke aki felé ugyanolyan szeretettel és türelemmel tudsz lenni mint az elsõhöz. 20 hetes kismama Sok boldogságot kívánok

Szia, mintha csak a tegnap esti magamat olvasnám!! Éppen este beszélgettünk errõl a férjemrõl. Õ hozta fel a témát, hogy vajon a 2. gyerkõcöt is így fogjuk-e szeretni, mint az elsõt? Milyen érzés lesz? stb...Szerintem teljesen normális gondolatok ezek. Biztosan gondolkodás nélkül is kialakul ez, inkább csak azt nehéz elképzelni, hogy lesz már egy második kis emberke aki felé ugyanolyan szeretettel és türelemmel tudsz lenni mint az elsõhöz. 20 hetes kismama Sok boldogságot kívánok
Én még csak az elsõt várom, de szerintem normális dologról írsz.Csak a külvilág erõltetné ránk azt, hogy ha kismama vagy akkor happynek KELL lenned, és minden szép, napos, rózsaszín és napi 24 órában sugárzol a boldogságtól. Szerintem teljesen éppkézláb érzéseket-kételyeket fogalmazol meg, van 9 hónap, hogy minden a helyére kerüljön:) ))
A kérdező hozzászólása: nagyon koszonom a vàalszokat.Kicsit megnyugodtam..màr kezdtem magam egy hulye nem anyànak valo noszemèlynek tartani..tènyleg minden vàgyam volt ez a kistestvèrke ès annyira de annyira boldog vagyok!!!mègis megfordultak ezek a dolgok a fejemben ès megijedtem!1Koszonom mègegyszer

Normalis ez az erzes? Mit tehetnek ellene? 18 eves lany vagyok, eleg sok onkielegitest vegzek. Ilyenkor nagyon jol erzem magam, de aztan sokszor ramtor az a buntudattal vegyes erzes..

amikor szinte undorodom magamtol, es arra gondolok, mi lenne, ha a baratnoim, barataim, akik szeretnek, ezt tudnak. Pedig tisztaban vagyok vele, hogy mindenki csinalja, megsem tudom elkepzelni ezt egy noismerosomrol sem. Es ugy erzem, csalodnanak bennem/megvetnenek/kirohognenek, ha tudnak, hogy szoktam maszturbalni.

Legjobb válasz: Egyáltalán nem vagy egyedül!!Én is 18 vagyok!!Én is szoktam ilyeneken gondolkodni, de ezt nem kell szégyellni semmi olyan nincs benne!!Mindenki azt teszi ami jól esik neki!!

Egyáltalán nem vagy egyedül!!Én is 18 vagyok!!Én is szoktam ilyeneken gondolkodni, de ezt nem kell szégyellni semmi olyan nincs benne!!Mindenki azt teszi ami jól esik neki!!
Semmiképpen sem kéne ezt érezned!Az, amit csinálsz teljesen normális és jó dolog. Ha nem csinálnád sok örömtõl fosztanád meg magad önszántadból, az valóban nem lenne normális. Biztos lehetsz benne, hogy az ismerõseid is mind csinálják, mert ez egy teljesen természetes dolog.Épp ezért nem gondolnának rólad semmi rosszat, ha tudnák, hogy te is csinálod. Egyébként meg, miért kéne megtudniuk? A te magánügyed az, hogy hogyan szerzel magadnak örömöt, senkinek semmi köze hozzá. És a masztizás nem csak kellemes, hanem hasznos is. Megismered a saját tested, meg tudod, hogy mi a jó neked, fejleszted az orgazmuskészségedet, és így aktus közben is könnyebben el tudsz majd élvezni.Tudod majd irányítani a párod, nem akkor fogod tanulgatni, hogy mégis mi az, ami jól esik neked. Nem lehet, hogy azért van bûntatod, mert a szüleid belédnevelték még kiskorodban, hogy bûnös dolog a maszturbálás? Sajnos erre sok szülõ hajlamos, de hidd el, nincs igazuk. Nyugodtan masztizz, amikor jól esik, és ne gondold, hogy rossz, amit teszel. Inkább az a furcsa, vagy inkább ritka, ha valaki nem csinálja.De mindenkinek a magán ügye, hogy csinálja-e vagy sem, és ha igen, akkor mikor, miért stb...
Nyugi semmi gond..mindenkivel ez van.. mindenkin átfut ez a gondolat.. ne aggódj.mindenki csinálja..aki tagadja az hazudik.. Móni
Én is így vagyok néha (17 lány) És igen én vallásos vagyok, ezért van néha lelkiismeretfordulás. De meggyõzöm magam, hogy Isten az orgazmussal kárpótolja a nõket a sok szenvedésért (menstruáció, szülés) Valami kis jó jár az életben nem?
Nem vagy te vallásos? Vagy a szüleid?
Igen, valószínû hogy amiatt. El kell fogadni, hogy ez a te tested azt csinálsz vele, ami örömet okoz. Más véleménye meg nem számít, ez a test a tied. Ha jót teszel vele, akkor jobban vagy.
A kérdező hozzászólása: Koszi a valaszokat. Nem vagyok vallasos, a szuleim sem azok, es soha nem hallottam toluk azt, hogy az onkielegites bun, nalunk a szex mindig is tabutema volt, nem beszelunk ilyenekrol. Lehet, hogy emiatt van?
Az önkielégítés nem bûn (csak a bigott vallásosok szerint) és nem is csalod meg vele a másikat. Ha neked sokkal nagyobb szexuláis igényed van, mint neki, akkor: - vagy megcsalod - vagy megerõszakolod (akár szavakkal is lehet) - vagy tûrsz (ez nem sokban különbözik a cölibátustól) - vagy segítesz magadon - vagy megpróbálod megbeszélni vele, és kialakítani valamilyen megoldást - vagy a fentiek kombinációja. Döntsd el, ezek közül melyik a legjobb.
Nekem is bûntudatom van.De én tudom hogy ezt belém nevelték, és ezért haragszom a szûleimre nagyon. Másrészt, hogy van pasim és mellette is végzek önkielégitést.Arra gondolok hogy vmilyen szinten megcsalom Õt ezzel.(a megcsalást képletesen értem)
Ezen nincs mit szégyellni, ha jólesik, akkor ne foszd meg magad az érzéstõl!...és szerintem is hazudik az, aki azt mondja, hogy õ nem csinálja! Én pl. a falra tudnék mászni annyira izgató számomra, ha a partnerem aktus közben is megérinti magát és simogatja a csiklóját! Természetesen én is nagyon szívesen simogatom neki, de ha látom amint közben maszturbál, attól teljesen kész leszek! Azt hiszem ezzel egyébként a legtöbb pasi így van. Néha szoktam is kérni tõle, hogy kicsit simogassa magát! Próbáld ki, nem fogsz vele csalódást okozni!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!