Találatok a következő kifejezésre: Nagyon szigorúak a szüleim, (8 db)

Nagyon szigorúak a szüleim, mit tegyek?

19 éves lány vagyok, anyukám 39, apukám 41 éves. Én vagyok a legnagyobb gyerekük.Nagyon sok bajom van a szüleimmel. Nem lehet velük semmir?l beszélni, (pasik, suli, bulik) . Ha elakarok menni valahová akkor minimum 1 héttel korábban szólnom kell, és hiába szólok apa bármikor mondhatja azt, hogy nem mehetek . 1 hónapja véletlenül kiderült, hogy smároltam egy fiúval. Erre anyáék nagyon kiakadtak, hogy hogy lehet, csak úgy smárolni valakivel. Mert az ? idejükben ez nem volt szokás. Közben ezzel a fiúval nagyon jóba lettem. Áthívott magához, filmet nézni, szerintem akkor ott is alszok. De anyaák tutira nem engednék. Discoba se nagyon akarnak elengedni, meg van otthon egy olyan"szabály", hogy hétf?t?l-csütörtökig minden este haza kell érnem fél 9re. Ez szerintem nem jó. Nem tudom, hogy mit?l féltenek, nem iszok, nem cigizek. Hogy tudnám, kicsit felpuhítani ?ket? Ne foglyanak ennyire szigorúan? Tudok vigyázni magamra. Köszi a válaszokat!

Legjobb válasz: Én majdnem 19 voltam,amikor elkerültem otthonról.A szüleid az enyémekhez képest enedékenyek.Én nem mehettem bulizni,suli után szinte egybõl haza stb.Az egyelen barátomat,akit bemutathattam fél év után ismerték meg...A férjemet akkor amikor már az ujjamon volt a gyûrûje,és akkor tudták meg azt is hogy már jó ideje együtt élünk,no meg hogy nagypapa és nagymama lesznek. Mai fejjel azt mondom,hogy jó volt,hogy ennyire fogtak,és sokmindent nem engdtek meg,mert egy felelõsségteljes felnõtt lettem,aki igenis megtanulta,hogy milyen az,amikor ki kell fizetni a számlákat stb. A te esetedre azt mondanám,hogy vagy viseld el,és próbálj meg hamar saját lábra állni.Vagy legalább hajlandóságot mutatni ilyenre.Akkor sokkal jobban fognak õk is engedni.Lássák,hogy nem csak beszélsz a felnövésrõl hanem teszed is. Vagy próbálj meg beszélni velük errõl,de ha olyanok ah gondolom ennek nem lesz nagy sikere.

Én majdnem 19 voltam, amikor elkerültem otthonról.A szüleid az enyémekhez képest enedékenyek.Én nem mehettem bulizni, suli után szinte egybõl haza stb.Az egyelen barátomat, akit bemutathattam fél év után ismerték meg...A férjemet akkor amikor már az ujjamon volt a gyûrûje, és akkor tudták meg azt is hogy már jó ideje együtt élünk, no meg hogy nagypapa és nagymama lesznek. Mai fejjel azt mondom, hogy jó volt, hogy ennyire fogtak, és sokmindent nem engdtek meg, mert egy felelõsségteljes felnõtt lettem, aki igenis megtanulta, hogy milyen az, amikor ki kell fizetni a számlákat stb. A te esetedre azt mondanám, hogy vagy viseld el, és próbálj meg hamar saját lábra állni.Vagy legalább hajlandóságot mutatni ilyenre.Akkor sokkal jobban fognak õk is engedni.Lássák, hogy nem csak beszélsz a felnövésrõl hanem teszed is. Vagy próbálj meg beszélni velük errõl, de ha olyanok ah gondolom ennek nem lesz nagy sikere.
úúr isten én 17 vok de ezt nem birnám elviselni h 19 évesen ha smárolok akkor "kapok érte" most vagyok túl egy másfél éves kapcsin:S sztem beszélj velük...hogy ez a mai világban hogy is van:) sok sikert:)
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat. fõiskolára járok, de nem lehettem koleszos, mert a suli csak 10 kmre van tõlünk. és a buszok pedig fél óránként járnak. sajnos középiskola 4.ben mikor sulit kellett választani anyáék nem engedtek el messzebbre, pedig szívesen mentem volna. elköltözni nem tudok, mert nem tudnám fizteni az albárletet. tavaly decemberben nagyon összevesztünk és eljöttem otthonról az egyik barátnõmhöz. de anya minden nap 3 sor hívott h nagyon hiányzok és menjek haza, meg szretnek . ezért kb 6 nap után haza költöztem. köszi a válaszaitokat!
Miért nem tanulsz tovább? Akkor lehetnél koliban vagy albérletben, egy másik városban, és csak hétvégén járnál haza, így meglenne az önllósodásod kezdete is anélkül, hogy bármi drasztikus lépést kéne tenned. Hidd el jobb annak, aki tanul még ilyenkor, azok a legszebb évek, nem hiába mondják. (Bár, én is dolgoztam a suli mellett is, de akkor is:)
Jó lennetudni, mennyire függsz tõlük. Mert ha még jó darabig tanulsz, akkor bizony valóban õk a fõnökök. De ezért a féltésért inkább hálás légy, ne menekülj elõle. Engem se engedtek a szüleim sehová, fõleg apu, de utólag azt mondom, teljesen igaza is volt. Semmirõl se maradtam le, igenis jó életem volt mellettük. Most pedig, hogy hamarosan nekem is megszületik az elsõ kisbabám, még inkább átérzem, mit miért is tettek. Nagyon finoman persze lehet manipulálni õket. A veszekedés, hiszti, "én akkor elköltözöm"-féle mondatok csak azt fogják bizonyítani, hogy igen gyerekvagy még, akire felügyelni kell. A tisztelettudás, az észérvek, a megbízhatóság az, amivel elérheted, hogy szabadabb légy. Én pl. mindig úgy csináltam, hogy ha azt mondták, 10-re haza kell érnek, zokszó nélkül mindig otthon voltam fél 10-re. Lassan megszokták, hogy bízhatnak bennem, elfogadom a szabályokat. Aztán amikor éjfélig mehettem, én hazamentem 11-re. Eljött az a nap is, amikor elfelejtették mondani, hogy hányra menjek haza, és én akkor is otthon voltam az esti film végére. Egy idõ után sokat lazultak is a szabályok, mert tudták, hogy lehet bízni bennem. Filmnézés után pedig ugyan miért kellene ott aludnod? Kísérjen haza a fiú idõben, ezzel õ is bizonyít a szüleid felé.
Ahogy már elõttem is írták, a szüleid egyszerûen képtelenek elhinni, hogy az õ kicsi lányuk bizony felnõtt. 19 évesen nagykorú vagy, jogilag azt csinálsz, amit akarsz. Persze ilyenkor szokott jönni a rizsa, hogy "amíg az én házamban élsz, és az én kenyeremet eszed...". Én pont ezek miatt a dolgok miatt költöztem el otthonról 18 évesen, és nem bántam meg! Egyénként ha azt mondod, anyukád 39 éves, te pedig 19, gyanítom, annyi idõsen esett veled teherbe, amennyi te most vagy. Még hogy akkoriban nem volt szokás a csók... Anyukám 17 évesen esett velem teherbe, de most, hogy 22 évesen az esküvõmre készülök, kijelentette, hogy szerinte mindez korai, és hogy túl fiatal vagyok. Erre megmondtam neki, hogy "neked 22 évesen volt egy négyéves gyereked, túl voltál egy házasságon és egy váláson. Szerintem AZ volt a korai, nem ez." Nézett nagyokat, aztán kinyögte, hogy végülis igazam van... Azt gondolom, hogy nagyfokú önállósodással (pl. elég, ha csak megszellõzteted, hogy lassan ideje elköltöznöd otthonról) és bátor kiállással sokat elérhetsz! :)
Szerintem ez türhetetlen. Semmire se kéne már engedélyt kérned 19 évesen. Nekem fél kilencre hazaérnem, sztem 13 évesen kellett utoljára. Szerintem, ha mindig ilyenek voltak, puhitani már semmivel se lehet õket, bár irhatsz nekik egy hosszú levelet, amiben leirod a vágyaidat, de ki tudja minek gondolnak utána. Ne hagyd, hogy beleronditsanak ebbe a kapcsolatodba is. Én a helyedben már rég elköltöztem volna, minél messzebbre!!! Ha látják, hogy megállsz a lábadon nélkülük is, talán megnyugszanak, évek múlva...
sose lesz férje saját gyereke, ha már egy csókért kap szerencsétlen, menekülj mert még 30 évesen is otthon fogsz savanyodni magányosan...mi az h nem engednek messzebre tanulni...19 éves vagy felnõtt.
nem is tudnád megbeszélni a szüleiddel, hogy ez neked így nem jó, vagy legalább vmi kompromisszumot kötni. Velem is nagyon szigorúak voltak, de 18 éves korom után már belátták, hogy annyira nem kéne. Talán a te szüleidnél tovább tart ez az állapot. Biztos nehéz elfogadniuk, hogy felnõtt a "kislányuk". Légy türelmes, és próbálj beszélni velük.
Nem akarlak megbántani, de a továbbtanulást magadnak intézted. Ha tudtad hogy ennyire problémás a kapcsolatotok, akkor miért nem választottál olyan sulit, ami jó messze van. Én kb. 200 km távolságban tanultam, albérletben. A közlekedés is tényleg vacak volt, így 4-5-6 hetente tudtam csak hazamenni. Az épp elég volt. Az természetes hogy anyukádnak hiányzol, de egyszer csak el kell hogy engedjen. Gondolj bele, ha férjhez mész meg saját gyereked lesz, akkor is örökké szaladsz haza ha hiányzol neki??

Nagyon szigorúak a szüleim, pedig kitünő vagyok a suliba is, segítek neki, meg minden. Lehet, hogy az a megoldás, hogy nem fogadok szót?

Anyumnak kiskorom óta elég sokat segítek a házimunkában, takarításban. Ha vissza szólok egyb?l leordít, jó néha én is feleselek, de ha egyszer elegem van? Én segítek amenyit tudok, de a pihenés is kijárna...nem? A pasimhoz sem enged suli közbe csak hétvégé találkozhatok vele, hogy tanuljak. Így is tavaly kitün? voltam suliba, és rossz jegyeim se voltak a btom hatására. Azon gondolkoztam, hogy talán pont azt kéne csinálnom, hogy nem fogadok szót, és pl átlépem az esti 21:00 órás határt is (eddig vagyok kiengedve, 1 kisvárosban). 3 hetente pedig legalább 10-ig kiengedhetne... Nagy bátorságra lenne szükségem ahoz, hogy kés?bb mennyek haza, de egy id? után talá megszoknák, hogy nem az a megoldás, hogy csak tiltani és tiltani, hanem megbeszélni a dolgokat... Szerintetek vegyem a bátorságot, és legyek kint tovább, mennyek el a pasimhoz, és még 1-2 dolog... vagy t?rjek? :S segítsetek légyszi!!!

Legjobb válasz: Mindenféleképpen! tudod , sok szülõ túlzásokba esik, és annyira félti a gyerekét, ami teljesen negatív. a legrosszabb ebben a helyzetben, hogy nem látja magát kívülrõl. anyudnak is meg kell értenie hogy neked is kijárnak bizonyos dolgok, fõleg ha ezek mellett pozitivan is teljesítesz( jó tanuló vagy, segítesz) szívbõl kívánom hogy kiérdemeld a szabadségod:)

Mindenféleképpen! tudod , sok szülõ túlzásokba esik, és annyira félti a gyerekét, ami teljesen negatív. a legrosszabb ebben a helyzetben, hogy nem látja magát kívülrõl. anyudnak is meg kell értenie hogy neked is kijárnak bizonyos dolgok, fõleg ha ezek mellett pozitivan is teljesítesz( jó tanuló vagy, segítesz) szívbõl kívánom hogy kiérdemeld a szabadségod:)
Szerintem a direkt egyesek begyûjtése visszafelé is elsülhet, annál jobban nem engednek, büntetésbõl - én ezt nem javaslom. Fõleg, hogy a továbbtanulásodat nehogy hátrányosan befolyásolja. Én fontosnak tartanám, hogy továbbra is jól tanulj, segíts nekik. Próbálj bizalmas beszélgetést kezdeményezni azzal a szülõddel, amelyik a kevésbé szigorúbb - vagy esetleg "közvetítõ" nagyszülõvel, nagynénivel, stb. Fontosnak tartanám azt is, hogy a szüleid ismerjék azokat a barátaidat, akikkel elmennél, és fõleg a barátodat. Hívd meg õket hozzátok -azt csak megengedik, nem? - és ha látják, hogy rendesek, netán kiderül -kisvárosban van erre esély- hogy a szüleiket is ismerik, hátha engedékenyebbek lesznek. De az is lehet, hogy ez az idõ elõrehaladtával is oldódik -lehet úgy vannak vele, hogy majd ha középiskolás leszel, már jobban engednek.
Azért ez nagyban függ attól, hogy hány éves vagy. 16 év alatt nem hiszem, hogy nagyon kéne lázadoznod.
A direkt egyeseket en sem javaslom. Ülj le anyukaddal, mondd el neki, hogy jol tanulsz, felelossegteljes vagy, attol még, hogy bontogatod a szárnyaid, nem fog elvesztiteni, es bajod sem lesz, hazakiser a parod, vagy valaki ha kesobb jossz meg, megbeszelsz vele mindent, õ az anyukád, tudod, hogy ha masra nem, ra mindig szamithatsz, és bizol benne, hogy megerto, mert te is megteszel mindent. Hass a szívére, beszélj vele egyenesen, tisztán, oszinten, és ugy, hogy lassa, hogy felelossegteljes vagy, és tudsz donteni, hogy megbizhat benned, es az se baj, ha elerzekenyul picit :) )
ja, es megvalami. ne akarj hirtelen valtozast, hagyd, hogy szepen lassan, fokozatosan alakuljon ki
Szia! Nekem egy nagyon jól bevált, de drasztikus ötletem van. Attól függ hány éves vagy. Mindjárt írom: De azt felejtsd el hogy késõbbig maradsz kinnt, szerintem, az nem jó ötlet. Nem tudom hány éves vagy, de ha nem vagy nyolcadikos az általános iskolában, és nem vagy negyedikes a középiskolában, akkor a legjobb megoldás: kapkodj be direkten néhány 1est. Direkt szarul ird meg a dolgozatot. Ha megkérdezi anyukád miért van ez, megmondod hogy ez a sztrájk részedrõl, ha nem enged téged sehova, akkor nem fogsz tanulni. hidd el HATÁSOS!!
Egyetértek az elõzõkkel - de a 'kitûnõséggel' van egy kis gondom: "kitünõ vagyok a suliba is, segítek neki, meg minden" kitÛnõ vagyok a sulibaN is, és segítek nekiK is... Valahogy így szólna egy 'kitûnõ' szájából ez a mondat.
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat... sokat segítettetek... az elõzõnek pedig: nagyon siettem, ezért volt egy kis hiba a szövegemben... bocsánat.
A kérdező hozzászólása: Sajnos 8.-os vagyok. Most jönnek a felvételik :S... Be fogok golyózni... még a barátomat se láthatom :(
Szerinted miert vagy a suliban kituno tanulo? Mert odafigyelnek rad. Es olyan buszken leirtad ide, ugye milyen jo erzes? Fogadj szot anyukadnak, csak jot akar neked. Ha nem fogadsz szot az csak neked lesz rosszabb. Inkabb menj haza akkor amikorra o mondja, o tudja hogy mi a jo neked, kulonben meg nagyon kicsi vagy meg, es hogy baratod legyen, hat......
hát de akkor is vegyétek már észre milyen terrorban tartja az anyja szegény lányt:( ezért lesz boldogtalan sok ember mert így már bocs elbasszák a jövõjét. valahogy és valamikor akkor is ki kell élnie magát. azért szebb jövõt a továbbiakban kedves kérdezõ, kitartás
Én is kitûnõ voltam a suliban. Az én szüleim is odafigyeltek rám a felszínen, anyagilag mindent megkaptam tõlük, amit csak lehetett, mindenem megvolt. A testvérem is kitûnõ volt (lányok vagyunk). Ugyanakkor valami mégsem volt rendben, mert mindketten itt vagyunk húszas éveink közepén, nem volt még komoly kapcsolatunk, pszichológushoz jár õ is meg én is már egy ideje. Ezt csak elrettentõ példaként írom... Igenis fel kell lázadni (én csak huszonévesen mertem már, de talán akkor sem késõ), különben nagyon gáz dolgok sülhetnek ki.

Szerintetek nagyon ciki, ha valakinek a szülei NAGYON szigorúak?

Legjobb válasz: Miért lenne ciki? Inkább kicsit sajnálom az illetõt :S Bár attól is függ, hogy mit értünk nagyon szigorú alatt jelen esetben.

Miért lenne ciki? Inkább kicsit sajnálom az illetõt :S Bár attól is függ, hogy mit értünk nagyon szigorú alatt jelen esetben.
Nekem eléggé azok. Nem nagyon díjazzák, ha többször akarok menni be a városba. Ha jönne ide a faluba ismerõsöm fiú, akkor az lenne, hogy minek akarok kimenni, ki az meg ilyenek. Suli mindig az elsõ helyen van náluk. Azt akarnák, hogy éjjel-nappal tanuljak. (olyan közepes tanuló vagyok)
Hát az én idõmben ciki volt. Én nagyon szenvedtem tõle. De remélem most ezt másképp fogják már fel. 37/N
Nem gond, ha szigorúak, csak akkor ésszel csinálják. Volt ismerõsöm, az apja folyton üvöltözött a gyerekével, mit hogy kellene, csak éppen példát nem mutatott, hogy õ is ugyanúgy csinálja. És még jókat is röhögött ezen.
Nem tudom, hol kezdõdik a nagyon szigorú kategória, de az én szüleim elég szigorúak szerintem. Megértem õket, valamelyest igazuk van, de eljön majd az idõ, amikor nem õk fognak már szabályozni. Egyébként a barátaim elfogadják így, nem tartják cikinek, inkább sajnálnak.


Nagyon szigorúak velem a szüleim, mit csinaljak?

17 éves csaj vagyok, 20 éves pasim van, már lassan 10 hónapja, nagyon imádjuk 1mást. Már bejar hozzam, ismeri szüleimet, rokonságot. Anyuék is kedvelték öt. De most nem tudom mi történt. A baratom focista, és mostanaban sok baleset történt vele. Utólag kiment neki a térde de ugy hogy meg kellett operálni. Mostmár minden ok, csak kicsit biceg meg. Anyuék mostanaban nagyon ellene vannak,de vele szemben nem mutatjak ki, folyton azt mondogassak hogy nem kell egy fiú mellett lekötnöm, meg h nagyon komolyan veszem öt, meg h fog ö engem eltartani, igy h ilyen fiatalon rossz a térde, stb... mar nagyon elegem van belöle, már annyiszor mondtam anyuéknak h ki tudja mi lesz, nem akarok férjhez menni.....De attol félek h ez a kapcsolatunk rovására fog menni. A baratom megért, mert szoktam neki erröl beszelni nagyvonalakban. Nem tudom miért, de már nem szeretem öt annyira mént régen, és ennek biztos h a szüleim az oka.Ha talalkozunk, akkor nem annyira bizsergek, mint annak idején szoktam. Mitöl lehet ez? Talan már mulik a szerelem? de ha belegondolok akkor nem tudom nélküle elképzelni az életem és nem birnam ki ha elveszitenem. Mit tegyek, birjam tovabb szüleim támadasat vagy szakitsak a pasival?

Legjobb válasz: Nem hiszem, hogy csak a szüleid támadásai miatt csökkent a barátod iránti érzelmed. Szerintem ha õ lenne a nagy Õ, akkor inkább erõsödne a szerelmed, a ragaszkodások a fiú iránt, ha valaki megpróbál ellene hangolni, vagy szétválasztani. Persze nem látok bele a kapcsolatotokba. Én azt mondanám a szüleimnek, hogy meghallgatom a véleményüket (egyszer!), de aztán hagyjanak békén, fogadják el a döntésemet.

Nem hiszem, hogy csak a szüleid támadásai miatt csökkent a barátod iránti érzelmed. Szerintem ha õ lenne a nagy Õ, akkor inkább erõsödne a szerelmed, a ragaszkodások a fiú iránt, ha valaki megpróbál ellene hangolni, vagy szétválasztani. Persze nem látok bele a kapcsolatotokba. Én azt mondanám a szüleimnek, hogy meghallgatom a véleményüket (egyszer!), de aztán hagyjanak békén, fogadják el a döntésemet.
Szerintem meg kell próbálnod összebékíteni õket. A nõk ehhez jobban értenek, mint a férfiak :-) Én megértem õket is, meg téged is. Féltenek téged, és a legjobbat szeretnék neked. De azért azt elmagyarázhatod nekik, hogy õk sem hagyták ott egymást az elsõ problémánál...
A kérdező hozzászólása: Ez tényleg jó ötlet, meg fogom nekik mondani, köszi. Amugy joban vannak, el tudnak beszélgetni.. Csak ha nincs velem, akkor mondják nekem h jobbat érdemlek. Pedig tényleg rendes srác, semmi cigi, alkohol, drog meg ilyenek, ma már olyan nehez ilyen fiút talalni. De én megtaláltam és megis ellene vannak. Anyu azt mondta h én dolgom h mit csinallok, de ne akarjam elrontani az életem.
Azt írod, már nem érzed a kezdeti bizsergést. Ez teljesen természetes, hiszen a szerelemért felelõs hormonok kezdenek lecsillapodni. Viszont tényleg lehet a szüleidnek is befolyása a dolgokra. Azt hiszem, hogy egyszerûen féltenek. Elõbb-utóbb megbékülnek, ha látják, hogy nem tudnak szétrobbantani titeket! :)
A tapasztalat azt mutatja, hogy a folyamatos rágicsálás amit a szüleid csinálnak igenis tönkreteheti a kapcsolatot. Akárhogyan is szeretnék mást mondani, de ez van. Két lehetõség közül választhatsz: Vagy a szüleidnek megmondod, hogy õt választottad és õt szereted, és ha nyünnyögnek, akkor egyértelmûen kiállsz a pasidért. Ekkor vagy megromlik a kapcsolatod a szüleiddel, vagy végül elfogadják a pasit. Rizikós. A másik opció, hogy elõbb-utóbb felõrlõdik a kapcsolatod. Ha ez így lesz, akkor a szüleid lám megmondtam pillantásokkal fognak rád meredni, mintha õk nem tehetnének a szakításról. Amit mindenképp mérlegelni kell, hogy van-e ez a kapcsolat olyan jó, örökké tartó stb, hogy esetlegesen összerúgd a családoddal a port. Vajon szülõknek a konkrét pasi nem tetszik, vagy egyszerûen csak megijedtek, hogy komolyra fordultak a dolgok, és jaj a pici lányukkal mi lesz. A lángoló szerelem kb 2 évig tart, mint azt írták fentebb, annak elmúlása semmit nem jelent. A sokéves házasok nem úgy szeretik egymást mint Rómeó és Júlia, de valami szeretetnek lennie kell. Szerintem 10 hónap körül még nincs itt az ideje ennek a váltásnak, de nem kizárt, hogy csak errõl van szó.

Másnak is van ilyen a szüleivel? Párommal már 5 és fél éve vagyunk együtt, és nagyon szigorúak.

Szóval én 21 leszek, barátom 23. Már 5 és fél éve vagyunk együtt, és alig akarták engedni, hogy együtt aludjunk, na már 3 éve lassan megengedik egy hónapban 1x, már 2x, ott tartunk hogy két hetente. De szeretnék már ennyi idő után legalább hetente egymásnál aludni, de ők nem engedik, hiába mondom stb., azt mondják még ők tartanak, én tanulok, stb..nem! Hiába magyarázom h mióta vagyunk együtt, hány évesek vagyunk, 21.század stb, nem! Másnak ilyen probléma? Remélem ha egy év múlva végzek, és dolgozni fogok nem lesznek ilyenek, mert akkor el is költözök!

Legjobb válasz: nem ritka az ilyen eset, két barátnõmnek sem engedték a szülei, hogy együtt aludjanak a párjukkal amíg õk tartották el, néha néha megengedték de nagyon ritkán. Én is furcsállottam, hogy egy felnõtt 20 éves lánynak nem engedik, de hát mindenki másként gondolkodik errõl

Nálunk is ez volt. Két lehetõség van: - tûrtök, változni nem fog a helyzet - mind a ketten elmentek suli mellett dolgozni és fiatalokkal közösen béreltek egy lakást, ahol nektek saját szobátok van. Mi a másodikat választottuk, megérte :-))))
nem ritka az ilyen eset, két barátnõmnek sem engedték a szülei, hogy együtt aludjanak a párjukkal amíg õk tartották el, néha néha megengedték de nagyon ritkán. Én is furcsállottam, hogy egy felnõtt 20 éves lánynak nem engedik, de hát mindenki másként gondolkodik errõl
Ez elég fura, mivel már mindketten felnõttnek számítotok. De lehet hogy tényleg engedékenyebbek lesznek suli befejezése után..
OMG, 21 évesen nem engedik, én 21 évesen elköltöztem :D
Én 18 éves koromtól aludhattam máshol :D Aztán párommal távkapcsolatban voltunk, akkor kéthetente 3 és fél napot voltam nála.
Egyik imerõsõmnek 8év után sem engedték a szülei hogy együtt aludjanak(lány ekkor már dolgozott), se õ a fiúnál se a fiú nála.Házasságig nincs együttalvás.Összeházasodtak majd fél év után beadták a válópert.A lány a fiúnál lakott nem volt hova mennie és a szülei nem fogadták be, egy napra sem.Albérletben él.
Ez kamu! Ilyen nincs!! :D Nem lehet!! Akkor aludj te a barátodnál ha azzal szórakoznak, hogy a barátod nem aludhat nálatok. Komolyan mondom, ez vicc. :D
A kérdező hozzászólása: ja meg még annyi hogy az is a bajuk h mindennap találkozunk, és az õ idejükbe nem találkoztak mindennap nemhogy még együtt is aludjunk, meg nem lakunk mi messze egymástól h barátom ne tudjon este hazamenni.....
A kérdező hozzászólása: ja és így is sokat alszunk együtt (2 hetente) ne hogy már többször akkor mindegy ha együtt lakunk....
Az én szüleim ennél is maradibbak. Mi ezt tiszteletben tartottuk, és az õ lakásukban 30-on túl is külön aludtunk a párommal esküvõ elõtt. Közben pedig egy másik városban együtt éltünk, és ebbe meg õk nem szóltak bele. Lehetett volna balhézni, csak felesleges lett volna, mert csak a hangulatot rontotta volna.
A kérdező hozzászólása: nem engedték, titokban jártunk egy ideig mert nem engedték volna meg......hogy barátom legyen...szóval ez van. Nem oktatom õket stb, ha nem leülök tök komolyan normálisan mondom nekik és leráznak nem engedik, mást beszélnek terelnek...bár lehet az a baj hogy sosem voltam nekik valami fontos, sosem figyeltek rám csak az egyik bátyámra, az a mindenük......igazából még az nincs bevetve h párom szülei beszéljenek..mást már megtettünk, ja és mindig mondom h ha 5 év alatt tudtunk vigyázni nem lettem terhes, se addig míg ott alszok stb...akkor most se lesz baj, meg van annyi eszünk...de hajthatatlanok....
ezt a szüleiddel neked kell megbeszélned, ha a párod szülei beleavatkoznak ebbe a dologba akkor csak arról fogod még jobban meggyõzni a saját szüleidet, hogy még kislány vagy, hogy egyedül nem mersz eléjük állni és tisztázni a helyzetet És nem magyaráznod kell nekik hanem leülni és elbeszélgetni. Szerinted melyik szülõnek tetszik az ha a gyerek akarja kiokítani arról, hogy hogyan neveljék õt? Ha engedték az, hogy 15 évesen barátod legyen akkor az ott alvást is engedni fogják, csak meg kell beszélni.
Biza megtudlak érteni, nekem is hasonló mentalitásúak a szüleim. Én 22 éves vagyok. Mondjuk jó pár éve nem lakom otthon egyetem miatt, de eleinte nálunk is ez volt. Nem értettem a hozáállásukat... Azt nem értem, ha néha aludhatsz nála, többször miért nem??? Mi most úgy oldjuk meg aproblémát, hogy összeköltözünk, én nekiállok dolgozni :) Én sem helyeslem a tizenévesek együttalvását, de azért húszon felül hadd döntse el az ember fia-lánya, hogy mit akar :-D jesszus...
"nem ha megyek nincs baj, bár néha tesznek megjegyzéseket h 2 napja voltál..de ennyi szóval azzal nincs baj, meg igazából barátom is jön mindennap nálunk az nem baj.... már sok felnõtt mondta nekik h így úgy de nekik a szemükbe mármint másnak felnõttnek teszik a "jó" szülõt velem meg mégis szigorúak" 1: HOZZÁNK nem nálunk. 2: Az nem számít, hogy ilyen szülõ mondja, meg olyan. A párod szülei üljenek le velük és biztosítsák õket, hogy nem lesz semmi gond, már 21 éves vagy és nem csináltok gyereket:D
A kérdező hozzászólása: nem ha megyek nincs baj, bár néha tesznek megjegyzéseket h 2 napja voltál..de ennyi szóval azzal nincs baj, meg igazából barátom is jön mindennap nálunk az nem baj.... már sok felnõtt mondta nekik h így úgy de nekik a szemükbe mármint másnak felnõttnek teszik a "jó" szülõt velem meg mégis szigorúak
És mit csinálnak ha átmész a barátodhoz? Azt ne mondd, hogy a hajadnál fogva cipelnek haza!! Kérj segítséget a barátod szüleitõl. Kérd meg õket, hogy beszélgessenek a szüleiddel, hátha megenyhülnek.
A kérdező hozzászólása: hát vicc, ja :( ha én ha õ akkor is nem az a lényeg h ki kinél, hanem h nincs alvás.
A kérdező hozzászólása: meg mindig hogy én még tanuló vok stb..mondom és ha 26 évesen is tanulnék? áhh....
A kérdező hozzászólása: én is gondolkoztam ezen, de nem keresek, még suliba járok, azt meg nem várhatom el h párom vagy a szülei tartsanak, viszont ha már keresek mindegy kinek adom oda azt az xy ft-ot, haza vagy pároméknak....de ez a helyzet nagyon rossz..sokat veszekszünk emiatt de egyszerûen olyan maradiak a szüleim h csak na:(
A kérdező hozzászólása: köszi.....de nálunk is valószinû h marad ez a helyzet.....2hetente...mert felesleges veszekedni, maradiak, és azok is lesznek....de ha dolgozni fogok, nem fogok hagyni!

Tetettem műkörmöket 17 éves vagyok a szüleim nagyon szigorúak. és nemszóltam nekik és hazaállítottam. Nagyon idegesek rám. Mit tegyek? Leszedetni csak keddentudom. én magam leszedni nem.

orzasztó szigorúak a szüleim, és most nagyon NAGYON idegesek rám. és egy közel félmilliós utat szerveznek egyedül nekem erre ezt csinálom. mit tegyek hogy megpuhítsam ?ket?

Legjobb válasz: "közel félmilliós utat szerveznek egyedül nekem" --> o.O :O Húzd meg magad de nagyon...

"közel félmilliós utat szerveznek egyedül nekem" --> o.O :O Húzd meg magad de nagyon...
Minek rakattál mûkarmot, ha tudtad, hogy ezzel kihúzhatod náluk a gyufát? elõbb gondolkodni kellett volna, gondolkodni... a korodhoz képest egy meglehetõsen ostoba kis liba lehetsz. mivel puhítsd meg õket? ahogy az elsõ írta, húzd meg magad és kezdj el a korodnak megfelelõen viselkedni, nem pedig úgy, mint egy 13 éves.
reszeld le... most még kérj bocsánatot stb, menj külföldre, jövõre meg már úgyis azt csinálsz amit akarsz.. 18 évesen... addig csak bírsz várni.
De jó neked, mi meg nem tudjuk hogy vegyünk fel hitelt, hogy ne haljunk éhen és vissza tudjuk fizetni az elõzõeket... Nagyon húzd meg magad szerintem is, nem akkora áldozat lemondani ilyen kis dolgokról mint a mûköröm ha ilyen jól bánnak veled a szüleid. Bocs, de ezt simán elrontottad.

A szüleim nem engednek el nagyon sehova. Most végre 17 és fél év után sikerült itthonról "kiszabadulnom", és elmenni egy buliba, de így is nagyon szigorú megkötésekkel. Hogyan oldjam meg, hogy elengedjenek?

Ma megemlítettem a szüleimnek, hogy júniusba Siófokon is lenne egy buli, ahová 5 ismerősöm is megy, de nem akarnak elengedni, mondván, hogy még csak 17 éves múltam, és majd ha nagykorú leszek, de nagyon szeretnék elmenni és nem tudom hogy most mit csináljak. Sajnos elég szigorú szüleim vannak és nagyon féltenek.mellesleg Siófok számomra nem ismeretlen hely, mert már rengeteg időt töltöttem ott, és jobban ismerem azt helyet, mint bármelyik másikat. A válaszokat előre is köszönöm!

Legjobb válasz: mellesleg: 17 F, és egy napos dologról lenne szó, tehát délután indulás, másnap reggel hazajövetel.

A kérdező hozzászólása: mellesleg: 17 F, és egy napos dologról lenne szó, tehát délután indulás, másnap reggel hazajövetel.
Várd meg míg 18 leszel.

Elhagyott a szerelmem, mert a szülei nagyon szigorúak, fél tőlük. Hogy szerezzem vissza?

Sziasztok! 32/F vagyok és fülig szerelmes vagyok egy 18 éves lányba már vagy 1 éve. Egy rendezvényen találkoztunk rögtön megtetszett és éreztem, hogy kölcsönös a szimpátia. A munkám miatt oda kellett költöznöm, ahol Õ lakik, s véletlenül pont a szomszédjában kaptam egy lakást. Így egyre jobban megismertük egymást. Még a költözés napján segített elrendezni a dolgokat, mert egy n?nek csak job érzéke van ilyenekhez és háát kicsit összemelegedtünk, vagyis megcsókoltam. Addig jó volt minden, csak Õ kevesebbnek nézett engem, mikor kiderült, hogy mennyi vagyok, akkor megrémült, s teljesen elhidegült. Aztán ha kettesben voltunk nem foglalkozott semmivel, csak velem, s éreztem h egyre jobban megkedvelt, s azt is mondta pár hónap után h szeret. Mindig éreztem rajta, hogy nem tudja elengedni magát, rákérdeztem, s elmondta, hogy nagyon szigorúak a szülei, 17 évesen még azt sem engedték, hogy barátja legyen, s most fél, hogy ha megtudják, hogy én kellek neki balhézni fognak, vagy eltiltják t?lem, azt mondta, hogy így titokban lehetünk együtt, de nem mondhatjuk el senkinek. Majd egyszer beszélgettünk, s elmondtam neki, hogy egyszer már volt feleségem, de azt is elmondtam, hogy az még 20 évesen volt, mert hülye voltam és borzasztóan szerelmes, aztén koppantam...akkor azt mondta, hogy nem szeretné folytatni, mert ha kiderül, hogy együtt vagyunk akkor ? repül otthonról. Mondta, hogy a korkülönbség miatt még csaknem dobták volna ki, de ha megtudják, hogy elváltam tuti nagy balhé lesz. Azóta kerül, alig látom, nem is nagyon tudok vele beszélni.

Legjobb válasz: Hagyd elmenni. Ne bonyolítsd az életét. Az a lány még nem is élt...17 évesen nem lehetett barátja, most 18, õ nem fog lehorgonyozni egy 30-as pasi mellett. Te már lehet komolyabb dolgokat szeretnél ki tudja h õ mit. Különben is, arra nem gondoltál h csak ürügyet talált ki arra h elhagyjon? Hogy ne beszéljen veled többet? Én ha valakit szeretek akkor tök mind1 h ki tiltja tõlem, akkor is kiállok a szerelmemért. Sztem nem úgy szeretett ahogy te azt gondoltad.

Hagyd elmenni. Ne bonyolítsd az életét. Az a lány még nem is élt...17 évesen nem lehetett barátja, most 18, õ nem fog lehorgonyozni egy 30-as pasi mellett. Te már lehet komolyabb dolgokat szeretnél ki tudja h õ mit. Különben is, arra nem gondoltál h csak ürügyet talált ki arra h elhagyjon? Hogy ne beszéljen veled többet? Én ha valakit szeretek akkor tök mind1 h ki tiltja tõlem, akkor is kiállok a szerelmemért. Sztem nem úgy szeretett ahogy te azt gondoltad.
Szia! Sajnos igaza van az elöttem hozzászólónak! Elöször is bizonyosodj meg arról, hogy valóban úgy szeret-e téged ahogy azt Te gondolod! Normális dolog a szülök részéröl, hogy féltik a lányukat, de megpróbálhatsz a közelükbe férközni! Kicsit ismerjenek meg, (ha még nem ismernek)stb... Ha az a lány tényleg szeret , és csak a szülöi szigor ellenére nem lehettek együtt , én biztos, hogy nem hagynám elmenni... Igaz, hogy nagyon fiatal 18 éves, ilyenkor még az érzelmek sem úgy nyilvánulnak meg, hogy késöbb egy tartós kapcsolat alapja legyen esetleg hiszen még sok minden elötte áll az életben! Pl: iskola , érettségi, felvételik, munka stb.. ezek mind alakitják és formálják, mind Öt mind pedig az életét! Szép dolog a szerelem, föleg az ilyen regénybe illö viszontagságos, de ott a dolog másik része is, mégpedig, hogy neki még élnie (ki kell élnie) magát! Sok mindent nyerhet ezzel a kapcsolattal, hiszen hányszor hallani ismerösöktöl, barátoktól, kollégáktól, "hogy mi is fiatalok voltunk mikor férjhez mentünk, mégis a mai napig szeretjük egymást"-tehát valós alap, de sokat veszíthet is! Neki kell döntenie, Ö tudja mit érez , neked pedig bármi is történjen, az lesz a dolgod , hogy ezt a döntést elfogadd! Beszéljétek meg, nyugodtan, hogy mit szeretnétek, ki mit érez a másik iránt, hogyan lehetne olyan döntésre jutni , ami mindenkinek jó! Én kivánom neked(nektek), hogy legyetek nagyon boldogok-akár külön akár együtt!!!!
Fogalmam sincs, de ha egy módod van rá, ne add fel! 15/f
Nagykorú, bezárni csak nem fogják. Ha kidobják otthonról, hozzád is költözhet.
off ezen az oldalon javarészt tizen-huszon évesek válaszolnak szerinted kapsz használható választ?
szerintem szöktesd meg és kész. megvarod hogy befejezze a sulit és hajrá. johogy már nem a szülök parancsolnak helyettünk.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!