Találatok a következő kifejezésre: Nagyon félek haláltól, mit (3 db)

Öngyilkos leszek. Még nem tudom hogy mivel, valami gyors és egyszerű módszerrel. De nagyon félek a haláltól. Mi lesz utána? Ti mit gondoltok?

Nem vagyok emos

Legjobb válasz: Gyors és egyszerû módszer? Leugrani a 10. emeletrõl pl. Csak vigyázz, nehogy valaki mást is megölj, aki éppen arra sétál! Arra nem gondoltál, hogy ne magadat öld meg, hanem a problémát, ami bánt téged? Az talán kevésbé fájdalmas, és a haláltól sem kell félned. És a következményeket is könnyebb kiszámítani...

ne öld meg magad, próbálj valami örömet találni az életben. amugy énis ugyanezt érzem, ha van kedved dobj egy ímélt, jó lenne beszélgetni :)
Szerintem vágd fel az ereid, de hosszába, úgy biztos meghalsz.Esetleg ugorj a vonat elé, az lenne a legjobb.Szánalmas vagy, és önzõ.Gondolnál a szeretteidre... de nem... az ilyen embert nem kell sajnálni.Lehet lepontozni, de ez akkor is így van.
Gyors és egyszerû módszer? Leugrani a 10. emeletrõl pl. Csak vigyázz, nehogy valaki mást is megölj, aki éppen arra sétál! Arra nem gondoltál, hogy ne magadat öld meg, hanem a problémát, ami bánt téged? Az talán kevésbé fájdalmas, és a haláltól sem kell félned. És a következményeket is könnyebb kiszámítani...
Nyugi!Beszélj valakivel akinek kiöntöd a szived vagy aludd ki magad ne add fel!Soha de soha nem szabad feladni!
Egy valós, szomorú történet: Az unokatestvérem öngyilkos lett. Nem törõdött semmivel és senkivel, megtette. A családunk beleroppant. A szülei nem tudják feldolgozni azóta sem, elhidegültek egymástól és mindenki mástól is. Tönkrement a családjuk, élõ halottként tengetik a napjaikat, borzasztóan belebetegedtek. Mielõtt megtennéd, mérlegelj! Ne csak magadra, a környezetedben élõkre is gondolj! Szerettem az unokatestvéremet, de önzõ és gyáva cselekednek tartom amit tett. És õszintén szólva kezdetben haragudtam is rá... A mai napig megbocsáthatatlannak tartom a tettét és nem tudom megérteni. Nincs megoldhatatlan probléma, mindig van segítség és megoldás. A mi családunk tönkrement. Ne hagyd, hogy a tiétek is erre a sorsra jusson!
Remélem kamu a kérdés!Amugy aki elõre bejelenti öngyilkossági szándékát, az azért teszi hogy felhívja a figyelmet valahogy magára és igy kér segitséget.Anyukám már kétszer megprobálta, rohammantö, gyomormosás és 3-3 hét a pschiátrián.Azt mondta soha többé... Javaslom neked, azt amit már elöttem is leírtak, hogy gondold át a dolgot, keress kiutat, valakit akivel beszélhetsz, de ne menekülj öngyilkosságba!!!Akár itt névtelenül is kiirhatod a bánatod, hátha segit valaki és még az életedet sem kell eldobnod.
Azt gondolom, hogy higgadj le, írd le mi a problémád, és gondold át még1szer, hogy mirõl maradsz le, ha most kiszállsz.
Ugyan ird már ki legalább nagyvonalakban mi az a hatalmas probléma!Hátha itt közösen megoldanánk.
Ha nem kamu ez a kérdés, akkor megértelek mit érzel sajnos az én szénám is így áll, de még valamennyi reményt látok a helyzet javulására adok egy kis idõt a dolgoknak hátha történik valami jó is és érdemes lesz élni, ha meg nem hát akkor vége ha lehet így mondani, neked is azt tanácsolnám hogy várj kicsit hátha rendbe jönnek a dolgok.. De persze nem tudom téged mi bánt.. Hány éves vagy amúgy?
utána már téged mért érdekel, hogy mi lesz? különben ha az lennél, már rég nem itt írkálnál. sok olyan ember van mint te hogy húú most meghalok, de könnyû azt kimondani, de nem mered úgysem megtenni.....
Biztos vagyok benne hogy unalmában, heccbõl írkál valaki ilyen kérdéseket...... No comment......
A kérdező hozzászólása: a kérdés feltevése óta eltelt egy kis idõ. SZERENCSÉRE nem tettem meg. te se tedd! még tarts ki egy kicsit! szedj össze sok pénzt, és kezdj új életet máshol! Én mostmár vígan írok innen, Angliából :) KITARTÁS!
Ezek itt azt hiszik, hogy gondolunk egyet és csak úgy hopsz írunk ilyeneket. Nem tudják, hogy mi ezen már hetek / hónapok óta gondolkozunk. Mindig. És csak ezen. Ezek itt azt hiszik, hogy van egy probléma és ezért írunk ilyet. Arra nem gondolnak, hogy a probléma az egész világ és azt nem lehet megoldani. Ezek itt azt hiszik, heccbõl írunk ilyeneket. Mert az jó vicc. Én öngyilkos leszek. És nem érdekel mi lesz utána. Mert nem lesz semmi. Csak a fájdalomtól félek.
Ne csinálj hülyeséget.Gondolkodj!!!!!!
Jó, most mindenkire rájön néha, hogy maga alatt van, aztán inkább ide írjon ilyeneket, mint meg is tegye. Valószínû hogy egy kis biztatásra várt, azért is írta ki a kérdést.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm
Amúgy valóban leírhatnád, hogy mi a gáz, azon ami körülötted van meg elõbb vagy utóbb változtathatsz. Ha nem vagy még felnõtt akkor utóbb, ha az vagy, akkor költözz el ha akkora a baj, mondj fel, és kezdj új életet. Így nem halsz meg, de egy kicsit olyan, hisz minden és mindenki új és más lesz. De egy ilyen után még mindig vissza lehet menni, míg ha meghalsz, abból már nehezebb.
A kérdező hozzászólása: sajnos a kérdés nem kamu. csak azt sajnálom hogy annyi ember van aki életet érdemelne nekem meg teljesen felesleges. ami körülöttem zajlik katasztrófa. nem lehet olyat csinálni hogy donor leszek, elaltatnak a szerveimet más segítségére adják? ez lenne a leghelyesebb
Persze hogy nem ölted meg magad, mert akik mondják, hogy öngyilkosok lesznek, 90%-uk nem lesz az, mert fél vagy meggondolta magát. Volt tosztálytársam is elõjön az öngyilkos szöveggel minden hónapban, de mi már nem is foglalkozunk vele, számoljuk, hogy hányszor mondta.

Nagyon de nagyon félek a haláltól! Mit tegyek?

1éve minden második gondolatom az hogy milyen lehet a halál.És nagyon félek t?le.Esténként mikor eszembe jut sírok is miatta.Legyetek Szívesek rendes válaszokat és nem hülyeséget!11F(szívbeteg)vagyis normálisakat amik megnyugtatóak!

Legjobb válasz: Szerintem beszéld meg a szüleiddel.

Szerintem beszéld meg a szüleiddel.
Ne haragudj, mindjárt írok értelmeset is, de a két hülyeséget, ami elõször eszembe jutott, azt nem hagyhatom ki. (Én is küzdöttem a a problémáddal.) 1. Mit tegyek? -Essél túl rajta, minél hamarabb. 2. Valami megnyugtató: -Nem fog fájni, de legalábbis nem fogsz emlékezni rá. OK. Bocsánat, még egyszer! Ez természetes. Minden emberben benne van, hogy fél a haláltól. Ennek a nagysága különbözik. A tiéd (meg ami nekem volt) már zavaró. Enyhén szólva. Egy kedves, idõs pszichológus, akivel késõbb barátként tekintettünk egymásra, olyan technikát tanított meg nekem (nekünk), amivel kitûnõen ki lehetett (lehet) gyomlálni a problémákat. Nem csak elnyomni. A mai napig használjuk ezt , mert sajnos nagyon sokunkban vannak olyan elcseszett dolgok, amik, ha a felszínre törnek, akkor nagyon meg tudják nehezíteni az életet. Szívesen beszélgetünk veled errõl skype-n. Ha nyitott vagy erre, akkor írj privátot.

Nagyon félek a haláltól, mit csináljak?

Illetve nem is igazán a haláltól, hanem az id? múlásától meg az öregségt?l. De a haláltól is. Vagyis az elmúlástól, mert ha a halál után biztos lenne valamilyen élet, nem félnék. Kisebb koromban hittem Istenben, de ma már teljesen bizonytalan vagyok, f?leg mióta láttam haldoklani az egyik közeli rokonom. Minden este sírok amiatt, hogy meg kell halnom és a szeretteimnek is. Egyébként 17 éves lány vagyok, és nem megyek pszihiháterhez.

Legjobb válasz: Pedig kissé korai még! Nálam ez akkor kezdõdött, amikor apám meghalt. Azóta foglalkoztat annyira az elmúlás! Amíg csak távoli rokonokat temettünk nem érdekelt annyira, aztán rádöbbentem, hogy egyre elõrébb kerülök a listán! Fõként azóta, hogy a 40-et betöltöttem.

Pedig kissé korai még! Nálam ez akkor kezdõdött, amikor apám meghalt. Azóta foglalkoztat annyira az elmúlás! Amíg csak távoli rokonokat temettünk nem érdekelt annyira, aztán rádöbbentem, hogy egyre elõrébb kerülök a listán! Fõként azóta, hogy a 40-et betöltöttem.
Megnyugtatlak, hogy semmi okod aggódni.:) Aki hisz a szeretetben és tud szeretni másokat, az Istenben is hisz. Mert ISTEN=SZERETET:) Szép napot!
Velem is ugyanez van, pedig csak 13 éves vagyok. De én mostmár nem szomorkodok emiatt, hanem inkább kiélvezem az életet, mert szerintem csak egyszer van rá lehetõségünk. Igaz én nem láttam meghalni senkit (szerencsére), de nekem anyukám 3 éves koromban meghalt hirtelen. Nemrég jött rám ez az érzés, de már sikerül rajta uralkodnom, hogy ne legyek szomorú.
A kérdező hozzászólása: én is sokat gondolkodtam rajta, most már úgy fogom fel, mint egy végtelen pihentetõ alvást, és most így kicsivel jobb.:)
szerinte a hlált, vagy elmúlást nem kell negatív dolognak felfogni tudom mien ha egy szeretted meghal pedig 13 éves vagyok most lehet fognak szólni a korom miatt meghogy ezen mit pattogok annyira én 12 éves koromban végigéltem azt h az osztálytársam rákban meghalt...aztán a temetését...rohadt egy érzés...aztán 13 éve voltam már februárban és meghalt a papám, rettenetesen rossz érzéz, szóval ikor megtudtam (papám hirtelen halt meg) ott nem is tudom leírni azt az érzést...összeomlott benem egy egész világ...azóta is 3 naponta járok a temetõbe(kben ez azóta van ióta az osztálytársam meghalt) szóval, a haláltól, attól h te megalsz szerintem ne félj csak segíteni akartam, tudom hogy fiatalabb vagyok, de azért érdekel ez a téma, és sok mindennek utánnanéztem vele kapcsolatban, szóval ne félj
Sokat gondolsz rá, ez a problémád, tölsd mással az idõd, nagyon jól ki tudod használni az életed, ha ugy töltöd el minden napod mintha az lenne az utolsó, gondolj bele, tökéletes élete lehetne mindenkinek ha így gondolkodna. Normális is ilyen korban az ilyen , mindenki túl megy a tinikori depresszióján, szerencsére vannak még olyanok akik túl is vészelik és nem dobják le magukat a tizedikrõl. Fel a fejjel , elõtted az élet mindent bele!
Kevés olyan ember van aki nem fél a haláltol.Félünk, mert ismeretlen.Meg kell probálnod erre nem gondolni még.Félelemben nem élhetsz.Szorakozz sokat, nevess sokat.Járj moziba, discoba, élvezd az életet, nem szabad félelemben leélni.Elkell fogadnunk, ez a természet rendje.Csak azt tudom mondani, probálj meg nem mélyen belegondolni.Annyi csodás dolog vár még rád.
Szia! Nem kell feltétlenül pszichiáterhez menned, vannak más megoldások is. Én például felkerestem egy kineziologust. Õ nagyon sokat segitett, nekem is sok félelmem volt. Én a nagymamám halálát nem tudtam feldolgozni. A kineziologus segitett abban, hogy elbucsuzzak a nagyitól és most másképp látom a világot.
Szia! 17 évesen velem is ugyanez volt a helyzet. Mindig féltem vmitõl - abban az életkotromban épp a haláltól. Nem feltétlenül saját magamat féltettem, sokszor a szeretteim majdani halálnak gondolata is aggasztott. Ha egy pattanás nõtt rajtam, már temettem magam, mert súlyos betegségnek hittem. Nem fordultam orvoshoz, de a családom tudott a félelmeimrõl, és velük tudtam beszélgetni errõl. Ma 22 éves vagyok, és ez a fajta félelmem megszûnt..., a hipochondria viszont megmaradt ;( Sztem te is kinövöd idõvel az indokolatlan halálfélelmet! Tereld el a gondolataidat, és máris megnyugszol; keress egy jó hobbit, találkozz a barátaiddal, stb.! :)
figy katolikus suliba járok régen templomba is cibáltak az egyházat nem bírom :S de isten vagy valami van.és ha nincs a halál után "élet" akkor minek teremtett minket?vagy ugy egyáltalán?ha élünk melózunk a családért stb utána meghalunk...semmi értelmét nem látom és ezért engem nem is zavar de nem ez a példa tehát...csak ezt most ugy leirtam
dögölj meg!!!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!