Találatok a következő kifejezésre: Nekem nem gyerek! (407 db)

Miért van az, hogy éppen azok akarnak újabb gyereket szinte rögtön az első után, akik azt állítják, milyen nehéz nekik a gyerekkel, semmi segítséget nem kapnak, majd megszakadnak?

Gyermekem lassan 2 éves, és 36 éves vagyok, de még gondolni sem merek újabb gyerekre, pedig eredetileg 3-at akartunk... A gyermekek egy angyal, de nem tudnám megoldani majd az oviba hordást...stb egy síró csecsem? mellett, mellette a többi el?relátható teend?. Ehhez képest tesóm gyerekei közt alig van különbség, 20 hós volt a nagyobbik, amikor megfogant, és a 2. megszületése után 3 héttel a keresztel?n azt mondta: "jöhet a 3. is!", és én is 17 hós voltam, mikor tesóm megfogant tervezett (!) gyerekként. (Tesóm+anyu a fenti kategória, állandóan panaszkodnak. Anyu szerint a hasfájós korszakom egész gyerekkoromra kihúzódott, mert mindig csak sírtam, és milyen nehéz dolga volt neki...stb, ahogy most tesóm is így látja.) És persze sok más ismer?st, rokont is mondhattam volna.

Legjobb válasz: Azt hiszem én értem. Enyém 13 hós és a 3. hónapban vagyok a 2.kkal.Semmi segítség és az elsõ gyerekünk igazi kétemberes, nehéz gyerek, állandó inger kell neki, nincs el a sarokban, éjjel sokszor kel, nappal nem alszik, kiságyba nem tudom altatni, áááá hosszú a sor. MÉGIS! Úgy voltunk vele: rosszabbat tuti nem nyerünk. Ne úgy értsd h nem szeretjük, de imádjuk, csak nem egy 1szerû gyerek, szóval vagy egyszerûbb lesz a másodikkal, v. ami a legrosszabb dolog történhet, h "nyerünk" még egy uilyen gyerkõcöt. A másik pedig amiért "azonnal" akartunk tesót, mert úgy érezzük, h oké szóljon ez a következõ 2 év még a két gyerekhez kelésrõl-éjszakázásról, a tandem-pelenkázásról, stb. minthogy ott állok egy "nagylány" 4 évessel és akkor jön a tesó és mikor végre kicsit levegõhöz jutsz, kezdheted az egész éjjelezést és egyéb dolgokat elölrõl. Én úgy voltam vele, h legyen a köv. 2 évünk überbrutál, de utána ott lesz két klassz gyerkõc akik jól eljátszaak majd egymással. Ja, ráadásul azért is akartunk mielõbb tesót, mert hisszük, h a lányunkna igenis jót fog tenni ha anya másra is fókuszál és a kisasszony rájön, h nem õ a világ közepe.

Azt hiszem én értem. Enyém 13 hós és a 3. hónapban vagyok a 2.kkal.Semmi segítség és az elsõ gyerekünk igazi kétemberes, nehéz gyerek, állandó inger kell neki, nincs el a sarokban, éjjel sokszor kel, nappal nem alszik, kiságyba nem tudom altatni, áááá hosszú a sor. MÉGIS! Úgy voltunk vele: rosszabbat tuti nem nyerünk. Ne úgy értsd h nem szeretjük, de imádjuk, csak nem egy 1szerû gyerek, szóval vagy egyszerûbb lesz a másodikkal, v. ami a legrosszabb dolog történhet, h "nyerünk" még egy uilyen gyerkõcöt. A másik pedig amiért "azonnal" akartunk tesót, mert úgy érezzük, h oké szóljon ez a következõ 2 év még a két gyerekhez kelésrõl-éjszakázásról, a tandem-pelenkázásról, stb. minthogy ott állok egy "nagylány" 4 évessel és akkor jön a tesó és mikor végre kicsit levegõhöz jutsz, kezdheted az egész éjjelezést és egyéb dolgokat elölrõl. Én úgy voltam vele, h legyen a köv. 2 évünk überbrutál, de utána ott lesz két klassz gyerkõc akik jól eljátszaak majd egymással. Ja, ráadásul azért is akartunk mielõbb tesót, mert hisszük, h a lányunkna igenis jót fog tenni ha anya másra is fókuszál és a kisasszony rájön, h nem õ a világ közepe.
Nekünk a párommal sincs semmi, de semmi segítségünk, sosem nem is volt. Nagyszülõk nincsennek, albérlet, sírós, akaratos, hisztis, de imádnivaló baba és én is nagyon-nagyon-nagyon szeretnék neki testvért. 15 hónapos Még így is élvezem a fiammal töltött minden pillanatot, imádok vele lenni, nemtudom megmagyarázni, hogy miért. Õt is annyira vártam, ha megláttam egy csecsemõt elsírtam magamat és most is majdnem ugyanígy vágyom mégegy babára. Gyönyörûséggel tölt el a vele töltött idõ. Imádom tanítani, nevelni, imádom amikor kacag, amikor huncutkodik, még akkor is imádom, amikor hisztizik. Panaszkodni nem panaszkodom, de tényleg nehéz teljesen egyedül nevelni egy babát-Párom este 10 elõtt nem jön haza.
A második jól gondolja! Az enyém 3 éves még sosem dolgoztam, suli után jött a pici, új helyre költöztem ...most szabadultam!!!! Nem szeretnék még egyet, mert rossz efgyedül. Végre úgy néz ki találtam munkát, és új emberekkel ismerkedhetek!
az utolsó elõtti válaszoló leírta amit gondolok! 16 hós a kislányom hasonló paraméterekkel bír, és remélem, se ma se holnap nem jön már meg Piri mama, és akkor szinte biztos a tesó! :) )))

Miért baj, ha ringatva altatom a gyerekem, ha felveszem, ha sír és nem hagyom? Miért gondolják sokan, hogy a gyereket kell beilleszteni az életükbe és nem nekik a gyerekhez alkalmazkodni?

Persze tök jó lenne ha az én életritmusomba be tudnám passzintani a gyereket, de ha neki nem az a ritmusa akkor mi van? Nem nekem kell alkalmazkodni hozzá? Tegnap anyámtól, jól megkaptam, h neki milyen furcsa ez a rendszer amit én alakítok ki a babámnál. Csak mert épp elmondtam neki, hogy nehezen alszik el a babám és kicsit kevesebbet mint eddig. Mert neki ott volt már egy gyerek meg apunak reggel dolgozni kellett, nem lehetett minden a sírós hugom köré alakítani....Szeretem anyumat, tudom, h nem rosszindulatból mondta, de akkor is, most én csinálom rosszul? A kislányom 7 hetes, szerintem kiegyensúlyozott gyerek, elvan a játszószõnyegen, próbálja megfogni a lelógó cuccokat, szereti a zenélõ forgót az ágyában, 30 percig is elvan már egyedül. Istenem néha nem tud elaludni és akkor sír, ez olyan nagy gond?

Legjobb válasz: Nem nagy gond, semmi baj azzal, ahogy csinálod. Viszont, ha elgondolkozol, akkor rájössz, hogy amikor már van egy nagyobb gyerek, akkor bizony a kicsinek is alkalmazkodni kell a többiekhez, nem csak nekik hozzá. Ez nem sírni hagyást jelent, de nem úgy van már, mint az elsõ gyerekkel, hogy mindenki non-stop körülötte ugrált.

Nem nagy gond, semmi baj azzal, ahogy csinálod. Viszont, ha elgondolkozol, akkor rájössz, hogy amikor már van egy nagyobb gyerek, akkor bizony a kicsinek is alkalmazkodni kell a többiekhez, nem csak nekik hozzá. Ez nem sírni hagyást jelent, de nem úgy van már, mint az elsõ gyerekkel, hogy mindenki non-stop körülötte ugrált.
Szerintem nem baj, teljesen normális!! Igazad van azért vagy az anyja, hogy megnyugtasd a babát, és erre van szüksége, hiszen még csak 7hetes!! Nem tudom miért fél mindenki attól, hogy majd a 10kg-s gyereket is ringatni kell, meg majd 8 évesen is..Én mindig ugrottam mindkét gyerekemnek, sosem hagytam õket sírni (nyilván volt hogy a második késõbb lett felkapva) és nem bánom, nekem nem volt macera. (de persze sokszor az volt). Ettõl vagyunk Édesanyák ugyan ki ringassa el? Ez szerintem teljesen normális és szükséges, és jó a babának is és a mamának is! :-)
"Miért gondolják sokan, hogy a gyereket kell beilleszteni az életükbe és nem nekik a gyerekhez alkalmazkodni?" Húha, ezt komolyan kérdezed? A barátnõm ugyanezt csinálta, mint te most. Megszületett nemrég a második gyerek. A nagy 2, 5 éves dadog azóta, az anyja összeroppant, hogy elhanyagolva a nagyot, de nem is tud a kicsivel foglalkozni amennyit õ igényelne. És pont azért, mert a nagy gyerekhez alkalmazkodott folyton.
Hát igazából neked is alkalmazkodnod kell a gyerekhez, meg neki is hozzád. És erre szerintem minden baba fogékony, fõleg, ha az elején rendesen figyelünk az igényeire és nem akkor kezdjük rögtön nevelni (idomítani). Szerintem minden gyerek (ember) egyik legfontosabb igénye, hogy tartozhasson valahová, ez ad egy alap biztonságérzetet. Az elsõ ilyen "csoport" általában a család. Egy jól mûködõ családban mindenkinek megvan a helye és mindenki pont annyira rugalmas, amennyire a család "optimális mûködése" igényli. A gyerekek idõvel belesimulnak ebbe a rendszerbe, ha látják, hogy így mindenkinek jó. Ha viszont azt tanulják meg kicsinek is, hogy az õ igényeik mindig hátrébb sorolódnak, akkor amikor csak lehet erõszakosan figyelmet próbálnak maguknak követelni, hiszen más megoldást nem látnak. És vannak olyan gyerekek is, akik "jók" lesznek, mert bármit feláldoznak azért, csakhogy szeressék õket. De ahogy az elõbbi sem, úgy az utóbbi sem egészséges hozzáállás az élethez. Igazából az egészséges egyensúlyt kell megtalálni ahhoz, hogy a család minden tagja elégedett legyen a helyzetével. Ehhez elõször két kiegyensúlyozott és kompromisszumkész szülõre van szükség, akiknek a példáját követhetik a gyerekek. (Én ezért is pártolom a testvérek közötti nagyobb korkülönbséget, hiszen akkor jut rendesen idõ a kisebbekre, ha a nagyobbak már érzelmileg érettebbek és megértõek, alkalmazkodóbbak. Fõleg, hogy manapság nem szokás több generációnak együtt lakni, hogy esetleg mások is besegíthessenek a gyerekek ellátásába.) Kérdezõ, tedd úgy a dolgokat, ahogy jónak látod. És ha kiegyensúlyozott a lányod és mellette te is az vagy, akkor bárki bármit mond, nem csinálod rosszul. :)
A kérdező hozzászólása: 16os! Az alkalmazkodást úgy gondolom, h figyelek a gyerek igényeire, jelzéseire fõleg amikor még ilyen nagyon pici (és csak sírással tud kommunikálni) és próbálom ehhez igazítani a dolgokat. Persze, h nem megy mindig és teljesen, ez természetes. Szerintem fokozatosan kell az egyre több szabályt felállítani, ahogy nõ a gyerek.
14-es válaszoló vagyok. Igazából azt nem értem a válaszokban, hogy miért riogatják olyan sokan a Kérdezõt azzal, hogy "majd ha több gyereke lesz." Egyrészt nem biztos, hogy lesz, nem írta sehol. Ha pedig lesz is, most még akkor sincs. Lehetetlen egygyerekesként úgy élni, mintha kettõ lenne már, ez olyan, mintha a gyermektelen ismerõseinknek azt magyaráznánk, hogy ne éljenek úgy, ahogy, mert majd jól megszokják, aztán mekkora trauma lesz, amikor egyszer, évek múlva majd babájuk lesz. Nyilvánvaló, hogy a második (és többedik) gyerekek egy már kialakult helyzetbe születnek bele, nekik többet kell alkalmazkodniuk. Általában ez menni is szokott, egyrészt a kényszer, másrészt pedig a már meglévõ rutin miatt elég könnyen. De egy tapasztalatlan, egygyerekes anyukának miért is kéne úgy élnie, mintha már sok gyereke lenne?
Szerintem nem riogatta senki, csak elmondtuk neki, amit az anyukája is, hogy egy gyerekkel még könnyû minden igényt azonnal kielégíteni, ringatni, körülugrálni, de 2 gyerekkel ez már nem ilyen egyszerû. Szerintem õ is megértette amirõl írtunk és nem vette riogatásnak.
A kérdező hozzászólása: Köszi elõzõ:-)
A kérdező hozzászólása: Illetve 19esnek köszi:-) Egyébként tudom, h többgyerekesként más lesz majd, de sokan olyan rosszindulatúan, meg kioktatóan tudják mondani a dolgokat. Engem csak ez zavar, nem az ha vki máshogy csinál vmit.
Szerintem senki sem riogatta, de a kérdezõ említi meg a kérdésben, hogy anyukája arról beszélt, amikor már 2 volt és erre is válaszoltunk.
Amig újszülött egy pici, igenis mi alkalmazkodunk hozzá, hisz õ még nem tud hozzánk. Nekem 3 gyerekem van és én is felvettem ha sirtak. Voltak olyan korszakok, hogy többet igényelték a babusgatást, de ezek mindig átmenetiek voltak. És attól mert két tesó már volt, attól még feltudtam venni a picit amikor kellett, sõt a nõvérkék is szivesen besegitettek. Nekem is meg kellett csinálnom a háztartást, az egyik lányom elsõs volt, de akkor is megment, nem okozott gondot. Jól csinálod, ne aggódj! :) Vedd fel nyugodtan amikor úgy érzed. Hülyeségnek tartottam mindig is azt, hogy hagyd a gyereket bõgni, mert majd hozzászokik és nem tudsz vele mit kezdeni. Enyéimnek sem okozott gondot. Egy pici azért sir mert csak igy tud komunikálni. Van hogy éhes vagy pisis, vagy csak úgy szimplán az anyukáját akarja érezni..
:) )) mindig mosolygok, hogy a vége felé már beleszõnek mindent és az eredeti kérdés ezzel a homályba vész. Egy 7 hetes babának kell az ölelés a ringatás a közelség. Ha most hagynád sírni a babát akkor azért szúrna le mindenki. Sõt minden anya azt állítja, hogy ilyen korban még nincs hiszti így ha sír a baba akkor szüksége van valamire és te vagy az anyja neked kell megadni! Nem igaz anyukák???? Szóval akkor ez hogy is van? Sírjon vagy ne sírjon? Vegyük fel vagy hagyjuk sírni? Nem azt írta a kérdezõ, hogy állandóan kézben van. Nem is azt, hogy egy fél éves babáról van szó. Ráér még úgy gondolom "szoktatni" a kicsit a saját életritmusukhoz. Kérdezõ! Jól csinálsz mindent! Mindenki a saját korlátaihoz alkalmazkodik. Azért mert másnak meg kellett alkudnia mert volt nagytesó az téged miért érdekel? Nálatok még nincs. Azok az anyák ahol nem tudnak eleget foglalkozni a kisebbel nem ritka a lelkiismeret furdalás. Mégis ilyeneket írnak. Õk is szeretnének mindent megtenni csak már nem tehetik..... Úgy gondolom, hogy amíg tudod addig add meg neki amit lehet. Majd ha két mûszakba kell melózni és le kell passzolni a gyermekedet, hogy enni tudj neki adni akkor majd muszáj lesz alkalmazkodnia :) Nagyon sok mindenkinek igaza van, hogy késõbb azért már be kell vezetni egy olyan rendszert ami mindenkinek jó. De ez még bõven ráér. Sõt képzeld! Az elsõ gyermekemet soha nem tudtam pl rendszeres idõben fürdetni. Nem babázhattam mert nekem kellett mindent intéznem különben mehetek az utcára. A babának kellett alkalmazkodnia. Mindketten megszenvedtük. Nincs is olyan kapcsolatom vele. Most 11 éves. A mostani páromtól született egy babám és minden más. Össze tudom hangolni a két gyermeket. Egyiket sem kell hanyagolnom. Szóval csinálj mindent úgy ahogy szerinted nektek a lehetõ legjobb!!!!! Ne hallgass senkire. Nem õk élik az életedet.
Nem tudom, nekem két gyerekem van 2 év korkülönbséggel, tehát a nagy is még elég kicsi volt, amikor született a kicsi, mégse hagytuk a kicsit órákig sírni, talán 10 perc volt a maximum, amikor egyszerûen tényleg nem tudtam vele foglalkozni. És sokáig egyszerre altattam mind a kettõt, nem volt megoldhatatlan, és nem, nem vagyok szuperanya, akinek megy ez a "megoldhatatlan" feladat, mert körülöttem mindenki így csinálja. Sõt, a kicsivel felfedeztük a hordozókendõt, ami szuper találmány, mert a segítségével nem kellett azon gondolkodnom, hogy most melyikkel foglalkozzam, mert tudtam egyszerre mindkettõvel. Tény, hogy a naggyal már volt egy kialakult rendszerünk, amibe bele kellett illeszkednie a kicsinek, de ez teljesen gördülékenyen, mindenféle erõszakoskodás nélkül ment. Felesleges lett volna elõre trenírozni a nagyot mindenféle hülyeségre. Tény, hogy vannak önzõ, hisztis gyerekek, de az nem azért van, mert 7 hetesen nem bõgették hányásig õket. Szóval jól csinálod, nyugi. :)
Én a másodikat "kapattam el..." Fiú, és olyan szinten anyás volt már kicsinek, hogy ha nem vettem fel amikor õ akarta, akkor egy percen belül úgy üvöltött, hogy elfelejtett levegõt venni és elkékült. (Mindezt pár hetesen.) Bár akkor még nem volt divat (tizenx éve, hordoztam, és mellettem aludt, hogy ne keltse fel a nála csak 21 hónappal idõsebb tesóját. (Nem volt féltékenység, tesó rácsos ágya az én ágyam mellett volt addig, a kicsi meg a rács mellett aludt, és volt, hogy úgy aludtak el, hogy a nagy simogatta a kicst...) Nem lett semmilyen negatív következménye, 5 hónaposan magától leszokott errõl, onnantól kezdve elvolt járókában, játszószõnyegen, és simán aludt a saját ágyában.
Miért baj ha azt mondta neki ez furcsa? Ha már van egy gyerek akkor igenis a 2.nak kell beilleszkednie, ezt persze ne úgy képzeld, hogy le van tojva, de ott 3 ember akiknek ki van alakítva az élete, nyilván módosul a kicsi érkezése miatt és fõleg az elején azért a kicsi jobban a középpontban van de aztán beleilleszkedik az Õ életükbe.Ha neked csak a 7 hetes kisbabád van úgy könnyû hozzáalkalmazkodni, de egy idõ után kialakítotok egy napirendet ami mindannyiatoknak jó, alkalmazkodtok egymáshoz.Még csak 7 hetes az nagyon kicsi baba kell pár hónap mire megszokjátok egymást és kialakítjátok a "rendszert".
A kérdező hozzászólása: Persze én is tudom, h amikor már van egy gyerek v több akkor már nehezebb ezt megvalósítani, ok. De akkor is próbálnék maximálisan figyelni a baba jelzéseire, nem tudom, neki megmagyarázni, hogy figyi jó, h jöttél nálunk ez a rendszer szokd meg. Valamennyire mindkettõt közelíteni kell egymáshoz szerintem, persze határokon belül (pl. ha menni kell a nagyért az oviba, akkor menni kell).
Én nem ezt mondtam, hogy nem kell figyelni a 2. gyerekre, de azt javaslom majd akkor alkoss véleményt ha már két gyereked van így 7 hét után nem igen van tapasztalatod.
Nem az a baj h ringatva altatod.Én is ezt tettem kb 2 hós koráig, aztán elgondolkodtam, hogy nem lesz ez jo, egy évesen is ezt fogjuk igy csinálni??ezt nem akartam, hogy egy 10 kilos gyereket majd még ringassak.Igy szépen lassan hozzászoktattam hogy a saját ágyában, simivel aludjon el.2 hónapba telt, de megérte, azota egyedül alszik el.most 5 éves, és nincs szenvedés az esti alvással, joéjtpuszi, bujás és egyedül bemegy a szobájába aludni.
A kérdező hozzászólása: Hogy szoktattad az ágyába?
A kérdező hozzászólása: Egyébként igen, még csak 7 hete vagyok anya, és tudom, mikor majd jön a következõ gyerek akkor már nyilván máshogy lesz. Nem most látok elõször gyereket, óvónõ vagyok 13 éve, tanultam elég fejlõdéslélektant, jó persze az elmélet ez meg gyakorlat én is tudom. Nem gondoltam én sem, h majd a 10 kilós gyereket is cipelgetem folyton, de úgy gondolom amíg ilyen kicsi még, máshogy nem tud kommunikálni csak sírással ezért erre igenis oda kell figyelni. Az ágyba szoktatást is elméletben tudom, h hogy van de érdekelne némi gyakorlati praktika:-)
Elõször nappali alvásoknál probálkoztam.Letettem a mi ágyunkba, odafeküdtem mellé, és simogattam, persze ha kellett kicsit felvettem, de mikor megnyugodott ujra letettem.Igy egyre kevesebbet kellett mellé feküdnöm, elég volt ha csak simogattam.(mikor elaludt, betettem a saját ágyába)Mikor ez ment akkor nem a mi ágyukba tettem le hanem azonnal a sajátjába, ha kellett, ott is tudtam simogatni a hátát-õ nagyon szeretett hason aludni, ehhez is idõ kellett hogy rájöjjek.Egy idõ után alig kellett simogatni, elég ha csak mellette voltam.Mikor nappal ment, akkor ugyanezt elkezdtem az esti elalvásnál is, de itt már a mi ágyunkba tevös részt kihagytam.kb. 2 hónapba telt, de naprol napra jobb lett. Nem voltam kegyetlen, nem hagytam sirni, látta/tudta hogy ott vagyok mellette.
Azért mondta ezt anyukád, mert ezzel magad alatt vágod a fát. Nem most fogod érezni annak a "hátrányát", hogy minden kis sírás alkalmával felkapod, altatod, ringatod, stb., hanem akkor ha majd lesz egy testvére, õ pedig ahhoz van szokva, hogy minden körülötte forog, és minden hozzá van igazítva, rendezve. Így válik valakibõl jó eséllyel hisztis gyerek, aki sírórohamot kap ha nem úgy történik valami ahogyan õ azt elképzeli, illetve ha rögtön nem tudsz vele foglalkozni, mert ezt szokta meg, és jó eséllyel lesz féltékeny a kistesóra. (Persze ez most egy általánosítás volt, hogy érzékeltessem mire is gondolok. Természetesen nem minden gyerek lesz ilyen.) De sajnos könnyedén át lehet esni a ló túloldalára. De mindenki úgy alakítja az életét és a napirendjét ahogyan szeretné, semmi sem törvényszerû.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat!:-) Persze én sem szeretnék hisztis gyereket, épp eleget látok az oviban ilyet akiket úgy nevelnek, h azt hiszik körülöttük forog a világ...
Szerintem is magadnak teszel ezzel rosszat, de még a picinek is. Fél évesen nem fogja tudni meggnyugtatni magát, elaludni, biztonságba érezni magát, ha folyton rázogatod elalvás elõtt. Ki kell hogy a gyerekben is alakuljon az elaludni tudás, a biztonság érzet. Azért vagy az anyja, hogy megtanítsd dolgokra, nem azért hogyha bármiért sír rázogasd vagy cicit dugj a szájába. Fõleg ha régóta dolgozó óvónõ vagy ezeket tudnod kéne, nem csak a mai divatos kötõdõ nevelést. Hol volt 20-30 éve az, na meg az apás szülés? Ma már azt röhögik ki akik több száz éves hagyományt vinne tovább, kint ül a folyosón.
A kérdező hozzászólása: Azért mert óvónõ vagyok és tanultam a gyerekekrõl azért még mindent én se tudhatok. Az óvodások 3-7 év között mozognak... "Csecsemõ módszertant" pedig nem tanultam. Bár kétlem, h ilyen lenne, max van egy csomó elv meg irányzat aztán mindenki választhat. A kötõdõ nevelést meg elég sokféleképpen lehet alkalmazni. Nem kapom fel minden sírásra mert tulajdonképpen nem szokott sírni, csak akkor ha nem tud elaludni.
Tényleg elég nevetséges az a hozzáállás, hogy már most úgy kellene élniük, és arra trenírozniuk egy pici babát, mintha lenne még egy halom tesója. Miért kell tényként kezelni, hogy egymás után fogja potyogtatni a babákat? Nem mindenki tervez tesókat, vagy nem mindenki tervezi õket kis korkülönbséggel. Manapság szokás egyiket a másik után szülni (gondolom elsõsorban anyagi megfontolásból), ennek aztán késõbb meg is vannak a hátrányai, pont amiket ti is felsoroltatok, hogy egyik vagy másik gyerek háttérbe szorul a tesók miatt. De nem mindenki csinálja ezt szerencsére. Szóval szerintem nagyon is helyesen csinálja a kérdezõ, bizony átmenetileg a babához kell alkalmazkodni, ez így lenne normális.

Nem tudom mit tegyek el szeretnék menni a páromtól de van egy 2, 5 éves gyerekünk es ő a gyereket nem hagyná mit tegyek hagyam itt neki a gyereket?

25 es es vagyok es van egy 2,5 éves gyerekem. El szeretném hagyni a barátomat de tudom hogy sajnos nem tudnánk normálisan el válni és a gyereket se hagyná hogy el vigyem. Fiatal voltam amikor össze jöttem velle es felelőtlen. Nem is akkartam a gyereket csak rám erőszakolták ő es az annya. Most meg csak a gyerek miatt vagyok itt de minden napom kín szenvedés.Ha elmenék akkor is félek a következményektől mert hat a párom elégé sőtét figura,abba meg bele se merek gondolni hogy ha a gyerekkel menék mit csinálna vellem.Sehogy se jó mit csináljak?

Legjobb válasz: Nálad "sötétebb figura" nem lehet. Nem is értem, miért szülnek egyesek csak azért, mert nekik azt mondták. Nyilván a gyereket sem lenne jó elhagyni. Menj el és egyezzetek meg a láthatásban vagy gyerekelhelyezés. Mert azt elég nehéz elképzelni, hogy egy anya semennyire sem kötõdik a gyerekéhez.

Nálad "sötétebb figura" nem lehet. Nem is értem, miért szülnek egyesek csak azért, mert nekik azt mondták. Nyilván a gyereket sem lenne jó elhagyni. Menj el és egyezzetek meg a láthatásban vagy gyerekelhelyezés. Mert azt elég nehéz elképzelni, hogy egy anya semennyire sem kötõdik a gyerekéhez.
Most nem igazán értem, mit akarsz! A gyerekedet ott hagyni és új életet kezdeni vagy gyerekkel együtt menni? Mondjuk egy anyánál akár mekkora sötét figura az apa, semmiért sem hagyná ott!!!Persze ilyen normális anyánál van csak!!! Most állj a sarkadra és viselkedj úgy mint egy anya!! Azt sem igazán értem, hogy tudtak így befolyásolni? A te életed, te döntésed, de a gyereket ne hagyd ott!
Ok. Kösz a pontosítást. Egyetértek az elõzõvel. Nagyon kellene egy ügyvéd.
Add be a gyerekelhelyezési kérelmet a bíróságra, és kérj ideiglenes elhelyezést is (!!!), amint azt megkaptad, összecsomagolsz, és elmész, amikor nincs otthon, mivel a gyerek nálad van jogilag elhelyezve, tehetetlen.
A kérdező hozzászólása: Nem azt irtam hogy nem kötõdöm a gyerekhez hanem hogy nem terveztem. A gyerek jobban kötõdik hozzam mint az apjához.
A kérdező hozzászólása: Nyugotan lehett sötétnek hívni meg hasónló nem ismertek nem tudjátok a dolgokat csak nagy vonalakban. Én nem sötétnek láttom magam inkább könnyen befolyásolhatónak és persze nagyon felelõtlen voltam ez tény.Pedig mindig szedtem fogamzásgátlót csak pont akkor fogyott el :( 1 alkalom :( es utana is szedtem de akkor meg mar késõ volt.El vetetni nem tudtam mert mar együtt is éltünk és nem hagyta volna inkább szüljem meg és mennyek. Persze mostmár imádom a gyerekemet és ezert is vagyok még itt különben már rég elmentem volna.De bele örülök hogy a fiatalságom meg rá. Amugy megy igen egyedül nem is mernék de van valaki akire számíthatok de ra is csak utána ha ki lépek a házból vagy igy vagy úgy. Azt is tudom ha esetleg el megyek utána kezdhetnek mindent elõrõl és sokan le is fognak emiatt nézni.
Ha nem nagyon kötõdsz a gyerekedhez, a barátod viszont igen, akkor lehet, hogy jobb a gyereknek, ha az apjánál hagyod. Gondold át, hogy a gyereknek nálad vagy az apjával lenne-e jobb. Az sem ártana, ha beszélnél egy ügyvéddel.
"Fiatal voltam amikor össze jöttem velle es felelõtlen. " Ha 22 évesen fiatal és felelötlen voltál, akkor még 22 évig biztosan az is maradsz. Miért nem jo neked az eddigi párod?
Hát elég komoly, amit leírtál. Normál esetben azt mondanám, hogy körömszakadtáig harcolj a gyerekért. De a te esetedben azt mondom, hogy menj. De békével menj és úgy, hogy vissza tudj térni minél gyakrabban és valamilyen módon anya tudj maradni. Sajnos tanulatlan vagy és nincs sok esélyed egyedül megfelelõ környezetet biztosítani a gyerek felneveléséhez, tekintve, hogy nemcsak a képesség, hanem az akarat is hiányzik ehhez belõled. De az élet elég hosszú ahhoz, hogy fejlõdj és jóvá tedd a hibáidat és értékes, értelmes, szeretni és felelõsséget vállalni tudó emberré válj. Sok sikert és kitartást hozzá!
Ha tudod, hogy a párod ilyen "sötét, alvilági figura", akkor képes lennél otthagyni a gyereket nála? Persze, nyilván nem tenne semmi olyat a gyerekkel, vagy remélhetõleg hagyná másra stb. de akkor is. Én a helyedben összepakolnék amikor nincs otthon, és gyerekkel együtt mennék, majd bíróságra vinném az ügyet, hogy a láthatást és a gyerektartást elintézzem. Addig míg nem zárul le az ügy, nem feltétlenül mondanám el neki, hogy hol tartózkodom. Egyébként hogyan lehet belekényszeríteni valakit a gyerekvállalásba? Talán az anyuka ott állt az ágyatok mellett minden egyes együttlétkor? Nagyon felelõtlen voltál, de szerencsére rájöttél, hogy az ilyen kapcsolat nem biztos, hogy jóra vezet. Bár én már akkor leléptem volna, amikor "kényszeríteni" akartak, hogy gyereket vállaljak...
A kérdező hozzászólása: Hat igen ez lenne a megoldás de felek azól hogy véletlen történe vellem valami baleset....sajnos ebbõl az emberbõl mindent kinézek. Valamikor lehett velle beszélni valamikor meg be kattan és akkor nem számít semmi :(

"Túlórázz te, neked nincs gyereked! ", "Utazz el a konferenciára te, neked nincs gyereked! " és hasonlók. Miért hiszi azt sok anyuka, hogy másnak nem kell szabadidő?

Munkahelyen tapasztaltam nagyon sok anyuka körében, hogy mindent azokra húznának rá, akiknek nincs gyerekük. Túlórázzon az, utazzon konferenciára az, menjen be el?bb az, de pénzjutalomnál ? is áll el?re, mert hát neki gyereke van... Miért kell ezt csinálni? Akinek nincs gyereke, egyedül él, annak vajon nem kell a szabadid?? Miért hiszik, hogy annak nincs élete? Õket sem kötelezte senki, hogy gyereket szüljenek...

Legjobb válasz: He-he-he Nálunk is ez ment. Mindig az egyedülállóknak kellett minden ünnepet vinni. Aztán a fõni extra pénzt osztott érte. egymás haját tépve sorakoztak, hogy nekik kell a pénz, mert gyerekük van. Na akkor már késõvolt és jöttek azok a kárálások, hogy most õk azért vannak hátrányosan megkülönböztetve, mert gyerekük van és hogy nincsenek rájuk tekintettel.

He-he-he Nálunk is ez ment. Mindig az egyedülállóknak kellett minden ünnepet vinni. Aztán a fõni extra pénzt osztott érte. egymás haját tépve sorakoztak, hogy nekik kell a pénz, mert gyerekük van. Na akkor már késõvolt és jöttek azok a kárálások, hogy most õk azért vannak hátrányosan megkülönböztetve, mert gyerekük van és hogy nincsenek rájuk tekintettel.
15 hónapos a kislányom :D.Csak azért nvetek, mert az elött, hogy nem volt gyerekem, velem is ezt csinálták.Sõtt, azt is mondták a fülem hallatára, hogy nem kellene olyan kolléganõt felvenni, akinek nincs gyereke, mert "azok" (így neveztek minket), még el fognak menni szülni.Jobb az olyan akinek van (persze 3 hetenként beteg a gyerek), akinek már van családja.Fel a fejjel, irigyek rád :) .
Bocsi, elment... Nekem pl. a túlóra azt jelentette, hogy a srácaim az iskola elõtt fagyoskodtak, mert bezárt a napközi, és hozzánk nem tudtak egyedül hazajutni. Az oviban meg azzal járt, hogy keresztben lenyelt az a dadus, akinek az én gyerekem miatt kellett túlórázni. És igaz, hogy senki sem kényszerített a gyerekvállalásra, de nem is hiszem, hogy ennek köze van a dologhoz. A legtöbb embernek igénye van arra, hogy gyerekei legyenek, és akkor sem tudja megoldani az összes munkahelyi túlórát, egyebet, ha megfeszül.
Nekem sincs gyermekem, de nekem természetes volt, hogy hamarabb bevállalok túlmunkát, mint az akinek 4-re vagy 5-re a gyerekért kell menni. Azt meg, hogy ki mennyi jutalmat kap, sosem érdekelt, ahogy az sem, hogy a másik mennyi fizetést kap.
Valóban igazságtalan, mármint a gyerektelenek szemszögébõl. Viszont képzeld el a gyerekes helyzetét, akinek nem a szabadidejébõl csípõdnek le ezek az órák, hanem a gyerek körüli teendõibõl, és sokszor erre az idõszakra a felügyeletét sem tudja megoldani.
Talán azért, mert a gyerekkel akarnak lenni?! És mivel neked nincs, így te el tudsz menni, tudsz túlórázni. Értem én, hogy szabadidõ, meg hasonlók, de lehet a gyerekesek meg nem tudják megoldani a felügyeletet... De különben majd rájössz, ha lesz egy gyereked. És én inkább segítettem a gyermekes munkatársaimat, mert sejtettem, hogy neki nagyobb szüksége van a szabadidõre, mint nekem, akinek se kutyája se macskája nem volt.
Neked nincs gyereked, így el sem tudod képzelni, mekkora meló szülõnek lenni. Amíg nem volt, én sem tudtam elképzelni még csak a TIZEDRÉSZÉT sem annak, hogy mekkora strapa. Örülök, hogy élek, komolyan. Amióta gyerekem van, szabadidõs tevékenységeim többnyire a következõk: tisztálkodás, evés (általában kínait vagy gyrost eszem, mert azt nem kell elkészíteni), nagy ritkán alvás. Szórakozás? Kikapcsolódás? Az meg mi fán terem?
A kérdező hozzászólása: És ha más így érez, az miért kell, hogy hátrányosan befolyásolja az életemet? Én is tervezek gyereket, így nem a gyerekekkel vagy az anyákkal van bajom, nyugi, hanem azzal, aki visszaél ezzel a szép "feladattal".
23. vagyok. Még arra a mondatodra reagálnék, hogy "Õket sem kötelezte senki, hogy gyereket szüljenek..." Szándékosan vállaltam gyereket és nagyon örülök, hogy ezt tettem, ha visszamehetnék az idõben, sem tennék másképp. De akkor is RENDKÍVÜL idõ- és energiaigényes dolog szülõnek lenni. ELKÉPESZTÕEN. Egyetértek veled abban, hogy nem szép dolog visszaélni ezzel. Én sem vállalok el bizonyos dolgokat a gyerek miatt, de megmondom kulturáltan, hogy bocsi, de nem fér bele. Szerintem itt a stílus a kulcsszó.
Engem is rángattak vissza az ország másik végébõl este, mert másnap nekem kellett nyitni. 300 km-es utazás, 2 órás alvás után dolgoztam 16 órát... Csak mert a gyerekével akarta tölteni a napot... Igencsak untam az ilyen szivatásokat. (Azóta nekem is van gyerekem, de akkor se csesznék így ki mással.)
2 éves a kislányom, még itthon vagyok vele. Én úgy gondolom, hogy ne kivételezzenek azzal akinek gyereke van, de mondjuk ne is kelljen heti 5 napot túlóráznia se. Azért ezt normális munkahelyen el lehet osztani. Én is utáltam, amikor nyáron ügyeletbe mindig én mentem, mondván, a kolléganõ nagymama!! Ez nem fair. Igazságosan is el lehet osztani. Igazad van, hogy a gyereket a szülõ vállalta, annak minden jó és rossz oldalával együtt és nem lehet mindig azzal "takarózni", hogy ott a gyerek. Mondom ezt úgy, hogy Anya vagyok, de nem várom/várhatom el azt a kollégáktól, hogy õk emiatt "szívjanak".
Nálunk nem a túlórával volt a probléma, hanem az ünnepekkel. Párom ápoló egészségügyben dolgozik. Sok év után kicsit frusztráló volt, hogy minden karácsonyt, minden szilvesztert és minden húsvétot stb. õ és az a néhány kollégája vitt, akinek nem volt gyereke, mert a gyerekes anyukák a fõnõvérnél mindig kisírták, hogy nehogy dolgozni kelljen már karácsonykor, hiszen az a szeretet, a család ünnepe stb. Végül a sarkukra álltak (sok-sok év után) és most, már 1-1 napot bevállalnak a gyerekesek is. Attól, hogy gyerek nem volt, õk is szerettek volna a szeretteikkel, családjukkal lenni.
23-mas! Ne felejtsd el, hogy azt a gyereket Te vállaltad, és nem a fõnököd vagy a kollégáid. Ha elég felnõtt vagy egy gyerekhez, akkor ahhoz is legyél az, hogy vállalni tudd a kötelezettségeket. Kérdezõ: én nagyon sajnálom az olyan anyukákat, akik minden segítség nélkül nevelnek gyerekeket, ami azt illeti ismerek is ilyet. De! Ahogy 23-masnak is írtam, azt a gyereket mindenki magának vállalja/vállalta és egyáltalán nem látom, hogy a a kollégának miért kéne többet vállalnia, mert héj neki gyereke van? Az, hogy egyszer-egyszer az ember úgy van vele, hogy oké segít, hiszen családos még egy dolog. De mindig? Nem értem miért kell a másiknak szívni amiatt, hogy valaki képtelen felelõsséget vállalni a döntéseiért? Nem minden anyuka ilyen, de itt Mo-n különösen divat amögé burkolózni, hogy nekem gyerekem van, neked meg nincsen, szóval...
A kérdező hozzászólása: Nekem van kutyám, gyereket meg jövõre tervezünk. :)
És gondoljatok bele, hogy fájhat ez valakinek, akinek tényleg se kutyája se macskája önhibáján kívül, de vágyik rá. Voltam ezen az oldalon is.
Azért legyünk õszinték, elég kevés olyan anyuka van akinek abszolút semmilyen segítsége sincs. Elég egyedi eset az az egyedülálló anyuka, akinek sem barátai, sem családja nincs, aki néhány órás gyerekfelügyeletre kapható. A barátnõm is egyedül neveli a gyerekét és ha tudja, hogy túlóráznia kell, akkor vagy engem vagy egy másik barátunkat kéri meg, hogy hozzuk el a gyereket a suliból. Sok mindent meg lehet oldani csak sokszor tényleg egyszerûbb azt mondani a kollégának, hogy neked se kutyád, se macskád, csináld a túlórát helyettem.
A kérdező hozzászólása: "Azért nekem van olyan férfi kollégám, aki iszonyat link, persze bent van reggeltõl estig, de az idejének a 90%-ban netezik." Nálunk ez a fõnökök hatásköre. 8 óra pasziánsz. :D
Azért nekem van olyan férfi kollégám, aki iszonyat link, persze bent van reggeltõl estig, de az idejének a 90%-ban netezik. Mind a két oldal panasza érthetõ amúgy.
Akkor mi is a megoldás? Tegyük fel, a munkáltató nem hajlandó több munkaerõt alkalmazni. A gyerekesnek meg van kötve a keze, mert sem az ovi, sem a suli nem non stop, adott esetben egyedül van, a fizije meg nem elég fizetett segítségre. Ne vállaljon munkát? Akkor meg ingyenélõ. Keressen másikat? Pont Õ az, aki nem válogathat, mert eleve nehezen veszik fel. Vagy senki se vállaljon gyereket? Sajnálom, amikor valakinek a meló miatt le kell mondania egy mozit, randit, kirándulást. De még jobban sajnálom azt az anyát, aki csak azt kapja válasznak, hogy minek szült...
A kérdező hozzászólása: Az sem lenne normálisabb, ha az kapna pozitív diszkriminációt, akinek nincs gyereke, fiatalabb. Szerintem egyenlõ munka lenne a megoldás. "Õket sem kötelezte senki, hogy gyereket szüljenek..." Ez így is van, és nem szégyellem leírni. Bár még én élõben nekik sosem vágtam a képükbe, holott azt már megkaptam, hogy nekem MINDEGY, mert én úgyis egyedül élek. Egyszer kértem, hogy menjenek be helyettem, nagy szájhúzás volt, azt is azért, mert a nagyanyám beteg volt. Nem hiszem, hogy kevésbé lenne fontos, mint az õ gyereke.
A kérdező hozzászólása: Holnap fogom kérni, hogy áttegyenek oda, ahol voltam, férfiak között. Ott nem volt ilyen. Ámbár ott is volt, hogy bementem ahelyett túlórázni, aki autókiállításra ment, õ meg bement helyettem, mikor nekem volt valami dolgom, de nem folyamatosan.
A kérdező hozzászólása: "Én is anyuka vagyok, az elmúlt 7 évben összesen 2 napot hiányoztam a gyerek betegségére hivatkozva." Természetesen nem ilyen esetekrõl beszélek. Ennyivel - többel is - az ember szerintem akkor is segít, ha nem gyerekrõl van szó. Viszont mikor visszaélnek ezzel, az bosszantó.
A kérdező hozzászólása: Én boldogan segítettem egy-egy alkalommal azzal, hogy bevállaltam a túlórát, mert akkor még én is beláttam, hogy persze, azért fontos neki, hogy a gyerekével legyen... De viszont rettentõen idegesítõ, mikor ez van folyamatosan. Neki az egyéni döntése volt, hogy megszülje a gyerekeit, nekem az egyéni döntésem volt, hogy eddig nem születem gyereket, inkább egyedül élek, utazok, ilyesmi. Most mondtam le egy utat, csak azért, mert be kell mennem, mivel a kolléganõmnek gyereke van és századszorra sem tudja megoldani a felügyeletét. Deee én - akinek semmi köze senki gyerekéhez - oldjam meg, hogy neki ne kelljen megoldania MOST SEM.
Én gyerekként rengeteg idõt töltöttem óvodában és vadidegenekkel, mert le kellett passzolni a munka miatt. Nagyon jó gyerekkorom volt...

Ha az apa nem fizet rendesen gyerektartást, akkor az anya megteheti hogy átadja neki a gyereket?

Egy ismerős párról van szó. Az apa és az új nője folyton panaszkodik a magas gyt miatt. Az anya erre kitalálta, hogy éljen velük a gyerek 3 hónapig, akkor majd kiderül hogy mennyit kell rá költeni. Ezt megteheti?

Legjobb válasz: Mindig érdeklõdve olvasom ezeket a kérdéseket, és a rájuk adott válaszokat. Talán hasznos, talán nem, azt tudom elmondani, hogy van nálunk: Amikor a fiam anyjával külön költöztünk, nem kértük a bíróság segítségét. Megegyeztünk egymás közt mindenben, a gyerek közös felügyeletében is. Azóta a fiam felváltva lakik itt is, ott is. Nem szobanövény, hanem mindkettõnknél megvan a helye, mindkét szülõje szereti, két helyen is van otthona. Egyikünk sem ad pénzt a másiknak, hiszen nincs miért. Van, amit közösen fizetünk, akkor persze igen, mert mi értelme lenne két helyrõl utalni, amikor oda tudjuk adni egymásnak a felét kézbe? Nagyobb kiadásokat megbeszéljük. (Most pl. fogszabályozás ilyen.) A fentiek miatt én azt gondolom, egyáltalán nem hülye az ötlet, még ha nem is hétköznapi. Az ilyen tapasztalat segítheti a jobb kommunikációt, ami fontos. Szerintem eleve kár, hiba összeveszni váláskor. Gyereket belekeverni meg bûn. Ha mi, "felnõttek" nem tudunk tovább együtt élni, annak biztosan nem a közös gyerekünk az oka. Ergo nem is igazságos, ha Õ szív miattunk, vagy akár csak döntenie kell a szülei között. :(

Mindig érdeklõdve olvasom ezeket a kérdéseket, és a rájuk adott válaszokat. Talán hasznos, talán nem, azt tudom elmondani, hogy van nálunk: Amikor a fiam anyjával külön költöztünk, nem kértük a bíróság segítségét. Megegyeztünk egymás közt mindenben, a gyerek közös felügyeletében is. Azóta a fiam felváltva lakik itt is, ott is. Nem szobanövény, hanem mindkettõnknél megvan a helye, mindkét szülõje szereti, két helyen is van otthona. Egyikünk sem ad pénzt a másiknak, hiszen nincs miért. Van, amit közösen fizetünk, akkor persze igen, mert mi értelme lenne két helyrõl utalni, amikor oda tudjuk adni egymásnak a felét kézbe? Nagyobb kiadásokat megbeszéljük. (Most pl. fogszabályozás ilyen.) A fentiek miatt én azt gondolom, egyáltalán nem hülye az ötlet, még ha nem is hétköznapi. Az ilyen tapasztalat segítheti a jobb kommunikációt, ami fontos. Szerintem eleve kár, hiba összeveszni váláskor. Gyereket belekeverni meg bûn. Ha mi, "felnõttek" nem tudunk tovább együtt élni, annak biztosan nem a közös gyerekünk az oka. Ergo nem is igazságos, ha Õ szív miattunk, vagy akár csak döntenie kell a szülei között. :(
Megteheti, de akkor arra a 3 hónapra az anya fizessen tartásdíjat.
Meg biza. És minden pasival ezt csinálnám, aki pampog a magas 25 rugós gyt miatt:DD
Nem, nem teheti meg. Ha azt szeretne, hogy a gyerek a masik szülõvel éljen, akkor gyermekelhelyezesi pert kell indítani. A gyerek nem szoba növény, hogy hopp, most itt el harom hónapig, hopp, most ott. Mellesleg ha a masik szulo nem akarja nevelni, akkor nem kötelezhetõ ra.
Huh kérdezõ, nyilván azert került az anyjához a gyerek, mert ezt kérte a gyermekelhelyezeskor. De faxa kis anya lehet, ha lepasszolna a gyereket apukahoz csak ugy.... Aztán ne essen neki rosszul, ha apuka beadja a gyermekelhelyezesi kérelmet ujra es a gyerek marad is nála.....
Nézd Kérdezõ, az anya azt talál ki, amit akar, az apa meg ha akarja elvállalja, ha nem akarja nem vállalja, ez ilyen egyszerû. Az meg értelemszerû, hogy ha az apa elvállalja, akkor arra az idõre anyucikának kell cserrentenie a tartásdíjat. Lehet, õ is megtanul valamit, megismervén õ is a másik oldalt...
A kérdező hozzászólása: "ha nem akarja nem vállalja" - miért, nem ugyanúgy az õ gyereke is mint az anyának? Fog fizetni õ is gyt-t természetesen, ahogy azt eddig tette az apa: késve, kevesebbet a bíró által megszabottnál.
A kérdező hozzászólása: "Mellesleg ha a masik szulo nem akarja nevelni, akkor nem kötelezhetõ ra." - mert az anya igen? Miért csak az anyának vannak kötelességei?

Ez így igazságos? Nekik lehet gyerekük nekem meg nem? Lent

Én már külön költöztem a páromhoz egy házba. A nővérem 3hónap "ismeretség" után esett teherbe, összeházasodtak, de nincs saját házuk vagy lakásuk. Összesen 4 lánytestvérem van, ha bármelyik is teherbe esne az nem lenne gond, de nekem nem engedi meg az anyám h terhes legyek, mert fiatal vagyok, a nővérem 21 évesen szült az anyám 20 évesen. Én is 20vagyok most. Az nem volt baj h a nővérem terhes lett de ha én lennék az abból botrány lenne, szerintetek miért? Neheztel rám mert 17évesen elmentem tőle, mert katasztrofális anya, és nem házasodunk össze a párommal aki idősebb nálam??? Persze nem érdekel h ő mit gondol vagy mit mond, csak nem értem h nekem miért nem lehet???

Legjobb válasz: Gondolom látja anyád az árnyoldalát ennek a saját és nõvéred példáján keresztül és szeretne megóvni tõle. Hogy legalább neked (és a késõbbi gyerekeidnek) legyen esélyed egy jobb életre.

Gondolom látja anyád az árnyoldalát ennek a saját és nõvéred példáján keresztül és szeretne megóvni tõle. Hogy legalább neked (és a késõbbi gyerekeidnek) legyen esélyed egy jobb életre.
"de nekem nem engedi meg az anyám h terhes legyek, " Már ne is haragudj, de erre az anyádtól kérsz engedélyt?
Miért, szokta mondani, hogy megengedné nekik, sõt támogatja az ötletet, vagy ezt te találod ki, mert érzelmileg még mindig olyan tini szintjén vagy, hogy "jaj, anyu csak engem uuuutál, bezzeg a tesóimat nem!"
Te még jó pár évig ne vállalj gyereket, mert még magad is gyerek vagy, hiába élsz külön anyádtól. Egy dedós siránkozását látom, semmi mást... Ha akarnátok gyereket, vállalhatnátok, független a külvilágtól. De te csak azért akarsz gyereket, mert nõvérednek már van és így kevesebbnek érzed magad, be kell õt érned. Az emberek nem ilyen ostoba okok miatt vállalnak gyereket! Nõj fel a feladathoz!!!
anyád ezek szerint elb*szta az életét...a nõvéred elb*szta az életét... ....és most anyád azt mondja, h. Te ilyen fiatalon ne tedd.... Szerinted?
Jesszusom, te normális vagy??? Arra gondoltam a kérdést olvasva, hogy biztos egy meddõ nõ szomorú kifakadása, de ez??? Mert anyukád nem engedi, hogy terhes légy, ráadásul 20 éves vagy mindössze, és csak azért szülnél, mert a nõvérednek "szabad"? Most komolyan, te azt hiszed, már felnõttél a feladathoz? Hát ordít minden szavadból, hogy a gyerekvállalást olyasminek tekinted, minthogy a nõvéred vett egy 20ezres farmert és most neked is kell.
Tisztázzuk. Anyukád fogja kihordani a gyereket? Netalántán valami hermafrodita és õ adja a spermát? Nem hiszem... ennél fogva igazán nem értem, hogy milyen jogon szól bele, illetve te ezen miért húzod fel magad.
jajj istenem, külön élsz, felnõtt nõ vagy és azért nem eshetsz teherbe mert anyád azt mondja? na ne... ez a nap kérdése tegyél rá magasról, a te életedrõl avn szó
A kérdező hozzászólása: Én csak nem értem h miért gondolja így 6an vagyunk, 4 lánytestvérem van és 1 fiú
Most öten vagy hatan vagytok testvérek? De az miért fontos 20 évesen, hogy anyád mit gondol errõl?
Az apád nem testvére véletlen anyádnak? Mert akkor minden világos...
A kérdező hozzászólása: nem
Hát szerintem ne tartsd vele a kapcsolat...
Nem engedi meg? Vicc. Külön élsz, nincs beleszólása. Anyám 100 km-re lakik, néha most is próbál "tanácsot adni", de nem izgat, csinálok, amit akarok. Ha sokat ugrál, nem hívom.
A kérdező hozzászólása: Nem az anyám irányitja az életemet, ezért sem értem hogy miért akar bele szólni. Egyébként a testvéreim is ki vannak ezen akadva, nekik napi szinten mondja hogy nekem nem lehet gyerekem, pl tegnap is mondta, mikor az egyik tesóm azzal álmodott hogy szültem egy gyereket, erre anyám kiakadt hogy de nekem nem engedi meg, és igen, kijelentette azt is hogy ha a többi tesóm esne teherbe az nem lenne gond!! Itt nem az én gondolkodásommal van a baj hanem az övével. Amugy nem siránkozok h nem szeret mert tudjuk mind a 6an hogy nem szeret minket...sajnos
Én soha nem kértem engedélyt anyámtól arra, hogy terhes legyek. Ez rám meg a férjemre tartozó döntés.
Gyereknek nem kell gyerek. Ha nem gyerek lennél, nem az anyád irányítaná az életed.
A kérdező hozzászólása: Az írásomból ezt nem fogod leszûrni, én nem azért akarok gyereket mert a nõvéremet is felcsinálta valaki. Mi tervezzük már jó néhány éve, mikor a nõvéremnek még nem is volt semmi. De itt nem rólam, hanem az anyámról van szó h miért ilyen. Pl a két hugomnak (16és 17) miért engedné meg??
A kérdező hozzászólása: Na õ nem szólhat bele az életembe, de akkor minek mond ilyeneket?? Amúgy 5éve vagyunk együtt a párommal...
Te úristen... Nem engedi meg... Miért mit tenne ha megszületne??? Ha nincs beleszólása akkor kit érdekel mit mondd?? 5 éve vagytok együtt. Ha van megfelelõ anyagi háttér és nem függsz tõlük akkor fejre is állhatnak. Még hogy nekik lehet neked nem... Eszem megáll. Itt igenis veled van a baj nem anyáddal mert foglalkozol azzal ki mit mondd...

Hogyan tudtok kicsit pihenni, regenerálódni, töltődni a gyerekek mellett? Nekünk két gyerekünk van és most jutottunk el oda a párommal, hogy MUSZÁLY néha megteremteni magunknak a szabadidőt, mert senki nem teszi meg helyettünk!

Legjobb válasz: Mi sehogy. 1 éves és 3 éves gyerkõc. Totál kivagyunk készülve. 4 nagyszülõbõl 3 él, de minek, egyik se kíváncsi se ránk, se a gyerekekre hiába is erõlködtünk.. (az meg mondjuk egy másik dolog hogy alkoholistákra amúgy se bíznám a gyerekeimet sose). Mi is mindig tervezzük, szeretnénk, vágyunk rá, hogy kicsit kettesben legyünk, de egyenlõre nem kivitelezhetõ. Nemrég megpróbáltam én is ilyen gyerekjátszóházba vinni õket,csak a boltba mentem, de úgy rohantam a sorok között mintha kergetnének, nem bírom nélkülük na:)) Ez egy nagyon jó megfogalmazás amit az utolsó írt, hogy mintha a fél kezem vagy lábam hiányozna, kb.olyan érzés. Lehet hogyha élne anyukám és nála lennének (akiben tökéletesen megbíztam) akkor nem aggódnék ennyire és fel tudnék szabadulni. De ez sajnos nincs így. Szóval nem tudom, talán az idõ segít csak.

Mi sehogy. 1 éves és 3 éves gyerkõc. Totál kivagyunk készülve. 4 nagyszülõbõl 3 él, de minek, egyik se kíváncsi se ránk, se a gyerekekre hiába is erõlködtünk.. (az meg mondjuk egy másik dolog hogy alkoholistákra amúgy se bíznám a gyerekeimet sose). Mi is mindig tervezzük, szeretnénk, vágyunk rá, hogy kicsit kettesben legyünk, de egyenlõre nem kivitelezhetõ. Nemrég megpróbáltam én is ilyen gyerekjátszóházba vinni õket, csak a boltba mentem, de úgy rohantam a sorok között mintha kergetnének, nem bírom nélkülük na:) ) Ez egy nagyon jó megfogalmazás amit az utolsó írt, hogy mintha a fél kezem vagy lábam hiányozna, kb.olyan érzés. Lehet hogyha élne anyukám és nála lennének (akiben tökéletesen megbíztam) akkor nem aggódnék ennyire és fel tudnék szabadulni. De ez sajnos nincs így. Szóval nem tudom, talán az idõ segít csak.
A kérdező hozzászólása: Bocsánat, inkább MUSZÁJ!
Hát nem könnyû az biztos. Nálunk semmilyen segítség nincs sajnos. Tesók nincsenek, nagyszülõk sajnos nem élnek stb. Mi este szoktunk egy kicsit "töltõdni". Nálunk este 8-kor már alszanak a gyerekek (6 és 8 évesek), így esténként mindig megnézünk egy filmet, beszélgetünk. Ezenkívül pedig néha vannak szülinapi bulik, amikor nincsenek itthon és akkor szuszannunk egy kicsit. Persze az csak pár óra, de az is valami. Amíg kisebbek voltak addig pedig csak a dvd maradt esténként. Én is próbáltam, hogy reggel korábban kelek, de akkor este idõ elõtt kidõlök.
A legjobb, ha legalább egy éjjelre másnál hagyjátok és elmenhtek valahova kicsit. VAgy csak egy elõre lebeszélt délután pár órát vigyázzon rájuk valaki, és menjetek moziba, vegyetek egy fürdõt, élvezzétek egymást. Vagy keressetek olyan szállót, ahol van "babaklubb" ahol kicsit ott hagyhatjátok, amíg szaunáztok.
Végsõ esetre: vannak már vállalkozások, ahová néhány órára be lehet adni a gyerekeket. Játszóházak. Hátrányuk, hogy kb. 17-18 óráig. További hátrányuk, de lehet ezzel egyedül vagyok: amíg beugrom a fodrászhoz, addig szoktam igénybe venni, tényleg csak a legszükségesebb, egy birkanyírás és kész. De közben, olyan, mintha hiányozna a fél kezem, v. valami más. de egyáltalán nem biztos, hogy mindenki így éli meg..pedig a kölykök jó helyen vannak.
Mekkorák a gyerekek?
A kérdező hozzászólása: Hát, látom ez másoknál is probléma. Egyébként pécsiek vagyunk, vannak nagymamik, de nem túl aktívak. És már nagyon kivagyunk...
Nekünk is 2 gyerekünk van (1 és 3 évesek). Mi olykor elmegyünk kettesben a párommal vacsorázni, ilyenkor anyumék vigyáznak a gyerekekre. Igen, muszáj lenne, mert az ember néha már megbolondul... Fõleg télen! Mi már nagyon várjuk a tavaszt. Merre laktok?
Nálunk sok korkülönbség van a gyerkõcök között, így pár órára a nagyobbakra bírjuk bízni a kisebbeket.Nincsenek nagyszülõk, keresztszülõk, vagy vmi más közeli rokon, barát aki elvállalná õket egy pár órára, amit magatokra fordíthatnátok?
Ha szerencséd van, nagyszülõk, barátok. Talán nem utópia, de egy kedves szomszéd. Ha nincs, hát akkor: én esténként a fürdõbe menekülök egyedül..de mire beérek, már szinte akkor 3-an vagyunk. Vagy, ha akkor épp még nem, akkor 2 perc múlva. Valakinek mindig sürgõs közlendõje van. Próbáltam hajnalban kelni, kicsit olvasni a hideg brr konyhában, kicsi fény mellett, nem az igazi. Este pedig képtelen vagyok fennmaradni. Kíváncsian várom én is a tippeket.
Gyermekmegõrzõbe én sem adtam még õket, már nagyon hozzá szoktunk, hogy mindig velünk vannak és tényleg olyan, ha nincsenek vagy nélkülük megyek valahova, mintha nem lennék teljes ember. Utolsó voltam

Se a páromnak, se nekem nincs testvérünk, mikor lesz gyerekünk neki nem lesz unokatestvére és félek, hogy nagyon magányosan fog felnőni, hiszen alig lesz valakije, ti nem tartanátok ettől?

Még nehezíti az esetet az is,hogy én már 30 vagyok és még csak 2-3 év múlva szeretnék gyereket, ráadásul külföldön élek és valószín? csak egy gyerekem lesz. Én tartok attól, hogy nagyon magányos lesz, persze próbálok megadni mindent neki, amit szeretnék, de nem fog feln?ni abban a nagy családi környezetben ahol én, mivel bár nincs testvérem, ellenben van egy csomó unokatestvérem. Ti mit gondoltok?

Legjobb válasz: Jó szülõ leszel ha már több évre elõre aggódsz a leendõ gyermeked társasága miatt :) Szerintem és ez csak a magánvéleményem, egy tesó belefér idõben :) Én sem szeretném, hogy hasonló szituációban egyke legyen a gyerekem.

Képzeld el! Mi lesz, ha ikrek lesznek, és ez a probléma fel sem fog merülni! :) )))
Jó szülõ leszel ha már több évre elõre aggódsz a leendõ gyermeked társasága miatt :) Szerintem és ez csak a magánvéleményem, egy tesó belefér idõben :) Én sem szeretném, hogy hasonló szituációban egyke legyen a gyerekem.
Persze az elõttem szólók hozzászólásait elolvasva, nagyban függ a válasz a gyerekkori élményektõl. Nekem hiányzott volna ha nem lettek volna tesók meg uncsik. De fiatalka vagy még (velem egyidõs :DD) Két, esetleg 3 gyerek belefér ha te is azt szeretnéd. De az elõttem szólóknak viszont a barátok kérdésében nagyon igaza van :) Egy jó barát néha jobb mint a rokon :)
Nekem van 3 unokatestvérem, mégsem tartjuk a kapcsolatot, szóval ez nem garancia semmire. Van egy testvérem is, akivel mostanra annyira eltávolodtunk egymástól, mintha idegenek lennénk. Ennyit errõl. Ne aggódj ezen, majd feltalálja magát, barátokat gyûjt maga köré. Nekem is van 2 közeli barátom, akik szinte olyanok már, mint a testvérek :) , emellett van még pár másik baráti társaságom, akikkel jól elvagyok. Szóval az unokatesó, meg a tesó sem garancia semmire. Viszont egy jó barát is állhat olyan közel, mint egy testvér. L/25
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Valóban komplexebb a helyzet, mint tûnik elsõre. Sok érdekes hozzászólást olvastam és igazatok van, a barátok nagyon fontosak, mivel nekem nem volt testvérem ezért kialakítottam egy-két barátságot és azok évekre szólnak, még most is tart. Az ikerszülést felhozta valaki, én úgy tudom, hogy ha a családban volt már, akkor a hajlam úgymond öröklõdik, tehát van esély, hogy ikreim lesznek. Érdekes, meg az is, hogy nálunk csak lányok vannak, csak lány unokatestvéreim vannak.
Nekem hiába voltak unokatesóim, nem láttam õket sosem. Általában a gyerekeknek úgyis vannak barátaik, megvannak rokongyerekek nélkül is. :)
Testvérrel, unokatestvérrel is lehet rossz a viszony, nem garancia arra a létük, hogy társaságot nyújtanak. Ha kellõen szocializált lesz a gyereked, akkor szerez magának barátokat és hosszú, tartós barátságokat alakít ki. Ha valaki kizárólag a testvérére tud számítani, mikorra már annyi idõs, hogy a szülõk meghalnak (30-50 éves), akkor ott sokkal komolyabb gondok vannak.
Az anyumnak van 2 tesója, az apunak 1. De nekem is csak egy unokatesóm van aki most 2 hónapos! Mégsem nõttem fel magányosan, oviban/suliban biztos talál magának barátokat, sõt ha kiviszed a játszótérre akkor is. Esetleg neked vagy a párodnak nincs barátja/barátnõje akinek van kisebb gyereke? :) 20/L
Nekem nincs testvérem, anyukámnak van két öccse 40-42 évesek, de nem született eddig gyerekük. (én most 20 éves vagyok) Apai ágon még apámat sem ismerem, nemhogy bárki mást onnan. (pár hónaposan elhagyott minket és azóta sem látta senki, a családja utált engem, mert lány lettem, õk fiút akartak) Kereszt szüleim kb. 3 éves koromig látogattak, onnantól nincs kapcsolat. Így teljesen gyerekmentes családban nõttem fel, csak én voltam gyerek. Ennek ellenére napi 5-10 órát egyfolytában a többi gyerekkel összeverõdve töltöttünk vagy az utcán közel vagy valamelyikünknél. Nem tudom mit kell ezt az egészet túlparázni, a gyerek fog járni óvodába, iskolába, lesznek barátai, akikkel majd összejárhattok ti is.
Szerintem ha feltételeztük, hogy szülsz 33 évesen és 35 évesen az még nem késõ.
Na akkor ismerd meg a családomat röviden. Apám egyke, anyámnak 16 testvére volt.(anyám a 17-dik legkisebb lány) Ha csak a számításokat nézzük akkor én elmondhatom, hogy legalább 50-70 unokatestvérem van. Sõt van olyan unokatestvérem akinek a gyerekei idõsebbek mint én. Szóval hatalmas családban élek. Mégis gyerekként alig találkoztam bármelyik unkatesómmal, mert míg én Budapesten éltem, addig õk az ország minden egyes városában éltek. Úgy nõttem fel, hogy jó ha ismerek 5-6 unokatesót akikkel lassan 15 éve nem is találkoztam.(csak temetéskor) Így én sem unokatestvérekkel vagy testvérekkel nõttem fel(egyke vagyok) Viszont rengeteg barátom volt, és ma is elmondhatom felnõtt fejjel, hogy nem vagyok magányos, mert van 3 igaz barátom akik számomra a családom is. Nem kell attól félned hogy magányos lesz.
Sosem játszottam az uncsimmal, sõt a bátyámmal se(6 évvel naygobb volt, az uncsik meg kisebbek) mégse voltam magányos. Voltak barátaim mindig. Szerintem az ilyen gyerekek jobban rá vannak kényszerítve úgymond, hogy barátkozzanak, így nyiltabbak, barátságosabbak, kedvesebbek lesznek.
4-es vagyok. A testvéreim hamar kirepültek otthonról, mert jóval idõsebbek tõlem, ezért nem jöhettek szóba, úgymond "pajtásként". A barátaim révén mégsem éreztem magam magányosnak gyerekként.
Soha nem játszottam az unokatesóimmal, mivel jóval kisebbek voltak nálam, hisz nem nagy családi program volt a teherbeesés.
Anyu 33 volt a nõvérem születésénél nálam 35 soha nem éreztem, hogy öreg lenne hozzám.
Anyukámnak és apámnak is voltak/vannak testvérei, mégsem az õ gyerekeikkel játszottam gyerekkoromban, hanem utcabeli, vagy másik utcából való gyerekekkel, óvodástársakkal, iskolástársakkal. Nekem is van 2 tesóm, a bátyámnak nincs gyereke, a nõvéremnek kettõ is, velük azért szokott játszani a fiam, meg a férjem unokatestvéreinél is vannak kisgyerekek és velük is szokott játszani a fiam. Viszont nem érzem úgy, hogy magányosan nõttem fel, hiszen voltak barátaim, többel még a mai napig is barátnõk vagyunk, ami ha jól számolom, már több, mint 20 éve így van.:)
A kérdező hozzászólása: Ez a 2-3 év nem biztos, lehet már jövõre is szülnék, szóval aktuálisabb a kérdés, mint amilyennek tûnik. Csak, ha olyan érzékeny lesz mint én, akkor aggasztó lehet a helyzet.
Én egyke gyerek vagyok, van öt négy unokatestvérem, de egyikükkel sem nagyon tartom a kapcsolatot, csak évente párszor, a nagy ünnepekkor találkozunk, beszélgetünk iskoláról, idõjárásról, filmekrõl, de ennyi. Nagyon rossz érzés, hidd el nekem. Fõleg amikor látom, hogy másoknak olyan az unokatestvérük, mintha édes testvérük lenne, és éjt nap alá téve együtt vannak.
DOmi domi domi coffod nagyon cuki péter gyerek leverlek, a kutyádat megöltem,
ha tudnátok ki a domi a válaszom az lenne hogy domi ezért már sejtitek kinek adom ajándékom lécciii ne kiabáljatok :) )
Talán azért, mert neki is 5 gyereke van...
én gyerekes vagyok és nem érzem, hogy olyan baromira támogatva lennék... az adókedvezmény csak arra volt jó, hogy nem csökkenjen a fizetésem (mert ügyebár a jóváírás megszünt), de közben minden egyre drágább. megváltoztatták a gyes szabályokat, így most dönthetünk majd januárban (amikor is a kislányom 2 éves lesz és lejár a gyed), hogy marad az asszony otthon még egy évig és kapja a szûk harminc gyest, vagy visszamegy dolgozni és keres 90-100e-t amibõl hatvanpárezret kifizetünk magánbölcsire, mert az nincs minálunk. (mivel már csak heti 30 órát lehet dolgozni gyes mellett, így egyikünknek sincs lehetõsége igénybe venni munka mellett) a táppénznek egyébként nem túl sok köze van a gyerekvállaláshoz, max. ha veszélyeztetett terhes az ember...
Nem figyeltél rendesen. A táppénz MAXIMUMÁT csökkentették a felére.
csak a táppénz felsõ határát csökkentették a felére
Ugye nem kell elmagyarázni, hogy miért akarják ösztönözni a gyerekvállalást a becsületesen DOLGOZÓ családoknál?
Gyermektelenek nem hasznosak az államnak olyan mértékben, mint egy normálisan dolgozó, aki további dolgozókat ad. Így helyes, hogy õket támogassák. Az persze más kérdés, hogy mi van azokkal, akik nem kaptak semmit, amíg a gyerekük gyerekkorú volt és most sem kapnak semmit, mert azok esetleg fiatal felnõtteké váltak közben.
Érdemes a híreknek nem csak a címét elolvasni.
Érdekes dolog, ahogy itt-ott a híreket tolmácsolják ezzel a táápénzzel kapcsolatban is. Majd csak utána tisztítgatják a képet..
Én sem érzem, hogy annyira támogatnának minket.Két gyerekem van, egyedül nevelem õket.Egyedül a családi pótlék ami stabil.Az állam jó magasról [email protected], hogy mit csinálok, mibõl teremtem elõ a gyerekek kiadásait.Szóval ez egy tévhitt!!!!
Kedves Leiah! ezt a jo pénzbeosztást ird meg nekünk ! nem olyan biztos, hogy jot teszel a gyerekeddel, ha erödön felül mindent megadsz neki, miközben te mindenröl lemondasz, ismerek ilyen családot..a gyerek egy szemtelen követelözö felnötté vált, és nem tudja a pénzét beosztani, szarságokat vesz..rezsi fizetés helyett
Tegnap 12:53: "Hát az ért a 40 ezerbõl hárman, szerintem itt valami sántít. Még internetre is telik? Esetleg nagyszülõi segítség?" Semmi nem sántít. Netem nincs, már sokszor leírtam, hogy a szomszédom wifijét használom (a kocsiban ülve), egy ezer éves laptopról, amit pár éve vettünk 30 ezerért. Alkalmi munka idõnként adódik (pl. pár napja a párom elment fákat levágni, hogy ne lógjanak bele a nagyfeszültségû vezetékekbe, 6000 Ft-ot kapott az egész napi munkájáért, és cserébe az egész estét végighányta, mert közben égették a levágott lombot is, és valószínûleg füstmérgezést kapott). Nagyszülõi segítség nem nagyon van (max. 5000 Ft egy hónapban), apám nem él, anyám meg inkább a 37 éves volt drogos fiát segíti anyagilag, mint az unokáit. Kábeltévénk sincs, sem mobil elõfizetésünk, gáz kikapcsolva, stb. Ettõl függetlenül nem azért sírok, hogy adjanak még több segílyt nekünk, hanem azon igyekszem, hogy teremtsenek munkalehetõséget, és hogy ha már elindultunk egy jó irányba, ami hosszú távon akár még mûködhet is, akkor ne forduljunk vissza a következõ választásokkor.
Még valakinek a nagymamája, nagypapája.....? Lehet licitálni! De azt is írd oda, hol és mit dolgozott, hányszor kellet új munkahelyet keresnie, hány fõnök zsigerelte! Ismerõsök : Kárpitos:43 év + Mûszerész:48 év + Festõ: 51 év + Nyomdász: 59 év + És nem dohányoztak, ittak. Csak keményen dolgoztak, 9-10 órát naponta, fõnöki nyomás, és a munkanélküliség veszélye mellett. Senki nem mondja, hogy ez régen is így volt.
Okoskodó fiatal barátom! Ha neke úgy kellene élned, ahogy a mai 70-80 évesek éltek, akkor nagyon félre állna a szád! Megnézném, amikor fát vágsz a tüzeléshez, pucolod a kályhát, mosod teknõben a ruhákat, hordod a vizet az utcai kútról, viszed a pár hónapos gyereket a bölcsibe. Ledolgozod a munkaidõdet, utána otthon éjfélig csinálod az otthoni munkákat. Reggel pedig 5 órakor kelsz, hogy elkészítsd az aznapi ebédet-vacsorát, a gyerekek uzsonnáját stb. Az pedig csak részben igaz, hogy Viktorka a gyerekes családokat támogatja. Csak azok vehetik igénybe a családi adókedvezményt, akiknek elég magas a jövedelme. A nagytöbbség nem kap belõle jóformán semmit.
12.53-as Te nagyon félreértettél valamit, az én válaszomban.Én azt irtam, hogy egyedül a családi pótlék ami stabil.Egy árva szóval sem utaltam arra, hogy CSAK ennyi a bevételünk, mert abból valószinüleg már éhen döglöttünk volna. A másik.Az én nagymamám, úgyszintén 43 évet dolgozott le egy helyen, három gyereket nevelt fel egyedül, köztük az apámat.A belét dolgozta ki szerencsétlen egész életében, és meddig élt? 92 éves volt amikor sajnos meghalt.
Olvasd el még egyszer, mit írtam. Nem a kisnyugdíjasokról, hanem azokról akik a minimálbérnél többet kapnak azoktól kellene levonni, nem pedig azoktól a fiataloktól, akik FELELÕS GYEREKVÁLLALÁSON GONDOLKOZNAK. Írhattok még sok kivételes esetet, de nem hinném, hogy pl. a traktoros kisasszonyok megélték a 80-at, de még akár egy szobafestõ is. Sokkal inkább azok élnek ilyen sokáig, akik egy kényelmes beosztásban szépen leülték a 8 órájukat abban a 40 évben. Abban a 40 ÉVBEN.
Természetesen én is ismerek ilyen kivételeket. De egyre több, olyan esettel találkozom, hogy 80 éves temeti el az 50-es gyerekét.
12:53: "Azok élnek meg magas kort, akik nem fáradtak bele a munkába, aki meg megerõltetõ veszélyes munkát vállal, az meg sem éri a nyugdíjkorhatárt." A papám 80 éves, fiatalkora óta egy acélgyárban dolgozott (kb. 40-50°C hõmérsékletben kellett dolgoznia), onnan is ment nyugdíjba. A ház körül is mindent õ csinál, 2-3-4 mázsa fát egyedül felaprít (kézi szerszámokkal) és elpakol, kertet ás(igaz csak fél hektár a föld, de ásóval dolgozik). Kemény fizikai munkát végzett? Megélte a nyugdíj korhatárt? Bocsi, de ez kikívánkozott.
valakit muszály... a gazdag haverokkal csak nem cseszhet ki...
Azzal nem lenne probléma, hogy azokat támogatja akiknek van gyerekük.Nekem inkább azzal van bajom, hogy azokat ellehetetleníti akiknek nincs gyereke.
Az ország népessége rohamosan fogy, annak ellenére, hogy a kisebbségiek nagyon sok gyereket vállalnak. Na gondolj csak bele, ha így is fogy, akkor milyen kevés magyar gyerek születhet. És ez nem egy új jelenség, már régen megtehették volna.
Hát az ért a 40 ezerbõl hárman, szerintem itt valami sántít. Még internetre is telik? Esetleg nagyszülõi segítség? Most sok ember haragudni fog rám, mégis leírom: Én inkább többet vonnék el azoktól a nyugdíjasoktól akik 75 év felettiek, és a minimálbérnél többet kapnak. Azok élnek meg magas kort, akik nem fáradtak bele a munkába, aki meg megerõltetõ veszélyes munkát vállal, az meg sem éri a nyugdíjkorhatárt. A várható élettartam nem a genetikától függ, hanem sokkal inkább attól milyen (könnyû vagy nehéz) életet élt az illetõ. Durva, amikor fiataltól vonják le a nyugdíjasoknak, családi pótlékosoknak szánt pénzeket, akik emiatt nem képesek alapot teremteni egy felelõs gyermekvállalásához.
Én például egy nagyon jómódú vállalkozó vagyok, van két gyerekem, de nem veszem igénybe ezeket a támogatásokat, ahogy az adótörvénnyel járó többletemet is beteg gyerekeknek, állatmenhelyeknek adom. Nem mindenki gátlástalan, fõleg ha gyerekekrõl van szó. Felnõtteknél már más a helyzet, õk sokan tehetnek a rossz körülményeikrõl, velük már nem vagyok ilyen bõkezû. Elég baj az ha valaki csak a támogatásokra hagyatkozik amikor gyereket vállal.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!