Találatok a következő kifejezésre: Nem tudom mi mást (731 db)

Megütöttem a párom kislányát. Nagyon szégyellem magam miatta, de nem tudom, mi mást tehettem volna. Hogyan kellett volna kezelni a helyzetet?

Röviden:

Legjobb válasz: Féltékeny. A közösség (iskola) jó hatással van rá... Gondolom az anyuci nem hergeli ellenetek, de azért megkérdezném õt is, hogyan vélekedik a lánya a kis tesóról.

Féltékeny. A közösség (iskola) jó hatással van rá... Gondolom az anyuci nem hergeli ellenetek, de azért megkérdezném õt is, hogyan vélekedik a lánya a kis tesóról.
Kérdezõ, mi van veletek azóta? Hogy fogadta a kislány a testvért?
Fú, de kemény egy történet, pláne a további részletekkel, válaszokkal - engem is nagyon érdekel, hogy mi lett azután, pláne, hogy már hány ev telt el azóta... Legalább ha privátban megírnád, megköszönném. És én is azt mondom (a végletekig ütésellenes, a gyerekpszichológia iránt érdeklõdõ óvónõként), hogy a #12-es válaszoló a fogalmazta meg a legjobban: néha egy nem pofon nagyobb károkat okoz, mint egy pofon. Ez ugyanaz a példa, mint hogy érdekes módon az én kedvenc tanítónénim általánosban lekevert néha egy-egy taslit egy-egy kekeckedõnek, még nekem is, és ennek ellenére is a legkedvencebb tanárom maradt mindig is. És nem hiszem, hogy a mazochista hajlamai miatt, hanem mert semmibõl sem jó a szélsõségesség, így a soha pofon sem. És persze itt nehéz nagyon megmondani, hogy hol az ésszerû határ az elfogadható tasli és a bántalmazott gyerek kategóriája között... (és ezért, ha már választani kell, akkor tényleg inkább soha pofon, mint néha, de ebben a fenti helyzetben ez teljesen jóváhagyható). Remélem, nem ment a kapcsolatotok rovására, akár a férjeddel, és remélem, azóta a baba már egész kisgyerek! :)
Szia! Ha olvasod, mi történt veletek azóta? Milyen a kapcsolatotok a kislánnyal ill neki a féltestvérével?
A gyereknek szakember kell! Nem óvodapszichológus, hanem komolyabb. Ez a reakció még féltékenység esetén sem normális. Gyakorlatilag kontrollvesztett állapotba került, aminek oka van. Az adott helyzetben helyesen cselekedtél, mert ebbõl a sokkállapotból ki kellett mozdítani. Arra kérlek, hogy ne rá haragudj, mert õ csak egy gyerek nem szándékosan viselkedett így. Nekem gyanús, hogy traumatizálták ezt a kislányt, az okot igazságügyi pszichológus szakértõ derítse ki ne ti. Egy alkalom nem alkalom a pszichológusnál és az óvodapszichológusnak az ilyen esetekre nincsen kiképzése. Nála is a szorongás miatt fagyott le. Vannak szakmai eszközök, amivel ki lehet deríteni az okokat. Ha szakember kell, tudok ajánlani. Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, mert az adott szituban ezt kellett tenni, nem okoztál vele kárt neki. Egy szintén pszichológus
Én is gyerekekkel foglalkozom és a párom is. A pofon szerintem szükségszerû volt, és nem szabad, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen, mert a végén még Te fogsz pszichológushoz kerülni. Egész egyszerûen a lehetõ legjobbat tetted. (Gondolj bele, senki sem szereti, ha a gyerekétõl vért vesznek, ha van egy súlyos betegsége, mégis meg kell tennie, mert ez a helyes!) Néha fájdalmat okozunk, hogy hosszú távon jobb legyen a helyzet. Ezt bizony a nevelés része. A "hogy ki mondhatta neki" kérdést én nem erõltetném, mert csak a felnõttek között fog majd gyanakvást, üldözési mániát kiváltani. A gyerekek nem hülyék, felszednek ezt - azt, kombinálnak és végül hihetetlenül velõs vagy vicces dolgot is összeszedhetnek. Most ez jött ki. Nagyobb probléma, hogy nem tudod, mit kellene ezután tenni, mert félted a leendõ gyerekedet. Ha látványosan távolodsz, költözöl, kerülöd, csak megerõsíted, hogy valóban veszélyes rá a kis jövevény. Gyerekbántalmazás: másfél évtizede tanítok, és 3 évet mellette lakásotthonban (a nevelõotthon mai neve) húztam le másodállásba. Könnyen lehet tüntetni, meg okosakat beszélni a pofonokról, meg az ENSZ tüntetésekrõl, de higgyétek el, hatalmas különbségek vannak a gyerekbántalmazások (volt olyan gyerek, akit szó szerint mentettek a részeges kábszeres szülõk kezei közül), a jó idõben kapott szülõi/nevelõi/pedagógusi pofon és sajnos az idõben el nem csattant "szabadelvûségre fogott" pofon között (26 lakóotthonos gyerekem közül 21 ezért került be az otthonba, lett bûnözõ, 4 jogerõsen elítélve, 7 ügye folyamatban). Mentettél egy életet a hasadban, ez megér egy pofont. Bocsánat a rózsaszín álom rombolásáért! :)
Megnyugtatlak, totálisan helyes volt abban a pillanatban a pofon, egy percig ne zavarjon ez! Na igen a többi már nehéz ügy, a pszichológia nem olyan, mint az autószerelés, hogy elviszed és hopp lesz megoldás. (Gyakran még profi mûszerésznek is nehéz egy TVben megtalálni a hibát, pedig az csak egy primitív gép, nemhogy az emberi psziché esetén a pszichológusnak...) Hát, én azt mondanám, hogy rá kell feküdni kicsit a témára, esetleg pszichiáternek is megmutatni, meg kikérni több szakember véleményét, hogy mit tegyetek most!
Te semmiképp se menj el, pont a férjed miatt. Meg kell oldani, hogy máshol találkozzon a gyerekkel. Ha ennyire jó a viszony a kislány anyjával, akkor találkozzanak ott. Vigye el moziba, cukrászdába, állatkertbe, stb. Nem az a megoldás (sztem az a legrosszabb), hogy elköltözöl. Mit gondolsz, ebbõl mi jön le a kislánynak? Az, hogy bármit elér, hisz Téged, egy felnõttett is meg tud rémíteni, el tud üldözni. Pont azt kéne tudatosítani benne, hogy csak azt éri el, hogy megharagudtok rá, de nincs rátok hatással, nem ér el vele semmit.
A kérdező hozzászólása: Hát, az igazság az, hogy a kislány anyai nagyapja paranoid skizofrén volt, a gyógyszerek sem segítettek rajta, és végül öngyilkos lett még a kislány születése elõtt. Épp ezért vittük el a gyereket rögtön az eset után pszichológushoz, hogy kizárjuk nála a betegséget, de egyszerûen nem tudott mit kezdeni vele a szakember, mert egy árva szót sem szólt bent nála a gyerek. Az, hogy ott ült totál csendben, összeszorított szájjal egy órán keresztül, még sokkal ijesztõbb volt, mint a dühkitörése. Fogalmam sincs, mit tehetnék, holnap este is jönnie kéne hozzánk, de én annyira rettegek, hogy azon gondolkozom, elköltözöm addig, amíg megszületik a baba. Nagyon fáj nekem ez az egész, mert nagyon megszerettem az elmúlt 3 évben a kislányt, amióta ismerem, és eddig sosem csinált ilyet, sõt õ is nagyon szeretett engem. És most nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, nincs elég tapasztalatom és türelmem ahhoz, hogy kezelni tudjam ezt a szitut. Nem haragszom a gyerekre, de szabáyosan félek tõle, és tudom, hogy ezzel ártok a babának. De a férjemet viszont nagyon szeretem, nem akarom kizárni az élménybõl, hogy velem lehessen a terhességem utolsó 6 hetében. Ugyanakkor a lányától sem szakíthatom el, nem kérhetem arra, hogy egy darabig ne hozza át ide. Mit csináljak? Menjek vagy maradjak? Ha valaki tud bármilyen tanácsot adni, nagyon megköszönném.
Én nagyon nagyon ellenzem a gyerekbántalmazást, még a pofont is, DE ebben a helyzetben ez volt az egyetlen megoldás, úgyhogy nem ítéllek el!
Hát ez szörnyû, tõlem is kapott volna egyet :S Biztos hogy bújkál féltékenység a kislányban, csak nem értem miért ilyen hirtelen tört ki belõle. Meg ez a stílus totál ijesztõ :S Az elméjével minden rendben van?
A kérdező hozzászólása: A gyerek anyukája teljesen jól kezeli a helyzetet. Normális a viszonyunk, néha átjön hozzánk ebédre vagy vacsorára a párjával. Õ is várja a picit, még gyerekruhákat is kaptunk tõle, biztosan nem miatta van ez az egész. A párom szülei szintén alig várják az új unokát, ráadásul a volt feleséggel sosem szimpatizáltak, engem viszont a kezdetektõl lányukként szeretnek, tehát õket is kizárnám. A "másik nagyszülõk" az én szüleim, akik a férjem lányát saját unokájukként szeretik, imádják, halálra kényeztetik. Az anyuka szülei pedig nem is ismerik a kislányt, talán arról sem tudnak hogy a világon van, mert a hölgy egyáltalán nem tartja a szüleivel a kapcsolatot 17 éves kora óta. Az óvónõk szerint az oviban semmi baj nincs a gyerekkel. Ma elvittük az óvodai pszichológushoz, de a gyerek egyetlen szót sem volt hajlandó váltani a pszichológussal, egyetlen szó nélkül ült bent nála egy órát. Rajzolni sem volt ott hajlandó, semmit sem tudott vele kezdeni a szakember. Fogalmam sincs, mi történhetett, ki lehet a hunyó vagy hogy mit kellene csinálnunk. De nagyon megviselt az eset, és bár nem haragszom a gyerekre, de azóta szó szerint félek tõle. Tudom, hülyén hangzik, hogy rettegésben tart egy hatéves, de görcsbe rándul a gyomrom a gonolattól, hogy valamikor egyedül kell vele maradnom, vagy hogy késõbb amikor megszületik a pici, mit fog mûvelni vele. Nem lehetek a gyerekem mellett minden pillanatban a nap 24 órájában.
Én pszichológus vagyok, a legeslegmesszebbmenõkig ütésellenes (még unicef kampányokban is résztvettem), de azt mondom - soha nem mondtam még ilyet- hogy ez az a helyzet volt, ahol normális volt a reakciód. Számomra kizárt, hogy a gyerek önmagától produkálta ezt a reakciót. Anyukája nem szorong esetleg amiatt, hogy a volt párjának új élete van? Nagyszülõk...? Valahogy járjatok a végére, mert ez elég komoly.
Ilyet csak akkor csinál egy gyerek, ha valami történt vele. Vagy ti szedjétek ki valahogy belõle, vagy pszichológus.
*pszichológus
Én is lekevertem volna egy taslit. Ez semmiképp nem tolerálható, ejnye-bejnyével nem intézhetõ el. Annyira furcsa... Pszicológust a gyereknek! Tuti, hogy vmi történt vele.
Kérdezõ, ha majd erre jársz, erdekelne a torteneted folytatása, hogy milett veletek azota:)

6. os vagyok és nincs egy igaz barátnőm. Szoktak itt bandázni más suliból de hozzájuk nem tudok mivel odamenni. A suliban sem tudok mivel nem tudok mit mondani. Amúgy azt ne mondjátok h sportoljak mert sportolok és ott sincs. Miért van ez így?

Meg az osztályban mindenki kibeszéli a másikat..segítsetek kérlek..hogy szerezzek barátokat?

Legjobb válasz: Na hát 6.-ban akár én is kiírhattam volna ezt a kérdést. Tök ugyanez. Még sportolni is jártam. Nekem az volt a szerencsém, hogy 6 osztályos gimibe mentem és ott voltak normálisabb lányok is, meg megismertem egy csomó új embert, lett 2 nagyon jó barátnõm, addig azt sem tudtam, mi az a barátság, tök fura volt ezt úgy 13 évesen megtapasztalni :D Segíteni nem tudok, de ha te is elmehetnél 6 osztélyosba (vagy másik suliba) szerintem találnál barátokat.

Na hát 6.-ban akár én is kiírhattam volna ezt a kérdést. Tök ugyanez. Még sportolni is jártam. Nekem az volt a szerencsém, hogy 6 osztályos gimibe mentem és ott voltak normálisabb lányok is, meg megismertem egy csomó új embert, lett 2 nagyon jó barátnõm, addig azt sem tudtam, mi az a barátság, tök fura volt ezt úgy 13 évesen megtapasztalni :D Segíteni nem tudok, de ha te is elmehetnél 6 osztélyosba (vagy másik suliba) szerintem találnál barátokat.
Én 8 osztályos gimibe járok.igazándiból én is 6.os vagyok, 5.ig nem volt egy "igazi" barátom, igaz voltak akikkel lóghattam, de most tudtam igazán beilleszkedni:van egy csomó barátom, stb. Azt ajánlom próbálj beszélgetni mindenkivel, viccelõdj nem fontos hogy lány legyen az illetõ fiúkkal is barátkozhatsz
A kérdező hozzászólása: Hát, már csak azt tudom remélni, hogy 'érettebbek ' lesznek 7.-be :/ gimibe azért nem megyek mert végig csinálom az általánost és utána már más városba megyek .. ez már biztos :// de azért köszönöm a válaszokat :) ) ( amugy ma volt programom egy lánnyal , remélem vele jóba leszek)

Az lenne a gondom hogy a 2 mellem valahogy nagy, nem tudok mit csinalni, csak 17 eves vagyok (fiu) es nagyon ciki masok elott ha latjak a testem, meg mar polon keresztul is latszik! Sovány) mi a megoldás?

Legjobb válasz: keress egy másik orvost, akár még egy harmadikat is. ha már több orvos mondja ugyanazt... hát nem tudom mit egyél, DE: azért mondom, hogy keress másik orvost, mert én meg úgy jártam, hogy amikor fél éves volt a kislányom, megjelent a fején egy piros csíkocska, mintha megkarcolta volna... aztán egyre nõtt. azt mondta a gyerekorvos: anyuka, ez fel fog szívódni... Aztán csak egyre nõtt, elvittem szakorvoshoz. Meglátta, és szinte felsikított, hogy: EZT AZONNAL MEG KELL MÛTENI! Na, szóval ennyit errõl! Menj el másik dokihoz is!

keress egy másik orvost, akár még egy harmadikat is. ha már több orvos mondja ugyanazt... hát nem tudom mit egyél, DE: azért mondom, hogy keress másik orvost, mert én meg úgy jártam, hogy amikor fél éves volt a kislányom, megjelent a fején egy piros csíkocska, mintha megkarcolta volna... aztán egyre nõtt. azt mondta a gyerekorvos: anyuka, ez fel fog szívódni... Aztán csak egyre nõtt, elvittem szakorvoshoz. Meglátta, és szinte felsikított, hogy: EZT AZONNAL MEG KELL MÛTENI! Na, szóval ennyit errõl! Menj el másik dokihoz is!
Szerintem orvoshoz kellene menned, lehet valami hormonzavar! De nem akarlak megíjeszteni, lehet hogy tévedek, de orvos nem árt ha lát.
A kérdező hozzászólása: látott is, azt mondták le fog menni, de nem megy le! már2 éve nõl!! HElp me please!
A kérdező hozzászólása: valaki please, help me!!!
Kezdj el konditerembe járni, fél év alatt gyonyoru kerek mellizmokat tudsz magadnak varázsolni és akkor nem fog látszani.
Hy! Volt errõl egy dok. film vmelyik csatornán, férfiak nõi(es) mellel. Nem akarlak elkeseríteni, de ott az volt, hogy akinek lemûtötték, visszanõtt :( ! Volt egy kigyúrt, nagyon izmos manus, aki fõleg ezért kondizott, kõkemény mellizmokkal, és mégis ott volt rajta a kis nõies rész. Aztán volt olyan is, akinek a barátnõje erre izgult rá. Na de ez csak a film volt, szerintem ha megnöveszted a mellizmod, a zsír nyilván "kiég" alóla.


Van olyan, hogy valaki egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy melyik lány kell neki? Az egyikkel régi kapcsolat 7 éves a másik kb fél éve tart, de nem tudja mi legyen. Van ilyen vagy csak fél szakítani?

Legjobb válasz: Szerintem nincs olyan, hogy nem tudja eldönteni. Olyan van, hogy nem akarja eldönteni. Fél attól, hogy mi lesz, ha rosszul dönt, mi lesz ha a másiktól többet kapott volna, és még ezernyi oka lehet, amitõl fél. Akik így élnek, rendszerint azt gondolják, hogy nem az õ kezükben van az életük, hanem az csak úgy történik velük. Ez rengeteg csalódáshoz fog vezetni az életben, mert rengeteg elvárás van és csak reagálnak a külsõ eseményekre. Ha el akarja dönteni az illetõ, akkor majd eldönti, addig pedig mindenféle kifogást fog találni, hogy ne kelljen, vagy megvárja, míg valamelyik a két lány közül megelégeli, és kiadja az útját és akkor továbbra is maradhat a körülmények áldozata. Ugyanaz a sztori, csak más köntösben. Amíg nem veszi ezt tudomásul, addig ilyen életet fog élni. Sok sikert!

Szerintem nincs olyan, hogy nem tudja eldönteni. Olyan van, hogy nem akarja eldönteni. Fél attól, hogy mi lesz, ha rosszul dönt, mi lesz ha a másiktól többet kapott volna, és még ezernyi oka lehet, amitõl fél. Akik így élnek, rendszerint azt gondolják, hogy nem az õ kezükben van az életük, hanem az csak úgy történik velük. Ez rengeteg csalódáshoz fog vezetni az életben, mert rengeteg elvárás van és csak reagálnak a külsõ eseményekre. Ha el akarja dönteni az illetõ, akkor majd eldönti, addig pedig mindenféle kifogást fog találni, hogy ne kelljen, vagy megvárja, míg valamelyik a két lány közül megelégeli, és kiadja az útját és akkor továbbra is maradhat a körülmények áldozata. Ugyanaz a sztori, csak más köntösben. Amíg nem veszi ezt tudomásul, addig ilyen életet fog élni. Sok sikert!
Van. Egy barátom úgy döntötte el, hogy melyik lány kell neki kettõ közül, hogy mérlegelni kezdett. Melyik lánytól mit kapott. Most nem a testi dolgokra gondolok, hanem a lelkiekre. És nem máról holnapra tudta eldönteni, és ez fontos, nem szabad az ilyen döntéseket nyomás alatt meghozni. Egyszer együtt mentünk haza, és beszélgettünk, akkor mondta, hogy most nem kell neki kapcsolat. Rá kb 2 hónapra aztán összejött az egyik lánnyal a kettõ közül. Késõbb mesélte el nekem, hogy mi alapján döntött, ezt írtam le fentebb. Szerintem így, mérlegeléssel lehet eldönteni, ha az érzelmek már úgyis megvannak mindkét lány felé. Az idõ pedig, ami alatt meg tudja hozni a döntést, egyénenként változó..

Nem tudom mit tegyek! Suli és munka? (Tudom nem ide tartozik a kérdés, de hiába tettem fel egy másik témánál nem kaptam rá választ, talán itt többen vannak és kapok választ is. )

Tavaly érettségiztem,de akkor nem tudtam eldönteni,hogy hova jelentkezzek.Gondoltam,majd idén,de a változások miatt(keretszámok,stb.)nem valószínű,hogy bejutnék államilag támogatott helyre.Szóval volt egy évem,megcsináltam a jogsit és arra gondoltam,hogy hamarosan el kezdek egy angol nyelvtanfolyamot.Szeptemberben pedig beiratkozom egy esti suliba és el végzek egy felsőfokú képzést,ami 2-éves.Itt szombatonként lesz tanítás.Közben pedig szeretnék elmenni dolgozni is.De mi van ha nem megy majd a kettő együtt?Hogy dolgozok egész héten szombaton pedig suliba menjek.És mikor fogok így tanulni?Nem tudom,hogy mit tegyek.Szeretném elvégezni ezt a képzést,de néha úgy gondolom,hogy nem csinálom meg csak a nyelvtanfolyamot és utána el megyek dolgozni.Szívesen ki mennék külföldre is,de a barátom nem szeretne kijönni,mert neki viszonylag jól fizető munkája van az itteni viszonyokhoz képest,bár napi 10-14-órát is dolgozik.Soha nem tudni mikor ér haza.Szóval nem tudom mit tegyek!Tanuljak vagy dolgozzak?Vagy felesleges elvégezni a felsőfokú képzést és inkább 2 nyelvből nyelvvizsgázzak majd?Nem tudom,hogy mit kellene csinálni!

Legjobb válasz: Az embernek van egy nagyon erõteljes eszköze, mégpedig az intuíció. Tedd, amit a szíved diktál és amit szeretnél és bízz benne, hogy ez az elõnyödre válik majd. A helyedben megpróbálnám azt a képzést. Elvégre ha meg sem próbálod, talán bánni fogod egész életedben. Így meg, ha teljesen más irányt vesz is majd az életed, a tapasztalataidat biztosan ki tudod majd használni.

Az embernek van egy nagyon erõteljes eszköze, mégpedig az intuíció. Tedd, amit a szíved diktál és amit szeretnél és bízz benne, hogy ez az elõnyödre válik majd. A helyedben megpróbálnám azt a képzést. Elvégre ha meg sem próbálod, talán bánni fogod egész életedben. Így meg, ha teljesen más irányt vesz is majd az életed, a tapasztalataidat biztosan ki tudod majd használni.
Munka utána ha 1-2 órát rászánsz a tanulásra, és jó "fejed" van akkor nem lesz gondod a tanulással. Ha pedig külföldre használható nyelvtudást akarsz akkor egy nyelvet tanulj, mert még a felsõfokú megszerzése után is ha kimész, nagyjából semmit nem fogsz megérteni a kinti beszédbõl(tapasztalat). Egyéni vélemény, de ha nekem lehetõségem lenne egy jó kinti állásra nem és a csajom nem lenne hajlandó jönni, akkor is kimennék, ez olyan lehetõség amit nem szabad kihagyni. Kint is találsz annyi pasit magadnak amennyit akarsz, viszont megalapozhatod vele az életed, az itthoni helyzettel szemben.
"De mi van ha nem megy majd a kettõ együtt?" Menni fog. Van aki ezt család mellett csinálja. Nem könnyû, de most van lehetõséged, használd ki. Barátnõm egyetemre járt, mellette dolgozott. Amikor terhes lett, megijedt, hogy ezt hogy bírja majd a babával. Megszületett a gyerkõc, és csinálta. Aztán megint teherbe esett, azon gondolkozott, hogy hogy is lesz ez... tanul, dolgozik, ott egy gyerek... és most még egy. Aztán amikor mentem hozzájuk, mutatta mit gobleinezett... Szóval ügyes beosztással és nem síránkozva, de menni fog, csak higgy magadban!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat!Sokat segítettek.Mert itthon akárhányszor felhozom ezt a témát általában azt mondják, hogy neked kell tudni mit szeretnél.De éppen azért kérek tanácsot, hogy valami hasznosat mondjanak. A lényeg, hogy végig kell csinálnom azt amit szeretnék és nem a könnyebbik utat választani.
Az én barátom is hasonló helyzetben van, azzal a kivétellel, hogy most is dolgozik. Távoktatásos képzésre jelentkezett, és majd a munkájából szerzett pénzbõl fogja finanszírozni a tandíjat. Én aggódok miatta, hogy nagyon ki fog fáradni, mert csak a munka mellett is sokszor hulla szegény, de õ nagyon akarja (más választása nem nagyon volt sajnos). Õ bízik magában és nagyon elszánt. Szerintem is ez a titka, hogy akarni kell.
WhaT The FuCk??????
A kérdező hozzászólása: Az a sszemély egy fiu!
menj oda hozzá és smárold le, aztán majd lesz ami lesz ha meg azt mondja, hogy bocs nem akarja, akkor legalább szerencséd van mert utána ha elmondtad volna neki, hogy a másik lány nem szereti, és emiatt jöttök össze akkor meg azon rágódnál késõbb, hogy nem e 2. leszel nála mindig
A kérdező hozzászólása: Hát nem tudom lesmárolni a másik meg azt tuggya h nem szereti a másik lány és nem tudom mi tegyek :(
nem tudod lesmárolni? az mit jelent?
A kérdező hozzászólása: Hát le tudom csak még 12 vok ö még 14 és kanos
ja... akkor nem mondtam semmit azt hittem idõsebb vagx
A kérdező hozzászólása: Gondoltam xDDD

3 hetes babámat igény szerint szoptatom, és mivel nagyon sokszor csak cumizik a mellemen, szinte állandóan rajtam van, nem tudok semmi mást csinálni. Mikorra áll be valami rendszerre?

Aki igény szerint szoptatott, de már nagyobb a babája, légyszi írja le a tapasztalatait... Ráadásul a véd?n?m is beparáztatott, hogy többet kéne alkalmanként szopnia, és ritkábban. Irigylem azokat az anyukákat, akik 3 óránként tudnak szoptatni.. Nekem úgy b?g, ha elveszem a cicir?l, hogy reményem sincs, hogy hetek alatt beállna valami rendszerre, ezért kéne vmi megnyugtató tapasztalat.

Legjobb válasz: Szia, Ugyanebben a cipõben voltam én is, kérdést is írtam ki a dologról. Egy biztos, minden baba más, de hogy megnyugtassalak (nekem is eléggé felõrölte az idegeimet anno) én babám most 8 hetes lesz szerdán és ha nincs front akkor 3-4 óránként eszik :)) Pedig pár hetes korában még õ is állandóan rajtam lógott volna. Ahogy növögetnek és elkezdi érdekelni õket a külvilág, egyre inkább találnak más szórakoztató, örömet okozó dolgot is a világban mint a szopi, tapasztalat :) Enyém 1 hete kezdett el direkbe mosolyogni a dolgokra, élvezi a mozgó tárgyakat, a zenélõ játékokat nézegeti, tehát ha sír hogy megint komfortszopizni akarna, akkor lekötöm a figyelmét.. Én is igény szerint szoptatok mert akkor szoptatok amikor éhes, nem pedig megrögzötten 3 óránként, de már meg tudom különböztetni amikor valóban éhes attól amikor azért sír mert cicizni szeretne.

Szia, Ugyanebben a cipõben voltam én is, kérdést is írtam ki a dologról. Egy biztos, minden baba más, de hogy megnyugtassalak (nekem is eléggé felõrölte az idegeimet anno) én babám most 8 hetes lesz szerdán és ha nincs front akkor 3-4 óránként eszik :) ) Pedig pár hetes korában még õ is állandóan rajtam lógott volna. Ahogy növögetnek és elkezdi érdekelni õket a külvilág, egyre inkább találnak más szórakoztató, örömet okozó dolgot is a világban mint a szopi, tapasztalat :) Enyém 1 hete kezdett el direkbe mosolyogni a dolgokra, élvezi a mozgó tárgyakat, a zenélõ játékokat nézegeti, tehát ha sír hogy megint komfortszopizni akarna, akkor lekötöm a figyelmét.. Én is igény szerint szoptatok mert akkor szoptatok amikor éhes, nem pedig megrögzötten 3 óránként, de már meg tudom különböztetni amikor valóban éhes attól amikor azért sír mert cicizni szeretne.
A kérdező hozzászólása: Köszi, ez tényleg megnyugtató. A te kérdésedet, és a rá kapott válaszokat nem tudnád belinkelni?
Én is igény szerint szoptatok. Ma már 18 hónapos a fiam. Eleinte õ is sokszor volt cicin, sõt, egy étkezés nála 65 percig is eltartott. Fárasztó volt és kezdetben még fájdalmas is a szoptatás, de hamar belejöttünk mindketten. Automatikus kialakult, hogy 3 óránként sírt fel kajáért. Már nem emlékszem, mennyi idõ alatt értünk el idáig, de szerintem kb. 2 hónap alatt alakult ki a rendszer. Persze még akkor is egy óráig volt mellen, de már óramû pontossággal kérte 3 óra múlva újra. Nyugi! Be fog állni nektek is. :)
Szia nekem 7, 5 hetes a babám, és mi is így kezdtük, állandóan csak a cicimen lógott. Kb egy hónapig, azt hittem soha nem lesz ez már másképp, aztán elkezdett kb 2 óránként enni és most egy hete már nagyjából átálltunk a 3 óránkénti etetésre. Kitartás nemsokára jobb lesz hidd el
Én is azt gondoltam, hogy állandóan növekedés ugrásunk van, sokszor volt óránként kaja, fõleg nyári melegben. 3 hetesen meg pláne azzal foglalkozik a babád, hogy növelje a mennyiséget. Ha Ti is olyanok vagytok, mint, mi, akkor sokszor lesz ilyen ugrás, aztán lazul a dolog, és "csak" 2-4 óránként kér. Pár hetes szakaszok lehetnek. Ne add fel, szerintem ez a titka a sok tejnek, 13 hónapig szoptattam a fiam, 7 hónapig csak tej volt.

Van két kisfiam egyik 3 és fél éves, az előző kapcsolatomból, a másik 3 hónapos lesz, a mostani páromtól. Két-három hete nagyon megromlott a kapcsolatunk, a veszekedések mindennapossá váltak.Nem tudom mit tegyek! Mit tennétek a helyemben?

Most albérletben lakunk,de folyamatban van egy ház vételünk.Szóval jól összevesztünk,és el?ször megállapodtunk,hogy kivesz egy albérletet,a gyerekeknek és nekem,aztán felajánlotta azt a megoldást,hogy megvesszük a házat,odaköltözünk,együtt élünk,de mégis külön.Megegyeztünk abban,hogy lezártuk a kapcsolatunkat,és a gyerekek miatt együtt maradunk.Nem érzek már szerelmet,de mégis ha arra gondolok,hogy más n?t ölel,csókol,szeret,akkor úgy érzem megbolondulok!Sok hibát követtem el,de soha nem csaltam meg,és most is azt mondom,hogy soha nem kell már más,de neki szerintem hamarosan lesz valakije,és nem tudom,hogy hogyan tudom ezt elviselni.Azt is elviselem,hogy ne szeressen,ne érjen hozzám,hogy nem akar t?lem semmit,de azt nem bírom,hogy esetleg mással van,és haza jön mit aki jól végezte dolgát!Mit csináljak?Szükségem van társra,és ?rá,mégha csak ilyen módon is.Nem tudnék már mással együtt lenni,f?leg nem szerelemb?l.Fontosak a gyerekeim,a nagyobbik fiamnak sem volt apukája,nem akarom,hogy a kisebbiknek se legyen.Nagyon jól bánik a gyerekekkel,szereti ?ket,még a nagyobbikat is,mintha a sajátja lenne.Nem tudom mi legyen!Most frissek a sebeink,lehet,hogy majd id?vel egymásra találunk újra?Vagy költözzünk külön még most?Félek az egyedüllétt?l,f?leg két gyerekkel.Dolgozni még nem tudok,mert nagyon pici a baba.Szükségem van rá minden téren,csak nem tudom hogyan gy?zzem le a féltékenységem!Karácsonykor megy a haverjával bulizni,és a haverja olyan,hogy beleviszi mindenféle n?zésbe.Én meg majd otthon b?gök,és rettegek,meg meg?rülök a gondolattól,hogy lehet,hogy épp más n?t csókol!Tanácstalan vagyok,de azt tudom,hogy így vagy úgy magam mellett akarom tudni!

Legjobb válasz: A hazvetelt ha meg meglehet, akkor akadalyozzatok meg szerintem, es maradjatok az alberletben ahol vagytok. Koncentralj a gyerekekre, mert szerintem elegge a pasikkal vagy inkabb elfoglalva. Ok, hogy mindenkinek tarsra van szuksege, ez az elet rendje, de azert en ugy gondolom, hogy egyik kapcsolatbol mesz a masikba, es ez meg nem is akkora nagy tragedia, hanem a rossz az az egeszbol, hogy mindegyikbol szuletik gyermeked. En a helyedben soha tobbet nem szulnek mar, mert a levet a gyerekek isszak meg annak, hogy tegedet boldogan nem latnak. Sirsz, ideges vagy gondolom, es boldogtalan. Igy gyereket nevelni felelotlenseg, es nem tudom mi volt az, amit irtal, hogy sokat hibaztal te is. Remelem tanultal a hibaidbol mar, es figyelsz jobban a gyerekekre, mert idegileg, lelkileg tonkre fognak menni! Maradjatok az alberletben, es majd meglatjatok hogy alakul a dolog, de kozosen hazat nehogy vegyetek. Ha tovabbra is veszekedtek, akkor koltozzetek kulon!

A hazvetelt ha meg meglehet, akkor akadalyozzatok meg szerintem, es maradjatok az alberletben ahol vagytok. Koncentralj a gyerekekre, mert szerintem elegge a pasikkal vagy inkabb elfoglalva. Ok, hogy mindenkinek tarsra van szuksege, ez az elet rendje, de azert en ugy gondolom, hogy egyik kapcsolatbol mesz a masikba, es ez meg nem is akkora nagy tragedia, hanem a rossz az az egeszbol, hogy mindegyikbol szuletik gyermeked. En a helyedben soha tobbet nem szulnek mar, mert a levet a gyerekek isszak meg annak, hogy tegedet boldogan nem latnak. Sirsz, ideges vagy gondolom, es boldogtalan. Igy gyereket nevelni felelotlenseg, es nem tudom mi volt az, amit irtal, hogy sokat hibaztal te is. Remelem tanultal a hibaidbol mar, es figyelsz jobban a gyerekekre, mert idegileg, lelkileg tonkre fognak menni! Maradjatok az alberletben, es majd meglatjatok hogy alakul a dolog, de kozosen hazat nehogy vegyetek. Ha tovabbra is veszekedtek, akkor koltozzetek kulon!
Szia! Megkérdezhetném hogy a párod hogy vélekedik a helyzetrõl? Õ egyszerûen belement, vagy õ kezdeményezet? esetleg te akartad hogy abbamaradjon a kapcsolatotok?
Nem érted. Itt már nem te vagy a fontosabb, hanem a gyerekeid nyugalma. Ha azt akarod, hogy felnõttként szemrehányást tegyen neked, hogy miért vállaltad õket, ha nem törõdtél azzal, hogy nyugodt légkörben nõhessenek fel, és megkíméld õket a szülõk konfliktusaitól, akkor csináld így, gondolom, jól fog esni 15-20 év múlva, hogy "nem voltál jó anya". Igen, kell az apa a gyereknek, de azt külön fedél alatt élve is megkaphatják. Hidd el, rosszabb folyamatos stresszben felnõni, mint külön a szülõtõl, de legalább nyugiban. Én ma reggel is arra ébredtem hajnalban, hogy a szüleim veszekednek. Mondhatom "szuper" volt ezt hamarabb meghallani, mint a madaraim csivitelését.
Ezt a féltékenykedést verd ki a fejedbõl, ha külön akar lakni, annak megvan az oka.Semmit nem tudsz tenni ebben a helyzetben, nem tudod megakadályozni, hogy mással jöjjön össze.Én szintén ebben a helyzetben voltam, tudom mit érzel!De sikerült tovább lépnem és azóta férjnél vagyok, a férjemmel imádjuk egymást és imádja az én két gyermekemet is!Lépj túl rajta, mert a gyerekek látják kárát!
Hidd el, nem fogja mardosni a féltékenység. De ez így hosszú távon nem fog mûködni. Ebben én most mernék fogadni, és a lottó fõnyereményét is rá merném tenni.
Csak a gyerekek miatt együtt maradni a legnagyobb hiba, amit elkövethettek a gyerek kárára. Inkább költözzetek teljesen külön és éljetek teljesen külön, mint hogy a gyerek stresszben nõjön fel, és a fejetekhez vágja, hogy miattatok lett "idegroncs". (egy "gyerekek miatt együtt maradt" pár idõsebbik gyereke, akinek már elfogyott az ereje, és nagyon elege van a szülõkbõl)
A kérdező hozzászólása: Nem akarok több gyereket, és azt hiszem egy kicsit félreértettél.Nem akarok más férfit a páromon kívül, mert nagyon szeretem, bár talán a szerelem elmúl, de ki tudja, még újra lángra lobbanhat egyszer.Hibáim közt szerepel, hogy nem foglalkoztam vele úgy és annyit amennyit kellett volna, a szexuális életünk már egy nagy nulla volt, mert nem kívántam magát a szexet.Volt hogy sokat költöttem a kelleténél, mert így akartam pótolni a boldogságot talán, nem tudom.Na mindegy, ezt azt egészet talán csak az érti meg aki volt, vagy van hasonló helyzetben, és nem gyerekként, hanem anyaként, nõként.
A kérdező hozzászólása: A gyerekeim a legfontosabbak, épp azért nem szeretném ha apa élkül nõnének fel.Nekem sem volt apám, tudom milyen.
A kérdező hozzászólása: A párom akarta, hogy vége legyen, vagyis hogy ha együtt is élünk, akkor is külön.Én csak úgy akarok így élni, ha tudunk normális emberi hangon beszélni egymással és veszekedés nélkül, ezzel talán nem is lesz baj, csak megszokni ezt a helyzetet nem könnyû!Meg valahogy azt nem akarom, hogy más nõvel legyen!Úgy állapodtunk meg, hogy ha nem tudunk normálisan így együtt élni akkor külön megyünk.Ha mûködik, veszekedések nélkül, akkor azt gondolom, hogy nem teszek rosszat a gyerekeimmel, és nem hinném, hogy ettõl szar anya lennél.Csak azt szeretém, ha családban nõnének fel.És igen, valamennyire függök tõle, hisz nem tudok dolgozni, így elég nehéz lenne megélni két gyerekkel, abból a pénzbõl amit utánnuk kapok.Azt szeretném, ha meg lenne mindenük, és nem szenvednének semmiben hiányt, sem apában, sem másban!Ez olyan nagy bûn?! Valóban magamat okolom, hisz tényleg hibás vagyok, bár tudom, hogy egy hibás sosincs!Most azt találtam ki, hogy ha õ elmegy bulizni karácsonykor, akkor én meg szilveszterkor megyek, õ meg marad a gyerekkel.Beleegyezett, de talán majd akkor éjjel én is hiányzom neki, és majd mardossa a féltékenység remélem, ha meg nem akkor tényleg elmúlt már minden.

Kedves ismerősöm bajban van. A másik gyermekvédelmit-aminek nem tudom mi a neve- meg tudja igényelni, megkapná? Mit kellene a papírra írnia?

Gondolom meg kellene indokolnia,hogy miért kéri.Egyedül van a gyerekeivel,a lakásfenntartásit és a rendszeres gyermekvédelmit megigényelte már a másikat nem tudja,hogy megkapná e,így még nem kérte ki a nyomtatványt. A nyár elmegy Nekik,sz?ken,de be tudja osztani a pénzt,de a téli tüzel?re nem tud félre tenni,télen sem fogja tudni megvenni.

Legjobb válasz: Nincs másik. Olyan van, amit egy évben max háromszor lehet igényelni, és akkor kapja meg, -ez egyébként a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás-ha a létfenntartást súlyosan veszélyeztetõ körülmény áll fenn. Azért megpróbálni érdemes. Pár ezer forintra lehet számítani.

Nincs másik. Olyan van, amit egy évben max háromszor lehet igényelni, és akkor kapja meg, -ez egyébként a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás-ha a létfenntartást súlyosan veszélyeztetõ körülmény áll fenn. Azért megpróbálni érdemes. Pár ezer forintra lehet számítani.

4éve vagyok együtt a barátommal. Nagyon szeretem/szerettem. Nem tudom eldönteni, most jött egy másik személy is, aki udvarolgat, beszélgetünk. Nem tudom, mit érzek a barátom iránt! Szerintetek a másik fiú iránti"vágyam"csak hirtelenfelindulás?

16 éves koromtól vagyok együtt a barátommal. csók kivételével számomra mindenben ? az els?! nagyon szeret(t)em. lehet csak azért érdekel a harmadik, mert még nem volt más az életemben? nem tudok dönteni, kit vagy mit szeretnék! félek, hogy rosszul döntök!

Legjobb válasz: ha nagyon szereted a jelenlegit, jó a kapcsolat, akkor az újat küldd a picsuba

ha nagyon szereted a jelenlegit, jó a kapcsolat, akkor az újat küldd a picsuba
A kérdező hozzászólása: pont ezaz, hogy nem tudom, hogy tényleg szeretem vagy már csak a megszokásból vagyunk együtt! olyan döntést meg nem akarok hozni, amit késõbb megbánnék!!! :S
Amíg nem leszel tisztában az érzéseiddel véletlenül se tegyél a harmadik fél felé lépést, hátha csak egy hullámvölgybe van a kapcsolatotok. Ezt szépen magadban meg kell rágnod és eldöntened, hogy mit szeretnél.
Nha velem ezt megcsinálta egy csaj. És erröl nagyon negativ élményeim vannak. Miért is engedted be a harmadikat?? Miért a harmadikkal besélgetsz a pasid helyett??? Az a pasi valoszinüleg a bugyid vonzza és annyira nem tisztel h van pasid. és te bedölsz neki. A pasid aki az egész tinikorát neked adta eldobnád egy ilyenért. Már bocsi de ez nekem a tapasztalataim miatt undorito. Nehogy azt hidd h jobb lenne. exem is elhagyott ugyaneddig voltunk együtt ugyaigy és most kinszenvedés az élete:D És miért??? mert egy másik mindent igért neki. Igérni könnyü teljesiteni már senki nem akarja.
A kérdező hozzászólása: nem tettem eddig semilyen lépést a harmadik felé, csak beszélgetünk meg bókolgat! az a baj nálunk, hogy nekem hiányzik, hogy szeressenek! mivel a barátom nem mindig( sõt a 4 év alatt, talán csak az elején) mutatta ki az érzéseit. hiába mondom neki, 2 napig szeretget utána meg semmi.. sõt rátesz egy lapáttal, hogy most 200kmre van tõlem.. :( NEM AKAROM megcsalni!! de lehet, csak tényleg mélyponton vagyunk! nem akarok felelõtlen döntést hozni.
Akkor ülj le a pasiddal beszélgetni és nyomosan fejtsdd ki h mi lesz ha nem változtat. Szerintem megérdemel ennyit és ha nemmegy akkor hagydd el és csak utána engedd h udvaroljanak neked.
Elõbb vagy utóbb jön valaki és nálad pont most jött. Butaság lenni egy 4 éves kapcsolatot eldobni. Felejtsd el az új udvarlódat, mert csak hülyít téged! Nincs olyan, hogy nem tudod elfelejteni. Legyél hûséges! A pároddal nem léptél tovább hanem még mindig csak jártok és így teljesen mindegy, ha 20 évig is együtt lennél vele, mert csak jártok. Persze, hogy egy kicsit meginogtál, de akkor tegyél ellene. Ne egy flörtölgetõs után fuss aki nem tiszteli, hogy van párod.
Igen, egy beszélgetés nem ártana a pároddal, hátha megoldódna a gond. Azt pedig tényleg számításba kéne venned, hogy a másik srác csak a bugyidat akarja leimádkozni rólad. Ha nem akarod megcsalni, illetve elhamarkodott döntést hozni, akkor bõven érzel még iránta valamit, csak valami gubanc került közétek.
A kérdező hozzászólása: köszönömszépen mindenkinek a kommentelést! sokat segítettetek!! :)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!