Találatok a következő kifejezésre: Mit tennétek, a (3083 db)

Szerintetek szakít egy rossz csók miatt? Teljes magyarázat lent. Fiúk ti mit tennétek a barátom helyében? Lányok ti mit tennétek az én helyemben? !

Az elsõ csók nem sült el túl jól. A fiúm csókja elèggè nyálas volt ezèrt elhúzódtam töle ès azt hihette,hogy nem szeretem azèrt tettem,vagy ilyesmi. Csak nem mehetek csak úgy oda,hogy helló azèrt húzodtam el mert nyálas volt a csókod! Ès azóta ráadásul nem is hívott nem is küldött üzenetet.:(((

Legjobb válasz: beszéld meg vele.

beszéld meg vele.
Nem hinném hogy szakítana... ha igen, annyit is ért.
amúgy jah, beszéljetek. és sztm simán megmondhatod hogy picit nyálas volt ezért megijedtél vagy nem tom...
A kérdező hozzászólása: Már egy fèl órája megírtam neki, hogy a suliban beszèljük meg ès ha jó szerinte is meg kell vitatni akkor küldjön legalább egy okèt!
Nem írni kellene neki hanem felhívni telefonon.

Amennyiben bizonyosodnátok róla hogy édesanyátok csalja apukátokat szóvá tennétek? Vagy mit tennétek a helyemben? 21L

Legjobb válasz: én azért szóvá tenném anyumnak, hogy nem szép dolog amit csinál.

Én anyukámmal beszélnék, hogy gondolja át, megéri-e, beszéljen apámmal és próbálják megoldani a gondjaikat. Oké, hogy felnõtt emberek, de mégiscsak a szülõkrõl van szó, nem ismeretlen emberekrõl és én nem tudnám évekig nézni, ahogy az egyik szülõmet átvágják.
én azért szóvá tenném anyumnak, hogy nem szép dolog amit csinál.
Semmit. Nem szólnék bele.
Ahogy 21 évesen gondolom elvárod tõlük, hogy ne szóljanak bele a magánéletedbe, úgy neked is illik tiszteletben tartani az õ magánéletüket. Nem szólnék bele, mert nem én élek abban a kapcsolatban. Ez két ember magánügye. Még akkor is, ha úgy érzed, közöd van hozzá: nincs.
"Ahogy 21 évesen gondolom elvárod tõlük, hogy ne szóljanak bele a magánéletedbe, úgy neked is illik tiszteletben tartani az õ magánéletüket." Ezzel 100%-ig egyetértek, ne akarj mások életébe beleszólni. Mellesleg hacsak nem voltál ott, amikor anyukád lefeküdt valakivel, nem létezeik, hogy megbizonyosodtál arról, hogy megcsalja apádat. (Mellesleg, honnan tudod, hogy ha tényleg megcsalás, akkor nem beszélték-e meg, hogy ez belefér?!?!?) Egyetlen embernek sincs joga beleszólni más valaki párkapcsolatába, mert - ahogy a neve is mutatja - PÁRkapcsolatról van szó, ami KÉT emberre magánügye.
"Szóval továbbra is nézzem ahogy édesanyám csalja aput?" Mikor NÉZED?!?!? HOgy kerülsz oda olyankor?!?!? NE akarj mások magánügyeibe beleszólni, nem a te dolgod ezzel foglalkozni! "Ez a megfelelõ álláspont, szemet hunyni a dolgok felett? Értem." IGEN, mert NEKED semmi közöd kettejük dolgához, az egyetlen, aki reklamálhatna, az apád, NEKED semmi közöd hozzá!!!!
" Nem hiszem hogy ez 'belefér' egy kapcsolatba. " A megcsalás nem fér bele egy kapcsolatba, ha a két fél úgy gondolja, de ez semmiképpen sem egy kivülállóra tartozó dolog, nem másnak a dolga eldönteni, hogy egy kapcsolatban mit engednek meg egymásnak a felek. De úgy látom, feltetted magadban, hogy tönkreteszed a szüleidet, meg a házasságukat, csak azért, hogy neked "igazad legyen".
Nem értem mi ebben a beleszólás. Annyit mondasz; "Apu, anyut rajtakaptam, amint kezelgették!" Kész. A többi valóban az õ dolguk,
Én elvárnám és el is várom, hogyha engem megcsalnak, akkor az, aki tud róla szóljon, legyen az bárki! Õk a szüleid és én biztosan szólnék, elõször Anyukámnak, de, ha Õ nem mondaná el, akkor Apukámnak. Az igazság mindig kiderül elõbb vagy utóbb, segíts, hogy elõbb derüljön ki.
Itt a legtöbb válaszadó aki szerint nem kéne beleszólni az mit érezne ha a saját gyereke eltitkolná? Nem elég, hogy a párja félrekefél, a gyereke falaz neki. Fel is kötném magam. MILYEN CSALÁD EZ?
Elõször beszélnék (és feltehetõleg utoljára) anyukámmal, hogy vagy elmondja apukámnak, vagy én fogom megtenni. Jómagam elvárom a rokonaimtól, barátaimtól is, hogy ha tudomásukra jut, hogy a kedvesem megcsal, akkor tájékoztassanak. 33/F
Megbeszélném édesanyámmal. Mivel egy család vagyunk, jogom van ahhoz, hogy tisztán lássak, hiszen veszélyben érzem a családomat. /Nem "anyummal" :( Le a nyelvrontókkal! / Semmiképpen sem világosítanám fel az édesapámat! Ahhoz bizony nincs jogom, és felelõtlenség is lenne, mert súlyos tragédia is származhatna belõle.
Én 24 vagyok, és nem szólnék bele. Csak rosszul jöhetsz ki az egészbõl, a rossz hír hozóját mindig megölik... Mindenki rád haragudna a szüleid egymásnak esnének, stb. Az ilyesmi mindig kiderül, hagyd, hogy menjenek a dolgok a saját medrükben, aztán ha kiborul a bili, vigasztald apudat. Aztán meg tényleg nem tudhatod, van-e köztük valami egyezség, apud is görbe utakon jár-e stb. Jobb a kakit nem piszkálni, mert csak büdösebb lesz!
Beszélj elõször anyuddal! Én voltam kb. ehhez hasonló szituációban, és végül így tettem.
Miért nem kérdezed meg anyukádat, hogy miért csinálja ezt? Lehet hogy akkor megnyugodna a lelked.
Beszélnék anyukámmal, hogy rendezze le az ügyet apukámmal õszintén, máskülönben én fogom elmondani neki. A szüleimtõl is elvárnám, ha akármelyikük tudtára jut, hogy engem megcsalnak, akkor mondják el nekem és ne fordítsanak ennek hátat. Ebbe a körbe még a testvérem, aki belefér. Ennél tágabb körben már nem avatkoznék bele, mondjuk pl. unokatesónak vagy nagynéninek pl nem szólnék.
Elõször beszélj anyukáddal. Hiába mondják itt fentebb, hogy ne avatkozz bele, nincs közöd hozzá. Édesanyádnak nem kellett volna félremennie, vagy ha már félrement, akkor úgy kellett volna, hogy te se vedd észre, ne nyiss rájuk véletlenül. Ettõl függetlenül elõbb anyukáddal beszélj, és tisztázd a szituációt, mielõtt belerondítasz a házasságukba. Pl. lehet, hogy nem tudsz róla, de nyitott házasságban élnek. Persze ennek kicsi a valószínûsége, de megvan. Beszélj édesanyáddal. És azt is beszéld meg veled, hogy jobb lenne, ha inkább õ mondaná el apukádnak a dolgot, mint te. Kérd meg, hogy legyen apukáddal tisztességes, mert megérdemli. Vagy ha nem érdemli meg, akkor is legyen becsületes, és ne tartson egyszerre két vasat a tûzbe.
Gondolom a 20+ együtt töltött évük minden mozzanatával tisztában vagy, ugye? Az ilyesmi sosem fekete vagy fehér. Ennyi idõsen ezt már tudhatnád. Amit te tudni vélsz a kapcsolatukról, az kábé nulla, még ha ennek az ellenkezõjét hiszed is. Valami vezetett idáig, koránt sem biztos, hogy apád egy szent. Foglalkozz a saját magánéleteddel. Ha meg neked ennyi elég ahhoz, hogy anyukád ellen fordulj, akkor nem érdemelted meg a 21 éves gondoskodását.
A kérdező hozzászólása: Kedves #8-as, nem tönkre akarom õket tenni, itt nem az igazam számít hanem az hogy egy család vagyunk. Õszintén szólva én nem bírok anyámra ránézni azóta, pedig nagyon-nagyon jó kapcsolatban voltunk/vagyunk. Számomra ez ízléstelen amit meg tesz apuval! Persze nem minden fekete és fehér, de bánt a dolog.
A kérdező hozzászólása: Igen, rajta kaptam anyut! Nem hiszem hogy ez 'belefér' egy kapcsolatba. Köszönöm minden esetre a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: Szóval továbbra is nézzem ahogy édesanyám csalja aput? Ez a megfelelõ álláspont, szemet hunyni a dolgok felett? Értem.
Másrészrõl pedig, nem Te vagy az, aki épp tönkreteszi a családotokat, hanem Édesanyád.

Mit tennétek a helyemben? KIsmamik mit tennétek?

Én 24 éves vagyok a párom 23,és van egy gyönyör? 3 hónapos kisfiunk.

Legjobb válasz: nem tudsz vele beszélni errõl?elmondani neki így mint nekünk és megkérdezni õ hogy látja a dolgokat? Vagy nem tudod egy hétvégén, akár csak egy napra "lepasszolni" a kicsit és együtt programot csinálni, és akkor beszélni vele?

nem tudsz vele beszélni errõl?elmondani neki így mint nekünk és megkérdezni õ hogy látja a dolgokat? Vagy nem tudod egy hétvégén, akár csak egy napra "lepasszolni" a kicsit és együtt programot csinálni, és akkor beszélni vele?
Kedves kérdezõ!Nagyon sajnálom a helyzetedet, és hidd el, én vagyok az, aki teljesen meg tudja érteni, hogy most min mész keresztül, mivel két éve én is szóról szóra ezen mentem keresztül.Annyi különbséggel, hogy nekünk kislányunk van, és mikor a mi imádott egyetlenünk becsúszott, akkor én a 20. életévemben voltam, párom meg a 19.-ben.Mikor kiderült, hogy babát várok, meg sem fordult a fejünkben, hogy elvetessük, mivel páromnak nagyon-nagyon jó munkahelye volt, én is dolgoztam, igaz még a szüleinknál laktunk, de megtartottuk.Mindketten boldogan vártuk a kis csöppünket, párom minden este a hasamhoz beszélgetett, énekelt.Mikor megszületett a kislányunk, megfordult minden.Beköszöntött a válság, páromat elbocsájtották a munkahelyérõl, amit annyira imádott, kislányunkkal nem foglalkozott, állandóan csavargott, munkát keresett, mikor talált akkor munka után nem jött haza idõben.hanem elment "kedves" nagybátyjához, aki ellenünk uszitotta teljesen, mert olyanokat mondott neki, hogy a gyereknek az anyjára van szüksége, õ se foglalkozik vele, tiszta papucs, ha itthon van, és vigasztalja a gyerekét, meg nekem segit, mert ez nem férfi munka, stb.Párom meg hallgatott rá, mintha maga a messiás mondta volna, szóval csak aludni volt itthon.ezt tûrtük három hónapig, mondván biztos szokatlan neki a helyzet.De három hónap után már egyre többet veszekedtünk miatta, mert anyukámék is nekem mondták a magukét, ugyhogy azt is nekem kellett hallgatnom, mintha az nem lenne elég, hogy igy viselkedett a párom.Aztán utána egy veszekedés alkalmával párom elment az anyjáékhoz.Akkor egy napot birt nélkülünk, másnap hazajött, de semmit nem változott a helyzet.Rá egy hónapjára ismét elment, akkor a nagybátyjához, na ott már jobban birta, ott volt egy hétig, utána hazajött, de a helyzet még rosszabb lett.Közben lett munkája is.Rá egy hónapjáta jön haza a munkából pénteki nap, és azt mondja, hogy ott alszik a nagybátyjánál, majd másnap jön haza.Elment, nem is veszekedtem rajta vel, de aznap miután elment, rá három órájára meghalt a papám, akit rettenten imádtam.Totál magam alatt voltam.felhivtam, õ meg nem jött haza, mondván, hogy a nagybátyjának milyen nagy szüksége van rá, mert összeveszett vele a volt neje(hozzáteszem, már 5 éve nincsenek együtt).Na ezen totál kibuktam.Másnap hazajött, még csak annyi se volt, hogy részvétem.Elmondtam neki a véleményem, meg hogy a temetés alatt vegye a fáradtságot, hogy itthon lesz és vigyáz a gyerekre, mert egy 5 hónapos kisbabát nem viszek el a temetésre, én meg mindenképp megyek, ha törik, ha szakad.Erre felháborodott, hogy ennyire nem tekintem családtagnak, hogy még a papa temetésére se engedem el.MOndtam, aki családtagnak érzi magát, az még 100 km-rõl is eljött aznap mikor meghalt szegénykém.Na ugy összevesztünk, hogy elköltözött imádott nagybátyjához.Jött minden nap a kicsihez, mindig hozott valamit neki, pénzt is hozott, mikor megkapta a fizetését.Ott lakott két hétig.Kedves nagybátyja két hét után kimutatta a foga fehérjét.Hivogatott, hogy mondjam meg a páromnak hogy szépen fizessen neki 30000 ft-ot, hogy ott lehet nála.Megbeszéltünk párommal egy-két dolgot, és visszaköltözött.Kiderült, hogy milyen a nagybátyja, és hogy nem olyan kis kedves fehérbárány, mint amilyennek mutatta magát, és párom onnantól kezdve nem tartja vele a kapcsolatot.Teljesen megváltozott.Segít, sokat foglalkozik a kislányunkkal, imádja.Jön velünk sétálni, viszi magával ugy is hogy én nem vagyok ott, szóval minden rendbe jött.Nagyon jó apa lett.De akkorát csalódtam akkor benne, hogy kellett két éve, hogy külön merjek vele költözni.Most van az, hogy ugy gondolom, hogy külön megyek vele, de elõször csak albérletbe, mert annyira bennem maradt a tüske, hogy még nem merek vele belevágni egy lakásvásárlásba.Rengeteget beszélünk a rég történtekrõl mostanában, és azt mondja, hogy éretlen volt, komolytalan, és annyi idõs fejjel nem fogta fel, hogy milyen, ha meglesz a baba, hogy nem õ számomra az elsõ, sõt az elsõ hónapokban hogy el lehet hanyagolni, mivel kincsem igény szerint szopizott, volt hogy másfél órát cicin volt, utána böfi, letettem, és fél óra múlva kezdõdött elõrõl, és sok volt neki, de észhez tért szerencsére(gyorsan le is kopogom:kopp-kopp), és totál oda van a lányunkért.Ugyhogy lehet nálatok is ez a helyzet, és bele fog telni egy pár hónapba mire beleszokik.Amugy nálatok nincs olyan családtag, vagy barát, mint itt volt a nagybátyja, aki tömte a fejét minden baromsággal?Lehet ott is ez a helyzet nem? kitartást, és minden jót kivánok.Ha gondolod irj privit nyugodtan
És honnan tudod hogy 15 éves vagyok? :) Lehet hogy te vagy csitri az én koromhoz képest. És akármilyen is vagyok, mégis te ülsz ebben a sz*r helyzetben és nem én, lehet mégis több eszem volt ha én nem estem ilyenekbe. Úgyhogy majd akkor pattogj ha tökéletes életed lesz.
A kérdező hozzászólása: Mi az hogy ha igazuk lenne a válaszolóknak akkor én boldog lennék! És felettem ne törjön pálcát egy 15 éves csitri, hogy miért szülök anyámék nyakára 1 gyereket.Tudod nem minden fekete és fehér! Ha akartuk volna abortuszra is mehettem volna, de nem.Nem ölöm meg a saját gyerekemet, mint ahogyan a párom se akarta volna, és a szüleink sem.Lehet , hogy a te családodban igy megy, de nem nálunk, és sok más családban sem! És csak ahogyan az elõttem szóló mondta, hacsak nem uszkálsz a milliokban, kiváncsi leszek, hogy hogyan termelsz ki majd magadnak 1 saját lakást stb... És csak ugy mellé tenném, nem igyen lakunk a szüleimnél, ami saját dolgunk mindent magunknak vásárolunk, az utolsó rágóig, és természetesen a rezsibe is segitünk, amennyit csak lehet.
Nem azt mondtam hogy 200% ismerje hanem 200% akarjon gyereket amikor épp készülnek rá. Már az is jobb indulás a a semminél. Amúgy meg felõlem lehet egyet nem érteni de akárhogy durcáztok hogy milyen csúnyákat mondok, ha igazatok lenne akkor a kérdezõ most boldogan élne...
A gyereket te is csináltad. Talán jobban kellett volna vigyáznod és csak annak szülni akiben 200% biztos vagy hogy akarja - elõre is és nem csak utólag amikor már megvan. Az hogy õ nem vigyázott nem azt jelenti hogy neked sem kellett volna és hogy fel vagy mentve. Lehet nincs gyerekem de ettõl függetlenül jogom van oda írni ahova akarok és nem vagyok kisgyerek. És fõleg soha de soha nem laknék a barátommal a szülõknél, nem hogy még gyereket is szüljek oda. Lehet mondani hogy hülye vagyok de látod milyen rosszul alakul minden, talán van benne igazság. Ja és amúgy én sem mondtam hogy helyes amit csinál csak azt hogy valahol meg lehet érteni. Nem hinném hogy szándékosan csinálja hogy neked rossz legyen. Azért csinálja így mert neki ez még nem való.
Kedves Allison! Nem tudom hány éves vagy de sok mindennel nem vagy tisztába. Pl az elsõ hogy akinek gyereke van azt el is kell tartani, és ezért nem a gyerek a hibás. Szerintem abszolút nem helyes az hogy ahelyett hogy a gyerekkel lenne inkább bulizik. Fõleg azért kéne a picivel lennie szabad idejében mert sokat dolgozik. 2 Ha ahhoz érett volt hogy gyereke legyen akkor most is legyen érett és tök mindegy hogy hány éves egy ember. Amikor meg született a gyerek neki tisztában kellet volna lennie azzal hogy ez mekkora felelõség és hogy most mekkora változás lesz az életében mert annak a picinek szüksége van az apjára is nem csak az anyára. Szóval én nem értem a viselkedését, és nem értek veled egyet. De ez a magán véleményem. Kedves kérdezõ Én úgy érzem ha te ezt a fiút választás elé állítod hogy a család vagy a buli nem hiszem hogy titeket fog választani. Kitartást kívánok neked és a kis fiadnak.
Egy nõ elõbb lesz érett mint a férfiak. És kérdés mennyit dolgozik? Mert ha pl normálisan mint a legtöbb ember, tehát 5 napot akkor az azért már durva hogy 5 napig 6-10ig dolgozik utána otthon van, ez egyenlõ nulla élettel... Te ezt könnyebben elfogadod mert te voltál terhes meg minden de neki nem ilyen egyszerû, õ nem nõ ezért ne véárd tõle hogy ugyanúgy érezzen és gondolkozzon mint te. És még mindig azt gondolom hogy ennyi idõs korban még nem is kell hogy errõl szóljon az élete. Te nem látod milyen kisfiú? Amiket írtál abból totál ez jön le. És arról is felvilágosítalak hogy nem csak terhesen hanem utána is bármikor joga van elhagyni büntetlenül, mert mégis honnan tudná elõre mit vállal? És valóban könnyû mondani de mást akkor sem tehetsz. Vagy beszélsz vele és ha nem hallgat rád akkor elhagyod vagy tûrsz.
A kérdező hozzászólása: Többieknek köszönöm, hogy probáltok segiteni! Ha más lenne ilyen cipõben én is ezeket tanácsoltam volna, de olyan nehéz....:(( Szép családot szerettem volna, ahol mind a 3man boldogok vagyunk, és most hagyom/hagyjam széthullani???? Nem tudom, hogy kibirnám e...:(((
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó: Én is fiatal vagyok 24 éves, ugyan ugy járnék én is bulizni szórakozni mint az elõtt, de tudom, hogy van 1 gyerekem és neki szüksége van rám és az APJÁRA is!! Lehet, hogy nem volt tervezett, de neki nem volt kötelezõ ezért velem maradnia.Felajánlottam neki akkor hogy mos még mehet, de NEM ment!Szeret minket, és nem hagy el. Szerintem neked nincsen gyereked és max 16-18 éves lehetsz különben nem irtad volna ezt.Ha nem járna el mindig, csak 1 héten 1x, már boldog lennék, de nem...
Azért a párod is meg lehet érteni... 6-10-ig nyomja gondolom hogy nektek legyen pénzetek. Ha azon kívül mindig veletek lenne akkor õ mikor élhetne? Nem mondom hogy helyes amit csinál de talán ilyen korán nem kellett volna gyereket szülni, mert fiatal a párod hozzá és arról nem tehet. Miért áldozná föl az életét hogy 23 évesen egész napos munkáról meg gyerekrõl szóljon?
Gyakorlatilag nincs más választásod. Leülteted és megmondod, mi a családotok szabályzata. Igenis ki kell vennie a részét a gyermeknevelésbõl, akkor is ha nincs hozzá kedve. El lehet menni szórakozni, de nem mindig, amikor csak kedve tartja, mert ez már nem egy szimpla 'járás'. Amennyiben ezt nem tudja felfogni, én kiraknám. Természetesen ésszerû érveket mondanék, miért nincs rá szükségünk, ha egyszer nem képes a felelõsségvállalásra. Szerintem max. 1 hét (vagy kevesebb) és iszonyúan hiányoznátok neki. Ha nem , akkor nincs veszíteni valód. Így csak egy látogató, vagy még annyi sem. Ahogy yegy régi filmben mondták: "etetnél egy olyan kutyát, aki csak egy héten kétszer jár haza?"... érdekes. Gondolkodj el rajta, neked megéri -e a szenvedést, feszültséget, veszkedést ez a kapcsolat!
Mit tennék? Megmondanám neki, hogy ezt a csavargást havi egy alkalomra csökkentse le, vagy vége! Szabj határokat még most, tovább ne hagyd, hogy kihasználjon. A gyereket nem csak magad kedvéért szülted, bár van egy mondás, hogy a nõk maguknak szülnek igazából. Nagyon nem helyes, hogy úgy viselkedik, mint egy 17 éves. Te még ilyen pici babát nem tudsz lepasszolni, Õ meg megy, mint aki független, szabad?!
A kérdező hozzászólása: Utolsó: "becsuszott"
Szia Nagyon sajnálom hogy ilyen a párod. Ilyen dolgokban nehéz lenne tanácsod adni mert ha azt mondom hagyd ott nem biztos hogy jó megoldás lenne. De hogy én mit tennék a helyedbe azt le írhatom. Szóval valahogy csináljatok egy szabad estét és probáljátok meg beszélni. Hogy egyáltalán mit szeretne, mert én ahogy ki veszem nem épp veletek lenni és ha ez így van akkor miért érez így? Szerintem ha meg van az ok és javítható akkor meg lehet oldani. De amúgy van valami sejtésed hogy miért ilyen? Még egy kérdés tervezett baba volt vagy becsuszott?
A fiadnak az a legjobb ha az anyukája és az apukája együtt van, nem csak testben. A kicsi még annyira pici, ha most befutna az igazi neked, észre sem venné a cserét. Ülj le vele beszélni, ha nem segít pakolj össze, és menj haza anyudékhoz nyaralni kicsit. Gondolkodjon, hogy kell e neki a családja. Ha igen képes változni, ha nem, akkor meg egy kis idõ után találsz valakit aki a kicsivel is elfogadna. Ha te rámész egy kapcsoltra az egyikötöknek sem tesz jót. Ha csak nyelsz nyelsz, akkor minek. Én felállnék. Úgy is, hogy a második babámat várom a páromtól. Ha meghülyülne, mennék.
Az én páromat a cuccai várnák a küszöbön a házibuli után. Nem érdemel meg benneteket.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat, nagyon jól esnek és tanulságosak is. Valameik nap beszélgettünk a párommal a dolgokról, és igen nagyon be van kakilva most, nem nagyon birja még feldolgozni, hogy mi is történt. Azt mondta, hogy ugy érzi nagy teher van a vállán, munka (el kell tartani minket), nehogy kirugják, a kis babánk is.Picike még, és "nem nagyon tud vele mit kezdeni" Tudom, hogy imádja, és meghalna érte ha kéne, ahogy én is, nem ezzel van a baj, hanem hogy nem törödik vele csak nagyon picikét. Most 5. napja dolgozik egyhuzamban, és tegnap elõbb jöhetett haza, és ébren volt még a kicsi.Hát ki sem tudtam venni a kezébõl, hogy végre ébren is látja. Lehet, hogy jót tett, hogy kicsit kiöntötte a szivét, jó volt õket 1ütt látni játszani, ahogy kacagnak egymásra.Én tudom, hogy õ jó apa lesz, ha belerázódik, és megszokja ezt az uj helyzetet. Nekem is nehéz volt, de nekem hamarabb kellett észbekapni! Remélem, ha nem azonnal is, felnõtt modjára elkezd gondolkodni és akkor minden rendben lesz. ALIG VÁROM!!!!!!:) Allison: no comment, lehet nem 15 éves vagy, csak 13..


Ti mit tennétek a helyembe a szüleim elválnak, házunk nemsokára nem lessz még van 1 évem a suliból és csodálkoznak ha azt mondom nincs kedvem élni, ti mit tennétek a helyembe?

Értelmes válaszokat ha lehet

Legjobb válasz: kitartás legrosszabb esetben majd társbérlet addig pedig az egyik szülõvel albérlrt!

kitartás legrosszabb esetben majd társbérlet addig pedig az egyik szülõvel albérlrt!
A kérdező hozzászólása: Az a baj hogy még van három hónap hogy 18 legyek, de lehet hogy hagyom a francba a sulit és megyek a honvédséghez

Mit tennétek, ha a főnökötök nem fizetne ki benneteket? Mit tennétek a helyemben?

Igaz, nem nagy összegről van szó (1000 Ft), nem tudom mitévő legyek. Ilyen még nem fordult velem elő, váratlanul ért, nem tudtam hogy kezelni. Egyik nap bementem dolgozni, de nagyon kevés ügyfél volt, így 3 óra után hazaküldött a főnököm. Gondoltam majd jövőhéten kifizeti, vagy majd szólok neki, de múlthéten, amikor megkaptam a fizetésem, nem volt benne az 1000 Ft, mondani meg nem mondtam neki. Több okból is. Vaciláltam is, hogy mondjam neki, hogy hozzam fel, meg sose volt rá alkalmas helyzet, amikor négyszemközt vagyunk. Ti mit tennétek? 1000 Ft. Bent voltam a munkahelyemen, de alig csináltam valamit. Nem tudom. 24/F

Legjobb válasz: Említsd meg neki, talán fizet. Ha nem akkor mint Lúdas Matyi mondta: 3x verem le rajta...... a többi a fantáziádra van bízva!

Említsd meg neki, talán fizet. Ha nem akkor mint Lúdas Matyi mondta: 3x verem le rajta...... a többi a fantáziádra van bízva!

Mit tennétek? Lehet igaz, h tényleg szeret? Mit tennétek a helyemben?

Megismertem egy srácot 2 hónapja. Azóta szinte minden nap beszélgettünk neten. 2. találkozás után azt mondta, h szeret... Nekem viszont van barátom...fogalmam sincs ,h mit tegyek és mit érzek :O De nagyon jól érzem magam vele. nem volt köztünk semmi sem, mert tiszteletben tartom, h van barátom...

Legjobb válasz: Öhm ezekszerint te nem szereted a mostani barátodat hiszen érdekel a másik srác,ha vele jobban érzed magad mint a pasiddal és ugy érzed vele jobb lesz akkor szakits a mosatanival és probáld meg ezzel a sráccal. Ha pedig szeereted a barátod és nem akarod elhagyni akkor lerázod ezt a srácot magadról és a pasiddal leszel ennyi a helyzet

Öhm ezekszerint te nem szereted a mostani barátodat hiszen érdekel a másik srác, ha vele jobban érzed magad mint a pasiddal és ugy érzed vele jobb lesz akkor szakits a mosatanival és probáld meg ezzel a sráccal. Ha pedig szeereted a barátod és nem akarod elhagyni akkor lerázod ezt a srácot magadról és a pasiddal leszel ennyi a helyzet
Hát, a barátodról egy szót sem írtál csak azt hogy van, végig a másik srác iránt táplált érzéseidet írod le...én amondó vagyok, hogy add meg a baráodnak azt a tiszteletet hogy kereshet magának olyat aki tényleg szereti, a másik sráccal meg próbáljátok meg, meglátjátok mi lesz.

Ti mit tennétek a helyembe?

A barátommal össze vesztünk azért mert folyamatosan egész nap edz mást se csinál.Én mondtam hogy ez így nekem sok.De õ csak megy a saját feje után.Én mondtam hogy nem akarom megváltoztatni edzen de ne napi szintem ,4órát.Megjegyzem innia sem szabad a mája végett többet azt mondták .És ma ivott méghozzá nem kicsit. azt mondta ha nem edzhet akkor inkább iszik. Én már nem bírok vele tanácstalan vagyok ti mit tennétek a helyembe.

Legjobb válasz: Most mit vársz? ha azt írjuk, hagyd ott, otthagyod? Attól függ, mire edz, mit akar csinálni... ha sport- szerûen csinálja, hát csinálja.. Inni tényleg nem kellene.

Most mit vársz? ha azt írjuk, hagyd ott, otthagyod? Attól függ, mire edz, mit akar csinálni... ha sport- szerûen csinálja, hát csinálja.. Inni tényleg nem kellene.
A helyedbe egy tévét tennék. A helyembeN !!! így kell mondani.. bazze matematika. a helyedben vagyunk már és úgy teszünk valamit, vagy még nem vagyunk a helyedben, sõt a helyedbe teszünk valamit... érted?
szakíts vele, csak magadat teszed tönkre
A kérdező hozzászólása: hát azért edz hogy izmos legyenIgen értem most látom hogy rosszul fejeztem ki magam.bocsi.
A kérdező hozzászólása: azt mondta az alkohol mindenre megoldás.De megjegyzem az orvos azt mondta hogy egyáltalán nem ihat.vagy nem sok ideje van hátra ha továbbra is iszik.Õ meg azt mondja nem érdekli...soha többet nem edz akkor ha már nem tetszik.Inkább akkor iszik.De én nem birok vele.:S
A kérdező hozzászólása: én nem azt mondtam neki, hogy ne edzen de együtt élünk és a napi 4óra hossza edzés mások szerint is sok.
Ja! Ez sok ez a 4 óra!!

Mit tanácsoltok, mit csináljak? Ti mit tennétek a helyemben? Állítsam le magam, vagy hozzuk össze valahogy?

Több,mint 2 hónapja vagyok együtt a párommal.Megbeszéltem vele,hogy még sz?z vagyok és várjunk a szexel.Õ ezt tiszteletben tartja,de én az utóbbi id?ben nagyon kívánom és sokszor alig tudom magam leállítani.A baj csak az,hogy nincs alkalom és hely ahol a vágyainknak eleget tehetnénk.

Legjobb válasz: Hát akkor teremts helyet. Amúgy ha kívánod és fel vagy rá készülve nyugodtan vágj bele. És ha helyen múlik keressetek! Nem várhatod el tõlünk hogy mi adjunk nektek helyet erre...

Hát akkor teremts helyet. Amúgy ha kívánod és fel vagy rá készülve nyugodtan vágj bele. És ha helyen múlik keressetek! Nem várhatod el tõlünk hogy mi adjunk nektek helyet erre...
A kérdező hozzászólása: köszönöm ! majd igyekszünk.
" Két fiatal elmegy a szexológushoz. - Doktor úr kérem, van egy nagy szexuális problémánk. Bemutathatnánk? - Bemutatni...? Kérem, ahogy gondolják... Tessék, ott a heverõ. A fiatal pár belekezd a dologba, és a szexológus csak ámul-bámul az aktuson. Amikor túl vannak rajta így szól: - Ez egészen remek aktus volt, hol itt a probléma? - Sehol, csak saját lakásunk nincs, a szálloda meg drága..." Ha ennyire sürgõs, akkor ki lehet találni valamit. :) Valamelyikõtöknél legyen, de elõtte küldjétek el a családot otthonról. Mennyi idõsek vagytok?
A kérdező hozzászólása: köszi szépen. 15/L. 17/F. tudom még fiatal vagyok, de szerintem teljesen normális :)

Mit csináljak most? Mit tennétek a helyemben?

A történet eléggé hosszú lesz ne haragudjatok. 3 éve összejöttem barátommal de akkor még csak 12 éves voltam. Õ 13. Gyerekszerelem volt aztán komolyodott minden és mi még mindig együtt voltunk. Imádtuk egymást elválaszthatatlanok voltunk, de 2 év elteltével minden megváltozott... Tavaly karácsony előtt 2 és fél év után szakított velem mondván, hogy ő már nem szeret engem. Borzasztó volt. Fuldokoltam nélküle. Egyszerűen nélküle olyan mintha minden a világon fekete fehér lenne... Mikor nincs velem csak rá tudok gondolni. Az emlékeinkre... 2x vittek be éjszaka az ügyeletre a szüleim mert ömlött a vér az orromból nem kaptam levegőt csak zokogtam... Nem nagyon tudtak velem mit kezdeni, nem csoda. Aztán barátom meggondolta magát február elején. Újra egy pár lettünk. Sírva hívott fel, hogy hiányzom neki, hogy bármit megtenne. Beszélgetni kezdtünk rengeteget és 2 hónapja akkor láttam először mikor meglógott a suliból, hogy átjöhessen hozzám (akkor éppen beteg voltam és tudta). Hozott gyrost mert tudta, hogy azt torok gyulaldással bármikor képes vagyok lenyelni mert imádom. Akkor megbeszéltük, hogy újra megpróbáljuk. Sajnálkozott, sírt a karjaimban együtt sírtunk. Megígértük egymásnak, hogy soha többé nem engedjük el egymást de június elején megint minden más lett. Lányokkal ismerkedik. Lebukott. 2 lánynak írt olyanokat amiket nem kellett volna. "Leggyönyörűbb angyal a földön" és a többi. Megszakadt a szívem. Mikor kérdőre vontam azt mondta, hogy ő 17 és nem élt még semmit. Hogy Õ hódítani akar meg, hogy ő kíváncsi de eközben szeret nagyom is és hosszú távon nem kéne más de idegesíti, hogy még csak velem feküdt le és nem tudja mire jutna más lánnyal. Én ebbe belehalok. Tudom vagy megszoksz vagy megszöksz de... Egyiket sem akarom. Nem akarok nélküle lenni.. Főleg, hogy azt mondja, hogy semmi komolyat nem akar más lánytól. Most karate táborban van, úgy búcsúzott el tőlem, hogy majd hív meg nagyon fogok hiányozni de ez 5 napja volt... Azóta nem beszéltünk. Nem hívott. Megszakad a szívem. Miért kellett februárban tenni a szépet? Miért ha most mást akar? "Mást is" ?

Legjobb válasz: Szerintem hagynod kéne, te is ismerkedj más fiúkkal és éld egy kicsit az életed! Lehet, hogy majd jön valaki akit jobban fogsz szeretni, legyen egy kis büszkeség is benned, hogy ne jöjjön mindig vissza mikor nincs más! Annál rosszabb nincs!

Szerintem hagynod kéne, te is ismerkedj más fiúkkal és éld egy kicsit az életed! Lehet, hogy majd jön valaki akit jobban fogsz szeretni, legyen egy kis büszkeség is benned, hogy ne jöjjön mindig vissza mikor nincs más! Annál rosszabb nincs!
Szia! Én fiúként is azt mondom hogy a barátod egy nagy pancser ha egy ilyen kedves, ragaszkodó, hûséges , szeretni való lányt otthagyna csak mert nem képes elkötelezni magát , és csak önzésbõl "hogy õ vele mi lesz" alapon ott hagynba téged. Én azt tanácsolom neked állj határozottan elé és kérdezmeg mit választ , hogy egy olyan lánnyal marad aki szereti , és megbecsüli és mindig mellette lesz vagy ha azt választja hogy szakít akkor meg se érdemelt téged és felejtsd el! Az a gond hogy õ fejlõdésben kicsit elõrébb áll ugy mond serdül és érdekli a világ mindent ki szeretne próbálni és valószínû hogy egy idõ után lenyugszik és akkor megont vissza akar menni hozzád.. de kérdem én ? Lábtörlõnek tartod magad ? Hogy majd kiéli magát és hmm ha nincs más már akkor vissza megyek a régi csajomhoz?
az van sajnos, hogy minden szakítás elég fájdalmas. mögöttem több szakítás is ott van, és mindegyik egyformán fájdalmas volt. ez az élet velejárója. de ez azt is jelenti, hogy a szakítás után találsz valakit, akit megintcsak nagyon-nagyon fogsz szeretni. és lehet, hogy õ is majd összetöri a szívecskédet. és aztán megint találsz valakit... valahogy ki kell bírni, mert tényleg jobb lesz, HA AKAROD. akarni kell, hogy jobb legyen. én úgy vagyok vele, hogy 2 napot hagyok magamnak arra, hogy teljesen tropára szomorkodjam magam, sírjak, zokogjak. és utána el kell kezdeni jobban lenni. nem könnyû. de magad miatt el kell kezdeni. és még mindig hónapokig fog tartani, míg kijössz belõle. néha még tovább, fõleg, ha ilyen érzelmes vagy. néha jobb, néha rosszabb, de a végén kigyógyulsz belõle. ez így igaz!!! nekem elhiheted :) csak adj idõt magadnak, és akarjál jobban lenni. szeresd magadat, és egy kapcsolatban mindenképp várd el, hogy tiszteljenek.
Nagyon túldramatizáljátok a dolgot. Ez már sohasem lesz az igazi, ideje továbblépni.

Mit tennétek a helyemben? Mit kéne tennem?

Az a helyzet, hogy ez a dolog már régebb óta van kibontakozóban, de már nem tudom elviselni. Mindig az volt a panasza szüleimnek, hogy nem segítek be semmit(17 éves fiú), ezért az lett megbeszélve, hogy naponta 1* rendbe teszem a konyhát. Ez ment is egy darabig, ugyan van, hogy kimarad 1-2* de vannak olyan napok mikor 2* is rám kerülhet a sor. Elismerem eléggé képhez kötött vagyok, mert online játékkal játszom, de annyira nem vészesen hogyha megkérnek valamire azt ne teljesítsem azonnal vagy maximum 10-15 percen belül. Ennek ellenére, hogy a konyha az én "dolgom" (mondjuk nem értem miért lenne az én dolgom úgy hogy gyermek vagyok, ők vállaltak/úgy mint 2 kisebb testvéremet is/, ő házuk) így is kapom a megvetést, megszólogatást, hogy semmit nem csinálok. Reggel és este én látom el élelemmel és vízzel kutyáinkat, de ezt is alapnak veszik, tehát semminek. Most nyárra találtam egy melót, ahol 7 órát dolgozom +2*1.5 óra utazás, tehát 10 órát nem vagyok itthon, ennek ellenére a konyhát direkt rendbe teszem napi 1*, hogy ne kapjak megszólogatást... Ennek ellenére megint megkaptam, hogy nem csinálok sehol semmit, nem mozgok(elég vékony vagyok bármennyit eszem nem marad rajtam, ezért nem látom értelmét). Azért hozzá lett téve, hogy "attól h most az 1* az életben csinálsz valamit nem fog így maradni mert lassan vége a munkának". Én kérek elnézést, hogy csak akkor dolgozom, mikor találok munkát. És ha jövőben találnék, természetesen azt is csinálnám, de állandóan csak a megvetést kapom, hogy nem csinálok sehol semmit...persze a megfelelő hangsúllyal tálalva...tehát ordítoznak velem többnyire. Már találtam munkát is 1 hónapra(tisztára örültem h talán most nem fognak beszólogatni, ellátom napi 1* konyhát h úgy nézzen ki itthon is csinálok valamit/ahogy ők kérték anno/ + 7 kutyánkról is reggel, este én gondoskodok/takarítom őket/tenyésztés céljából vannak/) de egyszerűen ennek ellenére is kapom a leszólást, ocsmárolást h mekkora egy szar alak vagyok. Kérlek segítsetek, mit tegyek :(

Legjobb válasz: Ülj le velük és próbáljátok emberi hangon megbeszélni, mit várnak még tõled.

Ülj le velük és próbáljátok emberi hangon megbeszélni, mit várnak még tõled.
Teljesen mindegy mennyi a szabadidõd. 17 évesen igazán nem nagy elvárás, ha a konyhát egy kicsit rendben kell tartanod. Nem szállodában laksz.
A kérdező hozzászólása: És még nem vagyok otthon.. Fél 8-i fele leszek.. És mielõtt legközelebb elhamarkodottan döntessz.. Legközelebb kérdezd meg h mennyi a szabadidõm
A kérdező hozzászólása: Nem szoktam segova járni csak felváltva párommal hétvégente. Egyik hétvége nálunk, másik nála... Amúgy ezzel a beosztással nem is lenne bajom.. Csak hogy mindig többet és többet akarnak... Ám idõre visszatérve:reggel 10ig vagyok szabad mostantól. És nem vagyok az a hajnal egyig fent levõ bulizós páva...
Azért 17 évesen nem kellene attól kétségbe esned, ha elvárják tõled a segítséget a háztartásban. Bizonyára van rá idõd, ha arra van, hogy itt írogass napközben, hiába írod, hogy napi 10 órában utazol meg dolgozol. Arra azért kíváncsi lennék, hogy akkor is ennyire gyereknek tartod-e magad, amikor arról van szó, hogy elmehetsz-e valahova bulizni, vagy milyen dolgaidba szólnak bele a szüleid. Gondolom akkor meg zat hangoztatod, hogy már mennyire felnõtt vagy. Csak nem szabad elfeledni, hogy a jogok és kötelességek kéz a kézben járnak.
A kérdező hozzászólása: Nálunk elég rosszul van megoldva ez a rendszer, nálunk nincs elrakva étkezések után tányérok, ételek szemét, semmi, minden ott van hagyva(szerintem egyszerûbb lenne a sok kicsi mint a napi 3-4 nagy). és mosogatógép van is, csak anyum most terhes(mondjuk ha így tud füvet nyírni, ezt is kéne tudnia csinálni). Lényeg, hogy egész nap mindenki otthon van, annyi, hogy apum tényleg elég sokat dolgozik(kb mint most én) és ennek ellenére fõleg tõle kapom most a beszólogatást
Nem értem ezt, édesanyád dolgozik? Vagy miért egy fiú rakja rendbe a konyhát? Az én édesanyám munka mellett is gyõzi, hisz mindennap nem kell portalanítani, csak fõzni meg elmosogatni azt esetleg bízná egy fiúra!
A kérdező hozzászólása: de apum az itthon dolgozik napi mac 10 körüli órában, anyum meg itthon van gyesem...ha egyedül vagyok akkor szívesebben rakom rendbe konyha/nappali stb...de így képtelenség mellettük, fõleg így hogy jön hamarosan még1 kistesóm és anyum nemsok mindent csinálhat így, de mindenhol útban van
Anno gimisként azt csináltam, hogy nem mentem dolgozni (arra a kis pénzre úgyse volt feltétlen szükség), viszont átvállaltam a ház és az udvar rendben tartását, plusz a fõzést. Kb. napi 4 órám ment rá (elég nagy a ház), a szüleim meg piszok boldogok voltak, hogy amikor hazajönnek, nem kell semmit csinálniuk. Szerintem ez például jobb megoldás, persze csak ha nem vagytok nagyon rászorulva a pénzre. Neked is jobb, mert sokkal kevesebb munkával jár, és a szüleid is elismerik.
A kérdező hozzászólása: Nem lehet...próbáltam, de konkrétumot nem mondanak, mindig csak azt rebesgetik, hogy segítsek be, mozogjak...hát kössz...nem értem miért nem lehet elhinni, hogy ha majd elköltözök(lassan szeretnék) akkor így is úgy is fogok dolgozni, takarítani stb...nem értem addig miért nem lehetnék kicsit pihizõsebb(ami feltétlenül nem is igaz mert mikor szólnak, hogy kell segíteni megyek, konyha napi 1 stb...
A kérdező hozzászólása: De basszus.. Értsd már meg h azzal nimcs bajom... El is látom tisztességesen... Hanem h soha nem elég nekik semmi és mindig többet akarnak..


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!