Találatok a következő kifejezésre: Normális, ha a házimunkát (30 db)

Szerintetek normális, ha a gyerek napirendben pénzt követel az anyjától, és cserébe nincs itthon soha/suli után azonnal elmegy itthonról, és csak este 22után jön haza. /több tantárgyból bukik, és semmit sem segit, még a legalapvetöbb dolgokban sem?

Legjobb válasz: Nem normális, de a szülõ sem az, ha ad neki. Ahhoz, hogy ez így alakuljon, két fél kell, a szülõ és a gyerek. Mert hiába lenne alapból lógós és lusta a gyerkõc, ha a szülõk idõben kialakítják a szabályokat, határokat, esélye sem lenne eljutni erre a szintre. Csak az a baj, hogy innen már nagyon nehéz a normális egyensúly kialakítás. Persze nem lehetetlen.

Nem normális, de a szülõ sem az, ha ad neki. Ahhoz, hogy ez így alakuljon, két fél kell, a szülõ és a gyerek. Mert hiába lenne alapból lógós és lusta a gyerkõc, ha a szülõk idõben kialakítják a szabályokat, határokat, esélye sem lenne eljutni erre a szintre. Csak az a baj, hogy innen már nagyon nehéz a normális egyensúly kialakítás. Persze nem lehetetlen.
Visszakérdezek! Normális hogy ezt az anyja megengedi/eltûri?
Tudod, ebben az esetben csakis a szülõ a nem normális, amiért ad neki, hagyja ezeket. A gyereknek igaza van, h csinálja, ha megengedik neki, miért ne?
Nem hiszem, hogy normális. Meg kéne tudni, mire kell neki a pénz, és hol meg kikkel tölti az idejét. Mi az, hogy követel? szerintem mondd el neki, hogy a pénz nem a fán terem, hanem megdolgozol érte, és jogod van tudni, hogy amit te keresel, mégis mire költi. Meg azt is, hogy nem a rabszolgája vagy, aki pénzeli meg takarít utána. Szereted, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen kiszolgálod, hanem hogy érdekel, mi van vele, és szeretnél kicsit több bizalmat. Fontos, hogy érezze, hogy szereted, és ezt mondd neki, ha kell, különben elzárkózik. Bocs, hogy tanácsolok, pedig nincs kamaszkorú gyerekem, csak a húgaimmal meg a sógorommal mentünk át hasonlón. De minél kevesebbet tudsz róla, annál jobban elfajul a helyzet, és nehéz lesz újra kezedbe venni a dolgokat, ha szükség lesz rá.
semmiképpen sem normális, a szülõ egy felelõtlen és nem törõdöm ember a gyerek sem lehet túl értelmes, és felelõsségteljes ha kihasználja, az a szülõ aki nem figyel a gyerekére felelõtlen, ezek után ne csodálkozzunk a sok kis 12-15 éves szexelõ, részegen fetrengõ, olcsó lotyónak kinézõ, drogozó, buta, felelõtlen tiniken
hányéves a gyerek? fiú vagy lány?
Én egy forintot nem adnék a 15 éves lányomnak. Bár azt hiszem mindenben a fordítottja a "gyerek"-nek. 5ös tanuló, mindenben segít, nem mondom hogy mindig otthon van ... sõt :-D Addig általában oda megy ahova akar, addig ameddig akar amég segít, és a jegyei jók. 35 . N
Ha jól értem te vagy a "mostoha". Így te semmit nem tudsz tenni azon kívül, amit már leírtál! Az anya pedig igen, megbukott anyaságból (pontosabban megbuktál, hiszen te is olvasod a válaszokat)! És nem eldobni kell a gyereket és sírni a válaszainkon, hanem a sarkadra állni! Nem tudom mennyi idõs a "gyerek" de van itt egy mondat ami nem tiszta. "Páromnak megcsinálta az adósságot a családja, amit neki kell kiegyenlíteni" Kinek a családjáról van szó? Mert ha a "gyereké" akkor az már nem is annyira gyerek.
A kérdező hozzászólása: Igen, én vagyok a"mostoha", és a gyerek családjáról van szó adósság szempontjából...A gyerek 17mult...Este párom a sarkára állt, és ilyen agresszivitást még nem láttam gyerektõl, amit párom fia csinált...Közben kiderült az is este, hogy van olyan nagykorú haverja, akivel drogokkal foglalkoznak, és erre bizonyiték is van, mert nyitva hagyta a facet, és az üzenetekben megtaláltuk az ezzel kapcsolatops imformációkat, és mikor kérdõre vonta az anyja, még neki állt feljebb, hogy mit képzel róla, mert Õ ilyennel nem foglalkozik egyátalán!!!Tudni kell azt is, hogy ha párom nem veszi észre idõben azt, ami zajlott körülötte, akkor már ez a család/és nem miatta/már rég az utcán lenne...

Szerintetek az normális, ha a pasi kijelenti hogy övé a ház, és ha ott laksz akkor az ő szabályaihoz kell alkalmazkodnod, vagy ha nem tetszik valami akkor mehetsz a francba?

Történetesen nem ilyen egyszer? a helyzet. Mindenki éli világát, de nap mint nap találkozunk, és vannak közös programos, teend?k, közösen tervezzük az életet. De ha valamire megkérem, hogy ezen vagy azon változtasson, aki olyan kijelentést tesz, hogyha nem tetszik valami, akkor lehet keresni mást, vagy élj ott ahol akarsz. Pl olyasmire kérem meg, hogy: változtasson egy idegesít? szokásán. Vagy kicsit komolyabb dologra is megkérem, és akkor is hasonlóan reagál. Kijelenti hogy ? az úr a háznál.. stb.

Legjobb válasz: Hagyd el.

Hagyd el.
Attól még, hogy az övé a ház, viszonyulhatna hozzád normálisan. A lényeg, hogy együtt éltek, egy pár vagytok, vagyis mindkét félnek illene alkalmazkodnia a másikhoz, és a másik kedvére tenni. Gondolkodj el a megjegyzései súlyán. Nem jósolnék pl. magamnak nagy jövõt olyan emberrel, aki teljesen elnyomná az akaratom, vagy a kéréseim.
Ahogyan az elsõ, én is ezt mondom: hagyd el, és olyat keress, aki tényleg társat akar, nem háziállatot, aminek mindig csukva van a szája.
Semmiképpen ne tervezzél vele közös jövõt. Aki ilyen önzõ, azzal nem lehet tartósan együtt élni. Most még csak mondja - késõbb már ütni is fog, ha valamin összekülönböztök.

Szerintetek az normális, ha a pasi kijelenti hogy övé a ház, és ha ott laksz akkor az ő szabályaihoz kell alkalmazkodnod, vagy ha nem tetszik valami akkor mehetsz a francba?

Történetesen nem ilyen egyszer? a helyzet. Mindenki éli világát, de nap mint nap találkozunk, és vannak közös programos, teend?k, közösen tervezzük az életet. De ha valamire megkérem, hogy ezen vagy azon változtasson, aki olyan kijelentést tesz, hogyha nem tetszik valami, akkor lehet keresni mást, vagy élj ott ahol akarsz. Pl olyasmire kérem meg, hogy: változtasson egy idegesít? szokásán. Vagy kicsit komolyabb dologra is megkérem, és akkor is hasonlóan reagál. Kijelenti hogy ? az úr a háznál.. stb.

Legjobb válasz: Nálam ez nem lenne kérdés.Otthagynám,hogy pislogni se lenne ideje.

Nálam ez nem lenne kérdés.Otthagynám, hogy pislogni se lenne ideje.
De gáz! Na velem ezt nem játszaná, az is biztos! Öntelt kötsög
gáz! Minek néz téged? Kexpartnernek csak? Azért ilyent én soha nem mernék a páromhoz vágni, mégha így lenne, hogy nélam lakna. Azért legyen embersége már!
Igen.
Figyelj! Egy kapcsolatban alapvetõen fontos, hogy mindkét fél idomuljon a másikhoz ha kell. Itt viszont csak te idomulsz, vagyis ez a kapcsolat nem mûködõképes. Vagyishogy az, de valaki szenvedni fog, és az nem vezet semmi jóra. Beszélj a férfivel, mondd meg neki, hogy néha neki is be kell adnia a derekát, különben ez nem fog menni. Ha erre az a válasz, hogy nem, akkor menj és keress valaki mást.
A kérdező hozzászólása: Félreérted. Neki tökre más az ízlése. Az enyém sokkal trendibb, modernebb. Most tartunk ott, hogy vesszük a cuccokat a házba, és mondok kb 2 okot, hogy szerintem miért jobb a másik, és aztán azt mondja hogy jó õ nem bánja akkor legyen az. És igazából már semmi kedvem vele elmenni vásárolni. Mindig kérdezget hogy na, szerinted?? És már NÉHA semmi kedvem az ÕÕÕÕ házára idõt pocsékolni mert mondom minek?? Eddig is egy csomó idõm elment vele, de úgysem érzem egy picit sem magaménak :S:S
Szerintem sem alkalmas hosszú távon párkapcsolatra.Lehet, hogy ad az ízlésedre, de szerintem inkább eddig nem mondtál olyan dolgot, ami nagyban különbözött volna attól, amit õ is akar.Ha valamit pedig teljesen másképp lát és másképp akar, akkor neked hallgass a neved, mert azt mondta.Ilyen emberrel nem lehet egyezkedni, kompromisszumokat kötni.Azt is erõsen megkérdõjelezem, hogy õ konkrétan téged minek tart.Egy szép kiegészítõnek az életében?Mert nõ is kell a házhoz? Vagy tényleg társnak? A "mert szeretem" gyenge kifogás, ami mögé bújsz, hogy ne kelljen szembe nézned a valósággal, amit te is érzel, hogy már most romos.
Gondolom te szépen kérted, õ viszont csak ilyen egyszerûen a lelkedbe gázolt, szerinted szeret téged? Mert ha igen, akkor igencsak másként látja a világot. Ha nem tud ezen változtatni (azért ha együtt maradtok, akkor mégis elõbb-utóbb közös ház lesz, meg tegyük fel, ha lenne gyerek, akkor annak is ezt mondaná?), hagyd ott mielõbb, ha valamit másként láttok, akkor azt szépen is meg lehet mondani a másiknak, így nem beszélünk azzal, akit szeretünk. Nem vagy a rabszolgája, és mi lesz így késõbb? Az õ háza, és majd mindent megmond, hogy mit hogyan csinálj? És ha a te házad lenne, vajon elviselné az egója, szerintem túl domináns a pasid, ami rossz elõjel.
A kérdező hozzászólása: De mit csináljak ha nagyon szeretem?? Nem sokszor fordul elõ ilyen, mert általában jól megvagyunk, próbálok hozzá alkalmazkodni, kedves lenni. De ha megkérem valamire, és azért nem k..va nagy dolgokra akkor ilyeneket mond és ez nagyon szarul esik... :S:S Viszont furcsa módon a ház szépítgetésénél meg nagyban ad az én ízlésemre, jóformán minden lehet úgy ahogy nekem tetszik. Meg ha beszél, akkor is úgy beszél rólunk hogy: mi vagy miénk... (elõttem is igy fejezi ki magát meg mások elõtt is) De most akkor mégis miért van az hogy néha igy bevadul?? :(
Szia! Ne haragudj, de ez nem normális kapcsolat. Ha valakit szeretnünk akkor kompromsszumot kötünk és ha valamiben mégsem sikerül akkor megbeszéljük a dolgokat. Én is így vagyok vele, mint te csak nálam annyi a különbség, hogy tudunk együtt élni a másikkal. Még akkor is ha nem mindenben értünk egyet. Elõször próbálkozz ennek a helyzetnek a megbeszélésével vagy ha nem jutsz dûlõre vele akkor szakítanod kell. Még akkor is ha most fájdalmas lesz, mert ezt hosszú távon nem lehet elviselni és még rosszabb lesz. 30/N.

Szerintetek normalis ha a legjobb baratnommel pornot nezunk hogy ha ures a haz?

Legjobb válasz: Miért ne lenne? nézzétek nyugodtan.

Miért ne lenne? nézzétek nyugodtan.
Kis simi volt már? Vagy csók?
normális.semmi gond nincs vele :) aki azt mondja nem szokott az hazudik...
Azt nézel vele amit csak szeretnél, de abból kiindulva, hogy a mai lányok többsége mást is akar ugyanattól a nemtõl, ne lepõdj meg ha már a te barátnõd is rád mászik, mert felizgatja a látvány...
Teljesen :D, az én barátnõimmel (fiú vagyok, és nem én hoztam fel) néztük együtt a filmeket XDD és csak tátott szájjal ültek egy két dolog miatt hogy ez így mûködik mert õk ilyen szentasszonyok XD
persze, mi is szoktunk. :) 15, 5/L

Az normális, ha a nyúl őrzi a házat?

Van egy nagy baknyulunk. Úgy örököltük, teljesen szelíd, jön a hívásra meg minden. Szabadon van az udvaron, jól elvan a kutyákkal. De azon már rajtakaptuk, hogy az egyik macskánkat kergette (szemtanúk szerint tátott szájjal, harapásra készen...) szóval kezd elszaladni vele a ló. Újabban ha jön hozzánk valaki, előbb ott terem, mint a kutyák, körbeszaglássza, lecsekkolja, bekíséri. A múltkor mérgesen dobbantott egy vendégnek... Elég para. Amúgy nagyon jó arc, az egész család imádja, de egy nyúltól ez azért elég szokatlan, nem?

Legjobb válasz: Nem olyan szokatlan, a nyulak védik a saját területüket.

Nem olyan szokatlan, a nyulak védik a saját területüket.
Hát ezzel nincs semmi gond:) Amúgy meg a macskát azért kergethette mert bakozni akart, már hallottam olyant , hogy a baknyúl nekifogott egy macskának elég hûjén hangzik de van ilyen. És valószínûleg azért harapta mert nem sikerült az akció neki. Nekem is vannak nyulaim jócskán és egy-egy baknyiul még a nõstényt megölni is kepés.:)
A kérdező hozzászólása: Értem. Tényleg elég kanos szokott lenni - van egy plüsskutyája, azzal nyomja, de volt már, hogy én is alig tudtam elugrani elõle. :) Szegény macskák... Köszönöm a válaszokat.

Normális ha a lányom nem látja meg a házimunkát?

20éves és itthon alig csinál valamit, heti 3 napot megy iskolába, délutánra, és olyankor még úgysem mert az egész délel?tt elmegy a készül?déssel. Mindennap 9kor ébred mintha ez lenne a kötelez?! Ha már elkezdek ordíbálni hogy elegem van mindig azt mondja hogy szóljak neki, de ha kérdezi hogy kell segíteni miért mondom hogy nem stb ezek nem érvek, mosogatás, sepregetést takarítást egy óvodás megcsinálja!

Legjobb válasz: Tényleg, ha megkérdezi, hogy mit segíthet, miért mondod azt, hogy nem?! Szerintem a lányod már úgy van vele, hogy neked úgyse jó semmi, akkor inkább már nem is csinálja. A néma anyának gyerek sem érti a szavát! Ne ordibálj, hanem kérd meg, hogy mosogasson el, vagy vasaljon ki. Kommunikáció.

Tényleg, ha megkérdezi, hogy mit segíthet, miért mondod azt, hogy nem?! Szerintem a lányod már úgy van vele, hogy neked úgyse jó semmi, akkor inkább már nem is csinálja. A néma anyának gyerek sem érti a szavát! Ne ordibálj, hanem kérd meg, hogy mosogasson el, vagy vasaljon ki. Kommunikáció.
Nem úgy nevelted, hogy meglássa, vagy hogy örömmel csinálja. Nem dicsérted, amikor valamit elvégzett, így most nem látja értelmét, mert nem érzi fontosnak, hogy õ végezze el. Te úgyis megcsinálod, ha nem bírod nézni. Kicsit késõ észbekapnod, nem ordítozni kellene vele, hanem régebben úgy "tanítani", hogy öröm legyen neki, pl. kicsi kora óta sok-sok dicsérettel. De ez hogyan csak most derült ki? Ezek szerint eddig evidens volt, hogy nem kell neki csinálni, most meg elvárod tõle. (tudod, ha egy gyerek nem köszön a szomszéd néninek, az nem az õ hibája, hanem azé, aki nem tanította meg köszönni - ha érted a párhuzamot)
És miért fájna neki mondani, hogy mit csináljon? Vagy amikor kérdezi, hogy mit segítsen, akkor miért mondod, hogy nem kell?
Amit annak ideján elsunnyogtál a nevelésböl azt most kell bepótolnod. Ha eddig nem volt feladata akkor ne várd hogy most meglásson ezt azt, föleg most mikor ennél sokkal komolyabb dolgok körül forog az agya. Adj neki konkrét feladatokat, amik csak hozzá tartoznak, ezt õ úgy organizálja ahogy akarja, csak legyen meg, mert te erre számitasz.
igazad van 4-es, anyám korosztálya sikál egész nap, míg be nem sötétedik, mert a jó háziasszonynál ragyog a lakás. De minek, inkább ülne le pihenni, kibírja a konyhaszekrény, ha nincs minden héten lemosva.
Az én lányom is ilyen, 20 éves. Ha nem mondom neki, nem csinál semmit. Ha mondom neki szóban elfelejti. De ha leírom lapra akkor 5-bõl 3 feladatot megcsinál. Remélem kinövi. De ha rájön az 5 perc, akkor kitakarítja magától az egész házat, bekapálja a kertet és összedob egy 3 fogásos vacsorát. Szerintem kedvfüggõ.
ha óvodás korától nem tanítottad meg neki, mik a feladatok otthon, már késõ ordibálni vele. Leültök, megbeszélitek, hogy napi 1* mosogasson, mondjuk délután, vigye ki a szemetet naponta és seperjen fel minden nap, hetente meg locsolja meg a virágokat, a szobáját meg tartsa rendben. Ennyit meg tud csinálni és segítség neked is.
Tesóm munkanélküli, hozzánk költöztette a pasiját, és nem csinál meg itthon semmit. 28 éves lesz mindjárt. Most lépj, ha akarsz valamit még tõle az életben!
Nem normális. Egyszerûen elkapattad.
Nem az van hogy nem tud mosogatni, hanem anyukának nem megfelelõ a munkája, TUDOK! És te? MIT LEHET ELRONTANI EGY MOSOGATÁSBAN?
"Oké, hogy a kérdezõ elcseszi azzal, hogy azt mondja hogy nem kell segíteni, de azért ne mondjuk már, hogy normális, hogy egy 20 éves lány nem tud se mosogatni, se kiseperni! A mosogatást pl nem tudom hogy lehetne elszúrni.....12 évesen is elmosogattam!" Nem az van hogy nem tud mosogatni, hanem anyukának nem megfelelõ a munkája, mert nem úgy csinálja ahogy Õ. Tudsz olvasni amúgy?
Oké, hogy a kérdezõ elcseszi azzal, hogy azt mondja hogy nem kell segíteni, de azért ne mondjuk már, hogy normális, hogy egy 20 éves lány nem tud se mosogatni, se kiseperni! A mosogatást pl nem tudom hogy lehetne elszúrni.....12 évesen is elmosogattam!
Velem apu csinálta mindig ezt, hogy leszidott, hogy miért nem csináltam meg ezt meg azt. :D Ilyenkor én is mondtam, hogy de hát miért nem mondtad? Most lehet, hogy egy 20 éves lánynak már illene ezeket tudnia, de szerintem mondd meg neki normál hangnemben mit szeretnél, rendszeresen, egy idõ után hozzászokik, és meg is csinálja. (saját tapasztalatból mondom :) )
ma 21:36 de én úgy éreztem hogy felháborodtál :) "20:53-as! Mi az, hogy te takarítottál helyette? Szerinted alapvetõen a nõ dolga a takarítás??" és én nem írtam sehol, hogy kötelezõ, csak azért na, ha együtt él velem, és nem dolgozik, ha jól keresek, nyilván együtt tudunk maradni, de azért legalább a házimunkát csinálja már meg......
Nem háborodtam fel, sõt, azt hiszem le is írtam, hogy amennyiben mind a kettõ dolgozik, tanul, stb. Nyilván, ha valaki otthon van, akkor rá esik több házimunka, és ez addig oké is, amíg nem az jön le, hogy este tízkor is az õ kötelessége készenlétben állni.
Kérd meg!Magamtól megmondom õszintén nekem sem jut eszembe tanulás, vagy pihenés közben, hogy kikéne sikálni a kádat, vagy lezsíroldózni a páraelszívót.De ha megkérnek, minden további nélkül, szívesen megcsinálom.Mosni meg mosogatni szoktam csak magamtól. Kérd meg hogy csinálja meg!!!Azonnal, ne majd, így nem lesz lehetõsége elfelejteni.
amúgy igen, a házimunkának közösnek kéne lennie, de hidd el, nem csak férfiban van olyan, hogy lusta, és egész nap fekszik...én találkoztam nõben is ilyennel...
ma 21:14 Nem kell ennyire felháborodni, ismered a körülményeket? :) Volt egy barátnõm, akivel együtt laktunk, és neki 6 hónapig nem volt munkája, viszont nemhogy nem fõzött, hanem mosni is én mostam munka után, jó tudom, hibás voltam, hogy együtt maradtam vele, de annak ellenére, hogy a házimunkától undorodott, szerettem, viszont megkönnyebbültem, miután elhagytam....
Semmit, épp ez az. Nem elrontja, csak anyucinak nem tetszik ahogy csinálja. Mondok egy példát hogy felfogd! Anyuci a poharakkal kezdi, a lány meg a tányérokkal. Anyucinak nem tetszik, hogy a lány a tányérokkal kezdi ezért lecseszi, hogy rosszul csinálja. ENNYI! Vagy mondok mást. Anyuci elõször beáztatja a dolgokat, hogy könnyen leszedhesse, a lány pedig inkább a fémdörzsivel szedi le. Amúgy nagyon elmés reakció volt, hogy visszakérdeztél, én tudok-e olvasni.
Én azt mondom, hogy az a legtisztább, ha leülnek, a kérdezõ elmondja a lányának, hogy mit szeretne, megengedi neki, hogy úgy takarítson, ahogy tud, ha tényleg nagyon elszúrja, max odamegy, és megmutatja hogy hogy kell csinálni. De ha lesz egy férje, a lány nem mondhatja, hogy "nem szóltál hogy mit csináljak, azért nem csináltam semmit!" Te meg ne akard kérdezõ, hogy mindent milliméterre pontosan úgy csináljon, ahogy te!
Hú. Annyit akartam írni, hogy de ügyetlen szülõ vagy te.. Mutogatsz itt a lányodra, holott õ a te replikád, genetikailag is, nevelésileg is, a te projekted. De persze egyszerûbb függetleníteni a kölköt magunktól. Semmi köze hozzánk, nemigaz? Nulla mintát adtunk át neki. Nahagyjuk. ...aztán tovább olvastalak, s látom, hogy buta is vagy te (ne haragudj meg a véleményemért). Ha azt mondod nem, õ NEM fogja megcsinálni. Viszonylag kevesen találják meg magukat a házimunkában, tudod? Jó nagy adag MÁRTÍRKODÁSt érzek a levegõben. Nem vagy vele egyenes, ez lenne az alapja pedig mindennek, a normális kommunikáció. Ehelyett az önérzetedet helyezed elõtérbe, rá meg fújsz, veszekedtek örökkön-örökké. Talán ha egy kicsitnagyon az önérzetbõl vissza, lányoddal pedig egyenesebben, kedvesebben.. S befele is nézni egy kicsit. Olyan, de olyan szép konszenzus születhetne!
megkérdezték továbbá, hogy mi lenne, ha nem azzal foglalkozna, hogy üvöltenek vele, hanem azzal, hogy miért. Na meg milyen jogon várja el, hogy az anyja a cselédje legyen? Nem is jött vissza azóta sem
kerdesem.hu oldalán meg egy 20 éves lány panaszkodik, hogy anyja örökké üvölt vele. Tanácsolták neki, hogy költözzön el otthonról
Idefigyelj Kérdezõ, takarítás szempontjából te tényleg elég kibírhatatlan vagy:D Fiúként legalább 4-5 féle módszert fel tudok sorolni, hogy hogyan lehet kiteregetni egy nadrágot. Mindegyik után megszárad, és egyik módszer után sem lesz gyûrött. Ne szidd le a lányodat azért, mert õ a 2-es módszert választja, míg te világ életedben a 4-es szerint csináltad. Nekem is eldurranna az agyam, ha mindig ott sündörögnének mögöttem és mondanák, hogy ez így nem jó. De igenis jó, csak MÁSKÉPP csinálom. Mondd meg mit csináljon, és ha megcsinálta köszönd meg.Ne pedig habzó szájjal ronts a szobájába, hogy miért balról-jobbra törltél fel lányom, azt jobbról balra kell.
Én például utálom, hogy soha nem kérnek meg semmire, de aztán meg mégis duzzognak, hogy ezt meg azt nem csináltam meg, illetve azt is utálom, ha meg is kérnek, el is végzem, de nem köszönik meg, mert szerintük ez a természetes. Természetes is, de annak is természetesnek kéne lennie, hogy megköszönünk valamit. Próbálja meg ezzel ösztönözni, kérje meg és ha meg is csinálta az összeírt házimunkát, köszönje meg. Jól fog esni neki és késõbb esetleg magától is eszébe jut. Tényleg nem olyan nehéz szólni, hogy esetleg milyen házmunka elvégzése lenne idõszerû... Komolyan, némelyik szülõ úgy viselkedik, mintha direkt keresné a konfliktust. Nem értem, és az enyémek is ilyenek. 22L
Folytatom amit elõzõekben írtam. Ha egy lányban nincs meg a nõi ösztön, hogy meglássa a munkát, veszekedéssel nem fogja meglátni. Õ ilyen. A cirkuszok meg oda vezetnek, hogy elszökik otthonról, mert pokollá teszed az életét azzal, hogy olyasmit követelsz tõle, amihez nincs képessége. Nem lusta, csak nem alkalmas rá. Van aki sose fog tudni jól fõzni, nem fog szépen vasalni, nem lesz patyolat tiszta a lakása. És? ha majd a leendõ társának jó, neked is jónak kell lenni. Nem vagyunk tökéletesek. NE FESZITSD a húrt a lányoddal, inkább nyugodtan beszéld meg vele, hogy te mit várnál el tõle, és ebbõl mennyi az amit képes megtenni, vita veszekedés nélkül. NYUGODTAN. Nem kiabálni akartam, csak felhíni rá a figyelmet, hogy a rossz otthoni hangulat, , csak elvadítja tõled a gyerekedet
Van olyan, aki nem latja meg. Nekem is volt ilyen munkatársam. Ha szólt neki az ember, hogy ezt vagy azt meg kellene csinálni, ugrott es megcsinálta, tökéletesre. De magától nem vette észre. Igy mi anno abban állapodtunk meg, hogy en csinálok egy listát arról, hogy milyen napi takarítást feladatok vannak, o meg megcsinálja a felet. Sosem volt belõle gond.
ma 00:33 szerintem ez így tök korrekt :)
Én eszméletlenül vaksi vagyok. Szó szerint és átvitt értelemben is. Ezt az én anyukám már korán észrevette, ezért listákat írt nekem. A húgom tök más, szerintem telepatikusan beszélgettek, hogy mikor mit kell megcsinálni. Ráadásul én elég kényelmes is vagyok. Megcsinálom, de a saját tempómban. Anyu mint egy náci tiszt állt mindig, és nézett, és láttam rajta, hogy arra gondol, neki ez gyorsabban is menne. Pl. ha nagyon sok a mosatlan (nincs gépem), akkor beáztatom turnusokban. Elmosom a tányérokat, de megunom a mosogatást, úgyhogy lazításképpen kisúrolom a kádat. Visszamegyek mosogatni, megint megunom, addig elmegyek port törölni, stb. Az a lényeg, hogy hagyd, hogy a saját stílusában és tempójában végezze a feladatokat. Nem azt mondom, hogy szeretni fogja, de kevésbé fogja rühellni. Nem olyan érzés, mintha a te dolgodat csinálná, hanem a sajátját.
Te jó ég anyám is pont olyan mint te kérdezõ. Szörnyû. Borzalmas. A patyolat tiszta folyosót képes felmosni utána még felporszívózni, aztán meg jajjog, hogy kevés az ideje, meg hogy mi miért nem csinálunk semmit sem a nõvéremmel. Könyörgöm én a tiszta padlót meg portalan polcokat nem fogom törölgetni. Nem vagyok én hülye. Amúgy ez mind agyba is dõl el az anyáknál. Elmondom a történetet: anyám mondta, hogy mossam fel a padlót, meg porszívózzam fel, mert szerinte koszos volt, míg õ elment vásárolni. Próbára tettem, hogy mi lesz, ha nem csinálok semmit, de közbe azt mondom, hogy feltöröltem és felporszívóztam. Hazajött, nem csináltam semmit sem, és mondja, hogy milyen szépen fel van törölve, meg porszívózva. Ha-ha-ha. Errõl van szó. Agyban dõl el minden, õ azt gondolta, hogy én feltöröltem, ezért azt is látta. Ebbõl is látszik, hogy a padló tiszta volt.
Normális, ugyanis egyrészt nem gondolatolvasó, másrészt nem házicseléd. Miért irigyled a fiatalságát? Miért tennéd tönkre holmi sz&ros házimunkával, amit magad is megcsinálhatsz? Neked, az anyjának az a dolgod, mert azért vagy az anyja. Õ peidg bizonyára szívesen megcsinálja - HA megkéred rá és meghagyod neki a döntési lehetsõséget, hogy AKARJA megcsinálni, ideje van rá, vagy nem. Nem te döntöd el, hogy õ mit csináljon a szabad idejében, igaz? Ki kell nyitni a szádat, és KÉRNI kell. Aztán meghagyni a gyereknek, a felnõttnek is, hogy szabadon döntön, mit akar és mit tud csinálni. Nem pedig irigyelni egy húszéves ragyogó fitalságát, és hisztizni, gondolatot olvasatatni, segget nyalatni és panaszkodni a háta mögött (megalázva õt ..., ugye tudod?) és elhordani országnak-világnak, magadat pedig agyonsajnáltatni. Egy óvodásnak az a dolga, hogy játsszon, nem az, hogy sepregessen! Egy húszévesnek az a dolga, hogy élje a fiatalok életét, megatlálja önmagát, a céljait, az élete párját és leszakdjon az eredeti családjáról. Nem pedig az, hogy az anyja helyett cselédkedjen.
Nekem mind a 3 lányom ilyen volt, most a saját lakásukban kénytelenek meglátni a piszkot, hogy mosogatni nem jön az anyu. 2 anyóssal lakik együtt, az egyik tisztasági mániás, a másik nem csinál semmit lusta. Egymásra várnak. Majd csak helyre jön az egész A másiknál a lányom férje takarít. A harmadik pedig olyan kapcsolatban él, ahol az "após" fõz takarít rájuk. Amíg itthon voltak, mindig kifogásolták, minek takarítom hulla fáradtra a lakást ünnepek elõtt, nekik úgy jó ahogy van. Én kivártam amíg elköltöznek itthonról.
Jól van, védjétek csak ezt a lusta kislányt! A koszt észre kell venni, bár látom, ez nektek derogál.
Én is ilyen voltam 18 éves koromig. :) Addig éltem otthon. Miután saját magam laktam már, és magamat kellett ellátnom (késõbb pedig a férjemet és a gyereket) utána nagyon-nagyon "háziasszony" lettem, szóval ez nem jelent semmit, hogy most ilyen... Ok, hogy nem túl jó érzés ez egy anyukának, de anyum meg volt gyõzõdve, hogy ha külön költözöm akkor is olyan leszek, mint otthon. Hát szerencsére nem lett igaza :)
és miért akkora gond hogy máshogy teregeti ezt sosem értettem... hiszen megszárad úgyis, elvileg meg vasalni mindig kell...legalábbis anyám akkor is vasal ha úgy szárad meg hogy én lazán nem szórakoznék még 10 percet hogy vasalgassam mert nem gyûrött ezek tényleg annyira de annyira piti dolgok... akkor ne szólj rá, hagyd rá, mert ezzel vetted el a kedvét tõle hogy mindenben csak a hibát látod ahogy az én anyám meg rengeteg ismerõsöm anyja. ha már elvárások vannak, lehetnének elnézések is. és ha nem úgy mossa az ablakot? én még életemben nem láttam olyan vandéget aki odament volna az ablakhoz, elhúzta volna a függönyt vagy a rólót és nagyítólencsével kutatta volna hol van esetleg rajta bogármaradvány :D komolyan: ekkora ügy ez? nem lesz attól kevesebb értékû valaki hogy nem tökéletes amit csinál, hát emberek vagyunk, hibázunk meg honnan találja ki szerencsétlen hogy most éppen mit képzeltél el hogy segítsen? hát nem gondolatolvasó, valakit igenis kell irányítani szóval, írással mit csináljon, kezébe nyomni a partvist és a konyhába navigálni hogy tessék csinálni a mamámban ezt bírom hogy õ legalább megmondja mit csináljak anyám meg, õ duzzog meg kiabál hogy ez meg az meg amaz nincs megcsinálva, bezzeg ha kérdem mit segítsek semmit, semmit... õ se gondolatolvasó akkor miért várja el mástól? ezt sosem értettem amíg iylen lesz a helyzet nem változik, nem fogok takarítani mert nem tudom kitalálni, neki Kell mondania a dolgokat
Szerintem pedig igenis evidens kellene legyen, hogy észreveszi, megcsinálja. Az én disznóként élõ nõvérem semmiben nem különbözik tõlem, és alig idõsebb. Érdekes módon én szuperul képes vagyok rendet tenni, õ meg nem? Ezt hívják igénytelenségnek, és lustaságnak.
Az én anyukám ugyan ez (amúgy imádom õt, de ez tény), ez cseszett széket nem bírok úgy oda tenni, hogy utána neki ne kelljen két centivel arrébb mozdítania. Ezek után utálok is minden ilyesmit. Hiába sütök isteni sütiket, ráadásul örömmel, ha ott van a konyhában, akkor neki sem állok, mert rosszul esik, hogy semmi nem jó, mert õ már évek óta máshogy csinálja.
Úgy tûnik ez az anyáknál ilyen általános dolog... 16 éevs lány vagyok, és szívesen segítek hogyha megmondja mit csináljak, de most magamtól nem fogok felugrani sepergetni, de ha mondjuk megkér természetesen megcsinálom. Ha megkérdezem akkor meg mindig azzal válaszol hogy nem kell segíteni... komolyan, mit szeretnétek?
A kérdező hozzászólása: Nos igen, van olyan is hogy rászólok ha nem úgy tereget ki, vagy nem úgy mossa az ablakot mint én, de istenem évek óta ezt látja, miért nem képes megjegyezni hogy mondjuk egy nadrágot hogy teregetünk.
én megkérném rá. nekem nem esne nehezemre, ha csak ennyit kellene tennem, h segítsen. ha meg is csinálja, akkor nincs probléma. az meg, h nem úgy csinálja, mint te, nem is csoda, mivel õ nem te vagy, hanem egy másik ember. ha szerinted a te munkád az etalon és csak úgy jó, a hogy te csinálod, akkor csináld csak te. nyugodtan le lehet pontozni, de nekem kicsit idegbeteg anyukának tûnsz. abban igazad van, h nem kell mindent neked csinálnod egy 20 éves lány már bõven besegíthet a házimunkába, de ahogy intézed... olyan, mintha vágynál is rá, h kiakadhass miatta, mintha akarnád is.
Nem szeretnék egyik lányomhoz se kerülni öreg koromba, nem szeretnék újra cseléd lenni. Azért szeretem õket, el kellett fogadnom, hogy õk ilyenek . Nekik más a fontossági sorrend.
Itt a lényeg: "Nos igen, van olyan is hogy rászólok ha nem úgy tereget ki, vagy nem úgy mossa az ablakot mint én, de istenem évek óta ezt látja, miért nem képes megjegyezni hogy mondjuk egy nadrágot hogy teregetünk." Erre szoktam Én megkérdezni, hogy: "Kik"? Ki az a "teregetünk"? Te úgy teregetsz Én így stb ezekre NINCSEN szabály! Itt a probléma komolyan mondom. El kell fogadni, hogy az emberek különböznek. Örülj ha megcsinálja ha már nem tanulta el Tõled a taktikákat akkor fogadd el hogy másképp csinálja. Attól Én is totálisan a falra mászok, ha Valaki elkezdi magyarázni, hogy ezt "hogy kell" mikor ugyanolyan jó vagy sokszor még jobb úgy ahogy Én csinálom.Ez nagyon rossz szokás, be kell látnod.
elcseszted a nevelést
20:53-as! Mi az, hogy te takarítottál helyette? Szerinted alapvetõen a nõ dolga a takarítás?? Nem közös meló? Ha mindkét fél dolgozik, tanul, akkor igenis egyenlõen kell elosztani a házimunkát, és nincs olyan, hogy a nõ dolga, a férfi meg ha jó a kedve és jó fej, akkor "segít". Érdekes, ahogy látom, ha egy nõ írja le egy kérdésben, hogy a férfi nem csinál otthon semmit, akkor 70-80%-ban azt a választ kapja, hogy ez természetes, a többi pasi is ilyen, tudomásul kell venni, hogy a nõ dolga a háztartás stb. Kíváncsi lennék, ha egy férfi írná ki, hogy a felesége semmit sem segít a házimunkában, mi lenne a reakció! Tapasztalataim alapján az, hogy azonnal zavarja el, mert milyen nõ az ilyen!! Valóban, nõ létemre utálom a házimunkát, mert rengeteg érdekesebb és hasznosabb dologtól veszi el az idõt. Természetesen megcsinálom, de senki se várja, hogy élvezzem is, vagy természetesnek tartsam, hogy ez a nõ dolga.
ma 20:48 akkor te legalább nem vagy egy mihaszna lány, azokat nem szeretem, az én barátnõim között sok volt az olyan, aki helyett én takarítottam, sok mostani lány nem igazán szereti a házimunkát 23/F
Nem természetes. Én 19 vagyok, és eggyértelmû hogy a saját szobámat, és a.közös helységeket én takarítom 90% ban. Persze én is szoktam 9 ig aludni. De utána mindent megcsinálok.
Már rég elárultad, hogy miért nem csinálja meg a dolgokat. Mert kibírhatatlan egy 20 évesnek, hogy folyton azt mondják neki ha valamit megcsinál, hogy ez így nem jó TE nem így csinálod. Nos õ Õ te meg TE. Ha valamit megcsinál beleszólsz, persze, hogy nincs kedve bármikor segíteni neked. Megértem.
Ez sajnos nem az õ hibája, itt te rontottad el.Már gyerekkorától kezdve tanítgatni kellett volna és bevonni a házimunkába, nem ordibálni vele, elküldeni és kedved szerint rángatni.Szerintem még nem késõ, csak kommunikáció kérdése.Mindent meg lehet beszélni.Ordítással meg nem mész semmire.Én sem anyámtól tanultam meg takarítani, hanem munka közben, mert otthon egyszerûen elment a kedvem a házimunkától anyám türelmetlensége miatt.Pedig szívesen segítettem volna.De ott lett elegem, amikor palacsintasütés közben leordította a fejem, mert valamit elszúrtam, mert akkor sütöttem életemben elõször palacsintát.Most meg inkább akkor segítek itthon a szüleimnek, hogyha egyedül vagyok.
én sem bírom, ha más tereget ki, valamit szeretek egyedül csinálni, mást meg átengedek, de akkor abba nem szólok bele, hogyan csinálja. Ez így fair szerintem. Olyat bízzál rá, amitõl nem kapsz agylobot, ha nem úgy csinálja, ahogy te. Pl. szemétlevitelt, portörlést nehéz elrontani.
De! Ezek érvek! Szépen megmondod neki, hogy mit csináljon! Gondolom azért nem megy, és csinálja magától, mert ezelõtt sem csinált soha semmit, azt sem tudná, hogy melyik végét fogja meg a seprûnek, errõl meg te tehetsz! Én 16 évek korom óta segítek anyunak a házimunkában, és nem a régi korból jöttem, most 22 vagyok, és még a fõzést is megtanultam. Nagyon el van engedve, én munka mellett is segítettem a házimunkában, anyu is munka mellett mos, fõz, takarít! Tanulni könnyebb mint gyárban 12 órázni, és hullán hazajönni, mint anyum!
Fogalmam nincs, hogy miért, de sok középkorú vagy idõsebb nõ csinálja ezt. Nem szól, ha segítség kellene, hanem puffog, hogy miért nem látja meg a másik magától, hogy szerinte mit kellene csinálnia. Nekiáll õ, aztán mikor a másik megkérdezi, hogy segítsen-e, akkor jön a válasz, hogy nem. Most ezek után mit csináljon a lány, tépje ki a kezedbõl a dolgokat ordítva, hogy de õ akkor is megcsinálja? Ha valami kell, akkor mondd ki, ennyire egyszerû.

Az normális ha a 14hós kislányom a bébikajából 250gr-ot is megeszik amit én főzök abból pedig csak 150-180gr körül eszik? A házi kaja töményebb lehet? Amúgy szivesen eszi a főztömet!

Legjobb válasz: Nalunk is ez van, nekem 12 honapos a fiam. Szerintem ige, a sajat keszitesu ebed tomenyebb, ha husos akkor meg foleg. Nezd meg hany szazaleka hus azoknak az eteleknek. En erre gondoltam, amugy en is leginkabb fozok, de adodnak alkalmak, amikor uvegeset adok neki.

Nalunk is ez van, nekem 12 honapos a fiam. Szerintem ige, a sajat keszitesu ebed tomenyebb, ha husos akkor meg foleg. Nezd meg hany szazaleka hus azoknak az eteleknek. En erre gondoltam, amugy en is leginkabb fozok, de adodnak alkalmak, amikor uvegeset adok neki.
Nagyon jók a bébiételek, de Én is biztos vagyok abban, hogy a saját fõzésû étel töménnyebb, táplálóbb. Valszeg ez az oka.
Igen, normális. Amit te fõzöl, az laktatóbb sokkal! Nálunk is ez volt mindegyik gyereknél. Az üveges után 2 órával már éhesek voltak, míg az én fõztömmel kibírták 4 órán át is. Az üvegesben pl rizskeményítõ van, amit te fõzöl, abban meg rizs. Csak egy példa. Plusz te nem higítod fel annyira, nem a víz az alapösszetevõ, mint a legtöbb üvegesben. Nézd csak meg, a víz a legelsõ az összetevõk közt, ami arra utal, hogy abból van a legtöbb benne.

Tisztelt Főorvos Úr! 37 éves vagyok, de még mindig görcsölök menstruációkor normális ez? A másik kérdésem, hogy minden menstruációkor a lágyék hajlatban gennyes duzzanat található. Mitől van, ön mit javasol keressek fel egy nőgyógyászt vagy elég ha a házi

Tisztelt Főorvos Úr! 37 éves vagyok, de még mindig görcsölök menstruációkor normális ez? A másik kérdésem, hogy minden menstruációkor a lágyék hajlatban gennyes duzzanat található. Mitől van, ön mit javasol keressek fel egy nőgyógyászt vagy elég ha a háziorvoshoz fordulok? Tisztelettel: Anikó

Legjobb válasz: Tisztelt Hölgyem! A menstruációkor minden életkorban felléphetnek görcsök. Emellett előfordulhat a lágyéki nyirokcsomók duzzanata is. Amennyiben ez idővel megszűnik, nem feltétlenül szükséges szakorvoshoz fordulnia. Üdvözlettel: Dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Hölgyem! A menstruációkor minden életkorban felléphetnek görcsök. Emellett előfordulhat a lágyéki nyirokcsomók duzzanata is. Amennyiben ez idővel megszűnik, nem feltétlenül szükséges szakorvoshoz fordulnia. Üdvözlettel: Dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Főorvos Úr! 37 éves vagyok, de még mindig görcsölök menstruációkor normális ez? A másik kérdésem, hogy minden menstruációkor a lágyék hajlatban gennyes duzzanat található. Mitől van, ön mit javasol keressek fel egy nőgyógyászt vagy elég ha a házi

Tisztelt Főorvos Úr! 37 éves vagyok, de még mindig görcsölök menstruációkor normális ez? A másik kérdésem, hogy minden menstruációkor a lágyék hajlatban gennyes duzzanat található. Mitől van, ön mit javasol keressek fel egy nőgyógyászt vagy elég ha a háziorvoshoz fordulok? Tisztelettel: Anikó

Legjobb válasz: Tisztelt Hölgyem! A menstruációkor minden életkorban felléphetnek görcsök. Emellett előfordulhat a lágyéki nyirokcsomók duzzanata is. Amennyiben ez idővel megszűnik, nem feltétlenül szükséges szakorvoshoz fordulnia. Üdvözlettel: Dr. Langmár Zoltán

Tisztelt Hölgyem! A menstruációkor minden életkorban felléphetnek görcsök. Emellett előfordulhat a lágyéki nyirokcsomók duzzanata is. Amennyiben ez idővel megszűnik, nem feltétlenül szükséges szakorvoshoz fordulnia. Üdvözlettel: Dr. Langmár Zoltán

Ha a férjed anyja nem engedne be karácsonykor (meg máskor sem) a házába Téged, és azt mondaná, hogy csak a férjed mehet haza, Te nem, az normális lenne?

Ez van velünk. Mit tegyek? Mit tehetek? A férjem nem tartja annyira gáznak, hogy mi mindig külön menjünk haza a szüleinkhez. Normális dolog ez???? Valakinek volt így? Mit tegyek?????? Mit tegyünk?????

Legjobb válasz: Elösször is,nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem,amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt,hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is,de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is,el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.

A helyedben megmondanám az anyósnak, hogy gondolja végig, mikor fogja majd látni az unokáját, és hagyj neki egy kis idõt hogy pörögjön ezen.
Elösször is, nem nem normális.Nagyon gáz. De a leggázabb az az hogy a férjed ezt eltüri! Én én férjem ezt nem hagyta már akkor sem, amikor még csak "jártunk".Teljesen normális volt, hogy összejöttünk és onnantól javarészt együtt mentünk a rokonokhoz.Megyünk külön is, de az nagyon ritka. Nagy baj van a férjed felfogásával is, el kellene errõl is beszélgetni vele. Meg az anyóssal sem ártana beszélgetni hogy mi a problémája veled.
Én bevallom azt tartom gáznak, ahogy a párod gondolkodik... Nem, ez egyáltalán nem nevezhetõ szerintem normálisnak, hogy téged nem engednek be:) ) Nekem ez valahol a vicc kategória. A mit tegyünk, kérdést áthárítanám a férjednek, mert ez bizony rajta múlik. Az én párom el sem tudná képzelni, hogy engem kirekesszenek.. Nem tettél esetleg olyat, amiért ez kialakult??
Mi az oka?
Hát én a férjed helyébe nem mennék. Nálunk volt hasonló szituáció. Igaz nem pont karácsonykor. Szóval a párom anyja közölte a párommal hogy oda hozzá engem soha nem vihet, és nem tehetem be a lábam az õ házába. Erre párom közölte az anyjával hogy jó anyu, de akkor egyhamar engem se fogsz látni, mert ezentúl ha megyek akkor vagy a kedvesemmel aki hamarosan az unokád anyja lesz, vagy sehogy. Akkor hirtelen az volt a válsz hogy jó hát akkor ne gyere. De azóta többször hív hogy menjünk el hozzá együtt, érdeklõdik felõlem hogy hogy vagyok stb.
Hát kb azt tenném, hogy amikor a férjem hazajönne az anyjától, akkor én sem engedném õt be... Nem normális, az biztos, és az sem, hogy a férjed ezt eltûri.
De valami csak történt? Nem hiszem, hogy a diplomádat, állásodat az esküvõ elõtt nem tudta... Itt a férjed a hunyó, akkor is , ha az anyós a hibás. Ha egyszer lépnél fel határozottan, akkor a férjed sem lenne ilyen, csak látja, hogy te nem szólsz igazából semmit.
Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Tehát neki nem fontos a házasság, csak fél õ válni. Ha így áll hozzá, csak a kést forgatjátok magatokban. Ezek szerint neki már nem kellesz, de amíg úgy táncolsz, ahogy õ fütyül, eltûr. Jó ez így neked?
Szia. Hát ne haragudj de ilyen hozzáállással a férjed sem normális. Anyósról ne is beszéjünk, de nekem az nagyon furcsa, hogy a férjed is helyesnek véli azt, hogy külön külön látogassátok a szülõket. Már bocsánat de nem 18 évesek vagytok, akik járogatnak. Mégis mit mond anyósod ilyenkor? van valami indoka, amiért kizár téged?
Az ilyen miért nem marad anyuci puncija mellett?Minek ezeknek feleség anyapótléknak?Cselédnek?Én a vége is lehetnél közöltem volna vele, hogy oké vége, menjél haza anyukád mellé...
A házastárs az csak házastárs, a szülõ meg mindig szülõ marad.
"Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem." Ne alázd meg magad ennyire. Ha nem vagyok kívánatos valahol, nem megyek oda. De azokkal az emberekkel, akik így bánnak velem, tudom, mi a dolgom. Többet nem veszek tudomást róluk. És ebbe én a páromat is beleérteném, ha úgy állna a kérdéshez, mint a Te párod.
25-én, 26-án lenyelném a békát, menjen a férjem. Én vmiért arra gondoltam, hogy a 24-ét töltenétek így...
Te figyelj, minek erõlteted ezt? Nem kíváncsiak rád, ez van. Te akkor minek akarsz menni hozzájuk? Nem zavar téged, hogy pont leszarnak? Menj át a szüleidhez ilyenkor és örülj, hogy a te szüleid normálisak. Ne akarj pitizni az anyóséknak.
Én biztos azt mondanám, hogy rendben, nem megyek soha többet oda, de akkor sem amikor majd lesz unokájuk! Természetesen õk sem jöhetnek majd. Ennyi. Amúgy tényleg a férjeddel van a nagyobb baj, hogy nem áll ki melletted. Szóval nálam valószínûleg borulna a bili.
Hazástárs az csak házastárs, szülõ meg mindig szülõ, marad, az ilyen ne alapitson családot, maradjon otthon szüleivel.De ha már van új családja, lekéne egészségesen szakadni anyukáról, meg apukáról, mert ez a normális, aki meg mg 30 40 évesen is anyuhoz rohan a problémáival, és közbe feleség, gyerek le van tojva, az nem egészséges férfi, hanem egy nagyra nõtt óriáscsecsemõ...
ez az állapot nem normális, na meg anyósod sem a párodnak kerek perec mond meg hogy ha így áll ehhez hogy akkor vége hát menyen isten hirével, ha igazán érdeklödne ez iránt párod akkor ki állna melletted de itt úgy látszik még az ünnep sem fontos számára inkább anyuci pici fia maradt, a másik ki tudja hogy anyósod nem magyaráz be a hátad mögött valamit a férjednek amiért ilyen a viselkedése szerintem nyisd ki a szemed, ne hogy egyszer pofára ess!
"Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet." - konkrétan ebben a pillanatban [email protected] volna rá az ajtót. Nincs benned tartás? Nincs neked eszed? Hozzámentél anyuci kisfiához, gratulálok! 24/F
A kérdező hozzászólása: A helyzet az, hogy nem csak egy ebédrõl van szó, aztán indul is haza, hanem mivel 200 km választ el bennünket, így a 25-e és a 26-a is az övé.
Kedves kérdezõ! Ha még idenézel esetleg, megírod, kérlek, mi lett veletek? Hogy oldottátok meg?
"KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!" Ahhoz te egymagad kevés vagy. Ha a férjed ennyire lesz*rja, te törheted magad a végtelenségig a megmentésért.
Ti együtt csak egy fedél alatt éltek.Megmenteni a házasságot?Drága ez már rég nem az .Itt megalázó és megalázott viszony van. A helyedben jan.2-án keresnék egy ügyvédet és beadnám a válókeresetet. Ez a helyzet soha nem lesz jobb.Ha gyerek lesz akkor sem.Akkor gyerekestõl fog leszarni.
Na én megmondanám neki, hogy mehetsz anyádhoz semmi gond.Csak maradj is ott. Nálunk a volt férjem anyjával volt ilyen helyzet.A párom rettentõen leosztotta az anyját.De úgy , hogy már a végén nekem kellett visszafogni és elrángatni. Szeret ez a pasi egyáltalán téged?Nekem gyanús , hogy nem.
Az elõzõvel értek egyet. Ha a férjem életében nem én lennék az elsõ, egy percig nem ülnék vele többet.
Csak az a baj, hogy amiket leírtál azalapján a férjednek mindegy, hogy együtt vagytok vagy külön.Bocsi, de én ilyennel nem próbálnám meg javítani a házasságomat inkább elválnék tõle.És boldog vagy?E.
A kérdező hozzászólása: KÖszi az öteletet! De a cél: a házasságunk megmentése!
Akkor van 2 napod, hogy összepakold a dolgait, majd a csomag tetejére a ház elõtt teszel egy kis pénzt üzemanyagra, a visszaútra az anyjához.
Hogy a fenébe lenne normális! gondolom a férjed anyuci pici fia volt egész életében és láthatóan most is az, ha egyet is ért anyukával... Külön karácsonyoztok, mindenki a szüleivel? ez hol lenne normális? és mégis mi a bûnöd, hogy anyós-pajti utál? hadd találjam ki: az, hogy elvetted tõle a fiát! én megmondanám a férjemnek, ha anyád nem akar látni, te se menj, így tisztességes. ha õ képes magadra hagyni és hazarohanni, ahelyett, h beolvasna az anyjának én zárat cserélnék, mire hazaér...
Én nem hagynám annyiba a dolgot ha a szüleim nem lennének kíváncsiak a férjemre.....Hiszen mindenkinek a békesség a jó!!! Az, hogy férjed szerint semmi gond nincs azzal, hogy az anyja nem kíváncsi rád arra akivel majd családot szeretne meg leélni az életét és nyugodtan együtt az egész család...hát nem tudom, lehet már nem éppen ezt akarja a férjed és azért nem érdekli ez az egész. Férjed tuti tisztába van azzal, hogy pontosan mi is anyós baja és biztos lehetne segíteni a dolgon, ha érdekelné
Sajnos, alapvetõ gondok vannak a kapcsolatotokban, ha a férjed azt mondja, hogy "akár vége is lehet"... Biztos, hogy õ a megfelelõ ember számodra? Nekem nem úgy tûnik, hogy meg lennél becsülve..
Nyilván nem normális dolog. De, ha te sem nagyon vágysz oda (gondolom), akkor akár el is fogadhatod, és kész. Szerintem ne rágd magad rajta. Jó, a férjed meg akkor ne Szenteste menjen oda, nyilván aznap nehogy már egyedül hagyjon téged. Vagy te is hazamész? Persze ebben is meg lehet állapodni, ti tudjátok. Nem azzal kell foglalkozni, hogy normális-e, hanem, hogy hogy lehet akkor az adott szituációt a legjobban kezelni. Annak nincs értelme, hogy anyósodékra erõltesd magad, ha nem akarnak beengedni. Lehet, a párod is csak ezt mérte fel, csak hülyén fejezte ki magát. Neki attól még a szülei, akkor is, ha nem ért egyet velük...
Ez ritkan fordul elo, de fogadd el ezt! A ferjedet elfogadtad, a szuleinek joga van ahhoz, hogy nem engednek be teged, illetve nem fogadnak el. Elozmenyek? Mivel az eskuvo elott fogadtak, s ott voltal, igy mar akkor elfogadtak teged, de biztosan tortent valami, ami miatt azota megvaltoztak, tehat ennek oka van, s nem hinnem, hogy a szakkepzetseg miatt lenne ez.
9:03: pedig van olyan, hogy a szakképzettség az "ok". A sógornõmet anyós mind a mai napig nem fogadja el, mert nem végzett egyetemet. Engem elfogadna (ugyanolyan végzettséggel mint õ), csak a sógornõmhöz való hozzáállása miatt nem akarok én közelebbi viszonyt vele.
De esküvõ elõtt még nem volt gond, én sem hiszem, hogy ez pont esküvõ után jutott eszébe!
Engem a férjed reakciója jobban meglep mint az anyósé. Nálunk is így volt.Az apósom egyszerûen kijelentette, hogy engem soha nem akar látni az otthonában.A fiát igen.A párom viszont megmondta az apjának, hogy én a felesége vagyok, és ha én nem kívánatos személy vagyok akkor õ is.Így õ sem ment.Mivel az apja már 80 felé járt nekem kellett mondogatni, hogy a férjem menjen és látogassa meg..Én soha többé nem láttam..(azóta meghalt már)
Onnantól, hogy a férjed téged választott feleségének, veled kéne töltenie a karácsonyt, akár azon az áron is, hogy ebbõl az anyja kimarad. Az anyja olyan, amilyen. Ezen nem tudsz változtatni. Engem (is) a férjed viselkedése lep meg. Én ilyen embernek nem szülnék gyereket. Ha lenne gyereked, akkor is így gondolná a férjed, hogy te menj a te szüleidhez, õ pedig az övéhez? Szép kis család lennétek (és ezt minden bántás nélkül mondom).
Gyere hozzánk vendégségbe! Szépen öltözz fel, vidáman mondd meg, amikor a férjed indul abba a házba, hogy EMBEREK meghívtak KARÁCSONYRA magukhoz!!! (ha érdekl, írj, részletek priviben)
A férjednek ki kell állnia melletted. Én a helyedben nagyon elgondolkodnék, hogy tényleg olyan szilárd-e ez a kapcsolat, mint amilyennek hiszed, mert szerintem nem. Egyébként pedig ami nálam bevált: érezze meg a másik fél, hogy mit csinál. Te se engedd be a drága mamát. De ahogy látom, itt a fõ probléma a férjed viselkedése.
Ilyen esetben tuti, hogy a férjem sem menne.
A kérdező hozzászólása: És hogyan hathatnék a férjemre, hogy elgondolkodjon, hogy ez tényleg így nem normális dolog?
és a Te szüleid hogy viszonyulnak a férjedhez? Ök sem látják Öt szívesen? Vagy csak a férjed édesanyja ilyen?
Elé állsz, leülteted, és megmondod, hogy addig innen egy tapodtat sem megy sehova, amíg dûlõre ne juttok, mert ez tarthatatlan, és nem állapot. Vagy: -mentek együtt anyukához, ezt rendezze le anyukával, az õ anyja végül is -vagy nem megy õ sem. Ha igen, akkor te meg a házba nem fogod beengedni. Ennyi. A legideálisabb az elsõ eset lenne.
A kérdező hozzászólása: Döntés elé állítottama férjem, ezért most nem beszél velem. Nem tudom, mi lesz a hét végéig. Az én szüleim befogadják õt, és szeretik. Bármikor mehet(ünk) hozzájuk. Õ mindenképpen el akar hozzá menni, mert milyen lenne már, ha egyedül hagyná. (nem karácsony este, hanem elsõ és másodnap) Én azt mondtam, én is megyek, még ha nem is enged be a Mama. Persze a férjem ettõl ki van készülve, mert tudja, hoyg az anyja nem fog beengedni engem. A kedves Mama sosem jön el hozzánk - egyébként - tehát lehetõségem sincs nem-beengedni õt.
Helyesen tetted! Hiszen az sem állapot, hogy így megaláznak. Mert ez tényleg megalázó, hogy míg a Te szüleid szeretettel befogadták a párod, addig a férjed édesanyja meg ilyen.. és ezt kell elviselned.. megáll az ész..
Fél óra alatt lerendezted a férjeddel?? Jó gyors voltál..Én ilyen esethez több idõt szántam volna.
A kérdező hozzászólása: Nem fél óra alatt... ...még a múlt hétvégén... ...szóval azóta rendesen áll a bál...
A kérdező hozzászólása: Nincs elég pénzem, és nincs egyetemi diplomám, csak fõiskolai. És nem keresek minimum 300ezer forintot. AZt hiszem, ennyi a bûnöm. Mindezek mellett rengeteget segítettem nekik a ház körül - még az esküvõ elõtt. AZ esküvõ óta látni sem akar. Továbbra is azt kérdem, mit tegyek??? Persze, hogy beszéltem már a férjemmel. De nem érti. Szerinte így is lehet csinálni. Vagy pedig azt mondja, ha így állok hozzá, akár vége is lehet. Én nem akarom, hogy vége legyen. Egymás mellett döntöttünk. Akkor mind a kettõnknek lehet valamit tennie, nem? Adjatok tanácsot!!!

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!