Találatok a következő kifejezésre: Mit vehetnék 30dik házasági (1 db)

Mit vehetnék szűleimnek 30dik házasági évfordulora?

Legjobb válasz: Mennyit tudsz rászánni? Ha kevesebbet, vidd õket étterembe egy vacsira, és oda rendelj egy tortát ( hívj egy fotóst is, ha megteheted.). Ha tudsz többet, fizesd be õket egy hétvégére valahová. Szerintem ezek jobbak, mintha vennél nekik valamit.

Mennyit tudsz rászánni? Ha kevesebbet, vidd õket étterembe egy vacsira, és oda rendelj egy tortát ( hívj egy fotóst is, ha megteheted.). Ha tudsz többet, fizesd be õket egy hétvégére valahová. Szerintem ezek jobbak, mintha vennél nekik valamit.
Így van.Vagy egy vacsi, színházi jegyek, wellness hétvége, szauna bérlet, masszírozás...
Vegyél egy üres fénylépalbumot, vagy egy szebb füzetet (pld.lehet kapni olyat, ami száraz falevelekbõl, vagy faháncsból van "összerakva") és ragaszgasd bele a családi fotókat, idõrendi sorrendben. Kezd a házassági fotójukkal, majd sorban, ahogy ti születtetek (ha van tesód), egészen mostanáig. Ennél szebb ajándékot nem tudsz adni, szerintem!

Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Párom megütött amiért csúnyán beszéltem vele. Neki van igaza?

25

Mi lehet a bajom?

Látszólag mindenem meg van,és nem lenne okom panaszra.Van egy szerető párom,akivel már több mint 1 éve együtt vagyunk,a családom is rendben van,kisebb-nagyobb veszekedésekkel,az anyagiakban nem dúskálunk,sokszor le kell mondanom dolgokról,de már hozzászoktam ehhez.Még suliba járok,idén fogok érettségizni.Körübelül 1 hónappal ezelőtt lehangolt lettem,rossz kedvem volt és van is,sokszor küzködöm a sírással,nincs kedvem semmihez,szó szerint semmihez,úgy érzem,hogy semmire nem vagyok képes,nincs önbizalmam,nem érzem magam erősnek.
Nem tudom miért,de ezt a párommal hoznám kapcsolatba.Mióta vele vagyok nagyon sok barátomat elvesztettem,igazi barátom/nőm már nincs,ő az akire mindig mindenben számíthatok.Nagyon szeretem őt,és ő is engem,jelenleg úgy érzem,hogy belehalnék ha elhagyna,azonban megfordult a fejemben hogy mi van ha pont ő a "problémám"? Egyszerűen ok nélkül elvesztettem önmagam,mintha csak a testem végezné a dolgokat és én valahol el vagyok veszve :(

Tudom,most bizonyára be fognak szólni,amiért nyilván nem tudok mit kezdeni a jó életemmel,másnak sokkal rosszabb.Én ezt tudom.

Segítsetek,mi lenne a megoldás???
19/L

1

Az örök kérdés: van szerintetek nő és férfi között barátság?

Vagy az egyik fél mindig többet akar? Adott egy tisztességes, családos férfi, kedves, csinos feleséggel, a másik oldalon egy gyermekét egyedül nevelő nő. Mindkettejük gyereke egy helyre jár bölcsődébe, a gyerekek barátkoznak egymással, ezért a két szülő is sokat kommunikál egymással. Barátság kezd kialakulni közöttük vajon, vagy valami más inkább? Szerintetek?

50

Elmondjam a páromnak a gyanúmat? Engem szörnyen zavar.

Két éve vagyok a párommal, egy éve együtt élünk. Neki régen volt egy nagyon hosszú kapcsolata egy lánnyal. Igazából kb. 4-5 évig voltak együtt zavartalanul úgy igazán, mint egy pár, utána kb. ugyanennyi ideig a lány hol lelépett, hol visszajött hozzá.
Kb. 4 éve már végleg vége ennek az egésznek, a párom túl is van rajta. A csaj külföldön él a pasijával, aki körülbelül az apjával egyidős, de eltartja. Van egy fiuk is. Pontosabban a csajnak... És itt jön a gondolatom, ami csúnyán furkálja az oldalamat, és nem hagy nyugodni:
A kisfiú kb. 4 éves. Utoljára a csaj úgy érintkezett a párommal, hogy egy pár hónapot kavargattak, egy időre megint eltűnt a hölgyemény, aztán utoljára egy kéréssel fordult a páromhoz: terhes, el akarja vetetni, de nincs pénze abortuszra, és a párom adjon neki kölcsön. Megadni nem tudja, mert munkanélküli, de majd ledolgozza takarítással (a párom amúgyis bejárónőt keresett) meg egyéb házkörüli munkával. Itt már kapcsolatról meg szexről nem volt szó. A párom odaadta neki az abortusz árát, de a végén mégsem vették el a csajtól a gyereket, mert kifutott az időből jócskán, 18 hetes volt már. Így a pénz visszakerült páromhoz, és a csaj is eltűnt - végleg.
Ekkor viszont már elvileg megvolt neki ez az apjakorú pasija, elvileg ő csinálta neki a gyereket is. Elvileg.
Gyakorlatilag viszont, mivel a párommal is volt együtt akkor, simán lehet akár az övé is.
A páromat nem érdekli, a csaj nem keresi, nem kér számon rajta semmit, sosem mondta, hogy az övé lenne a kisfiú.
Soha nem akar és nem is akart a párom gyereket, és én sem. Egyszerűen nem szeretjük őket, nem lennénk jó szülők, és kész.
Szóval a lényeg, hogy felötlött bennem, hogy nem-e az övé az a gyerek, meg is kérdeztem, ő röhincsélt egyet, hogy dehogyis, legalábbis reméli, de esélytelen (tudni kell, hogy a párom már igen régóta úgy "védekezik", hogy kiveszi, szóval megszakítással, és csuda büszke magára, hogy sosem volt baj még, velem sem - naná, hiszen én gyógyszert szedek... a többiekkel meg maximum szerencséje lehetett), mert ő "vigyázott" mindig.
Õ ennyivel lerendezte, nem is érdekli tovább, de engem nem hagyott nyugodni, és összehasonlítgattam a csaj által a kisfiúról Facebook-ra feltöltött képeket a párommal, és hát eléggé kezd hasonlítani... Sokat mondjuk nem látok anyuka profiljából se, mert nem az ismerősöm, de az a 3-4 kép nekem elég gyanús...
Egyszerűen gyűlölöm a csajt is, amiért anno a párommal viselkedett (a fél város igazolja, még a valamikori barátai is a lánynak, nem csak a párom egyoldalú állításai alapján ítélkezek), és egyszerűen nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy gyereke van tőle.
Elmondjam a páromnak, hogy én nagy hasonlóságot látok? Vagy hagyjam inkább, mert csak önzőség lenne? Végülis őt nem is érdekli, csak az én gondolataimat nem hagyja nyugodni a téma...

19

Ti mit tennétek ebben az esetben?

A nagybátyám 4 éve eljegyezte a barátnőjét, és abban állapodtak meg, hogy akkor házasodnak majd össze, mikor a lány terhes lesz, megünnepelni a babát.
A nagybátyám nagyon szeretett volna gyereket, mikor már 1 éve sem jött össze elment mindenféle kivizsgálásra, és minden oké volt nála.
Ezután a barátnője következett, aki azt mondta, hogy nála is minden oké.
Próbálkoztak folyamatosan, majd 3 hónapja a nagybátyám talált egy fogamzásgátló gyógyszert a barátnőjénél (együtt laktak). Rákérdezett, és a lány elmondta, hogy végig szedte, mert ő igazából nem akar gyereket.
erre a nagybátyám úgy kiakadt, hogy rögtön szakított vele, és kidobta a lakásból (a nagybátyám lakása volt, a lány csak odaköltözött).
Szerintem ez nagyon hirtelen és meggondolatlan döntés volt, és szerintem a nagybátyám túlreagálta, ha 4 éve jegyesek, és gyereket terveztek, akkor szeretnie kellene annyira, hogy ezt megbocsássa, nem?
Azóta eltelt 3 hónap, és nem is beszéltek. A Lány próbálta hívni,keresni ezért számot változtatott, és facebookról is letörölte magát.

26

Nekem kellett volna elszegyenli magam vagy a faternak?

Igaz hogy ez tavaj volt de mikor oda adtam a faternak a szallagavatora a meghívot megkerdezte tőlem: melyik iskolába jársz édes fiam

Pedik SZKT-s voltam

4

Miért akadt ki az unokahuggom hogy nem pakoltam vissza aerobik órán a step padot meg a sulyomat? Amilyen árak vannak hát pakoljanak vissza ha akarnak én nem fogok. És ezért bedurcizik normális ez?

41

Titeket férfiakat, mennyiben befolyásolna egy ilyen helyzet? Többi lent!

Csupán érdeklődőm! Adott egy hölgy fiatal húszon éves, nagyon csinos, szép és okos, rendezett háttérrel, van három gyermeke. Ti meghátrálnátok a gyermekek miatt egy komoly kapcsolattól, vagy nem zavarnának a gyermekek? Köszönöm előre is!

14

Miért tojja le itthon mindenki, hogy súlyos beteg vagyok?

HIV-pozitívként a betegségemnek abban a fázisában vagyok, amikor még nem kell ugyan gyógyszert szednem, de mindenféle fertőzést elkapok könnyen, mert gyenge az immunrendszerem.

Már 4. hete tart a hőemelkedés/láz a szervezetemben, illetve állandóan herpeszes a szám és náthás vagyok. Gyötör a depresszió is.

Csak anyukám tudja az igazságot, a testvéreimnek és a család többi tagjának azt találtuk ki, hogy egy ritka immunbetegségben szenvedek.

Mindenki látja, hogy nem bírom a fizikai munkát, ennek ellenére elvárják, hogy bepakoljam a szenet egy délután alatt és felvágjam, bepakoljam a fát nagyanyámnál, vagy hogy ásózzak a kertben.

Éjszaka kiver a hideg veríték és arra kelek, hogy hőemelkedésem van. Anyám veszekszik, ha nem bírok felkelni és bemenni a melóba időben. A munkahelyemen a könnyített, "ritka immunbeteg"-verziót adtam elő. A főnököm megértő velem, nem várja el, hogy bejárjak 8-ra, viszont a kollégáim irigyek és mindent rám passzolnak, amit csak lehet. Ráadásul anyám azzal zsarol, hogy ha elmegyek táppénzre, mert akkor kirak, illetve, ha nem dolgozom rendesen, akkor elmondja a családomnak az igazságot. A többiek is magasról lekakálják, hogy mi van velem, meg sem kérdeznék, hogy mi újság van, csak minden megy a szokásos mederben.

(Ha elmennék táppénzre, akkor ugyan szűkösen, de meg tudnék élni a bérem feléből, 90 ezerből, persze nem albérletben, hanem az itthoni körülmények közt.)

Én ezt a HIV-betegséget nem kértem senkitől, csak hülye voltam, mert beleegyeztem egy akkor még megbízhatónak tűnő személlyel, tartós kapcsolatban a nem biztonságos szexbe, amikor még külföldön dolgoztam. Ha ősz végén megkapom a gyógyszert, akkor sokkal könnyebb lesz, mert visszaáll az immunrendszerem az egyensúlyba, de addig még másfél hónapot várnom kell.

Kérlek Titeket, azt ne firtassátok, hogy miért nem léptem már le itthonról albérletbe vagy saját lakásba, mert megvannak annak a nyomós okai, amiről nem én tehetek és nem szeretném itt közölni, mert eléggé terjedelmes lenne.

44

Mit tegyek? Feleség, gyerekek és én.

Van egy 12 évvel idősebb -mondjuk úgy- párom, akivel nagy a szerelem mindkettőnk részéről. Azonban van egy feleség és 3 gyerek az ő oldaláról. Nem vagyok már tipikus szeretői státuszban, de azért mégis. Nagyjából 1 éve együtt élünk, hétvégente jár haza elintézni az "otthoni" dolgokat, rendbe rakja a kertet, a házat a mindent. A bajom az, hogy nem tudom meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani. mert végülis akárhonnan is nézzük én vagyok a harmadik fél. Mondta már korábban, hogy ő elválik akármi történik is velünk (együtt maradunk vagy sem), most pedig azt hajtja, hogy nem látja értelmét a válásnak, nem akarja, hogy neki törvény szabja meg, hogy mikor láthatja a gyerekeit és egyébként is úgy érzi, hogy a gyerekeinek az anyagi biztonságát veszélyezteti ezzel. Ha itt van a gyerekek hiányoznak neki, ha ott van, akkor meg én. A felesége elég bolond, ki is nézném belőle, hogy eltiltja a gyerekeket. Mi a csudát tegyek? Várjak ki míg elhatározza magát vagy hagyjam a fenébe az egészet? Amikor rossz passzban van azt mondja, hogy ő már úgyse lehet igazán boldog, így inkább otthon kerülgeti a feleségét, de nem akarja elrontani az én életem is, máskor meg együtt tervezgetjük a jövőt. Tanácsot kér, de semmi sem jó neki. Voltunk már ügyvédnél is, a félelmeivel kapcsolatos kérdéseket feltettük, de azóta sem történt semmi. Várjak? De mire? Tudom, hogy nehéz az ő helyzete is, de akkor hogyan lehet ezt megoldani? lehet egyáltalán?

köszi szépen a válaszokat

10

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!