Találatok a következő kifejezésre: Nagyon félek haláltól, (6 db)

Öngyilkos leszek. Még nem tudom hogy mivel, valami gyors és egyszerű módszerrel. De nagyon félek a haláltól. Mi lesz utána? Ti mit gondoltok?

Nem vagyok emos

Legjobb válasz: Gyors és egyszerû módszer? Leugrani a 10. emeletrõl pl. Csak vigyázz, nehogy valaki mást is megölj, aki éppen arra sétál! Arra nem gondoltál, hogy ne magadat öld meg, hanem a problémát, ami bánt téged? Az talán kevésbé fájdalmas, és a haláltól sem kell félned. És a következményeket is könnyebb kiszámítani...

ne öld meg magad, próbálj valami örömet találni az életben. amugy énis ugyanezt érzem, ha van kedved dobj egy ímélt, jó lenne beszélgetni :)
Szerintem vágd fel az ereid, de hosszába, úgy biztos meghalsz.Esetleg ugorj a vonat elé, az lenne a legjobb.Szánalmas vagy, és önzõ.Gondolnál a szeretteidre... de nem... az ilyen embert nem kell sajnálni.Lehet lepontozni, de ez akkor is így van.
Gyors és egyszerû módszer? Leugrani a 10. emeletrõl pl. Csak vigyázz, nehogy valaki mást is megölj, aki éppen arra sétál! Arra nem gondoltál, hogy ne magadat öld meg, hanem a problémát, ami bánt téged? Az talán kevésbé fájdalmas, és a haláltól sem kell félned. És a következményeket is könnyebb kiszámítani...
Nyugi!Beszélj valakivel akinek kiöntöd a szived vagy aludd ki magad ne add fel!Soha de soha nem szabad feladni!
Egy valós, szomorú történet: Az unokatestvérem öngyilkos lett. Nem törõdött semmivel és senkivel, megtette. A családunk beleroppant. A szülei nem tudják feldolgozni azóta sem, elhidegültek egymástól és mindenki mástól is. Tönkrement a családjuk, élõ halottként tengetik a napjaikat, borzasztóan belebetegedtek. Mielõtt megtennéd, mérlegelj! Ne csak magadra, a környezetedben élõkre is gondolj! Szerettem az unokatestvéremet, de önzõ és gyáva cselekednek tartom amit tett. És õszintén szólva kezdetben haragudtam is rá... A mai napig megbocsáthatatlannak tartom a tettét és nem tudom megérteni. Nincs megoldhatatlan probléma, mindig van segítség és megoldás. A mi családunk tönkrement. Ne hagyd, hogy a tiétek is erre a sorsra jusson!
Remélem kamu a kérdés!Amugy aki elõre bejelenti öngyilkossági szándékát, az azért teszi hogy felhívja a figyelmet valahogy magára és igy kér segitséget.Anyukám már kétszer megprobálta, rohammantö, gyomormosás és 3-3 hét a pschiátrián.Azt mondta soha többé... Javaslom neked, azt amit már elöttem is leírtak, hogy gondold át a dolgot, keress kiutat, valakit akivel beszélhetsz, de ne menekülj öngyilkosságba!!!Akár itt névtelenül is kiirhatod a bánatod, hátha segit valaki és még az életedet sem kell eldobnod.
Azt gondolom, hogy higgadj le, írd le mi a problémád, és gondold át még1szer, hogy mirõl maradsz le, ha most kiszállsz.
Ugyan ird már ki legalább nagyvonalakban mi az a hatalmas probléma!Hátha itt közösen megoldanánk.
Ha nem kamu ez a kérdés, akkor megértelek mit érzel sajnos az én szénám is így áll, de még valamennyi reményt látok a helyzet javulására adok egy kis idõt a dolgoknak hátha történik valami jó is és érdemes lesz élni, ha meg nem hát akkor vége ha lehet így mondani, neked is azt tanácsolnám hogy várj kicsit hátha rendbe jönnek a dolgok.. De persze nem tudom téged mi bánt.. Hány éves vagy amúgy?
utána már téged mért érdekel, hogy mi lesz? különben ha az lennél, már rég nem itt írkálnál. sok olyan ember van mint te hogy húú most meghalok, de könnyû azt kimondani, de nem mered úgysem megtenni.....
Biztos vagyok benne hogy unalmában, heccbõl írkál valaki ilyen kérdéseket...... No comment......
A kérdező hozzászólása: a kérdés feltevése óta eltelt egy kis idõ. SZERENCSÉRE nem tettem meg. te se tedd! még tarts ki egy kicsit! szedj össze sok pénzt, és kezdj új életet máshol! Én mostmár vígan írok innen, Angliából :) KITARTÁS!
Ezek itt azt hiszik, hogy gondolunk egyet és csak úgy hopsz írunk ilyeneket. Nem tudják, hogy mi ezen már hetek / hónapok óta gondolkozunk. Mindig. És csak ezen. Ezek itt azt hiszik, hogy van egy probléma és ezért írunk ilyet. Arra nem gondolnak, hogy a probléma az egész világ és azt nem lehet megoldani. Ezek itt azt hiszik, heccbõl írunk ilyeneket. Mert az jó vicc. Én öngyilkos leszek. És nem érdekel mi lesz utána. Mert nem lesz semmi. Csak a fájdalomtól félek.
Ne csinálj hülyeséget.Gondolkodj!!!!!!
Jó, most mindenkire rájön néha, hogy maga alatt van, aztán inkább ide írjon ilyeneket, mint meg is tegye. Valószínû hogy egy kis biztatásra várt, azért is írta ki a kérdést.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm
Amúgy valóban leírhatnád, hogy mi a gáz, azon ami körülötted van meg elõbb vagy utóbb változtathatsz. Ha nem vagy még felnõtt akkor utóbb, ha az vagy, akkor költözz el ha akkora a baj, mondj fel, és kezdj új életet. Így nem halsz meg, de egy kicsit olyan, hisz minden és mindenki új és más lesz. De egy ilyen után még mindig vissza lehet menni, míg ha meghalsz, abból már nehezebb.
A kérdező hozzászólása: sajnos a kérdés nem kamu. csak azt sajnálom hogy annyi ember van aki életet érdemelne nekem meg teljesen felesleges. ami körülöttem zajlik katasztrófa. nem lehet olyat csinálni hogy donor leszek, elaltatnak a szerveimet más segítségére adják? ez lenne a leghelyesebb
Persze hogy nem ölted meg magad, mert akik mondják, hogy öngyilkosok lesznek, 90%-uk nem lesz az, mert fél vagy meggondolta magát. Volt tosztálytársam is elõjön az öngyilkos szöveggel minden hónapban, de mi már nem is foglalkozunk vele, számoljuk, hogy hányszor mondta.

Nagyon de nagyon félek a haláltól! Mit tegyek?

1éve minden második gondolatom az hogy milyen lehet a halál.És nagyon félek t?le.Esténként mikor eszembe jut sírok is miatta.Legyetek Szívesek rendes válaszokat és nem hülyeséget!11F(szívbeteg)vagyis normálisakat amik megnyugtatóak!

Legjobb válasz: Szerintem beszéld meg a szüleiddel.

Szerintem beszéld meg a szüleiddel.
Ne haragudj, mindjárt írok értelmeset is, de a két hülyeséget, ami elõször eszembe jutott, azt nem hagyhatom ki. (Én is küzdöttem a a problémáddal.) 1. Mit tegyek? -Essél túl rajta, minél hamarabb. 2. Valami megnyugtató: -Nem fog fájni, de legalábbis nem fogsz emlékezni rá. OK. Bocsánat, még egyszer! Ez természetes. Minden emberben benne van, hogy fél a haláltól. Ennek a nagysága különbözik. A tiéd (meg ami nekem volt) már zavaró. Enyhén szólva. Egy kedves, idõs pszichológus, akivel késõbb barátként tekintettünk egymásra, olyan technikát tanított meg nekem (nekünk), amivel kitûnõen ki lehetett (lehet) gyomlálni a problémákat. Nem csak elnyomni. A mai napig használjuk ezt , mert sajnos nagyon sokunkban vannak olyan elcseszett dolgok, amik, ha a felszínre törnek, akkor nagyon meg tudják nehezíteni az életet. Szívesen beszélgetünk veled errõl skype-n. Ha nyitott vagy erre, akkor írj privátot.

Nagyon felek a halaltol es egyre kozeleb van milyen erzes?

15 eves vagyok es az eletem nagy reszet gepekre kotve eltem..par honapja meg tudtam hogy maximum 5 evem vagy anyi se van hatra. Sziv beteg vagyok meg van meg jo par problemam ami ezt elosegitette. Nagyon felek hogy itt kell hagynom mindent . a szuleim (barataim nincsenek mivel korhazba vagyok szinte folyton) es az egesz csaladot. Nem akarok meg halni de ha mar meg fogok olyan erzes mintha alidnek(?) es igaz hogy a lelkem szellemem ott lesz meg par napig amig el nem temetnek(??)

Legjobb válasz: Hánnyal beszéltél, aki feltámadt?

Hánnyal beszéltél, aki feltámadt?
Probalkozz egy pszihologussal, o segithet! Amugy rettenetesen sajnalom!:( Nehez lehet neked igy elni!:(
A kérdező hozzászólása: mivel en igy elem az eletem majdnem szuletesem ota igy en ehez vagyok hoza szokva..de nem kell sajnalni a Pszihologus mit fog mondani vagy csinalni???
Én nem sok mindent tudok mondani a halállal kapcsolatban mert még nem igazán vannak elképzeléseim. de nem is szeretnél barátokat?
A kérdező hozzászólása: van egy ketto netes baratom..de tul.sok mnden nem kot hozzajuk:/ nem tudok baratok szerezni oszinten:/
és nem is szeretnél szerezni?


Nagyon félek a haláltól! Ti hogyan kébzelitek el és milyen érzés lehet?

Legjobb válasz: Szerintem a halál az élet jutalma.Azért mert ennyi szarságot kell átélnünk.Szerintem biztos kellemes érzés lehet.

Szerintem a halál az élet jutalma.Azért mert ennyi szarságot kell átélnünk.Szerintem biztos kellemes érzés lehet.
*kéPzelitek. :) Én nem félek, az élet 1000x borzalmasabb. Nyugalom, béke, csend.
Én magam részérõl hiszem hogy a Biblia tanítása alapján lesz feltámadás (az persze kérdés hogy örök életre vagy a végsõ szembesülésre, majd tényleges elmúlásra) és a halál utáni következõ tudatos pillanat már a feltámadás lesz az.
annyira nem félek a haláltól((: ugyanis nem tudom h tudod-e h mi az az indigó gyerek ( nem fél semmitõl stb) szval nem félek, nincs nagyon halálfélelmem akár hol is .vagyok. a halált meg elképzelni... Lehet fájdalmas, csendes, hírtelen halál meg stb.. Nem nagyon tudom elképzelni :S meghalsz, kiszáll a testedbõl a lelked.. hát nem tudom :/
meghaltál meghaltál.1 nagy fájdalom aztán jön a jo lét ha a "menybe mész" ha szellem maradc. ha pokolba jutsz akkor baztál rá xD
Mindenkinek más érzés lehet, amikor utolsót dobban a szív.Attól függ milyen életet tud valaki a háta mögött.Ha valaki képmutató lator életet él annak biztos szörnyû lehet a vég is
A halál pillanata egy remek érzés lehet, amitõl nem kell félni. Sokkal több félni valónk van az odavezetõ úttól, pl egy szörnyû betegség, melytõl talán évekig szenvedsz.
Én egyáltalán nem félek mert szerintem hülyeség. Elõbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Az csak neked rossz meg a környezetednek pl.ha állandóan vagy valamikor mondod vagy nem mész el temetésre , nem búcsúzol el stb. Ha ez ilyen nagy gond járj pszichológushoz vagy pszichiáterhez.Olvass olyan könyveket amelyek megtanítják hogyan ne félj pl. ettõl.
"kébzelitek"? kéPzelitek! Egyszer jártam egy bányában, ahol szokás szerint a látogatókra néhány percre eloltják a villanyt (és eléneklik a Bányász Himnuszt, de ez nem lényeg). Csönd volt, és koromsötét. Ehhez add hozzá azt, hogy nincsenek gondolataid, érzéseid, egész pontosan megszûnsz létezni. Én így képzelem el, szerintem ilyen lehet.
nem félek a haláltól, szerintem az élet nehezebb. A halált megkönnyebbülésként képzelem el, remélhetõleg utána semmi rossz nem történik. A reinkarnációtól 1000x jobban félek mert ha az létezik akkor a szenvedés örökké tart :(
Ha nem gondolok bele, nem félek. Mármint gondolom nem arra a fajta halálfélelemre gondolsz, amit az ember veszélyes élethelyzetekben érez, hanem az elmúlásra... Hol így, hol úgy képzelem el. Persze szeretnék hinni a halál utáni életben, mert rossz belegondolni, hogy meghalunk és soha többé nem érzünk, a végtelenig... dehát a lottó fönyereményt is szeretném hazavinni :) Szerintem nem szabad ilyeneken morfondírozni, mert ez tényleg nem rajtunk múlik. Annyi, hogy nem szabad halogatni dolgokat, gyülölködni stb, mert azzal a tudattal szörnyü lehet eltávozni, hogy még valakitöl nem kértél bocsánatot, valamit nem mondtál el.. szóval ha valamit örökre belédfojt a sors :S jájj... ez beforgatós téma
nem felek a halaltol, de ha jon akor jon, nincs mese menni kell. hogyha ugy cselekedtel, mindent ugy csinaltal, hogy nem bantal meg semmit, es nem kellett meggyonnod - ami szerintem egy nagy hulyeseg es semit sem er, mert egy pap nem tud semit sem tenni a buneiddel, es hogy elmondod masnakk azal semi sem valtozik, nem lesz jobb vagy rosszabb, neked kell megbanod azt. a legfontosabb hogy ne felj semmitol, hiszen az eletben annyi minden elol el lehet futni, de ez elol nem. el kell fogadni, hogyha nem tudod ezt megtenni akkor szerintem szornyu halalod lesz. en visszont talan meg mosolyogni is fogok es tartkarokkal varom a halal... ez csak az en velemenyem, de gondolom megvan a tied is a halalrol
Nem félek a haláltól. Az élet természetes rendje amire csak felkészülni lehet, elkerülni nem. Egyedül a halál utáni sötét erõktõl van tartásom. Sajnos a mai társadalom nagy része mereven elütasítja ezek létezését, de hiszek abban, hogy a halál után nem félelem irányít akkor el lehet kerülni õket.

Nagyon félek rettegek a haláltól. Miért van ez?

Legjobb válasz: mert nem akarsz meghalni. az a normális. de ha annyira rettegsz tõle, hogy az az életed tönkre teszi, akkor vagy olvasnod kell a témáról, vagy szakemberrel beszélned, a lényeg, hogy egy kicsit mozdítani a látásmódodon.

mert nem akarsz meghalni. az a normális. de ha annyira rettegsz tõle, hogy az az életed tönkre teszi, akkor vagy olvasnod kell a témáról, vagy szakemberrel beszélned, a lényeg, hogy egy kicsit mozdítani a látásmódodon.
A legjobb terápia az, ha kimeríted magad! Szóval nem alszol addig amíg csak talpon tudsz lenni, lehet ez 24 vagy akár 36 óra is. Amikor nagyon álmos, nagyon fáradt leszel, nem lesz halálfélelmed. Amikor elalszol gondolj arra hogy kb az utolsó perc is ilyen lesz az életedben és arra is gondolj hogy amikor felébredsz, nagyon friss leszel és jókedvû!
Kedves kérdezõ és utolsó válaszoló, azonnal nyomás egy jó pszichológushoz vagy pszichiáterhez! Igaz én már 15 éve szedem a bogyókat, mégis szoktam félni akármitõl. De végül is ez a haláltudat normális. Az egyetlen orvosság ellene az értelmes, aktiv, jó minõségû élet. Képzeld el, ha örökké élnél, akkor már nem is lenne értelme bármit is csinálni a napi rutindolgokon kivül... Bár ki tudja.
Én is így vagyok.Az õrületbe kergetem magamat és a családomat is:(
Az ember HELYTELEN GONDOLATOKKAL nagyon egyszerûen be tudja vonzani az életébe a félelmeket, de helyes gondolkodással és kitartással MINDEN érzelem módosítható. Tudod, miért félsz a haláltól?MERT NEM ISMERED. Alapvetõen minden sokkal egyszerûbb az életben, mint képzeljük.Egyszerûen felfújjuk az érzést a gondolatainkkal, szorongásainkkal.Mi tesszük a semmit valamivé(!!!) A halál békés.Az azt megelõzõ esetleges szenvedés(fájdalom)lehet ijesztõ.
Ha jelenleg boldog vagy, akkor félhetsz attól, hogy ezt elveszíted. Ha meg nem vagy az, akkor meg attól félsz h lehetõséged sem lesz boldognak lenni. Amúgy próbálj meg nem agyalni a dolgon, mert tényleg megkeserítí az életed. Ha félsz tõle, ha nem, akkor is eljön, de gondolj arra, hogy azzal nincs vége. A halál is az emberi "élet" része, és véleményem szerint biztos van folytatás. Ha attól félsz h semmi nincs, akkor ne aggódj, mert kell lennie vminek... Szerintem.
Szia! Idén kezdtem el filozófiát tanulni. Szókratész védõbeszédében fantasztikusan van leírva, hogy mennyire butaság is félni tõle. Két lehetõséget lát. Az egyik, hogy a halál egy álom nélküli alvás, ami tulajdonképpen egy nagyszerû dolog. Mert ha belegondolunk azok a legjobb alvásaink, amikor nem álmodtunk, illetve nem emlékeztünk rá. A másik, hogy az Alvilágba kerülünk. Itt találkozunk régi ismerõseinkkel, szeretteinkkel, híres, általunk tisztelt emberekkel, akikkel társaloghatunk, eszmét cserélhetünk. Szókratészt halálra ítélték, kitér arra is, hogy mennyire jó, hogy itt már bármit mondhat, nem ítélik halálra! Szókratész védõbeszédét Platón vetette papírra, csak ajánlani tudom mindenkinek. 17/L
A legjobb módszer: amikor eszedbejut, egyszerûen erõltesd magadra a mosolygást, a szép gondolatokat, meg hogy mit csinálsz majd holnap, az miért lesz tök jó. Nagyon nehéz, könnyû visszakanyarodni a halálfélelemhez, de én egy iskolatársam halála után 1 évig még a buszon is azon gondolkoztam, hogy most árokba fog hajtani a sofõr.. de ezzel sikerült "kigyógyulni" csak tényleg oda kell figyelni, hogy minél elõbb eltereld a gondolataidat!
Azert felsz tole mert meg nem probaltad....
Igy a 83. évében az ember elgondolkodik, aztán azt mondja: szeresd az életet, szeresd a családod, szeresd aki legközelebb van hozzáûd (házastárs, barát..az az egy!) és szerfesd felebarátaidat, mint tenmagadat Utána rájösz, a rosseb se törõdij a halállal
Én is így voltam ezzel bárr én inkább a megnem élt élettõl mint a haláltol félem! Próbáld meg a halált hétköznapi dolognak venni mert az is. Mindenhol ott van és mindenkire vár. Csak annyi a dolgod h elkell fogadnod úgyan úgy mint az életet.
Nemkell tõle félni gyönyörû dolog:) Én legalábbis valami vérzõ sebbe szeretnék megpurcanni:) hõsiesen és úgy alakítom már mostis az életem hogy haggyak hátra valamit hogy életem utolsó néhány másodpercébe ne bánjam meg hogy nem változtattam semmitsem ebben a világban.És ha megtettem a kötelességem mosollyal az arcomon halok meg:) Olyan felemelõ érzés lenne... A halál nem félelem tárgya.ez eggy olyan dolog ami úgyis bekövetkezik.nahh megyek fürödni Remélem majd eggyszer találkozunk azon a közös ösvényen amit a halál kapuja elötti ösvénynek nevezek:) 17/F

Nagyon félek a haláltól, mit csináljak?

Illetve nem is igazán a haláltól, hanem az id? múlásától meg az öregségt?l. De a haláltól is. Vagyis az elmúlástól, mert ha a halál után biztos lenne valamilyen élet, nem félnék. Kisebb koromban hittem Istenben, de ma már teljesen bizonytalan vagyok, f?leg mióta láttam haldoklani az egyik közeli rokonom. Minden este sírok amiatt, hogy meg kell halnom és a szeretteimnek is. Egyébként 17 éves lány vagyok, és nem megyek pszihiháterhez.

Legjobb válasz: Pedig kissé korai még! Nálam ez akkor kezdõdött, amikor apám meghalt. Azóta foglalkoztat annyira az elmúlás! Amíg csak távoli rokonokat temettünk nem érdekelt annyira, aztán rádöbbentem, hogy egyre elõrébb kerülök a listán! Fõként azóta, hogy a 40-et betöltöttem.

Pedig kissé korai még! Nálam ez akkor kezdõdött, amikor apám meghalt. Azóta foglalkoztat annyira az elmúlás! Amíg csak távoli rokonokat temettünk nem érdekelt annyira, aztán rádöbbentem, hogy egyre elõrébb kerülök a listán! Fõként azóta, hogy a 40-et betöltöttem.
Megnyugtatlak, hogy semmi okod aggódni.:) Aki hisz a szeretetben és tud szeretni másokat, az Istenben is hisz. Mert ISTEN=SZERETET:) Szép napot!
Velem is ugyanez van, pedig csak 13 éves vagyok. De én mostmár nem szomorkodok emiatt, hanem inkább kiélvezem az életet, mert szerintem csak egyszer van rá lehetõségünk. Igaz én nem láttam meghalni senkit (szerencsére), de nekem anyukám 3 éves koromban meghalt hirtelen. Nemrég jött rám ez az érzés, de már sikerül rajta uralkodnom, hogy ne legyek szomorú.
A kérdező hozzászólása: én is sokat gondolkodtam rajta, most már úgy fogom fel, mint egy végtelen pihentetõ alvást, és most így kicsivel jobb.:)
szerinte a hlált, vagy elmúlást nem kell negatív dolognak felfogni tudom mien ha egy szeretted meghal pedig 13 éves vagyok most lehet fognak szólni a korom miatt meghogy ezen mit pattogok annyira én 12 éves koromban végigéltem azt h az osztálytársam rákban meghalt...aztán a temetését...rohadt egy érzés...aztán 13 éve voltam már februárban és meghalt a papám, rettenetesen rossz érzéz, szóval ikor megtudtam (papám hirtelen halt meg) ott nem is tudom leírni azt az érzést...összeomlott benem egy egész világ...azóta is 3 naponta járok a temetõbe(kben ez azóta van ióta az osztálytársam meghalt) szóval, a haláltól, attól h te megalsz szerintem ne félj csak segíteni akartam, tudom hogy fiatalabb vagyok, de azért érdekel ez a téma, és sok mindennek utánnanéztem vele kapcsolatban, szóval ne félj
Sokat gondolsz rá, ez a problémád, tölsd mással az idõd, nagyon jól ki tudod használni az életed, ha ugy töltöd el minden napod mintha az lenne az utolsó, gondolj bele, tökéletes élete lehetne mindenkinek ha így gondolkodna. Normális is ilyen korban az ilyen , mindenki túl megy a tinikori depresszióján, szerencsére vannak még olyanok akik túl is vészelik és nem dobják le magukat a tizedikrõl. Fel a fejjel , elõtted az élet mindent bele!
Kevés olyan ember van aki nem fél a haláltol.Félünk, mert ismeretlen.Meg kell probálnod erre nem gondolni még.Félelemben nem élhetsz.Szorakozz sokat, nevess sokat.Járj moziba, discoba, élvezd az életet, nem szabad félelemben leélni.Elkell fogadnunk, ez a természet rendje.Csak azt tudom mondani, probálj meg nem mélyen belegondolni.Annyi csodás dolog vár még rád.
Szia! Nem kell feltétlenül pszichiáterhez menned, vannak más megoldások is. Én például felkerestem egy kineziologust. Õ nagyon sokat segitett, nekem is sok félelmem volt. Én a nagymamám halálát nem tudtam feldolgozni. A kineziologus segitett abban, hogy elbucsuzzak a nagyitól és most másképp látom a világot.
Szia! 17 évesen velem is ugyanez volt a helyzet. Mindig féltem vmitõl - abban az életkotromban épp a haláltól. Nem feltétlenül saját magamat féltettem, sokszor a szeretteim majdani halálnak gondolata is aggasztott. Ha egy pattanás nõtt rajtam, már temettem magam, mert súlyos betegségnek hittem. Nem fordultam orvoshoz, de a családom tudott a félelmeimrõl, és velük tudtam beszélgetni errõl. Ma 22 éves vagyok, és ez a fajta félelmem megszûnt..., a hipochondria viszont megmaradt ;( Sztem te is kinövöd idõvel az indokolatlan halálfélelmet! Tereld el a gondolataidat, és máris megnyugszol; keress egy jó hobbit, találkozz a barátaiddal, stb.! :)
figy katolikus suliba járok régen templomba is cibáltak az egyházat nem bírom :S de isten vagy valami van.és ha nincs a halál után "élet" akkor minek teremtett minket?vagy ugy egyáltalán?ha élünk melózunk a családért stb utána meghalunk...semmi értelmét nem látom és ezért engem nem is zavar de nem ez a példa tehát...csak ezt most ugy leirtam
dögölj meg!!!


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!