Találatok a következő kifejezésre: Mit tennél, elütnél egy kisgyereket autóval (1 db)

Mit tennél, ha elütnél egy kisgyereket autóval?

Viszont tudnád biztosan, hogy ha otthagyod és gyorsan elt?nsz (cserbenhagyás), akkor nem fogsz lebukni, nem kapnak el.

Legjobb válasz: Atyaisten!Remelem nem utottel el egy kisgyereket.Ugy gondolom itt nem letezik semmilyen variacio,a lenyeg akarhogyan is tortenik,vallald a felelosseget.Egy eletrol van szo!!!

Atyaisten!Remelem nem utottel el egy kisgyereket.Ugy gondolom itt nem letezik semmilyen variacio, a lenyeg akarhogyan is tortenik, vallald a felelosseget.Egy eletrol van szo!!!
Biztosan nem tudhatnám, hogy nem derül ki, hisz elõbb-utóbb minden kiderül. Semmiképpen nem tünnék el. A lelkiismeretem elõl úgy sem tudnák elszökni.
biztosan nem tudnék otthagyni egy kisgyereket, azért meg végképp nem hogy én megússzam.Ezért csak a második kérdésedre tudok válaszolni:Elõbb-utóbb felkötném magam, mert nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel...
Tuti kétségbeesnék, és elsõsorban vagy anyát vagy apát vagy barátomat hívnám, hogy mit csináljak. A múltkor csak kicsit meghúztam a kocsi lökhárítóját és már azmiatt összevoltam omolva.
Semmiképp nem hagynám ott, kivéve, ha Olaszliszkán történik...
nekem elütötték a barátnõmet (12évesen) egy kis busszal és az tovább hajtot... hát nem jó? :( 1 hónap kórház majd meghalt......
Ha nem tettél ilyet, akkor hogy a francba jut ilyen szörnyûség az eszedbe? Vagy tervezési szakaszban vagy?
Ha akisgyerek még élne, azonnal mentõt hivnák, ha viszont meghalt vállalnám a következményeket, mert a saját lelkiismeretemmel nem tudnék elszámolni, ha lemenekülnék ugyis megtalálnának, de ha nem , akkor belehalnék a lelkifurdalásba, ezek után csak szenvednék. Inkább vállalnám a büntetést!!! Mert ilyen esetben nincs menekvés!!!
1. Ha még él, akkor hívnék mentõt, stb. 2. Ha már meghalt, akkor - ha TÉNYLEG BIZTOSAN tudnám, hogy nem kapnak el - akkor továbbállnék minél gyorsabban. (Jöhet a lepontozás! :) )
kiszállnék a jármûbõl, majd felsegíteném és leporolnám a ruháját.
megennémXDD nem csak vicceltem, de tényleg természetesen azonnal mentõt hívnék, ha pedig meghalt az az egész életem elcseszné és természetesen nem érdekelne, ha lebuknék
azonnal mentõt hínék aztán valószínûleg beleõrülnék a lelkiismeret furdalásba akármi is lenne a kicsivel. 2 pici lány anyukája
Mindkét esetben mentõ és rendõrség!!! Én belepusztulnék a lelkiismeretfurdalásba, ha cserben hagynám. És különben is szerintem nem tudhatod biztosan hogy meghalt-e a gyerek...(fõleg ha ki sem szállsz az autóból...)
nekem a barátnõmet ütötte el egy kis busz 12 évesen... egy hónap mulva kórházban meghalt..


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Kevesebbnek érzem magam a betegségeim miatt. Igazam van?

Persze, egy beteg ember nem kevesebb mint a többiek! De nekem nagyon kínos betegségeim vannak. Normál esetben nem is beszélnék róluk, de végül is ez egy névtelen oldal.. Aranyerem van, és emésztési betegségem (ami puffadással is jár, meg alig tudok enni). Ezek nem igazán gyógyíthatóak. Undorodok magamtól és úgy érzem meg sem érdemlem az életet, meg hogy boldog legyek. Még ha valami jó történik is velem, úgy érzem nem örülhetek, mert ilyen betegségeim vannak. Igazam van? Vagy ti mit gondoltok erről? Ne nevessetek ki légyszi. =(

10

Hogyan legyek magabiztosabb több lent?

Az a hejzet h suliban mindíg vmiért vkinek szúram a szemét pedig eleve csendesebb tipus vagyok, de mégis mindíg beszólogatnak.Ami azt illeti még a magabiztosságom sem 100%
és azt szeretném megtudni hogy hogyan lehetnék magabiztosabb,illetve hogyan tudnék olyan magabiztos lenni hogy valami épkézlábat is visszaszólja?

1

Gólyatáborban be kell mutatkoznom a többieknek, de nem tudom, hogy mit mondjak majd magamról. Valami érdekeset akarok, de félek, (és lehet, hogy csak az ezelőtti osztályom viselkedése miatt) untatni fogom az osztályomat!?

3

Miért érzem azt, hogy jobb volna, ha nem is élnék?

Vannak jó dolgaim az életben, de nem tudok örülni neki, mert mulandó és félek, hogy elmúlik és nem lesz már többé.
Félek a jövőtől, és esélytelennek érzem magam ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék.
15 éves vagyok, így azt érzem, van még kb 3 évem, utána jön a vég, mert ami eddig volt, más lesz, viszont biztos, hogy rosszabb, mert én olyan ügyetlen vagyok, hogy csak a baj van velem mindenhol.
Szívem szerint már öngyilkos lennék, egyenlőre kiváráson vagyok, mert még van lehetőségem élni, de 3 év múlva úgyis végem lesz.

15

Ugy erzem mintha kis depresszioban lennek. Mit tegyek?

Kezdem azzal hogy par eve egyedul elek kulfoldon, tavol a csaladomtol. Szeretem a munkam s jol is keresek, habar mar arra kezdek gondolni a penz nem minden az eletben. Nagyon sokszor szomoru vagyok, mert egyedul vagyok. Van keves baratom s ki is jarunk bulizni amikor tudunk, de mindig valahogy elvagyok magamban. Ha otthon vagyok probalom lefoglalni magam fozessel, sportolassal de ezek sem segitenek. Mar nem tudom mi tevo legyek. Mar arra is gondoltam feladjak mindent s hazakoltozzek, de ugy sem tudom mennyire leszek boldog. Ugy meg munkam sem lesz... Van e vagy volt valaki ilyen helyzetben? Hogyan dontottetek?

5

Félek új emberekkel ismerkedni pedig nagyon szeretnék de egyszerűen félek az emberektől mit csináljak?

-

7

Nagyon gáz ha egy 20 év körüli fiú néha még vágyik a babusgatásra? Mint mikor kicsi volt?

12

Hogyan legyek bátrabb, nagyszájúbb?

Mindenki azt mondja, hogy nagyon jól nézek ki, de senki nem gondolná, hogy az osztályom kiközösít, mert nem vagyok valami társasági ember.Hamarosan kezdődik az iskola, és meg akarok változni.Tudom hogy egyből nem fog menni, de csak van valami ami segíthet, vagy nem? Elég csendes vagyok, már próbáltam jobban kibontakozni de valamiért nem megy.Igazából nincsenek is igazán barátaim.Amikor unokatestvéremmel voltunk (távol lakik tőlem) bulizni, akkor meghívtak minket egy italra, az pedig nagyon jól esett.Mintha egy teljesen más ember lennék, nem pedig az akiként megismertek az osztálytársaim.Pasim még soha nem volt, de volt 2 ember aki próbálkozott, egyikük nem jött be, a másikkal pedig úgy éreztem, hogy meg is volna köztünk az a szikra, de féltem hogy úgy is megunna,ezért elutasítottam, ezt pedig nagyon megbántam, mert egy másik osztálytársammal jár, akivel egy városban lakunk, és eléggé féltékeny vagyok.Félek, hogy ha ilyen maradok, senkinek nem fogok kelleni, és ha kellenék akkor sem tartana sokáig.Nem tudnék valahogy változtatni a személyiségemen?

2

Mit gondoltok erről a felvetésről?

Az a helyzet,hogy nincs valami jó humorom. Állandóan nevetek,mosolygós vagyok,viszont jó megszólalásaim ritkán vannak.
Azon gondolkozom mostanában,hogy pl színvonalasabb humoros könyvek olvasásával fejleszthető-e ez a ,,képesség"?!
Tudom, ez adottság de azt nem hiszem el,hogy sehogy se lehetne magasabb szintekre emelni.
Szerintetek?

4

Miért nincsenek barátaim? (többi lent)

15 éves lány vagyok, az általános iskolában sem voltak barátaim,és a középiskolában is csak "állbarátaim" vannak, igazi nincsen.Soha nem volt legjobb barátnőm vagy barátom. :( Ha esetleg beszélgetni próbálnék valakivel,leblokkolok és elvörösödök, ez miatt nagyon nem is keresik a társaságom.Néha még piszkáltak is miatta.:(
Arra gondoltam, hogy ebben az évben megváltozhatnék, hogy szerezhetnék új barátokat az iskolában,de nem tudom,hogy csináljam.
Mit kéne tennem, hogy tudjak beszélgetni emberekkel?
Esetleg mit változtassak magamon?
Előre is köszönöm a válaszokat. :)

2

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!