Találatok a következő kifejezésre: Nem jövök a párom anyjával, (1 db)

Nem jövök ki a párom anyjával, ez kezd rámenni a kapcsolatunkra, amit nem akarok! Mit tehetnék?

Legjobb válasz: A legjobb ilyenkor szerintem a csend es a tisztelet. Egyikbe sem lehet belekotni. Ha nem akarod elvesziteni a parodat, vigyazz a szadra es tegy ugy, mintha tok termeszetes lenne, hogy olyan szemet amilyen. En igy jartam a volt pasim legjobb haverjaval - nekunk tonkre is ment a kapcsolatunk amire utolag azt mondom, meg jo...a Minnel naivabban alltam a dolgokhoz, annal idegesebb volt az pasi...a vegen bizonyitottam, hogy szarhazi, de ez igazabol nekem volt megkonyebbules.

A legjobb ilyenkor szerintem a csend es a tisztelet. Egyikbe sem lehet belekotni. Ha nem akarod elvesziteni a parodat, vigyazz a szadra es tegy ugy, mintha tok termeszetes lenne, hogy olyan szemet amilyen. En igy jartam a volt pasim legjobb haverjaval - nekunk tonkre is ment a kapcsolatunk amire utolag azt mondom, meg jo...a Minnel naivabban alltam a dolgokhoz, annal idegesebb volt az pasi...a vegen bizonyitottam, hogy szarhazi, de ez igazabol nekem volt megkonyebbules.
Az utolsó hozzászóló vagyok azt ki is felejtettem , hogy mikor elmondtuk anyósnak a 180fõt azt mondta h az én rokonaimat ki lehet hagyni. Hát ilyen az én anyósjelöltem. Láttam , írta valaki h jobb ha van valaki aki a bizalmasod. Hát a barátnõimnek sem jutott jobb és ez nem nyugtat. Mi nagyon jól kijövünk a párommal és ha az anyja nem szól bele a dolgainkba nincs is veszekedés csak ha anyós beleszól. A párom egyben a családom és barátom /nõm. Õ érti h milyen helyzetben vagyok és leállítja az anyját de sokszor fáj neki ha mondom h már megint mit vagy hogyan viselkedett velem az anyja. Elhiszem hogy fáj neki nekem is fájna ha az anyám és a párom nem jönnének ki. De úgy vagyok vele ha nem megy ne erõltessük az anyós meny kapcsolatot. Volt már nem is egyszer hogy sírtam mert úgy a lelkembe gázolt anyós de majd visszakapja ha lesznek unokái. Persze azoknak a számába is beleszólt. Meglepõ lenne ha egyszer nem tenné.
A kérdező hozzászólása: Én is annyira ki szoktam borulni, hogy sírok, a bárátom mindig mondja, hogy ne foglalkozzak vele stb...de a vége mindig az, hogy ne hisztizzek!
szintén az utolsó válaszadó vagyok Nálunk azt mondja h szarjam le és ne foglalkozzak vele. De neki azért könnyû mert nem vele bánik így az anyósa.
A kérdező hozzászólása: Igen és sajnos ezt nem érti meg! A múltkori veszekedésüknél csak anyit mondott az anyjának, hogy nekem ehhez semmi közöm..de az anyja tovább sértegetett. Nekem elég rosszul esett, hogy nem mondta az anyjának, hogy ne beszéljen velem így!
Nálunk már volt olyan is h anyósnál (ettünk ebédet) és anyós a mély tányérból ette a másodikat is és mondtam h nekem sem kell lapos tányér. Erre anyós erõsködött h de egyek csak nyugodtan csak õ azért nem eszik laposból h kevesebbet kelljen mosogatnia. addig erõszakoskodott amíg megettem a laposból de a párom nem bírta tovább és ráordított az anyjára h hagyjon már békén engem és fel állt elment az asztaltól. na anyós sem evett tovább és láttam az arcán, hogy legszívesebben meg fojtott volna. Felajánlottam neki a segítségemet mosogatás terén de a válasz az volt h úgy sem tudok úgy elmosogatni ahogy õ szokott. Bár ez mindig így van de egy ideje fel sem ajánlom.
en meg csak most akarok anyost szerezni magamnak :) de nagyon remelem nem jarok igy. a faterjaval nagyon jol kijovok (csavo vagyok), de mintha az anyukaja nem szivlelne annyira. igaz sosem mutatta ugy, de valahogy ugy erzem... na mindegy, a szerencse az, hogy joooo messze leszunk:D, kb. 350 kilometerre, ugyhogy nemigen fog elnyulni eddig a keze.
A kérdező hozzászólása: A pasiknak minden könnyebb!
Sztem is könnyebb nekik, pl az én szüleim úgy szeretik a férjemet, mintha a saját fiúk lenne; ha pénzt akarnak adni nekünk, nem nekem adják, mint régen, hanem a páromnak :D és én erre tök büszke vagyok! anyukám a párom anyósa, mégsem jutott SOHA az eszébe, hogy bármiért baszogassa, vagy szidja elõttem, vagy akár a hátam mögött, vagy bármi! ha megyünk anyuékhoz, anyum mindig megkérdezi, hogy ha fõz valamit, akkor azt szereti-e a férjem, tök figyelmes, és nem erõltetett, alapból ilyen, örül annak, hogy boldogok vagyunk. (ugyanaz a korosztály a szüleim, mint anyósomék, úgyhogy a korra sem lehet fogni!) lehet a a fiúk/pasik/férjek anyja vetélytársnak tekintenek minket, és azt hiszik, hogy senki nem tud olyan jól bánni a gyerekükkel, mint õk! nehéz nekik belátni, hogy meg tudunk felelni, sõõõt!!
Hát én annyira messzire nem akarok költözni mert akkor tuti ott aludna. Megoldás egy másik földrész lenne:)
A kérdező hozzászólása: Hát igen, ezt az egyik tesó is megcsinálta! :) Anyumék nagyon jól kijönnek vele, már 2* eljöhetett velünk 3 év alatt a családi nyaralásra. Az anyjáék csak ígérgetik neki, hogy mennek nyaralni és elvisznek! Eddig vagy mindenki itthonmaradt vagy csak minket hagytak itthon! Most is mondták páromnak, hogy ha gondolja, akkor elmehet velük szeptemberben nyaralni (persze én már suliba leszek).
:) Én nem akarok menni közös nyaralásra sem. Csak a párom és én mert ha együtt mennénk az nekem nem lenne nyaralás:) Már voltunk tehát tapasztalat.
A kérdező hozzászólása: 17 évesen még nem engednek el a szüleim kettesbn vele... :S
na én meg 22:) de mi már 2 éve együtt élünk csak mi ketten
Ha vigasztala tudat, másnak is vannak [email protected] anyósa-apósa. Pl. úgy intézik, hogy õk jönnek, de én lehetõleg ne menjek hozzájuk csak a férjem a gyerekekkel. Meg pl. most ünnepeltük az apósom, a kisebb gyerek és az én szülinapomat, összevontan. Én hajnaltól sütöttem-fõztem. Tök izzadt lettem, így mikor kész lett a kaja, elugrottam fürödni. Hallottam hogy csörög a tányér, gondoltam: megterítnek. Kiléptem a fürdõszobából, hát ül a család az ünnepi aztalnál és esznek. NO COMMENT!! Vagyis az a meghúzom magam, nem keresem a vitát elgondolás ide vezet. Egy senki vagyok a család szemében, akit a saját születésnapján nem kell megvárni az ünepi ebéddel. Sajnos 10 év után már nehéz váltani, de ha újra kezdeném, akkor az elsõ belepofázáskor megmondanám: majd otthon tessék, ez a mi lakásunk!
Én hiába mondom meg h mi bánt anyós semmibe sem néz. Leszarja mit akarok és mit nem, csak az van amit õ akar tehát lehet itt kimondani és elfojtani is amit akarok a lényegen nálunk nem változtat. Erõszakos és nem lehet bebizonyítani neki h nekem van igazam bizonyos dolgokban.
még mindig a 2-es vagyok :) ) már évek óta nem élünk anyóssal, elég volt belõle a két év bõven:P szal nálunk nem itt van a kutya elásva :D utolsó hozzászólónak: az esküvõbe abszolút ne hagyd beleszólni, az a TI nagy napotok, nem az övé, neki volt már egyszer lehetõsége a sajátját végiszervezni, ha meg hiányérzete van, menjen férjez mégegyszer!! az enyém akkor akasztott ki a legjobban!! még a dátum sem volt neki megfelelõ, mert a párom öccse (a kiskedvenc) akkortájt ünnepelte a szüli- meg a névnapját.. az tök mindegy, hogy nem azon a napon, de az az idõszak a kiskedvencé anyós szerint! a végén, kértem egy idõpontot, aztán mindenkivel tudattam, ha valakinek nem tetszik, nem kell eljönni, úgysem azért házasodtunk, hogy ajándékokat kapjunk, hanem azért, mert szeretjük egymást, és ezzel pecsételtük meg a kapcsolatunkat :) (3és fél éve volt az esküvõ) esküvõ után meg folyamatosan az volt a szövege, hogy én kifordultam magamból.. nem tudom mibõl vonta le ezt a következtetést, mert rajta kívül senki más nem vett észre semmi változást a viselkedésemben..
Ugy látom, itt nagyon sokan vannak, akik a párjuk szüleivel élnek! Nem lehet, hogy itt a bibi? Sztem nem véletlen ez a hasonlóság! Gyanítom hogy itt van a kutya elásva! (többnyire, persze lehetnek kivételek)
eleinte én még örültem milyen jófej anyósom van, aztán egyszercsak meghülyült.. vagy lehet elõtte is olyan volt, csak nem láttam, mert jóba akartam lenni vele.. mindegy, én úgy oldottam meg, hogy rávágtam egyszer-kétszer az ajtót, meg nem beszéltünk sokáig.. nem vagyok az a benyalós, jópofizós fajta, határozott vagyok, és a páromnak is megmondtam, hogy ne haragudj, de bajom van anyáddal, neki is velem, ezt meg kell oldanunk, ha lehet ne avatkozz bele.. persze eleinte anyós próbálta befolyásolni a páromat, de szerencsére õ is eléggé határozott, úgyhogy nem hagyta magát :D most egész jó a viszonyunk, de már elõre rettegek mi lesz, ha egyszer babánk lesz, mert már kérdezgeti, hogy mikor szülök neki unokát... lesznek még ajtócsapkodások az tuti, de én nem fogom megadni magam! neki is volt egy lehetõsége, hogy családot neveljen a családjából, nekünk is megvan a saját életünk.. sajnálom, de ez az élet rendje :D
Semmiképp ne puncsolj neki, úgyis fog hibát találni ha akar.Lássa hogy van büszkeséged és nem csinálhat veled amit akar, külömben teljesen rád mászik majd.
Szia! Nálunk is olyan a helyzet mint a 2. hozzá szólónál. Eleinte kedves volt. Aztán elkezdett uralkodni rajtunk és 1.5év után rájöttem a tökéletes kapcsolatra nem szabad mindent rá hagyni. ÉS most már nem megyünk csak 3hetente vasárnapi ebédre . Én nem csapkodtam az ajtót nem rendezek jelenetet A párommal már az elejétõl fogva megbeszéljük a dolgokat és õ helyrerakja az anyját ha gond van vele. Sosem szabad hagyni h betörjék az embert mert nem állatoknak születtünk. Na meg nem is az anyám:) Tehát szerintem egy jó kapcsolat alapja az õszinteség és mindent beszélj meg vele de ne sértsd meg. Sok sikert.
még annyit, hogy sztem egyes fiús anyukák a kelleténél jobban féltik a fiaikat, vagy nem tudom.. nekem folyamatosan az jött le, mintha nem tudna örülni a boldogságunknak, vagy hogy egyáltalán a fia végre boldog! de a hátunk mögött pl a barátnõjének meg folyamatosan azt mesélte, hogy milyen büszke ránk, meg ha a lányának néztek, mikor együtt mentünk valahová, akkor azt se tudta hova legyen örörmében! én néha nem tudom hova rakni ezt a nõt a mai napig, de legalább már kicsit visszavett (sztem após is besegített neki:) )
A kérdező hozzászólása: Ok, elhiszem azt, hogy félti a fiát, de rajta kívül van még négy és mindnek a bnõjével ugyanazt csinálja! Szemébe a szépet teszi, hátukmögött kurvázza! Csak a többieknek azért jó, mert márrég nem laknak itthon!
Sziasztok Mi elköltöztünk de így is mindenbe beleszól persze az anyósjelölt. Tehát akkor sem jobb a helyzet. De nem kárörvendésként csak megjegyzem hogy mindenkinek ilyen a drága anyósa aki azt mondja, hogy az övé nem ilyen az vagy hazudik vagy nem jött még rá, hogy vele is ez van. Kocsink is van közös (páromé és az enyém) de nekünk beossza azt is hogy hova mehetünk vele.
Saját régi családi esetekbõl kiindulva egyetlen megoldás létezik: Meg kell hogy mondd neki a véleményedet, ha megorrol, hát úgy is jó. A beletörõdés, tûrés csak a te idegrendszeredet ássa alá és az anyósod azt hiszi majd, hogy õ mindent megtehet.
Sajnos nálunk is ez a helyzet. Bár mi együtt lakunk, méghozzá az én szüleimnél, még így is beleszól mindenbe. Tehát nem megoldás az elköltözés. A párom 2hetente megy haza , apukám odaadja neki az autóját, ugyanis 20km-re lakik tõlünk az anyósom. Ezt õ kihasználja és parancsolgat a páromnak hogy vigye el õket vásárolgatni meg rokonokhoz. A párom ez ellen nem tud mit tenni, mert nem akarja megbántani az anyját... Viszont apukám nem engedné ezt meg mert félti az autót. A minap épp ez miatt került kellemetlen helyzetbe szegény párom, mert a kedves família összesarazta az egész autót belülrõl. De ez csak egy példa, sok más dolog is van amit most nem részleteznék. Lényeg, hogy megoldásként csak a hallgatás és a (látszólagos) egyetértés merül fel. A barátodnak mi a véleménye az anyósoddal való viszonyodról?
A kérdező hozzászólása: Tudja, hogy nagyon nehéz nekem is, mert mindenért engem okol. Mondja, hogy próbáljam meg leszarni, ez egy darabig megy is, de nem a végtelenségig! De az anyjának is hogy mondjam meg a véleményem?! 17 éves vagyok, párom 20, az anyja meg 54. Errõl ennyit... :S
Legalább kicsit árérzi a helyzetedet. Ha tisztes távolságban maradtok, akkor talán nem lesz akkora a konfliktus. Próbálj meg függetlenné válni tõle és közben egy bizalmasodnak beszéld ki hogy mi bánt. Nekem a bizalmasom a nagymamám, vele szoktam ezt megbeszélni és nekem segít. Sajnos a barátom imádja az anyját és neki nem mondhatom hogy milyen szemét az anyja...
MI a párommal 20 évesek vagyunk, az anyósom pedig 39(!) és egy cseppet sem jófej...
A kérdező hozzászólása: Barátomnak könnyebb, mert fiatalok a szüleim és jól kijönnek! Nálam viszont az is baj, hogy az övéi idõsek!
Hát elég nehéz mgfelelni az anyuci pici fiának, fõleg ha õ az egyetlen. Beszélned kell a pároddal is és az anyukájával is, hogy mi az, amiben "változtatnod" kellen. Szerintem vagytok olyan értelmesek és felnõttek, hogy ezt meg tudjátok beszélni egymással? Nem?
Az ilyen anyának, nagyon nehéz vagy sokszor lehetetlen megfelelni, mert hibát talál ott is, ahol sokszor nincs is.Persze meg lehet próbálni megbeszélni, de sokszor semmit sem ér az egész.Tapasztalat...Nem szabad hagyni magát az embernek.Ha már a fiának külön élete van, vegye észre, hogy hol van az, hogy esetleg véleményt mondhat(ha kérik), és hol kezdõdik a magánélet, ahol õ már ne irányítson, mert az már nem rá tartozik.
Szia! Sajna nekem is ilyen hülye anyósállat jutott. De nem szabad hagyni magad! Én már 5 év együttélés után (náluk lakunk) lazán elküldöm melegebb éghajlatra. Most hogy babát várunk, és októberben szülök, teljesen kibújt belõlem az anyatigris, és nem tûröm, hogy akár egy rossz megjegyzést tegyen rám, vagy a babára. A párom nem tud mit tenni, már milliószor beszélt vele, hiába. Így rám maradt ez a hálás feladat. Nem mondom hogy könnyû, sõt néha nagyon idegtépõ, de nem szabad befogni a szád, mert teljesen a fejedre nõ. Engem nem tudott betörni, és nem is fog. Ezt tudja õ is. A gyerekre meg rá sem nézhet majd, nemhogy a kezébe adjam. Annyi bántás után amit kaptam már tõle, örüljön, hogy nem köpöm szembe. De nagyon fél, hogy elköltözünk, ami szándékunkban is áll, és emiatt kénytelen befogni a száját. Én azt mondom, ha a párod õt többe nézi, és rámegy a kapcsolatotok, akkor a párodban van a hiba. Próbálj vele beszélni errõl, mindenképp. Sok sikert!
Õszintén szólva boldog lennék, ha tudnám erre a kérdésre a választ. A mi kapcsolatunk távkapcsolatként kezdõdött. Kb. 9 hónapig más országban éltünk. Aztán bekövetkezett a csoda a párom haza költözött. Minden rendben volt velünk csodálatosan mûködõ kapcsolat. Amíg nem volt itthon az anyukával tartottam a kapcsolatot. Puszi puszi, tegezõdés minden. El voltam ájulva milyen szuper édesanyja van. Igen aztán jött a fekete leves. Nem vagyok a fiához való, engedjem élni, tudja, hogy én csak gyors házasságot akarok stb... Hozzáteszem szerintem gond van a fejével. Otthon ül állandóan, se munka se férj csupa negatív jelenség. Folyton azt mondja elátkozták, mert minden rossz megtörténik vele. Arra nem gondol az unintelligens agyával, hogy emberek közé menjen vagy kezdjen magával valamit. Félelmetes és a legrosszabb az én kis szerelmem ugyan osztogatja keményen, ha arról van szó, de amúgy az Istene. Szóval nem tudom, de büntetés az összes, ilyen "anyós" jelölt.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ti erre mit reagáltatok volna?

Tény és való, hogy anya meg apa nincsenek valami jóban. Válni akarnak, de mégsem teszik, meg hát nem értem ezt az egészet, de a bonyolultabb része nem is érdekel. A lényeg az, hogy ma voltunk anyával vásárolni. Az öcsém meg a húgom elmentek valamerre, én anyuval maradtam, akit hívott valaki. Aztán kiderült, hogy feltette magát már régebben egy társkeresőre, és az a pasi hívta, akivel egyszer már "randizott", vagy mi. Itthon úgy tudtuk, hogy valamit a munkájával kapcsolatban intézett el. Most én tudom egyedül a családból, hogy anya más pasikkal ismerkedik "munka" címen, miközben még férje van. Most akkor ez mi? Konkrétan nem tudtam rá mit reagálni. 15/L

11

A párom lánya túllőtt a célon. Hogyan leckéztethetnénk meg?

Nem büntetni szeretném, hanem megleckéztetni.
Röviden: Létrehozott egy kamu női profilt. Feltörte az apja fb-ját, majd saját magával beszélgetett, mintha az apja és a nő között szeretői viszony lenne.
Amikor a párom egyik este elvitte moziba a lányát, a kamu profilról a nő megköszönte a mozit meg a vacsorát.
A párom semmit nem tudott erről, nekem fel sem tűnt hogy az utóbbi időben nem is használja a facebookját.
A lány szólt nekem, hogy a barátai többször látták az apját egy idegen nővel vacsorázni. Bogarat ültetett a fülembe, de kiderült az igazság.
17 éves a lány egyébként.

48

Kiköltöznél ilyen esetben Németországba?

Az élettársam ott heggesztő, van még 3 év munkája ott.
Úgy gondoltuk hogy ott veszünk ki albérletet mert itthon is albérletben lakunk, nekem munkám sincs már mert leszámoltam.
Viszont egyikőnk sem beszéli a nyelvet és pluszban van még egy 6éves kisfiúnk!
Õ 1 év múlva menne iskolába.
Mit tegyünk??

5

Ki a legdrágább neked? És miért?

29

Ki feladata lesz a temetés?

Apuka 2szer házasodott.Első házasságból nagy fia van,másodikból is nagy fia van.38 és 28évesek Egyik fiával nem tartotta a kapcsolatot, a nagyobb fiu telefonon tartotta vele a kapcsolatot.Unokákra(3van,7,3.5 fél évesek.) nem kíváncsi. Kisebb fiát 4 éves kora óta nem látta, a 7 éves unokát akkor látta amikor megszületett,akkor találkozott a nagy testvérrel is utoljára.Mi hivtuk esküvőre,keresztelőre de nem jött el. Nagy testvér is hivta esküvőjére de nem jött el. Egyik család sincs olyan anyagi helyzetben hogy kifizesse a temetést, a volt feleségek hát nem tudom... Nem kötzködés,meg ilyenek. meg tudom mi is mehettünk volna,de nem mondta meg pontosan hol lakik,párom telószámát tudta,de egyszer nem jelentkezett.(Párom és a bátyja más nőtöl,anyától születtek).. CSak sajnálom a fiúkat,meg tanácstalan vagyok és kiváncsi vagyok mit gondoltok..Nincs más családtag csak a 2 fiú. (Meg a feleségeik,meg a 3 unoka,szülőkről nem tudok.)

13

Miért van ez igy?

Miért nem jelol vissza a rokonom fbon,es a masik miert nem koszon az utcan..
Tudom,hogy nem valami osszetarto csalad vagyunk de koszonni illene...
valami gondolat menetek várnék ide.köszönöm.

9

Mekkora fizetéssel lenne elégedett a családod?

A kérdést a keresőképes családtagokra értem, egyenként, a realitásokat szem előtt tartva, milyen összegű fizetéssel lenne elégedett? Mennyi a jelenlegi?

25

El fog múlni ez egyszer?

Párom már jóval 30 elmúlt, mikor megismerkedtünk. Tudtam, hogy van múltja, mindenkinek van, de nem igazán voltam rá kíváncsi. Amikor összeköltöztünk, hozzá cuccoltam, mert az ő lakása nagyobb kezdődtek a gondok. Igazából akkor, mikor az egyik exe írt neki egy közösségi oldalon engem fikázva. Ezt könnyen megoldotta, letiltotta. Aztán apránként megtudtam, hogy ebben a lakásban rövidebb-hosszabb ideig együtt élt már 3 nővel. Még ezzel sem volt gond, hiszem az ember az életében próbálkozik. De egyre rendszeresebben mesélt a múltjáról, ami nekem kezdett sok lenni. Olyan volt, mintha siránkozna, mintha sajnálná, hogy elveszítette őket. Begubóztam, majd kirobbantam, voltak viták, veszekedések. Megbeszéltük, megpróbáltam felülkerekedni a dolgon, hiszen velem van, engem szeret, és szerinte én rosszul fogtam fel a dolgot, ő nem azért beszél róluk, mert siratja őket. Hónapokig rendben ment minden, nem emlegette az exeit, jól éltünk. Ma viszont munkába menet mesélni kezdte, hogy még egész fiatal korában mikkel foglalkozott, hajtott mint a gép. Hirtelen elfogott megint az a rossz érzés, hogy már megint a múlton siránkozik... és már a nyelvemen volt, hogy "hajtottál, hogy megadj mindent a nagy "Õ"-nek, ő meg hálából megcsalt..." - de inkább beleharaptam a nyelvembe, és néztem kifelé a kocsiból.
Elmúlik egyszer ez a rossz érzés? Olyanok véleményére vagyok kíváncsi, akik jártak az én cipőmben. Köszönöm!

19

Megcsal a férjem?

Véletlenül belépve hagyta a facebook profilját,én persze beleolvastam az üzenetekbe...nem kellett volna. Egy kolléganőjével levelezett, és nagyon gyanúsak az üzik. Csaj új ágyat vett, felajánlotta a férjem hogy segít kipróbálni..megkérdezte átjönne-e mert unatkozik egyedül és nincs aki reggel keltse, miközben én éjszakás voltam... félig viccesen írtak, de nagy flörtölésben voltak, és több üzi ki van véglegesen törölve. Nagyon kivagyok. Nem tudom mit higyjek. Lehet hogy csak flörtöltek, de mi van ha nem? Mi van ha csalt vele miközben dolgoztam? Hogy deríthetném ki? Ezek a beszélgetések egy-másfél évesek, tehát nem mostaniak. Vélemények?

35

Megpróbáljam lebeszélni a páromat vagy hagyjam rá és türelmesen várjam ki, hogy elutasítsák a kérvényét? Szeretné magához venni az első házasságából született gyermekeit.

3 éve vagyunk együtt, együtt is élünk. Egy 1,5 szobás lakásban lakunk négyen az előző kapcsolatomból született gyermekeimmel. A párom most a fejébe vette, hogy szeretné ezután ő nevelni a gyermekeit (14 éves lány, 16 éves fiú). Ezzel nem is lenne bajom, de szerintem nem tudja mire vállalkozik és helyünk sem lenne. A gyermekei persze örülnek az ötletnek, de csak azért, mert ha nálunk vannak, akkor mindent lehet nekik, elengedi őket bulizni, csavarogni.
Nem akarom, hogy én legyek a rossz, aki nem akarja, hogy a gyerekei velünk éljenek, de ez szerintem borzalmas ötlet. Nem tudom, hogy mit mondjak neki. Elmondjam neki a véleményemet vagy hagyjam, hogy menjen a saját feje után?

14

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!