Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek megkérje a (18 db)

soha ne csinálj ilyet többet, és akkor talán újra bízni fog. amúgy mi volt az?

Miért van az, hogy ha megkérem a pasim, hogy ne tegye, mert nekem rosszul esik, direkt megteszi? Mire jó ez?

Minél inkább kérem,hogy ne tegye,mert nekem rossz,annál inkább csinálja:(

Legjobb válasz: Mert nincs következménye. Én kikérem magamnak, ha felnõtt, normális kapcsolatban élek, hogy az akaratom ellenére cselekszik valaki. Azért viselkedik így veled, mert hagyod. Megnézném, ha velem bárki megpróbálná. Személyiség, elvárások kérdése. Te hagyod.

Mert nincs következménye. Én kikérem magamnak, ha felnõtt, normális kapcsolatban élek, hogy az akaratom ellenére cselekszik valaki. Azért viselkedik így veled, mert hagyod. Megnézném, ha velem bárki megpróbálná. Személyiség, elvárások kérdése. Te hagyod.
Gratulálok a párválasztásodhoz. Ezt csakis magadnak köszönheted, tehát viseld életed végéig!
akkor hagyd rá! azért csinálja mert megtiltod neki ha rá hagyod akkor nem fogja csinálni.
Akkor meg egyértelmû, hogy nem tisztel, nem becsül, önzõ és akaratos, ráadásul gyerekes játszmákat folytat.Szerintem neked ez pont nem hiányzik.
A kérdező hozzászólása: Mert eddig nem ilyennek láttam.Pont az ellentettje volt.Nem ilyennek ismertem meg.Ez akkor kezdõdött, ha szóvá tettem valamit.És kiemelném, hogy normálisan kérdeztem, mert sok mindent úgy kell kihúzni belõle.
Keress olyat, aki egy szinten kezel magával. Ha direkt idegesít, pedig elõre szóltál, ha gyerekesnek tart, stb. akkor minek vagy vele? Hol jó neked ez a kapcsolat? Még csak nem rég vagytok együtt, azt mondod. Most a legnagyobb a vonzalom, szeretet, tisztelet, szerinted hogy fog szarni a fejedre 1 év múlva? Pontosabban meg kellene gondolnod, hogy téged mi tesz boldoggá, és olyan társat kell keresned, aki ezeket képes is megadni neked. Nem érzem, hogy ez a számodra megfelelõ kapcsolat lenne. Túl sok megalkuvással jár a részedrõl, õ meg éli világát, és bulizik az egyéjszakás exeivel.
Nem tudom hány évesek vagytok, de bármennyi is sürgõsen keress magadnak normális pasit, ez mehet a levesbe, fõleg, hogy az elején ilyen, nem 40 éves házasság után. Micsoda hulladék pasik vannak....
A kérdező hozzászólása: Persze, hogy féltékeny vagyok, hiszen provokál.Nem szokásom rinyálni, leültem vele megbeszélni ezeket a dolgokat.De szerinte ezekben nincsen semmi, nem érti meg, gyerekes vagyok azt mondja.
"Ilyen akkor van amikor rosszul közlöd a mondanivalód és a kérésed utasításnak hat. A rosszul közölt kérésre, utasításra pedig a -csakazértis- a válasz. Megsértetted vele valószínüleg és ezért bosszant." Ezzel csak az a baj, hogy folyton neki kell a barátjához alkalmazkodnia, és alárendelnie magát.. Csak azért tudom ilyen jól, mert az én barátomnak is vannak ilyen kitörései. Eddig rá hagytam, mostmár élesen meghúzom a határt, hogy igy nem fog velem viselkedni. Másrészt, annyira gyerekes dolog.
Egyébként ha látja rajtad, mennyire féltékeny vagy, az csak olaj a tûzre.Közölnöd kéne vele, hogy belõled ne csináljon bohócot, ha mégis azt teszi, hagyd ott a fenébe, szórakozzon mással!
Mit?
Csak a gyerekes, önzõ ember bosszantja direkt a másikat.Abban viszont igazat adok az egyik válaszolónak, hogy benned is van hiba, mert engeded, hogy így bánjanak veled.Meg persze benne van az is a pakliban, hogy rosszul kommunikálsz.Nem megkéred valamire határozott hangnemben, hanem parancsolsz, vagy rinyálsz.Egyik sem vezet célra.
A kérdező hozzászólása: Megcsalna így szerintetek?Az elején vagyunk, nem tudtam még kiismerni.Tény, hogy sok nõ van körülötte, olyanok is, akikkel alkalmi kapcsolata volt.Ezt sem tehetem szóvá, mert természetes, ha valamelyik velük megy bulizni.Nálam viszont apróbb dolgokon kiakad.
Bosszantani akar. Ilyen akkor van amikor rosszul közlöd a mondanivalód és a kérésed utasításnak hat. A rosszul közölt kérésre, utasításra pedig a -csakazértis- a válasz. Megsértetted vele valószínüleg és ezért bosszant.
A kérdező hozzászólása: Azt mondta, ha nem teszem szóvá nem csinálja, ha szóvá teszem ha valami nem tetszik, akkor azt csinálja.
Azért, mert egoista és gyerekes.
Mert megrekedt szegény egy 10 éves értelmi szintjén. Vedd el a kedvenc kisautóját.
".Nem megkéred valamire határozott hangnemben, hanem parancsolsz, vagy rinyálsz.Egyik sem vezet célra." Hogyan legyen határozott kérés? Hogyan ne hasson "rinyálásnak"? Lehet, hogy Õ kommunikál félre de az is lehet, hogy a párja érti rosszul. Az exemnek a végén az is rinyálás volt ha azt mondtam süt a nap. Amikor már több a szálka, a tüske a másik emberben mint a szeretet, szerelem jellemzõen akkor szoktak felerõsödni a kommunikációs problémák. Amikor már nem törõdik vele, hogy ne bántson meg..

A párom 7 év együttlét után sem mutat hajlandóságot hogy megkérje a kezem, mit tegyek?

Kényes dolog ez, beszélni sem szeretek róla. Nem vagyok az a típusú nõ aki "minden áron" el akarja vetetni magát, és az esküvõ körül forog minden gondolata, de azért én szeretnék esküvõt és fontosnak tartom.

Legjobb válasz: Miért nem az eljén tisztáztátok ezt? -Figyelj, majd egyszer el akarsz venni engem? Nekem fontos a házasság. Nem? Akkor örültem, szia. Ennyi lett volna. Minek kedzeni olyannal, akivel alapvetõ elveitek sem egyeznek?

Miért nem az eljén tisztáztátok ezt? -Figyelj, majd egyszer el akarsz venni engem? Nekem fontos a házasság. Nem? Akkor örültem, szia. Ennyi lett volna. Minek kedzeni olyannal, akivel alapvetõ elveitek sem egyeznek?
Minek venne el ha az nélkül is együtt élsz vele már 3éve?
Mondjuk azért az baromira elgondolkoztató, hogy 7 év után képes lennél vele azért szakítani mert nem vesz el. Számomra is fontos a házasság de ezt vagy megbeszélem az elején vagy nem, de hogy 7 év után ezért szakítani számomra felfoghatatlan. Akkor most nem is szereted, vagy akkor minek házasság?
Ennek így nincs értelme, hogy te most még vársz, hátha lesz valami, közben írod, hogy neked is pörög az idõd. Gondolom tud arra a kérdésre válaszolni, hogy el akar-e venni téged, te meg a válasz alapján tudsz dönteni. Azt te is elismered, hogy eddig errõl nem volt szó, ez részedrõl egy új "követelmény". Szóval õ bátran hiheti azt, hogy ahogy eddig jó volt, úgy jó lesz ezután is. Szóval én három kimenetelt látok: vagy vállalod, hogy késõn ébredtél, és emiatt borul a kapcsolat, vagy õ belemegy, de izzadságszagú lesz a dolog, vagy vársz még, vársz, vársz, aztán lesz valami, eljár feletted az idõ, és végül beletörõdsz abba, ami van.
A kérdező hozzászólása: Arra a kérdésre, hogy el akar-e venni nincs egyértelmû válasza, csak annyi hogy még nem, vagyis idõhúzás. Nyilván szeretem és vele szeretnék maradni, de fontos a házasság is, és ha Õ nem szeret annyira hogy ezt megtegye értem akkor szerintem joggal gondolkozhatok el a dolgokon. Pont azt nem akarom hogy izzadtságszagú, erõltetett legyen az egész, hogy aztán pár év múlva megkapjam a fejemre hogy én akartam az egészet egyedül.
A kérdező hozzászólása: Arról egyébként mi is beszéltünk az elején, hogy mind ketten akarunk gyereket, családot, de a házasságról konkrétan nem.
Miért fontos "az a papír"? Szerintem 7 év után egyszerûen csak visszaigazolást vársz. Gondold át alaposan, minden rendben köztetek? Miért kell ez a fajta visszaigazolás, ha valami nem oké? Amúgy, ha eddig nem kért meg, akkor sajnos nem is fog, mert neki ez így jó.
"Mikor az elején??? Nem hiszem hogy bárki is azzal nyit egy kapcsolatot hogy majd mikor lesz esküvõ?" Nos ebben tévedsz. Nálunk hamar szóba került ez a téma. Alapból mindketten az elsõ randi elõtt tisztáztuk hogy komoly kapcsolatot keresünk, nem kalandot. Miután összejöttünk, én 24 õ 21 éves volt. nyilván találkozgattunk, beszélgettünk. És a férjem rákérdezett mit gondolok a házasságról, és a gyerekvállalásról. Nekem fontos e. Hány gyereket szeretnék ha szeretnék, akarok e házasodni, ha igen milyen fajta esküvõt szeretnék satöbbi. Én elmondtam hogy fontosnak tartom, hogy azzal akit szeretek, idõvel össze is házasodjunk. Tehát hogy házasságban éljünk. Nincs bajom azzal, ha összeköltözünk, együtt élünk házasság elõtt, de nem a végtelenségig szeretnék élettárs lenni. És ha már összeköltözünk akkor legyen kilátásunk az esküvõre is, hogy kb mikor lesz. Vagyis elõbb legalább lánykérés, majd összeköltözés, aztán házasság, majd házasság minimum 1 évig, és max utána gyerek. Kerek perec megmondtam, hogy olyannal nem vállalok gyereket aki nem akar elvenni ELÕBB. Illetve hogy a lehetõ legkisebb esküvõt szeretném: csak polgárit, a legközelebbi családtagok és pár barát jelenlétében, utána egy ebéddel, tortákkal. (ilyen is volt egyébként:) .17-en voltunk csak:D de nagyon hangulatos karácsony elõtti esküvõ volt. Én is rákérdeztem hogy õ mit gondol errõl. Azt mondta hogy nincs a házasság ellen. Boldog lenne ha a felesége lennék. De ha én pl nem akartam volna házasodni, neki az is jó lett volna ha csak együtt élünk. Gyereket õ is akart. Ez az egész dolog az elsõ 3 randi után jött elõ egyébként. Addigra már túl voltunk az ismerkedés elején, a szerelmi vallomásokon át a szexig mindenen. Aztán 2 nappal az elsõ hónapfordulónk elõtt szóba került, hogy mi lenne ha vennénk egymásnak gyûrût ajándékba. Elmentünk. Mindketten kiválasztottuk ami tetszett. És kértem hogy adja akkor oda. Mondta hogy majd késõbb... Közben hazamentünk hozzájuk, mert strandra készültünk. Mikor odaértünk hozzájuk, akkor adta oda a gyûrût, de úgy hogy letérdelt, elmondta hogy én vagyok neki az igazi, õ ezt érzi:) és hozzámegyek e feleségül. Ezek után már idõnként beszéltünk róla ahogy haladtunk hónapról hónapra. Az biztos volt, hogy én csak téli esküvõt akartam. Neki ez a szempont mindegy volt. Illetve azt tudtuk hogy a sulit befejezzük. (1 évünk volt még hátra) és utána ahogy lesz munka, összeköltözünk. Mikor ezt eldöntöttük akkor az is szóba került, hogy a suli végével kezdõdik a nyár. És fél évre rá télen decemberben lehetne az esküvõnk. Így jött ki az, hogy másfél év együttlét után házasodtunk össze. Két felnõtt ember miért ne beszélhetne már az elején komoly dolgokról ha jól mûködik, és mindketten amúgy is komoly kapcsolatot keres? A többi csak idõhúzás. Mi a fenének járjak együtt évekig valakivel, ha egyébként pár hónap alatt megtudhatom, hogy van e közös jövõnk vagy nincs. Ezért tart sok pár ott ahol: pl meddig várjak még hogy megkérje a kezem hisz x éve együtt vagyunk.... és hasonlók. Kérdezõ: szerintem a párod nem akar elkötelezõdni. Ez abból is látszik, hogy elvicceli ha próbálkozol a téma elõhozásával.... Én a helyedben már 1 év után leléptem volna ha nem akar megkérni. Pont azért mert senki sem lesz fiatalabb. És nem akarom az idõmet pocsékolni. Ez a sok év kb olyan szint, hogy vár, hátha talál jobbat, ezért még nem kér meg és még nem vesz el. Nehogy válni kelljen. Inkább várja az igazit, addig meg te is jó leszel. Nyilván nem tinikapcsolatokról beszéltem hanem felnõtt huszonéves emberekrõl.
Te sem szereted õt annyira ha csak egy papír miatt szakítanál vele 7 év után, amibõl 3 esetbõl így is úgyis kettõ válással végzõdik.
Én a gyerekvállalás felõl közelíteném a dolgot, az is lassan idõszerû lenne, ha terveztetek gyereket. Egy nõnek szerintem sokkal nagyobb biztonságot ad, ha házasságban szül gyereket, mint ha csak kapcsolatban. Hosszú évekig kiesel a munkából, és utána is nagyon nehéz visszakerülni a kenyérkeresõ pozícióba.Teljes kiszolgáltatottság. Ha már beszéltek, szerintem ez nagyon is védhetõ érv a házasság mellett. Egyébként ha nagyon nem akar elvenni, tényleg nincs értelme erõltetni, akkor neked kell átgondolnod hogy vele vagy nélküle.A házasság szerintem egész addig kikerülhetõ, amíg nincs gyermek. Ha pedig ezt is halogatná, az már sokkal elgondolkoztatóbb, hogy talán mégsem mellette van a helyed, ha Te szeretnél gyermeket.
A kérdező hozzászólása: gyereket mind a ketten szeretnénk, ebben nincsen vita, ahhoz viszont hogy ez házasságon belül történjen csak én ragaszkodom. Nyilván nem akarom elhagyni mert szeretem, csak abban az esetben ha az derül ki, hogy azért nem akarja az esküvõt mert kétségei vannak, nem annyira biztos a kapcsolat jövõjében. Arra sajnos már nincs idõm éveket várni, hogy eldöntse tényleg velem akar-e megöregedni. Ha nem ez áll a háttérben akkor nincs akkora gond. Nálunk ilyesmi az elején fel sem merült mert nem indult igazán komoly kapcsolatnak, csak kötetlenül jól éreztük magunkat együtt sokáig, aztán egyre szorosabb lett ez a kapcsolat idõvel.
"Te sem szereted õt annyira ha csak egy papír miatt szakítanál vele 7 év után, amibõl 3 esetbõl így is úgyis kettõ válással végzõdik." 1. ez a házasság csak papír szöveg nagyon szánalmas. Ha csak egy papír akkor ugyan miért esik valakinek nehezére aláírni? Amellett pedig nem csak egy papír. ez csak kifogás. Egyszerûen nem akar az illetõ elkötelezõdni 1 ember mellett. Kiskaput hagy, hátha jön jobb, könnyebb lelépni. A gyerek nem akadály olyankor, ha egy pasi le akar lépni. A házasság már inkább...mert el kell válni. Macerás. A válási statisztika meg nem érdekel. Nem ilyenekre alapoztam soha a döntéseimet. Hogy mások házassága válással végzõdött. Ostoba aki csak ilyen okok miatt hezitál. Csak mert a házasulók fele elválik. És akkor mi van? Attól még én nem fogok. És sokan mások sem. Azok akik jól választottak. És mint írtam én pl nem szakítanék 7 év után mert együtt sem maradtam volna eddig olyannal akivel max 3 év alatt nem jutottunk el a házasságig. 1 év alatt az eljegyzésig.
Holnap elé állsz és azt mondod: Béla, hozzád akarok menni! Ha azt mondja nem, "OK, akkor pakolom a bõröndöt". Ilyen egyszerû!
Nálunk is hasonló volt a helyzet a férjemmel, annyi különbséggel, hogy én sem akartam esküvõt. Aztán amikor szóba került a gyerekvállalás, akkor elgondolkoztam, és azt mondtam, hogy én jobban örülnék, ha a baba házasságban születne. Két nap múlva megkérte a kezem. :) 31-nek igaza van abban, hogy a gyerekválallás felõl kellene megközelítened a dolgot. :)
Nem értem, aki azt írja, nem is szereted eléggé, ha ezért elhagynád... Ez nem ezen múlik. Hanem azon, hogy aki házasságpárti annak megmérgezi a kapcsolatát egy ilyen kompromisszum... Tényleg nyíltan kellene róla beszélni...
Én is a gyerekvállalás oldaláról közelítettem meg annó, illetve barátoknak volt esküvõje, és annak apropóján beszélgettünk róla. Õ elmondta, hogy elõbb végezzünk az egyetemen, aztán gyerekvállalás elõtt 2-3 évvel jöhetne az esküvõ. Hozzáteszem, hogy mi egyetem mellett már dolgoztunk mindketten, és 2, 5 éve együtt éltünk, mikor meglett a diplomám, végül 7 hónappal késõbb kért meg, akkor jártunk együtt kb. 6, 5 éve. Szerintem az ilyen dolgokat jobb tisztázni, ehhez akár egy közös barát segítségét is igénybe lehet venni, akivel mindketten jóbanvagytok, ha nem akarsz teljesen direktbe rákérdezni, de én biztos, hogy megmondtam volna, hogy házasságban szeretnék csak gyereket szülni. Tehát én elõször letisztáznám vele, hogy mikor jönne a gyerek, és aztán megmondanám ezt, hogy csak házassággal együtt tudom elépzelni. Mi a barátok esküvõje kapcsán ebeszélettünk az esküvõ méretérõl is, esetleg egy nagy esküvõ gondolata is visszatarthatja amúgy, mert az ugye nem két fillér. Én elmondtam neki, hogy nagyon egyszerû, pici esküvõt szeretnék, és szerencsére ebben egyet is értettünk. A leírásodból nekem úgy tûnik, hogy õ nem annyira esküvõpárti, ezért, ha te nem akarsza házasságról lemondani, akkor ezt minél eõbb közöld vele.
Van egy kollégám, épp annyi idõs, mint a párod, és az õ párja is annyi idõs, mint te. Tudtommal ugyanannyi ideje vannak együtt. Õ nekünk elmondta, esze ágában sincs megnõsülni, soha nem is fog. A párja tudja, és egyetért vele. Ilyenkor minden jó, hisz elvileg mindketten ugyanazt akarják. De hogy te eddig miért nem tisztáztad? Ha ennyit nem tudtok megbeszélni õszintén, milyen kapcsolat az? Nem véletlenül elvált ember a párod?
Kezdjunk csak el gondolkodni, hmm... Nem akar elvenni, vajon mi lehet az oka? 1. így is meg van neki mindene, fõznek, mosnak rá, szex is adott... minek akarna hazasodni? 2.Csak kényelmes neki ez a kapcsolat, várja mig jön egy jobb, akit pár hónap után el is fog venni 3.örökös agglegeny tipus, aki se teged se mast nem is fog elvenni SOHA, de attól még szeret téged, és veled tervezi a jövõt Én abban látom a dolgot elcseszõdni, hogy a pasik nincsenek rá kényszerulve hogy elvegyék a nõket, gondolj bele, régebben, csak akkor jártak nekik ezek a kivaltsagok(meleg étel, szex, frissen mosott ruha)ha elvették a hölgyeket. Régen se akartak a pasik hazasodni, de muszaj volt nekik, ha kellettek nekik a fent emlitett dolgok. Nézzetek konzervativnak, de szerintem a régi rendszer sokkal jobb volt. Eszembe jutott még valami.Láttad a "Nem kellesz eléggé" c. filmet? Abban van egy csaj, aki mondta a pasijának több év együtt járás után hogy "vagy elveszel, vagy elhagylak" És erre a srác elvette. Aztán mégis elromlott a kapcsolat, a srác megcsalta, és a végén válóper lett belole. Erre a kérdésre, amit feltettél nincs jó válasz, okos tanács, mert akarmit is teszel, nyertes is lehetsz, de el is bukhatsz mindent. L/28
Mi az elsõ randin beültünk egy klassz helyre és BESZÉLGETTÜNK. Nyilván nem az hangzott el, hogy mikor lesz a lagzink, hanem, hogy szerepel-e a terveink közt házasság, gyerekvállalás. Mondjuk késõbb is sok beszélgetés témája volt a közös jövõ, de ehhez az elején kellett tiszta lappal indítani. 25N
Ha szeret téged, és boldoggá akar tenni, akkor nem hiszem, hogy ne venne el, csak mondjad neki, hogy szeretnéd, hogy össze házasodjatok, és hogy neked ez az évek során fontossá vált. Mindegy, hogy õ nem házasságpárti. Gondolj bele, hogy ez tényleg csak egy papír, de akkor miért ne írná alá, ha egyszer szeret és téged ez boldoggá tesz. Ne célozgass, ülj le vele és beszéljétek meg.Írtad, hogy olyasmit mondott, hogy odébb van az még...de akkor beszéljétek meg, hogy az mit jelent. Lehet most pl. az építkezésre koncentrálna, és nem férne bele egy esküvõ.
A kérdező hozzászólása: Persze, nem ezen múlik a boldogság, de én mégis szeretnék esküvõt, és nem szeretnék róla lemondani. Így is elég sok kompromisszumot hoztam, alkalmazkodtam, ebben nem szeretnék. Az elején pedig normál esetben nem beszélünk esküvõrõl, vagy valaki ez alapján jön össze valakivel, hogy elveszi-e a jövõben vagy nem? Nekem akkor ilyen eszembe se jutott.
Nem akarlak elkeseríteni, de ha minden beszélgetés ellenére nem szeretné akkor már nem valószínû hogy meggondolja magát. Másrészt hét év rengeteg idõ valószínû ha elvenne azt is kényszernek érezné. Én nem tudnék ennyi ideig ilyen emberrel lenni akivel nem ugyanazok a terveink.
mi lenne ha megvárnád ami simán megkéri a kezed és nem pedzegetnéd neki ? am nem hiszem h borul a világ ha nem vesz el.... 7 év nagy idõ elég bizonyítékot adott h veled akar élni a házasság ezen már nem oszt vagy szoroz és igaza van h komolyabb dolgok is vannak mint egy vacak esküvõ ....
Márpedig meg kéne beszélnetek a dolgot. Ha elvicceli, légy baromira komoly és közöld, hogy ez Neked fontos, a "vannak fontosabb dolgok" esetén is mondd, hogy márpedig Neked ez már igencsak az és öntsön tiszta vizet a pohárba. Ne hagyd lerázni Magad, Vele kell beszélned, a mi véleményünk itt nem számít... Ötletet is miket adjunk, nem trükk kell ide, hanem egyenes beszéd. Te ismered, Te tudhatod, mennyire kell finoman fellépni, kezdheted azzal, amiket ide írtál, hogy nem akarod elvetetni Magad mindenáron, de azért már ideje errõl beszélnetek, lehet, hogy neki nem, NEKED AZ. S jó esetben megbeszélitek, hogy mi a gond, mit akar, ne hagyjon a levegõben lógni tovább. (Én sem vagyok házasodós, minimális vagy inkább nulla az esély arra, hogy valaha házasságot kössek, de ezt sosem titkoltam s szerencsére a páromnak sem fontos ez.)
A kérdező hozzászólása: Mikor az elején??? Nem hiszem hogy bárki is azzal nyit egy kapcsolatot hogy majd mikor lesz esküvõ? Az elsõ idõszakban kötetlenül jól érezzük a másikkal magunkat, még nem tudjuk mennyire lesz jövõje a kapcsolatnak. Amikor komolyabbra fordultak a dolgok, összeköltöztünk akkor másra koncentráltunk, nem volt még aktualitása. Volt szó általánosságban a házasságról korábban, akkor azt mondta nem zárkózik el tõle csak éppen nem a szíve csücske. Pont ezért is gondolom, hogy ha még nem hozta meg ezt a nagy döntést akkor hezitál, hogy velem akarja-e leélni az életét, nem biztos a kapcsolatunkban, ezért vár. Nekem viszont már nincs idõm, türelmem sokáig várni.
Akk keress valakit aki el is vesz.
A kérdező hozzászólása: Igen, de nem tudom hogy hozhatnám úgy fel, hogy ne vegye ki magát a dolog rosszul. Attól tartok mindenképpen kényszernek fogja érezni, hogy sarokba akarom szorítani, pedig nem ez a célom. Inkább csak azt próbálom megérteni miért nem akarja, amikor adott volna minden hozzá, együtt akarunk lenni, szeretjük egymást és teljesen tisztában van vele hogy ez nekem fontos, én ezt igénylem. Csak azt a következtetést tudom levonni, hogy úgy érzi jó ez a kapcsolat, jól megvagyunk de nem biztos abban hogy én vagyok az igazi és kivár. De ebben én nem akarok partner lenni.
A kérdező hozzászólása: Igen, pont ez az, hogy már nem is sok idõm van, hogy találjak valaki mást aki el is vesz, ezért akarok dûlõre jutni mindenképpen.
Nyíltan kérdezz rá a dologra. A férfiak nem igazán szokták érteni ezt a 'próbálom sugallni neki mit akarok', 'általánosságban beszéltünk' dolgot.
de minek vegyen el? mi abban a jó?
A férjed nem házasságpárti. Ahogy írod, hét éve vagytok egy pár, ebbõl 3 éve éltek együtt. Ha nem szeretne és nem veled képzelné el a jövõt, nem költözött volna veled össze és már rég szétmentetek volna a 3 év együttélés alatt. Esküvõ attól még lehet, és talán akkor ha közös gyereketek lesz és gondolom a férjed sem szeretne, majd apaságit aláírni, hogy vállalja, hogy az övé. Nálam és a páromnál ez pont fordítva volt, én nem szerettem volna esküvõt, az volt bennem, hogy ez csak egy papír. De most, hogy jön a közös babánk úgy éreztem, hogy szeretnék vele összeházasodni, pedig ezt még én sem hittem volna magamról. Tehát lehet, hogy nálatok is változhatnak a dolgok, de hogyha mégsem, szerintem kár lenne ezért véget vetni egy boldog kapcsolatnak.
Hát pedig hozd fel a témát, mellébeszélés nélkül. Miért jönne ki rosszul 7 év után? Ha õ hozza fel, akkor rendben van? Azt azért már jóval elõbb tisztázni kellett volna, hogy melyikõtök mit akar, és nem beszélni nem tudó, szerényke módon várni. Akkor talán nem jutottatok volna el odáig, hogy azt kérdezd, hogy "Utlinátumot adjak?".
És egyébként nyilvánvalóan nem akar házasodni. Gondolkozz el ezen.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó! Nem igazán sikerült jól értelmezni a kérdést, problémát, de mindegy. Nyilván nem fogom ezzel nyaggatni folyamatosan, ráadásul ahogy írtam, ez a dolog most lett igazából aktuális nálam és ennek hangot is adtam. Nem csak várok szerény módon, hanem felhoztam, de vigyázva, hogy ne érezze kényszerítésnek. Az aggaszt, hogy ennek ellenére nem történik semmi.
mi az hogy nem volt idõ megbeszélni? :DDD 7 év alatt???:D:D:D ne röhögtess már, könyörgöm. én a barátommal csak 2 éve vagyunk együtt, nem élünk együtt és még egy darabig nem is fogunk, de mégis szóba került már ez a téma valahogy és érdekes, értelmesen meg tudtuk beszélni. egyébként meg ahhoz képest, hogy 'te nem olyan nõ vagy aki mindenáron el akarja vetetni magát' már mégis felmerült benned az ultimátum, hogy vagy elvesz, vagy elhagyod... akkor ez mi is?? komolyan nem értem az ilyen hülye nõket, akik ennyire rágörcsölnek egy nyomorult papírra aztán csodálkoznak, hogy nem kellenek senkinek...
Nézd. Te magad írtad, hogy nem házasságpárti. Eddig te sem hoztad fel a témát. Együtt éltek, együtt építkeztek, együtt terveztek jövõt, tehát megvagytok. Gyanítom neki ez tökéletesen jó így, és mivel eddig te sem tiltakoztál a dolog ellen, ebbe bele is nyugodott (hallgatás beleegyezés, tudod). Hidd el, hogy csak úgy a semmibõl nem fogja megkérni a kezed, mivel eszébe se jut, neki az csak egy felesleges papír, vagy nem tudom mi az ellenérve. Ettõl még simán veled akar élni holtodiglan-holtáiglan, családot akar, stb. Ha neked ez ennyire fontos, akkor mondd neki. Bár ennyi idõ alatt illett volna már tisztázni az ilyesmit. Lehet, hogy ha komolyan elmondod neki, hogy mennyire fontos lenne ez neked, és gyereket is csak házasságban vállalnál, akkor elgondolkodik rajta. Az is nyomós érv lenne, ha tisztáznád, hogy nem akarsz nagy esküvõt és világraszóló lakodalmat, tehát olcsón ki lehet hozni a dolgot, mert sokan nem szívesen dobnának ki az ablakon 1-2 milliót ilyesmire. De ha csak viccelõdve mondod neki, nem is veszi másnak. A férfiak nem értik az utalásokat. De azért a saját értékrendedet is tisztázd. Tényleg annyit ér a szemedben ez a papír, hogy eldobnál egy mûködõ kapcsolatot, ha õ nem akar esküvõt...?
A kérdező hozzászólása: Nem idõ nem volt megbeszélni, hanem eddig ez komolyan bennem sem vetõdött fel, gondoltam majd eljön az ideje, nem éreztem szükségét. Mostanában érzem hogy kezd sürgetni az idõ, mi ebben olyan érthetetlen?? És ja, nem vagyok olyan nõ, ha olyan lennék akkor már 3 év után a fülét rágtam volna, most meg pláne ezzel zaklatnám, de nem akarom. Pont ez az, hogy nem akarom kényszeríteni, ha magától ezt nem akarja akkor végsõ esetben keresek mást, mert ezek szerint mégsem illünk össze. Nem tudom, én fogalmazok rosszul, vagy egyesek értelmezési képességeivel van a gond?...
Ha neked ez fontos, valóban leszögezhetted volna sokkal elõbb, még a kapcsolat kezdetén.Viszont most, hogy ennyi ideje együtt vagytok, és az eltelt évek titeket igazolnak, nem hiszem, hogy ezen kéne állnia vagy buknia a boldogságotoknak.Ennyi évet eldobni azért, mert õ nem házasságpárti, szerintem butaság.Ettõl még lehettek boldogok együtt, ha már eddig is kitartottatok egymás mellett, a nehézségek ellenére is.
A kérdező hozzászólása: Kedves 38-as! Eddig kb 4x írtam le hogy indult a kapcsolat, mikor mit beszéltünk meg és miért akkor... Nem elvàlt egyébként.


Anyósom megkért, hogy segítsek neki kibékülni a párommal. Mit tegyek?

Párom nemrég megtudta, hogy az apja az anyja miatt lett öngyilkos. Azonnal megszakított minden kapcsolatot az anyjával. Anyósom ma megkért, hogy beszéljek a párommal az érdekében. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Szerintem még várj egy ideig, ha csitulnak a kedélyek, akkor próbálkozz meg valamivel, de ha nem megy ne erõltesd nagyon!

Szerintem még várj egy ideig, ha csitulnak a kedélyek, akkor próbálkozz meg valamivel, de ha nem megy ne erõltesd nagyon!
Egyrészt ez az õ ügyük, másrészt nem mindegy, hogy mennyire igaz az, hogy õ miatta lett öngyilkos, mit tett anyósod, amiért öngyilkos lett az apósod, mikor történt? Ha pl azért lett öngyilkos, mert anyós teljesen kikészítette idegileg évekig szándékosan bántotta testileg vagy lelkileg...az tényleg nehezen megbocsátható. Ha mondjuk egyszer megcsalta, akkor tühös lehetet rá, mert megcsalta az apját, de attól még nem kellett volna öngyilkosnak lennie az apjának. Megkérném mind a kettõjüket, hogy üljenek le, beszéljék meg, mert te ebbe nem folyhatsz bele, te csak véleményt nyilváníthatsz, de ez nem a te ügyed. De nem szabad megbeszéletlenül hagyni a dolgot.
Elmondanám a páromnak h mit kért anyós és hozzátenném h én ebbe nem szeretnék állást foglalni és h rendezzék le nélkülem. De h mindenképp vegye fel vele a kapcsolatot és ha az is a válasza h nem akar róla hallani mondja azt és h engem se zaklasson ezzel h békítsem õket.
Saját tapasztalatból mondom, hogy túlságosan ne avatkozz bele! Én elmondanám a páromnak, hogy beszélt velem az anyukája, hogy szeretne vele kibékülni, de nagyon nem erõszakoskodnék. Ez az õ ügyük, nekik kell megoldaniuk. Esetleg ha látnám, hogy a párom is hajlik a békülésre, vagy legalább egy beszélgetésre az anyjával, csak akkor biztatnám.
Békítsd ki õket.
Hogy érted hogy az anyja miatt? Ilyen nincs. Lehet, hogy õ adta rá a végsõ okot, (megcsalta, vagy akármi) de öngyilkos csak az lesz, akivel belül nincs valami rendben, alapból labilis.
Szia! Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok és egyáltalán nem vagy könnyû helyzetben, mivel két tûz között fogsz õrlõdni. Egy próbát megér, hogy beszélj a pároddal, már csak azért is mert fontos, hogy egy család összetartson és ha a késõbbiekben mégis kibékülnek, és nem a Te közremûködéseddel, akkor ez nagy szálka maradhat az anyósod szemében. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Te elsõsorban a párod támasza vagy jóban és rosszban, ezért kell neki adni egy kis idõt. Biztos lesz olyan pillanat, olyan nap, amikor esetleg fel tudod vetni úgy a témát, hogy ne legyen belõle vita köztetek. Ezt az anyósoddal is meg kéne értetni, hogy ne sürgessen, ne erõltesse a dolgokat, mert az csak hátráltatja a békülést. Remélem találsz megoldást! Sok sikert!
Tuti nem avatkoznék bele! Rendezze le a párod!
Igaz, hogy felelõtlenség volt az apóstól az öngyilkosság, mikor gyerekei voltak, az anyóstól meg a szeretõ tartás nem volt egy szép dolog, mindazonáltal nem látunk bele sem az életükbe, sem az érzéseikbe, sem a kapcsolatukba, hogy melyiküknél mi vezetett idáig és azt hiszem, ennek a kérdés szempontjából most nincs is nagy szerepe. A lényeg, hogy neked, kérdezõ nem dolgod kibékíteni a családot és ha a férjed nem akar békülni, nem is lehet belekényszeríteni, hogy a te kedvedért tegye meg. Annyit tehetsz, hogy elmondod a párodnak, hogy az anyja szeretne egy esélyt a békülésre. Én maximum annyit szólnék a anyós érdekében, hogy mégiscsak az anyukája, esetleg egy beszélgetést megérne, hogy õ is elmondhassa ezt az egész történetet a saját szemszögébõl (ha még ez eddig nem történt meg). De nem erõltetném. A párod csak nemrég szerzett tudomást errõl, lehet, még szüksége van egy kis idõre, hogy feldolgozza magában.
"Húsz évvel ezelõtt még nem volt ennyi válás. De mit ért volna vele apósom ha elválik? A fájdalma ugyanúgy megmaradt volna." Ezelött 25-30 évvel már nem volt ritkaság a válás, föként, ha valamelyik fél megcsalta a másikat, akkor annak majdnem mindig válás lett a vége. (Ebben az idöszakban (a 80-as években) az általam ismert házaspároknak legalább az egyharmada elvált) Ha apósod ennyire labilis embert volt, akkor kizárólag ö a hibás, anyósodat nem lehet emiatt felelöségre vonni. Apósod igen felelötlen valaki volt, aki nem gondolt arra, hogy gyerekei IS vannak, akikre tekintettel kellett volna lennie. NEM a saját fájdalmát, hanem a család érdekeit nézi egy normális ember. A nagyszülö viselkedése meg teljesen érthetetlen, ha 20 évig hallgatott, akkor most miért akar bajt keverni a családban?
Vegyes érzelmeim vannak, de a párodnak az apjára is éppúgy "haragudnia" kéne, amiért ott hagyott 2 kisgyereket egy botlás miatt.
A kérdező hozzászólása: 12. Húsz évvel ezelõtt még nem volt ennyi válás. De mit ért volna vele apósom ha elválik? A fájdalma ugyanúgy megmaradt volna.
A kérdező hozzászólása: A nagyanyja megmutatta a búcsúlevelet amit az apukája írt, a néni húsz évig hallgatott errõl a dologról. Párom akkor nyolc éves volt a huga pedig hét.
Ha szeretõt tartott anyósod, akkor a férje miért nem vált el tõle! Az öngyilkosság nem megoldás! Mondd meg a párodnak, hogy mire kért az anyósod. A többit pedig bízd rá.
"Párom nemrég megtudta, hogy az apja az anyja miatt lett öngyilkos." Nekem ebben pár dolog nem világos. 1. Honnan tudta meg - mert az ilyesmit nehezel lehetne egyáltalán tudni. Ha meg tudta valaki, akkor miért "nemrég" közölte a pároddal? Nekem az egész bajkeverésnek tünik. 2. A másik meg, hogy olyan nincs, hogy egy ember "valaki miatt" lesz öngyilkos - aki ilyet tesz, az saját maga okozza ezt, mást ezért nem lehet hibáztatni. Ha egy (pszichikailag egészséges) ember nem érzi jól magát egy páskapcsolatban, akkor elválik, de nem lesz öngyilkos. 3. A párod elég furcsa valaki, ahelyett, hogy - értelmes ember módjára - megbeszélné az anyjával, hogy mi igaz ebböl, megszakítja vele "emiatt" a kapcsolatot.
A kérdező hozzászólása: Anyósom szeretõt tartott, a férje halála után egy évvel már másik pasija volt. Szóval nem egy szent.
A kérdező hozzászólása: Sajnálom anyósomat de valahol igazat adok a páromnak.
A párodnak most biztos nagyon rossz és tényleg kényes dolog ilyenkor állást foglalni de egy valamire azért rávilágítanék, amire ilyenkor az összes pszichomókus tenné: Az öngyilkosság sohasem mások miatt van hanem saját döntés, saját elhatározás, más lehetõségek, és mindenki más figyelmen kívül hagyása. Az õ élete, az õ nyomora, az õ döntése volt. Keménynek hangzik sajnálom de ezt kéne megértetni a pároddal, hogy habár anyuka sem egy példamutató szent de az élet eldobásáról nem õ döntött. Nyilván õ sem ezt akarta. Apuka nem mert szembe nézni a saját nyomorával, fájdalmával és a neje hibáival és elmenekült ahelyett, hogy megoldotta volna a dolgokat és új életet kezdett volna. Ez mind nagyon nehéz ilyen helyzetben és ezt õ nem vállalta fel plusz rettenetesen sajnálta magát és "egyszerûbb" volt pár perc alatt végezni magával, mint hónapokig küszködni a talpra állással. Ilyenkor meg az érzelmileg gyengébb emberek nem látnak a lila ködtõl és nem gondolkodnak racionálisan. Egy öngyilkos látása mindig szemellenzõs csõlátás. Itt nem csak az anyós a hunyó. Ronda dolgot tett de apósnak lett volna választása nem volt sarokba szorítva. Ez az szülõk dolga a párodat szereti az édesanyja és ez sem mindegy. Nem tudhatja, mi volt köztük. Egy kapcsolatban mindkét félnek meg kell beszélnie a másikkal a problémáikat. Anyós, miért lépett félre, és miért ez volt a megoldás bármire? Após megtett-e mindent a jó házasságért? Ha leásnátok akkor kusza dolgok kerülnének felszínre. Megbocsátani nem könnyû ez egy nagy lelki katarzis de el kéne gondolkodni mindkét fél felelõsségérõl. A apa tartozott volna a fia felé is azzal, hogy itt marad neki. Én azt mondom most ne is maceráld õt mert most felfokozott érzelmi állapotban van és ilyenkor úgysem lehet észérvekkel hatni. Csak legyél neki ott, szeresd, támogasd, beszélgessetek mert akkor megkönnyebbül egy kicsit. A beszéd, a bevonás a fájdalomba és annak kiadása nagyon fontos. Ha egy kicsit lehiggadt akkor próbálj meg beszélni vele és beszélni egy kicsit az apja tettérõl, mindkettõjük felelõsségérõl, hogy mennyit tettek bele a kapcsolatba, a saját életbe maradásukba, mennyire figyeltek oda egymásra a fiukra. Anyósodnak meg mondd meg, hogy legyen türelemmel mert ezen nem lesz túl két hét alatt és nem akarod jobban felhergelni. Neked a párod mellett a helyed de szeretnéd, hogy a dolgok rendbe jöjjenek és két tûz között vagy ezt értse meg. Ez nehéz és hosszú szülés lesz sok türelemre és beszélgetésre lesz szükség és észnél kell lenni, hogy ne mérgesedjenek el a dolgok jobban.

Az anyám amióta élek, megsértődik, ha megkérem, hogy ne rágja a számba, mit tegyek és mit ne. Mit lehet ezzel tenni?

Baromi idegesít?, hogy feln?tt vagyok, és ha elmondok neki valamit, egymás után 3-4X ledarálja ugyanazt, és ha közben le merem állítani, akkor felkapja a vizet, és utána nem lehet szólni hozzá. A r*hadt életbe, hogy nem hajlandó magát egyszer végre kívülr?l látni! Mi ilyenkor a megoldás?

Legjobb válasz: 22:01 - A kérdést azért írtam ki, mert abban bízom, hogy a helyzetet azért lehet kezelni valahogyan. Egy szóval sem mondtam, hogy õt akarom megváltoztatni. rudi: "Mi lenne, ha kiöntenéd?" - éppen a kiöntés hozta magával a problémát, de ezt olvashattad is a zöld mezõben. Erre gondoltam.

A kérdező hozzászólása: 22:01 - A kérdést azért írtam ki, mert abban bízom, hogy a helyzetet azért lehet kezelni valahogyan. Egy szóval sem mondtam, hogy õt akarom megváltoztatni. rudi: "Mi lenne, ha kiöntenéd?" - éppen a kiöntés hozta magával a problémát, de ezt olvashattad is a zöld mezõben. Erre gondoltam.
Nézd anyu, tudom, hogy vérig fogsz sértõdni, de nekem egyszerûen nincs igényem ezekre a lelkizésekre. Sõt, már kifejezetten idegesít, hogy állandóan ezzel nyúzol. Természetesen megsértõdik majd, de legalább a faggatózás abbamarad. Mást sajnos nem tudok tanácsolni, legjobb lenne külön tõle, de gondolom az most nem megoldható. Neki kellene észrevenni, hogy felnõttél, de nem hajlandó rá.
Ha nem laktok együtt, látogasd ritkábban. Mikor keres szemrehányóan, közöld vele, hogy nem jó neked így a kapcsolat. Vagy változtat, vagy nem mész hozzá. Ha együtt laktok, tüntetõleg ne mesélj neki semmirõl. Ha megint jön a nyavalygás, közöld vele... Mást nem tudsz tenni.
"ha elmondok neki valamit" Ne mondj el neki semmit! Legalábbis olyanokat ne amibe beleszólna.
Nem olyan könnyû ez, mert az édesanyád, és a legjobb szándékkal teszi, és biztosan neki is fáj, hogy ha rászólsz ezért. Biztosan rosszul esik neki az is, hogy nem vele beszéled meg a fájdalmaidat, pedig õ látja rajtad. Próbálj te is engedni egy kicsit, mondj el néha ezt-azt, hogy úgy érezze, hogy vele is megosztod az életedet, nem csak fizikálisan. Õ idõsebb, már biztosan nem fog megváltozni, ha te nem engedsz, akkor minden így marad. Inkább engedj te - még ha idegesítõ is -, mert veled is úgy fognak majd bánni a gyermekeid, ahogyan te bántál a szüleiddel.
Sok kérdezõ arra panaszkodik, hogy a szülei hónapokon át meg sem kérdezik, hogy hogy van, mi a baja, mi van vele, te meg arra panaszkodsz, hogy az anyukádat érdekled, figyel rád, fürkészi hogy mi van veled, te meg le akarod rázni valami mondvacsinált ürüggyel. Szerintem te is szégyellnéd magad, ha kívülrõl látnád magatokat!
Te nem azért kérdezel, mert más véleményét meg akarod hallgatni? Nem, te inkább azért kérdezel, hogy megerõsítsd magadban azt, hogy az anyád egy vén hülye és mindenben neked van igazad, és csak ezek a hozzászólások a szimpatikusak neked. Ha nem érdekelnek a tiédtõl eltérõ vélemények, akkor miért kérdezel itt? Istenem, mekkora ...
A kérdező hozzászólása: 22:36 - Ha nem vagy hajlandó megérteni a problémámat, akkor miért szólsz egyáltalán hozzá?
A kérdezõ arra kért tanácsot, hogyan szoktassa le az anyukáját egy roppant mód kellemetlen szokásáról. Aki még a kérdést sem érti, de osztja az észt, nos, jaj..... :(
A lányának meg az a roppantmód kellemetlen szokása, hogy nem tiszteli az anyját, nem beszél az anyjával, zavarja a gondoskodás, és nem látja magát kívülrõl, hogy mennyire hálátlan, mi meg így látjuk. :) )) Kinek a lakásában élnek, az anyukájéban? Akkor arc lapos!
Miért nem költözöl el, ha ennyira zavar édesanyád? Csóró lúzer vagy és csak panaszkodni tudsz?
Aztán mikor az ilyen anyukák írogatnak ide, hogy jaaaajjjjj, nem látogat a lányom, pedig én hányszor pelenkáztam, még felnõttként is kéretlenül osztogattam a tanácsaimat és mégis így jártam, akkor ugyi nagyon kellene sajnálgatni? Nem tudom, hány gyereket nevelt fel és milyen viszonyt ápol a gyerekeivel az olyan válaszadó, aki szerint a gyereknek arc lapos, fej kerek....
megoldás? mondták már páran: költözés. ennyi. megváltoztatni nem tudod, õ bizonyára ilyen típus, régen is ilyen volt, ezután is ilyen lesz.
"ezek szerint te örülnél, ha kiírnál egy problémát, egy hozzászóló pedig tulajdonképpen megátkozna téged." Ha a válaszoló azon kívánságát, hogy olyan gyerekeid legyenek, mint amilyen gyereke vagy te az anyádnak átoknak érzed, az azért elég szép önéletrajz. A hámsejtjeimhez pedig jóval kevesebb közöd van, mint az anyádnak a te életedhez.
Nem az én anyámról beszéltél? Mert ugyanaz. A válaszom: ez ellen nem tehetsz semmit.Sõt! Az idõ múlásával még rosszabb lesz.És ezen még az sem fog változtatni, ha elköltözöl./Én 300 km-re lakom tõle jó hosszú ideje már, de még mindig utolér, hála a technika áldásos hatásának/.Azoknak a válaszolóknak, akik ezt nem értik meg, üzenem: örüljenek neki!
Vannak anyák, akik nem képesek "elengedni" a gyerekeiket. Teljesen mindegy, hogy együtt élnek-e vagy sem. Igazából a saját tulajdonuknak tekintik mindaddig, amíg élnek. Mindegy, hány éves-tíz, vagy hatvan-, a magáénak tekint. Nem lehet önálló tetted, akaratod, még saját gondolatod sem, mert abban õ mindig részt akar venni.Ilyen "gyerekekbõl" lesznek az önállótlan, döntésképtelen felnõttek, akik már rég a saját gyereküket pelenkázzák. És akik közben arról álmodoznak, hogy õk nem lesznek olyan anyák, akiknek örökké hálásnak kell lenniük azért, meg megszülték õket.
A kérdező hozzászólása: 83%-os hozzászóló, neked nagyon köszönöm, de a hülyeséggel felesleges felvenni a harcot. Az ilyenek egykönnyen legyõznek a rutinjukkal. Utolsó két hozzászóló: nektek is köszönöm. Akik veszekedni jönnek ide, nos nektek azt üzenem, hogy az legyen az életben a legnagyobb örömötök, hogy ismeretlenül veritek a nyálatokat egy ismeretlen ember kérdése kapcsán. Gratulálok, ehhez igazán sok ész kell. Valamint ismétlem a gyengébbek kedvéért: NEM akarom megváltoztatni az anyukámat. Tudjátok mit? Ide idézem az egyik korábbi kommentemet: "A kérdést azért írtam ki, mert abban bízom, hogy a helyzetet azért lehet kezelni valahogyan. Egy szóval sem mondtam, hogy õt akarom megváltoztatni." Na? Ugye, ismerõs?
Az anyukája pont annyiszor pelenkázta, mint minden más anya, aki gyereket vállal. Pont annyiszor tett meg mindent, mint egy olyan anya aki normális anya-lánya viszonyt képes kialakítani a felnõtt lányával.
Anyukád hányszor pelenkázott be, és te újra és újra bepisiltél? Anyukád hányszor mondta el neked ez vagy milyen betû? Biztosan megkérdezted vagy 500-szor. De ha anyukád elmond valamit 3-szor, az már óriási teher neked... Költözz el otthonról, ha anyád, aki felnevelt, ennyire a terhedre van? Vegyél el lakást magadnak, és ott majd senki nem kérdezi meg, hogy hogy vagy lányom?! Rettentõen ostoba még a kérdés is!
A kérdező hozzászólása: 22:16 - ezek szerint te örülnél, ha kiírnál egy problémát, egy hozzászóló pedig tulajdonképpen megátkozna téged. Csak azért, mert más a véleménye. Egyébként meg nem tudom, miért pazarlod még mindig erre a kérdésre az ujjaid hámsejtjeit. Örülj, hogy te jól csinálod a dolgaidat a törölt ominózus 13-as fúriával egyetemben, a veszekedéssel úgysem értek el semmit.
A kérdező hozzászólása: Jelenleg sajnos nála lakom, és állandóan fürkészi, hogy éppen milyen kedvem van. Egybõl kiszúrja, ha valami nincs rendben, olyankor betelepszik a szobámba, hogy öntsem ki a szívemet. Ilyenkor mit csináljak? Egyszerûen le kéne rázni valami mondva csinált "problémával"?
Mi lenne, ha kiöntenéd? Elvégre az anyád.
A kérdező hozzászólása: Drága túrórudi. Én elhiszem, hogy már késõ van, de azért a kérdést is olvasd el legközelebb.
Nem értelek... Leírod, hogy amióta él, azóta ilyen. Akkor mégis mit vársz? Hogy majd idõs korára változik meg? lol Egyébként is. Ha mindig ilyen volt, már rég hozzászokhattál volna.
Drága kérdezõ. Elolvastam. Ha esetleg nehezen megy a szövegértelmezés, a válaszom az elõtte írt soraidra vonatkozott, arra, hogy anyád, ha úgy érzi, valami problémád van, arra kér, öntsd ki a szíved neki. Teljes normális hozzáállás ez egy anyától, sokkal kevésbé az a tied. Ha ennyire nem férsz meg a saját anyáddal, ha ilyen mértékben ki akarod zárni az életedbõl, akkor meg válaszd a kényelmetlenebb utat, költözz el tõle.
A kérdező hozzászólása: Engedek, hiszen ha nem engednék, nem jutna el addig sem, hogy harmadjára is elmondja ugyanazt, aminek viszont az égvilágon SEMMI értelme. Tudom, hogy szeretet így, meg szeretet úgy, de én sosem fogok rátelepedni a gyerekeimre. Néha-néha elmondok majd neki ezt-azt, de nem fogom hagyni, hogy birtokoljon, mert az onnantól már közel sem szeretet. Köszönöm! 21:39, 21:41, 21:55, 21:55 - nektek kiváltképp, mert vettétek a fáradságot, hogy megértsétek a valódi problémát.
13-as! 43 éves lánya vagyok a 70 éves anyukámnak, és anyukája a 20 éves lányomnak. De soha, egyikünk sem gondolkodott ilyen ostobán, mint ahogy te itt megnyilvánulsz. Mindegyikünk tiszteletben tartja a másikat, még olyan dogok is vannak, amiket hármasban diskurálunk meg, de soha semelyikünk nem mászik bele a másik magánszférájába, ennél jóval intelligensebb emberek vagyunk. A jókívánságok küldözgetése helyett inkább érd fel ésszel azt, amihez hozzászólsz!
Bocs, mire írtam a 13-nak el is tûnt. Kérdezõ, NEM neked szólt, pont téged értelek meg.
A kérdező hozzászólása: 22:09 - idõközben törölték az illetõ jókívánságait.
Kár, hogy eltûnt, teljesen igaza volt, még ha az fájt is valakinek. Úgy tûnik, a kérdezõ csak egyféle véleményt hajlandó elfogadni.
Azon a véleményen nincs mit elfogadni, amikor egy ember tulajdonaként kezel és a hisztijével madzagon rángat egy másik embert, még ha az a másik a tulajdon lánya is. Vagy éppen azért.
A kérdező hozzászólása: Csóró lúzer vagy és csak panaszkodni tudsz? A válaszom: nem. De erre te magad is rájöhetsz, ha egy kicsit fentebb emeled a tekinteted, és végigfuttatod a tekinteted a kiírt kérdésen, mely így szól: Mit lehet ezzel kezdeni? Valamint alant is szerepel egy: Mi ilyenkor a megoldás? Én tehát egy megoldásra vagyok kíváncsi, csak hogy mindenki tisztában legyen a kérdések jelentõségével, úgy általában. Remélem, ez a szöveg már nem annyira bonyolult.

A barátnöm nem szeret pettingelni egyáltalán! De van hogy néha megkérem. És ö ebböl problémát csinál. Mit tegyek? (Bövebben lent)

De most mégis problémázik velem. Elkezdi hogy ez igy nem jó hogy nem pettingel nekem és igy ezálztal nem tudja megadni nekem azt amire vágyok. De én tulajdonképen nem igénylem a pettinget de van amikor jólesne. És mostmár odáig jutottunk hogy énse pettingeljek neki és hogy lese tud velem igy feküdni. A kérdés az hogy mit tegyek ebben a helyzetben?

Legjobb válasz: Szerintem ezt már ne erõltesd tovább.. Vagy megtesz érted valamit, vagy elfogadod õt ilyennek. Ha egyik sem megy, akkor mást kéne keresned. Ha meg esetleg szereted, akkor tényleg ne erõltesd ezt a témát. És szerintem se egymásNAK kéne "pettingelnetek".....

Szerintem ezt már ne erõltesd tovább.. Vagy megtesz érted valamit, vagy elfogadod õt ilyennek. Ha egyik sem megy, akkor mást kéne keresned. Ha meg esetleg szereted, akkor tényleg ne erõltesd ezt a témát. És szerintem se egymásNAK kéne "pettingelnetek".....
egymásnak pettingeltek?:D:D nem egymással?:D sztem még fiatal vagy ehhez:D

Az egyik oszt. Társam homokos ez észrevehető és be is vallotta nekünk! És van még egy gyerek aki folyton bántja és a tanárunk megkért h védjük meg! Mi megteszünk mindent de nem áll le az o. társunk! A kis homokos meg nagyon nagyon fél! Mit tegyünk?

Legjobb válasz: Jó kezdés lenne nem homokosnak hívni, hanem melegnek. A legtöbb amit tehettek, hogy barátkoztok azzal a sráccal akit bánt a másik, ha többen vagytok hátha nem megy oda. De azért azt sejtem, hogy nem egyedül találta ki hogy szekálja a srácot, szóval többen lehetnek akik továbbra is elítélik a meleg srácot.

Jó kezdés lenne nem homokosnak hívni, hanem melegnek. A legtöbb amit tehettek, hogy barátkoztok azzal a sráccal akit bánt a másik, ha többen vagytok hátha nem megy oda. De azért azt sejtem, hogy nem egyedül találta ki hogy szekálja a srácot, szóval többen lehetnek akik továbbra is elítélik a meleg srácot.
A látens homokosok szoktal átesni a ló túloldalára, tehát toleráljátok õt is.
Csapkodjátok meg páran, meg fog nyugodni.
Hány évesek vagytok?

Júliusban Spanyolországba utazom, egy jó barátom, aki mozgássérült, megkért, hogy legyek a kisérője. MOst azonban kezdek félni etől. MIt tegyek?

Szlovákiai magyar vagyok, angolul beszélek, de Magyarországon voltam csak eddig, más külföldi országban nem.Repülővel megyünk, ettől félek a legjobban.egy hétre megyünk, barátnőm látássérült, ő már volt külföldön.

Legjobb válasz: Nem kell a repüléstõl tartani, ha valahol elakadnál segítenek. Menjetek ki idõben a repülõtérre és akkor mindenre lesz bõven idõ. A repülõgép teljesen biztonságos (én már több, mint 50 alkalommal repültem és mostanra már a felszállást is átalszom :D). Külföldön is mindenki emberbõl van, felesleges félni. Viszont mindenképpen ajánlom, hogy frissítsd fel kicsit az angolodat - játsz el, hogy bizonyos szituációkba mit mondanál, hogyan kérdeznéd meg.

Nem kell a repüléstõl tartani, ha valahol elakadnál segítenek. Menjetek ki idõben a repülõtérre és akkor mindenre lesz bõven idõ. A repülõgép teljesen biztonságos (én már több, mint 50 alkalommal repültem és mostanra már a felszállást is átalszom :D). Külföldön is mindenki emberbõl van, felesleges félni. Viszont mindenképpen ajánlom, hogy frissítsd fel kicsit az angolodat - játsz el, hogy bizonyos szituációkba mit mondanál, hogyan kérdeznéd meg.
a jegyvasarlasnal jelezd, hogy latasserult az utas, es elobb fognak hivni titeket boardingra.
na varj. most mozgasserult vagy latasserult? Igazabol mindegy, szolj a jegyfoglalasnal meg a repteren es ok mindent inteznek.
A kérdező hozzászólása: mindkettõ


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!