Találatok a következő kifejezésre: Nagyon ciki gyónás (1 db)

Nagyon ciki a gyónás?

Nem is a gyonasra gondolok hanem a bunokre. Bermalkozo leszek es tiszteletesen bevallottam minden bunt , meg az is hogý parazdalkodtam :((((( - de hat muszaly volt bevallanom. Annyira ciki volt , hogy mar elsultem a szegyenemben. a pap meg csak nezett a szemembe es azt kerdezte erre fel hogy "onkielegitettem e "???? most komoan van neki joga ient kerdezni? ozt montam neki h erotikus videot neztem . a papnak ugye van titoktartasi fogadalma???? annyira roszul erzem magam most is , tobbe nem fogok tunni a szemebe nezni:(((((( nagyon - naon ciki ez??? segitsetek......

Legjobb válasz: Azt hiszem, a kérdezõ nem arra volt kíváncsi, hogy más keresztény egyházaknak mi a véleménye a gyónásról/bûnbánatról. Õ azt akarta tudni, hogy a katolikus egyház szerint jó-e úgy, ahogy történt és hogy titokban tartja-e a pap, amit mondott. Erre pedig a válasz: minden rendben úgy, ahogy volt és a pap titoktartási fogadalmat tett. A kérdezõ a saját egyházának a szabályait kérdezte, én erre válaszolok akkor is, ha lepontoztok.

Azt hiszem, a kérdezõ nem arra volt kíváncsi, hogy más keresztény egyházaknak mi a véleménye a gyónásról/bûnbánatról. Õ azt akarta tudni, hogy a katolikus egyház szerint jó-e úgy, ahogy történt és hogy titokban tartja-e a pap, amit mondott. Erre pedig a válasz: minden rendben úgy, ahogy volt és a pap titoktartási fogadalmat tett. A kérdezõ a saját egyházának a szabályait kérdezte, én erre válaszolok akkor is, ha lepontoztok.
Érthetõ, hogy kellemetlenül érzed magad, de igaza van az elõttem szólónak, ha nem mondod el, szentségtörést követsz el. A pap két okból kérdez vissza: egyrészt azért, hogy segítsen: van, amikor ezzel segít tisztába tenni a dolgokat. Másrészt meg azért, hogy tisztán lásson, mi is az, amit elkövettél, mert esetleg lehet hozzáfûznivalója, amivel szintén segíteni szeretne. (Ebben a konkrét esetben azért kérdezhetett vissza, mert akár az is lehet -most durva példát mondok, ne vedd magadra- hogy megerõszakoltál valakit -nem ugyanolyan mértékû a bûn, amit elkövettél, pedig mindkettõt elmondhatod a "paráználkodás" szóval) Nem ciki, gondolj arra, hogy a pap csak közvetítõ, valójában nem is neki gyónsz, hanem Istennek. Arról már ne is beszéljünk hogy mennyi ennél kacifántosabb dolgot hallhatott már, tehát ettõl nem fog máshogy Rád nézni. A titoktartás pedig: igen, nagyon szigorúan veszik a titoktartási fogadalmukat, egészen biztos lehetsz benne, hogy soha, senkinek nem fog beszélni arról, amit Tõled hallott. Éppen ezért fordulj nyugodtan bizalommal hozzá, fõleg a gyónásban. De ha nagyon rosszul érzed magad attól, hogy ismerõs papnak gyónsz meg ilyesmit, akkor menj máshova gyónni, olyan helyre, ahol nem ismered a papot, úgy talán könnyebb lesz.
Utolsó válaszoló: mindenkinek meg van a maga kis élete. Nem kérte senki, hogy ebbe beleszólj. Ha te nem hiszel Istenben, te bajod. Spec. én sem hiszek, de nem jövök "menõzni", hogy te ilyen vagy olyan vagy. Mindenki olyan, amilyen. Ha nem tetszik el lehet menni. A kérdésre válaszolva: csak azt tudom mondani, amit az elõttem levõk. :) Amúgy úgymond "joga" nincs olyat kérdezni, hogy önkielégítést végeztél-e, de pontosan meg kell tudnia, hogy mit értessz paráználkodás alatt. És amúgy (nem katolikus szemmel) teljesen normális, hogy ilyen korban "becsusszan" egy-két erotikus videó. A kiváncsiság, egyszer mindent ki kell próbálni. :) Mostmár enyhült a kiváncsiságod, gyóntál is, ne tarts semmitõl. És ha csak egyszer hallanád, hogy a pap mennyi bûnt hallgat :) Vannak ennél sokkal rosszabb tettek is, elhiheted. Wanda
Nyugodj meg. :D Ha eltitkolod a bûneidet, akkor szentségtörést követsz el, ami súlyos bûn, és érvényteleníti a gyónást, mindent meg kell gyónnod újra, és be kell vallanod, hogy valamit eltitkoltál. A papnak természetesen titoktartási kötelezettsége van, és ezt nagyon komolyan veszik. A jó gyónás egy beszélgetés a pappal, melynek lényege, hogy felismerd a bûneidet, õszintén megvalld, majd megbánd õket, így a végén élve papi hatalmával közvetítheti feléd a Krisztus bocsánatát. Attól pedig ne félj, hogy rossz szemmel néz majd rád, hiszen ha õszintén megvallottad a bûneidet, akkor a lelked már teljesen tiszta, ezért úgy néz rád, mint egy szentre.
Nem tudom hány éves vagy. De mint látod már ez az egész elég ahhoz, hogy odafigyelj hogyan élsz.
Írás szerinti-e a kiengesztelõdés szertartása, beleértve a fülbegyónást (a pap fülébe mondott személyes gyónást), ahogy azt a katolikus egyház tanítja? A pap megszólításának módja A még ma is gyakran használt hagyományos gyónási formula így hangzik: „ Áldj meg, Atyám, mert vétkeztem. Utoljára [idõpont megjelölése] gyóntam” (U.S. Catholic címû folyóirat. Máté 23:1,  9, Kat.: Jézus ezt mondta: „ Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.” Ján 20:21–23, Kat.: „»Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bûneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bûnben marad.«” Hogyan értették és alkalmazták az apostolok ezt a kijelentést? A Bibliában sehol sem találkozunk azzal, hogy egy apostol négyszemközt gyóntatott, majd feloldozott valakit. Ezzel szemben a Biblia meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján Isten megbocsát. Az apostolok a szent szellem irányításával meg tudták állapítani, hogy valaki megfelelt-e ezeknek a feltételeknek, és ennek alapján meg tudták mondani, hogy Isten megbocsátott-e az illetõnek vagy sem. Például lásd: Cselekedetek 5:1–11, valamint 1Korintusz 5:1–5 és 2Korintusz 2:6–8. R. C. Broderick ezt írja a The Catholic Encyclopediában: „A gyónás a IV. század óta vált általános gyakorlattá” (58. o.). A New Catholic Encyclopedia ezt írja: „Sok kortárs történész, katolikus és protestáns egyaránt, a személyes penitencia eredetét ír, walesi és brit egyházak megszokott fegyelmezési formájára vezeti vissza, ahol a szentségeket, beleértve a penitenciát is, általában valamely kolostor apátja és szerzetesei szabták ki. Úgy tûnik, hogy a szerzetesek gyónási szokását, valamint a nyilvános és titkos lelki útbaigazítást alapul véve, az ismételt gyónást és az önátadás megvallását a laikusok számára vezették be . . . Azt azonban csak a XI. században vezették be, hogy a titkolt bûnök alól a gyónás során, a penitencia teljesítése elõtt feloldozták az illetõt” ([1967] XI. köt., 75. o.).
Látjátok, most le van pontozva egy szélsõséges gondolkozású, nem túl kifinomult emberke, és le van pontozva az igazság a bibliából. Milyen érdekes az élet, igaz? Ez nem pusztán más egyház véleménye, ez a Biblia véleménye. Ez a katolikus eljárás, minden ellentmondást elsöpörni az útból? Természetesen ezt is pontozzátok le, mert off, és nektek ellentmond. Szerencsétlen kissrácot sajnálom csak, aki nem tehet arról, hogy katolikusnak született! Nem tudom, melyik pap lehet felhatalmazva, és honnan kapta a felhatalmazását arra, hogy a legmélyebb szexuális életérõl is kifaggassa az embereket, azzal az erõsen átlátszó mesével, hogy a papot kihagyni nem szabad, mert az "szentségtörés". (Vajon miért találta ki az egyház?!) Amikor ez mindenkinek a személyes imája kellene, hogy legyen Istennel, a Biblia szerint! Ennek ellenére, nem vagyok katolikus ellenes, sõt semmilyen egyház ellenes sem vagyok, legfeljebb hazugság ellenes.
Hát ez gáááááz, nagyon gáááz :D Én már azért 15 éves koromra rég kinõttem abból hogy mesékben higyjek és templomba járjak, meg gyónni. Te gondolom azon szerencsétlenek egyike vagy akiknek anyuci vagy apuci telebeszélte a fejét a szent szövegekkel. Sajnállak.
Péternek, az állítólagos "elsõ pápának" volt felesége: 1Kor 9:5, Kár.: „Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?” („Kéfás” a Péternek adott arámi név; lásd: János 1:42. Lásd még: Márk 1:29–31; ez utóbbi hivatkozik Simon, azaz Péter anyósára.) 1Tim 3:2, Káldi: „a püspöknek . . . egy feleségû férfiúnak [„egyszer nõsültnek”, Kat.]” kell lennie. 1Tim 4:1–3, Kat.: „ A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak . . . Tiltják a házasságkötést.” Most, akkor mirõl beszélünk! Most akkor mit vársz? Egyébként, az egyház/ak hazugsága, kudarca, nem a Biblia kudarca, erre azért figyelj oda!
A kérdező hozzászólása: Koszi az utolso elotti valaszadonak igazad van!
Én nem látom sok értelmét a gyónásnak... Magad légy tisztában az erkölcsi értékrendeddel és azokat tarts be. Légy következetes. Nem attól leszel szent, hogy mindent megvallasz a papnak... hanem hogy törekedsz amennyire lehet és ha hibázol õszintén õszintén megbánod Istennek - ehhez nem kell pap - Gondold át hogy hosszú távon a folyamatos bûnvallás, a magadban való szálkák keresése mennyire lesz jó neked és mennyire fogod tudni élvezni a párkapcsolatot, a szexulalitást. Hidd el nincs benne semmi bûnös. Serdülsz, ennyi csak.
De, anélkül hogy meg akarnálak sérteni, nem az számít, hogy te, vagy a szomszédod, én vagy bárki más, mit gondolunk errõl, vagy másról! Csakis annak kellene számítani, mit mond errõl a Biblia. De ha csak a saját értelmünkre, vagy az emberi hagyományokra támaszkodunk, akkor csak zûrzavar van vallásos téren. Ma ezért van ez így, egy nagy káosz az egész! De ha a Biblia sem számít, vagy csak úgy, ahogy te gondolod, akkor minek a kereszténység, hol van itt már ker. értékrend, mikor egymást gyilkolásszák (tisztelet a kivételnek) már évszázadok óta!
A kérdező hozzászólása: Koszi a hozzaszolast. egyebkent ezt a gyonas dolgot en se tudom megerteni , mivel Isten mindent lat akkor miert gyonjak en egy masik embernek?!
A kérdező hozzászólása: Miert ??? szerinted en "semmibe " veszem a Bibliat???!!!
mondok valamit..a bibliát sem szabad ilyen téren teljesen komolyan venni...soha nem szabad szóról szóra értelmezni mivel ahány kor annyiféle értelmezés..másképp értelmezték ezt 100-200 éve mint ahogy másképp értelmezik most is..egy a fontos...az embernek meg kell maradnia embernek és ezt nem azért kell betartania mert a biblia azt mondja h legyünk erkölcsösek hanem azért mert emberek vagyunk és ebben különbözünk az állatoktól(meg még sokminden mástól is de ez alap) :D
"Miert ??? szerinted en "semmibe " veszem a Bibliat???!!!" Ne haragudj, ne vedd magadra, nem neked szántam! Sõt, nagyon is jól teszed, ha komolyan veszed az Írásokat, az utolsó hozzászólóval némileg ellentétben. Egyébként az elõttem válaszoló, jól látja, hogy nem szabad a teljes bibliát szó szerint venni, hisz ezt a figyelmeztetést még a Biblia is tartalmazza, de azért vannak olyan fontos dolgok, melyeket nem lehet figyelmen kívûl hagyni, no meg a szövegösszefüggés mindig elárulja, mit érts szó szerint, mit ne. A gyónás mai fórmáját valóban ne a bibliában keressük, hiszen a Teremtõvel minden embernek személyes kapcsolatban kellene lennie. És más közbenjáró, mint Krisztus, ma sincs kijelõlve. A pap elõtti gyónás okáról, szokásáról biztosan vannak hiteles feljegyzések.
Nincs joga ezt kérdezni, és ha nem akarsz válaszolni, akkor nem is kell. Alapvetõ személyiségi jogok, tudod. A vallás egy baromság, a hit is az. Az egyik az õsember félelmeibõl fakad, ugyanis nem ismerte a világot, és a dolgok magyarázatát, a másik meg a középkorban jött létre, amikor bizonyos emberek olyan helyzetbe kerültek, hogy szellemileg és fizikailag elnyomhatták a tömegeket, és élõsködhettek rajtuk. Nem kell tolerálni, helyére kell tenni, a társadalmi szervezetek közé. Katolikus, buddhista, szcientológus, egykutya. Bûnözõ, elnyomó mind.
Én 1 éve pap vagyok Találkoztam már olyan diákkal is akinek szívem szerint azt mondtam volna hogy kösd föl magad. A titoktartási fogadalmat letettem én is (mint minden pap) Igen, a pap kérdezhet bármit de ezzel a lelked jólétét akarja és ezt nem tudja meg senki. Nekem volt olyan gyóntatásom ami másfél órára sikeredett, de nem azért mert a gyerek nem tudott megszólalni, hanem azért mert nem értette mit kérdezek vissza. Ne félj ilyeneket mondani. Az önkielégítés pedig a nemi együttlétet jelenti. Szeretettel B. atya
Gyónni Gyónni kellemetlen. Sok katolikus valahova a tudata peremére számûzi a gyónást. Ünnepek közeledtével nagyot nyög és rászánja magát, hogy aztán minél hamarabb visszatérjen a „rendes” kerékvágásba, ahol nincsenek ilyen kényelmetlen dolgok. Mások áhítják a gyónást és egyet-földet bejárnak, amíg találnak papot, aki hajlandó fogadni õket és óraszám hallgatni vallomásaikat, amelyekben nem annyira bûneik, mint pszichológiai állapotuk játssza a fõszerepet. Ha aztán ezt a megértõ gyóntatót távolabbra helyezik vagy netán Isten magához szólítja, beszüntetik a gyakori gyónást. A két típusban egy közös: egyiknek se változtat életén a gyónás. Csak emberi kielégülést nyújt. Egyik eleget tett a törvénynek és hagyománynak, a másik jól kibeszélte magát és megkönnyebbült. De Isten maradt, ahol volt, és õk is maradtak, ahol voltak. Pedig a bûnbánat szentségének az volna a rendeltetése, hogy Isten belépjen életünkbe és megváltoztassa azt. Kövessük a feloldozás szövegét: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki Szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot és kiárasztotta a Szentlelket a bûnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét; és én feloldozlak téged bûneidtõl az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” Elõfordulhat, hogy a gyóntató idõnyerés céljából elhagyja a bevezetõ mondatot és csak a szorosan vett feloldozás szavait mondja el, vagy lerövidíti a formulát. A feloldozás természetesen ilyenkor is érvényes. A bevezetõ mondat azonban mégis nagyon fontos, mert föltárja a tartalmát annak, ami történik. Az Egyház szolgálata révén a bûnbánóban Jézus kereszthalának és föltámadásának ereje lép mûködésbe, és kiárad rá a mindent megújító Szentlélek. Nem az elkövetett bûnök puszta sztornírozása megy végbe, hanem Isten újjáteremtõ mûve. Aki bûnösként térdelt le, szentként kel föl. Aki a pusztulással volt eljegyezve, most a Szentháromság életét hordja magában. A csõdre ítélt egzisztencia már a teremtõ Szeretet edénye. „Aki Krisztusban van, új teremtmény” (2Kor 5, 17). A gyóntatószék az új teremtés mûhelye. A gyóntató pap az új teremtés – személyében jelentéktelen – eszköze. A kiengesztelõdés szentségének lényege, hogy Isten csodát mûvel a megtérõ szívében, magához ragadja õt és áthatja önmagával. A bûnök azért törlõdnek el, mert nem férnek össze Isten szentségével, aki behatolt a gyónó életébe, és szeretetének perzselõ csókjával birtokába vette azt. Természetesen kívánatos, hogy a gyóntató olyan személy legyen, aki elõtt a gyónónak nem esik nagyon nehezére föltárni lelkét. Mégis szögezzük le világosan, hogy ami a gyóntatóból igazán fontos a gyónásban, az nem a személyiség, hanem az apostoli hatalom: „Akiknek megbocsátjátok bûneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bûnei megmaradnak” (Jn 20, 23). Nagyon nagy hiba azért halogatni a gyónást, mert nem vagyunk megelégedve a gyóntatókkal. A pap gyarló ember, ne akarjuk piedesztálra emelni, és ne várjunk tõle angyali tökéletességet. Egyszersmind azonban indokolt, hogy olyan gyóntatót keressünk, aki szolgálatával a feloldozáson túl lelki vezetést is nyújt. Bár a lelki vezetés szolgálata elválasztható a gyóntatói szolgálattól, mégis lehetetlen a gyóntatói mûködés egy minimális lelkivezetõi tevékenység nélkül: a gyóntatónak nyilatkoznia arról, mi bûn és mi nem, milyen feltételek mellett adható egyáltalán feloldozás, és ha sok ideje nincs is egy-egy gyónásra, az esetek túlnyomó többségében indokolt egy-két lelki tanáccsal szolgálnia, sõt már a kiszabott elégtétel is mutat valamilyen irányt. Ha a gyónó ezenkívül lelki dolgokra vonatkozó kérdéseit is fölteszi a papnak, és kellõ gyakorisággal járul a kiengesztelõdés szentségéhez, a gyóntatás és lelkivezetés szolgálata minden nehézség nélkül összeköthetõ. Ilyen kapcsolat természetesen nem akármelyik gyóntatóval lehetséges, meg kell találnunk a megfelelõ személyt, akihez bizalommal tudunk lenni, és akinek állásfoglalásait megbízhatónak tartjuk. Ez vidéken nagyobb nehézséget jelent, mint a nagyvárosban. Saját plébánosuk elõtt sokan nem tudják föltárni intim világukat. Ilyenkor megközelíthetõ távolságban kell találni egy másik papot, és azt meghatározott idõközökben fölkeresni. Ha a lelkivezetõ túl távol lakik vagy túlságosan ritkán keressük föl, a lelkivezetés névlegessé válik. Amennyiben diakónust, szerzetest vagy érett hitû világi személyt választunk lelkivezetõnknek, akkor is célszerû állandó gyóntatóhoz járnunk, éspedig olyanhoz, akinek tanácsai nem ütik élesen a lelkivezetõ tanácsait. Hogy olykor-olykor nem ítélik meg a dolgokat egyformán, az természetes és elkerülhetetlen. Éppen ezért vagyok annak a híve, hogy a lelkivezetõ és a gyóntató lehetõleg azonos személy legyen. Õ se tévedhetetlen, mégis nagyobb biztonságot tud adni, mintha rendszeresen ellentétes tanácsok között kell választanunk. Ha meggyõzõdtünk arról, hogy gyóntatónk hit és erkölcs dolgában töretlenül képviseli az Egyház tanítását, és tûrhetõen tudunk kommunikálni vele, a gyóntatószéki szolgálat kereteiben kielégítõ lelkivezetéshez juthatunk. Így azt a veszélyt is elkerüljük, hogy a lelkivezetés lelki fecsegéssé torzul. Ahhoz, hogy állandó gyóntatóra leljünk, természetesen mindenekelõtt gyónnunk kell, mert csak a gyakorlat mutathatja meg, kinél találunk kellõ megértésre és vezetésre. Elkerülhetetlen tehát, hogy benyissunk olyan papok gyóntatószékébe, akiket nem ismerünk. Hogy erre rá tudjuk szánni magunkat, tudatosítanunk kell a kiengesztelõdés szentségének fent leírt lényegét. Nem azért megyünk gyónni, hogy pszichológiai kielégüléshez jussunk, nem is azért, hogy tanítást kapjunk, vagy kapcsolatot ápoljunk a gyóntatóval. Ezek mind következményei lehetnek (s remélhetõen lesznek is) gyónásunknak, de nem képezik annak fõ tartalmát. A fõ tartalom az, hogy Jézus Egyházában és saját lelkünkben az isteni élet új hulláma árad ki, amely begyógyítja a bûneink ütötte sebeket. Ehhez részünkrõl szükséges a hit, a megtérés elhatározása és a bûnvallomás. A gyóntató részérõl egy szükséges: a feloldozás. Ezzel teszi értünk a legtöbbet, minden más csak kísérõjelenség. Kellemetlen tud lenni egy ballábbal felkelt gyóntató, és a papnak természetesen mindent meg kell tennie, hogy fáradtságát, rossz kedvét, személyes vergõdéseit ne vigye bele a gyóntatásba, hanem szeretetteljes érdeklõdést és megértést tanúsítson a bûnbánók iránt. De egy goromba pap, sõt egy hitetlen pap is rázúdítja gyónóira a teljes mennyet, ha a feloldozást elõírásszerûen elimádkozza. A gyónás szertartása szentség. Isten cselekvése, nem a papé. Mint mondottam: szükséges a gyónó részérõl a hit. Nemhívõket nem szabad gyónásra kényszeríteni, esküvõjük elõtt sem. A hit nélkül végzett gyónás nem adja meg a bûnök bocsánatát, sõt Isten szentségét sérti. A gyakorló katolikusnak se szabad azzal a hátsó gondolattal gyónnia, hogy „ez úgyse fog használni semmit”. Istennek vallja meg bûneit, és Isten mindenható. A jó gyónás nemcsak eltörli a bûnöket, hanem megadja a szükséges kegyelmet a bûnök jövõbeni elkerüléséhez is. Számos gyónó ebben nem hisz, és ezért megreked bûneiben. Ha hinne, haladna. Szükséges továbbá a megtérés elhatározása. Mondhatnám úgyis: szükséges a bûnbánat. Két okból fogalmazok másképp. Egyrészt: a „bánat” szó érzelemre látszik utalni, jóllehet itt az akarat aktusáról van szó. Másrészt: ebben az elhatározásban benne van az elégtétel elvégzésének szándéka is. Az õsegyházban csak vezeklés után kaptak feloldozást a bûnbánók, a jelen gyakorlat viszont késõbb elvégzendõ elégtételt szab ki. Hangoztatni kell, hogy ez lényeges része bûnbánatunknak. Bûnünk sebet ütött az Egyházon, és legalább jelképes cselekedettel ki kell fejeznünk, hogy készek vagyunk gyógyítgatni ezt a sebet. Az elégtétel elvégzésének szándéka nélkül végzett gyónás érvénytelen. Ha nem értjük az elégtételt vagy problémát jelent az elvégzése, szólnunk kell a gyóntatónak. Amennyiben a gyónás után mégse végezzük el az elégtételt, ez nem teszi visszamenõleg érvénytelenné a gyónást, de vétkes mulasztás. Ha addig halogattuk, amíg elfelejtettük, mi is volt az elégtétel, következõ gyónásunkban (vagy ugyanattól a gyóntatótól gyónáson kívül is) másik elégtételt kérhetünk. Mindezek fényében lényeges, hogy a gyóntatószékbõl távozva számontartsuk és mielõbb elvégezzük a penitenciát. A „megtérés elhatározása” azonban sokkal több az elégtétel elvégzésének szándékánál. Szükséges, hogy a gyónás megtérést jelentsen, vagyis elfordulást a bûntõl és odafordulást Istenhez, akit a jövõben teljes szívünkbõl törekszünk szeretni. Találkozni lehet olyan gyónókkal, akik a feloldozást csak a múltbeli bûnök sztornírozásának tekintik, de nincs szándékuk változtatni életükön. Nem mondanak le a politikai ellenfél iránt táplált gyûlöletükrõl, fönn akarják tartani házasságon kívüli szexuális kapcsolatukat, szenvedélybeteg létükre nem hajlandók elvonókúrára, vagy ragaszkodnak súlyos közeli bûnalkalmakhoz (pl. szerelmesek egy lakásban, tanúk nélkül, kulcsrazárt ajtók mögött). Az ilyen gyónás érvénytelen és szentségtörõ. Ha történetesen föloldozást kapnak egy kevésbé figyelmes vagy liberális felfogású gyóntatótól, ez nem törli el bûneiket, mert a bûnbocsánat objektív feltételei hiányoznak. A gyóntatónak csak alkalmazni van joga a katolikus erkölcstant, nem megváltoztatni. A kegyelmet ugyan közvetíti, de nem õ adja. Szomorú típusa az ilyen megtérés nélküli gyónónak, aki saját erkölcstant csinál magának, mondván, hogy „az õ lelkiismerete szerint” megengedett az, ami a katolikus Egyház szerint tilos. Mint II. János Pál pápa tanítja, a szabadság csak akkor szabadság, ha az igazságban gyökerezik. Az igazságot pedig nem a mi vélekedésünk állítja elõ. Nem mi rendelkezünk az igazsággal, az igazság rendelkezik velünk. Sem az egyedi hívõ, sem a gyóntató vagy teológiai tanár nem teheti túl magát azon az igazságon, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa biztos és kötelezõ módon elénk ad. „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé” (Iz 5, 20). A megtérés a tévtanokból a hit igazságához való visszatérést is jelenti. Szükséges továbbá a gyónó részérõl a bûnvallomás. Ha ez valamilyen okból gyakorlatilag lehetetlen (eszméletlen betegnél, süllyedõ hajón vagy egyéb szükséghelyzetben), el is maradhat; ha a hit és a megtérés elhatározása megvan, a feloldozás célba fog találni. Átlagos esetben azonban szükséges, hogy a gyónó legalábbis minden halálos bûnét fajta és szám szerint megvallja. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy egy bûn halálos volt-e, jól tesszük, ha meggyónjuk, de nem vagyunk erre okvetlenül kötelezve, és tökéletes bánatot indítva áldozhatunk gyónás nélkül is. Egészséges lelkiismeretû embernél azonban nem lesz probléma annak megkülönböztetése, hogy hátat fordított Istennek (halálos bûn) vagy csak megbotlott a feléje vezetõ úton (bocsánatos bûn). Ha valaki lelki életet él és sûrûn gyónik, annak életében a halálos bûn kivételes tragédia, mindennapi botlásai általában nem halálosak. Még tárgyilag súlyos bûnök esetén is, amilyen például a maszturbáció, gyakran fönállnak olyan szubjektív enyhítõ körülmények (pl. a kellõ pszichológiai szabadság hiánya), amelyek a bûnt bocsánatossá teszik. Az aggályosságnak nevezett kényszerneurózis mindenütt halálos bûnöket lát, de az aggályosnak egyáltalán nem szabad arra hallgatnia, amit lelkiismeretének vél, holott valójában szorongásos kórtünet; neki kizárólag a gyóntató utasításaira szabad hallgatnia. A lelki élet azonban a gyakorlatban nem fog mûködni a bocsánatos bûnök megvallása nélkül. Aki Istent mindenek fölött akarja szeretni (márpedig az evangélium erre kötelez bennünket), annak valamennyi gyarlóságával föl kell vennie a harcot, leghatékonyabb fegyverünk pedig éppen a szentgyónás. Három-négy hetente, de legalább havonta gyónnunk kell, hogy elõre tudjunk haladni. Akik csak rendkívüli alkalmakkor jönnek el gyónni, aligha akarnak az üdvösség útján járni. Hetente többször gyónni már többnyire egészségtelen túlzás, de a heti gyakoriság még normális és hatékony. Aki úgy gondolja, nincs mit gyónnia, sürgõsen olvassa el a hegyibeszédet. A jó bûnvallomás annak megvallásával kezdõdik, hogy mikor gyóntunk utoljára. Így kell kezdenünk, mindjárt a köszönés után. Ez nem szükséges ugyan a gyónás érvényességéhez, de szükséges a gyóntató tájékoztatására. Hogy úgy mondjam: ez adja meg bûneink „helyi értékét”. Nem mindegy például, hogy valaki két héten át hanyagolta el az imádságot, vagy két hónapon át. Természetesen elegendõ az utolsó gyónás idõpontját azzal a pontossággal megjelölni, amellyel emlékszünk rá. De túl kevés azt mondani: „Régen gyóntam utoljára”. Ez jelenthet két-három hónapot, de jelenthet húsz-harminc évet is. Mondjunk számot, még ha hozzávetõlegeset is. Ha valaki az utolsó gyónás helyett azzal kezdi a bûnvallomást: „Mit is mondjak”, vagy „Hát...”, bennem kétely ébred helyes szándéka felõl. Úgy tûnik, nem tudja, mit akar. Miután elsoroltuk bûneinket (nem részletezve, csak megnevezve), fejezzük be a bûnvallomást a „Másra nem emlékszem” formulával. (Ha a gyónó itt csak hallgat, a gyóntatót zavarba hozza, hogy vajon újabb megvallani való bûnön töpreng, vagy befejezte a sort.) Ezután a gyóntató veszi át a szót, fölteszi kérdéseit, elmondja tanácsait és elégtételt ad. Ne szakítsuk félbe, akkor se, ha újabb megvallani való bûn jutott eszünkbe. Miután megkaptuk az elégtételt, újból miénk a szó, pótolhatjuk, ami közben eszünkbe jutott (emiatt esetleg az elégtétel is változhat, de ha a gyóntató ezt nem említi, akkor elegendõ a már adott elégtétel). Ha nincs pótolni valónk, fogadjuk el az elégtételt egy „Igen” vagy „Jó” szóval, és fejezzük ki bûnbánatunkat. Erre a célra nincs kötelezõ formula, a tanult bánatimák csak minták, de mindenképpen mondjuk ki hangosan, hiszen az Egyház színe elõtt tartunk bûnbánatot. Amikor vége a bánatimának, a pap feloldozást ad a fent idézett formulával. A végén feleljünk „Amen” szóval, ez a hit szava, Jézus anyanyelvén. Az Eucharisztia vételekor is ez a hitvallásunk. A befejezõ formulák már nem tartoznak a lényeghez, a „Magasztaljuk Istent...” csak egy fakultatív szöveg több közül. Ha a pap használja, adjuk meg a választ, de ha elköszön, köszönjünk mi is és menjünk. Részemrõl a „Menj békével” szóval szoktam elköszönni, amire alkalmas válasz: „Istenek legyen hála” – ezután már további elköszönés nem szükséges. Egy új, természetfölötti élet kalandja áll elõttünk, a sátán vereséget szenvedett, Isten öröme lakik bennünk. Merítsünk a kincsbõl, amelyet hordozunk!
az elõzõ hozzászóló vagyok a gyilkosságot úgy értettem h megölsz egy kezdõdõ életet azzal hogy véfekezel
Nem értem az egészet..az egész egyház úgy ahogy van be akarja csapni az embereket...szerinted bûn mert felfedezed a testedet azzal hogy önkielégítesz?Megsúgok valamit -Isten nem fog azért haragudni rád mert szeretnéd megtudni mi jó neked...(legalábbis ha léétezne tuti nem tenné de ez csak saját vélemény mindenki abbann hisza mit akar) Egyházi iskolába járok tehát tudom hogy mi a céljuk az egésszel..és ez a butítás..irtózatos értékû népbutítás...amit nekem minden nap a fejembe vernek...Egy valamiért jók az ilyen iskolák..az ember fegyelmet tanulhat ami nem árt az életben...Visszatérve a te problémádra ha ezt bûnnek tekinted akkor soha ne próbálj ki misszionárius pózon kívül más pózokat mert vétkezel..csak akkor szeretkezz majd ha gyermeket szeretnél különben vétkezel...jah és ne használj és ne használtass a pároddal majd semmilyen fogamzásgátlót(gumi, tabi stb.) mert bûnt követsz el...Gyilkosság..nos nálunk ezt tanítják...lehet h ezeket régebben az emberek elhitték de ma már te sem gondolhatod komolyan hogy bûnt követsz el ha magadnak vagyy másnak jót akarsz..ennyi:)
A kérdező hozzászólása: 15 eves multam. es most ne ugy kepzeljetek hogy oan perverz vagyok meg ienek. a kivancsisag vezerel , es nem gondolom hogy olyan nagy bun volna ...... vagy megis??? :((/
A kérdező hozzászólása: 2. VALASZADO - NAGYON KOSZONOM A VALASZODAT :)
Egyátalán nem ciki ami történt. Nem fog rád nézni a pap ezután sem rossz szemmel, és a gyónási titkot csak érseki, vagy pápai engedéllyel szegheti meg. Még ha valaki egy gyilkosságot vall be gyónás alatt egy papnak, azzal sem rohanhat egyszerre a rendõrségre, hanem engedélyt kell neki kérnie, hogy ezt elmondhassa. Úgyhogy nyugi. Az olyanokra meg ne hallgass, akik szerint ki kell nõni a kívõ viselkedést. Szerintem igen is szép dolog, hogy valaki még 15 évesen nem fordul el Istentõl.
a gyónás egyáltalán nem ciki, mivel a lényege h beismered büneidet a pap által Istennek, és Isten megbocsájt, halálos bûnt nem követtél el, akkor nincs gond, de miért lenne ciki az, hogyha megtisztul a lelked?? ha bûneidet bevallod, tiszta leszel, és az nem ciki, a bûnök sem cikik, mivel ezeket Isten mind tudja, hogy miket követtél el, hiszen az ö teremtménye vagy, belelát a fejedbe, csak kiváncsi gondolom h igazat gyónsz vagy hamisat... én is gyóntam régebben, örömmel és tisztán jöttem ki a templombol :) megkönnyebbülés:) de télleg:)
Tudomásom szerint paráznaság az, ha: - házastársi kapcsolatban élsz, és megcsalod a párod; - nem élsz ugyan házastársi kapcsolatban, de valakivel úgy létesítesz nemi kapcsolatot, hogy igazából egyáltalán semmire nem tartod, semmilyen szempontból nem érdekel, semmit nem érzel iránta, egyszerûen csak "trófeavadászatra" hajtasz; - közeli vérrokonoddal, vagy neadj'Isten állatokkal létesítesz nemi kapcsolatot; - annyira elhatalmasodnak rajtad a fantáziáid, hogy a mindennapi életben is zavarnak és hátráltatnak. Amennyire a kérdésbõl levettem, ezek egyikét sem követted el, tehát a "paráznaság" kifejezést tévesen használtad - ami egyébként abból a szempontból nem is csoda, hogy ez tényleg egy nehezen megragadható fogalom, amit ritkán definiálnak pontosan, és ahányan megfogalmazzák, annyiféleképp. A fenti gyûjtést is több különbözõ ezirányú írásból szedtem össze. Szóval röviden: erotikus videók, önkielégítés nem esik a paráznaság témakörébe mindaddig, amíg tényleg olyan méreteket nem öltenek, hogy a hétköznapjaid meghatározó részévé válnak.
A kérdező hozzászólása: 8.9.10 - VALASZADONAK UZENEM HOGY HA VALAMI NEM TETSZIK AKKOR TARTSATOK MEG A VELEMENYETEKET A MAGATOK OSTOBA BUTA PARASZT FEJEBEN. MERT AZ ILYEN EMBEREK EGY KALAP SZART SE ERDEMELNEK AZ ELETTOL. ES HOGY KI SAJNAAL KIT ARROL BESZELHETNENK. HA EN TISZTELETBEN TARTOM MASOK VALLASAT ELETET STB. AKKOR EZT VISSZAVAROM. OSTOBA BUZERANTOK......
A kérdező hozzászólása: A TOBBIEKNEK KOSZONOM....
Kedves kérdezõ, azért volt kulturált megjegyzés is azok között, amelyeket minõsíthetetlen jelzõkkel illettél. Ez viszont téged minõsít! Ha kritikát kapsz, majd még meg kellene tanulni, méltó módon viselni, mintha Jézus követõje lennél, de semmi baj, még nem késõ! De jelenleg ennek semmi köze Krisztushoz. Bár lehet, hogy tévedek, mert csak egy 'ostoba paraszt' vagyok
Mellesleg, nem is te kaptad a kritikát. Aki meg téged bántott, az meg annyit sem érdemel, hogy reagálj rá. Az igazi kritikát az egyházad bizonyos tanításai kapták, de ez gyakran megesik minden hívõvel. Ezek a kritikák viszont akkor is megmaradnak, ha te nem veszel róluk tudomást. Ez meg inkább hasonlít egy vallási fanatikusra, mint szelíd hívõre.
EN 9 eves koromban mondtam azt hogy paraznalkodtam.
Nagyon helyes, hogy elmondtad szerintem semmi gond nincs belõle. Kár, hogy nekem nincs bátorságom ilyesmihez. Szentem inkább példamutató vagy, mint ciki!!!!!!:)
Miért lenne ciki? Ha úgy érzed el akarod vaalkinek mondani azt ami mélyen bánt úgy menj el gyónni! Persze több mint valószínû hogy az adott Katolikus pap: Homokos, és vagy õ is maszturbál és pornót néz, vagy naív ostoba marha aki soha nem volt még nõvel és nem is látott életében még meztelen nõi testet, vagy impotens/aszexuális stb. így marad az az õsi bölcsesség hogy magadban keresed az Istent és a választ is, hiszen a neked szánt utat õ adta és csakis õ tudja hogy mit keresel ebben az életben és mekkora jó vagy rossz dolgokra vagy képes. Ott van még a biblia és egyéb õsi írások olvasása saját magadtól, amit szintén nem nagyon szeret az egyház, mert õket megkerülve jutsz tudáshoz.

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Tudnátok könyveket adni amikből vallásokról olvashatok?

Olyanok érdekelnének, amik történeteket tartalmaznak, leírást a vallásról, tehát bemutatnák. Õsi vallásoktól a mai napig érdekelnének, görög, skandináv, római, egyiptomi, keresztény, zsidó, iszlám, de ha van ilyen, akár a sumér korból is, mindenhonnan :)

4

A vőlegényem görög katolikus én református vagyok. Az esküvőnket református szertartás szerint szeretnénk. Úgy hallottuk, hogy a férfi vallásához kell igazodni, ha nem így szeretnénk az baj?

12

Melyik vallás tiltja a szombaton dolgozást?

7

Imádkoznátok értem?

Holnap vizsgázok. Tanultam, de félek, hogy bepánikolok és mindent elfelejtek.

5

Milyen szerzetes lennél?

encések, ciszterciták, karthauziak, premontreiek, karmeliták, ferencesek, domonkosok közül milyen szerzetes lenétek és miért.

Én Ferences lennék. 25 éves vagyok.

12

Tudnátok a pusztulásról szóló bibliai idézeteket írni?

3

Miről számol be pünkösd ünnepe és mit eredményezett az apostolok és az első keresztények életében?

2

Miért lesz valaki muszlim ha nem arab? Nekik nem ciki ez például fehér magyar emberként, európaiként? Nem érzi úgy hogy átállt a másik táborba? Törzsgyökeres keresztény országban fehér muszlimnak lenni, nem ciki (árulás)?

Beszéltem egy pár ilyen megtért magyarral, rákérdeztem hogy nem ciki ez nekik egy olyan országban mint Magyarország ami a kereszténység védőbástyája? Erre azt mondták azért lettek muszlimok mert hogy milyenek a keresztények. Kérdeztem tőlük hogy most kötelezőnek érzik hogy valamelyik frakcióhoz tartozznak? És finoman utaltam rá hogy a jelenben ugyan ezek a megtévesztettek és becsapott emberek akinek szintén kell valahova tartozniuk, robbantak fel másokat, még a saját fajtájukat is az isten-Allah nevében. A kereszténység nevében már nagyon régen nem öltek. Erre mondták azok fanatikusok. Jó de akkor miért hisznek egy olyan vallásban ami az arab kúltúrára épül az ő mentalitásukat tükrözi, elnyomja a nőket meg a szabadságot. Erre mondták hogy ez nem igaz. Én meg erre mondtam hogy az sem igaz amit a keresztényekre mondanak ilyen alapon, legalább is ő hozzájuk manapság semmilyen durva dolgot nem lehet ráfogni, míg a Iszlám a mai napig az erőszak, háború forrása. Erre mondták hogy ne akarjam ráhúzni a fanatikusok tetteit az egész vallásra, és már kicsit ingerültek lettek. Mondtam hogy szerintem ez az egész muszlim vallás az araboknak való ők találták ki, és az ő értékrendjüket tükrözi nem a fehér emberét. Nekik nem ciki ez hogy fehér emberként beállnak az erkölcsileg és társadalmilag alsóbb szinten lévő(és finoman fogalmaztam) arabok közé, mert avval hogy az ő vallásukat, softwarüket gyakorolják avval sorsközösséget vállalnak a múltjukkal és a jelenükkel (ami igen csak véres).
Itt már kihúztam a gyufát és a beszélgetés véget ért, holott mondtam nekik hogy nem vagyok aktív keresztény és nem provokálni akarom őket, egyszerűen csak nem értem hogy ők miért a törököknek szurkoltak az Egri csillagokban :D
Nem védem a kereszténységet, holott megkeresztelt katolikus vagyok, de még mindig jobban szimpatizálok velük mint az Iszlámmal, tekintve a magyar történelmet is, pontosan ezért nem értem hogy miért lesz valaki fehér európaiként muszlim? Nem akarok senkit megbántani, egyszerűen csak adjon már valaki egy értelmes választ, és ne csak azt hogy valahova kell tartozni, mert sajnos azt vettem ki hogy az ilyen vallásos emberek muszályból csatlakoznak valahova, mert magukban mint önálló ember nem tudnak hinni, az már csak ízlés kérdése hogy melyik vallástól várják a irányítást.

34

A Sátáni és isteni 10 parancsolat létezik. Akkor mi kontrolálva vagyunk?

Az isten 10 parancsolatát tudom, de van sátáni parancsolat is, ami hasonló az istenéhez.

Ebből látszik, hogy sem isten, sem sátán nem létezik. Hanem emberek találták ki a hitet, és ezzel irányítanak bennünket.

A sátánhoz nem is tartozhatna parancsolat, mert ő a pusztítás, gonoszság mestere. De ezzel is "féken" tartják a sátánistákat, hogy azért mégse menjenek messzire a tetteikben?
Ez az egész történet sántít.

Arra jöttem rá, hogy a hit nem egyéb, mint menedék, akár a sötét, akár a világos oldalon! És ebben isten nem szerepel.

Valamint a hit fegyver!

5

Istennek van ma a földön képviselője?

Az ókori időben volt, pl., Mózes, Dávid király, Jeremiás, stb, végül Jézus, és most?

21

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!