Találatok a következő kifejezésre: Mit tennél megtudnád hogy (45 db)

ennék egy fagyit, utána megbeszélnénk hogyan tovább
én nagyon megharagudnék rá, nem azért mert nem lehet gyerek, hanem azért, mert képes volt úgy esküdni, hogy közben ilyen súlyú titkot hordozott... ez undorító.
Nagy cirkuszt, de nem a gyerek miatt, azt amúgy sem akarok, de ilyen súlyú témában ha hazudozott meg titkolózott, akkor nem sokat várhatok tõle.
Leülnék vele megbeszélni mindent. Elõször is, hogy ez mennyire biztos, milyen orvos mondta, mikor mondta, lehet-e rajta változtatni, valamivel befolyásolni. Aztán jönne a lelki része: elõször is biztosítanám, hogy nagyon szeretem és nem fogom õt emiatt elhagyni, még ha 100%-ossá válik is, hogy nem lehet természetes úton gyermeke. Megkérdezném, hogy miért nem mondta el, de nem szemrehányóan, hiszen biztosan nagyon félt, hogy akkor elhagyják. Ezt kellene tudatosítani benne, hogy nincsen harag, hiszen az, hogy nem fejlõdött ki a petefészke, semmit sem változtat azon a tényen, hogy szeretem. Nyilván megvannak a módszerek, amivel el lehet érni, hogy legyen közös gyermek, még ha sokkal-sokkal macerásabb is. Egy nõnek ez iszonyú teher és hatalmas törés a nõiességében. Megértésre van szüksége, semmiképpen sem bírálatra és szemrehányásra. Kérdezõ, a Te történeted ez igaz? Mit fogsz lépni?
A terméketlenségért még vigasztalnám és örökbefogadnánk. A hazugságért elhagynám.
egy férfi ismerõsöm most nõsült és utólag derült ki, hogy a csajnak nem lehet gyereke, elõtte persze azt hazudta, hogy terhes mivel hazudott és én szeretnék gyereket így nem folytatnám tovább, nekem saját kell és nem örökbe fogadott ha ezt esküvõ elõtt közli akkor valószínû hogy esküvõ nem lett volna vannak olyan férfiak akik nem akarnak gyereket, vagy már van nekik keressen magának olyat
Donor petesejtet keresnénk.
Abban hibázott a nõ, hogy ezt az információt nem osztotta meg. Már jóval a házasság elõtt témába kellett volna hozni, hogy kinek mi a terve a jövõre. Ha férj akar gyereket - mindenáron - akkor ki kellett volna vizsgáltatnia magát és a férfi elé állni. Ez lenne a fair eljárás. De én úgy látom , hogy ebben a "házasságban" egyik sem tiszteli a másikat, nem figyeltek oda egymásra. Ha nõ nem sejtett volna semmit és az orvosok sem mondtak volna semmit, így gyanútlanul él, és közbe kiderül , akkor azt mondom, hogy ok. De így... miért nem lehet õszintén szeretni a másikat? tiszteltben tartani a másik vágyát?
Nem tudta, csak érezte. Úristen, mennyi mindent érzünk, pl-ul hogy holnap esni fog a hó. De tudjuk biztosra? A megérzés az olyan semmi. Az orvos most mondta elõször hogy nem lehet gyereke, korábban a gyerekkorában nem mondta neki az orvos, tehát nem is tudta eltitkolni. A megérzések meg hülyeségek.
persze hogy nem hagynám el a nemzõképtelenség miatt! csakhogy a nõ tudott róla, és nem mondta el! aki azt írta, hogy elhagyná a nõt, az mind azt írta, hogy a hazugság miatt hagyná el, azt senki nem írta, hogy a nemzõképtelenség miatt hagyná el.
A házasság a Fehér Ruhás Napon kezdõdik. Aztán jóban-rosszban tart. Ti elhagynátok a férjeteket, ha kiderülne, hogy nemzõképtelen, és nem tudott róla? Én soha. Eszem ágában sem lenne, hogy elhagyjam a páromat ilyen pitiáner dolog miatt - fõként, hogy nem is tudott róla, és nem is tehet errõl! Tán elhagynám, ha kiderülne, hogy szívbeteg, vagy elvesztette a fél lábát? Soha! Megvígasztalnám, és ha annyira gyereket akarnánk mindketten, akkor mindent megtennék azért, hogy egy vagy két kis árvát örökbe fogadjunk. Nagyon sok kis árva várja, hogy szeretõ szülõk örökbefogadják és végre legyen családja, hogy szeressék, és végre tartozhasson valahova.
(mármint nem a petesejt, hanem a petefészek, ami itt ugye nincs kifejlõdve... ha meg nem menstruál rendszeresen, akkor az nem "megérzés"... mindegy, elnézést, befejeztem)
De a petesejt termeli progeszteront, ami szintén szerepet játszik a ciklusban... Na mindegy, utánaolvasok, bocs a fél-offért :)
Menstruálni menstruálhat, miért ne menstruálhatna? Jó oké, nyilván az ezzel összefüggõ hormonok együttmûködnek, de azért az emberi szervezet komplikáltabb ennél.
de amúgy azt senki se mondta, hogy a nõ redszeresen menstruált
hormonjai még lehetnek, a menstruációt meg az szabályozza
Ha bizonytalan vagyok, elmegyek egy nõgyógyászhoz. Innen már meg lehet tudni.
ugyan már, csak érezte, csak érezte, nem tudta, hagyjuk már!! egyrészt, már ezt a megérzést is meg kellett volna osztani a võlegénnyel másrészt meg, ha ilyen súlyú dologgal kapcsolatban van "megérzésem" akkor megyek dokihoz, és máris nem megérzés van, hanem tény van. amit aztán nyugodtan lehet közölni. szerintem nagyon is jól tudta a nõ, hogy baj van, ha azt nem is, hogy gyereke nem lehet, annyit biztos tudott, hogy nem egészséges, máskülönben honnan a "megérzés"? a nõ hibázott hiszen titkolózott, még akkor is, ha azt elfogadjuk, hogy akkor még nem tudta, hogy a meddõségét titkolja, azt mindenképp tudta, és titkolta, hogy nincs rendben minden, és azt is tudta, hogy lehetséges, hogy fontos probléma van.
Hát érdekes, hogy nem mondta el.
Ha nekem sejtelmeim vannak egy problémáról, ami nemsokára fontos lehet, megyek és kiderítem.
Sokan válást emlegetnek. Azért mert nem merte elmondani a nõ, amiben még biztos sem volt?? Ha kiderülne, hogy a Võlegényem nem adhat nekünk gyereket, akkor örökbefogadnánk. Az esküvõn pedig ígéretet tettek:jóban-rosszban. Vagy szeretik egymást, vagy nem. Ha igen, akkor szó sincs válásról.
Itt egyikünk sem orvos, sajnos csak találgatni tudunk, hogy mennyire lehetett csak érezni, vagy pontosan tudni hogy baj van, és hogy nem fejlõdtek ki megfelelõen a petefészkek. Én azt mondom, hogyha nagyon durva jelei lettek volna annak, hogy nem fejlõdtek ki a petefészkek, valószínûleg réges-régen tudná, hogy nagy a baj. Ameddig viszont csak sejtés a dolog, addig nem lehet hibáztatni, pláne ha orvos mondja, hogy nincsen komoly baj. A menstruáció kimaradása csomó ok miatt bekövetkezhet, nem mindenki gondol egybõl arra, hogy nincsen mûködõ petefészke. Másrészrõl házasságnak ritkán feltétele termékenységet igazoló orvosi lelet. Ha szeretem a másikat, akkor szeretem minden problémájával és rendellenességével együtt. Simán lehet, hogy a férjnek sem lehet gyermeke valamilyen korábbi fertõzés, betegség miatt, amire nem gondolt korábban. Ezeket a betegségeket is lajstromozni kellett volna a házasság megkötése elõtt? És ha ezt nem tette meg, elítélendõ-e? Itt most nem arról van szó, hogy a feleség tökéletesen tisztában volt vele, hogy szinte biztosan nem lehet természetes úton gyermeke, és direkt eltitkolta, hogy majd ha már megvan a házasságot igazoló dokumentum, akkor majd elmondja a párjának remélve, hogy akkor már úgysincs mit tenni, mert elválni macerás. Nem! Itt arról van szó, hogy a feleségnek voltak hormonproblémái, néha akadozott a menstruáció, de csak tudat alatt érezte, hogy lehet ebbõl nagyobb probléma is. Ez akkora bûn? Persze lehet vitatkozni, hiszen senki sem tudja mit tenne pontosan egy ilyen helyzetben. A férjed most meg van ijedve, hiszen gyermeket akart tõled, családot alapítani veled, és ez egyelõre úgy tûnik, hogy nem lehetséges. A kérdés most az, hogy a férjednek mi a fontosabb: hogy elvette élete párját, akivel le akarja élni az életét, és ez fölülírja azt a problémát is, hogy nem lehet természetes úton gyermeketek; vagy õ gyermeket akar és az csak másodlagos, hogy kitõl.
még annyit hogy mióta nemi életet élek azóta évente járok nõgyógyászhoz, és ott nem csak a rákszûrés a téma, hanem rákérdez, hogy szedek-e gyógyszert, rendszeres-e a menstruációm, mindig megkérdezi hogy van-e valami problémám ha te is járnál évente orvoshoz akkor ezek kiderültek volna már réges-rég hisz akinek 3-4 hónapot késik az nem igazán normális dolog
Ha nem fejlõdött ki a petefészke, akkor amíg ez nem tisztázódott, és nem kap hormonpótlást, nem fejlõdnek ki a másodlagos nemi jellegek sem (kislány marad), és nem is menstruál. Ez benne csak gyanút keltett? Hogy nincs melle, szõrzete, nem menstruál ez a võlegénynek sem volt furcsa?Legkésõbb 16 évesen már nõgyógyászaton lett volna, ez így legalábbis nem pontos. Ha csak elírás is, és késõbb ment tönkre, a nemi jelleg visszafejlõdik, menstruáció megszûnik, ezeket nem lehet nem észrevenni!
a férjed csalódott nem is kicsit szeretne gyereket de nem mástól hanem tõled, hogy te hord ki, ami valószínûleg nem fog össze jönni sajnállak nagyon, mert van neked most elég bajod és ha a férjed elhagy akkor még jobban magad alatt leszel ha a férjed helyében lennék, én akármennyire is szeretném a feleségem de ha neki nem lehetne gyereke amit sejtett és elfelejtette elmondani, akkor nagy valószínûséggel válás lenne a vége saját gyereket szeretnék a saját feleségemtõl, nem mástól és nem is más "eldobott" gyerekét akarnám nevelgetni ez most nagyon csúnya lesz de ha nem vagy képes kihordani egy gyereket akkor te csak 99%-os vagy
Ha tudta, sejtetette hogy valami baj van és nem mondta el akkor válás. Én tudtam hogy velem valami nem okés, a párom is tudta hisz együtt éltünk házasság elõtt, eszembe nem jutott eltitkolni. Ennek ellenére összeházasodtunk.Probálkoztunk, majd elmentem dokihoz, ott be is bizonyosodott hogy igazam volt.Kemény 4évet probálkoztunk a babával, kishijján szétmentünk. Persze lehet azt mondani hogy ó én sosem hagynám el azért a párom mert nem lehet gyereke, én is igy gondoltam, de átélni mindazt ami ezzel jár, hát nem kivánom senkinek. Végül sikerült együtt maradtunk.
én sose hagynám el a férjem, ha nem lehetne gyereke. igaz, ezt meg kellene beszélnünk már a kapcsolat elején, és ha hazudna ebben vagy titkolózna, az nagyon fájna, de próbálnám megérteni, hogy nem akart elveszíteni. ha nekem nem lehetne, akkor megérteném, ha elhagyna, bár nagyon fájna. (ellenben ha donorpetesejtet akar, akkor keressen hozzá béranyát is, ne nekem kelljen már egy másik nõ gyerekét kihordanom, amikor nekem nem lehet... ez kínzás lenne.)
Mindketten elváltunk, egyikünk házasságában sem "lehetett" gyerek. A férjem elõzõ házasságában állítólag neki volt kevés spermája (Dr. Czeizelhez jártak), az én elõzõ házasságomban nekem volt "fejletlen" méhem. 1984-ben ismerkedtünk meg, elváltunk és megbeszéltük, hogyha úgy érezzük, majd örökbe fogadunk egy kisbabát. 86-ban fiúnk született, 87-ben lányunk!:-))) Kedves kérdezõ, ne ítélj elsõre. Az orvosok nem tévedhetetlenek!
Nem akarom a biológia felé terelni a témát, de nem értem, hogy ha nincs petesejtje, akkor hogyan menstruál? Ha meg nem menstruál, akkor milyen "megérzésrõl" beszélünk, az egy egyértelmû orvosi eset, már tinikorában elvitte volna az édesanyja a nõgyógyászhoz. ?
"A biológiából 1-esezõ válaszolónak pedig: ha jobban belegondol, akkor a kérdezõ azt írta, hogy a nõ csak sejtette, hogy valami nem oké. Ez azt jelenti, hogy semmi drasztikus jel (pl.: a menstruáció hiánya) nem utalt arra, hogy nincs megfelelõen kifejlõdött petefészke. Ha pedig menstruál, akkor elõfordulhat, hogy van életképes petesejtje." te gondolj bele jobban, ugyanis a nõ nem csak sejti hogy baj van, hanem tudja, mert már volt orvosnál, a sejtés az esküvõ elõttre vonatkozott, azóta a petefészek hiánya már beigazolódott. tehát az állításom helytálló volt, bocs
Nem az esküvõ elõtt kellett volna elmondania. Ha egy tinédzserkori betegség miatt gondolja, hogy nem lehet gyereke, akkor ezt évek óta tudta. Bármikor elmondhatta volna. Persze ha neki mindenáron az esküvõ volt a CÉL (??????).. sokat ér, ha pár hónap múlva a férj beadja a válópert. Komolyan, hogy lehet titkolózásra alapozni egy esküvõt??
A kérdező hozzászólása: Az hogy ki vagyok nem fontos. Szóval bölcsebb lett volna a nõ részérõl, hogy megosztja ezt a párjával, 80-90%os esélyt adva ezzel arra, hogy a szeretett férfi (hirtelen félelembõl, hirtelen haragból) dobja egy olyan dolog miatt amirõl nem is tehet, éppen pár nappal a "cél" elõtt??
igen, azt kellett volna tenni. és tökmindegy, minek nevezed, alapból senki nem feltételezi, hogy van valami baj, nyilván azért nem kérdez senki ilyet, mert a normálisat feltételezi, senkinek eszébe se jut hogy lehet ilyen is, meg persze, ha baj lenne arról tudna, nem? nahát nem, mert a feleség eltitkolta. ez számomra hazugságnak minõsül. te vagy a feleség, igaz?
Attól függ, mennyi idõvel az esküvõ elõtt kerül szóba, hogy ki hány gyereket szeretne. Abba a beszélgetésbe már remekül bele lehet toldani ezt az információt, akkor is, ha csak sejtelem.
6. válaszoló: "Nyilván megvannak a módszerek, amivel el lehet érni, hogy legyen közös gyermek, még ha sokkal-sokkal macerásabb is." bilogógia 1es, ülj le. no petefészek= no petesejt= nincs mit megtermékenyíteni, nincs mód, amivel át tudná örökíteni a génjeit a fõ probléma a hazugság, azt kell megbeszélni, hiszen az alap gondról nem tehet a feleség, azon nincs mit megbocsátani
Hát röhögni fogsz, de az én párom megkérdezte. Én ugyanígy vagyok, hogy félek, hogy nem lehet, de nem biztos. De ha nem lehet, akkor inkább ne esküdjünk, minthogy utána elváljunk :S
Jó, ha már szõrszálhasogatók vagyunk, nevezzük titkolózásnak. A titkolózásért is válás jár, ha ilyen fontos kérdésrõl van szó.
A kérdező hozzászólása: Szóval szerintetek az lett volna a helyes, hogy odaáll 1-2 hónappal az esküvõ elõtt a szeretett võlegénye elé és azt mondja: "Figyu, nem biztos, de van egy olyan megérzésem, hogy nem lehet gyerekem" ??
A kérdező hozzászólása: Többen félreértik a dolgot. Nem hazudott a férjnek, hiszen szerintem nincs az a férfi, aki esküvõ elõtt eszébe jutna, és egyáltalán meg is merné kérdezni: "Asszony, gyereket tudsz csinálni, neme?" És neki sem volt errõl semmilyen orvosi bizonyítéka, ez csak egy megérzés volt a nõben, mert tinidszerként volt egy betegsége... és most, hogy próbálkoznak, de nem jön össze a baba, most tudta meg dokitól.
Aki hirtelen haragból felbont egy eljegyzést, az úgysem férjnek való, ebbõl a szempontból igen. Elszalasztani egy palimadarat a tisztességem miatt tényleg nem.
hát ha engem elhagyna a võlegényem/férjem amiatt, hogy nem lehet gyerekem bennem is felmerülne a kérdés, hogy szeret-e igazán..ha igen, akkor ezzel együtt is szeretnie kell/el kell fogadnia.. a titkolózás már más dolog..
Anyám elsõ házassága zátonyra futott a férj hûtlensége miatt (túlzottan szerette a szakmáját, szülész-nõgyógyász volt...). Egyidõben derült ki a hûtlenség, és hogy anyám terhes. Huszas évei elején volt, mondta, hogy ezt így nem, abortusz. Valamit eltoltak, ki kellett venni az egyik petefészkét, a másik nem igazán mûködött, mondták, hogy gyerekre ne számítson. Harmincas évei közepén találkozott apámmal, ezeket elmondta neki néhány hónap után. Apám ennek ellenére feleségül vette, mondván ellesznek ketten. Az már a sors fintora, hogy utólag derült ki, az esküvõn terhes volt velem (apám literszám itatta pálinkával, mert folyton hányt :) ). Viszont a fenti okból testvérem már nem lett, mert elfogytak a petesejtek és 40 évesen beköszöntött a klimax nála. De a fõ mondat a történetben, hogy apám abban a hitben vette el, hogy soha nem lehet gyerekük!
1. Az elképzelhetetlen, hogy egy felnött nö, aki nemi életet is él, még soha nem volt nögyógyásznál, ahol már régen kiderült volna ez a rendellenesség. 2. Ha van ilyen gyanum, akkor még jóval az esküvö ELÖTT elmegyek orvoshoz kivizsgáltatni magam. 3. Ha ilyen sejtelmem van, akkor semmiképpen nem megyek addig férjhez, amig nincs tisztázva a dolog. 4. A férj helyében azonnal otthagynám a nöt, mert ebben az esetben nincs meg az az alap, ami szükséges egy házassághoz, nevezetesen, hogy meg tudjak bizni a feleségemben. 5. Ilyen esetben - ha a nö eltitkolta, hogy meg lehet gyerek, nem kell elválniuk, mert a házasság érvénytelen, meg nem történtnek számit jogi szempontól.
Ha egy nõnek CÉL a házasság, akkor belõle soha nem lesz jó feleség. Egy házasságban az egyik legfontosabb dolog az õszinteség és a bizalom. Ezt ez a nõ eljátszotta. Ha tini korbán voltak problémái, akkor még az esküvõ elõtt kellett volna elmennie kivizsgáltatni magát, és elmondani a võlegényének, hogy nem lehet gyereke. Ez lett volna a tisztességes eljárás. Akkor is, ha számíthatott volna arra, hogy elhagyják. Ez a nõ nem szerette igazán a võlegényét, csak mindenáron asszony akart lenni. A férj helyében elválnék tõle. Nem azért, mert nem lehet gyereke, hanem azért mert HAZUDOTT! Mellesleg, a katolikus egyház nem engedélyezi a válást. De ebben az esetben elválasztanák õket.
Mibõl gondolod, hogy ha szerinted elhagyott volna esküvõ elõtt ezért, akkor most nem lesz belõle válás? Vagy miben bíztál? Nem értem a logikáját...
Dehogy ezt írnák.. ennek a témának azért nincs többek között lassan hitele, mert itt mindenki a nemet nézi. Ha nõ csal az rendben van, ha férfi, akkor szemétláda..a válás témakör ugyanez. Ezeket pedig felnõtt, középkorú emberek írják. Én ezért nem is kérdezek itt soha, minek kérdezzek, ha igazat adnak, csak mert nõ vagyok? Objektív vélemények érdekelnének, de ebbõl rohadt kevés van itt. (És ezt most nem szántam személyesen senkinek, csak válasz az elõzõ válaszoló általános kérdésére)
Hogyan lehet azt sejteni, hogy valakinek nincs petefészke? Ürességet érez a hasában, vagy hogyan? Ezt magyarázza már el valaki...
akik azt írják, hogy minden menne tovább, azok akkor is ezen a véleményen lennének, ha a férjrõl derül ki, hogy nem lehet gyereke? ahol az egyik fél szeretne gyereket de a másiknak nem lehet, ott bizony nagy gondok lesznek évekkel késõbb
A megérzésekre ott van az orvosi vizsgálat, jóóóval az esküvõ elõttre.
Ha nekem attól kellene félnem, hogy elhagy a párom egy fejlõdési rendellenesség miatt, akkor az már régen rossz. Sajnos bárkivel megeshet, hogy olyan dolog derül ki babaváráskor, amit azelõtt nem is gondolt volna. Ennél nincs is rosszabb, hiszen az emberek többsége vágyik a gyermekre. De akkor megközelíthetjük onnan is a problémát, hogy a válaszolók többsége elhagyná a nõt, ha kiderülne, hogy elhallgatta a rossz elõérzetét; ez vajon mennyire etikus? Szerintem ez sem szebb gesztus, mint az, hogy a nõ nem mondta el azt, amit nem is tudott biztosra. A biológiából 1-esezõ válaszolónak pedig: ha jobban belegondol, akkor a kérdezõ azt írta, hogy a nõ csak sejtette, hogy valami nem oké. Ez azt jelenti, hogy semmi drasztikus jel (pl.: a menstruáció hiánya) nem utalt arra, hogy nincs megfelelõen kifejlõdött petefészke. Ha pedig menstruál, akkor elõfordulhat, hogy van életképes petesejtje.
a feleség P.L.né ?

Nők! Bejönnek nektek a rendőrök? Ha igen, miért? Mit tennél, ha megtudnád, hogy épp tetszel egy rendőrnek? Örülnél?

Kort is :)

Legjobb válasz: "Bejönnek nektek a rendõrök?" Nem ezen múlik. "Ha igen, miért?" Ugyanazért, mintha nem lenne rendõr. "Mit tennél, ha megtudnád, hogy épp tetszel egy rendõrnek?" Ugyanazt, mintha egy nemrendõrnek tetszenék. "Örülnél?" Nyilván.

"Bejönnek nektek a rendõrök?" Nem ezen múlik. "Ha igen, miért?" Ugyanazért, mintha nem lenne rendõr. "Mit tennél, ha megtudnád, hogy épp tetszel egy rendõrnek?" Ugyanazt, mintha egy nemrendõrnek tetszenék. "Örülnél?" Nyilván.
csípem õket, fõleg ha rossz vagyok, mert olyankor mindig jól megbüntetnek :D na jó, csak vicceltem nekem bejönnek az egyenruhás fickók :)
Nekem mindig is tetszettek az egyenruhások, de csak a rendõrök és katonák:) Gondolkoztam már rajta, hogy amikor egy nyomozóval beszéltem egyszer, hirtelen bekattant hogy jól néz ki és elkalandoztak-e a gondolataim, érzékelte-e ezt a dolgot, vagy megfordulnak-e bennük más gondolatok is munka közben:) 29/N
kérdezõ te gondolom rendõr vagy nemde?
nekem nem feltétlenül a rendõrök, inkább az egyenruhások tetszenek :) én biztos örülnék... 23/L
nekem be jönnek, kivéve az idegbeteg f#aszkalapok..., ha normális és még jól is néz ki akkor nincs is jobb! a kérdésre válaszolva igen, örülnék!18/L
"Agresszív cselekedethez köthetõ tabu, de a mentõs nem az? Tisztázzuk. Ha nincs agresszió akkor tizede ennyi mentõs kéne csak." Túl sokat CoD-ozol kedves elõzõ, vagy csak szimplán szerencsés vagy és nem nagyon voltál még kórházban. Amit írtál úgy baromság ahogy van. Az erõszakos cselekmények minimális arányban adna munkát a mentõsöknek. Sokkal több hívás érkezik otthoni balesetek és rosszullétek miatt.
tegnap 23:31 Agresszív cselekedethez köthetõ tabu, de a mentõs nem az? Tisztázzuk. Ha nincs agresszió akkor tizede ennyi mentõs kéne csak. Ahogy a felettem szóló is említette, a "Magyar nácik" (a karszalag és a nem barátságos kommunikáció miatt kapták ezt az elnevezést az ellenõrök) is egyenruhások.
Sok egyenruhás van. MÁV, BKV stb. stb. :D
Inkább az egyenruha vonzz, nem pont a szakma. No persze ez más egy tûzoltónál, mert ott ne valami mutatós az az egyenruha. :) Sok csinos fiút látok rendõrök között, ezért ha szerencsém lenne, biztos olyannak tetszenék, aki nekem is tetszik. Annak pedig örülnék, mint minden más lány. 24/n
nekem nem. semmi ilyen aggressziós cselekményhez akár kicsit is közel levõ, veszélyes munkájú (rendõr, kommandós, katona stb.) nem tetszik. félek tõlük, ridegnek, kibékíthetetlennek, érzéketlennek tûnnek. a mentõsök viszont tetszenek és a tûzoltók is bár az õ munkájuk is veszélyes õk az egyetlen kivételek.
Lol ez a kérdés:D Még ha valami nagy presztízsû és nagy fizetéssel járó foglalkozás lenne, akkor oké. De így?:D
nekem bejönnek! :D és majdnem volt egy rendõr pasim... :P barátság lett a vége. azóta is jóban vagyunk.
18/L
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat! :) Tanuló -próbaidõs vagyok még , csak úgy érdekelt amúgy a kérdésben megfogamlazott dolog :)

Ha megtudnád, hogy a saját gyermeket szenved, de nem hagyja hogy segíts mit tennél?

Például észrevennél hegeket az alkarján.

Legjobb válasz: Megfognám szépen és elráncigálnám egy pszihológushoz, most mi mást tudnál csinálni?

Megfognám szépen és elráncigálnám egy pszihológushoz, most mi mást tudnál csinálni?
17 éves lány voltam.
Az én kérdéseimet már meg is válaszoltad. A semmi miatt? Senki sem kaszabolja össze magát a semmi miatt. Valami probléma benned is lehet, a nyakamat rátenném. Keressétek fel a helyi családsegítõ központot. Mindenesetre úgy látom, sikerült megragadnod a lényeget a kisregényembõl :)
Ja, és én is mindent megkaptam. Nem éheztem, voltak ruháim, járhattam iskolába, fûtött lakásban aludtam, anyám folyton hordta haza a kis csokikat meg meglepiket, tényleg megvolt mindenem, kivéve a szeretet és odafigyelés, amire igazán szükségem lett volna.
Gondolod te. De vajon õ hogy érzi? Beszélgettek? Ismered egyáltalán a gyerekedet? Vagy csak meló után hazaérve hullafáradtan és idegesen megkérdezed, mi volt a suliban, aztán elvonultok mindketten a magatok kis világába?
Ide azt írsz, amit akarsz, de magadnak ne hazudj.
Szerintem rátettél a problémájára ezzel a dilidokival.Gondolom dacc van benne amiatt hogy elvitted akartán kívül a dokihoz.Mert ugye azt írtad azóta fodult kimagából mióta elvitted dokihoz.Szerintem megkéne õt kérdezned hogy van-e annyira felnõtt hogy nem vagdossa magát cserébe nem kell dokihoz járnia.Ez lehet a megoldás vmit vmiért.
Én nem értem mire jó ez. Összekaszabolja a kezét a semmi miatt! Mindent megkap , nincs tablet se 200000 forintos telefonja de nem is vágyik rá, de ezen kívül jó élete van. " Nincs jó élete. Tipikus "felületes szülõ"-gondolkodás, amikor valaki azt hiszi, hogy azáltal, hogy anyagilag jólétet teremt a gyerekének, és azt látja, hogy jól teljesít az iskolában, "minden rendben van". Aki vagdossa magát, azokkal bajok vannak. A gyereke nagyon mély depresszióban van. Kitalálom: Ön az anyuka, aki aggódik. Mi a helyzet az apával, õ hogy áll ehhez? "Persze, hogy próbálok vele beszélgetni megkérdezem mi van vele van a valami baj és ehhez hasonló dolgok. De õ mintha észre se venné és megy a szobájába és otthagy minket. " 20 éves vagyok, depressziós, és ugyanezt szoktam csinálni. Megmondom, miért. Azért, mert: A szüleim nem értenének meg, mert nem ismernek eléggé. Próbálnak megérteni, de sokkal több idõt és energiát kell ráfordítani valakinek a megismeréséhez. Nem tudnak a dolgaimról, nem tudják, hogy én neten segítséget keresek, hogy milyen gondolataim vannak, hogy miket írok, hogy milyen pusztító harag van bennem, stb. Nem gondolatolvasók, de a jeleket évekkel ezelõtt észrevehették volna. Túlságosan nem ismernek, és ez azért van, mert nem akartak eléggé megismerni. Nekem meg kellett tanulnom beszélni az õ nyelvüket, de õket sosem érdekelte az enyém. Nem tudnak "fiatalosan" gondolkodni, egy mai zenekart sem ismernek, és nem tudják, milyen, amikor egy 20 éves zavart fiú pl. féltékeny, vagy úgy érzi senkinek nem kell, esetleg úgy, hogy értéktelen az élete. Ezeknek így nincs súlya, ahogy leírom, mert sajnos nem tudok mindent így, szavakkal kifejezni. Amit erre a szüleim szoktak adni, azok homályos közhelyek "bízz magadban! (hogy? ) minden rendben lesz! (miért? miért törvényszerû, hogy "minden rendben lesz"? ez nem egy amerikai film, ami mindig happy enddel végzõdik. Az életben vannak beteg emberek, akik belehalnak a betegségükbe, vannak olyanok, akik megkeserednek, megõrülnek és olyanok is, akik öngyilkosok lesznek), "nagyon értékes vagy!" (akkor miért van az, hogy még csak barátkozni se nagyon akarnak velem az emberek?), szeresd magad!, stb. Ezeket ilyen színes, csilivili "Vedd a kezedbe az életed!"-típusú olcsó önfejlesztõ könyvekben látják. Egy gyerek nem ezáltal fogja megérteni magát, hanem a pszichológia által. Pl. többet érne, ha megmutatnák Ericsson személyiségfejlõdési elméletét. A közhelyes, indokolatlan dicséretek szerintem semmit nem érnek. Bennem olyasféle gondolatok vannak, hogy tesiórán totál melléütöttem röplabdánál, erre mindenki elkezdett röhögni, a tesitanár szintén tódította, megalázva éreztem magam; focin beszólt valami durvát az egyik gyerek, és sosem tudtam megtorolni; õszintén szeretek egy lányt és azt látom, hogy egy szõrös kis majom gitáros baromhoz megy végül, akin látom, hogy mennyire képmutató, mennyire megjátssza az érzékeny széplelkût, pedig valójában egy beképzelt kis rohaðék; azt érzem egész életemben, hogy álarcokat veszek fel, hogy nem az igazi önmagamat mutatom, és ezért nem szeretnek; úgy érzem, nincs értelme az életemnek, mert senkinek nem kellek, stb. Namármost amikor hazajön egy gyerek, és ezek a gondolatok ott kavarognak a fejében, és erre egy szülõ megkérdezi, hogy "Mi a baj?", nem lehet egyszerûen mit válaszolni, mert nem olyan egyszerûek a dolgok, mint ahogy képzelik. Apám bunkónak tart és azt hiszi, neki van igaza, ha nem "fut utánam", mert becsukom az ajtót és nem akarok vele beszélni; holott arról van szó, hogy egyszerûen nem értené meg, és tudom, hogy egy idõ után úgysincs türelme hallgatni. Akkor minek kezdjek bele? Az õ mindennapi gondolatai a saját élete és munkája körül forognak, nem bír átváltani az én nyelvezetemre. Látom rajta, hogy nem is érti, mit mondok, vagy félreérti, vagy teljesen elbagatellizálja. Ami sértõ. És még valami: úgy gondolom, ez nem az én hibám. Nekik kellett volna idõben megtanulni hogy hogyan kommunikáljanak velem, bizalmi légkört kiépíteni. Ez nem a gyerek dolga, aki 14-15 évesen kezd valósan látni, felfogni dolgokat, hanem a felnõtté, aki mögött már egy fél élet van. És igenis meg kell harcolni a gyerek bizalmáért, tökmindegy, hányszor csapja rád az ajtót. Nem azért teszi, mert bunkó, és baja van veled. Nem rólad szól, ezt kéne minden értetlen szülõnek végre megértenie. Nem róluk szól a történet. Hanem róluk, mert kétségbe vannak esve, mert egyedül maradnak, és aki nem képes õket megérteni, attól nem várnak segítséget és elzárkóznak. Ugyanúgy, ahogy Ön se kezd el valószínûleg az utcán odamenni emberekhez és tanácsot kérni tõlük. Az emberek elrejtik a problémáikat azok elõl, akik nem bizalmasaik. Én sem fogok megnyílni az apámnak, akin azt látom, hogy ha túl sokat beszélek neki a problémáimról, elege lesz, mert õ nem akar ennyi "negatív szarságot" hallgatni, szerinte annyi az élet, hogy "örüljek, hogy luk van a fenekemen", és aki szerint csak beképzelek mindent magamnak. Aki nem érdemli meg a bizalmat, az nem kapja meg. Én már belenyugodtam, hogy az apámtól ilyen lelki dolgokban nem tudok segítséget kapni, nem is beszélek vele már ezekrõl. Ha õ úgy dönt, hogy nem rá tartozik, akkor nem rá tartozik. És továbbra is azt mondom, hogy nem a gyereknek kell rohangálnia a szülõ után. Úgy hallottam, hogy a gyerek-szülõ konfliktusoknál mindig a szülõ az, akinek a hibájából ezek létrejönnek. A gyerek csecsemõként kezdi a szülõ-gyerek viszonyt, tiszta lappal, a felnõtt viszont döntés- és cselekvõképes, felelõs emberként. Az õ kezében van az irányítás. Abból, amit Ön írt, én úgy gondolom, hogy nem ismeri eléggé a lánya életét. Simán lehet akár az is, hogy drogozik. Sok szülõ elképesztõen vak, és amíg nincs a gyerek fejére írva, hogy "depressziós vagyok, drogozom, szeretethiányom van, jó lenne, ha néha éreztetnétek velem, hogy számítok", semmit nem vesz észre. Én az Ön helyében a következõt tenném: bemennék a szobájába és azt mondanám, hogy tudom, hogy kétségbe van esve, és tudom, hogy azt hiszi, nem értem meg, mert én is voltam kamasz, de mivel szeretem, és nekem õ a legfontosabb, és szülõként mindent meg akarok tenni érte, hogy rendbe jöjjön, addig nem fogok elmenni, amíg nem tudjuk megbeszélni a dolgokat. Én, ha azt látnám, hogy a szüleim ténylegesen megpróbálnának 20 éves fejjel gondolkodni és picit kilépni a saját fejükbõl, és elképzelni, mit érez egy kamasz, akinek nem a kocsija meg a fizetése, hanem a világban elfoglalt helye, identitáskeresése, és a másik nem körül forognak a gondolatai, akkor meg tudnék nyílni nekik. Ugyanis én nem voltam soha 50 éves, viszont õk voltak 20 évesek. Bár néha vannak efelõl kétségeim.
a pszichológus milyen? jónak tûnik? vagy érdemesebb lenne váltani? (óriási különbségek vannak pszichológus és pszichológus között)
Ha szenved, akkor az azt jelenti, hogy már régóta bántja valami, valami nem stimmel az életében, családjában.Valamit eddig nem vettél észre, valamit eddig nem jól kezeltél.Most pedig meg kell keresned, mivel volt a gond.Legyél kedves, feltétel nélkül szeretõ, türelmes, véletlenül se hibáztasd és próbálj sokat beszélgetni vele, de diszkréten, ne tolakodón.Hagyd a pszichológussal!Az csak elmélyíti benne azt a gondolatot, hogy baj van vele és az nagyon nagyon rossz.Naponta többször is, biztasd, dicsérd.
Egyébként lehet, hogy a régi bántásokon nem tudja túltenni magát.az is lehet, hogy újra bántja valaki, csak szégyelli bevallani..Az emberek változnak.Most már idõsebb, öntudatosabb, nyilván nehezebb neki ezekrõl a sérelmeirõl beszélni.Ha beszédbe elegyedni nehéz vele, írhatnál neki egy kedves levelet, amiben leírhatnád õszintén, mennyire szeretnél segíteni neki és milyen fontos õ neked.És persze a jó tulajdonságait se felejtsd el felsorolni, az most nagyon fontos.Ha eddig bizalmas jó kapcsolat volt köztetek, akkor úgyis hozzád fog majd fordulni.
Szerintem nem õt kellene egyedül elküldözgetni 'dilidokihoz', mert abból azt is levonhatja következtetésnek, hogy õ a "dilis" a családban, akivel valami baj van, az õ hibája ez a helyzet stb, stb. Szerintem inkább családterápiával próbálkozzatok, hátha, ha azt látja, hogy te nem csak rajta, de a családod kommunikációján szeretnél javítani, akkor jobban megnyílik... talán.. Nekem is látta a hegeket anyám a karomon, de sosem tette szóvá, de én nem is bántam. Õ nem tudom, miért vagdossa magát, én azért csináltam ezt akkoriban, mert iszonyú sok feszültség volt bennem, és egyszerûen ezzel vezettem le. Esetleg szervezz közös programot, menjetek el vásárolni, fagyizni, és ne erõltesd nagyon a beszélgetést, hátha egy idõ múlva (A közeledésedre) magától is beszélni fog. 21/L
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, de nem. Már csak az kellene, hogy a fülébe jusson az , hogy itt "kibeszélem"
Azt, hogy mit mond, és mi történik valójában, nem feltétlenül egyezik. Beszélgessek vele?
A kérdező hozzászólása: Sajnálom ami veled történt. De az elmúlt évben azt mondja jól kijön a barátaival és mindig meséli mekkorákat szórakoztak. De amint már mondtam mostanában már ezt se nagyon árulja el nekünk!
A kérdező hozzászólása: nincs testvére. 15 éves és lány. Iskolába jár bár régen bántották most már azt mondja nem.
Jobb, ha nem mesélem el a sztorimat, úgy látom gyenge az idegrendszered, azonnal megõszülnél :) Meg azt is látom, hogy érdemben túl sok nem jutott be a mondanivalómból, olvasd még el párszor az elsõ kommentemet. A "mi van veled, mi a baj" nem jó kérdés. Legalábbis ha magamból indulok ki. Nekem baromira fogalmam sem volt róla, hogy mégis mi a bajom, és egy idõ után irtó irritáló volt ezeket a kérdéseket hallgatni, fõleg, hogy ha akartam, sem tudtam volna válaszolni rá. Ennyi infó alapján nem tudok többet mondani. Te az anyja, vagy apja vagy? Együtt éltek a másik szülõjével? Testvérek vannak? Egyáltalán a gyerek hány éves és milyen nemû? Más probléma esetleg van vele? (Iskolakerülés, nem jól tanul, drogozik, stb.)
A kérdező hozzászólása: Persze, hogy próbálok vele beszélgetni megkérdezem mi van vele van a valami baj és ehhez hasonló dolgok. De õ mintha észre se venné és megy a szobájába és otthagy minket. 17 éves lány neked, hogy sikerült túljutnod mindezen? Mit tegyek? Nem bírok várni! A pszichológus szerint ne idegesítsem fel a lányomat, de nem tudok várni. NEM ESHET BAJA!
A kérdező hozzászólása: Mi odafigyelünk rá és szeretjük. Nem bocsájtanám meg magamnak ha elveszítenénk.
A kérdező hozzászólása: 17 éves lány: Én nem értem mire jó ez. Összekaszabolja a kezét a semmi miatt! Mindent megkap , nincs tablet se 200000 forintos telefonja de nem is vágyik rá, de ezen kívül jó élete van. De mióta a pszichológushoz jár teljesen az ellentéte az eddigi önmagának!! Ha öngyilkosságra vetemedne én nem tudom mit csinálnék! Féltem!!
A kérdező hozzászólása: azon már túl vagyunk. De nem hajlandó semmit se mondani, teljesen kifordult önmagából mióta pszichológushoz jár!!
Én kb. 2-2, 5 hete kezdek kikerülni egy elég komoly és hosszú depresszióból, bár még 15 éves vagyok egy világ zuhant össze bennem.Én sem tudtam mindig, hogy pontosan miért csinálom azt, amit, de nem szerettem, ha beszélni akartak velem a dolgaimról.A baráti társaságomban is egyre kevésbé éreztem jól magam.Az én hegeimre úgy derült fény, hogy az egyik tanárom meglátta és szólt az ofõmnek. Talán beszélhetnél a tanáraival. Az én esetemben is fõképp a kedvenc tanáraim segítettek, és bár még mindig vannak negatív gondolataim, próbálok minél hamarabb helyrerázódni.Írok ide néhány okot, hátha sikerül megoldani a problémát: 1.családtag halála 2.barátok/legjobb barát/pasi elvesztése 3.maximalista, és ezért magasra teszi a lécet, azonban nem tudja megugrani és ezért összetörik (nálam is volt egy pár ilyen helyzet, és mióta a tanáraim tudnak errõl agyon dicsérnek, ami már néha kicsit sok, de örülök, ha így látják ) Szerintem nem szükséges pszihológus/pszihiáter, hisz én is azok segítsége nélkül jöttem vissza, pedig nem is egyszer átfutott az agyamon, hogy talán jobb lenne mindenkinek nélkülem, úgysem hiányolna senki. Persze mikor kiderült, hogy miket csinálok rengeteg barátom lett és még az is mellém állt, akivel csak piszkáltuk egymást. Ne kérdezd, ha beszélni akar megnyílik magától is!Hétvégén, ha látod hogy unatkozik adj neki házimunkát.Lehet hogy abban a pillanatban és még egy kis ideig utálni fog érte, de hidd el: meghálálja majd. Az én szüleim is úgy álltak a dologhoz, hogy akkor vonjuk el a gyerek figyelmét a hülyeségtõl és nem nagy dolgokat, de mondjuk nekem kellett kiteregetni, felmosni a padlót meg ilyenek (ha veszélyes tárgy közelében van azért figyelj!) Ha bármiben tudok segíteni, kérdésed van, tedd fel és ha tudok segítek :) Egy 15 éves lány

Komoly párkapcsolatban élők! Mit tennél, ha megtudnád ma, hogy a szerelmes/párod megcsalt?

Kort, nemet is írjatok!

Legjobb válasz: kiderült mikor volt jegyesek voltunk, a csaj telójáról írtam a csávónak h jöjjön hozzánk, az a h.lye meg jött is egybõl, mikor odaért direkt a csajt küldtem ki, h nyissa ki az ajtót, volt is meglepetés, ekkor mondtam neki h szedheted a cuccaidat, és mehetsz az új pasiddal, na ott aztán volt sírás-rívás a pasi meg a csajt oltotta h nem gondolta olyan komolyan h odaköltözzön hozzá, mert neki is van párja

kiderült mikor volt jegyesek voltunk, a csaj telójáról írtam a csávónak h jöjjön hozzánk, az a h.lye meg jött is egybõl, mikor odaért direkt a csajt küldtem ki, h nyissa ki az ajtót, volt is meglepetés, ekkor mondtam neki h szedheted a cuccaidat, és mehetsz az új pasiddal, na ott aztán volt sírás-rívás a pasi meg a csajt oltotta h nem gondolta olyan komolyan h odaköltözzön hozzá, mert neki is van párja
ez a kapcsolattól is függ.. és attól, hogy honnan tudom meg de egy komoly párkapcsolat egyébként hajlamos a megbocsájtásra:) de fontos a háttér.. miért csalt meg? berúgott és rámásztak? esetleg berúgott és hiperkancás lett? esetleg egy hónapja nem találkoztunk már és hiánya lett? (ez mondjuk nem mentség) a fentiek tûrhetõ kategóriába tartoznak fõleg, ha õ vallja be és láthatóan bánja a rossz akkor van, ha mást szeret.. úgy csak annyit kell feltenni neki, hogy "és most mit akarsz a jövõben?"
mivel házasságban élek , ezért ha megtudnám hogy megcsalt, válnék! 27/N
Beszélnék vele. Voltam már ilyen helyzetben, akkor megmentettük a kapcsolatot. Mindenesetre még egy ilyet nem szeretnék, az biztos.
Morcos lennék amiért nem vett be. 49/F
aki írja kérdezgeti, hát fogalma nincs errõl az érzésrõl, remélem nem lesz, mindegy hány kölök van, ezt felejtsük el, mert a bizalom veszett el, szóval, aki írta mit tett az a valós kép, ezt nem lehet feldolgozni, meg lehet próbálni, de ebben nem hiszek már N
miért akarnék olyasvalakit akinek csak ennyit jelentettem?
Lapát, nincs mentség, meg ilyen olyan indok. Még aznap [email protected]ám a lakásból az utcára cuccaival együtt.
Megkérdezném, hogy miért tette? És mit szeretne ezek után? Velem maradni, vagy a másikkal? Döntsön és aszerint cselekedjen. Nekünk van kislányunk, szóval elsõ lenne a kapcsolat megmentése. 29n
mindegy milyen kapcsolat, vége hát õ is ebben bízott, de nem jött össze
elhagynám, belepusztulnék de elhagynám! 19N

Mit tennél, ha megtudnád, hogy a férjed több mint fél éve találkozgat egy másik nővel, de még nem feküdtek le?

Legjobb válasz: Én elhiszem, hogy nem feküdtek le, mint írtam, voltam ilyen helyzetben, mindkét oldalról. Én is találkozgattam úgy pasival jópár hónapon keresztül, hogy nem feküdtünk le egymással, és a férjemnek is volt hasonló kapcsolata. Van, hogy egyszerûen csak egy másik ember figyelme, érdeklõdése hiányzik...

Én elhiszem, hogy nem feküdtek le, mint írtam, voltam ilyen helyzetben, mindkét oldalról. Én is találkozgattam úgy pasival jópár hónapon keresztül, hogy nem feküdtünk le egymással, és a férjemnek is volt hasonló kapcsolata. Van, hogy egyszerûen csak egy másik ember figyelme, érdeklõdése hiányzik...
Olyan nincs :D Akkor miért találkozgat vele? 32F
Voltam ilyen helyzetben... nagyon megromlott a házasságunk, ez tény, bár megpróbáltuk helyrehozni, de nem sikerült.
Én megkérném hogy mondja el hogy mi is ez, mért találkozgat valaki mással. De az biztos hogy én kiakadnék (de lehet mások nyugodtam természetûek). Egyet viszont nem hiszek, azt hogy még nem feküdtek le.
Csak kamu, hogy nem feküdtek le! Leülnék vele megbeszélni a dolgokat! Mondja el, hogy mi az amit tõled nem kap meg a házasságban. Beszéljétek meg hogy tudtok e rajta javítani. Ha nem, akkor válás!
Kuka. Velem senki ne szórakozzon.
Kérdezõ, talán nézz magadba mit nem adsz meg:)
Van ilyen- Lehet, hogy csak a figyelme kell, az elhatározás, a lehetõség. Szerintem mindenképpen sz.r, mert intimitás, lelki kötõdés, neadjisten szerelem is kialakulhat így. Az már nehezebb, mint egy egyéjszakás kaland.
en el tudom kepzelni, hogy nem feküdtek le, sok olyan pasi is jar a [email protected] akik csak egy kis beszelgetesre vagyik vagy ölelesre. En nagyon elgondolkodnek, hogy mi van a kapcsolatunkban es hogy miert van a ferjemnek szüksege egy masik nö babusgatasara. Valami nincs rendben köztetek es a pasi nem tudja mit csinaljon. Közös valtozasok kellenek, mindket fel reszeröl, de ugy a legokosabb, ha te kezded a valtoztatast.

Te mit tennél vagy mit mondanál egy ilyen nőnek (lánynak), ha megtudnád, hogy próbálja elcsábítani tőled a pasid /férjed?

Ha pl a fiú nem akarja, de a lány próbálkozik nagyon.

Legjobb válasz: Keményen lépnék föl,mert ezek csak abból tanulnak,ha meg vannak félemlítve.Ez van.

Lehet, hogy gáz vagyok, de én megírtam a csajnak, hogy szánalmasnak tartom, hogy úgy liheg a pasim után mint egy kiskutya. Bocsánatot kért, ha megsértett volna (wáóó) és nem zaklatta többet a barátom. Amúgy nem elcsaklizni akarta, csak tökre bele volt zúgva és nagyon nyomult, folyton írt neki, és már mindkettõnket zavart.
Akkor se. Aki ismer, az nem neki fog hinni. Erre a helyzetre különösen érvényes a "ne etesd a trollt". Ha figyelmet kap, az élteti.
Annál szánalmasabbat nehezen tudok elképzelni, amikor egy ilyen "pótanyuka" a tehetetlen férfi helyett intézkedik. Szerintem 14 éves kor felett "a zsákmányon" kakaskodni már eléggé színvonalon aluli.
Semmit. Nem ereszkednék le a szintjére. Maximálisan bízok a páromban, és különben is, meg tudna birkózni egy ilyen helyzettel.
Semmit. Tuti bökné a csõröm, de nem alacsonyodnék le a szintjére. Amúgy is akit nem lehet, azt nem viszik el. Majd megunja a csaj... Ha meg el tudja csábítani, akkor nem ér annyit, hogy megalázzam magam egy veszekedéssel...
Semmit. Férfin vitatkozni megalázó dolog.
Semmit. Nem vagyok az anyja, hogy a pasi helyett intézkedjek. Neki kell lekoptatnia.
Semmit. Ahogy elõttem is írták, ha tudja vigye, bár nem tartom valószínûnek. :) Nem az én dolgom, hogy leálljak vele szájkaratézni, ahogy a munkahelyére sem megyek be kiosztani a "csúnya-gonosz" fõnökét ha atrocitás éri. Nagyfiú, megoldja. Ha meg engem kezdene gyalázni a "kedves" vetélytárs valószínûleg elõbb tekerné ki a nyakát a võlegényem, mint hogy én errõl tudomást szereznék.
Keményen lépnék föl, mert ezek csak abból tanulnak, ha meg vannak félemlítve.Ez van.
ha már rólam is hazudozna és megkeserítené az életünket, akkor közölném vele, ha nem fejezi be, szájba fogom verni. de nagyon. komolyan megagyalnám egy bizonyos szint után.
Én semmit nem mondanék neki. A barátom elég nagyfiú már ahhoz, hogy lekoptassa õ. Régen rossz, ha ezt a férfi nem teszi meg és a nõnek kell "közbe avatkozni". Ezesetben én elgondolkodnék a kapcsolaton. L/25
Egyetértek a 4 válaszolóval, a palinak kell lekoptatnia, ha kell akkor durván, bunkó módon, ugy, hogy megértse nincs esélye.Mert ezek szerint ugy érzi van esély, különben miért nem hagyná abba?.
Semmit különösebben:) akit lehet azt úgyis viszik! :)
Én bizony tennék. Azért, ha már engem is keményen belekever, nem csak rá akarna mászni páromra, akkor elbeszélgetnék vele, mert rólam van szó.
A kérdező hozzászólása: Én úgy értem, hogy ha már rólatok is hazudozna, meg megkeserítené az életeteket csak azért, hogy szétmenjetek.
A kérdező hozzászólása: de kifejtenéd? a részletekre vagyok kíváncsi :) mit tennétek, mit mondanátok neki, stb....
A kérdező hozzászólása: Nem velem van ez, csak kíváncsi vagyok, hogy ti hogy reagálnátok, hogy a pasitok nem akarja, de a lány minden áron mindent bevet....

Mit tennél, ha most megtudnád, hogy egy nap múlva megsemmisül a Föld?

Leülnél nosztalgiázni és a hátralév? id?ben végiggondolnád az életedet? Teljes pánikba esnél és végig ajvékolnál, hogy "Segítség, én nem akarok meghalni"! Megpróbálnál valami hasznos dolgot csinálni pl. megtérnél Istenhez, meggyónnád a b?neidet nehogy elkárhozzál a túlvilágon? Vagy valami mást csinálnál?

Legjobb válasz: Sokkot kapnék, aztán mikor magamhoz térnék megnéznék egy jó filmet utoljára teljes hangerõn bömböltetve. Mondjuk a Képletet.

Sokkot kapnék, aztán mikor magamhoz térnék megnéznék egy jó filmet utoljára teljes hangerõn bömböltetve. Mondjuk a Képletet.
Szerintem leülnék meditálni, esetleg beszélgetnék valakivel az életrõl.
Elmennék a kínaiba enni egy jót. Aztán végig nézném gyorsan a gépen meglévõ sorozatokat, amiket még nem fejeztem be.
Összejönnék a családommal és mindazokkal akiket nagyon szeretek és elbúcsúznák, elmondanám nekik mennyire jó volt velük és mennyire szeretem õket. Rendezném Istennel a dolgaimat és várnám a véget.
Elõször biztos megijednék, aztán valószínûleg dühös lennék, hogy mennyi idõt elpazaroltam arra, hogy megalapozzam az önálló életem, de 22 évesen meg kell haljak. Ennyi idõ már kevés lenne a pótlásra, szóval valószínûleg onnantól kezdve szarnék a világra és tenném ami eszembe jut. "Megpróbálnál valami hasznos dolgot csinálni pl. megtérnél Istenhez, meggyónnád a bûneidet nehogy elkárhozzál a túlvilágon?" Ez aztán tényleg baromi hasznos volna.
En reszegre innam magam bulit tartanek es jo csajokkal toltenem az utolso perceimet
Megtérnék, aztán elmennék egy jó nagy bulira, ahol ott az egész világ, amolyan búcsú buli, és mindenki elbúcsúzna egymástól és együtt várnánk amig elpusztul a Föld, vagy az is lehet, hogy kirabolnák egy cukrázdát és az egész sütit megenném és közben elmondanám az álszent barátnõmnek, hogy mennyire utálom és örülnék, ert õ is elpusztul az egész világgal együtt.
Elég szomorú lennék, hogy oda lennének a terveim. Szerencsére ilyen nem fog bekövetkezni. Az ima nem segít szerintem.
nem nagyon érdekelne...
Megkeresném az okát és megszüntetném a proplémát. Ha nem sikerülne, imádkoznék egész nap.
Nem érdekelne. Nincs min nosztalgiáznom, mert szär életem volt, és nem esnék kétségbe, mert úgyis szär az életem, és unom. Zabálnék, innék, röhögnék, amíg meghalok.
"az is lehet, hogy kirabolnák egy cukrázdát és az egész sütit megenném és közben elmondanám az álszent barátnõmnek, hogy mennyire utálom és örülnék, ert õ is elpusztul az egész világgal együtt." Õ mennyivel álszentebb nálad? Utálod, álszentnek tartod (lehet, hogy az is), de álszent módon te is ugyanúgy puszilgatod amikor találkoztok, jópofizol vele és a barátnõdnek hívod. Te magadat nem érzed álszentnek? Miért nem küldöd el a búsba és keresel új barátokat? A barátaidat megválogathatod, akit nem kedvelsz azt nem kell elfogadnod a barátodnak. Egyébként ahova rabolni mennél, az cukrászda és nem cukrázda (a cukrász fõnévbõl rájöhetsz te is), és nem "kirabolnák", hanem "kirabolnék", kivéve többes szám 3-ik esetet, amikor "õk kirabolnák". Ne gyalázd már ezt a gyönyörû szép magyar nyelvünket!
Leszarnám ;)
Átmennék barátnõmhöz és vele tölteném.
"Beszereznék tûzálló ruhát és még bukósisakot. Illetve locsolgatnám magam vízzel is. Beásnám magam a fõld alá jó mélyre." tudod mit jelent az, hogy megsemmisül? nem lesz többé megszûnik létezni... úgyhogy feleslegesen ásnád be magad akár hová
Beszereznék tûzálló ruhát és még bukósisakot. Illetve locsolgatnám magam vízzel is. Beásnám magam a fõld alá jó mélyre.
Én is beszélgetnék pár emberrel az életrõl, a valódi érzéseimrõl, olyan titkokról amit nem akarok mindenáron a sírba vinni, kiosztanék pár embert, szétlopnék pár boltot, bár gondolom ezt mindenki így tennéxD olyan dolgokat tennék amiket 24 óra alatt nem lehet megbánni (káros dolgokxd), elénekelném a kedvenc zenéim ordítva ^^, akkor pl. hajvágás is jöhetne nincs mit veszteni, 24 órába így sok minden belefér, de a vége tuti az lenne h a szeretteimmel együtt várnám a pusztulást
Olvasnám tovább a kérdéseket az oldalon.
Vagy szellem formában? :) Úgy én is :D
Hogyan, mivel? :D
A kérdező hozzászólása: Én elhagynám a Földet! :-)
És Te, kedves kérdezõ, mit tennél?
Elmennék a zenesuliba, ahol van egy gyönyörû fekete felnyitható hangversenyzongora, és - ha megengednék - azon játszanám a kedvenc darabjaimat, ilyen kis nyugodt zenéket: http://www.youtube.com/watch?v=N-c_JOWjDqw Amúgy nem lennék szomorú.
Semmi különöset. Azért áthívnám az egyik ismerõsömet és elmondanám neki, hogy ja, hát beléhabarodtam, nagyon kedvelem már egy ideje, ennyi. Egyébként attól függ, egyedül én tudom-e vagy még mások is. Ha elõbbi, akkor nem szólnék róla senkinek, mert minek... ha utóbbi, akkor haverokkal, barátokkal biztosan rendeznénk egy nagy beszélgetõs napot. Nem részegedés vagy nosztalgiázás, hanem a szokásos... csípkelõdés, poénkodás, filozofálás úgy általában. :D

Mit tennél? Anyaként egy idegentől kellett megtudnom, hogy a lányom terhes.

50 éves vagyok, elvált. Boltban dolgozom eladóként. Egy vásárlótól tudtam meg, hogy a 19 éves lányom terhes lett az élettársától. Már 8 hónapja vannak együtt, fél éve együtt is laknak. Nem akarják megtartani. A lányom úgy gondolta hogy eltitkolja előlem. Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ezt érdemlem. :(

Legjobb válasz: Mégis ki az a vásárló, hogy ilyen jól tudja? És ráadásul azt is, hogy el fogják vetetni? Azt megérteném, hogy ebben a helyzetben nem szólna a lányod, hisz elveteti, úgymond: mindegy, talán nem akarná, hogy befolyásolják a nehéz döntést, de akkor az illetõ honnan tud róla mégis?

Mégis ki az a vásárló, hogy ilyen jól tudja? És ráadásul azt is, hogy el fogják vetetni? Azt megérteném, hogy ebben a helyzetben nem szólna a lányod, hisz elveteti, úgymond: mindegy, talán nem akarná, hogy befolyásolják a nehéz döntést, de akkor az illetõ honnan tud róla mégis?
Szerintem tudod te, hogy mivel érdemelted ki. Úgy értem, biztos nem volt felhõtlen a kapcsolatotok, ha ilyen nagy horderejû dolgot eltitkolt.
Kérdezd meg a lányodat, hogy hallottál egy pletykát és igaz e. Ha igaz, akkor kérdezd meg, hogy mi az oka annak, hogy nem avatott be téged. Nem tudom, hogy milyen kapcsolat van közöttetek a lányoddal, de inkább szorosabbra fûzném, mert így a végén a leendõ unokáidat sem nagyon fogja engedni hozzád.
Na hát ez így gázos... (elsõ válaszadó vagyok) Nagyon felelõtlenül intézi a dolgait a lányod. Ha már nem tartja meg a gyereket, miért hirdeti mindenkinek az állapotát? Büszke rá, hogy felelõtlenül szexel (vélhetõen) és az eredményt kikapartatja?
Jobb ha mielõbb rákérdezel mert lehet, hogy csak pletyka az egész, te meg fölöslegesen emészted magad. Ha mégis igaz és úgy érzed nem érzed, nem érdemelted ki semmivel, akkor lehet, hogy nem megbántani akart, hanem megkímélni.
Nem bántásból de szülõként megbuktál....másrészt külön él az élettársával, ezt nekik kell eldönteni.19 évesen ne szüljön még ha nincs mire.Gondolom saját tulajdont, vagyont nem szerzett még.És nem tudhatod milyen a kapcsolatuk.Lehet tényleg ez a legjobb megoldás, téged meg felesleges fájdalomtól kímél meg.
A kérdező hozzászólása: A férfi rendesnek tûnt, elhúzta a mézesmadzagot a lányom elõtt. Kocsival vitte erre arra. Aztán egy nap arra eszmélt fel a lányom, hogyha nem végez a kiszabott házimunkával mire a férfi hazaér, otthon kell maradnia, a férfi meg elmegy kocsmázni. De amúgy együtt kocsmáznak. :( A férjem és én az alkohol miatt váltunk el, mert az fontosabb volt számára mint a család.
a történelem ismétli önmagát, legalább az új helyzet is ismerõs lesz, kivéve hogy ez megfelel a lányodnak is, így boldog egyetértésben tudnak a [email protected] süllyedni morális meg fizikai értelemben is. Jobb is ha az ilyen nem követi el azt a felelõtlenséget, hogy szaporítja önmagát, szerintem rúgd szét a fax tökeit, utána meg lehetnek egymáséi.
De tudod az a legérdekesebb, hogy magától egy jóérzésû ember nem választ olyan pasast aki mellett ennyire elzüllhet, mert ehhez már szándék kell, de leginkább benne volt a hajlam a kisp1csában az elejétõl, max te nem akartad észrevenni.
igazi díszmadár(világ ribancai, még azt se tudja kié a gyerek) kölyköd van, nyilván volt kitõl otthon tanulnia, de nem elég hogy címeres marha még reklámozza is a dolgot, hadd röhögjön a fél környék rajtatok. Szerintem tagadd ki a csába.
A kérdező hozzászólása: Bár buta szlogen lenne... de sajnos ez van. Egy k.vának tartják. Kivéve a barátnõje aki ugyanolyan mint õ.
"hogy a fél város tudja már és a lányomon röhögnek, és én tu" Tudod kedves kérdezõ! Ez egy buta szlogen. Egyrészt a fél város le se [email protected], másrészt nem is ismeri a lányodat. Hogy mit tennék? Semmit. Mint ahogy nem is tehetnék. Max, a szívem fájna...
Nem biztos h a kerdezo hibaja h a lanya ilyenne valt. Szerelem / masik fel nagyon meg tudja valtoztatni a masikat, akar lany akar fiu. Hidd el. Csak a magam peldajat tudom alatamasztasul irni. Anyu es apu egyforman nevelt mindkettonket SOT ocsikem volt a kedvenc mindig is. Ocsem mindig nagyon anyas volt mindaddig mig meg nem ismerkedett a jelenlegi nejvel. Gyokeres valtozas es ez a kis liba teljesen kiforditotta onmagabol a tesomat, es teljesen a csalad ellen hangolta. Engem nem erdekelt, de anyut eleg melyen erintette az ugy. Ugyhogy nem mindig neveltetes kerdese.
A kérdező hozzászólása: Azóta "romlott" meg a kapcsolatunk, mióta ezzel a férfivel van együtt. Elmondtam neki az õszinte véleményem a férfirõl. Ez nem tetszett neki. Ebben lehet hogy hibáztam, de a jó szándék vezérelt.
Kedves Kérdezõ! Nem hiszem, hogy te hibád hogy így járt a lányod. Akik ezt a helytelen nevelésre fogják, azoknak õszinte szívbõl kívánom, hogy õk is megtapasztalják a nevelés zsákutcája érzést. Mert bizony azt az arany középutat ami jó a szülõnek is és jó a gyereknek is nagyon nehéz megtalálni. Könnyû úgy állást foglalni ha valaki még nem járt hasonló cipõben ( nincs még gyereke, vagy még azok nagyon kicsik) Elhiszem, hogy rosszul esik, hogy másoktól kell megtudni egy hírt. Viszont a lányod nagykorú, ha a szép szó nem segít; ideje hogy a saját kárán tapasztaljon. Fog még hozzád sírva vissza szaladni!
Az én anyám onnan tudta meg, hogy unokája született, hogy véletlenül hozzá postázták a gyerek lakcím kártyáját. Nem lehetett jó napja. 2 év után elõször akkor felhívtam, hogy elmegyek a kártyáért. A gyerek már 6 éves. Azóta sem látta, és azóta sem beszéltem vele. Valamit nagyon eltolhattál, ha egy ilyen dologgal a lányod nem hozzád fordul.
Bocs, kérdezõ, de kicsit egyet értek az elõttem szólókkal. A lányod barátnõi a hibásak hogy félrek.., a pasija meg azért, mert telekürtöli a falut a "jó hírrel". De te mindent jól csináltál..... A kérdésre a válasz: beszélnék a lányommal, szerveznék vele közös programokat.
A kérdező hozzászólása: Én nem így neveltem! Azóta ilyen, amióta ezzel a férfivel együtt él.
Rosszul esik....te nevelted így.Fogadd el, külön élete van.Ennyi.
A kérdező hozzászólása: Én támogatom a döntését, de nagyon rosszul esett, hogy a fél város tudja már és a lányomon röhögnek, és én tudom meg utoljára.
A kérdező hozzászólása: Azóta nem jó a kapcsolatunk, mióta megjelent ez a férfi az életében. Sok rosszat hallottam róla, próbáltam óvni a lányom.
A kérdező hozzászólása: Bizonyos pletykák szerint azért nem tartják meg, mert a férfi nem biztos benne, hogy õ az apa. Az a szomorú igazság, hogy el is tudom képzelni a lányomról. Ez az elsõ komoly kapcsolata. 1-2 környékbeli lánytól azt tanulta el, hogy az a menõ, ha minél több pasival ágyba bújik. Mivel már nagykorú nem tudom megfékezni, így hogy nem velem lakik már végképp nem.
A kérdező hozzászólása: A lányom és az egyik barátnõje fûnek-fának mesélik, de úgy hogy én ne tudjak róla. A vásárló bejött gratulálni, hogy nagymama leszek. Erre kérdõre vontam a lányom, õ mondta, hogy nem tartják meg.
Azert nem mondta el korabban, mert nem vagytok joban. Lehet, hogy felted es jot akarsz neki de altalaban mindenki a sajat karan tanul. Ha pedig az abortuszt is el akarta titkolni, akkor nagyon tarthat toled. Akarmilyen ferfit valaszt maganak, ereznie kell, hogy mellette allsz joban, roszban.

Mit tennél ha megtudnád, hogy a párodtól terhes egy nő?

Nem vagytok együtt régóta, az eset pedig el?tted történt egy éjszakából...

Legjobb válasz: Nem jövök vele össze. Nem tudnék mit kezdeni egy pasival akinek gyereke van. :(

Nem jövök vele össze. Nem tudnék mit kezdeni egy pasival akinek gyereke van. :(
21:32-es! Bezzeg, titeket fogadjon el a pasi a kölykötökkel együtt....! Ez így egy kicsit inkorrekt!
Hát de lesz. Oké terhes a nõ, de valamikor megszületik a gyerek. Nem akarnám elszakítani az apjától, de gyereket látni sem akarok, így elhagynám, mielõtt még összemelegszünk.
Hát, hogy beközölhette volna az elején is.
Nálam másképp mûködik ez. Mármint én nem szeretek tudni ilyenrõl. Persze, ha a gyereket megtartja a nõ, akkor igen, de nem tartja meg, így gondolom együtt sem akar lenni a párommal, nincs indoka annak, hogy beszéljenek egymással. Persze ha a terhesség akkor derül ki, mikor együtt vagyunk, és akkor beszélik meg a továbbiakat, akkor oké, de ha ezt már elõtte lezárta és hoztak egy döntést, akkor nem tekintem hazugságnak, ha ezt nem osztja meg velem.
Pedig nem mondott hülyeséget. Felnõtt ember ide vagy oda, nem 18-19 éves korban fordul elõ az, hogy gyerekkel fogjanak meg egy pasit.
És ha valaki elvált és van gyereke, csak azért nem jössz vele össze, mert van gyereke?
A kérdező hozzászólása: Nem itt arról van szó, hogy veled van mikor megtudja! A nõ nem kellett neki akkor sem, most sem sõt...
Ohh, ez más. Nos, ebben az esetben mellette állnék. Elvégre ezért vagyok vele. 62%-os, így van.
1. Ki tudja biztosan, kié az a gyerek? 2. Kalandnak ritkán családalapítás a célja.
A kérdező hozzászólása: 21:48 Pár találkozás és egy szex után? Vannak ilyen beteg nõk, akik elsõ alkalommal vállalnák ezt? Nekem erõsebb lenne az a gyanúm, hogy kamu a terhesség...
Na igen, kamuterhesség sztorikat is hallottam párat, itt az oldalon is olvastam, nem is egyet.
Egyébként te ki vagy a történetben? A nõ vagy a férfi?
A kérdező hozzászólása: 21:41 Egy éjszakáról beszélünk, a férfi semmiképpen nem jönne össze a nõvel, nem is akarja a gyereket. Felnõtt emberekrõl van szó könyörgöm....
A kérdező hozzászólása: 76% Én nem akarok itt veszekedni, de nem értem Te most mirõl beszélsz? Még jó hogy elmondja, én speciel szeretem az õszinte embereket akik megosztanak mindent a párjukkal, na most ha ez az eset megtörténik és ti együtt vagytok természetes, hogy elmondja mi történik vele...
A kérdező hozzászólása: Tegyük fel, hogy szólt mikor megtudta!
A kérdező hozzászólása: Nincsen gyereke, összejöttök és X hét után megtudja hogy egy elõzõ "kalandból" megesett a dolog... Így konkrétabb...
Nekem nincs gyerekem. Szóval részemrõl ebben semmi inkorrekt nincs.
A kérdező hozzászólása: Mibõl feltételezed, hogy egy ilyen "kapcsolatból" származó babát feltétlen megtart valaki?
Ha nem tartaná meg, akkor nem hiszem, hogy ez a kérdés felmerülne.Elvégre a múltról beszélünk. Viszont ha nem tartják meg a gyereket, akkor minek mondja el nekem?
Mármint úgy a múltról, hogy engem nem csalt meg, mert mikor ez történt nem voltunk együtt.
Ha meg nem mondaná el és esetleg késõbb kiderülne, akkor meg az lenne a bajod!
Nem maradnék vele, mert elõfordùlhat, hogy ha a baba megszületik összejönnek. Lehet a csaj ezt akarta.
Befejeznéd a hozzám beszélést? Nem is ismersz, honnan veszed, hogy ez lenne a bajom?? Mégis miért lenne?? Nem is voltunk együtt, amikor történt. Régen rossz, ha valakit a múltja miatt szeretünk..
Ha nem tudtátok, mielõtt összejöttetek volna, és a csaj megtartja a babát, akkor a párodnak kötelessége a gyerekkel való törõdést felajánlani, neked meg elfogadni a helyzetet, de azért jó lenne, ha be tudná bizonyítani a párodé a gyerek és nem másé. Mindenesetre nem lennék túl boldog.

Mit tennél, ha megtudnád, hogy egy ideje drogkereskedésből él egy közeli ismerősöd?

Tegyük fel, hogy pár hónapja elvesztette a munkáját az illet? személy, aki fontos számodra, közel áll hozzád, és füvet árul (és fogyaszt is), ebb?l tartja el magát. Mit tennél? Próbálnád leállítani? Hogyan? Mi ilyen helyzetben a legjobb megoldás?

Legjobb válasz: Megmondanám neki hogy egy az én placcom és ha nem akarja hogy kiszedjem a beleit aztán felakasszam egy fára akkor virítani fog védelmi pénzt minden héten kedden.

Megmondanám neki hogy egy az én placcom és ha nem akarja hogy kiszedjem a beleit aztán felakasszam egy fára akkor virítani fog védelmi pénzt minden héten kedden.
Van olyan ismerõsöm, aki benne van ilyen drogos ügyekben, de igazából én le tudom szarni a világot anyag nélkül is. :-D
Próbálnék még jobban a közelébe kerülni, hátha ad nekem ingyen
Vennék tõle minden hétvégén.
Ha jól keres vele, aligha. :S
Mármint aligha tudnám. (Elõzõ vagyok.)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, a tippet, hogy kérjek tõle, de nem élek ilyesmikkel. Én õt féltem, és nem akarom, hogy baja legyen ebbõl... Sem a fogyasztásból, sem a terjesztésbõl. És szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogyan csináljam. :(

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!