Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek ha a (5174 db)

Mit tegyek ha a fiu aki tetszik nekem egy evvel kisebb mint en. Viszont en halalosan szeretem! Nem tudom mit tegyek merjem elmondani neki az erzeseimet?

Legjobb válasz: Ha érzed, hogy te is tetszel neki akkor az az 1 év korkülönbség ne legyen választó ok! :)

Ha érzed, hogy te is tetszel neki akkor az az 1 év korkülönbség ne legyen választó ok! :)
Ez a fiú az oszt. társad?
A kérdező hozzászólása: nem osztalytarsam :/
A kérdező hozzászólása: raadasul nem tudom hogy tetszek e neki az igaz, hogy nagyon sokat beszelgetunk de ez meg akkor sem veheto keszpenznek...
tegyél az magassarkú orrába (ha nem nyitott) vattát
A vatta jó ötlet. AMúgy magassarkúknál mindig nagyobbak, tehát máskor 37eseket próbáljÍ(de pl nekem 38as lábam van és 36os magssarkút hordok Amúgy ha a motani magassarkúdon a vatta sem segít, akkor ne harisnyával vedd fel, mert harisnyával picit csúszósabb lesz
nekem a vatta sosem vált be, évekkel ezelõtt kísérleteztem vele. egyrészt nem tudod szabályosan beletenni, és nem lesz egyforma a két cipõben. ami nekem tökéletesen bevált, az egy talpbetét. csökkenti a cipõ méretét, a 38-asból így lesz 37-es, és volt - nincs gond. ja, még a vattával az is nagy gondom volt, h szeretek kibújni a cipõbõl néha, persze nem utcán. akár buszon is kiemelem a lábam, nem teljesen, csak félig. de ha suliban, irodában, barátnõnél, szóval bárhol kibújsz a cipõbõl, szinte biztos, hogy a vatta jön a lábaddal. ha szerencséd van és a cipõben marad, akkor a zoknin, harisnyán, de még a sima bõrön is ott lesznek a kis vattaszálak. próbáljátok ki a talpbetétet, sztem sokkal jobb megoldás!
A kérdező hozzászólása: koszonom a valaszokat es a tippeket. a vattat is kiproballom majd es a talp betetet is. ami meg kerdeses szamomra hogy milyen betetre gondoltal...meteszi pl egy ilyen avonos magassarkuba valo is vagy vasaroljak leonardobol pl valami profibbat?
Vagy vidd el egy cipészhez, és tetess rá pántot. Én is gondban vagyok a magassarkúval, mert nekem abból 37-es a jó, viszont nyáron annyira megdagad a lábam, hogy nem bírok meglenni benne, iszonyúan szorít, ilyenkor viszont kell a 38-as, bár néha abból is kijár a sarkam. Szóval én is a pántnál maradtam.
A másik ami szuper, az a sarokvédõ, olyat bármelyik drogériában lehet kapni. Ez egy tapasz szerû valami amit a cipõ sarkába lehet rakni és egy fél számot lehet vele csalni. A talpbetétbõl meg jó a sima magassarkúba való is, hiszen az is feljebb tolja az ember lábát. :) Ha ezt a kettõt bele teszed, tuti jó lesz már a cipõ!


Mit tegyek ha a barátaim egy apró hazugság miatt nem szeretnek és az egész osztályt ellenem akarják fordítani és irogatnak nekem hogy megvernek és tönkre tesznek. Mit tegyek mert a suliba most miattuk mindenki utál?

Legjobb válasz: Szerintem nem nagyon tehetsz semmit.. Sõt, lehet hogy még rontana a helyzeten. Szerintem várj, egy kis idõ múlva senki nem fog rá emlékezni, és ha õk tényleg igazi barátok, akkor nem fognak haragudni rád, de ha mégis akkor nem erdemes velük barátkozni, keress olyat, aki megérdemli!:)

Szerintem nem nagyon tehetsz semmit.. Sõt, lehet hogy még rontana a helyzeten. Szerintem várj, egy kis idõ múlva senki nem fog rá emlékezni, és ha õk tényleg igazi barátok, akkor nem fognak haragudni rád, de ha mégis akkor nem erdemes velük barátkozni, keress olyat, aki megérdemli!:)
Nem nyári szünet van?
Akkor szép kis barátaid vannak. És várd ki a szünet végét! :D
Tisztában vagy te a barát fogalmával?
Attól függ mennyiben bántódtak meg mert ha nagyon akkor ne várj túlsok jót vlem is ez volt
Nekem kicsit relatív ez az "apró hazugság", de akármit is tettél, a "megvernek" az már fenyegetésnek számít, szerintem beszélj a szüleiddel!

Mit tegyek ha a srác engem akar de én nem tudom h mit tegyek?

Van egy 25 éves srác aki nagyon szeretne velem összejönni de én nm tudom h mit szeretnék. Nem tudok dönt? érvet felhozni se mellette se ellene... Amúgy szimpatikus és nm is néz ki rosszul de nm tudom h mit tegyek. 18L

Legjobb válasz: Érvek mellette: - Van f*sza - Ki tudod használni (Mivel nõbõl vagy) - Nem fogsz unatkozni Érvek ellene: - Ha épp mással dugnál (Mivel nõ vagy), piszkálná a lelkiismereted. - Nem tudsz reggelente fingani nyugodtan - Dilemma lesz, hogy el merj-e menni náluk f*sni. - Kínos lesz a szakítás - Kisnyuszi

Érvek mellette: - Van f*sza - Ki tudod használni (Mivel nõbõl vagy) - Nem fogsz unatkozni Érvek ellene: - Ha épp mással dugnál (Mivel nõ vagy), piszkálná a lelkiismereted. - Nem tudsz reggelente fingani nyugodtan - Dilemma lesz, hogy el merj-e menni náluk f*sni. - Kínos lesz a szakítás - Kisnyuszi
Igy ne kezdj bele semmibe.Illetve ezzel az emberrel ne. Nem õ az embered.
Én 33 vagyok. Randizzunk, utána már tudni fogod, mit akarsz tõle. ;D Viccen kívül, próbáld meg, legfeljebb kilépsz a dologból. Egyébként ez a 7 év nem olyan gáz, sõt ideális, hogy õ az idõsebb.
Vegulis megprobalhatod, adj egy eselyt magadnak. Ha nem jo, meg mindig szakithatsz. Elso : kicsut durva amit irtal, de milyen igaz !
Ha nem próbálkozol nem is tudod meg mi lenne. Ahogy mi sem tudjuk a választ. Szóval szépen gyere össze vele, aztán max elhagyod ha nem olyan amilyet szeretnél.. Ha meg bejön.. :) Szóval tudod

Mit tegyek, ha a 15 éves lányom karján valószínűleg önkézzel okozott sebeket találtam?

Nagyon felzaklatott a dolog. Reggel fel akartam ébreszteni, és akkor láttam, hogy a kezén hosszú, mélyebb sebek vannak vízszintesen csíkozva és néhány x alakú. Eddig nem is gondoltam arra, hogy vagdoshatja magát a leányzó. Nem is t?nt fel, hiszen évek óta majdnem minden nap armwarmert hord (olyan, mint a lábmelegít?, csak a kezére való, ilyen keszty?féle és könyékig ér), vagy hosszúujjút. Még nem beszéltem vele err?l? Mit csináljak vele? Amúgy haverjai nem nagyon vannak, akikkel barátkozna azoktól tiltom (alkoholisták), nem nagyon jár itthonról. Ti mit tennétek ilyen esetben? Nem a lányom min?sítését szeretném hallani, tudom, hogy butaságot csinált, hanem segítséget szeretnék. egy szomorú és aggódó édesapa

Legjobb válasz: Mindenképpen le kéne ülni beszélni vele. Én is 15 éves lány vagyok, ha velem apa leülne beszélni, még ha nehezen is, de megnyílnék elõtte. Az ilyeneket muszáj megbeszélni, mert ha nem érdeklõdik irántam a szülõ, akkor magányt érzek és azt, hogy nem vagyok fontos nekik. Ha vagdossa magát, akkor valószínûleg valamilyen lelki problémája van, ami már lassan az õrületbe kergeti, nem beszélte meg még senkivel (vagy csak 1-2 emberrel) és a magában tartása már nehezére esik, fáj. Sûrgõsen beszélni kell vele, nehogy véletlen felindulásból olyan kárt tegyen magában, ami már visszafordíthatatlan (barátnõm felakasztotta magát - gondolok páldául erre). Szóval itt az idõ, most vagy soha, meg kell tudni, hogy mi a probléma. Sok sikert! Majd írjon, hogy mi történt!

Mindenképpen le kéne ülni beszélni vele. Én is 15 éves lány vagyok, ha velem apa leülne beszélni, még ha nehezen is, de megnyílnék elõtte. Az ilyeneket muszáj megbeszélni, mert ha nem érdeklõdik irántam a szülõ, akkor magányt érzek és azt, hogy nem vagyok fontos nekik. Ha vagdossa magát, akkor valószínûleg valamilyen lelki problémája van, ami már lassan az õrületbe kergeti, nem beszélte meg még senkivel (vagy csak 1-2 emberrel) és a magában tartása már nehezére esik, fáj. Sûrgõsen beszélni kell vele, nehogy véletlen felindulásból olyan kárt tegyen magában, ami már visszafordíthatatlan (barátnõm felakasztotta magát - gondolok páldául erre). Szóval itt az idõ, most vagy soha, meg kell tudni, hogy mi a probléma. Sok sikert! Majd írjon, hogy mi történt!
a vagdosás mindig segélykiáltás, én speciel örülnék ha észrevennék, de kb a szemük alá nyomhatnám akkor se látnák, szoval sztem ne mondja h látta hanem "véletlenül" vegye észre, és kérdezze meg h "az micsoda?" és ne legyen s duhos, se ingerült, ne tiltsa, (mert akkor ott vagdalja magát ahol nem láthatja..)csak kérje meg h mondja el h miért..hallgassa végig és beszélgessenek, beszéltesse
A lányoddal nincs semmi gond, 15 évesen mindenkinek nehéz. Veled annál több probléma van, a gyerek problémái valamilyen szinten a szülõ elfojott, meg nem oldott problémáinak kivetülése... Én csak annyit tennék hozzá az elõzõekhez, hogy nem csak a leányzót kellene pszichoterápiában részesíteni, hanem Téged, az anyát is.
Engem is elrángattak pszihológushoz, de még hányhoz. Nem segített, épp ellenkezõleg. ( 22:02)
22:15 ne beszélj már badarságokat... El kell vele menni pschiológushoz, ha rám hallgatsz inkább magánrendelésbe. Ott minden bizonnyal kiderül pár alkalom után a probléma. A legjobb megoldás viszont terapeuta, ha profi a szakmájában akár elsõ alkalommal meglátja a bajt.
Pont a tiltás miatt ellenkezik. Szerintem irány pszichológus. Elõbb-utóbb artériát vág, és akkor elmegyógyintézet pár hónap min.
Nincsenek barátai, akik pedig lennének neki, azoktól eltiltod, akkor nem csoda, ha vagdossa magát. Szerintem az égvilágon semmi meglepõ nincs ebben. Pocsék dolog egyedül lenni. Persze, tudom hogy jót akarsz neki, nem azért tiltod el, hogy rossz legyen, de így elvágod minden lehetõségét. Olyan barátokat kéne találnia, akik megfelelõen viselkednek. (könnyû ezt mondani) Annak idején én is vagdostam a karom és egy kifejezetten alkoholista társaságba keveredtem. Viszont, ha nincs ez a társaság, öngyilkos lettem volna. Õk voltak az egyetlenek, akikhez tudtam szólni, jó volt tartozni valakikhez. Ittam velük, de mindig tartottam egy bizonyos mértéket. Ez utóbbit viszont sajnos nem igazán láttam magam körül. Én nem számíthattam a szüleimre, pedig nagyon nagy igényem lett volna a támogatásukra.Próbáld meg egy kicsit kimozdítani otthonról, valami színt vinni az életébe.
Figyelmet szeretne, valószínûleg nem foglalkoznak vele eleget otthon, na meg gondjai vannak és nincs kinek elmondani. Nem ártana beszélgetned vele normálisan, nem lecseszõsen mert akkor tuti semmit nem fog mondani.
Üljön le vele megbeszélni, de ha nem akarja megbeszélni, avgy szégyenli az édesapja elött, akkor érdemes pszichológushoz fordulni, mert olyan nyomás nehezedik rá, amit nem bír elviselni, éscsak akkor nyugszik meg, ha fájdalmat okoz magának (pl, vmilyen bûntudat, iskolai eredmények stb) vagy kéne beszélni az osztályfõnökkel, hogy mostanába történt e vele vmi, vagy ki van e közösítve, megszégyenítik stb..
Igen, tényleg figyelemfelkeltésnek egy eltorzult módja. Az a furcsa, hogy én mindig azt hittem, hogy aki már odááig "süllyed", hogy vagdossa magát, az annyira nem normális és annyira beteg, hogy nem is tud már magáról, nem tudja, hogy mit csinál. Egészen addig ebben a tudatban éltem, amíg velem is meg nem történt. Szerintem ez sokmindentõl függ. Lehet genetikailag valamilyen betegsége van (mániákus depresszió, skizofrénia stb), de az is lehet, hogy simán a figyelemfelkeltés. Ha a 2., akkor nem lesz öngyilkossági kísérlet az 99, 99%, mert abszolút csak azért csinálja, mert valami gubancot érez az életében. Fõleg, hogy még csak 15 éves, én erre tippelek. Szóval, ha nem szó szerint beteg, akkor nem fog elborulni az agya, szóval józan ésszel figyel arra, hogy nehogy fõeret vágjon. Kezdj el vele beszélgetni, mindig egyre többet és többet. Ha már megnyílt elõtted, akkor pedig beszéld rá a pszichológusra. Valószínûleg azért csinálja, mert magában lát mindenféle hibát és ezért akarja magát büntetni. Nem muszáj nagy dolognak lennie. De igaza van egy elõzõ válaszolónak, szerintem elõször neked kéne pszichológushoz menned. Legalább egy órára, de valami megbízhatóhoz. Õ biztos meg tudná mondani, hogy hogyan kezdj neki a lányoddal való beszélgetésekhez és ez is igaz, hogy biztos van némi köze a dolognak hozzád is, és az okoknak a feltárásában is segíthet a pszichológus, csak mondj el neki mindent, hogy igazából a lányod miatt vagy ott. Írd meg mi lett!

Mit tegyek ha a férjem nagyon sokat iszik? 3 gyerekünk van. Miért fontasab neki az ital mint a család? Mit tegyek? Olyan tanácstalan vagyok.

Legjobb válasz: ha van rá lehetõséged lépjél, én is csak azt tudom mondani. Én is alkesz apa mellett nõttem vel, igaz mindig dolgozott, de soha nem volt olyan ünnep, névnap szülinap vagy egy sima hétvége, amikor ivott mindig balhé volt. MÉg a ballagásomon is. Mindig attól féltem, hogy mikor kivel kezd el balhézni, a famíliában vagy a családban, anyum nagyon sokat tûrt, de ahogyan idõsebbek lettünk már jobban ki tudtunk állni mellette. Esküvõmkor már azért moderálta magát, mivel külön megkértem. Úgy nõttem fel, hogy láttam édesanyám mennyit szenved, nem volt rá pénz, hogy lépjen. És mi is ott voltunk atesómmal. Õ mára már nagyon gyûlöli az apánkat, sajnos ez betegség,miért et nem lehet találni, ezt senki sem tudja megmondani. Talán még õ sem

ha van rá lehetõséged lépjél, én is csak azt tudom mondani. Én is alkesz apa mellett nõttem vel, igaz mindig dolgozott, de soha nem volt olyan ünnep, névnap szülinap vagy egy sima hétvége, amikor ivott mindig balhé volt. MÉg a ballagásomon is. Mindig attól féltem, hogy mikor kivel kezd el balhézni, a famíliában vagy a családban, anyum nagyon sokat tûrt, de ahogyan idõsebbek lettünk már jobban ki tudtunk állni mellette. Esküvõmkor már azért moderálta magát, mivel külön megkértem. Úgy nõttem fel, hogy láttam édesanyám mennyit szenved, nem volt rá pénz, hogy lépjen. És mi is ott voltunk atesómmal. Õ mára már nagyon gyûlöli az apánkat, sajnos ez betegség, miért et nem lehet találni, ezt senki sem tudja megmondani. Talán még õ sem
Próbáld meg megbeszélni vele , ha nem lehet vele megbeszélni akkor nagyobb már a gond.
Szia! Sokat tanácsolni nem tudok. Ha veszekszel érte, még megver. Ha nem, azt hiszi így van rendben. Normális állapotában beszélj vele. Vedd rá, menjen el elvonóra. Sajnos ez egy betegség lett. Egyre népszerûbb betegség.
Ha nem változik, ülj le vele, beszéljetek a problémákon, esetleg, ha beleegyezik az elvonúkúrára....Próbáljátok meg! Sok sikert, és remélem, hogy minden rendbejön!:)
Válj el ha nem változik!Én alkesz apa mellett nõtem fel, 36 éves vagyok és van már három gyerekem de a mai napig viselem a nyomát a gyerek koromnak lelkileg!:(
Ha tudod, hogy reménytelen, hogy a férjed megváltozzon, válj el! Neked a gyerekeidért kell felelõsséget vállalnod, és hidd el, egy alkoholista apa csak negatív irányba befolyásolja az életüket. A férjednek sincsen szüksége rátok, hiszen a teljes testi-szellemi leépüléshez nem kell társ. Tudom, hogy könnyen beszél az, aki nincsen benne nyakig egy ilyen helyzetben, de hidd el, nincsen kilátástalan helyzet, mindent meg lehet oldani, csak akarat, és kitartás kell hozzá. Ha közösek is az ingó-ingatlan vagyontárgyak, de meg lehet õket osztani. A tárgyak csak tárgyak, pótolhatóak, újrateremthetõek, de a gyerekeid élete, lelki fejlõdése olyan érték, amelyre, ha nem vigyázol, örökre károsodhat. A nyugodt család, a biztonság ugyanolyan fontos egy gyermeknek, mint az étel, amit megeszik. Erre gondolj, amikor döntesz, hogy merre menjen tovább az életetek.
Én most mondom, hogy NINCSENEk reménytelen esetek. Egy pár mérföldkövet meg kell mozgatnod érte, de ha nem adod fel, akkor mindennek úgy kell lennie, ahogy te szeretnéd. Az elválás nem megoldója semminek!
Mi is hárman vagyunk testvérek, édesapánk szintén iszik. Nõvérem már elkerült itthonról, de mi még mindig itt szívunk. Apánk a pénzünk 80%-át elissza, más nem is érdekli. A munkáját is a bátyámmal csináltatja. Anyám nem mer lépni, mi sem merünk, mert kidob. Legyen kitartó, találjon egy olyan pillanatot, amikor "tiszta" és ültesse le beszélgetni. Nagyon remélem, hogy a gyermekei nem fogják azokat átélni, amit mi. Remélem megoldódik a problémája! Sajnos így, hogy nem ismerem a férjét, mást nem tudok mondani, mint hogy szorítok Önökért!

Mit csináljak? Szőrös a fenekem a végbélnyílásnál is, de a barátomnak meg nem vettem észre, nagyon ciki, mit tegyek ha a barátom meglátja? Mit fog hozzá szólni? Mit tegyek h ne látszodjon vagy h tüntessem el?

Legjobb válasz: Amikor együtt vagytok borotváld le:) Ne sûrûn,csak ha láthatja. Akkor nem is erõsödik nagyon,szal ne csinálj belõle rendszert:))

Amikor együtt vagytok borotváld le:) Ne sûrûn, csak ha láthatja. Akkor nem is erõsödik nagyon, szal ne csinálj belõle rendszert:) )
Szerintem nem lehet mindig úgy szeretkezni, hogy ez ne tûnjön ki, mert hát oda is tévedhet a keze... Nyugodtan borotváld le, ha ez zavar téged, mert úgy együtt lenni, hogy gátlásaid vannak, nem az igazi.
Nekem is van ilyen "problémám", néha leborotválom. Ha már hosszabb ideje lesztek együtt, már nem lesz olyan kérdéses a dolog, mert természetes lesz hogy leborotválod. Csak ne a fiú elõtt. :)
Ha igazán szeret a barátod szerintem nem fog elhagyni mert szõrös a végbélnyílásod , de meg is beszélheted vele hogy õ miként vélekedik errõl .Gyakorlatilag nem rejtegetheted örökre a végbélnyílásodat elõle.Olyan is elõfordulhat hogy éppen így a jó neki.
Sötétbe szeretkezz, de félretéve a hülyeséget, ha szeret nem azt fogja nézni, meg ne hátulrol csináljátok ha neked ciki, akkorr sose fogja meglátni, amugy meg ha szert mindegy neki!

Mit tegyek ha a barátom mindent túlreagál?

Naponta veszekszünk, minden apróságon. Többször mondjuk ki hogy "sajnálom/ne haragudj" mint azt, hogy "szeretlek". A veszekedések többségében úgy érzem, hogy én vagyok a hibás, még ha tisztában is vagyok vele, hogy semmit nem csináltam. Pl.: (klasszikus) Azt hitte, hogy nem írok vissza facebookon, és lusta voltam elköszönni, csak úgy eltűntem, pedig írtam, de rossz volt a netem, és nem küldte el. Ebből egy 4-5 órás vita lett, a végén mindent egymás fejéhez vágtunk, megkaptam hogy óvódás vagyok, gyerekes és éretlen dolgaim vannak.. Szeretem, de lassan nem bírom idegekkel, a folyamatos viselkedést.. mit csináljak? 1 éve 3 hónapja vagyunk együtt, 15l..

Legjobb válasz: Fuh, ez annyira tipikus, de képtelen lennék leírni, hogy meg is értsétek, mi a baj. Nekem is egy röpke 9 év párkapcsolat kellett, mire megértettem, hogy az emberek döntõ többsége - köztük jómagam is - hol cseszi el a konfliktusait. Mégis megpróbálok pár alapvetõ dolgot leírni, ami jellegzetes kommunikációs hiba, és ami szerintem közre játszik: Elõször is: úgy érzed apróságokon vitatkoztok? Gondold végig, vajon ha fordítva veled csinálják, vajon te is apróságnak tekintenéd? Nem lehet, hogy ezek a dolgok csak addig nem zavarók a számodra, ameddig te csinálod, nem pedig veled csinálja más? Próbáld meg elképzelni ezeket a helyzeteket úgy, hogy mindezt õ csinálja meg veled: pl neked hogy esne, ha õ nem köszön el facebookon? Te 100%-ig biztos vagy benne, hogy jóhiszemûen arra gondolnál, hogy "ó szegény, biztos elromlott a nete"? Ha sokat veszekedtek, akkor annak oka van; tedd fel magadnak a kérdést, és próbáld õszintén megválaszolni: ennek biztosan csak õ az oka? Megpróbáltad már megoldani ezt a helyzetet, vagy te is azt hiszed, mint az emberek többsége, hogy egy veszekedésben csakis az lehet a hibás, aki elkezdett veszekedni? A veszekedés BIZTOS, hogy az egyébként bagatell téma miatt lesz ekkora? Nem lehet, hogy tulajdonképpen már rég másról vitatkoztok, csak észre sem veszitek? Mondok egy példát: oltári csocsóõrült voltam tizenéves koromban, és nagyon sokszor vesztünk össze a párommal játék közben. Ez általában úgy nézett ki, hogy megmutattam neki, hogy pl hogyan védekezzen adott szituációban, amit õ sosem tartott be. Ilyenkor szemrehányóan megjegyeztem neki, hogy ezért kellene úgy csinálni, ahogy mutattam. Ekkor õ mindig rávágja, hogy õ pedig pontosan úgy csinálta. Ezen én felháborodom, hogy akkor én biztos vak vagyok. Õ az utolsó véréig be akarja bizonyítani, hogy mindent jól csinált, már a fizika törvényeit is megtámadja közben. Engem ez mérhetetlenül feldühít, és jól összebalhézunk. Aztán meg mindig a fejemhez kaptam, hogy képes vagyok a csocsóvereség miatt összeveszni a saját párommal, mekkora s*ggfej vagyok. Az igazság az, hogy a csocsót pont leszartam, csak az a jelenség bosszantott, hogy hiába mutatok neki bármit, nem fogadja meg, aztán még rám is akarja bizonyítani, hogy õ mindent úgy csinált, ahogy mutattam, csak éppen az én módszerem szar. Szó nincs itt a csocsóról, csakis keményfejûségrõl, csak ezt általában nem fogja fel szinte senki. A pasid sem azért veszett veled össze, mert nem köszöntél el tõle facebookon, ennek valami sokkal mélyebb tartalma van, amit sohasem fogsz megérteni, ha leragadsz a felszínen! "többségében úgy érzem, hogy én vagyok a hibás, még ha tisztában is vagyok vele, hogy semmit nem csináltam" - akár a saját barátnõmet hallanám! Nem megalapozottan hozod a döntéseid, csak cselekszel. Õ ezért számon kér, te pedig nem tudsz számot adni. Zavarba jössz, õ pedig olyannyira vehemensen támad, hogy te is elhiszed, hogy neki van igaza. A vita vége az, hogy azt mondod, ne haragudjon, igaza van, CSAKHOGY legközelebb pontosan ugyanúgy csinálod, ahogy addig. Ezt szépen játsszátok nap mint nap, emiatt a pasidban olyan tehetetlen düh van, hogy el sem hiszed, hiszen te magad mondod, hogy neki van igaza, mégsem változtatsz semmin, de ha kiakad, akkor szóvá teszed, hogy már megint kezdi. Ne érts félre, nem mondom, hogy neki van igaza ezekben a helyzetekben, de gondold végig: TE MAGAD mondod, hogy igaza van, mégsem csinálod másképp! Szerinted neki min kell változtatnia, ha TE MAGAD mondod neki, hogy neki van igaza? "Azt hitte, hogy nem írok vissza facebookon, és lusta voltam elköszönni, csak úgy eltûntem, pedig írtam, de rossz volt a netem, és nem küldte el." - az ilyen helyzetek általában úgy szoktak veszekedéssé fajulni, hogy az egyik fél támadólag lép fel, a másik fél pedig a támadás hangvételére reagál, nem a tartalomra; írok erre is egy példát. Tegyük fel, fiatalok beszélgetnek hangosan, éjszaka egy lakás ablaka alatt. A szokásos párbeszéd így néz ki: - Mi a k*rva anyátokat ugattok itt az ablakom alatt?! Takarodjatok a büdös p1csába, míg szépen mondom! - Mit k*rva anyázol itt, b*zmeg?! Ez közterület, te köcsög! Ilyenkor a lakó azt hiszi, hogy a fiatalok akkora bunkók, hogy felzavarják álmából, és még nekik áll feljebb. Márpedig most õszintén: lehet egy ilyen megalázó beszólásra máshogy reagálni? Itt már csak anyázásról van szó, nem arról, hogy kinek van igaza. Ez a párbeszéd nézhetne ki így is: - Srácok, nem tudok aludni, beszélgessetek már máshol! - Jaj, elnézést, már megyünk is, csókolom! Arra akarok kilyukadni, hogy gondolom, a pasid nem kérdezte meg, hogy miért nem köszöntél el, hanem egybõl támadott, te pedig erre a támadásra ellentámadással reagáltál. Tipikus jelenet, sokszor megéltem. Higgadtság, õszinteség, kérdések és válaszok a megoldás, nem pedig háború! Ha máskor ilyen helyzet lép fel, akkor ne támadj vissza, hanem gondold végig, miért rohant ki ennyire. Ezután mondd el neki, hogy ne haragudjon, de a net nem küldte el, te pedig nem vetted észre. Végül pedig higgadtan kérdezd meg, miért feltételezi rólad, hogy így viselkednél. Mondd meg neki, hogy máskor kérdezzen, mielõtt letépi a fejed. Mindezt szépen, higgadtan, NEM hisztizve, NEM számon kérve és NEM szemrehányóan!!! "Ebbõl egy 4-5 órás vita lett, a végén mindent egymás fejéhez vágtunk" - ez pedig a lehetõ legtipikusabb veszekedési forgatókönyv. Ilyenkor már nem ti irányítjátok a vitát, hanem az önálló életre kel. Egyikõtök sem emlékszik már, mit vágott a másik fejéhez, csak arra, hogy mindez abból indult ki, hogy te nem köszöntél el facebookon; következtetés: azon összevesztünk, hogy nem köszöntem el facebookon. Nem-nem: a veszekedés már a harmadik mondattól nem a facebookról szól, hanem arról a sok szarról, amit soha nem beszéltek meg, csak ilyenkor sértegetitek egymást vele! A gyerekes dolgaidra vonatkozó dolgokat nem a facebook miatt vágta a fejedhez, hanem más dolgok miatt, amik közben elhangzottak. Meg kell tanulnotok kontrollálni magatokat, MINDKETTÕTÖKNEK, mert egy ilyen szardobálós veszekedéshez KÉT EMBER kell, ebbõl te vagy az egyik! Nem apróságokon veszekedtek, hanem vannak köztetek nézeteltérések, amiket nem vagytok képesek megbeszélni, ezért mindig egymás haját tépitek.

Fuh, ez annyira tipikus, de képtelen lennék leírni, hogy meg is értsétek, mi a baj. Nekem is egy röpke 9 év párkapcsolat kellett, mire megértettem, hogy az emberek döntõ többsége - köztük jómagam is - hol cseszi el a konfliktusait. Mégis megpróbálok pár alapvetõ dolgot leírni, ami jellegzetes kommunikációs hiba, és ami szerintem közre játszik: Elõször is: úgy érzed apróságokon vitatkoztok? Gondold végig, vajon ha fordítva veled csinálják, vajon te is apróságnak tekintenéd? Nem lehet, hogy ezek a dolgok csak addig nem zavarók a számodra, ameddig te csinálod, nem pedig veled csinálja más? Próbáld meg elképzelni ezeket a helyzeteket úgy, hogy mindezt õ csinálja meg veled: pl neked hogy esne, ha õ nem köszön el facebookon? Te 100%-ig biztos vagy benne, hogy jóhiszemûen arra gondolnál, hogy "ó szegény, biztos elromlott a nete"? Ha sokat veszekedtek, akkor annak oka van; tedd fel magadnak a kérdést, és próbáld õszintén megválaszolni: ennek biztosan csak õ az oka? Megpróbáltad már megoldani ezt a helyzetet, vagy te is azt hiszed, mint az emberek többsége, hogy egy veszekedésben csakis az lehet a hibás, aki elkezdett veszekedni? A veszekedés BIZTOS, hogy az egyébként bagatell téma miatt lesz ekkora? Nem lehet, hogy tulajdonképpen már rég másról vitatkoztok, csak észre sem veszitek? Mondok egy példát: oltári csocsóõrült voltam tizenéves koromban, és nagyon sokszor vesztünk össze a párommal játék közben. Ez általában úgy nézett ki, hogy megmutattam neki, hogy pl hogyan védekezzen adott szituációban, amit õ sosem tartott be. Ilyenkor szemrehányóan megjegyeztem neki, hogy ezért kellene úgy csinálni, ahogy mutattam. Ekkor õ mindig rávágja, hogy õ pedig pontosan úgy csinálta. Ezen én felháborodom, hogy akkor én biztos vak vagyok. Õ az utolsó véréig be akarja bizonyítani, hogy mindent jól csinált, már a fizika törvényeit is megtámadja közben. Engem ez mérhetetlenül feldühít, és jól összebalhézunk. Aztán meg mindig a fejemhez kaptam, hogy képes vagyok a csocsóvereség miatt összeveszni a saját párommal, mekkora s*ggfej vagyok. Az igazság az, hogy a csocsót pont leszartam, csak az a jelenség bosszantott, hogy hiába mutatok neki bármit, nem fogadja meg, aztán még rám is akarja bizonyítani, hogy õ mindent úgy csinált, ahogy mutattam, csak éppen az én módszerem szar. Szó nincs itt a csocsóról, csakis keményfejûségrõl, csak ezt általában nem fogja fel szinte senki. A pasid sem azért veszett veled össze, mert nem köszöntél el tõle facebookon, ennek valami sokkal mélyebb tartalma van, amit sohasem fogsz megérteni, ha leragadsz a felszínen! "többségében úgy érzem, hogy én vagyok a hibás, még ha tisztában is vagyok vele, hogy semmit nem csináltam" - akár a saját barátnõmet hallanám! Nem megalapozottan hozod a döntéseid, csak cselekszel. Õ ezért számon kér, te pedig nem tudsz számot adni. Zavarba jössz, õ pedig olyannyira vehemensen támad, hogy te is elhiszed, hogy neki van igaza. A vita vége az, hogy azt mondod, ne haragudjon, igaza van, CSAKHOGY legközelebb pontosan ugyanúgy csinálod, ahogy addig. Ezt szépen játsszátok nap mint nap, emiatt a pasidban olyan tehetetlen düh van, hogy el sem hiszed, hiszen te magad mondod, hogy neki van igaza, mégsem változtatsz semmin, de ha kiakad, akkor szóvá teszed, hogy már megint kezdi. Ne érts félre, nem mondom, hogy neki van igaza ezekben a helyzetekben, de gondold végig: TE MAGAD mondod, hogy igaza van, mégsem csinálod másképp! Szerinted neki min kell változtatnia, ha TE MAGAD mondod neki, hogy neki van igaza? "Azt hitte, hogy nem írok vissza facebookon, és lusta voltam elköszönni, csak úgy eltûntem, pedig írtam, de rossz volt a netem, és nem küldte el." - az ilyen helyzetek általában úgy szoktak veszekedéssé fajulni, hogy az egyik fél támadólag lép fel, a másik fél pedig a támadás hangvételére reagál, nem a tartalomra; írok erre is egy példát. Tegyük fel, fiatalok beszélgetnek hangosan, éjszaka egy lakás ablaka alatt. A szokásos párbeszéd így néz ki: - Mi a k*rva anyátokat ugattok itt az ablakom alatt?! Takarodjatok a büdös p1csába, míg szépen mondom! - Mit k*rva anyázol itt, b*zmeg?! Ez közterület, te köcsög! Ilyenkor a lakó azt hiszi, hogy a fiatalok akkora bunkók, hogy felzavarják álmából, és még nekik áll feljebb. Márpedig most õszintén: lehet egy ilyen megalázó beszólásra máshogy reagálni? Itt már csak anyázásról van szó, nem arról, hogy kinek van igaza. Ez a párbeszéd nézhetne ki így is: - Srácok, nem tudok aludni, beszélgessetek már máshol! - Jaj, elnézést, már megyünk is, csókolom! Arra akarok kilyukadni, hogy gondolom, a pasid nem kérdezte meg, hogy miért nem köszöntél el, hanem egybõl támadott, te pedig erre a támadásra ellentámadással reagáltál. Tipikus jelenet, sokszor megéltem. Higgadtság, õszinteség, kérdések és válaszok a megoldás, nem pedig háború! Ha máskor ilyen helyzet lép fel, akkor ne támadj vissza, hanem gondold végig, miért rohant ki ennyire. Ezután mondd el neki, hogy ne haragudjon, de a net nem küldte el, te pedig nem vetted észre. Végül pedig higgadtan kérdezd meg, miért feltételezi rólad, hogy így viselkednél. Mondd meg neki, hogy máskor kérdezzen, mielõtt letépi a fejed. Mindezt szépen, higgadtan, NEM hisztizve, NEM számon kérve és NEM szemrehányóan!!! "Ebbõl egy 4-5 órás vita lett, a végén mindent egymás fejéhez vágtunk" - ez pedig a lehetõ legtipikusabb veszekedési forgatókönyv. Ilyenkor már nem ti irányítjátok a vitát, hanem az önálló életre kel. Egyikõtök sem emlékszik már, mit vágott a másik fejéhez, csak arra, hogy mindez abból indult ki, hogy te nem köszöntél el facebookon; következtetés: azon összevesztünk, hogy nem köszöntem el facebookon. Nem-nem: a veszekedés már a harmadik mondattól nem a facebookról szól, hanem arról a sok szarról, amit soha nem beszéltek meg, csak ilyenkor sértegetitek egymást vele! A gyerekes dolgaidra vonatkozó dolgokat nem a facebook miatt vágta a fejedhez, hanem más dolgok miatt, amik közben elhangzottak. Meg kell tanulnotok kontrollálni magatokat, MINDKETTÕTÖKNEK, mert egy ilyen szardobálós veszekedéshez KÉT EMBER kell, ebbõl te vagy az egyik! Nem apróságokon veszekedtek, hanem vannak köztetek nézeteltérések, amiket nem vagytok képesek megbeszélni, ezért mindig egymás haját tépitek.
Óvodások vagytok, gyerekesek és éretlen dolgaitok vannak.
De jól leírta a második!!! :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a második válaszolónak!:) Elõször megijedtem, hogy milyen hosszú komment, de elolvastam, és hasznos volt, bár tisztába vagyok mindezzel. A barátom is meg én is hamar felkapjuk a vizet, általában sikerül megbeszélnünk, de késõbb újra szóba kerül. Tényleg köszönöm, gondolom nem 5 perc volt, mire leírtad mindezt.:)

Mit tegyek ha a volt párom tiltja tőlem a kőzős gyermekünket? Mit tegyek? Hová forduljak segítségért? Nem voltunk össze házasodva, csak együtt éltünk. Az anya tényleg el tílthatja a gyermekemet tőlem?

Legjobb válasz: Hogy mit tegyél? Fejezd be az általános iskolát, mert bicskanyitogató a helyesírásod... Aztán ha ez megoldódott, menj be panasznapra a bíróságon és vagy jelentsd fel ha nem engedi a láthatást vagy kérd a láthatást. Abból amit leírtál nem derült, hogy volt-e már gyerekelhelyezés, fizeted-e a gyerektartást stb.

Hogy mit tegyél? Fejezd be az általános iskolát, mert bicskanyitogató a helyesírásod... Aztán ha ez megoldódott, menj be panasznapra a bíróságon és vagy jelentsd fel ha nem engedi a láthatást vagy kérd a láthatást. Abból amit leírtál nem derült, hogy volt-e már gyerekelhelyezés, fizeted-e a gyerektartást stb.
Dehogy tilthatja. A gyerek nem a szülõ tulajdona. Egyiké sem. Bíróság, gyermekelhelyezés, gyermektartás megállapítása, láthatás szabályozása. Ingyenes panasznapon segítenek.
Így van. De mi az az ingyenes panasznap? A bíróságon minden jogtanács ingyenes...
Utolsó, igazad van, de nem mindennap segítenek. A bírósági panasznap kijelölt idõpontokban van. Kérdezõ, el lett mar helyezve hivatalosan a gyerek? Gondolom nem, mert akkor lenne láthatas is megállapítva. Bíróságra kell beadni egy kérvényt.
a helyi családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatnál is érdeklõdhetsz, õk segítenek, sõt, ott hamarabb kapsz idõpontot a jogászhoz is
Ehez semmi joga, márha közös a felügyelet. Ha te fogod és most elviszed a gyereket akkor sem jelenthet fel mert ugyanannyi jogod van hozzá mint neki, persze mindaddig amig a gyermekelhelyezésrõl nem dönt a biroság. Menny biroságra.
Egyáltalán ismer a gyerek téged? Tudja, hogy te vagy az apja? Nevelted egyetlen percig is?
fordult bírósághoz, ha van gyerekelhelyezés, akkor a kapcsolattartást is szabályozni fogják, viszont fizetnek is kell gyerektartást


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!