Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek ennyi ido utan, (7 db)

Mit tegyek, hogy a barátom ne vegyen engem garantáltnak? Szeretném, ha még ennyi idő után is 'megküzdene' a szerelmemért, de azt veszem észre, hogy azok az idők már elmúltak sajnos. :S

1 éve vagyunk együtt, az elején még persze éreztette velem, hogy istenn? vagyok, de mára már igazából úgy érzem, hogy 'velejárója' vagyok, és azt gondolja, hogy mindegy, mit tesz, én ott leszek neki. Én viszont szeretném, ha jobban becsülne engem! Mit tehetnék?

Legjobb válasz: Honnan tudod, hogy nem becsül? Gondolom, te se úgy bánsz vele, mint az elsõ héten, meg az elsõ randin. Lehet, hogy neki nem az a célja, hogy folyton harcoljon meg rettegésben éljen, mikor fog téged elveszteni, és mit tegyen még, hogy ne lépj le. Ne vegyél rá mérget, hogy van olyan pasi, aki ilyen kapcsolatra vágyik hosszú távon. A romantika, egymásra figyelés, szerelem : az egészen más dolog, mint a mindennapos harc, hogy jogosult legyen megtartani. A tartós, stabil kapcsolatnak azért van értelme, mert az ember tudja, hogy a másik "garantált", nem koccol le az elsõ nézeteltérésnél, ha a világ összeszakad, a párja akkor is ott lesz neki, mint (az egyetlen) biztos pont az életében.

Honnan tudod, hogy nem becsül? Gondolom, te se úgy bánsz vele, mint az elsõ héten, meg az elsõ randin. Lehet, hogy neki nem az a célja, hogy folyton harcoljon meg rettegésben éljen, mikor fog téged elveszteni, és mit tegyen még, hogy ne lépj le. Ne vegyél rá mérget, hogy van olyan pasi, aki ilyen kapcsolatra vágyik hosszú távon. A romantika, egymásra figyelés, szerelem : az egészen más dolog, mint a mindennapos harc, hogy jogosult legyen megtartani. A tartós, stabil kapcsolatnak azért van értelme, mert az ember tudja, hogy a másik "garantált", nem koccol le az elsõ nézeteltérésnél, ha a világ összeszakad, a párja akkor is ott lesz neki, mint (az egyetlen) biztos pont az életében.
Utolsó vagyok 24/N
1 év után még dúlnia kellene a szerelemnek. Mi több mint 7 éve vagyunk együtt a párommal, együtt is élünk, és változatlanul azt érzem, mint az elején, hogy én vagyok neki a legszebb, legfontosabb. Persze mindketten teszünk azért, hogy a kapcsolatunk jól mûködjön, ne laposodjon el. Beszéld meg vele, hogy mi bánt, és próbáljatok együtt változtatni. 25/N
Hajaj, ha már 1 év után ilyen gondok vannak az nem ígér túl fényes jövõt.Mi 3 éve vagyunk együtt, de még mindig kimutatja az érzéseit, és hogy én vagyok neki a legfontosabb és a legjobb.Át kéne ezt értékelned, és le kéne ülnötök megbeszélni.
Az elõttem szólóval értek egyet.A férjem még most is kimutatja mennyire imád.Gondolom annak meg van az oka hogy azt írod nem becsül meg.Az elsõ válaszoló szerintem félreértette a kérdésed, gondolom te nem szó szerint érted azt a megküzdést.Kérdésedre válaszolva legyél vele távolságtartóbb, ne beszélj neki az érzelmeidrõl, bizonytalanítsd el, de a tapasztalataim alapján azt kell hogy mondjam, 1 év után ez nagyon nem jó.Egy ideig lehet ezt csinálni hogy mikor elszáll vele a ló akkor elbizonytalanítod, õ beparázik hogy elveszíthet, egy ideig minden jó lesz, aztán megint minden ismétlõdik..ezt évekig lehet játszani, de egy kapcsolatban szerintem nem kéne hogy taktikázásra legyen szükség, mindig meg kéne hogy becsüljön, akkor is ha bátran kimutatod hogy mennyire szereted.
Beszélj vele vagy csak egyszerüen vidd rá a saját cselekedeteiddel, hogy kimutassa az érzelmeit. Én rossz példát szenvedtem el, mert mindig kimutattam a szeretetem, csak a kedves ex próbára tett, hajlandó vagyok-e akkor is küzdeni, ha más pasi van a képben. 2-szer küzdöttem, mert hülye voltam, aztán rájöttem, hogy Nekem ilyen élet nem kell, hogy minden 3. hónapban egy másik palit birkózzak le....
"azt gondolja, hogy mindegy, mit tesz, én ott leszek neki" És szerinted egy tartós kapcsolat attól jó, hogy azt érezteted vele, hogy bármikor lelécelhetsz? pff

Barátnőm múlt hét Csütörtökön lemondott egy 6, 5 éve tartó kapcsolatról mert nem tettem meg mindent a kapcsolatunk jövője érdekében (nem dolgoztam, kártyáztam, néha ittam, nem jegyeztem el sem ennyi idő után). Mit tegyek?

Kiegészítés,Jelenleg nem látja a jöv?nket. Soha sem veszekedtünk (ez baj lehetett) Viszont tudom, h szeretjük egymást, de el akar felejteni. a kártyán többé-kevésbé rendszeres jövedelmem van. Ha ittam akkor, elég agresszívvá válok, kifordulok magamból, vele is csúnyán beszéltem. Tudom, h nem tettem meg mindent h munkát találjak... Közel 3 évet együtt éltünk. Nem mondta ki, hogy nem szeret. Pusztán, h már nem úgy szeret mint rég...

Legjobb válasz: szerintem õ elég sokat gondolkozott ezen és ha végre ezt ki tudta mondani,akkor hagyd õt élni.nekem is volt egy hasonló kapcsolatom.bár nem tudom ti hány évesek vagytok de én 17 évesen jöttem vele össze és 23 voltam amikor szakítottam vele közel 100%-ban azok miatt amiket te leírtál.Bár nálunk a fiú részérõl már rég elmúlt a szerelem, csak szeretetbõl,megszokásból és kényelembõl volt velem.Szerettem,de boldogtalan voltam,mert tudtam h.ilyen emberrel nem akarok életem végéig együtt lenni.Egy nõ számára fontos h. biztosnak érezze a jövõt mind anyagilag mind párkapcsolatilag.gondolom szeretett volna családot stb.Szerintem hagyd és keress te is másik párt, ahol talán tanulsz a hibáidból és ha szereted a volt barátnõdet akkor kívánd neki h.szép és boldog élete legyen.Szerintem ha ennyi év után nem sikerült ez a kapcsolat akkor ne raboljátok egymás idejét tovább.De ez csak az én véleményem.

szerintem õ elég sokat gondolkozott ezen és ha végre ezt ki tudta mondani, akkor hagyd õt élni.nekem is volt egy hasonló kapcsolatom.bár nem tudom ti hány évesek vagytok de én 17 évesen jöttem vele össze és 23 voltam amikor szakítottam vele közel 100%-ban azok miatt amiket te leírtál.Bár nálunk a fiú részérõl már rég elmúlt a szerelem, csak szeretetbõl, megszokásból és kényelembõl volt velem.Szerettem, de boldogtalan voltam, mert tudtam h.ilyen emberrel nem akarok életem végéig együtt lenni.Egy nõ számára fontos h. biztosnak érezze a jövõt mind anyagilag mind párkapcsolatilag.gondolom szeretett volna családot stb.Szerintem hagyd és keress te is másik párt, ahol talán tanulsz a hibáidból és ha szereted a volt barátnõdet akkor kívánd neki h.szép és boldog élete legyen.Szerintem ha ennyi év után nem sikerült ez a kapcsolat akkor ne raboljátok egymás idejét tovább.De ez csak az én véleményem.
Szerintem hagyd. Ez nekem is sok lenne.
megütötted valaha is? ha meg, akkora ne keresd, ha egyszer sem, akkor igen. hány éves?
A kérdező hozzászólása: Én egyszerûen nem tudom hagyni még most elmenni. Tudom hol hibáztam é õ is tudja hol hibázott. Ha pedig tudjuk, akkor ki tudnánk javítani. De ketten kellünk hozzá. Nem régen fejeztünk egy egy beszélgetést. Ott is elmondta, nagyon sajnálja a történteket és nem gondoltuk volna, h ez fog történni. A kommunikáció hiánya és az én életvitelem volt a gond. Kettõnk családját és baráti társaságát is totálisan meglepte. Kívülrõl semmi nem látszott. Õ 25, én 28 éves.
A kérdező hozzászólása: Soha nem bántottam. Csak verbálisan. Õ 25 én 28.
"csak verbálisan" :OOOO aaz is bántás! nem is akármilyen! szerintem próbálj meg jobb emberré válni, õt meg engedd el
Elõször talán keres melót, szokj le az italról, a szerencsejátékról csak akkor próbálkoz ha ezzeket a nagyon komoly jellem hibád kijavitotad. Amíg ez nincs meg a közelébe se meny. Amúgy ha az én exem lennél fegyverrel kergetnék el egy ilyen link erõszakos lúzert.
"Soha nem bántottam. Csak verbálisan." EMBER! Az életben a legrosszabb a lelki terror, és te az itt leírtak alapján elég keményen abban tartottad. Örülj neki, hogy ennyi ideig volt egy szeretõ csajod, de ennyi. Vége. Rosszabb mintha megverted volna. 31/F
A kérdező hozzászólása: Gondoltam, h ez amit írok, ki fogja csapni a biztosítékot valakiben. No, hogy érthetõbbé tegyem. A verbális bántalmazás kimerült annyiban, hogy nem kedvesen szóltam hozzá. Nem arról van szó, hogy lehordtam mindennek és megaláztam. Tévedés lenne ezt hinni. A mai nap is beszélgettünk, szó sem volt arról, hogy valaha megbántottam igazán ilyenkor. Inkább a tetteim vagyis a nemtetteim voltak a gondok... Ezen pedig lehet változtatni. Gépfegyverrel elüldözni, ez tetszett... de nem most.

Nem tudom mit tegyek. Ott aludjak vagy ne ennyi idő után? Komolyan gondol engem egyáltalán? Lányok! (vagy akár fiúk) segyítsetek! Többi lent

Nemsokára 18 leszek és van egy kapcsolatom. Nem rég találkoztunk, de nagyon jol érezzük egymással magunkat. Sajnos cak ritkán tudunk talákozni, mert 2-3 órára lakik t?lem, ráadásul a busz jegy is drága. De sok dolgot nem értek..Félek, hogy csak egy nyári kaland vagyok. De néha meg úgy érzem, hogy le tudjuk gy?zni a távot. Mikor találkozunk egyfolytában ölelget, puszilgatja a kezem és szeretget. Vagy úgy alszunk el a réten,hogy össze ér a szánk..szoval csodálatos. Az els? randi úgy indult, hogy teljesen egymásra másztunk..nyak puszi és társai. (jo hogy nem pettingeltunk) nagyon megijedtem. Megkértem, hogy lassitsunk, mert ez nem én vagyok. Lassitottunk. Most jó. Azt beszéltük meg, hogy elmegyek hozzá aug végén. Szeretné,hogy ott is aludjak. De nekem ez még korai lenne. Erre nagyon szomoru lett és mondta, hogy ebben nincs semmi..külön szoba, ágy. majdhogynem összevesztünk. "mert hogy nincs id?nk mindent megnézni egy fél nap alatt" most egy napba akar mindent bezsufolni? :-S most ez csak egy kaland? vagy komoly? ha kaland lenne nem akarna haza vinni nem? félek, hogy elveszítem.

Legjobb válasz: Én egy hónap után aludtam ott a barátomnál, semmit nem csináltunk az égvilágon, mert mégnem voltunk rá készek, pedig imádtuk egymást, és egymás mellett aludtunk. Attól, hogy ott alszol náluk, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy szex lesz. Ha megbeszéled vele, hogy te hogyan képzelted el ezt az egészet, akkor nyilván nem fogja rád erõltetni a szexet, ha szeret téged.

mi nem tudjuk megmondani h mit jelentesz neki. Ha nem fexel le majd vele akkor meg mit parázol? Egy idõ után úgyis kiderül milyen szándékai vannak. Ott aludni ott aludhatsz, hiszen nem tudtok sokat találkozni.
Nos nem százszázalék, hogy azt akarja de mivan ha mikor ottalszol felál azzal a kérdéssel hogy vagy fekszel vagy mehetsz az utcára aludni és másnap nagy szívfájdalom közepedte haza venni az irányt. Vagy éppen a szülei úgysem engednék, hogy kizavarjon az utcára de azért másnap úgyis fájna csalódottan hazatérni neeeem???? De természetesen ezekkel a csunya lehetõségekre próbálom felhívni a figyelmedet! Természetesen lehetnek rendes tisztességes szándékai is! Amúgy ha szabad kérdeznem hol ismerkedtél meg vele és mennyit voltatok már egymás társaságában együtt?
Én egy hónap után aludtam ott a barátomnál, semmit nem csináltunk az égvilágon, mert mégnem voltunk rá készek, pedig imádtuk egymást, és egymás mellett aludtunk. Attól, hogy ott alszol náluk, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy szex lesz. Ha megbeszéled vele, hogy te hogyan képzelted el ezt az egészet, akkor nyilván nem fogja rád erõltetni a szexet, ha szeret téged.
Ha még nem állsz készen a szexre akkor ezt mond meg a srácnak is de ettól föggetlenül szerintem simán ott aludhatsz nála majd jót dumáltok nevettek stb.. nem kell rögtön ágyba bújni... A volt barátnõrõl meg az a véleményem h ha fontosabb lenne neki mint te akkor nem mesélt volna neked róla és nincs abban semmi ha néha találkoznak vagy dumálnak... Szerintem nem csak egy kaland vagy a srác számára, beszélj vele sokat mond el az érzéseidet és a félelmeidet is.. Minden bizonnyal meg fog érteni ;) sok sikert :)
"Messzirõl jött veréb azt csipog amit akar"! Pedig szerintem arra megy ki a játék, hogy ágyba vigyen aztán pá-pá, mert hiába hazavinne a mai szülõk általában modern szülõk és õk úgy vannak vele pláne ha a kicsi fiáról van szó hogy egy újabb trófea vagy a kisfia számára sõt még kedvesek is lennének veled, hogy nehogy gyanút fogjál.Arra meg, hogy külön szoba csak annyi a véleményem, hogy addig tart csak az ígéret míg ott nem vagy utána már úgyis belemennél "nemcsak az egy szobában alvásba hanem (SEX) majd aztán (alszunk egy ágyban)"másnap természetesen pá-pá kedves ennyi voltál de vigasztaljon hogy nagyon finom voltál! Készülj fel kedves mert ez akármilyen szépnek ígérkezik szerintem sokkal szebb az a kapcsolat mikor ha bármi bánt ott vagytok "(egymás szájában)"egymáshoz közel.Nem pedig 2-3 óra utazás és még anyagilag is bírni kell! "Tudom fájhat ez most neked nagyon de hidd el ez egy õszinte sráctól jött figyelmeztetõ igazság" Hidd el elfog jönni az igazi és meglátod nem lesz 2-3 órányira tõled!És még a féltékenységet is könnyebb átvészelni közelrõl mint távolról!
A kérdező hozzászólása: Ja és ha haza visz...azthiszem az anyukája is ott lesz (akinek már mesélt rolam) meg ugye a barátok. Meg van egy lány..akibe szerelmes volt évekkel ezeött, de tartják a kapcsolatot..sõt. Nagyon szereti. Most is megy hozzá 2 napra a haverjaival. Csomot mesél rola...meg, hogy csodás ember. Ezt hogy reagáljam le? :-S kicsit bánt.
mi nem ismerjük a srácot ezek csak feltevések am sztem nem minden pasi ilyen de vannak ilyenek is.. én a helyedben mennék a saját fejem után és azt csinálnám ami nekem jóó :) sztem te is ezt csináld sok sikert ;)
A kérdező hozzászólása: Köszi a kommenteket. Csak kicsit félek nehogy kiderûljön az amit mondott az a kommentelõ aki"messzirõl jött veréb" címen írt. Nem akarom, hogy azért legyenek velem, mert valakire emlékeztetem õket..
Ja a messzirõl jött veréb voltam!
Nem lehet altalanositani, h "minden srac" stb, de eppenseggel tipusokba be lehet sorolni az embereket... es hat ki tudja..
A kérdező hozzászólása: Uh basszus :-(( de nem minden srác ilyen nem? Nem biztos, hogy csak azért szeretné, hogy ott aludjak nem? JAJ ne..:-( ja és tudja, hogy velem nem történne szex...szûz vagyok és még az is akarok maradni.Hát ez a komment most rettenetesen rossz volt. De azért persze...köszönöm. (ja hozzá tenném, hogy 2 éve nem volt kedvese.) Ezekszerint nem jelentek neki semmit?? :-((
Ja és vigyázz mert lehet, hogy a volt barátnõjét akarja látni benned mert még mindig õ a nagy õ azért beszél "áradozik"róla!!!! Hidd el nekem mert énis valaha ezt csináltam a csajokkal!Már nem vagyok rá büszke de megtörtént!!!!
hát ugy értettem h ha nem csak barátság lenne köztük akkor nem mesélt volna róla... biztos h nem csal meg nyugi :)
A kérdező hozzászólása: Persze, nincs semmi az ottalvásban. De már elsõ odautazásomkor? Nem fura ez? És, hogy érted, ha többet jelentene a lány neki akkor nem mesélne nekem rola? Nekem sem jelentenek többet a barátaim...de mégsem beszélek arrol , hogy mennyire imádom õket.
A kérdező hozzászólása: Ja és meglep kis édes ajándékokkal...táskába rejtett csoki stb..félek, hogy nehogy azért adja ezeket, hogy bevigyen az ágyba
A kérdező hozzászólása: mert nekem is van sok fiu barátom. Akiket nagyon szeretek...de valahogy nem jutna eszembe dicsérni neki õket.
A kérdező hozzászólása: Ebben 100% ig biztos vagyok, hogy ne tenne ki az utcára :-) Biztositott nekem szobát náluk. Nem aludnék vele elsõ alkalommal. Sõt megbeszéltük, hogy lemegyek hozzá, de nem fogok még ott aludni. Megértette és mondta, hogy igazam van. Azt is mondtam neki, hogy hozzánk nemfog tudni jönni, mert apum felesége borzalmasan utálja a vendégeket...szoval a nálam ott alvás kizárt. (legalábbis egy ideig) ezt is elfogadta. Azt mondta hogy nem baj ha õ nem..én bármikor mehetek. És hogy az egyetem mellett feljár pestre, "hisz az egyik legobb barátom barátnõje is pesti. évek ota együtt vannak" ha meg csak arra hajt...az kiderül. 3 honap mulva van a szülinapom. Mondtam, hogy a 18 at megvárom. Megértette. 1 hete járunk, de fél éve ismerem.

Mit tegyek hogy ennyi ido utan, testi kozeledesunk elkepesztoen emlekezetes es jo legyen?

aratommal eleg reg talalkoztunk,fel evre elkelett mennie kulfoldre dolgozni,jovo honapban fog visszajonni,es szeretnem,ha ennyi ido utan jo lenne a testi kozeledes... persze szexen kivul,az meg nem tortent meg,s meg nem is akarjuk igazan,ugyhogy ha lenne barmi otletetek ami nagyon izgato,romantikus,erzeki... es Elfelejthetettlen lenne szamunkra amit tudnek neki okozni kerlek ird le a piszkos fantaziad,itt megtegteheted nekem!:)koszi !

Legjobb válasz: Milyen piszkos fantáziálást akarsz szex nélkül? Meg milyen felejthetetlen, emlékezetes testi közeledést szex nélkül? Ha romantikát akartok menjetek el kettesben valahova. De, ha csak felizgatod aztán meg kielégítetlenül mehet az útjára, annak biztos örülni fog.

Milyen piszkos fantáziálást akarsz szex nélkül? Meg milyen felejthetetlen, emlékezetes testi közeledést szex nélkül? Ha romantikát akartok menjetek el kettesben valahova. De, ha csak felizgatod aztán meg kielégítetlenül mehet az útjára, annak biztos örülni fog.
Ezt nem értem. Hogyan elégítenéd ki szex nélkül? Gondolatban leszopod, aztán elmeséled neki?
"persze szexen kivul, az meg nem tortent meg, s meg nem is akarjuk igazan, " ezt te sem gondolod komolyan?! bírom, mikor a csajok a pasijuk nevében is írja, hogy nem akarja igazán.. ne ámítsd magad:) minden pasi akarja! de miért ellenkezel ennyire a szex-témával?! azzal szereznél neki legnagyobb örömöt, ha odaadnád neki magad végre! mennyi ideje vagytok együtt?! hány évesek vagytok? (bocs, hogy ezt írom, de az ilyenek miatt csalnak a pasik.aztán meg csodálkozonak a nõk, hogy de hát én mindent megadtam neki.. pffffff. mit kell halasztgatni a szexet? ha nem vagytok már fiatalkorúak, akkor nem értem a problémát)
A kérdező hozzászólása: kielegitenem en, csak nem szexel...
Valószínûleg élõben tenné... Egyébként meg mi sem tudhatjuk, hogy a pasi akarja-e. Más az, hogy fizikailag már akarná, de tudja, hogy még korai egy kapcsolatba. Szerintem van ilyen. Másrészt, lehet, hogy tényleg szexszel együtt lenne a legemlékezetesebb! Gondold végig. Ha megbízol benne, és minden oké, tudod, hogy érzéki lenne... Miért ne? Amúgy emlékezeteset akarsz.. csináld neki teljes sötétbe.. és kényeztesd mindenhol. Habár szerintem hosszú idõ után inkább neki kéne téged. 8-) Másrészrõl, próbáljátok ki szabadba. Szex nélkül is lehet jó. Esetleg menjetek el egy olyan strandra, ahol van éjszakai fürdõzés.. vmi ilyesmiben gondolkodj. Ami nem szex, de mégis nagyon nagyon izgató.... Sok sikert!
Én mindenképpen odadnám magam. Annál izgatóbb nincs! Valami romantikus megoldásben. Szerintem ennek örülne a legjobban! Vagy talán azt akarod, hogy te most adsz neki vmi érzékit, vmi izgatót, amit megköszön, de mivel felizgattad, valahol úgyis ki fogja ereszteni a gõzt.
A kérdező hozzászólása: nah hat az utolso elottinek koszonom, igen kedves volt:) a tobbieknek uzennem, hogy en nem halogatnam a dolgot, o nem akarja igy en lemondtam rola, ezert kerdeztem, hogy a szexen kivul hogyan elegithetnem ki ami meg nekem is tetszene, es emlekezetes lenne...a korom nem arulom el, de az ovet igen 19eves, szerelmes belem, de eleg erettlen hogy meg megtegye, es szerintem inkabb azert veszitenem el mert ezzel nyuzom, mint hogy nem fekudnek le vele... ugyhogy errol ennyit...:D

Mit tegyek, ha még ennyi idő után sem tudtam túltenni magam a halálán?

Pár hónapja elvesztettem az egyik barátomat. Nagyon fiatal volt, még a 20-at sem töltötte be. Én napokig csak sírtam, nem ettem, nagyon kikészültem, nem tudtam feldolgozni, hogy nincs többé. Még így majdnem fél év után is remeg a gyomrom, szörnyen félek a haláltól, nem látom a kiutat ebb?l a szomorúságból. El?tte is voltak problémáim, de ahogy Õt elvesztettem, az életem zátonyra futott, nem tudom elfogadni, hogy egyik nap még beszélünk a hétköznapi dolgainkról, másnap pedig a rádióból tudom meg, hogy a barátomat tragédia érte. Én nem tudok túllépni ezen, tegnap ?rjöngésben törtem ki, mikor megnéztem egy közösségi oldalon a profilját és a vidám képei alatt az egyik hozzászólását, miszerint már készült az érettségire, több tucat "Nyugodj békében" követte. Én most ott tartok, hogy mindennap rettegek a haláltól, nem akarok meghalni, nem akarom, hogy a testem elrohadjon, mint valami állaté. Kérem, írjanak olyanok, akik elvesztettek valakit, hogy hogy sikerült feldolgoznotok, mennyi ideig tartott az "aktív" gyász és hogy mennyire sikerült bel?le kilábalnotok, mert én már nem bírom ezt.

Legjobb válasz: keress fel egy pszichológust, ezt tudom tanácsolni

keress fel egy pszichológust, ezt tudom tanácsolni
Elõször is, fogadd õszinte részvétemet és együtérzésedet. Sajnos õ elment. Ezen nem tudsz változtatni. Az sem megoldás, hogy nem gondolsz rá, meg pótcselekszel. A meg nem élt gyász hosszútávon árt a személyiségfejlõdésednek. Ha letaglóz az emlék, engedd magad, ha sírógörcsöt kapsz, ne tartsd vissza és hidd el, semmi ciki nincs abban, ha valakin kitör az õszinte gyász. Én édesanyámat veszítettem el. Nekem is hosszú idõbe tellett feldolgozni, holott elõre számítottunk a halálára: rákos volt. Egy-két hét kellett, hogy idegenekkel szóbaálljak, aztán pár hónap, hogy rendezõdjek, de 13 éve mindennap eszembe jut és hiányzik. Egy fiatal ember váratlan halála nagyon megrázó és sokkoló lehet. Csak azt tudom ajánlani, hogy gyászold õt, de azért az életben maradottakra(magadra is) gondolj egy kicsit. Viszont ne gubózz be és ne válj zárkózottá. Ha nyitott maradsz, hamarabb el fogod tudni fogadni a megváltoztathatatlant. Minden jót és sok erõt kívánok Neked.
Ez betegség, ami neked van. Azt én is úgy látom, hogy nem igazán a barátod miatt vagy így kikészülve (miatta is, persze), hanem a halál gondolatától... El kell fogadni, hogy mindenki meghal egyszer. Mielõtt nem tapasztaltad ezt a közvetlen környezetedben, akkor is így volt, és így is lesz. Pszichológust ajánlok, nem szégyen. Azt elõre mondom, hogy a pszichológus sem fog azzal áltatni, hogy a halál nem létezik. Segít elfogadtatni. Sokaknak ez megy egyedül is, próbáld meg. Agyban dõl el az egész. Próbáld elfogadni, ha tényleg nem megy, pszichológus.
Attól tartok, neked a halállal való szembesülés a legnagyobb problémád.Javasolnék egy normális pszihológust, anélkül nehéz lesz a dolgokkal szembenézned!
találj vmi hobbyd magadnak, kösd le magad, menj szórakzni.... és részvétem :(
Akkor minek kérsz itt segítséget? Nem mindegy mit mondunk, úgyis meghalsz!!! Ne haragudj, de egy nagy adag önsajnálatot érzek ki abból amit írtál. Sajnálod ÖNmagadat mert elvesztettél valakit aki közel állt hozzád, és a halála szembesített a saját múlandóságoddal is. Igen kicsim, meg fogsz halni. Mi mind meg fogunk itt halni akik most ezt olvassuk. Ezt hívják életnek. Pszichológus ha sokáig így marad!
Hi! Szerintem is gáz, hogy ennyire magad alatt vágod ezzel a fát. Ok, hogy vannak "gyengék", meg nem olyan erõsek, akik kevésbé teszik túl maguk rajta, de ez ami nálad van, ez már nem komplett. Bocs, de nem én vok az 1etlen, aki ezt írja. pá
Szia! Elõször is õszinte részvétem. Elhiszem hogy nehéz feldolgozni, én is voltam már így. Én a keresztapámat vesztettem el. Már 2, 5 éve, hogy elment. Ha rá gondolok mindig eszembejut, hogy milyen volt... Kedves, nagyon okos és szeretett. Keresztanyám már vagy 10 éve nem foglalkozik velem (kb. akkor váltak el a keresztapámmal), azt még elfogadtam, hogy nincs keresztanyám, mert szinte alig ismertem, csak a keresztelõmrõl láttam róla videót, de ha ennyire nem érdeklem még most se, akkor Isten áldja... De ezt, hogy a keresztapám csak 44 évesen elhunyt, nagyon sokáig nem tudtam feldolgozni. Még néha most is rámjön, hogy látni akarom... Ha viszagondolok akkor eszembejut, hogy egy reggel csak jött egy hívás az élettársától... hogy meghalt. Apám (az Õ öccse volt keresztapám) csak sírt, én is alig bírtam visszatartani... Rengeteget sírtam a fürdõkádban, este a paplan alatt, és azt kérdezgettem hogy miért? Aztán jött a temetése... Teljesen össze voltam roskadva. A templomban csak sírtam és sírtam... Aztán eltelt egy év. Kezdtem felfogni, hogy nincs többé és soha nem láthatom viszont. De 2009 nyarán megint temetésre kellett mennünk, akkor a dédmamám halt meg. 93 éves volt, Õ szép kort élt meg. Szegényt még a halála elõtt láttam 1 hónappal: alig bírt enni és feküdni. Lényegre térek: a temetés után volt ilyen gyászmise, beültünk a családommal. A közepe körül küzdöttem a könnyeimmel és csak a keresztapámra tudtam gondolni. A nõvérem mellettem ült és észrevette hogy nagyon kivagyok. Persze egybõl rájött, hogy ki miatt sírok. Szerencsére már nem sok volt hátra a misébõl, és amikor kimentünk megnyugodtam. Akkor törtem leginkább össze miatta. Én megértelek és együttérzek veled. Hisz szinte ugyanazt éltem át, mint te. De hidd el, csak az idõ segíthet begyógyítani a sebeket... De ez örök életedre benned marad. A halálra ne gondolj! Egyszer mindannyian meghalunk, valaki elõbb valaki utább. Ezelõl nincs menekvés. De ha csak arra tudsz gondolni, akkor ez az egész depresszió felõröl téged és az életedet. Ha nagyon úgy érzed, menj el pszichológushoz. Õ segíthet neked. Légy erõs és tarts ki!
A kérdező hozzászólása: Próbálkozom, szeptembertõl egyetem külföldön, remélem, valami jót is fog nyújtani ez a változás és lefoglal majd.
A kérdező hozzászólása: Rossz ezeket olvasni, édesanya, nagypapa, barát, keresztapa elvesztése..nagyon sajnálom. Irigylem azt, akinek még ezt nem kellett átélnie.
gyászmunka A gyászmunkát nem véletlen nevezik munkának: hiszen az egyénnek szakaszokon kell túljutnia, kríziseket megoldania eleinte szociális segítséggel, majd egyedül. A gyászmunka mind a négy szakasza sorrendben minden gyászmunkára jellemzõ. Ami egyénenként változik, az a szakaszok hossza: egyes szakaszok néhány percig, míg mások évekig is eltarthatnak. A gyász a legmagányosabb és elesettebb emberi érzések egyike. Gyászmunka során érdemes minél több gyászt átélt emberrel beszélgetni, hogy enyhüljön az elszigeteltség érzése. Hogy kibeszéljük a kimondhatatlant. 1. A sokk fázisa Általában a halálhír vételével kezdõdik és néhány óráig vagy napig tart. Olyan, mintha megbénulnánk, elkábulnánk: nem vagyunk képesek szabályozni az érzéseinket. Nem akarjuk sem elhinni, sem tudomásul venni a haláleset tényét. Ilyenkor a máskor szélsõségesnek tûnõ cselekvések teljesen normálisak! Egyesek például megállíthatatlanul zokogni kezdenek, a hajukat tépik vagy a mellüket verik. Mások telefonálni kezdenek, hogy barátaikkal megosszák a halálhír tényét, amivel valósabbá teszik az élményt. Megint mások némán és mereven maguk elé néznek, vagy tovább folytatják a megkezdett tevékenységüket. Higgyük el, hogy jelen helyzetben ezek a reakciók tökéletesen helyénvalóak! 2. A kontrollált fázis A gyásszal való megküzdés saját magunk ellenõrzésével kezdõdik. Ennek két formája van: az egyik, amit önmagunkkal szemben gyakorlunk, a másik, ezzel párhuzamos, amit a hozzátartozók, barátok és más kívülállók (pl. pap, hivatalnok vagy temetkezési vállalkozó) végeznek azzal, hogy biztosítják a temetés társadalmilag méltányos elvégzését. A társadalmi segítség ebben a fázisban nagyon erõs. A temetéssel kapcsolatos intéznivalók, a hozzátartozók jelenléte külsõ tartást kölcsönöz. Ebben a fázisban - noha nagyon gyengének, kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzzük magunkat, úgy látjuk, nem vagyunk képesek önálló döntést hozni - nem hagyhatjuk el magunkat. A saját összeomlásunktól való félelmünkben és a társadalmi nyomás miatt kénytelenek vagyunk saját magunkat erõs ellenõrzés alatt tartani. Ez nagyon sok lelki energiát követel. Ez a fázis rendszerint a temetésig tart. 3. A kritikus fázis Ez a gyászmunka folyamatában a legveszélyesebb szakasz. Általában a temetés után kezdõdik, amikor az életnek vissza kell állnia a régi kerékvágásba - az elhunyt nélkül. A temetés körüli elintézendõket már elintéztük, a hozzátartozók és barátok lassan elmaradoznak. Ebben a szakaszban nagyon sokan magukra maradnak, és elhagyják magukat. Óvatosnak kell lennünk ilyenkor, hiszen már nem kell erõsnek látszanunk. Különösen fogékonnyá válunk bármilyen fertõzéssel szemben. Félõ, hogy pszichikus és testi immunrendszerünk részlegesen vagy teljes összeomlik. Az érzelmek skálájának sokszínûségét tapasztalhatjuk a tehetetlenségtõl és kiszolgáltatottságtól kezdve a félelmen és bûntudaton át egészen a haragig. Haragudhatunk önmagunkra, másokra, az elhunytra, a sorsra, bármilyen istenre. Higgyük el: az elhunyttal kapcsolatos harag teljesen normális reakció! 4. A megszokási fázis Hetekkel, hónapokkal vagy évekkel késõbb visszakerülünk a normál kerékvágásba (ami természetesen sohasem lesz a régi). Újból felfedezzük a világ szépségét, odafordulunk a környezethez és a társadalomhoz. Új, vagy újra újított barátokkal, hobbival, munkával kezdünk foglalkozni. Egy új szabadságot, egy új énünket fedezünk fel (ami akár új párkapcsolatban is megnyilvánulhat), melynek része az elvesztett személy hiányának feldolgozása (túlzott dicsõítés és túlzott kárhoztatás nélkül). Az elvesztett személy hiánya beépül az új valónkba és paradox módon így leszünk ezáltal is többek. A gyászmunka egybefüggõ folyamata lezárul az elfogadás, a veszteség elismerésével. Azonban nap mint nap, éjjelrõl-éjjelre felbukkanhatnak emlékek, elszorulhat a szívünk, felriadhatunk álmunkból. Egy illat, egy dallam, egy helyszín… bármi elõhozhatja az együtt töltött percek emlékét. Higgyük el, hogy újra, meg újra felszínre törhetnek az elhunyttal kapcsolatos élmények és érzések még akkor is, amikor már régen azt hittük, hogy vége a gyászfolyamatnak! Akár évekkel késõbb is.
A kérdező hozzászólása: Utolsó, nagyon sajnálom a barátnõdet. Az én barátom is egy másik ember kezei miatt halt meg, egy teljesen értelmetlen dolog miatt. Én is sokat beszélgettem egy idõsebb barátommal, aki azt mondta, hogy minden tapasztalat, élmény, amit magunkénak tudhatunk életünk során, megmarad, és gazdagítja a következõ generációk tudásanyagát. Jó ebben hinni, megnyugtat. Szerencsére vizuális mûvésznek fogok tanulni, olyanokat próbálok alkotni életem során, amik engem fejeznek ki, az életem szakaszait jellemzik és ezekben majd tovább élhetek.
Sajnálom, de a 14:52-esnek tényleg igaza van.
Kérdezõnek: Egy idõ után könnyebb lesz, az egyetemi évek alatt annyi örömet fogsz megtapasztalni, amitõl más színben látod majd a világot.
neharagudj elõzõ elõttire értettem csak közbe beleírtak
úristen..elõttem szóló.. elõszõris õszinte részvétem:( próbálj olyasmire gondolni, mivel énis átestem ezen miután a papám meghalt énis féltem a haláltól remegtem reggeltõl fel sem keltemhetekig az ágyból iskolába se mentem.. nekem végülis párom meg a barátaim enyhítettek kicsit ezen.. próbáld meg azt nézni hogy ha te meghalnál akkor szeretnéd, hogy valakimiattad totál kikészüljön? nem..persze ez egy hülye megoldás..de.. biztosan nemszeretné..és nekem a pszichologus semmit nemsegített :S remélem neked menni fog ..
Azt jól ismerted fel, hogy MINDEN EMBER MEGHAL, az élethez a halál is hozzátartozik. (Ezt egy ismerösöm mondta, amikor egyik délután telefonon beszéltem vele és utána egy órával már halott volt, pedig kórházban orvosi felügyelet alatt állt - NEM öngyilkos lett, hanem egy rohamot kapott.) Az egyetlen, amiért mégis érdemes élni, ha az életedet úgy alakitod, hogy valami pozitiv dolgot hagyj magad után. Keress értelmes elfoglaltságot, adj valakinek okot arra, hogy örüljön, tanulj és javitsd a világot, stb., ne azzal foglalkozz, hogy te is halandó vagy.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm. 1 alkalommal voltam pszichológusnál, anyu egyik barátnõjénél, de tulajdonképpen 2 óráig ültem és semmit nem szóltam, õ meg elvárta volna. Nagyon fáj és akármit kérdeznek tõlem a jövõvel kapcsolatban, mindenre azt mondom, hogy "Nem mindegy? Úgyis meghalok".
A kérdező hozzászólása: Talán közrejátszik ebben az is, hogy elõtte senkit nem vesztettem el a hozzátartozóim közül. De alapból nagyon érzékeny vagyok és egy távoli ismerõs halála is megdöbbent, a barátomé meg egyenesen felemészt. Nagyon jó ember volt és mindenki szerette.
"Nagyon fáj és akármit kérdeznek tõlem a jövõvel kapcsolatban, mindenre azt mondom, hogy "Nem mindegy? Úgyis meghalok"." Akkor most az a baj, hogy meghalt, vagy az, hogy Te fogsz meghalni?
Szia! Én lassan 3éve veszítettem el az egyik legjobb barátomat. 16 éves volt. Nagyon nehezen sikerült túltennem magam rajta, napokig zokogtam, nem tudtam elhinni. Azóta be kellett látnom, hogy az élet megy tovább...ez az élet. Azóta mindig kimegyek a sírjához, és mindig végigfut az agyamon vmi amit annó együtt csináltunk. Szerintem ebbõl soha nem lehet "kilábalni". Ha egy olyan személyt veszítettél el, aki nagyon közel állt hozzád, örökre a szívedben marad. A fájdalom az idõ teltével enyhülni fog..kitartás! "mindennap rettegek a haláltól, nem akarok meghalni, nem akarom, hogy a testem elrohadjon, mint valami állaté." A kérdésed ez a része kicsit megdöbbentett. A barátod elvesztése fáj vagy félsz a haláltól?
A kérdező hozzászólása: Régebben nem féltem a haláltól, csak már egy ideje elég sok kudarc ér és most, hogy Õ sincs többé, abszolút a mélyben vagyok. Egyszerûen nem tudom elfogadni, hogy van egy nagyszerû, vidám, életimádó, helyes srác, akinek mindig vannak céljai és mindig számíthat rá az ember és egyszer csak vége, ennyi volt. Én megõrülök, bárcsak minden másképp alakult volna. Gyerekkorom óta ismertem, mindig segítettünk egymásnak.
14:35ös hogy lehetsz ilyen?! sajnálom ami veled történt/történik.. esetleg próbálkozz másik pszichológusnál
A kérdező hozzászólása: Nem értem ezt a rosszindulatot, ide jöttem, kiírtam magamból a gondolataimat, mert MÁR NEM BÍROM. Az, hogy Õ elment, ráébresztett, hogy mekkora szívás az élet. Fáj, hogy ez megtörtént és mindennap gondolok rá, nevetni úgy nem tudok, hogy ne jutna eszembe. Köszönöm, hogy ismeretlenül is belém rúgtok. Nem mindenki tudja túltenni magát a dolgokon, nem mindenki erõs. Úgy látszik, ez a világ nem a gyengéknek van fenntartva.
Gyenge vagyok, az élet szívás, nem tudok már többé nevetni stb stb stb. Blablablabla. Tömény önsajnáltatás. Így az életben nem leszel túl rajta. A gyásznak vannak fokozatai, te most az elutasítási szakaszban vagy. Magad ellensége vagy...
Ez a gyászmunkás dolog nagyon érdekes.

Miért csinálja ezt ennyi idő után? Mit tegyek?

VAn egy barátom már lassan fél éve és most egy pár dolog megváltozott igaz részben miattam mert szerinte mindig veleakarok lenni!(gondolom megfolytom a szeretemmel)

Legjobb válasz: Beszeld meg vele hogy szoljon amikor ugyerzi hogy mar sok vagy!De ha o is ugy szeretne teged mint te ot akkor o is enyit szeretne veled leni!

Beszeld meg vele hogy szoljon amikor ugyerzi hogy mar sok vagy!De ha o is ugy szeretne teged mint te ot akkor o is enyit szeretne veled leni!
Igaza van az elõttem szólónak. Mond meg neki, hogy nyugodtan szóljon, ha sok vagy. De tényleg nem kellene így lennie, ha õ is ugyanúgy szeretne.
Ez érzelmi zsarolás részérõl. Tudja, hogy mindent megteszel a kedvéért és ki is használja. Ha elég erõt érzel magadban akkor menekülj a kapcsolatból mert késõbb még rosszabb lesz. Vagy mondd meg neki, hogy akkor õ is tartsa tiszteletben a te érzéseidet és a te igényeidet. Mert te viszont igényled az együttlétet és mivel ketten vagytok, neki is kell engednie néha. Természetesen létezhet kompromisszum, de ha nem követeled te is a magadét akkor elõbb-utóbb ez lesz az oka a szakításnak.

Szeretnék teherbe esni, ugyanis már eros anyai osztoneim vannak, de sajna úgy érzem hogy ez nem a megfelelo ido a gyerekvállalásra a párommal, mivel sok a gondja, eléggé leterhelt, es nem tudom mit tegyek hogy ne vágyódjam ennyire baba után?

Legjobb válasz: Foglald le magad valamivel, mondjuk tanulj nyelvet, vagy próbálj ki új recepteket, menj kávézni délutánonkét egy barátnõvel, nem tudom. Nem írtad hogy hány éves vagy, nehéz így válaszolni, de szeretnék segíteni, én is voltam hasonló helyzetben, akkor én kötöttem. :)

Foglald le magad valamivel, mondjuk tanulj nyelvet, vagy próbálj ki új recepteket, menj kávézni délutánonkét egy barátnõvel, nem tudom. Nem írtad hogy hány éves vagy, nehéz így válaszolni, de szeretnék segíteni, én is voltam hasonló helyzetben, akkor én kötöttem. :)
Én beszélgettema párommal errõl, mert mi is iszonyatosan sokat dolgozunk és leterheltek vagyunk minden szempontból, de õ másképp reagált, mint vártam. Azt mondta, egy pici baba lenne a napsugár a nap végén, amiért érdemes minden nap nekifutni a következõ körnek. Talán beszélgess vele errõl, mert nem biztos, hogy ellene lenne, sõt! Talán a sok stressz mellett õ plusz boldog perceket csempészne az életetekbe. Egy próbát megér, szerintem beszélgess vele errõl õszintén!
A kérdező hozzászólása: Igazából 23 éves vagyok, világjárta és 2 nyelvvizsgával.fozni szeretek csak nem mindig jut rá hétkoznp idom mert konyvelonokent dolgozom, mégis ugy érzem megérett a pillanat nálam a gyerekvállalásra.nagyon jó a kapcsolatunk a párommal.már beszélgettunk a baba témáról, nagyon szeretne o is.1 hónapja még próbálkoztunk is de most annyi teher nehezedett ránk hogy hirtelen tartózkodó lett és nem merem bojgatni ezt a témát nála, legalábbis egyenlore.pedig az életunket megnyugtatná egy pici baba.igy hát egyedul maradtam a vágyammal és próbálom egy kicsit csititgatni magamat.jogsim még nincs ugyhogy azt hiszem elmegyek és bevállalom az autósulit.:)
Nagyon jó ötlet! Mire leteszed a forgalmi vizsgát, lehet meg is érkezik a pocakodba a kis jövevény:)
A kérdező hozzászólása: hát remélem minden rendbe jon mielobb, és így lesz ahogy mondod.bár már ott tartanánk.nehéz ez az idoszak a kapcsolatunban, csak remélem hogy hamar vége lesz és kibírjuk ezt a sok nehézséget.
nehézséget nem old meg egy baba. Most 2 éves a kislányom és félelmetes mekkora felelõsség nehezedett rám az elsõ napon, amikor hazahoztuk. Még aludni is alig mertem, mert addig ki figyeli stb... Persze ez elmúlt. Nem vagyok egy ijedõs, de akkor nagyon jó volt hogy apa vállvetve ott volt velem.
A kérdező hozzászólása: igen, ebben egyeteértek veled, és igazad van.persze én sem a probléma megoldaséra szeretnék gyereket.hanem remélem hogy hamar vége lesz ennek az idoszaknak és lesz tobb idonk egymasra és egy picire.:)

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!