Találatok a következő kifejezésre: Nekem ma a (1174 db)

Mitõl fájt neki ma a szex?

Ma együtt voltunk barátnõmmel, már egy éve nem szûz, én már több éve nemvagyok az, aktív nemi életet élünk, szinte mindennap, sosem volt panasza! De ma ugy fájt neki mintha elvesztette volna a szüzességét! Nem volt hüvelyi szárazsága! Nem szed fogamzásgátlót sem! Miért lehetett ez? Végig fájt neki :(

Legjobb válasz: Szûkebb is volt most, mint máskor?

Szûkebb is volt most, mint máskor?
Fertõzés, nem tágult ki rendesen, túl hirtelen hatoltál be, rossz lyukba dugtad ...
2-es felsorolt pár nagyon reális megoldást. Ha legközelebb is fáj neki, irány a doki. (egyébként ha fájt nem hagytad abba rögtön?)

Megengedjem neki? Ma a lányom feltett egy kérdést hogy szombaton ott aludhat-e a barátjánál. A lányom 15 éves a barátja 17 egy éve vannak együtt. Ti megengednétek?

Legjobb válasz: Nem értem mi függ ettõl. Iskola után mindig rögtön hazamegy? Hétvégén nem megy át soha a barátjához? Szexelni bármikor tudnak úgy hogy ne tudj róla, az meg hogy együtt alszanak nem olyan nagy dolog.

Nem értem mi függ ettõl. Iskola után mindig rögtön hazamegy? Hétvégén nem megy át soha a barátjához? Szexelni bármikor tudnak úgy hogy ne tudj róla, az meg hogy együtt alszanak nem olyan nagy dolog.
Te tudod mennyire bízhatsz meg benne. Ha attól félsz, hogy leakarnak feküdni, akkor azt megteszik egy délután is. Szerintem engedd el, csak az utálkozás lenne belõle, ha nem aludhat ott. Viszont akkor a fiú is menjen hozzátok. :)
A szexet nem tudod megtiltani. Ha akarják megteszik egy diszkó vécéjében. Vagy hazudozik bújkál. Te tudod hogy hogyan nevelted, megbízhatsz e benne , tud e védekezni, tisztában van e a saját testével , szex-szel stb stb.
én azt mondanám, aludjanak nálatok. akkor haza is kíséri, ott is van, te is jobban megismered, szemmel is tartod.
hááát...nehéz kérdés.És ha vissza kérdeznél h mi lenne ha nálatok aludnának? ha nem megy akkor egy próbát megér...bíznod kell a lányodban, bár tudom h nem könnyû.viszont az h már 1 éve együtt vannak az mellette szól, na meg a pasit is minõsíti(jól).Nem tudni mi a céljuk az ottalvással...de sejteni lehet, nos még mindig jobb igy h megkérdezte, minthogy diszkóba kéreckedik, és közben a pasinál kötnek ki. 23 éves kismama
Vagy... ...nem ezt vártátok? :D
tényleg!ez jó ötlet hogy inkább a fiú jöjjön.de már lefeküdtek egymással??
Én meg ha már fater lennék. a srácnak a tudtára adnám h ha vmi nem odaillõt cselekszik nagyon megbánja. Ezekután jönne a jópofi: Sziasztok érezzétek jól magatokat!:) Ha történne vmi biztos igaz h adnék a kölyöknek jópárat. 18/F
Meg. Így legalább nem egy disco budijába kurelnak. Mond h ha úgy van a fiu is jöhet hozzátok. 19/F
Egyértelmû nem. 33, N De valami kompromisszumot azért ajánlanék. De 15 évesen ez még korai, bármennyi ideje is járnak.
Ez is egy szemlélet, a te nevelésed, látod mikor hogyan nõ, mirõl hogy gondolkozik, de akárhogy is legyen, egy gyerek felnõtt aggyal nem tud gondolkozni, és szerintem ez a kor az pont akörül mozog, hogy még nem, de késõbb igen.
"Azért mert ez egy fajta szemlélet. A te elvedre hivatkozva szinte korhatárt sem kellene semmihez szabni, még az alkoholhoz sem. Szerintem van egy bizonyos határ, hogy mit mikortól, ebbe az együtt alvás is beletartozik." Én vagyok akinek a kérdésére ez a válaszod. És mi az a bizonyos határ? Mibõl gondolod, hogy késöbb jobb lesz neki mint most?
22:28 De igen, az õk dolguk, igen. Mindenki úgy rontja el az életét ahogy el akarja rontani. A kérdezõ kérdezett és én legjobb tudásom és véleményem szerint válaszoltam. Aztán a vélemény tudjuk milyen, mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé... Szerintem egy anya csak jót akarhat a gyermekének... Biztos nem könnyû dolog, mégis véleményem szerint ennek a magját (szexualitás, nemiség, párkapcsolat) hosszú évek folyamán ültetjük és gondozzuk a gyerekben, nem 15 évesen ébredünk arra, hogy a gyerek milyen kérdést tett fel, vajon, hogy legyen...a dolgokat már gyerekkorban az értékeket szépen lassan útravalónak kell pakolni a gyerekbe... kérdezõ nem feltétlen szeretnélek bántani, de annyi a támadó válasz...szerintem a fentieken érdemes elgondolkodni
Azért mert ez egy fajta szemlélet. A te elvedre hivatkozva szinte korhatárt sem kellene semmihez szabni, még az alkoholhoz sem. Szerintem van egy bizonyos határ, hogy mit mikortól, ebbe az együtt alvás is beletartozik.
én 17/L vagyok és szerintem igen engedd meg mert tudom, hogy milyen rossz ha azt mondják, hogy nem... az én szüleim attól félnek, hogy teherbe esek.. de az nappal is lehetséges. De akár mondhatod is neki, hogy nem rendszeres.. mi egy hónapba egyszer alszunk együtt suli idõbe :)
a kérdezõ miért nem reagál semmit?
22:21 es vagyok De miért ne engedné meg neki? Mi történhet ami még nem történt meg vagy ha megtörténik most az miért lenne rossz? Erre válaszolna valaki? És ha õ már most éretnek érzi magát? Ha a fiúnak akkor jó amikor a lánynak? Mi ebben olyan tragikus, hogy ott akar aludni? Nem gruppenezni akarnak vadidegenekkel nem mindha az nem az õ dolguk lenne.
16 voltam, amikor összejöttem párommal és együtt is aludtunk. Szüleink részérõl nem volt gond (pedig õ akkor 22 volt). Az õ szülei ráadásul diplomás emberek, blabla, azóta is együtt vagyunk. 20/L
Még mindig a 22:06os vagyok:) Sok szülõ elég prûd a gyerekével szemben, pedig régen is szexeltek ám a fiatalok már 15-16 évesen.Nagynéném 16 évesen szülte a lányát, egyik ismerõsöm 15 évesen, pedig már õ is túl van a 40-en.Egyszer nagyim mesélte, hogy amikor fiatal lány volt, a szülei nagyon konzervatívan nevelték õket, náluk teljesen tabu volt a szex, meg a nemiség.Szóval egyszer amikor a faluból átmentek a tanyára az egyik ismerõsök, vagy nem tudom én már hogy kicsoda, este látta õket az istállóban a szalmák közt szeretkezni a vele egykorú fiatalokat, 16-18 év körüliek, és azt mondta, hogy annyira megijedt és elszégyellte magát, hogy ilyet látott:) Olyan jól tudta mesélni, mindig dõltünk a nevetéstõl:DD Szóval a lényeg, hogy már akkoris szexeltek, 50-60 éve a fiatalok, csak nem volt internet, ahol ezt ki lehetett beszélni:) 16/L
Nem ismerem a lányod, de 15 évesen nekem egy kicsit korainak hangzik... Persze a döntés rajtad áll, de én a helyedben várnék még ezzel egy-két évet.
22:15 gratulálok, hogy így látod a dolgokat. Egyébként én 17 évesen vártam egy évet, hogy lefeküdjek az akkor 18 éves párommal. Soha egyetlen szót nem szólt, nem erõltetett semmit, sõt mikor nekifogtunk még megkérdezte 2x, hogy biztos-e. Annak ellenére, hogy már több mint 3 éve vagyunk együtt még sosem aludtam náluk. Mégis kibírtuk, na bumm. Nem lettünk se szellemi sérültek se semmi. NEm szeretkeztünk bokorban, diszkóban, parkban, csatornában ISten tudja hol, azért annál több eszünk volt. Ha valakinek nincs annyi esze, hogy ezt átgondolja, akkor nem elég érett a dologhoz, és nem is normális egészen, már bocs. szóval a válaszom: NEM
Szia! 21 éves nõ vagyok. Nem engedném meg. Én úgy gondolom 15 évesen még nem elég érett az ember ahhoz, hogy együtt aludjon a párjával. 17 évesen megengedném, talán 16 évesen is, de a lányod még gyerek. Nem az a baj, hogy barátja van, én már az oviban is szerelmes voltam, de eszem ágában sem lett volna olyat kérdeznem sem a szüleimtõl , hogy ott alhatok-e a barátomnál. És ez nem a szex miatt van, hanem egyszerûen jóhiszemûség. Nem tartom helyénvalónak, annyira elítélendõnek sem, mert nem a hátad mögött akarja csinálni, de ez egyáltalán nem pozitívum. Unokatestvérem például ezt csinálta amit a lányod akar, 19 évesen kiégett, semmi sem érdekli és rosszabbul nem is választhatott volna párt. Nálatok nem feltétlenül lesz így, csak egy példa volt.
22:10 es vagyok. Mindenki azt mondj pl: engem se engedtek el ilyen idõsen... ez te vagy és nem ez a lány. Mi lenne ha belegondolnátok más ember helyzetébe is jah, hogy nem lett semmi károd de hasznod se. engedje csak el a lányát. Nem pisis már
Szerintem 15 évesen már lehet érett egy lány szex-re. És persze ebben is van korhatár nálam pl olyan 15 körül kezdõdik de 15 évesen is csak akkor ha már régebb óta járnak. Amúgy ennyi erõvel ha a 15 az korai még az együtt alváshoz akkor 14 évesen nem volt fiatal ahhoz hogy barátja legyen???? Szerintem engedd meg neki.
22:38 vagyok Még annyit hogy nekem barátnõm õ maga gondolta úgy hogy 18 éves kora elõtt nem fekszik le a pasijával és láss cosdát kibírták mindketten és azóta is együtt vannak pedig a fiú egy szûz lányt kapott meg és mégsem hagyta el utána szóval ez hülyeség. A te lányod sem biztos hogy már lefeküdt vele vagy most is a sezx-et akarják. Eleinte mikor én a barátomnál aludtam sem volt szex elsõ jó néhány alkalommal.
megengedném. 19/L
A kérdező hozzászólása: Mindenkinek bocsánat, de elment a net mert vihar volt nálunk és kivitte ma lett délelött megcsináva. pénteken itt aludt a barátja és most majd szombaton ott aludhat a barátjánál
A kérdező hozzászólása: úgy engedtem neki h nálunk alszik és utána meglátjuk mi lesz
Lehet, hogy megint maga a lány tette fel a kérdést...
Hogyan döntöttél végül??
Na, még én is hozzáteszek a válaszáradathoz!=) Egyrészt, az ottalvás nem feltétlenül jelent szexet, ez nem a Szex és New York, ahol semelyik pasi nem bírja kontrollálni magát. Ja de, volt egy, de ez már egy másik történet.=) Másrészt, ha szexelni akarnának, hidd el, ottalvás nélkül is megteszik egy WC-ben, házibulin, stb. Ha nem engeded el, elveszti benned a bizalmát, jönnek a hazudozások, hogy "Ja, suli után átmegyek Ritához, vacsira itthon leszek!", közben meg megy a pasijához. Ha elengeded, meg fog benned bízni, késõbb is elmond dolgokat. Mindenesetre azért vegyél egy csomag óvszert, és diszkréten csúsztasd a táskájába. Az meg abszolút személyiségfüggõ, ki lesz r*banc és ki nem. Akár késõn veszti el a szüzességét, akár nem.
Én nem értem, a kérdezõ miért nem válaszol semmire? Hogyan döntöttél?
Legalább így tudod mi a helyzet. Simán megtehetné bármikor bárkivel. Akár nyári szünetben délelõtt is, mikor te dolgozol... Vagy az iskolai wc-ben. Esetleg egy party-n. Be nem tudod zárni. Így legalább ellenõrzött körülmények között, biztonságos helyen, kényelmesen, azzal akit szeret. Ha ellenzed csak azért is megteszi, csak te nem fogod tudni...
Én megengedném. Bárhol le tudnak feküdni egymással bármikor. Sõt, szerintem 1 év alatt már simán meg is történt. Ha meg nem akkor nagyon rendes tõle, hogy megkérdezte tõled, hogy ott aludhat-e. Örülj, hogy megkérdezte. Nem szokták... Inkább azzal a fiúval feküdjön le akivel 1 éve együtt van, mint velemi idegennel egy kocsiban.
Remélem elengedted végül a gyereket.
Én biztos nem engedném el. Nem vagyok prûd pedig, de 15 éves gyereknek nem való ez. Én 22 éves vagyok és az elsõ komoly kapcsolatom 17 évesen volt, akkor aludtam ott a barátomnál elõször, de még ígyis úgy érzem, hogy ráértem volna még 1-2 évet. Nem tudom megmondani pontosan hogy miért, de így visszagondolva még akkor is kislány voltam. És ha egyszer lányom lenne, és feltenné ezt a kérdést 15 évesen, akkor is nemet mondanék, ha 2 hétig hisztizne. Én most hálás vagyok a szüleimnek, hogy szigorúak voltak velem ilyen téren.
23:21 pontosan!!!
Ez akkora hülyeség, hogy a mai gyerekek korábban érnek! Biológiailag semmivel nem érnek korábban mint régen, csak pontosan a felnõttek generálják ezt, méghozzá azzal, hogy mindent megengednek a gyerekeknek, amit amúgy még nem kéne. Na ettõl tûnik úgy, hogy húúúde érettek, mert 14-15 évesen már férfiakkal alszanak, meg cigiznek, meg alkoholt isznak, meg sminkelnek, magassarkút hordanak, mobiltelefonjuk van és mûkörmük. Hát no comment! Szerelemesnek lenni ottalvás nélkül is lehet, ahogy azt már mondták elõttem is, ezen aztán nem fog múlni a kapcsolatuk, ha kimaradnak belõle. És azért azon sem árt elgondolkodni, mivan ha a fiú szülei is konzervatívabb nézeteket vallanak? Biztosan meglesz a véleményük a kislányról. Ha az én fiamhoz beállítana a 15 éves barátnõje, hogy akkor õ most itt alszik, haza küldeném!
Miért baj az autós szex? Nekem sokszor tisztább a verda mint a szobám. Megint az elsõ :P
Mindenki a szexet emlegeti. De könyörgöm, nem ez volt a kérdés. Senki nem beszélt lefekvésrõl, csak ottalvásról. Én is ott aludtam a pasimnál, igaz, 17 évesen, de az már 25 éve volt. Meg szállodában is sokszor aludtunk és pettingen kívül nem volt más köztünk. Nekem 16 lányom. Már másfél éve együtt jár a barátjával, aki többször aludt már nálunk. Olyan butaság az a mondat, hogy ha megkap mindent 15 évesen, akkor késõbb mi lesz az újdonság. Ha 20 évesen lefekszel a pasiddal, akkor mi lesz az új öt év múlva?? Az élet fejlõdik, el kell fogadni. A mai gyerekek korábban érnek.
22:12 Mert, nehogy már az lenne a normális, hogy egy 15 éves gyerek egy másik úgymond "gyerekkel" ébredjen reggel...nehogy már ezt kelljen megmagyarázni...:-S
Egyáltalán nem nagy cucc, hogy 14 évesen valakinek már barátja legyen! Ezt honnan veszed?? Oo
látom csipi a szemeteket az igazság...különben nem pontoznátok lefele. de nyugodtan, engem nem zavar:)
20:48 szeritnem te nagyon maradi vagy! Az, hogy a barátjánál alszik, még nem jelenti azt hogy 1 év múlva már az egész város átmegy rajta..amúgy is már 1 éve együtt vannak az azért sok idõ és a mai fiatalok hamarabb érnek, 15 évesen már nem kislány..
A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 21:48 Már ne haragudj, elég szomorú h. 14 évesen már a barátodnál alszol. Szülei gondolhatnak rólad és a családodról egy két szépet, fõleg a lányos mivoltodról. És itt nem a sex-rõl van szó, hanem a méltóságról... a nõi önbecsülésedrõl. 18 éves barátodnak pedig nyugi, hónapokig ez úgysem lesz elég... Férfi és a kora már érett... Nõ létemre mondom, prûd nem vagyok én sem, ez meredek már. Általánost befejezted éppen és áh nem is mondok semmit Kérdezõ nem engedném meg a helyedben, szerintem a lányodról sem gondolnának a srác szülei semmi jót, hogy 15 évesen már ott alszik... És nem a sex amiról itt szó van. Hogy döntöttél megengeded neki? 27 N
21:48 Inkább nem minõsítenélek...se Téged, sem a barátodat... Egy hónapja vagytok együtt és nála alszol, ne mond, hogy hozzád sem fog érni...:-S a párom 14 éves húga még fagyizni jár a barátnõivel, ne mondd, hogy õ a debil...szerencsére õ nem így van nevelve...és pár év múlva még megköszöni a szüleinek...néha csak állok és csodálkozom, hogy hova szalad a világ... amikor egy hónapja voltam együtt a párommal 17 (!) évesen még hajat szárítani is szégyelltem felmenni, nem hogy ott aludni... gondolom én se vagyok normális bocs az OFF-ért mindig kétségbeesek, hogy az én gyerekeim majd milyen világban nõnek fel:-S
Szia! Az egyik ismerõsömnek kölcsön szoktam adni a lakásomat mert inkább ott csinálják mint egy kocsiban van olyan helyen ahol meg láthassák õket! Nehéz dolog tudom Neked is, én is szülõ vagyok de én is voltam fiatal és nekem is jól esett volna ha annak idején felajánlanak ilyen lehetõséget!Ez ellen nem tudsz mit tenni és nem is kell , szemet kell hunyni az ilyen dolgok felett.
A barátom 18 én 14 vagyok (õ 2 hónappal elõbb lesz 19, mint én 15) A szüleim pedig megbíznak bennem annyira, hogy elengedjenek hozzá ott aludni. Meg is bízhatnak benne, mert 14-15 évesen nem az a legfõbb vágyam, hogy lefeküdjek a barátommal, és a barátom is vár rám. De még csak 2 hónapja vagyunk együtt, nem pedig 1 éve...Szerintem engedd meg neki. Én holnap megyek át barátomhoz, és csak vasárnap jövök haza, és sokak meglepetésére, NEM FOGOK VELE LEFEKÜDNI. Megbízhatsz ennyire a lányodban, és különben meg... Nem tudod megtiltani neki, hogy lefeküdjenek, csak remélheted hogy van neki annyi esze, hogy tudjon nemet mondani. 14£
Nem, nem engedném el. PEdig nem vagyok idõs 20 éves vagyok. Engem nem úgy neveltek, hogy mindenféle fiúknál aludjak, fõleg 15-16 évesen... Ne értsetek félre nem vagyok prûd és tisztában vagyok azzal, hogy szexelni nem csak éjszaka lehet és azzal is hogy megcsinálják ha megakarják. Az más dolog. Szerintem elõbb kellett volna az "értékeket" elültetni a lányod fejében, hogy most tudja mi a helyes. Ha anya lennék és átjönne hozzám a fiam 15 éves barátnõje éjszakára, akkor nagyot néznék, és gondolnék egyet a lányról és annak családjáról is. Ha a lányod szakít a mostani barátjával, akkor jövõben a másikhoz megy aludni, és 2o éves korára a fél várost járta össze... Aztán nem feltétlenül értem, miért kellene együtt aludniuk?! Még csak 15 és 17 évesek. Nem mondom, hogy 17 évesen nem akartam a párommal aludni, de nem engedtek és én nem erõltettem. És utólag tudom (sõt akkor sem ellenkeztem) jó döntés volt...ha mindent megkap 15 évesen mire fog vágyakozni 2o évesen? Nekem 2o évesen volt az a luxus, hogy a páromnál aludtam és mindennél többet jelentett. És nem igaz, hogy emiatt megromolhat a kapcsolatuk, ugyanazzal az emberrel vagyok akivel 17 évesen még nem aludtam együtt... Bocs, de nekem ez a véleményem. Ha mégis el akarod engedni szerintem beszélj a fiú szüleivel...
21.46 na ez az, egy nagy rakás pasinál aludtam már buli után és csak egy-kettõvel dugtam közülük.
Igen, engedd! :) Ha nem engeded, akkor késõbb esetleg titkolózni fog elõtted, illetve hazudozik majd, h együtt aludjon vele. 19/N
Igen, de ez az a pont, aminél fognám a kislányt és elvinném az orvosomhoz tablettát íratni. semmit nem bíznék a véletlenre. naiv nem vagyok, tuti van szexuális életük.
Egyébként miért kell az ott alvást rögtön a szexszel összekapcsolni? Ti amikor elõször ott aludtatok valakivel rögtön megdugattátok magatokat?
Én sem engedném! 15 évesen nagyon korai. Akik meg azt mondják igen, azok sem többek 20-nál ahogy elnéztem.. 24/N
21:57 teljesen így gondolom, de ne aggódj te is hamarosan 0% os leszel mert itt a hozzánk hasonlóknak nincs szava:D
Szerintem engedd meg neki. Ha nem engeded akkor is lehet közöttük szex akár hol és lehet olyan hely is ahol nagy a fertõzés veszély...és nem is kevés ideje vannak már együtt.
22:06 vagyok Már elég régóta vannak együtt, 1 év ebben a korban sokan számít, és lehet hogy már le is feküdtek egymással, csak nem mondta el a lányod, de most szeretnének egy egész éjszakát együtt tölteni. Egyébként ha a srác csak szexet akarna akkor nem várt volna 1 évig, max. fél évet vár, aztán viszonlátás', szóval nem hiszem, hogy ha még mindig szûz a lányod, és most odaadja magát neki, el fogja hagyni.
Nem!!!!!! Ha a fiu szereti akkor szeretni fogja ott alvas nelkul is...ez egy akkora nagy..humbuk a gyerekeid reszerol...most nem azert-.-" Az en anyam mar gyurus menyasszonya volt apamnak es az apja nem engedte csak este tizig vele el szorakozni...De akkor mar GYURUS menyasszonya volt...Es ??? Helyzet? Apamek mai napig egyutt vanna es imadjak egymast... 15 eve vannak egyutt...Azt mar nem is mondom akkor mekkora szigor volt amikor meg elsem jegyezte...errol ennyit..ottalvos sms-es szarsagok...ha valakinek innen indul a kapcsolat...azt mar reg megverte a Jo Isten... 15 L
Nekem, hogy 17 évesen a barátomnál aludhassak, hazudnom kellett anyámnak, mert nem engedte volna meg. Pedig nem úgy veszítettem el a szüzességemet. 20éves vagyok, és még mindig morog azon, hogyha a barátomnál alszom (de már nem tehet ellene semmit), mert szerinte nem való. De ha nekem valaha lesz lányom, nem fogom így korlátozni. Inkább tudjam, hogy hol van, mit csinál, kivel, mintsem hogy hazudnia kelljen nekem, és mondjuk egy lebujban, vagy kocsiban, vagy tudomis én, hol veszítse el a szüzességét. Ha valaki szexelni akar, akkor megteszi. Magamból kiindulva tudom. Sajnálom, hogy hazudnom kellett róla anyukámnak. Bánt ez a dolog nagyon, de az mégjobban, hogy ennyire ellene van az együtt alvásnak.
22:08 ha belátod hogy máskor is tudnak szexelni és már lehet túl is vannak rajta akkor miért ne lenne keresnivalója a barátja ágyában? csinálják inkább egy parkban, wc-ben...?!
Hát én nem engedném el, szerintem mindennek megvan a sját ideje, engem sem engedtek ennyi idõsen és nem lett semmi károm emiatt! Hozzátenneém discoba sem jártam ennyi idõsen! L/20
22:00-nak Engem csöppet sem érdekel a pontozás!... :-DDDD Láttam már az elõzõ beírásoknál is, hogy aki NEM tanácsolta, az jól le lett pontozva, aki meg IGEN, azt felpontozták... Naná, hogy a kis 14-15 évesek, akik azt szeretnék hallani, hogy IGEN, menj és bújj a pasid ágyába... Csakhogy mi idõsebbek már tudjuk, hogy a pasinak csak addig kell az ilyen kislány, amíg meg nem dugta, utána "röptetve" lesz, keres egy másikat. Hiába, itt is érvényes a bölcsesség : "Az okos a más kárán tanul, a hülye a sajátján sem!"... :-DDD
Szia. Szerintem enged meg neki. Egy év nagyon hosszú idõ és itt most nem az számít, hogy szerinted minek kellene lennie hanem, hogy nekik mi a jó és õk mit szeretnének. Azért azt mond meg nekik, hogy ha netán mégis akarnak valamit védekezzenek. És bárki bármit mond ez az õ dolguk. Önnálósodás ugyebár.
Én nem engedném meg neki. Lehet hogy régóta vannak együtt, és lehet, hogy máskor is tudnak szexelni, de akkor sem. Mert 15 évesen gyerek, nincs helye egy fiú/férfi ágyában és pont.
Igen de elötte zárd rá az erényövet és a kulcs nálad legyen:) )
Ha szexelni akarnak, akkor azt bárhol, bármikor meg tudják tenni, suli után, délután, vagy akár egy kocsma budijában is.Akkor már inkább jobb lenne egy normális helyen, otthon, nem?Ha nem engeded el, akkor meg csak hazudozni fog neked, hogy a barátjával együtt alhasson, aztán majd jól összevesztek, és te se fogsz benne többet megbízni.Ezt nem akarod, ugye? Én a helyedbe elengedném, de elbeszélgetnék még vele elõtte, ha eddig nem világosítottad fel, itt az ideje, persze ha csak nem röhög majd az arcodba, mert a mai világban már nem nagyon szoktak senkit felvilágosítani.Esetleg a védekezésrõl 1-2 szót mondhatnál neki, a biztonság kedvéért, de 17 éves srácnak remélem van annyi esze, hogy csak nem fekszenek le egymással gumi nélkül. 16/L
a másik 21:57 nek:) egy 15 éves lány igenis kislány. És nehogy már kioktass légyszíves a fejlõdésrõl, pszichológus vagyok... Sem testileg sem lelkileg nem áll kész egy ekkorka lány a szeretkezésre...át sem éli úgy ahogyan azt át kellene élni. Nem válik ez javára hosszú távon, még akkor sem ha most örvend neki és most azt hiszi hû de felnõtt lett. A mai világ elvan menve egy fele, sajnos, de nem feltétlenül kellene ezt a példát követni. Mindennek megvan az ideje mint a szalmakalapnak-nem tudom ismered-e a mondást. Hát a szeretkezésnek nem ebben a korban van az ideje... de gondolom Te ezt is jobban tudod... kérdezõ bocs az Off-ért megint
Én nem tudom de ha már itt alszik egy lány, akkor is megdugom h a 2hete ismerem, meg akkor is ha 2éve. Ez így volt 17 évesen is, meg most is. Nem para, haladni kellene a korral. Elsõ
Én biztosan nem, 15 évesen még engem nem engedtek volna(igaz már nagyon régen volt) de utólag beláttam, hogy anyuméknak volt igazuk énn sem engedném meg, azért még kicsit ehhez az ottalvós járáshoz fiatal. 28 N Szerintem tök mindegy mennyi ideje vannak együtt, gyerek még.

Lukács 23:43 -ban található versét hogyan lehet érteni? "Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. " vagy más fordítás szerint "Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban. "

Legjobb válasz: Nem azt mondtam, hogy a "bizony, bizony mondom néked" fordulatot használjuk Bizony én is használok más fordítást is. Azt meg végképp nem mondtam, hogy Jézus a "ma" szót nem használta volna. De sem õ, sem más a Bibliában nem mondott olyat, hogy "ma mondom neked". Bibliaismeretben ezek szerint ti sem jeleskedtek. Emberi értelemben halott volt, de mint Isten, nem halhat meg.

Nem azt mondtam, hogy a "bizony, bizony mondom néked" fordulatot használjuk Bizony én is használok más fordítást is. Azt meg végképp nem mondtam, hogy Jézus a "ma" szót nem használta volna. De sem õ, sem más a Bibliában nem mondott olyat, hogy "ma mondom neked". Bibliaismeretben ezek szerint ti sem jeleskedtek. Emberi értelemben halott volt, de mint Isten, nem halhat meg.
Miért mondta volna a 2. verziót? MInden jelen lévõ számára világoa volt, hogy "ma" mondja.
Hülyeséget írtam, hisz akkor már Lázár az üdvözültek közt volt. Tehát õ sem volt öntudatlan alvó.
A dúsgazdag is még Lázár életében kéri õt, hogy menjen el testvéreihez, és figyelmeztesse õket. Tehát nem aludt öntudatlanul. Saul megidézteti Sámuel szellemét, aki tehát szintén nem aludt öntudatlanul. Jézus sem feküdt öntudatlanul a sírban 3 napig, leszállt az alvilágba, ahol az õ eljövetele elõtt élt lelkeket szabadította ki. Így nyilván még aznap az Atyánál lehetett a jobb latorral.
Miért mondta volna a 2. verziót? MInden jelen lévõ számára világos volt, hogy "ma" mondja. - De Jézus napjaiban nem tudod, hogy gondolkodtak az emberek. Ma sem mondjuk azt hogy "bizony, bizony mondom neked" Az elsõ századi görögök között nem egy furcsa kijelentés volt. Így a "ma" sem. Hát ez elég gyenge érvelés. A "bizony mondom neked"-hez ennek semmi köze. A bizony, ...-t ma is használjuk. Viszont a Bibliában sehol nem találsz még egy olyan kijelentést, ami jelen idõben hangzik el, és hozzátennék a jelen idejû idõhatározót.
Jézus azt mondja: Bizony mondom neked, MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN
Miért mondta volna a 2. verziót? MInden jelen lévõ számára világos volt, hogy "ma" mondja. - De Jézus napjaiban nem tudod, hogy gondolkodtak az emberek. Ma sem mondjuk azt hogy "bizony, bizony mondom neked" Az elsõ századi görögök között nem egy furcsa kijelentés volt. Így a "ma" sem. Jézussal a Paradicsomban azért nem lehetett a bûnözõ még azon a napon mikor Jézus és a bûnözõ meghalt, mert harmadik napon támadt fel Jézus. Addig halott volt, nem létezett. Azért lett feltámasztva. Ez a gondolat összhangban van a Biblia azon kijelentésével, hogy a halottak semmit nem tudnak. "Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendõ vagy. " Prédikátor 9:7, 8, 12 Érdekes, hogy i. sz. 33 pünkösdjén Péter apostol Dávid halálára utalt, majd idézte a Zsoltárok 16:10-et: „nem hagyod lelkemet a seolban.” Megemlítve, hogy Dávid még mindig a sírjában van, Péter Jézusra alkalmazta ezeket a szavakat. Elmondta, hogy Dávid „elõre látva, a Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy sem a hádeszben nem hagyják õt, sem a teste nem lát romlást. Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta, és e ténynek mi mindannyian tanúi vagyunk” (Cselekedetek 2:29–32). Péter itt a „hádesz” szót, a héber „seol” szó görög megfelelõjét használta. Akikrõl tehát azt mondják, hogy a hádeszben vannak, azoknak az állapota semmiben sem különbözik azokétól, akikre úgy utalnak, hogy a seolban vannak. A feltámadást várva alszanak. Ezeket a tényeket figyelembe véve, Jézus 3 napig a seolban volt, így nem lehetett a Paradicsomban a bûnözõvel.Hiszen a nemlét állapotából csak harmadnapra támasztotta fel Isten . Ennélfogva a helyes fordítás: " Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban." Sõt! Jézus a harmadik nap után sem ment fel egy darabig még az atyjához. Nézzük csak: Jézus csak a harmadik napon támasztatott fel a Hádészbõl. Ezután, majdnem hat héten keresztül több alkalommal megjelent a követõinek Palesztina országában. Az egyik megjelenése alkalmával Jézus ezt mondta Máriának: „Még nem mentem fel az Atyához” (János 20:17). Ezért, még akkor sem jutott el semmi olyan helyre, melyet paradicsomnak lehetett nevezni (Jelenések 2:7). Az idõszámításunk szerinti harmadik században — amikor a keresztény tanítás és a görög filozófia keveredése gyorsan terjedt — Origenész Jézus szavait idézve ezt mondta: „Ma velem leszel Isten Paradicsomában.” Az i. sz. negyedik században az egyházi írók az ellen érveltek, hogy a vesszõt a „ma” szó után tegyék. Ez azt mutatja, hogy annak a hagyományos módnak, ahogyan Jézus szavait olvasták, hosszú története van. De ez azt is jelzi, hogy még az idõszámításunk szerinti negyedik százaban is voltak olyan emberek, akik Jézus szavait az Új Világ fordítás szerint olvasták. Ma is, bár sok fordító az egyházi hagyomány szerint használja az írásjeleket a Lukács 23:43-ban, egyesek az Új Világ fordítás szerint alkalmazzák az írásjeleket. Wilhelm Michaelis professzor német fordításában például így olvassuk Jézus szavait: „Igazán, én még ma arról biztosítlak téged: Együtt leszel velem (majd valamikor) a Paradicsomban.” Mit jelentettek hát Jézus szavai a gonosztevõnek? Hallhatott azokról a kijelentésekrõl, hogy Jézus a megígért Király. Kétségtelenül ismerte a „zsidók királya” címet, melyet Pilátus feliratott és feltétetett Jézus feje fölé (Lukács 23:35–38). Bár a vallási vezetõk makacsul elvetették Jézust, ez a bûnbánást mutató bûnözõ a hitét juttatta kifejezésre, amikor ezt mondta: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor bejutsz a királyságodba!” Nem számított arra, hogy Jézussal uralkodjon, de szerette volna Jézus uralmát a javára fordítani. Így Jézus, még azon a legnehezebb napon is ígéretet tett, hogy a gonosztevõ vele lesz a Paradicsomban. Melyik paradicsomban? A Bibliában az eredeti Paradicsom Éden parkszerû kertje volt, melyet elsõ szüleink elvesztettek. A Biblia azt ígéri, hogy az a földi Paradicsom helyre lesz állítva Isten Királysága alatt, melynek Jézus a Királya (Zsoltárok 37:9–11; Mikeás 4:3,  4). Ebbõl következik, hogy Jézus azzal a gonosztevõvel lesz és még más megszámlálhatatlanul sok halottal, amikor a sírból életre támasztja majd fel õket egy paradicsomi földre, és annak a lehetõségére, hogy megtanulják tenni Isten akaratát és örökké éljenek (János 5:28,  29; Jelenések 20:11–13; 21:3,  4).
"Amely az elsõ századi keresztény gyülekezettet foglalta magában, s azt a mintát fektette le, amit minden Egyháznak példaértékû. Itt jegyezném meg, hogy a Katolikus Egyház nem Jézus által alapított egyház. Az i. sz. 4. századra -az elsõ században megjövendölt -hitehagyás virágzott." Pedig bizony az. Ez is bizonyítható a Bibliából, de ehhez már egy új kérdést kellene nyitni. A hitehagyás talán mostanra virágzik, amikor minden bokorból kinõ egy protestáns gyülekezet, homlokegyenest ellenkezõ tanításokkal.
Ugye, amit a római hadseregrõl írsz, te sem gondolod komolyan? Az, hogy a keresztényüldözõ Nero, Caligula stb. hadseregében nem szolgáltak keresztények, talán nem olyan meglepõ! És talán érthetõ ez anélkül is, hogy lett volna a katonáskodást tiltó bibliai parancs. Minthogy nem is volt.
"De amikor János apostol a leveleit írta (i. sz. 98 körül), már volt „sok antikrisztus” — olyan személyek, akik tagadták, hogy „Jézus a Krisztus”, és hogy Jézus Istennek a Fia, aki „testben” jött el" Ezeket a katolikus eegyház sosem tagadta. Akkor lehet, hogy mégsem õk azok a tévtanítók, akikrõl a levelek írnak? Talán a gnósztikusok, monofiziták és nesztoriánusok stb. stb.?
Nem egészen világos számomra, hogy végig idézel-e, de ha a a késõbbiek a saját szavaid, akkor tudatnom kell veled, hogy szegény II. János Pál 2005-ben meghalt. (A jelenlegi pápa XVI. Benedek) Tudom, ez nem tartozik a lényeghez, de azért nem árt ha az ember információi naprakészek.
Hit hírdetése: nézz utána, azt hiszem tavaly volt, amikor a katolikus egyház is az utcára kimenve szólította meg az embereket egy több napos rendezvény keretében. Egyébként ez történik minden misén, istentiszteleten is.
Isten nevérõl az általam belinkelt cikk szerintem elég alaposan és hitelesen ír. Nem látom értelmét, hogy ide idézgessek belõle, de ha gondolod, szívesen megteszem. Érdekes, hogy amikor a te véleményedet erõsíti a Károli fordítás, akkor arra hivatkozol, amikor nem, akkor pedig azt mondod, hogy össze-vissza fordít (pl a lélek szó esetén).
Azt sem csak a Tanúk tanítják, hogy ha ellentétbe kerül egymással az állami és az isteni parancs, az utóbbinak kell engedelmeskedni. (lsd. a katolikus egyház harca az abortusz, eutanázia, homoszexualitás ellen.)
"A 17:34-es, vagy a 21:19-es, és még a 23:36-os (16-án) hozzászólásomban idézett versekrõl beszélek példaként. Ezekre nagyrészt egyáltalán nem válaszoltál. Nem is beszélve a 23:42-rõl. Ezen kommentek sok vers rövid értelmezésérõl szólnak, olyan versekrõl, melyekben sok a konkrétum. Örömmel venném, ha ezekrõl Te is leírnád a véleményedet, mert ezek hiányában sajnos, nehezen hihetõk az olyan állításaid, amik a bizonyított lélekhalhatatlanságról szólnak. Persze tárgyilagosan leírhatnád azt is, hogy ezen versek fényében mit is takar a héber 'lélek' (ne′phes) szerinted. " Ne haragudj, most, hogy olvastam a hozzászólásod, én tényleg visszanéztem az elmúlt napok beírásait, de igazán mondom, hogy a jelzett idõpontokban nem találtam üzeneteket! Különösen nem a 16-i 23:36-ot...? Nem értem.
Bocsánat! Megvan az ok! Azért nem látszott pl a 16-i, mert nem volt kipipálva a nem hasznos válaszok megjelenítése. (ritka hülyeség ez a pontozgatás) Ígérem, ma foglalkozni fogok az említett versekkel.
Ennél a ruandai esetnél felhívnám a figyelmed, hogy nem a katolikus egyház szította a háborút, épp ellenkezõleg, kifejezetten ellene volt végig. Az más kérdés hogy magukat katolikusoknak vallók nem úgy tettek éles helyzetben, ahogy az elvárható lett volna (nem tudom, talán még papok is). De mennyi katolikus is van ruandába? Ebbõl mennyi vett részt valóban a harcokban? És ebbõl mennyi gyakorolja valóban a vallását? És mennyi a jehova tanú? És közülük senki nem ingott meg? És Indiával mi a helyzet, ahol katolikusokat gyilkoltak le, templomokat tettek a földdel egyenlõvé, úgy hogy a katolikusok nem ragadtak fegyvert, hanem imádkoztak az üldözõikért. Õk már nem katolikus egyház tagjai? De bizony, mennyire hogy azok. Én gondolkodó embernek ismertelek meg itt a fórumon, kérlek hogy ne ítélkezz elhamarkodottan, hanem legyél körültekintõ, mielõtt valami súlyosat állítasz. Nem szép dolog általánosítani és rögtön a katolikus egyházat támadni. Íme a ruandai fõpásztoroktól pár gondolat: "A ruandai fõpásztorok elutasítják, hogy egyes emberek személyes tetteit egy egész etnikai, vagy vallási csoport számlájára írják. Nem tartják elfogadhatónak a bizottságnak a katolikus egyház egészére irányuló vádakat. A katolikus egyház ugyanis határozottan elítéli és súlyos bûnnek tartja a népirtást. Az az állítás, hogy a katolikus egyház takargatja a vérengzésért felelõs papokat vagy híveket, nem felel meg a valóságnak. A katolikus egyház nem vállalhat magára olyan bûntettet, amelyet nem hajtott végre. Az egyház minden ember elõtt ismert küldetése az, hogy kibékítse az embereket Istennel és elõsegítse az emberek közötti testvériséget."
Bocs lemaradt, a 2008-as(!) indiai keresztényüldözést említettem.
Semmi gond, de biztosan Te is ismered azt a véleményt, miszerint a katolikus egyház és késöbb a nagy protestáns felekezetek is szinte mindig azt a teológiát vallották, hogy 'az én országomnak mindig igaza van'. Tették ezt minden egyes háborúban, konfliktusban, melyben érintettek voltak. (Ez nem volt kevés) És csak arra az egyetlen igazságra igyekeztem rámutatni, hogy ez egészen a legutóbbi idõkig így volt, ennyi! Nem ez a kérdés, sõt errõl másik kérdés szól. Csupán ide tévedt ez a kósza gondolat. Nem kellene viszont mindent belekeverni, ami a tárgyhoz nem illõ téma. Ezt nem neked írom, hanem azon buzgó emberkéknek, akik szorgosan dolgoznak a zürzavaron. A fentiekben kért versekre továbbra is várom a válaszod!
Semmi gond, de biztosan Te is ismered azt a véleményt, miszerint a katolikus egyház és késöbb a nagy protestáns felekezetek is szinte mindig azt a teológiát vallották, hogy 'az én országomnak mindig igaza van'. Tipikus jehovista rágalom.A Katolkus Egyház tartja magát ahoz az állásponthoz, amit a MegVáltó mondott"Az én országom nem ebböl a világból való."A társasdházban ahol lakom rendszeresen az én kapucsengõmet nyomják meg a jehovisták, de nem mondják meh miért jönnek, hanem azt hazudják, hogy folyóiratot hoznak, hogy beengedjem õket.Ennyit a jehovisták jellemérõl!
Azért itt megvédeném a jehova tanúkat is. Ne általánosítsunk egyik irányba se!
Mivel az elõttem szóló kivesézte az egyéb szóba került kérdéseket, én azért még egyszer visszatérnék a majdnem eredeti kérdéshez. Sajnos tegnap nem tudtam felrakni a választ, mert elment a net. A 17:34-es, vagy a 21:19-es, és még a 23:36-os (16-án) hozzászólásomban idézett versekrõl beszélek példaként. Ezekre nagyrészt egyáltalán nem válaszoltál. Nem is beszélve a 23:42-rõl. Ezen kommentek sok vers rövid értelmezésérõl szólnak, olyan versekrõl, melyekben sok a konkrétum. Örömmel venném, ha ezekrõl Te is leírnád a véleményedet, mert ezek hiányában sajnos, nehezen hihetõk az olyan állításaid, amik a bizonyított lélekhalhatatlanságról szólnak. Persze tárgyilagosan leírhatnád azt is, hogy ezen versek fényében mit is takar a héber 'lélek' (ne′phes) szerinted. Sok-sok verset idéztem, ahol semmi sem mutat arra, hogy a lélek egy anyagtalan valami volna, amely a test halála után tovább él, hanem a teljes embert, személyt érti alatta. Mit mondhatunk az állatokról? Leírtam, hogy a Biblia Õket is 'lelkeknek' írja, erre sem kaptam választ. De a 'lélek' kifejezés másként is értendõ a bibliában, amit szintén leírtam. A Jób 33:22 ezt írja: „Lelke a veremhez közeledik, és élete a halált osztókhoz.” Itt a „lélek” és az „élet” kifejezés párhuzamosan jelenik meg – az egyik kibõvíti a másik jelentését. A „lélek” ezek szerint az élõ lélek vagy személy által birtokolt életet is jelentheti. Ez nem másítja meg a Biblia meghatározását a lélekrõl, amely maga a személy vagy az állat. Szemléltetésül: azt mondjuk, hogy valaki él, vagyis élõ személy. Úgy beszélhetünk róla, hogy neki élete van. Ugyanígy az élõ személy maga a lélek. Amíg azonban él, azt mondhatjuk, hogy „lelke” van. Érted? Isten például ezt mondta Mózesnek: „meg-hóltak mind azok az emberek, a’ kik keresik vala a’ te lelkedet” (2Mózes 4:19, Kom). Világos, hogy Mózes ellenségei az életét akarták elvenni. A „lélek” szó hasonló használatát figyelhetjük meg az alábbi kijelentésekben. „Féltettük a’ mi lelkünket” (Józsué 9:24, Kom). „El-futának az ö lelkekért” (2Királyok 7:7, Kom). „Esméri az igaz az ö barmának lelkét” (Példabeszédek 12:9, Kom). „ Az embernek Fia . . . azért jött . . . hogy lelkét sokakért odaadja váltságul” (Máté 20:28, Csia fordítás). „ A halálhoz jutott közel, s a lelkét tette ki veszélynek” (Filippi 2:30, Cs). Itt a „lélek” minden egyes esetben ’életet’ jelent. Ezért írja a Szentírás a Mózes életére törõ ellenségekrõl szólva azt, hogy ’mindenki, aki a lelkére vadászott’ (2Mózes 4:19). A Keresztény Görög Iratokban (közismert nevén Újszövetségben) több mint százszor „léleknek” fordított szó a pszü•khe′. A ne′pheshez hasonlóan a pszü•khe′ is egyértelmûen a teljes személyre utal. Egy tudós, Nigel Turner szerint ez a szó „arra utal, ami jellegzetesen emberi, a személyiségre, az anyagi testre, amelybe bele lett lehelve Isten rûaḥja [szelleme] . . . A hangsúly az egész személyre van helyezve” (Tehát nem 'lelket' kapott, hanem az életerõ, a 'szellem' lett belélehelve, és ez 'megy ki', 'távozik el' a halálkor). A Biblia egyszerûen és következetesen mutat rá a „lélek” szó jelentésére: utalhat emberre vagy állatra, de a teremtmények, mint élõ lelkek életét is jelentheti. Ez az értelmezés, összhangban van a Biblia arra vonatkozó tanításával, hogy mi történik a lélekkel a halál bekövetkeztével. Mivel is? A Biblia leszögezi: „Amely lélek vétkezik, az hal meg” (Ezékiel 18:4). Illés próféta, amikor lehangolt volt, „kérte, hogy hadd haljon meg a lelke” (1Királyok 19:4). Ugyanígy Jónás is azért könyörgött, hogy „hadd haljon meg a lelke” (Jónás 4:8). Igen, ha az ember meghal, a lelke hal meg, tehát a lélek nem halhatatlan. Amikor azt mondjuk, hogy valaki meghalt, akkor lényegében a lélek haláláról beszélünk, hiszen maga az ember a lélek. Látod ezek a kijelentések tényleg összhangban vannak egymással, ezt az összhangot és következetességet bontja meg a 'halhatatlan lélek' mítosza. De - mondhatod - mi a helyzet azokkal a bibliaversekkel, amelyek úgy említik a lelket, mint ami kimegy, illetve visszatér? A gyermekét világra hozó Ráhelrõl a Biblia ezt írja: „amikor már-már kiment belõle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el [a fiát]; az apja azonban Benjáminnak hívta” (1Mózes 35:18). Az 1Királyok 17:22 pedig amikor leírja, hogy miként támadt fel egy özvegyasszony fia, kijelenti: „Jehova . . . meghallgatta Illés szavát [vagyis imáját], így visszatért a gyermekbe a lelke, és életre kelt.” Vajon ezek az írásszövegek azt mutatják, hogy a lélek egy láthatatlan, anyagtalan valami, amely elhagyhatja a testet, illetve beköltözhet oda? Nos, ne felejtsük el, hogy a „lélek” szó egyik jelentése: ’élet’. Így tehát Ráhelbõl olyan értelemben ment ki a lelke, hogy az élete véget ért. Egyébként a „már-már kiment belõle a lélek” kifejezést egyes bibliafordítások úgy adják vissza, hogy „élete megszûnõben volt” (Katolikus fordítás), vagy „kilehelte utolsó leheletét” (Jerusalem Bible). Ami az özvegyasszony fiát illeti, az õ esetében is az élet tért vissza belé (1Királyok 17:23). Most mond meg, nem érthetõ? A halhatatlanságot csak úgy tudod 'életben tartani', ha egy seregnyi más verset figyelmen kívül hagysz! Tehát akkor mi az ember? A ne´phes, 754 alkalommal fordul elõ a Héber Iratokban (közismert nevén az Ószövetségben). Idézhetném az összest, a Keresztény Görög Iratokkal együtt, mind ebben a jelentésben szerepel. Tehát arra, ami a Máté 10:28, vagy a 20:28-as verse ír, számos példát állítottam. Egyébkén jól teszed, ha megfigyeled, hogy a Károli a Máté 20:28-as versben ’életet’ ír a ’lélek’ (a görög pszü•khe´) helyett! Nem tudom érthetõ-e? Vagy még a teljes Írás sem elég bizonyítéknak? "Mi pedig nem olyanok vagyunk, akik meghátrálnak a pusztulásra, hanem olyanok, akiknek van hitük a lélek életben tartására." (Héberek 10:39) Várom a válaszod a fenti dolgokkal kapcsolatban. De nem filozófia érdekel, hanem józan, racionális érvek, ha vannak. Itt a végén még egyszer a lényeget: azt mondjuk, hogy valaki él, vagyis élõ személy. Úgy beszélhetünk róla, hogy neki élete van. Ugyanígy az élõ személy maga a lélek. Amíg azonban él, azt mondhatjuk, hogy „lelke” van.
Háborúk. Sehol nem állítottam, hogy az emberek tökéletesek. Még a Tanúk sem. A Bibliában egyébként nincs tilalom a háborúról.
"Csak nyugodtan, az igazságot nem tudjátok elrejteni! Bizony nem is akarjuk!" Óh, dehogynem! Az õszinteség, vagyis hogy valaki 'õszintén' hisz valamiben, nos az tényleg nem jelent biztosítékot arra, hogy igaza is van! Kellene az érthetõ, hiteles bizonyíték. De ha netalán megvan, akkor ahhoz kellene az õszinteség, hogy elismerjük. Ellenben a módszer, amivel most is úgymond 'érvelnek' néhányan, nagyon hasonlít az egyház sok évszázados eljárásmódjához. Ez van!
Ez a hozzászólásod meg a szektádat minõsíti.
Ha ilyen szépen kifejtetted, azt se felejtsd el kérlek, hogy minõsíteni a Tanú kezdett.
Már ne haragudj, de az én véleményem pedig az, hogy a tisztelt tanú van abszolut félreértésben és tûzzel-vassal védi a saját igazát az Írás ellenében. A cél szentesíti az eszköz érvényesül. Pl. Eszter könyve totál le lett írva valamelyik hozzászólásban. Milyen alapon? Mert Luther azt mondta? Ugyanaz az egyház kanonizálta, mint pl. Jób könyvét, vagy Máté evangéliumát. De most nem is ez a lényeg, világos érvekrõl szeretnék olvasni és nem a pontozásról, meg a katolikus egyház rosszindulatú támadásáról.
Ez olyan Katolikus minõsítís volt. MIért nem lehet megérteni, hogy Jehova Tanúi nem szekta? Én csak idáig figyelgettem a hozzászólásaitokat. De szerintem amit a lélek halandóságáról mondott a Tanú, az van összhangban a Biblia nézetével minden egyes lapjain. Tényleg, miért olyan nehéz meglátni a bibliai igazságot? Miért kell olyan hagyományokat ápolni, amelynek gyökerei az ókori Káldeába vezethetõk vissza? - A tanúk szerint meg a görög filozófiához. Na most akkor hova? Egyébként tény, hogy számos igazságot pl. a teremtéstörténetrõl épp a babiloni fogság idején fogalmaztak meg a szentírók. Találtam egy leírást Jehova Tanúiról. Itt közzétenném, hogy a hazugságot ellensúlyozzam, meg a jól bevált "szektát" kiáltok, s akkor mindenki az oldalamra áll módszert. Íme: "Egyeseknek a szekta valamilyen hagyományos egyháztól elszakadt csoportot jelent. Mások bizonyos emberi vezetõt vagy tanítót követõ csoportra alkalmazzák a kifejezést. A fogalom általában elítélõ értelemben használatos. Jehova Tanúi nem valamely egyházból szakadtak ki; tagjai mindenféle társadalmi rétegbõl származnak, s korábban a legkülönbözõbb vallások és egyházak tagjai voltak. Nem emberi vezetõt követnek, hanem Jézus Krisztust. - Tény, hogy a közösség nem szakadt ki sehonnan, és nem emberi vezetõt követnek, de ez miért zárná ki, hogy tanításuk, bibliaértelmezésük hamis legyen? A szektákról még azt is mondják, hogy híveik a társadalomtól elkülönülten élnek, és nem hithûek. Ám hogy mi nevezhetõ hithûnek, azt Isten Szava alapján kell meghatározni, márpedig Jehova Tanúi szorosan ragaszkodnak a Bibliához. Imádatuk életforma, nem rituális odaadás. Sem az nem mondható el róluk, hogy embereket követnek, sem az, hogy elszigetelik magukat a társadalomtól. A többi ember között élnek és dolgoznak." - Na ez a vita tárgya, hogy mennyire szorosan ragaszkodnak a Bibliához. És most röviden tekintsük át mit is kellene a nagy Egyázaknak is és másoknak is képviselniük a Biblia tanítása alapján. A kérdés felvetõdik: Más vallások nem ugyancsak a Bibliát követik? De igen, bizonyos mértékben sokan használják. Viszont valóban azt tanítják és gyakorolják, ami abban áll? Vegyük fontolóra: 1. Legtöbb bibliafordításukban több ezer helyrõl eltávolították az igaz Isten nevét. - Ezt a tanúk állítják. Több Bibliakutató, teológus (nem csak katolikus) megállapította már, hogy nem így van.  2. A háromság dogmája — a magáról Istenrõl alkotott elképzelésük — pogány eredetre vezethetõ vissza, és a jelenlegi formája csak évszázadokkal a Biblia megírásának befejezése után alakult ki. -Ez sem egészen pontos így. A Bibliában implicit módon benne van a Szentháromság tanítása, és az Egyház elsõ zsinatai meg is fogalmazták a tanítást.  3. A továbbélés alapját náluk az emberi lélek halhatatlanságába vetett hit képezi, ez pedig nem a Bibliában, hanem az ókori babiloni elképzelésekben gyökerezik.  - meg a görögöknél :) lsd. az elõzõ 8 oldalt 4. Jézus prédikálásának témája Isten Királysága volt; õ szétküldte tanítványait, és megbízta õket azzal, hogy személyesen beszéljenek errõl másoknak. Az egyházak azonban ma ritkán tesznek említést errõl a Királyságról, és híveik nem foglalkoznak a ’királyság jó hírének’ prédikálásával (Máté 24:14). -Ezt mire alapozod? vagy nem hallottál még a keresztény igehirdetésekrõl, missziókról? Csak azért, mert nem házakba becsöngetve teszik?  5. Jézus azt mondta, hogy igaz követõit a közöttük megnyilvánuló önfeláldozó szeretetrõl lehet majd könnyen felismerni. Ráillik-e ez a kereszténység egyházaira, amikor a nemzetek háborúba keverednek? 6. A Biblia azt mondja, hogy Krisztus tanítványai nem része a világnak, és figyelmeztet, hogy aki a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé teszi magát. A kereszténység egyházai és azok hívei ezzel szemben mélyen belemerültek a nemzetek politikai ügyeibe (Jak 4:4). E tények alapján elmondható-e õszintén, hogy igazán ragaszkodnak a Bibliához? - Azt is mondja, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré. Tehát nem semmiképp nem egy világtól elvonult életet hirdet. Az egyház pedig már a középkorban is igyekezett gátat vetni a háborúknak a rendelkezésére álló eszközökkel. (Isten békéje) Jehova Tanúiról elmondható hogy szilárdan kiállnak a Biblia tanítása mellett. - Valóban szilárdan kiállnak valami mellett, de hogy ez mi... A Biblia nem támogatja azt a modern nézetet, hogy Istent többféleképpen lehet elfogadható módon imádni. Hiszen „e g y Úr, e g y hit” van — írja az Efézus 4:5. Jézus kijelentette: „szûk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát” (Máté 7:13, 14, 21; lásd még: 1Korintusz 1:10). - Egyet értünk. A Biblia az igaz keresztényi tanítás egészét ismételten ’igazságnak’ nevezi, a keresztényi hitrõl pedig úgy beszél, mint „az igazság útjáról” (1Tim 3:15; 2Ján 1; 2Pét 2:2). - Ebben is. Mivel Jehova Tanúinak minden hitnézete, viselkedésre vonatkozó irányadó mértéke és szervezeti eljárása a Bibliára épül, -Na ebben már nem. a Bibliába mint Isten Szavába vetett hitükbõl fakad az a meggyõzõdésük, hogy valóban náluk van az igazság. Álláspontjuk ezért nem önzõ, hanem arról a meggyõzõdésükrõl tanúskodik, hogy a Biblia az a megfelelõ irányadó mérték, amellyel egy vallást össze kell vetni. Nem énközpontúak, hanem buzgón arra törekszenek, hogy másokkal is megosszák hitnézeteiket. - Ezeket mondja magáról minden felekezet. Tehát csak így szektázd le õket. Bár az elsõ századi keresztényeket szintén szektának tartották általában azok, akik nem nem voltak tagjai az elsõ századi keresztény gyülekezetnek.Egy példa erre a Ccselekedetek28:22ben az akkori vallásvezetõk "a zsidók fõemberei" közül néhányan ezt mondták Pálnak: "De helyénvalónak gondoljuk, hogy tõled halljuk, mik a gondolataid, mert bizony ami ezt a szektát illeti, ismeretes elõttünk, hogy mindenütt ellene beszélnek.” Napjainkban is csakis ezért szektázzák le a Tanúkat, mert az igen népszerû, meghonosodott, bibliai alapot nélkülözõ tanításokra rámutatnak, érvekkel alátámasztanak, s elvetnek, s Jézus és Isten parancsát, az emberi kormányzók parancsai elé helyezik, s cselekszik is Isten akaratát Csel 5:29, Máté 24:14, 1 János 2:17.
Napjainkban is csakis ezért szektázzák le a Tanúkat, mert az igen népszerû, meghonosodott, bibliai alapot nélkülözõ tanításokra rámutatnak, érvekkel alátámasztanak, s elvetnek, s Jézus és Isten parancsát, az emberi kormányzók parancsai elé helyezik, s cselekszik is Isten akaratát Csel 5:29, Máté 24:14, 1 János 2:17. - Bocsánat, ez kimaradt. Szóval, ezek a Biblia tanításai, nem minden alapot nélkülözõ emberi beszédek, bibliai érvekkel még nem sikerült cáfolni õket. Az meg, hogy csak õk helyeznék Isten parancsait az emberiek elé, és csak õk teljesítenék akaratát, üres propagandaszöveg.
A halhatatlan 'lélek' valamilyen elképzelése nyilván nem fiatal, hiszen már Sátán elvetette a csíráját, amikor azt monda Õsszüleinknek, hogy 'bizony nem haltok meg'. Vagy az Ördög igazat mondott? Ezek szerint mégsem a 'hazugság Atyja', ahogy Jézus fogalmazott? Errõl is írtam már. - A Sátán abban hazudott, amikor azt mondta, "olyanok lesztek, mint Isten". Hisz tudjuk a leghihetõbb hazugság a féligazság. A halált pedig nem tagadja senki, hiszen a test, amit Ádám kapott, halandóvá lett.
"- Tény, hogy a közösség nem szakadt ki sehonnan, és nem emberi vezetõt követnek, de ez miért zárná ki, hogy tanításuk, bibliaértelmezésük hamis legyen?" Miért? Bizonyította valaki? Az elõzõ oldalakon a bibliai versidézetek sokasága mind a halandó 'lélek' értelmezést erõsíti. -És bibliai versek sokasága mind cáfolta ezt!
Isten nevérõl: http://www.apologia.hu Apológia > Könyv, film / Jehova Tanúi > Könyvkritikák Az isteni név, amely mindörökké fennmarad
"-Ez sem egészen pontos így. A Bibliában implicit módon benne van a Szentháromság tanítása, és az Egyház elsõ zsinatai meg is fogalmazták a tanítást." Ha azt mondod, hogy 'rejtett' módon van csak benne, akkor csupán misztifikálod, elkened a kérdést. Nem misztifikálok semmit. Hiszen te mondtad, hogy az egész Írást kell nézni, teljes összefüggésében. Az összefüggésekbõl pedig világos a Szentháromság tanítása! (korábban már írtam, a vérátömlesztést is biblia alapra hivatkozva utasítják el a Tanúk, mégsem fordul elõ a Bibliában a vérátömlesztés szó.)
Az egykor létezett helytelen gyakorlatra hivatkozva azt állítani, hogy a keresztény egyházak nem foglalkoztak, foglalkoznak a térítéssel, finoman szólva is szándékos csúsztatás.
Mondhatnád azt is, hogy csak a 'beavatottak' képesek 'felfogni'. Persze, még jó, hogy a Biblia mindenkihez szól. Ez is szándékos félremagyarázó ferdítés a részedrõl. Senki nem tett itt gnosztikus állításokat.
Mindenkihez szól, de hogy ne értelmezze mindenki a saját szája íze szerint, ezért értelmezi egyedül teljességgel hitelesen a Jézus által alapított Egyház.
"Nem énközpontúak, hanem buzgón arra törekszenek, hogy másokkal is megosszák hitnézeteiket. - Ezeket mondja magáról minden felekezet." De melyik cselekszi is? Mindegyik. Ha esetleg meglátogatsz gyülekezeteket, megláthatod.
"Azért itt megvédeném a jehova tanúkat is. Ne általánosítsunk egyik irányba se!"A "jehova tanúk" saját magukról állitanak ki szegénységi bizonyitványt agressziv erõszakos fellépésükkel. Maga az Üdvözitõ adott nekünk példát, hogyan kell misszionálni.Több helyen is olvasható az Evangéliumban, hogy bárhová ment tömegek követték, nem volt egy perc nyugta sem "Õ pedig szivesen fogadta õket és elbeszélgetett velük. Ha majd a"jehova tanúkat" is tömegek követik és nem engem zaklatnak a saját lakásomban pihenés közben, akkor mondhatják el, hogy a krisztusi tanokat terjesztik.Addig azonban amig gyanútlan békésen pihenõ embereket zaklatnak saját lakásukban antikrisztusi módon viselkednek.Ez pedig nem általánositás, mert olyan agresszivek- hogy a társasházban, ahol lakom már meg akarták õket verni.(félreértéseket elkerülendõ, nem én)
Kedves 20:12-es! Sajnos Te sem a valódi témához szólsz hozzá, pedig megtehetnéd. De a tárgyi tudásod a Keresztény Görög Iratokból és az akkori történelembõl is igen szegényesnek mutatkozik, legalábbis ebben a témában. Mondom ezt úgy, hogy ezzel nem kívánlak megsérteni! Jézus csak egy volt, de hány tanítványa is volt, majd lett késõbb és Õk milyen módszereket is követtek Jézus utasítására? És vajon hány ilyen, hozzád hasonló negatív reagálásban volt részük szerinted a szolgálatuk közben?! Hányszor voltak életveszélyben, és hányan adták az életüket az elsõ századokban a hitük miatt, csak azért, mert voltak a másik oldalon vallásilag, ideológiailag feltüzelt emberek, akik kellõ fanatizmussal, támadtak a keresztényekre? Ezeknek utána kellene olvasni, mielõtt vagdalózunk egymás ellen. Az elõzõ válaszodra: nem pusztán a mi véleményünk, hanem történelmi tények, amikor arról van szó, hogy az egyházak jelentõs számban a legtöbbször a nemzeti, nacionalista érdekeket támogatták, ami ahhoz vezetett, hogy (hit)testvérgyilkosok lettek! Ez nem Jehova Tanúi rágalma! És pont ezekért, nagyon furcsán hangzik az a vád tõletek, hogy mi egy erõszakos, agresszív csoport vagyunk! Mert azon túl, hogy merõ általánosítás, közöttünk a legerõszakosabb sem öli meg embertársát, sem hittársát. De megint hangsúlyozom, nem ez a téma, és aki ezekkel szeretne foglalkozni, fõleg a fenti módon, máshol kellene tennie és csak azt bizonyítja, hogy járatlan ezen az úton. Persze ez nem baj, hiszen minden pótólható, csak legyen kicsi alázat egymás, és a Bibliai ismeret iránt. Mégegyszer kérek mindenkit, teljesen másra várok választ, így nem hinném, hogy az alaptalan vádaskodással, egymás csoportjának becsmérlésével, elõbbre jutnánk.
"rávilágítanak a Tanúk a Bibliából a vallások a bibliai alapot nélkülözõ évszázadok óta tanként terjesztett valótlanságokért." Kedves kérdés feltevõ. Légyszíves tényekrõl beszélj, és ne egy ilyen általános feketítéssel próbálj zavart okozni. Itt az oldalon is cáfolva lett az az állítás, amit egyértelmûen a tanúk és szimpatinzánsaik állítanak, senki más.
"rávilágítanak a Tanúk a Bibliából a vallások a bibliai alapot nélkülözõ évszázadok óta tanként terjesztett valótlanságokért." Kedves kérdés feltevõ. Légyszíves tényekrõl beszélj, és ne egy ilyen általános feketítéssel próbálj zavart okozni. Itt az oldalon is cáfolva lett az az állítás, amit egyértelmûen a tanúk és szimpatinzánsaik állítanak, senki más." Jehova Hamis Tanúi a rágalmazáson és a zavarkeltésen kivül máshoz nem értenek.Illúzió tölük értelmes mondatot várni.Csak el kell olvasni a hozzászólásaikat.Nyelvtanból és fogalmazásból nem érik el az általános iskola alsó tagozatának szintjét sem.
"amennyiben lehet cáfolni a Szenirásból. Úgy gondolom, hogy ez is megtörtént már ezeken az oldalakon." Ezeken a hamis állításokon kívül sehol sem lett igazolva a kérdés! Az utolsó kommentek is csak a sértegetés szintjét érték el. Ettõl óvtunk mindenkit, de az érvek helyett nyilván ezzel lehet csak támadni. Az utolsó válaszaimra, ahol sok bibliaversel bizonyítottam a lélek halandóságát és a szó pontos jelentését, még semmilyen cáfolat nem érkezett! Azóta folyamatos a mocskolódás, személyes támadás a Tanúk ellen. Ezek szerint ezt tudjátok Ti? Az elsõ oldalon szereplõ bibliai válaszra is fel lett hívva a figyelmetek, mely az elsõdleges kérdésre ad választ. Arra sem jött cáfolat, miszerint helytelen lenne a 'paradicsom' kifelyezésének az értelmezése. És a nyelvtannal kapcsolatosan sem érvelt senki, aki a teljes Írással összhangban tudott volna érthetõbb választ adni. Ennek alapján neveztek Ti 'hamis prófétáknak' másokat? Amit eddig írtatok a kérdésekkel kapcsolatban leginkább csak demagógia és ezen kívül sárdobálás. Ha mást nem tudtok, erre ki kíváncsi?
Kedves kérdés feltevõ. Légy szíves tényekrõl beszélj, és ne egy ilyen általános feketítéssel próbálj zavart okozni. Itt az oldalon is cáfolva lett az az állítás, amit egyértelmûen a tanúk és szimpatinzánsaik állítanak, senki más." Jehova Hamis Tanúi a rágalmazáson és a zavarkeltésen kivül máshoz nem értenek.Illúzió tölük értelmes mondatot várni.Csak el kell olvasni a hozzászólásaikat.Nyelvtanból és fogalmazásból nem érik el az általános iskola alsó tagozatának szintjét sem. Valószinüleg kisegítõ iskolába jártál azért nem érted a válaszokat.Nézd meg az értelmezõ szótárban (de ne az idegen szavak szótárában, noha ezek a szavak neked sajnos idegenek) mi az érvelés, a cáfolat és a bizonyitás között a különbség."Itt az oldalon is cáfolva lett az az állítás, amit egyértelmûen a tanúk és szimpatinzánsaik állítanak, senki más."Csatlakozom az elöttem szólóhoz.
"De világosan látszik, hogy maga a szöveg, amikor az emberi lélek haláláról beszél, nem úgy beszél róla, hogy az ember mindenestül megszûnik létezni, hanem, hogy a teste meghal." Pontosítsunk. Ti a 'lélek'(héber ne′fes, görög pszü·khé′) halhatatlanságáról beszéltek. Ennek a szónak a Biblia halandóságot tulajdonít, tehát most már csak azt kellene eldönteni, hogy mit jelent a szó valójában. Csak a testet, a belõle 'kiszáló' ugyancsak 'lélek' nélkül, ami ugye, elég furcsán hangzik, vagy az egész embert, 'szellemével', (a héber rú′ach és a görög pneu′ma), azaz életerejével. Esetleg kuszának tûnik, de nem az. Igen, 'szellemérõl' beszélek, hiszen az a gyakran idézett vers is ezt írja a Biblia elején, amit már többször idéztünk. (1Mózes 2:7) "És ekkor Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élõ lélekké." Itt a Biblia az emberbe lehelt 'szellemrõl', életerõrõl (a héber rú′ach) ír, ami által az ember élõ lélekké vált. Már beszéltem róla, hogy a szellemnek fordított héber és görög szó egyik elsõdleges jelentése 'szél', 'lehelet' (ugye nem kell értelmezni a görög 'pneu′ma' szót). Tehát a két szó nem összekeverhetõ, hanem más-más jelentést hordoz. Mindkettõnek a bibliai használata meghatározza az értelmezését. A trichotómikus test, lélek, szellem tagozódást valóban nem tanítja a Biblia, mivel a 'lélek' és a 'szellem' fogalmaknak pontosan körülhatárólható jelentésük van. Te esetleg 'a test és a szellem között közvetítõ lélekben' hiszel? Lehet így fogalmazni a lélek értelmezéseddel kapcsolatban? A következõ idézetet érdekesnek tartom, bár a teljes cikket nem értékelném. Az interneten találtam, nem tudom ki írta, nem is lényeges most, csak az idézett részt emelném ki. "A 8. konstantinápolyi ökumenikus zsinaton, 869-ben úgy határoztak az egyházatyák, hogy dogmává teszik az ember duális felfogását. Az ember csak test és lélek. A léleknek pedig legfeljebb vannak szellemi tulajdonságai. Ezt megelõzõen testrõl, lélekrõl és szellemrõl beszéltek. Ezután csak testrõl és lélekrõl. Például következetesen használta még ezt a három fogalmat Pál apostol. 869 után az ilyen trichotómikus felfogás az eretnekség vádját vonta volna maga után. Megfigyelhetjük ennek hatását a különféle bibliafordításokban is. Amelyiket 869 elõtt fordították le az adott nyelvre, abban sok helyen még a szellem szó szerepel, míg a 869 után fordított Bibliákban ugyanazokon a helyeken már a lélek szó áll. Például a magyar és német bibliafordítások ezért is térnek el jelentõsen egymástól. Például ami a magyarban Szent Lélek, az a németben Szent Szellem (Geist, nem Seele). Látszólag ez nem nagy különbség, ám a cikk késõbbi részében álló gondolatok megértése jelentõségteljesnek fogja láttatni e történelmi tényeket." Említi a cikk, hogy Pál apostol 'következetesen használta még' annak idején a három fogalmat (test, lélek, szellem), és hogy bizonyos okoknál fogva ez megváltozott. Nem kutatom most, hogy ez az írás hiteles-e (annak tûnik), mindenesetre egy lehetséges választ ad arra, honnan, merre alakult ezen szavak jelentése, értelmezése. Igen, Pál apostol tényleg 'következetesen' használja e szavakat, pontosan úgy, ahogy a teljes Biblia is, elejétõl végéig. A lélek maga az egész ember testestõl, 'lelkestõl', ami így a magyar szóhasználat szerint képzavar, valójában (a bibliai szerint) 'szellemestõl'. A szellem (életerõ), az 1Mózes 2:7 szerint az, ami megszûnhet, 'kiszálhat' az ember halálakor (hiszen ezt 'lehelte' Isten belénk), ami az ember (lélek) halálát jelenti. Ez az értelmezés az Újszövetségben is így van, mivel a Biblia következetesen adja ezt vissza.
Isten Lelke (Tanúk fordításában Szelleme) halhatatlan, gondolom ez mindenki részére világos. Akkor az ember lelkének (szellemének) ugyanazokkal a tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hiszen ugyanaz a szó jelöli. Tehát halhatatlannak is kell lennie.
Mivel az Õrtorony Társulat szerint a halott a feltámadásig egyszerûen nem létezik, Jézus a jó latornak nem azt ígéri, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban, hanem ezt mondja: "Bizony mondom ma: velem leszel a Paradicsomban" (Lk 23:43); a "mondom" után levõ vesszõt a Társulat elõször kettõsponttá alakította át (2000-es verzió), majd meghagyta vesszõnek (2003), de mindenképpen a "ma" után tette (ugyanezt a kifejezést persze 73 más esetben úgy adja vissza, hogy a vesszõ az értelem szerinti helyén van). A "…neked" után van a vesszõ, mint az összes ilyen bevezetõ szövegnél (az ÚVF-ban is 74-bõl 73-szor!). Jézus részérõl fölösleges lett volna hangsúlyozni, hogy aznap mondja, amit mond.
"Lélek és teljes halál „A lélek halhatatlansága" ellen Kicsoda tehát az ember Jehova Tanúinak nézete szerint? Az ember a föld porának és az élet leheletének, illetve Isten szellemének kombinációja. A por és a lehelet együtt eredményezi az élõ lelket (nefes chqjjá, 1Móz 2, 7). Az ember tehát lélek, de neki nincsen lelke. AzÕrtorony Társulat szembefordul a „religionisták" (egyházak) véleményével, akik (állítólag) a lélek halhatatlanságában hisznek. A lélek halhatatlanságáról szóló tanítás - ugyanúgy, mint a katolikus tanítás a tisztítótûzrõl, amely a halál utáni tisztulás helye -, pogány és nem igeszerû. A Bibliából az derül ki, hogy a lélek (=ember) halandó. Teljesen, mindenestül meghal a földi halálban, és semmilyen része sincsen az embernek, például a lélek, amely elszigetelten tovább létezne (teljes halál). Az örök élet nem közvetlenül a halál után kezdõdik (illetve a hívõnek itt és most folytatódik a halál után), hanem az újjáteremtés cselekedete után, amelyet Jehova elvégez az õ kiválasztottam.Minden más ember, továbbá a bukott angyalok (=démonok) is — amint már említettük —, megsemmisülnek. A bûnösök sorsa a halál, azaz, az örök, végleges megsemmisülés (annihiláció).„Az igazság, mely örök élethez vezet" címû Õrtorony-iratban ezt találjuk: , , Hol volt Ádám, mielõtt Isten a porból megformálta és életet adott neki? Nos, egyszerûen nem létezett. A halálakor Ádám ismét visszatért ugyanabba az élettelen, öntudatlan állapotba. Ádám nem ment sem a tüzes pokolba, sem a mennyei boldogságba, hanem meghalt, mint Isten megmondta." ... „A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak öntudatlanok és élettelenek a sírban." ..."Minthogy az emberi lélek maga az ember, az nem lehet egy árnyékszerû bizonytalan valami, ami csak lakja a testet, vagy ami a személytõl elkülönülten is létezhet." ... „Igen, a te lelked valójába te magad vagy..." ... „Látjuk tehát, hogy az emberi lélek maga a személy, s amikor a személy meghal, maga az emberi lélek hal meg" (34kk).Mi a szellem" az Õrtorony Társulat elképzelése szerint? Nagyon hasonló az „életerõhöz" az Istenrõl szóló tanításukban. Ugyanebben az írásban olvassuk: „Az emberi lélek tehát nem más, mint maga az élõ személy, a szellem pedig egyszerûen az életerõ, amely ennek a személynek lehetõvé teszi, hogy éljen. A szellemnek nincs egyénisége, nem is teheti meg azt, amit egy személy meg tud tenni. Nem tud gondolkozni, beszélni, hallani, látni, sem érezni. Ebben a tekintetben egy autó telepének elektromos áramához hasonlíthatnánk." „...ez ... az erõ, amely képesíti a készüléket... mûveletek elvégzésére. Ezt a szellemet vagy életerõt megtaláljuk minden élõ teremtményben, mivel a szülõk nemzésnél átszármaztatják utódaikra" (38k). Rutherford „Teremtés" címû írásában rámutat, hogy a szellem, vagy lehelet Istentõl származik, és hozzá tartozik. „A lehelet, amelyet az ember lélegzik, Jehovához tartozik, mivel minden dolog Istentõl való. Az élethez való jog Istentõl származik. A lehelet nem halhatatlan. Magának a leheletnek nincsen élete. Õ csak fenntartja a vérkeringést, amely által az emberi test megelevenedik. Az írás világosan megmagyarázza, hogy az élet a vérben van" (53. o.). A halál után a lehelet visszatér Jehovához. Az embernek nincsen hatalma felette. Az Õrtorony Társulat bibliai lexikona is hangsúlyozza:" A 'nefes' maga a személy, táplálkozási szükséglete, a vér az ereiben, a lénye... a nefest különösen is a vér tartalmazza... Szöges ellentétben a görög tanítással, amely szerint a pszühé ('lélek') anyagtalan, láthatatlan és halhatatlan, a Biblia azt mutatja, hogy földi teremtményekre alkalmazva mind a pszühé, mind a nefes anyagit, megfoghatót, láthatót és halandót jelent" (Segítség a Biblia megértéséhez, 1.119. o.). Kontinuitás vagy diszkontinuitás? Az értékeléshez ki kell jelentenünk, hogy az Õrtorony Társulat e tanításai az emberrõl bibliait és bibliátlant egyaránt tartalmaznak, és ezek keverednek. Ez onnan származik, hogy túlzottan leszûkítik a „lélek" és a „szellem" fogalmát; a „lélek" csak „egész ember", és a „szellem" csak „életerõ". Mindamellett a bibliai lexikon szerzõi elég nyíltak ahhoz, hogy bevallják: „Széles jelentéstartalmuk van ezeknek a kifejezéseknek, különbözõ árnyalatokkal" (i. m. 1. 340. o.), akkor is, ha magyarázatukhoz nem vonnak le következtetéseket ebbõl a felismerésbõl. Éppen azért, mert a „rúach" és , n'sámá" (héber), továbbá a görög pneuma („szellem"), valamint a , nefes" (héber) és a „pszühé" (görög) kifejezéseknek oly „széles jelentéstartalmuk van", magyarázatuk és elhelyezésük a teológia tudományában is nehéz. így itt csak nagy vonalakban vázolhatjuk õket -, arra a kérdésre tekintettel, hogy van-e további lét a halál után (kontinuitás), vagy az ember a „teljes halálba" süllyed (diszkontinuitás). (Ennek a kérdésnek az adventistákkal folytatott beszélgetésben is jelentõsége van, hiszen Russell és utódai tõlük vették át a „teljes halálról", a „megsemmisülésrõl" stb. vallott nézeteiket. Az ember maga élõ lélek, vagy van lelke? A Biblia mindkettõt mondja. Az, hogy az embert, mint , nefes chajjá"-t („élõ lélek", általánosabban „élõlény"-nek fordítható) Isten teremtette, világosan kiderül az alapvetõ 1Móz 2, 7-bõl: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. így az ember élõlénnyé (nefes chajjá)" Az ószövetséges Claus Westermann így kommentálja ezt a helyet: „... az ember nem több alkotórészbõl áll (mint test és lélek vagy hasonló), hanem 'valamiben' áll fenn [a föld pora], amely a megelevenítés által emberré lesz... az ember nem magába kapja Isten leheletét, hanem Isten fújja belé az élet leheletét... Az 'élet lehelete' tehát egyszerûen az elevenséget, az élet leheletének belefújása az ember megelevenítését jelenti... Az Isten által teremtett ember az élõ ember... az ember 'nefes chajjá''-ként lesz megteremtve, nem a testébe adatik 'élõ lélek'. Az emberrõl a maga eleven mivoltában, teljes egészében van szó" (Westermann 1976, 282k). Az, hogy Jehova Tanúi az embernek ezt az „egységességét" hangsúlyozzák, érvelésüknek valós eleme. Igen, az ember a maga egészében „élõ lélek", amelyet Isten a földbõl formált, és életének leheletével (ha nem is olyan dinamisztikusan, majdhogynem materialisztikusan értve, mint az Õrtorony Társulat, ld. feljebb) töltött be. Mivel azonban a , jiefes" és a „pszühé" fogalmát az Ó- és az Újszövetség tovább szélesíti, és egy sor jelentésárnyalatot mutat fel, másképp is alkalmazható, így például a következõ kijelentésekben: „a lelke (pszühé) benne van (en autó)" (Csel 20, 10; vö. 1Kir 17, 21k), „lelkûk van (ta ehonta pszühasz)" (Jel 8, 9 stb.). Jehova Tanúinak ismételten azok a helyek okoznak gondot, ahol test és lélek megkülönböztetésérõl, sõt szétválasztásáról van szó, például Mt 10, 28-ban: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket (pszühé) meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja veszíteni a gyehennában." Az „Újszövetségi Teológiai Fogalmi szótár (TBLNT) a héber , nefes" és a görög „pszühé" következõ jelentésárnyalatait sorolja fel a Szentírásban, a megfelelõ helyekkel alátámasztva: „az élet helye, vagy az élet", „az egész természeti lét és az ember élete", „élõ lélek", „a belsõ emberi élet... én, személy, személyiség a lélek különbözõ erõivel... a személy a tudat minden képességével", „az elevenség és az akarat és kedély oldala az emberben", „az eszhatológikus élet", „az az adottság, amelyen belül élet és halál, romlás és üdvösség eldõl" (THBLNT D/1977 1.116k). Ha közös nevezõre akarjuk hozni a definícióknak ezt a zavaró (korántsem teljes) változatosságát, akkor talán így fogalmazhatunk: A lélek" olyan fogalom, amely mind az emberi személy egészére, mind pedig lényegi tulajdonságaira és körülményeire vonatkozhat. Az Óés az Újszövetség úgy ábrázolja az embert mint „lelket", de úgy is, mint , szellem-lélek-test" egységét, amely a testi halállal ideiglenesen megszûnik, és a testi feltámadáskor helyreáll. A köztes idõben (köztes állapot a földi halál és az utolsó napi feltámadás között) az ember személyként tovább létezik, mégha földi, anyagi test nélkül is. A személy folyamatossága a földi halál és a feltámadás között az emberi én - vagy a „lélek" - továbbélésének is nevezhetõ, anélkül, hogy ezzel „a lélek halhatatlansága" pogány platonista elképzeléseinek hódolnánk. A „lélek" ebben az értelemben az embernek az anyagi halálon túl is tartó személyisége. Az olyan bibliai igék, mint Mt 10, 28; Lk 16, 19-31; 1Pt 3, 19 és ószövetségi kijelentések a Seolról (erre még részletesebben visszatérünk) világosan arra utalnak, hogy van köztes állapot -, ezzel pedig az ember további létezése a halál után. A „teljes" halál feltételezése ezért több mint kérdéses. Luther Mártonnal és Fritz Heidlerrel (aki többek között Lutherre hivatkozik), az a meggyõzõdésem, hogy a Biblia „az elhunyt személyek köztes állapotban való lelki további létezésérõl" beszél, és hogy Isten „a lelket halhatatlanul és örökkévalóságra teremti", azért, hogy „megõrizze az én folyamatosságát, és így személyes identitásukban lehetõvé tegye a halottak feltámadását" (F. Heidler: Ganztod oder nachtodliche Existenz? [„Teljes halál vagy halál utáni lét?"] Theologische Beitráge 4/1985 169 kk). Wolfgang Trillhaas arra hívta fel a figyelmet, hogy feltámadás és halhatatlanság nem egymás ellentétei, hanem feltételezik egymást. Halhatatlanság és feltámadás úgy viszonyul egymáshoz, mint héj és mag, mint kezdet és vég. A feltámadás „a halhatatlanságba vetett hit egyik módja". „Csak akkor gondolható el, ha a halálon túli élet egyáltalán a horizontra képzelhetõ" (W. Trillhaas: Einige Bemerkungen zur Idee der Unsterblichkeit [= „Néhány megjegyzés a halhatatlanság gondolatához"] , Neue Zeitschrift fur Sytematische Theologie, 1965, 147kk). Amikor a Bibliában arról van szó, hogy a „lélek" meghal (például 4Móz 23, 10; lKir 19, 14), az mindig az egész embert (szélesebb értelem), de sohasem a lelket, mint az ember teremtésbeli elemét (szûkebb értelem) jelenti. Ez különösen az olyan helyekre vonatkozik, mint Ez 18, 4, amelyet szívesen vesz elõ az Õrtorony Társulat (például: „Érveljünk az írásokból, 249. o.). Ha ott azt mondja a próféta, hogy „annak a léleknek kell meghalnia, amelyik vetkezik", ezen nyilvánvalóan az ember szellemi-testi egységében értendõ, mert egy elszigetelt lélek sem vetkezni, sem meghalni nem tudna. A halandóság olyan tulajdonság, amely az Újszövetségben csak a földi testre vonatkozóan használatos (Róm 6, 12; 8, 11; 1Kor 15, 53k; 2Kor 4, 11; 5, 4). Hiszen a földi test a látható és múlandó szférájába tartozik (2Kor 4, 18). Az új test azonban, amelyben a személyes folyamatosságában tovább létezõ ember az utolsó napi feltámadáskor részesül, halhatatlan (1Kor 15, 35-54; 2Kor 5, 1-10; Fii 3, 21; vö. Ronsdorf 1992, 114k).' A halhatatlanság bibliai kontra platonista reménysége Ha a bibliai tanítás szerint így van az embernek (vagy ha akarjuk, a léleknek) halhatatlansága, ez semmiképpen sem azonos a pogány-platóni felfogással. Jehova Tanúinak az a szemrehányása, hogy az egyházak itt pogány tant képviselnek (bizonyos kivételektõl eltekintve, például népies elképzelések a halhatatlanságról) megalapozatlan. A bibliai és a pogány-platóni halhatatlanság-eszme között mélyreható különbségek vannak, mindenekelõtt az alábbi négy pontban: 1. A platóni filozófia a testet a Jelek börtönének" tekinti, és ezáltal a szellemi-lelkivel szemben leértékeli. A Biblia ellenben hangsúlyozza: „Az Ige testté lett" (Jn 1, 14). Az ember a maga egészében „igen jónak" lett megteremtve (lMóz 1, 31). A Bibliában a test sohasem másodrendû, hanem Isten jó teremtéséhez tartozik. 2. A platóni filozófia számára idegen a test feltámadása. Elképzelése szerint a meghaláskor a lélek pillangóhoz hasonlóan elhagyja a testet. - A Biblia ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy egy csak idõlegesen test nélküli köztes állapot („mezítelenség", „leplezetlenség". vö. 2Kor 5, 1-10) után kerül sor a testi feltámadásra. Bár a földi test meghal, az ember testi léte ezzel semmiképpen sem értékelõdik le, amit Krisztus testi feltámadása és minden ember jövendõ testi feltámadása fejez ki (lKor 15). A lelkek üdvösségét tehát a Szentírás mindig „a test feltámadásának, tehát a lelkek új testi valóságának szempontjából tekinti" (TBLNT D/1977, 1.119. o.) 3. A platóni filozófia azt tanítja, hogy a halál után „az emberben lévõ isteni" „Istenhez" (erõsen panteista ízzel) tér vissza. A halhatatlanságot minõségi képességnek tekinti, amely természettõl fogva minden emberhez hozzátartozik -, függetlenül egy személyes istennel való bármiféle kapcsolattól. - A Biblia nem ismer ilyen „istenit", amely az emberben meglévõ képesség, hanem az ember természettõl fogva bûnös voltáról és az abból eredõ halálról beszél, amelyet a földi életben elmulasztott megtérés miatt örök kárhozat követ. A örök élet - mint örök üdvösség - egyes-egyedül Isten ajándéka és ingyenes adománya (Róm 6, 23; Mt 25, 31kk; Jel 21, 11-15). Egyedül Istené a halhatatlanság (1Tim 6, 16), õ azonban rendelkezik felette, és az embernek adja - örök üdvösségre vagy örök elvetésre (ld. alább). 4. A platóni filozófia az ember preegzisztenciájából (a nemzés elõtti létezésébõl) indul ki - részben „lélekvándorlással" is összekötve -, míg a Biblia elutasítja ezeket. Bár a Biblia ismeri Isten tervét az emberrel még fogantatása elõtt (vö. Zsolt 139, 16; Jer 1, 5) és az embernek Istentõl való örök kiválasztását (Ef 1, 4), nincs szó az ember létezésérõl a fogantatás elõtt. A preegzisztencia gondolata csak a Logosz Jézus Krisztussal kapcsolatban található a Bibliában (Jn l, lkk; 8, 58; Fii 2, 5kk). Az embernek az a sorsa, hogy „egyszer meghaljon, utána pedig az ítélet következik" (Zsid 9, 27). . „A pokol - a nyugalom helye" „Nincsen örök gyötrelem" Jehova tanúinak nézete szerint hagyományos értelemben vett pokol nem létezik. Egyetlen ember sem fog örökké kínlódni a pokol tüzében. A pokol a nyugalom, az alvás helye, végül is a sírral (ÚVF: „emléksír") azonos. Azok az emberek és démonok, akik Jehova ellen döntöttek, nem fognak örökké gyötrõdni, hanem egyszerûen megsemmisülnek. Joseph Franklin Rutherford „Isten hárfája" címû írásában négy okot nevez meg, amely miatt az örök gyötrelemrõl szóló tanítás nem lehet igaz: 1. mivel teljes képtelenség, 2. mivel Isten igazságával összeegyeztethetetlen, 3. mivel ütközik a szeretet elvével, 4. mivel egészen bibliátlan" (45. o.). Képtelenség, „mert senki sem lenne örökké kínozható, ha nem lenne örökké tudatánál" (46. o.). Rutherford itt feltételezi a halál utáni tudat nélküli állapotot. Erre a tanításra a továbbiakban még rákérdezünk. Másodszor az örök gyötrelemrõl szóló tanítás igazságtalan, mert hát Isten teremtette tökéletlennek az embert, és így nem adta meg a lehetõséget, hogy tökéletesen teljesítse parancsolatait. „Nagyon igazságtalan lenne a Teremtõ részérõl, hogy tökéletlenül hagy világra jönni, olyan körülmények között megszületni egy gyermeket, amelyekre nincs befolyása; utána pedig, mivel nem tudott tökéletesen engedelmeskedni, pokoli gyötrelemre kárhoztatná" (47. o.). - Itt feltûnõ ellentmondással találkozunk a fent említett „relatív tökéletesség" tanításához képest, amely nyilván mégsem volt olyan „tökéletes". Rutherford ezzel az érvvel mindenekelõtt azt hagyja figyelmen kívül, hogy egyetlen embernek sem kell pokolra mennie, mivel Isten szeretetbõl áldozta Fiát, Jézus Krisztust, azért, hogy bûntõl, haláltól és örök gyötrelemtõl megváltson. Harmadszor az örök gyötrelemrõl szóló tanítás szeretetlen, mert csak az ördögnek jutna eszébe, hogy a saját gyermekeit kínozza. Mivel azonban Isten szeretet, lényével nem egyeztethetõ össze ez a tanítás. - Itt azt hagyja figyelmen kívül, hogy Isten az õ „gyermekeit" (vagyis a hozzá tartozókat) egyáltalán nem kínozza örökké. Csak azok kerülnek a pokolba, akik életükben megtagadták a Biblia Istenét, és harcoltak ellene (ld. alább). Negyedszer az örök gyötrelemrõl szóló tanítás bibliátlan. Rutherford azt állítja: „Az egész Bibliában egyetlen textus sem található, amely az örök gyötrelemrõl szóló tanítás támaszául szolgálhatna. Van néhány szöveg, amelyet szimbolikusan, hasonlatokkal és homályos beszéddel írtak, azért, hogy nagy igazságokat illusztráljanak, de bármiféle utalás nélkül az emberi nem örök gyötrelmére... Az egész írás azt mutatja, hogy az istentelenek bûnhõdnek, a büntetés azonban nem gyötrelmet, hanem megsemmisülést jelent." (48. o.). Míg az elsõ három érv emberi-humanista gondolkodásból és érzésbõl indul ki, amely ugyan részben követhetõ, de Istennek a Szentírásban adott igéjével szemben nem lehet mérvadó, a vita valódi és fõ idegéhez a negyedik érv nyúl. Bibliai-e a pokolról szóló tanítás vagy sem? Mit jelent a „pokol"? Mit jelent a „pokol" értelmezése az ember számára? Tudatában vagyok annak, hogy az alábbi fejtegetések szorosan kapcsolódnak a szótériológiához és az eszhatológiához, mégis az antropológiánál tárgyalom ezeket, mivel szorosan összefüggnek az ember, a lélek, a teljes halál stb. kérdésével. A „pokol" fogalma Ha a német , ”Hölle", (de a magyar „pokol" - a kiadó) fogalmat közelebbrõl megnézzük, láthatjuk, hogy pontatlan. A német „Hölle" szóval - mint Luther Márton bibliafordításában is - egészen különbözõ héber és görög fogalmakat foglárnak egybe. A bibliai nyelvekben meg kell különböztetnünk (ha teljesen nem is választhatjuk szét) a következõket: • Abüsszosz (görög) „mélység", „alvilág", különösen is „bûnhõdõ démonok börtöne" (Lk 8, 31; Jel 9, lk; v. ö. Evangelisches Wörterbuch zum Neuen Testament [=Protestáns Újszövetségi Szótár] 1/1980, 8. has. k.); a „tartarosz" jelentése is hasonló (2Pt 2, 4). • Seol (héber), hádész (görög) az anyag nélküli személyiség (=„lélek"), ideiglenes, köztes tartózkodási helye a feltámadásig, mégpedig mind az igazaké, mind a gonoszoké, akiket mély szakadék választ el egymástól, az a rész, ahol az igazak élnek ábrahám kebele" (Lk 16, 22-23), vagy „paradicsom" (Lk 23, 43 ld. alább). (Lk 16, 23-ban Károli és az új protestáns fordítás a „pokol" szót használja - a kiadó.) • Géhenna (görög) - „gyehenna", az elveszettek örök tüzes „pokla" (az arám „gehinnám", a Hinnóm-völgy nyomán, Jeruzsálem déli részén, ahol Jósiás király koráig (i. e. 620 körül) tûzben gyermekeket áldoztak, és amely az isteni ítélet helyének számított, ld. alább). Az Újszövetségi Teológiai Fogalmi Szótár (TBLNT) így határozza meg a „hádész"t és a „gyehenna"-t: Az Újszövetség számára ...a géhenna eleve létezõ valóság (Mt 25, 41), tüzes mélység (Mt 13, 42.50). Ez az utolsó ítélet után a végsõ büntetés helye, amely örökké tart (Mt 25, 41.46; 23, 15.33). Test és lélek kerül benne ítélet alá (Mk 9, 43.45.47k; Mt 10, 28). A 'hádész'- tõl tehát meg kell különböztetni, mivel az a feltámadás elõtt fogadja magába az elhunytak lelkeit" (TBLNT 1/1977, 713. o.). Formailag hasonlóan Jehova Tanúi is különbséget tesznek. Rutherford így ír „Teremtés" címû könyvében: „A hádész, amelyet gyakran pokolnak fordítanak, a halálnak azt az állapotát jelenti, amelybõl a feltámadás történik. A gyehenna azonban olyan állapotot jelöl, amelybõl nincsen feltámadás" (271. o.). Ez a külsõleg, formailag nagyon hasonló meghatározás azonban nem feledtetheti, hogy az Õrtorony Társulatnál tartalmilag egészen másról van szó mint a hagyományos egyházi magyarázatban: Jehova Tanúi másképp értelmezik ezeket a fogalmakat (hádész, gyehenna, pokol, tüzes kemence stb.), vagyis szimbolikusan, amint már az imént szó volt róla. A hádész és a gyehenna az Õrtorony Társulat állítása szerint nem a köztes vagy a végérvényes gyötrelem helye. A „hádész" vagy „seol" számukra az öntudatlanság állapotát jelöli: „sír, kripta, gödör vagy mélység" a valamikori feltámadásig (a Jehovához és Teokratikus Társaságához való viszony szerint) (vö. i. m. 269. o.). A „gyehennát" „a teljes megsemmisülés állapotának" tartják, „ahonnan nem lesz feltámadás vagy feltámasztás" -, így tehát nincs köze örök gyötrelemhez (i. m. 270. o.). Az „Örökké élhetsz Paradicsomban a földön" címû Õrtorony-könyvben ez áll: „A héber Seol és a görög Hades szó egyértelmûen a sírt jelenti. De mit jelent akkor a gyehenna? A Héber iratokban a gyehenna a 'Hinnom völgye'. Emlékezz vissza, hogy Hinnom volt a neve annak a völgynek, amely közvetlenül Jeruzsálem falain kívül fekszik, és ahol az izraeliták feláldozták gyermekeiket a tûzben. A jó Jósiás király a maga idejében hulladék vagy szemétgyûjtõ teleppé alakította ezt a völgyet, s ezzel megszüntette ezt a borzalmas szokást (2Királyok 23:10). Abban az idõben tehát, amikor Jézus a földön tartózkodott, a gyehenna Jeruzsálem szeméttelepe volt. E telepen a szemét hatásos elégetésének fokozására kén adagolásával táplálták a tüzet." ... „Jézus a gyehennát a teljes és örök megsemmisülés találó szemléltetésére használta. ... hallgatói megértették, hogy a gyehennára jutók sorsa olyan mint a szemété: örök megsemmisülés. Mit értsünk akkor a Jelenések könyvében említett 'tûz tava' kifejezésen. Ennek a gyehennáéhoz hasonló jelentése van. Nem öntudatos állapotban való gyötrést, hanem örökkétartó halált, vagy örök megsemmisüléstjelent" (86k). Valóban így van? Hogyan magyarázhatók azok a bibliai szakaszok, amelyekben a „seol", „hádész", „gyehenna" és a „tüzes tó" fogalma elõfordul? Szimbolikus fogalmak és történetek-e (ezt állítják Jehova Tanúin kívül az „annihiláció" és a „kondicionalizmus" más képviselõi is, például Fudge 1994; vö. Harris 1961) -, vagy mostani és jövendõ valóságról szórnak? A pokol „a nyugalom és a reménység helye", amint az „Isten hûséges marad" címû Õrtorony-irat egyik fejezetének címe mondja -, vagy a „sírás és fogcsikorgatás" helye, amint Jézus többször kijelenti (ld. alább)? Mindenekelõtt azt kell megállapítanunk, hogy a „seol" és a yhádész" fogalma nem a sírt, hanem az alvilágot, mint a halottak tartózkodási helyét, a holtak birodalmát jelöli (Theologisches Handwörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Kéziszótár] n/1984, 837kk hasáb, Bauer 1971, 32k hasáb, Evangelisches Wörterbuch zum Neuen Testament [=Protestáns Újszövetségi Szótár] 1/1980, 72k has., Theologisches Wörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Szótár] Vü/1993, 901kk has.). Ezzel szemben a „sír" szokásos kifejezése héberül „qeber", görögül jafosz" vagy „mnémeion"'. A seol többek között abban különbözik a sírtól, hogy igen nagy „mélységben" található (5Móz 32, 22; Jób 11, 8; 26, 5; Ézs 14, 15), „kapuk" zárják el (Zsolt 9, 14; Ézs 38, 10; v. ö. Mt 16, 18), és hogy az ember „leszáll", „lemegy" ide, miközben sírba helyezik. Bár a seolban megszakad a kapcsolat a világgal, mégsem öntudatlanság, hanem észlelési képesség és tevékenység jellemzi. A megfelelõ bibliai helyek (például Ézs 14, 9-17; Ez 31k; Jób 14, 18-22; 26, 5; vö. Lk 16, 19-31) lehetséges, hogy részleteikben képi elemeket tartalmaznak, a beszámolók azonban véleményem szerint halál utáni létre utalnak (Harris 1961-gyel szemben), Az ószövetségi korral szemben a ”seol/hádész" fogalma jelentésében bõvült az Újszövetségben. „A halottak teljes világára alkalmazott régi jelölésen túl a szó vagy minden halott köztes tartózkodási helyét, vagy az istentelenek lelkének helyét jelentheti (Theologisches Handwörterbuch zum Altén Testament [= Ószövetségi Teológiai Kéziszótár] D/1984, 841. has.). A fentiektõl eltérõen a „gyehenna" a kárhozottak „célállomását", az örök tüzes tavat jelöli. Az ehhez kapcsolódó valóságot az Újszövetség a következõképpen ábrázolja: • Sírás és fogcsikorgatás (Mt 8, 12; 13, 42.50; 22, 13; 24, 51; 25, 10). • Sötétség (Mt 22, 13; 2Pt 2, 4.17; Júd 6) • Tûz (Mt 3, 10; 13, 40; Jn 15, 6) • Örök tûz (Mt 18, 8; 25, 41; Mk 9, 43) • Tûz és kénkõ (Jel 14, 9 kk) • Tüzes pocsolya (Jel 19, 20; 20, 15) • Tüzes kemence (Mt 13, 41k.5O) • Örök tüzes büntetés (Júd 7) • Kiolthatatlan tûz (Mk 9, 43.48; Lk 3, 17) • El nem pusztuló féreg (Mk 9, 48; vö. Ézs 66, 24) • Gyötrelem (Jel 14, 11; vö. Lk 16, 23kk). Még ha abból indulunk is ki, hogy ezek a leírások részben vagy teljesen képiesen értendõk, akkor is kiábrándítóan valóságosak: Isten távolléte, sötétség és gyötrõ fájdalmak. A gyehennában gyötrõ fájdalmakra való drasztikus utalások véleményem szerint nem egyeztethetõk össze a létezés kioltásával vagy megsemmisülésével, ahogyan pedig az annihiláció elméletének képviselõi hangsúlyozzák. Ha földi halálakor az ember valóban kihunyna, akkor felesleges, sõt érthetetlen lenne az „örök" vagy „kiolthatatlan" tûzre („to pür to aszbeszton"), az „el nem pusztuló féregre" („ho szkolex ou teleuta") és az ezekkel kapcsolatos gyötrelemre utalás. Sehol sincsen a Szentírásban világos bizonyíték arra, hogy ez a „tûz" az egyszeri megsemmisülés alkalma lenne, amely megszünteti az ember létezését; hanem ellenkezõleg, örökkévalóságát (aióniosz, ld. alább) hangsúlyozza. Ha összefoglaljuk az elkárhozottak örök sorsának jellemzõit, vagy leírásait, akkor semmiképpen sem beszélhetünk úgy a pokolról, mint „a nyugalom és a reménység helyérõl", ahogyan az Õrtorony Társulat teszi. Ha a Biblia az elkárhozottak örök sorsaként beszél a „pokolról", erre állandóan olyan kifejezéseket használ, amelyek irtózatot és rémületet keltenek. A gyehenna nem valótlan, földi idõleges, üres, tisztítótûz, megsemmisülés vagy az újramegtestesülések közötti állapot, ahogyan ezt különbözõ tanbeli irányzatok állítják. Sokkal inkább örök büntetés, gyötrelem és az Isten messzeségének helye (vö. Kreeft/Taelli 1994, 280kk; Fudge 1994 és mások ellenében). „A második halál" Az Õrtorony Társulat Jel 20, 14-re hivatkozva a következõképpen érvel: «... a tûz tava a 'második halált' jelenti, amelybõl nincs feltámadás. Nyilvánvaló, hogy ez a 'tó' jelkép, szemléltetés, hiszen a halál és a pokol [Hádesz] is bele vettetnek. A halált és a poklot nyilván nem lehet szó szerint megégetni. De meg lehet õket szüntetni, és meg is lesznek semmisítve" (Örökké élhetsz Paradicsomban a földön, 87. o.). Hasonlóan E. W. Fudge is rámutat arra, hogy „a halál és birodalma" a tüzes tóba lesz vetve: „És a halál és a 'hádész' bele vettetett a tûz tavába, ez a második halál, a tûz tava" (Jel 20, 14). Fudge ezt írja: „Tradicionalista szerzõk ezt a hasonlatot mindig a másik irányban olvassák, mintha arról lenne szó, hogy 'a második halál' (amely határozatlan) lenne a 'tüzes tó' (amely egyértelmû). János valójában azt mondja: A 'tüzes tó' (mint szimbólum) a 'második halál' (egyértelmûbb valóság)" (Fudge 1994, 194. o.). Ez a következtetés - ez a válaszom - csak akkor villanhatna fel, ha a tüzes tavat más helyeken is „megsemmisülésként" lehetne érteni. Ez azonban sem az igehely szûkebb, sem tágabb összefüggésében nem áll meg (vö. pl. Jel 20, 10, ahol az ördög, a fenevad és a hamis próféta örök gyötrõdésérõl van szó). így a „második halált" elkerülhetetlenül a gyehenna és a tüzes tó valósága felõl - nem pedig fordítva – kell értelmeznünk. Az a tény is, hogy „a halál és birodalma" a tüzes tóba kerül, nem a gyehenna valósága ellen beszél. E megfogalmazással sokkal inkább kifejezõdik az átmenet a halottak birodalmából (seol, hádész), mint köztes állapotból (vö. Jel 20, 12k kontextusát) az örök kárhozat végsõ szintjére. A seol feloszlik —, vagyis a benne lévõk mind kijelölt végleges helyükre kerülnek. „Aióniosz" Az Õrtorony Társulat erre fel azt állítja, hogy az „örök" (aióniosz) nem a szüntelen gyötrelem állapotát, hanem a kihunyás egyszeri eseményének következményét jelöli: a soha véget nem érõ megsemmisülést (ld. fent). Ez az érvelés nincs összhangban az „aióniosz" újszövetségi fogalmának használatával, amely a megszakítatlan idõtartamot fejezi ki (vö. Bauer 1971, 55. has.). Az is mondható erre továbbá, hogy a görög „aióniosz" szó, amelyet az Újszövetség az „örök kárhozatra" használ, Istenre és áldásaira vonatkozik. René Pache kiszámolta, hogy az Újszövetség „hatvannégyszer használja a másvilág mennyei és üdvözítõ dolgaira" az „aióniosz' -t: „az örök Isten, örökkévaló hatalma, az örökkévaló Lélek, az örök élet, az örök evangélium, az örök ország, az örök üdvösség, az örök megváltás, az örök szövetség, az örök örökség, az örök dicsõség, az örökkévaló vigasztalás, az örök hajlékok, az örök láthatatlan olgok". Hétszer használja a kárhozat jellemzésére: Mt 18, 8; 25, 41; Júd 7 - az örök tûz; Mt 25, 46 - az örök büntetés; Mk 3, 29; Zsid 6, 2 - az örök ítélet; 2Tesz 1, 9 - az örök pusztulás. Isten és az üdvözültek jellemzésénél vitán felül áll, hogy az „aióniosz" az „örökkévaló" a vég nélküli idõtartam értelmében jelenti, nem pedig más „létminõséget" (Fudge 1994 llkk ellenében). Pache joggal kérdezi: „Hogyan lehetséges, hogy egy szónak, amely 64-szer 'örökkévalót' jelent, hét további alkalommal más értelme legyen?" (Pache 1973, 163k). Ha tehát a Biblia a démonok és az istentelen emberek örök gyötrõdésérõl beszél, ebbõl az következik, hogy nem semmisülnek meg. „Apóleia" Jehova Tanúi állandóan csatasorba állítják az Újszövetségben használt „apóleia" szót, amely állítólag „megsemmisülést" jelent. Ezt találjuk az Õrtorony 1987. július 1-jei számában „Túlélni a nagy nyomorúságot vagy megsemmisülni" címmel: „A görög nyelvi szótárak at 'apóleia' szónak a 'kiirtás', 'örök megsemmisülés' (Arndt /Gingrich), vagy 'végsõ kudarc, nem egyszerûen a fizikai lét kihunyása' jelentést (ThWNT - Újszövetségi Teológiai Szótár) adják." Az utóbbi idézet a maga összefüggésében éppen az ellenkezõjét mondja annak, amit az Õrtorony Társulat igazolni szeretne, hiszen rövidítés nélkül így hangzik: „Az 'apollouszthai" [ti. az Újszövetségben] a „szódzeszthai" és a „dzóé aióniosz" ellentéteként végsõ kudarc, nem egyszerûen a fizikai lét kihunyása, örök elsüllyedés a hádészbe, a halál reménytelen sorsa... Itt sem jelenti egyszerûen a lét kihunyását, ... hanem a halál véget nem érõ, gyötrelmes állapotát" (ThWNT I. 395k). A bibliai lelet alapján tehát megállapítható, hogy az „apollümi", „apóleia" és a hasonló gyökû formák egész sor jelentéssel bírhatnak: „elvész" (Mt 10, 6.39; 15, 24; 16, 25; 18, 11.14; Lk 15, 4.6.8.9.24.32 stb.); „elpusztul" (Mt 7, 13; 9, 17; 10, 28; 2Pt 2, 1; Jel 17, 8.11 stb.); „pazarol" (Mt 26, 8; Mk 14, 4); „elveszít" (=megöl) (Mt 2, 13; 12, 14; 21, 41 stb.); „elvész (=meghal) (Mt 5, 29k; 26, 52 stb.). Az apóleia tehát elsõsorban nem „megsemmisül", hanem „elvész", „elpusztul" jelentéssel szerepel. Az apóleia „nem az egzisztencia/létezés elvesztése, hanem a jó(l) létezés vége" (Ronsdorf 1992, 150. o.). Kérdések Az Õrtorony Társulattól és más annihilácionistáktól azt kell kérdeznünk: Ha az embernek semmilyen további léte sincsen a halál után, hanem a gonoszok megsemmisülnek, az igazak pedig újjáteremtésükre várnak, hogyan magyarázhatók a következõ bibliai tudósítások? • A megdicsõüléskor (Mt 17, 1-8 par) Jézusnak és a három tanítványnak Mózes és ülés, az Ószövetség alakjai jelentek meg. Hogyan jelenhettek volna meg, ha már (vagy még) nem léteztek volna ebben az idõpontban? • Hogyan mondhatta Pál, hogy „vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni" (Fil 1, 23), és „nem szeretnénk ezt levetni, hanem felöltem rá amazt (átváltozni)" (2Kor 5, 4), ha a földi halálhoz nem csatlakozik közvetlenül további lét? • Hogyan kérhetné Jézus Krisztus két megölt tanúja Isten mennyei oltára alatt az õ beavatkozását, és hogyan kaphattak választ: „...nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz... szolgatársaiknak és testvéreiknek száma..." (Jel 6, 9-11), ha nincs létezés a földi halál és az utolsó ítélet között? • Hogyan szólhatott így Jézus a kereszten lévõ „latorhoz": „Ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23, 43) - és hogyan ábrázolhatta a halál utáni állapotot Lk 16, 19-3 l-ben, ha mindez egyáltalán nem lenne (ld. alább)? A következõkben a két utóbbi és más bibliai helyekkel foglalkozom, amelyek különösen is fontosak a Jehova Tanúival folytatott beszélgetésben. Elõtte azonban néhány mondatban még egyszer összefoglalom az Õrtorony Társulat álláspontját: Jehova Tanúi azt mondják: nincs örök gyötrelem helye. Az emberöntudatlan a halál után. A lélek nem él tovább a halál után. Rutherford „Teremtés" címû könyvében ezt írja: „Ha az írás bizonysága megállapítja azt a tényt, hogy egy halottnak sem ismerete, sem bölcsessége nincs, hogy nincs emlékezete, hogy semmit sem tud gondolni, és hogy a hallgatás állapotában található, így a papság által adott válasz, hogy a halottak vagy valamilyen gyötrelmes, vagy valamilyen boldog állapotban léteznek, meg van cáfolva" (260. o.). Ószövetségi „bizonyítékok" Rutherford mindenekelõtt ószövetségi igehelyekre hivatkozik, különösen is a Zsoltárok és a Prédikátor könyvére, amelyek az ember múlandóságáról, Istennel való megszakított kapcsolatáról és a halál állapotában található teremtett világról szólnak (például Zsolt 6, 5; 49, 14; 115, 7; Préd 3, 18-22; 9, 3-10). Ha elszigetelten olvassuk ezeket, és nem vesszük figyelembe helyüket az üdvtörténetben, akkor valóban olyan egyoldalú véleményre jutunk, mint Rutherford és utódai. Éppen ilyen egzegézis -, amely üdvtörténeti és teljes bibliai összefüggésükbõl kiragadja a szövegeket, és nem veszi figyelembe az elõrehaladást - jellemzi az Õrtorony Társulat bibliamagyarázatát. A „Biblia" címû részben már láthattuk, hogy ez mennyire problematikus. Mi a helye a Prédikátornak (qóhelet) az üdvtörténetben! Ez az ember ószövetségi kori ismeretének szintje, Jézus Krisztus feltámadása elõtt. Az örök életrõl és a halálról itt - mint általában az Ószövetségben - még nincs olyan világos bizonyosság, mint az Újszövetségben. Akkor is, ha az Ószövetség egyes helyein ismételten felhangzik a halál utáni létezés (például Zsolt 88, 11; 139, 8; Ézs 26, 19; Ez 37; Dán 12, 1; Jób 19, 25kk). (És 26, 19 és Dán 12, lkk kivételével a többi vitatható - a kiadó.) A teljes bizonyosság csak Jézus Krisztus feltámadásával és általa, mint a halottak általános feltámadásának alapvetésével adatott. Ezzel szemben az Ószövetségben sok helyen találkozunk a fenyegetõ ítélettõl és a földi élet múlandóságától való félelemmel, így a Prédikátornál is. A Qóhelet „még erõsen a jelen világon tájékozódik", és „nincs bizonyossága az életre való feltámadásról" (Stoll 1993, 34. o.). Azzal számol azonban, hogy „a halállal még nincs mindennek vége (3, 17; 12, 7)", hogy „van ítélet". Préd 3, 18kk például beszél „az Isten nélküli emberrõl, aki csak magával törõdik, és az állatokkal összehasonlítva belátja és be is kell látnia, hogy a halálig menõen nincs különbség". A vonalvezetés azonban „következetesen folytatódik a halált legyõzõ Jézus Krisztusig" (i. m. 76k). Ugyanez érvényes Préd 9, 3kk-re: , , 'A nap alatti' elhelyezés újra felismerteti, hogy megfigyeléseivel a Prédikátor az élet józan valóságát Isten rendelése mellett elmenve uja le"(i. m. 139. o.). Amikor Jehova Tanúi ilyen helyekre támaszkodnak, nem veszik észre, hogy ezek kérdésekként szerepelnek, amelyek Jézus Krisztussal jutnak válaszhoz és beteljesüléshez. Amikor Préd 3, 21 ezt kérdezi: „Ki tudja, hogy felszáll-e az ember lelke a magasba?", erre az újszövetségi hely, 2Kor 5, 1 adja meg a választ: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentõl készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk." Ezért a témához közelebbrõl is nézzünk meg két lényeges újszövetségi helyet: Lk 16, 19-31 és Lk 23, 43. Lukács 16, 19-31 Lukács 16, 19-3 l-ben található az ún. példázat a gazdagról és a szegény Lázárról „Az igazság, mely örök élethez vezet" címû Õrtorony- irat nyomatékosan hangsúlyozza, hogy itt példázatról van szó, semmi másról. Minden, a gyötrelem betû szerinti helyével kapcsolatos gondolatot ki kell zárni. Racionális módon kérdezik: „Ésszerû vagy írásszerû-e azt hinni, hogy egy ember gyötrelmet szenved csak azért, mert gazdag, szép ruhát visel, és bõven van mit ennie? írásszerû-e elhinni, hogy valakit mennyei élettel áldjanak meg csak azért, mert koldus? Gondolkodjunk csak azon is: Vajon a pokol szó szerint olyan közel van a mennyhez, hogy valaki, aki a pokolban van, beszélgethetne egy mennyben levõ egyénnel? Azonkívül, ha a gazdag ember betû szerinti tüzes tóban van, hogyan tudná Ábrahám elküldeni Lázárt, hogy hûsítse a nyelvét csupán egy csepp, az ujja hegyén vitt vízzel?" (42. o.) Mindezek miatt nem lehet szó betû szerinti folyamatokat elbeszélõ tudósításról. Jézus mégis mit akart vele mondani? Az Õrtorony Társulat allegorikusán értelmezi az elbeszélést: „Ebben a szemléltetésben a gazdag ember a vallásvezérek osztályát jelképezte, aki Jézust elvetették, majd késõbb meg is ölték" (i. m. 42k). Egyes személyek itt egész népcsoportokká bõvülnek. Átértelmezik a gyötrelmet is, amelyrõl az elbeszélés szól. Már nem a halál utáni létre vonatkozik (Lk 16, 22), hanem a vallási vezetõk sorsára, röviddel a pünkösdi esemény után: „Minthogy Isten elvetette õket, gyötrelmet szenvedtek, midõn Krisztus követõi Pünkösd után erõteljesen leleplezték gonosz tetteiket" (i. m. 43. o.). Azt, hogy ez a magyarázat nem meggyõzõ, egyrészt az a tény bizonyítja, hogy maga a bibliai szöveg egy ilyen pusztán kortörténeti értelmezéshez semmiféle támpontot nem nyújt. Másrészt az, hogy története folyamán az Õrtorony Társulat Lk 16, 19-31 legalább öt különbözõ magyarázatával szolgált -, ezektõl azonban helykímélés céljából eltekintünk. Dietrich Hellmund (1971) disszertációjában a számos és sokféle magyarázási kísérlettel kapcsolatban Jehova Tanúinak „tartós, megoldatlan problémájáról" beszél. Russell vallomása volt még a legbecsületesebb: „Itt találjuk a Szentírásban az egyetlen helyet, amely utal, hogy a hádészben vagy seolban a gondolkodás, érzés, gyötrelem vagy öröm lehetõségére" (Bibliai tanulmányok 5., 1926, 361. o.). Amint láttuk, a Lukács 16, 19-31 semmiképpen sem az egyetlen hely, amely ezt igazolja. Valójában hogyan is kell magyarázni a Lukács 16, 19-31-et? Ez a teológiai kutatásban is nehéz kérdés. Nézetem szerint mégis tehetünk néhány alapvetõ kijelentést. Mindenekelõtt nem maradéktalanul világos, hogy itt valóban példázatról van-e szó. Jézus (egyéb) példázataihoz képest legalább egy feltûnõ különbség van, a névadás („Lázár")» arni különben sohasem fordul elõ Jézus példázataiban. Különbözõ egyházatyák ezért azon a véleményen voltak, hogy ez nem példázat, hanem Jézus valóságos izraeli eseményre utal. Tertullianus ezt írja (De anima 7): „Mit keresne itt a 'Lázár' név, ha nem valóságos esemény lenne? De még ha képes beszéd lenne is, amely hitet követel, akkor is az igazság tanúbizonysága." Theodor Zahn, a jeles bibliatudós is rámutat Lk 16, 19-31 kapcsán a névadásra, amely „példa nélkül áll Jézus összes ránk maradt, szûkebb és tágabb értelemben vett példázatában". Zahn itt tekintetbe veszi az egyházatyák említett magyarázatát, mégis valószínûbbnek tartja azt a lehetõséget, hogy itt példázatról van szó, és „Jézus éppen ezt a nevet választotta, tekintettel annak jelentésére ('Lázár' valószínûleg 'Eleázár' = Isten megsegít/megsegített rövidített alakja) (Zahn 1920, 583k). Még ha valóban példázat is, (ahogyan ma a magyarázók többsége elfogadja), akkor is csaknem önkényes oly módon allegorikusán magyarázni, ahogyan az Õrtorony Társulat teszi. Annál inkább komolyan kell venni, hogy Jézus az õ hallgatóinak környezetükbõl, hagyományaikból szokásos elképzeléseihez kapcsolódik, azért, hogy szellemi igazságokat szemléltessen. Konkrétan: az ószövetségi zsidó hagyomány seolra vonatkozó túlvilági elképzeléseit alkalmazza, azért, hogy illusztrálja, mennyire szükséges még az életben megtérni Istenhez. Akkor is, ha az elképzelés súlypontja (scopus) nem a túlvilágról szóló tanítás, ez mégsem lényegtelen, hanem magától értetõdõnek tételezi fel. Akkor is, ha az olyan részletek, mint „láng", „nyelv" és „mély szakadék" földi szemléltetõ eszközül szolgálnak túlvilági szellemi, tényékhez, ezek a szellemi valóságok, mint olyanok akkor is léteznek. A gazdag ember és a szegény Lázár történetében Jézus (többi) példázatához hasonlóan „valóságos helyzetet használ fel szellemi dolgok illusztrálására". (Ez különbözteti meg a példázatot a mesétõl - a kiadó.) Az embereknek valóban kell hogy legyen „tudatos egzisztenciájuk a halál után, és közülük egyeseknek valóban 'kínok között' kell lenniük, és elmúlt életüket a legmélyebben bánniuk". Függetlenül attól, hogy mit illusztrál a példázat, az alapjául szolgáló történetet „a valóságos életbõl kellett venni" (Reed 1994, 64. o.). Nézzük például az elveszett drachmáról juhról és a tékozló fiúról szóló példázatot (Lk 15, 4kk): mindenhol valóságoz helyzeteket ragad meg, amelyek talán nem úgy történnek, de mindenkor úgy történhetnének. Tehát a mindennapi életbõl vannak, szellemi valóságok, igazságok illusztrálására. Jézus a gazdagról és Lázárról szóló elbeszélésében ugyanígy - hogy paradox módon fogalmazzunk - „a halál utáni valóságos életre" támaszkodik, ahogyan az Isten Fiaként számára ismert, a szeme elõtt van, és a földi életbõl vett képekkel szemlélteti. Lukács 23, 43 Mivel Jézus ismeri a halál utáni életet, a kereszten is így szólhat a vele együtt kivégzett bûnbánó gonosztevõhöz: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23, 43). Mivel Jehova Tanúi tagadják a halál utáni közvetlen további létet, azon fáradoznak, hogy ezt a verset is másképp értelmezzék. Számukra elképzelhetetlen, hogy Jézus ezt mondta volna a gonosztevõnek: „Ma (vagyis ezen a napon) velem leszel a paradicsomban" (az üdvözültek köztes állapotában). Ezért az Új Világ Fordítás így adja vissza ezt a verset: bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban." A gonosztevõ tehát nem aznap kerül a paradicsomba (az üdvözültek köztes állapotába) Jézussal, hanem egyszer valamikor – újjáteremtése után - örökké „Paradicsomban a földön" fog élni (ld. még a „Végsõ dolgok" címû részt). Mivel indokolják ezt a fordítást? Az Õrtorony Társulat bibliai lexikonában ez áll: „A központozás e szavak visszaadásánál kényszerûen attól függ, hogyan fogja fel a fordító Jézus kijelentését. A görög szövegben nincsenek írásjelek, mivel csak a IX. században látták el a mai írásjelekkel. Sok fordításban a 'ma' elõtt vesszõ van, így az a benyomásunk, hogy a gonosztevõ még aznap jutott a Paradicsomba, ezt azonban a Biblia nem támasztja alá. Jézus maga halott volt és a sírban feküdt, amíg a harmadik napon azok 'zsengéjeként', akik feltámadnak, fel lett támasztva... Ezért minden arra utal, hogy a 'ma' szóval Jézus nem azt akarta mondani, mikor lesz a gonosztevõ a Paradicsomban, hanem arra az idõre akarta irányítani a figyelmet, amelyre az ígéret elhangzott, és a gonosztevõ egy bizonyos hitet tanúsított Jézus iránt. Ez az aznap volt, amelyen Jézust népének legfõbb szellemi vezetõi elvetették, majd halálra ítélték és kivégzésre átadták a rómaiaknak (Segítség a Biblia megértéséhez, 1.135. o.). Jehova Tanúinak bibliai lexikona mindenesetre helyesen mutat rá, hogy az eredeti görög szöveg nem tartalmaz írásjeleket, és a(z utólagos) központozás a fordító felfogásától függ. A központozás persze nem lehet önkényes, hanem a közvetlen és a teljes bibliai szövegöszszefüggésbõl kell származnia. Két kérdést kell tehát feltennünk: Mit akart Jézus mondani a gonosztevõnek ezen a helyen? Majd: Hová kerülnek az írásjelek párhuzamos vagy hasonló helyeken? Az elsõ kérdés: Mit akart Jézus mondani? Valóban arra akarta helyezni a hangsúlyt az evangélista, hogy Jézus a gonosztevõnek közös haláluk napján paradicsomi életet ígér a távoli jövõben? Vagy pedig az üdvözültek állapotában való azonnali részesedését kívánta kiemelni? A szövegösszefüggésbõl kétségtelenül az utóbbi adódik. Hiszen az elõbb a gonosztevõ azt mondta Jézusnak: „Emlékezzél meg rólam, amikor eljössz országodban!" (Lk 23, 42). Az Isten utolsó idõben felállított országába vetett hit igen elterjedt volt a zsidóknál, ezzel szemben Jézus máshoz nem hasonlítható teljhatalommal hangsúlyozza: „Bizony, mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban" -, bár még nem az örök királyságban, mégis az üdvözültek földi halál és utolsó nap közötti állapotában. Jézus itt „kora rabbijainak módján beszél arról az állapotról, amelybe a kegyesek lelkei a meghalás pillanatában kerülnek, a paradicsomban, a gan édenbtn (Edénkért, lMóz 2, 8kk) tartózkodva, anélkül, hogy ezzel elõbbre hoznák azt az üdvösséget és dicsõséget, amely csak Isten jövendõ országában várja a feltámadt kegyeseket" (Zahn 1920, 703k). Ezt az értelmezést támogatja a tartalmilag hasonló hely, Jn 11, 23-26. Jézussal szemben Márta is az „utolsó napi feltámadásról" beszél, amely jól ismert volt a zsidóságban. Jézus ezzel szembeállítja az újat: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal, is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha" A szokásos végidei várakozással szemben Jézus az „itt és most"-ot hangsúlyozza, az örök életet, amely nem veszíthetõ el, és amelyet az õ jövetelével a hívõk ajándékba kapnak. Ezt az értelmezést - és itt már a fenti második kérdésre válaszolunk - a teljes bibliai összefüggés is támogatja, különösen is a görög , jzémeron" („ma") szó egyéb használata. Éppen Lukács evangéliuma használja jellegzetesen. Mégpedig ismételten, hangsúlyosan elöl, hogy az üdvösség és az Üdvözítõ jelenlétét hangsúlyozza: „Ma született nektek a Megtartó" (2, 11). „Ma teljesedett be az írás a fületek hallatára" (4, 21). , ftfa hihetetlen dolgokat láttunk (19, 5). „Ma lett üdvössége ennek a háznak" (19, 9). Ennek a láncolatnak szerves része ez a mondat is: „Ma velem leszel a paradicsomban" (23, 43). Mindenekelõtt a Jézus által gyakran használt „bizony mondom nektek" fordulatból adódik, hogy a „ma" a mondat második feléhez tartozik, oda kell tartoznia: „Ma velem leszel a paradicsomban". Hiszen több mint 70-szer fordul elõ az Újszövetségben: „Bizony (bizony) mondom neked/nektek", és egyszer sincs „ma" hozzátéve - eszerint minden bizonnyal Lukács 23, 43-ban sem. Hallottuk már, hogy Jehova Tanúi szerint Jézus a halála után közvetlenül egyáltalán nem a „paradicsomban", hanem egyszerûen „holtan" és „a sírban" volt, amíg három nap múlva újjá nem lett teremtve. A gonosztevõ ezért egyáltalán nem lehetett vele halála után. A Jézus Krisztus személyére, a megfeszítésre, feltámadásra és üdvösségre vonatkozó kérdésekkel foglalkozunk vizsgálódásunk következõ részében.
A halál-alvás párhuzamhoz: Egy csomó nyelvben nincs különbség a halál és az álom szó között, fõleg korai alakjában. A szövegkontextustól függ a helyzetük. A szekták általában a nyelvi anakronizmusokat használják ki “érveléseik” során. Már csak ezért is agyamentség a sola scriptura. Az “elaludni” kifejezés eufémizmus, jelentése elhunyni, fizikailag meghalni (1Thessz 4:13-17). Az Egyház a “jó halált”, nevezi “elszenderülésnek” (dormitio), amikor valak Istenben >megnyugodva kárhozat). Jézus az Ószövetségben is használatos módon (2Sám 7:12; 1Kir 2:10) említi Lázár halálát: elaludt. Az alvás eufémizmus a halál jelölésére, az Újszövetségben is több helyen (Mt 27:52; ApCsel 7:60; 13:36; 1Kor 7:39; 11:30; 15:6). A tanítványok nem értik meg Jézus szavait, illetve szó szerint veszik értelmét. A közhiedelem szerint az álom a súlyos beteg állapotának válságos helyzetében a gyógyulás kezdetét, helyzete jobbra fordulását jelzi. Jézus ezután nyíltan szól Lázár haláláról, amely az emberi sors reménytelenségét hirdeti, és ezzel együtt szól e haláleset Isten terve szerinti jelentõségérõl is. Jézus munkája a hitébresztés és a hit megerõsítésének szolgálatában áll. A halál Jézus szemében csak annyi, mint az álom: van hatalma arra, hogy felébressze belõle az embert. Semmit nem mond arról, hogy a halott öntudatlan állapotban lenne. Arra azonban bizony utal, hogy a közbülsõ állapot egy ideiglenes állapot, hiszen a “meztelen” lélek egy forma incompleta. A lélek tudatos továbbélésére több bibliai példa is van: a Noé idején élt és az özönvíz során elpusztult emberek “börtönben” levõ lelke öntudatánál volt, különben Jézus nem prédikált volna nekik (1Pt 3:19) az ószövetségi szentek közül Mózes és Illés is öntudatos átmeneti létformában volt, különben Jézus nem beszélgetett volna velük, sem õk Jézussal (Mt 17:1-5) a mártírok lelke a mennyben öntudatos, átmeneti létformában van, különben nem kiáltanának Istenhez, és nem kellene õket megnyugtatni (Jel 6:9-11); a nagy sokaságból kijövõk is a mennyben dicsõítik Istent (Jel 7:9-17). Lásd még: Mt 10:28; Jel 6:9-10; Ján 11:26; Zsolt 116:15; 1Sám 28:11-16 Valóban csak Isten halhatatlan önmagában, de az ember nem csupán test és életerõ együttese, öntudata túléli a halált. Lásd pl. Noé kortársainak a lelkét (1Pt 3:19-20), Mózest (Mt 17:1-5), a mártírok lelkét (Jel 6:9-11, 7:9-17), Jézus ígéretét (Jn 11:25, Mk 12:27) és Pál reménységét (Fil 1:21-23, 2Kor 5:1-8). A Bibliában az “elaludt” kifejezés eufémizmus, a “meghalt” szépítõ kifejezése, pontos magyar megfelelõje az “elhunyt”. A kifejezés semmit sem mond a halott hol- és hogylétérõl; az alvó mindenesetre nem szûnik meg létezni, és a tudata is mûködik (álmodik, ha nem is emlékszik rá). A halál alvásként való lefestése egy eufemisztikus leírás, ami nem csak a zsidóságban, hanem más népeknél is szokásos. Nálunk is, pl. “a sírban nyugszik” kifejezés. Ez egy fenomenologikus nyelvezet, azaz egy dolognak azon leírása, aminek látszik, s nem annak ami. Egy külsõ szemlélõ egy halottat úgy lát, mint aki alszik (fõként, hogy általában ágyban szoktak meghalni). Ugyanez áll pl. arra, hogy “a nap felkel” vagy “lenyugszik” vagy “jár az égen”. A Bibliában (mind az Ó- mind az Újszövetségben) is sokszor elõfordul ez a kép, és ebbõl két eretnek nézet született. Az Õrtorony Társulat ebbõl azt olvasta ki, hogy a lélek a halál után megszûnik létezni (“annihilálódik” = annihiláció-tan), és Isten a feltámadáskor újrateremti ezt a lelket (Ebben az esetben az az érdekes, hogy majd csak ezt a “másolatot” fogja Isten jutalmazni ill. büntetni, a valós, eredeti lelket nem). A másik eretnekség szerint pedig a lélek valóban alszik, öntudatlanul a feltámadásig, amikoris felébred ebbõl az álomból (Luther, adventisták). Csakhogy mindkét nézetnek ellentmond számtalan helyen a Szentírás, pl. 1Sám 28; Jób 19, 26; 26, 5-6; Iz 14, 9-11. 15-17; Mt 17, 3; 22, 31-32; Lk 16, 19-31; 23, 43; Fil 1, 21-24; 2Kor 5, 1-8; 1Tessz 5, 10; 1Pét 3, 19; Zsid 12, 1; Jel 5, 8; 6, 9-10; 7, 10; 20, 4. Ezeken a helyeken mindenhol élnek, éreznek és tudatuknál vannak a holtak lelkei. A Mk 5, 39 és Lk 8, 52 esetében Jézus a szavakkal játszik, és ezzel a feltámadást vetíti elõ (nem véletlen, hogy épp a halottak feltámasztásánál használja ezeket a kifejezéseket). “Nem halt meg, csak alszik”: azaz fel fog ébredni/támadni. A többiek szó szerint vették az alvást (ezért nevettek rajta; ha a lélek alvásáról beszélt volna Jézus, akkor miért gúnyolódtak volna ezen, ha már az Ószövetség is több helyen így beszél a halálról?) A Jn 11, 11skk-ban is ugyanilyen félreértés van a tanítványoknál: azt hiszik, hogy Jézus “az álom nyugalmáról beszél” “Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt”. Azaz Jézus nem az álom nyugalmáról beszélt, hanem a halálról, amikor azt mondta, hogy “Lázár elaludt”. Itt is azért használta csak Jézus az alvás szót, hogy ezzel a feltámadásra utaljon, amit világosan meg is magyaráz a további részben Mártának (Jn 11, 21-26). Mindezekhez hozzá lehet tenni, hogy egyik esetben sem beszél Jézus a “LÉLEK alvásáról”, hanem pusztán alvásról, amit tehát lehet értelmezni mondjuk a testre is, azaz a test alszik, a lélek él (vö. pl. Róm 8, 10; 1Pét 3, 18).
http://www.bible.ca/su-extinction-refuted.htm 10 Extinction proof texts refuted! http://www.bible.ca/su-conscious-life-after-death.htm Conscious life after death proven from the Bible!
bravó
Véleményem szerint teológiai oktatás nélkül is zökkenõmentesen megtudja érteni az ember a bibliai tanításokat. Mt 7, 6 A hamis próféták. Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybõrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. amennyiben lehet cáfolni a Szenirásból" Úgy gondolom, hogy ez is megtörtént már ezeken az oldalakon. Egyetértek. "Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket"/pl. Jehova Hamis Tanúi.
A kérdező hozzászólása: Én ahogy figyeltem itt, idáig Jehova Tanúi senkit nem "támadtak" meg, meg ezután sem fognak semmilyen értelemben. Elhiszem, hogy borsot törnek a papok orra alá, azáltal hogy rávilágítanak a Tanúk a Bibliából a vallások a bibliai alapot nélkülözõ évszázadok óta tanként terjesztett valótlanságokért. Mellesleg, nem csak a Tanúk írnak ide hasonló gondolatot, mirõl a Tanúk is beszélnek. Sokan nem Tanúk is tisztában vannak bizonyos bibliai tanításokkal, amelyek nincsenek összhangban a Katolikus nézõponttal. Véleményem szerint teológiai oktatás nélkül is zökkenõmentesen megtudja érteni az ember a bibliai tanításokat.
"amennyiben lehet cáfolni a Szenirásból" Úgy gondolom, hogy ez is megtörtént már ezeken az oldalakon.
fogok válaszolni, de jelenleg 38-39 fokos lázzal vacakolok már 2 napja :(
Elég gáz, ha ilyen teológusaink vannak :(
"Kedves 20:12-es! Sajnos Te sem a valódi témához szólsz" "Ne felejtsétek el, hogy odaát az örökkévalóságban megszûnik az a fogalom, hogy idõ ! Ott nincs ma, holnap, vagy holnapután! Még ma velem leszel = ezentúl, mától fogva állandóan, ezután már mindig velem leszel (velem, vagyis a paradicsomban !) Odaát nincs hely és idõ a mi fogalmaink szerint! A három nap csak az itt élõknek három nap! Az örökkévalóság már egy másik dimenzió, amit mi nem értünk, amíg oda nem kerülünk" Ez a tökéletes válasz, gondolom teológus irta. Az idõ és a tér teremtettség. Odaát már nem létezik sem idõ sem tér. Úgyhogy a válasz már elhangzott. Hazug jehovistát hamartább utolérik mint a sánta kutyát Még sok ilyen teológust kivánok bármennyire "gáz" is ez a debileknek
"kedves" 23:09! Lehet, hogy te vagy debil? Legalább is aki, jó teológusnak tart valakit, aki kijelenti, hogy ha a Tanúkat ezrek fogják követni, akkor beáll közéjük, az milyen teológus?? Nem beszélve a stílusáról.
Személyeskedni szerintem te kezdtél, nem én debileztem a másikat... Ha úgy gondolod, a számszerûség az igazság fokmérõje, elég érdekes elképzeléseid vannak róla. Épp annyira vagyok jehovás, mint te.
Nem értem... nekem az a tapasztalatom, hogy hamarabb kap "lángra" , azaz haragra egy pap, ha bibliai kérdést merek feltenni neki, s a válaszából rámutatok, hogy a Szentírás mást mond, mintha ezt egy Jehova Tanúnak teszem fel. Míg a pappal talán -neki köszönhetõen- két percig beszélgettünk, amit le is zárt hamar, addig Jehova Tanú kedvesen válaszoltak a kérdéseimre, s Biliát használva cáfolták, vagy támasztották alá állításaimat, kérdéseimre abból válaszoltak. Miért bántja a katolikus papoknak a lelki világát az, ha merek ellent mondani, érdekes, a református papoknál ezt nem így tapasztaltam. Az a baj, hogy lenézik azokat az embereket, akik nem tanultak teológiát. Ezt volt lehetõségem olvasni föntebb pár kommenttel is olvasni. Nem preferálok jobban egyetlen vallást sem, de a Tanúk viselkedése inkább krisztusi, mint másoké. Szerintem meg a helyes fordítás: "Bizony mondom neked ma, velem leszel a paradicsomban." Nem egy fordítás így adja vissza, ellentétben Károli féle fordítással.
Ez ismét egy csúnya általánosítás volt. 1. nem minden teológus pap, bárki elvégezheti a teológiát 2. nem minden pap küld el, ha õszintén érdekel valami és nem provokálni akarod (és épp ráér stb.)
Ebben meg nekem van más tapasztalatom. Nem is egyszer támadtak meg jehova tanúk ezen a fórumon személyeskedve. De így se mondom, hogy mind, vagy csak általában ilyenek, mint az fentebb olvasható, és ahogy kivettem, egy beszélgetésbõl vonta le ezt a konzekvenciát. Ráadásul senki nem beszélt papokról, teológiáról volt szó. De hagyjuk is, nem ez a téma. Értelmes, nyílt szívû vita legyen és ne sárdobálás.
"Nem is egyszer támadtak meg jehova tanúk ezen a fórumon személyeskedve" Engem is.
Ezeknek a beszélgetésnek így nincs értelme! Kíváncsi lennék egy olyan 'támadásra', amit egy Tanú produkált. Nem a mi szokásunk. Csak a felesleges vádaskodások mennek most is. Ez nem érvelés. De a kérdéshez és a hozzá tartozó témához is szabad lenne ám mindenkinek érvekkel szolgálni. Valójában ez lenne a cél, vagy már kifogytatok az érvekbõl? Bár ezügyben már lassan nem lesz olyan vers a bibliában, ami ne lenne kitárgyalva.
"Nem a mi szokásunk." Nem szokás kérdése. Léteznek indulatok is. "Csak a felesleges vádaskodások mennek most is. Ez nem érvelés." Egyetértünk.
"Bizony mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban. " "Bizony mondom neked tegnap, velem leszel a Paradicsomban. "Bizony mondom neked holnap, velem leszel a Paradicsomban. Hogy miért vannak megsértõdve Jehova Hamis Tanúi, azért, hogy az ilyen szándékos csúsztatások miatt hülyének nézik õket, fel nem foghatom. "Csak a felesleges vádaskodások mennek most is. Ez nem érvelés." Én is egyetértek.
"Hogy miért vannak megsértõdve Jehova Hamis Tanúi, azért, hogy az ilyen szándékos csúsztatások miatt hülyének nézik õket, fel nem foghatom." Légy oly kedves, ha már mindenképpen véleményt akarsz írni, akkor a részletes levezetéses Bibliai érvelést a kérdéssel kapcsolatban megtalálod az elsõ oldalakon, tehát az ott leírtakhoz kellene cáfolattal szolgálni, amennyiben lehet cáfolni a Szenirásból.
Prédikátor 3:19: Azon igaztalanság - hogy az emberek testükre nézve valósággal egyenlõ sorsot érdemelnek a barmokkal, hogy a halálnak átadassanak - miatt, melyben kisebb nagyobb mértékben minden embernek része van, az embernek egyenlõ sorsa lett a barommal testére nézve; mert ha az igazságban megmarad, test szerint is halhatatlan maradt volna. – Hogy itt csak a test sorsáról van szó, és hogy a prédikátor nem akarta a lélek halhatatlanságát tagadni, kitûnik 12, 7.-bõl, hol világosan tanítja, hogy az ember lelke visszatér az Istenhez, ki azt adta. A bölcs nem tagadja itt a lélek halhatatlanságát, mert nem a lélekkel (héberül nefes), hanem az éltetõ lehelettel (héberül ruach) foglalkozik. A lélek szerinte is a halál után az örömtelen alvilágba jut (9, 10), tehát nem semmisül meg ; a halál azonban véget vet a szerves életnek, és ebben a pontban nincs különbség ember és állat között. Részben ugyanazt a felfogást tükrözteti a 104. zsolt (29-30. vv), amelyben Isten úgy szerepel, mint aki az összes élõlények éltetõ lehelletét kiküldi, illetve visszavonja. Ez az éltetõ lehellet a szerves életnek és mûködéseinek összefoglaló megnevezése. A Prédikátor könyve egy szkeptikus, reményvesztett és kiábrándult ember önti ki szívét, vitatkozva önmagával. Az egész Prédikátor könyve egy pont - ellenpont sorozat. Elõször kifejezõdik a reménytelenség és az elcsüggedés, amire aztán jön a hit pozitív válasza. A Prédikátornak vajmi kevés ismerete lehetett sok olyanról, amit késõbb Jézus és apostolai hirdettek. Õ Mózes törvénye alapján nézett szét a világban, és csupa hiábavalóságot talált, mert a törvényben ígért földi viszonzás nem kísérte mindenkor a jó cselekedeteket és földi büntetés a gonosz tetteket. Viszont Jézus és az apostolok ennél nagyobb távlatot csillantottak föl, többek között a halál utáni mennybeli jutalmazás ígéretét is.
A kérdező hozzászólása: Hát ez elég gyenge érvelés. Szerintem nem volt gyenge az érvelése. Csak tõled áll távol az egyszerûség, meg a bibliai ismeret szintén. 3 napig nem is élt, halott volt Jézus. Nem lehetett a Paradicsomban akkor még. Magyar nyelvben nem használjuk a "bizony, bizony, mondom neked" mondatot, amit Jézus számtalanszor használt. Õ használta azt a szót mégiscsak hogy "ma" de a fent említett szórendet a Károli fordítás használta (16.század). Wilhelm Michaelis professzor német fordításában például így olvassuk Jézus szavait: „Igazán, én még ma arról biztosítlak téged: Együtt leszel velem (majd valamikor) a Paradicsomban.” Tehát ne zavarjon meg a Károli féle fordítás.Olvass másfélét is.
Ezért ez a bizonyítéknak szánt érvelésed hamis.
Szerintem meg egyiket sem mondta, hanem ó-héberül beszélt. :P
"1. Az ÓSz-ben a leggyakrabban használt szó a héb. nefes, de szerepel a héb. nesamah és ruah is. 2. Az ÚSz-ben a pszüché és a pneuma kifejezést is használják a lélekre. Tehát nem állja meg a helyét az, hogy mindenütt csak 1-1 szó jelöli a lelket, ill. az ebbõl következõ fejtegetés sem." Az enciklopédiákkal és a lexikonokkal kapcsolatban szerintem akkor minden jel szerint meg fogsz még lepõdni. Most úgy tûnik az elõítéleted nagyobb annál, hogy objektív legyél, de sebaj, nézz utána! Te itt két fogalmat keversz össze. A "lélek" és "szellem" kifejezést kevered össze egymással. Nem vagy egyedül, hiszen ezt teszi sok helyen sok bibliafordítás is. Meghatározás: A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettõ vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levõ erõre utaló bizonyítékkal szolgál. A héber és görög szó utalhat: 1. a szélre, 2. a földi teremtmények tevékeny életerejére, 3. az ember jelképes szívébõl fakadó indítóerõre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen, 4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre, 5. szellemszemélyekre és 6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre. Sajnos a Károli is keveri a "lélek" és "szellem" szavakat. A Bibliában a „szellemnek” fordított szavak alapjelentése ’lélegzet’. De a légzés folyamatánál sokkal többre utal. Jakab, a bibliaíró például kijelenti: „a test halott szellem nélkül” (Jakab 2:26). A testet tehát a szellem teszi elevenné. Ebben a versben a Károli pl. "lelket" ír! Abszolút mást jelent, de ez van. Ha a "nesamah" szó szótári, pontosabb alakját leírod, talán megtalálom én is. Ebben Te tudnál segíteni.
kedves 22_29, az is lehet, hogy arámiul
kedves 22:31 ! Köszönöm további észrevételeidet a nyelvészet terén. Úgy tûnik, a kérdés lényegét érintõ tábor-hegyi történettel nem tudsz mit kezdeni?
A 21:24-es válaszomban leírtam, amit lényegében tudni kell a történetrõl, nem értem, mi is a problémád vele? A lélek halhatatlanságot érvelted ezzel a történettel, ha jól emlékszem, de erre válszol a Biblia több oldalról is. A Jelenésekben felhozott érveddel kapcsolatban feltettem egy kérdést, nem válaszoltál még rá. Ezek alapigazságok a Bibliában és bizony ezeket minden pártatlan, külsõ forrás is megerõsíti.
Bocsáss meg, mi volt az az érved a Jelenésekkel kapcsolatban, amire nem válaszoltam? Csak véletlen lehet. A Tábor-hegyi elváltozással kapcsolatos "érvelésed" nem elfogadható. Nem pusztán azért, mert teológiailag helytelen (de ez mindegy is lenne, hiszen errõl vitázunk), de azért sem mert egy hatalmas logikai csúsztatás!
"Kíváncsi lennék Te hogyan képzeled el a halhatatlan lelkek "látványát" amirõl a vers ír? Úgy tudtam a lélek nem látható, a Jelenések ezen versét hogyan is kellene értelmezni "nem jelképesen", szó szerint, vizuálisan?" Ahha, nyilván erre gondolsz! Erre azért nem válaszoltam, mert a kérdés szempontjából teljesen irrreleváns, hogy én ezt vizuálisan hogyan képzelem el. Kb. annyira irreleváns mint az, hogy Jézust kék szemmel és szakállal, vagy barna szemmel és borotvált arccal képzelem e el. Azért itt is megismétlem az elõzõ válaszomat, így teljes: A Tábor-hegyi elváltozással kapcsolatos "érvelésed" nem elfogadható. Nem pusztán azért, mert teológiailag helytelen (de ez mindegy is lenne, hiszen errõl vitázunk), de azért sem mert egy hatalmas logikai csúsztatás!
A lényeg: a jelenések könyvébõl hozott érved a lélek halhatatlanságra csupán átlátszó és erõltetett próbálkozás arra, hogy mentsd a menthetõnek hitt filozófiát. Azért írom erõltetettnek, mert a Biblia nem hogy nem beszél a lélek halhatatlanságról, hanem számtalan helyen tagadja azt! És ez nagy különbség. Nem csupán úgymond negatív bizonyíték szól ellene, hanem a Biblia egésze tartalmaz cáfolatokat, amiket Te persze figyelembe sem veszel, hanem egy-egy "annak tûnõ" versel példálózól. Ha nem lenne benne a köztudatban a lélek halhatatlanság pl. görög filozófiája, azon példáidról sohasem állítaná senki, hogy arról szólnak, amirõl szeretnéd. De fõleg nem, ha a teljes bibliát vesszük. A lélek halhatatlanság egyik példájának szántad az elváltozásról szóló történetet, annak ellenére, hogy egyetlen szóval sem mond ilyent, még csak nem is utal erre a beszámoló! Vagyis csak belemagyarázod a filozófiát. Akkor mivel magyarázod, hogy máshol sok helyen a Biblia pont ennek az ellenkezõjét tanítja? A "lélek" és a "szellem" szavak általános keverése a pontatlan fordításoknak is köszönhetõen, még csak ront a helyzeten. Ezek keverése, értelmüknek helyenkénti elhomályosítása okozza a megértés hiányát. Az a baj, hogy a ún. keresztények ezek miatt már egyáltalán nem tudnak különbséget tenni a "nemzetek" (pogány) hiedelmei és a Biblia igazsága között. Ez a különbség még az ókorban megvolt. Ma már a bibliába olyan istentelen tanok sokaságát magyarázzák bele, ami nem teszi mássá a bibliát. Ezért alakult ki az a liberális gondolat még a legtöbb magát kereszténynek valló emberben is, hogy minden vallás egyformán elfogadható Istennek. Ez a gondolat az ókorban elfogadhatatlan volt.
Azt, hogy a Jelenésekrõl írt érvem tarthatatlan, talán az adott versbõl, vagy legalább a szövegkörnyezetébõl kéne cáfolnod, nem ilyen általános semmitmondásokat hangoztatva. Az, hogy mi lett volna, ha ... nem érv. Pusztán hipotézis. Én azt hiszem, minden igehelyedre megválaszoltam. Valóban, legjobb védekezés a támadás! Minél dühödtebb, annál jobb! Így sikerül elfedni a valódi lényeget: hogy még mindig nem tudtad cáfolni a tábor-hegyi elváltozásról szóló verseket.
Nem emlékszem, bocsi! Mivel is cáfoltad a bibliai "lélek" halandóságát, amit a Szentírás konkrétan ír? Vagyis hogy a "lélek meg tud halni"? Mert errõl sok helyen ír, igaz? Mert ha Te tényleg ezt gondolod, akkor valahol nagyon el beszéltünk egymás mellett! A Tábor-hegyi jelenetrõl szintén leírtam, hogy mi a Tanúk álláspontja. Az legalább összhangban van a Biblia más részével is, de a Te elképzelésedet teljesen üti a Szentírás többi errõl szóló verse.
Gratulálok! Ha már nincsenek érveid, megpróbálod úgy beállítani, mintha nekem nem lettek volna... Kicsit nevetséges, bocs, hogy ezt kell írnom. Ha nem emlékszel, olvasd vissza az egészet, nem sok, mindössze 2-3 oldal. Errõl szólt az egész vita. Én viszont hiába olvasom oda-vissza, sehol nem találom, hogy bárhol cáfoltad volna, amit a Tábor-hegyrõl írtam. Amit te írtál az egy nagy logikai bukfenc.
Ja és természetesen tényként közlöd azt, ami éppen a vitatott kérdés!!! Nevezetesen, hogy a Biblia konkrétan írna a lélek halandóságáról. Hát ez sem egy elegáns megoldás.
A vita alapját képezõ kijelentéssel nem lehet érvelni. Amit az elváltozott Mózesrõl és Illésrõl írsz, tökéletes példája a körkörös bizonyításnak. Önmagát nem igazolhatja semmi.
sajnos ezek az enciklopédiák nem állnak rendelkezésemre, de tudomásom van róla, hogy egyes tévtanítók hogyan szoktak belõlük idézni.
Bocsi elírtam ezt a szót: "A fentiekbõl gondolom elég világos, hogy miért nem szó szerint Mózes és Illés feltámadott "lelkei" voltak az elváltozás résztvevõi?" Tehát "halhatatlan" lekeit akartam írni.
Nem tanított senki arra, hogy a spiritizmus jó dolog. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy azt Isten elítélte, elítéli és bûn. De nem is errõl volt szó. Attól még hogy bûn, fizikailag megvalósítható. A Biblia sehol nem írja, hogy a megidézett nem Sámuel lett volna.
Nyilván nem használta volna Jézus a gazdag ember és Lázár példázatát, ha a zsidók számára elfogadhatatlan és elképzelhetetlen lett volna a holtak túlvilági léte.
Jézus pedig ezt mondta:„Senki sem ment föl az mennybe, csak aki alászállt a mennybõl: az Emberfia” (János 3:13, Katolikus fordítás). Saját erejébõl.
"Saját erejébõl." Ezt is már Te teszed hozzá. Ti valójában arról beszéltek, hogy a "lélek" micsoda, és halhatatlan-e? Ezzel pedig több kérdés is foglakozik. Viszont a Biblia ebben is egyértelmû, a lélek NEM halhatatlan, hiszen az maga az ember, és az állat, vagy ezek élete. Az egyértelmûséget bontja az a gondolat is, amikor nem Sátánra és a démonaira hívatkozunk olyan esetekben, mint pl. Saul "szellemidézése", hiszen a Biblia a halottak állapotáról is pontos és egyértelmû választ ad! A lélekhalhatatlanság az ún. keresztény teológiába csak sokkal késõbb jelent meg, és természetesen sok mindent összezavart, ebbõl számtalan ellentmondás alakult ki. A fentieket sem lehet pontosan értelmezni addig, amíg sokaknak nem tiszta, mi a lélek.
Azt pedig Te tetted hozzá, hogy az nem Sámuel volt, hanem egy gonosz lélek.
Azt nem én írtam, de igaz. Ezek a kérdések szorosan összefüggnek a bibliában. Tehát, ha pontosak akarunk lenni, nem értelmezhetünk egyetlen bibliai részt sem magában, meg kell vizsgálni, hogy összhangban van-e a "teljes Írással". Amit pl. a spiritiszta médiumok állítanak a halottak "lelkeirõl", nem bibliai magyarázat! De miért is csodálkozunk ezen, vagyis azon, hogy õket is esetleg becsapták, méghozzá jó nagyon, ha elhiszik, hogy valamely halott szellemével vették fel a kapcsolatot! Valójában azért veszélyes ez, és a Biblia azért tíltja, mert ilyenkor magával Sátánnal paroláznak! Valaki már írt a spiritizmus gyakorlói és a "gonosz szellemi erõk" szoros kapcsolatáról (a Biblia szerint) fentebb, tehát nem mi találjuk ki, hogy azok, akik azt gyakorólják, démonokkal vannak kapcsolatban! És aki velük van kapcsolatban, számíthat-e arra, hogy ne vezessék félre? Ilyen félrevezetés a halhatatlan lélekre alapozott szellemidézés is, hiszen a Biblia világosan elmondja, hogy a halottaknak nincs olyan láthatalan és HALHATATLAN testrésze, amely túléli a test halálát.
A Jelenések 6, 9 is világosan beszél a lélek halhatatlanságáról.
Az idézett versekben nem találtam utalást arra, hogy gonosz szellemek jelentek volna meg a halottak képében az idézések során. S ha a lélek meghal a testtel együtt, Jézus hogyan beszélhetett volna a Tábor hegyén Mózessel és Illéssel?
Semmi más nem indokolja, hogy a Jelenések könyvének ezt a szakaszát jelképesen értelmezzük, csak az, hogy a lélek halandóságáról szóló hamis tanítást alá lehessen támasztani. A Tábor-hegyi jelenet feletti átsiklás viszont valóban elegáns húzás.
Ne felejtsétek el, hogy odaát az örökkévalóságban megszûnik az a fogalom, hogy idõ ! Ott nincs ma, holnap, vagy holnapután! Még ma velem leszel = ezentúl, mától fogva állandóan, ezután már mindig velem leszel (velem, vagyis a paradicsomban !) Odaát nincs hely és idõ a mi fogalmaink szerint! A három nap csak az itt élõknek három nap! Az örökkévalóság már egy másik dimenzió, amit mi nem értünk, amíg oda nem kerülünk !
Nincs elfelejtve az elváltozás. De nem egy válaszban akartam felelni. Kíváncsi lennék Te hogyan képzeled el a halhatatlan lelkek "látványát" amirõl a vers ír? Úgy tudtam a lélek nem látható, a Jelenések ezen versét hogyan is kellene értelmezni "nem jelképesen", szó szerint, vizuálisan? Te biztosan tudod, ha olyan határozott az álláspontod errõl! De hogy a lélek halandóság hamis lenne? A Héber Iratokban a „lélek” szóval fordított kifejezés a héber ne′phesh, amely több mint 750-szer fordul elõ. Ennek a szónak a megfelelõje a Görög Iratokban: psy·khe′, és több mint 100-szor fordul elõ. A New World Translation of the Holy Scriptures (Szent Iratok Új Világ fordítása) következetesen „lélek”-nek fordítja ezeket a szavakat. Más Bibliák sokféle szót használnak. Az angol King James Version például a ne′phesh szót így fordítja: étvágy, állat, test, lehelet, teremtmény, holt(test), vágy, szív, élet, ember, elme, személy, önmaga, lélek, dolog. A psy·khe′ szót pedig így adja vissza: szív, élet, elme, lélek. Kicsit zavaros, nem? A Biblia számos egyéb módon is használja a „lélek” szót. Az 1Mózes 9:5 mondja: „A ti lelketek vérét számon kérem.” Itt a lélekrõl azt mondják, hogy vére van. A 2Mózes 12:16 ezt mondja: „Csak amit minden léleknek szükséges megennie, csak azt készíthetitek el magatoknak.” Ebben az esetben azt mondják a lélekrõl, hogy eszik. Az 5Mózes 24:7 olyan emberrõl beszél, aki „lelket lop az õ testvérei közül”. Nyilván nem egy halhatatlan lelket lopott el. A Zsoltárok 119:28 ezt mondja: „Lelkem nem aludt a bánat miatt.” Tehát a lélek még az álmát is elvesztette. A Biblia azt is kimutatja, hogy a lélek halandó. Igen, meghal. „Az ilyen lélek irtassék ki az õ népe közül” (3Mózes 7:20). „Egyetlen holt lélekhez se közeledjen” (4Mózes 6:6). „A mi lelkünk haljon meg” (Józsué 2:14). „Bármely lélek, amely nem hallgat a Prófétára, teljesen ki lesz irtva” (Cselekedetek 3:23). „Minden élõ lélek meghalt” (Jelenések 16:3). Világos, hogy a ne′phesh és a psy·khe′ szavak használata a Bibliában azt mutatja: a lélek mind a személy, mind az állat esetében a teremtmény. Nem az egyén valamely halhatatlan része. Természetesen a ne′phesh szót még magára Istenre is alkalmazzák: „Azt, aki szereti az erõszakosságot, bizonnyal gyûlöli az Õ lelke” (Zsoltárok 11:5). Számos tudós egyetért abban, hogy a Biblia nem beszél halhatatlan lélekrõl. A The Concise Jewish Encyclopedia kijelenti: „A Biblia nem jelenti ki a lélek halhatatlanságának a tanát, és ez a korai rabbinikus irodalomban sem jelentkezik.” A The Jewish Encyclopedia ezt mondja: „Az a hiedelem, amely szerint a lélek folytatja létezését a test feloszlása után is, filozófiai vagy teológiai okoskodás mintsem hit kérdése, és ennek megfelelõen sehol sem tanítja kifejezetten a Szentírás. A The Interpreter’s Dictionary of the Bible megjegyzi: „A nephesh . . . nem folytatja tovább a létét a testtõl függetlenül, hanem azzal együtt meghal . . . Egyetlen bibliai szövegrész sem jogosít fel arra a kijelentésre, amely szerint a ’lélek’ különválik a testtõl a halál pillanatában. Még a New Catholic Encyclopedia is elismeri: „A lélekre vonatkozó bibliai szavak általában az egész személyt jelentik.” Majd hozzáteszi: „Az Ósz[övetség]-ben nem található meg semmilyen test és lélek közötti dichtómia [kettõsség] . . . A [ne′phesh] kifejezés, bár a mi lélek szavunkkal fordítjuk, sohasem jelent a testtõl vagy az egyedi személytõl különálló lelket . . . A [psy·khe′] kifejezés az Ú[j]sz[övetség]-ben a [ne′phesh]-nek megfelelõ szó . . . A Bibliában valójában nem egykönnyen fedezhetõ fel a halál után túlélõ lélek fogalma.” (Persze valójában szabatosabb lenne úgy fogalmazni, hogy "egyáltalán nem") Georges Auzou, a Szentírás francia katolikus professzora pedig ezt írja La Parole de Dieu címû könyvében: „A ’lélek’-nek mint tisztán szellemi, a ’test’-tõl elválasztott, anyagtalan valóságnak a fogalma . . . nem létezik a Bibliában.” De mi az elváltozás lényege? A fentiekbõl gondolom elég világos, hogy miért nem szó szerint Mózes és Illés feltámadott "lelkei" voltak az elváltozás résztvevõi? Mózes és Illés vajon a szó szoros értelmében jelen voltak? Nem, mivel mind a két férfi akkor már régen halott volt, és alvó állapotban volt a porban, várakozva a feltámadásra (Prédikátor 9:7, 12; Zsidók 11:35). Vajon megjelennek majd Jézussal, amikor eljön égi dicsõségében? Nem, mivel Mózes és Illés azelõtt élt, hogy megnyílt volna az emberek elõtt az égi reménység lehetõsége. Õk az ’igazak földi feltámadásában’ vesznek majd részt (Cselekedetek 24:15). Jelenlétük az elváltozási látomásban tehát jelképes. Mit jelképez? Mózes és Illés más szövegkörnyezetben prófétai jelentõségû személy. A Törvényszövetség közvetítõjeként Mózes Jézust árnyékolta elõ, az új szövetség Közvetítõjét (5Mózes 18:18; Galátzia 3:19; Zsidók 8:6). Illés pedig Keresztelõ Jánost, a Messiás elõhírnökét árnyékolta elõ (Máté 17:11–13). Ezenkívül a Jelenések 11. fejezetének a szövegösszefüggését figyelembe véve Mózes és Illés a vég idején élõ felkent maradékot árnyékolta elõ. Igaz, nem tudjuk, mi történik majd minden egyes felkent kereszténnyel. De hogy Mózes és Illés ott volt Jézussal az elváltozási látomásban, az arra enged következtetni, hogy várható, a feltámasztott felkent keresztények Jézussal lesznek, amikor eljön az õ dicsõségében, hogy ’megfizessen mindenkinek az õ cselekedete szerint’, amint meghozza és végrehajtja az ítéletet.
1. Az ÓSz-ben a leggyakrabban használt szó a héb. nefes, de szerepel a héb. nesamah és ruah is. 2. Az ÚSz-ben a pszüché és a pneuma kifejezést is használják a lélekre. Tehát nem állja meg a helyét az, hogy mindenütt csak 1-1 szó jelöli a lelket, ill. az ebbõl következõ fejtegetés sem.
"A Biblia számos egyéb módon is használja a „lélek” szót." Itt számos helyen világosan olyan igehelyet idézel, ahol a lélek egyszerûen embert jelöl, mint a hogy a régi magyarban is használták a 2 szót szinonímaként. (lélekszám)
mint ahogy a "ma, ha az Õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket" igében is arról van szó, h most, ma, tehát mindig. - csak az 1. válaszolóra reagálva. Amúgy meg úgy kell érteni, h az az ember kegyelmet talált az Úr elõtt, vagyis a Mennyországba kerül. Istenhez. :)
Arra próbáltam már egy ideje kilyukadni, hogy az ami konkrétum ebben a témában a bibliában az az, ahogy a léleknek fordított héber és görög szavakat kezeli és értelmezi. Mivel hogy minden esetben az embert érti a lélek alatt, nem pedig az ember egy halhatatlan, láthatatlan részét. És ez a görögben is így van, tehát az ún. újszövetségben is. A lélek mint az ember maga, meghalhat. Ezt közli a Biblia, méghozzá félreérthetetlenül. Azon helyek, melyeket idéztél, nem említik a halhatatlan lélek fogalmát, csak olyan szövegek, melyeket kritikusan kellene vizsgálni, mert a Biblia máshol pont az ellenkezõjét állítja. Miért is keverné a Biblia ugyanannak a szónak az értelmét? Ez ellentmondást szülne. De az egyik történet, amit írtál: Több mint 3500 évvel ezelõtt valami nagyon szokatlan történt. Mózes éppen Jetró patriarcha juhait õrizte. A Hóreb-hegy közelében Jehova angyala megjelent neki egy égõ tövisbokorban. „Õ csak nézte, és lám, a tövisbokrot tûz égette, de meg nem emésztette a tövisbokrot” — olvashatjuk Mózes második könyvének a beszámolójában. Ekkor hang hallatszott a tövisbokorból, és így szólt: „Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene” (2Mózes 3:1–6). Késõbb, az i. sz. elsõ században maga Isten Fia, Jézus idézte fel ezeket a szavakat. Jézus néhány szadduceussal beszélgetett, akik nem hittek a feltámadásban. Jézus ezt mondta: „Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja. Õ nem a halottak Istene, hanem az élõké, mert mindnyájan élnek õneki” (Lukács 20:27,  37,  38). Ezekkel a szavakkal Jézus megerõsítette, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob, akik régen meghaltak, Isten szemszögébõl még mindig élnek, mégpedig az õ emlékezetében. Jóbhoz hasonlóan várják ’kényszerû szolgálatuk’, vagyis a halálalvásuk végét (Jób 14:14). Isten új világában fel fognak támadni. A Biblia leszögezi, hogy „a halottak semmit sem tudnak”. A halál nem jelent kínokat a tüzes pokolban, sem gyötrelmes várakozást a pokol tornácán, hanem egyszerûen a porba való visszatérést foglalja magában. Isten Szava éppen ezért ezt tanácsolja az élõknek: „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erõdbõl, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy” (Prédikátor 9:5,  10; 1Mózes 3:19). Sokan nem hallották még a „seol” kifejezést. Ez egy héber szó, melynek eredetét homály fedi. Számos vallás azt tanítja, hogy a halottak élnek, de Isten ihletett Szava rámutat, hogy a seolban lévõk halottak, nincsenek tudatuknál. A seol nem más, mint az emberiség közös sírja. Tehát tisztán is - ahogy a Biblia elõadja, a feltámadással - pontosan érthetõ az Írás. A 18-ik században élt egy lelkipásztor, bizonyos George Storrs nevû ember. Õ talált egy szórólapot, aminek az volt a címe, hogy "Az emberi lélek halandó". Megdöbbent és elekezdett kutatni. A Biblia azt írja, hogy Jézus felkent követõi halhatatlanságot kapnak jutalmul a hûségükért (1Korintusz 15:50–56). Viszont ha a halhatatlanság a hûségesek jutalma — érvelt Storrs —, akkor a gonoszok lelke nem lehet halhatatlan. Találgatások helyett a Szentíráshoz fordult. Elgondolkodott a Máté 10:28-on (King James Version), ahol ez áll: „Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a pokolban.” Tehát a lelket el lehet pusztítani. Az Ezékiel 18:4-re is utalt: „Amely lélek vétkezik, az fog meghalni” (KJ). Amikor Storrs az egész Bibliát megvizsgálta, az igazság szépsége láthatóvá vált. „Ha az errõl a témáról alkotott nézetem helyes — írta —, akkor a Szentírás több részlete, melyek az általánosan elfogadott nézet miatt homályba burkolóztak, most világossá, szépségessé válnak, és megtelnek jelentéssel és erõvel.” Tudod Õ és társai akkor úgy gondolták, hogy "a Szentírás önmaga legjobb tolmácsa". Nem arról volt szó, hogy Storrs azokat az írásszövegeket vetette össze, amelyek támogatták az elképzelését, a többit pedig figyelmen kívül hagyta. Figyelembe vette minden egyes vers szövegkörnyezetét, valamint a Biblián végigvonuló alapgondolatot. Ha egy versrõl úgy tûnt, hogy ellentmond más írásszövegeknek, Storrs a Biblia többi részében vizsgálódott, hogy logikus magyarázatot kapjon. De mi a helyzet az olyan írásszövegekkel, mint amilyen például a Júdás 7. verse? Itt ez áll: „Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévõ városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak elõttünk, örök tûznek büntetését szenvedvén” (Károli-fordítás). Ezt a verset olvasva egyesek talán arra a következtetésre juthatnak, hogy a Szodomában és Gomorrában meghaltak lelkeit örökre tûzben kínozzák. „Vessük össze az írásszövegeket más írásszövegekkel!” — írta Storrs. Majd idézte a 2Péter 2:5, 6-ot: „a régi világnak sem kedvezett, de Nóét . . . megõrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát; és . . . Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak” (Kár.). Igen, Szodoma és Gomorra elhamvadt, örökre elveszett a lakóival együtt. „Péter fényt derít Júdás szavaira — fejtette ki Storrs. — Ketten együtt tisztább képet adnak arról, hogy miként nyilvánította ki Isten a nemtetszését a bûnösök ellen . . . A régi világot, valamint a Szodomát és Gomorrát sújtó ítéletek idõtállóak, folytonosak, vagyis »örökre« szóló intésül, figyelmeztetésül szolgálnak, azaz »példaként« minden embernek a világ végéig.” Júdás tehát arra utalt, hogy a tûznek, mely elpusztította Szodomát és Gomorrát, örökre szóló hatása van. Mindez semmiképpen sem változtat azon a tényen, hogy az emberi lélek halandó. Jézus megerõsítette azt a bibliai igazságot, hogy a halottak „semmit nem tudnak”, és az alváshoz hasonló állapotban vannak (Prédikátor 9:7; János 11:11–13). Az élet visszanyerése csak a feltámadás által lehetséges, amely a halálalvásból való ’újrafelállást’ jelenti (János 5:28,  29). A halhatatlan léleknek — ha létezne ilyen — nem lenne szüksége feltámadásra, mivel a halhatatlanság már eleve kizárja a halál lehetõségét. Jézus be is mutatta, mit jelent a feltámadásról szóló bibliai tanítás, hiszen több embert feltámasztott a halálból. Nézzük meg például Lázár esetét, aki négy napig halott volt. Amikor Jézus feltámasztotta õt, Lázár élõ, lélegzõ emberként jött elõ a sírból. Amikor Lázár felébredt halotti állapotából, semmiféle halhatatlan lélek nem tért vissza a testébe az égi üdvösségbõl. Ha így történt volna, Jézus aligha tett volna jót azzal, hogy feltámasztja! (János 11:39,  43,  44). Látod, ez utolsó gondolat elgondolkoztató kicsit. Ha Lázár lelke halhatatlan volt, miért nem hagyta békén? Neki odaát már jobb lett volna! Gyakran egyik hazugság szüli a másikat, és ez történt a lélek halhatatlanságának tanításával is. Ez a tanítás utat nyitott egy másik pogány elképzelés meghonosodásának, ez pedig a tüzes pokolban való örökké tartó gyötrelem tanítása. A Biblia azonban egyértelmûen kijelenti: „a bûn zsoldja halál”, nem pedig az örökké tartó gyötrelem (Róma 6:23). Ezért a feltámadásról a Biblia ezt írja: „a tenger kiadá a halottakat, a kik õ benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik õ nálok voltak.” Ehhez hasonlóan fogalmaz az Újfordítású revideált Biblia is, amely azt mondja, hogy „a tenger . . . , a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levõ halottakat”. Vagyis egyszóval azok, akik a pokolban vannak, halottak, Jézus szavaival élve: ’alszanak’ (Jelenések 20:13). (A „pokol” a héber seol szó és a görög hadész szó fordítása; mindkettõ egyszerûen azt jelenti: ’sír’. Ezért van az, hogy a Károli fordítás a seol szó fordításakor 10-szer használja a ’pokol’ szót, de 26 esetben a ’sír’ és 5 esetben a ’koporsó’ formát is használja. Ez azt mutatja, hogy ezek a kifejezések alapvetõen mind ugyanazt jelentik.)
Nos. Egy bibliai vers értelmezését úgy kommentálni, mintha én ahhoz bármit hozzátennék, enyhén szólva csúsztatás. (a cikkbõl úgy tûnik, hozzátenni az Új Világ fordítás szokása) Tehát te is folyamatosan hozzáteszel ezt-azt a Bibliához, mikor a verseket magyarázod? "Pontosan azt tetted hozzá a vershez, hogy az elsõ felében szereplõ "...de a lelket nem tudják megölni", mondatrészt - a mondat második felét figyelmen kívül hagyva -, úgy értelmezed, mintha ez azt bizonyítaná, hogy a lélek halhatatlan." Továbbra is azt mondom, ebben a versben sehol nincs szó a lélek megsemmisítésérõl, és ez egyértelmû is. Ezt a tanítást az általam korábban írt versek támasztják alá, melyek mind a lélek halhatatlanságát bizonyítják. Ádám földi teste szenvedett halált engedetlensége miatt, hiszen az vétetett a porból. "Milyen Isten képet dédelgetsz? Aki képes lenne ilyen eljárásra. Megteremti az embert, akik közül nem mindenki hajlandó vele együtmûködni, ezt Õ úgy oldja meg, hogy nem hagyja Õket sohasem meghalni, hanem kirekeszti õket valahova. Miért? Hogy csorogjon a nyáluk?" Ezt a logikát követve az sem lenne ésszerû Istentõl, hogy mindenestül elpusztítson valakit, majd újjáteremtse az Ítéletre. "láttam a halottakat, nagyokat és kicsiket a trón elõtt állni, és tekercsek nyittattak fel. De felnyittatott egy másik tekercs is; ez az élet tekercse. És megítélték a halottakat a tekercsekben megírtakból, a tetteik szerint . . . , és megítélték õket egyénenként a tetteik szerint” (Jelenések 20:12, 13). Meg kell jegyeznünk, hogy nem az alapján ítélik meg az egyes személyeket, amit a haláluk elõtt tettek vagy nem tettek (Róma 6:7). Az ítélet inkább a felnyitandó ’tekercsekkel’ függ össze. Hogy valakinek a neve bekerül-e ’az élet tekercsébe’, azt az határozza majd meg, hogy milyen életet él, miután megismeri a tekercsek tartalmát." Megmondom õszintén ez a részlet nekem kissé zavaros. Mintha önmagaddal kerülnél ellentmondásba. egyszer ezt írod: "Meg kell jegyeznünk, hogy nem az alapján ítélik meg az egyes személyeket, amit a haláluk elõtt tettek vagy nem tettek (Róma 6:7)" Alább pedig ezt: "Hogy valakinek a neve bekerül-e ’az élet tekercsébe’, azt az határozza majd meg, hogy milyen életet él, miután megismeri a tekercsek tartalmát."" A Róma 6. fejezetbõl az is kitûnik, hogy a 7. verset hibásan értelmezed. Nem arról van szó, hogy nem az életében tettek alapján ítélnék meg az móembert (akkor mi alapján??). A vers magyarázata még az 5. fej. 20. versétõl indul ki. "A törvény pedig bejött, hogy a bûn megnövekedjék, de ahol megnövekedik a bûn, ott a kegyelem sokkal inkább bõvölködik." Ebbõl a versbõl kiindulva teszi fel a kérdést Pál: akkor maradjunk meg minél mónagyobb bûneinkben, mert akkor minél nagyobb lesz Isten kegyelme? Rögtön megválaszolja: Nem! Mert a keresztény ember meghalt a bûnnek (a bûn számára)!(2. vers) Ezt a gondolatmenetet folytatja a 6. versben: "Tudván azt, hogy a MI Ó EMBERÜNK VELE MEGFESZÍTTETETT, ...., hogy ez után ne szolgáljunk a bûnnek:" 7. vers "Mert aki meghalt, felszabadult a bûn alól." Tehát nem a testi halálról ír Pál itt, hanem az óember "haláláról"- elmúlásáról. Lélek: nekem mindegy, hogy léleknek, szellemnek vagy akárminek is nevezed. Egy a lényeg: az ember Istentõl teremtetett halandó földi test és Istentõl teremtetett halhatatlan valami kettõse! Hogy kit láttak, arról azt hiszem, már bõven írtam. Illés halhatatlan akármijét látták. (hogy bele ne köss a lélek szóba) Korintusz 15:50–56 a feltámadás utáni romolhatatlan testrõl ír! Hiszen mindenki testben fog feltámadni. Nincs a-b-c kategóriás feltámadás. A következõ válaszodban használt igazak-igazságtalanok kifejezést sem bibliai értelemben használod. Fölösleges az "igazságtalanok"-nak olyan értelmet adni, mintha az "igazság nélkülit" jelentene, vagyis olyat, aki önhibáján kívül nem ismerhette Krisztus igazságát. A két szó egyszerûen jókat és gonoszakat jelent. Akárcsak a Mt. 25, 31-46 mely bizonyítéka mind a gonoszok feltámadásának, mind azok örök büntetésének is! Nem tartom furcsának az említett kifejezések hiányát, mert ha így explicit nincsenek is benne, implicite minden elemük megtalálható és bizonyítható a Szentírásban! Ki vádolta a másikat korábban a betûhöz való ragaszkodással? A korai egyházatyák és a Szentháromság témájához, valamint annak a Jehova Tanúi féle interpretációjához ajánlom: http://www.apologia.hu -Könyv, film- kereszténység -Kell-e hinned a Háromságban? c. cikket, melynek írója világosan cáfolja a Tanúk állításait a kérdésben. Meg aztán ha az ember (különváló, halhatatlan) lelkérõl beszélünk, akkor hogy beszélhetünk az emberrõl, mint (elõ, vagy holt) lélekrõl? Ez a hebraizmus, amirõl már korábban írtam. (-izmus, 1-1 nyelvre jellemzõ kifejezési forma) Így a holt lélek sem jelent mást, mint a halott embert (emberi testet). Egy a lényeg: az ember Istentõl teremtetett halandó földi test és Istentõl teremtetett halhatatlan valami kettõse!
Mivel látom, hogy a 'lélek' és "szellem' bibliai szavakat nem látod tisztán, pontosítanom kell: A Bibliában a „lélek” szó a héber ne′fes és a görög pszü·khé′ szavak megfelelõje. A szó bibliai használata alapján felismerhetõ, hogy a lélek szó egyaránt vonatkozik emberre és állatra, vagy az emberi és az állati életre. Sokak szerint azonban a „lélek” az ember anyagtalan vagy szellemi részét jelenti, amely túléli a test halálát. Mások az életelvet értik alatta. Ám e két utóbbi felfogás nem bibliai tanítás. A 'szellem': A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettõ vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levõ erõre utaló bizonyítékkal szolgál. A héber és görög szó utalhat: 1. a szélre, 2. a földi teremtmények tevékeny életerejére, 3. az ember jelképes szívébõl fakadó indítóerõre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen, 4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre, 5. szellemszemélyekre és 6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre. Látható, hogy a két külön szónak eltérõ jelentése is van. Most ezek fényében kellene értelmezni a kérdéses írásszövegeket, mert ha még a szavak pontos jelentését sem értjük, akkor nem várható tisztánlátás. A Biblia kijelenti: „formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét” (1Mózes 2:7). Noha Ádám életét a légzés tartotta fenn, az, hogy az orrába „életnek lehelletét” lehelték, sokkal többet jelentett annál, hogy levegõ került a tüdejébe. Isten valójában az élet szikráját vitte Ádám élettelen testébe, azaz „életerõt” adott neki, mely minden földi teremtményben ott munkálkodik (1Mózes 6:17; 7:22,  NW). A Biblia „szellemként” utal erre az éltetõ erõre (Jakab 2:26). Ezt a szellemet az elektromos áramhoz lehetne hasonlítani, mely például a háztartási gépeket is mûködteti. Az áram nem veszi fel az általa mûködtetett gép jellegzetességeit, hasonlóképpen az életerõ sem veszi fel az általa éltetett teremtmény egyetlen jellemvonását sem. Nincs személyisége, és nem képes gondolkodni. Vagyis az élõ embernél szerephez jut a 'szellem' kifejezés is, de ez nem azonos a 'lélekkel'. Mi történik a szellemmel (tehát nem a 'lélekkel'), amikor valaki meghal? A Zsoltárok 146:4 (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása) ezt mondja: „elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.” Amikor az ember meghal, a szelleme, melynek nincs személyisége, nem él tovább szellemteremtményként egy másik birodalomban, hanem „visszatér Istenhez, aki adta” (Prédikátor 12:7, Újfordítású revideált Biblia [12:9]). Ez annyit jelent, hogy az illetõnek a jövõbeli életre vonatkozó minden reménysége ettõl kezdve teljes egészében Isten kezében van. Mikor a ház tulajdonjoga a tulajdonosra 'száll', nyilván nem szó szerint. Szókratész és Platón, ókori görög filozófusok úgy gondolták, hogy az emberben van egy lélek, mely az egyén halála után tovább él, és soha nem hal meg. Mit tanít a Biblia a lélekrõl? „Lõn [Ádám] élõ lélekké” — mondja az 1Mózes 2:7. Ádám nem kapott lelket, õ maga, vagyis az egész emberi lény volt a lélek. A Szentírás elmondja, hogy a lélek dolgozhat, étel után sóvároghat, sírhat és így tovább (3Mózes 23:30, Komáromi-fordítás; 5Mózes 12:20; Zsoltárok 119:28). Igen, az ember maga a lélek. Amikor meghal az ember, a lélek hal meg (Ezékiel 18:4). Ez nem pusztán egy sajátos héber kifejezésmód, hanem a Biblia tanítása a LÉLEKRÕL! Kezdetben az elsõ keresztények is így adták elõ. Természetesen ellentmondás lenne a teljes Biblia lapjain, ha ezt a Jézus elõtt élõk gondolták volna csak így. „por vagy te s ismét porrá leszel” Hol volt Ádám, mielõtt Jehova megteremtette a föld porából, és életet adott neki? Egyszerûen nem létezett. Amikor pedig meghalt, ugyanebbe az állapotba, a nemlétezés állapotába tért vissza. Beszél itt, vagy valahol máshol arról az Írás, hogy a testen kívûl valami túlélné a halált? És ha nem beszél, miért nem? Miért ne adott volna Isten errõl is világos, érthetõ magyarázatot, mint sok ettõl kevésbé fontos dologról? Mert ez tagadhatatlanul fontos kérdés, nem? A halottak állapotáról a Prédikátor 9:7, 12 (Kámory-fordítás) ezt az egyértelmû felvilágosítást adja: „a holtak . . . mitsem tudnak . . . sem tevékenység, sem elmélés, sem tudvány, sem bölcseség nincsen a koporsóban, a hová menendõ vagy.” Ezekre a versekre sem reagáltál még! Most pedig figyeljük meg az igazságos férfinak, Jóbnak az esetét, aki sokat szenvedett. Szeretett volna megszabadulni keserves helyzetébõl, ezért így imádkozott: „Ó, bárcsak elrejtenél a seolban [pokolban, Douay Version], rejtegetnél, míg el nem fordul haragod” (Jób 14:13,  NW). Milyen képtelenség lenne azt gondolni, hogy Jób egy forró, tüzes helyre akart védelemért menekülni! Jóbnak a „pokol” egyszerûen csak a sír volt, ahol a szenvedései megszûnnek. A bibliai pokol tehát az emberiség közös sírja, ahová mind a jók, mind a rosszak mennek. Ez azért érdekes, mert egészen a legutóbbi idõkig a legtöbb "kersztény" egyház a szó szerinti tüzes pokolban hitt, és még ma is ezt hiszik a hívek. De sok csoport még ma is ezt tanítja, természetesen a bibliára hivatkozva. Nyilván ennek is a halhatatlan lélek az alapja. Lehetséges-e, hogy a pokol tüze a mindent felemésztõ, teljes pusztulást jelképezi? A Biblia elkülöníti a hadészt, azaz a poklot a tûz gondolatától, amikor ezt írja: „A halált és a hadészt pedig a tûz tavába vetették.” Az itt említett tó jelképes, mivel a halál és a pokol (hadész), melyet belevetnek, nem éghet meg szó szerint. „Ez [a tûz tava] jelenti a második halált”, arra pedig nincs remény, hogy ebbõl a halálból feltámadjon valaki (Jelenések 20:14). A tûz tava hasonlót jelent, mint „a tüzes gyehenna [pokol tüze, Katolikus fordítás]”, melyrõl Jézus beszélt (Máté 5:22; Márk 9:47,  48). A gyehenna szó 12-szer szerepel a Keresztény Görög Iratokban, és a Jeruzsálem falain kívül található Hinnom völgyére utal. Amikor Jézus a földön élt, a völgyet szemétlerakóhelyként használták, és ide dobták „a bûnözõk holttesteit, az állatok hulláit és minden szennyes dolgot” (Smith’s Dictionary of the Bible). A tüzet kénnel tartották életben, hogy elégjen a hulladék. Jézus találóan ezt a völgyet használta az örök pusztulás jelképeként. A gyehennához hasonlóan a tûz tava is örök pusztulást jelképez. A halál és a hadész abban az értelemben ’vettetnek’ bele, hogy el lesznek pusztítva, amikor az emberiség megszabadul a bûntõl, és fel lesz oldva a halál ítélete alól. "Ezt a logikát követve az sem lenne ésszerû Istentõl, hogy mindenestül elpusztítson valakit, majd újjáteremtse az Ítéletre." Nem is írtam, hogy az ítélet kedvéért a bûnösök fel lesznek támasztva. Az ítélet a halál volt kezdettõl fogva, semmi más. Sem "tüzes pokol", sem "kirekesztés", mindkettõre csak azért van szügsége azoknak akik ezekben hisznek, hogy a halhatatlannak képzelt 'lelket' valahova helyezni tudják, de ez már utólagos belemagyarázás. Az 'ítélet feltámadása' és hasonló kifejezések pedig az 1000 éves idõszakban tett cselekedetek végén lesznek megítélve.
„Ezek elmennek az örök levágásra, az igazak pedig az örök életre” (Máté 25:46). Némely ember elõtt visszataszító az a gondolat, hogy egyesek mindörökre meg lesznek semmisítve. Így vélekednek az univerzalisták, akik azt hiszik, hogy idõvel minden ember megmentésben részesül. I. sz. harmadik századában az egyházi író, Origenész kacérkodott a minden ember végsõ megmentésének gondolatával. Anélkül, hogy azért olyan messzire mennének, egyesek — akik egyébként kereszténynek vallják magukat — ma is annak a véleményüknek adnak hangot, hogy talán minden ember feltámad, még a „nagy nyomorúság” jövõbeni áldozatai is (Máté 24:21,  22). Akik ezzel a gondolattal foglalkoznak, azok akaratlanul is veszélyesen megközelítik a kereszténységnek az „általános feltámadásról” szóló tanítását. Az egyházak zöme azt tanítja, hogy az ÖSSZES ember holtteste feltámad, hogy újra egyesüljön a saját lelkével a mennyben vagy a „pokolban”. A Biblia azonban nem tanít ilyen „általános feltámadást”, ahogyan azt a kereszténység gondolja, sem azt, hogy MINDEN halott, még a gonoszok is feltámadnak, vagyis visszatérnek az életbe. NEM MINDEN HALOTT FOG FELTÁMADNI Jézus rámutatott, hogy nem mindenki fog feltámadni. Ezt akkor mondta, amikor választ adott a sadduceusok ravasz kérdésére, akik azt vallották, hogy senki sem fog feltámadni. Jézus olyanokról beszélt, „akik méltókká lettek arra, hogy elnyerjék a dolgok ama rendszerét és a halottak közül való feltámadást” (Lukács 20:35). Szavai azt sejtetik, hogy nem mindenki bizonyul méltónak a feltámadásra Isten megígért új rendjében. A Jelenések 20. fejezetében — amely a „többi halott” feltámadásával foglalkozik, akik nem részesültek az „elsõ feltámadásban” — a Biblia azt mondja, hogy a „tenger” és a „Hádesz” kiadja a benne levõ halottakat. Nem mondja, hogy a halottak a „tûz tavából” vagy a „második halálból” is elõjönnek, amit más helyen „Gyehennának” [héberül: Ge′i Honnom′] nevez a Biblia (Lukács 12:5). Amiként a „tenger” szó azoknak a közös sírgödrét jelenti, akik a tenger mély vizeiben lelték halálukat, és akiknek a testét sohasem földelték el, ugyanúgy a görög „Hádesz” szó sem valamilyen egyéni sírra, hanem az emberiség közös földi sírgödrére utal. A Héber Iratokban használt „Seol” szónak felel meg. Jézus kijelentette: „Halott voltam, de íme élek örökkön örökké és nálam vannak a halál és a Hádesz kulcsai” (Jelenések 1:18). Millenniumi uralma idején felhasználja ezeket a „kulcsokat”, hogy felszabadítsa a halál alól azokat, „akik méltókká lettek arra, hogy elnyerjék a dolgok ama rendszerét és a halottak közül való feltámadást”. Másrészt a Szentírás sehol sem tesz olyan kijelentést, hogy Krisztusnál lennének a Gyehenna kulcsai. Õ így beszél a Gyehennáról: „Ne azoktól ijedjetek meg, akik megölik a testet, de a lelket nem ölhetik meg, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában!” (Máté 10:28). Amikor ezt a szövegrészt magyarázza Immortality of the Soul or Resurrection of the Dead? [A lélek halhatatlansága vagy a feltámadás?] címû francia nyelven megjelent könyvében, Oscar Cullmann professzor ezt írja: „a psy·khé′ [lélek] szó itt nem a lélek görög felfogását jelenti, hanem helyesebben ’élet’-nek kellene fordítani . . . W. G. Kümmel . . . is joggal írja: a Máté 10:28 ’nem a lélek halhatatlanságát igyekszik kihangsúlyozni, hanem azt a tényt akarja kiemelni, hogy egyedül Isten képes elpusztítani nemcsak a földi életet, de a mennyei életet is’.” Igen, a Gyehenna a végleges pusztulást jelenti, amibõl semmiféle feltámadás nem lehetséges. A The New Bible Commentary [Új bibliamagyarázat] (második kiadás, 786. oldal) így határozza meg a Gyehenna szót: „a ’második halál’ ábrázolása” (Jelenések 21:8). Nos, a Biblia határozottan megmutatja, hogy lesznek olyanok, akik a jelképes Gyehennában fejezik be életüket, mielõtt az 1000 éves Ítéletnap elkezdõdik (Mivel az 'ítéletnap' nem egy 24 órás idõszakot jelent. Majd kifejtem). Jézus azt mondta a bûnbánatot nem tanúsító írástudóknak és farizeusoknak, hogy õk és pogány prozelitáik méltók a Gyehennára, vagy szó szerint: ’a Gyehenna fiai’ (Máté 23:15, 33–35; lásd még a János 9:39–41; 15:22–24). Ha még a farizeusok prozelitája is méltó a Gyehennára, méghozzá ’kétszerte inkább, mint õk maguk’, mennyivel inkább méltó rá Iskariót Júdás, aki galád üzletet kötött velük, hogy elárulja Isten Fiát! Jézus erre utalt, amikor Júdást a „pusztulás fiának” nevezte (János 17:12). Hasonlóképpen a megbánást nem tanúsító hittagadók a haláluk alkalmával nem a Seolba vagy Hádeszbe, hanem a Gyehennára kerülnek (Zsidók 6:4–8; 2Péter 2:1). Ugyanez vonatkozik azokra az önátadott keresztényekre is, akik kitartanak a szándékos bûnben, vagy akik „meghátrálnak” (Zsidók 10:26–31, 38,  39). Ezek csupán példák, amelyek megmutatják, hogy egyesek már a „dolgok jelen rendszerében” olyan bûnt követtek el, amire még a dolgok „eljövendõ” rendszerében sem lesz bûnbocsánat (Máté 12:31, 32; vö. 1János 5:16). Ezek tehát nem fognak feltámadni. Bár Jehova csodálatosan „türelmesnek” bizonyult, mivel „azt akarja, hogy mindenki bûnbánatra jusson”, azért tudja, hogy nem minden ember fog megbánásra jutni. Ezért figyelmeztetett Jézus arra, hogy ’attól féljünk, aki mind a lelket [életet], mind a testet el tudja pusztítani a Gyehennában’. Ezt a szövegrészt kommentálva a New International Dictionary of New Testament Theology [Az Újszövetség új teológiai szótára] kijelenti: „ A Máté 10:28 nem a lélek lehetséges halhatatlanságát tanítja, hanem a bûnbánatot nem tanúsító személy ellen hozott isteni ítélet visszavonhatatlan jellegét.” Hegyi Beszédében Jézus kijelentette: „Menjetek át a szûk kapun, mert széles és tágas az út, amely a pusztulásba [görögül: apoleia] visz és sokan járnak azon; viszont szûk a kapu és keskeny az út, amely az életbe visz, és kevesen találják meg azt” (Máté 7:13,  14). A görög lexikonok szerint az apoleia kifejezés jelentése: „megsemmisítés”, „örök pusztulás” (Arndt és Gingrich), vagy „végleges pusztulás, nemcsak a fizikai létbõl való kitörlés értelmében” (Theological Dictionary of the New Testament) [Az Újszövetség teológiai szótára]. Nincs tehát semmilyen bibliai alapunk arra, hogy érzelgõsen azt higgyük: a ma élõ embereknek, akik a világ kezdete óta valaha megtörtént legnagyobb „nyomorúság” elõtt állnak, más választásuk lehetne, mint „élet” vagy „pusztulás” (Máté 24:21,  22).
Ne felejtsétek el, hogy odaát az örökkévalóságban megszûnik az a fogalom, hogy idõ ! Ott nincs ma, holnap, vagy holnapután! Még ma velem leszel = ezentúl, mától fogva állandóan, ezután már mindig velem leszel (velem, vagyis a paradicsomban !) Odaát nincs hely és idõ a mi fogalmaink szerint! A három nap csak az itt élõknek három nap! Az örökkévalóság már egy másik dimenzió, amit mi nem értünk, amíg oda nem kerülünk ! Az ido es a hely foldi kifejezes teremtettseg, Isten teremtette . Mivel a helzes valasy mar megirodott ld fentebb, minden mas csak jehovista hitterites szocseples.
Azért mert protestáns szerzõje egyedül az Írásból is tudja cáfolni a Tanúk tanításait.
Azért mert a görög filozófusok is felismertek valamit az igazságból, azért már az igazság nem is igazság? Ha a pogányok azt mondják, az ember teremtmény, ezzel a Biblia tanítása, hogy az ember teremtmény, már hamissá válik?
Meggyõzõdtem az álláspontok olvasása során, hogy az embernek valóban van teste és lelke is. Köszönöm, hogy ez alá lett támasztva az Írásokon keresztül.
Jézus arra célzott, hogy még ma vele lesz a paradicsomban.
Jó, akkor megpróbálok rövid lenni, amennyire csak lehetséges. "Az ember lelke pedig szellemi természetû, hiszen nem anyag." Hol is van ehhez a bizonyító igehely? "Nem is írtam, hogy az ítélet kedvéért a bûnösök fel lesznek támasztva." Ez a cáfolatod is kiforgatja szavaimat!" Nem forgattam ki. Te azt írtad, hogy "majd újjáteremtse az Ítéletre." Én erre válaszoltam. "Hiszen azt ti is tanítjátok, hogy az igazakat feltámasztja Isten. De akkor vajon miért pusztítaná el elõbb mindenestül?" 1, Nem csak az igazakat támasztja fel Isten, hanem azokat is, akik úgymond nem tudtak "igazak" lenni, mert nem ismerhették meg Õt. 2, Azért kell meghalnunk, mert ez volt a bûnös ember büntetése Ádám óta. Nem pedig a halhatatlan halálutáni élet. Te arról beszélsz, hogy csak a test lett a porból, de a láthatatlan valami, ami szerinted bennünk van míg élünk, az nem. Ezt magyarázza el a kezdet kezdetén nekünk a Biblia. Az ember 'élõ lélekké lett' nem pedig lelket kapott. Szerinted, ha ezt elég fontosnak tartotta Isten, hogy így leírassa, akkor miért nem magyarázta (úgy) el azt, amit késõbb pl. Platón és társai? Hiszen ez, ami írva lett, nem egyezik azzal. (1Mózes 2:7) Nem beszélve arról, hogy az 'élet lehelletét'-rõl ír, vagyis a 'szellemérõl' (a héber ruah). De hogy az újrateremtés eljárása ekkora gondot okozna Istennek? Nagyon lebecsülöd Õt! "Merthogy az ember egyéni teremtmény, és egyszeri. Tehát a lényege (szubsztancia) az egyszeri és megismételhetetlen." Ennek az állításodnak sem látom az bibliai támogatását, vagyis azt, hogy Isten nem tudja az "egyedi és megismételhetetlen" teremtményét újra 'felállítani', ahogy ezt az eredeti nyelv kifejezi. "Akkor ha meghal, és a nem létezik, hogyan tud ugyanaz a megismételhetetlen entitás elõjönni a semmibõl." Ennek a kérdésednek pedig nincs értelme, mert már a kérdés is rossz. Nem mondtam sehol, hogy nem 'létezik', de az más kérdés, hogy nem beszél arról a Biblia, hogy 'halhatatlanságban'. Ján 5:28, 29: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az õ hangját [Jézusét], és kijönnek.” Az ’emléksíroknak’ fordított görög kifejezés nem a ta′phosz [sír, egyetlen temetkezési hely] vagy hai′dész [temetõ, az emberiség közös sírja] többes száma, hanem a mné·mei′on [emlékezés, emléksír] szó többes számú alakja részes esetben. Ez az elhunyt emlékezetben maradását hangsúlyozza. Nem azokét, akiknek az emléke a gyehennában megsemmisült, mert megbocsáthatatlan bûnük volt, hanem olyanokról van itt szó, akikrõl Isten megemlékezik, és akiket feltámaszt az örök élet lehetõségével (Mal 3:16; Máté 10:28; Márk 3:29; Héb 10:26). "Mt. 10.28-ban megint nem indoklod, miért jelentené az "elveszít" ige a megsemmisítést." De indokoltam, mivel a görög nyelv ezt a szót használja, és ez a szó nem feltételezi, hogy csak részbeni a megsemmisülés. Az érveket leírtam. "Judit könyve is nagyon hiteles példája a lélek örök büntetésének" Az olyan apokrif zsidó könyvek, mint Judit könyve és Tóbiás könyve, valójában görög erotikus legendákra hivatkoznak. A 'trón elõtt', vagy 'Isten elõtt' kifejezésekrõl pedig a másik válaszomban írok.
Az 'örök gyötrelem' és hasonló szavak Te is tudod, hogy jelképesek, hiszen nem szó szerinti gyötrelmet tanít ma már a katolikus egyház sem. Az örök érvényû ítéletrõl, 'bünhõdésrõl' beszélhetünk, miért kellene valóságossá tenni, ami metafora? Ebbe is csak azért magyarázod bele a valóságosan örökké élõ, de Istentõl elidegenedett 'lelkek'-et, hogy a halhatatlan lélek dogmáját támogasd. Elmondtam már azt is, hogy ez logikus, hiszen egy olyan világegyház, mint a katolikus, nem tehet mást, hiszen már az is hatalmas feladat volt tõle, hogy a szó szerinti tüzes pokol teóriáját módosítsa, hiszen ez már nagyon sokaknak szúrta a szemét, és Isten szeretetével nem tartották egyezõnek. De mivel a halhatatlan lélek benne 'él' a köztudatban, ezzel kezdeni kellett valamit. Ha már nincs szó szerint kínoztatva, akkor legyen kirekesztve. De ez Istenrõl, mint börtönõrrõl szintén csúfos képet fest. Erre egyébként fel tudnál hozni verset? De nézd meg a válaszaimban mit írtam Szodoma és Gomorra 'örök büntetésérõl'.
Tõlem akár maradhatunk a tüzes pokolnál is. A kárhozat mibenlétérõl a Katolikus Egyház sem tanít tévedhetetlenül, hiszen földi embernek pontos képe nem lehet az utolsó ítéletrõl.
"Az örök érvényû ítéletrõl, 'bünhõdésrõl' beszélhetünk, miért kellene valóságossá tenni, ami metafora? Ebbe is csak azért magyarázod bele a valóságosan örökké élõ, de Istentõl elidegenedett 'lelkek'-et, hogy a halhatatlan lélek dogmáját támogasd." Bocsáaa meg, de ennek a 2 mondatnak az összefüggése nekem nem egészen világos. Lehet, fáradok.
A legelsõ oldalon, ha jól emlékszem, írtál errõl a beszámolóról, csak Te Jézus feltámadása elõtti eseménynek tartottad, ha jól emlékszem: Megnyitotta-e Jézus a saját halálát megelõzõ idõszakban elhunyt személyek elõtt az ég kapuját? Mit jelent az 1Péter 3:19, 20? „Ebben az állapotban [a feltámadását követõen, szellemben] el is ment [Jézus], és prédikált a börtönben levõ szellemeknek, akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek [„lélek”, ÚRB, Kár.; „nyolcan”, Kat.] vitetett át biztonságban a vízen.” Vajon a ’börtönben levõ szellemek’ azoknak az embereknek a lelkei voltak, akik nem hallgattak Noé prédikálására az Özönvíz elõtt, s akik elõtt most megnyílt az égbe vezetõ út? A 2Péter 2:4 és a Júdás 6 összehasonlítása az 1Mózes 6:2–4-gyel megmutatja, hogy ezek a szellemek Isten angyalfiai voltak, akik Noé napjaiban testet öltöttek, és feleségeket vettek maguknak. Az 1Péter 3:19, 20-ban a ’szellemek’ szó a görögben a pneu′ma·szin, míg a ’léleknek’ fordított szó a pszü·khai′. A ’szellemek’ nem a testbõl eltávozott lelkek, hanem az engedetlen angyalok voltak; az ugyanitt említett ’lelkek’ élõ emberek voltak, mégpedig Noé és a családja. A „börtönben levõ szellemeknek” prédikált üzenet ezért ítéletüzenet kellett hogy legyen. Mi az 1Péter 4:6 jelentése? „Valójában ezért hirdettetett a jó hír a halottaknak is, hogy megítéltessenek test szerint az emberek nézõpontjából, de éljenek szellem szerint az Isten nézõpontjából.” A Krisztus elõtt meghalt emberek voltak ezek a ’halottak’? Miként már rámutattunk, a halottak nem a ’börtönben levõ szellemek’. Azok a szellemek engedetlen angyalok voltak. Betû szerinti halottaknak nem használt volna a prédikálás, mivel azok a Prédikátor 9:5 szerint „semmit sem tudnak”, és a Zsoltárok 146:4 hozzáfûzi, hogy a halállal az egyénnek „elvesznek gondolatai”. Az Efézus 2:1–7, 17 ezzel szemben olyanokra vonatkozik, akik szellemileg voltak halottak, de a jó hír elfogadásának eredményeként szellemileg életre keltek.
"Sok a féligazság, ferdítés, torzítás, belemagyarázás" Bocsánat, hogy beleszólok, de végigolvasva nekem pont ez jött le a te érveléseidbõl, szemben a vitapartner érveléseivel.
Nem értem mi olyan bonyolult azon, hogy léleknek fordítják az ember lelkét is, meg azt is, ha az emberrõl, mint élõ személyrõl beszélnek?
No igen, az hogy az általad kereszténynek nevezett egyházak tanítanak valamit, még nem jelenti azt, hogy igaz is! A tekintélyre is lehet persze hivatkozni, és ez még jelenleg is sok embert megnyugtat, de vigyázni kellene, hogy mit tanítunk. Tényleg feltûnõ (nem viccbõl írom), hogy minden olyan helyen, ahol az általad vallott eszméket akarjátok igazolni, az értelmezéshez kellenek azok a sajátos kifejezések, amelyeket sehol máshol nem lehet megtalálni a bibliában. Meg aztán ha az ember (különváló, halhatatlan) lelkérõl beszélünk, akkor hogy beszélhetünk az emberrõl, mint (elõ, vagy holt) lélekrõl? Ezt Te nem tartod merõ ellentmondásnak?
A gazdag ember és Lázár példája. Ebben az esetben talán segíthet a következõ kérdés: Hová került a szegény ember, amikor meghalt? Ha a mennybe, akkor ez azt jelenti, hogy a mennyben mindenki Ábrahám kebelén nyugszik? Azonkívül, mit keresett Ábrahám a mennyben, hiszen Jézus azt mondta, hogy az õ idejéig egyetlen ember sem ment fel a mennybe? (János 3:13). Mivel a gazdag ember és Lázár nem betû szerinti személyek, hanem az emberek bizonyos osztályait szemléltetik, logikus módon a haláluk is képletes. Mit jelképez vagy szemléltet a haláluk? Jézus éppen most mutatott rá a körülményeikben beálló változásokra mondván, hogy ’a Törvény és a Próféták Alámerítõ Jánosig voltak, de attól kezdve az Isten királysága hirdettetik’. Ennélfogva János és Jézus Krisztus prédikálásával kezdõdõen mind a gazdag ember, mind pedig Lázár meghal korábbi állapotára vagy körülményeire nézve. Mennyire igazságos és helyénvaló, hogy ilyen drámai fordulat következzék be a Lázár-osztály és a gazdag ember osztály helyzetében! Erre a helyzetükben bekövetkezõ változásra i. sz. 33 pünkösdjén, néhány hónappal késõbb kerül sor, amikor a régi törvényszövetség helyébe az újszövetség lép. Ez alkalommal félreérthetetlenül nyilvánvalóvá válik, hogy Isten ezeket a tanítványokat, nem pedig a farizeusokat és egyéb vallásos vezetõket részesíti kegyében. A jelképes gazdag embert Jézus tanítványaitól elválasztó „nagy szakadék” Isten megváltoztathatatlan, igazságos ítéletét szemlélteti. „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki feltámad a halottak közül.” Isten tehát nem ad különleges jeleket vagy csodákat, hogy meggyõzze az embereket. Olvasniuk és alkalmazniuk kell az Írásokat, ha szeretnék elnyerni kegyét. A szegény embernek a példázatban leírt halál utáni állapota csakis jelképes lehet. Tehát a gazdag ember „halál” utáni állapotát szintén jelképes értelemben kell venni, nem pedig betû szerint, fõleg azok után, amit egyéb írásszövegek mondanak a pokolról (Prédikátor 9:10, [9:12, Károli]). Így a lélek halhatatlanság dogmáját sem érinti e jelképes beszéd.
Látod, ezért volt nagy hiba részemrõl engednem, és újabb bibliai verset elõhoznom a tévedésed cáfolására! Mert te természetesen most már ebbe kapaszkodsz bele, errõl írsz mindenféle homályos dolgokat, és azt hiszed, hogy ezzel el lesz felejtve az e tény, hogy NEM TUDOD BIZONYÍTANI
Én ettõl sokkal több konkrétumot írtam, mint amire Te válaszoltál. De majd kitérek ezekre is. Minden általad felhozott részre válaszoltam, az elváltozásra most nem, mert arról már írtam elõbb. Úgy érzem, nem nekem kellene megcáfolni errõl a részrõl azt, ami nincs benne, csak bele van magyarázva. Most az elsõ, amit írtál: "A lélek azért "halhat" meg a Bibliában, mert amikor lélekrõl beszél, az alatt az ember földi testét érti" Az egész embert érti, mindenféle fizikai/halhatatlan lelki kettõsség nélkül. De cáfold meg, ha szerinted nem így van. Viszont ne azokkal a történetekkel, melyek meg sem említik a kifejezéseket, és csak azért jönnek jól, mert bele lehet magyarázni a görög filozófiát! Még csak a test/lélek különválása, vagy egyesülése sem szerepel, mint fogalom az Írásokban. Ellenben Platónnál és társainál igen, nem furcsa ez neked? Az a vallástörténelmi kutatások megállapítása is, hogy ez sem bibliai forrásból van. "És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élõ lélekké." (1Mózes 2:7) Itt az elején is egyértelmû az Írás, az ember nem "lelket kapott", hanem lélekké lett. Érted a különbséget? "Milyen erõltetett magyarázkodás az, hogy az emlékezetében élnek?" Ha ragaszkodunk a Biblia szavához, akkor a halottak feltámadását igenis lehet magyarázni ezzel, hiszen a nemlétezõ embert is megteremtette Isten (méghozzá nem a test és a halhatatlan lélek kettõs egységeként), akkor miért nem tudná a feltámadást, amit a Biblia ír hasonló módon megtenni? A Biblia sokszor írja azt is, hogy Isten emlékszik a hûségesekre. Jób ezt mondta: "Ó, bárcsak elrejtenél a seolban, Rejtegetnél, míg el nem fordul haragod, Bárcsak idõt szabnál nekem, és megemlékeznél rólam! Ha meghal az életerõs férfi, vajon élhet-e újra? Kényszerû szolgálatom minden napján várakozni fogok, Míg el nem jön szabadulásom. Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed mûve után." (Jób 14:13–15) Mirõl is ír itt Jób? Talán arról, hogy a halálával a halhatatlan lelkét Isten vegye magához? Vagy sokkal inkább jóval egyszerûbben, a "halálalvásból" - ahogy Jézus fogalmazott - egy idõ után (amit Õ nyilván nem érzékel) hozza vissza, támassza fel? Hiszen a seolból való "szabadulásáról" beszélt Jób. Pedig a lélek halhatatlanság hívõk pont azt hívják "szabadulásnak", amikor a "lélek" elhagyja a "test börtönét"! Miért is magyarázunk akkor bele görög filozófiát oda, ahol nincs helye? De mi történt Lázár halálakor? Márta nem gondolta, hogy a testvére, Lázár a halála után tovább él a szellembirodalomban. Õ a feltámadásban hitt. Amikor Jézus megígérte neki, hogy ’feltámad a testvére’, õ ezt mondta: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (János 11:23,  24). Emlékezned kellene az elsõ emberekkel kapcsolatban arra, hogy mi lett a büntetésük. Nem beszél a beszámoló semmiféle halhatatlan lelki részrõl, ami Ádámból eltávozott volna egy szellembirodalomba, sokkal inkább a teljes halálról beszél, mikor "visszatérsz a porba, mert abból vétettél"-t ír. Ádám meghalt, a nemlét állapotába került, amilyen az elõtt volt, mielõtt létezett volna, nem pedig valami tudatos állapotban maradt "lélekként". Szerintem túl sok volt neked az elõzõ válaszom, gondolom ezért nem reagáltál sok fontos érvre. Én próbálok jóindulatú lenni, vagyis nem ócsárollak, mint "tévtanítót", és ezzel nem próbálok pszichikai elõnyhöz jutni. A Te megfogalmazásodban sajnos néha érezhetõ az a pökhendiség, ami nem egy erény. Máté 10:28: „ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket [vagyis „életet”] nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket* is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” (*A görög szövegben itt a pszü·khé′ szó tárgyesetét találjuk. A B.—D., Csia, Káldi, Kat., Kár., ÚRB és KNB a „lélek” szót használja.) Mit is jelent a "lélek" szó a Bibliában? Jelenti az embert, vagy állatot magát, vagy az emberi vagy állati életet. Vagyis ha valakit megölnek, de a feltámadás reménye nélkül hal meg, mert Isten szelleme ellen szándékosan vétkezett, nem pedig pl. tudatlanságból, akkor ez olyan, mintha a "testét és a (jövöre vonatkozó) életét" is megölték volna. De ha egy meggyilkolt ember Istennek tetszõ módon élt, akkor ezt a lelkét/életét (vagyis a feltámadás reményét) nem tudják tõle elvenni. Hiába fûzted hozzá a vers elsõ részét - feltételezve, hogy mi szándékosan félre akarunk vezetni - mert a mondottaknak így is az a jelentése, hogy a "lelket" is meg lehet ölni! Ahogy a Biblia is sok más helyen így írja. Vagy talán baj, hogy ebben is következetes az Írás? Meg kellene értened, hogy Jézus sem tanított mást, mint az õsatyái. "Jézus nem azért támasztotta fel Lázárt és a többieket, hogy "jót tegyen" velük, hanem, hogy isteni hatalmának tanújelét adja." Milyen érdekes, hogy pont úgy tette az Istentõl "kapott"(!) hatalmának a tanújelét, hogy közben pont azt tette, ami meg lett írva, hogy meg fog történni az "utolsó napon", vagyis feltámasztott embereket. "A középkorban valóban tüzes pokollal riogathatták az embereket, de ma már a keresztény egyházak arra hajlanak, hogy azt mondják, a kárhozat az Isten-nélküliség kínja." Sok egyház még ma is ezt tanítja, de a katolikusok és a protestánsok nagy része sem csak a középkorban hírdették ezt. Még ma is ezzel van a legtöbb ún. kereszténynek tele a feje. (Sok emberrel beszélgetünk) De mint az elõzõ válszomban kitértem rá, az "Istentõl elidegenedett állapot" sem bibliai tanítás, pont a lélek halandósága miatt. Egyébként teljesen mindegy, hogy képletes kínokról beszélünk, vagy valóságosakról, egyik sem egy SZERETÕ Isten eljárása lenne a gonoszok számára. "Sámuel szellemével" kapcsolatban pedig felmerül a kérdés, hogy vajon akkor Te kinek hiszel? Sátánnak és démonainak, vagy a bibliának?! Azt írtad, hogy a saját véleményemet írtam, és nem érveltem bibliaversekkel. De érveltem: (Préd 9:5, 6, 10) (Ez 18:4, 20) (Zsolt 146:4) (Ézs 26:14) Vagy a Prédikátór 3:18-20: "Azt mondtam én a szívemben az emberek fiairól, hogy az igaz Isten különválasztja õket, hogy meglássák, õk maguk is az állatokhoz hasonlók. Mert az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlõ végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság. Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza. Ki ismeri az emberek fiainak szellemét (itt a Károli ezt mondja: 'vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét), hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?" Ezeket figyelembe véve, hogy is van ez a "szellemidézés"??? De pl. ezzel is foglalkozni kéne: 1Korintusz 15:50–56
"Minden általad felhozott részre válaszoltam, az elváltozásra most nem, mert arról már írtam elõbb." Írtál! Olyan butaságot, amirõl minden logikát csak elemi szinten is ismerõ ember (mint én) elsõ pilanatra látja, hogy az nem cáfolat. Azért kell cáfolnod, mert ez a vita lényege. A téma a lélek halhatatlansága. Ennek bizonyítékául idéztem a Bibliából. Ezt az idézetet te azóta sem tudod megcáfolni. Amíg ez a cáfolat nincs meg, hiába jössz 1000 másik igehellyel, nem kell vele foglalkoznom, a tanításod nem egyéb emberi hazugságnál!
Kedves 15:08-as: Már elnézést, de nem veszed észre, hogy az egész Biblia cáfol téged? A levelezõtársad legalább töri magát, hogy a bibliából hozzon fel érveket a szóban forgó kérdésre, és meg kell mondjam akármennyire Jehovás is, logikus amit ír. Nem lehet egyszerû átlátni egy ekkora könyvet, és nem is hittem volna, hogy lehetséges egy ilyen témát ennyire következetesen végigvinni rajta. De úgy látszik mégiscsak egy dolgot írnak errõl a bibliában. Te sorra kihagyod azokat az igehelyeket, melyek kellemetlenek számodra. Amit csinálsz, így már csak okoskodás.
Kedves 17:11-es! Nem, nem veszem észre, hogy a Biblia cáfolná a lélek halhatatlanságát. Én talán nem a Bibliából hoztam érveket??? Sorold fel, kérlek, mely igehelyeket hagytam ki! Akárki is írta a választ a Tábor-hegyi jelenetre, köszönöm! Ez valóban egy értelmes érvelés, még ha meggyõzõdésem szerint hibás is. Mert 1. A szövegkörnyezetbõl nem bizonyítható, hogy pusztán látomás lett volna. (Amikor Péter az Apostolok Cselekedeteiben leírja, hogy látomásában az Úr megtisztított minden ételt, világosan mondja, hogy elragadtatásban volt). 2. Mind Károli, mind a SZIT katolikus fordítása úgy adja vissza Mt. 17.9-et: "És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támadt az Embrenek fia a halálból." Tehát nem a látomást, hanem amit saját szemükkel láttak. Mt. 10.28. ide vonatkozó részében ennyi áll:"És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; ..." Mindenféle hozzátoldás nélkül. Tehát nem azt mondja, hogy: akik a feltámadás reményében haltok meg, ne féljetek ... Leszûkítés, és korlátozás nélkül mindenkinek mondja, hogy akik a testet megölik, NEM ölhetik meg a lelket! "hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." Itt pedig azokra az emberekre utal Jézus, akik bûnre csábítva, a bûnben meghaltak testét és lelkét egyaránt elveszejtik, és/vagy magára a sátánra. És még csak véletlenül sem azt használja, hogy : aki mind a lelket, mind a testet megölheti! hanem azt, hogy "elvesztheti a gyehennában" Az is kitûnik Jézus szavaiból, hogy a lélek és a test valóban 2 különálló valami. Tehát világosan megvan a fizikai test/halhatatlan lélek kettõse!
A pontos fordítás ez: (Máté 10:28) "És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában." (Új Világ fordítás) Vagyis "pusztításról" van szó. De nézz utána, meg van engedve, csak Te gyözheted meg önmagad! Mégegyszer az érthetõség kedvéért: "És ne ijedjetek meg azoktól, akik megölik a testet, de a lelket (jövõ élet reményét) nem tudják megölni; hanem inkább azt féljétek, aki a lelket (jövõ élet reményét) is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Emlékezz! Nem "betû szerint, hanem szellemmel" kell gondolkoznunk, hiszen a paragrafus-szerû Törvény már nem él.
A kérdező hozzászólása: Jézus arra figyelmeztette hallgatóit a Máté 10:28-ban, hogy azt féljék, aki „aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában”. Mit jelent ez? Figyeljük meg, hogy itt nem említi, hogy gyötörni fogják õket a gyehenna tüzében, hanem inkább azt mondja, hogy azt féljék, aki „el tudja pusztítani [õket] a gyehennában”. Jézus azzal, hogy a ’lélekre’ külön hivatkozik, itt azt hangsúlyozza, hogy Isten az ember minden életkilátását el tudja pusztítani; így tehát az ilyen ember számára nincs remény a feltámadásra. A „tüzes gyehennára” való utalások tehát ugyanazt jelentik, mint a Jelenések 21:8-ban leírt ’tüzes tó’, vagyis a pusztulást, „a második halált”.
Oké, meg fogom tenni holnap reggel, most megyek, mert éjszakás vagyok. Jóccakát!
Egyesek talán csak azért fognak feltámadni, hogy kimondják rájuk az ítéletet, és a második halálba küldjék õket? Mit jelentenek a János 5:28, 29 szavai? A versek ezt mondják: „mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az õ hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására, akik hitvány dolgokat cselekedtek, az ítélet feltámadására.” Jézus e szavait csak annak fényében lehet megérteni, amit késõbb Jánosnak jelentett ki látomásban. (Lásd: Jelenések 20:12,  13; az elõzõ oldalon van idézve.) Mindazok, akik korábban jót tettek, és mindazok, akik gonoszok voltak, „egyénenként a tetteik szerint” lesznek megítélve. Mely tetteik alapján? Ha azt állítanánk, hogy valakit a korábbi életében véghezvitt tettei alapján fognak megítélni, akkor ellentmondásba kerülnénk a Róma 6:7 szavaival: „aki meghalt, azt felmentették a bûne alól.” De ésszerûtlen is lenne csupán a megsemmisítésért feltámasztani valakit. Így a János 5:28, 29a-ban Jézus a feltámadásra utalt; a 29. vers további része pedig kifejezésre juttatja, hogy mit eredményez az emberek számára ez a feltámadás, miután emberi tökéletességre jutottak és megítéltettek. Kik lesznek a földön feltámadtak között? Ján 5:28, 29: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az õ hangját [Jézusét], és kijönnek.” (Az ’emléksíroknak’ fordított görög kifejezés nem a ta′phosz [sír, egyetlen temetkezési hely] vagy hai′dész [temetõ, az emberiség közös sírja] többes száma, hanem a mné·mei′on [emlékezés, emléksír] szó többes számú alakja részes esetben. Ez az elhunyt emlékezetben maradását hangsúlyozza. Nem azokét, akiknek az emléke a gyehennában megsemmisült, mert megbocsáthatatlan bûnük volt, hanem olyanokról van itt szó, akikrõl Isten megemlékezik, és akiket feltámaszt az örök élet lehetõségével (Mal 3:16; Máté 10:28; Márk 3:29; Héb 10:26). Csel 24:15: „reménykedem az Istenben . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak.” (Azok is feltámadnak, akik Isten igazságos útjaival összhangban éltek, és azok is, akik tudatlanságukban igazságtalanul viselkedtek. A Biblia nem ad választ minden kérdésünkre azzal kapcsolatban, hogy bizonyos elhunyt személyek feltámadnak-e. De biztosak lehetünk abban, hogy Isten, aki ismer minden tényt, pártatlanul fog eljárni. Igazságossága irgalmasságot is magában foglal, amely nem hagyja figyelmen kívül igazságos irányadó mértékeit. Vesd össze: 1Mózes 18:25.) Jel 20:13, 14: „a tenger kiadta a benne levõ halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levõ halottakat, és megítélték õket egyénenként a tetteik szerint. A halált és a hádeszt pedig a tûz tavába vetették. Ez jelenti a második halált: a tûz tava.” (Azok tehát, akik Ádám bûne miatt haltak meg, fel fognak támadni, akár a tengerbe, akár a hádeszbe, azaz az elhunyt emberiség közös sírjába temették õket.)
Az elõzõ válaszomban belinkelt cikkbõl idéznék 2 szakaszt: "Az Õrtorony Társulat többek között azért is kritizálja a katolikus egyházat, hogy sokáig nem az eredeti nyelvekbõl, hanem a Vulgata régi latin fordítást fordították a nemzeti nyelvekre. De nem ugyanezt teszi az Õrtorony, amikor nem a héber és görög szöveget, hanem a NWT angol szövegét fordítja más nyelvekre?" "A Társulat az Elõszóban megígéri, hogy pontos, szószerinti fordítást ad az olvasó kezébe, és hogy ha valamit betold, azt zárójelbe teszi. A NWT 1950-es elsõ angol kiadásában a betoldások nem voltak zárójelbe téve. Emiatt sok kritika érte a Társulatot, így az 1984-es revideált angol kiadásban már szinte minden betoldást zárójelbe tett. A magyar kiadásokban azonban egy-két kivétellel minden betoldás zárójel nélkül, folyamatos szövegként jelenik meg."
Gondolom már azt megértetted, hogy "nem csak az igazak támadnak fel", mint ahogy írtad, mi sem hisszük. "Lesz feltámadása mind az igazaknak, mind az igazságtalanoknak" - mondja Biblia. Ha a gyehenna miatt nem is mindenki fog feltámadni (hiszen "aki a szentszellem ellen szándékosan vétkezik, annak nincs megbocsátás), de értelemszerûen nagyon sokan vannak, akik nem ismerhették meg Istent, így azok is fel fognak támadni. De ezt is írtam odafönt, csak figyelmesebben kellene olvasnod. A fordítással kapcsolatos kritikákat már olvastam, mindenesetre nagyon naívnak kellene lenned, ha azt feltételeznéd, hogy nem vagyok elég kritikus ezekkel kapcsolatban. Sõt általában állítom, hogy Jehova Tanúinál kritikusabb embereket nehezen találsz. Tudod mennyi ilyennel találkozunk naponta? Az, ahogy veled folyik ez a vita, tipikus példája annak, amit módszerként alkalmaztak azon a weboldalon is. Sok a féligazság, ferdítés, torzítás, belemagyarázás, a teljes Írás figyelmen kívül hagyása, meg az egyenes hazugság és így persze még megygõzõ is tud lenni az érvelés. A féligazságoknál pedig félrevezetõbb, ártalmasabb nem kell, ezt Te is tudhatod. Mi itt még ebben az egyetlen egy kérdésben sem tudunk megállapodni, hogy mi, vagy ki a lélek, holott ha mindannyian a bibliára támaszkodnánk csak, és nem hagynánk, hogy a hagyományok elhomályosítsák értelmünket, biztos többre mennénk! Most mond meg nekem, de Õszintén, hogy Te nem tartod furcsának azt, miszerint a lélekhalhatatlanság és a háromság kifejezések sem találhatók meg a Bibliának sokszáz oldalai közül, egyiken sem, mégis rámagyarázzák? Mert bár mondhatod, hogy a lélekhalhatatlanságot, mint kifejezést nem lehet ugyan megtalálni, de attól még benne lehet, de ugyanez a helyzet a háromsággal is! Ellenben mindkettõrõl tudjuk, és szinte minden vallástörténész, kutató elismeri, hogy a görög eredete letagadhatatlan, és a Szentírásban egyik sem található meg! Errõl rengeteg irodalmi forrást tudok felhozni bizonyítéknak, és az a megdöbbentõ, hogy mind egyfelé mutat. A korai egyházatyák írásai is kiváló bizonyítékok, hiszen ezek a filozófiák bizonyíthatóan csak a második sz.-tól jelentek meg az írásaikban. Kezdve Jusztinnal, aki még sok-sok mindent úgy tartott, ahogy az elsõ századiak, de az utána következõk egyre jobban belemélyedtek és elfogadták, beépítették a pogány filozófiákat a teológiájukba. Bizonyítható az is pl. hogy a második sz. második fele elõtt a háromság még kezdetleges formályában sem volt elfogadott náluk, de még utána is sokáig elismerték Jézus alárendeltségét! Nézz utána!
"Pedig egy részét már elismerted annak, amit errõl írtam. Ez már jó jel." Egyenlõre csak azt a, nem túl tisztességes próbálkozásodat szeretném határozottan visszautasítani, ami úgy állít be, mintha bármit is elismernék Jehova Tanúinak tévtanításából! Annyit ismertem el eddig is, és annyit ismerek el most is belõle, amit a keresztény egyházak tanítanak. A hozzászólásod érdemi részével (remélem) majd este tudok foglalkozni.
Szerintem nem neked kell eldöntened, hogy ki mit és miért pontoz le: "így a Biblia a lepontozás tárgya." Az, hogy valami következetesen van végigvíve, még nem biztosíték arra, hogy igaz is. Csak nyugodtan, az igazságot nem tudjátok elrejteni! Bizony nem is akarjuk!

Szerintetek, hogy helyes? Mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban? Mondom neked ma, velem leszel a Paradicsomban?

Legjobb válasz: Nekem is pont emiatt fura, mint amit az utolsó válaszoló írt. Miért pont és csak ebben az esetben tette oda a ma szócskát, mint hangsúly kifejezés? (Péterre reagálva)

Nekem is pont emiatt fura, mint amit az utolsó válaszoló írt. Miért pont és csak ebben az esetben tette oda a ma szócskát, mint hangsúly kifejezés? (Péterre reagálva)
Tisztában vagy vele, hogy hogyan helyes? Ez érdekes. 1. a görög szöveg nem használ vesszõt, így ez minimum kérdéses. 2. Jézus a Bibliában számtalanszor mondja: bizony, bizony mondom néktek.....ezzel mintegy hangsúlyozva, hogy fontos dolog következik. Viszont SOHA, EGYETLEN EGYSZER SEM mondja azt más helyeken, hogy "bizony, bizony mondom néked ma...." Ennek értelme sincs. Ma ezt mondom, holnap mást? Ha csak egyetlen ilyen hely lenne, akkor el lehetne gondolkodni, nem nektek van-e igazatok. De nincs. A másikra meg vagy harminc példa van.
Szia! Elég egyértelmû, mivel Jézus aznap nem volt a paradicsomban. János evangéliumában 3 nappal késõbb Jézus feltámadása napján ezt mondta: "Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz" (Jn 20, 17). Az eredeti görög szövegben nincsenek írásjelek, viszont akkoriban gyakori volt, hogy valaminek a megerõsítéseképpen kifejezték azt, hogy aznap tették az ígéretet. Üdv. Péter
Mindkettõ helyes, csak mást jelent.
Attól függ, mit hangsúlyozol.
A kérdező hozzászólása: De most komolyan ennek se füle se farka. Te ezt így elhiszed? Az igazság az logikus. Valamint ez a gonosztevõ bizonyára zsidó volt, ezért nem kellett neki megmagyarázni, hogy mi az a Paradicsom. Ismerte azt a reménységet, hogy az eljövendõ világban az emberek majd örökké élnek a földön. Wilhelm Michaelis professzor ezt a verset így fordítja: „Valóban már ma biztosítékát adom neked: (egy nap) együtt leszel velem a paradicsomban.”
Bizony, bizony mondom néktek: Egyszer valaki megszámolhatná már, hogy hányszor lettek lefutva ezek a körök a JT szervezet tanításaival kapcsolatban. Hogy a számolgatásnak milyen haszna lenne? Kb. annyi, mint a vitáknak, azaz semmi: ha valaki nem _akarja_ megérteni, az nem is fogja... Mintha Pál is azt mondta volna, hogy kerüljük a hasztalan vitatkozásokat... Ja, és mikor is mondom én ezt? Szerintem elég világos, hogy MA, ezért ezt nem kell külön kihangsúlyoznom. Sõt, mindenki mindig egy adott jelenidejû pillanatban mond bármit is; nem kell ebbe semmit belemagyarázni. Ha Jézus azt mondta, hogy a lator még aznap vele lesz, akkor az úgy is történt; akár tudunk erre ésszerû magyarázatot, akár nem. Tudomásom szerint a Biblia sehol nem ír az ész mindenhatóságáról, sem arról, hogy mindig mindent ésszel kellene megértenünk. Röviden ennyi, sem idõm, sem kedvem nincs most bõvebben kifejteni.
Off: Szervusz Berta.Elõzõ vagyok, és ráadásul Freya. Majd írok privit este.
Szerintem az a nem normális, aki azt állítja, hogy tudja mi az igazság. Ez hit könyörgöm! Ezt nem tudod, hanem hiszed. Láttad Jézust? Nem. Ott voltál, mikor a Bibliát írták? Nem. Szóval kedves kérdezõ nem tudom, hogy milyen állásponton vagy, mert mindig csak odáig jutottam az olvasásban, hogy én TUDOM, ti meg NEM TUDJÁTOK. Te sem tudod, én sem tudom, egyedül Isten tudja, mi meg hisszük.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó. Aki a Bibliát tanulmányozza, annak nem hinnie kell csak, hanem bizonyítékokon alapulnak azok a gondolatok, hogy ebben és ebben a témában mi az igazság
Leírnál egy-két bizonyítékot? Hátha sikerül közelebb hoznom Istent egy nem hívõ ismerõsömnek. Komolyan kérdezem.
A kérdező hozzászólása: Milyen témával kapcsolatos tényekre gondolsz?
Bármi, amire gondoltál, mikor az elõzõ kommentedet írtad.
Én már egyszer leírtam hogy a menny és a pokol az az állapot, amiben a lelked van, amikor meghalsz. A menny és a pokol nem hely, ergó, sem Jézus sem a lator nem "odakerült" hanem abba az állapotba került. A szétválasztás modern dolog. Az ókori zsidóknál a halottak lelke a túlvilágon volt (seol) az arra érdemeseké az Ábrahám kebelén. Azaz: minden lélek a "túlvilágra" kerül, de aszerint, amilyen állapotban van. A lator azzal, hogy Jézusban bízott, a lelkét felemelte ebbe az állapotba. Jézus a pokolban lévõ lelkeknek prédikált, de õbenne a mennyek országa végig ott volt, ahogyan itt a földön is. Akinek van füle a hallásra, hallja.
A kérdező hozzászólása: Jézus mit akart ezzel annyira hangsúlyozni? Azt, hogy õ bizony ezt azon a napon megígérte ennek a személynek és be fogja tartani. Mert tényleg csak logikával kell végiggondolni a Lukács 23: 43-at. Jézus 3 napig halott volt, a Károli érdekes, hogy úgy írja, hogy Jézus 3 napig a pokolban volt(am ezen is érdekes elgondolkozni, hogy ez hogyhogy, bár erre is megvan a valós válasz, de gondolom azt sem fogadnátok el). Tehát nem helyes az, hogy: mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban. Mert ha ez így lenne, akkor Jézusnak tartania kellett volna a szavát, hogy még aznap, de nem lehetett, hogyha még õ maga is a sírban, a pokolban volt. Csak hagyjátok, hogy a józan ész megfelelõ irányba formáljon titeket
Szia! Mivel az eredeti görög szövegben nincs vesszõ, így ezzel az Igével bárki tudja igazolni majdnem a lélek halhatatlanságát. De csak majdnem. Mivel a Biblia egyértelmûen a feltámadásról tanít, és nem a lélek halhatatlanságáról, így a második lehetõség a helyes. A (Luk 23, 42)-ben egyébként is említi a Lator Jézus második eljövetelét, tehát tudta õ is, hogy nem közvetlenül a halála után fog üdvösségre jutni.
A kérdező hozzászólása: Értem, köszönöm a válaszokat. Am én tisztában vagyok azzal, hogy hogyan helyes. Csak kíváncsi voltam arra, hogy hányan vannak akik tévesen úgy gondolják, hogy Jézus azt mondta, hogy az a személy még aznap vele lesz
Lehet, hogy én nem értem a kérdés lényegét, de nem értem, hogy ennek miért van akkora jelentõsége. Miért nem mindegy, hogy ma mondja, vagy hogy ma lesznek ott?
Úgy értem, hogy Jézus halálával már akkor megváltotta, szóval mehetett a Paradicsomban. Istennek meg ugye nem akadály ilyesmi, hogy most nem lehet ott, mert épp a Földön van, hiszen nem a mi dimenzióinkon belül létezik. Ha ezt vesszük alapul, mindegy, hogy hol a vesszõ, mert mindkettõ igaz. Vagy nem jó az eszmefuttatás?
A te eszmefuttatásoddal nincs baj, de mivel a JT-k szerint az embernek nincs halhatatlan lelke, a lator nem lehetett a paradicsomban sem aznap sem késõbb. Majd a feltámadáskor a földi paradicsomban lézenghet a Jehova tanúi között.
Mi? Ezt nem értem. Miért ne lenne az embernek hallhatatlan lelke? Hát nem az van a Bibliában, hogy majd a Mennyek országában így meg úgy, meg hogy lehet odajutni, meg mit készített nekünk az Isten?
Hah, el vagy maradva! De a kérdezõ majd úgyis elmeséli a maga verzióját. Én inkább nem megyek bele.
A kérdező hozzászólása: Kedves válaszolók, nem akarlak én titeket semmirõl sem meggyõzni. Biztos vagyok benne, hogy mi az igazság ebben a kérdésben. Csak arra voltam kíváncsi, hogy aki elolvassa ezt a kérdés és a valóságot ezzel kapcsolatban, akkor az a személy engedni fogja-e, hogy a józan ész és logikus gondolkodás meggyõzze. De látom a régi helytelen hagyományok még mindig erõsebnek bizonyulnak.
Kedves Kérdezõ, nem válaszoltál a kérdésemre, (illetve az általad létezõnek tartott bizonyítékokat nem írtad le) hanem reklámot csináltál a közösségednek. A 21. válaszolóval kell, hogy egyet értsek. Ismerem a szervezeteteket, konkrétumokról ritkán tudtok beszélni, mint a fenti ábra is mutatja. De elhiszem, hogy õszinte Isten hívõk vagytok, viszont rajtatok kívül is léteznek õszinte Isten hívõk.

Ma van az exem névnapja. Nem váltunk el tul szépen, a saját hibájából, de én irni szeretnék neki ma, hogy még véletlen se tudjon elfelejteni. Mit irjak neki? nem akarok bunkó lenni, csak hatásos.

Nagyon normálisan szakítottam vele, szerintem más se csinálta volna szebben, nem akartam megbántani, pedig ? már számtalanszor megtette.. aztán mint egy sért?dött kisfiu még köszönni sem akart nekem, két év járás után.. aztán már uj bn?je van.. igen könnyen tullépett:(

Legjobb válasz: Küldj neki inkább mms-t :) Egy kép hatásosabb ezer szónál... A kép tartalmát meg találd ki :) Vajon mi fájna neki a legjobban? :)

Küldj neki inkább mms-t :) Egy kép hatásosabb ezer szónál... A kép tartalmát meg találd ki :) Vajon mi fájna neki a legjobban? :)
Szerintem ez már nem normális!Én levinném az ügyeletre!Nehogy tényleg valami szövõdménye legyen!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszod!!De semmi más baja nincs , jó kedvû nem fáj semmije, ezért nem értem mi lehet a baja.Amúgy holnap viszem az orvoshoz.
A bárányhimlõ általában nem egy súlyos betegség (persze elõfordulhatnak szövõdmények), viszont nagyon helyrevágja az immunrendszert. Utána csak úgy jönnek sorba a különbözõ vírusos betegségek. Úgyhogy immunerõsítés ezerrel javasolt ilyenkor. Jobbulást a kicsinek.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ mindenkinek!!Doktornõ is azt mondta ez nem lehet a himlõ miatt , valamit elkapott, vettek vért tõle plusz egy adag infúziót is kapott, mivel 39.2 volt a láza éjszaka és reggel egyszer hányt.A vizeletben +++ genny volt, majd holnap eldõllik minden ha az eredmények meglesznek.

Aki június végére van kiírva, hogy érzi magát? Nekem ma elég sokszor fájdogált a hasam alja, mintha meg akarna jönni. Ez normális 31 hetes korban?

Legjobb válasz: SZia én Júni17re vagyok kiírva nekem erõs fájdalmaim voltak ma.Valószínû a Jósló fájások.De elmúlt!Pihenj sokat! 33heteske

SZia én Júni17re vagyok kiírva nekem erõs fájdalmaim voltak ma.Valószínû a Jósló fájások.De elmúlt!Pihenj sokat! 33heteske
Szia!En is 33 hetes vagyok es nekem is vannak mensi szeru gorcsok de par perc alatt elmulik.Ez meg nem joslo ne aggodj.Csak keszul a mehed a szulesre.A joslo az sokkal erosebb lesz.Nekem meg nincs de ne is legyen.Meg raer a torpe.:) Boldog babavarast es konnyu szulest!:)
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat és a nyugtatást. Utolsó válaszoló: felhívom akkor a dokimat és rákérdezek, remélem nincs gond, még korai lenne, hogy jöjjön a kismanó!!! jó babavárást, könnyû szülést mindenkinek!
A kérdező hozzászólása: Szia, akkor nincs gond csak jósló fájások, de nem korai az még? Próbálok pihenni amennyit tudok 22 hós kislányom mellett. vele nem éreztem ilyet ezért aggódom. További kellemes baba várást és könnyû szülést. Én 28-ra vagyok kiírva.
Én is 28-ravagyok kiírva.Nekem is vannak ilyen fájásaim.A védõnõm szerint ezek jóslok, bár korán jöttek.A dokim is felhívtam a magneb6-ot 3*2 vel szedem, pihenek és mégis elõfordul, így már attól félek hogy be kell feküdnöm.A dokim is ezt mondta.Pihenj sokat. Ha van magándokid mond el neki is.

Aludt ma a babátok? Nekem ma egész nap aludt 1, 5 órát.3 hónapos múlt!

Legjobb válasz: Igen, az enyém elég sokat. 4hós múlt

Igen, az enyém elég sokat. 4hós múlt
Annyit aludt amennyit máskor is szokott, délelõtt ált. fent van esetleg egy órát alszik, ma nem aludt de megbolygattam mentünk a dédihez, délután négy órát szokott most alszik már 3 és fél órája utána ha felkel minden valószínûség szerint 8-fél 9-ig fent lesz aztán hajnalig alszik(5-6ig)de ez mindig így van ma sem volt eddig másként.12 hetes múlt csütörtökön.
Enyim is aludt déltõl, fél 5-ig, most 5 hós
Igen ezzel mi is így voltunk de, már alszik.....:)
kisfiam is egész nap aludt volna a kis drága. az ilyen idõben egész nap álmos.
kisfiam most lesz hat hónapos, ma egész nap nem akart aludni. du fél négykor aludt el a babakocsiba hatig. most meg már egy órája megint alszik

Másnak is ennyire nyűgös ma a babája? Egész nap elviselhetetlenül ordít, nyöszörög, nyavicskól. Semmi sem jó neki.

Legjobb válasz: Azt én lánykám tegnapelõtt és tegnap volt nehéz eset, ma meglepõen jó kislány.

Azt én lánykám tegnapelõtt és tegnap volt nehéz eset, ma meglepõen jó kislány.
Az én lányom is kitartóan feszegeti ma a határokat... pedig kivételesen aludt is délután, de mégis. Ezek szerint lehet, hogy nyafka nap van. :) (másfél éves)
Igen, ma is, és tegnap is. Remélem csak a közelgõ hidegfront miatt. Én is csinálhatok bármit, csak ordít. De most szerencsére alszik már 2 órája, szegényke nagyon kifáradt és leizzadt a sok üvöltéstõl.
Nálunk az esti elalvással vannak gondok, mióta meleg van. Holnap kis lehûlés várható, lehet, h ezt érzi.
Szia! Enyém is nyûgös, de én is az vagyok, ráadásul hajnali 3 óta majdnem szétszakad a fejem, annyira fáj.
Nálunk is akkor van nyugi ha alszik, amúgy nyüszög, bizti a melegtõl és a közelgõ fronttól van. Mi is nehezen viseljük, szerintem õk így fejezik ki.
Az enyém nem nyügi pedig jön a hidegfront, amikor aztán tényleg elviselhetettlen szokott lenni.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!