Találatok a következő kifejezésre: Nagyon nagyon ereszt meg 1 telefont (1 db)

Nagyon nagyon ritkán ereszt meg 1 telefont hozzánk. Nagyon ritkán jön el hozzánk. Anyának azt mondta h a keresztelőre el se fog jönni mert a tesómnak az apukájának az anyja is ott lesz, akit nem szeret. Mi baja lehet?

Amúgy decemberben született a tesóm.A kórházban is nagyon furcsán viselkedett a nagymamám.

Legjobb válasz: elég érdekesen fogalmazol. tehát a tesod, nemakar eljönni hozzátok mert utálja a nagyanyját? de akkor titeket mért nem hiv? nem leeht hogy veletek is valami baja van? probálj meg vele beszélni. a nagymamád veletek lakik?

elég érdekesen fogalmazol. tehát a tesod, nemakar eljönni hozzátok mert utálja a nagyanyját? de akkor titeket mért nem hiv? nem leeht hogy veletek is valami baja van? probálj meg vele beszélni. a nagymamád veletek lakik?
A kérdező hozzászólása: nem.a tesóm kisbaba.a tesómhoz nem akar eljönni a nagymamám!
Sajnos vannak ilyen nagymamák. És miközben a maguk igazát hajtogatják, lemaradnak a legfontosabbról: az un okáról.
De te azért megkérheted hogy téged látogason meg. Mond meg anyának hogy beszélni akarsz a nagyival és mond meg a nagyinak hogy te látni akarod öt. (ha akarod) amúgy sok nagymama vitázik a másikkal. meg a gyerekükkel is.
bocs, hogy ezt mondom, de nagymamád önzõ. ha fontosak lennének neki a saját lánya, saját unokái, akkor is elmenne látogatni, ha ottvan a tesód apjának az anyja...huh.
ha a mondatokból kihagyod az alanyt, elég nehéz tájékozódni. Egyébként tegyél rá, a nagymamád meg fog ezzel békülni, ne ez tegyen tönkre akármit is. Ha kiváncsi lesz, el fog jönni hozzátok, ha meg ne, az meg õt jellemzi nem pedig titeket.


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Együtt járok egy férfival, de kiderült hogy felesége van. Ti mit tennétek?

Lassan 1 éve vagyunk együtt. A felesége vidéken élt, mert a szüleit ápolni kellett, most költözött haza.

Nagyon szeretem őt. Mit tennétek? Szólnátok a feleségének?

25

Hogyan szerezzem vissza a feleségem bizalmát megcsalás után? Hogyan tovább?

A feleségemet megcsaltam és ő most a kisbabánkat várja.Pont akkor derült ki amikor elmondtam azt is,hogy másba vagyok szerelmes a munkahelyemen ahová minden nap bejárok.Nem tudtam dönteni kettőjük között és ezt meg is mondtam neki.Nagyon szomorú volt és most iszonyatos nagy gödörbe keveredtünk.Már tudom az nem szerelem volt,csak le akartam avval a nővel feküdni,de nagyon(ezt elmondtam neki is) Õ most nagyon csalódott és minden nap gyomorgörcse van ettől és hol nagyon megértő,hol pedig újból előjönnek ezek az érzések nála.Tudom küzdenem kéne érte,de egyenlőre bele vagyok merülve az önsajnálatba(hogy hogy tehettem ilyet,szemét vagyok,nem birok a szemébe nézni,nem érdemlem meg őt és a gyereket...stb) Kezdetnek annyit tettem,hogy megmondtam a lánynak,kitöröltem a számát,ismerőseim közül töröltem és várom hogy áthelyezzenek más részlegre.Az a baj,hogy ahogy a feleségem csapong úgy én is.Egyik nap küzdök érte másik nap meg az önsajnálat....

11

A férjem folyton bántja a nővérem férjét. Hogyan beszéljek vele?

Nekem sem a szívem csücske a srác, igaz nem mondott soha egy rossz szót sem csak egyszerűen más mint a családunk. Egy tipikus nagyvárosi úri gyerek, aki kb semmilyen férfi munkához nem ért, mi pedig egy kis városban nőttünk fel (már majdhogynem falu) vidéki szülőkkel. Az én férjem falun nőtt fel és ez mindenhogy meglátszik. Nem paraszt, csak tudja, hogy mi a munka és normálisan gondolkozik, ellenben a tesóméval, aki szerintem sose végzett fizikai munkát ezért egy kis ropi gyerek, semmi férfiasság nincs benne. Egy kis szerencsétlen fiú. Arról nem is beszélve, hogy kicsit gazdagabb családból származik és ő nem hord márkás dolgokon kívül mást. A férjem szókimondó, őszinte ember és gyakran piszkálja a gyereket, aki nem is mer vissza szólni. Tényleg nem akarom bántani mert egy rossz szava nem volt hozzám soha de ezek tények. A szüleim is így gondolják. A nővéremnek már majdnem 10 éve megvan, nekem meg csak 5 és az én férjemet szinte első perctől kezdve kedvelik a szüleim. Szeretném ha nem piszkálódással telnének az ilyen családi összejövetelek, ezért beszélgettem vele kicsit, hogy próbáljon meg visszavenni de legutóbb is ugyanaz volt. Holnap megint ott lesz mindenki. Mit tegyek?

25

Rossz ember vagyok, mert nem tudtam sírni anno mamám temetésén?

Nagyon lehordtak érte itthon, hogy beteg vagyok meg nyomorék , meg stb meg hogy miattam halt meg.. meg menjek el dokihoz..

8

Lépjek vagy ne? Nagyon padlón vagyok, de nem tudom, mi a jó megoldás!

Alapszituáció: 25 vagyok, párom 27. Budapesten éltünk, pezsgett az éltünk, rengeteg barátunk volt, színházba, koncertekre,múzeumba, programokra jártunk, mindkettőnknek olyan is a szakmája, hogy ez elengedhetetlen. Tavaly nyáron leköltöztünk vidékre, mert páromnak felajánlottak egy munkát, ami sokkal jobbnak tűnt, mint az akkori munkája. Kaptunk egy szolgálati lakástis. Még egyetemre jártam (járok), Phd-t csinálom Bp.-n, de vele mentem. Miután leköltöztünk, kiderült, hogy babát várok. A kapcsolatunk szilárd volt, és maga a csoda. Minden szempontból. Nagy reményekkel indultunk neki az évnek.

Azóta minden elromlott, semmi sem úgy lett, ahogy terveztük (kivéve a csodálatos babánkat, aki azóta 9 hónapos). A munkája felőrli, a fizetése fele annyi lett, kihasználják, nap mint nap megalázzák. Nincs egy ismerősünk sem, családunk messze van, utáljuk a várost, csupa kissebség és primitív emberek vesznek körbe minket, nem tudunk kimozdulni sem, nincsen semmi élet. A párom egyre többet kezdett inni, folyamatosan veszekszünk, megromlott a kapcsolatunk is teljesen.
Sajnos a szerződése még májusig szól, de úgy érzem, hogy én nem bírom ki addig. Minden nap sírok, minden nap veszekszünk, utálok vele otthon lenni. Mivel lecsökkentették a fizetését, nekem meg felajánlottak egy munkát, rábeszélt, hogy kezdjek el dolgozni, nekem is jobb lesz, ha emberek között vagyok kicsit. Babát beadtuk délelőttre egy magánbőlcsibe, én meg "félállásban" elkezdtem dolgozni. A félállásból az lett, hogy napi 10 órákat kell dolgoznom, fizetést meg nem kapok múlt hónapra, mert "elírták a szerződést".
Megelégeltem, kiléptem. Õ kiakadt, megint összevesztünk. Nem ragozom tovább. Úgy érzem, depressziós lettem, a legkisebb hülyeségen is sírva fakadok, ingerült és feszült lettem, és ő is. Folyamatosan csak panaszkodik, elégedetlenkedik, szajkózza, hogy milyen szar az élete.

Munkája viszont nem lenne Pesten, lakásunk nincs, albérletbe kellene mennünk egy fizetésből. De május előtt nem is tud eljönni onnan. Én viszont nem bírom, egyszerűen nem bírom. Hova menjek? Mit tegyek? hogyan legyen jobb ez a helyzet? Most itt vagyok Pesten hétvégére anyuméknál (2 hónapja nem láttam őket a munka miatt), és úgy érzem, nem akarok visszamenni, mert itt most jól érzem magam, olyannak mint régen. Bocsánat, hogy hosszúra sikerült, köszönöm, hogy elolvastad!

11

Kiakadtam, szerintetek helyes lenne elmondani, hogy mit is érzek pontosan? (bővebben lent)

13 éves nem is unokatesómra, hanem inkább mostohaunokatesómra akadtam ki, mert féltem a barátjától. Nagyon tudja befolyásolni, hétfőn felhúztak, szóval lassan 8 éve gyűlik bennem az, hogy nem bírom és ez hamarosan ki fog törni. Szerintetek érdemes lenne elmondani, hogy miért van vele bajom?

5

Nem féltek attol, hogy ha elváltok, a környezetetek megbélyegez, lenéz titeket?

17

Mit tegyek hogy dolgozzam fel lelkileg?

Párom daganatos beteg és áttétes. Az orvosok nem jókat mondanak pár hónapot adtak neki. Ezt a fiának mondták el ő nekem. kiborultam sirok , nemtudok mit kezdeni.

9

Ha a gyerekek a válás után megosztva lettek elhelyezve, és a nagyobbik gyerek már önálló, kell a kisebbikre gyerektartást fizetni?

6

Egy kicsit elvagyok keseredve, más hogy oldaná meg a helyzetet?

Fiatal lány vagyok, húsz éves, a szüleim külön élnek már 15 éve, nem is nagyon beszélnek egymással. Anyukám özvegyi nyugdíjas, apukám meg kezd lerobbanni fizikailag és nem fog tudni lassan már dolgozni. Van egy nővérem, de nem velünk él, saját családja van. Az a helyzet, hogy nagyon szegényes körülmények között élünk, és rengeteg probléma van a családban. Én tavaly elkezdtem egy egyetemet, amit épp ezért nem is tudok folytatni, és már nem is nagyon érdekel. A nővéremet még volt miből felnevelniük, de engem már nincs. (Részben ez az ő hibájuk is, a lustaság meg a cigaretta,stb miatt.) Nem is akarnak rajtam segíteni, csak édesanyám a nővéremen mivel nincs munkája, mindig is őt kedvelte, engem nem igazán, mert más férfitól vagyok. A lényeg, hogy most elkezdtem a jogosítványt saját pénzből, és szeretném befejezni, szeretnék egy nyelvvizsgát is, és majd jelentkezni később egy másik iskolába. Én örülök, hogy az anyám eltart engem (azért egy számlát beszoktam neki fizetni havonta), de kicsit furcsán érzem magam. Ameddig nem lettem ennyi idős, addig nem volt probléma, hogy engem "el kell " tartani. Olyan érzésem van, mintha útban lennék. Komolyan azt gondolja minden szülő, hogyha egy gyerek elérte a 19-20éves kort, akkor már lassan kikéne tenni a házból? Meg akkor már nincs szüksége segítségre? Én minden nap járok dolgozni, hétvégén is, reggeltől estig, nem valami jó munkahelyre. Igazából nagyon megterhel lelkileg ez az egész és az is hogy fogalmam sincs hogy hogy lesz erőm felnőtté avatni magam... Minden nap belegondolok, hogy hol fogok lakni, mikor fogok elköltözni, mi lesz a szakmám, mi lesz velem, hogy lesz majd egyszer családom... Nem tudom elmondani senkinek, mert úgy érzem mintha ezt senki se értené meg... Szeretnék már egyedül lakni, de ez szinte lehetetlen. Sajnos nagyon drága egy albérlet, ráadásul az sosem lesz az enyém... stb... Tudnátok valami tanácsot adni, hogy hogy szedjem össze magam?

6

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!