Találatok a következő kifejezésre: Normális az, nem tudok a (234 db)

Normális, hogy nem tudok az érettségire tanulni/koncentrálni mert állandóan azon jár a fejem, hogy meglett-e a nyelvvizsgám?

nagyon rossznak érzem a nyelvvizsgát, úgy érzem, hogy nem lesz meg és szinte belebetegszem ebbe. szörny? érzés :S semmire nem tudok koncentrálni, állandóan arra gondolok :(

Legjobb válasz: Nekem most államvizsga közepén ez a ajom, de tudom, h nem lett meg, és csak elfogadom. Fontosabb, h tanuljak a vizsgára. Te is tedd inkább. Ne ezen törd magad, mert per pill fontosabb az, ami elõtted van, mint az, amit már megcsináltál, csak nem tudod az eredményét!

Nekem most államvizsga közepén ez a ajom, de tudom, h nem lett meg, és csak elfogadom. Fontosabb, h tanuljak a vizsgára. Te is tedd inkább. Ne ezen törd magad, mert per pill fontosabb az, ami elõtted van, mint az, amit már megcsináltál, csak nem tudod az eredményét!
Nyugi Nincs semmi baj
Nekem a kicsi 18 hós, a nagy 5 és fél éves, és nagyon izzad mind a kettõ. egészségesek, nincs semmi bajuk. Próbálj meg állandóan szellõztetni, tiszta pamut legyen rajtuk alváskor. Valószínû, hogy nagyon nem bírják a meleget, nálunk is így van.
Az enyém is 2 éves, õs se bírja egyáltalán a meleget. Még élen is képes leizzadni, ha 21 fok fölé megy a hõmérséklet... Nekem mind a 4 gyerekem ilyen, ettõl függetlenül teljesen egészségesek :) ) Csupán a szervezetük így védekezik a nagy meleg ellen.

Az normális ha nem tudok elélvezni ha ujjazom magam? és akkor sem nagyon ha a csiklómat maszírozom?

lehet hogy gáz, de én megszoktam kefélni pl egy olyan tárgyat ami hasonlít egy péniszre :)) az jó érzés, kéne egy pasi, de szerelem nélkül nem szexelek!! pedig már annyira kívánom, mit csináljak??

Legjobb válasz: akkor mégiscsak szexelj szerelem nélkül....

akkor mégiscsak szexelj szerelem nélkül....
Szexelj szerelem nélkül:D Vagy keress megXD
Ha jól esik akkor miért nem? Kínozd csak magad a kis ideológiáddal.. Vagy keress barátot.
Az ujjazástól én se tudok elélvezni, csikló izgatástól viszont már igen. :) 20L
Igyál egy pohár bort, vagy kettõt, tegyél be zenét, ülj be a kádba állítsd masszírozóra a zuhanyfejet, és hajrá. Ne eröltesd, kényeztesd, ez nem egy gomb amit megnyomsz ha akarsz valamit :) Ne idegeskedj, csak élvezd. Ezen kívül a rezgõ tárgyak és a fantáziád is jó kiindulópontok, de ha lehet mindent csak óvszerben használj :) Mivel én tanácsot sosem adok, csak ötletelek, tiéd az érdem ha jól használod... amit felhasználsz :) Ha kérdésed van írj nyugodtan privátot és pártatlanul, korrekt válaszokra számíthatsz, bármilyen témában.
anyukámmal megbeszélném.mammy , én most lány vagyok, or fiu.

Az normális, hogy nem tudok ülve pisilni csak a wc felett guggolva?

Mintha abban a pozicíoban nem találná meg az útját, de így is fáj.. a nagy wc is.. 6 apja szültem.

Legjobb válasz: *napja

A kérdező hozzászólása: *napja
A kérdező hozzászólása: Akkor ezek szerint normális.. Pedig már járás közben is folyik a könnyem, annyira fáj a seb. Nem volt könnyû szülésem, de el nem sírtam magam, most meg...
az elsô héten a nagydolog csak guggolva jött ki. pisilésnél is sokszor fel kellett állni, mert úgy éreztem szétszakad a seb. hamar túl leszel rajta, nekem 2-3 hét alatt elmúlt.
Én is igy voltam. Lassan 3 hete szültem, és megy már ülve is :)
Normális. Én majdnem 3 hétig szenvedtem a gátsebemmel. Nyugi, helyre fogsz jönni :)
Normális persze :) kb fél óra volt egy pisilés, és nekem is könnyebben ment zuhany alatt. Ha letelik a gyermekágyi idõszak és nem javult, vagy csak minimálisan a kontrollon mindenképp jelezd az orvosodnak!!
nekem nem volt gátmetszésen de én se tudtam pisilni ülve, csak ha megemeltem magam! és így is sokáig éreztem!
6 nap? Hát én még 2 hétre rá is szenvedtem a gátsebbel...:( Az elsõ héten, ciki nem ciki, csak a zuhany alatt tudtam pisilni, annyira fájt. Szóval 6 nappal szülés után még kb bármi normális ott lent.
Hát 6 nap után még ne várj csodát. Fõleg ha gátmetszésed is volt. Esetleg az aranyered is kijött... Idõ kell a visszarendezõdésre. (Illetve átrendezõdésre, nekem sose lett semmi pont olyan, mint elõtte volt, mindhárom szülés után változtak dolgok, a belek elhelyezkedése is) A gyermekágy a helyreállásról szól. Ha annak leteltével is gondok vannak valamivel, akkor irány a doki. Illetve intim tornát majd elkezdheted 6 hét után. Gratulálok a babához!
Ezzel én is így voltam. Visszagondolva nekem sokkal fájdalmasabb emlék a felgyógyulás hetei mint maga a szülés. Emlékszem, átkozódtam, amikor mindenhol azt olvastam, hogy a természetes szülés után hip-hop felépül az ember, nem is fáj annyira, mint a császár...na egy barátnõm akkoriban szült császárral, egy hét múlva vígan elvolt, semmi baja nem volt, én meg még 3 hét múlva is úgy ültem le, mint egy 90 éves, és úgy jártam, mint aki berottyantott :( Kitartást, mindjárt vége, és felüdülés lesz, amikor észreveszed, hogy már a szoptatás sem fáj :D
Lau, Larcsu, Loren
Lola
Lori
Lala, Lauci, Laucika, Lauri, Lara. =)) Amúgy engem is így hívnak =DD
Nekem van egy Laura ismerõsöm és neki Lulu a beceneve :)

Azt hiszem meleg vagyok, és nem az a baj, hogy ezt hogy vállaljam fel, hanem én nem ilyen életet akarok, hanem normális életet. Nem tudom elképzelni magam, hogy egy pasival járjak/éljek. Nem akarok így élni, de ott van bennem ez a dolog. Mit tegyek?

20 éves fiú vagyok és nagyon rosszul érzem magam mostanában, elegem van az egész életemb?l. Minden rendben van a környezetemmel, egész jó családom van, jól tanulok stb Se lánnyal, se fiúval nem volt még kapcsolatom.

Legjobb válasz: De hogy érted hogy meleg vagy? Ez miben nyilvánul meg nálad?

De hogy érted hogy meleg vagy? Ez miben nyilvánul meg nálad?
Szia! Én ezen, amin most te átmész, 13 évesen estem át. Most 17 vagyok, és annak ellenére, hogy még nem volt barátom tudom, hogy meleg vagyok. Elõször nekem is furcsa volt, hogy miért tetszenek jobban a srácok, de ez van. És az, hogy meleg vagy-e vagy sem nem attól függ, hogy kivel jobb a szex. Gyógyítható vagy sem, én már nem akarok "meggyógyulni".
A homoszexualitás nem gyógyítható. Ettõl függetlenül, ha nem tudsz megbékélni ezzel egyedül, ajánlanék egy pszichológust, de csak azért, hogy segítsen elfogadtatni magad. Egyébként próbálj a barátaiddal sokat beszélni errõl.
Elsõ vagyok! Az egy dolog hogy fantáziálgatsz róluk. Lány létemre én is szoktam lányokról. Ha még nem csináltad fiúval addig nem vagy meleg. Ha túl akarsz lenni ezen, szedj föl egy barátnõt és feküdjetek le. Meglátod mennyire jó lesz és lemondasz a pasikról. Az hogy a lányok csak barátként érdekelnek az valszeg azért van mert nincs a környezetedben olyan csaj aki tetszene vagy még nem találtad meg az igazit. Sok szerencsét:)
Lehet, h lepontoztok érte, de akkoris beírom: van terápiás lehetõség. A homoszexualitás gyógyítható. És akarat kérdése is.
hát ismét elvesztettünk egy férfitársat...:( én azér a helyedben megpróbálnám elõször egy lánnyal bele nem fogsz halni és akkor biztosan tisztán fogsz látni csókolozni sem csókolóztál soha? ha igen mit éreztél??? undorodtál vagy izgatott ez érdekelne...
sztem se jelentsd ki, adig amig lánnyal nem volt dolgod!! Járj ismerkedni elõbb utóbb csak megtetszik vki...ha pedig mégsem azt sem kel szégyellned! Amúgy sztem mindenkiben benne van ez a fantáziálgatás...én is 20 éves vagyok lány s jobban megnézem a lányokat, márcsak azért is h mit és hogyan kellene vagy nem kellene csinálnom vagy változtatnom magamon!! S nem szégyen az sem ha vki tetszik...:D Nekem kapcsolatom van fiúval akit szeretek is...de attól függetlenül elmondom egy lánynak ha csinosnak találtam!! :D szóval nyugi...
Kérlek jöjön meg az eszed, probáld meg lánnyal!! Ha nem voltál még fiuval akkor még nincs veszve semmi!!
De igen, a homoszexualitás gyógyítható.
A kérdező hozzászólása: Úgy hogy a lányok nem érdekelnek, csak barátként tudok rájuk nézni, a fiúk viszont igen:D Megnézem õket az utcán, fantáziálok róluk stb
Szerintem a személyiségedbõl adódóan valamiféle zárkózottság gátlás lehet benned mert még egyáltalán nem volt kapcsoladot 20 éves létedre, és talán nem is mersz lányok felé közelíteni. Szerintem ha látsz olyan lányt, aki rád is jófejként tekint, próbáld ki vele, ha nem jön össze megtudod, hogy a lányokkal nem kíváns semmit, vagy kiderül, hogy be tudnak indítani ha eljön az a helyzet. Magyarul: nyalj ki egy jó puncit, aki megérdemel téged :) De ha végül mégis a fiúknál maradsz, akkor mégis csak velük kell legyél, mert szerintem nem lehet egy életet normálisan úgy leélni, hogy más nemhez vonzódsz, mint amit magadra erõltetsz társadalmi elvárásból. Én mint heteró mondom neked, fõ a boldogság. De kérlek ne légy díszbuzy, inkább elegáns meleg pali, ha ezt az utad választod.
sztem lehet hogy csak azért érzed ezt most így, mer ugye még nem volt kapcsolatot se lánnyal se fiúval, ezért talán vhol már el is vagy bizonytalanodva hiszen 20 vagy már h akkor mi lehet veled a baj, ha eddig nem volt kapcsolatod lánnyal, aztán a tudatallattid kikreálta neked afeltételezést h hoppá akkor mivan ha meleg vagyok. vszínû csak elkeseredett vagy és nem érted mivan veled. de az biztos h semmi baj nincs, menj neki a világnak aztán próbáld ki magad! kiderül minden és megtalálod magad, és ha meleg is vagy az sem baj.
1. A homosexualitás nem gyógyítható 2. A homosexualitás nem rossz dolog 3. A melegek sokkal kiegyensúlyozottabak és békésebb elfogadóbbak is. Szerintem próbáld meg elfogadni magadat de ha tényleg ennyire nem szeretnéd ezt az egészet próbálkozz lányokkal mint ahogy az elõttem szólók mondták, de szerintem semmi rossz nincs abban, hogy meleg vagy amúgy én nagyon tisztelem azokat akik felmerik válalni és büszkék rá csak nemkell mindenhol hangoztatni élj úgy mint egy hetero csak fiúkkal szóval légy normális ezenkívül szerintem tényleg az lenne a legfontosabb hogy elfogadd magad! Béke, szeretet, elfogadás! Egy 17 éves hetero buddhista fiú véleménye!
Szia! Szerintem meleg vagy, de nyugi, nincs ezzel semmi gond. :) És ne higgy azoknak akik azt mondják gyógyítható, én évekig megpróbáltam "gyógyulgatni" de semmi nem lett belõle. :)
atyaég ratyimatyi. 4 éves kérdésre válaszolsz..
Vagyis meleg vagy, de nem akarsz komoly kapcsolatot?

Normális az, hogy nem tudok a szűlésen és a picin kívűl másra gondolni?

38 hetes vagyok. Már annyira vároma picit, már annyira szeretném a karomban tartani, hogy sokszor azt hiszem már nem bírom kivárni, még ezt a pár hetet. Pedig már vártam rá eleget idáig akkor ahhoz képest mi ez a két hét, gondolhatja bárki joggal. De akkor is. Els? kisbabám, és kisfiú, és annyira várom hogy megpillantsam a kis arcát. Mikor éjjel felébredek egyb?l nézem a leped?t, nem e vizes, figyleek minden apró jelre. Ti is így vagytok, vagy voltatok? Vagy ez már "krónikus"?? :))

Legjobb válasz: Detto! Nálunk is mindig ez a téma, ma reggel azt álmodtam, hogy elfolyt a magzatvíz, és annyira valóságosnak tûnt az álom, hogy amikor felébredtem nagyon csalódott lettem. Mi is alig bírjuk már ki, annyira szeretnénk átölelni, puszilgatni, úgyhogy szenvedjünk együtt! Minden jót, könnyû szülést! 37 hetes türelmetlen mami

Detto! Nálunk is mindig ez a téma, ma reggel azt álmodtam, hogy elfolyt a magzatvíz, és annyira valóságosnak tûnt az álom, hogy amikor felébredtem nagyon csalódott lettem. Mi is alig bírjuk már ki, annyira szeretnénk átölelni, puszilgatni, úgyhogy szenvedjünk együtt! Minden jót, könnyû szülést! 37 hetes türelmetlen mami
Teljesen normális, én is így voltam ezzel!!Könnyû szülést kívánok és sok türelmet és boldogságot a babához!!!5 hós baba anyukája.:)
A kérdező hozzászólása: oksa 37 hetes kis türelmetlenke :) ) de akár szülhetünk is együtt.. :) )) megbeszéltük? ma este? :) ))
No nem bánom, ma este!
Csajok, én is így voltam ezzel, És hogy kicseszett az én gyönyõrû kicsilányom velem?A 42-ik hét végén kellett indítani, annyira jó volt neki odabent:) ))) Most én is a 37-ik hétben vagyok, és nagyon türelmetlen már. Minden jót nektek, és könnyû szülést, üdv

Az normális, hogy nem tudom annyira szeretni a fiamat mint a lányomat?

Van egy 5 éves lányom és egy 7 éves fiam.

Legjobb válasz: Azért tudnod kéne, az anyukák is, akik mondják, hogy ezt vagy azt a gyereket jobban szeretik, meg tudják indokolni. Talán riválist látsz a fiadban? Vagy jobb nálad, jobb a kapcsolata az anyukájával?

Mindkét gyerekednél életre szóló következményei lesznek. Ha valóban lelkiismeret furdalásod van, akkor orvosold. Tegyél meg mindent, hogy ne kelljen így érezned.
Azért tudnod kéne, az anyukák is, akik mondják, hogy ezt vagy azt a gyereket jobban szeretik, meg tudják indokolni. Talán riválist látsz a fiadban? Vagy jobb nálad, jobb a kapcsolata az anyukájával?
Az mindegy mit érzel, de ne tegyél különbséget köztük. Tudod, milyen érzés ez? Hát ne is tudd meg. Ha nem akarod egy életre lelki nyomorékká tenni a fiadat kérlek ne legyél vele rideg, távolságtartó.csináljatok közös programokat, ismerjétek meg jobban egymást, tudom ez hüklyén hangzik hiszen a gyereked, de talán csak emberileg nem passzoltok annyira, de a rokoni kötelék ezen át tud segíteni ha teszel is érte. Legalábbis nagyon remélem és szeretném ezt hinni, hogy te sem tudod mit érzel és valójában õt is szereted ugyanannyira.
Ezt én is észrevettem a férjemen, pedig nekünk nagyon kicsik még a gyerekek. Én arra gondolok, hogy azért van ez, mert lány és mert õ a kisebb. Na meg hogy a fiúkat keményebben kell fogni, a kislányt meg dédelgetni kell. Mármint én nem így gondolom, csak szerintem ez játszódik le a fejében. Nekem meg a szivem hasad meg, mindkettõért meghalnék, és amikor látom, hogy a kisfiam milyen áhítattal néz a férjemre, õ meg jóformán észre sem veszi, komolyan be tudnék neki húzni egyet.
Teljesen normális, bár sokan tagadják. Az érzelmeket nem te irányítod, így a nyakad törheted, akkor is így marad. De azért annyit tegyél meg, hogy próbálj meg a fiaddal is ugyanúgy viselkedni!
Biztosan pszichológiai oka van. Ez nem normális dolog.
ez nagyon érdekes, szerintem nem normális. mindketten a te véred, miért szereted az egyiket jobban?
Egyáltalán nem normális, fõleg ha már szembetûnõ a különbség tétel. Ezt a gyerek is észre fogja venni ha majd kicsit nagyobb lesz, és majd emésztheted magad, hogy mekkora lelki traumát okozol neki ezzel.
De miért érzed így? Ha most "személyiséget" cserélnének, akkor is a lányodat szeretnéd jobban?
És a feleséged melyiket szereti jobban? Gyakori, hogy az anyának a fia a szíve csücske, az apának meg a lánya. Remélem, nálatok is így van, mert akkor legalább a fiad nem sérül annyira, hisz legalább az egyik szülõnél õ a kedvenc. Azt azért megsúgom neked, nem feltétlen olyan kis angyalok a lányok, a környezetemben amikor kamaszodni kezdenek, sok esetben ezerszer több a baj velük, mint a fiúkkal. Mondjuk én nem ítélkezem, mivel én meg a fiamat imádom mindennél jobban, nagyon jó gyerek, tele szeretettel, a lányom meg elég erõszakos, szemtelen, õt sokkal keményebben kell fogni, de még akkor is csak sumákol.. Szóval ilyen helyzetben nem könnyû igazságosnak lenni, de az biztos, hogy muszáj, mert egy gyereknek szörnyû érzés lehet, hogy õt nem szeretik annyira mint a testvérét
Szerintem ne azt várd, hogy szerethetõ legyen a fiad, hanem te magad tedd õt azzá! Méghozzá azáltal, hogy szereted. Hogy meglátod benne a csodát. (Fordított folyamat.) Na, ez elég giccsesre sikeredett, de most csak így tudtam megfogalmazni. :D
nekem erre mindig azt mondták a szüleim ( akik sosem különböztettek meg minket, nincs méricskélés sem, hogy ennek ennyiért, akkor a másiknak is, nekünk természetes, hogy nem azt nézzük, hogy ki kap nagyobb értékû ajándékot pl. Szeretet egyformán kapunk mindhárman, illetve nyilván egy lázadó gyerek jobban eltaszítja a szüleit, kicsit múlik azon, hogy a gyerek mennyit fogad be, az adott életszakaszban) Szóval amikor megkéredeztem anyát, kit szeret a legjobban, mindig azt válaszolta, hogy egyformán szeret minket. Benned ezt szeretem jobban, a tesómban meg azt. Semmit nem nevezett meg, csak ennyit mondott, és megnyugodtam. Bár éreztem is, hogy mi egyformán kapunk szeretetet. Ami a legfontosabb. Nagyon sajnálom szegény gyereket, hogy ilyen defektes apja van. Ebbõl késõbb iszonyú gondok lesznek, majd meglátod. És akkor szídhatod magad, hogy itt gyerekeskedtél, nem hogy viselkedtél volna 35 éves FELNÕTT(elvileg) ember létére. Gratulálok " apuka".
Szegény kisfiú- :(((
Két embert nem lehet ugyanúgy szeretni. Még ha azok a saját gyerekeid is. Nem vagy defektes ha a lányodat jobban szereted. Arra azonban próbálj ügyelni, hogy ezt a fiad ne vegye észre, foglalkozz vele is többet, legyél vele is kedves, hogy a lehetõ legkevésbé vegye ezt észre. Én voltam ezzel ugyanígy.. Hárman vagyunk testvérek és van közöttünk egy kivételezett. Mivel azonban tudom, hogy a szüleink nagyon szeretnek mindannyiunkat, ezért nem igazán fáj ez a dolog. Meg már egyébként is külön élünk tõlük, így már nem is látszik. Na meg persze én erre nem 7 éves koromban jöttem rá, hanem inkább 12-13.
Nem normális, bár sokan szeretnék annak hinni, mert úgy könnyebb lenne megokolniuk a saját problémáikat. Nyílván úgy bánsz a fiaddal, ahogyan veled bánt az apád, ezért van.
Szerintem ameddig nem esel túlzásokba, nincs ezzel semmi baj.
én ezt nem értem, 3 lányom van, de nem tudok köztük különbséget tenni, mind a 3 más, de mindegyiket másért, de ugyanúgy szeretem
Most még "kis tündér", aztán az ilyenbõl lesz az elkényeztetett kis p.csa legtöbb esetben, aki azt hiszi hogy õ a világ közepe. Szerintem a lányod saját érdekében, és a környezete érdekében is vegyél vissza és adj a szeretetbõl annak a szegény kisfiúnak is még többet mert õ is lelki roncs lesz ha érzékeli, hogy vele ridegen bánnak, keményen, a kislányt meg szeretgetik folyton. Nem attól lesz valaki férfias ha így nevelik...
Nekünk 3 gyermekünk van, 10 éves ikerfiúk és egy 3 éves kislány. A férjem mindhármat imádja, bár azt mondta, hogy másképp szereti õket. A fiúkkal tud fiús programokat csinálni, büszke rájuk, a kislány elbûvöli. DE még a 10 éves srácokat is szeretgeti, néha csak úgy odabújnak az apjukhoz. Tudod, nekem kicsit kamunak tûnik ez a kérdés, mert nem tudom elképzelni szülõként, hogy még ilyen ridegen ki is jelentse valaki, hogy az egyiket EZERSZER jobban szereti a másiknál. Én mélységesen szégyellném magam és megpróbálnék azonnal változtatni a dolgokon, ugyanannyi idõt eltölteni a másik gyermekemmel is, hogy jobban megismerjem, megszeressem azokat a tulajdonságait, amik egyedivé teszik. Gondolj bele, milyen lehet ez a fiadnak.
Kérdezõ! Én nem lennék a fiad! Ez annyira nem helyes, h így érzel és nem is normális. Viszont a javadra szolgáljon, h felismerted és így tudsz is tenni ellene, de ilyet ne mondjál, h ezerszer jobban szereted a lányodat. Menj el a fiaddal valamerre sétálni, csinálj valami korotokhoz megfelelõ apa-fia programot, menjek el kirándulni valahova, rengeteg buszos meg gyalogos kirándulás van még tél közeledtével is. Ne hagyd, h ez az érzés eluralkodjon feletted és emiatt a fiad háttérben érezze magát. Fiúknak fontos az apjuk, hisz egy ideig Õ a példakép! Sõõõt van akinek egész életében az apja a példaképe! Nõjél már fel! Ez nem olyan, h egyik társamat jobban kedvelem a másikat nem. Egyik kollégámat jobban bírom a másikat nem. Tessék a fiadat is megismerni! 24/N
FAKE
Ha hazaérsz elsõnek öleld meg a fiad és adj neki egy jó nagy puszit. Kérdésedre válaszolva, sztem az érzelmeinket nem tudjuk irányítani, nem lehet 2 embert egyformán szeretni. De! A fiadnak is szüksége van gyöngédségre és szeretetre, attól nem fog elpuhulni, sõt! Kellenek neki a biztos érzelmi alapok. Gondold át, hogy milyen embernek szeretnéd õt és aztán olyan példát mutass neki azzal, ahogy vele bánsz. Lehet valami abban, hogy veled is így bántak, vagy van valami hozzád hasonló a gyerkõcben, amit nem szeretsz magadban sem.
Szerintem viszont teljesen "normális" végülis apuci pici lánya. Az apukák szerintem mindig jobban szeretik a kicsi lányukat, bár nem szabadna ridegnek és távolságtartónak lenned a fiaddal sem. Csináljatok ketten közös programokat, focizzatok meg ilyen "férfias" dolgok, lehet, hogy kicsit közelebb kerülnézek egymáshoz, és gondolj csak arra, hogy neked milyen rossz lett volna ha egy rideg apukád van aki nem törõdik veled. Egyébként én is észrevettem, hogy mind az apum mind a nagypapám jobban "szeret" engem, mint a bátyámat! 20L
Ismerõs, apám sosem tudott annyira szeretni mint a másik két testvéremet mert én nem illettem bele az általa elfogadot "kedves, aranyos, szerény, mosolygós kislány" ideálba. Sokáig próbáltam megfelelni neki az eredmény; katasztrófa. Jelenleg még egy házban éleünk (hál istennek nem sokáig) beszélgetés nincs, kerüljük egymást és a mondanivalónkban a legszükségesebb dolgokra szorítkozunk. Tudom hogy szeret, engem is de taszítom azzal amilyen vagyok, sose fog büszke lenni rám bármit is érek el, és sose fog úgy szeretni mint a hugomat. Csak arra vigyázz hogyha a fiad is megérzi ezt nehogy a huga ellen forduljon. Nálunk ez történt, nem vagyok büszke rá és sok éves munkámba volt helyreállítani a dolgokat, de apánk kivételezése mindannyiunknak sokat ártott.
látens homo vagy
Nem olvastam el az összes hozzászólást, de az elsõ oldalon lévõk akkora baromságokat írtak. Gondolom lányos apuka vagy. Ráadásul "szerelmes" vagy a lányodba. Lesz ez még komolyabb érzés is. (Nem, idióta, pirmitív bunkók ne vonjanak le következtetést, mert felesleges.) Ez természetes. Nem kell aggódni. A feleségedet megkérdezted már, mit érez a két gyerek iránt? Lehet túlságosan homofób vagy, ezért a távolságtartás. Szeretheted jobban a lányod, evvel nincs baj, csak távolságtartónak nem kell lenni a fiaddal szemben.
fú de durva. na mindegy. öcsém és köztem 10év van. õt jobban szerette apám. hát mit mondjak. szörnyû gyerekkorom volt.a rengeteg kivételezés. megfogja érezni a fiad mindenképp. ne szeresd annyira, oké. de NE MUTASD KI! nem szabad!
hát nem tudom én 15 vagyok anyukám világéletében jobban szerette az öcsém, eszt kb 10 évesen kezdtem észre venni akkor mindig az volt, hogy csak õ kapott ajándékot én meg semmit meg emlékszem hogyha kapott valamit mindig én is akartam játszani velem, de hát ordibált velem hogy össze ne törjem a tesóm játékát meg már nagy vagyok... Most kb addig jutottunk hogy a köszönésen kívül nincs közös témánk csak veszekedés hogy mennyire követelõzõ vagyok meg bla bla bla....Igazából már nem is érdekel csak léphetnék le innen ..Amúgy apa meg nem ér velünk foglalkozni mert mindig dolgozik ha meg nem akkor meg a betegsége miatt vitázik anyával...Ettõl függetlenül szeretem õket.Csak aszt bírom amikor mondják mennyire jó család vagyunk -_-" Bocsi a regényért szerintem ne tedd eszt a fiaddal inkább erõltess szeretettet de ne tegyél köztük különbséget, mert meg fog utálni érte, eszt mi gyerekek észre vesszük kicsik vagyunk de sajna nem hülyék
A kérdező hozzászólása: A fiú gyereket tényleg keményebben kell fogni mint a lányt.
Nem, nem kell:)
Vagyis pontosítanék: nem tudom, az apukák miért hiszik azt, hogy a fiút keményen kell fogni, a lánynak meg kinyalni a valagát...mindkét neme ugyanolyan mértékben kell fegyelmezni, és fõleg egy testvérpárnál nem szabadna különbséget tenni a nemek alapján!
A kérdező hozzászólása: Mert a lány egy igazi kis tündér. :) A fiút meg fel kell készíteni, hogy kemény és férfias legyen.
úristen.....ha már téged nem szerettek akkor legalább a gyermekedbõl ne csinálj lelki defektes embert nagykorára....szegény gyermek...
Nekem anyukám érzett így. Bátyámat jobban szerette/szereti. Igyekezett ezt leplezni, de a gyerek nem hülye...éreztem mindig is, hogy velem más, de láttam azt is, hogy nem akarja mutatni. Ettõl én még ugyanúgy szarul éreztem magam. Van egy gyermekem és nem akarok többet, mert én nem akarok különbséget tenni közöttük és félek, hogy anyámra ütöttem.
Nem azt mondta, h nem szereti, hanem, h a lányát jobban. Szereti a fiát is, csak másképp. Ez normális, de nem mindenki meri bevallani. Nekem szimpatikus a kérdezõ, h ezt így felismerte magában és megoldást keres rá. Azt tanácsolom, h ne éreztesd ezt a fiaddal. Próbáld megtalálni vele is a hangot, szervezz programokat, amikor csak vele vagy!
Legalább te bevallod, ez már egy jó pont.Kevés ember ismeri el az érzéseit.Amúgy az ellenkezõ nemûvel jobb általában a szülõ-gyerek kapcsolat.A nõk a fiukért vannak oda, az apák meg a lányukért.
Az, hogy "keményebben kell fogni" nem azt jelenti, hogy ridegen kell bánni vele! Egyébként nem ritka jelenség ez, másoknál is láttam már, bár el nem tudom képzelni, hogy egy szülõ szemében mi jelentõsége van a gyereke nemének. (Vagyis el tudnám képzelni, inkább nem merem...) A "tündér" legyen a feleséged. A gyerek az meg gyerek...
"Teljesen normális, bár sokan tagadják." Azt honnan lehet tudni, hogy tagadják? Nem biztos, hogy hazudik, aki azt mondja, egyforma mértékben szereti a gyerekeit (max máshogy).
Nekem ez rányomta a bélyeget a gyerekkoromra. Apám jobban szerette a bátyámat mint engem. Olyan 12-13 éves koromban kezdett tudatosulni bennem ez az egész, amikor azt láttam hogy a barátaim szülei ugyanúgy kezelik a tesókat, ugyanúgy ölelgetik. Szóval nem mondom hogy ez nem normális dolog mert ezek szerint az. De sosem fog rád "apuci"-ként nézni a fiad, az is tuti.
Ez egyáltalán nem normális dolog! Szerintem menj el egy pszihológushoz és orvosold a problémát.
Sokan tagadják, de igenis van bennünk egy titkos sorrend. Aki valóban feltétel nélkül tud szeretni, ritka. Ilyesmit viszont nem szabad bolygatni. Habár javaslom, nézz kicsit elõbb magadban, nem a fiadban zavar valami, ami inkább benned van, vagy emlékeztet valamire, amirõl õ nem tehet, és ez zavar téged.
Normális, de szerintem a jövõben próbálj meg többet lenni a fiaddal, közelebb kerülni hozzá. :)
A normálisat kétféle képpen lehet értelmezni, az egyik, hogy jó/ideális, a másik meg, hogy gyakran elõforduló. Az elsõ esetben a válaszom nem, a másodikban (sajnos) igen.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom miért szeretem õt jobban, egyszerûen így érzek.

Az mennyire tekinthető normálisnak, hogy 19 évesen egy 35 fős társaságnak nem tudok felolvasni anélkül, hogy ne verne jobban a szívem?

magyar órán, ha felszólít a tanár, hogy olvasson mindenki pár mondatot, és rám kerül a sor, akkor mindig ha meghallom a nevem, akkor egy id?re mintha megállna a világ körülöttem, és elfog az érzés, hogy " na nee, ez biztos nem lehet igaz", aztán pár másodperc múlva feleszmélek, hogy de ez igaz, és kezdek olvasni kissé furcsa hangon mivel zavar a szituáció, és alig várom már, hogy vége legyen, meg nehogy belekeveredjek valami szóba,

Legjobb válasz: Hogy normális-e nem tudom, de nekem 30 évesen sem megy az ilyesmi. Már megszoktam.

Hogy normális-e nem tudom, de nekem 30 évesen sem megy az ilyesmi. Már megszoktam.
Ne foglalkozz semmivel, csak olvass! Lehet még kevésszer csináltad. Én is ugyan így voltam sulis koromban. Legyõzni teljesen nem sikerült, pl ma is izgulnék, ha teljesen idegen társaság elõtt kéne felolvasnom, de ismerõs társaság elõtt nem lenne gond. Ne hagyd, hogy elterelje bármi is a figyelmedet.
No panic, baby. - Igen ez normális, nyugi, viszont kevés az önbizalmad, csupán. Próbálj gyúrni önbizalomra. Nem vagy kevesebb a többinél - ezt tudatosisd. Ha röhögnek, röhögj velük te is, ....igy megmutatod, hogy nem zavar, hogy hibáztál, - még ha zavar se mutasd ki nekik. Az önbizalom része az, szerintem, hogy felvállalod önmagadat. Bármilyen is vagy....nem vagyunk legyártott gépek. Személyiségek, emberek, egyéniségek, különlegesek vagyunk.... De az elismerési vágyakozás mindenkinél egyforma. - Próbálj meg kizárni mindent ami zavar, a szövegre figyelj csupán, lásd elõre a szavakat...én másodikos, alapiskolás koromban szebben olvastam mintegy diplomás például. - Láttam a szavakat elõre, hamarabb minthogy kiejtettem. -Elhiszed ?
Ám nem kell stresszesen venni, ha felszólitonak hogy olvass....veheted erõsitésnek, kihivásnak is. Minden az, aminek látni akarod. Csupán felfogás kérdése az egész. Ha szólitják a neved, próbálj igy érezni - Na végre. Majd én megmutatom, hogy kell ezt. / Határozottan/.
Én ugyan ilyen voltam.19 évesen kiálltam 10 ember elé oktatáson és meg sem tudtam szólalni.Csak néztem és dadogtam. Gyakorolni kell és menni fog!Az elején egy kínzás lesz, nekem is az volt, de már simán kiállok 50 ember elé is.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!