Találatok a következő kifejezésre: Nagy baj ha valakinek (73 db)

Miért olyan nagy baj, ha valaki császárral szül?

Kérlek, ne hurrogjatok le, csak egyszerűen nem értem, hogy miért baj, ha valaki császárral szüli meg a babát. Miért lesz ezután szomorú?Lényeg, hogy egészséges! Kérlek mondjátok el! Előre is köszönöm :) 14/L

Legjobb válasz: 14 éves vagy és ezen gondolkosz? nem mintha baj lenne! amúgy én sem értem mi ez a sok rinyálás a szülések körül... már úgy érzem hogy itt semmi nem jó! ha valaki természetessen akar szülni akkor õ már egy "õsanya", ha valaki császárt szeretne akkor egy "nyafkaanya"

14 éves vagy és ezen gondolkosz? nem mintha baj lenne! amúgy én sem értem mi ez a sok rinyálás a szülések körül... már úgy érzem hogy itt semmi nem jó! ha valaki természetessen akar szülni akkor õ már egy "õsanya", ha valaki császárt szeretne akkor egy "nyafkaanya"
Én tavaly a negyedik terhességemnél nagy meggyõzõdéssel közöltem az orvosommal, hogy elegem van a szülésbõl, én császárt akarok! Aranyos volt, mert csak mosolygott. Aztán úgy alakult, hogy bekerültem a kórházba és végignézhettem nagyon sok császáros elõkészítést, tudtam mit éreznek az anyák elõtte és utána, láttam a fájdalmakat. Úgyhogy mégsem akartam már. A normál szülés élettanilag jobb a kicsinek és jobb az anyának. De vannak esetek, amikor nem lehet elkerülni a császárt és ha vajúdás közben én is így járok, hogy a lelkem sima szülésre rendezkedett be, és mégsem kapom meg, akkor csalódott lettem volna. A baba kibújásakor az érzés euforikus. Nagyon jó. Így utólag örülök a négy sima szülésnek.
Én sem értem ezt a felhajtást a téma körül. Én kétszer szültem természetes úton, de én egyáltalán nem irigykedem arra, aki császárral szült. Számomra az a félelmetesebb, de megértem, ha valaki a természtestõl fél. Akárhogyis, elsõ, hogy egészséges baba szülessen..
Nem baj. Nekem 3 császárom volt, és egyáltalán nem voltam szomorú, sõt örültem neki, hogy nem kellett sokat vajúdnom. Ja, az elsõnél 30 óra volt, így az adag megvolt a háromra.
Nem utolsó hanem a 2-es.
Utolsó mondjuk te is elégé lesarkítod. Természetes szülésnél pl nem vághatják meg a kicsit mint császárnál. Szerintem egy kicsit túl sok volt a nem akarok természetes úton szülni, hogy mondjam el az orvosnak típusú kérdés. Az ilyen típusú kérdezõk azért akarnak császárt mert féltik a nemi életüket szépen fogalmazva. Semmi baj sincs a császárral sem, csak egy kicsit túl sok lett a hiszi itt miatta.
Hát, pénzbe is csak akkor kerül, ha magánklinikán szül az ember, vagy fizet a dokinak.
azért nem olyan sokszor vágják ám meg a babát :) Egyébként pedig, az a véleményem, hogy pont úgy, ahogy az otthonszülés, a császáros szülést is lehetne propagálni. Illetve azt, hogy mindenki úgy szüljön, ahogy akarjon. Viszont, ha emiatt lesz bármi baja a gyereknek, a felelõsséget õ viselje, ne kenje másra! Ja, és persze, fizesse is meg, ha már az õ kívánsága volt!
Mert "szülésélményt" akar.
Nem baj, kisebb az agyvérzés kockázata a gyereknél, oxitocint is adagolnak, megkapja a gyerek a hormonokat. Nem is biztos, hogy idõben az anya a mûtõbe jut, lehet hogy egy kicsit vajúdik is, pont ezért nem értem miért fáj másoknak a császármetszés. Valószínûleg azért mert pénzbe kerül és azt irigylik. Csak az õsanyák lesznek szomorúak, normális ember örül, hogy él és örül hogy a gyereke egészséges lett és túlélték az egészet.
Engem császároztak, most is azt fognak, hamarabb felépültem, mint akik szültek a teremben. Az pedig, hogy a gyerekem nem küzdõ, hát ezt se mondanám, ez egy badarság.Egyedül ami negatIv volt, hogy nem szabadultak fel azok a hormonok, amitõl rögtön imádtam a gyerekem, hanem egy kis idõ kellett.
Háát nem tudom, engem császároztak, sürgõsen kellett, koraszülés volt.Egyetlen, ami negatív volt, hogy nem sikerült szoptatnom, na én ezt éltem meg nehezen.De elépülni hamar felépültem, hajtott, hogy minél elõbb lássam a lányom a koraszülöttosztályon.Hormonokkal nem volt baj, azonnal kellett és azonnal kötõdtem.És eléggé harci kakas, küzd a mai napig, s nagyon harmónikus a kapcsolatunk.Most is esély van rá, nem is tudom mit szeretnék, a császárt már ismerem...4 éves nagylány és 12 hetes pocaklakó anyucija
Engem császározni kellett, és igen, valahogy én sem tudtam neki örülni, csak bámultam, amikor megmutatták. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg az enyém. Betoltak a szobámba, és nem éreztem semmit. Ha a vizsgálatok után nem hozza be nekem a kislányomat a nõvér, szerintem nem is szóltam volna, hogy szeretném látni. Ez volt este 7 kor. Aztán, amikor a reggel 7-es szoptatásra behozták, és kettesben maradtam vele, kinyitotta a szemét és rámnézett, na, akkor szabadultak fel azok a bizonyos hormonok, és attól fogva már imádtam. Úgyhogy igen, lehet valami igazság ebben a hormonos dologban. Viszont, mivel rengeteg bajom volt a terhességem során, azért mégis örülök, hogy császár lett, mert nagyon aggódtam, hogy szülés közben baja lesz (oxigénhiány stb), mert annyi ilyenrõl hallani.
A császáros szülés egyáltalán nem baj. Van olyan eset, amikor a doki jobbnak látja, hogy inkább megcsászározza az anyukát, hogy se neki, se a babának ne legyen baja. Viszont, ha valaki puszta kényelembõl választja a császáros szülést, holott komplikáció nélkül képes lenne természetes úton megszülni gyermekét, azt teljes mértékben elítélem.
Nekem mindkét fiam életét, mentális egészségét a (programozott!) császár mentette meg... Az elsõ fiamnál két napos túlhordás után még meg sem fordult a fejemben, hogy nem természetesen fogok szülni. Aztán egy vizsgálat során kiderült, hogy teljesen elöregedett a méhlepény, és a víz is kezd zavaros lenni, de a fiam nem tud beilleszkedni a szülõcsatornába "vmi miatt". Elõrelátó orvosomnak hála, azonnal császárra írt ki, és én elõször (tapasztalatlan elõször szülõként, az ilyen császáros misztériumok miatt) próbálkoztam, hogy nem lehetne-e mégis természetesen megindítani..? Csak annyit mondott, bízzak benne... aztán mûtét közben derült ki, hogy a kisfiam annyira "bebábozódott" (szó szerint!- 4x a nyakán, a vállán, az egész törzsén, lábain össze-vissza a köldökzsinór), hogy az akadályozta szegényt, már rég elindult volna, ha tud.. még a mûtét alatt is hallottam, ahogyan el voltak borzadva az orvosok, mennyi idõ kellett kiszabadítani a "fogságából". Belegondolni sem merek, mi van, ha megindítják természetesen, és elakad, vagy megszorul... Aztán második fiam az elsõ császárnak és a "már császározott mamák után császárpárti orvosomnak" köszönheti az életét. Ugyanis Õ pedig valódi ! csomót kreált a köldökzsinórra, amit a mai napig emleget, hogy a szerencse fia, mert ha elindult volna a szülés (uh-n nem látszódott ez), akkor meghúzódik a csomó, és teljesen elzárta volna az oxigént..... Szóval császárellenesség ide, szülésélmény oda, én bizony akkor lettem volna "szomorú", ha mindez nem így történik velem...
Én a kisfiamat is császárral szültem, és most is császárral fogom megszülni a kislányomat a saját egészségügyi problémám miatt. Szóval nekem csak császáros tapasztalatom van, de én nem gondolom, hogy ez hátrány lenne. Spinális érzéstelenítést kaptam, tehát végig ébren voltam, és bár nem foghattam meg azonnal a picit, de megmutatták, és elsírtam magam a meghatottságtól, szóval nem volt gond a hormonokkal, azonnal beindultak. Emellett én egy 5 ágyas szobában feküdtem a szülészeten, és az 5 fõbõl 3-an császárosok voltunk, és bár azt mondják, hogy a császárosok sokkal jobban szenvednek a mûtét után, ezt én nem így vettem észre, mert azok, akik hüvelyi úton szültek, egyfolytában jajgattak, míg mi, császárosok csak akkor, amikor fel kellett kelni. egyiknek kijött az aranyere, a másiknak meg szimplán nagyon fájt odalent, szóval én nem éreztem, hogy rosszabb lenne nekem, mert nem természetes úton szültem.
Semmivel nem erzem magam kevesebbnek, nem lettem szomoru miatta. Surgos csaszarom volt 1 honappal hamarabb a kiirt datum elott. Koldokzsinor gondok voltak mint kiderult amikor kibujt. En halat afok az egnek h minden rendben lett vele. Az erdekelt a legkevesbe h szultem. Es szamomra az utana elkovetkezett ido szamitott nem az h milyen uton jott a vilagra. Mondjuk az tuti ha lehetseges a kovetkezo babamat szeretnem jegprobalni termeszetesen megszulni. :-) Az aki kifejezetten keri a csaszart mert epp olyan kedve van tegye, nekem se kevesebbem se tobbem nem lesz. Erteni sose fogom ezt de nem itelkezem. Van mivel foglalkoznom minth masnak a szulesi elkepzeleseivel foglalkozzak. :-). A felepules meg h kinek milyen az nem csak attol fugg h hogyan szult hanem h o maga milyen a felepulesben. Eros szemelyiseg-e, kitarto, gyorsan epulo tipus. Ebbol mindig lesz vita es nem egyetertes.
Szerintem teljesen mindegy hüvelyi vagy császár. Egészséges legyen a baba. Engem császároztak mert muszáj volt. Optimális esetben az orvos dönti el, mit választ és miért! Én nem is engedném hogy a kedves kismama döntse el mit szeretne.
A császárral az a baj, hogy hosszabb a felépülés! (legalábbis én nagyon megszenvedtem vele)
Én is császárral szültem és egyáltalán nem voltam szomorú. Annak örültem hogy a baba jól van és ez volt az ami igazán számított.
Azért szomorkodik utána, mert nem készült fel lelkileg a császárra.Minden kismamának tudnia kellene, hogy BÁRMIKOR és BÁRKINÉL elõfordulhat, hogy mûteni kell, a terhesség alatt erre is fel kell készülni.A szülés pedig nem csak rólam szól, nem az én igényeim számítanak, elsõ a baba egészsége.Két hüvelyi szülésem után lett egy császáros harmadszorra.Sokkal könnyebb volt, bár mindegyiket így szültem volna...
Akkor én ezek szerint "õsanya vagyok" :) .Minden erõmmel azon voltam, hogy elkerüljem a császárt. Sikerült is. 4430 gr, 60 cm volt a fiam. Nem bántam meg. Örülök, hogy meg tudtam szülni. Jobb a babának, ha természetes úton születik, és az anyának is a szülésélmény. Persze, nem azokra a császárokra értem, ahol muszáj! Azt nem fogadom el, ahol rinyálás miatt megy valaki ebbe bele.
Az olyan emberek miatt mint a 2 es....
Tudtam, hogy valami elvetemült le fog pontozni! hát csak tessék! menjetek, és császároztassátok magatokat, nehogy a természetet hagyjuk dolgozni!
nem irigykedni kell, meg lepontozni, mert valakinek pozitív élménye volt!!
13, 16, 17 vagyok. Nekem igenis életem egyik legszebb, ha nem a legszebb és legnagyobb sikerélménye volt a szülés! Lehet megkövezni :) ), mert pozitívan álltam hozzá és pozitívan éltem meg, és igen, a szerencse is társamul szegõdött. Nem kiabáltam, hogy jaj de fáj, hanem inkább a helyes légzésre tartogattam a levegõt, így nem is fájt annyira, csak a vége felé.
Utolsó vagyok még: mindenki császárt jósolt:orvos, szülésznõ, mert hát mekkora már a hasam, túl is hordtam, és nem is szállt le a hasam. És a vajúdás alatt mondtak egy technikát, hogy ezzel talán sikerül, hogy leszálljon, és együtt mûködtem mindenben, le is szállt. A tágulás is, mint a légzés, egy olyan dolog, amit egy nõ nagyon tud pszichésen befolyásolni stb. nem mondom, hogy minden felett van uralmunk a testünket illetõen, de annál sokkal több dolog felett, több izom felett, mint amit sokan hisznek. ÁÁ, most már ki fognak itt végezni, úgyhogy uff én beszéltem :) .
Valamint az a hír járja, hogy aki természetes úton született, abban kialakul a küzdõszellem, mivel át kell küzdenie magát a szülõcsatornán, õ is részt vesz a folyamatban aktívan, és ezáltal késõbb az életben is egy kitartóbb, küzdõbb típus válik belõle. Megfigyeléseim az ismerõseim között ezt alátámasztják.
Na, Én minek számítok ebben a kérdésben??? 5 gyermekem van, mindet természetes úton szültem....4-5 babánál felajánlották a császárt, mert hogy könnyebb lenne....Én persze vissza utasítottam, mert nem akartam hogy összeszabdaljanak...Én végig néztem nem egy ismerõsömet császár után szenvedni...és nem kértem belõle....vissza járni seb kötözésre, tisztításra, újra felnyitás, tisztítás....hát ezeket mind kihagytam......

Az nagy baj ha valaki a 21. században született?

Legjobb válasz: öö miért lenne baj? most még fiatalok, de az nem baj. meg mondjuk én szeretek 90-se gyerek lenni :P

öö miért lenne baj? most még fiatalok, de az nem baj. meg mondjuk én szeretek 90-se gyerek lenni :P
Igen, ez borzasztó, egyszerûen lealacsonyító, és elviselhetetlen dolog! Ráadásul egyre többen vannak az ilyenek. Mindenfelé csak születnek a csecsemõk! Mi lesz veled, emberiség?

Nagy baj, ha valaki 12 évesen elkezd maszturbálni?

A barátn?m kérdezte ezt és eddig nem tudtam válaszolni.

Legjobb válasz: Semmi esetre sem baj hiszen növekedsz egyre nagyobb leszel a hormonjaid megkívánják ezt.Többször gondolsz a sexualitásra is.És ne érezz bûntudatot amiatt hogy magadnak "örömet szerzel" !!!

Semmi esetre sem baj hiszen növekedsz egyre nagyobb leszel a hormonjaid megkívánják ezt.Többször gondolsz a sexualitásra is.És ne érezz bûntudatot amiatt hogy magadnak "örömet szerzel" !!!
Ez igy igaz. mindenki csinálta, ha végigmész az utcán, ott minden ember. És nem ugy kell rágondolni, hogy ez undorító, mert jó dolog. fõleg abban a korban amiben te vagy most, ott teljesen normális, megismered a tested.
Teljesen normális.
Nem baj, csak legyen óvatos a barátnõd, nehogy nagyon megpiszkálja magát. Nem árt már fiatalon megismerni a testet, de azért ne ez legyen a központi téma az életében, mert egyelõre ebben a korban vannak fontosabb dolgok is.
Ha jobban megfigyeled pl. a gyerekeket már 2-3 éves korukban is a maguk módján maszurbálnak, csak nem tudják, hogy mit csinálnak. A kisfiú fogdossa a kukiját, a kislány meg a nuniját, mert kellemes érzést éreznek. Ennyi. 12 évesen meg nem fog ártani neked. Én 7 évesen kezdtem el, ma 23 éves vagyok, nincs semmi bajom, sõt, most várom az elsõ babánkat. :) Szóval nyugi.
ha azt akarod hogy gennyes legyen a farkad pár év múlva akkor gyerünk csináld csak
Semi baj haver csak nyugodt szivel csinald nem lesz semi bajod elhiheted nekem!!!!
én is ennyi idõsen kezdtem és nem lett semmi bajom tõle
Én most vagyok 12, de nem emlékszem rá, hogy csináltam volna eddig...
én oviban is masztiztam már, ahogy visszaemlékszek, persze még nem tudatosan:D mindneki csinálja, cska van aki letagadja..amuyg fontos is, mert ezzel megalapozod gyakorlatilag a jövõbeli szexuális életed..aki magának nem tud örömet okzoni, hogy várhtaná el, hogy más tudjon?!
A kérdező hozzászólása: köszönöm szépen mindenkinek mostmár nyugodt szívvel mondhatom neki hogy semmi baj =)
Nembaj, én 10 évesen kezdtem :)
eggyáltalán nem baj:)

Nagyon nagy baj ha valaki (17-18) évesen egyátalán nem tud rajzolni?

Abszolút nem tud,maximum pálcika embereket de azt is iszonyú bénán.

Legjobb válasz: Èn lassan a 27 évemmel sem tudok rajzolni, mindig is utáltam semmi kreatívításom sem volt soha most sincs sajnos:(a 2.5 éves lànyom remélem nem ilyen lesz!az apja génjeit örökölte remélem ebben.

Èn lassan a 27 évemmel sem tudok rajzolni, mindig is utáltam semmi kreatívításom sem volt soha most sincs sajnos:(a 2.5 éves lànyom remélem nem ilyen lesz!az apja génjeit örökölte remélem ebben.
31 vagyok és még mindig nem tudok rajzolni, csak kb mint egy óvodás...
Szia! Nem baj, ha nem megy a rajzolás, de az alapvetõ dolgokat azért tudni kell. Például az arányok, ha egy embert rajzolsz. A térben való elhelyezés stb. A tanárnak tudnia kell, hogy mennyire vagy tehetséges és ahhoz mérten értékelni a munkáidat. Tudom, hisz rajz tanárként végeztem. Nem minden gyerek tehetséges, ezért nem kell izgulnod. Azt viszont maximálisan meg kell becsülni, ha valaki próbálkozik és hozzá mérten a legjobban adja ki a kezei közül. Ha szeretnél szebben rajzolni és érdekel, akkor akár szakkörre is beiratkozhatsz. Kreatívabb és magabiztosabb lehetsz!
húúú szerintem vesd le magad a hídról mert nem tudsz 2 perc alatt felhányni a vászonra minimum egy Mona Lisát.... már miért lenne baj?
Én lassan 30 vagyok. Egészen 1 évvel ezelõttig nem ment a rajzolás. Aztán a fiam rákapott, és engem is rajzoltatott. Egész szépen fejlõdök. Bár legutóbb, mikor alagútba bemenõ piros vonatot kért (olyat, ami Gárdony környékén jár), amit apuka vezet, mi meg ketten utazunk rajta, na az alaposan megizzasztott. Viszont a villamos már egészen jól megy.
Az egyik anyuka írta a gyerekszáj fórumba, hogy az apjára bízta a 3 éves gyereket, amikor hazament, látta a rajzokat. Az egyik egész felismerhetõ volt, megdicsérte a gyereket, de ügyes. Apuka szólt, hogy azt õ rajzolta....
37 éves vagyok, és pálcikaembereket rajzolok a 6 éves lányomnak. Problem?! :P
28 éves vagyok, most kezdtem el rajzolni a 17 hónapos kislányomnak és annyira béna vagyok, hogy még egy normális szívet sem tudok rajzolni. Még élek és virulok, rajzból mindig 3-as voltam, szerkeszteni tudok és a kézügyességem is jó, de ez a rajzolás egyszerûen nem megy. Hozzáteszem, hogy tanító a végzettségem! :-)
40 vagyok, én sem tudok... A nagyobb lányom már volt második a kerületi rajzversenyen, a kicsi meg úgy rajzol, hogy mindenkinek leesik az álla. Ez van... Nézd, olyan nincs, hogy valaki MINDENBEN tehetséges, van aki jól sportol (én pl), viszont olyan botfüle és repedtfazék hangja van, hogy azzal foglyokat lehetne kínozni Guantanamon... (pl. velem), van akinek az irodalmi tudása kiemelkedõ és tizenévesen verseket ír, stb.
Én sem tudtam soha rajzolni, és szerintem már nem is fogok. 28 vagyok.
11-es válasszal mi volt a probléma? Oké anoním oldal, de azért ok nélkül pontozgatni másokat... Legalább mond el mi a baj vele.:)

Kiderült hogy barátomnak kezdödö depresszioja van és kapott rá gyogyszert! Nagy baj ha valaki gyogyszert szed?

Félek hogy rászokik a gyogyszerrre a szervezete, nem lenne jobb inkább gyogynövényböl készitett teákat inna? Mit csináljak? Hogyan tudok neki segiteni?

Legjobb válasz: ha orvos irt fel gyogyszert,akkor sajnos,de ajànlatos szedni.nem biztos hogy ezzel sokàig kell élnie,ezt rendszeresen ellenörzik,javult -e ahelyzet,stb..én édesapàm halàla utan kötöttem ki psichiatrian,anno 6 éve,1 teljes évig kezelést kaptam,aztàn felépültem.a baràtodnak gyakran kell sétàlni a természetbe,sok törödést igényel ha ö maga is akarja felépülhet!!!

ha orvos irt fel gyogyszert, akkor sajnos, de ajànlatos szedni.nem biztos hogy ezzel sokàig kell élnie, ezt rendszeresen ellenörzik, javult -e ahelyzet, stb..én édesapàm halàla utan kötöttem ki psichiatrian, anno 6 éve, 1 teljes évig kezelést kaptam, aztàn felépültem.a baràtodnak gyakran kell sétàlni a természetbe, sok törödést igényel ha ö maga is akarja felépülhet!!!
szia! Nekem is voltak ilyen gondjaim...majdnem egy hónapig nyugtatón éltem, majd szépen csökkentették az adagomat. Az túlzás, hogy már jól vagyok teljesen, de gyógyszermentes! Sok törõdés kell neki és érezze, hogy mindig ott vagy ha szüksége van rád! Mióta párommal vagyok, már nem is voltak tüneteim.
Ha felírta az orvos, akkor kell szedni a gyógyszert. Nyilván te sem szeretnéd, hogy nagyobb baj legyen. A gyógyteák sokmindenre jók, de nem lehet mindent helyettesíteni velük. Én is szedtem antidepresszánst, nem szoktam rá. Orvosi felügyelet mellett nem lesz baj. Csak nem szabad eltérni az elõírt adagolástól.
Valószínûleg szüksége van a gyógyszerre, azért írta fel az orvos. Azonban, ha rendbejön, akkor sem egyszerû egyantidepresszánst abbahagyni. Én azt javaslom, keressetek fel egy homeopátiával is fogalakozó orvost, mert õ segíthet a gyógyszer zökkenõmentesebb elhagyásában. (Õ is fog felírni gyógyszert, de azokhoz nem lehet hozzászokni)
A pszichiátriai szerek közül vannak olyanok, amikre könnyen rászokik az ember, s van, amik nem okoznak függõséget. Elöbbit csak nagyon indokolt esetben adják, utóbbitól nem lesz gond. A gyógynövényeknek az a baja, hogy nem tudjuk, hogy milyen koncentrációban tartalmazza a növény az adott hatóanyagot, s nem tudja az ember megfelelõen dozilálni. Szerintem ha enyhe depresszióban szenved, akkor pszichoterápiára is eljárhatna, s lehet, hogy nem kéne gyógyszer, de itt hosszabb a gyógyulási folyamat, s a betegnek kell tennie és akarnia önmagáért. Sokszor ezt a lehetõséget fel sem vetik az orvosok az idõhiány miatt, nektek kell keresni szakembert, vagy kérdezzétek meg, aki felírta, hogy tud-e ilyet!
Szia! Nekem anyukám volt depressziós még mikor tini voltam. Õ is szedett gyógyszert, és hidd el hogy sokkal jobb, ha szedi, mint ha nem. Õ csak késõbb ment el dokihoz és elég depis volt már, szóval azt nem kívánom senkinek, nagyon szörnyû volt. Azóta sem felhõtlen a kapcsolatunk és nem is vagyunk túl közel egymáshoz. Bár már külön élem a kis életem, de nagyon rányomta a bélyegét a viszonyunkra. Szóval ha a doki mondja, szedje a bogyót, mivel nála kezdõdõ, talán hamarabb kiheveri és nem hiszem hogy nagyon erõseket kap. Kitartás!
Szia! Én is szedtem gyógyszert. Mivel kisbabát szeretnénk, elhatároztam hogy mindenképpen abba hagyom a gyógyszer szedését. Ajánlottak egy jó kineziologust aki segitett ebben. Most már gyógyszer nélkül is jól érzem magam. Egy próbát megér ha a barátod felkeres egy természetgyógyászt. Mielõbbi gyógyulást kivánok!
Én is gyógyszert szedek sajnos, de anélkül meg rosszul vagyok.Nekem nem segített a természetgyógyász.Próbáljátok együtt megoldani a problémáit, és állj mellette az nagyon fontos, úgy hamarabb meggyógyul.

Az nagy baj ha valakinek nem sokszor áll fel? Régen sokat nem mostam pirosas lett, kicsit talán el is változott néha fáj is talán a felülete is megváltozott szerintem ott lent (ha orvoshoz kell menni milyen dokit kell felkeresni? )

"csak olyan válaszoljon aki tud értelmesen segíteni" Aki segít annak thx 18/F

Legjobb válasz: Nem elõírás az,hogy sokszor állni kell neki .Akkor álljon mikor szükséges,de akkor keményen :-) A nem kellõ tisztántartás miatt begyulladhat .Természetesen ez némi fájdalommal is jár . Neogranormon vagy Betadine kenõcs jól lenne rá. Az ilyen kûlsõ problémák a bõrgyógyászra tartozik. Beutaló sem kell ide .

Nem elõírás az, hogy sokszor állni kell neki .Akkor álljon mikor szükséges, de akkor keményen :-) A nem kellõ tisztántartás miatt begyulladhat .Természetesen ez némi fájdalommal is jár . Neogranormon vagy Betadine kenõcs jól lenne rá. Az ilyen kûlsõ problémák a bõrgyógyászra tartozik. Beutaló sem kell ide .
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ! ma anyajeggyel voltam bõrgyógyásznál azt hittem urulógus foglalkozik ilyennekkel
sztem erdekes lehet, mit ertesz az alatt, h "gyakran" (nem) all- van valtozas a korabbiakhoz? van olyan, hogy ez egy betegseg tunete, de a mumpszon kivul mas nem jut eszembe. Van ra legalabb elvben esely, h valami STD-t elkaptal?

Miért olyan nagy baj, ha valaki nem dolgozik, amíg tanul, hanem teljesen mértékben a szülei tartják el?

Itt a gyk-n folyton beszólnak azoknak, akik nem dolgoznak a tanulmányaik mellett. Miért olyan nagy baj az, ha valaki megteheti, hogy inkább tanul, utazik, szórakozik, pihen, ahelyett, hogy fillérekért dolgozik? Úgyis lesz még rá b?ven alkalma az életben. Szerintem egyesek csak irigyek ezekre az emberekre, mert ?k nem tehették meg, hogy ne menjenek el dolgozni. Ti mit gondoltok err?l?

Legjobb válasz: Engem nem érdekel, hogy dolgoznak-e vagy sem. Esetleg õk nem értik sokszor, hogy akik dogoznak, miért nem tudnak hétköznap is kiruccanni velük szórakozni. De amúgy nem így állítok rangsort az emberekben. Remélhetõleg lez haszna, hogy évekig tanult és minõségi diplomát tud felmutatni.

Engem nem érdekel, hogy dolgoznak-e vagy sem. Esetleg õk nem értik sokszor, hogy akik dogoznak, miért nem tudnak hétköznap is kiruccanni velük szórakozni. De amúgy nem így állítok rangsort az emberekben. Remélhetõleg lez haszna, hogy évekig tanult és minõségi diplomát tud felmutatni.
Medika vagyok és dolgozok iskola mellett, és egyáltalán nem erõltet meg a munka, tudok mellette rendesen is tanulni. Nem kell az orvosisokat sem kímlni a diákmunkától...
Orvosira járok, esélyem sincs, hogy dolgozzak.. de megmondom õszintén, ha lenne idõm akkor sem kellene. És igen, sajnos a mai világban rengeteg irigy ember van, de itt, abszolút nem kell foglalkozni az ilyen "beszólogatós" emberekkel.
Egyáltalán nem baj, ki hogy látja! Engem teljes mértékben eltartottak a szüleim, meg is tehették, meg volt mindenem, de húszévesen már én éreztem hülyén magam, hogy ha venni akarok egy kólát, akkor pénzt kell kérnem. Így a fõsuli mellett dolgoztam, és magamra volt pénzem, nem kellett belõle hazaadnom semmit.Nekem ez így volt jó!
Mert ész nélkül irigyek az emberek. És a hangsúly azon van, hogy ÉSZ NÉLKÜL. Ahol mi lakunk, itt bizony elég kevés lehetõsége van egy diáknak dolgozni, nem nagyon kapkodnak értük, és tele is van a város diákokkal az egyetem miatt. Ahova többek közt én is járok amúgy. Na most, ha ezeknek a rosszindulatú embereknek a kívánságára mindenki veszettül munkát keresne, azok is, akiknek nincs rá szükségük, akkor valószínûleg az olyanoknak sem jutna hely, akiknek nagyon is kéne az a pénz. Az más kérdés, hogy szakhoz kötõdõ munkát tényleg érdemes vállalni, hogy fel tudjon az ember mutatni valamit már diploma után. De itt általában nem errõl beszélnek az emberek. Ilyeneket én is szoktam, csak ez az én leendõ szakmámban megoldható önkéntes alapon is (pénzért amúgy sem kellene senki sehova sajnos).
Igen, sokakat zavar! Nem tudom miért? Az én szüleim is megtehették, hogy õk fizettek mindenemet az egyetemi tanulmányaim alatt. Így nem dolgoztam, de nyilván, ha nem tudtak volna a szülõk támogatni, akkor elmentem volna.
Biztos nem hátrány ha már iskola mellett is dolgozik valaki. Nekem sajnos elég jól jött az a kis pénz amit kerestem mondjuk nyáron és mivel 12 éves koromban kezdtem a nyárimunkáskodást (akkor még 3-4 órában lehetett) és amikor nem volt munkám akkor folyton kaptam a beszólásokat hogy keressek valamit, így nem tudom milyen az ha valaki sose dolgozik fiatal korában. Én nem sok embert ismerek akik nem dolgoztak még sose a tanulmányaik mellet, de akik ilyenek azok egy felfuvalkodott pénzeszsákok vagy csak szimplán nem értékelik azt a kicsit is amit kaphatnának érte. Szerintem ez lehet inkább a dolog mögött meg persze a fene nagy irigység hogy nekik pedig ha utazni akarnak legalább 1 hónapot dolgozni is kell. Mert gondolom akik nem dolgoznak nem is a saját pénzüket költik ilyenkor. Az idõsebbek pedig amúgy is ilyenek, mert az õ idejükben mindenki dolgozott. 19/l
ezt csak akkor szoktam írni, ha valaki itt sír, hogy nem vesznek meg neki a szülei valamit. egyébként én sem dolgoztam suli alatt, nem baj ez, az a baj, ha valaki rá lanna szorulva, de mégsem teszi, inkább sajnáltatja magát.
Mert a munka nemesít! :)
Én egyetemre járok, a szüleim fizetnek minden költséget, kolesz, kaja, benzin mert a kolesz 200kmre van, de így is dolgozok heti 1-2 nap hogy legyen pénzem bulizni, +még édességet meg ilyeneket venni:) Szerintem csak irigyek akik felháborodnak ezen, mert õk nem tehetik meg, õket nem támogatják a szülõk. 21f

Az nagy baj, ha valakinek pajzsmirigy megnagyobbodása van?

Legjobb válasz: Ha rendesen felveszed a jódot,és nincsenek benne göbök,akkor semmi teendõ nincs.Ezt csak doki tudja megnézni.Vérvétel a hormonszint miatt,izotópvizsgálat,uh.

Ha rendesen felveszed a jódot, és nincsenek benne göbök, akkor semmi teendõ nincs.Ezt csak doki tudja megnézni.Vérvétel a hormonszint miatt, izotópvizsgálat, uh.
A kérdező hozzászólása: köszi
Ha csak szimplán megnagyobbodásról van szó (struma nodosa), akkor semmi teendõ nincs vele, amíg nem társul mellé egyéb rendellenesség.

Szerinted baj, ha valaki "nagyot álmodik"?

Van 2-3 dolog az életben, amir?l mindig is álmodoztam, viszont nem vagyok benne biztos, hogy valaha megvalósulnak. Természetesen nem olyan dolgokról van szó, hogy legyen 100 milliárd dollárom(bár valakinek ez is megvalósult már a Földön=D) és hasonlók.:) Elérhet? álmok, mégis bizonytalan vagyok velük kapcsolatban. Szerinted baj, ha valakinek nagyobb álmai vannak? 24L

Legjobb válasz: Már miért lenne baj ?? ?? ... Nem baj !

Már miért lenne baj ?? ?? ... Nem baj !
Szerintem jó dolgok az ilyen álmok is, de akkor, ha közben azért ismerjük a realitást is. Nekem is voltak olyan álmaim, amiket nem tudtam és valószínûleg nem is fogok tudni beteljesíteni, de azért jó dolog néha elkalandozni egy kicsit.
nyugodtan álmodj nagyokat, sokan azt tartják hogy az agy alkot, úgyhogy ha kitartasz az álmaid mellett bármit elérhetsz, csak vedd észre a lehetõségeket:)
Tudnád én milyeneket álmodok... és nem nem baj :) 16F
Ez egy szörnyen hülye kérdés. Következõ álmod legyen az hogy egy kicsit több eszed legyen.
A kérdező hozzászólása: 01:45! Akkor álmodjunk együtt errõl!:)
Nekem egy év után teljesült az álmom! 14L
minél nagyobbak az álmaid, annál nagyobb lehetsz, és annál jobban élsz :) hajrá! nekem is bejött

Nagyon ciki/baj, ha valaki terhesen megy először nőgyógyászhoz?

Barátn?m ugyanannyi id?s mint én és még nem volt n?gyógyásznál pedig pár éve nemi életet él.19 éves!Most pozitívat tesztelt és a héten megy orvoshoz!Õ azt mondta hogy még sosem volt semmilyen n?gyógyászati problémája panasza,és még fiatal,és állandó partnere van.Akkor minek ment volna?!Nektek err?l mi a véleményetek?!Szerintetek is le fogja cseszni az orvos?!

Legjobb válasz: Nem ciki, csak baromi nagy felelõtlenség, minnél idõsebb valaki, annál nagyobb felelõtlenség... Sosem értettem azokat akik félnek, hát ha valami bajuk lesz az nem sokkal rosszabb?

Lecseszni nincs joga, esetleg tanácsot adni.
Nem ciki, csak baromi nagy felelõtlenség, minnél idõsebb valaki, annál nagyobb felelõtlenség... Sosem értettem azokat akik félnek, hát ha valami bajuk lesz az nem sokkal rosszabb?
Nem azt mondom hogy az én példám követendõ és tuti lesz akit ez elborzaszt, de én is úgy gondolkodtam hogy amíg nincs baj addig nem mentem. Egy partnerem volt már 6 éve amikor elõször mentem, szûrés volt és egyáltalán nem szidott le az orvos. SZTK-ban voltam.
Hát szerintem nem fogja "lecseszni".szerintem annyira nem foglalkoznak ezzel az orvosok. én sem voltam már évek óta nõdokinál. Mondjuk megvolt rá az okom, ugyanis mikor legutóbb voltam(kb 4-5éve) akkor a doki akkora nagy paraszt volt, hogy elvette a kedvem szinte az élettõl is.. Majd ha szükségem lesz rá, akkor felkeresek egy magánrendelõt.
én sem voltam nõgyógyásznál sosem csak mikor terhes lettem. nem is gondoltam arra hogy ez ciki vagy nem...egyszerûen én úgy tartottam a nõgyógyásztól hogy elhatároztam hogy majd ha egyszer terhes leszek akkor megyek el mert akkor muszáj. és akkor mentem. és nem cseszett le a doki meg semmi...nem kötelezõ évenként nõgyógyászhoz járni csak tanácsolt.
Azért szûrõvizsgálatokat akkor is kell csinálni évente, ha állandó partnere van, hisz attól még akármit elkaphat (gomba, pl), valamint az ember szûzen is elkpahat akármilyen fertõzést pl. nyilvános wc-rõl. Szóval nem is az, hogy ciki, hanem egyszerûen fontos az évenkénti ellenõrzés (halt már meg 20 éves lány is méhnyakrákban).
A kérdező hozzászólása: Köszi, akkor ezt átadom neki!Én abban a hitben voltam és ezt is mondtam neki hogy majd tuti lecseszi:)
Nem fogják leszúrni. Rákszûrésre is csak egyszer kellett volna eddig elmennie, ha 19 éves.
Elõzõ vagyok csak kihagytam: ettõl függetlenül én is nagyon féltem és utólag már máshpogy csinálnám, hogy ne okozzak magamnak álmatlan éjszakákat az orvoshoz menés elõtti idõszakban. Én azért mentem késõn mert kicsit félek is (azaz féltem) a vizsgálatoktól de már tudom hogy butaság volt félni.
Szerintem nem Én is most vagyok elöször terhes 17 hetes s persze én sem mentem el elötte még soha nõdokitól , féltem tõle mint a tûztõl:) De nem volt vészes:) kérdezte voltam-e mostanában rákszürésen azt kész:)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!