Találatok a következő kifejezésre: Nem vagyunk együtt a (1496 db)

Kb 1 hete veszitettem el a szüzességem, azota már nem vagyok együtt a csávóval! Hogy legyek tul rajta?

volt pasimmal összefutottam egy diszkóba (régebben 3 és fél honapot jártunk de nem volt sex csak petting) fél év után összefutottunk itt aszórakozóhelyen, táncoltunk meg lesmárolt, és visszajöttek a régi érzések:( elöntött a vágy, és ?t is és felakartuk idézni a régi szép id?ket (neki sem volt senkije, nekem sem) és otaludtam nála, és el?ször ugy mentem oda h az lessz mint eddig csak petting!de aztán nem tudtam nemet mondani, elöntöttek az érzések, a vágy és megtettük:) persze védekeztünk meg minden:9 csodálatos éjszaka volt, minden nagyon szép és jó volt, csak ugye már mi nem vagyunk együtt, és nagyon rossz, csak haverok vagyunk:( most nehéz tultennem magam!! erre gondolok minden nap minden percében! mit tegyke h könnyebb legyen elfelejtenem? el?re is köszi a válaszokat!

Legjobb válasz: Hát beszélj vele például? Amugy meg tele van a Föld olyan pasikkal, akikkel szintén csodálatos éjszakákat tölthetsz majd együtt:D Lehet amugy, hogy benne is elindultak dolgok...beszélgessetek. És ne MSNen, ha lehet:P Soxerencsét!

Hát beszélj vele például? Amugy meg tele van a Föld olyan pasikkal, akikkel szintén csodálatos éjszakákat tölthetsz majd együtt:D Lehet amugy, hogy benne is elindultak dolgok...beszélgessetek. És ne MSNen, ha lehet:P Soxerencsét!
Hát sajnállak téged, mert tudom mit érzel.Ugyan ezt átáltem két évvel ezelõtt.18éves voltam, a srác 17.Õ volt nekem a legjobb barátom/haverom, és neki is én.Az elején még csak õ akart velem, de én elutasitottam.Ahogy eltelt fél év, én rájöttem hogy nagyon belezugtam, és õ kell nekem.Ja, és szûz voltam.Egyszer (pénteken) felmentünk bulizni.Õ is ivott, és én ittam.Ugy akartam elköszönni tõle mint egy barát.3 puszival.de õ valahogy lekapott, és elmentünk hozzá.Mondtam neki hogy én még szûz vagyok, õ megkérdezte hogy várjunk e még vele, én mondtam h nem.Megtörtént.Õ még akkor is járni akart velem, de én nem.Aztán ennyibe maradt.3hónap mulva én akartam vele járni.de õ már nem.egy éven át mentem utána, sirtam, és könyörögtem hogy legyen velem.Szenvedtem miatta másfél évig.Iskolát otthagytam miatta, és annyira depis lettem hogy orvoshoz kellett járnom.Most eltelt két áv, lassan már három, és megismertem valakit, akit szeretek, és amikor rá gondolok (aki levette a szüzimet) már nem dobban meg a szivem, és semmi.Nem hiába van ez a közmondás:Az idõ minden sebet begyógyit.Ja és boldog vagyok a mostani kapcsolatomban, boldogabb mint vele lettem volna.És most 7 hetes kismami vagyok.Neked is kivánom hogy próbáld magad tultenni.tudom nem könnyû, de muszáj megpróbálnod.sok szerencsét:) és bocs hogy ilyen sokat irtam.
Gondold át, és örülj annak hogy van egy haverod. Ezen kívül ismerkedj. Hidd el, bár nagyon nehéz, de ha rájössz hogy vannak más halak a vízben, sokkal könnyebb... Sok szerencsét és kitartást...
A kérdező hozzászólása: beszélgettünk, demondta h neki ennyi volt kb...
A kérdező hozzászólása: semmi gondd.) hát megprobálom:(:( de nehéz lessz
gondolj arra, hogy mindenkinél van jobb, és talán nem véletlenül akarta úgy a "sors", hogy ne járjatok. azt pedig felejtsd el, h fuss egy pasi után.

Mit tegyek:férjnél vagyok és mióta megszültem a kislányunkat azóta nem is szeretkeztünk. Mikor megkérdezem hogy miért nem vagyunk együtt a válasz:Annyi problámánk van hogy nem megy. Meddig tűrhető el ez a válasz?

A kislányom 21 hónapos.

Legjobb válasz: hát ez így nem megoldás :S nem lehet arra fogni, hogy nem akar szexelni, lehet hogy már nem kíván? vagy ugy érzi elhanyagoltad a gyerek mellett? beszéljétek meg

hát ez így nem megoldás :S nem lehet arra fogni, hogy nem akar szexelni, lehet hogy már nem kíván? vagy ugy érzi elhanyagoltad a gyerek mellett? beszéljétek meg
jah elsõ vagyok, és hogy a kérdésre is válaszoljak és ezt a választ nem fogadnám el!!!!talán 1-2 napig, 1 hétig tûrném el max
Próbáld meg megbeszélni vele, nekünk mikor született, a 6 hetet szülés után alig bírtuk ki:)
Mi ki se bírtuk az 6 hetet csak 5-öt.Hát ezt meg kell beszélnetek és ha az alakod nem tetszik neki akkor vissza az eredeti formába a kismotor(gyerek) utáni rohangászásban én 10 kg-ot fogytam.Annyi a gond, nem kifogás ennyi ideig.Lehet hogy csak a gyerekkel foglalkoztál és elfelejtettél nõ lenni.Gondolok itt a csini ruhákra néha, vagy kicsit kimozdulni otthonról.stb.Húzd fel egy kicsit, aztán ha semmi akkor jöhet a beszélgetés.
A kérdező hozzászólása: Képzeljétek!A problémám megoldódott. Pár napra úgy jöttek össze a dolgok hogy nem volt áramunk(így nem volt se tv se számítógép).A gíertyával való világítás pedig meghozta az eredményt:leültünk és megbeszéltük a dolgokat! Azóta olyanok vagyunk mint kapcsolatunk kezdetén:fülig szerelmesek.És talán jön a következõ gyerkõc!! Mindenkinek köszönöm a válaszokat!!
az 5:49-es válaszolónak üzenném!Hogy lehetsz ekkora primitív bunkó????és akkor mi van ha hízott?elég nagy baj ha a férje azért nem fekszik le szegénnyel mert hízott.ha szereti a férj a feleségét igazán akkor ez nem lehet probléma.És mi lesz akkor ha a férj ereszt pocakot majd annak idején????akkor a feleség se fekszik le majd vele???hagyjuk már... bár napjainkban sajnos az a trendi h szülés után gyorsan nádszál vékony lenni újra, ami sajnos elég nagy probléma.Mert nem az számít h valaki anya lett és örüljön hanem kezdõdik azonnal afogyni akarok címû sztori... kíváncsi lennék amúgy kedves kérdezõ h mit ért a férjed probléma alatt.lehet munkahelyi túlterheltség esetleg?az én férjem szegény olyan hajszolt tempóba dolgozik h örül ha ágyat lát.....és alhat..de azért néha napján szakítunk idõt egymásra....kívánom h mielõbb rendezõdjön a problémátok...
Az is lehet hogy rájött, hogy meleg.
Hú, ez annyi mindentõl lehet és annyi mindentõl egyszerre is. Nem jön be neki a gyerektartás és pszichikailag lenullázódott a szexulis vágya, hiába van fog. gátló. De valószínûbb, hogy az egész változás adott be neki: sok anya ilyenkor csak a babát babusgatja, a férjet nem, vagy nem úgy mint régen, a férj duzzog. A legrosszabb hogy szeretõt tart és ott dug :( Igazából vissza kell hódítanod. Meg kell újúlnod külsõ belsõ formában. Nem nagyon, csak annyit hogy felkeltsd az érdeklõdését. Ha kifejezed neki a szereteted, de nem kapsz vissza semmit, akkor egy idõ után ez már a véget jelenti. És ha 21 hónapja van szexzavar, akkor a kapcs. sem jó, amiatt sem, vagy méginkább egy okot jelöl. Õ mennyire szereti a lányát? Nem szeretne mégegyet? Ahhoz szex kell :)

Amikor már nem vagy együtt a pároddal, de egy lakásban éltek és nevelitek a gyerekeket. Ha pl:randizni akarsz menni. Hogyan kezelni a szitut?

Hazudnunk kell a másiknak, hogy ne legyen konfliktus? Mert biztosan nehéz elt?rni a másiknak, amikor azt látja, hogy a volt férje, felesége szépen felöltözik és nyilvánvaló, hogy hová megy.Randizni!

Legjobb válasz: Szerintem nem kell a másik orrára kötni. De ha annyira zavar benneteket, nem arról lehet szó, hogy még éreztek valamit egymás iránt? Ha én már valóban kiábrándultam egy pasiból, nemhogy rosszul esett, hanem inkább örültem, ha új kapcsolata lett, megkönnyebbültem, hogy már nem engem zaklat, illetve hogy túllépett rajtam.

Én nem mondanám meg, ha nem kérdezi, ha meg igen, akkor õszinte lennék. Úgyis elõbb-utóbb el kell fogadni, hogy valamelyik félnek lesz valaki új. Miért hazudnál? Ha én pl. a volt feleséged helyében lennék és ha még éreznék is irántad valamit, féltékeny lennék, de ha hazudnál, sokkal rosszabbul érezném magam és abból lenne inkább vita. Úgyis kiderül, hogy randizni mész, ha nem is az elsõ alkalommal. Ha a feleséged lemondott rólad, akkor viselje a következményeket.
Szerintem nem kell a másik orrára kötni. De ha annyira zavar benneteket, nem arról lehet szó, hogy még éreztek valamit egymás iránt? Ha én már valóban kiábrándultam egy pasiból, nemhogy rosszul esett, hanem inkább örültem, ha új kapcsolata lett, megkönnyebbültem, hogy már nem engem zaklat, illetve hogy túllépett rajtam.
Ne hajtogasd már a butaságodat! Miért küldenétek el egymást "melegebb éghajlatra"? Semmi közöd hozzá hogy Õ kivel van, és neki sincs köze ahhoz hogy Te kivel hova mész
hät nem tudom..ha vällaltätok azt hogy szakitäs utän együtt laktok, akkor egyältalän semmi köze sincsen hozzzä.akkor miéRt kéne titkolnod?csak a gyereknek bene mutasd az ujat ha lesz, föleg addig nem mig "apäval"laktok..és ha különmentek , akkor is värj a bemutatässal a picinek, hiszen öt nagyonmegviseli majd hogy apa mär nem lakik veletek.
A kérdező hozzászólása: Egyelõre még nem fordúlt elõ, hogy randizni mennénk de ha eljön az a pillanat is. Biztosan elküldjük a másikat melegebb eghajlatra.Jó ez így? Ti hogyan csinálnátok?
Ez már a te magánügyed, nincs beleszólása az exnek.
Ha a masik masfele kacsingat, akkor te miert ne tehetned ugyanezt meg? Nem ertem, ha mar nem erdekled a felesegedet, akkor miert ne mehetnel el randizni? O amugy hogy oldja meg, o hogyan kacsingat masfele?
A kérdező hozzászólása: Biztosan van még valami érzelem, de a feleségem már nem akarja velem folytatni és azt karja, hogy felejcsem el õt. Én csak így fogok tudni felejteni ha mást keresek. 16 év után nehéz elfogadni ha a másik más felé kacsingat.
A kérdező hozzászólása: Apukaként tettem fel a kérdést. Kénytelenek vagyunk együtt lakni mert a házat még nem tudtuk eladni, de már nincs köztünk semmi. Azért biztosan zavarna mindkettönket, hogy a másik elmegy. De hogyan lehet ezt megoldani? Ne mondjuk csak menjünk?
Leírok egy megtörtént esetet, amely egy férfi kollégámal történt. Kapcsolatuk kihült a feleségével, 2 lányuk van. Õszintén megbeszélték érzéseiket, s nagyon kultúráltan megoldották a dolgot. A lényeg: a 2 gyereknek továbbra is egészséges, teljes családot biztosítanak (nincs válás). Mindenki kereshet magának új kapcsolatot, de a randizás stb. miatt elõre szóljon a másiknak (hogy legyen, aki a gyerekekkel legyen addig). A közös lakásukba egyik sem viheti fel új párját. A férfi kollégám megkérdezte nejétõl, hogy mekkora az az összeg, hogy továbbra is fõzzön rá, ruháját mossa, vasalja - majd az asszony által megadott összeget minden hónapban leteszi az asztalra + a rezsit. A többi zsebpénz. Azóta is tudtommal boldogan élnek (azóta jobb munkahelyre sikerült elhelyezkednem).


Ha nem vagyunk együtt a gyerekem apjával, és nekem nincs munkám és a gyerek persze velem van, akkor õ kaphatja a gyermek utáni adókedvezményt, ha beleegyezésemet adom hozzá?

Legjobb válasz: Ha a bíróság nem nála helyezte el a gyereket, akkor nem, mert egyedülállónak számít adózás szempontjából. Akkor is, ha fizet gyerektartást. Kedvezmény csak akkor jár, ha a háztartásában van a gyerek.

Ha a bíróság nem nála helyezte el a gyereket, akkor nem, mert egyedülállónak számít adózás szempontjából. Akkor is, ha fizet gyerektartást. Kedvezmény csak akkor jár, ha a háztartásában van a gyerek.
Nem. Annak jár családi kedvezmény, aki a gyermeket a háztartásában neveli, gondozza, mivel akkor jogosult utána családi pótlékra is. A Te esetedben ez nem áll fenn...:(

3 éve vagyok együtt a barátommal és most azt mondta, már nem szerelmes belém, hanem csak szeret. Pedig szerintem szerelem nélkül az egész . Mit gondoltok, mit tegyek?

Legjobb válasz: Nekem 2 év után mondta az exem, hogy nem szerelmes, csak szeret. Én szerelmes voltam belé. Nagyon sok minden történt az együtt töltött évek alatt (közös élet, közös gyerek, összesen 10 évet húztunk le együtt.) Én hagytam el, õ szenvedett, hogy nem tud nélkülem élni, mindennél jobban szeret...stb. Nagyot hibáztam, és már nincs visszaút. Ezt csak azért mondom, ha szeretni szeret... Emiatt ne szakítsatok....

Nekem 2 év után mondta az exem, hogy nem szerelmes, csak szeret. Én szerelmes voltam belé. Nagyon sok minden történt az együtt töltött évek alatt (közös élet, közös gyerek, összesen 10 évet húztunk le együtt.) Én hagytam el, õ szenvedett, hogy nem tud nélkülem élni, mindennél jobban szeret...stb. Nagyot hibáztam, és már nincs visszaút. Ezt csak azért mondom, ha szeretni szeret... Emiatt ne szakítsatok....
3 év az nagyon hosszú idõ. "Szerelem" alatt általában azt a lángoló érzést szokták hívni. Amikor õ minden gondolatod, õ a legtökéletesebb, azt gondolod nincsenek hibái és mindent rózsaszínben látsz és fordítva. Ez az érzés egy idõ után átalakul egy sokkal mélyebb, sokkal bensõségesebb érzéssé, amit egyszerûen csak szeretetnek hívnak. De attól még SZERET. Szerintem nem az a kérdés hogy "szeret"-e, hanem hogy hogyan viselkedik veled, milyenek a gesztusai, mik a tervei veled, letudná-e élni veled az életét stb... Tudod ha azt mondják neked "szeretlek" az csak egy dolog. Mondani könnyû mindent. Gondolkozz el azon, hogyan viselkedik veled, milyenek a gesztusai. Én 7 éve vagyok a párommal együtt, nem szoktuk egymásnak mondogatni, hogy "úgy szeretlek" stb... mert ezt nem mondani kell, hanem éreztetni.... Mit gondolunk mit tegyél? Hát ülj le a barátoddal és vele beszéld meg, ne idegen emberektõl kérj tanácsot. Ezt a pároddal tudod csak megbeszélni.
meglepném valamuvel ami csak én vagyok....ami csak belõlem fakad....belém mindig újra belém tud szeretni a párom...azt mondta...fõleg ha nem veszek minden dolgot túl komolyan és elõjön a gyermeki énem...pl.képes vagyok ugrálva végigmenni az utcán és énekelem a nevét :)
Szerelmesen is képes meglátni a "negatívat" a másikban.Csakhogy egymást formáljuk egy kapcsolatban és tanulunk egymástól.És mindig fel lehet fedezni valami csodát a másikban....mi így élünk....és persze vannak mindemellett összezördülések. :)
A kérdező hozzászólása: 24esre gondoltam :)
te szerelmes vagy?
A kérdező hozzászólása: Te mit tennél a helyemben, utolsó válaszoló?
Az ostoba itt annyit jelent vak, elvakult. Ez bizony igaz! :D
A szerelem nem ostoba érzelem, ahogy írták neked el ne hidd!!!!! :) Sõt....
Mert nem érted. Ha meg elhagyod akkor másnál meg fogod érteni és csapsz a fejedre. Nálad is csak idõ kérdése!
s ez így megy 6 éve lassan :D
A kérdező hozzászólása: Én is pont ilyen vagyok, de belõlem kiszerelmesedett. Jó neked, szurkolok nektek :)
a biológiai szerelem 2-3 évig tart, utána kiveszik a vérbõl az a vegyület ami okozza az eufóriát, a pszichológiai meg elvileg lehet végtelen is, bár nem jellemzõ szerintem :/
A kérdező hozzászólása: Ez érdekes, köszi. Nem tudnál még több infót dobni a szerelem biológiai okairól?:)
Látod ezért írtam, hogy fiatal vagy még. "Kiszerelmesedett belõlem." Úristen!! Ezt hajtogatod egész nap. Ahelyett, hogy elgondolkodnál azon, hogy hogyan viselkedik veled. Mint már mondtam, az hogy mit mond csak egy dolog...
A kérdező hozzászólása: A viselkedése ? Elhanyagol, másokkal foglalkozik. Velem is, de nem annyira mint régen. Régen többször mondta, hogy szeret. Mindig rám fogja azokat a dolgait, amiket nem akar megcsinálni, hogy miattam nem tudja, közben pedig nem is. ...
Akkor az a baj, hogy nem is szeret. Nem az, hogy nem szerelmes.
Vond magadra a figylemt :)
Szerintem is akkor hagyd a francba. Nem szeret. Most már jogosan siránkozol. Majd jön a következõ.
Igazuk van az elõttem szólóknak. Itt nem a szerelem elmúlása a fõ probléma. Hanem az hogy ez nem alakult át mély szeretetté. És igen a lángoló szerelem elmúlik késõbb maximum újra lehet lángoltatni de ez múló állapot. A mély szeretet ami nem egyenlõ azzal hogy barátként tekintetek egymásra hanem igazi társként mindenben. Egy elmélyült férfi-nõi kapcsolat. Amit sokan szerelemnek hívnak lehet annak is de az én szótáramban a szerelem a kezdeti elvakult rózsaszín ködös állapot. A te esetedben a párod nem szerelmes és nem is szeret szeretettel sem. Az elhanyagolás a közömbösség jele. A te párod totál közömbös, semlegesek az érzései veled kapcsolatban. Szakíts szerintem mert csak szenvedni fogsz.
A kérdező hozzászólása: Értem. De én még mindig megalázónak érzem, hogy én szerelmes vagyok õ pedig nem...
Ne sajnáljad, 30+ az ember már nem vak.
A kérdező hozzászólása: igen
Három év után a szerelem átalakul szeretetté.
A kérdező hozzászólása: Szerintem ez inkább szánalom. ha már nem szerelemes belém inkább szakítanék, csak hát én szerelmes vagyok belé
Csábítsd el újra ébrezd fel a tüzet :)
A kérdező hozzászólása: Hát nekem úgy tûnik, hogy a szeretet a szerelemhez képest szánalom. Ha nincsen tûz a kapcsolatban az nem szerelmesek találkozása. Szívem szerint szakítanék... De nem akarok még
Jól sejtem, hogy még elég fiatal vagy? Olyan 16-17-nek saccollak. Fiatal vagy még...
A kérdező hozzászólása: 20 vagyok.Rosszul gondolom?
Nem gondolod rosszul, csak máshogy. Feketén-fehéren...
Mi is 3 éve vagyunk együtt, de még lángol a szerelem, a szeretet mellett, ezt nem bunkózásul írtam le, hanem hogy páran úgy írták mintha ennek kötelezõen el kellett volna múlnia. Pedig ez tényleg fontos. Én meg értem a kérdezõt. Ha neked megfelel ez a felállás akkor maradj, ha nem akkor adj új esélyt magadnak :)
A kérdező hozzászólása: Örülök, hogy te is így gondolod, azonban mégsem. Annyira nem szeretnék szakítani, mert tényleg, én fülig oda vagyok érte. Ellenben , nem szándékozom üres "társ" lenni. Ha nem lehetek a szerelme, akkor kije legyek a kapcsolatunkban? ... Nem leszek "egy "töltelék...
A szerelem elmúlik. Ha 3 évenként váltani akarsz akkor rajta! Soha nem lesz családod.
A kérdező hozzászólása: Miért? Te bele tudnál ebbe nyugodni, hogy nem is éreznek irántad valódi érzelmeket? Jó, szeretnek, ok. De a barátot is lehet szeretni. Szerelmes pedig a párjába szerelmes az ember, nem pedig a barátjába...
Ez a természetes. A szerelem mögött egy biológiai program van, ami kb 2-3 évig tart. Ettõl még imádhat mindennél jobban! Éretlen vagy.
nem is éreznek irántad valódi érzelmeket? - Miért ne lenne valódi érzelem? Csak realistább, látod a hibákat is és ezzel együtt szereted. A szerelem az ostoba érzelem.
A kérdező hozzászólása: Nevezhetsz éretlennek, de inkább vagyok tapasztalatlan mint éretlen. Engem érdekelnek az emberek véleménye, és az is, hogy miképpen gondolkodnak. Emiatt is kérek tõlük segítséget.
A kérdező hozzászólása: Sajnálom, hogy így érzed. :(
Nehéz volna õrültként (õrülten szerelmesen) gyereket nevelni. Szerelmes reménytelenül is lehetsz, szeretni egy kapcsolatban így nem lehet. Ez egy hasznos változás.
De ezt a kedves kérdezõ soha nem fogja megérteni. Csak azt hallja meg amit meg akar.

Szerelmes, de nem akar elvenni. Miért? 8 éve vagyok együtt a barátommal, ő 24 éves. Azt mondja ő szeret, de még nincs erre felkészülve, mert fiatal. Viszont 8év után tudnia kéne, hogy én vagyok-e az igazi

Õ életem szerelme, de ha nem kéri meg a kezem, tovább kell hogy lépjek.Ezek szerint nem szeret eléggé?Nem akarom elpocsékolni a fiatalságom, h aztán 5 év múlva elhagyjon, és 30 évesen ott leszek egyedül.

Legjobb válasz: Hát azzal én sem értek egyet teljesen,hogy aki már 15-16 éves kora óta együtt van a párjával nem lesz hosszú életû a kapcsolata.Én pl nagyon sok ilyen párt ismerek,hogy 15éves koruk óta együtt vannak a mai napig már 25-30 éves házasok és a mai napig imádják egymást,sõt irígylésre méltó a házasságuk!Köztük vannak a szüleim is! Viszont tényleg van olyan is,hogy bizonyos idõ elteltével rájönnek arra az ilyen párok akik korán megismerték egymást,h még "nem élték ki magukat"(nem csak szex terén) Szerintem ez 50-50%,mert van aki már egész fiatal korában megtalálja az igazit.Lehet hogy ez most hülyén hangzik,de ha tényleg szeretitek egymást akkor pl neked miért olyan fontos az a papír és pl neki mit dominálna már az a papír?Ezzel sokat nem segítettem,de ha valóban szeret akkor idõvel elfog venni meglátod!Együtt éltek már?Mert mondjuk ha már együtt is éltek akkor tudhatná h szinte már olyan mintha házasok lennétek,akkor meg nem kellene már félnie!

Hát azzal én sem értek egyet teljesen, hogy aki már 15-16 éves kora óta együtt van a párjával nem lesz hosszú életû a kapcsolata.Én pl nagyon sok ilyen párt ismerek, hogy 15éves koruk óta együtt vannak a mai napig már 25-30 éves házasok és a mai napig imádják egymást, sõt irígylésre méltó a házasságuk!Köztük vannak a szüleim is! Viszont tényleg van olyan is, hogy bizonyos idõ elteltével rájönnek arra az ilyen párok akik korán megismerték egymást, h még "nem élték ki magukat"(nem csak szex terén) Szerintem ez 50-50%, mert van aki már egész fiatal korában megtalálja az igazit.Lehet hogy ez most hülyén hangzik, de ha tényleg szeretitek egymást akkor pl neked miért olyan fontos az a papír és pl neki mit dominálna már az a papír?Ezzel sokat nem segítettem, de ha valóban szeret akkor idõvel elfog venni meglátod!Együtt éltek már?Mert mondjuk ha már együtt is éltek akkor tudhatná h szinte már olyan mintha házasok lennétek, akkor meg nem kellene már félnie!
a házassági anyakönyvi kivonat jelenti számodra a megváltást? nem értelek
Én nem hiszek abban, hogy az emberek összejönnek 14-15 évesen, és aztán majd örökké együtt lesznek. Szerintem ha elvesz ha nem, 30 évesen egyedül fogsz maradni. Nem akarok rosszindulatú lenni, de ez a véleményem, és fõleg azért, mert voltam a te cipõdben csak 5 évvel... Már most mutatkoznak a konfliktusok, késõbb ez csak kiélezõdik. 21/L
Még tényleg fiatal, én sem mondanék 25 évesen igent a páromnak, mégha 8 éve vagy még több éve szeretnénk egymást.Sajnos bármi jöhet, a válás meg elég hosszadalmas és bosszús lehet.
Mi az hogy elvenni? Így akarod bebiztosítani magad? Szar ügy!! 8 év után tudja is!!! Hogy nem te vagy az igazi. Nem 5 év után akar ott hagyni hanem most fog.
Mert szemét. Ez van. Néha ráfaragtok, most is ez történt. Felejtsd el.
Én értelek, énis ezt tenném. Mármint, ha tényleg nem tudja ennyi idõ alatt eldönteni, hogy én vagyok-e neki az igazi, akkor valoszinüleg nem én vagyok... akkor minek rabolni egymás idejét? 8 év az nagyon nem kevés! Értemén a "nem a papír számít" elv hirdetõit is, de számomra ez nagyon fontos, és ha a páromnak nem, ezegy olyan dolog ami szakítást indokol. Õ tudja, hogy te ezt szeretnéd?
az elõttem válaszolónak teljesen igaza van!!!
hát ez a "fiatalon összejövünk és együtt maradunk" dolog ember és kapcsolatfüggõ. nekem rokonaim már 15 évesen összejöttek, most 7 éve, hogy együtt vannak. és nincs semmi baj, boldogok. de van egy haverom, akik szintén összejöttek 16 évesen, de 27 évesek voltak, hogy el is váltak. szerencsére gyerek még nem volt. szóval ez ember és kapcsolatfüggõ. az viszont, hogy nem akar elvenni, nem biztos hogy azt jelenti, hogy nem szeret. lehet, hogy anyagilag most úgy érzi, még várjatok. de az is lehet, hogy most így is jól megvagytok, akkor minek az a papír? talán ha szervezel neki egy romantikus estét vagy hétvégét, egy üveg pezsgõ, vagy bor kíséretében nyugodtan, megértõen beszélgess el vele, hogy mi a terve, mit szeretne, és ha a közeljövõben nem akarja megkérni a kezed, akkor miért nem? de persze ne ess neki, éreztesd, hogy te csak kíváncsi vagy és szeretnéd tudni, hogy õ mit akar. hidd el, akkor biztosan megtudjátok beszélni. lehet, hogy csak meglepinek akarja. nem tudhatod. mindenképp beszélj vele, ne hagyd el, ne is gondolkodj ilyenen ennyi év után. persze, ha azt mondja, hogy fél, mert nem biztos, hogy téged akar vagy ilyesmi, akkor viszont érdemes elgondolkodni, hogy tovább lépj. de én azt javaslom, hogy szépen, nyugodtan, megértõen beszélgessetek el errõl, mert ez fontos dolog, komoly döntés. 28/L
Ez egy baromság, hogy akkor biztos nem szeret eléggé. Miért pont az a normális szerinted, hogy ideje megkérnie a kezed? Az õ döntése miért nem számít? Nem értem a magadfajtákat; ha egy boldog kapcsolatban élsz, mi az istenért kell azon hápogni, hogy ha nem kér meg, tovább kell lépned.. ez ökörség. Bár, ha rákényszeríted, akkor meg õ fog lelépni.. Amúgy 30 évesen sem állna meg az élet, ha épp egyedül lennél. Ha te igazán szeretnéd õt, elfogadnád -akár nehezen is- hogy neki ez korai. Mi értelme lenne egy olyan házasságnak, ami összejön, mert TE azt akarod, aztán pár év múlva elváltok és õ joggal érvelhetne azzal, hogy õ megmondta.. Ha viszont te a fiatalságod elpocsékolásának tartod azt, hogy boldogok legyetek együtt, de egyelõre papír nélkül, akkor jobb lenne, ha tényleg mást keresnél.. 23N
Igenis létezhet olyan, hogy valakik 14-15 évesen összejönnek és együtt maradnak életük végéig. Pont tegnap olvastam itt valamelyik kérdésnél egy válaszban, hogy 33/35 évesek, 19 éve együtt vannak, abból 12 házasságban, 2 szép gyerekük van, de még most is imádják egymást és pl. naponta szexelnek. Szerintem nem arról van szó, hogy nem szeret eléggé, csak valóban fiatal még. Sajnos benne van a pakliban, hogy meglát mást, de ez mindig benne van mindenkinél. Próbáld vele megbeszélni ezt a dolgot, hogy pontosan miért is nem akar még elvenni, hogy mit ért azon, hogy még fiatal ehhez. Konkrétan kérdezz rá, hogy azért mondja- e, mert arra vár, hogy esteleg meglát egy "jobbat", mert akkor valóban nincs értelme tovább várnod rá Neked sem. De lehet, hogy csak attól fél, hogy ha most összeházasodtok, akkor már jönnek is a gyerekek, és akkor vége a fiatalos éveinek, nem járhat el ugyanúgy szórakozni, haverokkal lenni stb...
Inkább te nem szereted !!! Ha szereted akkor esküvõ meg lakodalom nélkül is szeresd. Azt hiszed ha elvesz akkor soha nem hagyhat el. Elég kis buta vagy.

Augusztusban kezdjük a próbálkozást a babára. Ha július 21-én jött meg és 25-ig tartott mikor lehet a peteérésem ha 28-29 naposak a ciklusaim? Mikor legyünk együtt kb? Igaz hogy jó ha előtte 2 napig nem vagyunk együtt?

Augusztusban kezdjük a próbálkozást a babára.Julius 21-én jött meg és 25-ig volt.Ciklusaim 28-29 naposak.

Legjobb válasz: Lõdd be a ciklus közepét és legyetek két naponta együtt. Nekünk ez jött be, persze mások vagyunk, nem biztos, hogy mindenkinél pikk-pakk összejön, de hátha. Én a helyedben aug. 1-8 között lennék együtt a párommal 2 naponta.

Lõdd be a ciklus közepét és legyetek két naponta együtt. Nekünk ez jött be, persze mások vagyunk, nem biztos, hogy mindenkinél pikk-pakk összejön, de hátha. Én a helyedben aug. 1-8 között lennék együtt a párommal 2 naponta.
Aug. 2-5 körül... Mást nem kell mellé szedni.
Ha tudod több mensinek az adatát, akkor regisztrálj be a http://www.ciklus.hu-ra. Egész jó a kalkulátora. Nem mondom, hogy nem tévedhet, de ha pontosak a ciklusaid, akkor használható.
borzalmasak az esték? Ki lehet bírni...ne dramatizáld túl. Igaza van a szüleidnek
Elmesélem neked, hogy a pasimmal 2 és fél éve nap mint nap 300 km-re vagyunk egymástól, és hetente egyszer tudunk találkozni. Látod, lehetne rosszabb is. Ne akarjatok már 16 évesen összeköltözni, ez nem normális.
Leginkább próbáljátok meg szülõk bevonása nélkül. Valószínûleg még jó darabig nem fogják engedni. (amit egyébként maximálisan helyeslek)
A kérdező hozzászólása: 2 személyes ágyam van(kanapé, nem francia ágy, de attól még ugyanolyan kényelmes):P
Hát én ezt úgy oldottam meg h. mivel barátom nem volt szivesen látott vendég akkor jött mikor anyámék elaludtak akkor távozott mikor még nem keltek fel. Kényelmetlen volt de megérte, azóta nagylány lettem és nagyon sokat alszok barátomnál EGYSZEMÉLYES ÁGYON és nem kényelmetlen összekell bújni és annyi:P
Azért az egyszemélyes ágy nem egy leányálom, a páromnak valószínûleg már soha nem fog helyrejönni a jobb válla, mert egy éven keresztül kénytelen voltam azon aludni (nem volt pénzünk nagyobb ágyra). Talán a legjobb, ha megpróbáljátok mégis higgadtan megbeszélni. Higgadtan, de kitartóan addig rágd a fülüket, amíg belemennek, csak hogy békén hagyd õket végre :D
Nem hiszem hogy az ajtócsapkodással nem érdemes próbálkozni. Én tuti nem hagynám ha a lányom ily módon próbálna hatást gyakorolni rám. Sõt, pont az ellenkezõjét érném el. Viszont! Én úgy gondolom szexelni lehet délután is, nyilván nem a szex miatt akartok együttaludni. De miért nem élvezitek, hogy randi után hazakíséred, megcsókolod a kapu elõtt és hazamész, nem kell annyira sietni. Rájöttök, amikor jönnek a szürke hétköznapok, és arra gondoltok milyen volt hajdanán, mikor még csak randiztatok. Ha a lányom 16-17 évesen odaáll, hogy szeretné, ha az udvarlója ott aludna, megengedném, de csak péntek, szombatra, mikor nincs másnap suli, és nálunk lesznek, így legalább tudom hol van a lányom és nem az erdõbe kell menni szexelni. Kompromisszumra nektek is hajlani kell, ha békességet akartok.
Szexeltetek már egymással? Mert a szülõk, gondolom e miatt nem engedik hogy együtt aludjatok, de ha már szexeltek, akkor gyakorlatilag nincs miért ne engedniük az együttalvást.
16 évesen én is a randizgatást ajánlanám...hazakíséréssel:) ennyi idõsen még annyi minden változik 4-5 sõt 10 év múlva annyira átértékeled majd a dolgokat. másképp látod majd az egész világot... Nekem nem engedték meg, hogy együtt aludjunk, és most nagyon örvendek ennek. Most már pár éve elmúltam 18 van egy tartós párkapcsolatom, amit sokkal jobban értékelek, mintha ennyi idõsen elkezdtem volna a dolgokat...:-S Valószínûleg csak fölöslegesen jártatom a számat mert nem fog meghatni amit írtam, de azért ha elgondolkodsz rajta már az is valami...:) ja és az ajtócsapkodás nem valami fáin ötlet:)
Én úgy csináltam, hogy csak úgy nem jöttem haza a buliból:) nála aludtam.. másnap kicsit fura volt, fagyos volt a hangulat.. de egy idõ után hozzászoknak.. és sztem arra vigyázzatok, hogy egyszer itt aludjatok egyszer ott.. mert naon kiakadnának a szülõk ha pl. napokig nem látnák a pici lányukat
A kérdező hozzászólása: 2 személyes ágyam van(kanapé, nem francia ágy, de attól még ugyanolyan kényelmes):P
na akkor.kb 15 évesen annyiszor üvöltöztem anyámmal hogy ott aludhassak a barátomnál, hogy nem igaz :D ajtócsapkodás, sirás, üvöltözés stb :D aztán lassan lassan megengedte, és már csak az volt h minden hétvégén ott aludtam :D franciaágy nélkül, tényleg nem jó xD 18/L
A kérdező hozzászólása: nem feltétlen minden este, és igazad van, nem szexelni akarunk, arra ott lenne a délután, amúgy az van, hpgy mindig amikor elmegyünk, olyan érzés, mintha valami hiányozna, de nagyon, nem tudom, ki élte át, de kb olyan mintha meghal a kutyád, akit nagyon szerettél vagy valami, és eddig nem nagyon volt ilyen érzésem, de mostmár ez az érzésem, és nem tudom semmivel sem pótolni
23:04 majd rájönnek, hogy franciaágy hiányában nem olyan kellemes az együtt alvás :D ;)
Szerintem nem csak egyszer-egyszer akarnak együtt aludni, hanem minden este.
szerintem, csak együtt akarnak aludni, nem szexelni ;) .... amúgy menjetek sátorozni ;)
webkamszexet ismered?
A kérdező hozzászólása: de azt hogy tegyük? nem lenne feltûnõ ha esetleg nem menne haza a barátnõm, vagy én? esetleg vmeik szülõ benyit, és ott vagyok, vagy õ nálunk, abból nagy gáz lenne
ne haragudj, de pont úgy osztod az észt, mint azok a kamaszok, akik azt hiszik h mekkora nagy felnõttek, és nem is fogják észrevenni h még rohadtuk nem azok addig, amíg tényleg fel nem nõnek. utólag majd röhögsz, de ez mindegy is szerintem ne tartsd magad ennyire, és hinned kéne az elõzõ válaszolónak, mert pontosan jól leírta, hogy õ is ezt képzelte magáról, és már most 2 év után látja, h mennyire jó, h nem engedték neki. Szóval vegyél vissza, mert ez a stílus szerintem olyan tenyérbemászó...

Nem vagyok szerelmes a férjembe, ez már válóok? Vagy éldegéljünk együtt szépen csendben?

11 éve vagyok együtt a férjemmel, mindkettőnknek első kapcsolat. 6 éve összeházasodtunk, van 2 gyerekünk. A férjem minta apa, kívánni se lehetne jobbat. Õ a legjobb barátom, de nem vagyok belé szerelmes. A szexet is már eléggé nyűgnek érzem, gyanítom azért, mert nem olyan, mint amilyet szeretnék. Sajnos túl pancser vagyok ahhoz, hogy erről beszéljek Vele (pedig azt hiszem lenne megoldás a problémára, csak nem merem elzavarni Õt orvoshoz - én a helyében már réges-rég elmentem volna magamtól). Mondanom se kell az anyagiak miatt is célszerű együtt maradni. Na meg a gyerekek miatt. Le lehet élni egy életet szerelem nélkül? Érdemes? Ja, amúgy soha nem veszekszünk, tényleg a legjobb barátom, szeretem, de nem úgy... :(

Legjobb válasz: Ne hagyd õt ott. Te mondtad hogy minta apa.A következõ barátod,vagy akivel együtt lennél,lehet leszarná a gyerekeidet. Meg pláne a gyerkõcöknek is kell egy biztos családi háttér. Csak gondolj bele:neked hogy esne ha a férjed ezt írta volna ki a gyakorira?Nem vagyok szerelmes a feleségembe, ez már válóok? Vagy éldegéljünk együtt szépen csendben? Hát gondolom ugyanolyan szarul esne.

Ne hagyd õt ott. Te mondtad hogy minta apa.A következõ barátod, vagy akivel együtt lennél, lehet leszarná a gyerekeidet. Meg pláne a gyerkõcöknek is kell egy biztos családi háttér. Csak gondolj bele:neked hogy esne ha a férjed ezt írta volna ki a gyakorira?Nem vagyok szerelmes a feleségembe, ez már válóok? Vagy éldegéljünk együtt szépen csendben? Hát gondolom ugyanolyan szarul esne.
Miért kéne szerelem nélkül élni? Mint írtam, a kérdezõnek és a férjének maximálisan megvan az esélye, hogy újra felélesszék magukban és egymásban a szerelmet a másik iránt! Annál nincs is csodásabb!
Na, mindjárt jön a sok csupaszív jóasszony, és elzavar a bíróságra válni, mert ha már nem érzed azt a lángolást, akkor nincs is értelme élni! Szerintem meg van. Kezdjük ott, hogy amit helyre lehet hozni, azt meg kell próbálni helyrehozni. Beszéltetek már errõl? Nem lehet, hogy csak egy kis változás kellene, elutaznátok valahová kettesben 1-2 napra és kilépnétek az "apu-anyu" szerepkörbõl, megpróbálva férfi és nõ lenni? Esetleg potenciagondok vannak? Arról is beszélni kellene. Sok kedvességgel és bátorítással. Vagy ha csak unalmas a szex, akkor igenis ki kell mondani, hogy mit szeretnél. Senki nem gondolatolvasó, és magától nem fog rájönni!
Tessék beszélgetni. És tessék felidézni, mi volt, amikor egymásba szerettetek, azt az érzést bármikor felidézhetitek magatokban, hiszen ott van belül!
Ugyan már szerinted ki szerelmes a párjába élete végéig lehetetlen már csak biológiai alapokat nézve is. Szeretnia azt lehet...ha az sincs meg akkor kell gondolkodni....
Néma gyereknek az anyja sem éri a szavát, csak te tudsz változtatni csak úgy ha beszélsz róla....mindenki megérdemli a nyílt kommunikációt....
Nem válóok. Ha tudod mi a baj forrása akkor tegyél ellene. Amúgy a szerelem nem állandó. Mindig más intenzitású. Van hogy ép csak takaréglángon ég, valószínû ez van most nálad is. Csak a romantikus lányregényekben van sírig tartó szenvedélyes szerelem.
Kedves Kérdezõ! A szerelem egy heves, lángoló, de múló érzés. Ez bizonyított, szimplán biokémiai folyamatok eredménye. Általában maximum 2-3 év alatt véget ér. A hosszú kapcsolatokban, házasságokban már egy kevésbé intenzív, ám annál mélyebb szeretet van. Kíváncsi vagyok, hányan mondhatják el, hogy 10-20 év után is ugyanolyan szerelmesek?! Ezerbõl 2, és ebbõl is hazudik az egyik. Én sem vagyok már szerelmes. Szeretem, imádom a páromat, van egy lányunk; mi kell még? A szerelem múlik. Szomorú, ha egy felnõtt nõ azon gondolkodik, hogy akkor elváljon- e. Utolsó gondolat, néma gyereknek ugye... Nyisd ki a szádat, beszélgessetek, csak így lehet egy komoly kapcsolatban haladni. Ha erre képtelen vagy, akkor nem tudlak sajnálni. Azt sem értem miért gondolod, hogy a szex is majd ugyanolyan lesz, mint volt. Nem. A lángolás elmúlt. Vigyetek újat bele, és, ahogy mondtam BESZÉLGESSETEK EGYMÁSSAL.
11 év után nem hiszem, hogy a következõ férjedet is "úgy" szeretnéd.
Miért hiszi a sok ostoba nõ, hogy a lángoló szerelem egész életükben tart? Nem a szex a legfontosabb egy anyának, hanem a gyerekei és a család! Tegyél azért, hogy a házasságod rendbe jöjjön. Beszél a gondjaidról a férjeddel! Nem csak lehet, hanem le is KELL élni az életedet szerelem nélkül. A szeretet sokkal fontosabb. Ne tedd tönkre a gyerekeidet, mert te másik férfiaknál keresed a szerelmet. Hamar rájössz, hogy az is elmúlik. 3 gyerekes anyuka.
Ez tényleg óriási probléma(mármint a korai magömlés), sokáig bírtad. Mindenképp beszélj a férjeddel!Lehet, hogy szükségetek lesz szexuálpszochológusra, fontos megoldani a problémát. A kapcsolatotokért más téren Te is sokat tehetsz, beszélgetéssel, közös program szervezésével, és jó ha minden dolgot szóban is elmondasz neki, aminek öröülsz vele kapcsolatban.
Szerintem nem viccbõl mondtad ki az igent...és nem úgy: "Igen, akarom õt, míg a lángolás el nem múlik...". Szerintem ez közel sem ok a válásra. 24N
Szerintem meg az egy perces akció egyáltalán nem biztos, hogy a fitymaszûkület miatt van. Nekem volt olyan kapcsolatom ahol a partnernek fitymaszûkülete volt és az aktusok mindig ilyen 10-15 perc között mozogtak ettõl függetlenül. Jó persze biztos itt is vannak fokozatok. Nem lehet, hogy ez inkább lelki dolog? Vagy egy kontrollálatlan korai magömlés? Lehet, hogy hülyeséget írok, de akár egy pszichológus is segíthetne, ha az ágyban változások történnének akkor könnyen újraéledhetne a szenvedély is. Ne félj beszélni a férjeddel!
Én se vagyok már szerelmes, de azt amim van el nem dobnám semmiért!
Nem tudok érdemben hozzászólni, de lenne néhány kérdésem és komolyan érdekel rá a válasz. A fitymaszûkület neki nem kellemetlen? Nem értem, hogyhogy nem érzi, hogy ezzel kezdeni kéne valamit. Már régebb is érezhette volna, az elején. 1-2 perces szexuális aktus azért neki sem lehet annyira jó. Hogyhogy házasok vagytok, de nem tudtok nyíltan errõl beszélni? Õ nem érzi, hogy valami baj van? Vagy megérzi de nem érdekli? Tû és orvosfóbia? Ez nekem még egy nõnél is gáz, nemhogy egy férfi rinyáljon ezért. (Én könnyen beszélek, mert pici korom óta kamaszkoromig kb állandó vendége voltam a kórházaknak és hozzászoktam a tûkhöz is. Mivel rájöttem, hogy ez kell az életben maradáshoz...) Amikor szültél akkor õ mit csinált? Nem ment be a kórházba? Egyáltalán beszélt az orvosokkal? Az élet más területein milyen? Szerintem lehetséges, hogy valami más is van a háttérben. Ezt abból gondolom, hogy az hogy idáig fajuljon a helyzet, ahhoz kell (néhány) más körülmény is. Ha 11 éve tart, akkor õ is érezheti hogy valami nincs rendben, mégis van valami belsõ késztetése, hogy ne javítson az állapoton. Talán ilyen az eltanult család modell vagy valami berögzült séma, hogy egy férfi ne adjon magára. Vagy hogy "csak a nõk járnak plasztikáztatni" duma. És persze az orvosfóbia is közrejátszhat. Szerintem lehet elõbb pszichológussal vagy pszichiáterrel kéne beszélni errõl és megkeresni a problémának a gyökerét, megoldani a kiváltó okot és utána menni a másik dokihoz a fitymaszûkületet rendbehozni. Persze én nem vagyok sem házas, sem szakember. Csak így gondolom
Emiatt semmiképp se hagyd el, mert óriási szerencséd van, hogy elsõre olyat találtál, aki minden egyéb tekintetben olyan amilyennek szeretnéd. Tuti, hogy csalódnál, és megbánnád, bár lehet hogy egy-két jó szex lenne közben. De biztos lehetsz benne, hogy csak ezért nem éri meg. Megértem, hogy gátlást jelent a problémát szóba hozni, az a baj, hogy ilyen sokáig halogattad, korábban talán könnyebb lett volna. Ezen már kár bánkódni, írj levelet ez szerintem jó ötlet, muszáj lesz beszélni róla, és minél tovább vársz, annál kínosabb lesz. Az én férjem is tûfóbiás, ez sajnos valóban probléma. De ha belegondolunk, elég komoly teljesítmény volt tõled, hogy két gyereket a világra hoztál, és most neki kellene áldozatot hozni a házasságotokért, és a családért. Szerintem ez jár neked!
Igen, ez valóban egy kényes téma, én sem tudom, hogy hogy lehetne ezt finoman felhozni, mert mégiscsak a férfiasságáról van szó. Talán úgy, hogy ennek a problémának egészségügyi oldala is van. Szóval közelíts errõl az oldalról, hogy aggódsz érte, hogy nehogy baja legyen..stbstb. És ha ezt õ is belátja, hogy ez így orvosilag is probléma akkor jobban fog hajlani rá. Mert ugye, azt írtad, hogy õ szexuálisan nem érzi ezt bajnak. Meg a férfiak többsége fél is ettõl a mûtéttõl. Félnek hogy a makk rész érzéketlen lesz, meg aztán nehogy már az õ férfiasságába csorba essen, hogy emiatt nem tudja kielégíteni az asszonyt. Szóval hozd fel, hogy aggódsz az egészsége miatt, mert olvastál egy cikket, hogy ez problémát okozhat..blabla és szeretnéd hogyha konzultálnátok egy orvossal. Ott majd megnyugszik :) Túl lesz a mûtéten és akkor végre élvezhetitek egymást :)
Szerintem akkor "barmozzuk" le akérdezõt, ha a magunk életében nincsenek megoldatlan problémák, és minimum annyira meg is világosodtunk, mint Buddha. Akkor meg már minek..?
Szerintem mindketten b*rmok vagytok, hogy fitymaszûkülettel nem mentetek el orvoshoz. Szóval gratula :D Amúgy meg egyik kutya, másik eb. Hiába hajt a kiváncsiság, más se fog többet, meg jobbat nyújtani sem az ágyban, sem más téren.Maximum több érzelem, vagy kémia lesz. Irány az orvos.11 év után már nem ártana ezzel kezdeni valamit.
"ez az ÉN bajom" A házasságotokkal, ha van, ez az egyetlen gond. Minden más megoldható. De a frjed magadra hagyott azzal a problémával, gonddal, hogy nem tudsz szexuálisan kielégülni. Mert az nagyon nem ugyanaz ám, mint kézzel, szájjal stb. Amikor sikerül egyazon pillanatban eljutni az orgazmusig a pároddal, az mindent felülmúl. A férfinak is! Õ sem ismert meg még emiatt egy csodálatos dolgot! Motiváld õt ezzel is, az én párom - bár 8 évvel idõsebb férfi nálam, velem élte át elõször ezt a csodát, és azt mondta, soha nem hitte, hogy létezik ilyen érzés. (Párkapcsolata és szex is már volt elõttem is.) Szóval a pasinak sem mindegy, hogy egy perc alatt vége, vagy hogy minden fázist kiélvezve a szeretkezés során, közösen eljuttok a csúcsra (egyszerre vagy sem, az már szinte mindegy is).
A kérdező hozzászólása: Nem megy, nálunk anatómiai probléma van. Akkor most már leírom mi a gond. (Igaz, ez nem a szex kategória). A férjemnek fitymaszûkülete van, 1 percig (se) bírja sajnos. Tulajdonképpen még életemben nem szexeltem egy igazit. A kapcsolatunk elején türelmes voltam, fiatalok voltunk, gondoltam majd belejövünk. Nem jöttünk, ennek ellenére dúlt a love. Amikor összeházasodtunk, volt egy olyan "rossz" gondolatom, hogy így úgyse fog majd összejönni a gyerek, majd ez "megoldja a dolgot", kénytelenek leszünk orvoshoz fordulni. Nem jött be, simán teherbe estem 2x is. Eltelt összesen 10 év, én türelmesen vártam, hogy majdcsak javul a helyzet, vagy eszébe jut tenni valamit az ügy érdekében. De nem. Pedig nem mondom, hogy önzõ lenne az ágyban, mert máshogy mindig kielégít, de valahogy nekem hiányzik az az érzés, hogy igazán egymásba gabalyodjunk testileg is és ne csak 1 percre. És képtelen vagyok mindezt szavakba önteni és elmondani neki. Pedig tudom, hogy nincs más megoldás, mert csak várok és várok, és belül õrlõdöm, és nincs kedvem nekiállni se a szexnek, mert tudom, hogy csalódni fogok. És emiatt egyre távolodom Tõle, és üresnek érzem a házasságunkat, pedig hát nincs is olyan nagy baj vele. Szóval muszáj lenne elküldenem orvoshoz, mert egy sima, fél órás mûtét lehet, hogy megoldaná minden bajomat. Csak az a rossz, hogy ez az ÉN bajom. Õ nem érzi ezt gondnak. Tetézi az egész hülye szituációt, hogy hihetetlen orvos és tû fóbiája van. Vérvételre se hajlandó elmenni. Hogy kérjem meg rá, hogy szike alá vesse magát? Miattam... Áááááá, úgy gáz ez ahogy van. Én meg gátlásos és nyúl vagyok. Azt hiszem levelet fogok írni. Pár hónap-év és össze is szedem majd a bátorságom.
Mi a konkrét problémád a szexen belül? Hátha így könnyebb lenne segíteni.
Írhatsz is. És ha egyszerûen kezelésbe vennéd? Kipróbálnál rajta új ötleteket? Meglepnéd valamivel?
Lehet "levelezni", ha így könnyebbnek érzed. a lényeg, hogy tudasd vele, ami benned van.
A kérdező hozzászólása: NEM SZÁNDÉKOZOM ELVÁLNI... Lehet, hogy nem volt egyértelmû, amit írtam. Csak egy kicsit el vagyok keskenyedve a romantika és nemi élet terén... Mint írtam, túl félõs vagyok errõl beszélgetni. Nem tudom hogyan lehetne belevágni egy ilyen beszélgetésbe. Mert hát nemigen beszélgetünk, ami szintén nagyon hiányzik. 2 gyerekkel, és egy szeretõ férjjel ellátva magányosnak érzem magam. És emiatt szégyellem is magam, mert sok nõ nagyon szeretne a helyemben lenni... Néha úgy érzem hiba volt rögtön az elsõ pasival összeházasodni. Erre a barátnõim mindig azt mondják, hogy nem jobb az se, ha a 4. vagy 5. pasival marad együtt az ember. Mindig van bennem egyfajta kíváncsiság, vagy elégedetlenség, vagy mifene. Na mindegy, igazából tisztában vagyok vele, hogy meg kéne beszélnünk a dolgot. A szex dolgot. Valamiért azt hiszem ez minden elégedetlenségemnek az oka :( Egy éve nem bírok a szemébe nézni, és belevágni ebbe a beszélgetésbe. Az nagyon gáz lenne, ha írnék neki egy "szerelmes levelet", amiben leírnám. És úgy adnám oda neki, hogy ott vagyok amikor elolvassa... Egyszerûen nem nyílik ki a szám, hogy elmondjam. Hihetetlen gátlás van bennem. És nem tudom miért.
Szerelmesnek lenni meg szeretni valakit nem ugyanaz!A szerelem csak pár hétig vagy hónapig tart míg szeretni valakit tudsz egy életen át.Lehet kapnál egy férfit, aki jó az ágyban, de a fogadat kiverné esténként, mert inna.Hidd el nincs olyan, hogy minden fasza legyen vagy ez vagy az.Azt, hogy mekkora bika a barátnõid férje, azt meg el ne hidd, meg hogy ide is kiírják, hogy napi kétszer háromszor szexelnek, ugyan már...., még heti se ennyi, pláne ahol gyerek is van már egy kettõ.Mintaapa, soha nem veszekszünk ez a kettõ legyen elõtted.Valahogy a szexet is meg tudod vele beszélni elvégre van tõle két gyereked, Isten éltesse õket!De ezért ne válj el.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a választ. Igazatok van, fel kell kötnöm a gatyát és megbeszélni a dolgokat. Sajna már nem elõször hallom az ilyet, hogy "házasok vagytok és nem tudtok beszélni róla?" Hát sajnos nem, túl gátlásos vagyok. 22-esnek írok privit :)

Terhes vagyok, de a párommal már nem vagyunk együtt. Megszeretném tartani, de félek, hogy egyedül nem tudnám felnevelni. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Nem vagyok abortusz párti! De! Lehet szerencsésebb lenne várni a gyermekáldással, és majd akkor vállalni gyereket, ha együtt vagy valakivel, szeretitek egymást és mindketten akarjátok!

Nem vagyok abortusz párti! De! Lehet szerencsésebb lenne várni a gyermekáldással, és majd akkor vállalni gyereket, ha együtt vagy valakivel, szeretitek egymást és mindketten akarjátok!
Ezért biztosan lepontoznak... De! Annyian kerülnek mostanában hasonló szituációba. Mindezzel együtt nagyon sokan házasságellenesek. Tudom, a legtöbben azt mondják, az csak egy papír, de azt akkor is átgondoltabban köti az ember. Tudatosabb döntés. Ha a házasság elõtti szexrõl is írnék, akkor meg esetneknek tartanának sokan. Mindezzel együtt: azt hiszem, nekem sosem lenne szívem megszakítani a terhességet. Persze sosem tudhatom, milyen helyzetekbe lehet kerülni. De attól félnék, sosem tudnám feldolgozni.
Esküszöm egyeseknek mennyi megfontolnivalójuk van... Ha a mi szüleink is azt nézték volna, hogy száz százalékosan mindent tudjanak megadni nekünk és csak abban az esetben vállaltak volna, lehet 4bõl 2 nem élne. Keveseknek adatik meg a hûderózsás anyagi helyzet, de abszolút szánalmasnak tartom, hogy ennyire normális az abortusz. Ha a gyereknek rossz kevesebb ruhával stb.-vel felnõnie, milyen lehet mikor kiszívják az anyjából? Szép!
Egyetértek az utolsóval. Tartsd meg, fel fogod nevelni! Nem a pénzen múlik csak, és attól még, h külön vagytok, tartásdíjat kell fizetnie.
Ne fontolgass!!!!Ha a Jó Isten megáldott vele te ne dobd el magadtól , szerintem....tudod a 3.babámat várom , nem mostanra terveztük sõt ilyen megélhetés mellett lehet soha nem vállaltam volna még egyet DE nem én döntöttem õ akart jönni Isten ezt az utat szánta nekem és nem tudnék azzal a gondolattal élni hogy megölöm a gyerekem mert nem jókor jön, mindig van valahogy, mindig van segítség mindig van jobb és ezek nem csak szavak hidd el nekem tudom mi az hogy nehéz, hisz jelzálog alatt a házunk, az Apehnál is tartozásom van de nehogy ezen múljon már az élet, hisz szeretni kell és igaz néha tudni nélkülözni de ha mégis megtartod megfogod tapasztalni mirõl is beszélek, mert akkormindig és mindig lesz kiért harcolnod , élned, soha nem leszel már egyedül!!!!!!Ezt tartsd észben!!:)
Ha van egy jó munkahelyed, anyagi biztonság, szülõi segítség, háttér akikre lehet számítani akkor biztos nem lesz gond, de ezek nélkül elég nehéz. Sokan még párban is küzdenek a mindennapok anyagi terheivel nem hogy egyedül egy babával.
Igen olyan felháborító hogy mindig csak az anyagiak, pedig hol van az attól amit egy gyerektõl kaphatsz???!!!Sokáig én is ideges voltam mert a kicsik már meg voltak mikor anyagi helyzetünk tönkre ment de ezzel én nem gondoltam hogy "kidobom" õket az utcára mert pl nem Pick szalámis kenyeret esznek vagy Adidas cipõben járnak, és ugye most meg jön a tesó akire meg abszolút nem számítottunk még sem fordult meg a fejemben egy pillanatra sem az abortusz....hát hol tart a világ hogy ha nincs pénz , megöljük a gyerekünk???áááá ezt nem szabadna így felfogni, minél kevesebbet kap a gyerek nagyobb korában annál jobban értékeli majd és nem a pénz fog neki számíani egy -egy embertársáben hanem a belsõ értékek, és nem a pénzért fognak vele barátkozni hanem azért amilyen.....
Én vagyok az utolsóelõtti-elõtti:D válaszoló. Egyetértek veled, utolsó! Nem is fér a fejembe, egyesek hogy képzelik amiket leírnak???? Komolyan... Szerintük jobb megöletni azt a babát, mint nehéz körülmények közé megszülni... SZÁNALMAS, legalábbis szerintem!
A kérdező hozzászólása: Félek, hogy nem tudnám felnevelni, de nem fogok hülyeséget csinálni. A gyerek nem tehet semmirõl ezzel tisztábba vagyok és szeretném is persze hisz csak az enyém, de viszont a szívem szakadna meg, ha látnám éhezni stb... Én is apa nélkül nõttem fel, de hála Istennek anyukám mindent megadott nekem és a tesomnak. Csak azt nem tudom, hogy mi legyen a párommal jöjjek vele össze a baba miatt?
Ha nem akarod elvetetni ne tedd, mindig van más megoldás.
Van munkahelyed? Van lakásod? Ha mar nem tudsz dolgozni, a táppénzed elég lesz a lakás fenntartására es a szükséges dolgok beszerzésére? Jogosult vagy tgyasra, GYEDre vagy csak a GYES es a csaladi 38e/hó bevételekre számíthatsz?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Megfontolom azokat amiket írtatok.
Gondold át a helyzetedet. Elõször is az anyagiakat: ha megszületik a pici, milyen ellátásra számíthatsz, mennyibõl fogtok élni, mennyi kiadásod van, lesz-e segítséged esetleg. A másik: nem biztos, hogy egyedül fogod felnevelni, fiatal vagy, bárkit találhatsz majd még.Akik együtt kezdik a gyermekvállalást, azoknak sincs garancia arra, hogy késõbb is együtt lesznek. Én nagyon abortuszellenes vagyok, a helyedben is biztos, hogy megtartanám, hacsak nem vagyok katasztrófális anyagi helyzetben, mert éheztetni nem akarnám a gyermekemet. Bárhogy is döntesz, a te döntésed, a te életed, gondold át, ne kapkodj el semmit. Nem tudom, hány hetes vagy, a 12 hétig lehet a baba sorsáról döntést hozni. Gondold át mindkét verziót, te hogyan szeretnél tovább élni, neked mi a fontos!
Gondold végig, hogy mi az, amit biztosítani tudsz majd a babának. Mindent be tudsz-e szerezni amellett, hogy magadat is el tudod tartani. Lesz-e segítség, vagy teljesen egyedül kell megbirkóznod ezzel. Minden lehetõséget számba kell venni ilyenkor...
Az én apám ott volt 9 éves koromig, de jóformán semmit nem tett le az asztalra, mindent anyukám intézett. Aztán mikor 9 voltam elváltak és azóta sem támogat. Én 22 éves vagyok, nem túl felnõtt, érett meg stb..de úgy tartom, hogy sokkal jobb ha egy szülõd van, aki szeret és ezt érezteti is veled, mint 2, de az egyik annyi, mintha ott sem lenne. Én csak a baba miatt biztosan nem jönnék össze vele. Az más, ha békülni akar és lelkileg meg mindenféle szempontból támogatni szeretne titeket és érdekli a gyereketek sorsa, de ha ez nincs meg benne, szerintem bõven elég ha fizet gyerektartást (azt nehogy elhagyd neki, hogy ne fizesse! segítsen csak rajtatok amennyire bír!!!) és nektek megvan, ami a mindennapokra szükséges.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!