Találatok a következő kifejezésre: Nagyon félek haláltól, mit csináljak (1 db)

Nagyon félek a haláltól, mit csináljak?

Illetve nem is igazán a haláltól, hanem az id? múlásától meg az öregségt?l. De a haláltól is. Vagyis az elmúlástól, mert ha a halál után biztos lenne valamilyen élet, nem félnék. Kisebb koromban hittem Istenben, de ma már teljesen bizonytalan vagyok, f?leg mióta láttam haldoklani az egyik közeli rokonom. Minden este sírok amiatt, hogy meg kell halnom és a szeretteimnek is. Egyébként 17 éves lány vagyok, és nem megyek pszihiháterhez.

Legjobb válasz: Pedig kissé korai még! Nálam ez akkor kezdõdött, amikor apám meghalt. Azóta foglalkoztat annyira az elmúlás! Amíg csak távoli rokonokat temettünk nem érdekelt annyira, aztán rádöbbentem, hogy egyre elõrébb kerülök a listán! Fõként azóta, hogy a 40-et betöltöttem.

Pedig kissé korai még! Nálam ez akkor kezdõdött, amikor apám meghalt. Azóta foglalkoztat annyira az elmúlás! Amíg csak távoli rokonokat temettünk nem érdekelt annyira, aztán rádöbbentem, hogy egyre elõrébb kerülök a listán! Fõként azóta, hogy a 40-et betöltöttem.
Megnyugtatlak, hogy semmi okod aggódni.:) Aki hisz a szeretetben és tud szeretni másokat, az Istenben is hisz. Mert ISTEN=SZERETET:) Szép napot!
Velem is ugyanez van, pedig csak 13 éves vagyok. De én mostmár nem szomorkodok emiatt, hanem inkább kiélvezem az életet, mert szerintem csak egyszer van rá lehetõségünk. Igaz én nem láttam meghalni senkit (szerencsére), de nekem anyukám 3 éves koromban meghalt hirtelen. Nemrég jött rám ez az érzés, de már sikerül rajta uralkodnom, hogy ne legyek szomorú.
A kérdező hozzászólása: én is sokat gondolkodtam rajta, most már úgy fogom fel, mint egy végtelen pihentetõ alvást, és most így kicsivel jobb.:)
szerinte a hlált, vagy elmúlást nem kell negatív dolognak felfogni tudom mien ha egy szeretted meghal pedig 13 éves vagyok most lehet fognak szólni a korom miatt meghogy ezen mit pattogok annyira én 12 éves koromban végigéltem azt h az osztálytársam rákban meghalt...aztán a temetését...rohadt egy érzés...aztán 13 éve voltam már februárban és meghalt a papám, rettenetesen rossz érzéz, szóval ikor megtudtam (papám hirtelen halt meg) ott nem is tudom leírni azt az érzést...összeomlott benem egy egész világ...azóta is 3 naponta járok a temetõbe(kben ez azóta van ióta az osztálytársam meghalt) szóval, a haláltól, attól h te megalsz szerintem ne félj csak segíteni akartam, tudom hogy fiatalabb vagyok, de azért érdekel ez a téma, és sok mindennek utánnanéztem vele kapcsolatban, szóval ne félj
Sokat gondolsz rá, ez a problémád, tölsd mással az idõd, nagyon jól ki tudod használni az életed, ha ugy töltöd el minden napod mintha az lenne az utolsó, gondolj bele, tökéletes élete lehetne mindenkinek ha így gondolkodna. Normális is ilyen korban az ilyen , mindenki túl megy a tinikori depresszióján, szerencsére vannak még olyanok akik túl is vészelik és nem dobják le magukat a tizedikrõl. Fel a fejjel , elõtted az élet mindent bele!
Kevés olyan ember van aki nem fél a haláltol.Félünk, mert ismeretlen.Meg kell probálnod erre nem gondolni még.Félelemben nem élhetsz.Szorakozz sokat, nevess sokat.Járj moziba, discoba, élvezd az életet, nem szabad félelemben leélni.Elkell fogadnunk, ez a természet rendje.Csak azt tudom mondani, probálj meg nem mélyen belegondolni.Annyi csodás dolog vár még rád.
Szia! Nem kell feltétlenül pszichiáterhez menned, vannak más megoldások is. Én például felkerestem egy kineziologust. Õ nagyon sokat segitett, nekem is sok félelmem volt. Én a nagymamám halálát nem tudtam feldolgozni. A kineziologus segitett abban, hogy elbucsuzzak a nagyitól és most másképp látom a világot.
Szia! 17 évesen velem is ugyanez volt a helyzet. Mindig féltem vmitõl - abban az életkotromban épp a haláltól. Nem feltétlenül saját magamat féltettem, sokszor a szeretteim majdani halálnak gondolata is aggasztott. Ha egy pattanás nõtt rajtam, már temettem magam, mert súlyos betegségnek hittem. Nem fordultam orvoshoz, de a családom tudott a félelmeimrõl, és velük tudtam beszélgetni errõl. Ma 22 éves vagyok, és ez a fajta félelmem megszûnt..., a hipochondria viszont megmaradt ;( Sztem te is kinövöd idõvel az indokolatlan halálfélelmet! Tereld el a gondolataidat, és máris megnyugszol; keress egy jó hobbit, találkozz a barátaiddal, stb.! :)
figy katolikus suliba járok régen templomba is cibáltak az egyházat nem bírom :S de isten vagy valami van.és ha nincs a halál után "élet" akkor minek teremtett minket?vagy ugy egyáltalán?ha élünk melózunk a családért stb utána meghalunk...semmi értelmét nem látom és ezért engem nem is zavar de nem ez a példa tehát...csak ezt most ugy leirtam
dögölj meg!!!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Okozhat gondot, ha időként rivotrilt szedek? Nem mindennap, csak időként, ha nem tudok elaludni, beveszek egyet. Nem akarok rászokni, és azt sem szeretné, ha felborítaná az idegrendszeremet, de az elalvásban segít és nekem sajnos szükségem van rá.

7

Nagyon sokat vagyok egyedül, és állandóan hülye gondolataim vannak meg zenék mennek a fejemben. Megőrülök. Hogy kapcsolhatnám ki az agyamat?

Depressziós vagyok, és nagyon rossz a közérzetem. Arra jöttem rá, hogy az életemben rengeteg esemény meg se történik velem, csak a képzeletemben. Előrevetítek sok mindent, meg elképzelem, mit szólnak majd emberek, meg hogy fognak sikerülni dolgok. Meg filmeket nézek és azok járnak a fejemben, de alkotó tevékenységet nem végzek.

Véget akarok vetni ennek. De hogyan?

4

Ennyire romlott volna az állapotom, vagy mi történt ma velem?

Mielőtt bárki sértő megjegyzéseket tenne, annak kedvéért közlöm az elejétől.
14 éves koromban súlyos depressziót állapítottak meg nálam egy gyerekkori trauma miatt, amit életveszélyes betegség okozott és 8 évig kezeltek vele.
Természetesen megemlíteném, hogy van orvosom.
Azóta már eltelt sok év, és még mindig szedek gyógyszereket, de fél éve már felfüggesztette a doktor.
Most elkezdtem megint szedni. Az a bajom, hogy nem bírom a veszekedéseket, és az ehhez hasonlókat, mert felmegy a vérnyomásom, szédülök és elájulok.
Nem csak a betegségem tett erre, hanem az akkori iskolatársaim, kik nevettek rajtam. Pedig ehhez már nagyon nem normálisnak, neveletlen.... sorolhatnám... minek kell lenni, hogy valaki ezen nevessen! Ráadásul még bántsa is a másikat.....!
Most pedig rátérek a kérdésem tárgyára, aminek ehhez van köze. Próbálok barátkozni, társaságban lenni, kisebb nagyobb kudarcokkal megy is. Az orvosom szerint ezzel nagyot tettem előre, ami jó hír!
Csak az nem, amikor már rajtam dönti ki a dühét, aki a legközelebb áll hozzám.
A mai nap folyamán is ez volt, és mivel én ezt nem bírom... nem tudom mi volt ez, de sírni, ordítani kezdtem. Még ilyen soha nem fordult elő velem. Majd ütni kezdtem magam annyira, hogy tiszta kék lett a homlokom. Hozzá sem tudok érni, annyira fáj!
Ez még nem volt velem, s nekem ez új. Volt már öngyilkossági kísérletem, de a depresszióm legelején. Azóta állítólag sokat haladtam előre. De ez, hogy mi volt ma....!
Aki tud, segítsen! Én személyiségzavarra kezdtem gyanakodni, vagy dührohamra... !

5

1-2 éve volt egy nagy törés az életemben, azóta nem vagyok önmagam. Mit tegyek hogy változzon? 15/L

Hosszú lenne leírni, a lényeg hogy nem érdekel semmi. Semmi sem tud úgy igazán lázba hozni, azt érzem hogy ha mindenkit elvesztenék magam körül meg sem érezném. És ez szerintem nem normális. Jól tudom érezni magam egy ideig..utána már kínszenvedés jó pofát vágnom bármihez is. De van egy fiú akiért szó szerint bármire hajlandó lennék de ő emberszámba sem vesz. Vajon ez is hat erre az 'érzelmi' állapotra? Mit tegyek hogy újra önmagam legyek?

3

Miben fogom észre venni hogy hat az antidepresszáns?

4. napja szedem. Felet, de holnaptól egy egészet kell bevennem. Szorongásos depresszióra kaptam. Hogy fog ez nekem segíteni? Mikortól? Mostanában épp jobb időszakom van, de a háziorvosom "utasítására" mentem el pszichiáterhez. Érdekes, mikor beszélnem kellett a problémáimról, még ott is elbőgtem magam. Ezek a problémák elfognak tűnni az életemből?

Valaki írjon nekem valamit!

26N

8

Milyen étkezési zavarom van? ! Bulímiás vagyok? Tudnátok segíteni?

Azt hiszem, abban biztos vagyok, hogy étkezési zavarom van. Sokat olvastam a bulímiáról, ugyanis elkezdtem magam hánytatni evés után, de nem olyanok a tüneteim, mint amiket olvastam.
3-4 hete kezdődött az egész önhánytatás, főleg ebéd után, mikor úgy érzem, hogy annyit eszek, mint egy disznó. Egyébként nincsenek nagyobb falásrohamaim, nem is szoktam édességeket vagy gyorskaját enni. Továbbá megrögzött mozgásmániás lettem, nem tudok elaludni éjszaka, ha nem futottam legalább 5 kilométert, sőt most már reggel is felkelek tornázni, így hogy elkezdődött az iskola.
61-62 kiló vagyok, testtömeg indexem 21-22, de egyszerűen nem vagyok megelégedve magammal. Utálok tükörbe nézni, sokszor elfog a sírhatnék, mikor ráállok a mérlegre, de mikor meghánytatom magam, büszke vagyok önmagamra! Pár napja elmondtam a legjobb barátnőmnek, hogy milyen problémám van, miután már az iskolában is meghánytattam magam. Szólni akart anyának, de lebeszéltem róla.
Kordában tudom ezt tartani, vagy nekem is lesznek falás és hánytatásrohamait, mikor ez evések között egyre kevesebb idő telik el?
Bulímiás lennék?

4

Van Csernus doktor stílusához hasonló pszichiáter Magyarországon?

Tudtok olyan pszichiátert aki hasonló mint Dr.Csernus Imre de nem olyan népszerű és olcsóbb?

10

Tudnátok ajánlani internetes oldalt, ahol pszichológustól kérhetek tanácsot? Illetve jó pszichológust, akinek a szakterülete a pánikzavar, a kisebbrendűségi érzés és a szociális fóbia?

Sajnos régóta hordozok magamban egyfajta öngyűlöletet, a kisebbrendűségi érzésem miatt. Történt velem egy családi probléma, ami hatalmas csalódást okozott több emberben is, becsapva és megalázva érzem magam, és egyrészt magamra haragszom,hogy ostoba voltam, és megbíztam olyan emberekben,akikben nem kellett volna, másrészt ezek iránt az emberek, főként egyik iránt gyűlöletet érzek,és attól félek ez felemészt. Próbálom feldolgozni és úgy éreztem jól haladok, de az emlékek gyakran előjönnek, és ilyenkor eluralkodik rajtam a szomorúság és a düh, úgy érzem megérdemelnék, hogy ugyanaz történjen velük, amit velem tettek, közben a lelkiismeretem és az ép elmém tiltakozik a bosszú ellen, tudom, hogy érzelmileg felnőtt ember nem áll bosszút másokon a vélt sérelmeiért.
Hogyan dolgozzam fel a gyűlöletet?

4

Pánikbetegek! Ti sem tudtok sportolni?

Én úgy érzem, hogy már kilábaltam belőle, de sportolni továbbra sem tudok! Nem tudom elviselni, ahogy felmegy a pulzusom, mint még a rohamoknál. És utána nagyon sok idő, mire visszaáll, mert figyelek rá...

Veletek is így van?

Két éve még rendszeresen és intenzíven sportoltam, mostmár a lépcsőzést vagy a busz után futást sem bírom.

Van olyan, aki már átesett ezen? Hogy oldotta meg?

A válaszokat előre is köszönöm!!!

4

Depressziós lennék?

Sokat szeretek egyedül lenni itthon. Nem szeretek senkivel beszélgetni.

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!