Találatok a következő kifejezésre: Nem jövök a párom anyjával, (1 db)

Nem jövök ki a párom anyjával, ez kezd rámenni a kapcsolatunkra, amit nem akarok! Mit tehetnék?

Legjobb válasz: A legjobb ilyenkor szerintem a csend es a tisztelet. Egyikbe sem lehet belekotni. Ha nem akarod elvesziteni a parodat, vigyazz a szadra es tegy ugy, mintha tok termeszetes lenne, hogy olyan szemet amilyen. En igy jartam a volt pasim legjobb haverjaval - nekunk tonkre is ment a kapcsolatunk amire utolag azt mondom, meg jo...a Minnel naivabban alltam a dolgokhoz, annal idegesebb volt az pasi...a vegen bizonyitottam, hogy szarhazi, de ez igazabol nekem volt megkonyebbules.

A legjobb ilyenkor szerintem a csend es a tisztelet. Egyikbe sem lehet belekotni. Ha nem akarod elvesziteni a parodat, vigyazz a szadra es tegy ugy, mintha tok termeszetes lenne, hogy olyan szemet amilyen. En igy jartam a volt pasim legjobb haverjaval - nekunk tonkre is ment a kapcsolatunk amire utolag azt mondom, meg jo...a Minnel naivabban alltam a dolgokhoz, annal idegesebb volt az pasi...a vegen bizonyitottam, hogy szarhazi, de ez igazabol nekem volt megkonyebbules.
Az utolsó hozzászóló vagyok azt ki is felejtettem , hogy mikor elmondtuk anyósnak a 180fõt azt mondta h az én rokonaimat ki lehet hagyni. Hát ilyen az én anyósjelöltem. Láttam , írta valaki h jobb ha van valaki aki a bizalmasod. Hát a barátnõimnek sem jutott jobb és ez nem nyugtat. Mi nagyon jól kijövünk a párommal és ha az anyja nem szól bele a dolgainkba nincs is veszekedés csak ha anyós beleszól. A párom egyben a családom és barátom /nõm. Õ érti h milyen helyzetben vagyok és leállítja az anyját de sokszor fáj neki ha mondom h már megint mit vagy hogyan viselkedett velem az anyja. Elhiszem hogy fáj neki nekem is fájna ha az anyám és a párom nem jönnének ki. De úgy vagyok vele ha nem megy ne erõltessük az anyós meny kapcsolatot. Volt már nem is egyszer hogy sírtam mert úgy a lelkembe gázolt anyós de majd visszakapja ha lesznek unokái. Persze azoknak a számába is beleszólt. Meglepõ lenne ha egyszer nem tenné.
A kérdező hozzászólása: Én is annyira ki szoktam borulni, hogy sírok, a bárátom mindig mondja, hogy ne foglalkozzak vele stb...de a vége mindig az, hogy ne hisztizzek!
szintén az utolsó válaszadó vagyok Nálunk azt mondja h szarjam le és ne foglalkozzak vele. De neki azért könnyû mert nem vele bánik így az anyósa.
A kérdező hozzászólása: Igen és sajnos ezt nem érti meg! A múltkori veszekedésüknél csak anyit mondott az anyjának, hogy nekem ehhez semmi közöm..de az anyja tovább sértegetett. Nekem elég rosszul esett, hogy nem mondta az anyjának, hogy ne beszéljen velem így!
Nálunk már volt olyan is h anyósnál (ettünk ebédet) és anyós a mély tányérból ette a másodikat is és mondtam h nekem sem kell lapos tányér. Erre anyós erõsködött h de egyek csak nyugodtan csak õ azért nem eszik laposból h kevesebbet kelljen mosogatnia. addig erõszakoskodott amíg megettem a laposból de a párom nem bírta tovább és ráordított az anyjára h hagyjon már békén engem és fel állt elment az asztaltól. na anyós sem evett tovább és láttam az arcán, hogy legszívesebben meg fojtott volna. Felajánlottam neki a segítségemet mosogatás terén de a válasz az volt h úgy sem tudok úgy elmosogatni ahogy õ szokott. Bár ez mindig így van de egy ideje fel sem ajánlom.
en meg csak most akarok anyost szerezni magamnak :) de nagyon remelem nem jarok igy. a faterjaval nagyon jol kijovok (csavo vagyok), de mintha az anyukaja nem szivlelne annyira. igaz sosem mutatta ugy, de valahogy ugy erzem... na mindegy, a szerencse az, hogy joooo messze leszunk:D, kb. 350 kilometerre, ugyhogy nemigen fog elnyulni eddig a keze.
A kérdező hozzászólása: A pasiknak minden könnyebb!
Sztem is könnyebb nekik, pl az én szüleim úgy szeretik a férjemet, mintha a saját fiúk lenne; ha pénzt akarnak adni nekünk, nem nekem adják, mint régen, hanem a páromnak :D és én erre tök büszke vagyok! anyukám a párom anyósa, mégsem jutott SOHA az eszébe, hogy bármiért baszogassa, vagy szidja elõttem, vagy akár a hátam mögött, vagy bármi! ha megyünk anyuékhoz, anyum mindig megkérdezi, hogy ha fõz valamit, akkor azt szereti-e a férjem, tök figyelmes, és nem erõltetett, alapból ilyen, örül annak, hogy boldogok vagyunk. (ugyanaz a korosztály a szüleim, mint anyósomék, úgyhogy a korra sem lehet fogni!) lehet a a fiúk/pasik/férjek anyja vetélytársnak tekintenek minket, és azt hiszik, hogy senki nem tud olyan jól bánni a gyerekükkel, mint õk! nehéz nekik belátni, hogy meg tudunk felelni, sõõõt!!
Hát én annyira messzire nem akarok költözni mert akkor tuti ott aludna. Megoldás egy másik földrész lenne:)
A kérdező hozzászólása: Hát igen, ezt az egyik tesó is megcsinálta! :) Anyumék nagyon jól kijönnek vele, már 2* eljöhetett velünk 3 év alatt a családi nyaralásra. Az anyjáék csak ígérgetik neki, hogy mennek nyaralni és elvisznek! Eddig vagy mindenki itthonmaradt vagy csak minket hagytak itthon! Most is mondták páromnak, hogy ha gondolja, akkor elmehet velük szeptemberben nyaralni (persze én már suliba leszek).
:) Én nem akarok menni közös nyaralásra sem. Csak a párom és én mert ha együtt mennénk az nekem nem lenne nyaralás:) Már voltunk tehát tapasztalat.
A kérdező hozzászólása: 17 évesen még nem engednek el a szüleim kettesbn vele... :S
na én meg 22:) de mi már 2 éve együtt élünk csak mi ketten
Ha vigasztala tudat, másnak is vannak [email protected] anyósa-apósa. Pl. úgy intézik, hogy õk jönnek, de én lehetõleg ne menjek hozzájuk csak a férjem a gyerekekkel. Meg pl. most ünnepeltük az apósom, a kisebb gyerek és az én szülinapomat, összevontan. Én hajnaltól sütöttem-fõztem. Tök izzadt lettem, így mikor kész lett a kaja, elugrottam fürödni. Hallottam hogy csörög a tányér, gondoltam: megterítnek. Kiléptem a fürdõszobából, hát ül a család az ünnepi aztalnál és esznek. NO COMMENT!! Vagyis az a meghúzom magam, nem keresem a vitát elgondolás ide vezet. Egy senki vagyok a család szemében, akit a saját születésnapján nem kell megvárni az ünepi ebéddel. Sajnos 10 év után már nehéz váltani, de ha újra kezdeném, akkor az elsõ belepofázáskor megmondanám: majd otthon tessék, ez a mi lakásunk!
Én hiába mondom meg h mi bánt anyós semmibe sem néz. Leszarja mit akarok és mit nem, csak az van amit õ akar tehát lehet itt kimondani és elfojtani is amit akarok a lényegen nálunk nem változtat. Erõszakos és nem lehet bebizonyítani neki h nekem van igazam bizonyos dolgokban.
még mindig a 2-es vagyok :) ) már évek óta nem élünk anyóssal, elég volt belõle a két év bõven:P szal nálunk nem itt van a kutya elásva :D utolsó hozzászólónak: az esküvõbe abszolút ne hagyd beleszólni, az a TI nagy napotok, nem az övé, neki volt már egyszer lehetõsége a sajátját végiszervezni, ha meg hiányérzete van, menjen férjez mégegyszer!! az enyém akkor akasztott ki a legjobban!! még a dátum sem volt neki megfelelõ, mert a párom öccse (a kiskedvenc) akkortájt ünnepelte a szüli- meg a névnapját.. az tök mindegy, hogy nem azon a napon, de az az idõszak a kiskedvencé anyós szerint! a végén, kértem egy idõpontot, aztán mindenkivel tudattam, ha valakinek nem tetszik, nem kell eljönni, úgysem azért házasodtunk, hogy ajándékokat kapjunk, hanem azért, mert szeretjük egymást, és ezzel pecsételtük meg a kapcsolatunkat :) (3és fél éve volt az esküvõ) esküvõ után meg folyamatosan az volt a szövege, hogy én kifordultam magamból.. nem tudom mibõl vonta le ezt a következtetést, mert rajta kívül senki más nem vett észre semmi változást a viselkedésemben..
Ugy látom, itt nagyon sokan vannak, akik a párjuk szüleivel élnek! Nem lehet, hogy itt a bibi? Sztem nem véletlen ez a hasonlóság! Gyanítom hogy itt van a kutya elásva! (többnyire, persze lehetnek kivételek)
eleinte én még örültem milyen jófej anyósom van, aztán egyszercsak meghülyült.. vagy lehet elõtte is olyan volt, csak nem láttam, mert jóba akartam lenni vele.. mindegy, én úgy oldottam meg, hogy rávágtam egyszer-kétszer az ajtót, meg nem beszéltünk sokáig.. nem vagyok az a benyalós, jópofizós fajta, határozott vagyok, és a páromnak is megmondtam, hogy ne haragudj, de bajom van anyáddal, neki is velem, ezt meg kell oldanunk, ha lehet ne avatkozz bele.. persze eleinte anyós próbálta befolyásolni a páromat, de szerencsére õ is eléggé határozott, úgyhogy nem hagyta magát :D most egész jó a viszonyunk, de már elõre rettegek mi lesz, ha egyszer babánk lesz, mert már kérdezgeti, hogy mikor szülök neki unokát... lesznek még ajtócsapkodások az tuti, de én nem fogom megadni magam! neki is volt egy lehetõsége, hogy családot neveljen a családjából, nekünk is megvan a saját életünk.. sajnálom, de ez az élet rendje :D
Semmiképp ne puncsolj neki, úgyis fog hibát találni ha akar.Lássa hogy van büszkeséged és nem csinálhat veled amit akar, külömben teljesen rád mászik majd.
Szia! Nálunk is olyan a helyzet mint a 2. hozzá szólónál. Eleinte kedves volt. Aztán elkezdett uralkodni rajtunk és 1.5év után rájöttem a tökéletes kapcsolatra nem szabad mindent rá hagyni. ÉS most már nem megyünk csak 3hetente vasárnapi ebédre . Én nem csapkodtam az ajtót nem rendezek jelenetet A párommal már az elejétõl fogva megbeszéljük a dolgokat és õ helyrerakja az anyját ha gond van vele. Sosem szabad hagyni h betörjék az embert mert nem állatoknak születtünk. Na meg nem is az anyám:) Tehát szerintem egy jó kapcsolat alapja az õszinteség és mindent beszélj meg vele de ne sértsd meg. Sok sikert.
még annyit, hogy sztem egyes fiús anyukák a kelleténél jobban féltik a fiaikat, vagy nem tudom.. nekem folyamatosan az jött le, mintha nem tudna örülni a boldogságunknak, vagy hogy egyáltalán a fia végre boldog! de a hátunk mögött pl a barátnõjének meg folyamatosan azt mesélte, hogy milyen büszke ránk, meg ha a lányának néztek, mikor együtt mentünk valahová, akkor azt se tudta hova legyen örörmében! én néha nem tudom hova rakni ezt a nõt a mai napig, de legalább már kicsit visszavett (sztem após is besegített neki:) )
A kérdező hozzászólása: Ok, elhiszem azt, hogy félti a fiát, de rajta kívül van még négy és mindnek a bnõjével ugyanazt csinálja! Szemébe a szépet teszi, hátukmögött kurvázza! Csak a többieknek azért jó, mert márrég nem laknak itthon!
Sziasztok Mi elköltöztünk de így is mindenbe beleszól persze az anyósjelölt. Tehát akkor sem jobb a helyzet. De nem kárörvendésként csak megjegyzem hogy mindenkinek ilyen a drága anyósa aki azt mondja, hogy az övé nem ilyen az vagy hazudik vagy nem jött még rá, hogy vele is ez van. Kocsink is van közös (páromé és az enyém) de nekünk beossza azt is hogy hova mehetünk vele.
Saját régi családi esetekbõl kiindulva egyetlen megoldás létezik: Meg kell hogy mondd neki a véleményedet, ha megorrol, hát úgy is jó. A beletörõdés, tûrés csak a te idegrendszeredet ássa alá és az anyósod azt hiszi majd, hogy õ mindent megtehet.
Sajnos nálunk is ez a helyzet. Bár mi együtt lakunk, méghozzá az én szüleimnél, még így is beleszól mindenbe. Tehát nem megoldás az elköltözés. A párom 2hetente megy haza , apukám odaadja neki az autóját, ugyanis 20km-re lakik tõlünk az anyósom. Ezt õ kihasználja és parancsolgat a páromnak hogy vigye el õket vásárolgatni meg rokonokhoz. A párom ez ellen nem tud mit tenni, mert nem akarja megbántani az anyját... Viszont apukám nem engedné ezt meg mert félti az autót. A minap épp ez miatt került kellemetlen helyzetbe szegény párom, mert a kedves família összesarazta az egész autót belülrõl. De ez csak egy példa, sok más dolog is van amit most nem részleteznék. Lényeg, hogy megoldásként csak a hallgatás és a (látszólagos) egyetértés merül fel. A barátodnak mi a véleménye az anyósoddal való viszonyodról?
A kérdező hozzászólása: Tudja, hogy nagyon nehéz nekem is, mert mindenért engem okol. Mondja, hogy próbáljam meg leszarni, ez egy darabig megy is, de nem a végtelenségig! De az anyjának is hogy mondjam meg a véleményem?! 17 éves vagyok, párom 20, az anyja meg 54. Errõl ennyit... :S
Legalább kicsit árérzi a helyzetedet. Ha tisztes távolságban maradtok, akkor talán nem lesz akkora a konfliktus. Próbálj meg függetlenné válni tõle és közben egy bizalmasodnak beszéld ki hogy mi bánt. Nekem a bizalmasom a nagymamám, vele szoktam ezt megbeszélni és nekem segít. Sajnos a barátom imádja az anyját és neki nem mondhatom hogy milyen szemét az anyja...
MI a párommal 20 évesek vagyunk, az anyósom pedig 39(!) és egy cseppet sem jófej...
A kérdező hozzászólása: Barátomnak könnyebb, mert fiatalok a szüleim és jól kijönnek! Nálam viszont az is baj, hogy az övéi idõsek!
Hát elég nehéz mgfelelni az anyuci pici fiának, fõleg ha õ az egyetlen. Beszélned kell a pároddal is és az anyukájával is, hogy mi az, amiben "változtatnod" kellen. Szerintem vagytok olyan értelmesek és felnõttek, hogy ezt meg tudjátok beszélni egymással? Nem?
Az ilyen anyának, nagyon nehéz vagy sokszor lehetetlen megfelelni, mert hibát talál ott is, ahol sokszor nincs is.Persze meg lehet próbálni megbeszélni, de sokszor semmit sem ér az egész.Tapasztalat...Nem szabad hagyni magát az embernek.Ha már a fiának külön élete van, vegye észre, hogy hol van az, hogy esetleg véleményt mondhat(ha kérik), és hol kezdõdik a magánélet, ahol õ már ne irányítson, mert az már nem rá tartozik.
Szia! Sajna nekem is ilyen hülye anyósállat jutott. De nem szabad hagyni magad! Én már 5 év együttélés után (náluk lakunk) lazán elküldöm melegebb éghajlatra. Most hogy babát várunk, és októberben szülök, teljesen kibújt belõlem az anyatigris, és nem tûröm, hogy akár egy rossz megjegyzést tegyen rám, vagy a babára. A párom nem tud mit tenni, már milliószor beszélt vele, hiába. Így rám maradt ez a hálás feladat. Nem mondom hogy könnyû, sõt néha nagyon idegtépõ, de nem szabad befogni a szád, mert teljesen a fejedre nõ. Engem nem tudott betörni, és nem is fog. Ezt tudja õ is. A gyerekre meg rá sem nézhet majd, nemhogy a kezébe adjam. Annyi bántás után amit kaptam már tõle, örüljön, hogy nem köpöm szembe. De nagyon fél, hogy elköltözünk, ami szándékunkban is áll, és emiatt kénytelen befogni a száját. Én azt mondom, ha a párod õt többe nézi, és rámegy a kapcsolatotok, akkor a párodban van a hiba. Próbálj vele beszélni errõl, mindenképp. Sok sikert!
Õszintén szólva boldog lennék, ha tudnám erre a kérdésre a választ. A mi kapcsolatunk távkapcsolatként kezdõdött. Kb. 9 hónapig más országban éltünk. Aztán bekövetkezett a csoda a párom haza költözött. Minden rendben volt velünk csodálatosan mûködõ kapcsolat. Amíg nem volt itthon az anyukával tartottam a kapcsolatot. Puszi puszi, tegezõdés minden. El voltam ájulva milyen szuper édesanyja van. Igen aztán jött a fekete leves. Nem vagyok a fiához való, engedjem élni, tudja, hogy én csak gyors házasságot akarok stb... Hozzáteszem szerintem gond van a fejével. Otthon ül állandóan, se munka se férj csupa negatív jelenség. Folyton azt mondja elátkozták, mert minden rossz megtörténik vele. Arra nem gondol az unintelligens agyával, hogy emberek közé menjen vagy kezdjen magával valamit. Félelmetes és a legrosszabb az én kis szerelmem ugyan osztogatja keményen, ha arról van szó, de amúgy az Istene. Szóval nem tudom, de büntetés az összes, ilyen "anyós" jelölt.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Mit tegyek? Úgy érzem kellemetlen helyzetbe fogom hozni magam?

Nem tudni milyen kapcsolatban vagyunk, bár történtek már dolgok közöttünk. Nyilván mondható járásnak.
Szóval a kiszemelt férfi, szeret enni, de nem tud főzni, ezért gyors kajákon él.
Én úgy döntöttem hogy különleges ételt fogok ma csinálni, és szívesen vinnék neki belőle.
Csak az a baj hogy ma nagyon sok dolga van. 1 órával ezelőtt beszéltünk telefonon azt mondta vissza hív csak sajnos ezt nem tette meg, és kicsit kellemetlennek érezném hogyha felhívnám ismét, hogy na találkozzunk már, és legfőképpen hogy oda állítok egy tál étellel.
Segítsetek hogyan tudnám ezt könnyen le rendezni, akár egy sms-el hogy ne hogy elmenjen ebédelni vagy bármi. :)

5

A férjem exe folyamatosan a gyerektartás összegén akar emeltetni és nem képes elfogadni, hogy nem fognak neki többet megítélni. Hogyan tudnánk ezt vele megértetni, hogy végre legyen egy kis nyugtunk?

A lányuk 8 éves és a férjem 20000Ft gyerektartást fizet. Az exe folyamatosan több és több pénzt akar, állandóan arra hivatkozik, hogy régen mennyivel több volt a férjem fizetése és nem hajlandó leállni.
A férjem most egészségügyi problémák miatt csak 4 órában dolgozik, így a netto bére havi 60000Ft. Ebből mégis mennyit kellene fizetnie?

33

30 évesen mennyire elítélendő, ha valaki orvosi egyetem elvégzésébe kezd?

Jelenleg csak fantáziálok az ötlettel. Mérnöki szakmát tanulok és úgy gondolom, hogy 30 éves koromra bőven le tudnék diplomázni és lehetnének kezdeti sikereim a szakmámban. Az orvosi mindig is vonzott, de valamiért a mérnökit választottam, mert jobban tetszett. Most 22 éves vagyok és még nagyon sokat kell tanulnom a jelenlegi szakmámban is.

Az lenne a kérdésem, hogy ez mennyire rossz ötlet? Esetlegesen őrültség? Vagy felesleges pénzkidobás? Volna értelme vagy haszna?

Ha esetleg házas lennék már abban az időszakban, akkor a házastárs mennyire nézné rossz szemmel, hogy azzal vagyok elfoglalva, hogy orvosira járjak? Gondolom elég időigényes és dolgozni sem tudnék annyira mellette, mind különben.

Megvetendő az ilyen elgondolás?
Ha igen, akkor meggyőznétek arról, hogy miért ne csináljam?

32

Névnapkor, születésnapkor az ünnepeltnek is kell adni ajándékot a többieknek? (bővebben lenn)

Rokonom szerint manapság névnapkor,születésnapkor (a közeli rokonoknak mondjuk nem de pl. az ismerősöknek,munkahelyi barátoknak,stb) neked is kell adnod ajándékot hiába te vagy az ünnepelt mert különben megsértődik,megsértődnek az emberek hogy te nem vettél nekik semmit.
Szerintetek?

9

Párom azt akarja, hogy menjünk ki Kanadába. De mi lesz ha nem találunk munkát? Amúgyis én félek a repüléstől. Mit tennétek a helyemben?

18

Létezik olyan helyzet, hogy én mint anya, akinek nincs saját ingatlana, albérletbe vagyok kénytelen menni a két gyerekemmel, mégis nekem ítélik a gyerekeket a gyermekelhelyezés során?

A szitu az, hogy párom megcsalt, nem tudok vele együttélni, de mivel nem tudok velük hova menni, ezért egy külön albérletben tudnám megoldani az életünket, de ez még nincs meg, mert nincsen pénzem rá.100 ezer kaucióról indulna alapból az egész, és csak egy sima 50 ezer forintos garzon bérléséről beszélünk, mindehol minimum egy havit kell fizetni előre!!!Amíg nem sikerül, kénytelenek vagyunk itt élni párommal ( egy pokol ), és tehetetlen vagyok, mert amíg itt vagyunk még, ügyvédhez se tudok fordulni, ugyan segítsen nekem a gyerekek elhelyezésében, hogy velem maradhassanak, mert egysezrűen nincs HOVA.Apukának a cég bérli a lakást, neki ez tuti, szóval jelenleg be kell ismerni helyzeti fölényben van, az egzisztencia terén.Mit lehet tenni?

6

Páromnak barátnője van. Két kicsi gyermekünk van, albérletben lakunk a munkája miatt. Mit tegyek?

Én haza sajnos már nem tudok menni velük, mert a szüleim eladták a házat, azóta anyám is utcára került; van egy családi házunk vidéken, de iszonyú állapotban, gyermeknevelésre semmiképpen nem alkalmas, penészes falai vannak, rossz burkolata ( kívül-belül ), viszont vett - még mielőtt feltűnt volna a szerető - egy lakókocsit, amiben viszont lehet lakni télen-nyáron.Ez szintén lent van a telken, az udvaron.De mindez hitelre van, amit ő fizet.Eddig nem került szóba a különmenetelünk, pedig mikor kiderült, én szívem szerint azonnal leléptem volna tőle.Azon hezutálok, hogy vhogy azt kéne elérni - csak nem tudom, hogy hogyan - passzolja át nekem, nekünk a lakókocsit, és majd én fizetem utána a részleteket.Ti mit tennétek?Mondom, már rég leléptem volna, ha tudom, hogy nem a gyerekek sínylik meg ezt az egészet.A gáz ott van, hogy még mindig szeretem őt, de nem bírom elviselni a tudatot se hogy másvalakije van.

41

Szerintetek nem szomorú, hogy az emberek annyira elmagányosodnak, hogy egy anonim oldaltól várják égető kérdéseik megválaszolását?

Holott egy jól működő, bizalomra, szeretetre, egymás megbecsülésére épülő családban természetesnek kellene lennie, hogy mindent meg tudunk beszélni egymással?

11

Mit csináljak? Félek mindentől, vele kapcsolatban.

Több éve van egy párom, együtt voltam vele jóban-rosszban. Jelenleg külföldön dolgozik.
Vettünk autót, jegygyűrűt, és építkezünk, ami pontosabban azt jelenti hogy az mi vagyis én családi házam udvarán volt egy kis nyári konyha szerűség+ egy szoba, ehhez húzunk egy fürdőszobát ami már meg is van.Gondoltuk ott elleszünk amíg nem tudunk sajátra gyűjteni, na meg ha haza jön egészségesebb külön a szüleimtől, nem kellene osztozni a konyhán, a fürdőn kicsit szabadabbak lehetnénk.
Eddig szép és jó volt minden ha most arra gondolok hogy mennyi tervünk van nagyon jó érzés.
Csak most jelenleg van egy hullámvölgy az életemben, a párom, akit eddig tiszta szívből szerettem, sosem tudtam nélküle elképzelni az életem. Megváltozott, keveset foglalkozik velem, ha itthon van nem ölelget szeretget babusgat, pedig dupla vagy akár tripla annyira kellene mint más kapcsolatban hisz nekünk ott a táv.
Szóval szeretem, de kezd nem az igazi lenni. Félek szakítani is, egyrészt mert nem hiszem hogy később vissza tudnánk táncolni, meg felesleges is volna, na é félek a szüleitől, testvéreitől is.
Engem ők állandóan ágrus tekintettekkel pásztáznak ami zavaró!
Félek hogyha most, vagy később is szakítanánk, az volna hogy kihasználtam, vagy bármi. Félek hogy az utcán megvernének, vagy hasonló dolgok. Félnék ki menni az utcára ezt már tudom. Nem követtem el semmit, csak azt hogy lehet kiszerettem az ő tesójukból vagy gyermekéből!
Egy kapcsolat szerintem két emberen múlik, ugyan így romlik is el.
Sajnálom azt hogy a párom nem képes ha haza jön 4 napra, mint, mert ez tette be a kaput hogy este nem moss fogat, úgy akar velem csókolózni. Nekem kell könyörögnöm hogy menjen fodrászhoz. Ilyen kis apróságok amik zavarnak, nem tesz azért hogy vonzó sármos férfi legyen, hisz nem csak a nő feladata jól kinézni.
A család miatt csak annyi a gond, hogy félig roma származású a párom. Szóval elég sokan vannak a családban

4

Belemennétek így távkapcsolatba? Bővebben lent

Nem túl rég vagyunk együtt a párommal, nem mondom rá hogy megtaláltam a nagy Õ-t mert nem volt tökéletes kapcsolat, viszont az érzelmeink ilyen szintűek egymás iránt. Most egyik hétről a másikra elköltözött külföldre egy jó munkalehetőség miatt, előre nem tudja sosem megmondani mikor és mennyi időre ér haza. Valószínű havi 2-3 napra. Utána menni nem tudok, mert nem fix városban dolgozik, hanem vándorol. Mindez eddig még bírható is, csak... Nemrég vált el, van egy fia akivel oda-vissza imádják egymást, a fiú rólam hallani sem akar. Ellenben arra a havi 2-3 napra beadta a teljes igényét az apjára, aki így valószínűleg kb egy fél délutánt tudna rám szánni még ha itthon is tartózkodik, ahelyett hogy hazajönne és abban a havi 3 napban feltöltődnénk egymásból a következő távolsági időszakra. Teljességgel esélytelennek érzem így fenntartani a dolgot, de az érzelmek miatt még áltatom magam. Külsős ezt hogy látná?
24N, 35F

8

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!