Találatok a következő kifejezésre: Nagyon szerettünk a párommal babát, (3 db)

Nagyon szerettünk volna a párommal babát, és nagyon úgy tűnik, hogy sikerült is. A tüneteim megvannak, de a tesztem negatív lett. Hormonzavaros vagyok, lehet ez a teszteredmény oka?

Legjobb válasz: Az is lehet az oka, hogy a terhességed még nincs olyan elõrehaladott stádiumban, hogy kimutathatja egy otthoni terhességi teszt. Javaslom, hogy várj még egy picit, és pár nap múlva készíts egy új tesztet, hátha akkor már kimutatható lesz a pici jelenléte! :o)

Az is lehet az oka, hogy a terhességed még nincs olyan elõrehaladott stádiumban, hogy kimutathatja egy otthoni terhességi teszt. Javaslom, hogy várj még egy picit, és pár nap múlva készíts egy új tesztet, hátha akkor már kimutatható lesz a pici jelenléte! :o)
szia! mi is így voltunk. csináltam két tesztet, negatív volt. amikor kezdtem rosszul lenni, már pozitív lett a teszt és kiderült 8 hetes terhes vagyok.mikor mondta a doki, majdnem elsírtam magam. menj el nõgyógyászhoz, õ megmondja terhes vagy-e, nyugodtabb leszel. elõre is gratulálok. ne aggódj, szerintem rossz a teszt

Van aki a terhessége elején még nagyon szerette volna a babát, pár hónap múlva meg elkezdett kattogni azon, hogy lehet nem is jó embernek fog szülni?

Én most hasonlót érzek. Pár hónapja élünk együtt a párommal viszont már 4 éve együtt vagyunk úgyhogy nem mondhatni, hogy kezdetleges lenne a kapcsolatunk. Én 29 vagyok, õ 31 éves. Szerettünk volna babát, viszont elõtte ki akartuk próbálni az együttélést. Mikor elköltöztünk kiderült, hogy terhes vagyok. Akkor nagyon el voltam bizonytalanodva, párom azt mondta mindenképp szeretné a babát, de tiszteletben tartja természetesen a döntésemet. Úgy döntöttem/döntöttünk, hogy megtartjuk a babát. Most 25 hetes terhes vagyok és folyamatosan azon kattogok, hogy lehet nem is párom a megfelelõ és, hogy nem feltétlen szeretném ezt az életet amit pár hónapja élünk mióta összeköltöztünk. Jól megvagyunk, nincs vele semmi baj, de szörnyen unalmasak vele a mindennapok sajnos. A másik ami zavar úgy érzem teljesen lapos lett a kapcsolatunk és szerintem õ más felé is kacsingat és sajnos kapcsolatunk elején volt hogy megcsalt és lazán a szemembe hazudott, szóval hiába mondja most hogy nincs senkije, nem tudom elhinni neki:( Ennek a félrelépésének már 4 éve, akkor megbocsájtottam, azóta nem is témáztam ezen de most ha visszagondolok hogy milyen sumákolásokat csinált és hogy mennyire átvert akkor szó szerint hányinger jön rám és meg tudnám verni. Biztos a hormonok is játszanak velem most, mert azt hittem ezt a témát már akkor ott lezártam, de nem...:(és nem azt érzem amit normál esetben kellene, hogy de jó életünk van, jön a babánk nemsokára stb...hanem idegeskedek azon, hogy na most épp kivel flörtölget vagy mit hazudozik. Volt valaki hasonló helyzetben? Mit lehet ilyenkor tenni? Azt érzem, hogy nem õ az ideális apa a gyermekemnek. És légyszi ne gyertek azzal, hogy ezt hamarabb kellett volna stb..., mert tudom sok itt a rosszindulatú nõ, de légyszi azok most ide ne kommenteljenek. Értelmes választ várnék, hogy mit lehet ilyenkor tenni? Vagy esetleg ha valaki volt ilyen helyzetben leírhatná, hogy vele mi történt hogy vannak azóta?

Legjobb válasz: Hát elég érdekes szitu és meglehet, hogy az egészet a hormonok okozzák, mivel terhesség alatt elég sok tombol az emberben és megkavarhatja az érzéseket. Teljességgel csak a gyermek születése után derül ki, hogy vajon a hormonoknak tudható ez be, vagy tényleg így érzel. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Leülsz és elmondod neki, hogy mit érzel. Az, hogy féltékenykedsz, még kicsit bele is fér, sokszor hallom, hogy terhes nõk aggódnak, hogy párjaik megcsalják õket, amiért nagy lett a hasuk, esetleg elhíztak, megváltoztak, kicsit több törõdést igényelnek, stb. És legtöbbször semmi alapja. Szóval lehet, nálad is alapból meglenne ez, csak hát van az a régi sztori. Beszélned kell vele, mert ha magadban tartod, a végén bombaként fog a fejére hullani és nem érti majd, hogy miért kapja mindezt:D

Hát elég érdekes szitu és meglehet, hogy az egészet a hormonok okozzák, mivel terhesség alatt elég sok tombol az emberben és megkavarhatja az érzéseket. Teljességgel csak a gyermek születése után derül ki, hogy vajon a hormonoknak tudható ez be, vagy tényleg így érzel. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Leülsz és elmondod neki, hogy mit érzel. Az, hogy féltékenykedsz, még kicsit bele is fér, sokszor hallom, hogy terhes nõk aggódnak, hogy párjaik megcsalják õket, amiért nagy lett a hasuk, esetleg elhíztak, megváltoztak, kicsit több törõdést igényelnek, stb. És legtöbbször semmi alapja. Szóval lehet, nálad is alapból meglenne ez, csak hát van az a régi sztori. Beszélned kell vele, mert ha magadban tartod, a végén bombaként fog a fejére hullani és nem érti majd, hogy miért kapja mindezt:D
én is hormonokra tippelek, el sem olvasom, ilyenkor egy nõ nem tud hiteles lenni a saját érzéseit illetõen sem :)
Én a megcsalásig olvastam.... Ne várj sok jót!
Nézd, az ember lánya nem a párjának szüli a babát. Egy gyerek önálló lény, nem az apja klónja. Egy gyerek nem arra van, hogy megerõsítsen egy kapcsolatot, hatalmas teher számára, ha erre használják fel. Hogy mi lesz ennek a vége? Ki tudja? Az tuti, hogy lesz egy édes is kölyköd, akit egészen biztosan imádni fogsz. Aztán hogy az életedet az apjával együtt élitek le vagy sem, majd kiderül. Legfeljebb elváltok, aztán találsz olyat, akivel öröm megélni a mindennapokat. Sok nõ talált az ismerõseim, barátaim között párt úgy, hogy már volt 1-2 gyereke. A gyerek még nem jelenti azt, hogy egy életre a párodhoz vagy kötve.
Írok egy könyvcímet, segít tisztázni magadban, hogy következõ alkalommal milyen párt szeretnél és a következõ választás olyan férfi legyen, aki valóban illik hozzád. Arianna Geee és Mary Gregory-Tanácsok a szerelmi élethez A címe egyszerû, de komoly könyv, segít nagyobb önismeretre szert tenni, tele van feladatokkal. A leírásod alapjám nem hiszem, hogy a mostani pároddal fogsz maradni, de a babának örülhetsz így is, majd valamennyire kárpótol.
Ez nagyon kényes helyzet.Én semmit nem fognék a hormonokra, ha egy NÕ ilyet érez annak mindig van alapja, fõleg az elõzményeket tekintve. Voltam hasonló helyzetben, de mi csak próbálkoztunk a babával (1évig) de utólag azt mondom, hogy szerencsére nem sikerült. Viszont ha nem így lett volna és hasonló helyzetbe kerülök akkor valószínû pár év múlva nevelhettem volna 1edül a babát. az ilyen helyzeteknek -körülöttem van egy pár hasonló- általában a baba érkezésével nagyobb lesz a távolság köztetek, ha van valakije, akkor hozzá fog közelebb kerülni és már csak az a kérdés, hogy ezt Te meddig fogod bírni..mikor érzed úgy, hogy elég..Mert tapasztalatom szerint a férfiak nem fognak otthagyni egy kisbabával egy nõt sem.. csupán iszonyat boldogtalanok lesztek mindketten és ez sajnos kihatással lesz a kis csemetétekre is.. Kívánom, hogy ne így legyen..
a hormonokat nem kell alábecsülni. én már kergettem magam ideigileg a sírba, katasztrófaként ítélve és élve meg helyzeteket amin harmadnap totál nem tudtam eligazodni, hogy hogy lehetséges hogy már meg semmit nem is jelent ugyanaz? és olyan önbecsapó az agyrendszer olyankor, hogy egy adott esemény pozitív ill totál ellentétesen negatív hatásaihoz képes a legmaximálisabb erejû érveket felsorakoztatni, csak más idõpontban.
Ha ennyire könnyen lebeszélték, õ sem...
Próbálj meg beszélni a pároddal, nem tudom mit mondhattak neki a szülei ami ennyire eltudta tántorítani, de azt gondolom igazán nem is szeretett volna babát, ha le lehetett könnyen beszélni a dologról. De tényleg próbálj meg beszélni vele. Hány évesek vagytok?
Nézd, ha le tudtak beszélni róla, akkor nem akarta igazán soha. Tessék választani: o kell gyerek nelkul, vagy gyerek mással.
Jaj beszélj a pároddal, hogy vagy a szüleit választja vagy téged, és gyermeket :) Nagyon nagy öröm a gyerek, de nagyon nagy felelõsség is! És igen ha normálisan akarod nevelni, és tartani, akkor sok költség is! Ezzel is számolnod kell... De mindez eltörpül amellett hogy mennyi szeretetet fog adni :) A párod szülei amikor majd megszületik az unokájuk, akkor õk lesznek a legboldogabbak! A pároddal meg beszélned kellene :) . Kitartás! Állj a sarkadra, és ne hagyd magad elnyomni!
Elsõ vagyok. Mibõl gondolod, hogy nem vagyok családcentrikus? Abból, hogy olyat írtam, amit nem akartál hallani? Te kérdezted a véleményünket. egy 30 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Hát én meg nem, mert nem a szüleinek szülöm, hanem Magunknak, és itt nem a nyûgrõl van szó.De látom te sem vagy család centrikus.
A kérdező hozzászólása: Olyanokat mondtak neki, hogy unoka nem kell, meg hogy a mai világba minek a gyerek, meg ehhez hasonlókat.
Én is azt gondolom, ha a párod is annyira akarna családot, az isten se tudta volna lebeszélni róla. Legfeljebb elbizonytalanodott volna egy kicsit. Valószínû, h nem akart gyereket, (vagy nem tõled) és most pont kapóra jött, h az anyja lebeszélte, így tud mire hivatkozni, h miért nem akar.
A kérdező hozzászólása: Itt most mindenki mondott valamit, a lényeg az, hogy jön a választás, vagy én vagy a szülei.Én 30 a párom meg 35 éves.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!