Találatok a következő kifejezésre: Nagyon alacsony önbecsülésem, (1 db)

Nagyon alacsony az önbecsülésem, nincsen önbizalmam. Mit tehetnék ellene?

Az utcán mindíg lehejtott fejjel megyek, nem merek rá nézni senkire. Van barátom, de ha szóba elegyedik egy lánnyal már is féltékeny vagyok, és akkor nagyon összeveszünk. Nem vagyok csúnya lány, van rajtam némi súlyfelesleg, néhány pattanás. De tudom, ha leadnám azt a pár kilót és kisimulnia az arcom az sem oldana meg semmit. Általános iskolában én voltam mindig az akit lehetett bántani. Cikiztek, csúnya szavakat használtak rám. Mindenki mondta milyen csúnya vagyok, és én el hittem. Azóta sok év eltelt. Végz?s vagyok az egyetem, de az emlékek mindíg megmaradtak.

Legjobb válasz: Figyej te Drága! Nincs semmi baj.Stílus váltás,oltoszkodés lazábban feltunobben mindig mindenkinek nézz a szemébe ha beszélsz és meglatod ki milyen ember,persze csak rafkósan:) Beszedstílus az jól jon beszélj szépen válogatott szavakkal sport és sminkeld néha magad olvass noi magazinokat.Ha ezeket megteszed és betartod mindig akkor garantált a siker,ja és a buli ha megteheted leányzókkal pasik nélkul néha és nyomulnak majd a pasik persz vigyázz!Nagyon sok sikert! Puszy Neked!

Figyej te Drága! Nincs semmi baj.Stílus váltás, oltoszkodés lazábban feltunobben mindig mindenkinek nézz a szemébe ha beszélsz és meglatod ki milyen ember, persze csak rafkósan:) Beszedstílus az jól jon beszélj szépen válogatott szavakkal sport és sminkeld néha magad olvass noi magazinokat.Ha ezeket megteszed és betartod mindig akkor garantált a siker, ja és a buli ha megteheted leányzókkal pasik nélkul néha és nyomulnak majd a pasik persz vigyázz!Nagyon sok sikert! Puszy Neked!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen.
Szia! Szerintem sem valami jó megoldás, ha divatmániákus leszel, nõi magazinokat olvasol, és bulizol. Jó móka mindegyik, de az önbizalom hiányodat ez nem oldja meg. Azt írtad van egy kis súlyfelesleged. Ez tök jó. Én fiú vagyos és azt gondolom, hogy annál vonzóbb nincs, ha egy nõ teltebb és még büszke is magára. Kezdj mozogni, de ne azért, hogy fogyj, mert akkor csak görcsölsz, hogy mikor adod már le azt kis felesleget. Azért mozogj, hogy jól érezd magad. Én is elég félénk vagyok és korábban nagyon vékony voltam. Mindenki belém kötött és nagyon rosszul esett. Pár év sopánkodás után rájöttem, hogy nincs nekem idõm arra, hogy msáok elvárásainak próbáljak reménytelenül eleget tenni. Uszoda bérletet vettem és minden reggel hat órára megyek az uszodába és fél órát, vagy egy órát úszok. Jógázok egy éve. 182 cm vagyok 59 kiló. Még mindig vékony vagyok, még mindig elállnak a füleim de büszke vagyok magamra, mert több vagyok azoknál, akik abban lelik örümüket, hogy másokat lealacsonyítsanak azért, hogy õk magasabb rendûnek tûnjenek. Egyél sok gyümölcsöt és igyál nagyon som vizet. Legalább 2-3 litert naponta. Nagyon fontos, mert a sok szorongás és stressz elég keményen igénybe veszi a szervezetet. Nem tudom, pontosan, hogy milyen vitaminokat kell szedned, de nekem azt mondta, az orvos, hogy B-komplex, C, E vitamin Cink, Magnézium, és Kálcium hiányom van. Elkezdtem szedni õket, rengeteg gyümölcsöt és zöldséget eszek, és mozgok és határozottan érzem a javulást. Picit az elején nehéz elkezdeni, és megetnni az elsõ lépéseket, de ha nem akarod, hogy állandóan mások árnyékában legyél az önbizalom hiányod miatt akkor érdemes tenni ellene. Sok sikert :) Pisti
Én most lettem középiskolás és nekem is vannak ilyen problémáim... Általánosban eléggé vékony voltam 14 évesen fiú létemre voltam olyan épp 40-45 kg és nem voltam sportos se meg erõs se és most is úgyanúgy 40 kg vagyok 15 évesen. Ha valaki beszólt nekem mindig probáltam elkerülni a balhét mert eléggé paráztam hogymi lesz ha megver meg ilyenek. Bennem még most megvan az alacsony önbizalom és nem tudom mit tehetnék ellene de hát mindegy hátha majd megoldódik.De ha példáúl valaki beszól és akkor én belenézzek a szmeébe és megmondom hogy nem érdekel vagy stb...akkor meg félek hogy bemosnak nekem eggyet


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Osztálytárs, tippek? 15/L

15/L

Nincs különösebb célom a kérdéssel csak a kíváncsiság vezérelt,és érdekelnek a véleményeitek,tippeitek.
Ma tanakodtunk az osztálytársnőmmel arról,vajon milyen mentális zavarral küzdhet az egyik osztálytársunk(fiú).
Figyelgetem rövid ideje,észrevételeim;
Van egy bizonyos kényszertevékenysége,mégpedig a pislogás,ami már-már mondhatni kacsintás. Ha valaki ránéz,megszólítja,vagy zavarba jön,esetleg hirtelen kizökkentik ha koncentrál valamire,rájön a ,,pislogási-roham(vagy hogy is nevezzem)". Ilyenkor visszahúzódóbb,a leghétköznapibb helyzetektől is zavarba jön.
És most jön a lényeg,egyik nap olyan,ahogyan az utóbb leírtam,aztán a következő nap mintha egy teljesen más ember költözne belé. Magabiztos,kicsit nagyszájú(pl visszamer csipkelődni a tanárnak),akaratos,a testbeszéde is egészen más,nem forgatja ide-oda zavartan a fejét és nem is hajtja le,abszolút nem jön elő a pislogása,egyenes a testtartása...

Érdekelne,mit gondoltok,mi lehet ez?Persze tudom,így látatlanból meg nem lehet mondani,és hosszú folyamatba telik a mentális zavarok megállapítása,de így elsőre mire tippelnétek?

3

Segítene nekem valaki kibogarászni a szakkifejezésekből, hogy tulajdonképpen most mi is a helyzet velem?

diagnózis:
kevert személyiségzavarok előtte pedig ezt írták elkerülő avagy averzív személyiségzavar
nem-meghatározott szorongás
státusz: esékeny hangulat,labilis affectiv strukturák,szorongó magatartás

Nagyjából betudom határolni a fent említetteket.. a keresőben pedig mindig más-más választ találok a kifejezésekre ezért tettem fel ide a kérdést,hogy valaki hozzáértő kielemezze és lefordítsa nekem laikus nyelvezetre :)

4

Miért nem tudok felszabadulni, és élvezni az életet?

Sziasztok.
Dióhéjban összefoglalnám a problémámat. Lassan 18 éves lány vagyok. 1-2 éve nagyon sok problémám volt, családi zűrök, magánéleti problémák, iskola, tehát mindent összevetve csak a szar volt körülöttem, de sikerült kimásznom belőle. A családi gondok rendeződtek, iskolát váltottam, ahol jól érzem magam, és egy éve élek párkapcsolatban, vannak barátaim.
Ennek ellenére mégsem találom a helyem a világban, folyamatosan szorongok, negatív és paranoiás gondolatokkal van tele az agyam, rettegek attól, hogy a párom elhagy/megcsal, attól, hogy elvesztem a barátaimat, pedig semmi nem támasztja alá az aggályaim, de mégsincs nap, hogy ne kezdjek el azon agyalni, milyen rossz dolog történhet velem. Félek a jövőmtől, hogy nem lesz belőlem semmi, hogy egyedül fogok meghalni, hogy egy gyógyíthatatlan betegség lesz rajtam úrrá, és hasonlók.
Persze ezek minden ember fejében megfordulnak, de én folyamatosan szorongok ezek miatt, de erről senki sem tud, mert nem vagyok képes az érzéseimről és a problémáimról beszélni.
Azon gondolkoztam, hogy tudomásom szerint a mentális betegségek örökletesek, és emiatt vagyok ilyen, mivel a családomban rengeteg depressziós beteg volt.
Mi lehetne erre a megoldás? Hogyan lehetnék pozitívabb?
Tudom, siránkozó fiatalnak tűnök, de nagyon megkeserítik a mindennapjaim ezek a dolgok.

3

Apám egy pszichopata?

Nem igazán lehet rajta érezni hogy valakit igazán szeretne. Szereti a családtagjait megbántani, szeret minket idegesíteni. Minket bántogat, míg mások előtt megjátssza a jó embert. Más embereket lejár, de ha találkozik velük jópofázik velük. Egyáltalán nem érdekli mi történik velünk.

8

Nagyon magányosnak érzem magam, mi tévő legyek?

Kiskoromba folyton egyedül voltam,a félénk,visszahúzódó természetem miatt. Mára ez megváltozott,de mégis szörnyen magányosnak érzem magam,pedig vannak barátaim,de ők másokkal szoktak kijárni engem nem nagyon hívnak,és úgy érzem mindig hogy teher vagyok a számukra,pedig én imádom őket. Ebbe a szeretethiányos életbe egyszer belefogok őrülni,mit csináljak? 18/L

4

Mi történik velem? !

Az első, hogy már régóta nem vagyok boldog.
Úgy élem a mindennapjaim, mint egy robot, épp csak azért kelek fel, mert muszáj.
Már egyre kevesebb dolog vált ki belőlem örömérzést, úgy érzem, teljesen elveszek.
Minden nap van bennem egy görcsös érzés, rengetegszer érzem a szívverésem, és nagyon sokszor szoktam félni tiszta jelentéktelen dolgoktól.
Nem tudok koncentrálni semmire, folyton agyalok.
Nem tudok tanulni, könyvet olvasni, megnézni egy filmet, meg semmit, amihez figyelem kell.
Rengetegszer vagyok ideges, feszült.
Úgy érzem, hogy én nem élhetek úgy, mint a hétköznapi emberek.
Nem tetszhet egy könyv, film, zene, meg semmi.
Félek a gondolataimtól is.
Az érzéseim dolgokkal, emberekkel percenként változik, teljesen össze vagyok zavarodva.
Nem érzékelem az idő múlását, olyan, mintha leragadtam volna a múltban, és teljesen be vagyok parázva, hogy már október van, és a szeptembert észre sem vettem.
És hiába próbálok a jelenben lenni, elszaladnak felettem a napok, és mindegyik olyan számomra, mint egy szürke kép.
Teljesen egyformák, letörtek, nincs öröm, egyhangú minden..
Én így nem tudok élni, valaki segítsen!
Mit tegyek? :'(
16/F

7

Hogyan gyógyuljak meg egyedül bulémiából?

19éves vagyok, nem túl súlyos a helyzet, de szeretnék jobban lenni...

3

Hogyan győzhetném le? (többi lent. )

Mielőtt belevágnék, leszögezném, hogy nem fogok pszichiáterhez/gyógyszerekhez fordulni.. Saját magam akarok túllendülni ezen. A problémám a következő: állandóan szorongok. Már 2 éve nem merek sehová sem menni, mert a szorongásom hasmenésben/fénysebességű ürítésben nyilvánul meg... Már indulás előtt is sz-a-rul érzem magam, parázok, hogy hasmenésem lesz. Folyton erre gondolok, és ez nem jó... Elmúlhat ez valaha? Mit csináljak?

3

Ezek minek a tünetei? Valamilyen pszichés betegség vagy teljesen normális? 30N

Ezek ugye nem normális dolgok? Ha kimegyek az utcára vagy elmegyek itthonról bárhová, mindig az az érzésem, hogy engem néznek (ez rosszabb ha egyedül vagyok), nincs türelmem senkihez, egy hosszabb beszélgetés teljesen leszív, továbbá magasság iszonyom is van, félek a hullámvasúton, igazából fel sem ülök már, szorongok is néha, sokat aggódom a jövőm miatt, vagy ha a szüleim betegek lesznek, félek, hogy nem fogom tudni őket ápolni (messze lakok), izzad a kezem-lábam.

Ezeket kezelni kellene vagy saját magam is leküzdhetem? Nem vagyok pszhichológus, pszichiáter és gyógyszer párti!

12

Ez Paranoia lenne?

A menyasszonyom apró dolgokon húzza fel magát, fájó megjegyzéseket tesz állítólag azért mert régen sok sérelem érte. Paranoiára gyanakszik , kis korában rettegett a buszon s a padsorban ülve,hogy a háta mögött épp róla beszélnek,kinevetik. Velem folyton bizalmatlan s ilyenkor bekeményedik mint egy fagyos jégcsap.
Véleménye szerint senkiben se lehet megbízni.
A gáz az,hogy már egy év eltelt mióta ismerem, s még mindig nem hiszi el,hogy vele akarok maradni,hogy majd valamikor el akarom venni,s mellette akarok maradni.
Nem tudok neki olyat mondani,amit igazán vakon el merne nekem hinni,pedig most is beteg volt s ápoltam.
Fogat mosni utál nyűgnek éli meg,de megcsinálja.
Az alvása is rendeződött amióta mondtam neki ne erőltesse,hanem hagyja magától.
Enni eszik rendesen változatosan.
Mostanában már igyekszik pozitív lenni.
De egész nap a monitort nézi,egy helyben ülve s nem érdekli se könyv se más...
A nagyfokú bizalmatlansága hihetetlenül fárasztó mivel nem tudom meggyőzni,hogy őszintén mondom amit mondok.
Segítsetek!

5

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!