Találatok a következő kifejezésre: Normális, ha érzem magát, (64 db)

Igen, normális. De nem jó. Majd el fog múlni. 12/L
Abszolút normális.Velem is ez volt, mára már elmúlt(tartott 1 hónapig).Aztán mikor csalódtam az egyik "barátnõm"-nek nevezett "menõ" csajban, akkor azt mondtam, hogy na ennyi..inkább leszek a nem menõkkel egyéniség, mint a menõkkel k.rva. Amúgy ha nem k.rvákkal vagy, csak sima menõkkel, és jól érzed magad, akkor nyugodtan maradj velük!:D 14/L
A kérdező hozzászólása: oké köszi :)

Az ha valaki azért érzi magát csúnyának mert gyerekkorában rengetegszer kicsúfolták az normális?

Mármint úgy értem, hogy természetes következménye a gyerekkori tapasztalatoknak, vagy ez személyt?l is függ és van olyan ember is akit milliószor rondának neveznek és ennek ellenére mégis szépnek tartja magát?

Legjobb válasz: Érthetõ, de azért a gyermekkori sérelmeken túl kéne tudni lépni. Engem iszonyú sokat csúfoltak, általánosban végig (szemüveg, jó tanuló, nem divatos öltözködés, pattanások, szõrös láb stb.), gimiben javult a helyzet, de még ott is elõfordult. Egyetemen már abbahagyták, és ahogy egyre sikeresebb lettem, rátaláltam a saját stílusomra is, tehát ténylegesen jobban kezdtem kinézni, egyre több elismerõ mosolyt és bókot kaptam. Ma csinosnak tartom magam. Nyilván látom, hogy nem vagyok világrengetõ szépség, de ha a tükörbe nézek, jó érzés tölt el. Jó kiállású, stílusos, szép alakú, egyedi és bájos arcú nõt látok. A párom szépnek tart. Minek mantráznám magamnak, hogy csúnya vagyok? Persze vannak napok, amikor rémesnek érzem a hajam, a bõröm, mindenem, ilyenkor fogok egy bõrradírt és egy lazító fürdõt, felveszem a kedvenc rucim, és elmegyek társaságba, ahol jól érzem magam.

Érthetõ, de azért a gyermekkori sérelmeken túl kéne tudni lépni. Engem iszonyú sokat csúfoltak, általánosban végig (szemüveg, jó tanuló, nem divatos öltözködés, pattanások, szõrös láb stb.), gimiben javult a helyzet, de még ott is elõfordult. Egyetemen már abbahagyták, és ahogy egyre sikeresebb lettem, rátaláltam a saját stílusomra is, tehát ténylegesen jobban kezdtem kinézni, egyre több elismerõ mosolyt és bókot kaptam. Ma csinosnak tartom magam. Nyilván látom, hogy nem vagyok világrengetõ szépség, de ha a tükörbe nézek, jó érzés tölt el. Jó kiállású, stílusos, szép alakú, egyedi és bájos arcú nõt látok. A párom szépnek tart. Minek mantráznám magamnak, hogy csúnya vagyok? Persze vannak napok, amikor rémesnek érzem a hajam, a bõröm, mindenem, ilyenkor fogok egy bõrradírt és egy lazító fürdõt, felveszem a kedvenc rucim, és elmegyek társaságba, ahol jól érzem magam.
Én is sokszor megkaptam kisebb és fiatalabb koromban hogy nagy a fejem, az orrom, a fenekem stb.. Bár nekem fõként a családtagjaim mondták szekálódásként viccesen, de nagyon belém égett. Úgy csinálták hogy dícséretbe burkolták a kritizálást, pontosabban elõször dícsértek aztán jött a beszólás, pl: de szép vagy ma, csinos felsõ, új farmer, és hogy megnõtt a feneked is. Szóval én azóta dícséretet sem tudok elfogadni, barátaimnak, barátomnak is mondtam hogy ne dícsérjenek soha, mert ösztönösen rossz emlékeket érzéseket kelt bennem. Ez van sajnos..

Ez normális? Más is így van vele? Tegnap volt a tv-ben az aktuális kedvencem, anyum is nézte, majd tett egy nem éppen pozitív megjegyzést a külsőjére, én meg annyira megjegyeztem, és ha visszagondolok arra a mondatra, tök rosszul érzem magam.

Nem tudom, lehet, hogy azért, mert én is azzal a problémával "küzdök", de én nem azt érzem, hogy emiatt. Egyszerűen annyira rosszul esett, pedig nem is nekem mondta. Ez normális?

Legjobb válasz: Ha te is azzal a problémával kûzdesz, mint akire a megjegyzést tette, akkor szerintem normális, hogy rosszul érzed magad, hiszen ez olyan, mintha neked is mondta volna. Beszéld meg vele, tisztázzátok.

Ha te is azzal a problémával kûzdesz, mint akire a megjegyzést tette, akkor szerintem normális, hogy rosszul érzed magad, hiszen ez olyan, mintha neked is mondta volna. Beszéld meg vele, tisztázzátok.
A kérdező hozzászólása: Hát nem tudom, mint már írta, én nem úgy érzem, mintha azért akadtam volna ki, egyszerûen azért, mert "megbántotta" azt, akit én kedvelek. Nem magam miatt, miatta.
Az is normális, senki sem szereti, ha megbántják azt, akit õ kedvel.


Van olyan ismertek olyan nőt aki a krematóriumba akar dolgozni? Mert jól érzi magát pl a hullák közt? Ez normális? Valami vélemény kicsit bővebben ha lehet

Legjobb válasz: Szerintem az nem normális, ha valaki hullák közt jól érzi magát. Az, hogy semleges neki, az még oké, vannak ilyen emberek.

Szerintem az nem normális, ha valaki hullák közt jól érzi magát. Az, hogy semleges neki, az még oké, vannak ilyen emberek.

Terhesség elején vagyok? 3-4 napja úgy érzem mind megjön főleg esténként és ha megeroltetem magam. Normális? Sokáig tart? Havonta kb. mennyi napig?

Legjobb válasz: Normális dolog ha úgy érzed én nagyon sokáig éreztem,de ezt nem lehet megmondani hogy te meddig fogod!!!ne nagyon erõltesd magad mert az nem tesz jót, nagyon az elején vagy még ugy gondolom.29hkm

Normális dolog ha úgy érzed én nagyon sokáig éreztem, de ezt nem lehet megmondani hogy te meddig fogod!!!ne nagyon erõltesd magad mert az nem tesz jót, nagyon az elején vagy még ugy gondolom.29hkm
A kérdező hozzászólása: Igen az elején. Petezsáknak imponáló képlet látszik. Kb.4-5 hetes.
Kb 3-4 hónapig tartott nálam, most fittebb vagyok már 22 és fél hetes km

5 hetes terhes vagyok normális ha mindig puffatnak érzem magam? Lehet a dofhastontol? Mellem is megduzzadt, becsomosodott. Hormonoktol van?

Legjobb válasz: Szerintem teljesen normális, hogy "puffadtnak" érzed magad, pláne ha a duphastont is szeded!(Én is szedtem!) Ezek a tünetek amiket irtál, a terhesség elsõ harmadának velejárói, elsõsorban a hormonháztartás megváltozása tehet róla!! Ne aggódj! Élvezd a terhességet! (Egy 24 hetes kismama!)

Szerintem teljesen normális, hogy "puffadtnak" érzed magad, pláne ha a duphastont is szeded!(Én is szedtem!) Ezek a tünetek amiket irtál, a terhesség elsõ harmadának velejárói, elsõsorban a hormonháztartás megváltozása tehet róla!! Ne aggódj! Élvezd a terhességet! (Egy 24 hetes kismama!)

Normális az ha 25 évesen már "öregnek" érzem magam?

25 vagyok de inkább közelebb a 26hoz. Egyszer?en rosszul vagyok a koromtól. Nemrég voltam 18 és tessék most meg majdnem 30. Lassan eljön a harmadik x és még gyerekem sincs. Pár hónapja volt missed ab-m és amíg nem vagyok túl rajta, addig nem szeretnék teherbe esni. De akkor mikor fogok szülni??? Nem tudom leírni milyen érzések, gondolatok vannak bennem, csak azt érzem kifutok az id?b?l és hogy tök hamar megöregszem majd. normális ez???

Legjobb válasz: Szia! én is hasonlóan érzek, 23 vagyok. elképzelhetõ, hogy még Te se heverted ki, hogy felnõtté váltál, vége a gyerek-kamaszéveidnek. ha visszagondlok 16-18 évesen voltam a legboldogabb, tele álmokkal, vágyakkal, plátói szerelmekkel. tele voltam energiával, szenvedéllyel, úgy gondoltam majd én és a barátaim megváltjuk a világot. nem így lett. 20 éves korom körül kezdtem érezni, hogy valami elromlott. hát akkor indult meg a felnõttéválás folyamata. elkezdtem érezni és magamra venni a világ ocsmányságait, a visszásságokat. és igen, az ember rájön, hogy telnek az évek, és felmerül a kérdés, hogy mit tettem le az asztalra, mind magánéleti, mind karrier terén. nem könnyû kilábalni ebbõl a válságból. próbáld meg észrevenni a szépet, és ne azon szomorkodj, hogy telnek az évek (ezt most kicsit magamnak is mondom vigasztalásból:)) és tekints optimistán a jövõdbe, találsz majd egy rendes pasit, és lesz egy (vagy 2 vagy 3..) szép gyereked. lehet hogy egy jó pszichológus se ártana, akivel mélyebben elbeszélgethetsz errõl. fel a fejjel, minden jót!

Szia! én is hasonlóan érzek, 23 vagyok. elképzelhetõ, hogy még Te se heverted ki, hogy felnõtté váltál, vége a gyerek-kamaszéveidnek. ha visszagondlok 16-18 évesen voltam a legboldogabb, tele álmokkal, vágyakkal, plátói szerelmekkel. tele voltam energiával, szenvedéllyel, úgy gondoltam majd én és a barátaim megváltjuk a világot. nem így lett. 20 éves korom körül kezdtem érezni, hogy valami elromlott. hát akkor indult meg a felnõttéválás folyamata. elkezdtem érezni és magamra venni a világ ocsmányságait, a visszásságokat. és igen, az ember rájön, hogy telnek az évek, és felmerül a kérdés, hogy mit tettem le az asztalra, mind magánéleti, mind karrier terén. nem könnyû kilábalni ebbõl a válságból. próbáld meg észrevenni a szépet, és ne azon szomorkodj, hogy telnek az évek (ezt most kicsit magamnak is mondom vigasztalásból:) ) és tekints optimistán a jövõdbe, találsz majd egy rendes pasit, és lesz egy (vagy 2 vagy 3..) szép gyereked. lehet hogy egy jó pszichológus se ártana, akivel mélyebben elbeszélgethetsz errõl. fel a fejjel, minden jót!
A kérdező hozzászólása: Hát a "pasit" már megtaláltam, és 4hónapja már a férjem:-) De lehet igazad van. itt vagyok 25 és semmit nem tettem le az asztalra. Nincs különösebben jó munkám sem spórolt pénzem sem saját lakásunk és ugye gyerekünk sem. Lehet csak el kéne fogadnom, hogy már nem vagyok fiatal, és örülni annak, hogy van egyáltalán munkám és egy szuper férjem, akkor nem lennék ettõl ilyen depis.
Most akkor én ássam el magam, mert 41 vagyok és se gyerekem, se családom?? Istenem, bárcsak 25 lennék!
Hát most õszintén, megirigyeltelek, hogy már férjnél vagy. számomra ez még az abszolút távoli, misztikus jövõ. Van egy jófej férjed, munkád; szerintem ez már alapból több, mint amit a korosztályod nagy része magáénak mondhat, és legfeljebb csak ábrándozhat róla, mint pl én). Próbáld szem elõtt tartani, hogy mennyire szerencsés vagy (mert hidd el az vagy) és felejtsd el az évek múlásán való kesergést, mert fiatalabb már nem leszel, a tinikorodat nem hozhatod vissza. Felnõtt vagy, tûzz ki célokat magad elé, ha nem vagy elégedett a munkáddal, keress olyat, ami jobban illik a profilodhoz, vagy képezd magad tovább. Ilyen módon meg fogod teremteni a gyerekvállaláshoz szükséges egzisztenciát is. A férjeddel való kapcsolatodból is rengeteg erõt meríthetsz, bozonyára nagyon szereted, és õ is nagyon szeret. És így a baba se várat már majd sokáig magára. Kívánok Neked sok-sok kitartást, Te már így is egy boldog ember vagy:)
A kérdező hozzászólása: amúgy a koromnál fiatalabbnak nézek ki, kb 2-3évvel.
Ha ez megnyugtat, én 18 évesen éreztem ugyanezt. Elégedetlen voltam az addigi életemmel, és ilyen formában próbáltam beteljesülni. Arról ábrándoztam, hogy férjhez megyek a páromhoz, és gyerekeink lesznek. A korom nem érdekelt, mivel sokkal idõsebbnek éreztem magam. A végén pszichológushoz kerültem, mert egészen belefogytam. Mostmár valamivel jobb.
En 38 vagyok, nagyon fiatalnak erzem magam, ma tudtam meg hogy gyerekunk lesz, a masodik, 27 evig kell meg fizetnem a bankbol felvett kolcsont, edesanyam ket eve meghalt de ez nem azt jelenti hogy szomoru es oregnek kene erezzem magam mert az elet megy elore, meg kell talalni minden aprosagot ami oromot okoz es akkor majd ertekelni fogjatok ezeket az eveket.
Ne butáskodj, 25 évesen még nagyon fiatal vagy, most kezded csak az életed! Meglátod, meglesz minden a maga idejében! Mostanában alig ismerek valakit, aki 30 éves kora elõtt szült. Nem vagy lekésve semmirõl! Ráadásul a harmadik x-ig még öt éved van hátra, addig akár három gyereket is megszülhetsz. Kívánok neked hosszú, boldog életet, és hogy ne kínozzanak többé ilyen buta gondolatok!

Normális ha csúnyának érzem magam a felszedett plusz miatt?

Világéletemben szépnek tartottam a kismamikat, de most elkeseredett vagyok, nem híztam sokat, de magam nem tartom szépnek.

Legjobb válasz: Igen normális...2 kategória van, aki szebbnek látja magát mint eddig, és az amiben te vagy...(sokan tükörbe se tudnak nézni) Jelenleg én is így vagyok magammal pedig nem szedtem fel még sokat de valahogy undorodom magamtól:D Az arcomat is csúnyábbnak látom már..talán beszélj szakemberrel,talán jobb útra tud téged terelni és tud rád hatni:)) 1 próbát megér.

Igen normális...2 kategória van, aki szebbnek látja magát mint eddig, és az amiben te vagy...(sokan tükörbe se tudnak nézni) Jelenleg én is így vagyok magammal pedig nem szedtem fel még sokat de valahogy undorodom magamtól:D Az arcomat is csúnyábbnak látom már..talán beszélj szakemberrel, talán jobb útra tud téged terelni és tud rád hatni:) ) 1 próbát megér.
3. kategória is van. Én pl. nem érzem magam se szebbnek, se csúnyábbnak, mint várandósság elõtt. Szerencsére a férjem ugyanúgy kíván nagy pocakkal, mint elõtte, ez nagyon jó érzés és sok önbizalmat ad, de ettõl függetlenül is úgy gondolom, ettõl nem leszek szebb, vagy csúnyább, csupán pár hónapig más a testem, mint a megszokott.

Az normális dolog szerintetek, ha máshol jobban érzem magam, mint otthon?

Tegnap egy barátn?mmel beszélgettünk,többek közt arról,hogy miért van az,hogy a kórházban is jobban éreztem magma,mint otthon.Barátn?m szerint ez azért van,mert társaságra vágyom,nem szeretem a magányt.

Legjobb válasz: Lehet hogy igaza van ebben. Otthon én sem érzem magam túl jól, még ha a barátaim átjönnek akkor sem igazán, de ha én megyek valakihez én ott el vagyok.

Lehet hogy igaza van ebben. Otthon én sem érzem magam túl jól, még ha a barátaim átjönnek akkor sem igazán, de ha én megyek valakihez én ott el vagyok.
Azért jobb máshol, mert társaságban vagy. Én is szerettem mindenhol máshol lenni, csak otthon nem. Kivéve, amikor unokatestvéremék nálunk voltak, mert akkor elfoglaltuk magunkat.
A kérdező hozzászólása: csak mert zizinek éreztem magam, mert egy kórházban, vagy koleszban furcsa, ha igenis jól érzem magam szerintem, de ez a tegnapi beszélgetés rádöbbentett arra, hogy társaságra vágyom

Szerintetek az normális ha valaki csak párkapcsolatban érzi magát teljesnek?

Nem jövök össze senkivel aki iránt nem érzek semmit, de teljesen csak akkor tudok boldog lenni ha van párom. Anélkül valahogy semmis vagyok.

Legjobb válasz: ha nem csak sarkosan fogalmazol, akkor a semmis vagy egyedül egy kicsit gáz. Az, hogy nem érzed magad teljesnek, teljesen rendben van, de attól még nem vagy semmis vagy selejtes, vagy üres, hogy éppen egyedül vagy.

ha nem csak sarkosan fogalmazol, akkor a semmis vagy egyedül egy kicsit gáz. Az, hogy nem érzed magad teljesnek, teljesen rendben van, de attól még nem vagy semmis vagy selejtes, vagy üres, hogy éppen egyedül vagy.
Gyerekkorra vezethetõ vissza sok esetben, mikor az ember nem kapja meg az érzelmi biztonságot.
anyám is ilyen. Ezért is viseli el apámat. Szerinte õ értéktelen, ha nem felesége valakinek. Az lenne normális, ha önmagadban is boldog lennél és teljes egész. És szerintem a pasinak eléggé nagy teher, hogy vele együtt vagy csak teljes.
Az ember társas lény. Ez az alaphelyzet.
Minden ember más, te így érzed akkor nálad ez normális. Én csak egyedül érzem magam boldognak. Mikor párom van az mindig zavaró, bármennyire is imádom, inkább vagyok nélküle.
Szerintem ez valahogy nem igazán normális dolog! Gondolj csak bele hogy hogy adhatnád magadat másnak ha inkább õvele egészíted ki magad?! Ez inkább csak elszívja a másikat szerintem. Legalábbis olyan tálalásban mint ahogy te adod elõ. Van hogy egy hiányos tulajdonságunkat a másik fél egészíti ki de te a kapcsolatfüggõségrõl és a másikrautaltságról beszélsz! Az pedig megfolyt mint a liánok! Elõbb tedd rendbe magad és azt add bele a kapcsolatba! Mindenki azt várja a másiktól hogy a szerelméért kap cserébe érzéseket és a törõdéséért, meg azért hogy odaadó, de mindez semmit sem ér ha a személyiség a másiktól függ. Nem igazán lehet tisztelni és felnézni olyasvalakire aki nem önálló egészséges és ép személy! Tapasztalatból tudom hogy nem megy, bármennyire is szeretném! Mindig azt mondom hogy ha azt akarod hogy szeressenek tiszteljenek és felnézzenek rád egy kapcsolatban akkor sosem a másikra kell helyezni a hangsúlyt, hanem maximális lojalitás mellett magunkkal kell törõdni! Próbáld meg hogy önállóvá válsz! Sokkal vonzóbb egy egészséges és önállóan is erõs partner! Ez pedig visszafelé a te irányodban is érvényes! 28F
Nem


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!