Találatok a következő kifejezésre: Nagyon szerettünk a párommal (14 db)

Párom úgy döntött, hogy kilép az életünkbõl. Hogy mondja ezt el a két éves lányomnak? Nagyon szerette a páromat.

Legjobb válasz: Teljesen ki akar lépni? Tehát a gyerekkel se akar többé találkozni? Két lehetõség van. Vagy elmondod neki nyíltan õszintén, persze a saját szintjén, vagy azt mondod elutazott. Várni fogja egy darabig, de ennyi idõsen szerintem hamar elfelejti (fõleg ha eddig is ilyen csodás apa volt). Ez a te döntésed.

Teljesen ki akar lépni? Tehát a gyerekkel se akar többé találkozni? Két lehetõség van. Vagy elmondod neki nyíltan õszintén, persze a saját szintjén, vagy azt mondod elutazott. Várni fogja egy darabig, de ennyi idõsen szerintem hamar elfelejti (fõleg ha eddig is ilyen csodás apa volt). Ez a te döntésed.
én rögtön levettem, hogy nem az apja. Ellenben cseszegetnéd kicsit azokat, akik az apjának hitték, hogy mennyire tudnak szöveget értelmezni? köszi.
Szerintem a kérdésbõl egyértelmûen kiderült, hogy nem õ az apja a gyereknek. 72%-os tanulj meg szöveget értelmezni!
már hogy a fenébe ne lenne köze a kérdéshez, hogy az apja a gyereknek vagy sem??? Ha az apja, akkor nyilván fel fog bukkanni, láthatás, stb. Ha nem az apja, jó eséllyel soha többet nem látja. NYilván ettõl azért erõsen függ, mit mondjon neki, nem?
gondoltam, megosztom veletek ennek az aggódó anyukának a következõ privijét: A rák egyen meg. NA, hát akkor errõl a kérdésrõl szerintem ennyi elég is. NEm sértegettelek, egy szóval sem. Azt írtam, a gyerek érdekében gondolkodj kicsit felelõsségteljesebben, mert minden döntésed õt is érinti. Ha neked ez sértés, ám legyen.
9. Szerintem sincs közöd hozzá mivel nem ez volt a kérdés.
kedves kérdezõ, ha már privit írogatsz, hogy mi közöm hozzá... Az a közöm hozzá, hogy idejöttél, kérdeztél. ÉS igen, úgy gondolom, fontos kérdés, õ az apja-e a kislánynak. Anya vagy. Azért, mert férfit akarsz magad mellé, még jó lenne, ha számításba vennéd, hogy a gyereked minden alkalommal ragaszkodni fog ahhoz, akit odaköltöztetsz. Kicsi még. És ha nagyobb lesz se feltétlenül azt kell látnia, hogy anyu néhány hónap után összekötlözik valakivel, aki pár hónapig itt van, elmegy, jön másik... (mert gyanítom, jönni fog). Ha nem érdekelnek a vélemények, ne kérdezz.
most nézem, hogy már elment (a kérdésedben úgy írtad, mintha a volt párod akarná elmondani a picinek, és nem te) te csak azt mondod, ha keresi, hogy el kellett mennie messze, és nem tud jönni ... idõvel elfelejti
Ha "csak " 8 hónap, akkor elég ha kérdezi..
- elutazom messze és hosszú idõre - jó, akkor holnap jössz? - nem, nagyon sokáig nem jövök - akkor sírok - ne sírj, szeretlek akkor is, ha nem vagyok itt 2 éves gyerek nem tudja mi az az elválás, mi az a hosszú idõ, vagy nagy távolság, nem tudod neki elmagyarázni ... szép lassan el fogja felejteni
A kérdező hozzászólása: Nyolc hónapig voltunk együtt, nem hiszem, hogy tartaná a kislánnyal a kapcsolatot akkor ne ment volna el köszönés nélkül. Sokat játszottak együtt stb.
nem akarlak megbántani, de ezért kellene sokkal jobban meggondolni, mielõtt összeköltözöl valakivel :( Úgy veszem ki a soraidból, nem õ az apa... A gyereknek nem jó, ha apuk jönnek-mennek...
A kislány úgyis kérdezni fog.. A kérdéseinek megfelelõen valaszolni.. Csak az igazat, és nagyon fontos már egy 2 éves esetében is, hogy tudja nem az õ hibája, vagy hogy nem õ tett rosszat... Mennyi ideje voltatok együtt.? Közös kislány? Mrt neke az jztott eszembe, hogyha nem is az övé, de régíta együtt voltatok, akkor talán látogatná...ebben aza esetben is. Ha nem az apja, akkor amúgy hamar elfelejti... Ilyenkor a hosszútávú memória még nagyon keveseknél alakul ki... (Nagyon nagyon kevés ember van, aki emlékszik a 2 éves idõszakra, vagy abból valamire az életébõl (bar én ezen kevesek közé tartozom:) )
A kérdező hozzászólása: Semmit sem tudok róla, lehet, hogy egyszer majd újra felbukkan.
Nekem sem derült ki... Mert sehol nem írja, hogy nem az apja.., párjaként utal rá, nem férjeként, ennyi derül ki.. Én is rakérdeztem, kaptam is valszt... A 72 % -ossal alapvetõen egyet értenék, de az elsõ válasza feltételezésekbe bocsájtkozik.. Azért én úgy gondolom, mhogy egy 8 hónapos ott élés, tehát egy majd 1 éves kapcsolat annyira nem rövid, hogy azt gondoljuk felelõtlenül viselkedik az anyuka, nem jött össze ennyi. Tény, hogy egy szülõnek sokkal jobban át kell ondolnia a párkapcsolatának aladását, mert nagyobb a felelõssége, mint egy egyedül lévõ nõnek, de jelen esetben ez nem is volt kérdés.. Viszont az fontos, hgy a gyerek apja-e vagy sem a volt párja, mivel ezen múlik, hogy van-e esélye hgy benne marad az életében a gyereknek... A kapcsolat hossza pedig azért fontos, mert ha pl 1, 5 év alatt hozzánõtt a gyerek, lehet, hogy ha az anya engedi szívesen tartaná a kapcsolatot.. Tény, hogy ebben az esetben ha szõ nélkül lépett er kb 0 a esély.. Tartom, mhogy csak akkor kell mondani akármit is, ha kérdez a kislány.. Amígy hamar elfelejti, mert még pont abban a korban van 3.

Voltatok már abban a helyzetben, hogy nagyon szeretted a párod, de valami miatt mégsem működött és nem az szívedre hallgattál hanem az eszedre és külön mentetek? Túl tudtad tenni magad rajta vagy vissza mentél hozzá?

Legjobb válasz: Persze, hogy volt ilyen, sõt, minden kapcsolat így zárul általában. Ha valami nem mûködik, akkor általában abba kapaszkodunk bele, hogy milyen LEHETNE a kapcsolat, és nehezen látjuk be, hogy már rég nem olyan. Az idõ megoldja, hogy kicsit távolabbról lásd, és akkor már nem is akarsz visszamenni, mert a valóságot látod, nem az illúziót.

Persze, hogy volt ilyen, sõt, minden kapcsolat így zárul általában. Ha valami nem mûködik, akkor általában abba kapaszkodunk bele, hogy milyen LEHETNE a kapcsolat, és nehezen látjuk be, hogy már rég nem olyan. Az idõ megoldja, hogy kicsit távolabbról lásd, és akkor már nem is akarsz visszamenni, mert a valóságot látod, nem az illúziót.
Nekem is volt már ilyen, pedig nagyon szerettem, csak nem egyeztünk... Igen. Nehezen, de túl tudtam tenni magamat rajta.
Igen, volt. Életem egyik legnehezebb szakasza volt, de most már azért jobb.
Volt, sohasem próbáltam visszacsinálni, pedig vágytam volna rá és lett is volna rá lehetõség, de amit az ember elk.r annak vállalja a következményeit. 15 év távlatából mindketten úgy látjuk, hogy ha én akkor nem rúgom fel a kapcsolatot csak azért, mert azt hittem, hogy kimaradok valamibõl ha vele maradok, akkor ma boldogan élnénk családként. Viszont így is megtalálta mindkettõnk a maga társát, lehet, hogy ami most van attól mûködik amit ebbõl a történetbõl tanultunk.
Igen. Sajnos annyira nem mûködött, hogy mindketten nagyon tönkrementünk benne. Egy ideig a szakítás után még mûködött valami se veled, se nélküled kapcsolat köztünk, mindig újrakezdtük, de végül olyan erõs lett bennünk az elhatározás, hogy végleg véget vetettünk ennek a játéknak. Rég túltettem magam rajta.

Van aki a terhessége elején még nagyon szerette volna a babát, pár hónap múlva meg elkezdett kattogni azon, hogy lehet nem is jó embernek fog szülni?

Én most hasonlót érzek. Pár hónapja élünk együtt a párommal viszont már 4 éve együtt vagyunk úgyhogy nem mondhatni, hogy kezdetleges lenne a kapcsolatunk. Én 29 vagyok, õ 31 éves. Szerettünk volna babát, viszont elõtte ki akartuk próbálni az együttélést. Mikor elköltöztünk kiderült, hogy terhes vagyok. Akkor nagyon el voltam bizonytalanodva, párom azt mondta mindenképp szeretné a babát, de tiszteletben tartja természetesen a döntésemet. Úgy döntöttem/döntöttünk, hogy megtartjuk a babát. Most 25 hetes terhes vagyok és folyamatosan azon kattogok, hogy lehet nem is párom a megfelelõ és, hogy nem feltétlen szeretném ezt az életet amit pár hónapja élünk mióta összeköltöztünk. Jól megvagyunk, nincs vele semmi baj, de szörnyen unalmasak vele a mindennapok sajnos. A másik ami zavar úgy érzem teljesen lapos lett a kapcsolatunk és szerintem õ más felé is kacsingat és sajnos kapcsolatunk elején volt hogy megcsalt és lazán a szemembe hazudott, szóval hiába mondja most hogy nincs senkije, nem tudom elhinni neki:( Ennek a félrelépésének már 4 éve, akkor megbocsájtottam, azóta nem is témáztam ezen de most ha visszagondolok hogy milyen sumákolásokat csinált és hogy mennyire átvert akkor szó szerint hányinger jön rám és meg tudnám verni. Biztos a hormonok is játszanak velem most, mert azt hittem ezt a témát már akkor ott lezártam, de nem...:(és nem azt érzem amit normál esetben kellene, hogy de jó életünk van, jön a babánk nemsokára stb...hanem idegeskedek azon, hogy na most épp kivel flörtölget vagy mit hazudozik. Volt valaki hasonló helyzetben? Mit lehet ilyenkor tenni? Azt érzem, hogy nem õ az ideális apa a gyermekemnek. És légyszi ne gyertek azzal, hogy ezt hamarabb kellett volna stb..., mert tudom sok itt a rosszindulatú nõ, de légyszi azok most ide ne kommenteljenek. Értelmes választ várnék, hogy mit lehet ilyenkor tenni? Vagy esetleg ha valaki volt ilyen helyzetben leírhatná, hogy vele mi történt hogy vannak azóta?

Legjobb válasz: Hát elég érdekes szitu és meglehet, hogy az egészet a hormonok okozzák, mivel terhesség alatt elég sok tombol az emberben és megkavarhatja az érzéseket. Teljességgel csak a gyermek születése után derül ki, hogy vajon a hormonoknak tudható ez be, vagy tényleg így érzel. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Leülsz és elmondod neki, hogy mit érzel. Az, hogy féltékenykedsz, még kicsit bele is fér, sokszor hallom, hogy terhes nõk aggódnak, hogy párjaik megcsalják õket, amiért nagy lett a hasuk, esetleg elhíztak, megváltoztak, kicsit több törõdést igényelnek, stb. És legtöbbször semmi alapja. Szóval lehet, nálad is alapból meglenne ez, csak hát van az a régi sztori. Beszélned kell vele, mert ha magadban tartod, a végén bombaként fog a fejére hullani és nem érti majd, hogy miért kapja mindezt:D

Hát elég érdekes szitu és meglehet, hogy az egészet a hormonok okozzák, mivel terhesség alatt elég sok tombol az emberben és megkavarhatja az érzéseket. Teljességgel csak a gyermek születése után derül ki, hogy vajon a hormonoknak tudható ez be, vagy tényleg így érzel. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Leülsz és elmondod neki, hogy mit érzel. Az, hogy féltékenykedsz, még kicsit bele is fér, sokszor hallom, hogy terhes nõk aggódnak, hogy párjaik megcsalják õket, amiért nagy lett a hasuk, esetleg elhíztak, megváltoztak, kicsit több törõdést igényelnek, stb. És legtöbbször semmi alapja. Szóval lehet, nálad is alapból meglenne ez, csak hát van az a régi sztori. Beszélned kell vele, mert ha magadban tartod, a végén bombaként fog a fejére hullani és nem érti majd, hogy miért kapja mindezt:D
én is hormonokra tippelek, el sem olvasom, ilyenkor egy nõ nem tud hiteles lenni a saját érzéseit illetõen sem :)
Én a megcsalásig olvastam.... Ne várj sok jót!
Nézd, az ember lánya nem a párjának szüli a babát. Egy gyerek önálló lény, nem az apja klónja. Egy gyerek nem arra van, hogy megerõsítsen egy kapcsolatot, hatalmas teher számára, ha erre használják fel. Hogy mi lesz ennek a vége? Ki tudja? Az tuti, hogy lesz egy édes is kölyköd, akit egészen biztosan imádni fogsz. Aztán hogy az életedet az apjával együtt élitek le vagy sem, majd kiderül. Legfeljebb elváltok, aztán találsz olyat, akivel öröm megélni a mindennapokat. Sok nõ talált az ismerõseim, barátaim között párt úgy, hogy már volt 1-2 gyereke. A gyerek még nem jelenti azt, hogy egy életre a párodhoz vagy kötve.
Írok egy könyvcímet, segít tisztázni magadban, hogy következõ alkalommal milyen párt szeretnél és a következõ választás olyan férfi legyen, aki valóban illik hozzád. Arianna Geee és Mary Gregory-Tanácsok a szerelmi élethez A címe egyszerû, de komoly könyv, segít nagyobb önismeretre szert tenni, tele van feladatokkal. A leírásod alapjám nem hiszem, hogy a mostani pároddal fogsz maradni, de a babának örülhetsz így is, majd valamennyire kárpótol.
Ez nagyon kényes helyzet.Én semmit nem fognék a hormonokra, ha egy NÕ ilyet érez annak mindig van alapja, fõleg az elõzményeket tekintve. Voltam hasonló helyzetben, de mi csak próbálkoztunk a babával (1évig) de utólag azt mondom, hogy szerencsére nem sikerült. Viszont ha nem így lett volna és hasonló helyzetbe kerülök akkor valószínû pár év múlva nevelhettem volna 1edül a babát. az ilyen helyzeteknek -körülöttem van egy pár hasonló- általában a baba érkezésével nagyobb lesz a távolság köztetek, ha van valakije, akkor hozzá fog közelebb kerülni és már csak az a kérdés, hogy ezt Te meddig fogod bírni..mikor érzed úgy, hogy elég..Mert tapasztalatom szerint a férfiak nem fognak otthagyni egy kisbabával egy nõt sem.. csupán iszonyat boldogtalanok lesztek mindketten és ez sajnos kihatással lesz a kis csemetétekre is.. Kívánom, hogy ne így legyen..
a hormonokat nem kell alábecsülni. én már kergettem magam ideigileg a sírba, katasztrófaként ítélve és élve meg helyzeteket amin harmadnap totál nem tudtam eligazodni, hogy hogy lehetséges hogy már meg semmit nem is jelent ugyanaz? és olyan önbecsapó az agyrendszer olyankor, hogy egy adott esemény pozitív ill totál ellentétesen negatív hatásaihoz képes a legmaximálisabb erejû érveket felsorakoztatni, csak más idõpontban.


Nagyon szerettünk volna a párommal babát, és nagyon úgy tűnik, hogy sikerült is. A tüneteim megvannak, de a tesztem negatív lett. Hormonzavaros vagyok, lehet ez a teszteredmény oka?

Legjobb válasz: Az is lehet az oka, hogy a terhességed még nincs olyan elõrehaladott stádiumban, hogy kimutathatja egy otthoni terhességi teszt. Javaslom, hogy várj még egy picit, és pár nap múlva készíts egy új tesztet, hátha akkor már kimutatható lesz a pici jelenléte! :o)

Az is lehet az oka, hogy a terhességed még nincs olyan elõrehaladott stádiumban, hogy kimutathatja egy otthoni terhességi teszt. Javaslom, hogy várj még egy picit, és pár nap múlva készíts egy új tesztet, hátha akkor már kimutatható lesz a pici jelenléte! :o)
szia! mi is így voltunk. csináltam két tesztet, negatív volt. amikor kezdtem rosszul lenni, már pozitív lett a teszt és kiderült 8 hetes terhes vagyok.mikor mondta a doki, majdnem elsírtam magam. menj el nõgyógyászhoz, õ megmondja terhes vagy-e, nyugodtabb leszel. elõre is gratulálok. ne aggódj, szerintem rossz a teszt
Szerintem kamuzz:)
Te véletlenül nem a hangyás vagy, aki összeveszett a hangyájával és a végén visszafogadtad? Az írásod teljesen olyan. Ha nem az vagy, akkor vidd magaddal a párodat is, és õ is vigyen rá virágot. Ha a hangyás vagy, akkor így jártál.
Ha szeret téged, és el mondod neki, hogy te nagyon szeretted a papagájt, akkor nem kéne, hogy sértõdés legyen, de szerintem jobb ha nem hazudsz!:)
A kérdező hozzászólása: Annyira szeretem a papagájt hogy a halála után a felét meg is ettem.
Ez nagyon kedves tõled! :) Ha nem érti meg, hogy a szeretett papagáj nem az exed, akkor egy bunkó paraszt, jobban jársz nélküle.
Mondtam én, hogy hangyás vagy. :-)
S e g g f e j! K u r v á r a nem vagy vicces! Rohadnál meg!
A kérdező hozzászólása: Az a helyzet... hogy a papagály is az exem. Ebbe halt bele.
Ha ennyire könnyen lebeszélték, õ sem...
Próbálj meg beszélni a pároddal, nem tudom mit mondhattak neki a szülei ami ennyire eltudta tántorítani, de azt gondolom igazán nem is szeretett volna babát, ha le lehetett könnyen beszélni a dologról. De tényleg próbálj meg beszélni vele. Hány évesek vagytok?
Nézd, ha le tudtak beszélni róla, akkor nem akarta igazán soha. Tessék választani: o kell gyerek nelkul, vagy gyerek mással.
Jaj beszélj a pároddal, hogy vagy a szüleit választja vagy téged, és gyermeket :) Nagyon nagy öröm a gyerek, de nagyon nagy felelõsség is! És igen ha normálisan akarod nevelni, és tartani, akkor sok költség is! Ezzel is számolnod kell... De mindez eltörpül amellett hogy mennyi szeretetet fog adni :) A párod szülei amikor majd megszületik az unokájuk, akkor õk lesznek a legboldogabbak! A pároddal meg beszélned kellene :) . Kitartás! Állj a sarkadra, és ne hagyd magad elnyomni!
Elsõ vagyok. Mibõl gondolod, hogy nem vagyok családcentrikus? Abból, hogy olyat írtam, amit nem akartál hallani? Te kérdezted a véleményünket. egy 30 hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Hát én meg nem, mert nem a szüleinek szülöm, hanem Magunknak, és itt nem a nyûgrõl van szó.De látom te sem vagy család centrikus.
A kérdező hozzászólása: Olyanokat mondtak neki, hogy unoka nem kell, meg hogy a mai világba minek a gyerek, meg ehhez hasonlókat.
Én is azt gondolom, ha a párod is annyira akarna családot, az isten se tudta volna lebeszélni róla. Legfeljebb elbizonytalanodott volna egy kicsit. Valószínû, h nem akart gyereket, (vagy nem tõled) és most pont kapóra jött, h az anyja lebeszélte, így tud mire hivatkozni, h miért nem akar.
A kérdező hozzászólása: Itt most mindenki mondott valamit, a lényeg az, hogy jön a választás, vagy én vagy a szülei.Én 30 a párom meg 35 éves.
Mélységed határtalan a gonoszságban.
Ebbõl talán nem lesz sértõdés, ennyit meg lehet érteni. Mivel egyedül mész ki a sírhoz, az exed nem megy veled, semmi bántó nincs benne. Szeretted és így gondolsz rá.
Szerintem mondd el, és folytasd is :) Segíthet is neked, ha van kedve (tehát legyen meg a lehetõség, hogy bármikor menjen, mert nem "tilos")
Õszintén megmondanám neki, hogy szerettem ezt az embert, és megemlékezem róla. TEljesen mindegy, hogy kinek-a-kije, ha szeretünk valakit, az soha nem szégyen!
Persze, hogy mondd el. Nem lesz féltékeny a porladó papira. És kegyelettel ápolni valakinek az emlékét nemesszívûségre vall. Háttérben ez lehet (részben saját élményekre támaszkodva): Van egy olyan archetípus (Jungnál olvashatsz ezekrõl): a bölcs öreg. Valószínû megláttad benne, és még az is lehet, hogy addig hiányoltad ezt. (pl én is fájón hiányoltam a saját nagypapát, és kerestem : a bölcs öreg archetípust) Furcsa dolog ez, Jungnál meg lehet érteni- lehet, hogy ezt egy tekintetben látod meg, szóval nem biztos, hogy nagy prédikációkban veszed az áramlását az archetípusnak. Így gondolom ezeket. -aa-
Szerintem nem fog megsértõdni, nyugodtan mondd el neki simán. Ember nincs aki ezen kiakadna, maximum ha valakinek nulla érzelmi intelligenciája van.
Nem akarlak megbántani, sem kioktatni, de nekem itt ebben a kérdésben az a furcsa, hogy úgy fordulsz hozzánk, hogy elõtte nem is beszéltél a pároddal, tehát a probléma még fenn sem áll. Ennyire nem jó, vagy nem stabil a kapcsolatotok, hogy nem mersz ilyesmit elmondani neki? Mi nem ismerjük a párod, nem tudjuk, hogy kellene ezt "elõadnod" neki. Ha csak ennyirõl van szó, elvileg nem lehetne belõle sértõdés, csak nem értem, miért nem merted ezt vele megosztani. Nálam az lenne a természetes, hogy elõször is leülök a párommal, megbeszéljük, aztán ha valami probléma származik belõle, esetleg (de csak esetleg) akkor kérek másoktól tanácsot.
Nem. Sajna...
ez a szakítás elõtt szokott lenni. õ már hamarabb elgondolkodott, megrágta, próbálta aztán mégis így döntött. szóval ezen csak te nem vagy túl sajnos, de õ már igen.
én látok esélyt arra, h vissza megy.

Most volt Kaposváron a Youth football festival és én NAGYON jóba lettem pár emberrel, megkedveltem őket, az egyikbe még bele is szerettem csókolóztunk is?

Nagyon fognak hiányozni,olyan jól elvoltunk, beszélgettünk,buliztunk,szórakoztunk,rengeteget röhögtünk és most meg elmennek és lehet h soha többet nem látom őket.Már 2 napja csak sírok :"( én még ilyen jó fej emberekkel Mo.-on nem találkoztam. Am ők Brazilok.Mit tegyek h minél hamarabb elfelejtsem őket? Ja és még egy mezet is kaptam tőlük ajándékba.

Legjobb válasz: Kár, hogy jó bukszák nem voltak, csak férfiak. Akkor elmentem volna én is. :D

Kár, hogy jó bukszák nem voltak, csak férfiak. Akkor elmentem volna én is. :D
A kérdező hozzászólása: De nem is az h helyesek voltak, hanem olyan jól éreztem magam velük...gyorsan elment ez a pár nap
Ez már csak ilyen, nem tudsz mit csinálni. Nekem is van hasonló emlékem. :D Kaposvári vagy? Hány éves vagy? :D
A kérdező hozzászólása: Igen, 17
Akkor az sem kizárt, hogy láttuk már egymást. :D
biztos hogy láttalak tegnap este. Mindenesetre ha találkozol egy magyar sráccal aki normális tuti elfelejted õket :)
A kérdező hozzászólása: remélem..privátba elküldöd a neved?


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!