Találatok a következő kifejezésre: Normális az, az egyik (2374 db)

Az normális ha az egyik mellem kisebb mint a másik?

és amikor n? akkor is az n? amelyik nagyobb. 14/L

Legjobb válasz: Igen. Normális, a nök 90%ának nagyobb az egyik melle csak sok esetben kicsi az eltérés. Meg kell szokni. Nincs más normális lehetõség

Igen. Normális, a nök 90%ának nagyobb az egyik melle csak sok esetben kicsi az eltérés. Meg kell szokni. Nincs más normális lehetõség
Abszolút normális. Nekem is nagyobb a bal, mint a jobb. Nehéz, de meg kell szokni :D
második vagyok, 22/L :D
Mindenkinek van valamennyi különbség a mellei között, de Neked még úgyis nõ a cicid, és csökkenni fog köztük a különbség.
Lehet, hogy még nyakon is vág. Nem minden szülõ egyforma.
nem normális, vagyis inkább a csaj nem normális h ezt hagyja...
Kezet foghatunk. 20 vagyok, de nálam nagyjából ugyanez a helyzet. Még egy év, és kirepülhetek viszont:)
A szülõknek mindig a pici kislányuk maradsz még 40 évesen is
ne légy már ennyire izééé. nyámnyila. nem azt mondom h ne tiszteld a szüleidet de állj ki magadért!
"" nem normális, vagyis inkább a csaj nem normális h ezt hagyja..." Ilyet akkor mondj, ha ismered pontosan a körülményeket meg a szüleit." már bocs, de tényleg nem normális a csaj. mert mit csinálnak ha ki akarsz menni az ajtón? felemelik a hangjukat és mondják h menj a szobádba?!
vannak még ilyenek...
" nem normális, vagyis inkább a csaj nem normális h ezt hagyja..." Ilyet akkor mondj, ha ismered pontosan a körülményeket meg a szüleit.
A kérdező hozzászólása: Az õ anyukája is szeret engem de az enyém õt nem, apámról meg ne is beszéljünk...
Jujj, ne haragudj, félreértettem! Az õ családja(pontosabban anyukája) nagyon kedvel engem, egyszer azt mondta, mikor még összejövõfélben voltunk, hogy: "Én lennék a világ a legboldogabb anyukája, ha ti ketten újra együtt lennétek". Nagyon aranyos ember. :)
Utolsó vagyok. Mintha csak a saját helyzetemet írtad volna le(kivéve a nálad még nem volt a barátod részt :) )! Az én szüleim sem fogadják el barátom szüeit, a családja széthullot, alig van valamilyük. De, elõ szoktak hozakodni vele, de nem olyan durván mint régen. Megértették, hogy TUDOM mit csinálok, és hogy kivel akarok lenni. Nem vagyok már 14 éves, tudatosan cselekszem, belegondolok a dolgok igazi valójába, átlátom a helyzetet. Ma már ott tartok, hogy egy csapattal elmegyek a Balatont körbetekerni, és jön velem a párom is! Szüleim semmit nem szóltak hozzá, mert tudják, hogy TUDOM mit csinálok. Próbáld meg valahogy értésükre adni, hogy nem ÕK fognak a pároddal és az Õ gondjaival élni, hanem TE! Ha neked ez a jó, akkor igenis elfogadhatják, hogy már nem vagy kislány, tudsz dönteni a saját sorsodról. Nem tarthatnak örökre "kalitkában". Ha te boldog vagy vele, akkor miért ne lehetnél vele? Ezt kellene megértetni velük.
A kérdező hozzászólása: Köszi a választ, és azóta nem is piszkálnak benneteket a szüleitek? Az igazság az, hogy nálam a házban még soha nem is volt a pasim, nem merem elhivni, viszont én járok hozzá, az õ szülei kedvelnek engem de az enyéim õt soha nem fogadnák el... :(
Szia! Nálam is ugyanez VOLT a helyzet. 19 vagyok, van egy barátom, akivel már egy évvel ezelõtt jártam(most újra). Amíg vele voltam sosem engedtek sehova, nem marahattam nála sokáig, vagy éppen õ nálam. Egyszer egy szilvesztert itthon töltöttem vele, szüleim odavoltak bulizni, mi meg elaludtunk. Szüleim hazaértek 3 körül, és ENGEM keltettek fel, hogy keltsem fel a párom, hogy tûzzön haza. Na az azért durva volt. Tényleg csak elaludtunk egy filmen, és amint hazaértek szülõk, egybõl elpaterolták. Most újra kibékültem vele, és rájöttem, hogy ha igenis akarok valamit, azt el tudom érni. Nem szeretek veszekedni, kerülöm a konfliktusokat, és a magyarázkodásokat. Mégis eléjük álltam, elmondtam nekik mit szeretnék, hogy döntöttem, és arra kértem õket, hogy egyszerûen fogadják el, hogy Õt választottam. Nem kell megérteni, csak ne piszkáljanak vele folyton. A barátom sem egy nagy gazdag família leszármazottja, nem túl okos, mégis hatalmas szíve van. Csak hát hol látják ezt a szülõk? Állj ki magadért, ha más nem a barátodért! Ne titkolózzatok, mert abból csak a baj lesz. Tapasztalatból mondom. Sok sikert! ;)
A kérdező hozzászólása: Ezeket lehetetlen meggyõzni olyan keményfejüek...igy csak az marad hogy hallgatok és titokban találkozgatunk...
valamilyen szinten megértem a szüleidet, hogy féltenek, illetve hogy jobbat akarnak neked. de szerintem beszélj velük. de ne azzal kezdd, h '19 vagyok, nem tilthattok meg nekem semmit', hanem próbáld õket meggyõzni érvekkel.
A kérdező hozzászólása: És romákkal is barátkozikm, a szüleim szerint nem hozzám való és jobbat érdemlek, de én akkor is szeretem...
A kérdező hozzászólása: És csak azért tiltják meg hogy a pasimmal együtt legyek mert én mindig jó tanuló voltam és egyetemre járok a fiu meg csak szakközépsulit végzet és elég szegyény családból származik...
A kérdező hozzászólása: Fõleg hogy én vagyok az idõsebb és velem szigorubbak és ráadásul még lány vagyok, az öcsémnek viszont mindent szabad...megörülök már... :(((
normális az én ismerõsömmel is így bánnak...sehova se engedik bulizni:D
Komolyan nem értem azokat, akik most itt nyavalyognak, hogy "jaj, ne legyél nyámnyila, állj ki magadért". Ezt mondjuk én is megkaptam, csak sajna mondani könnyebb, mint megtenni. Egyébként nálami s hasonló a helyzet, párom volt már nálunk párszor, de olyankor anyám úgy viselkedett, mint valami sárkány, kritizált, beszólogatott, sértõ megjegyzéseket tett, égetett ésatöbbi. Mondjuk sajnos barátaimmal is ugyanezt teszi, szóval szó szerint nem jön senki hozzánk, mert ismerik anyámat. És az a legrosszabb, hogy õ mindezt úgy csinálja, hogy én/mi ne vághassunk vissza. Ha megtesszük, egybõl csetepaté van és büntetés, mintha amit csinál, nem lenne már eleve az, a semmiért. És nálam még nehezítõ körülmény az is, hogy egyke lány vagyok:D "Mégis eléjük álltam, elmondtam nekik mit szeretnék, hogy döntöttem, és arra kértem õket, hogy egyszerûen fogadják el, hogy Õt választottam." :) Ezt én is megtettem egyszer. A válasz elég kemény volt, nem szívesen emlékszem rá. Áldás, ha szigorúak a szülõk, de egyben átok is:( 20/L

Szerintetek normális az ha egy kőműves vállalkozó rendszeresen a szomszédtól kéri kölcsön a létrát?

Legjobb válasz: Normális munkaeszközeinek azért kellene, hogy legyenek. Tehát nem normális.

Normális munkaeszközeinek azért kellene, hogy legyenek. Tehát nem normális.
Legközelebb mondd azt neki, hogy kölcsön nem adod, csak bérbe. A napi bérleti díj összege x Ft elõre fizetendõ.
Mond neki, hogy elvitte a sógor egy hétre, ezért most kérjen mástól, vagy esetleg vegyen egyet a boltban. Ha megharagszik, az az õ baja, észrevehetné már magát.
Ha nem azért kéri, hogy zsiráfokat szopasson, akkor igen, bár huzamosabb ideig nem javallott.
A kérdező hozzászólása: Hát igen, ezzel a huzamosabb ideiggel van a baj, mert az, hogy egyszer elkéri ok. de az, hogy most már rendszeresen számít rá az kicsit pofátlanság. Nem tudom mit lehetne tenni, vagy mondani, hogy azért sértõdés ne legyen belõle, mert hát rosszat nem akar, csak nem veszi magát észre.
A kérdező hozzászólása: Igen, ez jó ötlet, hogy odaadtuk másnak :-)


Normális ha az egyik mellbimbóm nagyobb mint a másik? Majdnem 2x akkora, de nem fáj, nem érzékeny, semmi

Legjobb válasz: Nem normális abban az értelemben, hogy a megszokottól eltérõ, nem átlagos. De szerintem ezzel te is tisztában vagy. Emiatt nem kell szégyenkezned, a párod/leendõ párod pedig biztos elfogad majd ezzel, ha egyeltelán számít vagy különösebben feltûnik neki. A válasz tehát, átlagostól elüt, nem "normális", de nem is rossz vagy baj. :-)

Nem normális abban az értelemben, hogy a megszokottól eltérõ, nem átlagos. De szerintem ezzel te is tisztában vagy. Emiatt nem kell szégyenkezned, a párod/leendõ párod pedig biztos elfogad majd ezzel, ha egyeltelán számít vagy különösebben feltûnik neki. A válasz tehát, átlagostól elüt, nem "normális", de nem is rossz vagy baj. :-)
A jobb és bal oldal ritkán egyforma, lehet, hogy az egyik feled jobban fejlõdik. (hány éves vagy?) Neked ez lehet a szexepiled.Érdekessé tesz.
A kérdező hozzászólása: oh, már 24 múltam.csak megijdetem hogy esetleg valami gyulladás lehet, de azért biztos ami biztos megnézetem a dokimmal, úgyis esedékes a rákszûrésem.
ez érdekes ha megnézetted a dokinál megkérhetnélak hogy megird a véleményét? NAGYON SZÉPEN KÉRLEK!!! mert épp mi is a barátnömmel felfigyeltünk erre neki is az egyik nagyobb a ball melle de neki érzékeny is volt!! lehet hogy egy buta kérdés , nem lehet ez terhességi tünet?

Normális az, hogy egy méregdrága Römer gyerekülésből "ki tud szabadulni" egy 15 hónapos gyerek? Bármilyen szorosra van húzva az öve (ami még elviselhető) : ki tud bújni belőle.

Legjobb válasz: Nem, nem normális. A gyerekülés övét teljesen szorosra kell húzni (persze ne úgy hogy ne kapjon levegõt) különben egy esetleges koccanásnál kicsúszhat a gyerek. Ha nincs meghúzva rendesen, akkor nem sokat ér a dolog.

Nem, nem normális. A gyerekülés övét teljesen szorosra kell húzni (persze ne úgy hogy ne kapjon levegõt) különben egy esetleges koccanásnál kicsúszhat a gyerek. Ha nincs meghúzva rendesen, akkor nem sokat ér a dolog.
Ki az apa? David Copperfield? Akkor szorítsd annyira a szíjat, hogy pont felvegye az arca a cékla egy ritka árnyalatát. Akkor tökéletes
Az én fiam is bármilyen övbõl kivarázsolja magát. Römerben még nem ült, de több fajtában, és mindbõl így-úgy ki tud bújni sajnos.
Akkor nincs elég szorosra meghúzva, ha kitudja húzni a kezeit.
Az én második gyerekem is Houdini reinkarnációja volt ebben a korban, felléphetett volna szabadulómûvészként a cirkuszban. A barátnõmnek is az egyik ilyen volt, egyszerûen semmit sem lehetett vele tenni, mindenhonnan kibújt.

Normális az ha egy 26 éves önálló keresettel rendelkező nő még a szüleivel él? Egészséges ez?

Legjobb válasz: Teljesen normális. ÉN 30 vagyok és otthon lakom anyuékkal, igaz külön lakrészben. Mi a fenének hajítsak ki x összeget egy albérletre? A férjem külföldön van, nekem is jó fizetésem van itthon, ha hazajön õsszel, nem kell egy fillért hitelt sem felvennünk a leendõ házunkra. Még szép , hogy inkább otthon vagyok. Persze a saját lakrészemet teljesen én tartom fenn, és magamat is, de legalább az albi árát megspórolom.

Teljesen normális. ÉN 30 vagyok és otthon lakom anyuékkal, igaz külön lakrészben. Mi a fenének hajítsak ki x összeget egy albérletre? A férjem külföldön van, nekem is jó fizetésem van itthon, ha hazajön õsszel, nem kell egy fillért hitelt sem felvennünk a leendõ házunkra. Még szép , hogy inkább otthon vagyok. Persze a saját lakrészemet teljesen én tartom fenn, és magamat is, de legalább az albi árát megspórolom.
Normális.Mégis mit csináljon?Vegyen hiteleket a nyakába, hogy aztán semmire ne legyen pénze, csak a törlesztõrészletre?Gondolom gyûjtöget. Ha te vagy az, értem a kérdést, ha nem akkor meg semmi közöd hozzá.
Teljesen normális. Csak ma divat, hogy 18 évesen már külön kell költözni, hogy megvalósítsd önmagad!
ha korrekten beszáll a rezsibe és feltételezem nincs, vagy nem komoly a párkapcsolata, akkor miért ne?
szerintem teljesen normális!nem mindenkinek jön össze úgy az élet!
Szerintem teljesen rendben van. Biztos oka van, hogy még otthon lakik. Ha esetleg nincs férfi az életében, ki akar egyedül, magányosan élni? Lehet, hogy nem bírná magát fenntartani egyedül. Az is lehet, hogy annyira szereti a szülõket, hogy még nem akarja magára hagyni õket, vagy valamelyik szülõ ápolást igényel.
szia! Ha nincs komoly kapcsolata, vagy gyûjt mondjuk egy saját autóra/lakásra, akkor miért ne?
Abból kiindulva, hogy saját keresetbõl egy átlagember nem tud lakást venni+az albérletárak, teljesen normális.
Szerintem 26 évesen ez már nem a legnormálisabb. De te érzed, ha neked így jó.
Szerintem nem normális dolog. Simán lehet már ilyen korban külön élni, pláne ha van párkapcsolata, akkor ne mondja nekem senki hogy nem tudnának már 2en külön élni és fenntartani egy lakást és magukat.
És melyik szereplõ vagy te?
A kérdező hozzászólása: Egyik sem...
ó hátakkor mégis mi közöd van hozzá?
A kérdező hozzászólása: Az nem tartozik rád...
És rád miért tartozik?
A kérdező hozzászólása: Talán mert az illetõ a sógornõm... és tanácsot kért...
Ha élõsködik a szülein, az nem normális. Ha a szülõ görcsösen ragaszkodik a pici lányához, az se normális. Ha egyenrangú felnõttként együtt él a családdal, szerintem semmi probléma nincsen. Ez esetben vétek elszórni a pénzt albira, ha a helyzet mindenkinek megfelelõ.
én 25 vagyok...férjem 27... és a szüleimnél élünk... hogy miért? nem örömbõl ugyan, de saját lakásra/házra nincs pénzünk... albérletre meg sajnálnánk havi 40-50 ezreket kidobni... ez van, ezt kell szeretni... lehet választani...
Ez így nem normális, amit most írtál, de ha minden oké, akkor az.
A kérdező hozzászólása: Néhány adalék a történethez: a lány szülei a lány 3 éves kora óta külön szobákban laknak. Amíg a bátyja egyetemre nem ment másik városba ez volt a felállás: két szoba+ nappalis házban laktak úgy, hogy apa és fia 1 szobában, anya és lánya 1 szobában. A lány érettségikor kb 8 éve kidobta az anyját a nappaliba, mert nem tudott tõle élni. Azóta nappaliban alszik apuka, anyuka egyik míg a lány a másik szobában. A rezsibe nem fizet és két munkahelye van. S ott a Bartája ( egyetemista) aki a 7-7 napjából 5-öt ott tölt, mert utál otthon.
A húgom már lassan harminc éves, nyolc éve saját keresettel rendelkezik, mindene megvan. Az átlaghoz képest jól keres, mégis esze ágában sincs külön menni, mert otthon mindene megvan. Nem fizet szinte semmit, csak max magának vesz egy két dolgot. Ha valaki pénzhiány miatt marad otthon az nem gond, de ha kényelembõl akkor elgondolkodnék (húgom példája).
Tudod, vannak, akiknek sajnos anyuciék nem tudnak külön házat tolni a fenekük alá.És vannak, igen sokan, akiknek nincs olyan magas keresetük, hogy abból megengedhetnék maguknak az eget verõ lakáshitelt vagy az albérletet, így tehát, ha nem akarnak a híd alatt lakni, akkor kénytelenek a szüleikkel. Egyébként nem tudom, mi a baj azzal, ha valaki felnõtt korában is a szüleivel él?Nem hallottál még olyanról például, hogy több generációs családi ház?Ott nagyszülõ, szülõ, unoka, stb együtt élhet, boldogan.
Szerintem nem normális, de teljesen mindennapos. Nõknek, férfiaknak is célszerû lenne 1..2 év teljesen egyedül (azaz nem párkapcsolatban) élni, és üzemeltetni egy háztartást önállóan. Sok-sok késõbbi súrlódástól menti meg az embert. (37/F)
A kérdező hozzászólása: 7 éves kapcsolata van...
Inkább, mint hogy hitelt vegyen fel és azt pengesse egész életében vagy hogy albérletre menjen el az egész fizetése. Ez emberfeletti, csak annak megy, aki tényleg sokat keres. Ha a saját lábára tud állni, tud venni saját pénzbõl egy lakást, akkor költözzön, de most addig lehet ez egy állapot. Sajnos nagyon kevesen tudnak manapság fiatalon, húszas éveikben saját lakást venni. Még az albérletet is alig tudják kifizetni.
Akkor lehet rossz és egészségtelen, ha nem tudnak kijönni egy mással mert, a szülõk beleszólnak mindenbe, nem tudnak együttmûködni.
A 70-es években még mamámmal lakott mindhárom gyermeke és mi unokák is, 12-en egy 3 szobás házban, 9 éves voltam mire el tudtunk költözni, anyum meg akkor kb 30. de akkor ez teljesen normális volt és boldogok voltunk.
Ha nem kényelembõl van otthon, akkor oké. Párom 27 (nemrég töltötte be), 1 hónapja kapott munkát, otthon él. Velem nem sokra megy, mert én még tanulok, 20 vagyok, nincs pénzem, szóval nem tudnánk venni lakást. Albérletre meg felesleges, mert akkor soha nem tud félre rakni.(max. nagyon keveset) 4 és fél éve vagyunk együtt.
A kérdező hozzászólása: Ez rendben is van.. hiszen ez egészen más helyzet... Gondolom ti kijöttök a szüleiddel.. de a sógornõmtõl mindig csak a panaszkodást halljuk.

Normális hogy az egyik kezem (jobb) majdnem 1centivel nagyobb a másiktól (bal)? Vagy ez másnak is ilyen?

Legjobb válasz: Egyik páros szervünk/testrészünk sem egyforma. Lehetnek eltérések. Ha ez nem zavar téged,akkor nem kell aggódni. A barátomnak az ujjai hosszabbak az egyik kezén mert gitározik :D Attól nyúltak meg. Teljesen normális dolog.

Egyik páros szervünk/testrészünk sem egyforma. Lehetnek eltérések. Ha ez nem zavar téged, akkor nem kell aggódni. A barátomnak az ujjai hosszabbak az egyik kezén mert gitározik :D Attól nyúltak meg. Teljesen normális dolog.
A kérdező hozzászólása: Értem, köszii:) Anyu is lemérte a kezét, neki mind2 egyforma. Am nekem a tenyerem tér el:) Ujjaim egyformák. Egyáltalán nem zavar, csak meglepõdtem. Eleve nagyon picik a kezeim, kb mint egy 5-6éves gyereknek, de szeretem õket:D Am a lábam is ilyen..a jobb nagyobb mint a bal.
nekem a bal hosszabb egy nagyon kicsivel:D

Normális az, ha egy 56 éves férfi 26 évi házasságban azt mondja a feleségének, hogy "öreg már a csókolózáshoz" (mármint a férfi magára értette)? Milyen esetekben mondja ezt egy 56 éves férfi a feleségének?

Szerintem nincs ilyenben "korhatár". (nem én vagyok a feleség)

Legjobb válasz: szerintem ez tény, hogy az idõsek nem csókolóznak annyit. Pl a nagyszüleimet sem láttam sosem csókolózni. Nem várható el tõlük, hogy úgy viselkedjenek mint egy fiatal pár. Persze ez vérmérséklet függõ is, van aki mindennap szexel, de sztem amit írtál teljesen normális.

Az elsõ, "síkhülye" válaszoló vagyok. Szerintetek a "kihûl a láng", és a "nem kívánja már a feleségét" nem ugyanaz? Mellesleg egy ilyen kérdés akkor merül fel, ha azért a pár egyike még igencsak szeretné, ha a másik megcsókolná. Szerintem ha egy kapcsolatban van még szeretet, akkor egy ilyen vágyat nem utasít el a másik azzal, hogy õ már öreg hozzá.
szerintem ez tény, hogy az idõsek nem csókolóznak annyit. Pl a nagyszüleimet sem láttam sosem csókolózni. Nem várható el tõlük, hogy úgy viselkedjenek mint egy fiatal pár. Persze ez vérmérséklet függõ is, van aki mindennap szexel, de sztem amit írtál teljesen normális.
hát ha tényleg rendszeresen visszautasít mindenfajta közeledést, az tényleg gáz.
Nem pont a témához tartozik, de miért kell egybõl azt mondani valakire, hogy "sík hülye"? Miért nem lehet csak annyit, hogy nem értesz vele egyet...? Na mindegy... A kérdezõnek pedig azt üzenem, hogy sajnos a "láng" kialszik egyszer, kinél elõbb, kinél utóbb. Ettõl még bizonyára nagyon szeret a férjed, hiszen 26 éve együtt éltek. De 56 évesen egyébként még egyáltalán nem öreg, talán csak õ érzi úgy. (Egyébként férfi klimax is létezik, és a párod most éppen abban a korban van.)
2.vagyok. Szerintem ez egyénfüggõ. Én 25 vagyok a férjem 40. Õsem olyan típus aki állandóan a számban lóg. Sõt van olyan nap, hogy meg sem csókol, csak szájra puszit ad (azt legalább sokat) meg ölelget. Én ilyennek fogadtam el. Ez nála egyébként hangulatfüggõ. Van olyqn nap amikor sokat csókolózunk, van olyannap amikor tényleg nem. De ezen nem akadok ki, mert tudom, hogy szeret, meg ettõl függetlenül kíván is, legalábbis ha belecsókolok a nyakába és egybõl feláll neki, akkor azt hiszem kíván. Úgyh én a helyedben nem aggódnék, de ez az én véleményem.
Ja, ha nem Te vagy a feleség, akkor nem neked szól, hanem a feleségnek az elõzõ válasz.
Akkor bizony ennek a pasinak nagy valószínûséggel másik nõje (is) van. Férfiban az 56 éves még fiatalnak számít, nem egy vén kecske.
Szerintem is normális és az elsõ válaszoló sík hülye......én csak 33 vagyok, s alig-alig csókolózunk a párommal 5 év együttélés után, pedig imádjuk egymást, csak, egyszerûen nem érezzük feltétlen szükségét......Nics ebben semmi rossz....!
Ha már nem kívánja a feleségét.
A kérdező hozzászólása: A férj rendszeresen utasítja vissza a felesége közeledését (akár csók, akár ölelés, akár bármi...) ilyen és hasonló indokokkal.
én még nagyon fiatal vagyok úgyhogy:) ..: lehet, hogy valamin kerszetül ment a férj, vagy estleg saját magával elégedetlen, nem találja már vonzónak magát. ilyen korban lesz kb.az embrekenek protézise stb., vagy megijedt az idõ múlásától.

Mennyire normális az, hogy egy 45 éves anyát akinek nincs kedve dolgozni már több mint egy éve a 20 éves fia tartja el?

Legjobb válasz: Egyáltalán nem normális. Ezt nevezik élõsködésnek, fõleg ha az anyának lenne lehetõsége dolgozni.

Egyáltalán nem normális. Ezt nevezik élõsködésnek, fõleg ha az anyának lenne lehetõsége dolgozni.
A kérdező hozzászólása: Utolsó! Az anyja nem azért nem dolgozik, mert nem talál munkát hanem mert nem is keres. Szerintem ez azért nem mindegy
Ha õket nem zavarja, téged se zavarjon. Nem tudom éltél-e már egyedül, de a kérdésbõl és a válaszaidból úgy tûnik, hogy nem. Talán a szüleidnek is biztos munkahelye van, de nem mindenkinél van így. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy hamar talál munkát és minél több idõ telik el, az embert annál inkább benyeli a depresszió, mert úgy érzi nem jó semmire. Az emberek úgy élnek meg, ahogy tudnak és ha az anyának nincs mibõl megélnie, akkor természetes, hogy a fia nyújt neki támogatást, amiért - bocs a kifejezésért - de kiskorában takarította alóla a sz.rt, megszülte és 20 évig pénzelte, tûrte az esetleges hülyeségeit. Ha szerinted ezek után nem érdemli meg, hogy 1 évig eltartsák, akkor már elõre sajnálom mi lesz a te szüleiddel ha ne adj isten megidõsödnek és betegségeik miatt nem tudják majd eltartani magukat. Remélem akkor majd nem mondod nekik azt, hogy nem normális, hogy te segíts rajtuk.
A kérdező hozzászólása: Lassan egy éve albérletbe laknak amit ugye a srác fizet..
És most abban a házban laknak, amiért a 20 éves fiú dolgozott meg, vagy abban, amiért a 45 éves anyuka? A srác már nagykorú, ha nem tetszik neki, akkor költözzön el és tartsa el magát. Vagy az még nem menne? Azt is össze lehet hasonlítani, hogy az anya hány évig tartotta el a fiát, de persze az lenne az ideális, ha innentõl együtt húznák a szekeret... Azért sok idõsebb ember lesz kedvtelen és depressziós, fõleg, ha alul fizetett fizikai munkára kényszerül, amivel töredékét keresi meg annak, mint korábban. Életcélt is nehezebben találnak, ha már felnevelték a gyermeküket.
Ez kettejük dolga. Talán azt szeretnéd, hogy téged tartson el a 20 éves fiú? Feltehetõleg 20 év körüli, vagy jóval alatti vagy. Te lényegesen könnyebben találsz munkát, mint egy 40-en túli nõ. Azért gondolom a barátod anyja vezeti a kettejük háztartását (mosás, fõzés takarítás - ha esetleg nem tudnád mi az) és az bizony munka. Ha ezt neked kell csinálni náluk, akkor jogos a panaszod!
Akik szerint ez lustaság... Akkor mit kellene tennie a fiúnak? Rakja ki az anyját az utcára? Azért egy kívülálló honnan tudhatná, hogy a nõ keres e munkát? Én is munkát keresek, és mindenki csak annyit lát belõle, hogy egész nap az internet elõtt ülök...
Azt leírhatnád azért, hogy az anyuka próbál e munkát keresni vagy ténylegesen csak a lábát lógatja
Tényleg kevés az infó. A 45 éves anya mióta munkanélküli, eddig dolgozott? Képzeld, én is elmentem volna 30 évesen gyárba diplomával (átmenetileg), de sajnos nem jött össze, az sem. Azóta rendezõdött a helyzet, de ne gondold, hogy olyan egyszerû munkahelyet találni fiatalon is, meg 45 évesen is. Ha 20 éves a párod, gondolom elég fiatal vagy még ahhoz, hogy ezen a téren tapasztalatod legyen. Egyébként az õ dolguk, ebbe a dologba addig nincs beleszólásod, amíg nem vagytok közös kasszán, vagy nincsenek hosszú távú terveitek. Akkor meg kell beszélni belefér-e, addig kettejük dolga.
Magánügyük. Neked nincs közöd hozzá.
Azt hiszem, az az anyara es a fiara tartozik, ha nekik ez igy jo akkor lelkuk rajta. Ha megengedhetnem magamnak akkor siman eltartanam az anyamat, es semmifele baratno ebbe nem szolhatna bele, sot meg feleseg se.
A kérdező hozzászólása: Érdekes.. az én anyukám max 3 hónapig volt itthon, de inkább elment gyárba dolgozni fõiskolával mert az is valami, nem a gyerekeit használja ki
Sajnos ez manapság nem feltétlenül kedvkérdés. Az én édesapámnak 33 év tapasztalata van a kereskedelemben, árupakolástól az áruház-igazgatói posztig, és már hónapok óta nem talál munkát. Meghallják, hogy 55 éves, és be sem hívják. Mert a húszéves nyikhajoknak aztán sokkal nagyobb elõnyük van vele szemben....
nem normalis kiveve ha az anyuka ejjel nappal munkat probal keresni de sehova sem veszik fel akkor aztmondom normalis de a te esetedben szerintem a lustasag lehet az oka
A kérdező hozzászólása: Nem is keres munkát, csak van otthon, pedig semmi baja sincs. Egyébként a barátomról van szó. Hogy lehet egy anya ilyen??
Nem feltétlenül.45 évesen már nehezebb elhelyezkedni mint 20 évesen!Az én édesapám 50éves elmúlt és nem veszik fel sehova a kora végett...pedig dolgozna de 3 éve közmunkás csak mert máshol nem alkalmazzák!Mondjuk az is munka csak elég megaláztató és keveset fizet.
Ez így túl kevés információ és elég egyoldalú!!!
A kérdező hozzászólása: És egyébként a fiút zavarja, csak nem tud mit csinálni

Szerintetek normális az ha egy 40éves férfi az anyjával él?

Sziasztok! Igazából párkapcsolatom van egy olyan férfival akivel azért rossz a viszonyunk folyamatosan mert neki mindig gondoskodnia kell az anyjáról, nem beteg nem azért,hanem mert idõs, relatív az is, mert azért annyira nem öreg,(67éves) és egyedül él,és a párom nem akarja magára hagyni az anyját,sok konfliktusunk van ebbõl, nem lehet megértetni vele,hogy ez nem normális dolog,hogy nagyon sokat vagyok egyedül miatta, mert neki állandóan dolga van az anyjával, sokszor alszik otthon, és nem nálam, szerintem ez már beteges, vagy nem tudom. Össze költöztünk egyszer már komolyabban, akkor is össze kellett vesznie az anyjával más különben nem ment volna,mert az anyja nem akart egyedül maradni, aztán amikor együtt éltünk az volt a probléma, hogy amikor velem valami vitatkozása volt a páromnak, ami elõfordul párok között, nem komoly veszekedés, csak vitatkoztunk valamin, akkor meg szaladt haza és vissza költözik inkább az anyjához, ezt két-három hetente megtette,és már olyan gyakorisággal,történt így,hogy most már nem nálam lakik hanem újra otthon anyukájával, többször szakítottam vele, de nem sikerült lezárnom a kapcsolatom mert amikor keresett,elhittem azt,hogy szeret,és fontos vagyok neki, de ez hülyeség, mert akkor, nem ismétlõdött volna meg újra,és most nem kellene ide írkálnom. Az a baj,hogy túl közel lakunk egymáshoz, és amikor hozok egy döntést, és szakítok vele mert ez így nem kapcsolat számomra, csak szenvedés, olyan mintha nekem állandóan bizonyítanom kellene,hogy engem szeressen jobban,vagy nem is tudom?, ez-az egész nem tud mûködni így,már beláttam, de amikor eldöntöm,hogy végleg végeztem ezzel a kapcsolattal akkor keres,és elhiteti velem,hogy szeret,és nem szeretné ha nem lennék, nem tud megszakadni, mert amikor békül, újra nagyon kedves,rendes,félre tudja tenni az anyját, Én meg újra bedõlõk,és nem sok idõbe telik, a probléma megint ugyan az!

Legjobb válasz: A normálisnak ez egy variációja. Talán az apa hiányzott a kapcsolatból és az anya a fiát tekintette férfinak, miáltal olyan szoros kapcsolat alakult ki, hogy a fiú sem tudja elhagyni az anyját, mert valamilyen lelkiismeret-furdalás szerû érzése van. Sajnos ez a nem kellõen tudatos anyai nevelés eredménye, láttunk már ilyet.

A normálisnak ez egy variációja. Talán az apa hiányzott a kapcsolatból és az anya a fiát tekintette férfinak, miáltal olyan szoros kapcsolat alakult ki, hogy a fiú sem tudja elhagyni az anyját, mert valamilyen lelkiismeret-furdalás szerû érzése van. Sajnos ez a nem kellõen tudatos anyai nevelés eredménye, láttunk már ilyet.
67 évesen még egyáltalán nem annyira idõs, hogy gondoskodni kelljen róla. Az én anyum is ennyi és szuperül megvan egyedül, jön megy. Ne tévesszük össze egy 92 éves nénivel akit már kísérgetni kell mindenhova! Anyafüggõ. Javaslom, hagyd ott a pasit, örök második leszel csak nála.
Azért kérdés, hogy ha a kérdezõ költözne oda, lenne e külön lakrészük vagy egy térben kéne élni??
Ha az anyja rászorul, mert olyan állapotban van, és nincs más megoldás a biztonságos élethez, természetes igen. Ennyi erõvel az sem normális, hogy egyedül hagyja az anyját, aki egész életében gondoskodott a fiáról, egy önzõ nõ miatt, aki bármikor lapátra teheti kénye kedve szerint.
Utolsó : jesszus :D Akkor sose legyen nõje, mert lehet hogy otthagyja..ez az élet, vannak kapcsolataid, szakítások, és egyszer jön egy akivel komoly lesz, házasság ÉS még akkor is vége lehet... Az ilyen maradjon tényleg otthon anyucival, és ne rabolja más idejét!
"Azért nõ létemre én se szívesen hagynám hogy a 67 éves anyám egyedül éljen..." Tényleg nem kötözködésbõl kérdezem, de mindig is érdekelt ebben a témában azokkal kapcsolatban, akik így éreznek és mert láttam ilyen esetet: Ha olyan párod lenne, aki szintén nem akarná, hogy az anyukája egyedül éljen, akkor hogy oldanátok meg? Az lehetne egy megoldás, hogy mondjuk mind összeköltöznétek? Képzeld megoldható. Speciel én anyám nincs egyedül, talált magának párt, és még csak 50 éves. De egy olyan helyen lakik, ahol két házzal arrébb ott a huga, és annak a családja, így ha bármi baj van segítsége, nincs egyedül. Én általában jól kijövök az anyósjelöltekkel, eddig még sose volt gond, szóval felõlem hozhatná a párom az anyját. De valszeg eddig csak szerencsém volt és normális anyósokat fogtam ki, a sztereotipiákból ítélve.
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({}); Te jó ég. Teljesen le leszek pontozva, de nektek ez így komolyan ÉLET? "Én általában jól kijövök az anyósjelöltekkel, eddig még sose volt gond, szóval felõlem hozhatná a párom az anyját." Ez így nagy kijelentés írásban, gyakorlatban szerintem maximum 2 hétig bírnád. Egyszerûen nem egészséges egymással élni, egy idõben az én nagyszüleim is beköltöztek hozzánk, és eléggé nagy kiábrándulás volt. Messzirõl nagy a szeretet, de együtt élni én a szûk családommal akarok, késõbb pedig majd a párommal. És amikor majd a párommal fogok élni, nem akarok se anyákat, se anyósjelölteket, se anyósokat, se senkit a másik szobába. Szerintem az mondja, hogy ez mennyire normális, aki rá volt erre kényszerítve, és ezzel hitegeti magát, vagy akinek fogalma sincs az egészrõl. Egyszerûen nem egészséges. És mi van, ha valaki 50 évesen egyedül lakik? Megáll a világ? Persze mindenki úgy vélekedik, ahogy akar, de most belegondoltam, hogy költözéskor majd a párom hozza az anyósát is a bõröndökkel együtt, csak mert õ akkor egyedül maradna a lakásban. Komolyan nevetségesek vagytok.
Kifogásokat kereshet bárki meg mellé is lehet beszélni de ha 40-évesen valaki ilyen szinten nem tud leválni a csecsrõl, akkor én azzal egy percet sem foglalkoznék!!! Átmenetileg elfogadható lenne valameddig az együttélés, de ez beteges sõt rettenetesen beteges!!! Valamilyen szinten nálad sincs rendben valami hogyha ez még neked kérdés! Már bocsi de ez a véleményem. Komolyan nem térek magamhoz hogy ilyenek vannak!
Hát szerintem is nevetséges, hogy ez még kérdés. :'D Más, ha valaki súlyos beteg lenne, de még AKKOR sem értenék sok mindent. Túl sok a nyomorult, egymástól függetlenedni képtelen ember... mondom ezt úgy, hogy tökéletes a viszonyom az anyámmal, és az anyósjelölt sem egy boszorkány.
Nem, és nagyon nem! Anyuka rátelepedett, lelkileg rátekeredett, és uralja az életét. Egy negyvenévesnek normál esetben házastársa van, és gyereke, de legalább házastársa.
Kérdés, mit nevezünk normálisnak. Azt, ami épp divatban van? Mert akkor a "normális" állapot elég sûrûn változik. Régen teljesen természetes volt, hogy a nagycsaládban 3 vagy akár 4 generáció együtt élt. Senkiben fel se merült akkor, hogy ez ne lenne normális. Ma a többség már nem így él, akkor most már nem normális? Miért ne lenne az? Csak mert a többség már nem így csinálja?
"Azért nõ létemre én se szívesen hagynám hogy a 67 éves anyám egyedül éljen..." Tényleg nem kötözködésbõl kérdezem, de mindig is érdekelt ebben a témában azokkal kapcsolatban, akik így éreznek és mert láttam ilyen esetet: Ha olyan párod lenne, aki szintén nem akarná, hogy az anyukája egyedül éljen, akkor hogy oldanátok meg? Az lehetne egy megoldás, hogy mondjuk mind összeköltöznétek?
Nos, az en parom is az anyjával élt, sot, most is együtt élünk. Nekem nem okoz problémát. A páromnak agorafobiat pánik rohamai voltak, képtelen volt elhagyni a lakást, igy vett egy hazat, ahol osszekoltoztek. Az édesapja meghalt, igy mar csak anyósom maradt. Beszélgettünk anno arrol, hogy el költözzön e az anyja, de engem nem zavar. Kulon lakresze van, ha nem akarunk, nem is találkozunk. Mondjuk nálatok nem az együtt élés, hanem az egész kapcsolat problémás.....
Az a furcsa, hogy a szülõ ilyen korában szokott kb odaköltözni a fiához, vagy a fiúk vissza. A nagymamám ennyi idõsen velünk élt pl.. Az a baj, hogy a leválás nem volt meg, tehát kb 1 pillanatra sem hagyhatja ott az anyját, ha akkor történne vele valami, amikor nincs fpvele, akkro azt a bûntudatot nagyon nehéz, ha nem lehetetlen levetkõzni. Alapvetõen nincsen baj azzal, hogy valaki a szülõkkel lakik, vagy a szülõk laknak vele, tehát a fõ kérdésre a válaszomaz, hogy lehet normális. Viszot a ti esetetek más, a párodnak nincs saját élete, hanem minden az anyja körül forog. Ezt te nem fogod tudni megvaltoztatni. El kell döntened, hogy tudod tolerálni, vagy sem...
Ha õ Norman Bates, akkor simán.
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszokat, de sajnos ez a probléma mindennapos
Nekem ez ebben a formában nem normális. Normális az, ha különbözõ okokból is lakik vki (akár saját párjával, családjával) együtt a szüleivel ennyi idõsen, de mindenk érintett ezt tartja a legjobb megoldásnak. Pl. mi is laktunk együtt nagyszüleinkkel, mert egy többgenerációs családi házunk volt, de senki nem érezte kényszernek azt az együttélést. A Te történeted nekem azért nem tetszik, mert szerintem az a normális, ha egy szülõnek az a célja, h a gyereke (fõleg már ennyi idõsen) egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban éljen. Ebben az esetben valószínûleg pont az anyuka viselkedése járul hozzá ahhoz, h a fia nem tart még itt. Az egy teljesen más téma lenne, ha Ti teljesen jól meglennétek, és közösen úgy döntenétek, h mindenkinek az lenne a legjobb, ha anyóssal együtt élnétek. Emellett az is probléma, h ez egy elég alapvetõ értékrendbeli/felfogásbeli különbség kettõtök között. Ez alapján lehet, h csak az idõdet pazarlod vele. Ha sikerül is vhogyan rákényszerítened ezt a pasit arra, h költözzön el teljesen az anyjától, akkor is sorozatos problémák merülnének fel az õ (sztem nem normális) kapcsolatukból adódóan. Arról nem szoktatok beszélgetni, h ki hogyan képzeli el az életét mondjuk úgy 3-4 év múlva?
az a variáció miért nem állt fent eddig, hogy te költözöl oda? Azért nõ létemre én se szívesen hagynám hogy a 67 éves anyám egyedül éljen... és lehet hogy neked nem, de a 67 az igen is idõsnek számít már. Tipikusan az a korosztály amit erõszeretettel rabolnak ki. Van egy 63 éves néni ismerösöm, késõi gyerekei vannak akik otthon laknak (24 és 17) sokszor van hogy kimennek bulizni/ elmennek a párjukhoz. Olyankor ha teheti a néni megkér engem hogy aludjak ott, mert fél egyedül maradni estére.. és nem egyszer el is sírta magát, hogy mennyire rossz amikor így egyedül marad, de a gyerekeitõl még se kérheti, hogy ne menjenek sehova... (Ha nem tudok elmenni hozzájuk akkor meg az egyik kutyát beviszi a házba, mert volt már hogy azt hitte a a fia jött haza, közben meg besurranó tolvaj volt - szerencsére nem bántotta a nénit)
7: azért egy nõtõl sem várhatja el egy férfi sem, hogy odaköltözzön hozzá+anyjához, mert az fél egyedül. És ha elél 100évig? Akkor sosem lesz magánéletük? Helyedben én hagynám ezt a pasit, mert sose tud leszakadni anyuciról!
A kérdező hozzászólása: köszi a válaszod utolsó válasz adónak aki nem azt tartja normálisnak, hogy azért mert van egy anyja akkor minden más csak másodlagos legyen
Egészséges esetben az a nem normális, hogy ennyi idõs férfinak nincs igénye az önállóságra, nem tud elszakadni az anyjától, minden az anyja körül forog, õt használja kifogásnak, zsarolásnak, egyszerûen képtelen felnõni. Nagyon sok olyan helyzetet el tudok képzelni, amikor normális lehet ez, pl. a pár közös megegyezéssel valamelyikük szüleivel költözik össze pl. anyagi okok miatt, vagy magukhoz veszik az ápolásra szoruló szülõt. De a ti esetetekben tényleg beteges, amit a párod mûvel. Nekem is volt ilyen barátom, már ötvenes és még mindig az anyjával lakik, utánam nem is volt nõvel kapcsolata többet. Ne nagyon számíts rá, hogy megváltozik, ha akarta volna, már megtehette volna.
A kérdező hozzászólása: nem vagyok egy önzõ nõ, , kedves ismeretlen válaszadó, de kérdezném tõled Te mit szólnál egy ilyen helyzethez? ha lenne egy párod akit szeretsz, és folyton egyedül vagy a kedves anyukája miatt, akinek kutyabaja (szerencsére), és nem hagyja a fiát nyugton élni, mert folyton a kedve szerint kell eleget tennie a fiának. Szerintem ez már nagyon nem normális. Te még rólam mondod, hogy önzõ vagyok, önzõ az édesanyja a kedves páromnak, de tudod te sem lehetsz sokkal különb ember aki ilyeneket mond, lehet Te is egy ilyen beteges vagy a saját gyerekeddel és nem hagyod élni.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!