Találatok a következő kifejezésre: Nagyon el keseredve! (240 db)

Pecsételés történhet a beágyazódás folyamán bármikor? Légyszi, nagyon el vagyok keseredve.

Keddre nem várom. Már kedd óta folyamatos az émelygésem. Tegnap a 11 és ma a 12 dpo-n barna pecsételésem volt. Tegnap megéreztem egy er?s parfümöt és öklendezni kezdtem. Alig értem ki a wc-re. Egyébként csak a derekam fáj.A görbém trifázisos. Ami felt?nt nekem az az hogy 2 nappal mensi el?tt én már b?ven vízes folyást pródukálok, most meg s?r? krémes úgy hogy a bugyin is látszik. De ma már mensis görcseim vannak.:(

Legjobb válasz: Nagyon köszönöm. Nagyon el vagyok keseredve, félek hogy mensi elõtti pecsét, pedig van még 2-3 napom. És a tüneteim is mensisek már ma.:(

Ha keddig maradnak a tünetek(mensiérzés, derékfájás) akkor nyugodtan tesztelhetsz, de szerintem nem fog megjönni, tényleg teljesen azok a tüneteid mint nekem voltak. Remélem nálad is babát jelez:) elõzõ voltam...
A kérdező hozzászólása: Nagyon köszönöm. Nagyon el vagyok keseredve, félek hogy mensi elõtti pecsét, pedig van még 2-3 napom. És a tüneteim is mensisek már ma.:(
A kérdező hozzászólása: Szia! Én azt hallottam hogy nagyon sok embernek van száraz érzete és baba van. Úgyhogy ne add fel. Nagyon szorítok.
Utolso vagyok: Koszi szepen a biztatast. :) Talan a jovo hetfoi teszt majd pozitiv lesz. Remelem mindketten babasak vagyunk. En is szoritok!!!
Nallam multheten vasarnap meg hetfon volt pecseteles, sot kedden is egy pici. A mensimet 14-re nem varom. En is azt hittem, hogy beagyazodas es korabban volt pe-m de ma reggel negativat teszteltem. Szeritem ha beagyazodas lett volna akkor mar kene lennie a szervezetemben hcg-nek. Egy het alatt azert csak termelodik. :( Mindegy, en sem adom meg fel a remenyt. Jovohet hetfon tesztelek megint. Hamarabb nem merek. Persze ha addig nem jon meg. Remelem nallad baba van a dologba. Egyebkent mensi elott vagyok 5 nappal de szaraz vagyok mint a Sahara. Hat ez sem valami biztato. :((
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszaitokat. Nektek jó egészséget és gratula a picurkához.
A kérdező hozzászólása: Azt kihagytam hogy kedd óta állandóan fémes ízt érzek a számban. De semmi egyéb, még a mellem se fájt mint ahogy szokott ilyenkor.
A kérdező hozzászólása: Én is azért merek most bízni picit, mert a derékfájás már vagy 2 napja van és egyre erõsebb. Az sosincs mensi elõtt nekem. De egyre erõsebben érzem a mensis tüneteket. Hangulatingadozásom van, meg ez a tegnapi rosszullét. Egyébként esténként folyton hányingerem van. Alig eszem már. Én tegnap sírtam el magam mikor egy vércseppet töröltem ki. Hogy biztos a kismanó. De mára elkeseredtem hogy jön a mensi tünet..:(
Nekem nemvárt elõtt pár nappal megjelent a fehér testápolós folyás, és megjön érzésem lett derékfájással!! Pozitívat teszteltem!!! Nekem az lett gyanús hogy a mensiszerû fájás és a derékfájás közvetlen mensi elõtt jelentkezett mindig, amikor pedig pozitívat teszteltem akkor már 3-4 nappal nemvárt elõtt éreztem ezeket. És fehér folyásom se volt sose mensi elõtt.Ugyanazokat érzed majdnem mint én, ezért bátorkodom erõsen babára tippelni!!!! Drukkolok:)
a beágyazódásnál lehet pecsételés! amit leírtál szerintem lehet terhességi tünet.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm.:)

En egy 17 eves lany vagyok, 10 honapja elek sexualis eletet, de sajnos meg nem sikerult hogy orgazmusom legyen. A parom nagyon el van keseredve es persze en is. Es ez az egesz a kapcsolatun romlasahoz vezetett. Vajon mi lehet a bajom?

Legjobb válasz: azt sem irtad le hogy hogy probaltatok eddig.. tul keves informatiot adtal meg igy nehez valaszolni.. A parom nagyon el van keseredve es persze en is. Ebbol meg nem tudhatjuk hogy mi a bajod

azt sem irtad le hogy hogy probaltatok eddig.. tul keves informatiot adtal meg igy nehez valaszolni.. A parom nagyon el van keseredve es persze en is. Ebbol meg nem tudhatjuk hogy mi a bajod
én a barátnõmet már sokszor eljuttatam, most nem nagyképû szeretem volna lenni de igaz, ha akkarod hogy orgazmusod legyen lazisd el magad
eloszor is sajnalom anyudat hogy le maradt az orgazmus oromeirol.szerintem meg a te problemad genetikai alapu is lehet annyibol hogy kicsit nehezebb elocsalogatni belolled az orgazmust.masik pedig az hogy nem lazulsz el kello keppen.de hogy a pasid a legnagyobb hibas az is 100as en 31 vagyok az elet minden fele novel megaldott eddig.De mindeniknek volt orgazmusa.pedig az eggyik 28 eves volt mar es azt mondta hogy velem volt eloszor.
nagyobb a csiklód?...:D szerintem nekünk találkoznunk kéne...kezdesz nagyon érdekelni...és mint már mondtam is, ha igazán akarsz orgazmust akkorprivát...:D legalább küldj nekem fb elérhetõséget..és, ha másnem is lesz..legalább beszélgetünk..
A kérdező hozzászólása: magamnak sem sikerul :| amugy lehet azert mert kicsit stresses eletet elek :| es az is igaz h neha gorcsolok mivel kicsit nagyobb a csiklom mint 1 atlagos 17 eves lanynak :|
kérdezõ! ez egy olyan dolog mindha azt mondanád, hogy sok autót vezetett és mindegyikkel tudott menni de a te autódat nem tudja vezetni...aki képes valamire az mindenkinél képes aki meg béna az meg csak dicsekszik, hogy õ képes rá...ennyit a pasidrol...ha érdekel igazán az orgazmus akkor priváton várom a leveled..
magadnak sem tudsz örömet okozni, vagy csak a párod nem?
Görcsölsz! Rágörcsölsz az orgazmusra, hogy na majd most és végül besül az egész. Vagy a barátod béna. Esetleg még nem készültél fel lelkileg a szexra.
A kérdező hozzászólása: ammm beszelgettem errol tesommal es anyukammal is :) tesom azt valaszolta neki sikerult meg csak 1x es akkor is pettingel ... anyukam azt mondta hogy neki soha nem is volt
ha sok nõvel voltés mindegyiket el juttatta a csúcsra akkor vajon mijért nem tud téged?...talán azrt mert nem volt sok nõvel és csak bemesélte neked, hogy õ volt a casanova....ennyi idõ alatt egy szûz fiu is el tudna téged juttatni a csúcsra nemhogy egy tapasztalt...hidd el, hogy a pasid nagyon béna és ne védd mert ami igaz az ellen nem tehetsz semmit!
akkor egy kihívás vagy neki :D amúgy vagy azért nem mennek el a csajok mert képtelenek rá... vagy azért mert nem tudják magukat kellõképp elengedni. ezek után meg frusztrált leszel szex alatt is, hogy ááá már megint nem sikerül, meg ilyen gondolatok keringenek a fejedben. sajnos ismerõs. de a tanácsom hogy elõbb egyedül érd el magadnak. nézz filmet, vegyél vibrátort, "gyõzd le magad" egy egyedül töltött órában. hosszú idõ lesz, de belejössz! :) ja és ne add fel. 22/L
A kérdező hozzászólása: kosz a felajanlast..a baratom is sok novel volt eddig es mindet sikerult el juttatnia a csucsra...csak engem nem. :)
ha igazán szeretnél orgazmust én szívesen segítek.... még nem volt olyan nõ akit ne tudtam volna a csúcsra juttatni...
A kérdező hozzászólása: mar meg probaltunk par dolgot pl. felnott film, kulonbozo pozok, masszazs ... es semmi nem segitett meg.
Mind a ketten zsenik vagytok úgy látom... Menj és mondd meg a barátodnak, hogy olvasson utána a nõi orgazmusnak! Aztán meg ülj le mellé te is... :D A nõknél ez másképp van, nehezebb, mint a férfiaknál, és ha ezért elhagy téged, akkor mehet is amerre lát! Befolyásoló tényezõ lehet a stressz, a túl sok gond. Szerintem arról van szó, hogy nem tudsz mellette kellõképp felszabadulni, de azért ajánlanám a dokit is!
Na és hogy maszturbálsz? Ér valamit?(Bocs az indiszkrét kérdésért, de ha te sem tudod, mi jó neked, neki honnan kéne?)

Anyam teljesen kikeszit hosszu evek ota. Kerlek adjatok tanacsot, nagyon el vagyok keseredve, mit tegyek?

elore is elnezest az ekezetek hianya miatt, nem Magyarorszagrol irok. nagy szuksegem lenne olyanok tanacsara, akik idosebbek/tapasztaltabbak/hasonlo a helyzetuk. megprobalom roviden felvazolni a helyzetet, bar nem lesz egyszeru.

Legjobb válasz: borzalmas volt ezt végigolvasni! :/ :(( anyukádnak el kéne járnia pszichiátriai kezelésekre, gyógyszerekkel kordában lehetne tartani a betegségét, mert ez már az, véleményem szerint. de hát ez lehetetlen szinte, úgysem menne el dokihoz, gondolom. hacsak össze nem fog a család, és mindenki, az apukád, húgod is, együtt mondjátok neki, hogy ez így nem állapot. hogy mitõl lehet? valamiért nagyon meg lehet keseredve, igazából õ érzi valamiért senkinek magát, azért kritizál folyton alaptalanul, csak ugye, ettõl még nem kéne így viselkednie.

borzalmas volt ezt végigolvasni! :/ :(( anyukádnak el kéne járnia pszichiátriai kezelésekre, gyógyszerekkel kordában lehetne tartani a betegségét, mert ez már az, véleményem szerint. de hát ez lehetetlen szinte, úgysem menne el dokihoz, gondolom. hacsak össze nem fog a család, és mindenki, az apukád, húgod is, együtt mondjátok neki, hogy ez így nem állapot. hogy mitõl lehet? valamiért nagyon meg lehet keseredve, igazából õ érzi valamiért senkinek magát, azért kritizál folyton alaptalanul, csak ugye, ettõl még nem kéne így viselkednie.
A kérdező hozzászólása: ja es 08:41 - mar reg nem lakom am otthon :)
én azt mondom, dolgozz te magadon. Válj le róla érzelmileg, légy felnõtt. Nem azt mondom, hogy ne szeresd, csak másként. Ha belül felnõtté válsz és nem kisgyerekként vágysz az elismerésére, akkor õ is változni fog. Vagy ha nem, akkor te fogod tudni másként kezelni a történteket. Kérlek, menj pszichologúshoz, meglátod segíteni fog.
Elõzõ válaszolo vagyok Pszicholodushoz nem a betegek járnak, hanem olyan emberek is, akiknek nagyon fáj valami és segítséget keresnek a feldolgozáshoz. Nincs benne semmi ciki, vagy lesajnálandó. Sok sikert.
Jóval idõsebb vagyok, mint te.Nagyon szomorú, amit leírtál.Nem derül ki a leveledbõl, hogy anyagilag még függsz-e tõlük?Ha igen, akkor anyád befolyása továbbra is érvényesülni fog, hiába költöztél el. Általában nem helyeslem, ha egy gyerek haragban van az anyjával, de a te esetedben csak az a megoldás, hogy annyira el kell távolodnod tõle, amennyire lehetséges.Anyád beteg és te sem vagy kiegyensúlyozott. Ha a barátoddal jól megvagytok, és segít neked, tegyél meg mindent, hogy anyagilag is független légy a családodtól.A kapcsolat csak idõnkénti telefonálgatásokból álljon, semmiképp ne menj újra haza, mert végképp tönkre mennél. A szomszédban volt egy lány, akit az anyukája éppúgy irányított, mint a tied téged.Amíg csak udvarolgattak neki a fiúk, addig minden jó volt, de ha úgy tûnt, hogy komoly a helyzet, mindegyikben talált hibát, és elmarta õket a lánya mellõl.A lány 20 éves korában fellázadt, és titokban férjhez ment.A baj az volt, hogy nem szerette a fiút, csak menekülni akart otthonról.A házasság válással végzõdött, szerencsére gyerek nem volt.A lányt az anyja visszafogadta, jött a szöveg:ugy-e megmondtam?És kezdõdött minden elõrõl.A lány teljesen elvesztette a lába alól a talajt, váltogatta a partnereit, elkezdett inni, rossz társaságba került, ha nem volt pénze, lopott is.Talán börtönbe is került volna, ha nem betegszik meg rákban és nem hal meg.A szomorú az, hogy az anyja még ekkor sem látta be, hogy õ volt a lánya tragédiájáért felelõs. Csak azt tudom tanácsolni, hogy tegyél meg mindent azért, hogy önállóan élhesd az életed, és talán az sem ártana, ha szakember segítségét is kérnéd, mert még mindig nagyon függsz az anyukádtól, neki akarsz ( legalább is tudat alatt ) megfelelni, és ezzel tönkre teheted magad.Sajnállak, és kívánom, hogy rendbejöjjön az életed!
szerintem meg ez azert van mivel te vagy az elso szulott es betegesen toled maximalisan var(vart) el mindent lehet hogy megis tetted maximalisan de sajnos, neki ez meg akkor sem volt eleg...meg tobbet akart beloled kifacsarni es, sajnos ezzel a stilusaval nagyon meszire eluzott teged magadtol rafog o erre jonni csak az a kerdes hogy mikor???....
Szerintem irtó nehéz ember lehet az anyukád.A baj az, hogy szerintem meváltozni már nem fog.Azt mondják ahogy az ember idõsödik, úgy csak rosszabb lesz, még nehezebb lesz a természete stb.De szerintem is lehet abban valami, hogy sokat várt el tõled, csak szerintem átesett a ló tulsó oldalára.Igazából nem tudom mit lehetne tenni.Nagyon elkeserítõ lehet ilyen emberrel együtt élni...
Nálunk is nagyon hasonló a helyzet, és mint olyan valaki, aki gyerekkora óta elképzelhetetlen mennyiségû dühöt és gyûlöletet képtelen lenyelni az anyja miatt, lévén, hogy egzisztenciális függõségben vagyok a szüleimmel, megértem és átérzem a helyzeted. Nap mint nap hallom, hogy mennyire semmirekellõ vagyok, hogy milyen silány ember lett belõlem, meg hogy milyen kár volt megszülnie, meg nevelni, törödni velem és bizony nem kicsi pszichés teher. Ha nem lenne egy hat éves kisöcsém, akit nagyon szeretek és órákat vigyázok naponta, mióta megszületett (iskolába járás mellett is), meg egy beteg nagyanyám, illetve az apám, akit maximálisan kicsinálna anyám, ha eggyel kevesebb embert tudna az õrületbe kergetni, már rég kerestem volna egy állást és leléptem volna valami albérletbe és most az orvosi egyetemen tanulnék. Erre szerintem nincs gyógymód. Anyámnak pocsék gyerekkora volt, szegénységben élt, az apja alkoholista volt (szerencsére meghalt jóval a születésem elõtt, elitta a máját), nem igazán találta a helyét a világban, nincsenek, nem is nagyon voltak barátjai, szóval megértem, hogy honnan jön neki ez a sok szar, de elfogadni semmiképp nem tudom. Nem hiszem, hogy egy ilyen erõs és mélyen gyökeredzõ dolgot ki tud kúrálni egy pszichológus, vagy szakember, de ami még fontosabb, biztos vagyok benne, hogy lehetetlen lenne beismertetni vele, hogy van valami problémája és még annál is nehezebb lenne egy szakember elé állítani. Én a helyedben rég elveszett ügynek nyilvánítottam volna a kapcsolatotok rendbehozását, nem is értem miért akarsz bármilyen kapcsolatot is ezzel az emberrel akár hónapokig is, nem hogy 20 évig? Onnantól, hogy családot alapítasz és gyereket szülsz, mi köze kéne legyen a gyerekeidhez az anyádnak? Pontosan annyi lesz, amennyit engedsz és nem több. Annyi embert ismerek, akik hagyták, hogy a pszichopata anyós/nagyszülõk megkeserítsék az életüket. Csak nevetni tudok rajtuk. Hogy lehet megengedni egy felnõtt, egyedülálló embernek és a házastársának, hogy beleszóljanak az életükbe? Az elmondottak ellenére nem foglak sajnálni, mert bár egy csomó szaron keresztül átmentél, 21 éves vagy, megvan minden tudásod és lehetõséged ahhoz, hogy munkát vállalj és megszüntesd a szüleidhez kötõ anyagi függõségedet és ha szeretnéd az összes hozzájuk fûzõ szálat és kapcsolatot. Elmehettél volna egyetemista éveid alatt kollégiumba is, de nem, te maradtál otthon, szóval kénytelen leszek szembesíteni téged azzal, amit szerintem mélyen te is tudsz: Az utóbbi 3 év szenvedését te hoztad magadra. Azt hiszem itt az ideje, hogy a talpadra állj és elgondolkozz azon, hogy mit akarsz az élettõl és mikor fogsz végre felnõtté válni, mert, bár lehet rosszul, és ezesetben elnézést kérek, de úgy látom, hogy te egy 21 éves kislány vagy, aki képtelen kiszabadulni a szülõi anyagi támogatás, a biztosított meleg ágy, meleg tányér, meleg fürdõkád világából és nehezedre esik belevetni magad a munka/lakáskeresés fáradalmas, kínos, kudarcokkal teli heteibe és nehezedre esik belelépni a dolgozó ember cipõjébe. 21 éves férfi
Szia ne szakítsd meg teljesen a kapcsolatod anyukáddal, de minél hamarabb állj a saját lábadra ne hagyd hogy ezt tegye veled.Ügyes értelmes lány vagy és hidd el idõvel belátja hogy hibázott.Sok sikert sikerülni fog.
Utolsó vagyok. Azt akartam írni, hogy nagyrészt miatta van. Csak kimaradt a miatta szó nem tudom hogy... A pszichológus csak beszélget veled, a pszichiáter ír gyógyszert. - általában. De neked nincs is szükséged gyógyszerre, csak beszélgetésre, hogy fel tudd ezeket dolgozni és helyre tudd tenni magadban. Gyógyszert ha akarnak is adni elõször mondd, hogy csak késõbb, végsõ esetben mert én szedtem gyógyszert, de úgy tönkretett, hogy annyi bajom nem volt amikor orvoshoz fordultam. Beszélgetés, támogatás kell nem a probléma elfedése tablettákkal.
Megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül:/ Az sem segít, ha tudod, hogy nincs oka rá?
A kérdező hozzászólása: 08:41-nek: nem tudom, mibol gondolod, hogy nem dolgozom :) ez nem arrol szol, hogy az eletemben minden rosszert anyamat hibaztatom(bele is irtam, h tudom h nekem is maskepp kellett volna) es nem azert irtam, hogy barki is sajnalkozzon rajtam, nincs ra szuksegem...csak egyszeruen borzasztoan faj, amit muvel, es szerettem volna masokkal is megosztani. egyebkent az elkoltozesekhez es egyebekhez csak annyit, hogy akarhanyszor megcsinaltam, egyfolytaban jott a zsarolas, hogy nagyanyam szivrohamot kapott, es ez is miattam van, a hugom miattam bog az iskolaban, stb. szoval lehet, h Te ezeket figyelmen kivul tudod hagyni, nekem sajnos nem egyszeru. persze, hogy valahol meg gyerek vagyok, ahogy szerintem a legtobb korombeli, hiaba veszik annyira komolyan magukat sokan :) a tobbieknek pedig koszonom, megprobalok csak magamra figyelni, es rendbehozni a dolgaimat, amennyire csak lehet. most, ilyen tavolsagbol mar sokkal konnyebb lesz :) vannak celjaim es vegre haladok elore. es tudom, hogy nem ciki a pszichologus, tudom, hogy szuksegem is lenne ra...szerintem hamarosan ra is szanom magamat. bar gyogyszereket biztosan nem szeretnek szedni... meg egyszer nagyon szepen koszonom mindenkinek, aki raszanta az idejet es valaszolt! :)
Szia Végigolvastam amit írtál. Mintha csak én írtam volna szóról szóra. Csak nálunk még vannak sokkal rosszabb dolgok is... :( Örülök, hogy neked már sikerült elköltöznöd tõle! Ne menj vissza hozzá soha, külön kell élned, csak úgy lehet normális életed. Neked van igazad, nincs veled semmi baj. Anyukád pedig kicsit nincs tisztában bizonyos dolgokkal. De ne utáld magad, veled semmi baj nincs. Abból, ahogy írtál is az jön le, hogy okos értelmes lány vagy. Biztos nagyon szép is vagy, szerintem anyukáddal van itt baj csak. Azt gondolom nem fogod tudni vele megbeszélni a problémát, nem lehet. Hagyd õt, ne keresd csak ha muszáj. Idõvel lehet ha hiányzol neki majd megváltozik. Ne akard vele jobbá tenni a kapcsolatot, egyelõre hagyd õt. Nem érdemli meg. Pár évig nyugodtan hanyagolhatod, aztán ha õ keres akkor legyél vele rendes, de távolságtartó. Nem tartozol neki semmivel, tönkretette a gyerek korodat és emiatt felnõttként is problémáid vannak még. Ezeken túl lehet jutni, de ne feledd ez nagyrészt van. Megbocsáthatsz neki, de attól még nem kell elfelejtened mindent! Éld a saját életed és légy boldog.
Átéltem már hasonló helyzetet, szerencsére azért ennyire nem volt komoly a problémám, de pár dologban az én szitumra ismertem. Ilyenkor az a rossz, hogy nem tudsz elköltözni, mivel még tanulsz. Pedig ez lenne most a lehetõ legjobb megoldás. Anyudat nem hiszem, hogy meg tudnád gyõzni az értékeidrõl, de még rosszabb, hogy már magadat is értéktelennek érzed és ez elõbb-utóbb odáig fog fajulni, hogy úgy is fogsz viselkedni, mint aki nem érdemel jobbat. Ezt nem szabad hagynod! Tudnod kell, hogy mennyire értékes, helyes (hidd el, kevés pasinak jön be a hagyományos, anorexiás modell alkat, ezt tapasztalatból tudom) és okos (három idegen nyelv nem semmi, én még angolul is csak gagyogok)lány vagy. A legjobb lenne az egyetemi évek után amilyen hamar csak lehet, elköltözni otthonról, .
Ill elõzõ elõtti voltam. :)
A kérdező hozzászólása: jajj, nagyon szepen koszonom a valaszokat :) anyam nem ismeri el, hogy beteg, szerintem senki nem kepes ezt elfogadni a csaladban rajtam kivul...apu szerint "kicsit" rapszodikus termeszet...hat en nem eppen ezt a szot hasznalnam ra...akkor szerintetek felesleges barmit is tennem, torodjek bele, hogy ilyen a kapcsolatunk? sokan mondtak, hogy szakitsam meg vele vegleg a kapcsolatot, valtsak telefonszamot...de en ezt meg mindig nem ereznem helyesnek, nem akarom homokba dugni a fejemet...
Szia! Remélem azóta már rendbe jöttek a dolgaid, vagy legalábbis jobban mennek. A válaszokat nem olvastam el, csak amit írtál. Én nem vagyok pszichológus, de erõs a gyanúm, hogy anyukád hasonló körülmények között nevelkedett, amit rád vetített ki ill. a húgodban látta önmaga védtelen mását. Nagyon jól tetted, hogy elhúztál otthonról, de egyet azért szerintem mégis hibáztál. Én szóltam volna elõre, hogy el fogok költözni stb. stb. ugyanis az, hogy nem varrtad el a szálakat, csak még hosszabb idõre oda láncol téged, ahova nem akarsz tartozni. Csodálom a kitartásod és hogy ilyen tisztalelkû maradtál (nekem így tûnik), de elképzelhetõ, hogy fel kell adnod ezt a kapcsolatodat, hogy ne tegye tönkre életed többi részét is, de a magad részérõl mindig tisztázd a dolgokat, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásod a jövõben.

Most mi lehet? Már a gyógyszer sem hat? Nagyon el vagyok keseredve. Hát soha nem lesz gyermekem?

Clostit szedtem. A nyúlós folyás a 18.nap környékén volt. Ma vagyok a 34.napon és a reggeli teszt negatív lett. Miért nem jött meg? Nem is hatott a gyógyszer? Vagy mégis csak még a teszt nem mutatta? 25-ös volt. A cicim fáj, a hasam hol olyan mintha épp meglenne, vagy szúr vagy puffadt, és fehér folyásom van. Nameg a megjön érzés. Mi lehet? Már kezdek bele?rülni. Ebben a hónapban bár szedtem a clostit már nem h?mér?ztem, teljesen feladtam. Mi lehet?

Legjobb válasz: Szia! Igaz én nem szedek Clostit, de dettó ugyanígy vagyok én is, csak én a 33. napon járok. Vannak tüneteim na meg ma reggelrõl egy negatív teszt. :-( Nem értem és én is nagyon el vagyok keseredve, mert nekem szept.ben volt egy missed ab-om üres petezsák miatt. Amúgy akkor a 34 napon 50-es teszt erõs pozitív volt. Remélem valaki ír valami okosságot, mert totál tanácstalan vagyok. Szerintem ilyenkor már valami halvány pozitív tesztnek kellenne a kezünkben lenni, nem?

Szia! Igaz én nem szedek Clostit, de dettó ugyanígy vagyok én is, csak én a 33. napon járok. Vannak tüneteim na meg ma reggelrõl egy negatív teszt. :-( Nem értem és én is nagyon el vagyok keseredve, mert nekem szept.ben volt egy missed ab-om üres petezsák miatt. Amúgy akkor a 34 napon 50-es teszt erõs pozitív volt. Remélem valaki ír valami okosságot, mert totál tanácstalan vagyok. Szerintem ilyenkor már valami halvány pozitív tesztnek kellenne a kezünkben lenni, nem?
A kérdező hozzászólása: Nagyon aranyosak vagytok! Köszönöm. Sajna májusban volt egy vetélésem, és azóta nem akar jönni a baba. Az is nagyon nehezen jött de spontán. Elsõ válaszoló, Gratulálok Neked, sok boldogságot! 2. válaszoló! Remélem hogy baba lesz Nektek és Nekem is! Majd írok!
Érdekes az én sztorim is ! Van három kislányom és az elsõre nagyon sokat 2 évet vártunk és jött a Closti. beszedtem és elsõre összejött .Majd 22 hónapra a második kislány és rá 5 évre a harmadik kislányunk is a clostival jött össze. Voltak közben vetéléseim is. Most viszont szeretnénk egy 4. babát és a clostival sem jött össze ma megjött 30 napra. Tudom nekem már van három, de tudom mit érzel mert végig csináltam én is és most a 4. babánál se hidd, hogy könnyebb!! Pihenj sokat és Ne add fel !! A tesztet csak reggel a legjobb hiába van ráirva nekem a gyógyszertába mondták !! Drukkolok neked !!
A kérdező hozzászólása: 2. válaszoló sajnálom, remélem az új év babát hoz!!! Nekem még mindíg semmi, nem értem. Új válaszoló! Gratula a 3 gyerkõchöz, és drukk Nektek is a 4. babáért! Mi is többet szeretnénk de az elsõ sem nagyon akar jönni. Sajna nekem is volt vetélésem, így még nehezebb lelkileg. Remélem az új év babás lesz.
A kérdező hozzászólása: De jó! Akkor még van remény... remélem...
Szia! A 2. vagyok. Képzeld nekem most megjött. :-( Nem baj, új év, új remény... Írj hogy mi volt!
Ne add fel, én is clostyt szedtem, és nekem csak a 37. napon mutatott halvány csíkot a teszt:) ) 13 heteske

Az inszemináció van akinél elsőre sikerült? Nagyon el vagyok keseredve, hogy nem hoz eredményt, mert olyan régóta próbálkozunk. Minden eredményünk tökéletes, ezért nem értem már.

Legjobb válasz: Nekem már 16 éve volt, most 15 éves a fiam. Többször volt próbálkozás, ha jól emlékszer 6-szor. Már én is el voltam keseredve. Az utolsónál lazára vettük, nem is hittem, hogy sikerülhet. Amikor a vérvétel eredménye után gratulált az orvos, még akkor sem hittem el. Azóta szültetett egy lányom is 5 évre rá, spontán. Szóval fel a fejjel, csak ne görcsölj.

Nekem már 16 éve volt, most 15 éves a fiam. Többször volt próbálkozás, ha jól emlékszer 6-szor. Már én is el voltam keseredve. Az utolsónál lazára vettük, nem is hittem, hogy sikerülhet. Amikor a vérvétel eredménye után gratulált az orvos, még akkor sem hittem el. Azóta szültetett egy lányom is 5 évre rá, spontán. Szóval fel a fejjel, csak ne görcsölj.
Nincs kikötve a jogszabályban, hogy milyen módon kell jelezni, de szerintem, ha bizonyíthatóan akarod jelezni, akkor mindenképpen írásban vagy legalább egy tanú elõtt. Ez a fõnöködtõl függ.
elég szóban?
Csak akkor van védettséged 6 hónapig (felmondási tilalom), ill. el kell, hogy engedjenek a vizsgálatokra, beavatkozásokra, ha jelzed a munkáltatód felé, hogy emberi reprodukciós eljárásban veszel részt. Munkaügyes
kellett írnotok nyilatkozatot a munkáltatónak hogy meddõségi kezelésen vesztek részt?
Köszi, de õ éppen ma 3 éves, nem baba már. :) Amikor nekiláttunk a tesónak, rögtön elkezdtem szedni a méhpempõt és az elsõ hónapban terhes lettem. Ha nem szeded, egy próbát megér. Most már 24 hetes vagyok. Szorítok!!
A kérdező hozzászólása: Nagyon gratulálok a babához.Nagyon jó ilyeneket olvasni.:-)
Nekünk 3 év próbálkozás után, inszem elõtti ciklusban, spontán sikerült. Akkor kezdtem el a méhpempõt enni, azóta ajánlgatom mindenkinek! :)
A kérdező hozzászólása: Nekem azt mondta a doki, hogy az inszemnél nézik meg.A leadott spermát és az én nyákomat kiteszik egy lapra, vagy valamire és ott fogják látni, hogy átmegy-e rajta.Nekem így mondta, hogy így végzik el.
Erre gondolok, hogy megvolt-e? PCT – postcoitalis teszt A spermiumfunkció megítélésére szolgál: a méhszájban lévõ nyák és a spermium kölcsönhatását vizsgálja pár órával az együttlét után, amely megmutatja, hogy a méhnyak nyák átengedi-e a spermiumokat, vagy esetleg spermium ellenes anyagok találhatók benne, amelyek elállják az utat. Javasolt ideje: 12-14 nap a menstruáció elsõ napjától (a peteérés ideje, 28 napos ciklusnál). Egyszerû vizsgálat, kb. olyan, mint egy rákszûrés. Csak a nõ kell hozzá.
Nem teljesen értem. Nem végezték el még rajtad azt a vizsgálatot, amibõl megállapítják, hogy a nyákod átengedi-e a kiskatonákat? Ehhez nem kell a férjed, csak te. Pontosabban õ csak elõzõ éjszaka kell, mert szeretkezés utáni reggel kukkantanak beléd. Vagy ez már megvolt?Inszeminációnak csak utána van értelme.
A kérdező hozzászólása: Én már nem abban hiszek, hogy jön, ha akar.Aki sok-sok hónapig csalódik, az tuti, hogy keresi a módját, a segítséget, hogy sikerüljön.Sajnos ahogy írtam nálunk max 1 inszem lesz.Úgyhogy nagyon arra kell összpontosítanom, hogy sikerül.
Kettes válaszadó vagyok, mi 3, 5 év után mentünk el, minden eredményünk rendben volt. Sokan úgy gondolják, hogy majd ha jönni akar, akkor úgyis jön és majd Isten megsegít. Szerintem meg az, hogy az orvostudomány ilyesmire képes, az is Isten akaratából való.
A kérdező hozzászólása: Örömmel olvastam a sikereket:-) Gratulálok. Hogy mi miatt döntöttünk az inszemináció mellett?Hát hiába a tökéletes eredmények, mégsem sikerül.Itt ugye még kiderülhet, hogy a méhnyákom nem megfelelõ a párom " katonáinak", tehát nem tudnak eljutni a méhembe.Ha ez a baj, akkor sajnos még 5 év múlva sem sikerül.A páromat hosszú küzdelem árán tudtam erre rávenni.Így sajnos maximum egyszer fog eljönni, ezért is reménykedem, hogy ez sikeres lesz majd.
1. válaszoló vagyok. Mi elõtte 5 évet próbálkoztunk. Még lombikbébi is volt. Aztán az inszeminációval sikerült, mint írtam 16 éve.
Mi két éve próbálkozunk sikertelenül, noha minden leletünk tökéletes. Inszeminációt ajánlottak, de valahogy óckodom belevágni, reménykedem, hogy összejön természetes úton. Érdekelne, hogy ti miért döntöttetek az inszem mellett? Nálatok a természetes út kizárva?
Nekem 2 éve elsõre sikerült a lányom. Sok szerencsét!
Hát igen én is erre gondoltam csak a megfogalmazással vagyok bajban.

Tényleg nincs semmi ami csak egy kicsit is növeli a mell méretét? Nagyon el vagyok keseredve!

Szóval a melleim nem egyformák, és nagyon távol ülnek egymástól..És ráadásul kicsik...Mit tegyek?Mondjatok bármit ami segített nektek.Egyszer?en nem bírom elfogadni, nagy rám a melltartó, nem találok olyat, ami nem push up, de azért rendesen áll benne..Annyira el vagyok keseredve, mert nem vagyok az a nagyon vékony lány, viszont kövér sem, csak az választ el egy kis diltától,hogy ez a kis csepp mellem is elt?nne(már anyukám is mondta, hogy alig van már mellem...) és félek a barátom el?tt levetk?zni, szégyell?s vagyok,és néha annyira elmegy emiatt a kedvem mindent?l..:(Mit tehetek..?

Legjobb válasz: Tudom nem a kérdésre válaszolok...A melled miatt ne légy rosszkedvû és gátlásos. Inkább legyen az embernek kicsi, de feszes melle, mint nagy és lógós. Nincs az a túl nagy mellem, de elég méretes. Ha nincs rajtam melltartó, nem épp a megszokott mellmagasságban tartózkodik a mellem. :) Nekem inkább kis cickó kellene, ami nem lóg le az ember hasáig. :) Nem mindenki a szilikoncsöcsre bukik. Ez ugyanolyan, mint a pasiknál a farokméret. Azt hiszik, hogy a nõknek a nagy kell, és ha nem találják elég méretesnek, egybõl beindul bennük a találgatás, hogyan lehetne nagyobbá tenni, mert mi lesz ha, majd elõveszik, a csaj pedig meglátja, hogy csak akkora.....stb. Ezek a méretelvárások már az agyamra mennek. Különbözõek vagyunk, nem lehetünk egyformák, ettõl vagyunk egyediek. De ha ennyire nagyon zavar, akkor csak plasztikai sebész tud segíteni. Ha pedig van barátod, nyilván feltûnt már neki, hogy nem rendelkezel pam anderson domborulatokkal, és mégis téged választott. Szerintem nem vastag téli kabátban voltál jelen mindig a társaságában, úgyhogy nagy meglepetés már nem érheti. Különben meg hány kis mellû nõt látni a híres emberek között, a modellek többsége is lapos, mégse csináltatnak nagyot, és mégis boldog párkapcsolatban élnek, valamint falatnyi bikinikben flangálnak, anélkül, hogy azon feszengenének, hogy másik nõnek mellettük sokkal nagyobb melle van. Úgyhogy fel a fejjel. ;)

Tudom nem a kérdésre válaszolok...A melled miatt ne légy rosszkedvû és gátlásos. Inkább legyen az embernek kicsi, de feszes melle, mint nagy és lógós. Nincs az a túl nagy mellem, de elég méretes. Ha nincs rajtam melltartó, nem épp a megszokott mellmagasságban tartózkodik a mellem. :) Nekem inkább kis cickó kellene, ami nem lóg le az ember hasáig. :) Nem mindenki a szilikoncsöcsre bukik. Ez ugyanolyan, mint a pasiknál a farokméret. Azt hiszik, hogy a nõknek a nagy kell, és ha nem találják elég méretesnek, egybõl beindul bennük a találgatás, hogyan lehetne nagyobbá tenni, mert mi lesz ha, majd elõveszik, a csaj pedig meglátja, hogy csak akkora.....stb. Ezek a méretelvárások már az agyamra mennek. Különbözõek vagyunk, nem lehetünk egyformák, ettõl vagyunk egyediek. De ha ennyire nagyon zavar, akkor csak plasztikai sebész tud segíteni. Ha pedig van barátod, nyilván feltûnt már neki, hogy nem rendelkezel pam anderson domborulatokkal, és mégis téged választott. Szerintem nem vastag téli kabátban voltál jelen mindig a társaságában, úgyhogy nagy meglepetés már nem érheti. Különben meg hány kis mellû nõt látni a híres emberek között, a modellek többsége is lapos, mégse csináltatnak nagyot, és mégis boldog párkapcsolatban élnek, valamint falatnyi bikinikben flangálnak, anélkül, hogy azon feszengenének, hogy másik nõnek mellettük sokkal nagyobb melle van. Úgyhogy fel a fejjel. ;)
ha lehetne ne fogyókúrázz, és ha nem akarsz máshová hízni, akkor egyél, de mozogj közbe. a Helyes testtartás segít a mellizmokat erõsíteni. A cici fogy le legelõszõr, viszont oda megy legnehezebben a zsír, A túl laza kötõszövet hamar eltûnik, de ha megerõsíted azokat akkor már nem. Szedjál ösztrogén és progreszteron tartalmú fogamzásgátlót, a szexuális élet is segít a mellek növekedésében. A titok a jó vérkeringésben van. Viszont a rossz testtartást okozhatja lúdtalp is. hidd el érdemes elõszõr ortopédiai okok után kutatni. Igyál sok vizet, egyél sok szénhidrátot és fehérjét. (sütemány, szabpehely, hüvelyesek, szója, tejtermékek, tiszta húsok, kenyér zsemle, banán, halban sok a fehérje, tojás.) ja és ne feledkezz meg a c vitaminról. ez a paprikában, a csipkebogyóban, a kelkáposztában és citromban is megtalálható. A zöldségek és gyümölcsök nyersen tartalmazzák a legtöbb vitamint. Kávét, kolát, teát ne igyál, mert koffeint és teint tartalmaznak, ezek gátolják a vitaminok felszívódását. És mégegy fontos tanács, figyelj oda, hogy mely vitaminok oldódnak zsírban és melyek vízben. Ami zsírban oldódik, ahoz egyél zsíros kenyeret, esetleg egy kis szalonnát, sajtot ami vízben arra meg igyál sok üdítõt vagy ásványvizet. a mell hideg meleg váltózuhanyzása valamint a bõrradir is felpezsdíti a szöveteket. a hónalj és mell alatti rész masszírozd, valamint a lábfejedet az ujjak irányából a bokádig naponta fél órát kb. ott vannak a mell pontjai. a háton is találhatók akupresszúrás pontok, masszíroztasd meg magad. Vagy kérd ki neten természetgyógyász illetve gyógymasszõr tanácsát. Amúgy van akinek csak terhesség alatt nõl meg a melle, a barátnõmnek kétszer akkora lett, és fórumon olvastam hogy valakinek két kosárral is megnõtt. Viszont a reklámozott mell növelõ étrendkiegészítõknek ne dõlj be és ne is plasztikáztasd magad, és ne akarj csak azért gyereket szülni, hogy megnõljenek :) Köszönöm!
amúgy a pasik jobban szeretik az eredeti, kicsi de formás, feszes melleke, mint a nagy, lógó vagy mû melleket :) aki igazán szeret, az nem a melledet nézi, és nem szebb vagy jobb a nagyobb mell a kicsinél, sõt zavaró is lehet, valaki inkább azt szégyenli, vagy kellemetlenségeket okoz neki.
szia, itt a megoldás, a felsõ 5 pontot nézd :) http://www.kfki.hu/~korosi/akup/akup3.html és azt is ami az utolsó sorába van írva (Tejelválasztás, mellnövelõként is hat) ezek akupunktúrás pontok, elég õket masszírozni
De van! A szilikon betét!

Nagyon el vagyok keseredve. Több mint egy éve vagyok a párommal...nagyon-nagyon labilis érzelmileg, bármi, de tényleg bármi kizökkentheti és akkor vége. Mit tehetnék ebben a helyzetben?

...jönnek az önmarcangoló szavak, hogy ? nem jó senkinek, hogy ? nem jó semmire, és jobb volna ha ? nem is lenne, és könnyebb lenne nélküle nekem...stb...

Legjobb válasz: Szia. Mintha az én páromról írtál volna. Nem tudsz segíteni, ha õ nem hagyja. Az én exem nem hagyta. Aki fenyegetõzik az öngyilkossággal, az nem teszi meg. Én két év alatt kb 200-szor hallottam, és még mindig él és virul. Nem vagy felelõs érte, csak magadért. A Te életedet próbáld rendbe hozni, és hiába szereted, hidd el, így teljesen tönkre fogsz menni, idegileg, lelkileg, fizikailag. Ne hagyd hogy elfajuljon a dolog, mert nagyon súlyos következményei lehetnek, tapasztalatból írom. Próbálj egy kis idõt külön tölteni, és gondold át, hogy mit tehetnél, mi lenne SZÁMODRA a legjobb. Sok sikert, tudom nagyon nehéz.

Szia. Mintha az én páromról írtál volna. Nem tudsz segíteni, ha õ nem hagyja. Az én exem nem hagyta. Aki fenyegetõzik az öngyilkossággal, az nem teszi meg. Én két év alatt kb 200-szor hallottam, és még mindig él és virul. Nem vagy felelõs érte, csak magadért. A Te életedet próbáld rendbe hozni, és hiába szereted, hidd el, így teljesen tönkre fogsz menni, idegileg, lelkileg, fizikailag. Ne hagyd hogy elfajuljon a dolog, mert nagyon súlyos következményei lehetnek, tapasztalatból írom. Próbálj egy kis idõt külön tölteni, és gondold át, hogy mit tehetnél, mi lenne SZÁMODRA a legjobb. Sok sikert, tudom nagyon nehéz.
én átérzem a párodat sajnos:S én is ilyen vagyok még ha nem is ennyire durván:S és akárhogy igyekszem nem tudok megváltozni.. én azt tanácsolom, hogy ülj le vele megbeszélni, hogy téged zavar h ezt csinálja, és ha elkezdi az önmarcangolást, mondd meg neki h látja megint kezdi, de most nem róla hanem rólad van szó, és próbáljon meg megváltozni, és nyugtasd meg h te mindig mellette leszel! sok sikert!majd írd meg h sikerült e! én szurkolok!!
A kérdező hozzászólása: :(( bele vagyok betegedve, nemtudom mit csináljak. sokat sirok:( pedig régebb soha nem...
Írtad hogy már sokféle képpen próbáltál reagálni a viselkedésére. Szerintem is próbálj vele megbeszélni egy FÕ figyelmeztetõ beszélgetést. Mondd el neki hogy ezt nem bírod tovább, és ha nem kapja összemagát legközelebb elhagyod és nincs apeláta meg elnézést, meg mégegy pici esély remény stb. Azt tanácsolnám, hogy azonnal hagyd ott, de mivel szereted még megérdemli a dolog talán ezt az utolsó figyelmeztetést, utánna akármi történik, nem mondhatja senki hogy te nem szóltál elõre. Már elnézést. Így is elég nagy önzõség ettõl az embertõl hogy az öngyilkosság fogalmával dobálózik azok elõtt akik szeretik. Ebbe beleroppansz, hagyd õt a fenébe. Majd ha rájön hogy téged is elveszített talán összekapja végre magát. Ennyi életrevalóság kell hogy legyen még benne. Te mindent megtettél.
A kérdező hozzászólása: Köszi szépen, igazán kedvesek vagytok. Találkoztunk ma, úgy tettem mintha tegnap semmi nem történt volna, nem oltogattam, nem hisztiztem, aranyos voltam Vele. Végül aztán kibökte, hogy nagyon jól esik h azok után ami tegnap történt nem orditottam le a fejét...mondtam neki jobb ha megbecsül mert nincs még 1 ilyen csaj aki ennyi mindent elnéz:P :) persze viccesen. kértem h ne csináljon többet ilyent, és mondtam néha úgy érzem nem is szeret. Remélem minden rendbe jön, sok erõt adtatok:) kösz:)
Hát abban tuti igazad van hogy nincs még egy ilyen csaj, még ha nem is ismerlek. Kitartasz mellette. Sok szerencsét!
A kérdező hozzászólása: :) koszi

Nagyon folyik az előtejem éjjel alvás közben és még messze a szülés! Nem lesz ez így gond a babának? Benne lesz még így a tejben az ami neki kell az elején? Nagyon el vagyok keseredve hogy nem lesz meg minden neki ami kellene. Félidős vagyok

Legjobb válasz: szia! Gondolj azokra a babákra akiknek az anyukája még szoptatja a tesót,mikor õk megszületnek,õk sem kapnak elõtejet,rögtön belecsöppennek a jóba!Kellemetlen ez igaz,de ha így marad és a baba is ügyesen szopizik,azonnal gyarapodik majd,kimarad az életetekbõl sok fáradtságos tejcsiholás és görcsölés h vajon lesz-e tejem,besárgul-e,elég-e a tejem stb.A melled készen áll a táplálásra,ez nagyon jó dolog! Éjjel tegyél be ilyen szoptatós betétet egy lazább melltartódba,ha zavar.El ne keseredj ilyenen!:)

szia! Gondolj azokra a babákra akiknek az anyukája még szoptatja a tesót, mikor õk megszületnek, õk sem kapnak elõtejet, rögtön belecsöppennek a jóba!Kellemetlen ez igaz, de ha így marad és a baba is ügyesen szopizik, azonnal gyarapodik majd, kimarad az életetekbõl sok fáradtságos tejcsiholás és görcsölés h vajon lesz-e tejem, besárgul-e, elég-e a tejem stb.A melled készen áll a táplálásra, ez nagyon jó dolog! Éjjel tegyél be ilyen szoptatós betétet egy lazább melltartódba, ha zavar.El ne keseredj ilyenen!:)
Nehogy! Nekem is úgy folyik, mint csapból a víz.. fõleg este/éjjel, de napközbenben is szivárog rendesen, kb. a 18.héttõl. Már egyre csak több, bár néha tényleg nagyon zavaró tud lenni, de örülök neki, mert ez számomra azt jelenti, hogy (remélhetõleg) lesz bõségesen. Azt olvastam valahol, hogy akiknek így csordogál az elõtej, azoknak gyengébbek a mellbimbó záróizmai. Boldog babavárást Neked!:) 31 hkm
Én most vagyok kb 7 hetes terhes, elsõ gyermekem 1, 5 éves. 1 éves kora óta nem kéri a cicim, és még mindig van pár cseppnyi tejem. Amikor vele voltam terhes, nekem félidõtõl folydogált valami víz szerû ragadós lötty a mellembõl. Fél éves koráig csak szoptattam. Ne izgulj, a tested tudja, hogy mikor szûnik meg a terhességed, és akkor jön az igazi elõtej. De egyébként ez jó jel, elõrevetíti, hogy nagy valószínûséggel lesz tejed.:)
A kérdező hozzászólása: köszi a megnyugtatásokat, rendesek vagytok! :)

Mit tegyek? Nagyon nagyon el vagyok keseredve, ezért mint utolsó lehetőség, írok ide. Páromnak van az előző kapcsolatából egy lánya és 6hónapja született közös kislányunk.

Azóta teljesen kifordultam magamból. Megutáltam teljesen a párom gyerekét és szinte fizikai fájdalmat érzek ha vele van. Nagyon sokat veszekszünk emiatt. Mielőtt megszületett a közös babánk, akkor viszonylag normális volt a lányával a kapcsolatom. De ugye ő is féltékeny lett az apjára. Azóta mindig hasonlítgatom hogy a párom melyikkel hogyan viselkedik. Úgy érzem csak akkor boldog ha a másikkal lehet. Nagyon sokat veszekszünk. Én már jobban szeretném ha vége lenne a kapcsolatunknak, de igazából szeretjük egymást és a babánknak se lenne ez jó. De pl már nem tudom elképzelni hogy a karácsonyt a másik nő gyerekével töltsük. Mi egy CSALÁD lennénk, de nem tudom így érezni. Teljesen ki vagyok már. Sokat sírok és mindennap a megoldáson gondolkodom. Valaki írjon aki hasonló helyzetbe volt és sikerült túllépni ezen vagy megoldani. Kérdésem: Vagy nincs is ilyen? Mert ilyen csak a mesékben van?

Legjobb válasz: Én nõ vagyok.Nekem van az elõzõ házasságból egy gyermekem a párommal van egy közös babánk 9 hónapos.El se tudom képzelni mit érzel..Sose kételkedtem a páromban ,hogy nem a sajátja ként szereti a fiamat.Igaz 2 éves kora óta ö neveli.Persze ez totál más.Mert nálunk nem csak "látogatóba van" a gyerek hanem velünk él. Lehet ,hogy csak a szülés miatt érzel most így.Hidd el ,hogy ugyan úgy szereti a párod mind a 2 gyermekét.Ez miatt ne vitázzatok,ne legyél ideges.Ne okozz ezzel a butasággal fájdalmat a párodnak.Olyat sose kérhetsz tõle ,hogy ne foglakozon a másik gyermekével.Tudtad ,hogy van neki mikor össze jöttél vele....Remélem csak átmeneti ez a probléma.

Én nõ vagyok.Nekem van az elõzõ házasságból egy gyermekem a párommal van egy közös babánk 9 hónapos.El se tudom képzelni mit érzel..Sose kételkedtem a páromban , hogy nem a sajátja ként szereti a fiamat.Igaz 2 éves kora óta ö neveli.Persze ez totál más.Mert nálunk nem csak "látogatóba van" a gyerek hanem velünk él. Lehet , hogy csak a szülés miatt érzel most így.Hidd el , hogy ugyan úgy szereti a párod mind a 2 gyermekét.Ez miatt ne vitázzatok, ne legyél ideges.Ne okozz ezzel a butasággal fájdalmat a párodnak.Olyat sose kérhetsz tõle , hogy ne foglakozon a másik gyermekével.Tudtad , hogy van neki mikor össze jöttél vele....Remélem csak átmeneti ez a probléma.
Egy férfi nem tud mit kezdeni egy csecsemõvel, csak a már beszélõ, gyerekeket szereti. Hidd el, hogy ugyanúgy szereti majd a te kislányodat is, mint az elsõt, ha már kézen fogva tudja vezetni, és beszélgetni is tud vele. Addig gyõzd le az ellenszenvedet a másik kislánnyal szemben, mert azt megérzi egy gyerek, és ez folyamatosan vitát fog szülni közted, és a férjed között.
Pszichológus, vagy családterápia. Benned van a hiba, amit ha magadban nem sikerül rendezned, akkor kérj orvosi segítséget, különben rámegy a kapcsolatod, és a gyermekednek hétvégi apukája lesz...
Szerintem ezt az idõ megoldja. Kicsit össze vagy zavarodva. Képzeld el, hogy a párod annyi szereti a másik lányát IS, mint te a kicsit. De a szeretet nem felezõdik, nem fogy el, hiszen akinek több gyereke van, mindet szereti, csak nem tud annyi idõt tölteni velük. A lánynak sem lehet egyszerû, érezheti, hogy apa lecserélte. Ne gyártsál problémát, mert ezzel õrületbe kergetsz mindenkit, magadat is.
pszichológus minél hamarabb, mielõtt tönkreteszed a kapcsolatod. Tiszta önzõség amit csinálsz, ha másnál látnád te is kiakadnál rajta
Szerintem szülés utáni depressziód van, amit a kislányra sugárzol ki. El fog múlni, de addig is, próbáld a kislányt belevonni közös programokba.
Lehettek "külön" egy lakásban is. Ezek alatt a hétvégék alatt foglalkozz csak a gyerekkel és magaddal és ne a férjeddel.
Próbálj abban örömet találni ilvenkor, hogy csak a gyerek és te vagytok kettesben.És utána ha elment a kislány abban, hogy újra együtt vagytok hárman
A kérdező hozzászólása: igen pontosan ez történik. De megesz a féltékenység.... És mit fogok majd mondani a gyerekemnek ha majd megkérdezi, apa ilyenkor miért nem foglalkozik velem?
Mert a testvéreddel foglalkozik, akit nem lát 2 egész hétig. De gondolom mire majd kérdezni tud addigra már foglalkozhat a kettõvel egyszerre és te addig elmehetsz a fodrászhoz.
Nem külön kell menni, hanem a fejedben kell rendbe tenni az érzéseket. Ez attól nem fog megoldódni, hogy külön vagytok azokon a hétvégéken, amikor ott a kislány. Véleményem szerint mivel féltékeny vagy, állandóan azon fog járni az agyad, hogy a férjed most a kislányával jól érzi magát, ti meg külön vagytok. Próbálj 180 fokos fordulatot venni, ehhez kellene a pszichológus segítsége, de ha nem próbálod meg azt csinálni, amit mond, akkor nem fog sikerülni a büdös életben soha. Ez nagyon kemény meló, az tény, de ezért írtam (meg más is), hogy ezt csakis magad tudod helyre tenni magadban. Meg kell értened azt a kislányt és a férjed viselkedését is. Nem mint kívülálló, hanem mint belsõ ember, aki ÁTÉRZI ezt, nem csak mondja, hogy igen, igaza van a férjemnek stb. Nem tudom érted-e amit mondani akarok?
A kérdező hozzászólása: Igen értem, amit mondasz és látom te is érted amit én mondok. Pontosan ez jár a fejemben, hogy õk ketten jólérzik magukat mi meg ketten külön vagyunk és hiányoljuk apát. És látom nincs senki aki hasonló cipõben jár. Sajnálom, mert kíváncsi lennék hogy õ ezt hogyan oldotta meg.
Gondolom hétvégén van nálatok a kislány és csak pár órát, ahogy írtad.A hét többi napján pedig veled van a férjed!Ne akard õket elszakítani egymástól!Az idõ majd megoldja.Logikusan átgondolva is tudod, hogy nem szabad utálni egy 5 éves gyereket, sõt semmilyen gyereket sem!
A kérdező hozzászólása: Igen 2hetente hétvégén van nálunk. Egyébként már kicsit jobban érzem magam attól hogy ennyien írtatok és ilyen dolgokat. Azt hiszem egy kicsivel közelebb kerültem a megoldáshoz. Olyan mintha 2 Én-em lenne. Egy jó és egy "gonosz mostoha" Tudom mit kéne tenni, de a féltékenység és a gyûlölet meggátol. És tudom, hogy nem szabad utálni egy gyereket sem és hidd el (elõzõ) nem is utálom a gyerekeket. De vele más. Olyan mintha el akarná venni a páromat. Mintha egy másik nõvel találkozgatna.....
Hûha, az utolsó hozzászólásod alapján, neked nem a másik gyermekkel van bajod, hanem önértékelési problémáid vannak, és önbizalom hiányos vagy. Tehát elõször ezt kéne kezelni, és utána a többi folyományát.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó! Te aztán oda.asztál... :-) Igazad van és ahogy elolvastam a szavaidat elbõgtem magam, azt hiszem még sokszor áttolvasom majd az irományod és elgondolkozok rajta. Én tényleg jóban voltam a kislánnyal, csak mikor már tényleg annyira belemerültünk, hogy néha én jobban érdekeltem mint az apja, akkor "jött" anyuka és lerombolt mindent. Nem szószerint jött. Csak valahogy mindig bekavart. Régebben mentünk kettesbe boltba fagyizni stb, csak aztán az a jóindulatú édesanyja mindig tett érte hogy ne legyen jó. Egyszer még meg is szégyenített az egyik közösségi oldalon. Erre megkérdeztem, jobb lenne ha olyan lennék aki utálja a gyereked? válasz nem volt. Hát most megtörtént...
Örülök, hogy segíthettem:) Sosem írtam ennyi mindent ilyen hosszan. Igazából neked za lehet a bajod, hogy a kislány anyja miatti éréseidet, negatív érzéseket a kislányra vetíted ki. Nem? Próbáld külön kezelni: van az a .....nõ, õ külön személy. És van a kislányom testvére, õ is egy másik személy. Talán majd hasonlóságot is találsz a két gyerek között. Ezt gondold végig, hogy nem egy és ugyanaz a nõ és a kislány. A kislánnyal meg alakíts ki olyan kapcsolatot, hogy az anyja se tudja megingatni a veled kapcsolatos (JÓ) érzéseit.
Igen, bizony! 31-est jól fontold meg és ahhoz tartsd magad, nagyon sokat segíthet, hogy megoldd ezt a problémát! Mert minden szava igaz! 11-es voltam.
A kérdező hozzászólása: Olyan pszichológussal beszélek folyton, aki minden titkomat és az egész életemet ismeri. Még lehet hogy jobban ismer engem mint én magamat. De õ is csak ezeket tanácsolta, amiket ti. Meg hogy egy ideig töltsük külön azt az idõt amikor a kislány itt van. Ez sajnos nem igazán megoldható, mert autónk nincs és a szüleim akikhez mehetnénk messze laknak. Falun lakunk sajnos itt nem igazán ismerek semmit, mert a párom lakkott itt és én csak úgymond "betolakodó" vagyok.
Mondtuk, menj pszichológushoz. Észérvekkel nem gyõzünk meg, mert nem kell az eszedet meggyõzni, az tudja, hogy hülyeség amit érzel. Az érzelmeid felett kéne újra átvenni az irányítást, de ez csak segítséggel fog sikerülni.Menj pszichológushoz.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat, nem kell a negatív kritika, mert tisztában vagyok vele, hogy bennem van a hiba. És leköpnék egy másik nõt, ha ilyen lenne mint én.... Beszéltem már pszichológussal és ugyanazt mondta mint ti. Én tudom mi lenne a helyes, de egyszerûen nem megy!!!!! Nagyon sokszor magamba száltam és éjszakákat nappalokat ezen gondolkozom.
Próbálj meg közös programokat csinálni az elsõ kislánnyal, és a babával. Menjetek közösen játszótérre, sétálni. Add a kezébe a kicsit. Meglátod, ha azt veszed észre, hogy mennyire szereti a tesóját, a te véleményed is megváltozik róla.
A kérdező hozzászólása: A kislány 5éves. És azért az ellenszenvhez hozzátartozik, hogy az édesanyja sokszor betegen küldi ide, a párom meg akkora okos, hogy el is hozza. Na meg persze azért anyuka is magyaráz a kislánynak , ezt abból gondolom, hogy sokszor olyan a viselkedése, amit egy éves magától nem csinálna.
A kérdező hozzászólása: Ja és a kislány se kíváncsi a húgára, mert inkább az apjával lóg amég itt van. Addig apának mi megszûnünk létezni. A kislány pedig halálos hisztibe kezd ha apa mégis ránéz a babánkra.
Ne mondd, hogy nem megy, mert muszáj! Mit akarsz? Megmenteni a házasságotokat, a lányodnak apát, aki mindig ott van, boldogságot, ami akkor is megvan, ha a férjed másik gyereke is ott van vagy kontra. Azt akarod, hogy egyedül, apa nélkül neveld a lányod, boldogtalan legyél? Gyerekkel akarsz másik párt találni? Ahol lehet, hogy ugyanez lesz, csak fordítva? Hogy õ nem tudja majd elfogadni a lányodat? Ugye, hogy az elõzõt akarod? Akkor fordulj szakemberhez, de ne csak egyszer beszélgess vele, hanem járj hozzá, nyílj meg neki. Ezt csakis Te rendezheted le magaddal, nem a férjednek, nem a másik gyereknek kell megváltozni, hanem neked! Az már egy jó jel, hogy ezt magad is felismerted. Sok sikert!
11-es vagyok. A férjed mit mond arra, hogy így érzel? Azt írtad, hogy veszekedtek, de mit mond erre? Abban egyébként tök igazad van, ha beteg a gyerek, akkor lehetõleg ne jöjjön hozzátok, ebben mondjuk nem tudom mit nem lehet megérteni. Mondjuk ilyenkor apukának és az anyukának is együtt kellene mûködni veled, és elmondani a kislánynak, hogy amíg beteg, addig nem tud jönni, mert a hugi elkapja, majd ha meggyógyult, akkor dupla annyi idõt tölthet ott. De ehhez mindenkinek együttmûködõnek kellene lennie. Mondjuk 5 évesen már gondolom nem annyit betegeskedik a gyerek, legalábbis normál esetben már túl vannak azon az idõszakon, hogy folyamatosan betegeskednének. Az én lányom 4 éves, de már most kezdem rajta észrevenni, hogy lényegesen erõsebb a szervezete, mint akár tavaly õsszel volt.
Egy 5 éves óvis sokszor egész õsztõl áprilisig náthás, szóval ezt akkor is meg kell oldani, pl. vigye el az apja programokra, ne otthon lgyen vele. Igen, a hagyományos családmodell ilyen esetekben már nem állítható fel, de ezt a kompromisszumot kötötted, amikor a férjedet választottad.Mozaikcsalád, gyönyörûség.
A kérdező hozzászólása: A párom azt mondja amit ti és amit minden normális ember. Hogy mi vagyunk neki a fontosak, de az is az õ gyereke stb stb.... Anyuka pedig direkt küldi betegen is a gyereket, mert egy igen rosszindulatú ember és hát szeret hétvégente bulizni menni, pedig van neki mégegy gyereke. Apa meg hozza betegen is a gyereket, mert csak 2hetente lehet vele és belehalna ha egy hétvége is kimaradna. így alakult ki a külön szobába tartozkodás, mikor itt a lánya. Egyébként sokat beteg a kislány, nem tudom mit csinál vele anyuka...
a te gyereked ott van minden nap.akicsi csak hétvégén. Persze, hogy az apja vele foglalkozik.És természetes, hogy egy 5 évest nem érdekelahuga.Miért is érdekelné? nem tud velecsinálni semmit. Ha pedig kicsit náthásan jön, semmi gond, egy csecsemõ elég strapabíró.Mi lesz, ha két gyereked lesz? Akkor a nagyobbnak el kellmajd mennie a lakásból, ha tüsszög? Gondoldmár át racionálisanmilyen butaságokat beszélsz. És ne beszélgess pszicgológussal, hanem kezdj el egy terápiát
ja és egy 5 évessel nem kell semmit "csinálni" akkor is összeszed minden bacit az oviban
Te választottál olyan pasit, akinek gyereke van, elfogadtad õt, legalábbis elhitetted vele, akkor most már ne problémázz. Azért, mert te szültél egy gyereket(na és), nem kérheted a párodat, h dobja el az elõzõt! Hát nooormááális vagy te? Nem tudod elképzelni a karácsonyt a másik gyerekkel? A párod meg nem tudja elképzelni a másik gyerek nélkül!
A kérdező hozzászólása: Sajnos már nem szoptatom. Igen tudom, hogy ezt bevállaltam és nem is volt vele probléma amég a közös gyermekünk meg nem született. És igen normális vagyok!!!! Megismétlem, tudom hogy bennem van a hiba!!!! És én csak tanácsot szeretnék kérni, hogyan lehetne jobb ez a téma.
Nem olvasom a többi hozzászóllást, nincs rá idõm sem. De megértelek. Nálunk mielõtt megszületet a közös gyerekünk nem volt gond a többi gyereke. viszont amikor a pici megszületett, 2 éves koráig rá sem nézett. Ennél rosszabb érzést el sem tudok képzelni. Féltékenykestem a többi gyerekére, pedig velük sem foglalkozott. Kikészítettem magam teljesen, hogy nem lehet szeretni egy csecsemõt? Aztán jött a járás, beszéd, és most már csak a kicsivel "törödik". De ráment a kapcsolatunk, és "megutáltam"a gyerekeit, akik nem tehetnek semmirõl. Túl érzékeny voltam, és ahelyett, hogy a párom mellettem állt volna magamra hagyott teljesen. Szóval a párodnak is nagy része van abban, hogy Te hogy éled meg ezeket a dolgokat. Szóval van ilyen máshol is.

Kinek, hányadik inszemináció sikerült? Kérlek, bíztassatok, nagyon el vagyok keseredve.

Ebben a hónapban lesz a negyedik inszeminációm. 4 éve próbálkozunk, ha ez nem sikerül, többször már nem megyünk. Mivel tudnám a sikert elősegíteni?

Legjobb válasz: A barátnõméknél 3.ra sikerült, igen ám..de nem egyedül jött a babó. 3 kicsilány volt a pocakjában, akik ma már lassan 2 évesek, és ahányan vannak, annyi felé szaladnak. Nagyon fontos(tudom, hogy nehéz), de ne akard annyira, ne görcsölj rá. Élvezd a mindennapokat, a párodat, az együtt töltött idõket, stb. Mnejetek el egyet nyaralni, ha tudtok. Feljtsd el ezt a baba-gondolatot. Meglátod, akkor fog jönni a kicsi, amikor nem számítassz rá. Tapasztalat: 23. héten megindult a szülés az ikreimnél, sajnos nem maradtak meg. Teljesen összetörtem. Majd egy év múlva ismét terhes lettem, akkor pedig elvetéltem. A doki azt mondta, hogy ne is próbálkozzunk, mert úgysem tudom kihordani. Õ tanácsolta, hogy ne görcsöljünk rajta. Eltelt 2év, és tényleg :) Õ ma már 6éves nagyfiú, és nemsokára jön a hugica :) Sok sikert kívánok, és nagyon sok kitartást :)

A barátnõméknél 3.ra sikerült, igen ám..de nem egyedül jött a babó. 3 kicsilány volt a pocakjában, akik ma már lassan 2 évesek, és ahányan vannak, annyi felé szaladnak. Nagyon fontos(tudom, hogy nehéz), de ne akard annyira, ne görcsölj rá. Élvezd a mindennapokat, a párodat, az együtt töltött idõket, stb. Mnejetek el egyet nyaralni, ha tudtok. Feljtsd el ezt a baba-gondolatot. Meglátod, akkor fog jönni a kicsi, amikor nem számítassz rá. Tapasztalat: 23. héten megindult a szülés az ikreimnél, sajnos nem maradtak meg. Teljesen összetörtem. Majd egy év múlva ismét terhes lettem, akkor pedig elvetéltem. A doki azt mondta, hogy ne is próbálkozzunk, mert úgysem tudom kihordani. Õ tanácsolta, hogy ne görcsöljünk rajta. Eltelt 2év, és tényleg :) Õ ma már 6éves nagyfiú, és nemsokára jön a hugica :) Sok sikert kívánok, és nagyon sok kitartást :)
Szia! Nekünk is volt 4, de nem sikerültek. Mi is feladtuk, megterhelõ volt anyagilag és lelkileg egyaránt. Majd az utolsó inszem után elutaztunk 2 hétre és onnan már 3an, vagyis 4en jöttünk haza. (Már van egy nagyfiunk.) El sem akartam hinni, hogy sikerült. Már a 19. hétben járunk, újra kisfiunk lesz. És tervezzük a harmadikat. Mi 2, 5 éve próbálkoztunk, mire sikerült. Van valami nõgyógyászati problémád, ami indokolja az inszeminációt? Petevezetékek átjárhatók? Kívánom a legjobbakat!
Bízz és reménykedj, akard mindennél jobban a babát...!!
Barátnõmnek az elsõ sikerült, ikrekkel, több másik barátnõmnek pedig egyik sem, a lombik viszont utána elsõre. Inszemeknél ne add fel semmiképpen, nagyon sokan vannak olyankor, akiknek utána a lombik rögtön sikerül, mert az a plusz hiányzik addig.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!