Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek magány (18 db)

Mi tegyek magány ellen?

Néha olyan jól esne ha valaki átölelne és éreznem hogy én

Legjobb válasz: Marok Marcsa :)

Marok Marcsa :)
Tagadás Düg Alkudozás Depresszió Beletörõdés
Ezt a kérdést akár én is írhattam volna, annyira hasonlóan érzek. Persze vannak barátaim, meg alap járaton jól érzem magam a bõrömben, de mégis hiányzik valami. Aki hasonló cipõben jár, és lány, azzal szívesen dumcsiznék, írjon nyugottan :P 16/f
Szerintem, ismerkedj, és addig is mig nem találsz párt, masztizzál. F.
nekem van barátom de mégis kell egy érzés olyan jó lenne megölelni de nem teszem.
Én is így vagyok vele, ezért töltöm az idõmet a netten, itt minden bánatomat kiírom magamból, a fájdalmaim, a félelmeim, és máris jobban érzem magam. Bár egy személy igazán jó lenne, de hiába is, az sosem jön össze :((
Hát ezzel mostanában én is így vagyok :'( alapítsunk klubot. 26f
hát én is jártan hasonló helyzetbe már-már kilátástalannak láttam a helyzetem... az tény, hogy ha keresed nem találod... ugyanazok voltak a problémáim, mint amiket fent leírtál (tudom milyen szar)... nagyon hiányzot valaki aki szeret és én is szerethetem (már több mint 8 hónapja szerencsére minden problémám megoldódott:) ) velem sokszor a kocsi feledtette el ezt a kínszenvedést:) kívánom neked a legjobbakat:) fel a fejjel, a remény hal meg utoljára;)
Néha én is csak azért vagyok itt a neten, mert egyedül vagyok. Elkajánkodok itt, és ahogyan másokat jobb kedvre hangolok, magam is vidámabbá válok. Ez szerintem pozitív. Mondjuk mi magányosok kihasználhatnánk az internet adta lehetõséget, és írhatnánk egymásnak. Lehetnénk távoli ismerõsök, akitõl jó egy-egy levelet olvasni. Írok is mindjárt nektek valamit, vagy küldök valami kedveset. Aztán ha válaszoltok, akkor már nem lesztek ti sem annyira egyedül. Jóóóóóó???
Én is így érzek... A magány nem jó dolog.
Ezzel én is nagyon így vagyok...Több mint egy éve nem volt bnõm akkor egy hosszu kapcsolat. Azota csak kavarások stb...Nem jön össze semmi...20/F...Heves/Borsod...:)
én is ezzel így vagyok:) esetleg a nemed, korodat, meghogy "kb" merre laksz azt szabadna tudni?:) :p
A kérdező hozzászólása: Úgy látom lassan nyithatunk egy klubot, azt hittem csak én vagyok így. A kutya nem rossz ötlet de sajnos nekem egy embere van szükségem, nem egy állatra meg amúgy se tarthatok kutyát mert panelben lakom.
Nekem is mindig ez volt a nagy bajom, és ezért is voltam mindig társfüggõ. Se a szobanövények, se a kutyák, se egy pasi nem oldotta ezt meg. De amióta megvan a gyerek, úgy érzem ez az érzés elmúlt. (legalábbis a következõ 15 évre) :-D
A kutya sem tud azért mindent pótolni sajnos...
Vegyél egy kutyát, az legalább mindig hûséges társad lesz:)
En is ezt erzem... Vegyel kutyat, mondjuk en gondolkozok a gyogyszereken is...
keress társat.
Csak egy pisztoly kellene!

Hogyan lehet kibírni a magányt? Mit tegyek ellene

Párom külföldön dolgozik havonta találkozunk, édesanyám, édesapám dolgozik, sajnos nekem nincs munkám, iskolába járok de itt a nyári szünet! Már volt a két kisuncsim nálunk nyaralni de már haza vittem őket! Nagyon egyedül vagyok! Szoktam járni futni, medencézek itthon, persze takarítok, mosok egyebek! Munkát is keresek de sajnos azt nem találok! Már nincs ötletem mivel foglaljam el magam! Nincs egy barátnőm sem. 20/L

Legjobb válasz: Mi lenne, ha a nyár idejére kiköltöznél a barátodhoz? Vagy iratkozz be valami tanfolyamra addig. Járj el múzeumokba, keresd más emberek társaságát. Mi 2 hetente találkozunk, bár én dolgozom és mellette ezer dolgom van otthon, és sok ismerõssel találkozom. Kellene neked néhány barát, barátnõ is... :)

Mi lenne, ha a nyár idejére kiköltöznél a barátodhoz? Vagy iratkozz be valami tanfolyamra addig. Járj el múzeumokba, keresd más emberek társaságát. Mi 2 hetente találkozunk, bár én dolgozom és mellette ezer dolgom van otthon, és sok ismerõssel találkozom. Kellene neked néhány barát, barátnõ is... :)
Hát én is hasonló helyzetben vagyok, jó lenne valakivel eltölteni a nyarat... egyelõre még elég sok unalmas napom van. Ha a közelben laksz (vagy bárki, aki ezt olvassa) nyugodtan írjon :) 19/L (Baranya megye)
Szerintem pedig jól teszi a kérdezõ hogy ide is ír(+ esély), a kérdés csak az hogy komoly lépésekre képes e. Kis lépésekkel kell kezdeni és szerény véleményem szerint nem is kell hatalmas barátság hogy az unalom enyhüljön. Valakivel teázni, kávézni majd esetleg késöbb filmezni, majd közben és a végén lesz bõven téma ami leköt. Én és a nagynéném haveri kapcsolatban álltunk egy férfival aki mindig átjött filmezni, jól szórakoztunk és nagyon kedveltem õt úgy, hogy én is férfi vagyok.Ez az én példám.
Hasonló helyzetben vagyok, mint Te, így elgondolkodtattak a válaszaid is, amiket kaptál.Fõleg az 5-ösnek ez a része: "de ha mar ferjed lesz, az sem fog teged szorakoztatni" ez nagyon nagy:) .Pedig sokan úgy vélik a Férj kötelessége boldoggá tenni az Asszonyt (viszont is)...stb. Szóval, az van, hogy Te jobb helyzetben vagy mint Én, mert szerintem Te ki tudsz mozdulni, csak az erõdet kell összegyûjtened hozzá, Én ezt úgy érzem nem tehetem meg.Szóval hajrá!
Vannak internetes nõi fórumok, szoktam látni egy-egy ilyen topikot, ahol hozzád hasonló nõk keresnek barátnõket. Nem vagy egyedül a gondoddal, az emberek sokszor költöznek a munka vagy épp a kapcsolatuk miatt az ország különbözõ pontjaira, így elszakadnak a régi baráti szálak, s nehéz új kapcsolatokat kialakítani felnõtt fejjel... Szerintem próbálkozz ilyen oldalakon, pl. NLC, ahol hozzád hasonlóan felnõtt nõk járnak többségében.
Menj el valami szórakozó helyre, ott könnyebben tudsz ismerkedni, a lényeg az h ne ülj otthon egyedül!
20 évesen nem engednek a szüleid?? Ebbõl még sok bajod lesz, ha nem teszel ellene...
Neked kell kimozdulnod, mint mar elottem is javasoltak, mivel bekopogtatni hozzad senki nem fog. A lehetoseget neked kell megtalalnod, most a baratodrol van szo, aki kulfoldon tartozkodik, de ha mar ferjed lesz, az sem fog teged szorakoztatni, tehat mozdulj ki!
Én sem vagyok/voltam barátkozós típus, nagyon zárt lány vagyok. Nem is én kezdeményeztem. De persze csak egy ötlet volt, sokkal jobb sajnáltatni magadat egy internetes fórumon.
A kérdező hozzászólása: Hát én nem vagyok az a barátkozós típus, nem tudok kezdeményezni, sokan emiatt beképzeltnek is tartanak pedig nem csak félénk vagyok! A barátomhoz sem tudok kiköltözni mert a szüleim nem engednek, legfõképp az anyukám, szerinte neki kötelességem mellette lenni mert a bátyám már kiköltözött és emiatt nagyon szomorú
Szerezz barátokat :) Nekem sem volt barátnõm, 3 évig nem is jártam el szinte sehova. Aztán rávettem magam, beültem egyedül egy pubba, és odajött hozzám egy lánycsapat, azóta tök jóban vagyunk
Nekem sincs barátnõm. Nem akarsz az lenni? hátha akkor nem unatkoznál.

Mit tegyen az ember magány ellen ha ilyen? (többi lent)

Mit tehet az az ember, akinek már rettenetesen elege van a magányból, de nem találja a megfelel? helyet az ismerkedésre. Nem egy társasági ember, és az a pár igazán jó barátja sem a szomszédban lakik. Hol találhatja meg a párját az, akinek a bulizás nem igazán szórakozás, aki nem pörgeti az életét agyon. A közvetlenség és a könnyen megnyílás hiánycikk az illet?nél, tehát nem könnyíti meg a saját dolgát. Mi a megoldás? Hogy fog kiteljesedni? Vagy magányra van kárhoztatva az ilyen ember? És persze mondhatjuk, hogy "tessék megváltozni". Igen, vannak ilyen szándékok, de sajnos igaznak t?nik az a mondás, hogy kutyából nem lesz szalonna. Annak aki erre a feladványra megoldást tud minimum egy zöld hüvelyk a jutalma...A megoldásokat kérjük beküldeni az alábbi címre: 87232 Timbuktu Wuwuzela avenue 12. a borítékra ne felejtsék el ráírni "a [email protected] ki van már az egyedülléttel"...csak hogy poén is legyen benne, mert humor nélkül az élet olyan, mint egy keser? sütemény. Úgy néz ki mintha, de az íze...

Legjobb válasz: Nah azt hittem ezt a kérdést én írtam annyira rám vall, néztem is, hogy nem én vagyok a kérdezõ. :) De sajnos tényleg én se tudok megoldást nyújtani, esetleg annyit, hogy foglald le magad mint én, én példa rendszeresen járok könyvtárba és ott jó csend van könyvek jó regények, néha ott olvasok néha veszek néha kiveszek ezt azt.Sajnos mivel nekem is a legközelebbi úgymond barát akivel suliban elvagyok úgy ahogy, min 3 órára lakik innen xD szóval ez szívás, azt õ szokta javasolni, hogy egy ilyen srác mint én el kéne menni bulizni inni simán felszedni 1-2 csajt, azt mindig elveszi a kedvem amikor szinte ledegradál amikor mondom, hogy bocs, no pia no buli, inkább könyvtár. Szóval ismerõs. Majd együtt kifundálunk valami dolgot.

Én is azt tudom írni elõször, hogy mintha én tettem volna fel a kérdést. És meglep, hogy mások is vannak így. Aki a könyvtárasat mondta, vele egyetértek, én is legtöbbször olvasok, de rengeteget, valahogy jólesik elmerülni egy "másik világba" . Ide is írtak páran, talán próbálj meg velük beszélgetni, ha már megegyeznek a "problémák". :) Tapasztald ki miben vagy jó, mit szeretsz csinálni, például mûvészi dolgok : rajz, festés, stb. vagy sport. Lefoglal egy idõre, ha nagyon egyedül érzed magad. Értelmesebb emberekkel könyvtárakban is találkozhatsz, próbálj meg beszélgetést kezdeni , bár sokan nem díjazzák ha megzavarják õket, lehet pont magányuk miatt mentek, mint te. Egyébként egy barátnõm van, õ pedig 220km-re lakik, ennek ellenére egy nap rengeteget beszélünk, így már is elviselhetõbb. Végül is nem feltétlenül kell erõltetni , hogy valakikkel összejárj, hogyha nem találsz megfelelõ embereket. :) Hát nem nagy segítség volt, de hirtelen ennyi tellett.
Nah azt hittem ezt a kérdést én írtam annyira rám vall, néztem is, hogy nem én vagyok a kérdezõ. :) De sajnos tényleg én se tudok megoldást nyújtani, esetleg annyit, hogy foglald le magad mint én, én példa rendszeresen járok könyvtárba és ott jó csend van könyvek jó regények, néha ott olvasok néha veszek néha kiveszek ezt azt.Sajnos mivel nekem is a legközelebbi úgymond barát akivel suliban elvagyok úgy ahogy, min 3 órára lakik innen xD szóval ez szívás, azt õ szokta javasolni, hogy egy ilyen srác mint én el kéne menni bulizni inni simán felszedni 1-2 csajt, azt mindig elveszi a kedvem amikor szinte ledegradál amikor mondom, hogy bocs, no pia no buli, inkább könyvtár. Szóval ismerõs. Majd együtt kifundálunk valami dolgot.
rendelj egy pizzát holnap ebédre és kitudja lehet hogy egy okos, szép és minden tekintetben megértõ lány hozza el neked az ételed. megéri nem?:D
OMG. mintha csak én írtam volna a kérdést :/ egy cipõben járunk, szal nem tok mit írni megoldásként :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a választ az utolsó kommentelõnek is! Lehet abban valami, hogy ne akarjak mindenáron találni barátnõt, mert minél jobban erölködik az ember annál rosszabb lesz a dolog. De az ösztönöket és a vágyakat nehéz elcsitítani, nem is lehet teljesen :) . Amúgy szerencsére nem céltalan a létem, meg van az amire feltettem az életem, éppen csak ez az "apróság" hiányzik, hogy megtaláljam végre a másik felem.
A kérdező hozzászólása: öm, lehet, de ennyi erõvel kiállhatok a város közepére és leszólíthatom az elsõ szembejövõ szimpatikus lányt hátha :)
A kérdező hozzászólása: utolsó válaszolónak nagyon köszönöm az építõ hozzászólást, mindjárt szebb a világ XD. Nos azt látom, hogy nem vagyok egyedül a problémával, de megoldást még nem javasolt senki. A "megszokod majd" nem válasz és nem megoldás, köszi :D
Nincs megoldás. Egyedül leszel mindig. Majd hozzászoksz.
hasonló vok énis mj én állatokkal jobban kijövök mint emberekkel....:/
A kérdező hozzászólása: nos hát örülök, hogy van még ilyen ember rajtam kívül, mert nem vagyok egyedül...illetve a fenét örülök, mert ha nem lennénk ilyenek nem kellene kínlódnunk. A második válaszolónak köszönöm a tanácsot. Nem is lenne ezzel gond, de épp írom, hogy nem találom a megfelelõ közösséget, vagy inkább helyet.:) Mert mik szoktak elõször felmerülni? Gyerünk partizni...vagy igyunk és ha az ember azt mondja köszi õ nem alkoholizál kicsit sem, mert éppen nem esne neki akkor jól, akkor már másképp tekintenek rá, és lehet én vagyok kevés, hogy megértsem, de miért olyan fura ha valaki még sose volt részeg és nem iszik?
Eléggé illik rám a leírás, mondjuk hasonszõrûek társaságában könnyen megnyílok, de ilyesmire NAGYON ritkán van lehetõségem. :( Barát és társkereséshez próbálj meg olyan közösségekbe menni ahova a legtöbb ember egyedül megy, mert meglévõ klikkekbe nehéz bekerülni. Ha már ott vagy keress ürügyet a beszélgetésre/közös tevékenységre.
Utolsó vagyok. Ez esetben tényleg nem szabad nagyon keresni. szerintem ez olyan dolog lehet , mint mikor nem találsz valami cuccot a lakásban, és míg kéne nem találod, kis idõ múlva pedig meglepõdsz mert rá lelsz. :) Remélem érted , hogy próbálom kifejezni. :D

Történetem hosszú, mozgássérült vagyok, életcélom az emberek segítése, de magányban élek, mert évekkel ezelőtt súlyosat hibáztam. Mit tegyek, hogy helyrehozzam, és hogy megértsenek? Rettegek a magánytól, melyben évek óta élek.

Köszönöm a segítséget!

Legjobb válasz: Nyiss az emberek felé, kulonben gondolati síkon marad meg az egész. próbálj olyan emberekkel ismerkedni, akik segitségedre lehetnek célod elérésében(nem úgy értem,h akit ki lehet használni, hanem aki szintén szivesen tenné amit te) Mi módon szeretnél embereknek segíteni? Îrhatnál ám picit magadról, mert ez így elég karcsú... se kort, se nemet, se történetet nem ismerünk.

Nyiss az emberek felé, kulonben gondolati síkon marad meg az egész. próbálj olyan emberekkel ismerkedni, akik segitségedre lehetnek célod elérésében(nem úgy értem, h akit ki lehet használni, hanem aki szintén szivesen tenné amit te) Mi módon szeretnél embereknek segíteni? Îrhatnál ám picit magadról, mert ez így elég karcsú... se kort, se nemet, se történetet nem ismerünk.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó! Ez nagyon nem játék! A válaszodból látszik hogy te még nem éltél át ilyen. Örülök neki! semmi kedvem vitatkozni!
Utolsó vagyok ismét. Nos, amíg a saját problémáidon nem vagy képes túl lenni, addig hogy akarsz másén segíteni? Vagy ha te nem nyílsz meg mások elõtt, akkor hogy segítenél, kommunikálnál, stb? Bólogató Jánost játszanál? Mondj már egy konkrét helyzetet?
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó! A lelki problémások, általában másokon akarnak segíteni. Én speciell külsõ körülményben szenvedtem, aminek megváltoztatása erõmön felüli lett volna. Nekem eleve életcélom az emberek segítése. De mi tudjuk milyen egyedül lenni a problémánkkal és milyen meg nem értettnek lenni. S sokszor a meghallgatás is sokat jelent. Az, hogy érezzük fontosak vagyunk valakinek, nem vagyunk egyedül és barátokra lelünk. Túl akarunk lépni a saját problémánkon, amelyet nem tudunk megoldani. És kérlek ne ítélj el senkit aki lelki problémákkal küzd és segíteni szeretne társainak
Legelõször a saját dolgaidat kellene rendbe tenned, és igenis nyitnod az emberek felé. Amíg a magad életét nem tudod rendezni, hogy tudnál másnak segíteni? Amíg te nem bízol meg másban, hogy várod el, hogy mások bizalommal fogadják a segítségedet, megbízzanak benned? Amíg be vagy gubózva, magányban, addig nem hinném, hogy tudnál segíteni. Ugyanis senki se fog odamenni a házadhoz, és bekopogni, hogy segíts neki. Miért van az általában, hogy a lelki betegek másokat akarnak "megmenteni" miközben a saját éltük nincs rendben???
Még valamit elfelejtettem: Ezt írod: "Rettegek a magánytól, melyben évek óta élek." Én úgy tudom, hogy egy hívö, SOHA nem lehet magányos! Ugyanis egy hívö egyedül, magában, "nem igazi hívö..." A hitünk minket soha nem hagyhat embertársaink nélkül, azaz hitbeli közösség nélkül!!! Ha ez így van, akkor csak azért, mert nem keressük a "hitbeli testvéreinket". Ez egy nagy hiba, mert "ahol ketten vagy hárman az én nevemben összejönnek, én ott vagyok közöttük és amit kérnek tölem, azt megadom!", mondja Jézus (valahogy így). Tehát keress egy imakört a közeledben és meglátod, hogy már ettöl hogy meg fog változni az életed!! Sok sikert!!!
Ha van kedved, nekem írhatsz privát is. Attól függetlenül ezt írod: "Istenhez pedig értük és az õ boldogságukért imádkozom." Isten/Jézus azt kéri: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" Tehát Magadat is (legalább annyira, mint mást...), nem kevésbé!!! Ezért -úgy gondolom- Magadért is nagyon fontos, hogy imádkozzál, kérd az Urat! "Nyitni azért nem fogok, mert félek, hogy ártok. S a megnemértést nehezen viselem." Ha ezt így érzed, akkor biztos így is van jól. De Istent/Jézust/Szentlelket minden további nélkül kérheted, hogy Ö rendezze le neked ezt a szituációt, adjon lehetöséget az ügy tisztázására!! Nekem az imával kapcsolatban CSAK jó tapasztalataim vannak, legtöbbször nem is érdemes az emberekkel sokat "kínlódni", a leghatásosabb, ha rögtön Jézushoz fordulunk. Nagyon meglepö megoldások születnek így meg, amire néha már semmi reményünk nem volt... "És igenis van mibõl adnom." De talán Isten még akarja, hogy egy kicsit "érj"? Hogy még több legyen, amiböl majd adhatsz? Hogy mikor ad(hat)unk, azt különben nem mi választjuk meg! Majd, ha észreveszed, hogy az emberek MAGUKTÒL jönnek hozzád, anélkül, hogy Te ezért tettél volna akár egy lépést is, akkor eljött az ideje, hogy adj. Ilyenkor Isten Maga küldi Hozzád az embereket, akiken segíthetsz és akiken segítened is KELL... Ö jobban tudja, kinek, mikor, miben van szüksége Rád! "Kérdésem pedig az lett volna, mit tegyek, hogy helyrehozzam a külsõ konfliktusaimat, hogy mit tegyek, hogy megismerjenek és megértsenek?" Ez néha egy "vizsga" is lehet. Kicsiben minden hívönek el kell (élete folyamán) szenvednie, amit Jézus Krisztus is elszenvedett. ("A szolga nem kaphat többet, mint az ura.") Tehát a meg-nem-értést, kirekesztettséget, ártatlanúl történö megvádoltságot, stb. Ez ellen nem tehetünk semmit, türelmesen el kell viselnünk. (Ez a kereszt!)Viszont ez erösíti nagyon a hitünket, hüségünket (Istenhez), karakterünket késöbbre, a feladatra, amit majd utána Isten adni akar nekünk. "S hogy megkapjam erre a lehetõséget, hogy elmagyarázzam a múltbeli hibám okát, és megmutathassam nekik milyen vagyok? A belsõ konfliktusom csak így fog elmúlni." Ezért mind imádkozni kell, akkor minden rendbejön!
?
Nyugi, nem lesz belsõ konfliktusom. Az meg mi, valami betegség? Mi ez a mellébeszélés?
A kérdező hozzászólása: Kedves második válaszoló! Kívánom, hogy ne legyen belsõ konfliktusod soha! A múltat nem lehet megváltoztatni ez így igaz, de a jelenben lehet új esélyt adni és kapni! Idõ kell amíg az ember fel tudja dolgozni azokat a külsõ körülményeket amelyek õt érték. És az ember idõvel változik:) S azt hiszem én mindenképpen megadnám az esélyt, ha én lennék az, akivel szemben hibáztak.
A kérdező hozzászólása: Tudnátok privátot írni? Köszönöm hogy meghallgattok és köszönöm a segítséget.
Lehet én vagyok hülye, de ennek a kérdésnek így nincs sok értelme. Kb. annyi, mint ha kiordítanál egy repülö ablakán hogy "segitség!" Ha a környezeted, akiknek ártottál, ök is ennyit látnak belöled soha nem fogsz tudni tiszta vizet önteni a pohárba. Egyszer nagyon megbántottam valakit.Hiába bántam a dolgot, míg nem álltam elé és mondtam neki kerek-perec, hogy sajnálom amit akkor tettem, de egy önzö élvhajhász pi*sa voltam, addig nem tudta, hogy egyáltalán megbántam, vagy hogy eszembe szokott jutni.
kezdésként légy õszinte, mutatkozz be, mondd el a törétneted... akár itt is. ez egy anonim hely, biztos le tudod úgy írni, hogy ne ismerjenek rád, ha meg mégis - az a valaki aki beazonosít, megtudhat rólad egy fontos infot - hogy eleged van a magányból és szeretnél nyitni az emberek felé. Sajnos valamiféle konkrétabb leírás nélkül nem tudunk segíteni, ennek így se füle, se farka, se értelme, és ezt te is tudod.
A kérdező hozzászólása: Kérdésem pedig az lett volna, mit tegyek, hogy helyrehozzam a külsõ konfliktusaimat, hogy mit tegyek, hogy megismerjenek és megértsenek? S hogy megkapjam erre a lehetõséget, hogy elmagyarázzam a múltbeli hibám okát, és megmutathassam nekik milyen vagyok? A belsõ konfliktusom csak így fog elmúlni.
A kérdező hozzászólása: Köszönök szépen, mindent de nem értetek semmit! A történetet, ami ehhez tartozik nem mondhatom el, mert az illetõ bízott bennem. Hívõ vagyok, és ráadásul konfliktuskerülõ, de belekerültem egy olyan helyzetbe, amit senkinek sem kívánok! Nem akarom sajnáltatni magam és drága idõtöket elvenni. Nem fogok nyitni, mindaddig amíg a külsõ és abból adódó belsõ konfliktusaimat le nem tisztázom.Hiszem, hogy ha nyíltan kommunikálunk, minden kapcsolat és hiba helyrehozható és megváltoztatható. Az emberek értékes, szeretetreméltó lények, akik anélkül szeretetet érdemelnek, hogy bármit is tettek volna. Arról nem is beszélve, hogy akikkel konfliktusba kerültem-akkori élethelyzetembõl adódóan- mind tettek értem.S nem fogok rajtuk keresztüllépni, mert emberek. Istenhez pedig értük és az õ boldogságukért imádkozom. Nyitni azért nem fogok, mert félek, hogy ártok. S a megnemértést nehezen viselem. És igenis van mibõl adnom. Mindenkinek minden jót kívánok!
Nem tudod helyrehozni. Ebbe nyugodj bele, a múltet nem lehet visszahozni. Azonban hasznos lehetsz a társadalom számára pl. ha akiket ugyanez a végzet fenyeget, azok számára megpróbálod felfedni, elmagyarázni, hogyan kerülhetik el, és milyen kockázatok vannak.
Bocs, de csak azért, mert valaki nem nyavalyog az nem azt jelenti hogy neki minden szép és jó. Ha tudni akarod, nekem is volt és van fizikai betegségem... Én is ugyanúgy gondolkoztam évekkel ezelõtt...aztán léptem, és elkezdtem megoldogatni a saját problémáimat mind konfliktusokat és másfajtákat. Tehát tapasztalatból írtam, amit írtam. Hidd el, azóta sokkal könnyebb segíteni is másoknak... Lehet, hogy durván fogalmaztam, de most ha elkezdek udvariaskodni, meg felesleges köröket futni, annak mi értelme? Nos, mondanál egy konkrét helyzetet? Privátban is megírhatod. A stílus miatt bocs, de a tartalmat továbbra is fenntartom. :)

Unalom --> magány --> enyhe depi = ( segítség! Mit tegyek?

A helyzet az hogy tavaly suli után minden nap tanultam, majd felmentem msn-re és egész estig a barátommal msn-eztem (persze ha kellettem anyának, akkor kimentem segíteni), mert messze lakik és csak 2-3 hetente tudunk találkozni, de msn az minden nap lehet...na szóval emiatt nem unatkoztam...aztán nyáron szintén vagy itt volt nálam, vagy egész nap msn-eztünk...de most mindjárt itt a suli és koleszos lesz, ezért kicsit közelebb lesz, így heti 1x vagy 2x fogunk találkozni...ez jó...igenám...de így nem lesz msn! :|

Legjobb válasz: Köszi a válaszokat = ) Tudom, hogy az 1. válaszolónak igaza van...de az a baj, hogy arra már nem is emlékszek, hogy mit csináltam míg nem volt Õ =S De azért megpróbálom megfogadni a tanácsodat...= )

A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat = ) Tudom, hogy az 1. válaszolónak igaza van...de az a baj, hogy arra már nem is emlékszek, hogy mit csináltam míg nem volt Õ =S De azért megpróbálom megfogadni a tanácsodat...= )
fogadd el a helyzetet. tudod te is hogy nem az msn jelenti a világot. én 18 vagyok és még barátnõm sincs. nem is volt. én nem unatkozom gondolod? egész nyáron egyedül voltam itthon. és szinte barátom is alig van. akkor én mit szóljak? majd ha picit nagyobb leszel talán jobban kezeled ezt a helyzetet, addig próbáld majd megszokni a jelenlegit. sokan vannak így, még rosszabb helyzetekben is.
hülyísd a haverjaiadat... vagy épp a barátnõidet a te esetedben én legalábbis az azonos nemûekkel jobban tudok szeretek kommunikálni egy lányt vagy nem érdekli amit mondok vagy csüng minden szavamon de mindkettõ idegesítõ ha meg haverral vagyok tökmindegy mit mondok és csomó ideig elvagyunk és még izgulni sem kell na :D

3 éve vagyunk házasok, van egy pici babánk is. A házasság viszont nem működik. Nagyon mások vagyunk, szinte beszélgetni sem tudunk. Úgy érzem, társas magányban élek. A pici viszont imádja a páromat, és ez viszont is igaz. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Ha nem mûködik, helyrehozhatatlanul nem mûködik, akkor el kell válni. A pici szempontjából a lehetõ legrosszabb választás, ha egy rossz kapcsolatban nõ föl. Most még pici, de késõbb fel fog neki tûnni, hogy anya és apa miért néz el egymás mellett. Mit mondasz majd neki, hja gyerekem, csak miattad maradtam apáddal????

Ha nem mûködik, helyrehozhatatlanul nem mûködik, akkor el kell válni. A pici szempontjából a lehetõ legrosszabb választás, ha egy rossz kapcsolatban nõ föl. Most még pici, de késõbb fel fog neki tûnni, hogy anya és apa miért néz el egymás mellett. Mit mondasz majd neki, hja gyerekem, csak miattad maradtam apáddal????
Az hogy nagyon mások vagytok, gondolom nem most három év házasság és egy gyerek után derült ki. Akkor minek mentél hozzá? minek vállaltatok gyereket???? A legegyszerûbb megoldás a válás, de ha mindketten úgy érzitek, hogy felelõsséggel tartoztok a ásik iránt az igen kimondásával, és a pici babátokért is, akkor üljetek le, és beszéljétek meg, hogy mi van, esetleg keressetek fel egy párterápiás szakembert. Ha nem használ, akkor nincs más megoldás. De ne az legyen az elsõ, hogy váltok.
rolam beszelsz hogy en konnyen osztogatok tanacsokat en vagyok az aki azt tanacsolta beszeljek meg az ugyet! ott mar egy gyerek van ne hallgassal az ilyen idiota tanacsokra hogy valjal el mert lehet meg roszabb lesz foleg meg ha szeretitek is egymast!!!! ott van egy gyerek kedves utolso valasziro aki egyfolytaba azt irta valni valni valni! biztos te vagy nem vagy meg ferjnel mert a kutyanak nem kellesz:S:S
Válni válni válni! De könnyû egyeseknek ilyen "tanácsot" odadobni a másiknak... Kibicnek ugye semmisem drága. Arról nem írtál kinek a hibájából nem tudtok beszélgetni, azt viszont igen hogy nagyon mások vagytok. Ki lett másabb a házasságkötésetek óta? Mert nem hiszem hogy egy ismeretlenhez mentél volna hozzá... Szereti a kicsit, az is szereti Õt. Nem fordulhat elõ hogy a Te "készülékedben" van a hiba? Esetleg Neked kellene egy mélyebb önvizsgálatot tartani? Elválni viszont semmiképp sem mielõtt ezt tövirõl hegyire át nem beszéltétek egymással! Mert elképzelhetõnek tartom hogy nincs is igazán gond közöttetek azonkívûl hogy nem beszélitek meg a kettõtök közötti feszültségek okait.
Ha megvannak a megfelelõ érzelmek csak akkor van értelme megpróbálni rendbehozni.Ha nem szeretitek egymást, vagy egyoldalú a dolog akkor semmi értelem semmilyen próbálkozásnak.
szia! mi ugyan ebbe a helyzetbe voltunk a ferjemmel van nekunk is egy kislanyunk es mi rettenetesen nagyon sokat veszekedtunk nem tudtuk mi lenne a legjobb dontes meg csak 2 es fel eve vagyunk hazasok de mar azon gondolkoztunk elvalunk ez igy egyikonknek sem megy stb... aztan leultunk jozan eszel vegig mertuk a dolgokat tudnank e egymas nelkul elni hogyan is lenne ha elvalnak es hal istennek arra az elhatarozasra jutottunk sokkal fajdalmasabb lenne az elvalas es nem is tudnank egymas nelkul elni azota minden rendben van hal istennek, jol mukodik minden, az agyban is 100% sak vagyunk:) (mert a veszekedesek miatt ott is romlott am a helyzet), ugyhogy azorta minden okes szerencsere! azt tudom nektek mindenkeppen tanacsolni uljetek le es merlegeljetek a helyzetetteket! sok sikert!
Szia.én "mégmost"nem ajánlanám a vállást.talán ez a legegyszerûbb döntés.elfutni a problémák elõl.minden kapcsolatba vannak kisseb nagyobb gondok.lekell ülni ha kell töbször.megkell beszélni a gondot.helyre lehet hozni bármit csak akarni kell!nem szabad ilyen könnyen feladni.Sok siker!
A leírásod alapján én is a válást tudnám javasolni. Elválni kulturáltan is lehet, nem muszáj egymás felé sárt dobálni.Sõt, értelmes emberek meg tudnak birkózni az ezzel járó problémákkal is, és a közös gyerek érdekeit tartják mindig szem elõtt mindketten.Jobb lesz ez így a gyereknek is, és nektek is, mint egymás mellett így élni.Sokkal kevésbé fogja megviselni Õt is, ha normális megoldást találtok, mint ha egy rossz hangulatú szeretet nélküli családban él.Így mindketten megtalálhatjátok még az igazit is, boldogok lehettek valaki mással, így a gyereketek is sokkal boldogabb lesz majd a késõbbiekben is.Ha elváltok attól még szerethet mindkettõtöket úgy mint eddig.Gondolom nem akarnátok bosszúból keresztbetenni egymásnak, vagy a gyereket fegyverként használni egymás ellen.
Egyetértek az elõttem szólóval. Késõbb ki fog jönni a neheztelés szegény gyerekedre, amiért miatta "feláldoztad magad" - holott ha most elválnál, a férjed attól még részt vehetne a gyerek életében, Te viszont megadnád önmagadnak az esélyt, hogy egy Hozzád illõbb párra lelj. Az én szüleik 5 éves koromban váltak el, és eléggé megviselt. Jobb akkor, amikor a gyerek még nem fogja fel. Még pici baba - könnnyebb lesz neki, ha ilyenkor történik. Persze hogy késõbb kérdezgetni fog, de nem lesz meg neki az a "törés-élmény", ami nekem. Viszont ha még úgy érzed, meg lehetne menteni a házasságodat, beszélgessetek, és akár forduljatok egy JÓ pszichológushoz párterápia céljából. A lényeg, hogy így ne maradjona helyzet, mert senkinek nem lesz jó.
Szerintem viszont egyenlõre ne válj el. Ha amúgy más gond nincs, "csak" annyi, hogy "társas magányban" élsz, azért még nem szabad a gyermekedet megfosztani attól, hogy családban nõjön fel. Majd késõbb, ha már felnõtt a gyerek, azt csinálsz, amit akarsz.
A kérdező hozzászólása: Az igaz, hogy nem iszik, nem nõzik... Csupán beszélgetni nem tudunk.Teljesen más dolgok érdekelne minket. Plusz lusta, mint a föld... Semmit nem tesz azért, hogy a jövõben valóban ne legyenek anyagi gondjaink. Egyelõre akadgatnak...
Aha. Szóval nincs PÉNZ! Errõl fúj a szél.
Amit ott fent egybekötnek, azt ember nem vàlaszthatja el! Viszont megoldani meg kell, úgyhogy üljetek le beszèlni.Elmondjátok egymásnak, hogy mi nem tetszik.Szerintetek mibe kéne változni a másiknak, de fontos hogy úgy tegyétek, hogy közben egyenértékünek tekintitek magatok! Hidd el benned is van hiba, de ha szeretitek egymást képesek vagytok megváltozni.Gondolj bele hog mi lesz veletek, mondjuk 10 év múlva mit csinálsz ha elváltatok?? Az hogy lusta az pedig egy probléma, szerintem õ is érzi.De ha most otthagyod, olyan marad.Személyes beszélgetés ez a kulcs!
"A szeretet nem múlik el soha." Tök jó, hogy a baba mindkettõtöket szeret. Tanuljatok tõle, és ti is szeressétek egymást. Nem ott van a gond, hogy a pici szereti a társad, hanem hogy a te szereteted kicsit megcsappant. Éleszd fel! Idézd fel a legszebb emlékeidet, ez talán sikerül átlendülni egy-egy holtponton. Azt javaslom továbbá, hogy ne a problémákat kezdjétek el kibeszélni, hanem csak simán kérd meg, hogy beszélgessetek egy jót, mert már régen került rá sor. Beszéljetek bármirõl, amirõl jólesik! Kíváncsi vagyok, sikerül-e a dolog, ne add fel! És írj majd!

Mit tegyek, ha már rohadtul megvisel a magány, de senkinek sem akarok panaszkodni, mert büszke ember vagyok?

Már kínomban ilyen szarokat nézek, hallgatok mint ez például: <http://www.youtube.com/watch?v=J0YvWQNWEJA

Legjobb válasz: Mondjuk, hagyd a fenébe a büszkeséget és a maszkokat és merj végre az érzéseid szerint viselkedni! :)

Mondjuk, hagyd a fenébe a büszkeséget és a maszkokat és merj végre az érzéseid szerint viselkedni! :)
A Gyakorin "Csúnya vagyok de van szívem" 6214. módosított kérdése... Elárulok 2 titkot is.1:Most is panaszkodtál(mint mindig). 2:Ha megváltozna a hozzáállásod akkor megváltozna a sorsod.
De most annak lenne ertelme szerinted, hogy csak azert osszejojj egy csajjal, hog ylegyen valakid? Epp az elobb irtad, hogy te sem tartod sokra oket. Elhiszem, hogy rossz a magany, en is egyedul vagyok, de en inkabb varok egy idealis baratnore, minthogy lejjebb adjam az igenyeim. Amugy a csunyasag is olyan dolog, hogy egy oszinte mosoly (akarmilyen nyalasan is hangzik) sokszor meg tudja szepiteni az embert. Persze itt most nem az eroltetett vigyorgasra gondoltam...
#3: Szerintem inkább neked kéne felkötni magad, ha már helyesen írni sem tudsz. Nyomorék.
Ez egy ördögi kör, amibõl muszáj kitörnöd, különben tényleg semmi esélyed nem lesz. Ne a lányokat hibáztasd, meg a felszínességüket! Jóhiszemûen közelítsd meg õket, mert õk is megérzik, hogy már ismeretlenül is negatívan állsz hozzájuk, így nyilván lekoptatnak. Le kell, hogy peregjen rólad a sok visszautasítás.
"senkinek sem akarok panaszkodni, mert büszke ember vagyok" De azért itt panaszkodsz egy sort.

Mit tegyek, ha egyszerre vágyom a magányra és egy párkapcsolatra is?

Olyan 5 éve már, hogy nem tudok huzamosabb ideig boldog lenni. Ki tudtam nagy nehezen alakítani egy-két barátságot, de folyamatosan lökném el az embereket magamtól, magányra vágyom, de közben nem akarom őket sem elveszíteni.

Legjobb válasz: Keress egy szexpartnert a baráti körödbõl, aki izgat szexuálisan, de nem vagy belé szerelmes.

Keress egy szexpartnert a baráti körödbõl, aki izgat szexuálisan, de nem vagy belé szerelmes.
Szexpartnert? Ne erre "bassza" már el a szüzességét szó szerint. Még nem volt barátod, sokkal több esélyed van a boldogságra. Mindenféleképpen fontold meg kivel jössz össze elõször, hidd el az értelmes rétegnek nagyon sokat számít hogy elsõ-e neked, akár barát, akár szex terén. :)
Akkor valami nyugis pasi kéne neked, akivel úgy nyugisan elvagytok. Mondjuk engem is ilyesmi lány "lökött el" magától egyszer... nem volt nagy élmény.
Attól, hogy párkapcsolatban vagy, még nem kell folyton egymás nyakán lógni... én is igénylem néha a magányt, egyedül lazítani kicsit meg ilyenek, és gyakran ellököm én is az embereket magamtól, szóval értem mirõl beszélsz... de attól még gyakorlatilag az elmúlt években nem is voltam kapcsolat nélkül (nem azért, mert annyira váltogatnám, de hosszúak voltak..). Szóval, ha beleszeretsz valakibe, úgyis igényelni fogod a társaságát, ezzel nem lesz gond, csak emellett tarts egy kis magánszférát is magadnak.

Nincsenek se barátaim, se párkapcsolatom, beleőrülök a magányba. Mit tegyek?

Legjobb válasz: 6 Megvilágosodtam. Már ki is békültem magammal és megyek is, szerzek barátokat. Amúgy igazad van. Rám az elsõ tétel illik. Az a baj, hogy ha nem bulizol és nincs igényed arra, hogy részeg legyél minden hétvégén, akkor már tök nehéz társaságot találni. Én ezt vettem észre.

6 Megvilágosodtam. Már ki is békültem magammal és megyek is, szerzek barátokat. Amúgy igazad van. Rám az elsõ tétel illik. Az a baj, hogy ha nem bulizol és nincs igényed arra, hogy részeg legyél minden hétvégén, akkor már tök nehéz társaságot találni. Én ezt vettem észre.
Utolsó: Sajnos teljesen együtt tudok veled érezni, ugyanazt írtad le, amit én is érzek. A baj, hogy nem vagyok egy partizós típus, akikkel jóban vagyok is inkább otthon vannak, de nekik van családjuk. Én leginkább ezt hiányolom; ha lenne egy komplett, támogató családom, akkor szerintem más lenne a helyzet...
Ha valakinek se barátai nincsenek, sem párkapcsolatot nem tud hosszú távon fenntartani, ott azért valami gubanc van. Szerintem elõször magatokkal kéne "jóban lenni" csak aztán lehet más emberekkel jó kapcsolatot kialakítani. Lehet, hogy ti vagytok túl válogatósak, lehet, hogy nem a megfelelõ helyen kerestek párt vagy barátokat. De az is lehet, hogy elviselhetetlen természetetek van, és senki nem marad meg mellettetek hosszú távon. Nem tudom, nektek kell erre rájönni. Barátokat nem nehéz találni. Járjatok el sportolni, ott lehet ismerkedni más emberekkel. Vannak haverkodós oldalak, melyek rengeteg programot ajánlanak, illetve nem szégyen régi ismerõsökkel sem fölvenni a kapcsolatot újra. Szóval én azt javaslom, hogy felejtsétek el az önsajnálatot, és tegyetek lépéseket a cél felé! Önvizsgálat, aztán akcióba lehet lendülni. :)
nekem van 1-2barátom.de barátnõ nincs. nèha kelene valaki ebben a rohadt világban.:(
Én is megõrülök sokszor a magánytól és be kell vallanom, sokszor az egómat is bántja, mert ez számomra egy kudarc, hisz nem erre van igényem. Van egy-két barátom és szerencsére nem teljesen vagyok egyedül, de jóval kevesebbet vagyok emberek között, mint amennyire igényem lenne. Most is rosszul esik, hogy péntek este van, mindenki megy el a barátaival, én meg egyedül poshadok itthon és nincs semmi programom, amikor utálok péntek esténként itthon poshadni a szobámban. Úgyhogy együtt érzek, nekem is elegem van. Fõleg most, hétvégén. Az az egy-két ember, akivel meg olyan barátságfélét alakítottam ki pedig nem ér rá mindig sajnos. Már alig várom, hogy legyen velük programom, mert hiába voltam sokat egyedül életem során, nem tudtam megszeretni és megszokni ezt az állapotot, egyszerûen gyûlölöm és ami még rosszabb, hogy halálra unom magam egyedül, már nincs ami lekössön. És még sok más negatív hatása is van rám a magánynak, de ezeket hosszú lenne felsorolni.
Az az ember aki nem bírja elviselni a magányt, az egyszerûen buta, és jellemtelen alkat, akinek nincsen se normális hobbija, és szerintem könyveket sem olvas, és nem sokat gondolkodik. Ezért van szüksége más hasonfazon emberre akivel kedvére csacsoghat, értelmetlen dolgokat mûvelhet, amire igazából nem is lenne szüksége, és teljesen felesleges, többször eljátszott és lerágott csont.Azért nem szeret egyedül lenni, mert fél a saját gondolataitól, azaz önmagától. Akit így ezzel a hozzáállással soha nem fog megismerni, ami egyenesen arányos azzal, hogy felesleges életet él.Esetleg "gyári robotnak" fele meg. Aki fél saját magával egyedül maradni, az szerintem már elég "gáz"! Nekik találták ki a TV-t ! -Nézzétek !
sasmaskara! El sem tudod képzelni, milyen egy depressziós ember helyzete! Ezért ne ítélkezz, mert legtöbb esetben a depresszió az oka a magányosságnak. S ha nem tudnád, a depressziósok teljesen más rendszerben élnek! Te most csak a saját tudatlanságodnak adtál hangot. Valójában a földön fekvõbe rúgtál bele alaposan. Ezért nem szabad, hogy nem szakember ossza az észt!
a barátok még le vannak szarva, nélkülük is meglehet lenni...de kell egy társ, kell egy család...erre hajts.
Ja és a depressziós az szeret egyedül lenni- azért depressziós mert rászokott. Aki beleõrül a magányba, az nem depressziós, csak szimlán kétségbeesett!
Azzal semmire sem mész, ha itt ülsz a gép elõtt egyedül, és arról panaszkodsz, hogy magányos vagy. Azt kérdezed, mit tegyél ez ellen, menj el egy jó pszichológushoz, kineziológushoz, vagy egy asszociációs elemzõhöz, aki feltárja a problémád okát, és azt is, hogy mi a helyes megoldás! Aztán tedd is amit tanácsolnak!
Most hazasodtam nem reg. Nem vagyok "fiatal". :) ritkan voltak kapcsolataim, baratok voltak de ritkan talalkoztunk. Annyira jo volt egyedul!!! Van 2-3 hobby-m, alig volt idom unatkozni. Szerettem volna, ha a nap 48 orabol alt volna. Szerintem elsore talad ki mit szeretsz, legyen egy hobby, valami ami lekot, motival es siker elemenyt ad. A tobbi magatol jon.
Aki nem keres nem is fog találni. Nem hiszek az internetes ismerkedésben. Mindig a szemtõl-szembe kapcsolat, az elsõ benyomás az igazi.Menj közösségbe. Aki vallásos, az menjen a gyülekezetbe, aki kirándulós fajta, menjen túrázni, sokan vannak akik szeretik a természetet. Aki táncolni szeret menjen táncklubba, ha sakkozni tud, menjen sakk-klubba, aki nyugdíjas menjen nyugdíjas klubba. Mindenki találja meg a neki legmegfelelõbb helyet, ahol a kedvére való szórakozás mellett ismeretségre is szert tehet. Nem úgy kell elindulni, hogy-Na majd most megtalálom az igazit- hanem rá kell bízni a véletlenre. Majd alakul, de addig is társaságban vagy.
Nagyon nehéz, de próbálj változtatni!
6-os: nekem speciel vannak barátaim. Így is lehet magányosnak lenni. Sokat változtam, azért tudtam barátokra lelni, de ha valaki sokáig nem találta magát, a saját hangját, akkor leszûkítette a lehetõségeket, hogy hol talál magának társaságot. Maradnak a hobbik, tényleg.
Inkább a párkapcsolatra hajts, nekem vannak barátaim el is járok velük, plusz a munkahelyemen is jóba vagyok mindenkivel, de sajnos ez egy idõ után már kevés ha az embernek nincs párja. Én tavaly majdnem beleõrültem ebbe, nem sokon múlott hogy a pszichiátrián kössek ki. Szerencsére találtam magamnak egy lányt akivel nagyon jól elvoltunk érdekes módon egybõl megváltozott minden, de sajnos nem tartott sokáig a szerelem, hamar szakítottunk, utána bánkódtam 1-2 hónapig miatta de egy idõ után jó lett minden, és most már megint rossz minden hogy nincs párom akivel szerethetjük egymást. Nekem egyértelmû hogy szeretet pontosabban szerelem hiányom van.
Sajnos most nincs idõm végig olvasni az összes kommentet de azt el szeretném mondani, hogy azt soha ne feledjétek el, hogy ez nem a ti hibátok!!!!A világ beteg és nem veletek van a baj!Talán értékesebb emberek vagytok mint az emberek nagy része!

Mit tegyek mielőtt megöl a magány?

Annyiszor álmodoztam már punciról, csajról, de ez csak álom maradt. Tipikus forever alone vagyok, a "jófiú" fajtából. Nem tudom mihez kezdjek, 19 évig gyáva voltam ismerkedni, csajozni, nem tudom hogy lássak neki. Mert félek, napjaim vannak hátra ilyen hozzáállással, életmóddal, aztán mire betöltöm a 20-at végleg eláshatom magam, 0 tapasztalattal, életkedvvel. Más téren vannak sikereim az életben, de ha ez a területe nincs rendben, nincs miért élni. Szóval, mi a teendő a változtatáshoz?19f

Legjobb válasz: de legalább neked más területen vannak sikereim nekem sehol se :'(

Én is ilyen voltam kb. 17 éves koromig. A dolog csak annyi, hogy be vagy feszülve, mint a 220V. Teljesen bizalmatlan vagy a világgal. A megoldás meg annyi, hogy ne ragaszkodj semmihez se görcsösen, amit úgy gondold hogy nem tudsz elérni. Egyszerûen lazíts, érezd jól magad EGYEDÜL. Egyedül is beülhetsz egy kocsmába vagy egy kávézóba egy sörre/üditõre/kávéra/teaára. Egyedül is megnézheted a filmet a moziban. Egyedül is élhetsz a hobbidnak, sportolhatsz stb. A lényeg: egyedül is élhetsz és lehetsz teljes. Lehetsz nyugodt, elégedett, boldog. A szexhez kell egy másik ember is, ellenben ha nem lennél ennyire ráfeszülve a dologra, akkor nem feszélyezne ennyire a hiánya. A szex egy kellemes dolog, de meg lehet lenni nélküle. Ha ezt belátod, akkor kevésbé fog feszélyezni a dolog, több bizodalmad lesz az emberekben. Rengeteg csaj van az utcán, aki másra sem vár, mint hogy odamenj hozzá, elhívd randizni, megegyetek együtt valamit. Rengeteg embert érdekel, hogy milyen vagy te, csak ne akard, hogy MINDENKIT érdekelj. Egyszerre úgy is csak egy csajban lehet a farkad ;) Mit érdekel téged, hogy a többi leszar?
de legalább neked más területen vannak sikereim nekem sehol se :'(
Én is ugyanígy vagyok, csak 7 évvel idõsebben, és még egy randim sem volt soha, szóval tudom mit érzel. Tökéletesen megértem azt is, hogy miért nincs kedved élni, hiszen az életnek csak egy párkapcsolat adhat értelmet, anélkül, mintha minden nap meghalnál. DE nem szabad feladni. Próbálkozni kell ismerkedni és nyitottnak lenni még akkor is, ha sok visszautasítás (vagy éppen csak visszautasítás) éri az embert. Na, sok sikert mindkettõnknek! :)
Ha nincs olyan baráti köröd, akikkel el tudsz járni szórakozni, ismerkedni stb, akkor próbálkozz neten, pl. badoo
Türelem! 19 vagy [email protected] nem 35. Lehet az elkövetkezendõ 3 évben meg majd azt írod "segítsetek, tapadnak a csajok, mit tegyek" Járj sokat közösségbe és felejts el a számítógépet 1 hónapra... már ha lehetséges.
A kérdező hozzászólása: Ezt csináltam 2 éve is. Egy csajba annyira belezúgtam, inkább lazítottam, egyedül is jól érzem magam. De nem örökké...
Álmodik a nyomor.
Az elsõ problémád ott van, hogy punciról álmodsz, meg csajról, ahelyett, hogy egy barátnõrõl álmodnál, akit szerethetsz. Ha csak a szex érdekel, akkor menj valami nyomorék diszkóba és itass le egy ribancot, van elég köztük.
A kérdező hozzászólása: igen, erre mondják ezt....
A magány nem ölhet meg! nekem 18 éves koromig szinte minden rendben volt, de tényleg... Mondjuk. szóval én tudom mit vesztettem engem jobban kínoz mert tudom milyen a normális laza bulis csajos haveros élet. most 22 vagyok több mint 3 éve se barátom se barátnõm egyedül járok mindenhova a telefonomon csak anyám meg apám hív meg ha valaki téves számot hív... és minden nap álmodozok hogy milyen jó is volt meg milyen jó is lehetett volna ha másképp döntök dolgokba... szóval ha valaki tudja hogy a magány nem öl az én vagyok. meg lehet szokni idõ kérdése, az ember egy rendkívül alkalmazkodó valami...

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!