Találatok a következő kifejezésre: Nagyon önbizalomhiányos mindig azzal (1 db)

Nagyon önbizalomhiányos vagyok, mindig azzal vagyok elfoglalva, hogy mit gondolnak rolam. Hogyan tudnék ezen változtatni, hogy legalább egy picit (nyíljak) meg?

Legjobb válasz: nem drogozol véletlenül? ha igen,akkor hagyd abba és annyi. ha nem akkor bocsi,csak ennek a tünetei. szóval: azonkívül hogy naponta állj a tükörben és mondogatsd magadnak hogy szép vagy,és myilen szép ez meg az rajtad. ha nem hiszed el,kérdezd mege gy ismerõsödet,hogy szerinte szép/helyes vagy e. ha lány vagy,akkor vegyél fel kisit nõiesebb -de ne kurvás-rucikat,és látni fogod az elismerõ tekinteteket. egyszer találni fogsz egy fiút/lányt aki annyira odalesz érted,és annyit fog bókolni,hogy egyre nagyobb lesz tõle az önbizalmad. ez a tükrös dolog is sokat ahsznált nekem si,ismerõsömnek is.sok sikert,pusz. vagy szerintem elmehetnél párszor pszichológushoz-ez nem gáz,de azér ne terjesztd magadról.18év alatt ingyenes és a suliorvos segíthet hogy hova tudnál menni. én is jártam,és sok dologban segített.sok sikert

nem drogozol véletlenül? ha igen, akkor hagyd abba és annyi. ha nem akkor bocsi, csak ennek a tünetei. szóval: azonkívül hogy naponta állj a tükörben és mondogatsd magadnak hogy szép vagy, és myilen szép ez meg az rajtad. ha nem hiszed el, kérdezd mege gy ismerõsödet, hogy szerinte szép/helyes vagy e. ha lány vagy, akkor vegyél fel kisit nõiesebb -de ne kurvás-rucikat, és látni fogod az elismerõ tekinteteket. egyszer találni fogsz egy fiút/lányt aki annyira odalesz érted, és annyit fog bókolni, hogy egyre nagyobb lesz tõle az önbizalmad. ez a tükrös dolog is sokat ahsznált nekem si, ismerõsömnek is.sok sikert, pusz. vagy szerintem elmehetnél párszor pszichológushoz-ez nem gáz, de azér ne terjesztd magadról.18év alatt ingyenes és a suliorvos segíthet hogy hova tudnál menni. én is jártam, és sok dologban segített.sok sikert
Ez ne ilyen egyszerü kedves felettem iró. Én is magamba fordulós rajzolgatós lány voltam. Ki kell mozdulnod, még ha eleinte nehezen is megy. Biztosan van valami amit szivesen csinálsz, és ebbõl lehet kovácsolni az elõnyödet. Én pl. rajzosok közé kezdtem járni és jobb lett. mellesleg a mai napig azzal foglalkozom ki mit gondol rólam. Nem tudok leszokni róla... De néha kirittyentem magam és a párom mondja mennyire megbáumltak , és neki mennyire jó volt, hogy az õ barátnõjét nézik meg. :)
Én az a típus voltam, aki ha nem ért el valamit a boltban, akkor nem kért meg senkit, hogy segítsen neki levenni hanem kisétált. Aztán egyszer úgy döntöttem, hogy ebbõl elég, legyünk bátrak. Azóta sokkal gyorsabban megnyilok, állandóan dumálok és nem csak a szûk ismeretségi körben, hanem idegenek elõtt is. Igazából sokat segített az is, hogy egyedül vágtam bele dolgokba. Elmentem tanfolyamra, egyedül munkát keresni. Mondjuk ez inkább bátortalanság, de szerintem az önbizalomhiány miatt van.
Egyszer olvastam valahol, hogy vannak ilyen tréningek, vagy tanfolyamok, amik segítik, hogy bátrabb légy és elfogad önmagad. Szerintem próbálj meg utána érdeklõdni a helyi ifjúsági irodában (ha van olyan a városban. Szegeden tuti van) vagy a suliban az ifjúságsegítõnél.
szia! http://onbizalom.lap.hu/ Itt sok hasznos dolgot találsz az önbizalomhiányról, és annak leküzdésérõl is! Sok sikert, hidd el, menni fog ez! ;)
Belenéztem az önbizalom-lapba, nem rossz. De a legfontosabb, szerintem, h megismerd és elfogadd önmagad. Ez nem kis munka, de megéri! Próbáld meg, szoritok!!
Az elõttem szólókhoz kegészítésképpen még azt tudnám javasolni, hogy menj el egy könyvesboltba vagy könyvtárba, és keress magadnak önismeretrõl, önbizalom erõsítésérõl szóló könyveket. Nagyon hasznos tanácsokat lehet kapni ezekbõl. Segít pl. abban, hogy hogyan tudod megismerni és elfogadni önmagadat. És ilyenek olvasása után valóban meg fogod tudni tenni, amit valaki korábban arról írt, hogy mit tegyél a tükör elõtt. Persze a tanfolyam is jó lehet, de szerintem mindeképpen érdemes olvasni, sokat olvasni. Én 37 éves vagyok, de a mai napig olvasok útkereséssel kapcsolatos könyveket. Tinédzser koromban nekem is az önbizalomhiány volt a problémám, késõbb az érdekelt, hogy mi a feladatom az életben, stb. Remélem, hogy tudtam segíteni. Sok sikert kívánok!
Elsõ lépésben ismerd meg önmagad( mik a gyengéid amin változtatni kell és pozitív tulajdonságaid amit imádni kell :) Változtatni viszont csak akaraterõvel fogsz tudni (vagy személyiségfejlesztõ tréning) hidd el ha nagyon megakarsz változni meg fogsz ! Bátorság kell hozzá, le kell gyõznöd saját magadat és a félelmeidet -mivel az önbizalomhiány ezzel jár részben- Másokkal pedig nem szabad foglalkozni, le kell szarni másokat, te vagy a lényeg nem mások, az a lényeg hogy te mit gondolsz magadról !!!!!!(meg kell szerettetned magad magaddal ..és mások is szeretni fognak mert azt megérzik hogy ki szereti magát ) és ami a legfontosabb hogy ÉRTÉKES vagy mint minden ember ! :P


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Normális, hogy ilyen a testvérem?

A 40 éves bátyámról van szó. (Én 20 vagyok, f.) A nyugdíjas szüleinknél lakik még mindig, pedig több, mint fél millát kap nettó már vagy 10 éve, alig költ bármire is, a kocsikat is csak nézegeti a neten, de egyszer sem szánta még rá magát, hogy vegyen egyet, akár használtan, és ennek már vagy 5 éve...

A pénzét max. eljátssza idióta focifogadásokon, de focit sem néz, nemhogy még rajongó lenne.

A lényeg, hogy láthatóan annyira hiányzik neki egy mindennapos érzelmi töltet, amit itthon szeretne megkapni, mert fél elköltözni és az életben megtalálni azt, hogy ha tőlünk nem kapja meg, nem látja, hogy szorong valaki, fél, a normálistól jóval másabb egy családtag, akkor 1-2 hét és ő lesz ilyen.

Kicsit kiszámíthatatlan, de elég nyugodt ember itthon. Viszont ha mindenki úgy jön haza, olyan fáradtan a munkából, hogy semmi ereje és kedve őt szórakoztatni, akkor elég hamar és könnyen, mintha "ki lehetne őt lökni" ebből a berekedt, unott, kiélt stílusból.

Nem válaszol ha kérdezik, még befordultabb lesz és még furcsább.

Az ellentétek ennyire csak nem "lökhetik el egymást"...

Hiába kérdezzük olyanokról, hogy miért lakik még mindig itt, mindenkinek mást mond. Mindenkinek olyat, amivel a legkönnyebben lerázhatja a másikat.

Hogy lehetne kiküszöbölni azt, hogy ha nem kapja meg az érzelmi töltetet tőlünk, amire szüksége van (hozzáteszem, nem mellékesen ez a normális elvárástól, normális emberekétől nagyon eltérő "érzelmi töltet"), akkor beteg dolgokat magyaráz, baromságokat talál ki, eléggé sértő és fájó dolgokat szól oda másokhoz, a húgát is csak a tönkrement kapcsolatával tudja piszkálni... anyámtól lenyúlja a borát, mintha ő lenne a szent, a lovag, a megmentő, aki tudja, hogy kinek pontosan mi kell...

Furcsa egy ember és nem tudom, mit lehetne tenni az ellen, hogy ne érezze magát ennyire magányosnak és rosszul azért, mert normálisan viselkednek "érzelmileg" a körülötte lévők.

Komolyan, mintha csak az szúrná a csőrét, hogy nem ő a leghidegvérűbb és legnyugodtabb egy közösségben... komoly gondjai lehetnek, de nem tudunk róla semmit, ő meg egy szót sem szól, és ez még a jobbik eset. Máskülönben meg mint írtam, mindenkinek mást dumál be... egyszerűen mintha félne kimutatni a valós érzelmeit.

Most is olyanokon töri a fejét, hogy az HÉTMÉRFÖLDES CSIZMA. Csak pár szót vág a másikhoz, de az mindent elárul. Tele van pénzzel, szóval meg se érezné a veszteséget, az hétszentség. 2-3 csöves kis c*gányt le akar fizetni, hogy kapjanak el és kicsit "agyaljanak meg". Hogy aztán hátha elkezdek rettegve bolond dolgokat magyarázni itthon meg teljesen máshogy járni-kelni, csak hogy lássa a szememben a félelmet. Valamit. Valami mélyebb ÉRZELMET. Mert neki ez hiányzik. Hogy másokban lásson mélyebb, erősebb érzelmeket. Anélkül unalmas az élete.

3

Az baj, hogy a régi, régebbi dolgok sokkal jobban lekötnek, s sokkal jobban szeretem, mint mai, modern világot? Van esetleg olyan, aki szintén így érez?

Más a stílusom, ízlésem, mint a velem egykorúaké.
17 éves fiú vagyok, s a környezetemben én vagyok az egyetlen aki így van.

Szeretem a klasszikus és a reneszánsz zenéket, a relaxációs zenéket. Emellett szeretem a '60-s '70-s '80-s évek nagy slágereit (külföldit és magyart egyaránt).
Kedvenc énekesem Cserháti Zsuzsa, kovács Kati, Konc Zsuzsa. Az említett énekesekről a mai fiatalok többsége nem is hallott, jómagam meg rajongok értük.
Az akkori filmeket is jobban szeretem, a maiakat kevésbé, persze vannak kivételek.
Sokkal jobbnak tartom a régi életmódot ( felnőttek, rokonok, szüleim elmondásai alapján) és a régi lakberendezést.

Nem erőltette rám senki ezt a dolgot, amikor hallottam, láttam valamit, akkor megfogott, s azóta bennem is maradt.

Miért van ez?

9

Nektek tetszik ez a videóm?

Sokan leszólják, a videóim ezért tetem feljavítást remélem, ez tetszik és rájöttök végre, hogy nem vagyok hülye. :(
Mi a véleményetek?

4

Extrovertált nem lehet introvertált, viszont fordítva igaz, mégis hogyan?

3

Szerintetek lesz mélyebb, vagy magasabb?

A hangomról van szó...
Ennél a dalnál 2:00-nálk tudom szépen énekelni, a legmagasabb résznél. Arra lennék kíváncsi, ha ilyen magas a hangom, akkor lesz még magasabb? Vagy mélyebb?
12/l

2

Ez szemétség volt részemről, hogy nem vettem fel a telefont a mamámtól, mert nem akarom hallani a sajnálkozást?

a héten megsérült a kezem elég rendesen, és most jutott el a hír hozzá..és biztos ezért hívott, mert ilyenkor mindig felhív, de olyan szinten szar érzés hallani ezt, mikor úgy sajnálgat, hogy inkább nem vettem fel

mindig azt mondogatja ilyenkor, hogy "jaj, szegény gyerek" és az a legfárasztóbb az egészben, hogy egy idő után én is elkezdem sajnálni magam, és ezért most nem akartam belekezdeni

2

Mi van velem, ugye nem az öngyilkosságnak a jelei?

Amióta fölkeltem tiszta sz*r a kedvem. Egyszer csak azt veszem észre, hogy sírok, de azt se tudom miért. Meg legszívesebben szétzúznék mindent a szobába. Meg csak úgy üvöltenék valakivel. És ma már a harmadik tábla csokit eszem, és még 11 óra sincsen. Mi ez?? Még soha nem éreztem ilyet...

7

Nem tudom hogy folytassam az életem? Merre tovább? Legyek fő állású anya vagy inkább tanuljak?

Kicsi gyerek korom óta az volt az álmom hogy egészségügyben dolgozzam. Talán azért mert a nagymamám is orvos volt és sokat sürögtem forogtam a rendelőjében. Viszont apám fafejű volt és nem engedett egészségügyi pályára. Közgazdasági iskolába küldött, amit persze utáltam. Leérettségiztem éppen-hogy. elkezdtem az ő kedvéért a főiskolát is amit ott is hagytam fél év után. Elkezdtem dolgozni összejöttem a párommal, vettünk házat, született két gyerekünk. Most viszont hogy a pici már lassan 2 éves elgondolkodtam hogy vajon hogy lesz tovább? Mit fogok csinálni ha lejár a gyes? Első elképzelés az volt hogy mi lenne ha lenne egy harmadik is (anyagilag nem lenne megterhelő) és akkor főállású anyaként itthon vagyok 8 évig, akkor van időm kitalálni hogy mit akarok kezdeni illetve van idő elvégezni valamilyen iskolát vagy tanfolyamot. De az is jó lenne ha most nem a 3. gyereket vállalnánk be hanem elkezdeném a tanfolyamot mire lejár a gyes nagyjából végeznék is vele, és munkába is állhatnék. de itt pedig az zavarna hogy az ápolók pl reggel 6-este 6ig és fordítva vannak beosztva. A párom minden nap 5 kor idul el reggel és 16:30ig dolgozik. Hogyan oldanám meg a munkába járást a gyerekek oviba szállítását ha én 6kor már dolgozom a párom meg már 5kor sincs otthon? Iszonyatosan tudnám élvezni azt hogy egy kórházban dolgozom, sokat voltam kórházban (epeműtét, vakbélműtét, hasnyálmirigy gyulladás) és nagyon nagyra becsültem az ápolók munkáját. egyszerűen vonz ez a pálya. De hogy lehetek egyszerre anya és ápoló? hogy oldom meg a gyerekeket és az ovit? De ha mondjuk 8 év főállású anyaság után mennék el ápolóként dolgozni akkor meg azért a legkisebb is 8 éves lehet hogy könnyebben hagynám őket másra mint 3 évesen. Szerintetek ez egy álom marad, hogy a gyerekeket össze lehet egyeztetni egy ilyen munkával? Engem az sem érdekel hgoy mennyire nincsenek megfizetve! Dolgoztam én olyan munkahelyen is hogy ha kiszámoltam az órabért 80!!!! ft-os órabérre jött ki. Nem ez számít hanem hogy szívesen csináljam amit csinálok. Szerintetek? Ti mit tennétek?

4

Hogy lehet azt értelmezni h szeret is meg nem is? 15/L

4

Nem értem, mi van velem. Valaki segíteni?

Az a helyzet, hogy semmi sem érdekel. Semmi. Teljesen motiválatlan vagyok. Az se érdekel, ha kirúgnak. Már mindenki rám szólt, de semmi sem érdekel. Úgy érzem, hogy semmi vesztenivalóm sincs.
Ugyanakkor gyűlik bennem az agresszió is. Nem tudom, hogy miért vannak ezek.

1

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!