Találatok a következő kifejezésre: Nagyon stresszes mit tudnék ez (1 db)

Nagyon stresszes vagyok, mit tudnék ez ellen tenni?

16 éves vagyok. Mindenért "tiszta" ideg vagyok:'( és ez nagyon zavar. Ilyenkor minden bajom van (fejem fáj stb.) Léccike segítsetek, hogy mit tehetnék!? El?re is köszönöm a válaszokat!

Legjobb válasz: Próbálj meg néha lazítani.Tarts minden nap egy kis szünetet,fõzz egy forró teát,és idd meg,úgy hogy közben nem aggódsz semmi miatt.Ugyanakkor meg kell tanulnod nem stresszelni,mert hamar kileszel idegileg.Egyszerûen nézd az élet szép oldalát,hagyd abba az állandó rohanást,ha úgy érzed sûrû a napi rend,akkor ritkítsd meg azokkal a dolgokkal,amik nem fontosak.A haverok biztos megértik,hogy kicsit lazítani akarsz.Ráadásul jön az évvége...jobb ha a könyveiddel szervezel randevút,és nem egy helyes hapsiva.Persze ez utóbbi is kell.Találd meg az egyensúlyt az életedben.Nem lehet megmondani,hogy hogyan,mert mindenkinek máshol van az egyensúly,és mindenki máshol érzi jól magát.

Próbálj meg néha lazítani.Tarts minden nap egy kis szünetet, fõzz egy forró teát, és idd meg, úgy hogy közben nem aggódsz semmi miatt.Ugyanakkor meg kell tanulnod nem stresszelni, mert hamar kileszel idegileg.Egyszerûen nézd az élet szép oldalát, hagyd abba az állandó rohanást, ha úgy érzed sûrû a napi rend, akkor ritkítsd meg azokkal a dolgokkal, amik nem fontosak.A haverok biztos megértik, hogy kicsit lazítani akarsz.Ráadásul jön az évvége...jobb ha a könyveiddel szervezel randevút, és nem egy helyes hapsiva.Persze ez utóbbi is kell.Találd meg az egyensúlyt az életedben.Nem lehet megmondani, hogy hogyan, mert mindenkinek máshol van az egyensúly, és mindenki máshol érzi jól magát.
Szia! Sztem attól is függ hogy mitõl stresszelsz, mindenre más gyógymód kell, de tudom ajánlani a sportolást, jógát! Ha kifárasztod a tested, nem lesz idõd ilyeneken gondolkodni! De téyleg írdd le hogy mi a bajpd pontosan mitõl félsz, úgy jobban tudnék segíteni!:)
A kérdező hozzászólása: Köszi, megprobálom! Amugy fiú vagyok! :)
A kérdező hozzászólása: Mindentõl szinte :S


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Lehet kialakulóban van nálam egy ilyen pelenka fétisiszta. Hogy lehetne ezt megállítani? Estére muszály hordanom, vagy műtét, de műtétet nem akarok, így pelenka marad, viszont mostanában azt vettem észre hogy kezdem élvezni.

aranyosnak tartom mostanában, és viselnék mintás pelenkát is, sőt ki is próbáltam egy régi padláson lévőt, és jólesett, de nem akarok ilyenné válni, segítség!

14.5/f

30

Akkor most Pókfóbiás vagyok?

nem vagyok benne biztos de amikor már képen is meglátok egy pókot kiráz a hideg. amikor hazajövök a suliból mindig leellenőrzöm a szobámat hogy van e valahol pók és a meglátok egyet azonnal kiszaladok

8

Sokszor gondolok az öngyilkosságra. Csak azt nem értem, hogy miért nem tudom megtenni?

Napi szinten eszembe jut a dolog, de mégse merem és nem értem, hogy miért.
A másik dolog, ami eszembe jutott az a világgá menés.
E között a két megoldás között ingadozok. Vagy öngyilkos akarok lenni vagy világgá menni és itt hagyni mindent és mindenkit, hogy úgy éljek, mint egy csavargó vagy egy csöves.

14

Pszichiátriai magánrendelésen írathatok ki magamnak gyógyszert (SSRI, konkrétan rexetin), vagy erre csak "hivatalos" rendelésen van lehetőség?

Üdv! Ambuláns pszichiátriai kezelésben részesülök (gyógyszereket írnak fel, kábé ennyi), de az utóbbi időben a munkám miatt nem érek rá délelőttönként a rendelésre járni. Úgy döntöttem, magánrendelésre jelentkezem be. Ott vajon írnak ki receptet, vagy ezt csak a "hivatalos" rendelési időben teszik meg?

5

Lehet borderline személyiségzavarom?

Az a helyzet, hogy mindig mindent elrontok. Az emberek rendszerint magamra hagynak, nincsen egy őszinte kapcsolatom sem, hiába ragaszkodom foggal-körömmel hozzájuk. Egyik lány, aki korábban a barátnőm volt, azt mondta, hogy szerinte szociopata vagyok, de nem valószínű, mert érzek bűntudatot. Nagyon erős bűntudatot... Gyakran azt érzem, hogy meg sem érdemlem, hogy éljek. Voltak öngyilkossági kísérleteim is, és rendszerint szólok ezekről a hozzám közel állóknak. Vagdosom a karjaim, meg a lábaimat is, rendszerint a bűntudat miatt. Néha olyan szinten, hogy nincs egy szabad bőrfelület sem a karomon. Állandóan változik a hangulatom... az egyik pillanatban még nagyon jól érzem magam, és csak a jót látom, a következőben, amikor valami rossz történik, vagy ha szimplán csak úgy érzem, hogy nincs mellettem senki, akkor olyan üresnek érzem magam... Úgy érzem, hogy nincs értelme az életemnek. Ez borderline lehet? El kéne mennem pszichiáterhez, tudom, de az a baj, hogy a szüleim nem hajlandóak fizetni, én meg csak szeptembertől fogok dolgozni... Kezdek beleőrülni ebbe.

18/L

3

Egy gyerek halálát hogy lehet feldolgozni? Képtelen vagyok rá.

Amikor meghallottam, hogy balesetben mrghalt a 8 éves gyerekem, lepergett előttem az életem és hirtelen olyan érzésem volt mintha kiléptem volna a testemből. Senkinek nem kívánom azt amit át kell(ett) élnem. Ez 2 éve történt és azóta van egy nem tervezett gyerekünk meg az előző házasságomból egy másik. Csak az akkor terhes feleségemért és a másik lányomért próbáltam erős lenni de a lelkem a mai napig darabokban van, szilánkosra tört. El se tudom mondani, hogy mekkora hiányt érzek, egyszerűen lehetetlen elviselni, hogy neki csak ennyi jutott és soha többé nem ugrik a nyakamba, nem mondja hogy szeret. Annyira fiatal volt. Szinte még mindig nem telik el úgy nap, hogy ne sírnék miatta pedig tudom hogy el kéne engednem de nem tudom. A feleségem rábeszélt egy pszichológusra mert ő is járt és könnyebb lett neki de rajtam nem segített. Akkor jobb amikor nagyon nagyon elfoglalt vagyok. Még mindig gyakran előjön az álmaimban és reggelente könnyes szemmel ébredek mert elviselhetetlenül fáj. Õ (volt) a mindenem. Olyan mintha csak elutazott volna. Emlékszem milyen boldogok voltunk amikor megszületett, felriadtam a szuszogására, emlékszem minden mozdulatára. Rettenetesen hiányzik. Minden kislányban őt látom és haragszom magamra amiért volt olyan, hogy helyette valami más elfoglaltságot találtam és nem vele voltam de hát nem tudhattam. Még abba is belegondoltam, hogy most hogy nézhet ki?! Úgy érzem sosem fog enyhülni a fájdalom. Egyáltalán lesz ez elviselhetőbb?

24

Mit csináljak? (folyt lent sos)

nem tudok aludni tegnap 2 orát aludtam mert barátnömmel beszélgettem és ma meg attol félek hogy nem fogok tudni aludni:'(

3

Mihez kezdjek magammal? Hogy jöjjek ki a depresszióból? Kapcsolat lehetséges?

30 éves pasi vagyok és egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Depressziós vagyok, pánikrohamokkal küzdök és kapcsolat képtelennek érzem magam. 4 éve segíteni próbáltam egy volt kolléganőmnek, aki egy volt kapcsolatából lépett ki, szenvedett tőle, én segíteni akartam neki. Ezt úgy hálálta meg hogy fél év lelki kapcsolat után bepanaszolt a vezetőségnél, hogy zaklatom, sikerült kimagyaráznom magam, de annyi minden történt még emelett és annyira megalázott ezzel, hogy a mai napig meghatároz minden döntésemet és lépésemet. Egy ideig egymástól teljesen függetlenül dolgoztunk, de nagyon rossz volt 3 hónap alatt 30kg-t fogytam miatta. Részben próbáltam hatni rá, de egy idő után már étvágyam sem volt és nem bírtam enni. Mindenki csak arról kérdezett, beteg vagyok-e, annyira megalázónak éreztem a helyzetet, hogy szégyelltem elmondani, mi történt, így nem mondtam semmit. Ami rosszul esett, hogy a családom nagy ívben tojt rám, apán annyit mondott, hogy egyek már valamit, meg sem kérdezte, hogy miért, a barátaim ugyanígy. Egyre jobban fordultam magamba. Aztán tavaly ilyenkor úgy adódott, hogy a lány mellé kellett volna visszamenjek dolgozni, én nem vállaltam és eljöttem, azóta nincs rendes munkám. Még rosszabbul érzem magam. Nem vesznek fel sehova, pedig napi rendszerességgel járok interjúkra. Az évek alatt sorra hagytak el a barátaim, akikkel meg tudtam beszélni a problémáimat, volt, akit én hagytam el, mert önzően viselkedett. Egyre jobban készülök ki, folyamatos pánikrohamaim vannak, depressziós vagyok. A szüleimmel rossz a kapcsolatom, nem tudom velük megbeszélni ezeket. Apám úgy beszél velem, mint egy 5 éves gyerekkel. És ami a legrosszabb, még mindig a megalázottságot érzem. Próbálok ismerkedni, beszélgetni, de folyamatosan pánikrohamszerűen jön elő, hogy újra meg fog történni. Tudom, hogy 30 éves pasiként nem rinyálni kéne, de lassan a maradék életkedvem is elmegy és egyszerűen tanácstalan vagyok, hogy jöjjek ki ebből a helyzetből.

6

Hi! Nektek volt már-e olyan, hogy nem tudom így kimentek az utcára és megöltők pár embert ( vagy állatot)?

5

Úgy hiszem bipoláris zavarban szenvedek. Mi a teendő?

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!