Találatok a következő kifejezésre: Mit tehetek, azt (2527 db)

Mit tehetek az ido ellen? Ront a kapcsolatomon, es felek h tonkre is teheti! !

A baratommal mar tobb mint egy eve egyutt vagyunk, sulisok voltunk mikor osszejottunk.Minden jo volt amig egyetemre nem kerultunk.Nehez a szak(en orvosi, o fogorvosi), nagyon sokat kell tanuljunk.Megegyeztunk h mindkettonknek a karrier a legfontosabb, de nem szeretnem h egymast elhanyagoljuk emiatt.Naponta, vagy ketnaponta talalkozunk,akkor is 2 orat ha...Sokszor hetvegen is egesz nap kell tanuljunks csak este megyunk ki szorakozni.Mit tehetek h tobbet talalkozzunk? Az egyutt tanulas nem megy, mert abbol ugysem tanulas lesz.Felek h ez a keves ido tonkreteheti a kapcsolatunkat.Lehet h elhidegulne tolem? O azt mondja h nem, de akkor sem vagyok biztos benne..

Legjobb válasz: Mindketten nehéz szakot választottatok, és sokat kell tanulni. Most ez a legfontosabb. Áldozatokat kell hozni. De örülj annak, hogy egy egyetemre kerültetek, és legalább együtt tudtok lenni néha. Vannak olyan párok, akik az ország két teljesen más felén tanulnak és jó, ha szombaton együtt tudnak lenni. Ne aggódj, nem fog tönkremenni a kapcsolatotok, ahogy azt a párod is mondta. Most koncentrálj a tanulásra, aztán pedig annyit lesztek együtt, amennyit jólesik.

Mindketten nehéz szakot választottatok, és sokat kell tanulni. Most ez a legfontosabb. Áldozatokat kell hozni. De örülj annak, hogy egy egyetemre kerültetek, és legalább együtt tudtok lenni néha. Vannak olyan párok, akik az ország két teljesen más felén tanulnak és jó, ha szombaton együtt tudnak lenni. Ne aggódj, nem fog tönkremenni a kapcsolatotok, ahogy azt a párod is mondta. Most koncentrálj a tanulásra, aztán pedig annyit lesztek együtt, amennyit jólesik.
szerintem pont az fogja tönkrevágni a kapcsolatotokat, ha túlzottan eröltetitek a találkozásokat. Dolgotok van, fáradtak vagytok, ilyen helyzetben elöbb utóbb inkább nyûggé válik a találkozás, mint örömmé. Ez fõleg a pasikra igaz, de nõknél is elõjön egy idõ után. Inkább 1-2-3 napokat ne talkozzatok és utána érezzétek jól magatokat, mint az legyen, hogy a könyv mellõl ugrotok fel, hogy randi van, de közben menni kellene vissza, mert még dolog van, muszáj találkozni, de közbe ezért megint fél (egész) éjszaka nem alszok, mert be kell pótolni a kiesõ idõt stb. gondolj bele. 5 napig napi 2 óra randi. utazással, készülõdéssel még ennél is több (plussz megszakad a tanulási folamat), de ezt most ne számoljuk. ez 10 óra. Ha nem találkoztok, csak tanultok, akkor is be tudtok magatoknak spórolni 10 órát hétvégre. Ha úgy vesszük, hogy ebbõl csak 5öt tanultok, a másik 5öt meg mondjuk alszotok, akkor nem is 10et spóroltok, hanem vagy 15öt (a többlet pihenés és az ezzel járó jobb tanulás miatt) a hétvégre. Sokkal jobb, mint szétaprózni napokra. Nyugiban fel tudtok kelni, nem kell aznap elõvenni a könyvet, semmi mással nem kell foglalkoznotok mint egymással. (mondjuk az anatómia rejtelmeivel, de ez már a ti dolgotok ;) )

Mit tehetnék az ellen, hogy ne zavarjon ennek a nőnek a viselkedése?

Nos, a munkahelyen megismertem egy férfit még pár hónappal ezelőtt, és 3 hete összejöttünk. Õ elvált, egyedülálló férfi, idősebb nálam 15 évvel. Nagy divat errefelé a társbérlet, és ő egy régi nő ismerősével lakik együtt már 4 éve társbérletben. Nincs köztük semmi kapcsolat a barátságon kívűl, elmondta, hogy 3 éve megpróbálták, aztán 2 hétig tartott, aztán inkább csak albérlőtársak maradtak. Én hiszek neki, hiszen aki ismeri, az is megmondja, hogy így van, meg hát azóta voltak neki más nőkkel is kapcsolatai, próbálkozások. Viszont az a nő, az albérlőtársa megmondta páromnak, hogy nem jó ötlet, hogy velem van, mert túl fiatal vagyok hozzá, ennek nem lesz jó vége, meg amikor együtt lát minket, látom az arcán azt az undort, ahogy rámnéz. Egy munkahelyen vagyunk mind a 3-an, így van, hogy összefutunk, meg régebben még beszélgettünk is, kedves, normális volt velem a nő. Most, amióta párommal vagyok, egyszerűen nem ismerek rá, mert köszönni alig akar, flegmázik, ha szólok valamit, ráadásul "drágámnak" meg "életemnek" szólítja páromat. Annyira zavar, hogy az már elképesztő. Párom meg látva az arckifejezésem csak mosolyog rajtam, ahogy duzzogok, mert azt mondja, már nem tudja nekem hogy elmagyarázni, hogy nincs közöttük semmi, nem is lesz, mert akkor nem is kezdett volna kapcsolatba velem. Az albérlőtársa véleménye meg hidegen hagyja, azt mondta, őt nem érdekli, ki mit mond, csak velem lehessen. Nem tudom, mit tegyek, mert számomra ez a helyzet roppant kellemetlen, mert úgy érzem, mintha versenyeznem kellene azzal a nővel, holott nem, mert párom velem van, de mégis folyton arra sarkall valami gondolat. Az a nő az agyamra megy. Miért viselkedik így, miért teszi ezt velem? Pedig én szívesen barátkoznék vele. 25 éves nő vagyok

Legjobb válasz: Nekem ebbõl annyit sikerült kibogarásznom a csökött agyammal, hogy te választottál magadnak egy párt, abból a 6,5 négyzetméterbõl ahol dolgozol. Egy centivel nem voltál hajlandó messzebb nézni. Ott egy darab pali van, aki nálad 15 évvel idõsebb, ráadásul együtt él egy nõvel aki szintén ezen a 6,5 négyzetméteren leledzik egész nap + hab tortán hogy már végigpróbálták a bérelt lakás minden szegletét, de most már csak barátok. Most pedig hogy a lusta választásod eredménye beérett, segitségért kiáltasz, hogy téged elnyomnak. De mégis, mikor választottál mire gondoltál mi lesz? Hát hol jövök én össze egy nõvel egy kis irodában mikor az a nõ mellesleg az irodista fiúval él már 3 éve és idõnként egymásra fanyalodnak. De hát nem vagyunk egyformák mentálisan, én nem vágyom ilyen izgalmas életre mint te, nekem mivel ilyen döntésem nincs mint neked segitségért sem kell kiáltanom, igy nincs is mirõl pletyiznem a hétvégén. Nem baj, majd röhögök rajtad meg a buta választásodon.

Nekem ebbõl annyit sikerült kibogarásznom a csökött agyammal, hogy te választottál magadnak egy párt, abból a 6, 5 négyzetméterbõl ahol dolgozol. Egy centivel nem voltál hajlandó messzebb nézni. Ott egy darab pali van, aki nálad 15 évvel idõsebb, ráadásul együtt él egy nõvel aki szintén ezen a 6, 5 négyzetméteren leledzik egész nap + hab tortán hogy már végigpróbálták a bérelt lakás minden szegletét, de most már csak barátok. Most pedig hogy a lusta választásod eredménye beérett, segitségért kiáltasz, hogy téged elnyomnak. De mégis, mikor választottál mire gondoltál mi lesz? Hát hol jövök én össze egy nõvel egy kis irodában mikor az a nõ mellesleg az irodista fiúval él már 3 éve és idõnként egymásra fanyalodnak. De hát nem vagyunk egyformák mentálisan, én nem vágyom ilyen izgalmas életre mint te, nekem mivel ilyen döntésem nincs mint neked segitségért sem kell kiáltanom, igy nincs is mirõl pletyiznem a hétvégén. Nem baj, majd röhögök rajtad meg a buta választásodon.
Szerintem a ti esetetekben indokolt lenne esetleg közös albérlet után nézni...Engem is zavarna a helyedben a nõ, még akkor is, ha kedves lenne, így meg pláne.
Szerintem a párodnak illene egy ilyen helyzetben leállítani a nõt. Ha nekem lenne ellenkezõ nemû lakótársam és a párom elõtt drágámnak szólítana, valószínûleg melegebb éghajlatra küldeném és tisztáznám vele, hogy nem vagyok sem a drágája, sem az édese. Párodnak viszont valószínûleg imponál, hogy más nõknek is tetszik. Szóval ezt vele kellene tisztáznod, hogy mennyire zavar.
Körülnéztél már abban a lakásban, amikor ott alszol? Meggyõzõdtél róla, hogy valóban külön élnek? Mindenki takarít, mos, fõz saját magára? Nem vagyok gyanakvó természet, de nem hiszem, hogy csak lakótársak. Abban viszont igaza van a nõnek, hogy túl fiatal vagy a pasidhoz. Fiatal vagy még, hogy CSAK szeretõje legyél egy öregedõ férfinek. Feleségül nem fog venni, mert neki így is megfelel.
Egy negyvenes pasi meg egy nõ együtt élnek, még ha csak társbérletben is, de együtt és volt már köztök szex... hmmm... A nõ lehet azt remélte, ha a pasi 40 éves korára sem talál mást, akkor majd õt választja. Lehet volt egyezség is köztük! És a tanácsom! Ne duzzogj! A másik nõ mosolyog rá...te meg duzzogsz... Vedd fel a kesztyût baba, mert le leszel cserélve!

Mit tehetek az asztma ellen?

Nos kb. 1éve volt ez kézilabda meccsem a meccs végén roszul lettem és végul korházba kerultem. kiderult hogy asztmás vagyok de én nem tudtam elfogadni mert tudtam hogy egy asztmás ember nem tud ugyanolyan jol sportolni mint egy egészséges.(egyébként én 'nagy spotolo' vagyok, sok edzésre járok és 'sikeres' is vagyok)de nem hagytam magam..megprobáltam ugyanugy sportolni de végul mindig orvosokhoz kerultem. a végén az lett hogy szo szerint eltiltottak a sporttol amig jobb nem lesz az állapotom. az edzoim nem engedték hogy tovább folytassam... a tesi tanárom nem engedett futni. depresszioba estem.. nem voltam képes felfogni hogy nem sportolhatok...Na de végulis arra lennék kiváncsi hogy mit tehetnék az asztma ellen hogy urja sportolhassak?

Legjobb válasz: Nem fogsz ennek örülni, mert sok mindent tehetsz magadért, de az orvosok tudják, hogy mennyire súlyos az esteted, és ha eltiltottak tõle, annak oka van. Érdeklõdj utána, hogy vízi sportokat ûzhetsz-e mértékletesen, mert azok segíthetnek a helyes légzéstechnika elsajátítására. Sóbarlangba is rendszeresen járhatnál, mivel nagyon jót tesz az asztmásoknak. Viszont én azt javaslom, hogy keress fel egy sportpszichológust, aki segít neked ezt feldolgozni, mivel van különbség aközött, hogy valaki az egészsége érdekében és szórakozásból ûz valamilyen mozgásformát, vagy versenyszerûen. Az utóbbira nem biztos, hogy képes leszel.

Nem fogsz ennek örülni, mert sok mindent tehetsz magadért, de az orvosok tudják, hogy mennyire súlyos az esteted, és ha eltiltottak tõle, annak oka van. Érdeklõdj utána, hogy vízi sportokat ûzhetsz-e mértékletesen, mert azok segíthetnek a helyes légzéstechnika elsajátítására. Sóbarlangba is rendszeresen járhatnál, mivel nagyon jót tesz az asztmásoknak. Viszont én azt javaslom, hogy keress fel egy sportpszichológust, aki segít neked ezt feldolgozni, mivel van különbség aközött, hogy valaki az egészsége érdekében és szórakozásból ûz valamilyen mozgásformát, vagy versenyszerûen. Az utóbbira nem biztos, hogy képes leszel.
az nem igaz, hogy asztmás nem sportolhat. Csak legfeljebb nem versenyszerûen, illetve nem mindenféle sportot. Az asztma krónikus betegség, ami nem múlik el de tünetmentessé tehetõ.


Mit tehetnék az alkoholista édesapámért?

22 éves lány vagyok, már kollégiumban lakom (hétvégente hazajárok). Mindkét szülőm rendszeresen iszik mióta az eszemet tudom, de most komolyan kezdek aggódni édesapám életéért. Elmúlt 60 éves és épp egy lassan havi rendszerességű "túráján" van, egy hétre vidékre utazik és naponta literes mennyiségben iszik házi pálinkát, nem kel ki az ágyból, semmi szilárdat nem vesz magához. Előtte otthon csinálta ugyanezt, néha el tudtuk tőle venni (és kiöntöttük nyers cefrét, amire utána rávetette volna magát), de legtöbbször nem, egyszer-kétszer hatásos volt, ha a szemébe mondtam, hogy szégyellje magát (már amikor felfogta egyáltalán). Az sem érdekli, hogy utána előveszi a köszvény és plusz egy hétig azért nem áll lábra. Ha keresi valaki, rokonoknak olyan kedélyesen tudja előadni amit csinál, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Direkt korai időpontokban hívom, hogy még beszélni tudjon, ilyenkor az a szöveg, hogy ő most "nagyon beteg, de sokat jelent neki, hogy felhívtam és összeszedi magát", de persze nem változik semmi. Most a két kutyánkat is levitte magával és nem vagyok benne biztos, hogy ad nekik enni. Rettegek segítséget kérni, annyira belémnevelték, hogy "nem teregetjük ki a családi szennyest", és hogy ez teljesen természetes, hiszen mindig is így volt; de szeretném, ha látná majd az unokáit és hibáztatni fogom magam, ha ebbe hal bele. Bocsánat a hosszért, talán más is járt hasonló cipőben, leírni is nehéz volt, de itt legalább őszinte lehet az ember.

Legjobb válasz: Az én apám is alkoholista volt. Nincs jó hírem: mi körbejártuk a kérdést, háziorvos, szociális osztály, rendõrség, mentõk tehetetlenek. Ameddig vér nem folyik nem tudnak lépni hivatalosan. Kitiltották az összes kocsmából, mégis minden éjszaka hullarészegen hozta haza valaki, aki megsajnálta. Összevizelve, összekakálva magát. Szóval pontosan tudom mit érzel. Egyet tehetsz: nem hibáztatod magad és ennek a felelõsségét nem veszed magadra. Apád felnõtt ember, ha õ nem akar változtatni, senki nem tud rajta segíteni. Próbálj meg elhatárolódni az egésztõl amennyire tudsz.

Az én apám is alkoholista volt. Nincs jó hírem: mi körbejártuk a kérdést, háziorvos, szociális osztály, rendõrség, mentõk tehetetlenek. Ameddig vér nem folyik nem tudnak lépni hivatalosan. Kitiltották az összes kocsmából, mégis minden éjszaka hullarészegen hozta haza valaki, aki megsajnálta. Összevizelve, összekakálva magát. Szóval pontosan tudom mit érzel. Egyet tehetsz: nem hibáztatod magad és ennek a felelõsségét nem veszed magadra. Apád felnõtt ember, ha õ nem akar változtatni, senki nem tud rajta segíteni. Próbálj meg elhatárolódni az egésztõl amennyire tudsz.
Semmit....:/
Nagyon sajnállak. Meg az édesapádat is. Szerencsére én nem találkoztam ilyennel a családban, de ez már tényleg nagy probléma. Megértem, hogy szeretnél tenni valamit, de azon érdemes legalább egy pillanatra elgondolkodni, hogy ha õ nem becsüli az életét semmire, nincsen jövõje, akkor mit tehetnél... Persze az elsõ gondolatom az volt, hogy szerintem szakemberek segítségét kellene kérned. Nem tudom ez mit jelent, de elvonókúra kórházban, pszichiáter stb. Szerintem még ha menthetetlennek is tûnik, meg kell próbálni megadni neki az esélyt az életre, ha nem is jobbra. Persze nem fog kedvelni érte, meg nem is tudom, hogy lehet az ilyesmit elintézni, hogy kezelésre vitetni valakit, akár akarata ellenére.
Sajnálom a helyzetet. Az én édesapám is alkoholista volt sajnos. Elvonóra csak akkor ment be, amikor már olyan rosszul érezte magát.
Nekem is alkesz volt apukám. Anyukám nem tudta kezelni, veszekedéssel próbálta kordában tartani, nem jött össze. Mi gyerekek szeretettel próbáltunk közelíteni, olykor sikerült a mennyiségeket ezzel csökkenteni, de semmi több. Mindig legyõzte a szenvedélybetegsége. Elvonóra akkoriban még bevitték, (nem sok sikerrel, mindig elölrõl kezdte), de ma már csak önként mehet be. Ha õ nem ismeri fel a helyzetet, akkor nincs esélyed. Ennyi. Viszont lehet, hogy az megváltás lesz neki..
Semmit nem tudsz tenni, ha Õ nem ismeri be, hogy beteg és nem megy elvonóra. De még ez sem garancia. A másik, mivel több évtizede van így ne áltasd magad az egészségi állapotát illetõen. A mája szerintem romokban.
Fohh, hány ember van itt, akinek alkoholista az apja vagy csak volt alkoholista. :D Igazából nekem is az volt, az enyém vesebeteg lett, azért megemberelte magát. Amúgy is eléggé bunkó, tahó alkat, de ha iszik, akkor elkezd csesztetni mindenkit, mintha õ lenne a színtiszta tökéletesség, mindenki más meg egy selejtes alak, aki soha nem érhet fel hozzá. Amióta kiderült a betegsége, nagyon ritkán részeg, leginkább csak sörözgetni jár a haverjaival és mást nem is nagyon iszik. A sör meg lepereg róla, attól nem részeg, meg állítólag jót is tesz a veséinek, mert köves volt.
Sajnos tényleg nem tudsz mit tenni. Nekem a keresztapám masszív alkesz, voltak/vannak gondjai miatta. Nekem is volt egy ilyen "Terézanya" idõszakom, amikor a lehetõ legjobban próbáltam neki segíteni, de rájöttem, hogy õ nem akar változást. Azóta egy kicsit máshogy látom a dolgokat: Havi 100ezret kap örökség gyanánt Ha anyám hó közepén nem ad pénzt, ordítva üvöltözik, a ocsmában elmondja minden szarnak és egyebeknek Eljött hozzánk részegen, káromkodva követelte, hogy kínáljuk meg valamivel (az egy éves kislányunk meg aludni próbált) A halott anyja (nagymamám) tartja el, de RÁKÖPÖTT a sírjára a temetés után (ekkor úgy képen töröltem, hogy a rokonság elhûlt) és közöltem vele, hogy mostantól ne is köszönjön nekem.

Mit tehetek az ellen, ha természetellenesen hamar leszek nagyon ideges?

Szeretnék segítséget kérni, mert ezzel már a saját agyamra megyek. Akármi is történik amire én nem számítottam és egy picit is bosszantó, rögtön az egekben vannak az idegeim és ezt sajnos az akkor épp a környezetemben lév?k is megérzik, sokszor csapódik le rajtuk negatívan. Azt szeretném kérdezni, hogy ezt hogyan tudnám visszaszorítani? Van erre valami módszer, vagy esetleg tevékenység amivel az ilyesmit le lehet vezetni?

Legjobb válasz: Na ez engem is érdekel, én is sajnos ilyen vagyok pillanatok alatt felmegy a pumpa, és mikor lehiggadok mindig oda jutok, hogy feleslegesen már megint minek idegeskedek :(

Na ez engem is érdekel, én is sajnos ilyen vagyok pillanatok alatt felmegy a pumpa, és mikor lehiggadok mindig oda jutok, hogy feleslegesen már megint minek idegeskedek :(
Én is beállok a sorba...van amikor próbálom magam visszafogni több-kevesebb sikerrel. Szóval , ha van valami módszer kiváncsian várom. Bár szerintem valaki természetét nem lehet megváltoztatni, max egy kicsit korrigálni rajta.
Tudom hogy idétlenül hangzik, de én akkor valami hasznosat kezdek el csinálni, és NEM GONDOLKODNI, mert attól még idegesebb leszel.

Mit tehetnék az ellen, hogy a kutyám ne kaparja az ajtót? Mivel tudnám őt leszoktatni róla?

Legjobb válasz: Elsõ körben ki kell deríteni az okát, hogy miért kapar. Figyeld meg mikor teszi ezt és milyen intenzitással: csak akkor, ha egyedül hagyod? vagy miután magára hagytad valamennyi idõ eltelte után csinálja? mennyire kitartóan? hamar meg kell találni az okot mert ez az õ egészségének (lábának) sem kedvez. Nézd át alaposan a körmei környékét amíg le nem szokik róla, ez szilánkdarab viszonylag komoly gyulladást tud okozni.

Elsõ körben ki kell deríteni az okát, hogy miért kapar. Figyeld meg mikor teszi ezt és milyen intenzitással: csak akkor, ha egyedül hagyod? vagy miután magára hagytad valamennyi idõ eltelte után csinálja? mennyire kitartóan? hamar meg kell találni az okot mert ez az õ egészségének (lábának) sem kedvez. Nézd át alaposan a körmei környékét amíg le nem szokik róla, ez szilánkdarab viszonylag komoly gyulladást tud okozni.

Mit tehetnék az ellen hogy ne üvöltve aludjon el a babám? 2 hónapos.

Három hétig még tápszereztem is mert azt hittem azért sír mert éhes maradt. Sokára jöttem rá hogy akkor zendít rá ha álmos! És nem csak sírdogál hanem torkaszakadtából üvölt és egyszercsak hirtelen bealszik, minden átmenet nélkül. Tehát nem megnyugszik a dajkálástól és aztán elalszik, hanem belealszik a sírásba. Másfél-két órát fent van, nagyjából másfél óra után látom rajta az álmosság els? jeleit, dörzsöli a szemét és ásítozik. Majd egy kis id? után rázendít. Próbáltam még jókedv?en felvenni és úgy elkezdeni ringatni de a jelenet megúszhatatlan! :-( Behergeli magát egy pillanat alatt, magánkívül üvölt aztán belealszik. Van hogy 1 percig sem tart a sírás, van hogy sokáig. Rengeteg problémánk van az alvással enélkül is. A legnagyobb probléma az hogy egyedül egyáltalán nem tud elaludni csak ringatva vagy a cicin. Probléma a letevése is, 3 hetes koráig ezzel nem volt gond, aztán elkezdett felébredni mindig ha leraktam. Pár hét nappali kézben alvás után kipróbáltam hasra rakni, az m?ködött kb. 2 hétig és 10 napja már hasra sem lehet napközben letenni. Az éjszakát jobbak, kétszer kel enni, egyszer 11-éjfél körül, egyszer meg 3-4 körül de sokszor 2 órán át tart mert várom hogy mélyen aludjon hogy visszatehessem. Miért nem alszik el magától? Ráadásul velünk alszik egy ágyban, még egyedül se lenne hagyva. De hiába fekszem le vele este és beszélek hozzá és simogatom hogy itt az anya aludjunk, amíg jókedv? addig elvan, nézel?dik de ha már nagyon fáradt akkor elkezdi az üvöltést. Ami szó szerint üvöltés, vel?trázó, megszakad a szívem hallgatni. Köszönöm ha segítetek!

Legjobb válasz: És nem mindig akkor álmos amikor éhes is, ha fél-1 órája evett elõtte akkor még a cicit se fogadja el hogy elaludjon rajta. Nem alszik el sehol és sehogy se magától, a babakocsit is utálja. Úgy kell belecsempészni mikor elaludt és akkor valamikor 2-3 órát is alszik benne de jaj nekünk ha felébred útközben mert visszaaludni nem tud benne. De már 1-2 hete ez sincs így mert mindig felébred amikor beleteszem. Ha nem sír akkor leviszem sétálni, a rekord fél óra amit ébren és nem sírva töltött benne aztán mikor elálmosodott megint sír.

A kérdező hozzászólása: És nem mindig akkor álmos amikor éhes is, ha fél-1 órája evett elõtte akkor még a cicit se fogadja el hogy elaludjon rajta. Nem alszik el sehol és sehogy se magától, a babakocsit is utálja. Úgy kell belecsempészni mikor elaludt és akkor valamikor 2-3 órát is alszik benne de jaj nekünk ha felébred útközben mert visszaaludni nem tud benne. De már 1-2 hete ez sincs így mert mindig felébred amikor beleteszem. Ha nem sír akkor leviszem sétálni, a rekord fél óra amit ébren és nem sírva töltött benne aztán mikor elálmosodott megint sír.
A kérdező hozzászólása: Kedves 7-es, nagyon remélem hogy elõbb-utóbb így lesz nálunk is. Mert jelenleg elég idegõrlõ ez az egész. És azt még nem is említettem hogy emellett még rossz alvó is, nagyon éber, legtöbbször minden kis zajra felébred :-( És nem alszik el magától, pedig mellettünk alszik, de sokszor próbáltam pedig! Hogy letettem magunk közé még ébren, villany le és duruzsoltam neki hogy most szépen alszunk, együtt mindannyian, egy darabig mocorgott, majd elkezdett nyikorogni és egy perc múlva már jött a sivítás :-( Cicin elalszik és mikor mélyen alszik leteszem.
A kérdező hozzászólása: Alexandra, érdekes a magyarázat tényleg :-) Csak õ nemcsak este "fújja" ki magát az üvöltéssel hanem napközben is, minden olyan altatásnál ahol nincs cici mert pl. fél órája-órája evett és nem kéri még cumizni sem, inkább üvölt :-( Én is sokat altatom magamon, fõleg délelõtt, délután pár napja megint le tudom rakni (de csak hasra). Délelõtt éberebben alszik, látom mikor 2 órát alszik a karomban hogy kb. 5x ébred fel és akkor mindig visszaringatom :-) Este és éjjel nem kiabál, eszik, alszik, lekopogom... Nappal fordul elõ hogy evés nélkül kell altatni mert épp nem éhes. Õ sem alszik a kiságyában, mindig velünk van, eleinte megpróbáltuk a mózesban altatni az ágyunk mellett de nem tetszett neki annyira mint velünk :-) De még így sem alszik el magától, eszik-elalél-20 perc múlva sûrû imák közepette leteszem magam mellé és néha kicsit felébred vagy morog egyet-kettõt de elalszik, estérõl és éjjelrõl van most szó. Pár hete mikor elkezdtem hasra rakni valami csoda volt az elsõ néhány nap, aludt 9-tõl délig és délután is 3 órát! De minden csoda három napig tart :-)
Nálunk hasfájás nélkül is ez volt. Ilyen baba volt. De jó hír: kinõtte. :) Türelem.
nálunk is ez volt mire rájöttem hogy hasfájós. Espumisant adtam neki minden etetés után 4 cseppet aztán 3 hós körül csökkentettem az adagot lassan és k egy hét alatt el is hagytuk. elmaradt a sírás, és kb egy hónapig nagyon sokat aludt, kialudta a sírós idõszakot :-)
Hasonló volt az én kislányom is, csak akkor sír, amikor álmos. Én sosem veszem észre, hogy éhes lenne, mert nem sír. 3 óránként etetem, mert honnan tudnám, mikor éhes. Reggel 9-10 óra alvás után sem sír, hogy éhes lenne. Nálunk is volt ez az üvöltés, feszítette magát a kezemben aztán abbahagyta és elaludt. Este szerencsére mindig elaludt altatás nélkül és, ha letettem sem ébredt fel. Az én kislányom már 5 hónapos, a múltkor ugyanez volt, hogy üvöltött, kicsit elegem lett, betettem a kiságyba, kapott cumit és mondtam, hogy aludjon. Láss csodát elaludt egy hang nélkül. Azóta így csináljuk, néha van egy kis nyüglõdés, de hamar elalszik. Hátha a te babáddal is így lesz majd!
Nálunk is ugyanez volt kb 4hós koráig!üvöltve aludt el bár néha a hasfájás is közrejátszott! Nem tudtam mi a baj aztán az egyik ismerõsöm mondta hogy ez olyan hogy este mikor hazaérsz a munkából neked is jól esik elmondani a napi történéseket és így "fújod ki" magad!Na a baba is pont ez csinálja csak a saját kis nyelvén :) Szerintem ez aranyos magyarázat rá de az én szívem is majd megszakadt hogy nem tudok segíteni neki.. ja és hogy megnyugtassalak nálunk kb 3, 5hós koráig napközben csak ringatva és rajtunk volt hajlandó aludni(kivéve éjszaka)! Ahogy letettük felébredt!így hát hagytuk hogy aludjon rajtunk!éjjel pedig a mai napig mellettem alszik az elsõ ébredése után és cicin hipp-hopp visszaalszik!és nem érdekel ki mit mond! Napközben viszont már 2hónapja nem hajlandó ringatva elaludni csak hordozókendõben vagy cicin és babakocsit õ is utálja! Nyugi majd változni fog!én is csak "kapkodom" a fejem az õ igényeihez :) 5, 5hós kislány anyukája
A kérdező hozzászólása: Nagyon meg vagyok könnyebbülve hogy nem egyedi a problémám, eddig akárkit kérdeztem azt mondták ilyet még nem is hallottak hogy "begerjed" akkor is ha felveszem és ringatom. És nincs átmenet, egyszercsak puff, elalszik, vagyis belealszik. Nyugodtabb lennék ha lenne átmenet, azt érteném, hogy álmos, sír, felveszem, megnyugszik egy idõ után és x idõ alatt utána elalszik. De ez így nagyon furcsa hogy hirtelen alszik bele a sírásba.
Szia nálunk is ugyanez volt.csak sírva aludt el :) én sem értettem.így altatta magát az elején nagyon rázenditett a végére már csak ááá-ááá volt :) vagy 3 hónapig ezt csinálta.ja és hozzáteszem hiába ringattam :) most már gond nélkül alszik el, nem sír 5 és fél hónapos.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszod, kicsit megnyugattál :-) Az orvos is az idegrendszerrõl magyarázott, hogy éretlen még és nem tudják kontrollálni az érzelmeiket a babák. Csak annyira fáj látni, akkor is amikor éppen csak 2 percig tart a "roham". Komolyan mondom hogy egész testében megfeszül, kivörösödik és magán kívül üvölt. És az az érdekes hogy semmi másért nem sír! Ha éhes, onnan veszem észre hogy cuppog és eszi a kezét, ha épp babusgatom akkor meg elkezd keresni rajtam. Ha már türelmetlen, és éjszaka, akkor elkezd sírni de az tényleg csak sírás, sokkal halkabb is, szinte csak jelzésértékû. Ha teli a pocak és még nem álmosodott el újra, nagyon kedves baba, mosolyog, huncutkodik, egyszóval semmi másért a hangját nem hallani. Arra is gondoltam hogy az se lenne normális ha egy baba sosem sírna, lehet hogy ezzel tudja le a napi "sírásadagot"? :-)
Egyrészt aprócska még, és vannak olyan babák, akiknek (a legtöbbnek) idegrendszeri érettség kell az alváshoz. S mivel ez nincs meg, bennük is "feszültséget" szül, ami üvöltéshez vezet. Lányom is ilyen volt. Hogy megnyugtassalak, 4-5 hónaposan már semmi baja nem volt, úgy elaludt magától mint a sicc. Azóta is irtó jó alvó, magától alszik el azóta is. 2 éves. Adj a babádnak idõt, hogy alkalmazkodhasson a külvilághoz, és ezáltal az alvási technikákhoz is. Kitartást és türelmet kívánok!
A kérdező hozzászólása: Kedves 8-as és 9-es, jó lenne ha az én babám is "kinõné". Kisfiú, úgyhogy 3 hetes kora óta mindenki azt súlykolta belém hogy tuti a hasa fáj, eleinte el is hittem és kapott cseppeket (a Mecsek teát nem issza meg) de pár hete biztos vagyok benne hogy nem fáj a hasa és sose fájt, illetve lehet hogy van valami mert sokat pukizik és olyankor vergõdik szopi közben is és aztán jön a kaki, de nem ezért sír. Kizárt hogy mindig akkor lenne hasgörcse amikor álmos. És nem sír órákig felhúzott lábbal, maximum fél óráig tart az üvöltés de van hogy 2 percig, mikor hogy sikerül belealudnia.

Mit tehetek az anyukámmal?

Egy fél éve folyton elmegy itthonról. Sosincs itthon minden vackot kitalál,h hova megy éppen. Soha semmit sem lehet megbeszélni vele.Miért menekül folyton, nem értem.

Legjobb válasz: nem találja a helyét? mivel szeret foglalkozni? mi az ami lelkét felüdíti?

nem találja a helyét? mivel szeret foglalkozni? mi az ami lelkét felüdíti?
Sosem értettem az ilyet. Én úgy ragaszkodom a családomhoz és a gyerekeimhez, mint az oroszlán. Persze, nincsenek fogságban, de nagyon odafigyelünk egymásra. Szerintem õ otthon nagyon nem találja meg a számításait. Közös kirándulás, vagy mozi, csavargás segíthet, tehát ha otthon nem megy a közös hang, akkor találjátok meg a lakáson kívül. Aztán, ha egy kicsit közelebb kerültök egymáshoz, akkor már menni fog otthon is. Talán ...
Sebaj, majd itt megmondják, végül is jól ismerik.
Apukád beszéljen vele elõbb!
Egyébként szerintem is bepasizott.
21.44es megszoktam már ezeket a sértegetéseket. ha látja vki h nemképes vitatkozni érdemlegesen mindig a másikat szidja vagy sértegeti. ezzel nem engem bírálsz hanem magadat. nem veszem magamra a kijelentésedet.
"anyádnak joga van a szórakozáshoz és az egyedülléthez, nem kell mindig otthon ülnie" enyhe túlzásnak tartom ezt fõleg a körülmények leirása nélkül. kérdezõnek üzenem h fordítva tegye fel a kérdést ha hasznos választ akar kapni. a nõ sose hibás ez a gyk íratlan szabálya. válaszom a kérdésre a következõ. az anyukád még nem nõtt fel. nem képes a gyermekét nevelni. sok hasonlót láttam már csak jobb pillanatai vannak mikor hazajön aztán hiányolja a sok partit és visszaesik. ez hasonló mikor az alkoholista 3 hónap után visszaesik. nemtud téged elveszíteni , de megtartani sem akar ha érted a hasonlatot. a legjobb ha elfelejted. sajnálom.
igen, anyámnak is vannak hobbijai, és továbbra sem értem, hogy részedrõl miért gond, hogy az anyád eljár kosarazni meg énekelni...felnõtt nõ vagy, nem óvodás, hogy állandó anyai felügyeletre szorulj
"Miért menekül folyton" -írtad Kérdezõ. Miért? valami elõl szoktak menekülni, nem? Egy szeretetteljes, nyugodt egymásra-figyelõ légkörbõl nem szoktak menekülni. Mi lehet ezen a téren? mi az én lehetõségem a javításra? figyelek eléggé arra, aki menekül? figyelek arra, mi zajlik a lelkében? hogy tudnék beszélgetni errõl? meghívnám egy teára- kiemelve a megszokott környezetbõl az újdonság ereje segíthetne, hogy beszégessünk? - én ezeket kérdezném magamtól.
A kérdező hozzászólása: ez van, hisztis vagyok xD
Felnõtt nõ vagy, kattanj le az anyukádról, éld a saját életed, és hagyd, hogy anyukád is élje a sajátját! Apukád is, anyukád is felnõtt emberek, majd õk egymás között lerendezik, ha ez így bármelyiküknek nem jó. Egyébként szerintem annyi történt anyukáddal, hogy felnõtt a lánya, így felszabadult egy kicsit, és most élvezi, hogy végre nem csak abból áll az élete, hogy titeket kiszolgál. Nincsen ebben semmi borzasztó. Nyavalygás helyett inkább a barátnõként állj hozzá.
A kérdező hozzászólása: rossz feltételezés...van öcsém
A kérdező hozzászólása: akivel kéne foglalkozni és õ pedig 6 éves
a 6 évesnek van egy apja is, anyád mellette simán mehet énekelni és kosarazni is...
A kérdező hozzászólása: sok sikert neked az élethez:) köszi a meglátásod
Szerintem fél, hogy lemarad valamirõl. A hülye válaszokkal ne foglalkozz, olyat is olvastam már, hogy a 12 éves gyereknek azt tanácsolták menjen el dolgozni, ha pénzt akar, szóval hagyd rájuk.
A kérdező hozzászólása: Köszi, ari vagy:) Igen valamitõl fél, csak nem értem, hogy mitõl! beszéltem vele és nem tudja megfogalmazni.
A kérdező hozzászólása: látom a te anyukád sokkal rosszabb/rossz volt. Bár nem tom ki vagy. Aki nincs benne nem tudhatja, vagy lehet te is ilyen vagy?
én ebbõl továbbra is azt látom, hogy hisztis vagy és irigykedsz anyádra...fogd már fel, hogy neki is joga van pénzt költeni magára és eljárni szórakozni, az, hogy túlzásba viszi-e az az õ dolga
anyádnak joga van a szórakozáshoz és az egyedülléthez, nem kell mindig otthon ülnie
Biztosan bepasizott. A legjobb családban is elõfordul.
Hány éves vagy? Amúgy én anyukám is elmegy mindig hétvégén de tudom hova megy.Pasijához nem nagy cucc õ is ember mint mi :) Én is eljárok barátnõmhöz mindig..És legalább egyedül vagyok otthon nem piszkál mindenért.Nézd te is a jó oldalát :D
21.38-as ismét. nemakartam senkit sem megbántani habár látom néhányan magatokra vettétek. én a saját tapasztalataim szerint a legjobbat próbáltam tanácsolni. nálunk anyu ismerõse kamionos és úgy elment 2 hónapra itthonról h egy szót sem szólt arról h elmegy vagy arról h mennyi idõre és nem ez az elsõ eset. én itt nem hétvégi kiruccanásra asszociáltam mikor anyu elmegy itthonról. én ezt tapasztaltam meg. lehet itt írni h fke vagy hasonlók amiket írok viszont én ezt tapasztaltam. ez alapján írtam azt h felejtse el. am meg honnan tudod h tini írta ki ezt a kérdést? és honnan tudod h hétvégi kiruccanásról van szó? sakk-matt
Elmegy a párjához, a barátaihoz talán nincs joga hozá, nyilván te se ülsz mindig otthon, nem is vagy kisbaba, nem kell érted meni a suliba, mégis mi a próblémád.
A kérdező hozzászólása: Nincs pasija.Ezt szögezzünk le és már nem vagyok tini sem. És nem a hétvégi kiruccanásokról van szó. Apukámmal már próbálunk vele beszélni, elég kicsi sikerrel.
A kérdező hozzászólása: Jah és nem várom el, hogy mindig itthon üljön. Ezektõl a kommentektõl nem lettem okosabb, de azért köszi.
nyuszika, meséld már el, hogy miket csinál anyukád, ami annyira nem tetszik neked? kirándulni jár? hobbija van? barátnõi? vagy mi? hány éves anyád? és te?
A kérdező hozzászólása: Egyszerûen kb. csak magával foglalkozik. Nem lehet semmit sem kérni tõle. Minden barátnõjét mintázza. Legfontosabb számára az énekkar. Múltkor pl.kiakasztott azzal a hatalmas problémával, hogy kosarazni menjen vagy énekelni. Hát ez nekem fájt. Be van zsongva. Folyton csak a pénzt költi és másokhoz hasonlítja saját magát. Kb. 2.gyerekkor. Az a bajhogy annyit vállal magára, hogy nem bírja lelkileg. én fõsulira járok. 22 vagyok. Anya 43
A kérdező hozzászólása: és nem az a bajom, hogy bárhova is jár, de túlzásba viszi
Kapuzárási pánik amúgy 22 évesen mért foglalkozol ezzel ha meg amúgy is otthon vagy még foglalkoz a tesóval kicsit, már akkár saját gyereked is lehetne gyakaorolhatsz.

Mit tehetnék az ellen, h. ne legyen ennyire türelmetlen? Bővebben lent

annyira türelmetlen vagyok,h. szinte sírok ,ha valami lassan jön ki a gépemben , és máris ideges vagyok :S

Legjobb válasz: Én ezen már túl jutottam! Egyszerûen lesz**om az egészet! Ha nem tudok változtatni a dolgokon,minek bosszantsam magam! Na igen,a család....hát el kell viselni õket,míg otthon laksz. Esetleg mondd el nekik is,mi bánt,jó esetben változtatni fognak. Van egy másik út is. Menj el a dokihoz,adjon valami hangulatjavítót. Esetleg egy pszichológushoz,hogy kibeszéld magadból,ami fáj.

Én ezen már túl jutottam! Egyszerûen lesz**om az egészet! Ha nem tudok változtatni a dolgokon, minek bosszantsam magam! Na igen, a család....hát el kell viselni õket, míg otthon laksz. Esetleg mondd el nekik is, mi bánt, jó esetben változtatni fognak. Van egy másik út is. Menj el a dokihoz, adjon valami hangulatjavítót. Esetleg egy pszichológushoz, hogy kibeszéld magadból, ami fáj.
A kérdező hozzászólása: szüleimmel nem lehet beszélni.évek óta ugyanaz :S

Mit tehetnék az ellen h ne legyenek bennem ezek az érzések? Meg h ne változzon össze vissza olyan idegesítő egyszer csak vele lennék valamikor meg azt mondom h haggyam ezt mert távkapcsolat (15 éves fiú)

Összejöttem egy lánnyal pár napja akire már évek óta várok és ? az els?. Én tudom h az els? saja sohasem az utols? és csak bízni lehet ebben a lényeg az h anyum mondta ezt nekem és olyankor olyan russzul éreztem magam és azóta is. amikor beszélgetek a kedvesemmel minden okés akko eszembe sem jut az egész de mikor már nem akkor el?jön. de tom h kamasz vok és ez néha ezt akarom máskor azt.

Legjobb válasz: Nem tudsz az érzéseid ellen semmit tenni.Azok vannak és kész.Fiatal vagy még...És ha az elsõ barátnõd akkor nem meglepõ hogy nem tudod néha mit is akarsz.Egyszerüen csak feszült vagy és félsz hogy valamit elrontasz.Próbálj meg minnél kevesebbet gondolkodni ezen és élvezd hogy végre megkaptad azt a lányt akire vártál.

Nem tudsz az érzéseid ellen semmit tenni.Azok vannak és kész.Fiatal vagy még...És ha az elsõ barátnõd akkor nem meglepõ hogy nem tudod néha mit is akarsz.Egyszerüen csak feszült vagy és félsz hogy valamit elrontasz.Próbálj meg minnél kevesebbet gondolkodni ezen és élvezd hogy végre megkaptad azt a lányt akire vártál.
Hát az elsõ "szerelmemmel" én is úgy voltam, hogy amikor vele voltam, az csodás volt, de amikor nem, akkor meg nem sóvárogtam annyira utána. Ez tök praktikus volt, mert így tudtam másra is figyelni, de azért jó is volt. Ha te is így vagy vele, az nem rossz, csak arra ügyelj, hogy akkor neki se jelents sokkal többet, mert az úgy átverés. Amúgy ez nem is igazi szerelem, de ilyen idõs koromban nekem nagyon bevált, és utána jött jobb:)


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!