Találatok a következő kifejezésre: Nehany honapja gondolkodom (1 db)

Nehany honapja rengeteget gondolkodom a nosulesen. Az igazat megvallva allandoan ezen jar az eszem. Tullihegem-e a hazasodast?

alaposan megfontoljak, latolgatjak, vagy csak ugy fejestugranak bele?

Legjobb válasz: Üdv! Én annó ugyanebben a helyzetben megkérdeztem az édesapámat, hogy honnan tudja a férfi, hogy itt van az ideje megkérni a szeretett nõ kezét? Válasza kicsit tautologikusra sikerült, és elsõ hallásra úgy is tûnik, hogy nem tartalmazott plusz információt, mert ezt mondta: "Fiam, amikor ott leszel, egyszerûen csak TUDOD és kész." De ez nekem válasz volt. Amikor kialakult bennem az, hogy "Ezt a lányt én egyszerûen nem szalaszthatom el" :) akkor megkértem a kezét, és nem is bántam meg. Tehát ha így gondolkozol, szerintem jó úton haladsz. (Én mindenképp sokat imádkoznék az ügyön a helyedben, megkérve Istent, hogy segítsen bölcsen, az Õ akarata szerint dönteni, de ha te nem vagy hívõ, akkor ez nem játszik be. Ha viszont igen, akkor ezen felül ajánlom Pálhegyi Ferenc: Keresztyén házasság c. könyvét, amit egy hívõ pszichológus írt, és szerintem zseniális a házasságra való tudatos készüléshez, ezt szoktam ajándékozni nõsülésre készülõ barátaimnak) Mindenképp jónak tartom, hogy rengeteget gondolkozol, és komolyan megfontolod a döntést. Van több olyan ismerõsöm is, aki kizárólag a lila köd hatása alatt döntött, és nem mind sikerült jól. Természetesen kell a vonzalom is, de szerintem úgy gondolkozz, hogy egy életre szóló szövetséget készülsz megkötni a szeretett lánnyal. Egészségben-betegségben, jóban-rosszban, próbák között. Ha tudtok beszélgetni, és hasonló a gondolkozásotok, és vállalod, hogy ezt a személyt akkor is szeretni fogod, amikor a hormonok zúgása kicsit halkabb, ha felvállalod õt teljes mértékben, a múltját, a jelenét, a családját, egész valóját, akkor kérd meg a kezét. Hát remélem, hogy volt ebben a sok mindenben, amit írtam, számodra hasznos információ. Gyuri

Üdv! Én annó ugyanebben a helyzetben megkérdeztem az édesapámat, hogy honnan tudja a férfi, hogy itt van az ideje megkérni a szeretett nõ kezét? Válasza kicsit tautologikusra sikerült, és elsõ hallásra úgy is tûnik, hogy nem tartalmazott plusz információt, mert ezt mondta: "Fiam, amikor ott leszel, egyszerûen csak TUDOD és kész." De ez nekem válasz volt. Amikor kialakult bennem az, hogy "Ezt a lányt én egyszerûen nem szalaszthatom el" :) akkor megkértem a kezét, és nem is bántam meg. Tehát ha így gondolkozol, szerintem jó úton haladsz. (Én mindenképp sokat imádkoznék az ügyön a helyedben, megkérve Istent, hogy segítsen bölcsen, az Õ akarata szerint dönteni, de ha te nem vagy hívõ, akkor ez nem játszik be. Ha viszont igen, akkor ezen felül ajánlom Pálhegyi Ferenc: Keresztyén házasság c. könyvét, amit egy hívõ pszichológus írt, és szerintem zseniális a házasságra való tudatos készüléshez, ezt szoktam ajándékozni nõsülésre készülõ barátaimnak) Mindenképp jónak tartom, hogy rengeteget gondolkozol, és komolyan megfontolod a döntést. Van több olyan ismerõsöm is, aki kizárólag a lila köd hatása alatt döntött, és nem mind sikerült jól. Természetesen kell a vonzalom is, de szerintem úgy gondolkozz, hogy egy életre szóló szövetséget készülsz megkötni a szeretett lánnyal. Egészségben-betegségben, jóban-rosszban, próbák között. Ha tudtok beszélgetni, és hasonló a gondolkozásotok, és vállalod, hogy ezt a személyt akkor is szeretni fogod, amikor a hormonok zúgása kicsit halkabb, ha felvállalod õt teljes mértékben, a múltját, a jelenét, a családját, egész valóját, akkor kérd meg a kezét. Hát remélem, hogy volt ebben a sok mindenben, amit írtam, számodra hasznos információ. Gyuri
"szornyen hangzik, de mi van, ha nehany ev mulva valamelyikunk meggondolja magat, neadjisten megbanja, hogy a masikhoz kototte az eletet?!" Én írtam ez elsõ választ. Mivel írtad, hogy valamennyire hiszel, én errõl az oldalról közelítenék, remélem baj. Végülis mindenkinek a véleményét kérdezted, az enyémet nagyon meghatározza a hit. Szóval szerintem az a lényeges kérdés, hogy mire alapozod azt a házasságot? - ha az anyagiakra, akkor szûkös idõkben fog könnyen borulni - ha a szerelem érzésére, akkor az elsõ lángolások elmúltával fog könnyen borulni - ha az õ jellemére, vagy a te személyiségedre, ezek sem olyan dolgok, amik ne változhatnának - ha CSAK arra, hogy "elválni nem szabad", akkor is elõfordulhat, hogy egy papíron létezõ házasságban, egy fedél alatt laktok, de egymástól elhidegülve Bármilyen emberi körülmény változik és múlandó. (Egymásba nagyon szerelmes, vonzó, okos, intelligens, gazdag, kedves, egészséges, stb. elvileg teljesen ideális körülményekkel rendelkezõ sztárok házassága megy tönkre nap, mint nap.) Az egyetlen, aki nem változik, hanem évezredek elteltével is ugyanaz marad, az Isten. Én személy szerint rá alapoztam a házasságomat, és ezért vagyok biztos abban, hogy egy életen át ki fog tartani. Nem azért, mintha akár én, vagy akár a feleségem bármiben jobbak lennénk bárki másnál, mert nem vagyunk. Hanem azért, mert Isten megtartja az ígéreteit. Máté evangéliuma 7. részének 24-25. versében hangzik el a következõ, feltételhez kötött ígéret: "Aki tehát hallja tõlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kõsziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidõltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kõsziklára volt alapozva." Tehát azoknak szól ez az ígéret, akik HALLJÁK Isten beszédét, tehát odafigyelnek arra, hogy mit mond, és CSELEKSZIK is, tehát aszerint is élnek, nem csak beszélnek róla. Azok kezében viszont akik így tesznek, van egy aláírt papír Istentõl, hogy tartós és boldog lesz a házasságuk. A környezetemben ezt látom is igazolódni. (Persze csak emiatt senki ne legyen hívõvé, hanem akkor, ha egyébként is komolyan gondolja.)
Érdemes alaposan megfontolni! Nõként nagyon becsüllek hogy vannak még ilyen férfiak! Mióta vagytok együtt a pároddal?
Szerintem a párod már nagyon várja, hogy megkérd a kezét, mert 3 év hosszú idõ! Ez minden nõ álma...:) Ne legyél bizonytalan a dologban, mert az elmúlt évek során gondolom megismerted a párod negatív tulajdonságait is és nem veszel zsákbamacskát ha összeházasodtok! Sok boldogságot!
1. és 2. válaszadónak köszönöm így ismeretlenül is a megerõsítést 2 hét múlva lesz az esküvõnk és bár egyikõnk sem bizonytalan de jólesõ érzéssel olvastam soraidat, remélem a kérdésfeltevõnek is segítettél.
A kérdező hozzászólása: :D koszi
Szia, én adtam az elsõ és a második választ. Én is szorítok neked!
A kérdező hozzászólása: igazad lehet :) szereztem gyurut is, nyelbeutom a dolgot :D koszi a segitseget
Nem mondtam, hogy a kettõ (a hit és a tevés) kizárja egymást.
A kérdező hozzászólása: lassan 3 eve. ezert nem hiszem, hogy a sokat emlitett "kezdeti fellangolas" szulte volna bennem a hazassag otletet. az istenre tamaszkodas kisse szentimentalis nekem. szeretnem persze, ha az egesz isten altal megszentelt lenne, de hogy csakis obenne bizzak, az nekem sok. en a masikban bizok s magam szeretnek tenni azert, hogy a legmegfelelobben fenntarthato legyen ez a "szovetseg". szerintem egy hazassagert leginkabb TENNI kell, a hit nem eleg.
jav.: remélem nem baj*
A kérdező hozzászólása: valamennyire en is vallasos vagyok (na azert nem bugottul vagy ilyesmi;) s pont ezert egyszeri alkalomnak gondolom a hazasodast (a valas szerintem elfogadhatatlan). igy aztan nem kapkodhatok, hiszen megiscsak a hatralevo eletemrol van szo (jo esetben a tulvilagirol is). annyi "talan" meg "lehet" kavarog bennem a jovovel kapcsolatban, hogy, habar nagyon szeretem a lanyt s biztosan tudom, hogy is szeret, megis valamiert bizonytalan vagyok. szornyen hangzik, de mi van, ha nehany ev mulva valamelyikunk meggondolja magat, neadjisten megbanja, hogy a masikhoz kototte az eletet?! (sajnos igy vannak a szuleim :(
Én meg a "nõ"-i válaszadó voltam!:) Majd írd meg hogy hogy fogadta a nagy kérdést!:) Drukkolok!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Ugye az nem szerelem, ha valakit úgy szerettem, hogy belsőleg nem is ismertem, nem tudtam róla semmit, de külsőleg oda voltam értem?

De ha ez nem szerelem, akkor miért voltam 2 évig oda érte? Ráadásul úgy, hogy havonta egyszer láttam, 2-szer beszéltünk csak, még akkor, amikor megtetszett, de utána soha.

Nem érdekel már ez a fiú egyáltalán, csak azt akarom tudni, hogy ez lehetett-e szerelem, vagy mi a franc volt ez?

4

Fiú lány barátság, what should I do?

üdv!
van egy olyan problémám, hogy még a nyár elején egyik jó barátomba beleesett egy kedves lány, de a barátom igazából csak kihasználta, és nem akart tőle semmi komolyat, szokásos sztori, a csaj pedig beleesett.. a csávó egy bunkó volt vele, stb
Én pedig végignéztem az egészet, közben jól megismerkedtem a csajjal, és idővel elég szimpatikus lett nekem, pedig elsőre észre se vettem igazából, külsőleg se vonzott, azóta eltelt jó pár hónap ugyebár... a barátom és a csaj már nem beszélnek, én pedig azóta elég jó barátja lettem a lánynak, mondhatni cseszettsokat dumálunk, és nagyon jól kijövünk, az ízlésünk meglepően egyezik, és szó mi szó kialakult közöttünk egy fajta kapcsolat, amit nem is tudom minek nevezhetnék, mivel tudunk féltékenyek is egymásra lenni, meg teljesen közömbösek is; bár a féltékenységünk lehet csak a hiúságunkból fakad, és úgy kezeljük egymást mintha barátok lennénk, persze a flörtök megvannak.
de mivel alapjában véve barátként néztünk egymásra a kezdetektől, ezért elég furcsa lenne ha ebből más lenne,
na most a problémám az, hogy a lány elmondta, hogy nem akar elveszíteni, mert már pár nap alatt is hiányzok neki
de ha picit is közeledek hozzá úgy, mint aki többet érez, akkor gyerekesen, vagy komolytalanul hárítja, és viccet csinál belőle, kb mintha zavarba jönne (pont ezért nem tudok hinni neki)
mert elmondása szerint, szeretné ha boldog lennék egy másik csajjal.. ami 50%ban hihető (csak a büszkeség beszél belőlem?)
Én nem igazán tudok rá barátként tekinteni, és amíg sokat beszélek vele, és találkozgatok vele, addig nem is tudok más lányra koncentrálni, kb mint tiltott gyümölcs effekt.. pedig igazából nem rá van szükségem(vagy nem vagyok biztos benne) mert már jó ideje magányosnak érzem magam, mert aki egy kicsit is látott bennem valamit, azokat lepattintottam az utóbbi időben, aki meg nem lát bennem semmit, azok után meg rohanok (szokásos)

a kérdés a következő, hogy az istenbe oldjam én ezt meg?
már egyszer megmondtam neki, hogy nem tudom barátként kezelni, mindig is többet akarok majd tőle, nem tudok egy lányt barátként kezelni, ő pedig a bőség zavarában( jól néz ki) és az éretlen személyiségével.. mérlegel, de nem tudja mire van szüksége, csak akar valamit, amiről ő sem tudja, hogy mi az.. (tipikus nő, má elnézést)

ha nem teszek semmit, akkor én nem jutok előlrébb, mert ami most van, azt hiába kéne értékelnem.. ha szinte szenvedek benne, akkor az nem jó
saját meglátásom szerint legjobb lenne ha önző lennék, és megszakítanám vele a kapcsolatot, és más csajokra pazarolnám az energiám, és az időm
mert ő valszeg biztos hogy talál olyan srácot magának, aki mellett nem lesz magányos, főleg mert még fiatalabb is, na meg mert nő ;>

köszi hogy végigolvastad, kritizálni ér, de azért ne küldjetek el a picshhhába :D elvileg szabad ide írnom unalmamba!

21F 18L

13

Miért cserébe áldoznád fel a párkapcsolatodat? Ha bármit kérhetnél!

Mondjuk, hogy éljen még egy elhunyt ismerősöd... Más most nem jut eszembe.

Feláldoznád-e egyáltalán valamiért a kapcsolatodat a pároddal? Nem kéne meghalnia, csak nem lehetnétek együtt, cserébe valamilyen kívánságért.

16

Hogyan legyek szerelmes?

Az történt, hogy meg ismertem egy helyes fiút. Rengeteget beszélgettünk, lelkitársammá vált. Találkozgattunk, és egyszer kétszer csókoloztunk. Nekem ennyi elég is lett volna, viszont ő szerelmes lett belém. Eléggé meggyötört a múltam, és annyit csalódtam, hogy nem is akartam férfit sem látni, viszont valamiért ez a fiú vonzott, mégsem akartam komoly kapcsolatot, ám de ahogy telt múlt az idő választás elé kerültem: Kapcsolat avagy viszontlátás. Amúgy is tisztában voltam a ténnyel, hogy ez hosszú távon nem lesz jó, hogy barátok meg mégsem. Mondtam neki, hogy nem fog menni, és ekkor többet nem beszéltünk, úgy éreztem, hogy elveszítettem, iszonyatosan hiányzott és gondoltam egye fene megpróbálom. Ahogy az idő telt boldog voltam, és egy adott pillanatban még azok a pillangók is megjelentek, én meg azt éreztem, hogy szerelmes vagyok, senki másra nincs szükségem csak rá. Sajnos, és itt jön a bökkenő, napok óta úgy érzem, hogy még sem szeretem, szabadságra lenne szükségem, de az a baj, hogy ő meg nagyon szeret és sajnálnám feldúlni ezt az egészet, ráadásul ő az egyetlen, akiben megbízok. Túl fontos és szeretném ha szerelmes lehetnék belé. Segítség! Különben majdnem 3 évvel kisebb nálam, és lehetséges, hogy ez is zavar annak ellenére, hogy nem is mutatja. 19/L

2

Miért nem találnak hozzáillő párt maguknak az átlagos tulajdonságú középkorú férfiak ebben az országban?

Rengeteget olvasom mostanában a gyakorikérdéseket és gyakran tapasztalom, hogy rengeteg átlagos, intelligens középkorú férfi nem talál magának párt. A nők között is akad ilyen típus, de inkább csak elvétve. szerintetek ez hova vezethető vissza? Mi a jelenség valódi oka? Emiatt idővel ki fog halni a magyar kultúra teljesen, halálra van ítélve a magyar nép?

5

Ha már egyszer "annyira főnyeremény vagyok", miért nem visznek el?

Sok lány ezt mondta, akivel ismerkedtem, de aztán mindig találtak egy (szerintük) jobbat, aki mellesleg alázza őket, megcsalja, aztán hónapokkal később hozzám jönnek sírni, majd újból összeszednek egy olyan p*csöt, ha lenyugodtak...

Ennyire nem számít ma már a kedvesség? Tény, hogy nem vagyok egy talpraesett macsó, de az anyámasszony katonájától is messze állok.

11

Titeket ez nem zavarna?

A párotok képei alá kommentelgetne az exe, hogy milyen cuki, aranyos, stb... Miközben nem is tartják a kapcsolatot, állítólag...

2

Mi miatt csaltátok már meg a párotokat?

5

Nagy szerelem utáni új kapcsolatnál ez normális?

3 éve összejöttem egy sráccal, tényleg nagy volt a szerelem, az első szerelem, mindkettőnknek volt már előtte kapcsolata, de ez volt az amire azt lehet mondani, hogy szívből szerelmesen szerettük egymást, szóval értitek. Tökéletes volt ő nekem, és én neki, kívül/belül/mindenhogyan. Lassan egy éve már, hogy szétmentünk, sajnos nem volt más választásunk mivel elköltöztünk.

Most úgy tűnik összejövök egy sráccal, már volt néhány randink. Nagyon jól érzem magam vele, szeretek vele lenni, meg beszélgetni akár facen is, bár élőben jobb persze. Viszont amikor nem vagyok vele sokszor elfog az érzés, hogy én ezt nem akarom, és nem fog menni, a következő pillanatban meg már azt várom, hogy mikor találkozunk végre újra... Nagyon össze vagyok zavarodva. Félek attól, hogy nem lehetek újra szerelmes. Meg sem közelíti az előző barátomat, sem külsőre, sem belsőre. Más a belsője viszont pont ez tetszett meg benne és ezért kedvelem. Már ezelőtt is barátok voltunk. Normális hogy így össze vagyok zavarodva?

4

Hogy lehet megszivatni az ilyen idióta pasikat akik teszik a szépet és miután jól belezug a csaj kiderűl, hogy 2 éve barátnője van?

Elnèzèst tisztelet a kivètel,de milyen ember az ilyen?s a barátnõje is nenem lássa ezt?kitudja mèg hánnyal szórakózik,vagy max olyan vak mint èn :(

18

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!