Találatok a következő kifejezésre: Normális az, félelmeim (5 db)

Normális az, ha félelmeim vannak, hogy mi lesz ha megszületik a baba?

Úgy értem, mennyire változik meg az életünk, a kapcsolatom a férjemmel,stb. Eddig elég szabad életet éltünk, sokat utaztunk, kirándultunk...

Legjobb válasz: Szia! Én is ugyanezeken a dolgokon rágódok,úgyhogy nem vagy egyedül.Szerintem nem kell,hogy teljesen megváltozzon az életetek,hiszen babával is lehet kirándulni és utazgatni.Legalább egy belevaló gyereketek lesz!

Szia! Én is ugyanezeken a dolgokon rágódok, úgyhogy nem vagy egyedül.Szerintem nem kell, hogy teljesen megváltozzon az életetek, hiszen babával is lehet kirándulni és utazgatni.Legalább egy belevaló gyereketek lesz!
szia, Nyugodj meg! a pici megváltoztatja az életetekrt tutira, de pozitív irányba. A férjed 2 emberbe lesz szerelmes, beléd és a kicsibe, na és bersze te is. :) )) Kiránduli meg hármasban fogtok nem kettesben, ennyi. Mi 2 hetes korától visszük maggunkkal a kiscsajszinkat mindenhová. Most lesz 5 hónapos és nagyon élvezi a kiruccanásokat. Vigyázz magatokra, gratula a babához.
Én is ilyeneken gondolkozok! De én egy dolgot nagyon be fogok tartani: elsõ a férjem és második a gyerek. Ez nem azt jelenti, hogy ne a gyerek a legfontosabb, hanem azt, hogy a gyerek érdeke az, hogy ti jól meglegyetek. nem kell mindenrõl lemondani, majd úgy nevelitek a babát, hogy beleszokjon az életviteletekbe! Sok boldogságot!
Az utolsó válaszadónak szeretném mondani, hogy elsõnek a gyereknek kell lenni, egy anya ezt érezni fogja, és szerintem Te is így leszel ha megszülsz, meglátod.Ez nem azt jelenti, hogy a férjedet hanyagolni kell, de ez szerintem így mûködik.

Hogy lehet kibírni ezt a 2 hetet a nőgyógyászig amit a háziorvos tanácsolt? Hogy győzzem le a félelmeimet? Ugye most akkor minden rendben? Ha egy kicsit fáj a hasam az ugye normális?

Több mint 6 év próbálkozás után (mialatt az orvosok nem tudtak mit kezdeni velem) ma 2 napos késés után teszteltem életem els? pozitívját. És igen, úgy jött össze (spontán módon), hogy a stressz stresszt ért az elmúlt 2 hónapban, mindenre gondoltam, csak erre nem. Nem bírok magamhoz térni. Ekkora örömre nem számítottam...

Legjobb válasz: normális, hogy fáj a hasad. Nekem is fájd a hasam, derekam és minden rendben volt. Pihenj és ne streszelj tovább! Gratula!

normális, hogy fáj a hasad. Nekem is fájd a hasam, derekam és minden rendben volt. Pihenj és ne streszelj tovább! Gratula!
Én is Gratulálok!Olyan jó hallani ilyen sikereket. Most nagyon kell magadra vigyáznod, elhiszem hogy tiszta izgalomba vagy, én is így voltam.Kezdj el olvasni arról, hogy mi történik most a testedben, hogy mikor foganhatott meg a pici.Én állandóan a terhesség kalkulátorokat néztem a neten. Kiszámolhatod addig, hogy kb mikorra esik majd a szülés.Az eleje a legizgalmasabb, legalábbis nekem az volt.Vitamint mindenképpen kezdj el szedni, persze csak ha eddig nem tetted.Sétálj nagyokat.Ezek mind lefoglalnak, amíg le nem telik a két hét.Kellemes babavárást Kismama!
Szia! Gratulálok!!! Nekünk 8 év után sikerült, szintén spontán. Emlékszem egy szombati napon teszteltem, akkor kellett volna megjönnie. Következõ héten szerdán már az orvosnál vigyorogtam. Uh-n nem látott semmit, csak megvastagodott méhnyálkahártyát. 2 hét múlva kellett visszamenni, akkor már látszódott petezsák, majd ismét 2 hét várakozás után már 23 mm-es volt a mi kis Csodánk. Úgyhogy ez a 4 hét elég feszült várakozással telt el. Majd a 12 hetes uh-ig elég lassan telt az idõ. Most meg azóta szalad, már 36 hetesek vagyunk. És tényleg nem tudsz mit tenni, csak nyugodtan várni! :) Amúgy nekünk is akkor sikerült, mikor épp nem számítottunk rá, sok stressz, ebbõl fakadó veszekedések a párommal. Abban a hónapban max 2x-szer voltunk együtt, és láss csodát épp akkor sikerült. :) Jó egészséget nektek! És türelem, tudom nehéz ilyenkor türelmesnek lenni! :)
Szívbõl gratulálok!Kismama :) ! Elõször is tényleg nyugi, nincs és nem lesz semmi baj, az ha fáj a hasad normális mert a méhed készülõdik nekem is fájt és féltem is, vigyázz magadra pihenj sokat ne fürödj forró vízben, ne emelj nehezet, nézzél sok kisbabás videót a neten olvass a terhességrõl pozitív dolgokat, és hidd el gyorsan eltelik az a 2 hét. Csak pozitivan! 26hetes km.
:) Elõször is: Nyugi!! Ha fáj a hasad alja az "normális", - csak ne görcsöljön. Másodszor is: ha nehéz is, de gondolj arra, hogy most semmiképp sem lehetnek negatív gondolataid, félelmeid! A vizsgálat, uh több "bizonyítékot" ad , az igaz, de türelem, türelem!
Igen, azt hiszem igazad van..tényleg többet aggódunk, de szerintem ez jogos, mert olyan nehezen jött... Nincs olyan nap, óra, perc, hogy ne gondoljak rá és ha esetleg rossz is, akkor megpróbálom kiverni a fejembõl :D Minden egyes tünetnek örülök, még akkor is ha rosszak, ha hányok, hányingerem van vagy feszül a pocakom és már most imádom õõt, mi lesz még késõbb :D Mikor mész ultrahangra? Szép napot! Gitta
A kérdező hozzászólása: Szia, Gitta! Örülök, hogy van aki megérti a bajomat! Igen, örülök a fájdalomnak, a puffadásnak, mindennek, ami azt jelzi, ott a pici. És aggaszt, ha az állapotomban bármilyen változás bekövetkezik. Ebbõl azt gondolom, ugyanúgy vagyunk, mármint te is korai terhesként nem? Szept. 5-én megyek. Te?
Arra gondoltam, hogy terhesen majdnem tilos a terhességrõl olvasni, mert csak a félelmeket táplálja, és öli magát a csodát. Ezeket ívesen a kukába(kismama újság, anyáklapja... ezeket csak a kósza gondolat alatt jó olvasni, utána mindent túlaggódásra buzdítja az anyákat) így lehet legyõzni a félelmeket. Az elsõ babával rettenetes volt az a bizonyos két hét, mert bújtam a szakirodalmat. Ehelyett olvass mondókás könyveket, vagy hallgass gyerekzenét:) Amúgy minden rendben lesz, ha úgy állsz hozzá. Meg és átéled.
A kérdező hozzászólása: Gratulálok! Egyre határozottabban hiszek abban, hogy nem kell rágörcsölni, és amellett teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt kiiktatni nem lehet. De ezt csak az tudja, aki ilyen helyzetben volt. És azt is hiszem, hogy sokkal másképp éljük meg a terhességet (sokkal több félelemmel) mi, akik sok éven át próbálkozunk, mint azok, akiknek egybõl sikerül.
Szia! Azt hiszem sorstársak vagyunk :D elõször is gratulálok neked, valami hihetetlen csodában van részed..De sajna természetes, hogy félsz, mert olyan régen vágytok már a babára..Bátorság és kitartás, próbálj meg és ne gondolj rosszra.. Én is hasonlóképpen jártam mint te :D 4 éve tervezzük és nem jött, közben kiderült, hogy nem is valószínû, hogy fog spontán, hanem rá kell segíteni :( mert nincs minden rendben a ciklusommal, sõt a peteérésemmel sem :( a ciklusom katasztrófa és soha nem lehet követni :( Így a párommal azt gondoltuk, hogy hí baba nem, akkor esküvõ igen és elkezdtük szervezni, a babacsinálással :) ) nem is foglalkoztunk, persze nem védekeztünk..:D ééés íme láss csodát, megfogant ÕÕÕÕÕÕ :D el sem hiszem :) Nagyon sok félelmem van nekem is, hogy mi lesz ha elveszítem, de nem merek erre gondolni most :D Készülj fel, az ultrahang valami fenomenális érzés, amikor elõször meglátod, ha jó a készülék amikor beteszi, rögtön meglátod és a pici szivét is :D Én olyan szépnek láttam :D Majd írd meg mit mondott a nõdoki és hogy hány hetes vagy :) Szép napot!
A kérdező hozzászólása: Kedves lanfear, ha ez lekukázás, akkor szerintem rossz kérdést olvastál :o) 18:50-es kismama: rá is kérdeztem a háziorvosra ezügyben, azt mondta, miután ("hála" a pár évvel ezelõtti kezelésnek) van rajtam némi túlsúly, inkább addig ne, amíg nem látjuk, mi nincs bennem elég. Ma teszteltem még egy pozitívat. :o)
A 18:50-es kismama vagyok. Szerintem szedheted az Elevitet vagy esetleg mást én a tervezésnél is szedtem és még most is szedem nem ártasz vele! És még egyszer gratulálok! Vigyázz magatokra és nyugi! :)
A kérdező hozzászólása: Én is gratulálok a Kismamáknak! Noha a 6 év babatervezés alatt rengeteget olvastam a témáról, most olyan ismeretlennek tûnik az egész, a számok, a dátumok - ma épp megnéztem, hogy a pici kb 0.5 mm ezidõtájt. Vitamint nem szedtem, mert nem gondoltam arra hogy összejön, de ma már bevettem a folsavat - egyelõre ennyit mondott a háziorvos, amíg nem látjuk mi és hogy van.
A kérdező hozzászólása: :o) ezt még szoknom kell, de jólesik, köszönöm!
A kérdező hozzászólása: Próbálok nyugiban lenni, csak ez a pozitív sokk is sokk :o) ennyi idõ után, amikor gyakorlatilag letettem róla - és tessék. (abban van valami, hogy nem szabad erre gondolni, csak ember legyen a talpán aki képes nem erre gondolni miközben minden hónapban jönnek a pofonok...) Nem görcsöl a hasam, csak olyan mintha készülne megjönni és fõleg baloldalt szurkál. Mind félek, nehogy megjöjjön, de annyira nyilvánvaló volt a 2 csík a teszten.
Szia! Ne haragudj, hogy eddíg nem írtam :) Bekövetkezett az az idõszak, amikor olyan fáradt vagyok esténként, hogy haza érek munkából, vacsi, zuhi és kidõlök :) )) Én most csütörtökön voltam a 12 hetes uh-n és nagyon boldog vagyok mindíg, amikor láthatom õt :D és azt, ahogy növekszik :) De akkor már te is voltál és láttad :D Milyen érzés volt?Minden rendben ment? Majd írj! Gitta

Volt már valaki pánikbeteg, vagy aki még mindig az? Mik a tapasztalatai? Félelmei? Esetleg van olyan aki sikeresen meggyógyult? Gondoljátok holmi gyógyszerek vagy pszichiáter segíthet normális életet élni? Várom hozzászólásaitokat!

Egy átlagos, hétköznapi életet él? srác szeretnék lenni, viszont félek, hogy pánikbeteg vagyok. Olvastam különböz? oldalakon a pánikbetegség tüneteir?l és nagyon sokat magamon is észrevettem (10 év alatt)! Ezek a következ?k:

Legjobb válasz: Én voltam, de senkinek nem beszéltem róla.Szóval nem is mentem orvoshoz, mivel akkor azt hittem csak nekem van ilyen, nem is gondoltam arra, hogy odamenjek. Nagyon rossz volt minden roham, de legjobban a halálfélelmet utáltam benne.Aztán sikerült legyõznöm.Megpróbáltam teljesen elterelni a gondolataimat róla, még ha nem is volt könnyû, de ma már az lenne nehéz, hogy még egy ilyen roham megtörténjen. Szerintem gondolj arra, hogy nincs értelme félni.Ez csak a pánikbetegség része.Gondolj arra amikor nem mersz egyedül menni valahová, hogy máskor tudsz nyugodtan elmenni és akkor csinálod jól. Hidd el senki nem nevet ki téged, nem is ismernek, nincs is semmi vicces rajtad, sõt nem is érdekli õket te magad. Remélem segítettem, sok sikert!

A kérdező hozzászólása: 13-as: Örülök, hogy meggyógyultál :) Köszi a választ! Szerintem is a beszélgetés nagy terhet vesz le a vállaidról.
Én voltam, de senkinek nem beszéltem róla.Szóval nem is mentem orvoshoz, mivel akkor azt hittem csak nekem van ilyen, nem is gondoltam arra, hogy odamenjek. Nagyon rossz volt minden roham, de legjobban a halálfélelmet utáltam benne.Aztán sikerült legyõznöm.Megpróbáltam teljesen elterelni a gondolataimat róla, még ha nem is volt könnyû, de ma már az lenne nehéz, hogy még egy ilyen roham megtörténjen. Szerintem gondolj arra, hogy nincs értelme félni.Ez csak a pánikbetegség része.Gondolj arra amikor nem mersz egyedül menni valahová, hogy máskor tudsz nyugodtan elmenni és akkor csinálod jól. Hidd el senki nem nevet ki téged, nem is ismernek, nincs is semmi vicces rajtad, sõt nem is érdekli õket te magad. Remélem segítettem, sok sikert!
A kérdező hozzászólása: Köszi a választ :) Ha lesz idõm írok privit!
Szia! Én meggyógyultam belõle. Gyógyszer, orvos, pszichológus is segített benne, tünetmentes vagyok évek óta. A pszichológussal való beszélgetés segített a legtöbbet.
A kérdező hozzászólása: 11-es válaszolónak: Na igen... Lehet nekem is hasonló problémám van. Bár elég erõsen szorongok szinte mindig. Bár gyógyszer van nekem is, de szívesebben kibeszélném néha a dolgot :D Olyan elhagyatottnak érzem magam.... de megvan az elsõ lépés. Elmentem a dokihoz!
Voltak nagyon durva pánikrohamaim; egy meglehetõsen buta pszichiáter kezelt. Legyógyszerezett, nem látta a probléma lényegét, normális terápiához nem értett, csak gyógyszerezni tudott (nem is értem, miért nem ment gyógyszerésznek...), de senkinek át nem adott volna, aki értett az egészhez. A gyógyszerek negyed év után már nem tudták lefogni a pánikokat, és azok újra megjelentek. Viszont a mellékhatások miatt leálltam a gyógyszerrõl. Kínszenvedés volt az a két hét, amíg az antidepresszánsok kiürültek a szervezetembõl. Egy pszichológus segített. A dokit pedig otthagytam. Aztán - jóval késõbb - elkezdett kezelni egy másik doki, mélyanalízissel, traumafeldolgogással, és meglettek a pánikrohamok kiváltói. Ocsmány kisgyerekkori traumák. Soka kínlódtunk velük, de szépen kigyepáltuk magamból. Azóta nincsenek pánikjaim.
Szia! Én a helyedben elmennék orvoshoz! Hasonlókkal küzdök én is! Agorafóbiám van, vagyis nagy valószínûséggel! Egyelõre ezt a háziorvos állapította meg, és elküldött pszichiáterhez! Ha nem kezeljük csak romlani fog és nehezebb lesz kigyógyulni belõle. Szerencsére nekem még nem olyan nagyon súlyos, de eléggé megnehezíti így is a mindennapjaimat. Próbálkoztam már gyógyteákkal, gyógynövényes gyógyszerekkel, vitaminnal, de egyszerûen nem hatott. Nem akartam pszichiáterhez menni, de most belátom, hogy ez így nem állapot! Nekem is vannak jó napjaim, amikor jól érzem magam, de sajnos amint újra elõjön csalódott leszek! Én elõször elmennék a helyedben háziorvoshoz és meglátjuk õ mennyire tartja súlyosnak! Kell-e gyógyszeres kezelés és elküld pszichiáterhez, vagy elég pszichológus akivel beszélgetni fogsz! Sok sikert :) Ha gondolod írj nyugodtan!
A hugom pánikbeteg. Szerintem, ha nem megy neked így az élet, írass fel nyugtatót, vagy valamilyen gyógyszert, neki is bevált, van amikor nem is kell szednie, mert olyan jól van :) Szóval, látom, te is jobban vagy néha, akkor nem veszed be, és kész. Másik, ami fontos, hogy próbáld ezt megértetni a környezeteddel, sokszor azt hiszi némelyik nagyokos, hogy ez hiszti, vagy pl. hugom férje azt mondta, hugomnak azért van pánikbetegsége, mert sokat foglalkozik magával! Ez egy nagy baromság, szegény tesóm sírva jött fel hozzám, egész éjszaka itt volt és csak sírt :( A pszichoterápia is valószínûleg segíthet, megpróbálhatod, csak úgy válassz, nehogy félrekezeljenek, a pszichiáterek kitalálnak mindenféle betegségeket még a meglévõ bajhoz, hugomnál is ez volt a baj, most írtózik a pszichoterápiától, mert rontott a helyzetén. A gyógyszeres kezeléstõl is, mert olyan betegségekre írtak neki gyógyszert, amik nem is voltak neki. Szóval ha pszichiáterhez mennél, érdeklõdj, ki a legjobb, ne rontsd el azzal, hogy valami rosszat választassz. Jóga, meditáció, sokat segíthet, agykontroll óvatosan alkalmazható. A másik a légkör, amiben élsz. Ha nem csesztetnek, nyugodt körülmények között élsz, anyagi biztonságban, szeretettel vagy körülvéve, akkor elérheted , hogy teljesen meggyógyulsz. Tudom ez nem rajtad múlik, a környezet, de próbálj meg minél nyugisabb légkört teremteni. :) Hugommal a férje ordított, mikor kijelentette szegény, hogy nem mer elmenni egy nõgyógyászati rutinvizsgálatra. Az orvosoktól is retteg, és még tetõzte ezt a kedvese azzal, aki nyilván nem pánikos, hogy csúnyán ordított vele, lehordza mindennek, és hozzávágta a fejéhez, hogy ugyan már, õ, a férje is fél, mert új munkahelye lesz , új munkatársai, akkor õ is üljön otthon, ne menjen sehova? Szép kis megértõ férj :(
A kérdező hozzászólása: Köszi :) Elolvasom a történeted!!!
A kérdező hozzászólása: Sokszor próbáltam az általad említett tanácsot, de nagyon nehéz kitartani. Mindenesetre köszönöm és kívánom, hogy ne ess vissza :)
A kérdező hozzászólása: Szia! Természetesen nem egyben jelentkezett, hanem ezek általában a tünetek :) Lenne kedvem beszélgetni veled egyébként és majd privátban részletezem.
Szia!Különösebben nem vagyok hozzáértõ, de tapasztalataim vannak és rengeteget olvasgattam már ilyen témákban. Nekem is néha vannak pánikrohamaim, utolsó 4 napja. Az egyedülléttõl félek nagyon, fõleg sötétben.Nekem a legfõbb tünetem az, h szédülök, majd a pulzusom az egekben, légszomj és iszonyatos félelmet érzek, és azt hiszem, h meg fogok halni, mintha ájulni kezdenék. De volt már olyan is, h ezeken kívül még remegtem is mint a nyárfalevél. Próbálom kezelni a saját rohamaim úgy, h mikor kezdõdtek, tisztában voltam vele, h nincs mitõl félnem, csak a szervezetem játszadozik. Ezért gyorsan megnyugszok és ha ébren vagyok akk sokszor már nem is jön a pánik, mert amikor kezdõdik, azt mondogatom magamban, h nincs semmi baj, és elmúlik magától. Nekem az éjszakai pánikrohamokkal van problémám, mert akkor a rohamra ébredek és a szörnyû félelemre, de szerencsére gyorsan elmúlik. Belátom már nekem is segítségre lenne szükségem, mert már 3 éve küzdök vele nem sok sikerrel + egyéb problémáim is vannak. Neked ezek a tünetek amiket felsoroltál, egyszerre jelentkeznek("Hidegrázás, izzadás, fojtó érzés a torokban, gyors szívdobogás, remegés, olyankor hideg a kezem")?Vagy 10 év alatt mind külön-külön jelentkezett? Bocsi, ezt nem értettem, h gondolod. Mert ezek együttesen pánikrohamra utalnak.És az éjszakai légszomj is lehet egy enyhébb roham.A többi tünet szerintem inkább a szorongás miatt van. Szerintem elsõsorban keress fel egy pszichiátert aki diagnosztizál. Nem muszáj feltétlenül gyógyszert szedned, járhatsz pszichoterápiára is, ha úgy érzed, h saját magad nem tudod a félelmeket legyõzni. Sok sikert!!! Ha van kedved, akk írhatsz, én szívesen beszélgetnék veled. 21/L
A kérdező hozzászólása: + Szívesen beszélgetnék hasonló emberekkel mint én, hátha tudjuk segíteni egymást!


Most leírom az igazat! Azt is amit eddig kihagytam? Normális hogy ennyi félelmem van?

Az az igazság, hogy már vagy 4-5 párkapcsolati kérdést kiírtam ide.

Legjobb válasz: Szerintem sokat problémázol ezen. A házasság nem a legfontosabb. Attól függetlenül is segíthetsz neki, hogy nem vagy a menyasszonya. Érthetõ, hogy nem akar költekezni, hiszen egy ház sokkal fontosabb, mint hogy eljárkáljatok ide-oda. Inkább örülj neki, hogy a közös jövõtöket tervezi. Nem szoktam a férfiak oldalára állni, de most azt kell mondanom, hogy te vagy a hülye. Ne haragudj.

Azért van, hogy más válaszokat kapsz, ha más információt is beírsz a kérdésbe, mert egyedül TE tudsz minden információt a kapcsolatodról. Senki más nem tudja a te életedet élni, csakis te. Írhatsz többet is, akkor is te vagy az egyedüli szereplõje a saját életednek, a párod a sajátjának, és van egy közös "filmetek", amit együtt "játszotok" (ha fogalmazhatok ilyen giccsesen). A többiek mind csak nézõk, és soha nem fogsz tudni valakit minden részletbe beavatni, ezért nem fogsz egybevágó válaszokat kapni.
Szerintem sokat problémázol ezen. A házasság nem a legfontosabb. Attól függetlenül is segíthetsz neki, hogy nem vagy a menyasszonya. Érthetõ, hogy nem akar költekezni, hiszen egy ház sokkal fontosabb, mint hogy eljárkáljatok ide-oda. Inkább örülj neki, hogy a közös jövõtöket tervezi. Nem szoktam a férfiak oldalára állni, de most azt kell mondanom, hogy te vagy a hülye. Ne haragudj.
Te, én ezt megpróbáltam átfutni, de 1. nem sikerült 2. te is mondod, hogy ez a sokadik kérdés, amit felteszel. Szerintem nem ide kéne írogatni, hanem terapeutától tanácsot kérni.
szia Én megértem a problémádat, de szerintem azért mert véltem felfedezni hasonlóságot a gondolkodásunkban. Én szerintem minden pasi ilyen, ha valamit el akar érni akkor keményen küzd érte és olyan elszánt, hogy szinte csak akörül forog a világ. Biztos szeret téged és szerintem ha készen vagyok evvel az egésszel akkor ahogy azt õ is mondta több idõtök lesz és több pénz is lesz egymásra. Ha most nem járkál el a haverokkal akkor késõbb sem fogja túlzásba vinni, max egy kicsit de hát az meg megengedett. Nem hinném, hogy találna mást hiszen te vagy az a Nõ aki ott van most mellette már elég régóta és együtt mentetek át sok sok dolgon. Én barátomnak is votlak kapcsolatai, eddig velem volt a legproblémásabb a dolog de kitartott. Õ azt mondta, hogy eddigieknél nem tette volna meg csak értem. Szerintem ez nála is hasonlóképp van. Az meg, hogy nem kaptál még gyûrût ne sajnáld. Az elõzõ hármat elhamarkodta, meg te is írtad hogy szinte már kényszerítették rá a lányok. gondolom csak beadta a derekát. Te semmiképpen ne kényszerítsd erre, ne is hozd szóba ha lehet. Egy bizonyos alkalomkor, mikor úgy érzi midnen rendben van, nyugi van akkor úgyis úgy fogja érezni, hogy eljött az idõ. Tuti, hogy megkomolyodott, nem akar csak úgy gyûrûvel dobálózni :) Szerintem nem kéne aggódnod. Amúgy mennyi idõs vagy?
"Szerintetek elképzelhetõ, hogy 29 évesen, már van annyi esze, hogy nem fog otthagyni majd késõbb valaki másért, aki új, akit nem ismer, aki szép, aki nem megszokott?" Mind szep es jo a leirt vagyaid, kivansagaid, elvarasaid, de ilyenek es mind, csak a meseben vannak. Mindegy hany eves a ferfi, a gubanc ott all be, mikor nem a felso, hanem also fejevel gondolkodik. Senki de senki nem tud Neked igeretet adni, sot betartani a kovetkezo 60 evre, hogy soha nem fog masra nezni, csak Teged szeretni, hogy nem fog elgondolkodni, hogy talan a tobbiek hogy elnek, zoldebb e a fu a tuloldalon. Sot, az is megtortenhet, hogy Te fog egy nap igy gondolkodni. Szuksegtelenul ragod magad ilyen gondolatokon. SZeresd parod, fogad amit O es az elet ad. A pproblemakat majd felnot fejjel, jozanul old meg, lepeskent ahogy (ha) bekovetkeznek.
Kérdezõ, te a világ legszürkébb pasijához akarod kötni az életedet. Ez az ember, aki szerelmes a pénzbe és a pénzért vehetõ javakba, még annyira sem törõdik veled, mint a készülõ kerítés egy darabjával. Sétálni fél órát-egy órát nem kerül pénzbe. Kutyával kimenni, hogy kicsit veled lehessen, ingyen van, és fel tudja tölteni a kapcsolatot. Nem érdekli különösképpen, hogy te mit akarsz, neked mi a jó. Lehet, hogy õ a munka hõse, de még szomszédomnak se szeretném. Unalmas, unalmas, unalmas!
Annyi mindenen keresztül menteek ketten, együtt ép
ítitek saját házatok, szerintem így fogjétok saját életeteket is együtt építgetni, nincs mitõl félj
Sokszor az is baj, ha túlaggódsz dolgokat, és szerintem ez is egy ilyen. De talán az is hasznos lehet, hogy ha nem azt kérdezed, hogy "szeretsz?", vagy "ugye velem akarod leélni az életed?" és társai, hanem csak szimplán kommunikáltok.. többet és gyakrabban lehetõség szerint.. akkor talán megerõsíthetnéd magad és õ is benned, hogy jók vagytok együtt. :) Ha korábban eljártatok, akkor remélhetõleg majd miután kész a ház, akkor ez visszatér.. de ezt is majd akkor kell úgy alakítani.. hisz azért változhatnak az emberek.. Ne aggódj, csak élvezd az együtt töltött idõt, és a készülõdést a közös életetekre a közösen felújított házatokban! Az, hogy nem kaptál gyûrût, még semmit sem jelent, hisz lehet tényleg csak unja, hogy minden nõ kapott eddig, de mindet kénytelen volt elhagyni.. ha ezen múlna, szerintem Te is inkább azt választanád, hogy még el sem kell vegyen, csak maradjon veled.. nem? ;)
hát én nem olvasom el...DE ha ennyit beszélgetnél a pasassal, mint amennyit ide irkáltál az 5 kérdésedbe, már rég megoldódott volna a problémád
Kicsit bennem is lenne rossz érzés, mert lehet kényelmi szempontból is veled, mondván most nincs ideje csajozni. Mert érdekes, hogy most miért nem tud veled külön programokon keresztül foglalkozni... Értem én, hogy 5. év, de egy kapcsolatot mindig ápolni kell! Ha valamit akar az ember azt megvalósítja és nem csak akkor, amikor kész van a ház és utána csavargás... Mert sok programhoz nem is kell pénz. Fõleg amit írtál, hogy még egy filmet sincs kedve megnézni, hát elég negatív! Az eljegyzéssel kapcsolatban én nem csodálkozom, hogy a 4. gyûrût nem kapkodja el, azért nem mindennapi, hogy egy férfi 3 nõt is eljegyezzen...:) De lehet zavarna, hogy ha azt a 3 nõt eljegyezte, akkor mondjuk engem miért nem... Lehet azóta benõtt a feje lágya, hogyha eljegyez valakit akkor azt már úgy, hogy utána nem sokkal esküvõ is legyen. Õ egyébként hány éves?Lehet érdemes lenne leülni vele beszélgetni, hogy neked milyen igényeid vannak, ha szeret bántani fogja belülrõl, hogy kicsit hanyagolt. Pl. volt egy kapcsolatom, ahol engem is hanyagoltak, ott úgy megijedt a pasi, hogy utána kézzel-lábban kapálózott, hogy nehogy elveszítsen, de én akkor már annyira kiábrándultam a hanyagsága miatt, hogy visszafordíthatatlan lett! Szóval te nehogy így járj, inkább tisztázzátok idõben!
A kérdező hozzászólása: Nagyon szeretnék megfelelni neki, hogy büszke lehessen rám, szeretném majd boldoggá tenni, és a külsõmre is adok, próbálok újítgatni, nem akarom hogy más elcsábítsa! Szerintetek elképzelhetõ, hogy 29 évesen, már van annyi esze, hogy nem fog otthagyni majd késõbb valaki másért, aki új, akit nem ismer, aki szép, aki nem megszokott?
szerintem ezek olyan problémák amit meglehet beszélni. ha egy héten egyszer eljárnátok valahova, szerintem már annak is örülnél és ha nem segítesz szívesen akkor ne csináld. ha pedig úgy érzed h érdemes akkor várj rá. ennyi idõ után nem fog azért elhagyni mert kész lett a ház..szerintem. túl pesszimista vagy, inkább örülj neki, h jól alakulnak a dolgok és h szorgalmas legényt fogtál.
Én igazat adok neki, együtt kell élni, lakva ismeri meg egymást az ember.Mi a férjemmel 4 évig éltünk együtt és elõtte 3 éve együtt jártunk, mielõtt volt egy szolid esküvõ, inkább csak magunknak. Mi sem nagyon járunk el, de azért , mert nincs pénzünk. Én azért nem vennék rá mérget, hogy õ olyan nagyszerû, hogy 3 lány is kihasználta annyira, hogy gyûrût kapjon, szerintem volt ott más is, amit te nem tudsz.... Ha meg 2 ember ennyit ecseteli ezt a szeretlek, nem szeretlek? de biztos stb. dolgot, ott alapvetõ bajok vannak.Meg kéne beszélni a lakás dolgot is, tudatosan, nem úgy hogy ímmel-ámmal, mert ez egy komoly dolog. És ami még rosszabb, az élet alapvetõ dolgaiban nem vagytok biztosak, hogy mit akartok együtt. Mikor legyen gyerek, mikor esküvõ stb..úgyhogy addig nincs értelme továbblépni, míg ezek nem tisztázottak.

Azt hiszem, hogy éjszakától való félelmem van. Normális ez?

Már nézel?dtem, de csak annyit találtam, hogy létezik ez a fóbia nüktofóbia néven, és gyakori dolog, f?leg fiatal feln?ttkorban. Az utóbbi id?ben azt tapasztaltam, hogy este kezd rám jönni valami nagyon er?s szorongás, rettegek a sötétben, ha lekapcsolom a villanyt és sötét van a szobában, pánikroham jön rám és olyan érzés kap el, mintha meg?rülnék. Ezért nem tudok éjszaka aludni sem, és a lakásban is mindenhol ég a villany. Meg csak egy szoba van, ahol biztonságban érzem magam, a többi helyiségben valamiért még rosszabbul vagyok, de ez is csak éjszaka van. Másrészt meg hiszek a szellemek létezésében, és ezekt?l is féltem mindig. Nehéz megfogalmazni, de valamit?l egyfolytában rettegek ilyenkor, még akkor is, ha tudom, hogy semmi sincs, ami bántana. Nagyon rossz, és valahogy ki akarok ebb?l kerülni, de nem tudom, hogy hogyan. Mi lehetne az els? lépés? Rögtön menjek pszichiáterhez?

Legjobb válasz: + Még valami eszembe jutott: az ilyesmit felerõsítheti iskolai/munkahelyi stressz is. (Egy kisebb alap problémát erõsít fel ilyenkor a felspanolt idegrendszer.)

+ Még valami eszembe jutott: az ilyesmit felerõsítheti iskolai/munkahelyi stressz is. (Egy kisebb alap problémát erõsít fel ilyenkor a felspanolt idegrendszer.)
egyszerüen csak ne foglalkozz és alugy
Azért ez durva. Igen, ezzel menj pszichiáterhez.
Errõl van szó?: http://www.youtube.com/watch?v=m7egSziSLeE Elõször is: sárkány ellen sárkányfû. Akarom mondani, szellem ellen szellemirtó! "Itt nem segít az orvos!" Pánikbetegség ellen adagold túl a Magne B6-ot. Naponta 3*2 szem. Aztán meg gyakorolj maximális önakaratot, önszuggessziót! Valahogy így: http://www.youtube.com/watch?v=z1Zdg7axM7I "A szellemeket látni én ingyen se akarom!" Rázd le a szellemeket! OK?
Többször is láttam már szellemet, nem lett semmi bajom.Azok nem bántanak.Szerintem van az életben valami problémád, vagy tudatalatti, elfojtott érzéseid, amikre emlékeztet a sötétség. Példa:Én valóban pánikbeteg voltam, mindig odakint az utcán éreztem rosszabbul magam és gyengének éreztem magam, gyengének éreztem a lábaim.Elkezdtem ezen gondolkozni, vajon miért pont ezt érzem?És összeállt a kép!Mert "gyengének érzem magam" a külvilágban, attól félek, "nem jutok messzire", nem viszem sokra.Ezek a félelmek testi tünetekben nyilvánultak meg, egész addig, míg rá nem jöttem, milyen érzésekbõl erednek és meg nem próbáltam tenni ellene valamit.
Ha a napi tevékenységedet zavarja, nem tudsz aludni stb, akkor szerintem érdemes szakemberhez fordulni. Ha nem olyan nagy a gond még, akkor meg próbáld megkeresni az elsõ rossz emlékedet a sötéttel és az éjszakával kapcsolatban. Mikor kezdõdött, mi történt elõtte, akkoriban (családi porblémák, betegség, válás, egyéb változások stb.) Mindennek oka és célja van, csak a tudatunk néha ügyesen elgáncsolja azokat a kísérleteket amiket teszünk a probléma okának kiderítésére. Remélem segítettem valamennyit. + Én azt mondom, hogy az élõtõl kell félni nem a holtaktól!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!