Találatok a következő kifejezésre: Mit tennel eves fejjel, ha terhesen (1 db)

Mit tennel 18 eves fejjel, ha terhesen maradnal a baratodtol, aki nem szandekozik elvenni felesegul. Ja es egyetemet is kell folytasd. Megtartanad?

Legjobb válasz: Én igen. Nem tudnám azt mondani a kicsi léleknek aki hozzám készül, hogy "nem kellesz". Persze tuti nagyon nehéz lenne!! De én így döntenék! Sosem tudnám magamnak megbocsátani, ha nem tartanám meg. De valószínûleg azért is, mert tudom hogy lelkiekben mindenben támogatnának a szüleim, mégha anyagiakban nem is tudnának.

Én igen. Nem tudnám azt mondani a kicsi léleknek aki hozzám készül, hogy "nem kellesz". Persze tuti nagyon nehéz lenne!! De én így döntenék! Sosem tudnám magamnak megbocsátani, ha nem tartanám meg. De valószínûleg azért is, mert tudom hogy lelkiekben mindenben támogatnának a szüleim, mégha anyagiakban nem is tudnának.
Ha az én barátomtól lennék terhes õ már meg is mondta hogy nem engedné meg nekem hogy elvetessem a babát
biztosan, ha elvetetném, soha nem tudnék magamnak megbocsátani.
Elvetetném. Nem szabad két ember nyomorát rányomni egy harmadikra(meg a környezetedre ) aki semmirõl sem tehet.
Mi nem dönthetünk helyetted és legfõképpen felesleges moralizálni. Nem irigyellek a helyzetért amibe kerültél. Õk talán nálam okosabbak és segítséget, tanácsot tudnak adni: http://www.golyahiregyesulet.hu/varandos_anyaknak.php Gólyahír Egyesület BUDAPEST 06-30-251-71-00 BARANYA 06-30-251-71-01 BÁCS-KISKUN 06-30-251-71-02 BÉKÉS 06-30-251-71-03 BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN 06-30-251-71-04 CSONGRÁD 06-30-251-71-05 FEJÉR 06-30-251-71-06 GYÕR-MOSON-SOPRON 06-30-251-71-07 HAJDÚ-BIHAR 06-30-251-71-08 HEVES 06-30-251-71-09 JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK 06-30-251-71-10 KOMÁROM-ESZTERGOM 06-30-251-71-11 NÓGRÁD 06-30-251-71-12 PEST 06-30-251-71-13 SOMOGY 06-30-251-71-14 SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG 06-30-251-71-15 TOLNA 06-30-251-71-16 VAS 06-30-251-71-17 VESZPRÉM 06-30-251-71-18 ZALA 06-30-251-71-19
Én kétgyerekes Anyukaként azt mondom igen, bár ilyenkor másképp átja az ember, mint mikor még nincs gyereke.
A lelkem, szívem szerint egyértelmûen IGEN, de ha ésszel utána gondolnék...azt akarnám, hogy a gyermekem mindent megkapjon, és " ki legyen nyalva" a popója, mint, ahogy nekem is volt.És ezt meló nélkül nem tudnám megtenni... Szóval inkább vigyázunk a párommal!!Tegétek ezt Ti is!
Biztos nagyon nehéz lenne, de én elvetetném. Én úgy szeretnék gyereket, hogy biztos jövõje van, (állandó munka, az apja támogatása felém nézve is meg a baba felé is, szülõi támogatás, segítség, stb.) Nem szeretném, ha nagyobb lesz arra kéne visszagondolnom, hogy sosem voltam mellette, mert dolgoztam, tanultam, stb. egy diplomával egyedülálló anyaként már meggondolnám, de végzettség nélkül...
A kérdező hozzászólása: :) nem vagyok ilyen helyzetbe SZERENCSERE! tegnap kerdezte egyik baratom, bar o sincs ebben, s akkor kivancsi voltam.
Megtartanám. Ez biztos. Anyukám is 18 évesen szült, egy barátnõm anyja pedig annó a barinõm nõvérét 17 évesen. Mégis megvannak, s nem egy putriban ;)
Megtartanám a picit kerüljön bármibe. Nem feltétlen kell pont az a pasi, aki teherbeejtett téged. Biztos majd eljön egy olyan férfi, aki vállaja ezt a feladatot. És akkor majd talán benõ a gyerek apjának a feje bubja, de akkor már késõ lesz számára.
Én megtartottam. Ugyan együttmaradtunk a pasival akkor, de hamar szétmentünk. Az egyetemet folytattam egyéni tanrenddel (csak vizsgázni jártam be). Gyes, szociális támogatás, egyetemi ösztöndíj (jól tanultam), egyetemi szoctám, alkalmi munkák. Így is életem legjobb döntése volt. Hamarosan találkoztam egy normális pasival, 10 éve együtt vagyunk, közös gyerekünk is van, jól élünk (nekem is nagyon jó állásom lett egyetem után). Ha küzd valaki, meg lehet csinálni!
Errõl nagyon sok cikk van. És valakinek nagyon rossz sûl el, ha megtartja. Az egész életét tönkreteheti. Szerintem ez 99%-ba a körülményektõl függ! Az az egy százalék, hogy mennyire akarsz anya lenni 18 évesen!
Szia! Én is megtartanám. Illetve, meg is tettem:) Bár, kicsit korábban jött, 15 évesen szültem. Holnap lesz 20 hónapos a fiam, és bár sokan elítélnek, életem legjobb döntése volt. Elhagyott miatta a családom, de új született. Szeptemberben házasodunk a kicsi apjával. Nekem jól sült el. Tanulok is mellette, gimiben, magántanulóként. Hamarosan külföldre költözünk. De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Én még sosem voltam ilyen boldog.
Elvetetném mert ez mind3-oknak a legjobb!


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Melyik a kedvenc filmem?

13

Mit kezdjek magammal? Milyen új hobbit válasszak? 16/F Többi lent!

Nos a problémám az, hogy nem tudom mit kezdjek magammal, mert az életem eddigi része abszolút balszerencsésen alakult. Fiatalabb koromban fociztam (14 éves koromig) nagy pályán és nagyon tehetségesnek tartottak. Életem egyik lehetősége volt, amikor (próbajáték nélkül is!!!) lehetőségem lett volna Mo. egyik legjobb fociakadémiájára elmenni, de sanjnos a "beköltözésem" 4 fordulóval eltörött a sípcsontom és elszakadtak a szallagjaim és nem folytathattam a nagy pályás focit. Ezek után átmentem futsalozni (GYÕR) és itt is megvolt 15 évesen a lehetőségem, hogy a nagy csapathoz kerüljek, de sajnos itt még rásérültem a lábamra és most már teljesen abba kellett hagynom mindennemű sportot. :( Hozzáteszem, hogy a sport mellet Győr egyik legjobb középiskolájában tanultam, de sajnos ugyan úgy, mint általános iskolában az osztálytársaim szekáltak amiatt, hogy jó tanuló vagyok, hogy a sport miatt nem cigiztem, buliztam, ittam, hogy tesin komolyan vettem a futást, mert szerettem, hogy ebbe jó vagyok, és azért is kaptam sokszor sértést, mert a bőröm kissé barnább (nem vagyok se néger, se roma de mégis azzal piszkáltak) és az itt felsorolt sértéseket amellett kaptam, hogy akinek viszont az osztályban nem volt meg házija stb. én mindig odaadtam neki, és akit piszkáltak, amellé mindig odaálltam segíteni. Sajnos általános iskolában ugyan ezt kaptam, bár akkor még verést is gyakran kaptam ezek miatt az okok miatt. A legjobb barátom is, amit a legsúlyosabb helyzetekben is támogattam elállt emiatt mellőlem és most jóformán nincs is igazi barátom. Mindezeket feledni végül úgy döntöttem, hogy a 10 évig gyűjtött zsebpénzemből veszek magamnak egy hobbi quad-ot (kiskorom óta nagyon tetszettek és erre gyűjtöttem) és erre kb. az 5. határba túrázásomkor megállított a rendőr és most meg kell válnom a járműtől, mert csak úgy tudom a büntetést kifizetni. :(

Mit kezdjek az életemmel? Miért van az, hogy bármibe belekezdek és megpróbálom a lehető legjobban csinálni soha nem sikerül? Tanácstalan vagyok!!! :(

3

Nagyon hülye kérdés TUDOM, de hogyan gyűjthetnék össze 16 éves kor alatt 10 ezer forintot?

10

Tudom, hogy élveznem kéne az egész életet és nem kéne ilyennek lennem, de mégis hogy csináljam?

17 éves vagyok, és mostanában unott, rosszkedvű, melankolikus. Utálok tükörbe nézni, sokszor vagyok feszült és a sírás szélén. Sokszor jut eszembe hogy basszus egyszer élünk és ha visszagondolok bánni fogom az időt amit elpocsékoltam de rohadt nehéz így gondolkozni meg élni... valami hasznos tanács?

1

Melyik föld történeti korban keletkeztek a felsorolt tájak? Fekete-erdő Alpok Lengyel-alföld Érchegység És melyik keletkezett vetődéssel? Föci dogára kéne! :D

3

Tudnátok kicsit segíteni?

Nagyjából mióta az eszemet tudom,fogyni szeretnék.Elkezdtem sportolni,próbáltam nagyjából csak zöldség-gyümölcs-húst enni.2méretet fogytam 2év alatt.Nem azzal van bajom,hogy lassan megy,hanem hogy nem hozom a maximumot.Ebben a két évben átestem azon,hogy hánytattam magam,majd nagy nehezen,de abbahagytam.Visszatértem a normális életvitelemhez,majd most tavasszal nagyon magam alá kerültem.Nagyjából semmit nem ettem,ha igen,akkor se többet mint 600-800kalória.Eléggé megviselt,nagyon fáradt és ingerült voltam mindig.Majd nyár vége felé megismerkedtem majd összejöttem a barátommal,kicsit derűsebb lett minden.Szeptembertől fogva csak zabálok,tényleg nagyon sokat eszek.Emelett/emiatt visszatért az önutálatom is,sokat sírok,fogyni akarok,mert még van miből.Mindenki a szemembe hazudik,hogy vékony vagyok,ne fogyjak már,és hasonlókat,a barátom pedig őszintén és támogatva elmondta,hogy igazam van,bár ne utáljam magam emiatt,mert ő így is szeret.
Szeretnék lefogyni,és nem csak félig-meddig,ahogy eddig sikerült.Ha elkezdem,be is szeretném fejezni.Hogyan szabadulhatnék meg a kényszerzabálástól?Melyik sport lenne a jobb,spinning vagy úszás?Ha a családtagjaimat "nem érdekli mit esznek",én hogy egyem az egészségesebb ételeket?
Aki válaszol,nagyon köszönöm neki!16/L

2

Az mennyire sulyos, ha ugymond depresszios akarok lenni? Egy kicsit furan hangzik, tudom. Bovebben lent!

Ugy erzem,hogy teljesen felesleges es ertektelen vagyok,mar hosszabb ideje,es nincs ertelme elni,es olyat szoktam gyakran erezni,hogy "jo lenne" ha valami tortenne velem,mert akkor felfigyelnenek ram vegre.Elnezest az ekezetekert.

3

Van esély rá, hogy megváltozzak? Hogy lehetnék más ember?

Egyszerűen utálom önmagam. 16 éves vagyok, mindig mindenhol én vagyok a csendes, visszahúzódó, szerény, félnék kislány, akinek nincsenek gondolatai, nincs véleménye, mert képtelen vagyok kimondani, amit gondolok. Én mindig csak hallgatok és követem a többieket, ha kérdeznek valamit, a válaszom mindig "mindegy" vagy "nem tudom", de tényleg minden helyzetben. Mindig alkalmazkodok csak a többiekhez, nem "merem" még azt sem megmondani, milyen zenét hallgatok, titkolom a stílusom, nem akarok különc lenni. Képtelen vagyok nemet mondani, még ha egy vad idegen részeg fazon állít is meg az utcán, hogy menjek vele bulizni, neki sem mondok nemet, nem tudok úgy tenni se, mint aki nem veszi észre. Persze azért nem megyek vele.. De emiatt rengeteg hülyeséget csináltam már, amiket nagyon megbántam. Nem tudok döntéseket hozni, mindig azt csinálom, amit más mond, mindig mindenkinek csak az árnyéka vagyok. Senkit sem tudok megbántani, szóval mindig azt mondom, amit hallani akarnak, vagy azt csinálom, amit akarnak, pedig én baromira nem akarom. Nem tudok veszekedni, ha véletlenül sikerül is valakinek ellentmondanom, akkor ha vita kezdeni kialakulni, megadom magam egyből. Bulizni sem voltam még igazából soha, barátom sem volt még, mindig csak itthon ülök, pedig szeretnék bulizni, mint a többiek. Engem senki sem ismer igazán, még a saját anyám se. Senkivel sem tudok igazán őszinte lenni, és sokszor sajnos hazudok is, pedig nem akarok, persze azért nem olyan hatalmas hazugságokat, de akkor is.. És senkiben sem tudok megbízni. Nincsenek barátaim emiatt, mert nem tudok beszélgetni se rendesen. Mások dumálnak a fiúkról, megbeszélik ki tetszik nekik, engem is kérdeznek, de azt mondom hogy senki. A ruháim is mind olyan egyszerűek, nekem egy igazi bulizós cuccom sincs, mert az olyanokban úgy érzem, nem én vagyok. Engem sokan kedvelnek, sokan akarnak a barátaim lenni, de nem önmagam miatt, mivel nem is ismerik az igazi énem, hanem az miatt, akit mutatok. Gondolom.. De egy idő után tuti elegük lesz azoknak, akikkel most jóban vagyok, abból, hogy ilyen vagyok. Mindig így van. Meg a fiúknak sem igazán jön be ez az unalmas, döntésképtelen csaj. Én határozott akarok lenni, önmagamat adni, kiállni saját magamért, de nem megy, mert nem ilyen vagyok. Hogy változhatnék meg? Meg lehet egyáltalán?

4

Milyen származású lehetek?

Ha testalkatom magas (14 éves vagyok 182-183cm) barna hajú barna zöldesszemű végtagjaim hosszúak széles vallam van stbstb arra lennék kivancsi h a családom vagy en mien szarmazasu vagy típusú vagyok?

7

Miért idegesít ez? Titeket nem zavarna?

Az egyik barátnőm (nem a legközelebbi, jó barátnőm) eljött hozzám, pontosabban kérni valamit. Meglátta a kiskutyám, nem is játszott vele, csak simán készített vele egy képet,és azonnal kirakta a közösségi oldalra. Ráadásul 2x, már az a profilképe is.
Nem tudom miért, de zavar engem. Nem is nagyon törődött vele, rohant is, de azért rögtön kellett vele a kép. Ráadásul nem is az övé, csak villog vele. Nagyon dühít.
Szerintetek?

4

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!