Találatok a következő kifejezésre: Mit tennél, elütnél (1 db)

Mit tennél, ha elütnél egy kisgyereket autóval?

Viszont tudnád biztosan, hogy ha otthagyod és gyorsan elt?nsz (cserbenhagyás), akkor nem fogsz lebukni, nem kapnak el.

Legjobb válasz: Atyaisten!Remelem nem utottel el egy kisgyereket.Ugy gondolom itt nem letezik semmilyen variacio,a lenyeg akarhogyan is tortenik,vallald a felelosseget.Egy eletrol van szo!!!

Atyaisten!Remelem nem utottel el egy kisgyereket.Ugy gondolom itt nem letezik semmilyen variacio, a lenyeg akarhogyan is tortenik, vallald a felelosseget.Egy eletrol van szo!!!
Biztosan nem tudhatnám, hogy nem derül ki, hisz elõbb-utóbb minden kiderül. Semmiképpen nem tünnék el. A lelkiismeretem elõl úgy sem tudnák elszökni.
biztosan nem tudnék otthagyni egy kisgyereket, azért meg végképp nem hogy én megússzam.Ezért csak a második kérdésedre tudok válaszolni:Elõbb-utóbb felkötném magam, mert nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel...
Tuti kétségbeesnék, és elsõsorban vagy anyát vagy apát vagy barátomat hívnám, hogy mit csináljak. A múltkor csak kicsit meghúztam a kocsi lökhárítóját és már azmiatt összevoltam omolva.
Semmiképp nem hagynám ott, kivéve, ha Olaszliszkán történik...
nekem elütötték a barátnõmet (12évesen) egy kis busszal és az tovább hajtot... hát nem jó? :( 1 hónap kórház majd meghalt......
Ha nem tettél ilyet, akkor hogy a francba jut ilyen szörnyûség az eszedbe? Vagy tervezési szakaszban vagy?
Ha akisgyerek még élne, azonnal mentõt hivnák, ha viszont meghalt vállalnám a következményeket, mert a saját lelkiismeretemmel nem tudnék elszámolni, ha lemenekülnék ugyis megtalálnának, de ha nem , akkor belehalnék a lelkifurdalásba, ezek után csak szenvednék. Inkább vállalnám a büntetést!!! Mert ilyen esetben nincs menekvés!!!
1. Ha még él, akkor hívnék mentõt, stb. 2. Ha már meghalt, akkor - ha TÉNYLEG BIZTOSAN tudnám, hogy nem kapnak el - akkor továbbállnék minél gyorsabban. (Jöhet a lepontozás! :) )
kiszállnék a jármûbõl, majd felsegíteném és leporolnám a ruháját.
megennémXDD nem csak vicceltem, de tényleg természetesen azonnal mentõt hívnék, ha pedig meghalt az az egész életem elcseszné és természetesen nem érdekelne, ha lebuknék
azonnal mentõt hínék aztán valószínûleg beleõrülnék a lelkiismeret furdalásba akármi is lenne a kicsivel. 2 pici lány anyukája
Mindkét esetben mentõ és rendõrség!!! Én belepusztulnék a lelkiismeretfurdalásba, ha cserben hagynám. És különben is szerintem nem tudhatod biztosan hogy meghalt-e a gyerek...(fõleg ha ki sem szállsz az autóból...)
nekem a barátnõmet ütötte el egy kis busz 12 évesen... egy hónap mulva kórházban meghalt..


Hasonló válaszok

A kérdés szövege Válaszok száma

Túlzottan félek mások negatív megítélésétől, de közben rosszul vagyok, ha dicsérnek?

Tehát abban a paradox helyzetben vagyok, hogy egyrészt meg akarok felelni, és azt akarom, hogy értelmesnek, okosnak stb. tartsanak, de ha valaki méghis megdicsér azt elhárítom, az ellenkezőjét bizonygatom, és rosszul esik. Más is jár ebben a cipőben?

5

Hogy van az "Izsák" név Németül?

3

Sulit váltsak? Hogyan illeszkedhetnék be?

Az általános iskolában minden rendben volt, megvolt a baráti köröm, vidám, szerethető lány voltam. Aztán gimibe mentem, és minden megváltozott. A szüleim "majdnem válása" miatt, és mert az egészségi állapotom se volt túl jó, elég zárkózott, csöndes, visszahúzódó lettem. Nem sikerült rendes baráti körre lelnem, úgy tűnik, teljesen levegőnek néznek, ha beégek(ami sokszor előfordul) akkor kiröhögnek.. eldöntöttem, hogy én nem folytatom ezt, és nem fogok még három évig itt szenvedni. Szeretnék új iskolába menni, remélem, hogy ez jó megoldás.
Viszont félek is, hogy új helyen nem tudnék beilleszkedni. Lehet, hogy lesznek nagyon jó barátaim, amikre nagy szükségem van, de lehet, hogy nem. Végülis ha átmegyek, akkor tizedikbe mennék, egy összeszokott társaságba. És nem is vagyok olyan csaj, aki úgy beleillik a tömegbe. Nem iszom, nem dohányzom, ügyelek a tanulásra, nem vagyok bulizós típus, és nem életcélom összefeküdni minden héten valakivel. Mi van, ha ezért meg ott leszek kiközösítve???
Mi legyen? légyszi segítsetek!!!
15/l

6

Tudtok pár olyan dolgot felsorolni amit nem tudok magamról mint pl. : akorra az alkarunk mint a lábfejünk vagy ha falnál vagy és kinyújtod a lábad nem tudod két kézzel felemelni magad?

4

Hogyan legyünk jobb emberek? Mit tegyünk, hogyan fogjunk neki? Hogyan változzunk?

Amikor reggel felkeltek, megvagytok elégedve magatokkal? Büszkék vagytok eddigi tetteitekre?

4

Hogy küzdhetném le?

Először is bocsánat , hogy ebbe a kategóriába irtam , de minél több választ és segitséget szeretnék.Szerintem nálam gátlásosabb , maximalistább ember nincs , akinek ekkora a megfelelési kényszere. Mindenben a legjobbat szeretném nyújtani , még a boltig is 10 percig készülődök . Nem büszkeségből , de mindenki azt mondja , hogy nagyon szép vagyok DEEE egyáltalán nincs önbizalmam. Az arcomon néha pattanások jönnek ki , ilyenkor alapozóval takarom el a hibákat , de mikor nem tökéletesen tiszta az arcom akkor kimondhatatlanul rosszul érzem magam . Tükörbe se akarok nézni , undorodom tőle (pedig nem is feltünő , csak én reagálom túl ) , olyankor az emberek szemébe se akarok nézni , nem beszélgetek senkivel és alig várom , hogy elteljen a suli idő és haza mehessek (szinte bújkálok a suli folyosóján és kézzel takarom az arcom , hogy nehogy valaki észrevegye a bőrhibámat) El se hiszitek milyen szörnyű úgy felkelni minden nap , hogy rettegve nézek a tükörbe, hogy megint csúnya az arcom ? Ellenben mikor tiszta az arcom nagyon jól érzem magam , barátságos és nyilt vagyok másokkal szemben . Tudom SZÖRNYŰ még hallani is ezt a felfogást , de nem tehetek róla. Igy van ez a hajammal is , mikor rosszul áll vagy a ruhákkal. Ha tetszik amit a tükörben látok , jól áll és tetszik is a ruha ami rajtam van akkor egész nap jó kedvem van a suliban . Ha egy kis dolog is nem tökéletes rajtam ( haj, köröm , ruha, smink ) akkor elmegy minden kedvem és alig várom , hogy haza mehessek . Nagyon sokáig készülődöm minden hová , mindenre odafigyelek, próbálok !!!MINDIG!!! a toppon lenni . Nem csak a külsőmmel kapcsolatosan vagyok ilyen , hanem a viselkedésem szempontjából is . Mindenre oda figyelek, hogy szépen beszéljek , civizilizáltan viselkedjek.Egyszóval nagyon ritkán tudom elengedni magam .Nem tudnék ugrálni és vihogni az utcán meg hangosan röhögcsélni mert zavar , hogy más mit gondol rólam . iszonyúan gátlásos vagyok:(

1

Teljesen össze vagyok zavarodva és fogalmam sincs róla, hogy ki is vagyok/leszek. Hagynom kéne, hogy az idő rendezze el a dolgokat vagy találjak valami kényszermegoldást?

Idén kezdtem a fősulit. Alig telt el 3 nap és már elbizonytalanodtam a jövőmet illetően. Lehetséges, hogy annyira rosszul választottam, hogy már elveszítettem azt aki vagyok, de még halvány lila gőzöm nincs arról, hogy mihez akarok kezdeni. És cél nélkül nincs értelme élni. Viszont most egyszerűen nem tudnám megmondani, hogy merre kéne indulnom. És lassan beleőrülök. Nagyon kíváncsi vagyok más véleményekre, mert megtorpantam. Köszönöm a válaszokat!

2

Hogyan lehet nevet változtatni, hogyan zajlik ez?

Még az érdekelne ezzel kapcsolatban, hogy ha nevet változtatok és PL:van egy szakmai bizonyítványom amiben az eddigi nevem szerepel.Az is meg változik?,de hogyan?

1

Miért van az, hogy? (Kérdésed rövid, a válaszod hosszú)

.... amint kilépek az utcára szorongok addig, amíg a gondolataim le nem kötnek? Vagy, hogy, ha este vagyok kint, akkor összehúzom magam, és reszketek és próbálok a Bátyám vagy bárki más háta mögé bújni, ha éppenséggel velük vagyok? Hogy azt képzelem, hogy rajtam nevetnek azok, akiket nem is ismerek? (Ehhez kapcsolódóan volt egy rossz élményem. A Bátyámékkal mentünk inni, és már ott volt a Bátyám meg az exem meg egy 3. srác és megkérdezte, hogy "melyiküket akarod megijeszteni?" Szerintem normálisan voltam felöltözve, és a hajam sem állt szanaszét. Az viszont, amit mondott, rosszulesett, utána nem nagyon szóltam akármit is... Vagy miért van az, hogy nem tudok ismerkedni új emberekkel egy közösségben, de pl, ha elmegyek egy okmányirodába diákot csináltatni, és ott ül egy lány, simán szóba elegyedek vele? Vagy pl suliba is amikor az egész osztály ott van, nem szoktam sokat beszélni (új osztály, szakma), de ma is az egyik lánnyal, hogy ketten voltunk, jól el tudtunk dumcsizni.. Annyi, hogy Nekem a Bátyám társasága a társasága, meg még van két barátnőm, akiket nagyon szeretek. Meg ma is rossz volt, hogy állok a buszmegállóban, jön a busz, megkérdezi egy roma srác aki egy csapatban volt, hogy mennyi az idő és gúnyosan vigyorog...Meg az is, hogyha a megszokott társaság tagjaival külön-külön vagyok, órákat tudok beszélgetni, de máskülönben néha-néha szólalok csak meg...
19/L

2

Minden napomat unom, egyhangúnak és szürkének érzem, mit tehetnék?

Reggel felkelek, mindig ugyan abban az időpontban, ugyan úgy, és ugyan akkor megyek iskolába, éppen beesek, aztán ott dekkolok 2-ig, hazamegyek, és tanulok estig.

Heti három edzésből, jó ha 2x el tudok menni. Otthon a tanulás mellett a papagájommal foglalkozom, természetesen azt is "tanulás" közben, de azon kívül semmi mást nem tudok csinálni. Szeretem, imádom a kis tollast, de szeretnék kimozdulni a városba is. De időm se engedi a tanulás miatt, meg a szüleim se nagyon. Mindig azt mondják, hogy féltenek, pedig elmondom hogy mikor érek haza, kivel megyek, és hova.
Tehát a délutánjaim is ugyan olyanok, mikor nem tanulok, gépezek, vagy olvasgatok, de hiányzik az emberi társaság és a személyes kontaktus velük, főleg hogy az iskolában nincsenek igazán barátaim.

Van egy "kapcsolatom" amit titokban tartunk, szintén a szüleim miatt, mert nem kedvelik az illetőt. Jobban mondva csak az édesanyám az, aki mindenbe beleszól. Õ nem a suliba jár, így vele titokban tudunk csak találkozni, és ritkán...

Nem iszom, és nem cigizem és szórakozóhelyekre sem járok, bár egy-két házibuliba nagyon szívesen elmennék, de oda se nagyon engednek. Mikor felhozom a témát hogy bemennék a városba, mindjárt jön a kavarás, ha olyan emberekkel megyek akiket nem ismernek. Voltatok már ilyen helyzetben?

16/L

8

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!