Találatok a következő kifejezésre: Nagyon szigorúak szüleim, mit (3 db)

Nagyon szigorúak velem a szüleim, mit csinaljak?

17 éves csaj vagyok, 20 éves pasim van, már lassan 10 hónapja, nagyon imádjuk 1mást. Már bejar hozzam, ismeri szüleimet, rokonságot. Anyuék is kedvelték öt. De most nem tudom mi történt. A baratom focista, és mostanaban sok baleset történt vele. Utólag kiment neki a térde de ugy hogy meg kellett operálni. Mostmár minden ok, csak kicsit biceg meg. Anyuék mostanaban nagyon ellene vannak,de vele szemben nem mutatjak ki, folyton azt mondogassak hogy nem kell egy fiú mellett lekötnöm, meg h nagyon komolyan veszem öt, meg h fog ö engem eltartani, igy h ilyen fiatalon rossz a térde, stb... mar nagyon elegem van belöle, már annyiszor mondtam anyuéknak h ki tudja mi lesz, nem akarok férjhez menni.....De attol félek h ez a kapcsolatunk rovására fog menni. A baratom megért, mert szoktam neki erröl beszelni nagyvonalakban. Nem tudom miért, de már nem szeretem öt annyira mént régen, és ennek biztos h a szüleim az oka.Ha talalkozunk, akkor nem annyira bizsergek, mint annak idején szoktam. Mitöl lehet ez? Talan már mulik a szerelem? de ha belegondolok akkor nem tudom nélküle elképzelni az életem és nem birnam ki ha elveszitenem. Mit tegyek, birjam tovabb szüleim támadasat vagy szakitsak a pasival?

Legjobb válasz: Nem hiszem, hogy csak a szüleid támadásai miatt csökkent a barátod iránti érzelmed. Szerintem ha õ lenne a nagy Õ, akkor inkább erõsödne a szerelmed, a ragaszkodások a fiú iránt, ha valaki megpróbál ellene hangolni, vagy szétválasztani. Persze nem látok bele a kapcsolatotokba. Én azt mondanám a szüleimnek, hogy meghallgatom a véleményüket (egyszer!), de aztán hagyjanak békén, fogadják el a döntésemet.

Nem hiszem, hogy csak a szüleid támadásai miatt csökkent a barátod iránti érzelmed. Szerintem ha õ lenne a nagy Õ, akkor inkább erõsödne a szerelmed, a ragaszkodások a fiú iránt, ha valaki megpróbál ellene hangolni, vagy szétválasztani. Persze nem látok bele a kapcsolatotokba. Én azt mondanám a szüleimnek, hogy meghallgatom a véleményüket (egyszer!), de aztán hagyjanak békén, fogadják el a döntésemet.
Szerintem meg kell próbálnod összebékíteni õket. A nõk ehhez jobban értenek, mint a férfiak :-) Én megértem õket is, meg téged is. Féltenek téged, és a legjobbat szeretnék neked. De azért azt elmagyarázhatod nekik, hogy õk sem hagyták ott egymást az elsõ problémánál...
A kérdező hozzászólása: Ez tényleg jó ötlet, meg fogom nekik mondani, köszi. Amugy joban vannak, el tudnak beszélgetni.. Csak ha nincs velem, akkor mondják nekem h jobbat érdemlek. Pedig tényleg rendes srác, semmi cigi, alkohol, drog meg ilyenek, ma már olyan nehez ilyen fiút talalni. De én megtaláltam és megis ellene vannak. Anyu azt mondta h én dolgom h mit csinallok, de ne akarjam elrontani az életem.
Azt írod, már nem érzed a kezdeti bizsergést. Ez teljesen természetes, hiszen a szerelemért felelõs hormonok kezdenek lecsillapodni. Viszont tényleg lehet a szüleidnek is befolyása a dolgokra. Azt hiszem, hogy egyszerûen féltenek. Elõbb-utóbb megbékülnek, ha látják, hogy nem tudnak szétrobbantani titeket! :)
A tapasztalat azt mutatja, hogy a folyamatos rágicsálás amit a szüleid csinálnak igenis tönkreteheti a kapcsolatot. Akárhogyan is szeretnék mást mondani, de ez van. Két lehetõség közül választhatsz: Vagy a szüleidnek megmondod, hogy õt választottad és õt szereted, és ha nyünnyögnek, akkor egyértelmûen kiállsz a pasidért. Ekkor vagy megromlik a kapcsolatod a szüleiddel, vagy végül elfogadják a pasit. Rizikós. A másik opció, hogy elõbb-utóbb felõrlõdik a kapcsolatod. Ha ez így lesz, akkor a szüleid lám megmondtam pillantásokkal fognak rád meredni, mintha õk nem tehetnének a szakításról. Amit mindenképp mérlegelni kell, hogy van-e ez a kapcsolat olyan jó, örökké tartó stb, hogy esetlegesen összerúgd a családoddal a port. Vajon szülõknek a konkrét pasi nem tetszik, vagy egyszerûen csak megijedtek, hogy komolyra fordultak a dolgok, és jaj a pici lányukkal mi lesz. A lángoló szerelem kb 2 évig tart, mint azt írták fentebb, annak elmúlása semmit nem jelent. A sokéves házasok nem úgy szeretik egymást mint Rómeó és Júlia, de valami szeretetnek lennie kell. Szerintem 10 hónap körül még nincs itt az ideje ennek a váltásnak, de nem kizárt, hogy csak errõl van szó.

Nagyon szigorúak a szüleim, mit tegyek?

19 éves lány vagyok, anyukám 39, apukám 41 éves. Én vagyok a legnagyobb gyerekük.Nagyon sok bajom van a szüleimmel. Nem lehet velük semmir?l beszélni, (pasik, suli, bulik) . Ha elakarok menni valahová akkor minimum 1 héttel korábban szólnom kell, és hiába szólok apa bármikor mondhatja azt, hogy nem mehetek . 1 hónapja véletlenül kiderült, hogy smároltam egy fiúval. Erre anyáék nagyon kiakadtak, hogy hogy lehet, csak úgy smárolni valakivel. Mert az ? idejükben ez nem volt szokás. Közben ezzel a fiúval nagyon jóba lettem. Áthívott magához, filmet nézni, szerintem akkor ott is alszok. De anyaák tutira nem engednék. Discoba se nagyon akarnak elengedni, meg van otthon egy olyan"szabály", hogy hétf?t?l-csütörtökig minden este haza kell érnem fél 9re. Ez szerintem nem jó. Nem tudom, hogy mit?l féltenek, nem iszok, nem cigizek. Hogy tudnám, kicsit felpuhítani ?ket? Ne foglyanak ennyire szigorúan? Tudok vigyázni magamra. Köszi a válaszokat!

Legjobb válasz: Én majdnem 19 voltam,amikor elkerültem otthonról.A szüleid az enyémekhez képest enedékenyek.Én nem mehettem bulizni,suli után szinte egybõl haza stb.Az egyelen barátomat,akit bemutathattam fél év után ismerték meg...A férjemet akkor amikor már az ujjamon volt a gyûrûje,és akkor tudták meg azt is hogy már jó ideje együtt élünk,no meg hogy nagypapa és nagymama lesznek. Mai fejjel azt mondom,hogy jó volt,hogy ennyire fogtak,és sokmindent nem engdtek meg,mert egy felelõsségteljes felnõtt lettem,aki igenis megtanulta,hogy milyen az,amikor ki kell fizetni a számlákat stb. A te esetedre azt mondanám,hogy vagy viseld el,és próbálj meg hamar saját lábra állni.Vagy legalább hajlandóságot mutatni ilyenre.Akkor sokkal jobban fognak õk is engedni.Lássák,hogy nem csak beszélsz a felnövésrõl hanem teszed is. Vagy próbálj meg beszélni velük errõl,de ha olyanok ah gondolom ennek nem lesz nagy sikere.

Én majdnem 19 voltam, amikor elkerültem otthonról.A szüleid az enyémekhez képest enedékenyek.Én nem mehettem bulizni, suli után szinte egybõl haza stb.Az egyelen barátomat, akit bemutathattam fél év után ismerték meg...A férjemet akkor amikor már az ujjamon volt a gyûrûje, és akkor tudták meg azt is hogy már jó ideje együtt élünk, no meg hogy nagypapa és nagymama lesznek. Mai fejjel azt mondom, hogy jó volt, hogy ennyire fogtak, és sokmindent nem engdtek meg, mert egy felelõsségteljes felnõtt lettem, aki igenis megtanulta, hogy milyen az, amikor ki kell fizetni a számlákat stb. A te esetedre azt mondanám, hogy vagy viseld el, és próbálj meg hamar saját lábra állni.Vagy legalább hajlandóságot mutatni ilyenre.Akkor sokkal jobban fognak õk is engedni.Lássák, hogy nem csak beszélsz a felnövésrõl hanem teszed is. Vagy próbálj meg beszélni velük errõl, de ha olyanok ah gondolom ennek nem lesz nagy sikere.
úúr isten én 17 vok de ezt nem birnám elviselni h 19 évesen ha smárolok akkor "kapok érte" most vagyok túl egy másfél éves kapcsin:S sztem beszélj velük...hogy ez a mai világban hogy is van:) sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat. fõiskolára járok, de nem lehettem koleszos, mert a suli csak 10 kmre van tõlünk. és a buszok pedig fél óránként járnak. sajnos középiskola 4.ben mikor sulit kellett választani anyáék nem engedtek el messzebbre, pedig szívesen mentem volna. elköltözni nem tudok, mert nem tudnám fizteni az albárletet. tavaly decemberben nagyon összevesztünk és eljöttem otthonról az egyik barátnõmhöz. de anya minden nap 3 sor hívott h nagyon hiányzok és menjek haza, meg szretnek . ezért kb 6 nap után haza költöztem. köszi a válaszaitokat!
Miért nem tanulsz tovább? Akkor lehetnél koliban vagy albérletben, egy másik városban, és csak hétvégén járnál haza, így meglenne az önllósodásod kezdete is anélkül, hogy bármi drasztikus lépést kéne tenned. Hidd el jobb annak, aki tanul még ilyenkor, azok a legszebb évek, nem hiába mondják. (Bár, én is dolgoztam a suli mellett is, de akkor is:)
Jó lennetudni, mennyire függsz tõlük. Mert ha még jó darabig tanulsz, akkor bizony valóban õk a fõnökök. De ezért a féltésért inkább hálás légy, ne menekülj elõle. Engem se engedtek a szüleim sehová, fõleg apu, de utólag azt mondom, teljesen igaza is volt. Semmirõl se maradtam le, igenis jó életem volt mellettük. Most pedig, hogy hamarosan nekem is megszületik az elsõ kisbabám, még inkább átérzem, mit miért is tettek. Nagyon finoman persze lehet manipulálni õket. A veszekedés, hiszti, "én akkor elköltözöm"-féle mondatok csak azt fogják bizonyítani, hogy igen gyerekvagy még, akire felügyelni kell. A tisztelettudás, az észérvek, a megbízhatóság az, amivel elérheted, hogy szabadabb légy. Én pl. mindig úgy csináltam, hogy ha azt mondták, 10-re haza kell érnek, zokszó nélkül mindig otthon voltam fél 10-re. Lassan megszokták, hogy bízhatnak bennem, elfogadom a szabályokat. Aztán amikor éjfélig mehettem, én hazamentem 11-re. Eljött az a nap is, amikor elfelejtették mondani, hogy hányra menjek haza, és én akkor is otthon voltam az esti film végére. Egy idõ után sokat lazultak is a szabályok, mert tudták, hogy lehet bízni bennem. Filmnézés után pedig ugyan miért kellene ott aludnod? Kísérjen haza a fiú idõben, ezzel õ is bizonyít a szüleid felé.
Ahogy már elõttem is írták, a szüleid egyszerûen képtelenek elhinni, hogy az õ kicsi lányuk bizony felnõtt. 19 évesen nagykorú vagy, jogilag azt csinálsz, amit akarsz. Persze ilyenkor szokott jönni a rizsa, hogy "amíg az én házamban élsz, és az én kenyeremet eszed...". Én pont ezek miatt a dolgok miatt költöztem el otthonról 18 évesen, és nem bántam meg! Egyénként ha azt mondod, anyukád 39 éves, te pedig 19, gyanítom, annyi idõsen esett veled teherbe, amennyi te most vagy. Még hogy akkoriban nem volt szokás a csók... Anyukám 17 évesen esett velem teherbe, de most, hogy 22 évesen az esküvõmre készülök, kijelentette, hogy szerinte mindez korai, és hogy túl fiatal vagyok. Erre megmondtam neki, hogy "neked 22 évesen volt egy négyéves gyereked, túl voltál egy házasságon és egy váláson. Szerintem AZ volt a korai, nem ez." Nézett nagyokat, aztán kinyögte, hogy végülis igazam van... Azt gondolom, hogy nagyfokú önállósodással (pl. elég, ha csak megszellõzteted, hogy lassan ideje elköltöznöd otthonról) és bátor kiállással sokat elérhetsz! :)
Szerintem ez türhetetlen. Semmire se kéne már engedélyt kérned 19 évesen. Nekem fél kilencre hazaérnem, sztem 13 évesen kellett utoljára. Szerintem, ha mindig ilyenek voltak, puhitani már semmivel se lehet õket, bár irhatsz nekik egy hosszú levelet, amiben leirod a vágyaidat, de ki tudja minek gondolnak utána. Ne hagyd, hogy beleronditsanak ebbe a kapcsolatodba is. Én a helyedben már rég elköltöztem volna, minél messzebbre!!! Ha látják, hogy megállsz a lábadon nélkülük is, talán megnyugszanak, évek múlva...
sose lesz férje saját gyereke, ha már egy csókért kap szerencsétlen, menekülj mert még 30 évesen is otthon fogsz savanyodni magányosan...mi az h nem engednek messzebre tanulni...19 éves vagy felnõtt.
nem is tudnád megbeszélni a szüleiddel, hogy ez neked így nem jó, vagy legalább vmi kompromisszumot kötni. Velem is nagyon szigorúak voltak, de 18 éves korom után már belátták, hogy annyira nem kéne. Talán a te szüleidnél tovább tart ez az állapot. Biztos nehéz elfogadniuk, hogy felnõtt a "kislányuk". Légy türelmes, és próbálj beszélni velük.
Nem akarlak megbántani, de a továbbtanulást magadnak intézted. Ha tudtad hogy ennyire problémás a kapcsolatotok, akkor miért nem választottál olyan sulit, ami jó messze van. Én kb. 200 km távolságban tanultam, albérletben. A közlekedés is tényleg vacak volt, így 4-5-6 hetente tudtam csak hazamenni. Az épp elég volt. Az természetes hogy anyukádnak hiányzol, de egyszer csak el kell hogy engedjen. Gondolj bele, ha férjhez mész meg saját gyereked lesz, akkor is örökké szaladsz haza ha hiányzol neki??

Tetettem műkörmöket 17 éves vagyok a szüleim nagyon szigorúak. és nemszóltam nekik és hazaállítottam. Nagyon idegesek rám. Mit tegyek? Leszedetni csak keddentudom. én magam leszedni nem.

orzasztó szigorúak a szüleim, és most nagyon NAGYON idegesek rám. és egy közel félmilliós utat szerveznek egyedül nekem erre ezt csinálom. mit tegyek hogy megpuhítsam ?ket?

Legjobb válasz: "közel félmilliós utat szerveznek egyedül nekem" --> o.O :O Húzd meg magad de nagyon...

"közel félmilliós utat szerveznek egyedül nekem" --> o.O :O Húzd meg magad de nagyon...
Minek rakattál mûkarmot, ha tudtad, hogy ezzel kihúzhatod náluk a gyufát? elõbb gondolkodni kellett volna, gondolkodni... a korodhoz képest egy meglehetõsen ostoba kis liba lehetsz. mivel puhítsd meg õket? ahogy az elsõ írta, húzd meg magad és kezdj el a korodnak megfelelõen viselkedni, nem pedig úgy, mint egy 13 éves.
reszeld le... most még kérj bocsánatot stb, menj külföldre, jövõre meg már úgyis azt csinálsz amit akarsz.. 18 évesen... addig csak bírsz várni.
De jó neked, mi meg nem tudjuk hogy vegyünk fel hitelt, hogy ne haljunk éhen és vissza tudjuk fizetni az elõzõeket... Nagyon húzd meg magad szerintem is, nem akkora áldozat lemondani ilyen kis dolgokról mint a mûköröm ha ilyen jól bánnak veled a szüleid. Bocs, de ezt simán elrontottad.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!