Találatok a következő kifejezésre: Nagyon félek szüléstől (60 db)

33 hetes vagyok és már nagyon félek a szüléstől. Mi lesz ha nem jutok el a kórházba és út közbe kipottyan a babám vagy ha nagyon fog fájni, mert sajnos nincsen fogadott dokim. Csak én tartok ennyire a szüléstől?

Legjobb válasz: Elõször is nyugodj meg,nem kell annyira félni a szüléstõl. Nagyon nagy szerencséd lenne,ha csak úgy kipottyanna az a baba:):)A kórházat gondolom Te ismered,hogy milyenek a dokik,biztos oka volt ha nem fogadtál,biztosan ellátnak normálisan ügyeletbe is(nálunk sajnos nem így van). Nem mondom,hogy nem lesz fájdalmas,de nagyon nagyon megéri.Meglátod életed legszebb élménye lesz a babád világra jövetele.Készülj rá örömmel boldogan,és ne rettegve.Minden jót,könnyû szülést. 3 gyerekes anyuka.

Elõször is nyugodj meg, nem kell annyira félni a szüléstõl. Nagyon nagy szerencséd lenne, ha csak úgy kipottyanna az a baba:) :) A kórházat gondolom Te ismered, hogy milyenek a dokik, biztos oka volt ha nem fogadtál, biztosan ellátnak normálisan ügyeletbe is(nálunk sajnos nem így van). Nem mondom, hogy nem lesz fájdalmas, de nagyon nagyon megéri.Meglátod életed legszebb élménye lesz a babád világra jövetele.Készülj rá örömmel boldogan, és ne rettegve.Minden jót, könnyû szülést. 3 gyerekes anyuka.
Ne aggódj, ez azért kicsit hosszadalmasabb folyamat annál, hogy csak úgy "kipottyanjon útközben".Azt nem tudom garantálni, hogy nem fog nagyon fájni, de ha lelkileg erõs maradsz és nem hagyod el magad, úgy könnyebb átvészelni.Nem a dokin múlik a dolog, mert a fogadott orvosban is lehet nagyon csalódni.Ne hagyatkozz másra, légy erõs és kitartó, ez a fontos. Sok sikert!
Biztos, hogy nem pottyan ki út közben, mert az elõjelek már jóval elõbb elkezdõdnek. Az elsõ szolíd fájásoktól több órád van még a baba megérkezéséig, de azért tervezzétek el, hogy hogy is fogsz bemenni: valaki bevisz kocsival? A szüléstõl mindenki fél, az a pár óra elég rossz, de túl van rajta az ember, és utána már örül a babájának. Az apás szülés segíthet a feszültség oldásában.
A kérdező hozzászólása: köszi mindenkinek...de én akkor is parázok 1 kicsit:)

Szeretnék gyereket, de nagyon félek a szüléstől. Tényleg olyan szörnyű, mint ahogy leírják? Már több mint egy éve szeretnék teherbe esni, de nem sikerül. Lehet, hogy a szüléstől való félelem miatt stresszelekbe és azért nem? 26l

Legjobb válasz: Szerintem egyáltalán nem olyan szörnyû!én is évekig rettegtem hogy jajj mi lesz, meg hogy nekem aztán majd jöhet morfium is csak ne fájjon és most egy hónapja életet adtam egy gyönyörû kislánynak mindenféle fájdalom csillapítás nélkül és életem legszebb élményének tartom és örülök hogy nõ vagyok és átélhettem(bár a fájdalom részét kihagynám de elviselhetõ volt!) A lényeg hogy fejben tedd helyre a dolgokat,ne agyalj,ne olvass rémisztõ történeteket!bízz magadban,a testedben és ösztöneidben-hogy képes vagy rá!mert meg tudod csinálni! ha mind ez meg van szerintem össze fog jönni az a baba! drukkolok!

Szerintem egyáltalán nem olyan szörnyû!én is évekig rettegtem hogy jajj mi lesz, meg hogy nekem aztán majd jöhet morfium is csak ne fájjon és most egy hónapja életet adtam egy gyönyörû kislánynak mindenféle fájdalom csillapítás nélkül és életem legszebb élményének tartom és örülök hogy nõ vagyok és átélhettem(bár a fájdalom részét kihagynám de elviselhetõ volt!) A lényeg hogy fejben tedd helyre a dolgokat, ne agyalj, ne olvass rémisztõ történeteket!bízz magadban, a testedben és ösztöneidben-hogy képes vagy rá!mert meg tudod csinálni! ha mind ez meg van szerintem össze fog jönni az a baba! drukkolok!
Majd akkor fogsz teherbe esni, ha a gyerek utáni vágyad legyõzi a szülés miatti félelmed.
Én is féltem a szüléstõl, de sikerült a 2. hónapban teherbe esni. Viszont nem tudtam meg, milyen, mert - nem így akartam - programozott császár lett.
A szülés nem szörnyû, a szülésnél életet adsz a gyermekednek!!!Ezt igy fogd fel, nem kell tõle félni!Az igaz hogy fáj, de ki lehet birni, átéltem 2x is.Hidd el amikor meglátod a picurkádat mindent elfelejtesz ami elõtte volt.
Én is nagyon féltem, de amint átléptem a szülõszoba küszöbén, megszûnt minden félelmem (energiám se volt a félelemre gondolni), azon voltam hogy minél elõbb túl legyünk rajta. És nem olyan szörnyû. Fájni nagyon fáj, de hidd el már nagyon sokan végigcsinálták és túl élték :) )
Nagyon fáj. De kit érdekel most komolyan? Ahogy kibújuk a baba a fájdalmadat elvágják, abban a pillanatban ahogy megkapod a babád örök szerelem kezdõdik. Újra megkérdezem...kit érdekel, hogy fáj pár órán át? (:
A szülés rettenetes fájdalommal jár, de nem szörnyû, inkább szuper jó, hogy megszülted a világra hoztad, és itt van! :)
Szerintem nem szörnyû. Fáj, az igaz, de pl. egy fogfájás, vagy egy epegörcs ezerszer rosszabb, mert annak se értelme, se eredménye, míg a szülésnek.. És egyetértek az elsõ válaszolóval, nekem pl. a szüléstõl való félelem eszembe se jutott a babavállalás elõtt, csak az, hogy babát szeretnék.
Csak félig meddig hittem el, mikor azt mondták, h nagyon fáj a szülés, de utána elfelejtessz mindent. A kellemetlen csalódás az volt, hogy tényleg nagyon fáj, annál is jobban, mint hittem....de amíg szülés elõtt nagyom féltem, szülés alatt már csak az ösztöneim és a hormonok vezettek....és amikor felmutatták a babát, Az Én /Mi babánkat, akit 9 hónapig óvtam odabent, és magzatmázasan is gyönyörû volt......nos igen, minden gyötrelem, huss! elszállt. Ez így volt.
Nekem nem fájt nagyon, gyönyörû élmény volt! Tényleg, az életünk legszebb napja!
Amint terhes leszel, már egyáltalán nem fogsz stresszelni a szüléstõl, ugyanis sokkal nagyobb problémáid lesznek. :-) Egészséges-e, lesz-e elég tejed stb. Annyi aggódnivaló van. És végül is, olyan még nem volt, hogy bentmaradt volna, valahogy kijön, ne aggódj! Boldog családtervezést nektek!
Nem érdemes félni! Tõlem is kérdezgették a terhesség végén, hogy félek-e? Mondom, ha félek, attól könnyebb lesz??? HÁt nem! Pont nehezebb!! Egy barátnõm, már a vajúdása legelején mondogatta, hogy nem tudok szülni, nem tudom megszülni, ez borzalmas, nagyon fáj, stb. Hát szegény, nem is tudta megszülni, nagyon nehéz lehetett így neki. Úgy kell hozzáálllni, hogy erõs felnõtt nõ vagy és hamarosan anyuka! El kell tervezned magadban, mi hogy lesz és akkor úgy is lesz!! :) Nekem összességében nagyon jó élmény!! :) Önmagam maradtam és minden úgy alakult szinte, ahogy akartam. A férjem is nagyon nagyon büszke volt rám. :)

Nagyon félek. Mára vagyok kiirva. Nagyon félek a szüléstől. Milyen a szülés? Mennyire fáj? Minnél közelebb érkeztem egyre jobban félek.

Legjobb válasz: Pont az a lényeg, hogy lazíts, ne stresszelj. tényleg nagyon fáj, nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen fájdalom. Bár ilyenkor nem szokás ezt írni, de nem jó szerintem csak azt hallani, hogy nem vészes, túlélhetõ, mert ott az ember nagyot koppan. De általában túléli mindenki. Ez persze vicc, de próbálj nem ezen agyalni. Mindenkinek más, nagyon függ attól, hogy hogyan éli meg, hogyan készül fel rá, ha így folytatod, neked nehéz lesz.

Pont az a lényeg, hogy lazíts, ne stresszelj. tényleg nagyon fáj, nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen fájdalom. Bár ilyenkor nem szokás ezt írni, de nem jó szerintem csak azt hallani, hogy nem vészes, túlélhetõ, mert ott az ember nagyot koppan. De általában túléli mindenki. Ez persze vicc, de próbálj nem ezen agyalni. Mindenkinek más, nagyon függ attól, hogy hogyan éli meg, hogyan készül fel rá, ha így folytatod, neked nehéz lesz.
Ne stresszelj, ha már a kórházban leszel már úgyse fogsz félni csak arra fogsz gondolni hogy minél elõbb kint legyen a babád.Ha a férjed bent lesz veled az jó.A fájásról nem tudok írni, mert engem császároztak mivel nem indult meg a szülés.De a férjem bent volt velem a mûtõbe, és nagyon megnyugtató volt.Nekem nem volt se dokim se szülésznõm, de egy szavam se lehet.
na akkor tök jó h van szülésznõd!! nagyon sok múlik rajta is!!! a férjed bent lesz Veled?
ne félj!:) vannak már fájásaid? ha kérsz érzéstelenítést akkor nem fog fájni.. van dokid?
Én tegnapra voltam kiírva és nem félek. Sõt már nagyon várom. Mikor még nem voltam terhes rettegtem tõle, aztán ahogy közeledett az idõpont tûnt el a félelem. Nekem az segített hogy rengeteget olvastam utána, tájékozódtam, mindent az utolsó apró részletig tudok mi fog velem történni, a lehetséges komplikációkat is kívülrõl (ezek amikre úgy kell gondolni hogy mi nem fog velem történni :) ), gyakoroltam a légzéstechnikát, intimtornát, terhestornát, gátmasszázst, meditálok, tehát szerintem mindent megtettem ami emberileg lehetséges hogy könnyû és szép szülésem legyen. Én is jóslózok már, 10 percesek vannak, és úgy várom már hogy beinduljon, de nagyon lassan haladok. Mondjuk tényleg van így felkészülni idõm lelkileg, mindig is lassú szülést szerettem volna, bár sokan ezért nem normálisnak tartanak. Egyelõre nem durva a fájdalom, jól elpihengetek, várom a férjem munkából, mert velem is jön majd. :) Pánikolni, stresszelni nem szabad, mert akkor tényleg olyan is lesz az "élmény". Állj hozzá pozitívan, hogy menni fog, megcsináljátok, és kibírod, mert muszáj, és a babádért bõven megéri! Sok erõt kívánok neked!
szia, én 38 orát vajudtam, nagyon fájt a szülés, a tágulási fájdalmakat ki lehet birni mivel van közöttük szünet.Nekem a kitolási szakasz volt a nehezebb 5és fél ora , de szerencsére vittem a párom és ö fogta a kezem meg biztatott, igy valahogy megszületett a kisfiunk.Az nagyon fontos hogy ott legyen a párod. Pár hete még én is ezt a kérdést tettem fel, és télleg a szülés borzaszto nagyon fáj, én a végén már azt hittem hogy nem birom ki, de amikor kibujt a kisfiam 4 kilosan akkor már semmim sem fájt, varhattak stb. Kébzeld 4 napra rá már kocsit vezettem. Én a szülési fájdalmakat nem tudom semmi más fájdalomhoz hasonlittani ez valami más, ( nekem eddig még nem volt iljen erös fájdalmam)de az a jo hogy nem tart sokáig, és van szûnet a fájdalmak között mikor megpihensz. Hidd el kibirod, pár ora komoly fájdalom de utánna elfelejted. Nagyon nehéz de megéri.7 hetes kisfiu anyukája
Szia! Én a második gyerkõcöt várom és még van 9 napom! Felesleges azzal hitegetni az embert, hogy nem fáj, mert elmondhatatlan fájdalom ami vár rád, rám és még sok kismama társunkra! De hidd el megéri szenvedni! Próbálj lazítani! Ha minden gondolatod a félelem tölti ki a kor bevonzod a rosszat és még nehezebb lesz! Én 36 órát kínlódtam mire meglett a lányom, és pont úgy pánikoltam elõtte mint te! Most viszont nagyon várom, hogy mehessek a kórházba, mert már szemszögbõl közelítem meg a dolgot! Így is fájni fog, de most erõs vagyok, és határozott! Kérj epidurális érzéstelenítést és akkor nem olyan borzalmas! Na és persze végig az lebegjen elõtted, hogy mindjárt megölelheted a gyermeked! Nincs ennél szebb dolog a világon!
Szerintem semmi baj azzal, hogy félsz, ez természetes. Minden ismeretlentõl fél az ember. Én nem féltem egyáltalán, azt gondoltam, hogy erõs vagyok, és nem fogok hisztizni, stb. Aztán jött a 14 órás vajúdás, az oxitocinos fájáserõsítés, mert nem tágultam, és arra gondoltam közben, mindegy, hogy hogyan, de legyen már vége! A kislányom megszületett, a hasamra tették, az meg olyan csodálatos volt, hogy elmondani nem lehet!! Minden fájdalom AZONNAL! elmúlt, és én voltam a legboldogabb ember a világon!:) Könnyû szülést, és sok boldogságot neked!
Juuj, majd írj, ha megvan a pici, és sok erõt, és könnyû szülést(vagy nem tudom mit illik ilyenkor kívánni)! :)
Szia! Én nemrég szültem- és ha már ott vagy, akkor úgyis csak arra fogsz koncentrálni, hogy segíts a babának, és el fog repülni az a néhány óra..Én nem voltam szerencsés, és 18 órát vajódtam erõs fájásokkal, de egy napot csak kibír az ember az életébõl! Kicsit olyan, mint egy vizsga-elõtte izgulsz, de ha már ott vagy, várod, hogy túllegyél rajta, és odafigyelsz. Szép szülést!
Mikor már felpörögnek az események (amint beérsz a kórházba) már nem lesz idõd félni. Én is hasonlóan voltam ezzel mint te, csak én próbáltam letagadni, hogy be vagyok [email protected] :) Ott éles helyzetben már tényleg nincs idõd ilyesmivel foglalkozni :)
A kérdező hozzászólása: Igen bent lesz. :)
A kérdező hozzászólása: Sokat keményedik a hasam, görcsöl a derekam, de nem redszeres. Dokim nincs, csak szülésznöm.
Nekem még van elvileg 3 hetem, de próbálok úgy gondolni az egészre, hogy túl kell esni rajt, nem akarok stresszelni elötte és közben sem, majd csak lesz valahogy!Most így gondolom, és remélem szülés közben sem fogom másként!! Ha próbálok együtt mûködni mindenkivel, lehet könnyebb dolgom lesz, mert ha csak kiabálok és félek mindentõl, az senkinek sem lesz jó!!!
mindenkinek más.gondolj a babádra csodás lesz megpillantani.
Írj majd szülés után h h élted meg!! kitartást és könnyû szülést kívánok!:)

Más is fél a szüléstöl? A második babám lenne de az elsö szülésem igen fájdalmas volt igy nagyon félek, ti hogy vagytok evvel? Még nem vagyok terhes, mit tehetnék hogy ne tarcsak ennyire töle, igy nem merek teherbe esni.

Legjobb válasz: Én az elsõt várom és rettenetesen félek. Egyébként a többség úgy van vele, hogy az elsõtõl félnek, a másodiktól meg mégjobban, mert már tudják milyen is az. :) Én most azt tudom mondani, hogy biztosan megbirkózol ezzel az érzéssel. Én meg pl. jelenleg úgy gondolom, hogy mégegy terhességet nem tudok végigcsinálni. Nagyon kikészít, veszélyeztetett vagyok és sajnos mindig van valami. De gondolom ez majd megváltozik. Már nagyon várom a végét, mert félek, hogy hamarabb érkezik a picim. 32 hetes vagyok.

Én az elsõt várom és rettenetesen félek. Egyébként a többség úgy van vele, hogy az elsõtõl félnek, a másodiktól meg mégjobban, mert már tudják milyen is az. :) Én most azt tudom mondani, hogy biztosan megbirkózol ezzel az érzéssel. Én meg pl. jelenleg úgy gondolom, hogy mégegy terhességet nem tudok végigcsinálni. Nagyon kikészít, veszélyeztetett vagyok és sajnos mindig van valami. De gondolom ez majd megváltozik. Már nagyon várom a végét, mert félek, hogy hamarabb érkezik a picim. 32 hetes vagyok.
A doki es a szuleszno rendesek voltak hozzad? Mert hozzam nem, es en biztos hogy mas orvosnal szulnek ha megegyszer babat vallalnek. Nem mindegy hogy milyenek hozzad a korhazban szerintem!
en 18 ora vajudassal szultem meg a lanyomat, rettenetes fajasokkal, de gondolkodas nelkul bele mennek megegyszer! es szulni is fogok meg!!!! most ezen vagyunk a ferjemmel:)
ne félj a másodiktól!mikor megszültem az elsõ csemetém 2 és fél évvel ezelõtt akkor azt mondtam hogy soha többet.pedig nagyon segítõkészek, aranyosak voltak azok az emberek akik körbevettek a szülés alatt.most meg már decemberben szülni fogom a másodikat.hamar túl leszek a dolgon és boldog leszek hogy két gyermekem lesz.mindent kilehet bírni!nagyon félek, nem tagadom de a végeredmény az örökre szól és az a legcsodálatosabb az egészben!
Ne félj, sok olyat hallottam, akinekaz elsõ rettenetes volt, a másokdi meg már majdnem a liftben meglett. Minden szülés más, ahogy nincs két egyforma terhesség sem. De ha nagyon félsz, akkor beszéld meg te is a dokiddal, hogy kapjál fájdalomcsillapítót.
Szia!Én is rettentõen félek a szüléstõl.32hetes vagyok, de máson nem jár az agyam csak azon, hogy mennyire lesz nehéz.3.babám várom.1977-ben szültem a 2-at, rettenetesen nagy fájásaim voltak.Jól beis pánikoltam vajúdás közben.Az ápolónõk nem a kedvességükrõl voltak híresek!!!!Én most eldöntöttem, hogy epiduláris érzéstelenítõt kérek.Már mondtam is a dokimnak, mondta, hogy természetesen ad.Így egy kicsit könnyebben fogom most fel!!Szerintem nyugodtan merj teherbe esni.Sok sikert!!!!

Én rettegek a szüléstöl! Nem birom a fájdalmat és a tüt sem. Ti hogy birkoztok meg/dolgozzátok fel? Nagyon szeretem a babám és várom nagyon de nagyon félek!

És azt hogy viselitek hogy változik a testetek?Tudom ez egy állapot de ahogy hizok csunyanak érzem magam.A párom azt mondja tetszek neki igy is de mégis mintha másképp nézne rám.Ti hogy vagytok vele?

Legjobb válasz: Az én pocakom még csak most kezdett el növögetni, ruhában még mindig nem látszik, de már rettegek milyen leszek "bálnaként". Sokan szépnek élik meg a terhességet, de nekem idáig több rossz volt benne, mint jó. Na, a szüléstõl rettegek, utálom a kórházat, kórházszagot, rosszul vagyok ha hozzám nyúl egy doki és tudom hogy "bántani" fog, pl. vérvétel, infúzió ill. mûvéna bekötése, meg ha meglátom az orvosi mûszereket, fogókat, szikét, cérnát, tût, jajj...... Nem vagyok ájulós típus, de nagyon rosszul vagyok ilyenkor és az ájulás környékez, a szívem meg majd kiugrik. Tuti bõgni fogok majd mint az állat....

Az én pocakom még csak most kezdett el növögetni, ruhában még mindig nem látszik, de már rettegek milyen leszek "bálnaként". Sokan szépnek élik meg a terhességet, de nekem idáig több rossz volt benne, mint jó. Na, a szüléstõl rettegek, utálom a kórházat, kórházszagot, rosszul vagyok ha hozzám nyúl egy doki és tudom hogy "bántani" fog, pl. vérvétel, infúzió ill. mûvéna bekötése, meg ha meglátom az orvosi mûszereket, fogókat, szikét, cérnát, tût, jajj...... Nem vagyok ájulós típus, de nagyon rosszul vagyok ilyenkor és az ájulás környékez, a szívem meg majd kiugrik. Tuti bõgni fogok majd mint az állat....
Én is nagyon szerettem a pocakomat. Ezért szép nagyra is növesztettem, 30 kg-t híztam. Sokszor még idegenek is megállítottak az utcán, hogy közöljék velem, hogy milyen gyönyörû kismama vagyok. Szerintem a boldogság meglátszik az emberen, és én nagyon boldog voltam. Egyszer paráztam be, amikor felmerült a császár gondolata. Én is félek a tûtõl, hát még a szikétõl. Amikor a szülõszobában mondták, hogy akkor most áttolnak a mûtõbe, akkor már nem érdekelt semmi, csak hogy egészséges legyen a kisbabám. Az lett! Én csak annyit tudok tanácsolni, hogy halgass az orvosra. Nagyon szép szülést kívánok!
sziasztok! engem az anyukám "ijesztgetett" azzal, mennyit fogok hízni, aggódtam is, de a párom közölte a fiunkért mindent, és Õ úgy fog szeretni amilyen vagyok. A terhesség egy csoda, fogd fel úgy, h ennek Te most részese lehetsz, látod vannak olyan nõk akiknek sajnos ez nem -vagy nagyon nehezen- adódik meg. Nekem hál' Istennek csodálatos a babavárásom, nem hánytam nem fáj semmi, nem híztam és nagyon jó baba, bár az oldalamat már kirúgja. :) Én várom a szülést, nem baj ha fáj, de annyira szeretném már a karomban tartani, h emiatt mindent kiállok. Gondolj arra, h fejlett már az orvostudomány, és nem hagyják, h sokat szenvedj, segíteni fognak. És meg lesz a csodás "eredménye" annak a pár órás-perces szenvedésnek. Fel a fejjel. A párod azért néz máshogy Rád, mert másmilyen vagy. Áldott állapotú. Állj a tükör elé és csodáld a pocid, feküdj le és simogasd, beszélgess a bébivel, legyen köztetek kapcsolat, ez ajándék. :) (kicsit hosszú lett, bocsánat) 25 hetes kismama
Az én férjem is másképp néz rám. Borzasztóan boldogan. Megérinti a pocim, megsimizi, puszit ad rá. Nagyon szeret és látom is rajta. Bár az én testem is változik és én is úgy látom, hogy egyre visszataszítóbb (pl a mellem), õ mégsem ezt látja. (egyszer megjegyezte, hogy biztos nem lesz gond a szoptatással, mert õ úgy látja, lesz elég tejem). Ilyenek a férfiak. :) De tudom, hogy így is szeret. Nem számít, mennyi csíkom van és hol. A másik: na azt nem hiszem, hogy a sógornõmnél jobban félnél a szüléstõl. Õ totál beparázott. Nagyon félt a fájdalomtól (bár egész életében). És mégis nagyon könnyû szülése volt, a fájdalomra nem is emlékszik már és kimondhatom, hogy szerintem egyenesen élvezte a szülést. Mármint abból ítélve, ahogy mesél róla! :) 20 hetes kisammi
A második válaszoló vagyok. Az elsõ válasz végett a sajátomat kiegészítendõ: Nekem vénát nem szúrtak/kötöttek. Nem volt egyéb szurkapiszka. A szurinál gátmetszéses szurira gondoltam. Egyéb szurit nem kaptam. Vannak olyan kórházak, ahol vannak 1- és 2 ágyas szobák. Nem vagyunk gazdagok, mielõtt szó érné a ház elejét!!! Alapítványi osztály volt... Rooming-in. Az orvosok ott is orvosok a szó jó és rossz értelmében. Ez Kistarcsán volt. Tehát amikor kórházat választasz, vedd figyelembe a lehetõségeket! Nekem sokat javított a közérzetemen, hogy nem küzd mellettem még 5 nõ mindenféle bajokkal. Akkor elég volt a saját bajom. Ez nem egoizmus! Fáradtság. Te alakítod ki a szülés körülményeit! Emiatt sem kell félned, ha szeretsz tervezni! Érdemes szétnézni! Üdv 5 hós baba anyukája
Igy van, ne add fel, mert én is ismerek olyat akik már lemondtak arról, hogy lehet saját gyerekük, fogadtak is örökbe egy kislányt és ezek után a csoda folytán tavaly született nekik babájuk :) A kérdezõtõl elnézést, de neki is írok :) : Hidd el, hogy most vagy a legszebb így várandósan :) Valamivel próbáld lekötni magad, hogy ne gondolj folyton arra, hogy fájni fog, biztos van olyan dolog amit szeretsz csinálni és nem megerõltetõ számodra és ki tudod vele kapcsolni az agyad. És jó, hogy írtál ide mert látod mennyien bíztatnak és ennyien nem csaphatnak be hogy abban a pillanatban nagyobb lesz az öröm mint a fájdalom :) Sok sikert és boldogságot kívánok minden kismamának, édesanyának és családjuknak!!!
Szia! Én imádtam a várandósságot!!! Szerettem a pocakomat! És a párom is díjazta egy idõ után ( a férfiak nem élik át olyan intenzíven az érzést, nem bennük mocorog). Nem törõdtem a súlyommal, amit kívántam, azt ettem (nem voltam nagyon kívánós). 18 kg-ot híztam és nem bánom. Nem csináltam belõle státusz szimbólumot!!! Le is dobtam az elsõ hónap alatt... A szülést nem terveztem. Nem gondoltam el elõre minden részletet. Az injekciót nem is érzed. Nekem spec. szóltak, hogy kapok. Gyorsan zajlott... (nem szó szerint, mivel 8 és fél óra volt). A fájdalom tûrésem nekem sem a csúcs, de ez édes fájdalom. Egy pillanatig azt hittem, szétszakadok és (elnézést a kifejezésért) úgy gondoltam addig az egy pillanatig, hogy nem a megfelelõ lyukon akar kibújni. Nekem az elsõ volt. De most is vállalnám, ha ebben a percben kellene szülnöm! NE FÉLJ! Éld meg a várandósság minden pillanatát! Gyakran nem lesz benne részed! Persze, hogy a párod másképp néz rád! Hiszen anya vagy/leszel! Õ meg apa!!! Az enyé spec. csak rám nézni tudott... Veszélyeztetett voltam. No sex az elejétõl fogva :(. Ez benne volt. Most minden rendben ezen a téren. De visszasírom azt az idõszakot... Akkor kezdtem élvezni az egész várandósságot igazán, amikor mocorogni kezdett és nõtt a pocim!!! Akkor legszebb egy nõ! Még akkor is, ha magad nem látod annak! Én is a tükörben iszonyat lelakottan láttam magam, mások szerint szuper formában voltam! Másképp látod Te és mások! Bocsi a hosszúságért, de remélem, hogy sikerült egy kicsit lelket önteni beléd! Üdv Már 5 hós baba anyukája
Elõzõ vagyok. A "jaj lányok stb.." a kérdezõnek és az elsõ válaszolónak szólt.
Hát ... erre mondják, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb...:-)) Kicsit "keserûen" olvasom a kérdésed.... Nekem nem lehet babám, és a fél karomat - vagy bármit!! -odaadnék azért a fájdalomért, amitõl te rettegsz. Hidd el, nem vagy csúnya, anyának lenni a legszebb dolog a világon - ez egy igazi csoda, ahogy egy új ÉLET fejlõdik a testedben! Egyszer majd ez lesz a legszebb emléked :-)) Kívánom, hogy rendben menjen minden! Sok boldogságot!
Jaj lányok, ne legyetek ilyenek! Ez nem mûtét lesz vagy betegség vagy valami rossz dolog, hanem a várva várt babucitok megszületésében fognak segíteni. Én is félek de így fogom fel. Komolyan félek a fájdalomtól is meg, h. minden rendben lesz-e. De nem tart tovább fél napnál az egész. Ezt igazán ki lehet bírni. Cserébe megkapjuk életünk legértékesebb és legszebb ajándékát! A hízással kapcsolatban, én borzasztó rosszul érzem magam de tudom én rontottam el az elején (akkor sokat híztam). Most összeér a combom és a karom is hatalmas lett. Nagyon rossz! Nekem is azt mondja a férjem, h. nem zavarja meg majd lefogyok ne aggódjak. De hiába beszél...majd hiszem ha látom. Mindegy, már nincs mit tenni. Üdv 36 hetes kismama
A január 17-i 17:17 hetes 10éve próbálkozó válaszolónak: Amíg egy nõnek méhe van, addig soha nem szabad feladni a reményt! Barátnõmnek 17év után 38évesen lett gyereke, pedig már évek óta meddõnek volt nyilvánítva. Hiába belül ment el minden alkalommal az akkori élettársa, SOHA nem esett teherbe. Aztán alkalmi kapcsolatból azonnal 1hónap szexelés során összejött a baba!! Azóta egy 2éves kisfiú boldog anyukája!!!!! SOHA ne add fel!!
Kedves Kérdezõ! Ha ez megnyugtat, nem vagy egyedül. Én is rettenetesen félek a szüléstõl és rajtunk kívül még iszonyatosan sok kismama van így ezzel. De hát ez van. Most mit csináljunk? Attól, hogy félünk még nem fog kevésbé fájni, sõt... Gondolj bele mennyien kibírták már a szülést. Most pont te (meg én) halnánk bele?? Senkiben nem maradt még benne a babája, majd csak kibújik valahogy. Mi nõk vagyunk, belénk van "programozva" a képesség, hogy új életet hozzunk a világra. Hidd el 1x majd úgy gondolunk vissza a szülésünkre, hogy milyen szép volt és hogy mennyire megérte. 1x mindenképp meg kell élni a szülést, nagyon sajnálom azokat akiknek nem lehet saját babájuk. :(
Szia! Ne érezd magad csúnyának, gyönyörû vagy! ne legyen probléma most az alakod, táplálkozz egészségesen, és szülés után szoptass! én szülés után a 12. napon fel tudtam venni a feszülõs farmeromat, pedig híztam 15kg-t. Egyébként rettegtem a szüléstõl, most sem mondom, hogy pozitív élmény volt, sõt, még jobban rettegek a következõtõl... próbálj meg érzéstelenítõt kérni a gerincedbe, a fájdalom miatt nem fog zavarni sem a kórházszag, sem más, csak ne nézegess sokat:) érzéstelenítõvel nem lesz semmi gond és teljesen pozitívan fogod megélni. sok sikert!!
Én rettegtem nagyon (még csak 21 éves vagyok) és én is irtózatosan undorodom minden véres dologtól és ehhez hasonló rettenettõl...De meglepõdtem magamon nagyon, a 35. héttõl kezdve már annyi nyavalyám olt, hogy el kezdtemm várni nagyon a szülést, már addigra nagyon elég volt a sok problémából(vizes láb, alvási nehézségek, sok pisilés, stb...)aztán mikor elött az idõ meg sem ijedtem, nem kapott el a rosszullét sem a véres dolgoktól és a tûktõl, sõt, megkértem szülés után a dokit, hgy mutassa mega lepényt:) teljesen jól viseltem a változásokat magamon, elõtte voltak önértékelési zavaraim, azóta teljesen kiegyensúlyoztt vagyok.
Kedves 10:20-as válaszoló! Nagyon kedves vagy, köszönöm a biztatást. Sajnos, mi már 10 éve (!!!) próbálkozunk, lombik, hormonkezelés, minden, amit el lehet képzelni - ezek után hihetnék még a csodában?? De minden új életnek tudok örülni, még ha az életet nem én adtam, akkor is. Ezért mindannyiótoknak és (születendõ) babáitoknak nagyon jó egészséget kívánok! És így látatlanban mondom: NAGYON SZÉPEK VAGYTOK :-)))
Én is félek pedig még csak 25 hetes vagyok, de azt mondogatom magamnak hogy majdcsak lesz valahogy és a férjem is ezt mondja.Igen biztosan mindenki más lesz vásandóssága alatt, de nem azért mert csúnya.Én a barátnõmön vettemm észre a változást(aki azóta 7 hetes kislány anyukája)hogy anyukás lett az arca és szépen lett telt.Most meg mint a piszkafa nem lett csúnyán vékony de leszívta már a kislány.A párjaink persze hogy másképp néznek ránk, mert akaratlanul is mások lettünk külsõre arcra formára.De nekik biztosan így is mi vagyunk a legszebbek és a gyerekük anyukája.Mondjuk én eddig a leadott 6 kg-ból 4-et szedtem vissza.(elején sokat hánytam)de ha többet híztam volna az sem lenne baj!Élvezd a pocakosságot és bízzunk benne hogy a szülésed könnyû lesz, aztán már foghatod is a picikédet.Sok boldogságot mindenkinek!
Szia! Nekem 5 és fél hónapja született a kislányom. Imádtam várandósnak lenni, csodálatos érzés volt, ahogy növekedett a pocakomban, ahogy ott benn élte a kis mindennapjait... hogy éreztem minden rezdülését. Soha, senkivel olyan szimbiózisban nem élhet az ember, mint a pocakjában növekvõ kisbabával. A páromnak pedig pocisan is nagyon tetszettem, sõt, szülés után egy párszor mondta is, hogy neki szinte hiányzik a pocakom, olyan aranyos voltam vele... A szülés? Mondhatnám, hogy iszonyú fájdalom, de nem mondhatom ezt mégsem, mert - ahogy elõttem is írta valaki - édes fájdalom. Nekem szép volt a szülés. 14 órát vajúdtam, ha csak azt számolom bele, amikor már valóban nagyon fájt. De akár holnap újra megtenném. Én othon szültem, a legcsodálatosabb, háborítatlan békességben. Amikor bújt kifelé a pici, azt hittem, szétszakadok, én nagyon bírom a fájdalmat, de ekkor nagyon szenvedtem. Mégis csodás és felemelõ vot, hgoy szülhetek! Aztán a karomba adták az én kis csodámat azonnal.... A világon nem volt boldogabb ember, mint én. És mint kiderült, nemhogy nem szakadtam szét, hanem mindenféle gátsérülés nélkül jött világra a kislányom. Kívánom mindenkinek, hogy átélhesse ezt a csodát!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat!Sajnos nincs sok önbizalmam és a hangulatom is ingadozik!De probálok pozitivan hozzá allni!Sajnálom hogy nem lehet babád.Sajnos már én is elveszitettem 1 babámat!!!Minden jot nektek!
Szia! Én is nagyon félek, mégis várom, hogy a karomban tarthassam a babámat... Mitõl félsz annyira? 36+6 hkm
Jó a kapcsolatod az orvossal? Az enyém az volt...a kitolásnál az erõsebb lámpákat le is kapcsolták, hogy ne legyen sokkoló a kibújás:) Nem kérdés, hogy lesz e erõd:) ) azt nem állitom, hogy nem fájt...de csak a tágulás...amíg a méhszáj tágul...maga ahogy kibújik nem fájdalmas...csak arra fogsz emlékezni, hogy milyen vt amikor felsírt:) Fontos, hogy ne görcsölj! Legyen melletted valaki aki biztonságérzetet ad...nekem bent volt az apa és a nõvérem is. Most a másodikat várom
1. vagyok! Igen, én is a hosszú vajúdástól félek... És az álmokat ne is mondd...Múlt éjjel azt álmodtam, hogy rá volt tekeredve a babám nyakára a köldökzsinór és Anyukámmal próbáltam leszedni... áhh, de nem szabad ilyenekre gondolni!!!
Én is 37 hetes vagyok, csak már a másodikkal. :-) Én szó szerint rettegtem az elsõ szülésem elõtt, halálfélelmem volt, úgy mentem szülni mintha kivégzésemre vinnének. Óriási szenvedésre, fájdalmakra, minden rosszra számítottam. Ehhez képest nem volt olyan rossz. :-) nekem indítani kellett mert túlhordtam és cukros is voltam, meg magas volt már a vérnyomásom. Reggel 7-kor kaptam a méhszájba egy prosztintablettát, de semmi hatása nem volt. 9-10 körül kaptam beöntést (a szülésznõ szerint a meleg víz is segít beindítani a dolgokat, hát nálam ez nem jött össze), majd burkot repesztettek. Semmi hatás. dél körül bekötötték az oxitocin infúziót, na attól lettek fájásaim, de csak nekem fájt, a méhszáj nem nyílt tõlük. 1-2 óra elteltével már nagyon fájt (mondjuk ez relatív, mert még sétáltam, álltam, csak én rohadtul nem bírom a fájdalmat így nagyon rosszul éltem meg), akkor mondtam, hogy akkor most kérek valamit, és akkor olyan 13-14 óra körül kaptam EDA-t. És akkor megtörtént a csoda, 1-1, 5 óra alatt teljesen eltûnt a méhszáj (az EDA-tól a fájdalom teljesen kikapcsolt, viszont az érzékelés megmaradt valamilyen szinten, szóval nem voltam lebénítva deréktól lefelé). Szülésznõ mondta, hogy nyugodtan álljak fel, hadd jöjjön lejjebb az a baba. Mikor szóltam, hogy már tolófájást érzek (konkrétan ugyanolyan mint a székelési inger, csak erõsebb), mondta hogy ha gondolom még maradjak állva, és próbálgassam a nyomást, elmagyarázta hogy és hova nyomjak, én meg álldogáltam, nyomogattam :-). Aztán pont 16 órakor mondtam, hogy ha lehet akkor most már megszülném a babát. :-) Úgyhogy felfeküdtem a szülõágyra, és nyomtam, minden fájásra 3 nyomás fért bele. Nem tudom pontosan hány fájásra, de 24 perc alatt nyomtam ki a fiamat, 1 cm-s vágás kellett hozzá (3800 gramm volt). Az EDA valamilyen szinten hatott még a kitoláskor is, de azért már éreztem fájdalmat is, de nem volt olyan szörnyû. A méhtisztításhoz és a gátvarráshoz kaptam külön egy kis adag érzéstelenítõt így ezekbõl semmit sem éreztem. Szóval összességében sokkal de sokkal rosszabbra számítottam mint amilyen volt. Mondjuk nyilván EDA nélkül sokkal rosszabb lett volna, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van lehetõség a fájdalom csillapítására akkor miért ne éljek vele. Tudom, ezért sokan elítélnek, hogy ez így nem igazi szülés, de nem érdekel. :-)
Hasonló helyzetben vagyok, igaz, ez a második terhességem, mert az elsõvel még az elején elvetéltem :( Kiskorom óta féltem, mindig is izgatott a téma... Eddig úgy voltam vele, hogy majd ráérek akkor aggódni, amikor beindul a szülés, de így a 27. héten egyre többször eszembe jut, hogy majd milyen is lesz. Olvasgatok is, és emellett úgy tervezem a vetélési élményembõl, illetve a páromhoz fûzõdõ érzéseimbõl próbálok majd erõt meríteni, de azért rám is bõven fér bátorítás!
inkább nem írom le, mert csak jobban fogsz félni de nyugi a tiéd könnyû lesz csak erre gondolj és ne paráz, mert annál rosszabb lesz
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm nektek a biztató szavakat és a kedvességeteket!!!! :) ) Nagyon jól esett ez a sok válasz és hogy ilyen kedves válaszokat kaptam :) Mindenkinek gratulálok a gyermek(ei)éhez és a sorstársaimnak, akik még a szülés elõtt állnak, azoknak pedig könnyû és gyors szülést kívánok na és persze jó egészséget és sok boldogságot!!! :D
3-as vagyok, és a párom folyton azt mondja, õ fél a szüléstõl, aggódik. Szerintem ha jönni akar sem engedem be, mert ha jól is menne minden, ránéznék, és eszembe jutna, hogy már félidõben elkezdett vészmadárkodni. Ez a pozitív hozzáállás dolog tetszik, szerintem alkalmazni fogom.
Még annyi, hogy én se oxyt, se EDA-t, se más fájdalomcsillapítót nem kaptam. Egy méhszájlazító, és gátmetszés volt az összes beavatkozást. De az utóbbit nem éreztem. Ami rossz volt, hogy a szülés megindulásánál bekötöttek egy branült a karomba, azt csak 2.-ra sikerült nagynehezen eltalálni. Na az, kellemetlen volt.
Ne úgy képzeld el a szülést, hogy legalább 12 órán át tartó tömény borzalom, mert nem. Jó része teljesen kibírható, a vajúdás kezdeti, középsõ szakasza nem igazán fájdalmas. Ami fáj, az a tágulási szakasz vége, esetleg a kitolás, amíg áthalad a baba feje a szülõcsatornán. De onnan már hamar kinn van. Az enyém kompletten alig tartott 3 órát az elsõ fájástól, mire beértem a kórházba, már nagyrészt ki voltam tágulva, pedig nem éreztem görcsöket. Kb 40 perc volt gáz, de még ott is humoromnál voltam néha. A vége pedig fenomenális. Ha már kinn van a baba, az ember lánya úgy érzi, hegyeket is odébb tud vinni saját erejébõl. Pedig még megmozdulni is nehéz :) Tényleg fontos lenne, hogy a félelem, ami benned van, ne akadályozza majd a dolgokat. Mantrázd szépen magadnak, hogy minden rendben és gyorsan fog zajlani, amíg el nem hiszed. Szóval ne félj! Sok sikert.
2-es vagyok ahol én szültem nem egy modern kórház így kb 1 órát sétálhattam többi 11 óra fekvés volt oldalt fekvés, mert ment az oxi és ez a jó a babának (szülésznõ mondta) meg ugye szivárgott a vizem is.Fájásgyengeségem volt tágulni se nagyon tudtam szurit kaptam amitõl kicsit beindult a folyamat, de mire oda értem, hogy nyomjak már nagyon fáradt voltam és tiszta homály az egész nyomni azt nem nagyon tudtam a doki nyomta ki belõlem a fiam már úgy volt, hogy vákum, mert 30 volt a szívhang szerencsére sikerült megszületnie idõben és miután levették a nyakáról a zsinort felsírt :) A kicsivel volt nagyobb gond, mert neki nulla volt szívhang õt 2 orvos segítette világra szerencsére minden gond nélkül megusztuk lila volt és ennyi zsinor nyakán és a lábán ugyan úgy szivárgot nála is a víz.
A kérdező hozzászólása: Nagyon szépen köszönöm az eddigi válaszokat, nagyon sokat segítettek és megnyugtatott!!! :) ) Apás szülést tervezünk, szóval a férjem velem lesz :) És természetes megpróbálom nem elhagyni magam, ki akarom majd próbálni a gumilabdát, meg sétálgatni szeretnék ha nem lesz akadálya.Nem tudom már melyikõtök kérdezte, hogy jó-e a viszonyom az orvosommal..nincs fogadott dokim, ügyeletesnél fogok szülni.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm kedves 5-ös, hogy leírtad a szülésed történetét!! :) Hát én gondolkodom az EDA-n, hogy ha nagyon fájni fog akkor kérek, viszont azzal is az a bajom, hogy nagyon félek tõle..biztos, hogy nagyon fáj, amikor a gerinc mellé beszúrják azt a bazi hosszú tût!!Meg én úgy tervezem, hogy teljesen natúrba szeretném végig csinálni, de hát majd meglátjuk, hogy hogyan fogom bírni.Ha nem muszáj, akkor nem fogok kérni semmit sem.Meg az sem biztos, hogy abban a kórházban adnak(éjjel-nappal), ahol szülni fogok, sajnos ezt nem tudom. :/
A kérdező hozzászólása: Persze próbálom a rossz gondolatokat elhessegetni és pozitívan menni szülni..kb 1-2 hónapja még sokkal durvábban féltem és sokkal durvább gondolataim is voltak, most már azért sokkal jobb, de teljesen ki szeretnék zárni minden rossz gondolatot a fejembõl, mert emiatt nem szeretném a szülést lelassítani..ugyan is elméletileg a lelki állapot is befolyásolja a szülést.
Az én szülésem 12 órás volt.Inditással, méhszáj tágitó zselével, majd burok repesztés.15percre már 6perces fájásaim lettek, 1óra múlva újra zselé onnan már 3 percesek lettek.Nagyon gyorsan tágultam, de viszont a kitoláshoz nem volt jó, elég a fájásom igy elkezdték adagolni az oxit.A végén már öntötték belém, tehát az utolsó 6óra már összefüggõ fájdalom volt.Abbol 5 órás volt a kitolási szak.A végén összehoztuk 5-en a fiammal együtt:D Semmi fájdalomcsillapitót nem kaptam, nem adtak. Nem baj, 3-4 év múlva remélem jön a kistesó:) Szép, könnyû szülést kivánok mindenkinek.

Vágyom gyerekre de nagyon félek a szüléstől. Mit tegyek? 24/L

Legjobb válasz: Mindenki fél a szüléstõl. Aki azt mondja, hogy kicsit se félt, az hazudik. Sõt, az fél csak igazán, akinek második, sokadik gyerek lesz, mert õ már pontosan tudja, mi vár rá. :D 6 milliárd ember él a Földön. Nõk ezrei szülnek naponta orvos, fájdalomcsillapítás, férj, és segítõk nélkül, mégis túlélik. Én ezzel bátorítottam magam. Amikor tényleg AKAROD, hogy gyereked legyen, akkor is félsz majd a szüléstõl, de nem fog érdekelni. Ennek ellenére fogod vállalni.

Mindenki fél a szüléstõl. Aki azt mondja, hogy kicsit se félt, az hazudik. Sõt, az fél csak igazán, akinek második, sokadik gyerek lesz, mert õ már pontosan tudja, mi vár rá. :D 6 milliárd ember él a Földön. Nõk ezrei szülnek naponta orvos, fájdalomcsillapítás, férj, és segítõk nélkül, mégis túlélik. Én ezzel bátorítottam magam. Amikor tényleg AKAROD, hogy gyereked legyen, akkor is félsz majd a szüléstõl, de nem fog érdekelni. Ennek ellenére fogod vállalni.
Mindenki, aki szült már mindkét módon, azt mondja, hogy a császár sokkal rosszabb, mint a sima szülés, úgyhogy ez nem tûnik jó tanácsnak... Kérdezõ, mindenki fél a szüléstõl, hiszen ez majdhogynem a nõi lét egyik legnagyobb próbatétele. Sokféle félelem vegyül: a fájdalomtól, a lehetséges kockázatoktól, attól, mindent jól csinálsz-e majd stb. De arra gondolj, csak ebben a percben hányan szülnek, és azért az európai körülmények között, egy-két nagyon különleges esettõl eltekintve mindenki túléli. A nõk jó része több gyereket is szül, tehát azért csak ki lehet bírni. :)
Azért a császár se piskóta!! Nekem az utolsó lpillanatban azóltak, hogy gurítanak a mûtõbe...gondolhatod...nehezebben épülsz fel, mint sima szülésnél, felvágják a hasfaladat és az izmokat (még leírni is iszonyatos...)! Nagyon rossz...
Mindenki fél! Sõt sokan a kórház ajtóban még sírva is fakadnak kétségbeesésükbe. De, ha elég sok mindent olvasol a témában akkor a félelmed csillapodik. Általában attól félünk amit nem ismerünk. Maga a terhesség, a hormonok segítenek abban, hogy ne féljünk. A császár sokkal nagyobb kárt okoz, sok esetben. Ezért ezt nem ajánlom. Nem tudom most láttad-e Katalint, egy nappal a szülés után, boldogan és fitten jött ki megmutatni a babáját. Õ simán szült.
*Katalin hercegnõt
Fogadj örökbe.
Akkor mondhatod el igazán magadról, hogy vágysz egy gyerekre, amikor nem teszed utána, hogy "de..."!
Hát igen, van abban valami, amit a hármas mond.
Gyûjtesz egy kis pénzt és megfizeted az orvosnak a császárt.
Én császárral , (epidurális érzéstelenitéssel)hoztam világra a lányomat , semmi rossz tapasztalatom nics ;) !
Én is félek. Nagyon kicsi a fájdalomküszöböm. Ezért nem is igazán akarok gyereket.
Én császárral szültem kétszer is, semmi rossz tapasztalatom nincsen. Elõre tudtam melyik napon lesz, bementem kivették és kész, pár nap múlva jöttem haza, és hamar felépültem. Egy ismerõsöm olyan helyen dolgozott, ahol azok a gyerekek vannak, akik a szülés közben megsérültek. És baromi sokan vannak ám.
Elnézést a helyesírási hibákért de haldoklik a telefonom!
Nekwm rettenwtes volt...ugybár simal szülésnek indult, nem tágultm semmit, úgyhogy mûzeni kellett, amire e készültem fel...miközben vittek a mütôbe, leszíjaztak, cigiszagú nõvérke vitt. Ott márrosszul voltam. Amimor leértünk a mütôbe, pánikroham tört rám, nem bírtak lefogni, olyan volt a hely, mint egy horrorfilmben, tudtam hogy fel fognak vágni...azt hittem altatni fognak, kiderült, hogy nem...érezni véltem hogy vágnak fel, hiába nyomtak tele mindenféle szerrel...iiszonyatos volt...amikor meghallottam a kis szivem sírását elájultam...utäna még durvább volt, féltem meg moccanni is, fájt minden mozdulat...na meg amikor levették a kötést! Mai napig beleborzongok a látványba. Soha többé csäszár!!
29! Epidurálisan az más.:) De szörnyû lehet átaludni ahogy kibújik a baba. Anyuka tulajdonképpen lemarad a baba elsõ pillanatairól. Amilyen érzékeny vagyok, nem hiszem, hogy fel tudnám dolgozni.
Nekem a császár pokoli volt. A másodiknál mindent megteszek, hogy ne kelljen vágni, hanem természetesen szüljek.
El kell döntened, hogy vagy gyõz a félelmed és gondolkozhatsz egész életedben azon, hogy "mi lett volna, ha...?" vagy nagy levegõ, és bevállalod. A jövõt senki sem tudja megmondani, hiába filózol rajta. Ilyen egyszerû.
Nekem a császár szimpatikusabb. Ortopédiai okokból valószínû is, hogy az lesz, ha aktuálissá válik. Volt már altatásos, izomvágással járó mûtétem. Az altatás kifejezetten jó élmény volt, úgy ébredtem, mint egy rettentõ pihentetõ éjszaka után. A mûtött terület fájt, 1-2 órán át nem adhattak valamiért fájdalomcsillapítót - hát az nem volt olyan jó. Ezt leszámítva semmi rossz élményem nincs. Altató egyetlen mellékhatása az volt, hogy vizetelsugár második próbálkozásra indult csak meg, gondolom késõbb ébredt a hólyagom záróizma :) De semmi szédülés, hányinger vagy ilyesmi. Mardosó éhség volt, mert éheztettek elõtte (nehogy hányjak altatás közben), és pár órán át nem mertek enni adni, nehogy kidobjam a taccsot.
Off: A császárnál legtöbbször nem altatnak, hanem spinális érzéstelenítést adnak.
Mit tegyél????? Amíg még a kanyarban sincs reális esélye, hogy gyereked legyen, kár ezen parázni! Ha meg már terhes vagy, akkor jó eséllyel dolgoznak benned a hormonok és a végén úgyis várni fogod, ha másért nem, azért hogy essünk már túl rajta! Egyébiránt azt tudom tanácsolni, hogy messze kerüld el a szüléssel kapcsolatos sztorikat, mert megbolondulsz tõlük és a sztori elõadójától. Nekem pl. olyanok tudtak élethû elõadást tartani arról, mi fog történni velem a szülõszobán, aki még életében nem szült...de érdekes módon pontosan meg tudták mondani, hogy hol, merre szakadsz, vágnak...stb. :) Mindenki más! És minden szülés más! Nyugtasson a gondolat, hogy olyan szülése mint neked, másnak nem lesz! (az már csak rajtad múlik, hogy az "olyan" szó pozitív vagy negatív tartalommal töltõdik meg)
Még nem szültem, de természetesen én is rettegek a szülés fájdamától. Nem vagyok járatos a témában, de van olyan, hogy az anya megválaszthatja, hogy õ császárral akar szülni akkor is, ha megszülhetné természetes úton?
" Pl. pont nem rég olvastam, hogy egy nõ annyira félt a szüléstõl, hogy megszökött a kórházból, nem is szült meg, megkövült a baba, s amikor nyugdíjas volt, akkor mûtötték ki belõle." :DDDDDD Komolyan elhitted?????
Szakemberrel beszélj errõl. Van aki azt mondja a császárról, hogy nem érzett semmit és tök jó, sokan (pl. anyukám) azt mondja hogy simán szülni sokkal kevésbé fáj. AKKOR fáj, de utána semmi. Császárnál meg fordítva, azért az egy komoly hasi mûtét. Gondolj arra amire én, van még 10 évünk szülni, hátha addig kitalálnak valami új módszert :D Najó, én a programozott császárban bízom legjobban, tudom hogy meg kell fizetni, fõleg az elsõ gyereknél, mert elvileg ott nem döntheted el hogy hogy akarsz szülni. Természetesen kell megpróbálni. (Úgy tudom.)
Miért kellett lepontozni? Mert rettegtem a mûtôasztalon?? Szánalmasak vagytok.
Minden császárost lepontoztak, ha jó volt neki, ha nem! :DD
Én írtam, hogy jobban fájt a varrás mint a szülés. 24 órát vajúdtam, és nem tudom eddig varrtak, lehet hogy csak 10 perc volt, de rosszabb volt mint az elõtte lévõ 24 óra. A császártól nagyon féltem volna, mert altatásban csinálják nálunk, és láttam ahogy az egyik csaj ébredt utána. Én azt nem akartam.:( Persze ha muszáj, akkor nincs más választás. Amúgy nem értem miért kellett mindenkit lepontozni.
"SZÍVE ALATT HORDJA HISZEN A SZÍVÉVEL NEVELI SZERETETTEL" Érdekes, én köldökzsinórról, méhlepényrõl és vérkeringésrõl tanultam, de ezek szerint átvágtak biológiaórán...
Gondolom a varrásra értette. Engem pl 1 órán keresztül varrtak, igaz annyira nem fájt, mint az addigi két napos vajúdás, de hát azért nem volt kellemes. Szóval nekem sem nyomta el a nagy boldogságfelhõ a fájdalmat. Bezzeg császárnál... hát az egy álom volt. Nem fájt semmi, nem éreztem semmit, mosolyogva, izgatottan vártam, hogy kivegyék. Életem egyik legnyugodtabb fél órája volt. És persze az elkövetkezendõ heteket sem úgy töltöttem, hogy a gátammal szenvedek, néha összepisilem magam, stb. Tényleg nagyon hamar rendbe lehet jönni, ha az ember akarja.
Én szültem mindkét módon, a császár ezerszer jobb volt, pár nap alatt felépültem, és egyáltalán nem voltak fájdalmaim. Meg azért nem mindegy, hogy az embernek hol fáj, ha már fáj. Na de most nem ez a lényeg. Mindenki fél a szüléstõl, de ennyit igazán megér egy baba, akárhogyan is szülsz. Szerintem amint terhes az ember elkezd mástól félni. Fõleg attól, hogy nem lesz egészséges a baba. Aztán szülés elõtt pár héttel tényleg elkezd parázni, de amint beindul, már nincs félelem. Elfolyik a magzatvíz, vagy jönnek a fájások. Ilyenkor már olyan izgatott leszel, hogy mindent érzel, csak félelmet nem. Látod, hány nõ szül még egy, meg még egy babát. Ha nem érné meg, akkor mindenkinek csak egy gyermeke lenne. :)
HercegNÉ, de mindegy. Én is félek tõle, jobb a boldog tudatlanság. Egészségügyet tanulok .. :)
A szülés a legszebb dolog, és a legáldottabb dolog, a világon! Egy új embernek adsz életet, akit a szíved alatt õrzöl 9 hónapig, és érzed mozdulatait, ahogy a hasfaladnál kúszik , benned él és , benned növekszik! Megérzed az anyai ösztöneid, és mindent megtennél érte! Fájdalmas a szülés de túl fogod élni ahogy mindenki más is túlélte! Erõs vagy és bátor mert a vért a véredbõl szülsz meg! Am elárulok egy titkot , miután kibújik a "szög a zsákból" és a mellkasodra teszik, esküszöm neked, minden fájdalmat és szenvedést elfogsz felejteni, mert az anyai szeretet , mindent elfelejtet majd veled!!!!
A kérdező hozzászólása: Én meg egy szülészeti klinikán dolgozom.
Nem kell tenned semmit, ha eljön az ideje, akkor nem azon fogsz agyalni, hogy félsz-e. Ha majd igazán vágyni fogsz egy gyerekre az erõsebb lesz mint a félelmed. Én simán szültem, de számomra a szülés egy nagyon pozitív élmény volt, viszont ahogy varrtak utána az egy rémálom. Nekem az jobban fájt.:(
Akkor meg látnod kell a boldog kismamákat, amikor elhagyják sz intézményt.Én 17 évesen szültem a fiamat, 4220 grammal, mindenki azt mondta:Na megtudod majd mi az igazi fájdalom...Fájt, persze, de ma már amikor egy fogam hasogat egy éjszakán keresztül, akkor azt mondom, inkább a szülés.És volt a közelmúltban egy hallójárat gyulladásom, hát ezerszer fájdalmasabb volt, azt hittem, ebbe tényleg beledöglök. Szóval ez ne tartson vissza, valaki jól mondta, minden fájdalmat elfelejtesz, amikor megölelheted a babádat!
"akit a szíved alatt õrzöl 9 hónapig" Ez annyira nyálas. Persze, hogy a szívet veszik elõ. Mondhatnám azt is, hogy a tüdõm alatt hordom.
Másba nem tudtál bele kötni ??? Miért mit kéne írnom hm?? SZÍVE ALATT HORDJA HISZEN A SZÍVÉVEL NEVELI SZERETETTEL MAJD ÉS Õ LESZ AZ ÉLETE ÉRTELME ÉN MÁR CSAK TUDOM ! AMIHEZ MEG NEM ÉRTESZ NE SZÓLJ SZÁM NEM FÁJ FEJEM. SZÁNALMAS VAGY..
A gyerek vállalás a szeretetrõl szól ...
Miert Irja mindenki, hogy rossz csaszarral szulni? A masodik szulesem az volt, es a szobatarsaim csupa negativ dolgott mondtak (ugy hogy egyik sem szult csaszarral csak tudtak), annyira feltem, de most hogy mar van osszehasonlitasi alapom en azt mondom jobb a csaszar.
Hát azért nem csupa rózsaszín felhõ az egész. A szülés igaz, hogy életed legszebb, de egyben legborzasztóbb napja is lehet, nekem legalább is az volt. És nem, nem feledtette el a fájdalmat, amint kibújt, sõt. Inkább csak annak örültem, hogy végre nem fáj. Persze csak amíg el nem kezdtek varrni. És nem, nem biztos hogy egybõl elõjönnek az anyai ösztönök, sokaknál ez csak késõbb jön. És nem, nem feledtet el minden rosszat az anyai szeretet, csak segít átvészelni.
Az anyai ösztön alapba bennünk van. Már ott meglátszik amikor piciként babáztuk, és anyáskodtunk játékaink felett. A varrás attól függ ki , hogy reped meg hasonlók, de azt mondom az a 10 perc nem a világ, kibírja!!! Lehet te kissé rosszabbul viselted de a többség akikkel én beszéltem életem során, mind azt vallják amit én!
Nemsokára szülök és félek.Ez ilyen.
Persze mindenki fél, de azon legyél , hogy hamar essél túl az egészen és kész!!!!
"azt mondom az a 10 perc nem a világ, kibírja" Milyen 10 perc? Nekem csütörtök este ment el a magzatvíz és vasárnap hajnalban született meg a gyerek!! 10 perc, jó vicc...
A kérdező hozzászólása: Én sajátot szeretnék. Elmúlik egyszer a félelmem?

Miért félek szüléstöl? Nagyon fáj?

Lehet hogy egy kicsit hüjén hangzik a kérdésem de félek. Még csak 10 hetes kismama vagyok, nehezen jött össze a baba,ségicsetek hogy ne féljek enyire

Legjobb válasz: Én attól félek, mi lesz így az országgal, ha ilyen gyatra helyesírású emberek szülnek gyerekeket... Amúgy fáj, persze, hogy fáj a szülés, ezt mindenki tudja. De ott annyira dolgoznak a hormonok benned, hogy átértékeled az érzést. Ki fogod bírni, manapság nagyon kevesen halnak bele és senki nem a fájdalomba.

Én attól félek, mi lesz így az országgal, ha ilyen gyatra helyesírású emberek szülnek gyerekeket... Amúgy fáj, persze, hogy fáj a szülés, ezt mindenki tudja. De ott annyira dolgoznak a hormonok benned, hogy átértékeled az érzést. Ki fogod bírni, manapság nagyon kevesen halnak bele és senki nem a fájdalomba.
elõzõ mekkora hülye vagy! :-)))))) Kérdezõ ne félj, amikor megmozdul, azt fogod várni mikor lesz már a kezedben bármi áron:-) Átértékelõdnek a dolgok erre való a 9 hónap. Boldog babavárást!
Én császáros voltam. Minden szülésnek 50-50%al indulnak neki. Ez is nagyon fáj, csak másképpen. A lényeg h ne görcsölj rá ilyen korán, még nagyon sok idõd van :) Élvezd a terhességet és probálj meg nem gondolni még rá :)
Igen, nagyon fáj, de kérhetsz fájdalomcsillapítást, úgy elviselhetõ.
Ne félj- bár természetes, hiszen még nem tapasztaltad ezt a csodát az anyuka szemszögébõl :-) Nekem nem fájt, enyhe menstruációs görcsökre emlékeztetõt éreztem. 10-es skálán egyik sem érte el az 5-öst, a legerõsebb is csak a 3-ast :-) és természetes úton születtek a gyermekeim, minden féle fájdalom csillapító nélkül! Az elsõ röpke 1:57 perc alatt született meg, az elsõ "fájástól" számolva. :-), a két középsõ (nem ikrek!) nem egészen 4 óra alatt, a negyedik pedig szintén nem volt 2 óra az elsõ "fájástól" számolva. Boldog babavárást, könnyû szülést és egészséges kisbabát!! :-)
Gondolom azért félsz, mert mindenhonnan azt hallottad, hogy nagyon fájdalmas, elviselhetetlen stb... Sztem felesleges félni, mindenkinek azt mondom, hogy ne úgy képzelje el a dolgot, hogy tömény fájdalom az elsõ pillanattól kezdve. Igen, lesznek nagyon rossz részei, de ott, akkor az már nem fog érdekelni, csak túl akarsz majd lenni rajta. Amikor kinn van a babus, akkor pedig egybõl elmúlik minden fájdalom. Én úgy készítettem fel magam, hogy igen, rossz lesz, nagyon fog fájni, de túl kell rajt esni, és meg fogjuk tudni csinálni. Meg tudod csinálni. Nézz körül, hányan túlestünk ezen, és itt vagyunk :)
36.héttõl igyál meg napi 2 bögre málnalevél teát(herbáriában kb 200 ft), hûtve is finom...nekem sokat segített, mert görcsoldó, izomlazító és vérzéscsillapító hatású, elsõ babám másfél óra alatt meglett.a szülésznõ szerint a tea miatt!!!!fájni fog de ne gondolj rá!énis féltem, de gondolj arra hogy hatni fog a tea!!!és tényleg igaz amit mondanak hogy ahogy a mellkasodra fektetik a szuszogó kis gyönyörûségedet már elis felejtesz minden fájdalmat!!!addíg ne izgulj hanem használd ki a fentmaradó idõt és pihenj amennyit lehet:)

A barátnőm nagyon fél a szüléstől. Ezért mondogatja is, hogy lehet, nem is szeretne vállalni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy nőben mekkora a félelem a szülés fájdalmaitól, meg persze az azt megelőző hónapoktól?

Én még csak 28 vagyok, barátn?m 34, id?szer? a kérdés számunkra.

Legjobb válasz: Én is félek, nemcsak a szüléstõl, hanem a terhességtõl is. Hogy nekem lesz valami bajom, vagy a babának. De én tudom, hogy ez nem normális dolog, gondolkozom pszichológuson. Én is 34 vagyok, és nekünk is idõszerû lenne a dolog.

Én is félek, nemcsak a szüléstõl, hanem a terhességtõl is. Hogy nekem lesz valami bajom, vagy a babának. De én tudom, hogy ez nem normális dolog, gondolkozom pszichológuson. Én is 34 vagyok, és nekünk is idõszerû lenne a dolog.
Szerintem ne féljen a szüléstõl. Ha félelemmel készül rá biztos, hogy lesz valami baj és nem fog simán menni. Akármennyi idõ is a vajúdás ég maga a szülés elfelejti ahogyan meglátja a gyermeket.
Én rettegtem. Akárhányszor belegondoltam, hogyan zajlik a szülés, folyamatosan paráztam, hogy ez nekem tuti nem fog menni, inkább nem lesz gyerekem, de a másik lehetõség (hogy felvágják a hasam, a méhem) még inkább elborzasztott. Aztán gyõzött a gyerek utáni vágy, terhes lettem. Az elején nem volt idõm foglalkozni a szüléssel, de a második trimeszterben újra elõjött a rettegés. Végül leültem végiggondolni, hogy mi a helyzet, és arra jutottam, hogy gyerek még bent nem maradt, és ha arra gondolok, hogy lesz egy tündéri babám, akkor nem is érdekel hogy lesz a szülés. Annyira sikerült átfordítani magam lélekben, hogy az utolsó idõkre már mindenkinek elmondtam, hogy tök könnyû szülésem lesz, gyorsan, kevés fájdalommal jön világra a fiam, és mindenki engem fog irigyelni. És láss csodát, tényleg így is lett. Hiszek abban, hogy amire nagyon koncentrálsz, azt bevonzod, akár jó, akár rossz. Így a szüléshez is úgy kell hozzáállni, hogy rengeteg embernek volt könnyû és gyors szülése, neked miért ne lenne ugyanilyen, vagy könnyebb? És akkor nem is lesz gond. És mindenért kárpótol a baba:)
25 vagyok és nagyon félek a szüléstõl, de mégis vállalom! 11 hetes terhes vagyok, sokat beszélgetek más kismamákkal akik már szültek, de ez ezzel jár! ha senki nem szülne mert fáj, akkor már rég kihaltunk volna!
Én ugyanúgy voltam mint a barátnõd. Rettenetesen féltem, de terhes lettem, mert legyõztem ezt a félelmet. Ahogy teltek a hetek egyre jobban kezdtem nem félni, már arra vártam csak, hogy megszülessen. Mikor a szülés beindult, csak sodródtam az eseményekkel, megszûnt az idõ is. Amikor már ott van az ember, nem a fájdalomra gondol, hanem arra, hogy minden fájdalommal közelebb van. Persze fáj, de ha annyira borzalmas lenne senki se vállalna 2 vagy több gyereket. Mi most tervezzük a másodikat, nem félek így sem, hogy tudom milyen egy szülés.
A kérdező hozzászólása: Sziasztok, köszi a válaszokat, lehet, megmutatom õket neki:)
Ó, és még valami! a szülést megelõzõ hónapokról annyit, hogy amikor látod a + tesztet, majd az Uh-n a kicsit, aztán amikor érzed hogy mozog a kicsi... na ezeknél felemelõbb dolog nincs a Földön!!! Aztán amikor a karodban tartod végre.. szoptatod... a világ leges legcsodásabb dolga Anyának lenni, és átélni ezeket a dolgokat!!! Vágjatok bele bátran! Sok sikert és egészséges babákat!! :D

35hetes kismama vagyok, és már nagyon félek a szüléstől. Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire?

Legjobb válasz: Gondolj arra , hogy nem sokára a kezedben fog szuszogni életed értelme!!! És milyen jó lesz!!!!! Bent nem fog maradni, ezt lásd be,:) és agyban el tudod dönteni, csak készülj fel rá, hogy nem fogsz félni, nem fog fájni, minden jó lesz! Megéri hidd el. Sok minden, sõt! minden agyban dõl el. Nagyon könnyû szülést kívánok neked! 5 gyermekes anyuka.

Gondolj arra , hogy nem sokára a kezedben fog szuszogni életed értelme!!! És milyen jó lesz!!!!! Bent nem fog maradni, ezt lásd be:) és agyban el tudod dönteni, csak készülj fel rá, hogy nem fogsz félni, nem fog fájni, minden jó lesz! Megéri hidd el. Sok minden, sõt! minden agyban dõl el. Nagyon könnyû szülést kívánok neked! 5 gyermekes anyuka.
Voltál bent a szülõszobát megnézni? Ha van szülésznõd, biztos körbevezet, ha nincs szerintem akkor is megteszik, hogy megmutatják. Legalább az ismeretlenség nem fog nyomasztani. Beszélgess el a félelmeidrõl a szülésznõvel, esetleg a dokival. Mondd el, hogy konkrétan mitõl félsz. pl. nem tudod, mi lesz a jele a szülés beindulásának, vagy mi fog történni, ha bekerülsz a kórházba, stb... Ha "csak" egyszerûen a fájdalomtól félsz, akkor ez hidd el, csak addig fog tartani, míg beindul a szülés. Utána már nem érsz rá a félelmeiddel foglalkozni, csak "teszed" a dolgod, ill. a szervezeted teszi a dolgát. Menni fog, ne aggódj!!!
A kérdező hozzászólása: Köszi a nyugtató szavakat:) )
Én mire oda kerülök, h. szülök, felkészülök a negatív dolgokból is. Szóval mindennap végig gondolom, h. nagyoln fog fájni, mindennél jobban, de megéri. És talán ha ezt eldöntöd, és könnyebb szülésed lesz, akkor meglepõdsz, örülni fogsz neki, ha viszont nagyon fog fájni, nem ér meglepetés, hisz tudtad, felkészültél rá. Irigyellek, hamarosan meglátod a babád!!! 12 hetes km.
Hát ha ez megnyugtat, én 21 évesen szültem, mikor megtudtam, hogy babánk lesz, nagyon örültem, aztán elkezdtem rettegni a szüléstõl...Viszont ahogy múlt az idõ, és már tényleg teher volt a terhesség, már alig vártam, hogy vége legyen:) Szülõszobát én nem néztem, féltem, hogy megijedek mégjobban, de nem volt baj, hogy nem néztem meg, nem féltem.
Szia! Hát nem vagy egyedül, Én is nagyon félek, ha szülök, és ha császár lesz esetleg, még jobban. Én is azzal doppingolom magam, hogy annyian kibírták, csak túlélem Én is, és Te is.:-) Én mindenféle szülést megnéztem a neten, sõt fórumokról más lányok elküldték nekem a videóra felvett szülésüket, és utána jól kibeszéltük, Nekem ez segít, hogy felkészülök rá, és nem a homokba dugom a fejem. Próbálgatom a légzõgyakorlatot, elmentem megnézni a szülõszobát, a dokival elmeséltettem, hogy mi lesz, és a babókámnak mondogatom, hogy szépen együtt fogjuk ezt végigcsinálni, és mindkettõnknek egy csodás élmény lesz... Õ meg rugdos rá...:-) Hát nem tom, majd meglátjuk, remélem Te is megnyugszol, mert azt tutira mindenki mondja, hogy ha nem tudom magam összekapni, akkor sokkal nehezebb, meg elveszti az ember a kontrollt, és akkor nem tud segíteni a babának, szóval kitartás, biztos ügyes leszel(velem együtt:-), és hamarosan a kezedben tarthatod aki miatt ezt vállaltad!!! szió 32 hetes

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!