Találatok a következő kifejezésre: Normális az, a férjem, (43 db)

De most szerintetek normális az a férj, aki azt mondja a feleségének, hogy mostmár alvás, számítőgép kikapcs?

Legjobb válasz: Mondd meg neki, hogy rendben, de jól kapja össze magad, mert ebben az esetben más programot találtál ki...! :D

Mondd meg neki, hogy rendben, de jól kapja össze magad, mert ebben az esetben más programot találtál ki...! :D
Hát ez körülményektõl függ :) Ha a nõ órák óta ott ül, holnap meg 4kor kelnek, és nem fogja fel, hogy ideje lefeküdni, mert függõ, akkor szerintem igen :)
Igen. Menjél csicsikálni.
gondolom, látja, hogy függõ vagy....
Lehet fáradt és zavarja a kopogás a számítógépen, vagy holnap korán kell kelnetek és nem akarja, hogy olyan legyél, mint a mosott rongy? Vagy nem tudom.
Nem lehet, hogy más "programot" tervez veled?
de most szerintem igen....
Nálunk is egész éjjel gépezett az exbarátnõm... Azután kiderült, hogy pasikkal levelezett és talikat beszéltek meg!!! (Már repült.)
"szerintetek normális az a férj" Nem normális! (Mert elvett feleségül.)
Szerintem meg nem. Ha még 4-kor is kell kelni reggel, akkor is ha akar gépezik az asszony. Majd lefekszik ha akar. Nekem is van néha hogy hajnali 2-3-4-5-ig gépezek, de mondjuk olvasok vagy valamilyen filmet nézek, esetleg nyelvet tanulok. De még ha értelmetlen dolgokra is pazarolnám az idõmet, csak azért mert kikapcsolódok, akkor is, az én ügyem hogy mit csinálok. Attól hogy a férjem, még nem korlátozhat. És ha függõ is a feleség, akkor addig úgysem lehet semmit se tenni, míg a feleség rá nem jön/be nem ismeri, hogy tényleg függõ. Persze, ha a férj elbeszélget vele errõl normálisan, akkor lehet hogy észbe kap. A lényeg, hogy én a férj helyében nem mondanám ezt a feleségnek, majd jön tentézni ha akar. Ha meg tényleg gond van, akkor meg asszonykával elbeszélgetnék hogy ez nem okés.
Én konkrétan ugyanezt szoktam mondani. Pontosabban "na most már aludjunk, számítógép kikapcs." Én ebben nem látok semmit. Szerintem teljesen életszerû a helyzet. Otthon van a pár, éjjel, amikor már késõre jár, akkor az egyik a másiknak jelzi, hogy már fáradt. Ennyi a történet. Nem kell ebbõl nõi egyenjogúsági harcot csinálni. Nincs megtiltva a számítógépezés neki, csak mert õ nõ. Egészen egyszerûen késõ van, és fáradt a férje. És egy normális kapcsolatban megtesszük amit a párunk kér, és nem csak azért is hajnal 5-ig gyakori kérdésezünk.
Mibõl gondolod, hogy egy odavetett félmondat elég ahhoz, hogy korrekt módon meg tudjuk ítélni a helyzetet. Mint sokan írták, a helyzettõl függ.... Ha minden nap hosszú órákig gépezik a nõ, emiatt elhanyagolja a párját, a házimunkát ect. akkor igen normális, hogy a férj jelét adja nemtetszésének. Ha nem errõl van szó, hanem ritkán leül a nõ a gép elé, most egyszer belefeledkezett a nézelõdésbe, holnap meg nem kell felkelni korán és már a szex is megvolt elõtte, akkor nem jogos. Most ilyen odacseszett kérdésre mit lehet válaszolni???
te #19-es, te ugye nem álltál kétszer sorba, mikor a humorérzéket osztották?
Helyzettõl függ. Nekem is szokta mondani, de ugyanezzel a szófordulattal, ahogy kiírtad a kérdést:D:D Én is szoktam...sisem sértõdünk meg. Azért mondja a másik, mert szerinte elég volt mára, és szeretne hozzambújni, együtt aludni, esetleg szerelmeskedni....
Attól függ. Ha tényleg ezeket a szavakat használta, hogy most már alvás, számítógép kikapcs, az szerintem nem normális, és van egy olyan érzésem, hogy az itt lazázó válaszolók sem vennék jó néven, ha a párjuk így beszélne velük. Nekem utoljára ilyet 16 évesen mondtak a szüleim. Felnõttként ezt nem tûrném senkitõl, és én sem mondanám ezt egy felnõttnek. Ha úgy mondta, hogy "nyomd le a gépet, szívem, és gyere aludni", az már jól hangzik.
vagy kibacta a gépet az ablakon...és .....:DDD
Szerintem a Kérdezõ, hallgatott a férjére, mert alszik már.:)
naná, hogy normális. Talán azt szeretné, ha a klavi helyett néha nála is "kopogtatnál". Ez nem jutott eszedbe? :)
Ha neked számít õ, akkor kapcsold ki a számítõgépet és aludj, ahogy kéri.
Pssszt! Ne zavarjátok a kérdezõt, már alszik.
Szerintem ebben semmi rossz, bántó nincsen, szóval de most szerintem normális.
Lehet mást tervez veled :DDD (tervezne)
Most is itt gyakorizol kérdezõ...
Hát, attól is függ milyen stílusban mondja ezt. pl Nálam az volt, hogy az elmúlt 1-2 hónapban nagyon rosszul aludtam. Éjszaka nem tudtam egész pontosan, 4-5 körül aludtam csak el. Így nem láttam értelmét lefeküdni és csak forgolódni.... Ezért játszottam a gépen, és eléggé rászoktam. Annyira , hogy kicsit visszaesett a hétköznapi szex a férjemmel. De észbe kaptam amikor rám szólt, hogy oké, ha nem tudok aludni, de azért gépezni szex után is lehet:) ....így megbeszéltük, hogy amikor õ menne ágyba, akkor én is megyek. Megvan a hancúr, és ha nem vagyok álmos, visszaülök gépezni. Bár most inkább olvasok, mert megjött az új Stephen King könyvem:) 27/N

Normális, hogy a férjem este 9 orakor a barátjával tölti az időt, amikor van egy babánk?

fél 5 kor jött át ( 2-3 naponta ez van), és még mindig itt van a barátja, a kisgyerekünk már alszik a szobánkban az ágyában, én már pizsamában fekszem az ágyban, és bejönnek a szobába beszélgetni. ebb?l nem esik le nekik, hogy fekszünk le. megkértem a férjemet, hogy ilyenkor küldje haza, az volt erre a válasz, hogy de ? (férjem) még nem álmos mi nyugodtan feküdjünk le, majd ellesznek ?k pár rát a nappaliban. ez normális(2-3 naponta)?

Legjobb válasz: Szerintem nem normális. Baba elõtt is így volt?

Szerintem nem normális. Baba elõtt is így volt?
Nem, nem normális. És pláne egy "vadidegen" ne menjen már be a hálószobába, pláne mikor már fekszetek!
Hát ha régebben is ez volt ne csodálkozz.. próbálj meg beszélni vele, ha nem változik egyszerüen mondd meg a barátjának hogy mostmár menjen haza mert este van és pihennétek.
nem meleg a férjed?
Teljesen igaza van az utosónak (10-es). Csak az a baj, hogy a Kérdezõ azt írja, hogy már a baba elõtt is ilyen volt. Nem értem miért gondolja bárki, hogy az emberek megváltoznak. Nem változnak meg, legalábbis gyökeresen nem. Ha ezt elfogadtad korábban, akkor ez a Te döntésed volt. Vállaltad, hogy egy ilyen embernek szülsz gyereket. Az én férjem a gyerek elõtt is rendes ember volt és csodák csodájára azóta sem fordult ki magából.
Hát ez nagyon gáz, ne haragudj :( Szerintem ezt nagyon gyorsan meg kellene beszélnetek, de nem akkor, amikor ott van a pótkerék, hanem napközben kijelölni a szabályokat! Én ezt nem hagynám, hogy így menjen! Mondjuk nem tudom, mennyi idõs a gyerkõc, de én megmondanám neki, hogy lehet, hogy ez így ment, amíg ketten voltatok, de nem csak neked kellene, hogy változzon a világ azzal, hogy gyerek van, neki is át kellene gondolnia, mi a normális, hogy lesz jó apa és nem utolsó sorban férj!!! A magánéleteteket igen szûk határok közé szorítja, ha amikor végre kettesben lehetnétek 2-3 naponta ott lóg valaki!!!! Jézus... Nálunk heti max 1x van ilyen, hogy barát jön, de nekünk közös barát, tehát akkor lefektetem a manót, és én is leülök hozzájuk beszélgetni, szóval az teljesen már. Én van hogy hetekig ilyen sincs... Akkor már inkább elengedném, hogy sörözzenek egyet hetente 1x, de legalább engem hagyjon pihenni...
ha ez rendszeres, akkor engem is zavarna.
A kérdező hozzászólása: nem, hazajött. igen, mert tegnap azért nem fürdött, mert nem volt melegvíz este, és õ már nem vár másfél orát, ilyenkor meg az szokott lenni, hogy itt van a barátja, utána már megint nincs melegvíz, mert elfelejti bedugni magának és õ már nem vár másfél orát inkább alszik.
Pár nap után fürdenie kéne??????
Hazavitte a férjed-reméljük nem ott folytatják a dumapartit?
A kérdező hozzászólása: szoltam a barátjának, hogy itt éjszakázik-e, mert ha nem, akkor lassan mennie kéne a férjemnek meg szoltam, hogy neki meg pár nap után fürdenie kéne. a barátja azt mondta: jol van, akkor ágyazzál meg... ez volt öt perce, és most a férjem hazavitte :D ugy látszik ez kellett?!
A kérdező hozzászólása: igen, elõtte is. multkor mondtam, hogy majd én elküldöm, aztán a párom jol besértõdött. ja és mielõtt jön ez a barát, férjem mindig kijelenti, hogy most csak 2 orát marad... és ez lesz belöle mindig.
Erre valami frappánsat kéne kitalálni. Mondjuk felvilágosíthatnád, hogy kicsit sokan vagytok ebben a házasságban. A pasinak egyébként nincs barátnõje? Mert ha feszt nálatok lóg, akkor soha nem is lesz. Vagy egyszerûen megkérdezhetnéd, hogy szerinte egészséges-e, hogy így betolakodik 3 másik ember családi életébe.

Normális ha a férjem nem engedi hogy dezodort használjak? Az perverzio ha a férjem a hónaljam szagolgatja? Vagy bevett szokás masoknál is? Azt mondja regen se használtak deót csak fürödtek.

Legjobb válasz: Igen régen se használtak, de régen a szülészorvos is csak lelöttyintette a kezét két világrasegítés között. Hát fujj. De ha téged nem zavar, akkor hajrá.

Igen régen se használtak, de régen a szülészorvos is csak lelöttyintette a kezét két világrasegítés között. Hát fujj. De ha téged nem zavar, akkor hajrá.
izzadtan vagy fürdés után szagolgatja? izzadásgátlót én se használok, nem izzadok, csak pici parfüm, hétvégén semmi.De büdös nem vagyok, párom simán bebujik a mellkasomhoz, hónaljamhoz.
tejóég... igen, perverz a férjed...
Lehet van benne egy kis perverzség, de szerintem semmi gond nincs ezzel, pláne, ha nincs erõs szagod, ami mást zavarhatna.
Nálunk is hasonló van. Én szeretek mindig szex elõtt megfürdeni, õ meg letilt róla.
Azt hiszem nem arról van szó, hogy a férjed azt olvasta, hogy elvileg a dezodoroktól és stiftektõl is lehet mellrákot kapni. De megértem.Nõ létemre engem is izgalomba hozott, ha a férjemhez kerti munka után odabújhattam és éreztem az izzadságszagát.Nagyon nem szerette, mindig elrohant tusolni.De engem akkor is felizgatott.
Undi..:S
Szerintem meg igaza van. Izzadni természetes dolog, a legtöbb dezodor meg ez ellen próbál hatni, elzárni az izzadságmirigyek útját. A hónaljszagolgatás szerintem vicces mondjuk.
A kérdező hozzászólása: Azert tettem fel a kérdést mert arra gondoltam hátha másoknálnis igy van csak ezek ilyen nem publikus dolgok. Fúrdés elõtt is után is szereti
Miért szavaztok le mindenkit, aki egy kicsit is õszintén irja le a tapasztalatait? ezt sose fogom megérteni.
Ne fürgyé' le?
Az enyém meg midnig a köldökömbe akarja nyomni az ujját... Fura pasasok vannak, de ez van:)
"Azt mondja regen se használtak deót csak fürödtek." Tisztázzuk: mi az, hogy régen? Mert pl a reneszánsz korban tényleg nem használtak deót, viszont nem is fürödtek. Gondolom férjed mondjuk az 50 évvel ezelõtti régre gondol. És az azelõtti évek? Ilyen formán fürödni sem kéne mindennap, csak havonta egy mártózás a patakban... ezt csak azért írtam le, mert szerintem [email protected] indok az, amit mondott. Én úgy vagyok vele, hogy mindenki döntse el, hogy érzi kényelmesebbnek magát. Én speciel - akármennyire ragaszkodna hozzá a férjem - sosem mondanék le az izzadásgátlóról, mert úgy érzem jól magam (egyébként a tömegközlekedésen volt szerencsém néhány túl izzadt emberhez, érezhetõ volt, hogy deot még csak hírbõl sem ismerik, de talán a fürdést sem és nem gyõztem minél távolabb menni tõlük)
A kérdező hozzászólása: Nem vagyok izzadékony elvagyok deo nélkül végülis. Van 1 ami már vagy 1 éves ha nem több mivel nagyritkán használom.
Valahol olvastam, hogy már az õsember is odavolt az izzadtságszagárt.
végülis nem különbözünk az állatoktól, mûködésünk szinte egyezik, szag után megy mindenki, kinek mi jön be, ez nem is baj egy bizonyos határig, és igen régen sem használtak deo-t, mert nem tudták mi az....meg a gyereket is ledobták a hegyrõl ha nyomi mondván nem életképes....ha bûzlesz és úgy szagol az elég furcsa dolog a mai világban, de inkább az a nem normális, hogy õ mondja meg neked, hogy te mit használhatsz és mit nem, ez szerintem nem így mûködik. Ha õ nem használ és nem zavarja plusz téged sem akkor ne használjon, de ha te akarsz akkor ne más döntse már el.
A kérdező hozzászólása: A férjem szerint izgató meg finom a szagom õ se használ deót .de félreértés ne essék nem igenytelen
Én csak akkor használok, ha nagyon meleg van, vagy elmegyek valahova, de akkor is csak egy gyenge natur aluminiummentes krémdezodort.

Normális hogy a férjem nem akar velem szexelni? Fél hogy baja lesz a picinek és hogy talán nyitva van a méhszájam. Az orvos még ezt nem vizsgálta.

Nagyon várjuk már. Nektek is ilyen aggódós a férjeitek?

Legjobb válasz: aggódni aggódik, de ez nem lehet akadály.:)Nálunk nem az.39.+5

aggódni aggódik, de ez nem lehet akadály.:) Nálunk nem az.39.+5
Az én férjem is ilyen volt, a 7. hónaptól már nem szeretkeztünk. megérzelek, hogy vannak igényeid, nekem is lettek volna, de nem volt hajlandó. Szülés után 2 hónappal visszaállt a rend, úgyhogy kitartás!
Szia! Megnyugtatlak, az én párom is ugyanilyen aggódós! :) Pedig engem a dokim minden második alkalommal megvizsgál és 30 hetesen zárt a méhszájam! Ettõl függetlenül õ nem tudja feldolgozni, hogy ott a baba a pocimban és mi úgy legyünk együtt! Szóval ezt szerintem embere válogatja! Én mondjuk nehezen viselem, mert én ugyanúgy kívánom az együttléteket, mint elõtte (ha nem jobban), de elfogadom, hogy õ most másképp áll a dolgokhoz! Lelkileg például még soha nem álltunk ilyen közel egymáshoz mint most... Ne aggódj, ha megszületik a baba, minden visszaáll a régi kerékvágásba! :) Boldog babavárást!
Az én férjem is ilyen volt. A kiírt idõpont közeledtével a doki külön javasolta a szexet, hátha beindítja a szülést. De apuka nem akart együttmûködni...
...bár beindítaná a szülést...
Én a 38. hétben vagyok és nagyon-nagyon sokáig nem volt ilyen problémánk, majdnem olyan aktív volt a szexuális életünk, mint terhesség elõtt, naponta egyszer szinte együtt voltunk. Majd jó két hete kitalálta ugyanezt, mint amit a tied, hogy mi van, ha nyitva van a méhszájam és baja lesz a babának a szeretkezéstõl. Mondanom sem kell, hogy idegesített a dolog, fõleg, hogy egyáltalán nem lehetett meggyõzni az ellenkezõjérõl egy ideig. Épp akkor mentem terhesgondozásra, mivel itthon volt vittem magammal. Rákérdeztem ott is a dologra, azt mondták, hogy ha nyílik is a méhszáj az sem gond, mert amíg a burok nem reped meg, addig szeretkezhetünk, addig a baba biztonságban van. A fertõzésektõl a burok védi inkább a babát, õ ott el van zárva a külvilágtól. Hát, azt kell mondjam, hogy ez sem annyira hatott. A sógornõm szülésznõ és végül tõle kértem segítséget, felhívtam, megkérdeztem, majd átadtam a telefont és elmondta õ is ugyanezt. Hogy a burok védi a babát, ha az megreped, akkor már ne szexeljünk, hanem induljunk a kórházba, de amíg nem folyik a magzatvíz, addig szeressük egymást. Sõt, ha kérheti, még aktívabban, mert egyrészt jusson eszünkbe, hogy szülés után hat hétig le leszünk tiltva, másrészt pedig a szex beindíthatja a szülést, ami a mi esetünkben már aktuális lenne. Talán ez, meg a már majdnem egy hete tartó szexhiány meggyõzte a férjemet, mert azóta leállt errõl a témáról és ugyanúgy együtt vagyunk, mint elõtte. Remélem, hogy nálatok is rendbe jön a dolog!
A következõ UH-don szólj a dokidnak, hogy viusgálja meg a méhszájadat. Én 30 hetes vagyok, de az 5. héttõl minden alkalommal nézte, nem nyílt-e ki. Ami meg a szexet illeti, szerintem ezzel nincs probléma. Szereti a kicsit, félti, óvja, neked sem akar fájdalmat okozni, szerintem ez fantasztikus dolog. Legalábbis jobb, mint amikor a kispapa közli a kismamával, ha nem csinál valamit, akkor megcsalja, otthagyja, mert neki szüksége van a szexre.
Az 5. válaszoló vagyok és teljesen egyet értek a 6. válaszolóval! Sajnos volt egy alkalom, hogy addig noszogattam a párom, amíg elértem, hogy együtt legyünk, hát nem olyan volt, mint amire számítottam, nem érte meg! Késõbb mondta, hogy nem tudta átadni magát az együttlétnek, mert folyton a baba járt a fejében, és így neki sem volt jó és nekem sem! Azóta nem erõltetem a dolgot, így is nagyon boldogok vagyunk! :)
A véleményem az, hogy ha fél, akkor teljesen normális, hogy nem akarja, de szerintem nem is kell erõltetni, mert a végét várná, hogy megnyugodhasson. Õszintén!!Ilyen együttlétre senkinek nincs szüksége, mert ezek érzelmi dolgok. Majd ha kibújt a bébi, akkor biztosan alig tudja majd kivárni a bûvös 6 hetet!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. Azért még megpróbálom megbeszélni vele mert azért én is ember vagyok és vágyom rá. Tudom hogy õ is szeretné mert mondta csak a kedves kolleganõi modták ezt a méhszájat és azóta nem mer hozzámnyúlni úgy. Egy két kedves férfi ismerõse meg azzal traktálja hogy már nem szabad mert véletlenül megsimogatja a baba buksiját. Szegénykém csak jót akar. Köszönöm mindenkinek mégegyszer.

Ha a férjed anyja nem engedne be karácsonykor (meg máskor sem) a házába Téged, és azt mondaná, hogy csak a férjed mehet haza, Te nem, az normális lenne?

Ez van velünk. Mit tegyek? Mit tehetek? A férjem nem tartja annyira gáznak, hogy mi mindig külön menjünk haza a szüleinkhez. Normális dolog ez???? Valakinek volt így? Mit tegyek?????? Mit tegyünk?????

Legjobb válasz: Elösször is,nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem,amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt,hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is,de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is,el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.

A helyedben megmondanám az anyósnak, hogy gondolja végig, mikor fogja majd látni az unokáját, és hagyj neki egy kis idõt hogy pörögjön ezen.
Elösször is, nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem, amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt, hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is, de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is, el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.
Én bevallom azt tartom gáznak, ahogy a párod gondolkodik... Nem, ez egyáltalán nem nevezhetõ szerintem normálisnak, hogy téged nem engednek be:) ) Nekem ez valahol a vicc kategória. A mit tegyünk, kérdést áthárítanám a férjednek, mert ez bizony rajta múlik. Az én párom el sem tudná képzelni, hogy engem kirekesszenek.. Nem tettél esetleg olyat, amiért ez kialakult??
Mi az oka?
Hát én a férjed helyébe nem mennék. Nálunk volt hasonló szituáció. Igaz nem pont karácsonykor. Szóval a párom anyja közölte a párommal hogy oda hozzá engem soha nem vihet, és nem tehetem be a lábam az õ házába. Erre párom közölte az anyjával hogy jó anyu, de akkor egyhamar engem se fogsz látni, mert ezentúl ha megyek akkor vagy a kedvesemmel aki hamarosan az unokád anyja lesz, vagy sehogy. Akkor hirtelen az volt a válsz hogy jó hát akkor ne gyere. De azóta többször hív hogy menjünk el hozzá együtt, érdeklõdik felõlem hogy hogy vagyok stb.
Hát kb azt tenném, hogy amikor a férjem hazajönne az anyjától, akkor én sem engedném õt be... Nem normális, az biztos, és az sem, hogy a férjed ezt eltûri.
De valami csak történt? Nem hiszem, hogy a diplomádat, állásodat az esküvõ elõtt nem tudta... Itt a férjed a hunyó, akkor is , ha az anyós a hibás. Ha egyszer lépnél fel határozottan, akkor a férjed sem lenne ilyen, csak látja, hogy te nem szólsz igazából semmit.
Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Tehát neki nem fontos a házasság, csak fél õ válni. Ha így áll hozzá, csak a kést forgatjátok magatokban. Ezek szerint neki már nem kellesz, de amíg úgy táncolsz, ahogy õ fütyül, eltûr. Jó ez így neked?
Szia. Hát ne haragudj de ilyen hozzáállással a férjed sem normális. Anyósról ne is beszéjünk, de nekem az nagyon furcsa, hogy a férjed is helyesnek véli azt, hogy külön külön látogassátok a szülõket. Már bocsánat de nem 18 évesek vagytok, akik járogatnak. Mégis mit mond anyósod ilyenkor? van valami indoka, amiért kizár téged?
Az ilyen miért nem marad anyuci puncija mellett?Minek ezeknek feleség anyapótléknak?Cselédnek?Én a vége is lehetnél közöltem volna vele, hogy oké vége, menjél haza anyukád mellé...
A házastárs az csak házastárs, a szülõ meg mindig szülõ marad.
"Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem." Ne alázd meg magad ennyire. Ha nem vagyok kívánatos valahol, nem megyek oda. De azokkal az emberekkel, akik így bánnak velem, tudom, mi a dolgom. Többet nem veszek tudomást róluk. És ebbe én a páromat is beleérteném, ha úgy állna a kérdéshez, mint a Te párod.
25-én, 26-án lenyelném a békát, menjen a férjem. Én vmiért arra gondoltam, hogy a 24-ét töltenétek így...
Te figyelj, minek erõlteted ezt? Nem kíváncsiak rád, ez van. Te akkor minek akarsz menni hozzájuk? Nem zavar téged, hogy pont leszarnak? Menj át a szüleidhez ilyenkor és örülj, hogy a te szüleid normálisak. Ne akarj pitizni az anyóséknak.
Én biztos azt mondanám, hogy rendben, nem megyek soha többet oda, de akkor sem amikor majd lesz unokájuk! Természetesen õk sem jöhetnek majd. Ennyi. Amúgy tényleg a férjeddel van a nagyobb baj, hogy nem áll ki melletted. Szóval nálam valószínûleg borulna a bili.
Hazástárs az csak házastárs, szülõ meg mindig szülõ, marad, az ilyen ne alapitson családot, maradjon otthon szüleivel.De ha már van új családja, lekéne egészségesen szakadni anyukáról, meg apukáról, mert ez a normális, aki meg mg 30 40 évesen is anyuhoz rohan a problémáival, és közbe feleség, gyerek le van tojva, az nem egészséges férfi, hanem egy nagyra nõtt óriáscsecsemõ...
ez az állapot nem normális, na meg anyósod sem a párodnak kerek perec mond meg hogy ha így áll ehhez hogy akkor vége hát menyen isten hirével, ha igazán érdeklödne ez iránt párod akkor ki állna melletted de itt úgy látszik még az ünnep sem fontos számára inkább anyuci pici fia maradt, a másik ki tudja hogy anyósod nem magyaráz be a hátad mögött valamit a férjednek amiért ilyen a viselkedése szerintem nyisd ki a szemed, ne hogy egyszer pofára ess!
"Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet." - konkrétan ebben a pillanatban [email protected] volna rá az ajtót. Nincs benned tartás? Nincs neked eszed? Hozzámentél anyuci kisfiához, gratulálok! 24/F
A kérdező hozzászólása: A helyzet az, hogy nem csak egy ebédrõl van szó, aztán indul is haza, hanem mivel 200 km választ el bennünket, így a 25-e és a 26-a is az övé.
Kedves kérdezõ! Ha még idenézel esetleg, megírod, kérlek, mi lett veletek? Hogy oldottátok meg?
"KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!" Ahhoz te egymagad kevés vagy. Ha a férjed ennyire lesz*rja, te törheted magad a végtelenségig a megmentésért.
Ti együtt csak egy fedél alatt éltek.Megmenteni a házasságot?Drága ez már rég nem az .Itt megalázó és megalázott viszony van. A helyedben jan.2-án keresnék egy ügyvédet és beadnám a válókeresetet. Ez a helyzet soha nem lesz jobb.Ha gyerek lesz akkor sem.Akkor gyerekestõl fog leszarni.
Na én megmondanám neki, hogy mehetsz anyádhoz semmi gond.Csak maradj is ott. Nálunk a volt férjem anyjával volt ilyen helyzet.A párom rettentõen leosztotta az anyját.De úgy , hogy már a végén nekem kellett visszafogni és elrángatni. Szeret ez a pasi egyáltalán téged?Nekem gyanús , hogy nem.
Az elõzõvel értek egyet. Ha a férjem életében nem én lennék az elsõ, egy percig nem ülnék vele többet.
Csak az a baj, hogy amiket leírtál azalapján a férjednek mindegy, hogy együtt vagytok vagy külön.Bocsi, de én ilyennel nem próbálnám meg javítani a házasságomat inkább elválnék tõle.És boldog vagy?E.
A kérdező hozzászólása: KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!
Akkor van 2 napod, hogy összepakold a dolgait, majd a csomag tetejére a ház elõtt teszel egy kis pénzt üzemanyagra, a visszaútra az anyjához.
Hogy a fenébe lenne normális! gondolom a férjed anyuci pici fia volt egész életében és láthatóan most is az, ha egyet is ért anyukával... Külön karácsonyoztok, mindenki a szüleivel? ez hol lenne normális? és mégis mi a bûnöd, hogy anyós-pajti utál? hadd találjam ki: az, hogy elvetted tõle a fiát! én megmondanám a férjemnek, ha anyád nem akar látni, te se menj, így tisztességes. ha õ képes magadra hagyni és hazarohanni, ahelyett, h beolvasna az anyjának én zárat cserélnék, mire hazaér...
Én nem hagynám annyiba a dolgot ha a szüleim nem lennének kíváncsiak a férjemre.....Hiszen mindenkinek a békesség a jó!!! Az, hogy férjed szerint semmi gond nincs azzal, hogy az anyja nem kíváncsi rád arra akivel majd családot szeretne meg leélni az életét és nyugodtan együtt az egész család...hát nem tudom, lehet már nem éppen ezt akarja a férjed és azért nem érdekli ez az egész. Férjed tuti tisztába van azzal, hogy pontosan mi is anyós baja és biztos lehetne segíteni a dolgon, ha érdekelné
Sajnos, alapvetõ gondok vannak a kapcsolatotokban, ha a férjed azt mondja, hogy "akár vége is lehet"... Biztos, hogy õ a megfelelõ ember számodra? Nekem nem úgy tûnik, hogy meg lennél becsülve..
Nyilván nem normális dolog. De, ha te sem nagyon vágysz oda (gondolom), akkor akár el is fogadhatod, és kész. Szerintem ne rágd magad rajta. Jó, a férjed meg akkor ne Szenteste menjen oda, nyilván aznap nehogy már egyedül hagyjon téged. Vagy te is hazamész? Persze ebben is meg lehet állapodni, ti tudjátok. Nem azzal kell foglalkozni, hogy normális-e, hanem, hogy hogy lehet akkor az adott szituációt a legjobban kezelni. Annak nincs értelme, hogy anyósodékra erõltesd magad, ha nem akarnak beengedni. Lehet, a párod is csak ezt mérte fel, csak hülyén fejezte ki magát. Neki attól még a szülei, akkor is, ha nem ért egyet velük...
Ez ritkan fordul elo, de fogadd el ezt! A ferjedet elfogadtad, a szuleinek joga van ahhoz, hogy nem engednek be teged, illetve nem fogadnak el. Elozmenyek? Mivel az eskuvo elott fogadtak, s ott voltal, igy mar akkor elfogadtak teged, de biztosan tortent valami, ami miatt azota megvaltoztak, tehat ennek oka van, s nem hinnem, hogy a szakkepzetseg miatt lenne ez.
9:03: pedig van olyan, hogy a szakképzettség az "ok". A sógornõmet anyós mind a mai napig nem fogadja el, mert nem végzett egyetemet. Engem elfogadna (ugyanolyan végzettséggel mint õ), csak a sógornõmhöz való hozzáállása miatt nem akarok én közelebbi viszonyt vele.
De esküvõ elõtt még nem volt gond, én sem hiszem, hogy ez pont esküvõ után jutott eszébe!
Engem a férjed reakciója jobban meglep mint az anyósé. Nálunk is így volt.Az apósom egyszerûen kijelentette, hogy engem soha nem akar látni az otthonában.A fiát igen.A párom viszont megmondta az apjának, hogy én a felesége vagyok, és ha én nem kívánatos személy vagyok akkor õ is.Így õ sem ment.Mivel az apja már 80 felé járt nekem kellett mondogatni, hogy a férjem menjen és látogassa meg..Én soha többé nem láttam..(azóta meghalt már)
Onnantól, hogy a férjed téged választott feleségének, veled kéne töltenie a karácsonyt, akár azon az áron is, hogy ebbõl az anyja kimarad. Az anyja olyan, amilyen. Ezen nem tudsz változtatni. Engem (is) a férjed viselkedése lep meg. Én ilyen embernek nem szülnék gyereket. Ha lenne gyereked, akkor is így gondolná a férjed, hogy te menj a te szüleidhez, õ pedig az övéhez? Szép kis család lennétek (és ezt minden bántás nélkül mondom).
Gyere hozzánk vendégségbe! Szépen öltözz fel, vidáman mondd meg, amikor a férjed indul abba a házba, hogy EMBEREK meghívtak KARÁCSONYRA magukhoz!!! (ha érdekl, írj, részletek priviben)
A férjednek ki kell állnia melletted. Én a helyedben nagyon elgondolkodnék, hogy tényleg olyan szilárd-e ez a kapcsolat, mint amilyennek hiszed, mert szerintem nem. Egyébként pedig ami nálam bevált: érezze meg a másik fél, hogy mit csinál. Te se engedd be a drága mamát. De ahogy látom, itt a fõ probléma a férjed viselkedése.
Ilyen esetben tuti, hogy a férjem sem menne.
A kérdező hozzászólása: És hogyan hathatnék a férjemre, hogy elgondolkodjon, hogy ez tényleg így nem normális dolog?
és a Te szüleid hogy viszonyulnak a férjedhez? Ök sem látják Öt szívesen? Vagy csak a férjed édesanyja ilyen?
Elé állsz, leülteted, és megmondod, hogy addig innen egy tapodtat sem megy sehova, amíg dûlõre ne juttok, mert ez tarthatatlan, és nem állapot. Vagy: -mentek együtt anyukához, ezt rendezze le anyukával, az õ anyja végül is -vagy nem megy õ sem. Ha igen, akkor te meg a házba nem fogod beengedni. Ennyi. A legideálisabb az elsõ eset lenne.
A kérdező hozzászólása: Döntés elé állítottama férjem, ezért most nem beszél velem. Nem tudom, mi lesz a hét végéig. Az én szüleim befogadják õt, és szeretik. Bármikor mehet(ünk) hozzájuk. Õ mindenképpen el akar hozzá menni, mert milyen lenne már, ha egyedül hagyná. (nem karácsony este, hanem elsõ és másodnap) Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem. A kedves Mama sosem jön el hozzánk - egyébként - tehát lehetõségem sincs nem-beengedni õt.
Helyesen tetted! Hiszen az sem állapot, hogy így megaláznak. Mert ez tényleg megalázó, hogy míg a Te szüleid szeretettel befogadták a párod, addig a férjed édesanyja meg ilyen.. és ezt kell elviselned.. megáll az ész..
Fél óra alatt lerendezted a férjeddel?? Jó gyors voltál..Én ilyen esethez több idõt szántam volna.
A kérdező hozzászólása: Nem fél óra alatt... ...még a múlt hétvégén... ...szóval azóta rendesen áll a bál...
A kérdező hozzászólása: Nincs elég pénzem, és nincs egyetemi diplomám, csak fõiskolai. És nem keresek minimum 300ezer forintot. AZt hiszem, ennyi a bûnöm. Mindezek mellett rengeteget segítettem nekik a ház körül - még az esküvõ elõtt. AZ esküvõ óta látni sem akar. Továbbra is azt kérdem, mit tegyek??? Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Én nem akarom, hogy vége legyen. Egymás mellett döntöttünk. Akkor mind a kettõnknek lehet valamit tennie, nem? Adjatok tanácsot!!!

Az mennyire normális, hogy holnap költözünk ki Ausztriába, és a férjem vett pontosan 21 csomag túrót, hogy majd kint lefagyasztjuk? !

Mivel kint ugye nem lehet kapni...10 perce állított haza a Tescoból..

Legjobb válasz: Jobb lenne ha a férjed a kocsmából állított volna haza 21 üveg sör után? :D Ha nem beszéltétek meg, hát, az kicsit furcsa, de még érthetõ. Az se túl normális hogy 10 perc múlva már a GYK-n van a kérdés. :D

... jó pénzért.
Jobb lenne ha a férjed a kocsmából állított volna haza 21 üveg sör után? :D Ha nem beszéltétek meg, hát, az kicsit furcsa, de még érthetõ. Az se túl normális hogy 10 perc múlva már a GYK-n van a kérdés. :D
xD ez mekkora :D:D
En Ausztriaban elek, es itt veszem a turot, mindenfele van.
Ebbõl látszik, hogy szereti a túrót a férjed. Egyébként teljesen normális. Ha én mennék külföldre, én is vinnék magammal túrót, pirosaranyat, pilóta kekszet és még hosszan sorolhatnám, hogy mi mindent. Nekünk Németországban vannak rokonaink, és a mai napig, ha jönnek hozzánk, és mennek haza, akkor visznek pár dolgot, illetve ha mi látogatjuk meg õket, akkor is mindig van egy lista, hogy mit vigyünk nekik.
Persze, hogy normális dolog, hidd el nem fogjátok megbánni. Anno én is így voltam vele mikor kiköltöztem külföldre, sok minden jó lett volna, csak itt nem lehet kapni, így amikor haza megyek pár dolgot megveszek otthon.
én vittem, mindíg itthonról, fagyasztva.Sehol nem lehet kapni.Ausztriában Topfen van ami inkább tejfölös túró. A németeknél quark, ami még tejfölösebb.Másutt még ez se. rakd be a fagyasztóba ma, kibírja a kocsiban az utat
egyik rokonom a túró rudit hordja kartonostul... 21 csomag túró, kb 5ezer Ft, hagyd már békén, ennél nagyobb baj ne legyen :)
Teljesen normális. Hidd el. Én ezt NEM CSINÁLTAM meg mielõtt elhúztam Szardíniára. S bántam is nagyon...szóval a férjed JÓL tette. Igaza van.
Én vettem volna vagy 100 csomagot. Csak nem tudom fagyasztás után is jó-e, még sosem fagyasztottam túrót.
nem lehet kint túrót kapni?? hh?
en is hasonlokeppen tettem volna, ha lett volna annyi eszem amikor kikoltozunk. mi kartonszamra tejfolt vittunk, bar mi nem ausztriaba koltoztunk. ezen kivul vittunk meg kiloszamra paprikat, kolbaszt, savanyukaposztat, meg meg egy par dolgot. orulj neki, hogy ennyi esze van a ferjednek
:)

Szerintetek ez mennyire normális? Fél éve vagyunk házasok, és az esküvő után totál megváltozott a férjem. Semmi szeretetet nem kapok tőle, úgy élünk egymás mellett mint két idegen.

Már nagyon ki vagyok borulva, mert én nagyon szeretem, de úgy látom nem tart igényt rá, hogy kimutassam neki. PEdig nem ilyen volt. :(( Sok az anyagi gond, az exem is szemétkedik a gyerek miatt...szóval már a váláson gondolkodom...beszélni nem lehet vele, mert depressziós! Mi a legjobb megoldás??

Legjobb válasz: A férjeddel vagy az exeddel nem lehet beszélni? Ha a férjeddel, és szereted, akkor segítséget kell kérnetek. Kezdjétek a háziorvosnál, jó barátnál. Ha õ depis akkor érthetõ a közönye. Elõtte meddig éltetek együtt???

A férjeddel vagy az exeddel nem lehet beszélni? Ha a férjeddel, és szereted, akkor segítséget kell kérnetek. Kezdjétek a háziorvosnál, jó barátnál. Ha õ depis akkor érthetõ a közönye. Elõtte meddig éltetek együtt???
#2 vagyok megint Tudom, hogy nem jó dolog magára hagyni egy depressziós embert, de ugyanakkor te sem veheted a válladra egy felnõtt ember terhét. Más lenne, ha több éves/évtizedes házasság kötne össze titeket, meg a gyerekek. Na de így? Most kellene a legboldogabbnak lennetek. Az lesz a vége, hogy te is belerokkansz. Mellesleg nekem intõ jel lett volna, hogy 40 évesen még szingli.
Az utóbbi fél év alatt nem változott ekkorát a világ. Szerintem ez csa figyelemelterelés az igazi okokról.
Fél év után nem szabad még összeházasodni. De ez a tanács már nem segít rajtad. Ülj le a férjeddel, és mondd meg neki, hogy ha nem változik, akkor vége. Kell, hogy legyen az emberben annyi önzõség, hogy inkább kiszálljon egy kapcsolatból, ha nem boldog, mint hogy feláldozza magát, és évtizedekig szenvedjen.
A depressziót kezelni kellene nála. Ha ennyire durva a viselkedése, ez bizony megmérgezi a kapcsolatotokat. Ha együtt lettetek volna valamennyi ideig még házasság és gyerekvállalás elõtt akkor ez a formája is kijött volna rajta. Én azt mondom, elõbb beszélj vele higgadtan és keressetek egy szakembert aki segíteni tudna. ha így sem akar változtatni, érdemes lenne különköltözni. Mert lehet hogy nem is depressziós, csak élvezi hogy uralkodhat rajtad, élvezi hogy szenvedsz! Nem lehet?
Kedves #9 A férj nem szomorú, rosszkedvû, hanem depressziós. Ha hormonális eredetû a depije, akkor aligha fogja kizökkenteni egy kis napsütéses erdei séta.
Próbáld meg kizökkenteni ebbõl az állapotából! Mutasd meg az élet naposabb oldalát! Azt javaslom, hogy próbálj kivenni pár nap szabit, esetleg egy hetet, és minden nap menjetek el valami szép, csodás helyre. Nem nyaralásra gondolok, csak egy közeli erdei sétára például. Eközben próbálj kedves, és megnyugtató lenni vele. Próbáld megnevettetni. Jó "praktika" még, ha együtt elkezdtek valamit sportolni! Mi 14 éve vagyunk házasok, és mi is átéltünk sok hullámvölgyet, sõt én is voltam már depressziós. Sok sikert!
Én sem igazán hiszek bennük, pedig én is jarok, de vegso esetben egy probat megér! Önmagatol szerintem majdnem hogy 0 az esélye hogy valtozni akarjon. Ugyveszem eszre elhamarekodottan dontott, és zavarja a lányod...csak erre eddig nem jott rá...Nemertem amugy miert veri a mellet ha te is dolgozol...
A kérdező hozzászólása: Én nem hiszek a pszichológusokban, meg a gyógyszeres kezeléseken sem. Ezek ideiglenes megoldások csak. Ha õ maga nem akar belülrõl változni, akkor semmi nem fog hosszútávon segíteni. Van ismerõsöm aki jár pszichológushoz, 10 éve aztán ugyanolyan lelkiállapotban van még mindig.
A kérdező hozzászólása: Természetesen dolgozom, nem tart el. Egy csomó mindent én állok.
A kérdező hozzászólása: De furcsállom, hogy elmúlt nála és nem értem, hogy miért?? Én ugyanaz vagyok, õ változott meg!
A kérdező hozzászólása: Az biztos, hogy nincs más. EGyszerûen csak ilyen...figyelem ám...két lánytestvére van, velük szoktam teázni, irtó rendesek, tapasztalt családanyák, õk is nagyon el vannak keseredve, hogy ilyen. De még ez sem tetszik neki, mert hogy milyen drága egy tea ilyen helyen. (400 ft)Én sem szórom a pénzt, de néha egy kis kiruccanás kell. Neki soha nincs kedve semmihez.
Dolgozol? Ha elmennél dolgozni esetleg lehet hogy kevesbe tartana "koloncnak" téged és a lányodat, és kicsit enyhulne a nyomás. Arra még nem gondoltál hogy elpaterold valami dokihoz antidepresszánsért? Segiteni nem igazan fog a multjan és az alaptermészetén, de egy probát megér.
A kérdező hozzászólása: Én is úgy vettem észre, hogy zavarja de talán még én is. Elég rendesen beleadok a rezsibe és a kaját csak én állom, mondván, hogy õ nem sokat eszik itthon. Õ soha nem adott egy fillért se semmire. Vagy ha igen, akkor csak kölcsön.
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm, rengeteget segítettetek!!!! Én sem látom semmi értelmét, hogy küzdjek, ugyanis nincs miért...
Szia. Húúhh így végigolvasva...Szóval depressziós, nem fogadja el a gyermekedet, folyton gépezik és külön kasszán vagytok. Míg jártatok, elfogadta a lányodat és nem gépezet ennyit? A környezete (a tesóin kívül), kollégái is csodálkoznak a viselkedésén? Mi lenne, ha megmutatnád neki, hogy itt is segítséget próbáltál kérni, ha már úgyis a gép elõtt ül. És akkor itt le is írnád neki, hogy mire is jutottál és mit érzel...Esetleg õ is leírhatná az õ érveit, ha megnyílna.
A kérdező hozzászólása: Elvileg, holnap fog vele beszélni valaki. Nagy a tét, az illetõ tudja. Amikor dolgozik, akkor ezt az oldalát nem mutatja.
A páros nem depis csak most jött rá hogy a családi élet áldozatokkal jár. Nem tetszik nekik hogy több emberért is felelõsséget kéne vállalni de az már jó neki hogy veletek fenn tud tartani magáról egy idillikus képet hogy õ igaz férfi akinek barátnõje van akivel dúl a lamúr, hogy õ családapa és milyen hõsies hogy más gyerekét neveli. Szívesen meg tartaná a látszatot de hogy õ megerõltesse magát arra nem is lenne képes, mielõbb hagyd el mert az elsõ komoly problémánál megütne. Mindig az ilyen csendes rendes emberek a legveszélyesebbek.
A kérdező hozzászólása: Ez is igaz, de sajnos tényleg depressziós is. Tegnap mondtam neki, hogy el akarok válni és vissza adtam a gyûrûket is...
És erre, hogy reagált?
A kérdező hozzászólása: Nem vette komolyan. Azóta mindent megbeszéltünk és kibékültünk, nagyon szeretjük egymást. Nekem is és neki is kell sokat változnia, mindketten készek vagyunk ezt megtenni. Minden jó, ha jó a vége. :) )
És azóta mi a helyzet?
Bocs a kérdésért, de nincs neki valaki más? Ha nincs, akkor még kipróbálhatod esetleg azt a módszert, hogy kevesebb idõt töltesz vele. Pl elmész valahova a barátnõiddel mondjuk egy kávéra, vagy beülsz a könyvtárba, és kicsit késõbb érsz haza. De legyél ugyanolyan kedves, csak lássa, hogy Te jól érzed magad, és nélküle is van élet. Akkor hátha észbe kap, és majd újra Veled akar lenni.
A kérdező hozzászólása: Amíg udvarolt, ágyba hozta a reggelit, kérés nélkül, az esküvõ után meg viccesen kértem egy kávét, azt mondta van kezem lábam, csináljam meg magamnak, nem fog kiszolgálni....ez is nagyon rosszulesett. még a fõzésemre sem tart igényt, pedig jól fõzök. ÉS mindent forintosít, sajnál tõlem még egy joghurtot is, mert fogy.
A kérdező hozzászólása: Elõtte semmit, félévig jártunk. Rengeteget sírok és tudja is, de nem érdekli! IGen, mostmár én is tudom, hogy szerencsésebb lett volna együtt élni. De ez nem ilyen egyszerû, mert a gyerekkel költöztünk 200 km-ert emiatt, a kislányom imádja és ha vissza kéne mennünk belebetegedne!
A kérdező hozzászólása: Már beszéltem vele, azt mondja amíg ennyi nyomorúság van a földön õ nem lesz boldog, mindenbe csak a rosszat látja, be is ismerte, hogy depressziós. Elõtte egy humoros vidám ember volt, mindenki imádta aki megismerte a családomból. Már este sem szól hozzám, reggel sem, ha itthon van leül gépezni, külön takaró alatt alszunk, szóval úgy él mintha egyedül lenne! (Nem volt még nõs, és együtt sem élt senkivel, 40-en felül van) Nekem meg a szerelmes lelkesedésem lassan lelohad....mert nincs viszonzás.
A kérdező hozzászólása: Pedagógus és sok rossz sorsú gyereket lát, nap mint nap... ilyenkor borul ki. Meg itt van a mi helyzetünk is...de ennyi erõvel mindenki depressziós lehetne. Imádja sajnáltatni magát.
A kérdező hozzászólása: A helyzet az, hogy semmiben nem partner. Erdõ mellett lakunk, de sosem sikerül kicsalnom sétára, rengetegszer kérleltem!!Magába forduló, nem kell neki a társaságom. A számítógépet kellett volna elvennie. Mondtam, hogy járjunk úszni: az drága-mondja õ. Amíg jártunk, mindenhova mentünk.
"Semmi szeretetet nem kapok tõle, úgy élünk egymás mellett mint két idegen." és õ kap tõled?
A kérdező hozzászólása: Tõlem igen! Próbálok kedves lenni vele, megmasszírozom a hátát, (õ az enyémet soha, hiába kérem), nem igényli azt sem, hogy egy teát csináljak neki. Mindent megcsinál magának, a vacsorát is a gép elõtt eszi meg, külön eszünk...én nem így nõttem fel, most is sírógörcsöm van. :((
A kérdező hozzászólása: A gyerekemet sem vállalja semmilyen szinten. Rosszul van, ha vigyázni kell rá, pedig olyan munkakörben fogok dolgozni amig mûszakos (szépségszalon), azt mondta azt ne is várjam, hogy vigyáz a lányomra, legyen bent velem a szalonban este 8ig. Jó, nem? Én idáig nagyon toleráns voltam vele, gondoltam, hogy jobb lesz a helyzet, kell idõ, hogy megszokja, de csak egyre rosszabb. Ha látnátod, hogyan élünk...szóval belefásultam.
Minek mentél hozzá fél év után? A távolság nem lehet ok. Fél év alatt SENKIT sem ismerhetsz meg, fõleg egy 40-es szingli férfit..
A kérdező hozzászólása: Mert nagyon szerettük egymást és nem vagyunk már fiatalok, én 33 vagyok, amíg jártunk minden tökéletes volt, semmi jel nem utalt arra hogy ilyen gondok lesznek! Anyum is el volt tõle ájulva, pedig õ nagyon jó emberismerõ. A depressziónak a halvány jele nem volt rajta. Így van, nem tudta mibe vág bele. Csak mondom, hogy az sem garancia, más esetben ha már lett volna nõs és gyerek is lenne. EGyszerûen csak most ismertem ki.
Lehet, hogy te még nem tudod, de én már igen.Fel fogod adni. Még vannak kétségeid. A kérdést is a kétségbeesés íratta veled. Tudod, az nem házasság, ahol mindenki magának él. Nem közösség. Nem család. Õ nem fog engedni a megcsontosodott szokásaiból, annyit neked nem ér az egész, hogy így kellene élned. Hoztatok egy rossz döntést, mindketten. Van ilyen. Õ nem is akar hozzád kötõdni.(Lehet, hogy a lelke mélyén tudja, hogy nem érdemes ebbe energiát fektetni..)Annak idején kimondtad az igent. Most is neked kell kimondanod, hogy tovább hogy legyen.
A kérdező hozzászólása: Így van, ez nem család. Tegnap próbáltam vele beszélni, hogy legyen tovább mert én így nem bírom...az az érzésem, hogy soha nem fogja kimondani, hogy meegvárja amíg én mondom ki...Lehet, hogy tényleg legjobb lesz elválni.
Neki ez az igazi arca.A rozsaszin köd a kapcsolat elejen kilenditette belõle egy kicsit, de annyi, ez jobb mar nem lesz. Tippelhetek? Valami gaz van a gyerekkora körül.Milyen /volt a kapcsolata a szüleivel?
A kérdező hozzászólása: Ez telitalálat. A gyerekkora nagyon rossz volt, elnyomták. Rettentõ nagy önbizalomhiányban szenvedett, nem az a tipikus szépfiú és emiatt ilyen beteg a lelke. Nekem olyan mint egy félisten, de mintha inkább idegesítené, hogy rajongok érte. Mert fiatalkorában csak lesajnálták, azt mondja.
Pontosan. Neki mindegy, hogy veled vagy nélküled. A viselkedése ezt tükrözi. Tudod, egy jó közösségben mindenki nyer, mert mindenki jól érzi magát. Itt neked kell eldöntened, hogy elõrébb vagy-e vele, vagy sem. A kölcsönösséget hiányolom a ti esetetekben. Mondom még egyszer: adok-kapok, ez a jó házasság alapja. Nézd, õ mûvelt ember, és az messze áll tõle, hogy szakítson.(valószínûleg azt sem tudja, hogy azt hogy kell)A végsõ szót te fogod kimondani. Nem furcsállod, hogy ilyen hamar elmúlt a szerelem? Pedig az minimum 3 évig tartani szokott. Én tudom, hogy egy nõ azért, hogy családja legyen hajlandó bizonyos kompromisszumokra, de érdemes-e , ha az ár-érték messze nincsenek arányban egymással.
A kérdező hozzászólása: Igen, teljesen igazatok van. A kölcsönöséget hiányolom én is, legalább minimálisan érezzem, hogy fontos vagyok neki. De nem érzem. És már volt egy nagy beszélgetésünk, akkor mondta, hogy neki az sem jó, hogy itt vagyunk meg az sem jó ha visszamennénk...neki sehogysem jó. és nem tudja mi a megoldás. Egyébként nem bírja a konfliktust, és minden probléma elõl menekül. Mindenben csak magamra számíthatok, hát én nem ezt vártam a házasságtól 7 évig egyedül neveltem a lányom, de ennél még az is jobb volt.
A kérdező hozzászólása: Azóta minden oké. :) Szerintem megértette, hogy nem akar minket elveszíteni.

Férjemmel meztelenül alszunk. Ezt megtudta anyám és az a véleménye hogy ez nem normális. Igaz ez?

Legjobb válasz: Teljesen normális, nyáron mi is. Télen azért hideg van.

Teljesen normális, nyáron mi is. Télen azért hideg van.
Mi is meztelenül alszunk : Persze ha jön hozzánk itt alvós vendég akkor éjjel magunkra csukjuk az ajtot , reggel pedig pizsibe jövünk elõ : Én már annyira megszoktam , hogy ha valahol másnál kell aludni csak feszengek a pizsibe , és nem alszom jól .. Mond anyudnak , hogy nektek igy jó .. Estleg probálja ki õ is .. Mi baráti társaságunkban többen alszanak meztelenül mint ruhában ::
Dehogy igaz. Úgy alszotok, ahogy jól esik. Sokszor mi is meztelenül alszunk el, bár általában mindketten szeretünk legalább alsónemût húzni, de néha megesik, hogy elmarad szeretkezés után :)
Mámint anyukád véleménye? Ja, az tényleg nem normális...
idõs anyukád lehet ... valószínûleg õt apukád meztelenül sem látta ... úgy aludj, ahogy jólesik
szerintem ez teljesen normális
Miért ne lenne normális? Bár mi ha csak úgy lefekszünk felveszünk valamit, de sokszor maradunk meztelenek szeretkezés után. Nem érzem magam emiatt betegnek :)
Mi is meztelenül alszunk el szeretkezés után, ez normális.
Fura anyukád lehet, vagy legalább 100 éves. Teljesen természetes, és normális a meztelenül alvás. Egyébként meg senkinek semmi köze hozzá. Az én szüleim sem mai gyerekek, mert közelebb vannak a 70-hez, nint a 60-hoz, de ezek szerint õk sem normálisak, mert õk is pucéran alszanak :D
Meztelenül aludni normális. Az én szüleimnek is idöbe tellett amig megszoktàk, hogy meztelenül alszom, alszunk. Ma már nem csak alszunk meztelenül, de úgy is éljük napjainkat.
tegnapelõtt 21:30: Én meg téged irigyellek, meg a többi "jépcsapot". :) Már elõre tartok a nyártól. Mivel nem vízpart mellett élek, sokszor azt se tudom, hogy bírom ki. Csak kóválygok májustól szeptemberig, mint egy részeg. :)
Ez nemcsak a hõmérsékleten múlik. Simán aludhat meztelenül egy fázós ember egy 15 fokos szobában, 6 vastag pléddel... Tapasztalat. A párom világéletében meztelenül aludt otthon/itthon (bár a kora gyermekkoráról nem tudok), én szinte sosem (hacsak nincs kánikula, fõleg nadrágot igénylek, a hálóing mindig idegesített). Magánügy, amivel senkit sem zavarunk. Volt, aki elgondolkodott, hogyan tudta meg az anya. Akárhogy. Én teljesen nyugodtan megmondanám bárkinek, ha egy beszélgetésben elõkerül, az égvilágon semmi problémát nem látok ebben.
Szerintem a meztelenül való alvás a normális.
A kérdező hozzászólása: Egyetértek :-)
néha irigylem az ilyen melegvérûeket :) én egy megtestesült jégcsap vagyok, képes vagyok még nyáron is nyakig takaróban, ruhában, zokniban aludni. egyszer volt egy pasim, aki pucéran aludt. legalább reggel nem kellett vetkõznie, ha huncutkodni támadt kedvünk ;)))
Mióta összeházasodtunk, azóta meztelenül alszunk mindig.Idén lesz a 33. évfordulónk.Nem értem, mi rossz lehetne ebben.Ajtó becsukva, se a gyerekek, se vendégek nem láttak minket. Magánügy, csak rátok tartozik.
Én nyáron bugyiban alszom, télen azért van rajtam póló meg zokni is. A férjem jelentem mindig csak pólóban alszik, illetve nem, mert neki mindig kell az alvózokni :D Most mi már mennyire nem normálisak vagyunk akkor? :D
És ha ez a véleménye? Semmi köze hozzá. Ha nem tud túljutni a tényen hogy meztelenül alszotok, mond neki hogy csak vicc volt. Ha meg nem téma, akkor ne érdekeljen mit gondol (errõl).
Szeretettel várom édesanyádat egy júliusi éjszakára a mi kis délnyugati fekvésû padlásszobánkba. Gyanítom, hogy hamar megváltozik a véleménye a témában. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm Persze mikor felkelünk köntöst veszünk amúgy nem vagyunk meztelenek. Csak kényelmesebb így aludni.
Anyukád nem normális :) ))
:) Jajj, anyámék is meztelenül alszanak pedig 60 évesek :) ))) Nincs ebben semmi rossz
Mindenki úgy alszik, ahogy akar, senkinek semmi köze hozzá.
Az a nem normális hogy megtudta anyukád és még véleményt is mer nyilvánítani mikor semmi de semmi köze hozzá. Azt azért sejti hogy szoktatok nemi életet is élni?
ja és honnan tudta meg?kizárásos alapon vagy tõled vagy a párodtól.de a párodtól????ezen jobban ki is akadnék, ha azzal traktálná a mamát pucéran alszunk:) ))
Utolsó, szerintem ember ép aggyal fel sem tételezi, hogy a másiknak arra is "normái" vannak, hogy otthon mibe alszik... ez ilyen indifferens infónak tûnik, szóba kerül, és az ember meg elmondja...
Azért szerintem ép aggyal is el lehet képzelni, hogy egy idõsebb embernek ez furcsa. Inkább az az érthetetlen, hogy ezt a kérdezõ nem sejtette az anyjáról. Én pontosan tudom, hogy az én Anyukámnak sem tetszene, az okáról fogalmam sincs, de ettõl Anyu még nem hülye, csak egy másik korban, más normák közt nõtt fel, én meg már egy olyan generációban, ahol ez nem is kérdés. Így aztán nem kötöm az orrára, mindketten boldogok vagyunk, ennyi. Én általában hálóingben alszom, néha meztelenül, néha pizsiben, párom mindig meztelenül, nekünk jó így.
A kérdező hozzászólása: Hálóinget akart venni mivel csak kettõ van nekem és mivel mondtam h nem kell megkérdezte h mibe alszok akkor ha mindkettõ mosásban van.

Miért az a normális, hogy a feleség fõz, mos, takarít a férj pedig egy rántottát nem tud elkészíteni egyedül, vagy mosni magára?

Jövõhéten el kell utaznom az ország másik felébe egy temetésre. Busszal megyek, tehát 2 napig nem leszek itthon.

Legjobb válasz: És te miért nem tanítottad meg a pici férjedet mikor összeköltöztetek?

Nálunk nem ez a normális. Én nem tudnám elképzelni az életemet így. De, igaza van annak, aki azt írta, hogy a társadat Te választottad és nem véletlenül. Szerintem sem rossz ötlet a tanítás, vagy beszélgetés ilyen esetekben. Részvétem! Szerintem most érzékenyebb is lehetsz a veszteség miatt, így lehet, hogy máskor ez nem is zavarna annyira, hogy kérdést írj ki róla. :) 25N
Nem szeretném belülrõl látni az agyát, aki a megosztott munkákra vonatkozó válaszokra nulla pontot adott! Hogy szeretné? Vag miért nem milliomoshoz ment, most lenne lakája, szobalánya, bejárónõje! Ja, hogy nem õ választott!? Hanem!?
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, így lehet, már írták. Nekem ez egy kicsit úgy tûnik, hogy vihar egy pohár biliben.... 2 nap nem a világ. Vannak olyan férfiak, akik NEM fõznek, nem gondoskodnak magukról. Az én férjem a fõzésen kívül mindent meg tud csinálni, de pl. fõzni nem. Múltkor egy sült krumplit nem tudott kisütni, mert túlsütötte és ehetetlen kemény lett. A rántott húst elégeti kívülrõl, belül meg nyers marad (hirtelen süti meg). De ez nem probléma, mert ha nálunk az lenne, hogy nem leszek otthon 2 napig, akkor elõtte többet fõznék vagy többfélét, ha nem eszik 2-3 napig egyet és lefagyasztanám adagokba és megmondanám neki, hogy "drágám reggel kiveszed, délre (vagy estére) kiolvad és eheted. De 2 napig még a hûtõben is elvan a kaja simán. Takarítás nincs 2 napig, nem tragédia, nem fog senki belehalni. Megjegyzem én hétvégente szoktam takarítani, hétköznap NEM, mert gyerekem van, akivel foglalkozom, dolgozom, háztartást vezetek, plusz nem én vagyok a lakásért, hanem a lakás értem. Mosni sem tragédia, ha nem mos 2 napig. Tehát én igazából nem értem, mit problémáztok olyanon, amin könnyûszerrel túl lehet tenni magatokat!
Bocsánat, de kit temetnek, hogy egyedül kell menned!? Két napig nem lesz takarítva, porszívózva, por törölve, meg mosva sem! Ha nincs két alsója, este kimossa, hogy másnap is legyen tiszta. Ha nem lesz neki elõre fõzve, lehet, hogy éhen hal, ha nem bírja a hideg kosztot?
"Ha kereket kell cserélni az autóban, ha kocsit kell mosni, gyertyát kell cserélni, az is "férfi" munka." Miért is? Kereket cserélni mindenkinek tudni kell, akinek van jogsija. Kocsi mosásban mi az ördöngösség? Persze leszámítva azt, hogy városban úgy sem lehet otthon, a ház elõtt.
Nekem továbbra is az a furcsa, hogy ez eddig hogy nem derült ki...Még hogy nem sejtetted, hogy nem tud fõzni :D Ti nem szoktatok beszélgetni?! Anno a férjemmel már az összeköltözés elõtt átbeszéltük, ki hogy él, hogyan áll a fõzéssel/takarítással kapcsolatos dolgokhoz stb. Az anyós véleménye ebben a kérdésben totál lényegtelen, nem él veletek, szóval ha a férjed most sem csinál semmit, az az õ sara, nem anyucié. Én anyósom is régimódi felfogású (mi együtt is élünk vele egy ideje), a férjem mégis minden munkát megoszt velem, és ha hetekre magára maradna, se fulladna bele a koszba vagy halna éhen. 2 nap miatt hisztizni több mint nevetséges.
A barátom szerencsére tud fõzni, takarítani és mosni is. Életképtelen pasi nekem kell. Aki nem tudja magát ellátni, az pedig életképtelen.
Hát, nem is az elõzõ. Egészségtelen és egyenes út vezet az unalomba és a megszokásba ezáltal.
Nálunk az lenne a normális, hogy jönne velem a temetésre. Mi még sosem voltunk külön, de tudom, hogy másoknak meg ez nem normális.
Ugyan, hagyjuk már, hogy a fiúkat nem tanítják meg otthon fõzni. Engem sem tanítottak meg, pedig lány vagyok. Rántottán kívül semmit nem fõztem otthon. És mégis, amikor különköltöztem, rögtön tudtam fõzni, még vadast, bonyolultabb kajákat is. Nagyon jó receptes oldalak vannak a neten.
Jesszus :) KI fog fõzni? Interneet, könnyû recept, megnéz, megcsinál. Takarítás? Bemutatnám a porszívónak. MOsás? 2 napig annyi szennyest terhel. Szóval téged basztat, ahelyett, hogy amig nem vagy otthon meglepne és vacsival meg tiszta lakással várna! Gratula!
Miert az a normalis, hogy a ferj dolgozik reggeltol estig eltartja a csaladot, a feleseg pedig vagy nem dolgozik vagy ha igen akkor is joval kevesebbet keres a ferjnel? Persze tudom, nem minden feleseg ilyen, de nem is minden ferj olyan mint te leirtad. Az megint mas, hogy ha az egyik feladatbol az egyik fel jobban kiveszi a reszet (csaladfenntartas) akkor a masik feladatbol meg a masik fel vegye ki jobban a reszet (hazimunka) aranyosan, igazsagosan.
Az a férfi, aki az asszonykája nélkül képes éhen halni, az meg is érdemli. Az nem is férfi, hanem egy oltári nagy alamuszi PAPUCS. és ha most, hirtelen menekülni kéne egy nagy atomkatasztrófda miatt, és csak egy lakatlan szigeten lennétek biztonságban, akkor mi lenne? ott aztán nincs gáztüzhely, meg konyha, meg anyám tyúkja, ott neki kéne vadászni vagy halászni nem ott is nyekeregni, hogy most akkor ö éhen fog halni. Mi az isten van az ilyen férfiakkal?? Az agyam eldobom.. :D Ha ne adj isten veled valami történik (és mondjuk anyucikája sincs már), akkor is éhen hal, vagy mi?? :D Persze oké, abban is van valami, hogy lehetett volna neked is tanítgatni öt pár dolgot megfözni, de 1. kötve hiszem, hogy nagy kedve/ érdeklödése lett volna, 2. nem csecsemö volt már akkor sem, mikor megismerkedtetek. Nem egy gyerekhez mentél feleségül, akit tanítgatni kell, mint az anyja
Ahogy mondani szokás: aki olvasni tud, az fõzni is tud! Ha én nõ létemre egyedül kitapétázok és kifestek egy egész lakást, bútorhuzogatással együtt, akkor a férjem se legyen olyan kis szerencsétlen, hogy éhen haljon nélkülem. Amúgy szerintem ez olyan lehet a férjednél, mint amikor valaki jajj de nagyon fél az orvosnál. Ha megy vele valaki, akkor elõadja a hattyú halálát, ha egyedül van, akkor rögtön nem akar beájulni a vizsgálóasztal alá.
Nálunk szerencsére ilyen nincs. A párom (férfi, nyilván) tud és szeret is fõzni, és mos is magára, ha kell. Nem nagy feladat berakni a gépbe a ruhát és elindítani egy mosást. Fõzni meg megint csak akarat kérdése, nagy tudás nem kell hozzá, hiszen a neten minden recept aprólékosan le van írva :) Egyébként régen valóban az volt a szokás, hogy a nõ otthon van és ellátja a családot, míg a férfi dolgozik és eltartja õket. Nyilván ma már ez nincs így, mivel egy fizetés kb. csak a rezsire megy el... Én szeretem, ha egy férfi házias, és nem kell mindig kiszolgálnom. No meg két nap nem a világ, rendelhet is magának valami kaját, de ha azt nem akar, akkor szendviccsel is ki lehet bírni ennyi idõt. Vagy vannak gyorsfagyasztott ételek, ahhoz már tényleg nem kell diploma, hogy azt meg tudja csinálni magának..
Á, igen. 25 éves lány vagyok, és sajnálom, hogy nem vagyok egy-két évvel fiatalabb, mert szerintem a most húszas éveik elején lévõ fiúk lesznek azok, akik nem fogják kisasszonyosan a szájuk elé kapni a kezüket, ha fõzniük kell magukra, vagy a saját ingüket kell kivasalniuk.
Jó hülye nevelést kapott a férjed. Én 21éves srác vagyok de mindent megtudok csinálni, a sütik sütésén kívül mindent megtudok fõzni/sütni. Engem így neveltek. Ja és itt a koliban is a srácok 90%a tud mindent ugyanígy.
Ez egy baromság, mert egy férfi mindent meg tud csinálni, szerintem egy nõ is, de ebben már nem vagyok annyira biztos. Én kifejezetten szeretek fõzni, van egy csomó minden, amit a nõk nem tudnak úgy megcsinálni, mint egy pasi. Persze nem volt ez mindig így, elõször mindenkinek odaéghet bármi, lehet elhirtelenkedni a rántotthúst, de nem tökkelütött az ember, megtanulja, mind a férfi, mind a nõ. Az én volt nejem borzalmas dolgokat kotyvasztott eleinte, de megettem fapofával, szemem sem rebbent, aztán volt, hogy együtt fõztünk, a piacra is kikísértem, semmire nem tanítottam, magától is ellesett, mindent, sõt, hamarosan túl is tett rajtam és valóban, mikor gyesen volt, mindent Õ csinált, hiszen én korán mentem, késõn jöttem, mert rengeteget túlóráztam, hajtottam a pénzt, hiszen szükségünk volt rá. Szerintem ez egy kamu, ilyen pasi nincs, akár virslin, vagy pizzán is el tud lenni bármelyik pacák hónapokig, ha már lusta lecsót, vagy paprikás krumplit csinálni. Velem még az is elõfordul, hogy napokig nem is eszem, semmi fogyókúra, csak napközben elfelejtem, este meg túl fáradt vagyok, beszédülök az ágyba, fõleg, ha már napok óta nem, vagy alig aludtam. Idõnként kidobom, vagy a csöves markába nyomom az aszott tízórait, ha már megunom cipelni. Amikor éhes lenne az ember, akkor nincs rá idõ falatozni, máskor meg oda sem figyelek, leköt a meló. A nadrágszíjjat bárki beljebb húzhatja egy lyukkal, ha már lusta egy hamburgert rendelni, vagy sajtot reszelni a fõtt tésztára és rázuttyantani egy pohár tejfölt. Ha rákap, a férfiak igenis szeretnek fõzni és még sütni is. Legalább féltucat módon csinálom a hagymalevest, és gyakran elõfordul, hogy fantázia kajákat dobok össze, sült hal grillezett gombával, zöldséggel és ha én fõzök, minden tányér üres lesz a végére, nincs maradék, de mint már említettem, fakír is tudok lenni és szerintem minden férfi ilyen. Az is lehet, hogy alig várja már, hogy végre egyedül maradjon és hagymás szalonnás reggeli után kedvére sörözzön az ágyban elnyújtózva és a zokniját a csillárra dobja, ha kedve tartja és meglehet, hogy igazából már elõre kevesli a boldog két napocskát, már elõre szomorkodik, hogy milyen hamar vége lesz a szabadságnak, amikor a házisárkány egzecírozása nélkül azt tehet, amit csak akar, de azért ezt nem állítom, hiszen nem ismerem a körülményeket, de mint lehetõséget figyelmedbe ajánlom. :)
Tényleg nem túl igazságos. Egy felnõtt tudjon gondoskodni magáról, akkor is, ha férfi, akkor is, ha császár, és a fenéktörlésre is külön cselédje van.
A kérdező hozzászólása: A párom nem tudott szabadságot kérni, ezért megyek egyedül.
Lehet, hogy a te környezetedben ez a normális, de alapjában véve ott sem biztos, hogy így van, de ezt ültetik bele a köztudatba. Az lenne a normális, hogy megosszuk a házi, ház körüli munkát! Ebbe sok-sok dolog beletartozik. Más egy panelházban, más egy kertes házban. Ebben az elosztásban szerepet játszanak az általában nemre vonatkozó adottságok. Egy kertes házban nagyon sok olyan dolog van, amit egy nõ nem tud elvégezni, mert a fizikai adottságai kevésbé alkalmasak erre. Ha permetezni, ásni lapátolni kell, akkor az "férfimunka"! Ha villanyt kell szerelni, festeni kell a lakást, közben át-, oda-, vissza kell rendezni, az is "férfi munka". Ha kereket kell cserélni az autóban, ha kocsit kell mosni, gyertyát kell cserélni, az is "férfi" munka. Természetesen a panelban egészen másképp oszlik meg, de ott is két részre bontható. Itt folyamatosan olvasom, hogy miért nem mosnak, miért nem fõznek? Kihangsúlyoznám, hogy a konyhában csak akkor tartózkodom, ha ebédelek, süteményt sütök, de általában nem én készítem el magunknak az ebédet. Legfeljebb a palacsintát sütöm én meg. Míg elkészül, addig kint vagyok az udvart, a kertet rendezem, sosem vártam el, hogy a párom permetezzen, (... bár miért ne tudná megcsinálni, míg én elkészítem a marhapörköltet, hiszen ha bográcsban készül, úgy is én fõzök!) Míg kint vagyok, kiderül, hogy zárat kell cserélni, a szekrény a másik sarokban praktikusabb lenne, ezt sem õ csinálja, hanem én, mikor bejöttem. Ha folyamatosan csak mosnak, fõznek, takarítanak egy lakásban, akkor ezt kell kétfelé osztani! Míg a férj porszívózik, addig anyu arrébb huzigálja a berendezési tárgyakat, ha kell, leszereli a csillárt, stb. (fordítva is lehet, megegyezés szerint). Ezt már gyermekkorbon el lehet kezdeni, a fiúgyereknek nem kisautót veszek, hanem Barbi babát konyhakészlettel, a kislányoknak meg szerszámkészletet, csavarhúzót, meg összeszerelhetõ robotot! Ameddig fordítva csináljátok, ne várjátok, hogy én legyek virtuóz a konyhában! Igaz, világhírû nõi mesterszakács, mestercukrász egyre kevesebb van... Vagy amikor elvégeztem az elõbb felsoroltakat, utánam menjek be és fõzzek magamnak? ... vagy az egész családnak, ha már úgy is én fõzök. Közben bele is dobálhatom a mosógépbe a cuccokat...
én nem a férjemmel hanem a bátyámmal élek most anyagiak miatt.. egy balesett következtében most nem tudok semmi házimunkát csinálni jóformán mert el van törve a jobb karom. Boltba én megyek kifli stb tudok venni, a botlos segit elrakni egy kézbe hazahozom. ha fõzni kell valamit mondom hogy melyik edényt hazsnálja, a húst hogy pucolja meg stb. kisebb kajákat persze tud fõzni de a fõzést mindig anyu csinálta, vagy amikor nem lakott itthon a barátnõje/anyósa. Ha meg nincs kedve a "fõzõcskézéshez" akkor beugrik boltba és vesz mirelit pizzát, vagy valamelyik étterembõõl házhoz rendel.. A férjed is csak túl kényelmes szerintem, nem hiszem hogy alap dolgokat nem tud megcsinálni: tészta, rizs, sült hús... meg amugy is másnem fogja magát felmegy netre és googlez magának receptet, ahogy én szoktam :D
Sajnos sok helyen ez a normális. Mi is úgy költöztünk össze, hogy párom szerint ez a normális. Én megtanítottam neki, most már szó nélkül megcsinál bármit, és nem hal éhen a mocsokban ha nem vagyok vele pár napig. Amit most tehetsz: mosnia nem kell, felsepregetni fel tud, spegettit leirod neki hogy kell, ha elcseszi, max eszik két napig vajas kenyeret.
Mert sok ember fejében az van, hogy a férj hozza a pénzt a nö meg ellátja a háztartást. Ez addig rendben is van, amíg a feleség háztartásbeli. Attól kezdve, hogy ö is napi 8 órában dolgozik, a házamunkát is kettejüknek kell(ene) végezni. Egyszerüen elmégy, a férjed meg vagy éhen hal (ami elég valószínültlen), vagy feltalálja magát. A jövöben meg tisztáznám vele, hogy nemcsak neked kell ezt elvégezni és heti váltásban neki is kellene csinálnia.
"Te miért nem tanítottad meg rá?" Ez komoly???
Senki sem mondta, hogy ez a normális. Régebben ez volt a szokás általában. Persze családfüggõ. De gondolom eddig is ilyen volt a férjed és nem zavart. Szerintem ne aggódj, túl fogja élni:)
Tanítsd meg használni a mosógépet, nem olyan nagy munka, be tudja õ is rakni a ruhákat, meg ki tud teregetni. Takarítani biztos tud, csak nem akar. A fõzés meg tényleg olyan, hogy vannak emberek, akiknek valami bõdületesen nincs hozzá érzékük, még az alap dolgokhoz sem. Még nõt is ismerek ilyet, de a férjem is képes egy bundás kenyeret is elrontani. Úgyhogy én is, ha nem vagyok itthon egy-két napig, akkor fõzök neki egy nagyobb adag kaját, amivel elvan. Viszont õ elmosogat, feltakarít, meg minden egyebet megcsinál a fõzésen kívül, ha kell.
Mióta vagytok házasok? Te miért nem tanítottad meg rá?? Azért 1 év házasság alatt már ráveheted volna, hogy takarítson, hogyan kapcsolja be a mosógépet, és hogy kell egy tojásrántottát elkészíteni.
A kérdező hozzászólása: Egy szóval sem mondtam, hogy 2 naponta kell takarítani. Bárcsak kamu lenne, akkor még élne az illetõ, akinek a temetésére megyek! :(
Ohh ez a kamu kérdés. Biztos 2 napos hiány miatt a férjed a mosással meg a takarítással van. Hol éltek, disznóólban, h két naponta kell?
A kérdező hozzászólása: Eszembe sem jutott, hogy nem tud fõzni. Mindig én érek haza korábban, és nekiállok fõzni. Besegít, ha itthon van..zöldséget pucol, húst összevág stb. Mosogatni tud :) A mosógépet is 100x látta, hogy kell használni... (belerakod a ruhákat, bele a mosógélt és az öblítõt, és megnyomsz 2 gombot - egyik a bekapcsoló gomb, másik indítja a programot)
Nekem ez normális, nem hülye felfogás, én is azt láttam otthon, hogy a nõ dolga ez, a férfié meg más. Nálunk is én vásárolok, sütök, fõzök, mosok, vasalok, cserébe nem metszem a szõlõt, nem nyírok füvet, nem én mosom a kocsit. Nyilván, ha beteg vagyok (17 év alatt egyszer már elõfordult, hogy két napig nem tudtam felkelni), a férjem megoldja, de alapvetõen én nem várom el tõle ezeket. De nem mondom, hogy csak ez a normális, és jaj, ne fõzzön egy férfi, . Az a normális, ami egy család minden tagjának megfelel, és mûködõképes. Hogy más mit csinál, nem érdekel.
1. Az én férjem kiválóan tudja mindegyiket. 2. Valamiért mégse az enyémhez mentél hozzá, hanem a tiedhez. Ne feledd, hogy miért, és akkor nem borít ki ilyen hülyeségekkel. Az én véleményem az, hogy az ember férjének nem abban a 2 napban kell fõznie, takarítania és mosnia, amikor a feleség temetésre (vagy bárhova máshova megy). 2 nap alatt SEMMI nem történik, nem kell takarítani, nem kell mosni, és simán lehet szendvicset enni. Az viszont elvárható, hogy ha a nõ is ugyanolyan 8 órában dolgozik, mint a férfi, az otthoni munka folyamatosan meg legyen osztva.
Az igazság az, hogy a férfiak is szeretnek túldramatizálni dolgokat..:) Nálunk is én veszek ki nagyobb részt a házimunkából, de ennek ellenére, ha én nem csinálnám meg, akkor a párom is megtudja/megtudná, szokott segíteni is. De ahogyan észrevettem, õ is képes túlbonyolítani dolgokat, s mivel az a megszokott, hogy az Anya, a Nõ a családösszetartó, aki megoldja a családi gondokat (érzelmi), és gondoskodik mindenkirõl, hajlamosak bepánikolni, ha pár napra "magukra maradnak". :D Hidd el, meg tudja minden férfi oldani ezeket a dolgokat..az én võlegényem mielõtt megismerkedtünk hajlamos volt 1 hétig rántottán és kolbászon élni, mert mást nem tudott vagy akart csinálni magának, "mert macerás." Aztán mikor összeköltöztünk, meg elõtte együtt fõztünk, akkor rájött, hogy nem nagy kunszt. Az anyja pedig az öccsét aki még velük él, a mai napig pátyolgatja, mos rá, takarítja a szobáját, kiszolgálja, így hát persze, hogy kicsit életképtelen. De ha rászolrulna, meg tudná oldalni, másnem menne az önsajnálat..amit épp a férjed is tesz. Nem olyan szerencsétlenek õk mint ahogyan néha beállítják magukat...:D :) )
Nem olvastam végig a vàlaszokat, de ha én utazok, akkor elõre megfõzök és beteszem a mélyhütõbe.Egyébként az én férjem mindent tud, sok mindenre megtanitottam, ha elfelejti, akkor ujra mutatom neki.A másik pedig, hogy kollégiumban lakott és mindent csinált ott is.
Nálunk is én csinálom a házimunkát és a fõzést. De! Mindent õ is meg tud csinálni. Tud mosni, takarítani, és össze is tud dobni néhány ételt. Azért csinálom én, mert õ többet dolgozik. De ha nem vagyok otthon, vagy ha beteg vagyok és nem tudom megcsinálni, akkor gond nélkül megcsinálja õ. Szerintem neki ciki is lenne, ha ennyire önállótlan lenne, hogy ilyen alap dolgokat nem képes megoldani.
Ha csak ketten vagytok, két nap alatt sem vásárolni, sem mosni, sem takarítani nem kell, ha egyébként normál háztartást viszel. Ehet a menzán, anyósnál, ehet hideget vagy esetleg fõzöl neki elõre, amit megmelegít. Azt mondod, mosogatni tud, tehát nem lehet semmi gond.
Nem tudnék férfiként tekinteni valakire, aki nem tudja magát ellátni. Elvégre ez a felnõttlét definíciója. Egyedül élek, lány vagyok, elõzõ héten centri közben a mosógép úgy kattogott, mint az õrült. Leállítottam, kipakoltam, minden ruha csurom víz, elõkaptam a mosógép használatiját, és benne volt, hogy a szûrõt idõközönként tisztítani kell. Életemben nem hallottam ilyet, de követtem az utasítást, leeresztettem a vizet, kiszedtem a szûrõbõl a cérnagomolyagokat, visszaraktam, és olyan volt, mint új korában. Ez nem nagy dolog, nyilván sokan tudnak errõl, de én még életemben nem láttam senkit mosógépet szerelni - a férjed nyilván látott már serpenyõt, lábast, nyers húst.
Nálatok nem szokás megosztani a házimunkát? Nálunk a kezdetektõl megvolt a feladata mindenkinek. Barátom fõz, felmos, porszívózik. Én mosok, teregetek, takarítok. Ha valakinek épp a másik dolgához van kedve, hát felcseréljük. Ezen mit nem lehet megbeszélni? Ezért lenne szükség arra, hogy mindenki egy kicsit egyeüdl éljen házasság elõtt, akkro emgtanulná magát ellátni.
tudod, nekem inkább veled van bajom. Ehet az anyósnál vagy eszik szendvicset? HA tudod, hogy ilyen életképtelen, ugyan, mibe került volna hétvégén többet fõzni és lefagyasztani egy-egy adagot neki erre a két napra? Ha lenne gyereketek, akkor is lerendeznéd azzal, hogy eszik szendvicset? nem mondom egy szóval sem, hogy kötelességed lenne gondoskodni róla, félre ne érts, de nekem elképzelhetetlen, hogy ha ilyen férjem van, mint a tiéd, azzal rendezzem le, hogy egyen szendvicset. :(
A kérdező hozzászólása: 12# Igazad van, nem azért mentem hozzá, mert kíválóan vezeti a háztartást. De ha nem is tud fõzni, miért kell 2 nap miatt kétségbe esni? Ehet az anyósnál, vagy eszik szendvicset...
És te miért nem tanítottad meg a pici férjedet mikor összeköltöztetek?

Normális vagyok? Néha körbenézek a kisfiamon, a férjemen, az egész életemen és olyan valószínűtlen hogy az enyém. Mintha minden idegen lenne. Más is érez ilyet?

Legjobb válasz: Nem ilyet nem... de pár napon belül "ünnepeljük" a megismerkedésünk 4. évfordulóját a férjemmel és igy évente egyszer-kétszer - évforduló meg szilveszterkor- belegondolva hogy húúúúúú emlékszel tavaly ilyenkor nyussz (--a lányunk--)még milyen kicsi volt meg tavalyelött amikor még csak terveztük .. ilyenek vannak de hogy hihetetlen lenne hogy õk a családom olyan nem...

Nem ilyet nem... de pár napon belül "ünnepeljük" a megismerkedésünk 4. évfordulóját a férjemmel és igy évente egyszer-kétszer - évforduló meg szilveszterkor- belegondolva hogy húúúúúú emlékszel tavaly ilyenkor nyussz (--a lányunk--)még milyen kicsi volt meg tavalyelött amikor még csak terveztük .. ilyenek vannak de hogy hihetetlen lenne hogy õk a családom olyan nem...
Huh, ezt mint ha én írtam volna.:) Igen! Idõnként azt érzem, mintha csak most raktak volna bele ebbe a szituációba.Idegennek érzem az egészet olyankor.Pedig nagyon szeretem a férjem is, és a két pici lányomat is.
Igen:) Nekem ez pozitív érzés. Néha félek, hogy egy reggel megint 22éves fõsulisként ébredek, egy félig kész beadandóval. Itt a párom, a kisfiam, és már a terhesség is olyan valószínûtlennek tûnik, hogy ÉN babát vártam... és most itt van velünk!Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy mindez megadatott nekem. Tudom, ez baromi nyálas, de nem cserélném el az életem semmi pénzért.
Ez nekem is ismeros:D 2eves lesz a kis fiam, es sokszor csak nezem, es ugy erzem mintha csak most tudatosulna bennem, hogy en szultem, es az enyem:) De vegul megsem sikerul megertenem, mert kesobb ujra jon ez a nezos erzes:) A ferjemmel is hasonloan vagyok, fura , hogy gyerek van es mar nem csak egyutt jarunk. Mintha kiesett volna par ev:D Orulok, hogy ez a tema itt elojott, mert picit feltem, hogy hulye vagyok vagy ilyesmi:)
De jó, hogy kérdezed!:) Néha nekem is vannak pillanatok, amikor nézem csak nézem apát és fiát és megdöbbent, hogy az egész az enyém, persze pozitívan. Olyan mintha nem is én lennék, azt hittem csak én vagyok így ezzel.:) 25 éves koromra, már átéltem egy csodás esküvõt, egy terhességet, amit imádtam és egy szülést, amit kevésbé, de rengeteget tanultam belõle és a lényeg, hogy baba és mama egészségesek maradtak! Büszke vagyok a nagy fiamra, aki már több mint 2 éves, a férjemre, hogy 4 év után is szerelemmel szeretjük egymást és alig várom, hogy tovább bõvüljön a kis családunk!:) Kicsit sok és nyálas tudom, de szentimentális teremtés vagyok.:)
Én is így vagyok, valahogy nem tudom én sem felfogni, hogy mindez az enyém! Én ezt annak tudom be, hogy mielõtt megismertem a férjemet, nagyon úgy nézett ki, hogy semmi nem lesz, se férj, se gyerek. És mégis! Fura, hogy ÉN terhes lettem, kihordtam, megszültem és most nevelem. Nem vagyok egy túl gyakorlatias emberke, most pedig sok mindent meg kell oldani nap mint nap, érdekesen érzem magam ebben a szerepben. Soha nem is hittem azelõtt, hogy én ezt bármilyen szinten tudnám csinálni:) )

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!