Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek ne legyen ilyen (90 db)

A szüleim pikkelnek rám, mit tegyek hogy ne legyen ilyen többé? Nagyon zavar.16/L

Jól tanulok, nem járok el szórakozni, suli után mindig hazajövök, ha esetleg maradok még 1-2 órát a bn?mmel beszélgetni, letámadnak, hogy -hol csavarogtam eddig??-, ha adnak vmi munkát, megcsinálom szépen, és nem dicsérik meg a munkámat, de ha vmit nem csinálok meg, akkor azt szóvá teszik rögtön, hogy milyen egy lusta disznó vagyok... meg teljesen hülyének néznek, most eltiltottak a gépt?l, a telefonkábelt a modemr?l leszedték, eldugták, és átmentek a szomszédba szülinapi bulira(engem persze nem engedtek el, de az 5 éves tesómat igen...), de megtaláltam a kábelt.. ha a tesóm elejt egy poharat, akkor -semmi baj, veszünk másikat!-, ha én töröm el, akkor le vagyok hülyézve, bezavarnak a szobámba+levonják a zsebpénzemb?l.. meg ma az volt, hogy egész délel?tt az auchanban vásároltak, és én a tesómra vigyáztam, körmöt vágtam, hajat mostam, testápolóztam,meg a szememet kontúroztam(nem nagyon szoktam egyszerre csinálni ezeket), és apámék felháborodtak, h milyen lusta d*g vagyok, csak k*rvának leszek jó, ha csak szépítkezek.. bocs, sose sminkeltem magam eddig, suliba is anélkül megyek, discoba még sose voltam, házibulikba se járok.. mit csináljak, hogy hagyjanak békén, és ne piszkáljanak folyamatosan??

Legjobb válasz: A szuleid nagyon felelotlenek. Rossz vilag kepet alkotnak benned (csak a kituno a fasza gyerek) es az onbizalmadat elvehetik mely hosszu tavu szankciokkal jarhat meg akkor is ha tudsz rola. Nekem hasonlo tapasztalatom volt: Kora serdulo koromban apammal eltem aki, ugyan egyertelmuen jo szandekkal (nem ugy mint a te szuleid az irasod alapjan), azt akarta, hogy kituno tanulo legyek es mindenben a legjobb legyek. A motivacioja egyertelmu volt: Az occset 20 evvel korabban nem vettek fel egyetemre es a piacon kotott ki ahol persze megelhetesi gondokkal kuzkodott. Persze nekem csak egy ideig sikerult az elvarasait (es addigra a sajat elvarasomat is) teljesiteni. A kemia es fizika tanaraim szemelyeben (akik nem hiszem hogy szivleltek) megjottek azon akadajok melyeket meg a maximalista szorgalom se tudott 100 szazalekosan lekuzdeni (pedig matekbol jo voltam es vagyok). Elkezdtem felni a dolgozatoktol es a szamonkerestol, es ez a kamaszkor problemaival egyutt teljesen elvette az onbizalmamat. Mivel maximalista voltam azert ugy gondoltam, hogyha nem vagyok tokeletes akkor nem vagyok semmi es 15 eves koromra a 4es 5os szintrol lesulyedtem a 2es, 3as szintre (sot felevkor meg buktam is egyszer). Persze az elso szerelmi csalodas, nehany baratomnak velt szemely altal valo cserben hagyas csak rontotta a helyzetet. Az apam eddigre reg felismerte, hogy az o modszere nem mukodott (tenyleg soha nem piszkalt) de a szorongas amit belem epitett ot evvel korabban nem tunt el meg nehany evig. 17 eves koromban anyukam jovoltabol mas kozegbe kerultem (fiatal es segito kesz tanarok) ahol nem a maximalizmus volt a cel, hanem az individum. A diak ne legyen tokeletes, hanem legyen onmaga. Sose felejtem el, hogy milyen jol esett hogy vegre 6 ev tanulas utan eloszor megdicsertek. Elismertek es felkeltettek bennem a mindenkiben meglevo potenciat mely pont az erettsegi eveben volt a legfontosabb. Egy evvel a kozeg valtas utan a 2es 3as tanulobol 4es 5os lettem megint es az erettsegit negy otossel es egy negyessel zartam. A nyelvvizsgakat is sikerult letennem es az eredmenye, hogy felvetelt nyertem tobb egyetemre. Tavaly (ot evvel kesobb) elvegeztem az egyik leghiresebb angol egyetemen a mesterkepzest es iden a masodikat csinalom szinten Angliaban. (Nehany idopont az anonimitas miatt meg lett valtoztatva) Nehany tanulsagot szerintem le lehet vonni meg akkor is a statisztikailag nem reprezentalom jol egesz Magyarorszag nepesseget. 1. A maximalizmus nem jo dolog. Egy verseny istalo csak versenylonak valo. (En nem voltam akkor versenylo, de egy rendes joszagbol egy santa vert szamarat csinalt a sajat mentalitasom (melyet edesapam akaratlanul ultetett belem)) 2. Ha nem leszel szin otos tanulo akkor is ugyanaz a tehetseges ember maradsz aki voltal a dolgozat elott. Egy ember komplexitasat szamok nem tudjak, es meg egy ideig nem is fogjak tudni, kifejezni. (Pl Darwin nem vegezte el az egyetemet, hanem inkabb vadaszni jart (abban a korban az szamitott lustulasnak az o priveligalt szocialis osztalyaban) megis a 19 szazad egyik legfontosabb tudosa volt) 3. Sajnos konkret ajanlatott vagy tanacsot nem tudok adni mivel a lehetosegeid korlatait nem ismerem, de a kozeg valtas nekem nagyon bejott. Szoval ha teheted valtoztasd meg a kornyezeted. Bar sokan ezt megfutamodasnak velik, en inkabb egy taktikai huzasnak itelem meg: Egy fennsikrol sokkal konnyebb megnyerni a csatat. Sok nyert csata meg nyert haboruval er altalaban veget. 4. Egy szulonek nem az a dolga, hogy rendre tanitsa a gyermeket, hanem hogy gondolkodasra, megelhetesre, sikeressegre es boldogsagra (bar ez a legnehezebb). A gyerek a mi civilizacionkban es korunkban nem rabszolganak keszul hanem egy tudas alapu modern gazdasag (legalabbis bizok abban hogy igy lesz mire felnosz) gondolkodo allampolgaranak. Ebbol kifolyolag a szankciok amelyekkel a szuleid sulytanak teljesen eletkeptelenne nevelnek. Peldaul szerintem, nagy baj ha az iskola utani nagy beszelgetesek es eszmecserek (melyek formalnak es finomitanak) kimaradnak az eletedbol csak azert hogy mindennap pontosan 3ra haza erj (nem vagy rabszolga). Hasonloan a bulik szinten fontosak, mivel egy szocialis terben vagy ahol tobb emberrel valo interakciokat gyakorlod (es persze remelhetoleg jol erzed magad). 5. Egy 16 eves kamasznak nem az occsere kene hogy vigyazzon hanem onmagat kene felfedeznie. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne segits a szuleidnek. De segits, annyit amennyit altalaban masok is segiteni szoktak! Viszont mindenkeppen maradjon magadra is valamennyi idod. Sok sikert kivanok!

A szuleid nagyon felelotlenek. Rossz vilag kepet alkotnak benned (csak a kituno a fasza gyerek) es az onbizalmadat elvehetik mely hosszu tavu szankciokkal jarhat meg akkor is ha tudsz rola. Nekem hasonlo tapasztalatom volt: Kora serdulo koromban apammal eltem aki, ugyan egyertelmuen jo szandekkal (nem ugy mint a te szuleid az irasod alapjan), azt akarta, hogy kituno tanulo legyek es mindenben a legjobb legyek. A motivacioja egyertelmu volt: Az occset 20 evvel korabban nem vettek fel egyetemre es a piacon kotott ki ahol persze megelhetesi gondokkal kuzkodott. Persze nekem csak egy ideig sikerult az elvarasait (es addigra a sajat elvarasomat is) teljesiteni. A kemia es fizika tanaraim szemelyeben (akik nem hiszem hogy szivleltek) megjottek azon akadajok melyeket meg a maximalista szorgalom se tudott 100 szazalekosan lekuzdeni (pedig matekbol jo voltam es vagyok). Elkezdtem felni a dolgozatoktol es a szamonkerestol, es ez a kamaszkor problemaival egyutt teljesen elvette az onbizalmamat. Mivel maximalista voltam azert ugy gondoltam, hogyha nem vagyok tokeletes akkor nem vagyok semmi es 15 eves koromra a 4es 5os szintrol lesulyedtem a 2es, 3as szintre (sot felevkor meg buktam is egyszer). Persze az elso szerelmi csalodas, nehany baratomnak velt szemely altal valo cserben hagyas csak rontotta a helyzetet. Az apam eddigre reg felismerte, hogy az o modszere nem mukodott (tenyleg soha nem piszkalt) de a szorongas amit belem epitett ot evvel korabban nem tunt el meg nehany evig. 17 eves koromban anyukam jovoltabol mas kozegbe kerultem (fiatal es segito kesz tanarok) ahol nem a maximalizmus volt a cel, hanem az individum. A diak ne legyen tokeletes, hanem legyen onmaga. Sose felejtem el, hogy milyen jol esett hogy vegre 6 ev tanulas utan eloszor megdicsertek. Elismertek es felkeltettek bennem a mindenkiben meglevo potenciat mely pont az erettsegi eveben volt a legfontosabb. Egy evvel a kozeg valtas utan a 2es 3as tanulobol 4es 5os lettem megint es az erettsegit negy otossel es egy negyessel zartam. A nyelvvizsgakat is sikerult letennem es az eredmenye, hogy felvetelt nyertem tobb egyetemre. Tavaly (ot evvel kesobb) elvegeztem az egyik leghiresebb angol egyetemen a mesterkepzest es iden a masodikat csinalom szinten Angliaban. (Nehany idopont az anonimitas miatt meg lett valtoztatva) Nehany tanulsagot szerintem le lehet vonni meg akkor is a statisztikailag nem reprezentalom jol egesz Magyarorszag nepesseget. 1. A maximalizmus nem jo dolog. Egy verseny istalo csak versenylonak valo. (En nem voltam akkor versenylo, de egy rendes joszagbol egy santa vert szamarat csinalt a sajat mentalitasom (melyet edesapam akaratlanul ultetett belem)) 2. Ha nem leszel szin otos tanulo akkor is ugyanaz a tehetseges ember maradsz aki voltal a dolgozat elott. Egy ember komplexitasat szamok nem tudjak, es meg egy ideig nem is fogjak tudni, kifejezni. (Pl Darwin nem vegezte el az egyetemet, hanem inkabb vadaszni jart (abban a korban az szamitott lustulasnak az o priveligalt szocialis osztalyaban) megis a 19 szazad egyik legfontosabb tudosa volt) 3. Sajnos konkret ajanlatott vagy tanacsot nem tudok adni mivel a lehetosegeid korlatait nem ismerem, de a kozeg valtas nekem nagyon bejott. Szoval ha teheted valtoztasd meg a kornyezeted. Bar sokan ezt megfutamodasnak velik, en inkabb egy taktikai huzasnak itelem meg: Egy fennsikrol sokkal konnyebb megnyerni a csatat. Sok nyert csata meg nyert haboruval er altalaban veget. 4. Egy szulonek nem az a dolga, hogy rendre tanitsa a gyermeket, hanem hogy gondolkodasra, megelhetesre, sikeressegre es boldogsagra (bar ez a legnehezebb). A gyerek a mi civilizacionkban es korunkban nem rabszolganak keszul hanem egy tudas alapu modern gazdasag (legalabbis bizok abban hogy igy lesz mire felnosz) gondolkodo allampolgaranak. Ebbol kifolyolag a szankciok amelyekkel a szuleid sulytanak teljesen eletkeptelenne nevelnek. Peldaul szerintem, nagy baj ha az iskola utani nagy beszelgetesek es eszmecserek (melyek formalnak es finomitanak) kimaradnak az eletedbol csak azert hogy mindennap pontosan 3ra haza erj (nem vagy rabszolga). Hasonloan a bulik szinten fontosak, mivel egy szocialis terben vagy ahol tobb emberrel valo interakciokat gyakorlod (es persze remelhetoleg jol erzed magad). 5. Egy 16 eves kamasznak nem az occsere kene hogy vigyazzon hanem onmagat kene felfedeznie. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne segits a szuleidnek. De segits, annyit amennyit altalaban masok is segiteni szoktak! Viszont mindenkeppen maradjon magadra is valamennyi idod. Sok sikert kivanok!
Ha meg akarsz szabadulni tõlük menj el egy kollégiumos középsuliba.Én is ezt csináltam és nem lettem ..se k...rva se alkesz se drogos.
szia!! az én szüleim is pontosan ilyenek! sõt még szerintem rosszabbak! én általánosban kitünõ tanuló voltam, most gimibe járok, ami elég nehéz, és ha kapok egy 4est jól leszidnak hogy mért nem tanulok, de ha 5öst kapok meg se dicsérnek. irtad hogy nemtöltik fel a telefonod, hát te mg örülhetsz mert nekem telefont se vesznek. pedig nem vagyunk szegények! és ha valami tönkremegy, vagy van valami, akkor azt mindig rámfogják, és engme büntetnek meg, a tesómnék csak annyit kell mondaniuk.: "nem én voltam". õket sose szidják le, engemet minden nap! és a zsebpénzem havi 1000 ft! mire elég ez? és semmit nem vesznek meg nekem!
ugyan én nem tudok hozzászólni a témához, mert fiú vagyok, de remélem ez jobbra fog fordulni :) 17F
NA azért egy 5 éves gyerek felfogja mi az hogy leejt egy poharat.És ha folyamatosan elézik elkényeztetett kis izé lesz belõle. Egy 5 éves mellett lehet körmöt vágni szemöldököt szedni mert nem kisbaba. NEm értem a szüleidet.Akkor is ez volt amikor a tesód nem volt meg?
1. Ha pár órával késõbb mész haza, esetleg illene hazaszólni, hogy késel. akkor nem lenne megjegyzés, tudnák hol vagy és meddig. 2. Az szinte mindenhol így mûködik, hogy ha valamit képes vagy megcsinálni, azért nem jár dícséret, ha valamit elrontasz, azért pedig jár a lecseszés. Egyszerû oka van: Az hogy rendesen teszed a dolgod, hogy kiveszed az otthoni dolgokból a részed, pláne, hogy képes is vagy ennyi idõsen véghez vinni, evidens kéne hogy legyen. Ergo nem jár a fejsimi. 3. Nyilván megvan annak az oka, ha eltiltottak a géptõl, és nem engedtek el otthonról. Gondolom Te is tudod mit csináltál, ami ezt váltotta ki. Feltételezem minimum egy szinten volt azzal, amit ezek után tettél: megbüntettek, de Te semmibe vetted a szüleidet és az akaratukat, és megkerested a kábelt. Szerinted ez a normális magaviselet? Tényleg nem látod a problémát? 4. Te nem érzed, hogy 16 évesen felelõsségteljesebbnek kéne lenned, mint az 5 éves öcsédnek? Még jó, hogy nem egy szinten kezelik, ha valamit elrontotok. 5. Azt meg hadd ne kelljen kifejtenem, miért hökkentek meg rajta, hogy míg Õk a családnak vásároltak, Neked más dolgod se volt, mint hogy cicomázd magad... Nem valami építõ tevékenység. 6. Hogy mit csinálj, hogy békén hagyjanak? Nézz magadba, ismerd fel a hibáid és alkalmazkodj!
Na figyu, 34 vagyok, de a szüleim pontosan így viselkedtek velem is. Az öcsém a mai napig a "jó gyerek", én már régen a teljesítõképességem határán túl teljesítettem és az sem volt nekik elég. (Ugyanezt a szöveget, hogy k*rva meg kukás lesz belõlem szintén megkaptam, természetesen semmi alapja nem volt.) Sajnos késõbb sem, hiába volt pl. csúcs munkahelyem, felsõ államigazgatásban. Egyet vártam, hogy mikor lehet saját, önálló életem. Meglett, de a szüleimnek soha nem tudom megbocsátani mennyit gyötörnek (mert ma is tennék.) Túlkövetelõ szülõk. Amúgy nagyon rendes emberek, társadalmunk nagyrabecsült tagjai. Visszatérve rád: ne hagyd, hogy kikészítsenek! Tanulj továbbra is jól, végezd a dolgaidat, legyél velük kedves és tartsd szem elõtt mit érsz! Késõbb ha lesz saját gyereked, tudni fogod, hogy ezeket a hibákat nem szabad elkövetni, kitartás.
Sajnálom, én is csak azt tudom mondani, hogy egyetem alatt menj koleszba… Vagy csop-. Társaiddal közösen albérletbe… A szülõknek fogalmuk sincs, mennyit ártanak a gyerekkel ezzel a lusta disznózással… Olyan embert én még nem láttam, aki az ilyesmit utólag megköszönte volna... Krónikus bélbetegség – hadd ajánljak egy diétát, mely jelentõsen csökkenti ennek tüneteit, és teljesen veszélytelen: http://scd.blogter.hu/ Szigorú diéta, de nagyban csökkenti az életminõséget tönkretevõ tüneteket! Legalább egy gondoddal kevesebb lesz.
Szerintem a szüleid azon stresszelnek, hogy úristen, kamaszodik a gyerekük, most mit kezdjenek, biztos majd elcsábulsz mindenféle rosszra, hiszen annyi szörnyûséget hallani, hogy már középiskolában is miket mûvelnek a kamaszok. Jaj, és ha rossz útra tévedsz és ezt megtudják a szomszédok/rokonok/azegészvilág, akkor meglesz róluk a véleménye mindenkinek. Ettõl a rémüldözéstõl aztán nem az jut eszükbe, hogy megnézzék kivel is van dolguk, ki vagy te valójában, a saját nevelésükben nem bíznak ezért szigorral és túlfegyelmezéssel próbálkoznak. Tesód meg az ártatlan kis csöppség még, aki hálaég jó messzire van még a kamaszkortól... tök nehéz nagyobbik gyereknek lenni, pláne ekkora korkülönbséggel. Vicces, hogy a szüleid szerint is elkényeztetett hülyegyerek (ha õk is ilyen szavakkal illetik, akkor már bocs, de a szüleid nem alkalmasak szülõknek, sztereotípiákban gondolkodó éretlenek, akiknek az a lényeg, hogy mintacsalád legyetek, bármi áron, a valóság mellékes, hogy emberek vagytok saját tulajdonsághalmazzal). Sajnálom, hogy ennyire hiányzik a barátnõ-anya. Mit lehetne tenni? Még velük kell élned pár évig. Talán ha meg tudod gyõzni õket, hogy magukban, mint szülõkben jobban bízzanak, javulna a helyzet. Ha elhiszik, hogy nem egy "lusta dögöt" és egy "elkényeztetett hülyegyereket" neveltek... felnõtteken változtatni a legnehezebb. Apukáddal szemben az ellenkezés (a legtipikusabb kamasz tulajdonság) csak olaj a tûzre, attól csak rosszabb lesz.
A kérdező hozzászólása: 15:13-as, nem kaptam semmilyen e-mailt..., utolsó válaszoló, sajnálom hogy a szüleid kegyetlenek... én amúgy szeretem õket, csak unom ezt az állandó cseszegetést, és ha rosszabb jegyet kapok, akkor azt már el se mondom, talán 1 hónap múlva megtudják.. meg ezt az anya-lánya közti barátnõszerû kapcsolatot is hiányolom nagyon...
ment email.:)
18 évesen már jogodban áll dönteni az ilyenekrõl, akár a szüleid beleszólása nélkül, cska persze akkor fenn áll a lehetõsége, hogy azt mondják ne is gyere haza. Az 1 év halasztás nem rossz ötlet, fõleg ha munkát is találsz kint, abból tudnád valamelyest finanszírozni az egyetemi költségeket, persze fontos, hogy államira kerülj be. Amellett tudsz szintén részmunkaidõben dolgozni és önállósodhatsz. utolsó voltam
A kérdező hozzászólása: *érettségi után felvételiznék..
A kérdező hozzászólása: utolsó válaszolónak: ez tényleg jó ötlet lehet! amúgy én arra gondoltam, hogy érettségi felvételiznék valamelyik egyetemre, és ahová felvettek, ott halasztanék 1 évet, és kimennék Kanadába 1 évre nyelvtanulás miatt anyának a nagybácsijához, akit idén ismertünk meg/láttunk elõször.. anya szerint jó ötlet, de apa nagyon ellenzi, 'szerinte egy ilyen "lusta disznónak" nem ott van a helye..'
Szia. Azt tudom tanácsolni, hogy ha 18 éves korodig s ejavul a helyzet, menj olyan egyetemre, ami másik városban van és kezdj el önálló életet élni.
A kérdező hozzászólása: 17:47-es, gondoltam erre én is, csak már 9-es vagyok, errõl lekéstem, amúgy pesten lakom, így mindenki hülyének nézne, ha koliba megyek, mert minden gimi-szakközépsuli egy helyen van pesten.. 17:49-es, nagyon irigyellek, amiért ilyen jóban vagytok az anyukáddal... amúgy igen, elég önbizalomhiányos és csendes vagyok sajnos, suliban sem vagyok nagyszájú.. lehet hogy jó lenne ha beszélnék a szüleimmel, majd fogok szerintem nemsokára! :)
A kérdező hozzászólása: köszi :] én is remélem... a te szüleid nem pikkeltek sose rád?
Szólni sem tudok=/ Az elõttem szólok elmondtak mindent :S
Van egy könyv, ami lehet, hogy számodra még korai, de írtak ide felnõttek is, akiket gyerekként vagy kamaszként hasonlóan "neveltek" a szülei: Susan Forward: Mérgezõ szülõk. Szerintem ebben mindenki talál olyan momentumot, amiben magára ill. a családjára ismer... Nekem sokat segített, neked abban segíthet, hogy van kiút, hogy az okozott sebek begyógyíthatók. Csak még olyan fiatal vagy, pár évet még ki kell bírnod, míg önállósodhatsz. Keresd addig is a jó pillanatokat! Biztos vannak dolgok, amikrõl elmondhatod, hogy másnak még ennyi se jut otthon!

Mit tegyek, hogy ne legyen ilyen "hülye"?

NA ezt a kérdést is jól megfogalmaztam :) A lényeg az, hogy olyan mintha 2 énem lenne egy aki tudja mit kéne tenni és a másik aki nem csinálja. Pl.: tudom, hogy lépnem kéne egy lánynál, de az önbizalom hiány miatt mégsem teszem meg, pedig tudom, mi lenne a helyes, mit kéne tenni, mégse teszem. Tudom, hülyén hangzik az egész, de ez van... Tudnátok segíteni?

Legjobb válasz: Persze sikeresen elírtam, rólam van szó: ne legyeK ilyen hülye.

A kérdező hozzászólása: Persze sikeresen elírtam, rólam van szó: ne legyeK ilyen hülye.
Ne legyél gyáva, félénk, mert nincs más bajod, csak ennyi.
A kérdező hozzászólása: Igen ez a baj, fõleg, hogy eddig csak rosszul jártam a lányokkal, és most is a kudarctól félek...
Mert? Mi fog történni, ha visszautasít? Összedõl a világ? Én is hasonló voltam, de megtanultam ezeket kezelni, így hát most már meg se rebben, ha visszautasít :)
A kérdező hozzászólása: Jó neked :) Én az ilyenek után hetekig padlón vagyok...

Mit tegyek hogy a parom, hogy ne legyen ilyen bizonytalan, hogy tudja mit akar?

7 eve vagyunk egyutt es elmondasa szerint szeret hianyzom neki ha nem vagyok vele, de nemtudja hogy velem e akar elni nagyon bizonytalan a munkajaban is nemtudom mi lelte es sajnos o sem tudja, ket hete meg nem volt semmi gond, de most mintha nem is o lenne no sincs a dologban olyan depresszios. Nemtudom, hogy viselkedjek mit tedjek? En ot nagyon szeretem es nem akarom elvesziteni!

Legjobb válasz: Mondd neki h: Heee! Ne Legyé' bizonytalan oszt legyé' féfi'!

Mondd neki h: Heee! Ne Legyé' bizonytalan oszt legyé' féfi'!
Nem lehet hogy megcsalt és bûntudata van? Vagy történt valami megrázó?
A kérdező hozzászólása: Nemhiszem hogy megcsalt volna az a gond ha beszelunk is semmire sem tud valaszt adni eleg zarkozott tipus amugy is nem szereti megbeszelni a gondjait gyujti gyujti magaban mig ki nem robban es egyik naprol a masikra megvaltozik ez is igy tortent csak epp nemtudom miert.Szeretnek rajta segiteni aztmondja nincs onbizalma pedig okos ugye aranyszivu es ezt mondom is neki. Mit tudnak tenni?


Mégis mit tegyek még h ne legyen ilyen átkozottul sz*r? :/

Szeretek valakit,aki eldobott magától és most jóideje kapcsolatban van 1 lánnyal akivel én egy suliba járok.Mivel minden nap látom a lányt,így folyton eszembejuttatja a fájdalmamat és egyszer?en rosszul vagyok t?le h ez a lány birtokolja mindazt amire én vágyok...és ez a helyzet már tavaly augusztus óta megy (kissebb megszakítással mikor karácsony körül szakítottak,a srác visszajött hozzám,én megbocsájtottam és aztán 2 hónap után megint eldobott magától).

Legjobb válasz: Szegénykém:( Azért nem semmi,hogy így tudsz koncentrálni a tanulásra! Büszke lehetsz magadra,hogy ilyen sikereket értél el ennyi lelki fájdalom után!:) Szerintem ne add fel ezt az életmódot és a továbbiakban is tanulj ilyen sikeresen! Hidd el,hogy lesz olyan férfi aki megbecsül Téged és a tenyerén fog hordozni. Persze fájdalmas,de gondolj bele mennyi boldog percet vesztegetsz rá! Vmi oka volt annak,hogy többször is vége lett...vszínû nem mûködne a jövõben sem! Miért szeretsz olyat aki csak fájdalmat ad cserébe? Behódolsz az exednek és õ ezáltal úgy tekint rád mint egy becserkészett préda! Ne mutasd,hogy fáj, tegyél úgy mintha nem is érdekelne a dolog, hidd el ez fogja érdekelni, és felfigyel Rád mégha nem is mutatja,ha meg nem akkor meg végképp hagyd a fenébe! Bocsi ha valahol keménynek tûnik a véleményem,csak segíteni szeretnék! Rem. sikerült!:)

Szegénykém:( Azért nem semmi, hogy így tudsz koncentrálni a tanulásra! Büszke lehetsz magadra, hogy ilyen sikereket értél el ennyi lelki fájdalom után!:) Szerintem ne add fel ezt az életmódot és a továbbiakban is tanulj ilyen sikeresen! Hidd el, hogy lesz olyan férfi aki megbecsül Téged és a tenyerén fog hordozni. Persze fájdalmas, de gondolj bele mennyi boldog percet vesztegetsz rá! Vmi oka volt annak, hogy többször is vége lett...vszínû nem mûködne a jövõben sem! Miért szeretsz olyat aki csak fájdalmat ad cserébe? Behódolsz az exednek és õ ezáltal úgy tekint rád mint egy becserkészett préda! Ne mutasd, hogy fáj, tegyél úgy mintha nem is érdekelne a dolog, hidd el ez fogja érdekelni, és felfigyel Rád mégha nem is mutatja, ha meg nem akkor meg végképp hagyd a fenébe! Bocsi ha valahol keménynek tûnik a véleményem, csak segíteni szeretnék! Rem. sikerült!:)
Sose fuss a busz utan, mert jon mindig kovetkezo.
Tudom milyen rossz érzés, de ez sajna ilyen. Igaz a mondás h az idõ gyógyítja a sebeket..
Ne dramatizáld túl (pl. eldobott magától). Volt egy kapcsolatod, vége. A múltad része. A jövõdé viszont nem. Nyugodtan gondolj rá. Idézd fel a szép emlékeket. És fogadd el, hogy ez a helyzet. Ilyen pasi mellett sose éreznéd magad biztonságban, mindig attól rettegnél, mikor lép le. Kell ez neked?
Keres valaki mást, járj bulizni környékez meg embereket, találsz mást a nevét is elfelejted.
Kellemetlen. Próbáld visszaszerezni azt, aki eldobott magától, ez az egyik megoldás.
Van igazság abban amit mond az utolsó: ha még vissza is jönne akkor avval csak rosszul járnál, mert csak kihasznált, a mostani bnõje elõtt. A fájdalom az ezzel járó dolog, kívánom h legyél rajta túl minél hamarabb. Az külön jó, hogy a fájdalmat 'fel tudtad használni'. Van aki a fájdalmát munkába öli, van aki viszont képtelen ilyenkor bármire is koncentrálni.
A kérdező hozzászólása: Nem túl dramatizálom.Csak az a baj h tulajdonképpen mi hivatalosan sosem jártunk.Mindig 1ütt voltunk de másképp jött ki a lépés...hosszú.Nekem sosem adta meg azt a státuszt amit a mostani barátnõjének :/ És mivel nem jártunk, õ szó szerint 1ik napról a másikra összejött ezzel a lánnyal és nekem még csak 1 rossz szavam sem lehetett...akkor nem is igazán tudta h nekem ez milyen rossz.De miután "visszafogadtam" elmondtam neki és megígérte hogy soha többé nem bánt így meg....hát mégis megtette. Rossz hogy tehetetlen vagyok magammal szemben :/

Anyukák! Mit tegyek, hogy ne legyek ilyen rendetlen? Meg akarok felelni a férjemnek!

Egy gyerekkori betegségem (súlyos Secretes IGA+allergia+asztma) miatt a szüleim még a széltől is óvtak, nem engedtek takarítani meg semmit. 22 éves voltam, amikor először porszívót fogtam a kezemben. Ezek miatt nem gyengén rendetlen vagyok, megszoktam hogy valaki mindig megcsinálja helyettem a dolgokat - nem elkényeztetve lettem, ez még annál is rosszabb. Most férjnél vagyok és van egy kisbabám, és annyira próbálok az ő kedvükért változni, de egyszerűen nem megy, főleg mióta eladtuk a házunkat és visszaköltöztünk a szüleimhez (ők ritkán vannak itthon havonta csak kétszer két napot), vissza a régi szobámba. Kicsit túlzsúfoltan élünk, rengeteg ruhánk van (főleg nekem és a kicsinek, mert anyukám a kérésem ellenére is sokat vásárol), egy ruhásszekrényben nem férnek el a cuccaim, pedig már szortíroztam is azokat amiket nem hordok. A babóm ruhái is megtöltenek két szekrényt (csak amik most jók rák). Ehhez hozzájönnek a kiegészítők mint játékok meg dvd-k könyvek,parfümök egyéb tisztálkodási és illatszerek, és mjindig az van, hogy kupi van a szobában mert képtelen vagyok rendszerezni őket, el sem férnek de nincsen tárolónk amibe rakhatnám őket. De ugyanez van a konyhában is meg mindenhol. Tudom hogy a férjemet ez nagyon zavarja, és annyira szeretnék megváltozni, mert félek, hogy elhagy ez miatt a dolgok miatt, de egyszerűen nem megy. Már próbáltam napirendet felállítani magamnak, hogy legyen egy fix időpont amikor rendet csinálok, de mániás depressziós vagyok, képtelen vagyok bármit menetrend szerint csinálni. Mit tegyek, hogy ne legyek ilyen rendetlen? Hová pakoljam a cuccainkat, hogy ne legyenek folyton útban? Egyszerűen nem férünk tőlük, de egyiktől sem tudnék megválni!

Legjobb válasz: Egyrészrõl a férjed tudta hogy ilyen vagy, úgyhogy emiatt nem fog elhagyni. Beszélj vele és mond el neki hogy szeretnél változni. Próbáljatok meg venni tárolókat, hátha úgy könnyebb. A napirend írása szerintem szuper ötlet, adj magadnak idõt, hátha mûködik. Ne adj túl sok feladatot magadnak egyszerre és ne õröld magad ha valami mégsem jön össze. Sok sikert. Egyébként én is sokszor gondolok arra hogy többet is tehettem/csinálhattam volna egy adott nap. Az élet túl rövid hogy a rendetlenségen bosszankodjunk.

Egyrészrõl a férjed tudta hogy ilyen vagy, úgyhogy emiatt nem fog elhagyni. Beszélj vele és mond el neki hogy szeretnél változni. Próbáljatok meg venni tárolókat, hátha úgy könnyebb. A napirend írása szerintem szuper ötlet, adj magadnak idõt, hátha mûködik. Ne adj túl sok feladatot magadnak egyszerre és ne õröld magad ha valami mégsem jön össze. Sok sikert. Egyébként én is sokszor gondolok arra hogy többet is tehettem/csinálhattam volna egy adott nap. Az élet túl rövid hogy a rendetlenségen bosszankodjunk.
Szia! Én is rettentõ rendetlen voltam, de sikerült felülkerekednem. Egyrészt tényleg segít, ha minden holminak van egy tárolója, akár plafonra vagy szekrénybe akasztva is lehet tárolni. Tehát tudod, hogy babaruha csak a kis szekrényben lehet, parfüm csak a nagy mûanyag dobozban, stb. És mindennek csak EGY helye van, nem száz szekrényben szanaszét. És ami nekem bejött: ha kezdek rendetlen lenni, hogyha bármi van a kezemben, azt CSAK oda teszem le, ahol a helye van. Nem hagyom máshol, hogy "majd késõbb elteszem". Rendet tenni is így szoktam. Megyek a lakásban, és akármit is fogok meg (vagy akármiben is állok fejre), azt le nem teszem, amíg a helyére nem kerül. 200 fõs rendezvényt tudok ellátni ezzel a módszerrel úgy, hogy 15 ollóból 13 megmarad két hét után is :) .
21.40-es vagyok, véletlenül pszichológus. Ha a babád kiegyensúlyozott, jól érzi magát veled, jól fejlõdik, te pedig nem hanyagolod el a kezelésed (ha kell), akkor semmi gond. Senki nem vitatja el a gyermekedet csak azért, mert kupi van. Ne marcangold magad, inkább szerezz pár szép dobozt, és kezd el pakolászni :)
"de mániás depressziós vagyok" szerinted helyes volt így kisbabát vállalni? És a többi amit leírtál, háááát nem tudom..... Férjed vagy szerelmes vagy felelõtlen.....
Nyugodj meg, majd belezáródsz a dolgokba! Fokozatosan szoktasd magad a takarításhoz. Jó ötleteket írtam a helyspórolásra. http://www.google.hu/imgres?q=akaszthat%C3%B3+t%C3%A1rol%C3%.. Ilyen akasztós tárolókat fillérekért lehet kapni a százasboltokban, és a falra, szekrénybe nagyon praktikusak.
Meg fog ez valtozni. En amikor ferjhez mentem, nem tudtam, h milyen gyakran kell pl agynemut cserelni, fozni stb. Mindent megtanultam azota! :) A lakas kifogastalan mindig. Minden nap csinalok vmit, igy nem koszolodik el a lakas, es naponta fel oraja van mindenkinek. A nem hordott ruhakat tessek elajandekozni, vagy dobozolni!!!
Kell egy könyvespolc min. 3 polccal és akkor a dobozokat teheted rá. Egy-kettõ a játékoknak egy a dvd-knek. Ha nincs éjjeliszekrényetek egy egy doboz lehet az amibe pakolhatsz a tetejére meg mehet egy kislámpa, a baba üvege, telefon. Nekünk ágynemûtartós franciaágyunk van. Nem ágyazok el hanem ágytakarónk van, így az ágynemûtartóba sok nem használt cucc elfér. Ja dobozokat a szekrény tetejére is tehetsz. Amúgy ha a szüleid alig vannak ott nem használhattok másik helyiséget is? Akárcsak egy plusz szekrényt tenni valahova.
nekem fejben kellett eldöntenem, hogy pakolni, meg takarítani jó dolog, mert jó a végeredmény. És idõ is kellett hozzá, hogy, megszokjam. Amúgy nálunk sincs állandó rend, a konyhában délelõtt pakolok, mosogatok, letörlöm az asztalt, napközben csak gyûlik a mosogatnivaló. A szobában pedig este, mert a kislányom úgyis szétpakol, amíg ébren van. Az olyan cuccok, amiket nem használunk, de nem akartam kidobni, azok pedig az ágyak alatt vannak bedobozolva. :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, talán tényleg ez lenne a legjobb megoldás. Annyira irritál engem is a kupi, csak nehéz tenni ellene, pedig nekem sem jó ez így. Csak az a baj, hogy ha megveszem a dobozokat és belepakolok, akkor a dobozokat nem tudom majd hová tenni, bár talán ha sokat veszek és belerakom a ruhákat akkor talána szekrénybe. Köszi az ötletet!
A kérdező hozzászólása: Pszichológushoz járok, amikor elkezdtünk arról beszélgetni, hogy babát vállaljunk, kikértem az õ véleményét is.
hát, kérdezõ, én is nagyon nagyon rendetlen vagyok. amikor a férjem nincs itthon, tök nem érdekel a rend, de mire hazajön, tíz perc alatt rendbe teszem, így õ egy szép tiszta lakásra ér haza. Amúgy tudja, hogy rendetlen vagyok, és amikor megismerkedtünk, már az elsõ randin is elmondtam, ez az egyetlen hibám. De ami engem motivál, nyilván más környezetben élünk, hogy van egy közvetlen szomszédunk, ahová heti, napi szinten átjárunk. És nála olyan szép rend van és tisztaság, hogy az csak na. És olyankor jó érzem magam és emiatt én is ezt megteremtem magamnak. Eleinte nehéz volt, de most már egyre inkább érzem magam "tisztábbnak" és "nõnek", ha rend van és tisztaság. Ha rend van, akkor az alaprend rakás nem tart tovább 10 percnél. Ha esztek, akkor egybõl utána el kel pakolni, tányért lemosni, leöblíteni és eltenni. Ha fõzöl, akkor egybõl elpakolni, amire már nincsen szükség. Szép dobozok (nálunk 5db. pampers megapack pelenkadoboz van) ebbe pakolok. És ez úgy ahogy szépem mutat a sarokban. szeretem ha ki vagyok sminkelve és vannak rajtam ékszerek és ilyenkor a rend és tisztaság elengedhetetlen egy magára adó, szép nõnek.

8 hósan 10kd 11deka és 72 centi sok? Mit tegyek ellene hogy ne legyen ilyen nehez? Vagy nem kell mindenki mondja hogy kis duci de jó formás. Majd lefogy.

Legjobb válasz: Nem írtad mit eszik. Pl banánt, tejpépet ne nagyon egyen, de diétáztatni úgysem lehet. Nem is kell. Majd elkezd nyúlni és nem lesz duci. Te meg ne cipeld sokat, és akkor nem baj, hogy "nehéz".

Nem írtad mit eszik. Pl banánt, tejpépet ne nagyon egyen, de diétáztatni úgysem lehet. Nem is kell. Majd elkezd nyúlni és nem lesz duci. Te meg ne cipeld sokat, és akkor nem baj, hogy "nehéz".
Eleve lehet, hogy erõs csontozatú. A fiam 8 hónaposan majdnem 10 kg volt (79 cm), 1 évesen 13 kg, most 9 éves (145 cm) több, mint 40 kiló.
Ne csináld már, az én babám 10, 40 kg 70 valahány cm és gyönyörû igazi pelenka rekléámba illõ. Nekem nem csak azért tetszenek a kis husi babák mert az van, most még lehetnek ilyenek majd ha mászik lemegy mind. Már kezdenéd a fogyóztatást szegénnyel?Kár lenne...Ja és szopizik a babám, nem eszik tápszert meg pépet csak füziket megy gyümit...a kötekedõk kedvéért.
A kérdező hozzászólása: csak szopi gyümi, és fözit kap!
Szia! Örülj neki hogy ilyen! A lányom alig eszik! Mikor felszed egy kis hurkát, akkor oda vagyok örömömben. Ez nem tart sokáig, mert nõ hosszúságra, és újra vékonyka lesz. Úgy örülnék, ha nem kéne azon agyalnom folyton, hogy mit adjak neki enni amitõl kicsit husibb lenne! Ha majd el kezd járni el sem tudom képzelni mi lesz, remélem a mozgástól javul az étvágya.... Szóval örülj hogy husika!

Mit tegyek, hogy a férjem ne legyen ilyen lusta, egyszerűen kikészít?

A helyzet az, hogy fiatal szül?k vagyunk, 22 évesek. A Párom világ életében egy egész nap számítógépez?, lusta ember volt. (ha buliról volt szó, akkor persze nem). Ezen tulajdonságainak ellensúlyozója, hogy okos, értelmes ember, erkölcsös valamint hihetetlenül család centrikus, imádja az 1 éves lányunkat. Sokat foglalkozik, játszik vele, türelme határtalan. Viszont az a helyzet, hogy ha épp nem a lányunkkal játszik, akkor vagy alszik, vagy számítógépezik, nem is tud meglenni a számítógép nélkül. Jelenleg nincs munkája, decemberben kirúgták. Most én dolgozom, mindketten fels?oktatásban tanulunk mellette, Õ ráadásul fizet?s képzésben, de azt látom, hogy tanulni is borzasztóan lusta, mindig megvannak a maga kifogásai, de én látom, hogy szimplán csak nincs kedve. De úgy, hogy közel 150 ezer ft/félév a képzésének az ára, ez engem rettent?en bosszant. Én tudom, hogy fiatalok vagyunk, meg, hogy sokan azt mondják, hogy ez érthet?, hiszen mit várok, de én erre mindig azt mondom, hogy nem kötelez? családot alapítani, ez az Õ döntése is volt. Szexuális téren is, megelégszik heti 2-3 alkalommal, azt mondja az Õ biológiája ilyen, fogadjam el. Tudom, hogy szeret minket, de kezdem megunni ezt a fajta életvitelt. Amíg én dolgozom, mondhatni semmit sem csinál, ha azt akarom elérni h segítsen, veszekednem kell vele mert sajna a szép szóból nem ért, de utána meg az jön, hogy én vagyok a házi sárkány... Kezdek belefáradni, annyiszor beszéltem már vele err?l, de hasztalan ... Mit tegyek?

Legjobb válasz: Elolvastam. Gondolkodtam. Erre jutottam: "okos, értelmes ember, erkölcsös valamint hihetetlenül család centrikus, imádja az 1 éves lányunkat" egy ragyogó gyémánt, vigyázz rá.. egyre ritkább az ilyen ember, sajnos "egy egész nap számítógépezõ" -ezt kellene leállítani. ---amennyiben már függõség, lehet, hogy addiktológus segítsége kell! a munkahely elvesztése--> kiválthat egy ilyen menekülést- és nem biztos, hogy Te "le tudod beszélni" -mert ez nem így mûködik, ahogy pl egy testi hasonlattal a torokgyulladásról sem lehet lebeszélni valakit, kezelni, gyógyítani kell.

Elolvastam. Gondolkodtam. Erre jutottam: "okos, értelmes ember, erkölcsös valamint hihetetlenül család centrikus, imádja az 1 éves lányunkat" egy ragyogó gyémánt, vigyázz rá.. egyre ritkább az ilyen ember, sajnos "egy egész nap számítógépezõ" -ezt kellene leállítani. ---amennyiben már függõség, lehet, hogy addiktológus segítsége kell! a munkahely elvesztése--> kiválthat egy ilyen menekülést- és nem biztos, hogy Te "le tudod beszélni" -mert ez nem így mûködik, ahogy pl egy testi hasonlattal a torokgyulladásról sem lehet lebeszélni valakit, kezelni, gyógyítani kell.
Na írd már le, mégis mi a jó fenét láttál meg benne?
Sajnos az elõttem írónak igaza van.Adhatnánk tanácsot mint például ülj le vele , és beszélgessetek komolyan el, vagy ha ez nem megy öntsd a szíved egy e mailbe, vagy fenyegetõzz hogy otthagyod.Ami talán nem lenne rossz ötlet ha üres lakásban találná magát, feleség és gyerek nélkül. Nem nem fog megváltozni, ez van.
ismered a mondást ugye? edd meg amit fõztél.. vagy mindenki olyan virágot szagol, amilyet szakított.
Na hát nem véletlenül mondják, hogy korán családot alapítani rizikós. Fiatalok vagytok még, hogy így éljetek... De hát kinek a pap kinek a paplan :)
Jó lenne ha ilyeneket nem írnál ki, mert csak adod azok alá a lovat aki kijelentik, hogy fiatalon hülyeség családot alapítani és én is csak kapom a lenézéseket az utcán, mert 25 évesen van egy 3 éves fiam., úgy hogy nem is ismernek minket. Mit vársz, hogy menjünk és rúgjuk seggbe a pasid? Hogy majd mi itt írunk tippeket, aztán õ ugyanúgy cseszik rá? Mitõl lesz másabb hogy mi itt leírjuk , hogy hogy kéne viselkednie, hogy ha rendes lenne besegítene mosogatni, vagy kiteregetni, vagy kivinni a szemetet és néha porszívózni, ahogy az én férjem? õ meg ugyanúgy nem csinál semmit , se miattad se másért. Mit érsz egy azzal, hogy van egy "kutyád" aki házat ugyan nem õriz de sokat nyalogat? Rosszul választottál, ennyi.
A kérdező hozzászólása: Én nem várom el, hogy Õ fõzzön, mindig megcsinálom. Egyetlen egy alkalom volt, hogy nem csináltam meg, ez pont valamelyik nap volt, amikor is mire hazaestem a munkából nem volt itthon semmi kaja és picit dühös lettem, hogy miért nem tudott legalább egy kis krumplit kisütni, hogy ne éhesen, korgó gyomorral álljak neki fõzni. A mosogatást sem várom el, semmi ilyesmit. Csak mondjuk ha a mosógépben ott a ruha, kiteríthetné, vagy ha kupi van, összedobhatná a szobát, ilyen kis apróságokat. Na meg, hogy ne aludja végig a napot...
Mert azt hitte, hogy az csak arra az egy napra szólt?
Örülj neki, hogy a te párodban legalább a családcentrikusság és az intelligencia megvan.Mert sajnos ez az átlag magyar férjekbõl hiányzik.A legtöbb családban bizony az asszony csinálja a munka nagy részét, a férjnek tizedannyi feladata nincs, az asszony még sincs megbecsülve.Persze vannak kivételek.Beszélj vele errõl, mást nem tehetsz.
Ne gyártsál belõle papucsot. Jobb ha nem tud fõzni, mosni, takarítani, az maradjon csak a te dolgod. Máshogy motiváld a hasznosságra. Nyugodj meg, ez nem fog seperc alatt megoldódni, a depresszió külön állatfaj.
Hol éltek? Külön a szülõktõl, vagy valamelyikõtök szüleinél?Bocs, ha elkerülte a figyelmemet, de a kommenteket nem olvastam... Ha külön éltek a szülõktõl, akkor nem értem, hogy hol van a gyerek, amíg ti dolgoztok? Nagyon szeretném, ha nem mennétek szét, mert akkor a halvány reményem megmaradna, miszerint fiatalon is lehet családot alapítani:D Mi is beszélünk errõl a párommal és 22-24 évesek vagyunk. Csakhát ottvan a párod, aki hiába szeret, ha le se [email protected] az egészet. Nem tanul, nem dolgozik... Hogy akarhat mégis így egy családot? A család nem arról szól, hogy csak úgy van és mindig ott is lesz, fotoszintetizál, parkolópályán van, azt szevasz, õ csinál amihez kedve van!Egy családot fenn kell tartani, fõleg, hogy õ a "családfõ". Mármint elvileg. Nem zavarja, hogy most csak egyedül te vagy a kenyérkeresõ, kedves kérdezõ? Még egy kisbaba mellett is... Nem attól családcentrikus valaki, hogy jól elvan a gyerekkel, meg játszik vele, amikor épp nem gépezik, meg szerei, mert olyan aranyos meg szép... Nem ismerem a párodat, de szerintem nagyon éretlen még és ezt nem piszkálásból írom. Én így nem vállaltam volna vele gyereket, ilyen hozzáállással. Az a baj, hogy én is most kezdek rájönni, hogy hiába imádom a páromat és tartom értékes embernek, ha mégis van valami, ami miatt mindig szomorúvá tesz és nem tudom elfogadni, így lehet nem fog mûködni... Ijeszd be szerintem, hogy ez így nem mehet túl sokáig, véges a türelmed, ez az életvitel nem egy családos emberhez való, hanem egy tinifiú szintjén van. Hátha ért belõle. 22L
"A mosogatást sem várom el, semmi ilyesmit. Csak mondjuk ha a mosógépben ott a ruha, kiteríthetné, vagy ha kupi van, összedobhatná a szobát, ilyen kis apróságokat." Figyu, így nem fog menni. Konkrét dolgokra kérd meg, és írd is ki valahova, hogy pontosan mi a feladat és mikorra jössz meg (akkorra legyen kész). Magától nem fogja kitalálni, hiába tûnik neked apróságnak. (Ez különösen igaz, ha hajlamos a depresszióra. Valamennyire én is hajlamos vagyok, és rajtam is segítenek a konkrét feladatok.) Nem azt akarom mondani, hogy ne lenne elvárható, hogy ilyeneket észrevegyen, hanem hogy sokkal hatékonyabbak a konkrét kérések. Még egy dolog fontos: ne beszélj bele, hogy hogyan csinálja. Ha te úgy szeretsz teregetni, hogy mindig kihagysz egy közt, õ meg az összesre terít, ne szólj bele! Hadd csinálja úgy, ahogy elkezdte. Ha beleszólsz, azonnal elmegy a kedve örökre. Így is meg fog száradni a ruha, max. egy kicsit lassabban. Ha már kialakult a rend, hogy minden mosás után õ tereget, és ez már stabilan mûködik legalább három hónapja, akkor nagyon-nagyon óvatosan említheted neki, hogy az xy barátnõdtõl hallottad, hogy mennyivel könnyebb vasalni a ruhát, ha kirázza/gyorsabban szárad, ha csak minden 2.-ra rak/stb. De ne utasítsd, csak kérdezd meg, hogy nincs-e kedve kipróbálni. Aztán ha úgy csinálta, mondd neki késõbb, hogy most milyen gyorsan száradt vagy mennyivel jobb volt vasalni.
Neki kell leállnia. Csináljatok közös elemnõs programokat. De néha neki is ki kell kapcsolódnia. Nem kell abbahagynia a gépezést, csak limitálja az idejét.
6-os válaszoló szerintem ritka nagy gyökér. hát én sokat nem tudok segíteni, nem is olvastam végig, de én is nagyon lsuta vagyok, rajtam az segítene ha megmondanák, hogy most mosogass el, most porszívózz stb. csak így hogy várod hogy majd megcsinálja, úgysem fogja. legalább is én nem tenném. + csak magadnak fõzz pl. akk majd megtudja milyen :D
"19Édesanyám is folyton hergel ellene ... " -írod.. Azért erre vigyázz..ebbõl nagy baj lehet. Ne vedd föl a hergelést ellene, állítsd le õt, próbáld ráveni, hogy a saját dolgával foglalkozzon! (jobb lenne, ha nem szólna bele az életetekbe- és fõleg NE FOGJATOK össze ellene, nagyon visszaüthet ez. A jó dolgok elveszhetnek és a rossz felerõsödik ezáltal. A békés, családcentrikus emberek így szoktak egyik percrõl a másikra eltûnni, mint malac a rozsban. A természete nem fog változni- de itt az a baj, hogy a betegség és a munkanélküliség SOK most neki. Ezért egy ilyen depresszív - menekülõ helyzetben van (saját tapasztalataim vannak e téren, sajnos) A megoldáshoz - a jó dolgok megtartáshoz és ebbõl a helyzetbõl való kilépéshez - nagyon okos segítõnek kell lenned (ne kiabálj, követelõzz, és a nagymamák ne szóljanak bele, nektek külön kell ezeket megoldani) Írtam az addiktológust, de nem könnyû azt megoldani, tudom. Próbálj Te keresni állást neki- és szelíden ajánlani, rávenni, pályázza meg. Nehéz ügy, de a legmélyén szeretet van köztetek, a kis családkában, és hát érdemes megpróbálni..
És a munkahely-kereséssel hogyan áll?
A kérdező hozzászólása: Édesanyám is folyton hergel ellene ... Borzasztóan zavarja, hogy ilyen, Õ is azt mondja nem fog változni és, hogy Õ mindent megmondott elõre. Köszönöm a 15-ös válaszolónak a hasznos tanácsokat, én már igyekeztem ezeket bevetni, de én még annál a résznél leragadtam, hogy hazajöttem és kiabáltam vele, hogy ha én egésznap odavagyok, hajnal 5-tõl délután 2-ig akkor miért nem képes legalább minimális házimunkát végezni ... Arra a szintre jutottunk, hogy még aznap odajött és jelezte, hogy mutassam meg neki, hogy hogyan kell elkészíteni egy nagyon egyszerû ételt, szeretné megtanulni. Így is volt, kijött, megmutattam. Másnap Õ csinált ebédet, összepakolt, megdicsértem kb. ezerszer, hálás voltam és boldog. Ma itthon vagyok, nem dolgozom, most megint ott tartunk, hogy 10-ig aludt, majd elaltatta a lányunka és most Õ is megint alszik ... Ilyenkor nekem a vérnyomásom az egekben van.
Te lustának nevezed azt, aki egész nap nem csinál mást, mint hol az egyik asztalnál ül és gépezik, hol a másiknál ül és eszik-iszik, amit ugye szintén te raktál oda. No meg te voltál az is, aki a rávalót megkereste, te voltál az, aki megfõzte-megsütötte, és te leszel az is, aki elmosogat, feltakarít utána. És még mosol, és egyéb dolgokat is te intézel el, a napi munka után-mellett. És mindezek után még a férjedet egyszerûen lustának nevezed? Az én véleményem szerint ez igencsak hízelgõ megítélés. Én sok mindent tudnék mondani rá, de hogy csupán csak lusta, az a legkevesebb.
10eske vagyok "de nem a munkahely elvesztése miatt" helyesen: NEM CSAK!!! Akkor már mélyebb a baj. (saját tapasztalat, a munkahely elvesztéssel kapcs.) Egy jó pszichológus/addiktológus kell. Te ezt nem tudod megoldani (mert úgy veszi, mintha a te akaratodat szeretnéd érvényesíteni felette, holott ez nem így van, tudom, de ehhez a fajta depresszív-menekülõ állapothoz sajnos ez tartozik). A pszichológus az õ saját, belsõ akaratát ébreszti- hogy õ akarja ezt a menekülést leállítani és szembenézni a helyzetekkel. Keresni a munkahelyet, dolgozni.
A kérdező hozzászólása: Ez azért nem teljesen igaz szerintem. Hiszen mindkettõnktõl igényelt változásokat az, hogy gyermekünk született! Én ezelõtt egy sima húslevest nem tudtam megfõzni, de miután különköltöztem a szüleimtõl, mindent beleadtam, hogy megtanuljak változatosan, finoman fõzni! Megtanultam beosztani a pénzt és vezetni a háztartást! Erõmön felül próbálok teljesíteni nap mint nap! Ha én vagy bárki más képes a változásra, mibõl gondolhattam volna, hogy Õ majd nem lesz képes változtatni ezen? Nem rossz ember Õ, csak baromi lusta, ezen igyekeznék csiszolni valahogyan.
A kérdező hozzászólása: Azt, hogy mennyire hasonló a gondolkodásmódunk ... Ahogyan már leírtam erkölcsileg teljesen hasonlóan gondolkodik, rengeteget tudunk beszélgetni, hosszasan, értelmes dolgokról, mindig szeretett és megbecsült engem. Alig jár el itthonról amióta gyerekünk született, a bulit, a haverokat maga mögött hagyta. Imádja a gyerekeket, a lányunkat meg pláne.Ezek azért úgy gondolom nagyon mérvadó dolgok.
A kérdező hozzászólása: Figyelj, ide mindenki azt ír ki amit akar, ne akard már megszabni nekem, milyen kérdéseket tegyek fel ... Azért jöttem ide mert tanácsra lett volna szükségem. Ha Te tudod, hogy a Te férjed milyen dolgos, házias mit számít Neked mit gondolnak mások arról, hogy miért is nem jó fiatalon családot alapítani??? Ugyanúgy lehet lusta egy 35 éves férfi is mint egy 22 éves, ilyen téren nincsen különbség. Az eszem megáll, jó hogy nem már még számon kérsz mit merek kérdezni és mit nem ...
A kérdező hozzászólása: Én csak azt vártam volna, hogy ha valakinek voltak hasonló tapasztalatai, az mégis hogyan próbált javítani ezen? Volak -e valamilyen "bevált" módszerei? Én úgy tudtam ide bátran lehet jönni kérdezni, de hát néha annyit kapok egy szimpla kérdés feltevéséért, hogy az hihetetlen.
Tudod mi a bevált módszer aranyom? " Vagy változol, vagy fizetheted a gyerektartást drágám örökre, mert elhagylak! " Ha erre sem változik akkor bizony rácsesztél. És nem, egy 35 éves felnõtt férfi soha nem olyan lusta mint egy 22 éves, aki nem is fog változni, mivel mint írtad mindig ilyen volt és hagytad is..
A kérdező hozzászólása: Hagytam mert amíg tizen x évesek voltunk nem jártam a nyakára, hogy jaj édes ne számítógépezz már annyit, mégis milyen jogon tettem volna? Az Édesanyja az aki ezt hagyta ... Sosem volt ellenére, hogy a fia reggeltõl estig számítógépezik. Én ezt így anyaként már nem engedném. Köszönöm egyébként a hatos válaszolónak a hasznos tanácsait. Igen, én is azt gondolom, hogy a lustasága, számítógépezése az érdektelensége egyfajta menekülés, de nem a munkahely elvesztése miatt. Volt egy mûtétje még akkor amikor én 3 hónapos terhes voltam. Azt ígérték az orvosok, hogy maximum fél év és felépül, de sajnos nem így lett. Elcseszték a kezelését. Azóta már 2 év telt el és még mindig nem gyógyult meg, állandó kezelésre szorul, borzasztó depressziós. Ráadásul tinédzser korában is voltak már bõrproblémái amibõl csúnya hegek maradtak meg a mai napig, ez is egy trauma az életében. De én így fogadtam el és 2 éve nap mint nap támogatom, biztatom, hogy jobb lesz. Kicsit kétségbeesett, hogy fizikai munkát nem vállalhat, de azt el sem várnám tõle a jelen helyzetben. Csak azt mondom, nem élhetünk így örökké én mindig megértettem és kiálltam mellette, ott ültem a kórházban nap mint nap és fogtam a kezét, hogy ne féljen helyrejön majd. Az, hogy ne aludjon és ne számítógépezzen egész nap nem nagy kérés szerintem, csak nem tudom mégis mit tegyek, hogy másabb legyen ...
A kérdező hozzászólása: Vagyis a 10-es válaszolónak köszönöm, bocsi!
Ja azt nem mondtad hogy depressziós, legközelebb ha kérdezel teljes infót adj.
Nézd, ha értelmesen lehet vele beszélni, ha már fél siker, szóval fel a fejjel :) Azt kéne tudni, hogy mi a párod igénye, és hogy kb. milyen körülmények között laktok. Most itt lakáskörülményként nem arra gondolok, hogy van-e autó meg heti hányszor jut pénz húsra, hanem arra, hogy van-e olyan része a házimunkának, amit ha nem csinálsz meg, csak õt zavarja, vagy te el tudod viselni a következményeit. Tehát ha pl. saját szobája van. Az igényénél pedig arra céloztam, hogy igényli-e a takarítást igazából, vagy õ simán élne a mocsokban is? Egy példán keresztül mondom el, hogy milyen módszer válhatna szerintem be. A lényeg az, hogy valamennyire úgy kell kezelni a párod, mint egy lusta kamaszt. Tegyük fel, hogy reggel elmész, és megkéred, hogy mosogasson el. Ezt szóban mondod neki + a hûtõre is kiírod egy papírra, hogy legyen szíves elmosogatni, mire megjössz (kb. 4 órára - legyen pontos határidõ feltüntetve, ez fontos!). Két eset lehetséges. (1) Megcsinálja. Ez esetben megdicséred (1x), megköszönöd (1x). Másnap ugyanígy, megkéred, kiírod. Ezt így folytatjátok örökkön-örökké. A munkamennyiséget lassan lehet esetleg növelni (megkérdezheted egy hónap múlva, hogy mihez lenne még kedve). (2) Nem csinálja meg. (Ha éppen a munka közepén van, mikor belépsz, vagy akkor kezdi el, az az elsõ eset: megdicséred (1x), mikor hazaérsz, még 1x, mikor befejezte és meg is köszönöd (1x)). De tegyük fel, hogy tényleg nem csinálta meg. Ez esetben semmiképp se csináld meg helyette! Ha nincs több tiszta bögre, menj ki a fürdõbe és öblíts el egyet magadnak. Mondd el neki (1x), hogy milyen szomorú vagy, amiért nem csinálta meg, amit kértél. (Ennyi, ezekkel a szavakkal. Nem kell földbe döngölni, pl. ne mondj semmi olyat, hogy "még ezt az egy apró feladatot is képtelen voltál egész nap megcsinálni" vagy "igazán nem várok tõled sokat, de te egész nap a seggedet mereszted". Semmi. 1x elmondod, hogy szomorú vagy, amiért nem csinálta meg.) Másnap újra megkéred, újra kiírod (új papír, nehogy azt higgye, a tegnapit véletlenül felejtetted ott). Persze ha éppen a mosogatást utálja, akkor kérd meg inkább a lakás felsöprésére. Ezt egy darabig lehet így folytatni, kiindulásnak szerintem jó. Arra is figyelj, hogy minden rendelkezésre álljon: a szivacs, mosogatószer kéznél, szárító üres, tiszta konyharuha... A szekrényben egyiket se fogja megtalálni, akkor se, ha reggel elsorolod, mit hol talál. Sok sikert!
És mi lenne, ha valamilyen számítógépes munkát végezne?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a sok, értékes és hasznos tanácsot! Most jelenleg egy elég jó álláslehetõségre adta be a pályázatát, január végéig kiderül felveszik -e. Ehhez sikeres tesztírás szükséges, illetve lesz majd elbeszélgetés, szituációs gyakorlat. Azt mondja, nagyon menne már dolgozni mert borzasztóan zavarja, hogy hasztalan itthon, hogy nem keres pénzt, hanem helyette én keresem. Volt korábban 2 állásinterjún, ott elutasították. Most azt mondta, hogy ha ez nem jön össze, akkor leadja a jelentkezését a környék összes gyárába, oda szoktak felvenni itt azért gyakran embereket.

Mit tegyek, hogy ne legyen ilyen életem?

Az életem romokban van.. nincs egy normális kapcsolatom és szinte mindennap sírok egy fiú miatt :/ sokszor butaságokat gondolok és apukám sem lakik már velünk.. depresszióba estem és szinte mindig csak sírok .. :S

Legjobb válasz: Hány éves vagy? Ha úgy érzed, nehéz neked a szüleiddel kapcsolatos dolgokat megélni, jó lenne könnyíteni rajta, keress meg egy pszichológust, talán a sulidban is van. Ezt mindannyiunknak föl kell dolgozni, mert nagyon nehéz, de sokan csak felnõttként jutnak el addig, hogy UTÓLAG visszatérjenek rá ésúgy dolgozzák fel. Jobb még fiatal korban. Ezen kívül a depresszió ellen nagyon jó minden mozgás, fõleg a jó levegõn, a társaság, a játék, a kirándulás, ha örömet szerzelmagadnak bármivel, amit szeretsz csinálni! Rosszat tesz viszont az egyedüllét, amikor csak lefutnak ugyanazok a negatív gondolatok, és csak erõsödnek.... Ezt nem szabad hagyni!

Hány éves vagy? Ha úgy érzed, nehéz neked a szüleiddel kapcsolatos dolgokat megélni, jó lenne könnyíteni rajta, keress meg egy pszichológust, talán a sulidban is van. Ezt mindannyiunknak föl kell dolgozni, mert nagyon nehéz, de sokan csak felnõttként jutnak el addig, hogy UTÓLAG visszatérjenek rá ésúgy dolgozzák fel. Jobb még fiatal korban. Ezen kívül a depresszió ellen nagyon jó minden mozgás, fõleg a jó levegõn, a társaság, a játék, a kirándulás, ha örömet szerzelmagadnak bármivel, amit szeretsz csinálni! Rosszat tesz viszont az egyedüllét, amikor csak lefutnak ugyanazok a negatív gondolatok, és csak erõsödnek.... Ezt nem szabad hagyni!
Nekem is volt ilyen 17 éves koromban. Ma már 41 vagyok és azt gondolom, hogy de hülye voltam akkor! Hidd el, el fog múlni. Fiúból meg van több millió, keresd meg azt, akivel egymást boldoggá tehetitek és ne az után sírj, aki nem tesz boldoggá!!! Tegyél azért, hogy jól érezd magad és ne várd a sült galambot.
Az elõzõvel értek egyet. Próbálj meg kimozdulni, emberek közé menni, természet közelbe menni, sportolni. Ne legyél egyedül, mert az csak rápakol a depresszióra és elveszted a realitás érzékedet. Hány éves vagy egyébként?
Tudod mikor keseregj? Mikor közlik a kórházban, hogy rákos vagy. A barátnõmmel ez történt egybõl rájött milyen piti dolgon ette magát.
te nem a Viky vagy?:D ird meg üziben ha igen, ha nem akkor bocs.

Mit tegyek, hogy ne legyek ilyen vézna, hanem csinos legyek?

nagyon vékony vagyok, de nem vagyok csinos. hiába eszek sokat, nem megy a hízás. vagy ha igen, akkor is csak a hasamra :S

Legjobb válasz: 15/L 48 kg és 165 cm vagyok, nem valami izmos.

A kérdező hozzászólása: 15/L 48 kg és 165 cm vagyok, nem valami izmos.
akkor maradj az edzésnél, de ne vidd túlzásba
ja, még annyi hogy orvostól lehet kérni gyógyszert ami segít hízni
Izmosodj. Egy barátnõm is cérnavékony, de amióta rendszeresen edz, azóta jóval formásabb, és õ is jobban érzi magát a bõrében.
Én is így vagyok vele, csak nálam ez több éve van így:(
Velem is így van:-S Bocs, hogy nem a kérdésre válaszolok csak kíváncsi vagyok mi lehet az oka
nálam ez 2 hétig volt amikor lelkileg is meg mentálisan is nagyon levoltam fáradva :/
Vérnyomásodat mérted?Én attól érzem igy magam néha, ha fölmegy..
egyik barátnõmmel is ez volt, õ elkezdett magne b6ot szedni, és elég hamar rendbe jött a közérzete


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!