Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek egy 8 éves (25 db)

Mit tegyek van egy 8 éves fiam vidéken lakunk az utcába van egy pár gyerek a szomszédba pedig a tesóm két gyereke és az én fiammal csak akkor játszanak ha nincs más a fiam meg szenved ettől és persze én is hogy nem tudok rajta segíteni mit tegyek?

Legjobb válasz: Pedig nem egy rossz természetû gyerek a fiam tudom most azt gondoljátok hogy mindenki elfogult a sajátjával de akkor is néha tud õ is "kis szenya " lenni de melyikbe nincs ott a kis ördög? Mindig meg kínálja édességgel õket szóval nem is irigy. Miért van ez én már nagyon haragszom a többi gyerekre fõleg a tesóm gyerekeire de nem merem kimutatni nehogy ezmiatt is ki közösítsék. Az életkoruk tág de nem vészesen 4-12 ig.

A kérdező hozzászólása: Pedig nem egy rossz természetû gyerek a fiam tudom most azt gondoljátok hogy mindenki elfogult a sajátjával de akkor is néha tud õ is "kis szenya " lenni de melyikbe nincs ott a kis ördög? Mindig meg kínálja édességgel õket szóval nem is irigy. Miért van ez én már nagyon haragszom a többi gyerekre fõleg a tesóm gyerekeire de nem merem kimutatni nehogy ezmiatt is ki közösítsék. Az életkoruk tág de nem vészesen 4-12 ig.
A kérdező hozzászólása: Az az igazság hogy(8 lesz)még csak most szeptemberbe kezdjük a sulit. De megfordult a fejembe hogy az ovistársai közül egy-kettõt meglátogatni csak az a baj akit tudom hol lakik azok mind olyan zûrõsnek tünnek(nem akarok válogatni nehogy azt hidd de 2 éve költöztünk ide és nem is ismerem annyira õket)gondolom te se mernéd rábízni olyanra a gyereked akit alig ismersz csak látásból. De mindenféle képpen meg próbálom. Mert ezt nem bírom tovább nézni. Köszi
A kérdező hozzászólása: Szia! Köszönöm a válaszodat azt próbáltam már hogy érdekeset játszunk jöttek is de amint a másik valami jobbat mutatott megint le voltunk ejtve és valahogy belefáradtam hogy mindig én legyek a rendes mikor a fiamat .... se veszik. A tesónak mondtam vagy azt mondja hogy õ nem folyik bele ez a gyerekek dolga vagy lecseszi õket és azt mondja nekik hogy ez és ez lesz ha nem foglalkoztok a Danival (fiam) és utána szép és jó minden 2 napig utána meg megint minden elõröl a bünti meg elfelejtve. Tudom tudnak gonoszak lenni néha olyanokat mond a keresztlányom a fiamnak mikor azt hiszi nem hallom hogy ketté áll a fülem mikor meg kérdõre vonom letagadja. Az én fiam se szent de egyik se nem értem miért közösitik ki mikor meg nincs más õ is jó. Ne tudom mit híresztelnek róla de nagyon elegem van belõlük. Köszi a válaszod.
Szia!Én most vagyok 31 éves, két kisgyerekem van, de még emlékszem, azért is kiközösítettek, mert mi jobban álltunk anyagilag mint a többiek, több mindenz kaptam, jó tanuló voltam, ezért utáltak.Meg az Anyukám óvónõ volt, a legtöbb "barátomnak" Õ volt az óvónénije, és féltek Tõle. Tudom milyen lehet a Fiadnak, és tényleg sajnálom, de biztos találtok rá megoldást.
A kérdező hozzászólása: Van amikor ott ül szerencsétlen és nézi hogy játszanak a többiek azok meg oda se hívják a fiam meg nem az az élelmes hogy akkor is oda megy az én szívem meg megszakad.
A kérdező hozzászólása: Tudom sok a komment de tényleg segítsetek ha azt írjátok hogy játszak vele én azt is szoktam meg az apja is de gyereknek gyerek a játszótársa.
Próbálj tágabb környezetben játszótársat találni a gyerek mellé.Gondolom iskolás, osztálytársak nem jöhetnének szóba? Ha nyitottak vagytok rá hol nálatok lenne pár gyerek , hol másvalaki tartaná õket szemmel, így nem lenne baj , hogy nem a közelben vannak .
Találjatok ki vmi érdekes játékot, amire a szomszéd gyerekek is felfigyelnek! Pl.vegyetek egy papírsárkányt, és kezdjétek eregetni, amikor a többiek együtt "bandáznak". Aztán ha kíváncsian odajönnek, õk is eregessenek egy kört! Vagy lehet kavicsos játékot játszani: ki dobja közelebb a kavicsait a nagy kõhöz, aki nyer, az kap egy gombóc fagyit! Rendezzetek aszfaltrajzversenyt, gyûjtsetek bogarakat csapatokban: ki gyûjti a legszebbeket, a legtöbbet, a legrondábbat, stb. Az elején a te aktív közremûködésedre is szükség lesz, amíg önjárók nem lesznek a kölkök. Ha azt látják, nálatok mindig történik valami, jönnek majd maguktól is, és a kisfiad is megnyílik lassan, fõleg, hogy az elején ott leszel mellette. És beszélhetnél a tesóddal is a problémádról, hátha neki is lennének ötletei, vagy kipuhatolná a gyerekeitõl, hogy miért kerülik a kisfiadat /lehet, hogy valami hülyeséget kitaláltak rá, hogy tetves pl, vagy mittudomén, a gyerekek néha nagyon gonoszok tudnak lenni.../
A kérdező hozzászólása: Szia! Köszönöm remélem sikerül valamit kitalálnom.

Kaptunk egy 8 éves kis yorkit! A szobatisztasággal gondok vannak, nem szeretné hogy kinn végezze a dolgát, kiviszem sétálni naponta többször is, de csak néz rám hogy mit keresünk idekinn? Mit tegyek?

Legjobb válasz: Gondolom az életben nem sétáltatták még. Érdemes lenne nagyobb kutyás társasággal elmenni hosszabb sétákra a városon kívül, ahol tud mozogni, szaladgálni, szaglászni és egy idõ után úgyis rájön az inger és kénytelen lesz üríteni. Aztán sok ilyen után lassacskán rájön, hogy ez a természetes és késõbb már igényelni is fogja. De valószínûleg ez nem néhány hét, inkább sok-sok hónap mire bekövetkezik.

Gondolom az életben nem sétáltatták még. Érdemes lenne nagyobb kutyás társasággal elmenni hosszabb sétákra a városon kívül, ahol tud mozogni, szaladgálni, szaglászni és egy idõ után úgyis rájön az inger és kénytelen lesz üríteni. Aztán sok ilyen után lassacskán rájön, hogy ez a természetes és késõbb már igényelni is fogja. De valószínûleg ez nem néhány hét, inkább sok-sok hónap mire bekövetkezik.
Én is a nagyobb kutyás társaságot ajánlom (ha nem találsz senkit, akkor kutyaiskolai foglalkozás is jó). A sok új ingertõl a legtöbb kutyának beindul a bélmûködése. Ha pedig sikerül kint végezni a dolgát, akkor örülj neki nagyon, és dicsérd meg nagyon, hogy lássa, hogy ez számodra is jó.
Kezeld úgy, mintha kölyök lenne.Gyakori levitel, fõleg amikor várható, hogy már nagyon kell neki és próbálj olyan sokáig kint maradni vele, amíg már nem bírja tartogatni.Ez az elején nagyon sok idõ lehet, de minél több kinti sikeres akciója lesz, annál gyorsabban válik szobatisztãvá.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a segítséget!!!!

Ha valaki nem akarja, hogy örökbefogadják. Mit tegyünk, ha egy 8 éves kisfiú a gyermekotthont választja az örökbefogadó család helyett? Erőltessük rá, ami mindenki szerint a javát szolgálja? Vagy ő érzi, neki mi a jó?

Furcsa helyzet állt elő a gyermekotthonban, ahol pszichológusként dolgozom. Egy 9 éves kisfiút hosszú hercehurca után örökbefogadhatóvá nyilvánították. Egy háromgyermekes család örökbe is szeretné fogadni, nekik már nem kell csecsemő, ám a fiaik 7, 9 és 12 évesek, Gergő épp közéjük illik. Anyagilag nagyon jól állnak, példás erkölcsű, a faluban nagy népszerűségnek örvendő, köztiszteletben álló család, a gyerekek példás magaviseletűek, etc. Szóval a környezettanulmány során a szociális munkások semmi negatívat nem találtak, dicshimnuszt zengenek a szülőkről, és mégis... Gergő egy pár alkalommal már volt náluk, most már egy hónapja ott él velük és renkdkívül rosszul érzi magát náluk. A volt nevelője meglátogatta, és feltűnt neki, hogy Gergő búskomor. Nem mondta ki nyíltan. Legközelebb én is vele mentem és tényleg. Végül valóban bevallotta Gergő, hogy vissza szeretne jönni az otthonba. Nem akarja, hogy örökbefogadják. De semmi indokot nem tudunk felhozni, hogy miért állítsák le a folyamatot. Ti értitek?

Legjobb válasz: Igen. Gergõ a gyermekotthonban nõtt föl, tulajdonképpen ez a családja, természetes, hogy ragaszkodik hozzá. Fenekestül felfordult az élete. Lehet, hogy túl gyors volt számára a váltás. Patronáló voltam 20 éve egy isten háta mögötti baranyai gyermekotthonban. Az ott élõ fiatalokkal még ma is tartom a kapcsolatot. Mindig nosztalgiával gondolnak vissza a "zacira". Szerettek ott élni, pedig az nem családotthon volt, hanem egy 60-80 férõhelyes kastély.

Valószínû az lehet a baj, hogy az új testvérei nem fogadják be, vagy nem úgy állnak hozzá ahogy kéne, esetleg kirekesztik stb. Gergõ teljesen új, ott van "vele szemben" 3 testvér, akik már összeszoktak, valószínû a legjobb barátok, stb. és most odaköltözött hozzájuk egy kívülálló, akihez szintén alkalmazkodniuk kell, osztozkodni stb. Gergõ meg ráadásul már nagyon megszokta a gyerekotthont, biztos voltak ott barátai stb., és ebben az új családban nem találja a helyét. Akkor is könnyebb helyzetben lenne ha csak 1 gyereke lett volna már a családnak rajta kívül, de így 3 új testvérrel egy vadiúj családba beilleszkedni nagyon nehéz lehet, persze hogy visszavágyik a jól megszokott környezeténe.
Most gondolj bele, õ az otthonban nõtt fel. Ez pont olyan, mintha valakit a családjából tépnének ki. Esetleg a szülõkkel kéne beszélni, hogy legyenek türelmesebbek. Gergõnek megengedni, hogy néha meglátogasson benneteket az otthonban. Minden családtaggal külön-külön beszélni, hogy milyen érzései vannak Gergõvel kapcsolatban. Lehet kibukna, hogy mi a probléma.
Igen. Gergõ a gyermekotthonban nõtt föl, tulajdonképpen ez a családja, természetes, hogy ragaszkodik hozzá. Fenekestül felfordult az élete. Lehet, hogy túl gyors volt számára a váltás. Patronáló voltam 20 éve egy isten háta mögötti baranyai gyermekotthonban. Az ott élõ fiatalokkal még ma is tartom a kapcsolatot. Mindig nosztalgiával gondolnak vissza a "zacira". Szerettek ott élni, pedig az nem családotthon volt, hanem egy 60-80 férõhelyes kastély.
Ha valóban pszichológus lennél, nem tenned fel a kérdést..... A gyerek kívülállónak érzi magat.
Hát szerintem ezeknél "a nagy köztiszteletben álló családok, ahol minden gyerek példás magaviseletû, meg õk a falu mintacsaládja" nem mindíg az minden aminek látszik. Lehet Gergõnek túlzottak a szülõk elvárásai a példás magaviselettel és gondolom a tökéletese iskolai szerepléssel kapcsolatosan.
lehet, hogy a leendõ testvéreivel van baja...talán valamelyik gyerek mondott neki valami olyat, amitõl kétségbeesett
De ha azt mondod hogy a többi gyereknek az otthonban vannak szülei, akkor mért vannak az otthonban? És a többség roma? Ha ezek a szülõk nem törõdnek a gyerekekkel akkor is megkapják a 18 évnyi családi pótlékot egybe, vagy hogy van ez?
Brrr. Hát igen, az apukának a végén már csak az lehetett fontos, hogy neki az nagy kudarc, ha Gergõ nem marad velük, ezt akarta elkerülni. Meg ahogy mindig mondta neki, hogy most nem kap még büntetést, erre elveszi a gördeszkát... Marcit meg megbünteti brrr... És persze nem pofozhatta meg Gergõt egybõl mert akkor ugrott az örökbefogadás. Most már azt sem értem minek akart gyereket örökbe fogadni. Hogy ezzel is növelje a köztiszteletben álló címet? Neki tényleg olyan emberekre van szüksége, akik teljesen alárendelik neki magukat. Az asszonyt sem értem hogy bír így élni, hogy neki semmi beleszólása sincs a dolgokba, mert minden úgy van ahogy a férje akarja, õ is úgymond "be van idomítva"... Minden jót kívánok Gergõnek a jövõre nézve!
A kérdező hozzászólása: Persze, természetesen van olyan, hogy jól sikerül az örökbefogadás. Ennek elsõ alapfeltétele (már ha nem a házastárs gyermekét fogadja örökbe az új szülõ), hogy elfogadjuk, hogy az örökbefogadható gyermekek, még a néhány órás csecsemõ is kapott már egy óriási találatot a lelkébe. Elveszítette a vérszerinti szüleit. Ez minden életkorban egy óriási seb, ami be tud gyógyulni de heget hagy! Minden odaadásunk, elfogadó szeretetünk ellenére heget fog hagyni. De ha azt mondjuk, hogy nem baj, nekem így is kell, hogy az õ kis lelkén már van egy heg, és én azon leszek, hogy ez minél szebben gyógyuljon, akkor hajrá! De ehhez óriási önismeretre van szükségünk, és tisztáznunk kell magunk elõtt, hogy mi, miért szeretnénk gyereket örökbefogadni? Megmentõk szeretnénk lenni? A mi saját lelki sérüléseinket szeretnénk így gyógyítani? Ez egyik sem kizáró ok, de legyünk tisztában az indítékainkkal. Természetesen a legjobb minél korábban örökbefogadni valakit, amíg nem szenved el újabb és újabb sérüléseket. Akit a szülei bántalmaztak, vagy lemondanak róla, aki éhezett, akit gyermekotthonba visznek, aki egyik helyrõl a másikra vándorol, egyik nevelõ a másikat váltja, az iskolában, óvodában õ az intézetis gyerek, akinek baltával vágják el a gyökereit, az már komoly nyomokat hagy az emberke lelkében. Sok esetben nagyon ideális és nagyon szeretni és elfogadó szülõk mellett is szükség van ilyenkor segítségre. Minden életciklusnak megvan a maga nehézsége, de talán a kamaszkor, az újra megszületés a legnehezebb, vérszerinti gyermekkel is, örökbefogadott gyermekkel is. Nem szabad soha rózsaszínben látnunk mindent és hinni a megváltó szeretetben. Új sebeket már nem okozunk, de a régiek nem csak tõlünk függnek, hogy hogyan gyógyulnak. A gyermek temperamentuma, a kortársak, etc, etc. Ha ez így rendben van, akkor újra csak azt mondom: hajrá! Lehet nagyon szép egy tíz éves gyermek örökbefogadása is, ha nincs elõre elképzelt sablonunk, hogy milyennek kellene lenni egy tíz éves gyereknek (ez saját gyerekre is igaz). Én azt mondom, kamaszkorig van esély egy gyermek örökbefogadására, hogy jól süljön el. Más kérdés, hogy mióta ismerem a gyermeket, stb. De egyébként kevés az örökbefogadható gyerek idõsebb korban is. Gergõn kívül minden gyerekünknek van egy vagy két szülõje is, aki hajlandó bizonyos idõközönként megjelenni, hogy aztán jól felkavarja a gyermeket lelkileg, de ilyen módon nem mond le róla, a gyereket nem tudjuk örökbeadni, max. nevelõszülõkhöz, de az nem ugyanaz. Aztán amikor 18 évesek lesznek, megjelennek a szeretõ szülõk, és csorog a nyáluk az összegyûjtött családipótlékért, meg a lakhatási támogatásért, a gyereknek meg a valahova tartozás után csorog a nyála, így aztán nehezen térnek ki ebbõl a csapdából. Bocsánat, természetesen van ellenpélda is, de olyan sok ilyet láttam, hogy jogot formálok arra, hogy ez így teljes valójában leírjam. Gergõ egy kívétel, õ valóban árva, és a csecsemõotthon után rögtön András bácsihoz került, talán ezért is sikerült eddig ilyen ép lélekkel "megúsznia". A másik még, amit gyorsan meg kell itt jegyeznem, hogy van ugye, egy ismerkedési fázis, ahol az örökbefogadó szülõ még minden következmény nélkül visszatáncolhat, ha nem szimpatikus neki a gyermek. Na de ez csak neki következmények nélküli, minél nagyobb egy gyermek, annál inkább tudja, hogy miért jöttek hozzá látógatóba, és bizony nagyon jól érzi azt is, hogy õ valamiért nem felelt meg nekik. Ez pedig óriási fájdalom nekik. Tehát én azt tanácsolnám, hogy ha valakinek nincs gyermeke, próbáljon minél fiatalabbat örökbefogadni, de nincs akadálya az idõsebb gyermek örökbefogadásának sem (lehet akár testvérpárról is szó), sokat fognak segíteni az alkalmásság megszerzése során segítõ szakemberek, pszichológusok is. Nincs kõbe vésett szabály.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk. Írd még le, ha van valamilyen fejlemény. Van olyan, amikor nagyon jól sikerül az örökbefogadás? Szerinted hány éves korig érdemes, és jó örökbe fogadni egy gyermeket?
Szia! Az jutott eszembe ma a történet végérõl, hogy milyen furcsa érv az, hogy olyan pszicholgust kellett volna „rendelni” az örökbefogadáshoz, aki nem ismeri a gyereket. Nem az volna a lényeg, hogy a gyereknek egy jól passzoló családot válasszunk? És ki tudja az érdekeit nézni valakinek annál jobban, mint aki ismeri õt? Elgondolkodtató. Kívánok sok locsolót neked! :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, jaj, olyan kedvesek vagytok, talán tényleg el se hiszitek már, hogy ennyit tudok rágódni valamin, pont én, akinek az lenne a hivatása, hogy döntéseiben segítsen más embereket...:) De a mai napig néha hevesebben dobog a szívem, ha arra gondolok, hogy hibáztunk, és lett volna egy támogató család a gyerek mögött (támogató, hm, hm) egész életében, így meg mi lesz vele, ha kikerül innen... És talán én spiláztam túl a dolgot, mert nekem személy szerint, (meg a szocmunkásunknak) nem volt szimpatikus az apuka... de tényleg nem volt, pont ahogy a kedves utolsó hozzászóló is írta: ha beledöglik is gyerek, akkor is boldoggnak kell lenni! Különben hátborzongató, hogy hány olyan alak van, aki körül minden rendben van, és olyan dolgok derülnek ki a háttérben hogy hajjjajj! Sose irigykedjetek senkire! Komolyan mondom, valami gikszer minden család, egyén életében van, vagy majdnem. Gondoljatok bele, Priklopil, aki Natascha Kampuscht elrabolta, simán eljárt dolgozni, meg boltba, meg a villamosan rámosolygott emberekre és a pincéjében egy lányt kínozott 18 évig...talán még örökbe is adtak volna neki gyereket, mert a pszichológiai szûrõn is átment volna. Brrrr. Jó, oké, ez az apuka nem Priklopil, de bennem hasonló indulatokat gerjesztett. És mégis, mégis... Hogy hogy megy az intézetben a tanulás? Hát jó esetben a nevelõ dolga rávenni a gyereket a tanulásra, ugyanúgy, ahogy egy szülõ is teszi otthon a gyerekével. Akivel beszélni kell, beszél, akinek segíteni kell segít, aki fáradt, ahelyett megírja :) . De kevés ám a jó nevelõ. Láttam én már olyat, aki egész nap képes volt az asztalnál ülni és onnan parancsszavakat lövöldözni, de egy gyerekhez se ment oda, csak egyszer, hogy jól nyakonvágja. Na, onnan el is jött az illetõ, közös megállapodással, még fegyelmit se kapott, és mit ad Isten, pár év múlva találkoztam vele egy másik gyermekotthon mási íróasztalánál :) . Vagyis inkább :(. De itt nálunk most nagyon jó nevelõk vannak, és hál Istennek nem cserélõdnek évenként, mert az a lehetõ legrosszabb, amikor egy gyerek elkezdene kötõdni valakihez (ami amúgy is nehéz nekik) és akkor az illetõ kilép, mert férjhez ment , gyerek született, etc. Ez nem az õ hibájuk, de a gyerekeket alaposan megviseli. Na jó, ismét szófosásom van, pedig a kérdés már lezárult, igazából ez volt az elsõ (sztem egyetlen) kérdés, amit leírtam, kíváncsi voltam olyan emberek véleményére, akik nem könyvbõl tanulták az emberismeretet, hanem a "józan paraszti ész" és hozzáállás vezeti õket (ez a legjobb, szerintem), és köszönöm, mert csupa-csupa fantasztikus választ és segítõ kérdést kaptam tõletek, és komolyan, nagyon jó volt itt gondolkodni! Köszönöm és hajrá, hajrá, maradjatok ti is ilyen lelkesek és kedvesek továbbra is! Áldott szép Húsvétot mindenkinek (és kevés havat, hacsak nem mentek síelni)!
Gratulálok! Mivel Gergõt ennyire frusztrálta ez a család, nem lett volna jó helye náluk. Ha mégis a családdal maradt volna akkor azon rágnád magad hogy nem érzi jól magát ott. Szegény így biztos bizalmatlanabb lesz a jövõben az ilyen családok felé. Fura az apától ez a "tanuljon önuralmat" szöveg egy 9 éves fiú esetében, inkább az lett volna a feladata, hogy segítse beilleszkedni a családba, ne érezze magát kívülállónak. Csak még egy kérdés: ha az intézetben valaki pl. rossz jegyet hoz az iskolából, akkor valaki szóban "leszidja" a gyereket, elbeszélget vele hogy jobban kellene tanulni vagy hogy van? Ki ösztönzi õket hogy tanuljanak jobban?
Én is gratulálok! :) Ne legyen semmi lelkiismeret-furdalásod! Biztos vagyok benne, hogy Gergõnek így a jobb, hogy nem fogadta örökbe ez a család.
Én is gratulálok!
Gratulálok!:-)
A kérdező hozzászólása: Azért azt még hozzáteszem, hogy nem csak én láttam katasztrófálisnak Gergõ állapotát, hanem a szocmunkás is. Õt pedig nem befolyásoltam, az biztos, mert nem az a típus, akit könnyen lehet befolyásolni. Sõt, õ szólt elõször, hogy nem tetszik neki Gergõ, mióta V-ékhez került.
A kérdező hozzászólása: Uh, ez a tegnapi megbeszélés... két és fél órán keresztül tartott... és úgy megfájdult tõle a fejem, hogy még mindig fáj. Ha le akarnám írni, akkor az több oldal lenne, hisz a jegyzõkönyv is legalább tíz oldal lett :) . Azt szerettem volna, ha Gergõ mielõbb sorra kerül és nem kell végigülnie és hallgatnia a felnõttek fejtörését, mert láttam rajta, hogy nagyon rosszul van. De épp ezért minden igyekezetem ellenére sem tudtuk feloldani, újra megnémult, krétafehéren üldögélt a széken és egyszerûen nem tudtuk nekiszegezni a kérdést, hogy adja ellõ az álláspontját, mert láttuk rajta, hogy fél. Ezért aztán a szocmunkás elkezdte a bevezetést, hogy ez egy különleges eset, és nemigazán látunk tisztán, nem tudunk megnyugtató döntést hozni, etc. Utána az apuka elkezdett Gergõhöz beszélni. Már tudom, hogy ebben az esetben velem is probléma van, egyszerûen túlreagálom ennek az embernek a megnyilvánulásait. Olyan indulatokat indukál bennem, hogy az hihetetlen. Nyugodt hangon elmondta Gergõnek, hogy nem kell félnie tõlük, és nagyon jól tudja, hogy sosem kellett, és õt is mindig bántotta Gergõ bizalmatlansága, és vele bármilyen problémát meg lehet beszélni, mindig nagyon türelmes volt hozzá és úgy érezte, minden probléma ellenére Gergõnek megvan a helye közöttük. Semmiféle haragot nem érez amiatt, hogy kedden Gergõ nem akart hazamenni, sõt megérti, és talán természetes is, hisz Gergõnek itt volt az otthona, etc. Nagy szeretettel várják vissza, és egészen biztos benne, hogy találnak megoldást közösen a problémákra, ha Gergõ is hajlandó ezen együtt dolgozni vele, hiszen õ maga is (mármint Gergõ) elismerte, hogy sok mindenben szeretne javulni, változtatni. Így van-e? Gergõ ült és bólogatt. Az apa elismerte, hogy talán túl gyorsan akartak változást elérni, de úgy érzi, minden törekvésük csak a jóra irányult, hogy Gergõ megtanuljon uralkodni magán, ezáltal a tanulás, az iskolában való odafigyelés is könyebb legyen számára, és az indulatait is így tanulja meg kezelni. Ugye, hogy ez leírva milyen szép és igaz? Semmi sem indokolta, hogy engem olyan idegesség elkapott, hogy remegtem. A férfi végig Gergõt nézte, és olyan hipnotikus hangon beszélt hogy legszivesebben felugrottam volna és megráztam volna Gergõt, aki tényleg úgy is ült ott, mint akit hipnotizálnak. (A hipnotizálás nem csak arról szól, amit a filmben látunk, a hipnózis valóban lehetséges ilyen módon is!) És bólogatott a férfi minden szavára én meg ott ültem hitetlenkedve, mert láttam, hogy a drága igazgatónk is felderül, mert hát ebben semmi kivetnivaló nem volt, amit az apa mondott és hát Gergõ is ott bólogatott. Akkor én felálltam és arra kértem mindenkit, hogy engedjük ki Gergõt és minden befolyástól mentesen Gergõ a saját szobájában írhassa le egy papírra, hogy szeretne-e a továbbiakban ebben a családban nevelkedni. Az apa azonnal ellentmondott, hogy már maga a környezet is befolyásolja Gergõt, nem gondolom-e. Válaszoltam neki, hogy de, igaza van, akkor viszont Gergõ válaszoljon egy szóval itt és most, hogy hol szeretne a továbbiakban nevelkedni, a gyermekotthonban vagy V-ééknél és aztán azonnal kimehet, nem kell indoklás. Megpróbáltam semmiképp nem befolyásolni Gergõt, de az az igazság hogy majd meghaltam idegességemben, hogy mi lesz, ha azt mondja, hogy V-ééknél. Szóval nagyon jól tudom, hogy nem voltam csúcson szakmailag, túlságosan erõsen befolyásoltak engem az érzelmeim és az ebbõl származó elõítéleteim. De GERGÕ AZT VÁLASZOLTA, HOGY ANDRÁS BÁCSINÁL SZERETNE nevelkedni!!!! Õ az igazgatónk! És aztán fel is állt és ki is ment, és ettõl a választól az igazgató is úgy meghatódott, hogy csak zavartan krákogott én meg borzasztóan féltem attól, hogy lerí rólam, mennyire örülök, és az lesz a vád, hogy én befolyásoltam Gergõt. Hát ez így is lett. Két órán keresztül ment a hercehurca, a gyõzködés, az érvelés, hadd kíméljelek meg ettõl titeket, de az apa nem adta fel a végsõkig, nagyon jól látta, hogy mit érzek én iránta és ezzel tudott végig érvelni, hogy milyen hiba volt engem küldeni környezettanulmányra, és hogy újra meg kellene próbálni független pszichológusal, aki nem ismeri a gyermeket, etc. Az anyuka szinte nem is szólt semmit hozzá a dolgokhoz, amit mondott, az okos volt ugyan, de a férjét erõsítette. A végsõ szólt András mondta ki, hogy õ maga úgy látja, hogy Gergõ mindenekfelett álló érdeke azt diktálja, hogy nyugalomban és biztonságban nevelkedjen, és mivel a V-ééknél eltöltött idõ túlzott szorongást váltott ki benne, úgy gondolja, hogy nem megfelelõ környezet számára a v. család, bármennyire is szimpatizál õ maga is nevelési elveivel. Szóval az igazgató mellénk állt én meg igyekeztem minél kevesebbet beszélni. Végül V. is belátta, hogy jobban jár, ha kiszáll a játszmából, mintha a Gyámhivatal hozza meg a döntést, hogy nem jöhet létre az örökbefogadás. Én pedig azt hiszem, életem végééig azon fogok gondolkodni, hogy hibáztunk, vagy sem ebben az esetben, és lehet, hogy most törtem ketté Gergõ életét? Bárcsak találnánk neki egy jó családot, akkor nem lenne ilyen lelkiismeretfurdalásom.
Hogyan lehet megvédeni ezeket a gyerekeket 18 éves korukban a "szeretõ" családtól, aki a pénzükre áhítozik?
A kérdező hozzászólása: A gyermekotthonban élõ gyermekek után az intézményvezetõ kapja a családi pótlékot, nem a szülõ! 50%-át a gyermek személyes szükségleteire kell fordítani, és ami megmarad, számlán gyûjtik nekik, plusz, aki árva, az kap árvaellátást. Az otthonteremtési támogatás összege, a legtöbb, amit az öt évnél régebbi neveltek kapnak, 1171000 forint. Az otthonteremtési támogatás célja, hogy az átmeneti vagy tartós nevelésbõl kikerült fiatal felnõtt lakáshoz jutását, tartós lakhatása megoldását elõsegítse. gyámhatóság a gyermeket nagykorúságának elérése elõtt 6 hónappal írásban tájékoztatja az otthonteremtési támogatás lehetõségérõl. Az otthonteremtési támogatás iránti igényt a kérelmezõ a nagykorúvá válást követõen, de legkésõbb a 30. évének betöltéséig nyújthatja be. Ez pedig igen csábító a kedves szülõk számára, akiknek nem kell sok, hogy meggyõzzék a gyereket arról, hogy õk mennyire szerettek volna gondoskodni róla, de az élet kibabrált velük, de majd most, ha összebútoroznak, de szép is lesz, újra egy család... Nem lehet megvédeni. Vagy van elég esze a gyereknek és messzire elkerüli a kedves szülõt, vagy elhiszi neki az iránta táplált feltétlen szeretetet és összebútorozik vele. És ez nem csak a szülõkre igaz, hanem a fülig szerelmes férj/feleség jelöltekre. De ez már színtiszta szociális munka, nem az én asztalom.
Van valami fejlemény? :)
A kérdező hozzászólása: Kedves Utolsó Kérdezõ, arra a kérdésedre, hogy ez a család miért is akart örökbefogadni, csak azt tudom mondani, hogy Te magad már megválaszoltad ezt a kérdést. Semmi többet nem tudok hozzátenni, nekem ugyanez a sejtésem, mint neked: a megmentés, és a saját értékrendjének, nevelési módszereinek reklámozáa. Ez utóbbi nem jött be. De gondolom, cserébe csinál egy kis antireklámot a gyermekotthonokban történõ nevelésnek, a mindenlében kanál, botcsinálta pszichológusoknak, akik képesek egy gyereket úgy elfuserálni, hogy azt már õ se tudta rendbe hozni :) . Hihihi! De jó volt ez a nemaszívelágyult, hanem az agya... hahaha! Ezt elmondtam gyorsan az egyik nevelõnek is... Nem sokszor találkoztam az apával, de nekem ez a pár találkozás és a Gergõ beszámolói olyasféle benyomást keltettek róla, hogy õ egy pszichopátiás személyiség. Pszichopata, szociopata, antiszociális személyiségzavar: Elsõ megközelítésre az antiszociális személyiségzavarban szenvedõ ember nagyon barátságos, elbûvölõ, intelligens, mindig azt mondja és csinálja, amit elvárnak tõle. Általában magas pozíciót tölt be, a céljait mindig eléri, sikeres embernek nevezhetõ. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy mindez csak a látszat, és a jólszituáltság maszkja mögött egy teljesen más ember lakozik. Az antiszociális ember végtelenül önzõ és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandó bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, erõszakos viselkedés, szex vagy megfélemlítés. Az áldozatok sokszor csak késve ismerik fel, hogy az elbûvölõ álarc mögött ki is lakozik valójában. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az ilyen személyiségzavarban szenvedõ ember nem érez. Nem érez megbánást, bûntudatot vagy lelkiismeretfurdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelõsséget mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát, nem tud együttérezni másokkal, ezért gyakran tapintatlan, lenézõ és érzéketlen más emberekkel szemben. A viselkedése sokszor távolságtartó, hideg. Noha mindig tudja, mit kell mondani, de a szavai mögött kevés a meggyõzõdés és a valós érzelem. És ez a "mindig tudja mit kell mondani" nagyon fontos, mert szinte lehetetlen kiszûrni a tesztekkel, amiket általánosságban alkalmazunk az alkalmassági vizsgálatok során (erre külön teszt van), mivel az intelligenciájukkal semmi baj, sõt, legtöbb esetben magasabb is az átlagnál, tehát pontosan tudják, hogy egy szituációban hogyan kell viselkedni, mit várnak el tõlük. Aztán, hogy kiderül-e valaha? Hát kiderül, természetesen, az legalábbis, ha a gyerekkel probléma van. De ezzel már a gyerek iskolája, gyermekjóléti szolgálat, nevelési tanácsadó foglalkozik, gyakran nem is jön visszajelzés. És hogy felismerik-e hogy mi a baj forrása, az már más kérdés. Ahány szakember annyiféleképp kezeli a problémákat. Ki az egyénben keresi, ki a gyerekkorban, ki a közösségben, attól függ, hogy melyik iskolában hisz. Nem biztos, hogy ha Gergõ ott maradt volna V-éknél, és Gergõ egy idõ után kimaradozott volna a suliból, vagy egyre többször fogyasztott volna alkoholt, vagy az ereit kezdte volna karcolgatni, nem biztos hogy a családapa módszerei lettek volna megkérdõjelezve. Kamaszkori depresszió egy általános korkép, nagy valószínûséggel gyógyszeres kezelést kapott volna rá, gyanakodtak volna a génekre, amiket ismeretlen szüleitõl hozott, és nagy-nagy szerencsének kellett volna történni, hogy valaki észrevegye, hogy Gergõ eltûnt és úgy kezelte volna, hogy a szálakat a megfelelõ irányba göngyölíti fel. A gyógyszernek lettek volna mellékhatásai, és mindez megspékelve azzal, hogy Gergõ önértékelése a gyermekotthonos múltja miatt már most sem teljesen 100%-os, (és V. ezt már most is ügyesen elkezdte aláaknázni), semmit nem segített volna rajta egy olyan önkép, amiben mint gyógyszerfüggõ, szakember segítségére szoruló fiatalt látta volna magát. De most megint elkanyarodtam, csak azt akartam mondani, hogy a probléma felszínre kerül, természetesen, de az oka már nem mindig egyértelmû. Utánkövetés: nincs. Sajnos, nincs itt drága szocmunkásunk, aki ebben a témakörben súgni szokott, de tudom, hogy sokszor, sokan próbáltak már tenni valamit ellenne, de mindig falakba ütközött a dolog. Tekintettel arra, hogy a legtöbb örökbefogadás csecsemõkorban történik, a szülõknek már attól keserû a szájíze, hogy miért kell annyi vizsgálaton, tanfolyamon átesni, amikor más tizenévesen, éretlenül, etc, etc. szülhet és nevelhet akárhány gyereket. Az utánkövetést nem segítségnek fogják fel, hanem ellenõrzésnek, legrosszabb esetben zaklatásnak. Szakmai oldalról pedig elmondható, hogy bíznak abban, hogy a segítõ szakmák, mint védõnõk, családsegítõk, iskolai szoc. munkások, gyermekjólétisek észlelik a problémákat csakúgy, mint vérszerinti gyereknél... az állandó látogatások a szülõi kompetencia megkérdõjelezése lenne, ami akár még rosszabbá is tehetné a kialakuló családi rendszer. Nagy dillemma. A nevelõszülõség viszont valami teljesen más dolog, ide olyan gyerekek kerülnek, akik nincsenek tartós nevelésbe véve (tehát nem örökbeadható), nem a vérszerinti szülõket pótolja, csak a családi mintákat hivatott erõsíteni a gyermekben, segítik a kapcsolattartást a vérszerinti szülõkkel, átmeneti állapot, és a gyereket nem a szülõk választják, hanem kihelyezik hozzájuk, és általában nem is csak egyet. Ergo, ez egy teljesen más vonal. Talán a 30 napot lehetne meghosszabítani, viszont ez is problémás, ha belegondolunk, hogy csecsemõnél, a véglegesítés után kerül a szülõ-szülõ státuszba, tehát innen jogosult az ellátásokra, és hát lélektani okokból sem érdemes elnyújtani a próbaidõt. Nehéz ügy, és nagyon jól látod, nincs megoldva. És ez is egy kimeríthetetlen téma... de ha ilyen emberek, mint Te, akik már látják a hiányosságokat, és fel is merik tenni a kérdést, sõt, választ is keresnek rá, sokan vannak, akkor én bízom, töretlenül abban, hogy megtaláljátok, megtaláljuk a válaszokat és megoldásokat.
A kérdező hozzászólása: Ó, dehogynem adnak. El se hinnétek mennyire számít a vér szava! Õ mégiscsak az anyám, nem õ tehet róla, hogy nem tudott felnevelni, kibabráltak vele, mindenki ellene fordult, és amikor csak tudott jött (kétévente egyszer, aztán a 18. szülinap fele már havonta) és még hozott is egy Adidas melegítõt (istentudja honnan)... azt mondja, csak egy kis segítség kellenne neki és akkor talpra áll... most még én is forduljak ellene? Mégiscsak az anyám...nem õ tehetett róla... Az apa nevelési módszerei nekem sem lettek szimpatikusabbak. Én is kicsit aggódva gondoltam a saját gyerekekre, de most megnyugtató a gondolat, hogy az édesanyjuk erõs támasz nekik. Ha õ is látja, hogy túlzás, amit a férje csinál, akkor legalább (remélem) megpróbál kompenzálni egy kis babusgatással. Nem adjuk fel, hogy Gergõ családot találjon, és még engem is egy kicsit meglep, hogy ennyire tiltakozik ellene. Nem csak V-ék miatt van ez az elutasítás, valami régebbi történet is közrejátszik. Én gyanakszom arra, amikor a hokizni járt telente és sokáig ott nem tudták a haverjai, hogy õ otthonból jön, aztán egyszer csak kiderült valahogy, és attól kezdve ott õ csodabogárnak számított... szerintem ettõl kezdve kezdett nagyon bezárkózni... talán úgy érezte, hogy ha õt kirekeszti ez a családból jött közeg, akkor õ jusztse akar hozzájuk tartozni. De még tapogatózom a sötétben, vagy szürkületben inkább. Egyébként teljesen úgy van, ahogy az elõttem szóló írta, egy ilyen lobbanékony ember társaságában, akár apa, vagy fõnök, vagy bárki, az ember folyton feszeng, hogy mikor ejt ki egy rossz szót a száján. Ami borzalmas, mert így a valódi énünk azért okosan visszahúzódik, és ami beszél helyettünk az, egy álarc. Amit felnõtt talán, jó esetben, ha ritkán kell használnia, le tud venni, de egy gyerek esetében félõ, hogy ránõ az álarc. És akkor elkezdhetjük kérdezgetni az illetõt, mint Isten a paradicsomban az elsõ emberpárt: Ádám, hol vagy? És csak örülhet, az álarcos emberke, ha valaki észreveszi, hogy õ nincs is ott.
A kérdező hozzászólása: Kedves Válaszoló! Köszönöm! És most mindjárt felszólal a kedves könyvkiadással foglalkozó hozzászólónk, hogy lám, lám, õ látta elõre, hogy ez itt csak az írói ambícióit akarja ápolgatni, ápoltatni másokkal...:) Úgyhogy gyorsan még hozzáteszem az eredeti témámhoz, hogy legnagyobb meglepetésemre felhívott az örökbefogadó anyuka. És elmondta, hogy sokat tépelõdött azon, hogy hívjon-e, de nem akarja, hogy keserû szájízzel szálljunk ki a történetbõl, és hogy a férje igazából tényleg nagyon rendes ember és õ õszinte meggyõzõdéssel alkalmazza a nevelési elveit, tehát tényleg úgy gondolja, hogy ezzel a jóra nevel, de nem titkolja, hogy valóban hirtelenharagú és keménykezû... ami lehet, hogy Gergõt megijesztette, õ is látta rajta. De sajnos a férjén õ már nem tud változtatni, megtanultak vele együttélni. Szerettek volna negyedik gyereket, és õ szeretett volna egy kislányt, aki talán meglágyította volna az apuka szívét, de valahogy nem jött össze, ezért is gondolták, hogy akkor örökbefogadnak egy gyereket, viszont az apa csak fiút tudott volna elfogadni, és ebben van is ráció. De valahogy nem sikerült Gergõhöz közelkerülni. Rosszul indult a dolog, az iskolai kudarcokkal, és utána már nem sikerült visszatalálni Gergõhöz. Én mindenesetre nagyra értékeltem, hogy felhívott, nagyon jól elbeszélgettünk, és tényleg kihúzott egy kis tüskét a szívembõl. Hogy akkor õ is látta, nem csak én, hogy valami itt nem kerek. És hogy ilyen anya mellett legalább a saját gyermekeiknek van kapaszkodójuk. Azt hiszem ez az elsõ pozitív fordulat a történetben, én mindenesetre kicsit felderültem tõle! Szép napot Nektek is, és köszönöm az érdeklõdést, hozzászólást, bíztatást, saját történeteiket!
Kedves Kérdezõ! Öröm olvasni az írásaidat. És én is csak biztatni tudlak.
Szia! Nem én vagyok a könyvkiadós hozzászóló, de az jutott eszembe, ha mégis egyszer lesz idõd (akár mert a 4 gyereked „kirepül” már), és írnál valamirõl, a gyerekvédelem/örökbefogadás témája szerintem nagyon hálás lehetne. Nem azért, mert az ember szeme könnybe lábad, hanem mert én úgy látom (akár csak azokból a kérdésekbõl, amelyeket itt feltesznek néha ezügyben), hogy a nagy többségnek fogalma sincs arról, mi a valós helyzet; romantikus elképzeléseket dédelgetnek a „szegény kis árva” gyerekekrõl, akik magányosan élnek az intézetek lélektelen világában, amíg csak nem jön egy „megmentõ”, egy örökbefogadó, aki kimenekíti õket onnan. Jó lenne, ha látnák az emberek, hogy pl. a csecsemõotthonok hazánkban világhírûek voltak, özönlöttek a szakemberek tanulni tõlünk, hogy külföldön már rájöttek, hogy nem az a jó megoldás, ha minden gyereket kidobálnak nevelõszülõkhöz, hogy persze, a család a legjobb hely egy gyereknek, de nem bármilyen család! Ha megértenék, hogy nem azért vannak „tömve” az otthonok, mert nincs elég „önfeláldozó” örökbefogadó, hanem, mert sok gyerek – ahogy te is írtad – nem adható örökbe. Nagyon nehéz hivatás a tiéd, számomra dermesztõ felelõsség lenne emberi sorsokról dönteni – pláne, hogy nálunk nincs is utánkövetés az örökbefogadásban, viszont nagyon sok a tabu, még maguk az örökbefogadók sem kérdeznek, nem kérnek segítséget, így sokszor csak évek múltán derül ki, hogy valami rosszul mûködött, mikor „visszaadják” a gyereket (pl. mondván, hogy „kiütközött a vére”), mert nem bírnak vele). És erre sokan még bólogatnak is, hogy hát bizony-bizony, így van ez, „szegény” szülõ pedig mindent megtett. Kimeríthetetlen téma ez, és nem csupán azok számára tanulságos, akik konkrétan az örökbefogadásba vágnak bele, hanem minden ember számára, aki gyereket nevel, akár csak egy „patchwork” családban. Ezért azt gondolom, ha neked adott, hogy jól írsz, ha csak teheted, ne hagyd veszni ezt a képességed, próbáld felnyitni az emberek szemét! (Bocsánat, kissé dagályosra sikeredtem. :)
Jaj jót nevettem a 72-es válaszolón. Azért egy könyvhöz ez a történet így kevés lenne. Persze így, hogy a való életben játszódott le, így meg elég "erõs" történet.
A kérdező hozzászólása: :) Azt azért nem gondoltam, hogy ez olyan érdekes történet, amibõl könyvet is lehetne írni. Hogy az elõttem szólóhoz csatlakozzam: aki azociális szféra bármelyik területén dolgozik, akár alap, akár szakellátásban, szerintem a kisujjából ráz ki ilyen és még ilyenebb sztorikat. Egyébként azért tényleg jó szakember vagy, mert sokszor megfordult a fejemben, hogy könyvet kellenne írnom azokról a dolgokról, amiket a munkám során láttam, és volt, aki bíztatott is, mondván, nagyon jól tudom érzékeltetni ezeknek a gyerekeknek a drámáját. Talán nem minden pszichológusnak van jó nyelvi érzéke, de a mi szakmánk arra épül, hogy az emberek veséjébe lássunk, ne csak a külsõ dolgokat. Ha én dolgozom, akkor fél füllel hallgatom, hogy mit mondd az illetõ, de igazán azt nézem, hogy mit mondd a szeme, a testtartása, az arcszínének finom változásai, az egész metakommunikáció. És ha valakinek el kell mondanom, hogy mit tapasztaltam, akkor ezeket bele kell szõnöm, mert számomra így kerek a történet, ezekkel a finom rezdülésekkel. És mivel gyermekotthoban is dolgozom, ezeket nagyon pontosan dokumentálnom kell, mert sok gyerek, akik megfordulnak nálam, ma még itt vannak, holnap már ott. (Ha szóban beszélgetnénk, hidd el, még fárasztóbb tudok lenni). De nem fogok regényt írni, egyrészt mert (lehet, hogy csak nekem, de a hozzászólások alapján másnak sem) szerintem nem egy eredeti téma, másrészt nem is lenne túl etikus kibeszélnem ezeknek a gyerekeknek a nyûgét, amivel együtt kell élniük. Kicsit furdal is a lelkiismeretem, hogy Gergõt (aki nem Gergõ) ilyen részletesen kibeszéltem, de hogy megnyugtassam a lelkiismeretem, neki is elmondtam, hogy még az interneten is rákérdeztem a véleményekre, annyira nem hagyott nyugodni, hogy mivel teszünk neki jót. Hát csak nevetett. Egyébként az áruld már el, hogy mégis mit tudnék tesztelni egy ilyen oldalon? Szerintem arra megvannak a megfelelõ fórumok, ha a regényemet szeretném tesztelni, és mégis, miért kellenne szégyellnem, hogy ez csak regény? Miért ne írhattam volna ki egyszerûen, hogy figyeljetek, ilyen és ilyen témában szeretnék egy regényt írni, szerintetek az emberek vevõk lesznek rá? Mert fogalmam sincs, hogy a hozzászólásokból mit is lehetne leszûrnöm. Mondjuk, ez nem is az én asztalom, te vagy a könyvkiadó! :) Egyébként nagyon sokat beszélgettem Gergõvel az elmúlt napokban, még kirándulni is elmentünk, bár elég rossz idõ volt, egyre már otthon is voltunk, és csak megerõsíteni tudom, hogy Gergõ egy klassz srác. De azt mondta, hogy õ nem akar magának családot, és hogy már V-éék elõtt sem akart, és õ nagyon is jól tudja, hogy mi szeretne lenni és mit akar az életben, de akárhová kerül, ha kiderül, hogy õ intézetis gyerek, akkor semmi másra nem figyelnek, csak arra, hogy õ az. Ugye, milyen okos srác? Egyébként régész akar lenni... És most három napig az ágyat nyomta valami hasmenéses vírussal, pánikroham nem volt, rémálmok sem, és reményeim szerint a hasmenéssel egy kicsit a szorongás is távozott belõle...:) De azért még dolgozni kell rajta, hogy visszataláljon saját magához. Egy pár hét elég volt ahhoz, hogy fenekestül felborítsák egy kisfiú lelkivilágát. És még az a szerencse, hogy ilyen hamar elõjöttek a tünetek, és nem ásta mélyebbre magában a szorongást. Gergõnek talán legjobb lenne, ha találna egy személyt vagy egy gyermektelen családot, aki teljesen rá tud hangolódni. De a bizalmát megszerezni nem lesz könnyû senkinek, az már biztos.
Könyvkiadóként dolgozom... kicsit átlátok a szitán Ja az elõzõ kettõ is én voltam.
Szerintem ez egy kitalált történet!
Kétszer is elolvastam ezt a történetet, és egyre inkább az az érzésem, hogy jól mesélsz. Túl jól.... Tán könyvet fogsz írni, és rajtunk tesztelsz?
A kérdező hozzászólása: Iszonyú nehéz megállapítani, hogy egy szülõ mikor önhibás és mikor nem. A családgondozók a végsõkig igyekeznek a családban tartani a gyerekeket, aki így csak gyûjti, gyûjti az újabb sebeket. De ez a feladatuk, erre esküdtek fel. Családból kivenni egy gyereket, kudarc a szociális szakmának. De ha már kikerülnek, szinte sose sikerül visszagondozni õket (vajon miért?) de mindig meg tudják tenni a hozzátartozók, hogy az utolsó szálat ne tudják elvágni, tehát a gyerek ne legyen tartós nevelt. Ez most :) vagy :(?
Igen várjuk :)
Nagyon várjuk! :)
A kérdező hozzászólása: Szerintem nem jó olyan családban felnõni, ahol a büntetéstõl való félelem motivál. Nem mondom, hogy nem eredményes, de nem az igazi. Ahol a gyerekek minden második mondat után lesik az apjuk reakcióját, ahol az anya azért nem dolgozik, mert apa nem helyesli, ahol azért fogadnak be fiút, mert az apa ezt akarja, ahol Marci azért áldozza fel magát, mert apja "elbeszélgetett" vele (azt nem írtam, de ezért ült Gergõ mellé, nem jókedvébõl!), ott ebben a családban minden az apáról szól. És hol vannak a többiek? És hol van Gergõ? Mert most sehol nincs, én nem találom, bezárta magát és talán nem is fogja többé kinyitni a lelkét ebben a közegben. De lehet, hogy ez csak nekem dráma, a szakmámból kifolyólag.
A kérdező hozzászólása: Igen, jól látod, a kislánynak szerintem is jobb helye volt az otthonban, és számomra sem egyértelmû, hogy Gergõnek mi a jobb. És az a szomorú, hogy ezek az esetek egyáltalán nem olyan ritkák, sõt! A jogszabály kimondja, hogy ki kell emelni a családból a gyereket, ha a szülõ veszélyezteti fizikálisan, vagy mentálisan, de a gyermekjólétik, családsegítõk feladata az, hogy segítsék a szülõt, hogy a gyerek minél tovább a vérszerinti szüleivel maradhasson. És elég nehéz meghúzni a határt, hogy hol van az, amikor már azt mondom, hogy nem adok neki több esélyt, és azt javaslom, hogy emeljük ki a gyereket a családból. Mindig van mire hivatkozzanak, meggyõznek, fõleg akkor nehéz, ha a gyerekek tényleg ragaszkodnak a szülõkhöz. Zsuzsi esetében ez nincs így, de mindig arról szól a történet, hogy még folyik a visszagondozás feladata, a szülõ segítséggel ugyan, de képes ellátni a gyerekeit, megfogadja a javaslatokat, tartja a kapcsolatot a családgondozójával, etc. Papíron minden olyan világos, de az életben! Most épp ott tartok, hogy az intézményvezetõ behívott és nyomatékosan megkért, hogy ne nehezítsem a munkájukat, hagyjam, hogy Gergõ beilleszkedjen a családba. Nem jöhet el a névnapra (most utólag azt hiszem, igaza van) és neki szent meggyõzõdése, hogy Gergõnek ez az utolsó esélye, és szerinte a család saját gyerekeinek eredményei igenis meggyõzõek arról, hogy helyes nevelési elveket alkalmaz az apa. Fiúknak amúgy is szigorúság kell, tette hozzá õ, mint magánember, és Gergõ nagyon lazán kezelte a szabályokat, nem is baj, ha ránevelik a fegyelemre. Sokat gondolkodtam (semmi mást nem csinálok pár napja) és arra jutottam, hogy talán igaza van, és ez a dolog már nem is Gergõrõl szól, hanem rólam. Tényleg erõsen kötõdtem hozzá, és azt hiszem nekem nem szimpatikus az apa és a nevelési elvei, valószínûleg kivetítek rá valamit, valakihez hasonlítom a múltból, aki nekem erõsen ellenszenves volt, szóval ez talán tényleg az én problémám és nem is Gergõé. Egy hónapos gondozáson van náluk a gyerek, én nem gondolom, hogy itt a megfelelõ támogatás a büntetéssel való fenyegetõzés, sokka inkább egy támogató, elfogadó légkört kellene teremteni és nem azt hangsúlyozni, hogy õ "el van rontva" mert intézetben nevelkedett, de õt majd itt milyen szépen meg fogják nevelni. Én a feltétel nélküli elfogadásban hiszek. Ha nem jó így nekik Gergõ, ahogy van, akkor talán tényleg be kellene látni, hogy nem illenek össze. Én a tárgyaláson ezeket el fogom mondani, mind ahogy azt is, hogy Gergõn inkább hanyatlást láttam az egy hónap alatt (nem, sose volt vele probléma az iskolában, szivacs agya van és sokminden érdekelte is). De megpróbálom elfogadni, hogy Gergõ ebben a családban fog nevelkedni.
A kérdező hozzászólása: Egybként volt egy másik nagyon szomorú esetünk az otthonban. Gergõnek volt egy nagyon jó barátnõje a lányok házából, valamiért nagyon jól megértették egymást, odacsalogattak a kertbe egy macskát közösen, az hozta õket össze, ahhoz szökdöstek ki etetni, mindegy, nem ez a lényeg. Hanem hogy Zsuzsinak megjelent egy szép napon az édesanyja, aki azt állította, hogy õ sose mondott le a gyerekérõl, kényszerítették õt, mert kiskorú volt, amikor Zsuzsi született, 16 éves, az anyja nem akarta, hogy velük maradjon a kislány. Ez így is volt, ezért volt Zsuzsi átmeneti gondozásban, és nem tudtunk neki családot találni. De most rendezõdött az élete, van élettársa, házuk, van egy fél éves kisfia, és akkor most õ viszi Zsuzsit.Egészen odáig egyszer sem látogatta meg, de lemondani sem akart róla. Természetesen neki ítélték a gyereket, haza is költözött. Megváltoztatta a nevét a kislánynak, mert neki nem tetszett, aztán szépen megtanította tápszert készíteni, teát fõzni, és pár hét múlva már boldogan járt el bulizni az élettársával, és a nyolc éves kislányra hagyta az öccsét! És Zsuzsi fogta magát és visszajött hozzánk egyedül. És az anyja érte jött, és szó szerint hazahurcolta, az üvöltésétõl zengett a környék, és Gergõ mindezt látta. Gondolom, ez azért mély bizalmatlanságot szült benne a családi élet iránt. A legjobb barátja volt a kislány. Azóta is folyik a nyüglõdés, állandó kapcsolatban állnak a gyermekjóléti szolgálattal, meg a családsegítõvel, de mindenki hisz benne, hogy a gyereknek a saját anyjánál van a legjobb helye. Hm. Felvilágosították az anyát, hogy nem hagyhatja egyedül a gyerekeit, azóta mit csinál? Viszi magával õket kocsmázni. Akkor mondták neki, hogy ez sem túl jó dolog. De õ oda nem inni megy, hanem mert ott dolgozott korábban, és tartja a kapcsolatot a fõnökével, meg onnan hozza az ebédet. És ha nem viheti be a gyerekeket, akkor kinn hagyja õket a kocsma elõtt. Na, errõl ennyit. Csakhogy ne mindig egy látószögbõl lássuk a dolgokat.
Nagyon érdekes. Szerintem nem aggódód túl. Ilyen tárgyaláson nem kérdezik meg a gyereket, hogy akar-e maradni? Neki nincsen lehetõsége beleszólni?
Nagyon rendes dolog tõled Kérdezõ, hogy ennyire a szíveden viseled a kisfiú sorsát és ilyen lelkiismeretesen utánajársz a dolgoknak! Csak így tovább! Nem lehet könnyû helyzetben a fiú, és ha tényleg egy osztályba jár az új testvérével, ahol megtudták hogy õ "csak" örökbefogadott, az nagyon nehéz helyzetet teremt neki, mivel az ilyen korú gyerekek még nem tudják, hogy az ilyen dolgot hogy kell kezelni, és gúnyolódások célpontja lehet Gergõ. 1 hónap egyébként elég annak megállapítására, hogy véglesen jó sora lesz-e Gergõnek az új családban? A közhiedelem persze az (én is így gondolom elméletben, bár gyakorlati tapasztalatom nincs), hogy hosszú távon jobb lesz a fiúnak családban felnõni, akik gondoskodnak róla, lesz kire számítson élete végéig, mint a gyerekotthonban. 1 hónap nem kevés még ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjen az új életébe? Mondjuk attól még mert az iskolában esetleg vannak problémái, attól még otthon viselkedhetne felszabadultabban, bolondozva a többi gyerekkel stb. Na majd mindenképp írd meg hogy mit mondott az osztályfõnök!
A kérdező hozzászólása: Most sikerült beszélnem az anyukával, elmondtam neki, hogy milyen benyomásom volt Gergõrõl. Éreztem a hangján, hogy õ is egyetért velem, és annyit mondott, hogy a családja minden téren elfogadja és támogatja Gergõt, az iskolában viszont lehetnek gondok, rögtön a figyelem középpontjába került, mint örökbefogadott gyerek és õ azt gondolja, hogy a ez a bajok gyökere. Kérdeztem, hogy ehhez nyújtanak-e neki segítséget, azt mondta, a fia mindig Gergõ mellé áll. Ez jó, csak Gergõ nagyon önérzetes gyerek, nem hiszem, hogy élvezi, hogy õ az, akit meg kell védeni. Nem lettem teljesen meggyõzve, mindenesetre felhívtam a szünetben az osztályfõnõkét, és már délután mehetek is hozzá konzultálni! Ennek nagyon örülök, mert akár szimpatizál a családdal, akár nem, azért ebbõl a beszélgetésbõl sok mindent le fogok tudni szûrni (remélem!!!)
hát engem még a hideg is kirázott a szívem azt mondja, ne engedd hogy örökbe fogadja ez a család
A kérdező hozzászólása: Hát akkor más is így gondolkodik, mint én. Ma szupervízión felhoztam a témát, de megkaptam, hogy túl erõsen kötõdtem-kötõdöm Gergõhöz, el kell õt engednem, és el kell döntenem, hogy mit tartok fontosabbnak, a gyermekotthont vagy a családot. Merthogy, ahogy a többség érvelt, senkinek nem volt még problémamentes esete, ha nagyobb gyermeket adtak örökbe, mire számítottam? Hát õszintén szólva, nem erre. Én azt hiszem, minden nehézség ellenére egy egészségesen mûködõ család egy hónap alatt nem ilyen eredményt kellenne, hogy elérjen. Nem, sajnos ez nem érv, hogy a legkisebbnek kell legyen az örökbefogadott gyerek, erre nincsen törvényi szabályozás, ráadásul a törvényi része a szocmunkás feladata, én a lélekkurkász vagyok... és most, hogy tele van a sajtó azzal, hogy megnehezítik az örökbefogadásokat, gondolhatjátok, hogy örülnek az én akadékoskodásomnak. Még a férjem is, amikor elmondtam neki az esetet, és hogy milyennek látom a családapát, csak annyit mondott, jól teszi, ha embert akar faragni belõle, nem léhûtõt... (miközben az õ saját négy gyermeke a fejére nõtt és neki minden rosszalkodás egészséges huncutság :) ). Szerintem sem mûködik jól a szûrés az örökbefogadásoknál. Egy pszichopata (akinek nincsenek érzelmei, de minden más téren be tud illeszkedni a társadalomba) simán átmegy a szûrõn. Aztán amikro baj van, jön a kérdés: hol volt a családgondozó, meg a pszichológus. Addig meg csak szörszálhasogatók vagyunk meg megnehezítjük, hogy szegény árva gyerek családra találjon... Iszonyú dühös vagyok az egész világra most, de holnap elsõ dolgom lesz felhívni a nevelõanyát, és én bizony rákérdezek, hogy történt-e valami, ami megmagyarázná Gergõ hallgatagságát. Ha meglátogatnom nem is szabad, nem engedem ki a látóterembõl. Holnap beszámolok Róla, mert jó itt is beszélgetni, mindig kicsit tisztább a kép, köszönöm, hogy elolvastatok és segíteni próbáltok.
Szerintem ez már veszélyes fegyelem. Mintha nem lenne benne érzelem. Ugye?
De és mikor ott voltál mit mondott a fiú, hogy érzi magát? Az új szüleivel beszéltél? Lehet hogy az anyát kéne kikérdezni, puhatolózni, esetleg nem túl szigorúak-e a gyerekekkel, stb. Mennyire hangoztatják a családban, hogy Gergõ az új "jövevény", éreztetik-e, hogy õ az új, vagy esetleg teljesen befogadták-e és teljesen természetesen kezelik a helyzetet. A tesók hogy fogadták, féltékenyek-e? Hogy viselkednek vele a tesók, egyenrangúként, vagy esetleg kívülállóként bánnak vele?
A kérdező hozzászólása: Nem, de Gergõt én magam is szívesen örökbe fogadnám. Rendben, értem én, hogy mi zajlik le a kisfiúban, én is pont így gondolom, mint az elsõ hozzászóló, hogy valami bûzlik. De ezt nyíltan nem mondhatom ki a tárgyaláson! Tudjátok, az dicsõség, ha egy kilenc éves fiúnak örökbefogadó családot találunk. Keresztben lenyelnek, ha leállíttatom a folyamatot. De közben érzem, hogy ez mégsem lenne jó a gyereknek, de a szociális munkásunk nem tud felhozni olyan érveket, ami nyomós lenne. Én pedig mit mondjak, mivel károsítja a család a gyereket? A jóra való elvárásaival? Mindenk azt mondja, adjunk idõt neki és hát sajnálom, hogy összeomlik a mindenttudó pszichológusokról alkotott kép most sokakban, de nem tudom, mivel teszek jót a gyereknek... arról nem is beszélve, hogy manapság nem divat a gyermekotthont éltetni az örökbefogadás helyett. Meg vagyok lõve.
Az utolsó vagyok. Még eszembe jutott egy aranyos történet a nevelésrõl. A nagyapám nem volt egy agresszív ember. De egyik alkalommal az apukám hazahozott egy intõt a tanárnõtõl, hogy cigizett. Erre a nagyapám felvágta az apámat az ágyra s nagyon-nagyon elverte. Az apukám véleménye az esetrõl az, hogy máig hálás, sõt örökké hálás lesz a nagyapámnak, mert neki köszönheti, hogy nem cigizik, hogy nem ment tönkre az egészsége, s nem veri magát nap-mint nap hatalmas kiadásokba a szenvedélye miatt. Magyarul megspórol egy csomó pénzt. Arra kéne rájönni, hogy Gergõre milyen nevelési stílus lenne jó hatással.
Értelek már Kérdezõ, tehát az Apa akarata érvényesül mindenek felett, mert õ úgy látja helyesnek. Itt nehéz mit tenni. Az elég durva hogy azért fiút fogadtak örökbe, mert az apa azt akart... Amikor ott voltál családlátogatáson akkor elõtte biztos beszélt a tesókkal hogy válogassák meg a szavaikat ha ott vagy, és azért lesték a fiúk az apjukat, hogy nem-e mondtak valami rosszat. Nehéz ügy ez, mert csak azért, mert te nem értesz egyet az apa nevelési stílusával, az nem biztos, hogy nem lenne jó helye abban a családban, nem? Attól még kapna egy szeretõ anyát (bár itt bejátszhat az, hogy õ meg kislányt akart), tesókat (én azt hittem magától ült át a tesó, még örültem is hogy milyen rendes), nehéz ügy, és tenni nem nagyon lehet semmit, az apát nem tudod megváltoztatni, fõleg mivel ilyen határozott elképzelése van az igazáról.
Ugye? :) Csodálatos ember volt a nagyapám. Imádtam. Ahányszor eszembe jut ez a történet, mindig elnevetem magam. Remélem a legjobban fog alakulni a kisfiú sorsa. Te nem maradhatsz meg neki, mint barát?
Azt lenne jó megértetni az apával, hogy Gergõ beilleszkedése a kölcsönös alkalmazkodáson kellene, hogy alapuljon a család és Gergõ közt és nem a feltétlen szigoron. + azt sem látja, hogy eddig nem volt gond Gergõvel, csak mióta a családnál van.
És ha elmondanád az apának, hogy úgy látod, hogy Gergõ a családban nem elfogadást és szeretetet kap, hanem csak szigort, meg a "majd betörlek" hozzáállást, ahhoz mit szólna? Bár gondolom semmi értelme mert nem lehet rá hatni. Marci büntetésének amúgy csak valami ilyet tudok elképzelni hogy pofon, nadrágszíj lehetett, mivel az ilyeneket "szokás" titokban csinálni. Ha valami hétköznapi dolog lett volna, pl. nem tévézhet, nem számítógépezhet, arról tudna Gergõ, azt el lehetett volna mondani. Ez is nagyon fura, hogy mi az hogy titkos büntetés?! Szegény Marci is csak magába tudja fojtani az indulatokat úgy látszik, mert nem beszélhet róla. Ha Gergõ és a család ennyire nem illenek össze, akkor kár erõltetni a dolgot. Az anyukával mi a helyzet? Õ is csak meghúzza magát és ennyi?
Tényleg, azt nem lehetne, hogy te és a férjed fogadjátok õt örökbe? Nálatok lenne a legjobb helye, hiszen látszik, hogy téged nagyon szeret és megbízik benned.
Mondjuk az apa tényleg elég hülyén kezeli a helyzetet, mert azt mondja Gergõnek, hogy téged (még) nem büntetlek meg, de elveszi a görkorit, ami maga elég lenne büntetésnek, plusz késõbb az édesség megvonás is büntetés. De ennek ellenére még ott van az, hogy ha majd Gergõ integrálódni fog a családba, akkor kap "rendes" büntetést is, mint Marci. (most még nem kap, mert idõ kell neki) Hát ilyen körülmények között nekem sem lenne kedvem integrálódni a családba. Miért tenném, hogy még több büntetést kapjak? Nem valami szép jövõt fest az apa Gergõ számára, és ez neki (az apának) fel sem tûnik.
Az nem lenne célravezetõ ha Gergõ és a család együtt a te jelenlétedben megbeszélné, hogy mi az, ami Gergõnek nem tetszik ott és amiért a régi életébe vágyódik?
Utolsó vagyok. Szegény Gergõ, ez a sírás is mutatja hogy mennyi minden kavarog most benne, sok-sok feszültség, bánat, kétség, amit legalább így neked szerencsére ki tudott adni. Ami viszont a nagy hiba, hogy az új családjában ezeket nem tudta kiadni, csak nõtt benne a feszültség, kell neki valaki, aki elõtt megnyílhat, és az új családja sajnos ezt nem teszi lehetõvé számára. Azt kell, hogy gondoljam sajnos, hogy mivel Gergõ már 9 éves, tehát relatív nagy gyerek, otthonává vált az intézet, ahol jól érezte magát, lehet, hogy már "késõ" lenne kirángatni onnan. Kár hogy nem tudta megszeretni az új családját. De egyébként találkoztál már olyan esettel amikor hasonló korban örökbefogadott gyerek ennyi idõ alatt megszerette az új családot?
A 38-as nagyon okosat írt. Próbálj beszélgetni az apukával!
Szia! Péntektõl figyelem a kérdést , izgatottan vártam , hogy van-e megoldás.Gondolkodtam , és arra jutottam , hogy az apuka se szeretne rosszat Gergõnek , azért neveli így , mert õ úgy véli , hogy az ilyen nevelés a sikeres felnõttkor kulcsa.Talán elbeszélgethetnél vele arról , hogy te ismered Gergõt és biztos vagy benne , hogy nem illenek össze , látod rajta , hogy nem tud beilleszkedni , nem érzi jól magát.
Szegény Gergõ...a leírásod alapján nem hiszem hogy ott jól fogja magát érezni. Szerintem egy ilyen korú gyereket már nem jó nevelõszülõkhöz tenni, mert már van otthona. Az örökbefogadó család meg tényleg nagyon furcsa. A mi családunkban is szinte minden apámról szólt. Kívülrõl tökéletesnek látszott minden, de belül mindenki szenvedett, tönkrement. Ha Gergõ tényleg nem érzi ott jól magát, ha esély sincs rá hogy meg fogja szeretni õket, be fog illeszkedni, boldog lesz ott, akkor ne hagyd.
szerintem lehetsz vele nyilt, ezzel tudtara adod, te is lato, hogy nem erzi jol magat. Hatha visszanyersz valamennyit a bizalmabol (amit nem miattad vesztett el!) es talan mond olyanokat amik nyomos okot adhatnak arra hogy ne keruljon abba a csaladba. Most ezzel a filmmel nem arra akartam, celozni, hogy "ki ti tudja, hogy milyen brutalis lehet az apa", hanem arra hogy itt valami tenyleg nincs rendben es ha nem fog tudni megfelelni az elvarasoknak akkor ez egyre csak deviansabb formaba fog eltolodni. Nembeszelve arrol, hogy nem kell ahhoz testi bantalmazas, hogy a gyermek lelki karokat szenvedjen. Ott volt az a gyermekszereto tanar a filmben, sokat segitett a gyermekeknek, de szamomra hianyzott meg belole valami. Talan nem harcolt ugy a gyerekek vedelmeert csak ugy elvolt maganak. (Lehet a vaalosagaban tobbet tett) Tudom, hogy phszichologus vagy es nem te teszed ki a dontesmeghozatal nagy szazalekat, de ami rajtad all es erzed, hogy meg kell tenned, aztr tedd meg!!!! Ennyivel batoritanalak sok erot es kitartast!!!!!! Veled egyutt izgulok/izgulunk!!!!
Elolvastam a hozzászólásokat. Szegény Gergõ :( Szerintem ne engedd, hogy örökbefogadja ez a család! Nem lenne ott jó neki.
te vagy az örökbefogadó anya?


Ételérzékenység tesz ilyet. Mindenre kivizsgálták?
Glutén érzékenység, laktóz érzékenység?
esetleg vastagbélprobléma, nagyon sok minden lehet.kivizsgálták???
vidd el több orvoshoz is az orvosok sem mindenhatóak, ha az egyik mond valamit, attól az még lehet, hogy nem úgy van, komoly dolgokban többet is érdemes megkérdezni ha pedig valamelyik nem tud segíteni, akkor nyílván kell másikat keresni, aki tud segíteni
A kérdező hozzászólása: köszönöm szépen mindenkinek a válaszát. elviszem több orvoshoz is.
Torlaszold el helyesírási szótárral az ajtót.
Zár a hálószobátok ajtajára. Ez a legegyszerûbb.
Zárd be az ajtót!!! 21 század.
Szia! Próbáljátok meg minél késõbb, amikor már biztosan alszik, de akár be is zárhatod kulccsal az ajtótokat. Ha kopog abbahagyjátok, nem lát olyat, amit nem kellene még. Vagy pedig pár órára átviszitek valakihez, esetleg ti mentek el egy kis vadromantikára, úgy is itt a tavasz. 8 évig, hogy oldottátok meg? Vagy új párod van?
Fogadjatok fel egy biztonsági õrt aki az ajtótok elõtt áll miközben b*sztok.
kötözd ki a kiscsajt a radiátorhoz a nyakánál fogva és dobj elé friss szénát hogy éhen ne haljon közben. Úristen, (komolyan ennyi agyhalott egy négyzetkilométeren más országban nem élhet!!)
Kivancsi vagyok mi lenne ha a szulok a gyermekuk elott szerelmeskednenek... Elvegre a szeretkezes miert lenne titok? nem ertem miert szegyen, titok ha egy no es egy ferfi kivanja egymast. Jo lenne hallani egy par szemelyes tapasztalatot.

Van egy két éves lányom és nappal egyszerűen nem hajlandó aludni, ha el is alszik akkor olyan du.4-5 fele és akkor 7-8-kor kel fel, ami azt jelenti, hogy este 11-12 mire elalszik. Szerintetek mit tegyek még?

Már annyi mindent próbáltam:ebéd után betettem a kis ágyba, de így sem aludt.Nem hagytam délután aludni, de akkor még ny?gösebb lett.

Legjobb válasz: ha 11-12 kor alszik el este akkor simán 8-9 körül kel reggel,akkor pedig nem álmos ebédre.reggel 7-kor ébreszd fel,és legyetek jó sokat kint a levegõn,sétáljon ugráljon,jósokat.aztán ebéd felé,nézzen olyan mesét amit szeret,egyen ebédet,és próbáld meg így letenni.én esete 5 kor már nem engedném elaludni.párszor ki kell vele bírni,7 fél 8 felé fürdés mese alvás,és igy biztos nem alszik 8 fél 9 ig.

ha 11-12 kor alszik el este akkor simán 8-9 körül kel reggel, akkor pedig nem álmos ebédre.reggel 7-kor ébreszd fel, és legyetek jó sokat kint a levegõn, sétáljon ugráljon, jósokat.aztán ebéd felé, nézzen olyan mesét amit szeret, egyen ebédet, és próbáld meg így letenni.én esete 5 kor már nem engedném elaludni.párszor ki kell vele bírni, 7 fél 8 felé fürdés mese alvás, és igy biztos nem alszik 8 fél 9 ig.
Köztes megoldás: ebéd fél egy körül, egy óra játék, motorozás, bujócska odakint, 2-kor letenni aludni, alszik négyig, igy tizig biztos ujra kidõl. Én ezt teszem.
Nálunk hasonló volt. Egy-két napot próbálj meg így: -7kor reggel keljen fel, hogy ebéd után le tudd tenni. -12:30kor alvás -amikor gondolod, de 7-8körül jön az esti alvás. Ha nem akarod reggel felkelteni, próbáld meg, hogy egy nap nem teszed le aludni, húzd az idõt és olyan 7kor tedd le, egész napos alvás nélkül. Pár nap és átáll, NEKÜNK BEJÖTT!!!
nagyon érzékeny gyerek, voltak ilyen próbálkozásaink, és elkezdett bepisilni.azt mondta a pszihológus álljunk le ezekkel a drasztikus módszerekkel, mert baj lesz belõle.Ha eddig kibírtuk, ha meleg lesz kint és tovább lehet rohangálni, akkor úgyis változik majd
Na figyelj!!!!!Nálunk most a 2, 5 éves lányommal ugyanez ment!!!!Nekem van még mellette egy 5 hós.A kisebbik már 9-kor feküdt, a kislány 11 körül.Éjszaka 2x fenn van.6-kor kel a kicsi és én utánna vissza sem alszok.Belehülyültem.Éjfél elõtt le sem tudom tenni a fejem.A kislány sem alszik délben.De most bekeményítettem, mert ez nem állapot, fõleg hogy szeptemberbe megy oviba, (már be van íratva)és ott aludni kell.Reggel fel keltettem!7-kor.Délbe ment is a hisszti, álmos volt.Kiabálások árán elaludt, de már világát nem tudta.Már most pár napja, elég gyorsan átállt és azóta éjszaka is alszik.Legyél kitartó és határozott mert bele lehet fáradni!Kelltsd fel reggel kíméletlenül ne hagyd aludni!!!!!!Ha meg mégis fáradt nem hagyd du aludni!!!!!!Kínlódjon.Borzasztónak hangzik amit írok, de muszály, ez neked sem és neki sem jó!!Ez nem jó rendszer!!!
Hasonló az én két éves lányom is. Igen, nyûgös, ha nem hagyom délután aludni, de csak egyszer kell kibírni, és a nap végén úgyis beájul kora este. Nálunk 7-8 között. Így fel tud kelni korán, és ha másnap odafigyelek, hogy egész délelõtt a szabadban fagyoskodva rohangásszunk, akkor délután rendes idõben alszik, és este is nagyobb eséllyel fektetem le idõben. Igaz, tartósan még sosem sikerült megvalósítanom ezt a rendet, valami mindig elcsúszik valamiért, de ha összeszedem magam, és az után a bizonyos kezdeti nemalvós nyûgös nehéz nap után tényleg odafigyelek, hogy korán keljen és feküdjön, és sokat mozogjon a szabadban, akkor ideig-óráig mûködik a dolog.
Hasonló a helyzet utolsó elöttiével.Reggel 10 kor kel, emiatt 1kor nem lehet lefektetni, mire elalszik délután 3 óra.Ha alszik 5ig, akkor éjjel 1ig nem hajlandó elaludni.Mindent kipróbáltunk.Ha nem hagyom, hogy a megszokott idejében aludjon, akkor hisztis egész nap.Ha nem hagyom délután aludni, akkor katasztrófális az éjszakánk.Remélem, ha kint melegebb lesz, akkor majd többet tudunk kint lenni, és hamarabb elfárad majd este.
Ja azt nem is néztem hogy neked ráadásul elég sokat alszik nappal, nekem ha el is alszik max fél órát.
Ismerõs az én 2, 5 éves kisfiam is dettó ezt csinálja. Sajnos még én sem jöttem rá a megoldásra.Ha egyszer-egyszer alszik nap közben normálisan és este is emberi idõben elalszik, másnap megint jön a nem alvás. És az a helyzet hogy meg kell hogy cáfoljam az elõttem szólókat (bár nem tudom nálatok hogy van), de az én kicsi fiacskám annak ellenére hogy éjfél-1 körül alszik el, reggel hatkor már ott áll az ágyam mellet és ébresztget. Pedig egész nap játszunk, rohangálunk még sem képes elfáradni!!Komolyan mondom olyan, mit akinek infúzión van bekötve az energia ital.
Elsõ vagyok, így van, egyszer felkelted idõben reggel, egy hisztis délelöttöt kell kibirnod, és aznap ki fog dõlni ebéd után, ha kilevegõzi magát.
Én ha nem hagyom aludni nappal, és leteszem mondjuk este 8kor, akkor 10kor felkel, mintha délutáni alvás lett volna.Rémes volt az éjszakánk, tegnap délután nem aludt, és csak fél 11kor tudtam este lefektetni.12kor már ébren volt, megint altatás és ez nem tudom hányszor megtörténik reggelig.2 hétig aludt rendesen, akkor most mi van, kivagyok egészen.

Én szerelmes vagyok egy fiúba aki 8 évvel idősebb nálam, 15 éves vagyok. Mit tegyek? Olvasd el a leírást is.

Tetszenék neki, de van barátn?je aki igazából nem szeret csak nem akarja 5 hónap után otthagyni, de nekem az mondta hogy nagyon szeret, de nagy a korkülönbség, ami igaz is, de én akkor is szeretem. Többször is majdnem elcsattant a csók de mindketten tudtuk hogy nem szabad ezért nem is volt semmi. Mittegyek?

Legjobb válasz: Mintha csak magamat látnám... :) Az én párom is 8 évvel idõsebb tõlem. Most 21 éves vagyok, õ pedig 29. 12 éve ismerem õt, de soha nem mertünk egymáshoz közeledni, aztán egyszer csak megtört a jég. Szerintem ha komolyan gondoljátok mind a ketten, akkor miért ne lehetne köztetek kapcsolat? DE persze csak miután betöltötted a 17-et. Addig tanulj még, élj, vigadozz. Ha komolyan gondolja, várni fog rád. De ha nem, észre fogod venni, és jön majd valaki más.

Mintha csak magamat látnám... :) Az én párom is 8 évvel idõsebb tõlem. Most 21 éves vagyok, õ pedig 29. 12 éve ismerem õt, de soha nem mertünk egymáshoz közeledni, aztán egyszer csak megtört a jég. Szerintem ha komolyan gondoljátok mind a ketten, akkor miért ne lehetne köztetek kapcsolat? DE persze csak miután betöltötted a 17-et. Addig tanulj még, élj, vigadozz. Ha komolyan gondolja, várni fog rád. De ha nem, észre fogod venni, és jön majd valaki más.
5 hónap az nem sok idõ. Nem hinném, hogy az 5 hónap miatt nem hagyja ott. Inkább azért, mert így van akit megcsináljon. 23 évesen ugyanis biztos vannak némi igényei... Ha azt mondta, hogy szeret, akkor szerintem szeret is. Nem értem miért hülyítene, ha van barátnõje. Szóval szerintem csak AZÉRT van együtt a lánnyal. De ha neked ez fáj, és rosszul érzed magad tõle, beszéld meg vele, hogy legyetek együtt. Na meg persze a szüleid is egyezzenek bele... Én 2 éve vagyok együtt párommal. elsõ vagyok
A kérdező hozzászólása: de ugye van barátnõje, és nemtudom :(
Azta..én is magamra ismertem, bár nekem balul sult el. Azóta házas
A kérdező hozzászólása: Ahogy ismerem.. nem azért nem hagyja el a lányt.. hanem azért, mert neki mármint a csajnak õ volt az elsõ és nagyon ragaszkodik hozzá. :S
akkor meg csak szánalomból van vele, az se sokkal jobb... :/
Szerintem keress mást, mert a 8 év alapból sok. Még a 4 is...
De ha csak ezért van a csajjal akkor elõbb-utóbb elromlik a kapcsolat. Te legyél türelmes bár gondolom eddig is az voltál és hajrá. Elhiszem hogy szereted.. egy cipõben járunk bár az enyémnek nincs barátnõje de nagy a távolság.... Várj rá egy kicsit, de talán amíg a csajjal van te is szórakozhatsz egy picit. Ha szereted akkor viszont a szórakozás közben is tartogasd magadat neki. Sok sikert én szurkolok nektek. Egyébként 8 év ide vagy oda az nem lényeg ha szereted akkor ez van nem a kor számít szerintem . 15/L
Na, mi lett?

A párom sajnos az utóbbi 8 évben nagyon meghízott (most 34 éves nő, 75kg volt, most kb.110). Egy gyerekünk van. Mit tegyek? Van valakinek tapasztalata?

A finom jelezéstől, a megbeszélésen keresztül, a a beszólásig mindennel próbálkoztam. A hiúságára is próbáltam hatni. Az egészségnek sem tesz jót, de ez sem hat rá. Szex már több, mint egy éve nincs, mert én megtettem mindent, hogy formában legyek, de semmi törekvést nem látok arra, hogy igényes legyen önmagával szemben. Egyébként szeretem, de szex terén zárkózott lettem. :( Fogyókúrával és mozgással már próbálkozott, amikor elvittem magammal, de gyors eredmény híján feladta. :(

Legjobb válasz: Akkor figyelj,informatikusként melózok,van,hogy napi 12óra,de 8-9 az tuti mindezt egy multinál angolul egész nap,mellette egyetem,magamra fõzök,tanulok,és edzek.Megint a kifogásaid,2 gyerek és akkor mi van? A barátnõm egyedül neveli a kisfiát és láss csodát nagyon jó alakja van és 38éves,kinéz egy 22-nek,jah,hogy TESZ is érte,hát igen.

Akkor figyelj, informatikusként melózok, van, hogy napi 12óra, de 8-9 az tuti mindezt egy multinál angolul egész nap, mellette egyetem, magamra fõzök, tanulok, és edzek.Megint a kifogásaid, 2 gyerek és akkor mi van? A barátnõm egyedül neveli a kisfiát és láss csodát nagyon jó alakja van és 38éves, kinéz egy 22-nek, jah, hogy TESZ is érte, hát igen.
Utolsó ez KIFOGÁS, kamu.Igenis arra idõd amit akarsz.Én 12óra meló után is lemegyek edzeni este 11kor.Kifogásokat könnyû gyártani, a sikeres ember az cselekszik, megoldást keres nem kifogást.Semmi sincs ingyen
Menjen orvoshoz vagy pszichológushoz.
gratulálok neked utolsó, na ez egy nagyon jó hozzáállás.Csináld csináld, jó csaj lesz belõled.És hidd el sokkal jobb lesz a kapcsolatod, egyrészt a pasid jobban fog kívánni, másrészt a hüvelyizom is erõsebb lesz, a közérzeted is sokkal jobb lesz, tele leszel energiával. A szex is jobb lesz, mert az edzés által hajlékonyabb leszel, feszesebb is. Hajrá!!!!
Ja, az kimaradt, hogy az intenzív edzések mellett valóban pár hét alatt leszokott a gyerek az anyatejrõl!
Na akkor én leírom a sztorimat: Terhességem alatt nagyon meghíztam, 35 kiló felett jött fel rám. A dokim nagyon sokat veszekedett velem emiatt, aztán egy vérvétel után elnézést kért, mert azt mondta, hogy valami olyan enzim volt a véremben, ami miatt egyszerûen nem tehettem semmit a hízás ellen. A szülés után is maradt még vagy 20 kiló többlet a terhesség elõttihez képest. Szoptatás alatt - bárki bármit mond - nem ajánlott az intenzív mozgás, mert megvan az esélye annak, hogy megváltozik a tej íze és a gyereknek nem kell. Ez nálunk be is igazolódott, mert 8 hónapos volt a gyerekem, amikor elkezdtem edzeni járni. Persze nagyon sok szervezést igényelt kisgyerek mellett, de heti háromszor mentem. Pár hónap alatt le is ment vagy 15 kiló. De a férjemtõl egy jó szót nem kaptam érte! Továbbra sem közeledett szexuálisan, kiderült, hogy más gondok voltak a házasságunkban, nem a súlyom! Az edzést abbahagytam, mert nem volt semmiféle megerõsítés, hogy lenne értelme! Most is van még rajtam mit fogni, de nagyon sok férfi érdeklõdik irántam, fiatalabbak, idõsebbek egyaránt. A házasságom teljesen megromlott (többek között a szexhiány miatt), és bontakozóban van egy új kapcsolatom. Egy olyan férfival, akinek jó vagyok így! És elhatároztam, hogy újra elkezdek edzeni: egyszerûen azért, mert mellette újra nõnek érzem magam! Mert nem a hibákat látja bennem, hanem a pozitívumokat, és miatta érdemes! A kedves (lassan volt) férjem pedig azóta is panaszkodik mindenkinek a tönkrement házassága miatt. Csak éppen én boldog vagyok, õ meg nem...
És senkit se bántok félre értés nincsen, szépen kell elmondani, de határozottan.Igaza 23n-ek, jól írja amit írt.
Kicsit ideges vagy utolsó, látom.Tesód nem hiszem, hogy boldogtalan lenne, van zséje, biztos tuti felesége.Igaza van, hogy cukrosat nem akar miért adna tudod a cukorral nem tud a szervezet mit kezdeni.És figyelek az egészségemre így nem fogok elhízni, nagy akaraterõ, de mindent megteszek érte.
Nézz már magadba. Ha van gyereketek, akkor az miatt nagyon megváltozott a hormonháztartása. Az is lehet hogy egészségesen élne õ, csak nincs annyi pénzetek, hogy a "gazdaságos" kajákon kívül, mást is megvegyetek. Az hogy gyerekvállalás után kinek marad meg a jó alakja, az meg adottság is. Hiába küzd, egy idõ után megkeseredik az élete.Próbáld meg te elfogadni õt, vagy ha nem megy válj el tõle, ha van gyereketek, magyarázd el neki, hogy csak azért mész el, mert megundorodtál az anyjától, biztos megérti. Az én feleségem 49kg volt mikor összeköltöztünk, most a duplája 3gyermek megszülése után. 3gyerek mellett mit várjak tõle? Vagy kapjon inkább gyomorfekélyt a koplalás miatt?Tegye tönkre magát. A röhej az hogy õt bántja, és én nyugtatom mindig, hogy én így is szeretem.A bátyám sportember. Anyagilag is jobban áll mint mi, mégis boldogtalan, mert meg akar felelni magának és másoknak. A lánya 10éves, és ha jönnek hozzánk, egy fagyit sem ehet nálunk, mert tele van cukorral. Én kérdõre is vontam a tesóm, hogy nem emlékszem rá hogy az "Õ" gyerekkorában ez tiltva lett volna, és erre csak hümmög.Rendben hogy jót akar neki, de mindazt elveszi tõle, amitõl nekünk boldog volt a gyerekkorunk.Férfi létedre veled /vagy veletek/is történhet bármi olyan, amitõl elváltozik a testetek. Legyen egy betegség, és már a víztõl is híztok, jól esne ha a párotok 8 év után elhagyna ez miatt?
Genetika, szintén egy kifogás.Mindig van mire fogni, csak ne keljen cselekedni.Mindenért lehet tenni.
Ja, és olyan orgiákat kifogtok bírni, mert lesz egy olyan mellékhatása az edzéseknek, csak a pasid bírja szusszal, majd meglátod :)
Kedves elõzõ! Én most is jó csajnak tartom magam! :) És hidd el, mások is annak tartanak, mert a súly nem minden... kell egyfajta kisugárzás is, anélkül sz*rt sem ér az egész! :D Mint mondottam, a mostani pasimnak így is bejövök, ahogy vagyok! Akkor pedig megérdemli, hogy hosszú távon is megfeleljek neki!
Errõl van szó, nagyon helyesen látod, ez igen
volt egy nõ akiért baromira oda voltam, kb 80kg volt, de arányos....1 évig nem láttam, és baromira lefogyott, már nem tetszett annyira!
Nem vagyok ideges egyáltalán, és boldogtalan a bátyó mert már elmúlt 40éves, és a sport mellett/élsportoló/, elkezdett hízni. Az élettársa már szóvá is tette neki.Már éltek is külön ez miatt, csak az élettársa rájött, hogy jobban szereti a pénzt/mert a külsõségekhez kell bõven/a hiúságnál. A tesóm csak a gyerek miatt ment vissza. Majd rájössz idõvel úgyis, hogy vannak fontosabb dolgok a külsõségnél. Azért mert valaki el van hízva nem biztos hogy igénytelen is.És nem azt írtam hogy csóró vagyok, csak azt hogy neki 5 ingatlanja van, és havi 600ezres keresete.A cukron meg nem vitatkozom inkább, mert aki ilyet ír az tuti édesítõt használ, és annak meg jobb ha utánaolvasnál mi is az valójában.
Pont olyan a tesód mint én akkor :) Hát igen ha tényleg van pénze akkor simán tud tenni érte, hogy jó legyen plusz sportoló ez tök jó.Igen a hiúság bizony ami nálam is nagyon erõs.
Ezt a szülésre nem lehet fogni! Én is szültem 23 éves vagyok!87 kg val mentem szülni és 82 vel jöttem ki a korházból!A terhességet pedig 52 kg val kezdtem! Én simán nem tudtam elképzelni h 82 kg maradjak! Jártam futni meg edzeni 2 kisgyerek melett!Most 51.5 kg vagyok! Egyébként pont a párom mondta hogy milyen jól esik neki ha a munkatársai megjegyzik hogy milyen jól néz ki a felesége! Szóval ide csak akarat kell!
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat! A tisztánlátáshoz az is hozzátarzozik, hogy pár éve nincs munkája, de idõközben tanult, nemrég diplomázott. Keresek annyit, hogy egészséges ételeket ehessünk. Szóval ideje bõven lenne rá. Igénye nincs. :( Ezzel nem tudok mit kezdeni. Fontosabb neki az, hogy jókat egyen, mint az, hogy jól nézzen ki. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne egyen jókat, akor sem, ha neki a tömény cukor a jó kaja. Csak nincs meg az egyensúly az egészséges ételek, mozgás és a hízlaló kaják között. Ja és a terehsség alatt kb. 8 kilót hízott és azt is majdnem mind leadta utána. Amit felszedett, az pár évvel utána "jött". Asszem talán a pszichológus lehet a megoldás.
Mondtam, én, hogy lusta, válj el szerintem, a feleséged nem érdemel meg téged.Konkrétan semmit se csinál el van. Mond azt, hogy nincs szex kettõnk között, neked nem kell tunya pár. Te megtettél mindent, most , , ki fog esni a cici a szájából". Vagy mondj neki annyit, hogy az ügyvéd fog holnap keresni. Majd rájön ha pasi nélkül marad.
Gondolom a szülés miatt hízott meg, nem tudta leadni a felesleget. Sajnos ez genetika. Nem mindenki olyan szerencsés, mint az infos gyerek csaja. Bár valóban lehetne formálni, ha lenne energiája tornázni. De nem mindenki olyan, hogy van hozzá kedve, ereje, akarata stb. Vagy elfogadod, vagy akkor valóban már után kell nézni. Csak a gond az, hogy a gyerek és az anyagiak miatt nehéz a válás. Illetve, ha szereted, akkor is. Talán boldogtalan? Lehet, hogy nem az érdekli, hogy tipp-topp legyen, hanem a mindennapi megélhetéssel van problémátok? Tudod, egy nõ, aki 8-10 órában dolgozik, háztartást vezet, gyereket nevel, már nem marad arra is ereje, hogy edzen. Talán, segítened kéne neki. Mert ugye a férfiak 90%-a nem segít otthon, csak elmegy dolgozni. Azt a nõ is megteszi, és mellé még másik 3 "állása" van: háztartás, gyerek, szex. Valamire nem marad idõ. Aki meg tudja oldani, gondolom, annak van segítsége: bébiszitter, nagyszülõk stb. Ha a feleségednek nincs, akkor ne csodálkozz. Talán, ezen gondolkozz el, és ne azon, hogy a nõ igénytelen.
:) Ez az utolsó komi tetszik! Tavaly velem is elszaladt a ló! Kicsit felszedtem pár kg 10 et kb!53-ról lettem 63.7! Én undorodtam saját magamtól a párom nem szolt semmit! Engem zavart!Nem értem egy nõ hogy hadja el magát ennyire! 23/N
Vidd el egy étterembe, ahol kifejezetten szép karcsú nõk vannak. El fogja magát szégyellni. Habár én nem tenném meg mert megalázó. Edz vele együtt. Vagy ahogy a gyerekekkel szokták a játékos oktatást csinálni vele is valami szórakoztató mozgást csinálj közösen(nem szexre gondolok). A kajára meg te figyelj, hogy ne fogyókúra legyen, mert az nem jó, hanem egészséges(neten biztosan találsz tippeket ehhez)
Azt mondom, válj el tõle, nem érdemel meg téged.Te igényes õ sajnos igénytelen.Bele ült a tutiba azt hiszi, hogy nyeregben van és nem hagyod el.Ha nem hajlandó tenni érte, hogy csinos vonzó legyen akkor váljál el tõle.Én azonnal ott hagynám, ez van, én is edzek heti 4-szer és jól kajálok, akkor neki is kötelessége.Én ezért is ismerkedek csak igényes fullos csinos nõkkel, akiknek fontos a jó külsõ.Mostani csajom ilyen olyan a külseje amilyennek lennie kell.Vond meg tõle a szexet, mond meg neki, hogy , , sajnálom drágám, de már nem kívánlak, és nem tetszel nekem, nem tetszik a tested, így sajnálom de szex köztünk nincsen, mert lusta vagy, és nem jó a tested, nekem nem tetszik, ezért azt akarom, hogy váljunk el MOST.Vagy tartok szeretõt, döntsd el, nem akarlak bántani, de nem akarok veled lenni."
oh...még 75 kg is baromi sok, nem hogy a..... Talán boldogtalan fásult a kapcsolat, és az evésbe menekül...sok ilyen van...ha magától nem érzi, hogy neked nem tetszik, és már rosszul vagy ha ránézel, akkor les.zarja. mond meg neki, hogy szeretnéd ha foglalkozna magával, mert nem akarod megcsalni, de ha ilyen marad akkor nem tudsz mit csinálni sajnálod...
Azt írod, h sok fajta módszerrel próbálkoztál már... nagyon nehéz lefogyni, de akaraterõvel menni fog. Fb-n mutasd meg neki R.Réka és Sch.Norbi oldalát, ott nagyon sok sikersztori van hogy hogyan fogytak le nõk, férfiak egyaránt.És nem feltétlen az õ étkezési szokásaikat használva. Hátha lelkes lesz, és nem adja fel! :) Ha szereted, semmiképp se mondj le róla, hanem addig kell menni míg be nem adja a derekát. Közös erõvel menni fog! 20/L
Nem fog lefogyni, mert tesz rá, ajnos ez a , , beleült a tutiba".Azt hiszi, hogy ugyse fogod elhagyni, és ez feljogosítja arra, hogy elhanyagolja magát, tipikus magyar átlag tisztelet a kivételnek.Olyan nõt kell keresni akinek alapból fontosak a külsõségek.Nincs értelme együtt maradniuk, ez csak rosszabb lesz sõt sokkal rosszabb.e meg frusztrált erre rámehettek mindketten, békében váljatok el, szépen és olyan csajt keres aki neked megfelel, ne alkudj meg hidd el, bánni fogod.
egy pár dolgot vállalj át tõle, pl:gyerekre vigyázás, takarítás fõzés, bevásárlás...stb.Biztos egyszerûen a sok teendõ miatt nincs ereje sportolni!Majd ha átveszed mind azt amit õ csinál, lehet, hogy az elsõ nap után rosszul leszel a fáradságtól.Tehát, vegyél le a válláról egy pár dolgot, hogy legyen ereje és ideje edzésre járni!
ma 16:59 de ráérsz bas-od!!!! Meg gondolom mellette 2 gyereket nevelsz!!!!!!
Fog a cuccod, pakold össze és mondd azt, hogy majd visszajösz, ha leadta a felesleget. Igen ez zsarolás, de ha nem megy másnként, csak ez marad. Ha nem adja le, akkor valószínüleg úgyis szarik a fejedre és ezzel csak magadnak teszel jó, mert tovább lépsz egy amúgy is szar kapcsolatból. Ha meg megteszi, mindenki happy lesz és megy az élet tovább.
ma 17:06 igen sajnos így van nagyon jókat mondasz.Mondjuk szépen kell tálalni, nem durván de igenis vállalja fel, hogy neki nem tetszik már, ebben nincsen semmi durvaság.
17:05 Rosszul vagyok az ilyen karrierista, öntörvényû önimádó nõktõl!Az a legfontosabb, hogy jól nézzél ki?Na menj a fas.omba!
Én nem nõ vagyok, hanem a pasi :)
hát akkor meg mi a fas.t dumálsz? Tudod is milyen gyereket nevelni, ember???? Szarnál be!!!!
Tudod te milyen felelõsség egy orvosinformatikai szoftvert tesztelni?Valamit elk_rsz, meghalnak emberek, most jöhetnék ezzel.Mondom a csajomnak van egy gyereke, egyedül neveli, és hibátlan alakja van, sokat edz, figyel magára, és jó csaj.Ennyi az egész, össze lehet egyeztetni.
ok!!!! ..és a csajod gyerekét edzés közben a kutya neveli?
amúgy meg kit érdekel, hogy te mit csinálsz? Más meg a gyárba gürizik 12 órát életveszélyben!!!!
Miért nincs szex?Te zárkóztál el, nem?Vagy õ sem akar hozzádérni? Azért mert 110kiló, attól még mûködhetne a szex...Maximum nem fog közben ugrálni! Miért igénytelen?A plusz súlya miatt? Vagy netán szõrös a lába, keze, hónalja, zsíros a haja?
Még lemaradt.Az is kifogás, hogy nincs pénz egészséges kajára.Nekem a napi kajám 1700Ft-ból durván meg van. És napi 6-szor eszek, mert nagyon keményen edzek. Minden kifogás szerintem.Én le tudok menni este 10kor sõt 11kor is edzeni.Úgy kell szervezni, igaz a , , 8órás alvás" szót azt néha kikeresem a szótárból. :) Céltudatosság kell és elszántság is, máskép nem megy semmi sem. Sajnos a nõk 95%-nak semmi célja nincsen, annyi, hogy a pasi babusgassa õket, ennyi.És ez eléggé szomorú, arra gondolhatnának, hogy azért TENNI is kell. Mint a kérdezõ esetében, õ beletesz mindent a kapcsolatukba, de a felesége nagy ívben .... rá, el van a kis világában, 8óra munka, haza és otthoni teendõk, tipikus szürke átlagos ember.Ilyentõl mentsen meg engem az Isten. És panaszkodnak a nõk, hogy nem kellenek senkinek, egyedül vannak.Hölgyeim TENNI és TENNI kell érte.NEm ellustulni, tunyulni, hanem képezni magatokat, nõiesen élni, sportolni, alakra, és a HAJATOKRA ügyelni(legyen ápolt hosszú ez az ALAP).Igen egy 3/4 órával elõbb kell kelni és kész, valamit valamiért.Ha nem akkor ne panaszkodjatok, hogy a pasitok el akar hagyni titeket vagy nincs is. Egy kicsit OFF volt, de a lényeg benne van.

Ronda kövér ragyás vagyok, ezért nem kellek senkinek. Mit tegyek? 8-10 éves korom ota megalázás az életem. Ahol lehet csak bántanak és nem találoma helyem a világban. Mit tegyek? Ugy vágyok egy kapcsolatra de nem kellek a nőknek

Legjobb válasz: Nem tudsz elmenni futni? Ahhoz miért kell pénz? Felüléseket-haspréseket csinálni otthon. Hol laksz? Ha emeletes házba, akkor ne használd a liftet...akár naponta többször is le és fel sétálhatsz.

Nem tudsz elmenni futni? Ahhoz miért kell pénz? Felüléseket-haspréseket csinálni otthon. Hol laksz? Ha emeletes házba, akkor ne használd a liftet...akár naponta többször is le és fel sétálhatsz.
Bõrgyógyász és edzõterem.
Rinyálj tovább és véletlenül se próbálj meg változni...
fogyj le, menj orvoshoz a ragyáid miatt.
Ja elsõnek igaza van. Válts életmódot, sportolj, fogyjál le, ha a pattanások meg akkor problémát jelentenek akkor menj bõrdokihoz. Szépen rendbe hozzák. Nem te vagy az egyetlen aki ilyen problémával küzd. De ha tudod, hogy mi nem tetszik, akkor nem is értem miért nem változtatsz.
Ahogy elõzõek mondták vagy fogadd el és ne rinyálj vagy változtass.
én meg sovány és ragyás vagyok bõrgyógyászhoz járok de a ragyák nem múlnak el a kencéktõl meg a gyógyszerektõl amiket fel ír rá én se kellek senkinek
anime-ézz. jó hobbi, imádom a rajzolt lányokat :D Egyébként Brian Tracy-t ha nem ismernéd akkor szépen szerezd be a szemináriumát és hallgasd meg. Segíteni fog. F18
tényleg kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi a szakmád, milyen végzettséged van 8 év munkanélküliség az rengeteg... ha legalább egy szakmád van, akkor nem értem ennyi idõ alatt hogy nem találtál munkát
Mi amúgy a szakmád? Mert írtad, hogy elvégeztél egy iskolát.
aki 8 éve munkanélküli, az nem valószínû, hogy olyan kiváló szakember bármiben is, hogy 7 számjegyû fizetés várná nyugaton ráadásul a helyesírása sem éppen kiváló, ahogy elnézem, talán már itt kezdõdnek a bajok vele
aki itt ajánlgatta neki, hogy menjen külföldre, az nem tudja mit beszél kimegy Angliába, bérel egy szobát, de még arra is alig lesz pénze, mert deposit kell, aztán egyedül téblábol ott, gondolom nincs semmi jó szakmája, gyakorlata, mert akkor itthon is lenne valami munkája, nem a legszuperebb, de valami egy ilyen lelkileg labilis, teljesen elesett, önmarcangoló embert kiküldeni külföldre az egyirányú út az öngyilkosságba teljesen ismeretlen helyen, magába fordulva, még ha munka sem jön össze neki hamar, akkor felköti magát egy hónapon belül
Zabálni van pénzed? Hát nem az én kosztomon lettél 104 kiló.
Keress melót kint: http://monster.lu/ http://www.monster.co.uk/ Soroljam még?Én most megyek Luxemburgba állásbörzére.Igaz itthon is jól élek, de nekem ez kevés, és kint akarok mert ott minimum 7számjegyû a fizu informatikusként.
A kérdező hozzászólása: szerinted itthon ülök és lesek magam elég több száz helyre jelentkeztem mindenhol elutasitanak nem vesznek fel akármilyen hihetetlen ezt maygarázom nem sikerül semmi hiába próbálom van egy határ amiután az ember már feladja. nem kifogások a frncba ez a valóság. menjek ki külfödre és hogy a frncba ? elálulnád?
A kérdező hozzászólása: na végre vannak azért itt normális kommentek is. éretségim van össz vissz az is 5 jére sikerült. de azért menjek külföldre amikor itthon se vesznek fel sehova. igaza van az egyik hozzászolonak aki küldi munkát irta nem tudja mit beszél. ténleg igaz más ember nem tudja átérezni ha valaki ténleg szarban van csak okoskodik. de azért vannak itt normális kommentek. nekik köszönöm a sok jo tanácsot
A kérdező hozzászólása: palm mondjuk apum nyugdijábol éleünk 3 an vastag bél fekélyem is van amire aygogyszer 20000 forint anyum is sulyos beteg soroljam még. biztos viccbõl vagy ok enyire depresszios meg jokedvembõl irkálok ide is. igaza van valakinek lassan a felkötésnél járok mert ennek már nincs értelem. én már nem látok kilábalást ebbõl..
#41-es olvastál már el egyetlen normális könyvet is életedben a Kiskegyeden kívül? :D Ha annyira nevetséges akkor miért megy ezer és ezer menedzser, sikeres cégvezetõ ezen könyvek szerzõi által szervezett tanfolyamra?Miért olvas Donald Trumph napi 4-5 órát ilyen könyveket, aki hzozzáteszem nem , , panelban" lakik, övé az Empire state Building is, és van egy pár nagy vállalata. Most akkor õk is nevetségesek?Nem tudom mégis õk aratják a babérokat.Ezen gondolkozz el mielõtt hülyeségeket írsz, egy könyvet olvass el elõbb.
Jájj drága Istenem! :) ) Vegyél példát másokról kérdezõ! :) Le tudtak fogyni! Nem kell zabálni a csokikat, sem a mcdonaldsos szarokat, hanem az otthono salátát, 5óra után semmi kaja! Na meg ha nem akarod a napi sokszori étkezést elhagyni, persze a zsíros ételeket, és a cukros üdítõket el kell, akkor napi 1óra mozgás :) Nem Ego, de 13 éves koromban a 160cm-emmel 65kg voltam, betartottam a kaját, a mozgást. Már Qrvára elegem volt a sok megalázásból, csesztetésbõl. Mem hagytam magam! :) . Lefogytam 55 kg-ra!. ;))
Bár a legtöbb ember már a gondolattól, hogy "Ne egyél kenyeret" is kikészül. Én ezen csak röhögni tudok.
Az új infók alapján annyit elmondanék, hogy ha nincs is sok pénze a családnak, ne lisztes kaján éljetek (kenyér, tészta stb). Olcsó kajának tûnik, de ezek olyan kaják, amikkel nem lehet jól lakni (max 1-2 órára), sokat kell enni belõle. Ráadásul rendkívüli mód hízlal és még betegségeket okozhat. Helyette egyetek rizst (esetleg krumplit, de csak ha már kell a változatosság). Mivel az összetett szénhidrát, órákig nem lesz éhes az ember. Ha vesztek hozzá olcsóbb zöldségkeverékeket, akkor valamennyire összetettebb, finomabb is lesz a kaja. Semmiképp ne lisztes kajával próbáljatok spórolni. Az ilyen rozsos, barna kenyerek is ugyanolyanok, csak bemesélik az embereknek, hogy az egészséges. Azokat se.
# 38-nak A Secret és más közhelygyûjtemények elképesztõen nevetségesek.
A kérdező hozzászólása: azon leszek mostmár hogy összeszedjem magam végre. muszáj volt leirnom ide a gondokat mert legalább beszélgetés volt mert ugyse tudom megosztani ezeket senkivel. itt legalább kaptam tanácsokat. mégha ez valakinek seemit nem jelent, nekem igen. kösz mégegyszer aki segitett valamit is
Nem értek egyet teljesen a néhány elõttem szólóval. Most kicsit durva leszek de én ezt gondolom. Legyen egy jó példa hogy nem most kellene elkezdeni kapkodni amikor elcseszerintetted az eddigi életed. Kicsit azért kapkodnod kellett volna eddig magad. De nem lecseszni szeretnélek hanem kijózanítani. Most kell a jelenben a legjobban mindenbõl a legjobbat kihozni. Nem véletlenül beteg a családod nem éltek jó körülmények között de még tetézitek is a bajt hogy mindenki depressziós meg jaj mi fog történni. A rossz érzések gondolatok a stressz fõleg ha hosszú ideig tart betegséget okoz. Ezért írj magadnak egy tervet. Elõször is sportolj próbáljatok meg egészségesen élni. Csináljatok olyan dolgokat ami felvidít próbáljatok meg nem depisek lenni. Keress munkát ha utcaseprõ akkor utcaseprõ. Ha ezek megvannak akkor lépj elõrébb. És nincs kifogás, hogy nehéz lefogyni... és kit érdekel hogy nehéz!?!?!? nem ez a kérdés hanem az hogy leakarsz fogyni vagy sem? A másik meg hogy senkit nem érdekel hogy milyen csúnya vagy mert láttam dmben egy srácot aki rettenet pattanásos és ragyás volt és iszonyúan kedves volt és mosolygott és úgy szolgált ki. Nem azt mondtam hogy fúúú ez de egy merõ ragya hanem jó emlékem van vele kapcsolatban hogy nála kedvesebb pénztárossal komolyan nem taliztam. Szóval valamikor elmondtam nem dumálni és depizni kell hanem tenni, kifogások mindig lehetnek de nem azokat kell keresni hanem a megoldást.
Ezeket olvasd el: -The Secret-Rhonda Byrne -Éld az életed most -Brian Tracy könyvek -Brian Tracy-Phoenix szeminárium Hidd el fog segíteni ezen mûvek.Pont ezért ajánlottam, hogy menj külföldre, mert ami itthon van az katasztrófa, ez az ország, hát hadd ne minõsítsem, nagyon gáz.Kint teljesen más leszel már egy hónap után hidd el, nem feltétlenül Anglia, mehetsz Hollandiába is vagy Ausztriába akkor még haza is járhatsz, de megsúgom neked kérdezõ megízleled a kinti életet menekülni fogsz innen.Én relatíve jól élek, de nekem ez kevés, én is menni akarok. Amúgy hány éves is vagy?
Ne hidd el a mesét, hogy az igazi jó nõ úgy szeret, ahogy Vagy. Menjél el edzeni, bõrgyógyászhoz, stb. Foglalkozz magaddal és akkor sikered lesz. Az emberek között mindig is számított a kinézet és ez ma sincs másképp. Ha genetikailag, vagy önhibádból Te nem Vagy szerencsés, akkor tegyél érte, hogy nézz ki valahogy. Önbizalmat is ad és a nõk is egyenesen arányosan jobban fognak érdeklõdni.
Megint kifogás, akkor miért nem mész ki külföldre, tessék miért nem keresel melót. Burger King pont az ami iszonyat undorító kaja, mûanyag kaja zsírral, meg a csokit ne is említsük.Csirke-rizs, zabpehely, fehérje sék. Sokkal olcsóbb. Tegyél érte, állj fel, és keres melót kint külföldön.Ne sajnáltasd magad.
A kérdező hozzászólása: most kezdtem el fogyozni dehát az még honapok. nem dolgozm nemtudok orvoshoz járni pláne kenöcsöket venni szal minden téren lúzer vagyok utálok nagyon.
A kérdező hozzászólása: haolyan könyû lenen fogyni akkor magyrrszág 70 % nem lenne elhizva. ráadásul pénz nélkül semmit nem lehet csinálni. és ha csak folyton rosszat kapja az ember eakkor képtelenség egyedül helyre vergõdni
A kaja egy örömforrás, ha megvonod magadtól, de nem iktatsz be mást helyette, akkor nem is fog menni hosszú távon. Szóval kezdj el fogyózni, sportolni akár otthon, de foglald le magad valamivel, keress egy hobbit, valamit, ami érdekel. Valamit, amiben örömödet találod, egy új dolog, vagy olyan dolog, ami eddig is érdekelt, csak épp mindig volt valami kifogás... A ragyákkal megint csak lehet kezdeni vmit, ld. fent. Sokat dob az ember külsején a jó öltözködés, hajviselet, egyedi stílus kialakítása. Azt írod, nem találod a helyed a világban, de az eddigi soraidból azt vettem le, hogy nem is igazán kerested... sajnálni magunkat könnyû, csak épp nem hoz változást az életedben.
Nem kifogásokat kell keresni, hanem mozogni és visszavenni az egyszerû szénhidrátból. Ha kevesebb energiát viszel be mint amennyire szükséged van akkor a tested elõbb-utóbb a zsírodat kezdi lebontani. Ha többet kap akkor raktároz. Nem bonyolult, csak minden túlsúlyos a 8-10 év alatt épített háját két hét alatt akarná lebontani. Nem fog menni
Gondolom azért vagy ragyás, mert sok mûkaját zabálsz vagy csokit, az utóbbi különösen serkenti a pattanások kialakulását. Több zöldséget ennél, salátát (nem a majonézes, áruházi szarokra gondolok), akkor eltûnnének a ragyák és a fogyásod is felgyorsulna. Én 92 kilóról indultam mikor meguntam hasonló sorsomat, mint ami neked van és egy hónap alatt leadtam 10 kilót, következõben meg 6-ot. Minden akarás kérése, nem pedig a sírásé. Attól hogy sírsz nem fogsz gyorsabban fogyni. Ja és rögtön lett barátnõm is. Jééé?!
Én meg elmentem gyúrni meg biciklizni és vettem egy talicska bõrápolószert, ennek hatására tök jó izmos testem lett és a bõröm is kitisztult. Akkor sem kellettem senkinek. Na, akkor jöttem rá, hogy a nõk nem ez alapján szelektálnak, nem érdekli õket hogy néz ki egy pasi, hacsak nem nagyon gyönyörû, vagy ultragáz, a kettõ között gyakorlatilag tök lényegtelen, csak a duma meg a tettek számítanak.
Ja és a futás fogyaszt a legjobban. Elég szar sport, de mint látod, hatásos. Hétfõn, szerdán, pénteken 30 percet futottam gyúrás mellett, kedden csütörtökön pedig 1 órát minden más kiegészítõ mozgás nélkül. Tehát heti 5 alkalommal voltam futni. Ehhez nem kell kondibérlet, bár szerintem ott jobb futni.
10:50: Szálkás is voltál? Sokan überizmosnak gondolják magukat, de arra már lusták, hogy felmenjenek egy futógépre, hogy a sörhasukat ledolgozzák. Ja és a férfinak kell kezdeményezni, nem a nõnek, bármily meglepõ.
Ma 10:50 nem mondott hülyeséget, a nõk valóban kevésbé mennek a külsõre. A te k*rva nagy problémád az, hogy eleve utálod magad, na most, ha te sem bírod magad elviselni, mibõl gondolod, hogy más igen? Egyébként az emberek nagy százaléka azért kövér, mert k*rva sok akaraterõvel jár lefogyni, nem azért, mert annyira sok pénzbe kerülne. Hogy úgy mátrixosan adjam elõ a dolgot: a probléma a döntés. Ha elhatározod magad egy életmódváltásra, és mérlegeled az anyagi lehetõségeidet, akkor menni fog, és ahogy jönnek az eredmények, nõ majd az önbizalmad is. Ha elkönyveled, hogy áldozat vagy, akkor meg szûzen fogsz meghalni. Bocs, de ez ennyire egyszerû.
"A kérdező hozzászólása: Most kezdtem el fogyozni dehát az még honapok. nem dolgozm nemtudok orvoshoz járni pláne kenöcsöket venni szal minden téren lúzer vagyok utálok nagyon." Engem sem áltatott senki azzal, hogy fogyni könnyû, és gyorsan megy, de vannak az olyanok akik agyban eldöntik hogy változtatnak, és nem ilyen oldalakra írogatnak, hogy önmagukon kívül még más is sajnálja õket, vagy ha jól leteremtik, akkor Õ mag tudja sajnálni magát még jobban. Döntsél! És húzzál mozogni ingyen, egy parkba a szabadba, vagy a házad udvarára. Ne félj hogy lát valaki, nem ciki, ahogy most vagy AZ A CIKI! Nem az, hogy teszel ellene... Vagy poshadj otthon és hízzál tovább. A bõrgyógyász átmeneti tünetkezelés, de amíg tömöd magadba a szintetikus zsíros szarokat addig nem lesz jobb a bõröd. Nem azt mondom, hogy ne egyél csipszet, meg burgerkinget, de több legyen a házi fõtt koszt és a gyümölcs, stb. Ahogy ürül a szervezetedbõl a sok szar amit megeszel úgy fog javulni a bõröd. Az meg csak kamu, hogy nincs pénzed krémre spórold össze a nasi árából, és hopp már is fogyóztál 5 nasinyit.... Szóval csak hajá, dönts és élj, vagy dönts és maradj lúzer, de dönts, és na itt ríjál. A kérdező hozzászólása: "haolyan könyû lenen fogyni akkor magyrrszág 70 % nem lenne elhizva. ráadásul pénz nélkül semmit nem lehet csinálni. és ha csak folyton rosszat kapja az ember eakkor képtelenség egyedül helyre vergõdni" Senki nem mondja hogy könnyû, viszont Magyarország 70%-a, vagy nem is... Magyarország elhízottjai, elkényelmesedett önmagukkal szemben jellem gyenge lusta disznó. Nincs bennük tartás és mindegyik csak sír mint Te és nem a súlyproblémája tekintetében nem a megoldást keresi, hanem kifogásokat sorol fel, mint ahogy most Te is.
Inv1sus: nem lehetett egyesével megszámolni az izmaimat, ha arra gondolsz, de nem volt egy félgömb se a hasamon, átlagos izmos férfi voltam, egyedül pakoltam a mosógépeket és feszül rajtam az izompóló. A kezdeményezésrõl pedig erõsen vitatkoznék veled. Errõl az utóbbi hetekben rengeteg kérdés született és azt gondolom, nem a nõnek kell elvégeznie a "munka" oroszlánrészét, de igenis elvárható, hogy adjon elég jelet és visszajelzést már a legelsõ pillanattól. Sajnos manapság ez sem divat, sok nõ elvárja, hogy fa testtel és buta tekintettel bámulva is menjenek oda a férfiak és szólítsák le õket. De nem baj, olyan pasikat is kapnak amilyet megérdemelnek. Én nem vártam sosem, hogy leszólítsanak (bár jól esett volna, volt olyan barátom akivel rendszeresen megtették és irigyeltem), de olyan nõvel nem is kezdtem aki legalább egy mosollyal vagy egy tekintettel nem jelezte, hogy nem egy tohonya elkényeztetett fadarab. De ez már nem az a téma amirõl a kérdés szólt. A véleményemet továbbra is fenntartom: ha nem vagy nagyon ronda, vagy nagyon szép, akkor a nõk kb. ugyan úgy viszonyulnak hozzád. A férfiaknál sokkal több testi hiba vagy tökéletlenség megbocsátható és sokkal több múlik azon, hogy mit mond és mit tesz.
10:57 Osztom a véleményed, teljesen igaz. Utólag már én is látom, hogy az önbizalom számít igazán, amit a fogyással szereztem meg. Egy jó udvarlással bármelyik csajt el lehet szédíteni külsõdtõl függetlenül, de nyilván azért az sokat segít, ha nem úgy nézel ki, hogy szégyellnie kelljen a barátnõi elõtt.
kifogások azok vannak látom.... én is nagyon pattanásos voltam, de tettem ellene, és fél év elég komoly kezelés után eltüntek sokkal jobban érzem magam azóta!!! kövér nem voltam soha, de van abrátnõm aki 40 kilót adott le az elmúlt évben pedig csak egy étrendet módosított tegyél ellene ne siránkozz
Kérdezõ kifogás.Legyen meg a célod.Tessék mennyit akarsz fogyni?Hogy akarsz kinézni? Ezek legyenek meg, és ragaszd ki az ideális testedet.Érted? Nincs pénzed, akkor menj el DOLGOZNI, ennyi. Cselekedj, a sikeres emberek megoldásokat keresnek. , , Amit az emberi elme képes kigondolni, azt meg tudja vlósítani"-Napoleon Hill. http://www.kiskegyed.hu/kikapcsolodas/szines-hirek/-60-kg-sz.. Nézd meg õt, de ez csak az egyik. volt egy csaj 120kg volt lement 58-ra és fitnesz bajnok lett, és gyönyörû szép csaj. Állj neki és csináld. Olvasd el ezt:http://body.builder.hu/cikkek.htm4?id=561 4.részes alapismeretek rovat. Gondoljd arra, hogy a pasi ideáloddal szexelsz és visítsz az orgazmustól. 24F
A kérdező hozzászólása: fogytam már le 130 kiloról. 84 re. és tudok micsinálni visszajöttunom ezt jaj kifogások vannak mert mértne lenének. igen nekem is volt egy nõm amikor lefogytam. ugyan azt eszek mint bárki más. mivel 8 éve munkanélküli vagyok nem engedhetekmeg magamnak burger king, chips vagy csokiáradatot. azt esezm ami itthon van és amire telik. de amunaknélküliség. pénztelenség és nötlenség kikészit
Most látom te pasi vagy, akkor képzeld el az ideális alakú bomba csajodat aki lovagol rajtad és üvölt az orgazmustól, és beléd vési a körmeit is :) Nekünk pasiknak sokkal könnyebb.Tessék menj el edzeni, és menj dolgozni, hogy legyen pénzed, a kajádat napi 1500Ft-ból meg lehet oldani csirke-rizs. Én régen 50kg-os kis szûzike p_cs voöltam most 92kg nagyon izmos pasi vagyok, és a szép nõk eléggé bámulnak megfele.
A kérdező hozzászólása: és csodfa ha depresszios leszek semmi ismétlem semmi nemjön össsze a sulit is alig birtam letteni. nem tehetk róla ami másnak átlag dolog teszem azta tanulás, nõzés fogyás bár az szerintem nem az nekem nagyon nehéz vagy lehetetlen elérni. amuyg elkezdtem fogyozni 110. röl most tartok 104 nél. de holvan méga vége egyszerüen fogalmam sincs meddig van türelmem. se munka se pénz se nõ ha valaki erre csak azt tudja irni hogyáá csak pozitivan kell hozállnia dolgokhoz háttéved próbáltam már nem egyszer
6 os vagyok, én is hasonló cipõben voltam hihetetlen randa nagy pattanásaim és iszonyat kövér voltam, de elkezdtem mozogni és idõvel a ragyák is javultak. Szóval szard le ki mint gondol te mozogj figyelj a kajára és menj elõre.

S. O. S. Anyáék sokkal jobban szeretik a hazug, verekedõs 8 éves húgom, mint engem, egy 11 éves, átlagos lányt. Szerintetek mit tegyek?

Nem élünk nagy lábon.ÿ(Havonta kb.150 ezer forint)Anya mégis folyton veszi Vaninak(a húgomnak) a sok színezõt, könyvet.Ha Vani karmol,üt,rúg engem, én meg mérges leszek és visszaütök, akkor én vagyok a rossz, õ meg a glóriás angyalka.Vani folyton a pártjukat foglya nekik, én meg szókimondó vagyok.Ha õ hoz egy matek 1-est az nem baj, bezzeg ha én hozok egy 2-est akkor leüvöltik a fejem.Õ sokkal többet gépezhet, mint én.Már mondtam nekik, hogy én vagyok számukra az ördög, Vani meg az angyalka.Egyébként én érzékeny vagyok nagyon, õk meg nem.Apa például lelövi azokat a macskáinkat, amelyek megfoglyák a galambjait.SÜRGÕS!

Legjobb válasz: Ahol van kisebb, fõleg húg, ott mindenhol így van. Nem tudsz ellene tenni. A szülõk ezt nem fogják kívülrõl látni. Nálunk is így volt. Én amikor rákérdeztem, anyám azt mondta, hülyeséget beszélek. Szóval ezzel sajnos együtt kell élni. A húgod a kisebb, ezért minden rá lesz hagyva, és meg lesz neki engedve. A saját érdekében ne szólj neki semmit, ha bánt, ne üss vissza, ne csinálj vele semmit. Hidd el tudom mit beszélek sajnos....Akkor fog javulni a helyzet, a ha elköltözöl.

Ahol van kisebb, fõleg húg, ott mindenhol így van. Nem tudsz ellene tenni. A szülõk ezt nem fogják kívülrõl látni. Nálunk is így volt. Én amikor rákérdeztem, anyám azt mondta, hülyeséget beszélek. Szóval ezzel sajnos együtt kell élni. A húgod a kisebb, ezért minden rá lesz hagyva, és meg lesz neki engedve. A saját érdekében ne szólj neki semmit, ha bánt, ne üss vissza, ne csinálj vele semmit. Hidd el tudom mit beszélek sajnos....Akkor fog javulni a helyzet, a ha elköltözöl.
Nagyon durva amit irtál nálunk én kapok mindent és engem csedznek le mindenért a húgom alig kap vmit de õt nem cseszik le ha rosszabb lesz a helyzated kérj segitséget a nagyszüleidtõl. 12/L
Szerintem az lehet, mint nálunk is, hogy tesóm már csak sajnálatból is anyám mellett áll. Ezzel eléri, hogy anyám is mindig mellette álljon ki, és húgom bármit kér, mindent megkap. Én meg nem vagyok ilyen. Hiába az anyám, ha nincs igaza, egyszerûen képtelen vagyok megvédeni. Megmondom a véleményem, aminek általában gyerekes sértõdés a vége....
akkor anyádék hülyék már bocsánat. ha tényleg nem csinálsz semmi rosszat és csak a kövérséged miatt utálnának az abszurd? szüleidként úgy kéne elfogadniuk, ahogy vagy!
A kérdező hozzászólása: De Vani növeszti a körmét, hogy karmolhasson.
A kérdező hozzászólása: Lehet, hogy azért utálnak, mert kövér vagyok?(Pedig nem eszek annyit mint a vékony osztálytársaim.)
A Gyakorin rengeteg ilyen kérdés van, keresgess köztük. De amúgy meg nem értem, hogy egy nyolc éves csaj, hogy mer piszálni egy tizenegy évest...Persze, ha tesók vagytok az kicsit más.De nézd, a suliban minket 5.-eseket elõsõsök(!!) rúgdosnak.Tehát... 11L
A kérdező hozzászólása: A nagyszüleim anyáék pártját fogják.
itt mindenképpen változtatni kell a szüleid hozzáállásán. próbálj meg leülni velük beszélgetni és mondd el nekik mit érzel, mi bánt, és úgy gondolod, hogy nem bánnak veled egyenlõ módon (hugod 1-esei meg a te 2esed) vagy esetleg még kérdezd meg mit tettél, amiért így viselkednek veled? és ha tudsz TE hogyan változtass!
nálunk dettó ugyanez van és így is marad nyugi...nemrég derült ki hogy nekem csak a féltestvérem a kishúgom de most mégjobban van szeretve mivel " szegény" és ezáltal apum (akinek én vagyok az egyetlen gyereke ha úgy nézed) minden vágyát teljesíti én meg le vagyok sz.rva mind anyám mind apám részérõl..nem érzem jogosnak a helyzetet de engem is lehülyéztek amikor azt mondtam "õt jobban szeretitek"-ezzel nem lehet mit tenni....KITARTÁÁÁS.:) ).! 15/L


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!