Találatok a következő kifejezésre: Nem akarok menni, hogy beszéljem (2 db)

Egyik barátnőmnek hetek óta fáj a feje mindennap, de nem akar orvoszhoz menni. Hogy beszéljem rá, hogy elmenjen?

Legjobb válasz: fejfájásnak különbözõ okai lehetnek. Keress rá a googliba, mi mindentõl fájhat a feje, és akkor hátha észbe kap

fejfájásnak különbözõ okai lehetnek. Keress rá a googliba, mi mindentõl fájhat a feje, és akkor hátha észbe kap

Nem akarok egyetemre menni, hogy beszéljem meg a szüleimmel?

17 vagyok, jöv?re érettségizem, nem vagoyk rossz tanuló, valószinülg felvennének egész jó egyetemekre, de kaszkad?r szeretnék lenni, és minden adottságom megvan hozzá(már volt is evvel kapcsolatos munkám), csak a szüleimnek presztízs kérdés, hogy mindenképp tanuljak tovább.

Legjobb válasz: A te életedrõl te döntesz. Ezt valahogy beszéld meg a szüleiddel. Mond meg nekik, hogy kaszkadõr akarsz lenni. Vagy ha a kettõt össze tudod egyeztetni, akkor tedd azt. Tudom, hogy a kaszkadõrködést nem lehet halasztani, mert egy idõ után kiöregednek a szakmából, de utána (vagy ha közben több idõd lesz) el tudod végezni az egyetemet.

A te életedrõl te döntesz. Ezt valahogy beszéld meg a szüleiddel. Mond meg nekik, hogy kaszkadõr akarsz lenni. Vagy ha a kettõt össze tudod egyeztetni, akkor tedd azt. Tudom, hogy a kaszkadõrködést nem lehet halasztani, mert egy idõ után kiöregednek a szakmából, de utána (vagy ha közben több idõd lesz) el tudod végezni az egyetemet.
Tudom, hogy nagyon fontosak az ember tettei, de szerintem meg lehet beszélni a szüleiddel, hogy levelezõn elvégeznéd az egyetemet és közbe meg csinélod a kaszkadõr sulit.Nem mondom, hogy könnyû lessz, de hidd el kiváltságos a helyzeted mert neked állják a sulidat.Engem 18 évesen elküldtek, hogy álljak a lábamra.Megtörtént.Körülöttem mindenki fõiskoláras meg egyetemre jár meg kapják a 20 millákat mi meg szívunk a párommal és próbáljuk ugyanazt elérni-háûlistennek sikerrel ami másoknak csak úgy terem.
(Én írtam az utóbbi két választ) Gondolj arra, hogy a szüleid csakis a legjobbat akarják neked, hiszen egy szem magzatuk vagy. Viszont mindemellett nem élhetik a te életedet, azt csak te teheted meg. Egyet kell csak eldöntened: Jó lennél -e az egyik, illetve a másik szakmában? Sok érv szól a diploma mellett, ez igaz, tényleg sokkal több a lehetõséged, ha okleveles akármi leszel, sõt, én magam is inkább ezt az utat javasolnám, de ha nincs kedved hozzá és csak kínos kötelességnek érzed, akkor sajnos a diplomáddal semmit sem tudsz majd kezdeni. Ha megszerzed egyáltalán, akkor is egy leszel a sok célt tévesztett diplomás közül. Én mindenkinek kötelezõvé tenném, hogy egyetem elõtt dolgozzon egy évet, csak hogy lássa, milyen is az. Nagyon sok ember összeszedné magát, ha tudná, milyen is a világbn boldogulni csak úgy.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a sok biztató választ, a legfõbb prbolémám, hogy bár már van jártasságom ebben a dologban, motorozom, judozom, és mivel nagytestû vagyok ezért "keresettebb" is lehetnék, de a szüleim ezt hobbiként kezelik, és "majd kinövömû" meg "majd megbánom"
Még egy eset jutott eszembe: Egy haverom annak idején asztalos szakmunkásként végzett. Két éven át tengett-lengett, nem tetszett neki. Levelezõn leérettségizett, majd felvételizett az egyetemre. Elvégezte, felvételizett a doktori iskolába és nagyon úgy néz ki, hogy egy éven belül le is doktorál. Egyszerûen kellett neki egy-két év, hogy megérjen benne az elhatározás.
Ugyan már egy ideje lediplomáztam, de még mindig szoktam tanítani egy egyetemen és egy kicsit más szemszögbõl szeretném megvilágítani a kérdést: Az egyetemekre járó gyerekek körülbelül fele nem akar ott lenni, csak anyuék küldték. Semmi sem érdekli õket, folyton bukdácsolnak, amibõl átmennek, abból is kettessel. (Az eddigi legjobb szöveget egy biológustól hallottam: - Miért buktál meg genetika gyakorlaton? - Túl sokat hiányoztam. - Beteg voltál? - Nem, jogász sportnap volt, oda el kellett menni...) A mostani rendszerben az állam 10 félévet fizet mindenkinek, ha még utána is tanulni akarsz (Például azért, mert még nem diplomáztál le.), az már költségtérítéses rendszerben megy majd. Ha most elmész az egyetemre, kedved és akaratod ellenére, valószínûleg elszüttyögsz majd egy - két évet, aztán meg fizethetsz. Az új rendszer szerint az alapképzés (3 év) BsC diplomát ad, ez után külön kell felvételizni a mesterképzésre, amely MsC diplomát ad. A vicc az benne, hogy csak minden harmincadik-ötvenedik BsC diplomást vesznek fel a mesterképzésre, a többiek kitörölhetik a papírjukkal a kitörölnivalójukat. Nyilván minden évfolyamból a legjobb néhány kerül be mesterképzésre. Ha nem vagy köztük, az elsõ három (Esetleg öt) évet is fölöslegesen töltötted el. A régi rendszer, miszerint az egyetemre bekerülni nehéz, utána már csak nem kell megbukni egyszerûen nem mûködik már. Egyetlen tanácsot tudnék adni: Ha nem akarsz, ne menj egyetemre! Azért ne menj oda, hogy évfolyamutolsó lehess! Ha komolyan gondolod a kaszkadõrséget, ne habozz, vágj bele! Az egyetemet nem muszáj 18 évesen elkezdeni, próbáld ki magad másban elõtte. Két-három év alatt eldõl, akarsz -e kaszkadõr lenni. Ha igen, jól döntöttél. Ha nem, még mindig elmehetsz egyetemre, és idõben sem vesztettél semmit, ahhoz képest, mintha az egyetemen piálással töltöttél volna két évet, teljesen fölöslegesen. Ráadásul ha végül tényleg komolyan elszánod magad a tanulásra, jobban is megy majd, simán fölvesznek mesterképzésre, esetleg PhD -re. Lehet, hogy ez most konfliktusokhoz vezet a szüleiddel, de érdemes lenne leülni velük megbeszélni a dolgokat. Sajnos azt kell hogy mondjam, tényleg jobbak egy diplomás ember lehetõségei, de be kell látni, hogy ha kelletlenül, kényszerbõl jársz egyetemre soha nem is fogsz lediplomázni, ellenben elmaszatolsz öt évet és elfecsérelsz egy nagyszerû lehetõséget (10 állam bácsi által fizetett félévet), ami nem kapsz már meg soha újra. (Volt olyan ismerõsöm, aki a szülei nyomására közgazdásznak ment, 4, 5 átlaggal nyomta is négy féléven át, az ötödikben pedig idegösszeroppanást kapott.)
Ha ilyen pályán töröd a fejed akkor elõször próbáld megalapozni hogyan dobbants el errõl a szar országból mert itt semmelyik szakma sem ad biztos támpontot csak ha szétlopkodod gátlástalanul az egész környezetedet, lopsz csalsz hazudsz. Elõször tanulj nyelveket elsõsorban angolt, spanyolt és a tengerentúli iparban a tehetségeseknek nagy jövõjük van, és miután kiöregednek is tudnak mit kezdeni magukkal mint pl szakértõ fiatalabb kollégáknál, látványtervezõ meg a jogdíjak stb. De idehaza semmiképp ne építs egy ilyen karrierre! Máskülönben egyébként is csak úgy tudsz magadnak függetlenséget és egzisztenciát építeni ha sikerül elszakadni az õsöktõl, hátatfordítasz egyik napról a másikra az egész pereputtynak aztán nem térsz vissza sose! Másként ez nem megy, egy férfi mindig a maga szerencséjének a kovácsa a többiek csak visszahúzzák ebben, és nézz csak magadba és valld be magadnak õszintén idáig egyik ember sem tudott a familiából használhatóan egyengetni a pályádat és legfõképp nem tudott konstruktív tanácsokkal ellátni, csak magadra számíthattál, ami meg összejött a közremûködésükkel az is csak a merõ véletlennek köszönhetõ, és ha õk is belátnák végre hogy az egész presztízs rizsa amit itt nyomatnak egy szarság, nem erõltetnék a dolgot, mert ha nekik kéne elölrõl a mai világban itt és most elkezdeni az ügyeskedést kitörölhetnék az egész filozófiájukkal a seggüket mert itt nem mennének semmire csak egy lenne a sok bólogató barom közül akit kihasználnak, tehát midenképp gondolkozz a befolyásos ismerõsök szerzésében fõleg a célállamokban, mert kint is érdekvilágot élünk: valamit valamiért, de csak érzékkel!
Arról van szó, hogy mondd meg a szüleidnek, hogy nem az egyetemmel van a gond, hanem azzal, hogy amit ott tanítanak azzal te nem tudsz mit kezdeni, mert más érdekelne...a kaszkadõröknek is komoly iskolába kell járni elsajátítani a biztonsági dolgokat..és ott is kell szakosodni.. Nyilvánvaló a szüleid ettõl óvnának, mert veszélyes is lehet, ezért mindenáron be akarnak tuszkolni egy egyetemre, de mondd csak, hogy még nem vagy érett egy egyetemre és azt különben is lehet késõbb is pályázni, de elõbb hadd csináld amit te szeretnél, aztán még az is lehet. hogy kikötsz valaha egy egyetemen..oda mehetsz 20 év múlva is.
Szerintem az sem jó, ha aszülõk szabják meg mit és hol tanuljon a gyerek, a fõsuli/egyetem nem olyan mint a gimi oda tényleg "nem kötelezõ járni", ahogy szokták mondani, annak meg semmi értelme hogy 10 év alatt fejezze be az egyetemet. Rengeteg ismerõsöm van akit belekényszerítettek ebbe, de nem érdekli, nem jár be, nem tanul és nincsenek meg a vizsgái, ennek mi értelme, csomó idõt elpazarol az életébõl, ahelyett hogy azt csinálná amit akar, és esetleg rájön hogy nem is azt akarja és akkor még mindig tanulhat, de alehetõséget meg kell adni. Nem tudom milyenek a szüleid, de mindenképpen ülj le velük ezt megbeszélni, persze még a te véleményed is változhat, de próbáljatok kompromisszumot kötni. A TV-ben láttam hogy már van kaszkadõr suli is, hogy profik legyenek és nem ugrálhasson mindenki ide-oda. Szóval bedobhatnád ezt náluk, meg gondolom neked is jót tenne. Aztán esetleg ha még érdekel valami más akkor eljárhatnál valamilyen OKJ-s képzésre vagy suliba levelezõre, de nem feltétlenül mész sokra a diplomáddal, sokszor egy jó szakma többet ér. Szóval ezeket próbáld felvázolni és elõvezetni nekik, de csak szépen, finoman.
Na, ezt nagyon egyszerre írtuk...:-)
Annak idején én sem mentem fõsulira, pedig felvettek, agusztus végén közöltem anyuékkal, hogy más irányú terveim vannak, hagyják, hogy éljem az életem. Azóta is sajnálom, hogy nem voltak erélyesebbek, mert azóta "benõtt a fejem lágya" és csak a hátrányát látom annak, hogy nincs diplomám. Nagyon jó munkahelyem van, de nem tudtam feljebb jutni a ranglétrán csak egy bizonyos fokig, nálam jóval hülyebbek viszont tovább léptek, mert van egy diplomájuk. Tudom, most sem késõ, csak család, gyerek, munka mellett írtó nehéz. A szüleid nem akarnak neked rosszat, de el kell azon gondolkozni, hogy ha sikerül az álmod nem tudod életed végéig csinálni, bizonyos kor után kiöregszel, akkor mit csinálsz? Szerintem kompromisszumot kell kötni és olyan szakot választani egyetemen v. fõsulin ami összeegyeztethetõ az elképzeléseiddel. Max. elvégzed levelezõn.
Nem csak presztizs kérdés. Õk elõrébb látnak mint te. :) Válalj be egy esti vagy levelezõ képzést valami olyan suliban ami valamely módon illeszkedik a terveidbe. PL TF. Ha majd kaszkadõr leszel akkor is szeretnél majd elõre haladni a ranglétrán. És elõfordulhat, hogy a gyakorlatod már meg lesz hozzá de a diploma nem. Most már nem nagy kunszt. Szinte mindenhol alap. A másik: megsérülsz vagy kiderül valami betegség ami miatt nem dolgozhatsz tovább kaszkadõrként. Akkor mit csinálsz az érettséégiddel? Mert semmit se ér! Keress olyan sulit aminek köze van ahhoz amit szeretsz. Késõbb már nagyon nehéz család és munka mellett tanulni.
Az életed nagy álma c. monológ azért nem mindig mûködik. Sok szülõ egyáltalán nem engedi, h döntést hozzon a gyereke, többek közt az enyéim. Még azt is megszabják, mit nézzek filmet, aztán én 21 vagyok. Nehéz kitörni a körbõl, míg anyagilag függsz tõlük (utána is)... Én is szerettem volna kaszakdõr lenni, még hozzá lovas kaszkadõr, de mivel szüleim hallani sem akartak róla, sikerült olyat találnom, ami azért közel áll hozzá, és ha sikerül, még mindig léphetek a kaszakdõrözés felé is. Tesi szakos vagyok, így karban tartom magam, és ha nem találok ezzel kapcsolatos munkát, már az orruk alá lehet dörgölni, és még akkor sincs veszve minden... Sok sikert, remélem ennyire azért nem korlátoznak...
Meséld el a szüleidnek, hogy a diplomásokból általában munkanélküliek lesznek....
Mond meg a szüleidnek hogy te neked ez az életed nagy álma hogy kaszkadõr legyél és egész életedben boldogtalan leszel ha nem teljesül az álmod meg stb.Vagy valami hasonlót próbálj nekik mondani.
Szia! Mindenképpen beszélj velük errõl, hogy Te mit szeretnél. A Te életedet neked kell élned, nem másnak. Egy rád kényszerített iskola csak megbosszulná magát. Neked kell eldöntened, hogy mit szeretnél. És Te már választottál is. Ha jó tanuló vagy, akkor meg ha késõbb meggondolnád magad, akkor sem fog gondot okozni a továbbtanulás. Légy a szüleiddel türelmes, hiszen õk csak jót akarnak neked, tapintatosan közöld, hogy más elképzeléseid vannak. Remélem sikerül velük megbeszélni és közös nevezõre jutni! Írd majd meg, hogy ment!
Szia, hasonló cipõben járok.... Én anno engedtem a szüleim akaratának, és egyetemre mentem. Már az elején tudtam, hogy semmi keresni valóm egy ilyen helyen, az elsõ félév után ki is iratkoztam, mert csak szenvedtem. Természetesen tudtam magamtól is, hogy senki nem fog eltartani, szépen munkába álltam. Nem bántam meg, sokkal jobbán rálátsz a valós életre. Te döntésed, hogy az álmaidat választod vagy hagyod, hogy a szüleid rád erõltessék. Szerintem az utóbbi csak "fájna" neked is, meg a szüleidnek is.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!