Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek, tényleg (155 db)

Sürgős! A szobor eltörött, balszerencsés lettem, és mindenki becsönget hozzám. Mit tegyek? Tényleg a szobor miatt van?

A kolléganőm nagynénje, akivel régóta jó viszonyban van a családunk, tavaly születésnapomra küldött nekem egy szobrot, amit valami különös szagú gyógynövényes páccal kent be. A szobor egyébként értéktelen, a belvárosi kínai boltból van, 20 centi magas, és egy lila-piros macskát ábrázol. Borzalmasan nézett ki, de a néni minden nap átjött egy héten keresztül látogatóba, mert nem a városban lakik, hanem vidéki, ezért szóval udvariasságból ki kellett tenni. Annyira utáltam, hogy minden nap egy kicsit közelebb toltam az asztal széléhez, és mikor elment a néni, "véletlenül" lelöktem a könyökömmel, az meg eltört. A legfurcsább az volt, amit már említettem, hogy valami fura szagú páccal kente be, de szerencsére megszabadultam tőle. Amióta ez történt, mindenféle balszerencse történik velem, pedig nem vagyok babonás, nem hiszek az ilyesmikben, de kénytelen vagyok a szoborra gyanakodni. Elküldtek a munkahelyemről minden ok nélkül, leépítés volt, a testvéremet megcsalta a felesége, erre ő meg hozzám költözött, és azóta kupi van, rendetlenség meg kosz az egész házban, ezen kívül kiváló főzőtudományom és eddigi remekműveim ellenére rosszul sikerül minden, amit a konyhában készítek, csőtörés is volt, bezárt a kedvenc kajáldám, ahol minden hétvégén ettem, és jól éreztem magam, a vírusvédelem ellenére vírusfertőzés érte a gépemet, a mobiltelefonomat elvesztettem, a pénztárcámat ellopták, állandóan lekésem a buszt, pedig akkor indulok mint szoktam. A másik dolog, ami még a szobor óta történik, hogy mindenféle hittérítő, koldus, szomszéd becsönget hozzánk. Arra lennék kíváncsi, hogy ez tényleg a szobor miatt van-e, és mit tudok tenni? Segítség!

Legjobb válasz: Így elsõre úgy tûnik, hogy tényleg van összefüggés a kettõ között, de ez így egy kicsit meredek. Szerintem próbálj elvonatkoztatni a szobortól, hogy nem miatta van. Nagyon sokszor az emberek a kiváltó okot késõbb teszik hozzá az eseményekhez, és így sok mindent be tudnak maguknak képzelni. Azt megkérdezhetem, hogy miért Karakteres Jós a neved? Poén, vagy tényleg érdekel az ezoteria, jóslás? Mert ha érdekel, akkor nem csodálkozom, hogy ilyesmi történt veled... ez nem bántás, csak az ezoteria iránt érdeklõdõ emberek érzékenyebbek az ilyen eseményekre

Így elsõre úgy tûnik, hogy tényleg van összefüggés a kettõ között, de ez így egy kicsit meredek. Szerintem próbálj elvonatkoztatni a szobortól, hogy nem miatta van. Nagyon sokszor az emberek a kiváltó okot késõbb teszik hozzá az eseményekhez, és így sok mindent be tudnak maguknak képzelni. Azt megkérdezhetem, hogy miért Karakteres Jós a neved? Poén, vagy tényleg érdekel az ezoteria, jóslás? Mert ha érdekel, akkor nem csodálkozom, hogy ilyesmi történt veled... ez nem bántás, csak az ezoteria iránt érdeklõdõ emberek érzékenyebbek az ilyen eseményekre

Mit tegyek? Tényleg én vagyok a szívtelen?

Sokáig nem találtam állást, de végre jött egy jó ajánlat, olyan amilyet soha nem fogok kapni, ha ezt feladom. Egy hónapja kezdtem az új helyen, ami külföldön van. A páromnak kb. fél éve drogproblémái vannak, az utóbbi egy hónapban, amit külön töltöttünk, a dolog súlyosabb lett. Most megígérte, hogy abbahagyja és a 2 hetes pihenőmön tényleg nem is drogozott, bár elviseletlen volt. Hétfőn vissza kell mennem dolgozni külföldre, most azt mondja mondjak fel és maradjak, akkor nem esik vissza. Nem tudom mit tegyek... Már olyan sokszor hazudott a drog és az alkohol miatt... de nem akarom, hogy miattam essen vissza. Ti mit tennétek?

Legjobb válasz: Ha volt esze belemászni, akkor tegyen meg mindet, hogy ki is másszon. Te menj vissza, õ megmenjen elvonóra, aztán majd újra beszéltek. Ha komolyan gondol téged, ennyi a minimum.

Ha volt esze belemászni, akkor tegyen meg mindet, hogy ki is másszon. Te menj vissza, õ megmenjen elvonóra, aztán majd újra beszéltek. Ha komolyan gondol téged, ennyi a minimum.
Ez zsarolás és felelõsség hárítás. Így nem magát fogja hibáztatni, ha nem sikerül, hanem téged. Egyedül kell ezt megoldania. Vállalja a felelõsséget.
"de nem akarom, hogy miattam essen vissza. " Tipikus hozzá állás egy függõtõl.. lelki zsarolás, ha elmész, te vagy a hibás, hogy vissza esem... aztán ha maradsz, és tovább csinálja (mert tovább csinálja) akkor majd bánhatod a soha vissza nem térõ lehetõséget egy drogos miatt....
akkor ne hallgasd... akit szeretünk, azt nem zsaroljuk semmivel, fõleg nem ilyenekkel... visszaél azzal, hogy bármit csinál, te kitartasz mellette, még a jövõdet is beáldozná az õ függõsége miatt...
Menj vissza nyugodtan dolgozni, õ meg bizonyítson ez idõ alatt.Ha nem tud, a kapcsolaton is gondolkozz el erõsen hogy érdemes-e folytatni.
A kérdés alapvetõen az, hogy mindkettõtök élete tönkremegy, vagy csak az övé. Egy drogos az esetek túlnyomó többségében sajnos nem lesz többé 100%-os ember. Aki ráadásul ilyen gyerekesen zsarol, azzal nem szabad kezdeni, hacsak nem akarod gyarapítani a boldogtalan egyedülálló szülõk táborát. A helyedben mennék szépen ki dolgozni, ezt az embert meg hagynám a fenébe. Ha leszokott és lélekben felnõtt, akkor esetleg beszélhetünk, addig nem. Ez nem szívtelenség, hanem egészséges önvédelem. Ha nem teszed tönkre a saját életedet, ráadásul teljesen hiábavalóan, attól nem vagy önzõ.
Szerintem kár ilyen emberre pazarolnod az éveidet inkább keress egy rendes pasast/nõt, aki nem zsarol lelkileg és nem ennyire önzõ
Mivel nem tûröm, ha zsarolnak és fõleg a saját hülyesége miatt, ez a mondata után elküldtem volna a búsba.
A te jelenléted is csak ideig-óráig lenne neki gyógyír, hidd el! Aztán sunyiban újra elkezdené. Ha érted és saját magáért nem képes leállni, akkor sem fog, ha éjjel-nappal tartod benne a lelket. Menjen elvonóra!
És mi van akkor, ha feladod a munkád, itthon maradsz, és ugyanúgy folytatja tovább? Ér neked ennyit ez a kapcsolat? Eleve nem lennék olyan emberrel, aki már fiatalon függõje valaminek. Mi lesz késõbb? Nem vagytok egy kategória szerintem, inkább legyen egy kis lelkiismeretfurdalásod, minthogy a te életed is tönkretegye a gyengeségével. Már az is baj, hogy elkezdte. Már akkor telibesz.rta a jövõtöket.
Ha függõ (drog-alkohol) arról egyedül nem tud leszokni. Szanatórium kell. Menjen fél éves fizetetlen szabadságra te támogasd és fél év múlva ha tiszta akkor beszélhettek. Nyugi, csak zsarol, mert függõ. Egyedül nem tud lejönni róla. Milyen droggal él?
A kérdező hozzászólása: Mondtam neki, hogy jöjjön ki velem, akkor nem lesz egyedül, adja fel õ a munkáját, vagy menjen táppénzre, de azt nem. Ebbõl gondolom, hogy inkább csak zsarol, ha komolyan a jelenlétem kellene, akkor velem jönne.
A kérdező hozzászólása: Én is így érzem, már ismerem az összes kis játékát, de most én vagyok a szívtelen, aki nem bízik menne, és a akkor minek szokjon le, ha én úgysem hiszem, hogy sikerül neki, hiszen nem maradok itt...:((( Olyan rossz hallgatni és nehéz erõsnek maradni...:(
A kérdező hozzászólása: Majdnem 10 éve vagyunk együtt, bár tudom, hogy igazatok van, de nem egyszerû elhagyni, az viszont biztos, hogy visszamegyek dolgozni.

Mit tegyek? Tényleg "túl nagy hatással van rám a barátom"?

17 éves vagyok, a barátommal 9 hónapja járunk. A valóságban minden rendben, imádjuk egymást. Heti kétszer találkozunk. Én úgy érzem miatta élek, mindenem t?le függ, de szó szerint nem bírom ki nélküle. Pánikbeteg vagyok ráadásul.

Legjobb válasz: Ne görcsölj ezen! Én hetente 1x találkozok a párommal és mi már nem tizenévesek vagyunk, ideje is lenne... A pasik dinkák tudnak lenni. 25N

Ne görcsölj ezen! Én hetente 1x találkozok a párommal és mi már nem tizenévesek vagyunk, ideje is lenne... A pasik dinkák tudnak lenni. 25N
Igen ebben van valami hogy csak azt írod hogy ö miket tesz meg érted, hogy mutatja ki stb. Te mit teszel meg õ érte? Mivel kedveskedsz neki? Azt várod hogy ö jöjjön át csak? Vagy Te is átmész hozzá?
Komolyan mondom, az ostoba nôktôl kíméljen meg az élet. Minek fusson utánad? Szerinted egy kapcsolatnak arról kell szolnia, hogy az egyik fut a másik után? Ne tinimagazinokból olvass, hanem figyelj a párodra. Mert eddig csak magadat nézed. Amit rlmondtál, abból levehetö, hogy te magadat nagyon fontosnak tartod. Tudod ilyenek miatt, ahogy viselkedsz, a férfiak menekülnek. Én is. Inkább vagyok egy bunkó "plázabiccsel", mint egy taktikázós, önimádó rinyagéppel, aki ráadásul még a szextôl is undorodik. Ezért kár kaparnia egy férfinak. Arra nem gondoltál, hogy már ennyi elég belôled?
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy van amikor így érzem, de rengeteggel bizonyította az ellenkezõjét. Pl semmi sezxualitás nem történt szinte, mert undorodom az egésztõl, és bír rám várni. Bármi van mellettem van. Akkor volt, hogy direkt elfolytotta a vágyait, hogy ne higyjem hogy a testemért szeret. Ha megyek hozzájuk süt nekem. Szóval ezek meg mind annak a jelei, hogy szeret.
nem azt kell elérned hogy fusson utánad hanem hogy több idõt töltsön veled. szerintem sajna Te messze nem vagy neki olyan fontos mint õ neked.
A kérdező hozzászólása: Nem tudom, miért nem akar. Sétálni nem szeret, meg egy-két órára sem. Mindig közbe jön valami, vagy nem jó, vagy nem tudom. Ma megmondta, hogy játszani akar, amit tiszteletbe tartottam. De ha találkozunk akkor viszont minden rendben, sõt! Odafigyel rám, mindenbe azt teszi, hogy nekem jó legyen, stb. Ezért se értem, mi van. Nem tudom, hogy érjem el, hogy fusson utánam.
Ja és amugy amig érzi hoyg te " futsz" utána addig õ tuti nem fog. mivel nincs is oka rá....
Ez tényleg nem nagy táv. Ez nem jelent éppen jót....:( Mit mond mért nem ér rá???? Mint tudjuk az embernek arra van ideje amire akarja, fõleg nyáron.....
Én is igy voltam 18-19 évesen, szerencsére kinõttem belõle. Felnõttem. Rengeteget változik az ember. Amugy meg ne az érdekeljen milyen a chat-en hanem hogy milyen amikor együtt vagytok az a lényeg. Ha sokat nyaggatod akkor könnyen lehet pont ezért fogod elveszíteni. Ne akaszkodj rá mert akkor tuti menekülõre fogja. Amugy olyan nincs hogy nem bírom ki ha elveszítem..... Ennél sokkal rosszabb dolgokat is kibír az ember. Természetese nem kívánom hogy részed legyen benne csak gondold végig ezt. persze szar lenne szenvednél stb, de minden ember élt már át szerelmi csalódást és utólag látja az ember hogy kellett mert rengeteget tanul belõle az ember.... kell is a késõbbi személyiséged kialakulásához. Persze ezt csak ugy általánosságban értem.
A kérdező hozzászólása: Igen ez igaz, de vonattal 7 percre lakunk egymástól plusz 30 perc séta! Szerintem ez nem nagy táv..:( Fõleg nem nyáron.
9/10-nél ott a pont. Ha érzed és tudod, h szeret, sokmindent megtesz érted, mit akarsz még töle? Ezzel csak elüldözöd inkább, mint vonzanád. Szegény srác...

Mit tegyek? Tényleg könyörögnöm kéne? Alig lenne szexre alkalmunk és ezt a pár alkalmat is kihagyjuk. Miért? Mit kéne tennem?

a párommal 2 hónapja költöztünk össze.azt hittem h ez majd fellenditi a szexuális életünket, de nem igy lett.aug 24én szeretkeztünk utoljára de azóta egyszer sem.hisztizik ha masztizom mondván h akkor vele is csinálhatnám de mikor meg akarom ? mindig vagy nagyon álmos vagy nagyon fáradt.

Legjobb válasz: tessék itt egy algopirin de nem is fáj a fejem akkor dugunk:)

tessék itt egy algopirin de nem is fáj a fejem akkor dugunk:)
ugyan ez van nálunk is, csak mi még nem költöztünk össze. de nem tudom elhinni, hogy egy pasinak szinte könyörögnöm kell a szexért. nonszensz.
tuti, h szeret titeket? nincs vki más? (nem akartam az ördögöt a falra festeni, de az elsõ ez volt, ami megfordult a fejemben.)

Van egy barátnőm 3 és fél hónapja. És még nem volt szex. Sőt azt se engedte hogy bármilyen módon is kielégítsem. Mit tegyek? Tényleg legyek vele kicsit bunkó?

Maga a dolog elindul szóval nyaltam is meg ujjaztam is de amikor elélvezne akkor mindig leállít!

Legjobb válasz: ne legyél bunkó, majd lesz szex is, ha jól megvagytok, ne erõltesd annyira a szexet. Mi kb. 4 hónap után csókolóztunk elõször, és több mint fél év után volt csak szex.

ne legyél bunkó, majd lesz szex is, ha jól megvagytok, ne erõltesd annyira a szexet. Mi kb. 4 hónap után csókolóztunk elõször, és több mint fél év után volt csak szex.
Akarom mondani, NE szegezd egybõl neki a kérdést... :) (utolsó hsz.)
ne legyél bunkó próbáld meg rávezetni a válaszra, akarom mondani, mond neki h próbálja meg leírni vagy szavakba önteni, hogy miért állít meg... nekem is volt hasonló gondom, amikor elkezdtem érezni, hogy jön az élvezet, bepánikoltam, ez pszichés volt nálam, a pasimmal addig nyûttük a lelki dolgot, hogy kiderült, hogy voltak rossz elnyomott emlékeim gyerekkoromból szexualitás terén...
tok hulyeseg, attol fugg, hany evesek vagytok. Ha 20 felett, foleg ha mar egyikotoknek sem az elso, akkor most mit kell jatszani a sz...k...vat, mar bocs. Az elsonel meg szep, hogy nem fogja ilyenkor engedni, de ha mar nem az. Szepen mond meg neki, hogy dontse el, mit akar, te szeretnel mar szexet, o mikor szeretne. Ha azt mondja, nem tudja, vagy nem tud ertelmes magyarazatot adni, akkor a te dolgod, hogy mit teszel. Bunko persze ne legy vele.
Lány vagyok. Megértem a reakciódat, ki akarod elégíteni, de nem engedi, pedig megteszel mindent érte. De gondolkodtál már az okán? Lehet, hogy az elõzõ barátaival megbánta a korai szexet, és veled nem akarja elrontani. Vagy az utóbbi barátja durván bánt vele, bármi lehetséges. Nem biztos, hogy a nyalás közben hirtelen kiböki, hogy az elõzõ barátja ezt meg ezt rosszul csinálta. Térj rá vissza késõbb, mikor nem az ágyban vagytok. Óvatosan tapogatózz, de szegezd fel neki egybõl a kérdést. Azért ne tedd tönkre magad :) Inkább gondolkozz el ezen :) famerilla.
Azt kell, hogy mondjam a barátnõd hülye, már bocsi! Én örülnék neki ha a pasim igy kényeztetne, nálunk forditva van! Én kényeztetem õ engem nagyon ritkán én kész vagyok máár ettõl! Ha bunkó vagy vele az nem megoldás! Beszéld ezt meg vele, mert biztos van oka amiért igy viselkedik! Ha megindolkolja legalább megnyugszol és nem teszed magad tönkre! És õ hogy áll hozzád? Õ kielégit téged?
Lehet, hogy rossz szexuális élményei voltak eddig? És mi lenne, ha amikor leállít, akkor nem állnál le, hanme folytatnád nyalással?
utállom ha valaki a horoszkópja szerint itél meg valakit.Én is halak vagyok, és eddig csak komoly kapcsolataim voltak, most is van régóta, és szeretjük egymást
Én dettó ugyanezt csináltam adott helyzetben, és hidd el, tényleg nem volt fogalmam róla, hogy miért állítom le. Nekem csak idõ kellett, és nyugodt környezet. Szerencsém volt, mert nem siettetett, és így egy idõ el tudtam magam engedni. Ha neki szegezed a kérdést, akkor jól be fog pánikolni. Hidd el, ez a leányzónak is nyomás. Csak légy türelmes.
A kérdező hozzászólása: Hali! 26-ám karácsonykor megtörtént amire régóta vártam:) Bár nem eggyezett bele olyan könnyen és mint kiderült azért mert félt hogy nem lesz jó mert ugye én még nem voltam nõvel. De sikerült és azt mondta hogy élvezte. Az elején az idegességtõl nem állt fel de áthidaltuk ezt a problémát és sikerült:D Igaz hogy kb fél óra 45 perc után abbahagytuk mert nagyon elfáradt szegény ugyanis õ volt felül de nagyon boldog vagyok:) Bár kicsit rosszul esett neki hogy nem tudott eljuttatni a csúcsra mert még nem történt vele ilyen de azt meg nem akartam neki elmondani hogy trükköztem egy kicsit:) Köszönöm hogy lelket öntöttetek belém, nagyon rendesek vagytok!

Ez nagyon nem az én tanévem. Mit tegyek? Tényleg csak egy hisztis kis p* vagyok? 18/L

Azzal kezdõdött, hogy kilencedikben fogyni akartam, de a családom, barátaim kicikiztek miatta. Egyedül anya támogatott mindenben, más belémkötött ahol tudott ( Miért nem eszel sütit/rendesen? Egyél! Lement a melled, te szegény..., Van fogalmad róla mennyibe kerül a kondibérlet/ nyúltáp amit eszel?) Szép lassan elment a maradék önbzalmam is, beleestem az anorexiába, majd a bulímiába. Elment a menzeszem, 2 évig nem volt normális párkapcsolatom, mert ezt titkoltam, és emiatt frusztrált és ideges voltam. Hiába lett normál súlyom a menzeszem elment. A jegyeim szép lassan romlottak, bár annyira nem volt szégyenkeznivalóm ( A tanárok elintéztek, egy "intelligens, de a reál tantárgyakhoz tehetségtelen " mondattal. Tavaly év elején jöttem össze a mostani pasimmal. Sosem találkoztam még olyasvalakivel, aki elfogadott, támogatott, és leste minden kérésemet. Dicsért , hogy szép vagyok, szeret. Vele nem lehetett összeveszni. Nyáron letettem az infót, amit ötös lett, de anyum szerint szar. ( nála a jó 90%nál kezdõdik) . Idõközben a barátomnak lett munkája, én meg angoltanárhoz kezdtem el járni. A baj ott kezdõdött, hogy õ négykor végzett és én 5ig voltam tanárnál,amit õ zokon vett, hogy nem várok rá, és nem találkozunk azonnal. Azt is zokon vette, hogy egy barátnõmmel együtt töltöttem 1-2 órát, mielõtt hazautazott volna Szlovákiába, és õt nem hívtam meg. Alapvetõen egy figyelmes, türelmes, érzékeny, intelligens , számomra "szexis" , rugalmas ember, akivel nagyjából hasoníltunk, aki egyenrangúnak kezel. Két nagy baj van vele: van egy "haénnemértekhozzáakkorhülyeség" mentalitása, illetve nincsen hobbija, barátai, úgy különösebb célja, vágya ( gondolok itt lakásra, kocsira, diplomára, ) , ami nem is lenne baj, hiszen még fiatal, de minden szabadidejét velem akarja tölteni. Esténként aludjak ott, hétvégente kiránduljunk, délutánonként lógjunk együtt...múltkor azért nem állt szóba velem, mert délelõtt találkoztam pár barátommal, és közösen elintéztünk valamit, aztán segítettem egyiküknek szülinapi ajándékot választani. Délután azt mondta, hogy inkább neki szóltam volna, ha már a városban voltam. Nyelvvizsgáztam tavasszal, örült, támogatott, megölelt, ajándékot vett nekem, de zokon vette , ha tanárhoz mentem, pedig vele is lehettem volna. Nekem egész eddig fontos volt a kémia , mert tovább akartam vinni, de idén új tanárt kaptunk. Nem vagyok pedálgép, de igyekeztem a kedvében járni, mert utálom, nem bírom elviselni, ha rámszállnak. A tanáromnak van egy lekezelõ stílusa, folyton cseszegetett, ami nála a "kedvelést" jelenti. Lassan elment a kedvem a tantárgytól, nem tanultam, mindenbõl rontottam , 2 tárgyból bukásra állok, meghíztam , a barátomat szinte már látni sem bírom ( egyrészt dühös vagyok rá, mert nem látja mennyire szét vagyok csúszva , és magamra is mert úgy érzem, hogy nem tudok neki megfelelni együttlét szempontjából), suliban elsírom magam , akár órán is, elkalandozok , nem érdekel a tanulás, visszajött a buliímiám, a állóképességem , az erõnlétem romlott( sokat mozgok , sportos vagyok, és ezt eleve kudarcnak élem meg ), nem olvastam könyveket, pedig szeretek olvasni. Éjjelente felébredek , napi 5-6-7 órát alszom, nem tornászom, nem tanulok, nem találkozok senkivel, csak eszem eszem és eszem... A barátom nagyon ki tud hozni a sodromból, amikor õ szabin van, én meg vagy kondiban, vagy tanárnál, vagy fakultációs órán a suliban kb 4ig, õ meg rámír , hogy egész nap unatkozott, hiányzom neki és találkozni akar velem. Én kur*ára nem !!!

Legjobb válasz: úgy értem, hogy k*ra nem unatkozom nem az hogy nem akarok vele találkozni

A kérdező hozzászólása: úgy értem, hogy k*ra nem unatkozom nem az hogy nem akarok vele találkozni
Tehát nem szereted, csak hálás vagy neki, és félsz egyedül lenni. Gondold végig, hogy mi a jobb: 1. Egyedül. Nyilván megvan a hátránya, mert nem tudod esetleg minden problémád megosztani valakivel, nincs testiség, de közben van idõd MAGADRA. Rendbe tudod szedni magad, nem leszel folyton idõhiányban. 2. A barátoddal. Ami nyilván ad egy biztonságot, de közben még inkább kiidegel, még annyira sem tudsz magadra koncentrálni. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor se szó, se beszéd hagyd ott. Csak beszéld meg ezt az egészet vele. Mondd el, hogy neked mi a problémád a kapcsolatoddal. De ha nem érti mg, nem tud változtatni, nem biztos, hogy egymás mellett a helyetek.
A kérdező hozzászólása: Szerintem (és anyum szerint is) nagyon szeretném , ha kiegyensúlyozott lenne az életem. Nagyon hasonlít rám: mindketten szeretünk okoskodni, szeretjük a másik vérét szívni , filmezni, vizipipázni, egyikünk sem egy bulizós, piálós típus, utáljuk a családi összejöveteleket, a nagy társaságokat. Szeretünk öltözködni, vásárolni, mindkettõnknek jó az izlése.
De a kérdés az: lehet-e mellette kiegyensúlyozott az életed? Ha nem beszélitek meg, akkor egészen biztosan nem. Ha megbeszélitek, akkor még lehet alakítani a dolgon.
A kérdező hozzászólása: nem vagyok egy panaszkodós típus, nála fõleg nem (csak idén kezdett el eltörni a mécses) inkább azon vagyok hogy jól teljes a közös idõ. Ha alapból bánt valami vagy ideges vagyok, akkor elkezdem piszkálni, és faviccekkel fárasztom :D Meg az is probléma, hogy egy-két hibát leszámítva semmi baj nincs vele. "csiszolható" , meg minimális alkalmazkodást igényel, de annyira magam alatt vagyok, hogy nem tudok nyugodt szívvel ott aludni nála, vagy a délutánjaimat vele tölteni. Nagyon szemét vagyok tudom, de ki van kapcsolva a telóm, és facebookra se léptem be vagy egy napja :( Egy rohadt szarnak érzem magam. Hétfõn dogát írok, kedden 3 érettségi tételbõl felelek, és ma sem alszom az tuti :(
A kérdező hozzászólása: Meg most nyaralni akar vinni ( görögországba) és nem tudom hogy mondjam meg neki hogy nem akarok menni. Nyáron hetente legalább 6000 menne el magántanárra, semmi más + kiadásom nem lehet. tehát 4x6000x2, 5 lesz a kiadás. azt mondta kifizeti, de ezt nem engedhetem meg neki.
A barátoddal szemben lehetnél "hisztisebb" is: meg kell tanulni kiállni magadért, és idõnként azt mondani, hogy NEM, most nincs idõm. Anyukád maximalizmusa se ragadjon rád ennyire, akitõl egyébként az sem volt szép, hogy támogatta az anorexiádat. Inkább nekik húzd meg a határokat azzal az energiával, amivel az egészségedet rombolod.
A kérdező hozzászólása: Egyrészt tudom mennyit gürizik azért a pénzért, amikor olyan hete van, hogy egész héten utazgat , vagy 6-tól este 9 ig dolgozik. Minden kiadást õ fog állni valószínûleg, a szuveníreket kivéve. Nem kérhetem tõle , hogy 70-80 ezer forintot költsön még rám+kaja. Másrészt ezzel úgy érezném, hogy le vagyok neki kötelezve, és még cefetebbül érzem magam, ha nem tudok annyit vele lenni amennyit õ akar.
Akkor is meg kell beszélned vele, máshogy nem megy.
A kérdező hozzászólása: Anyum nem az anorexiámat támogatta. elkezdett egészségesebb ételeket venni, fõzni rám , beiratott konditerembe, ha látta hogy fogytam, elvitt vásárolni. Apum volt az , aki beszólt azért, hogy minek fogyózól lóg rajtad a ruha, most lehet venni újakat...mintha nem lenne elég bajom. Délutánok így kezdõdtek : Szia apa, megjöttem ! Nem vagyok éhes? Mikor eszel rendesen? Már megint konditerembe mész? Szólj rá anyádra hogy fõzzön valami ehetõt ne ilyen drága izetlen bio izéket..." Nagynéném: Lementek a melleid? Szegénykém...tiszta beesett az arcod, hízzál már , csak egy falat sütit egyél , olyan rossz lehet neked, úgy sajnállak. Mamánál is : egyél , egyél , egyél .... sovány vagy, nem tetszel , hízzál meg. ÉS EZUTÁN LETTEM ANOREXIÁS!!!!
A kérdező hozzászólása: És még az is hozzátartozik, h itthon csak dühöngök, nem lehet szólni hozzám, anyámnak, apámnak nekimegyek fizikailag, hazudok anyának, rombolok a lakásban, múltkor a konyhában mindent ami a kezem ügyében volt földhöz vágtam, könyvespolcnyi könyveket szórtam ki, amit anya csak tehetetlenül nézett. Aztán amikor kidühöngöm magam, akkor meg elvárom, h úgy csináljanak a szüleim, mintha nem történt volna semmi. Magán tanárhoz, konditerembe járhatok, kajában szinte mindent megvesznek/teljes kiörlésû, gyakran norbi termékek/. A barátommal való nyaralás gondolatát sem ellenezte anyum. Mivel én ugye nem keresek még a barátomra is szokott úgy gondolni anya, h ha megyek hozzá, akkor neki vesz valami olyat amit szeret õ. Márkás /adidas, puma, misso, mayo chix/ szabadidõruhákat, cipõket, ruhákat vehetek magamnak. Múlt szombaton 17 ezerért vettem ruhát, anya odaadta a bankkártyáját, de nem lehetett fizetni vele, ezért apát küldtem be a boltba kifizetni õket....nem beszéltem meg velük, h egyáltalán telik-e rá. Anyának mindig apára panaszkodom, h miért nem támogatja /fizeti ugyan/ a magántanárt, a kondit, az egészséges étrendemet. Bár látom, h õk magukra alig v. szinte nem is költenek, mert azért olyan jól nem állunk anyagilag. Anya szerint nem kéne apától v. akár tõle is elvárnom, h csak akkor és olyat mondjanak ami nekem tetszik. Anya szerint neki csak minimális elvárásai vannak velem szemben. Pl.ne neki kelljen mindig a dolgaimat elpakolni utánam a lakásban, ha egy héten 6 nap teljes kiörlésû termékeket eszem csak, meg kondiba, zumbára járok, akkor a hetedig nap egy óra alatt ne faljam fel a lakásban az összes többi kaját, amit addig szemét kajának tartottam és a családomat szapulom amiatt, h esetleg õk meg megkínálnak egy szelet sütivel.A tanulást várná el tõlem még, de azt mondja, h azért, mert ha hetekig nem tanulok, akkor meg a doga miatt vagyok stresszes és ezt nem tudja elnézni. Kben meg szinte minden nap hisztizek, kiabálok velük, nyavajgok azon, h milyen szar életem van és mennyire nem akarok élni, mert azt szoktam mondani mindig anyának, h én akkor érzem magam jól, ha szar az életem. Erre újabban már azt mondja, h akkor azt rendezzem magammal, ne tudassam azt a körülöttem lévõkkel, h én milyen szarul érzem magam. Múltkor is dühömben belevagdostam a hajamba, máskor gyufával akartam felgyújtani, anya oltotta el, mert már égett is kicsit, késsel akartam sokszor vagdosni magam, vagy éppen kiugrani, amitõl õk fogtak le...akkor haraptam, rúgtam. A lakást akkor szoktam felzabálni, ha anya nincs itthon, akkor persze kondiba nem megyek aznap, mert kben szinte minden nap járok, ahova elég gyakran apa szokott elvinni kocsival, ha késõn indulok. A zabálást persze észreveszi anya amikor hazajön /bár gyakran eltüntetem a nyomokat én vagy apa, h ne csináljon cirkuszt belõle anya/. Illetve azzal akar megbüntetni érte, h nem mehetek 1-2 hétig kondiba, nem tornázhatok itthon. De ez engem nem nagyon érdekel, mert akkor is elmegyek, max apa mellém áll anya ellen és összevesznek õk, h apa szerint nem ez a megoldás. Itthon nem csinálok semmit, csak tévézek és gépezek. A barátommal lassan másfél éve vagyok együtt, de abból kb egy éve már anyának minden rossznak elmondom szinte minden nap órákon keresztül. Mert én úgy gondolom, hogy hogy képzeli a barátom h nekem nincs más dolgom, mint vele találkozgatni, meg ha vasárnap délután együtt vagyunk és hétfõn már azt írja nekem, h hiányzom neki. Minek irogat ilyeneket. Anya szerint persze ez inkább kedves dolog, és ha hétközben nem találkozom vele vagy már hétvégén sem nagyon, mert azt mondom, h tanulnom kell azzal nem is lenne gond /mindig azt mondom, h tanulnom kell, mert arra nem tud mit mondani/, csak éppen ez hazugság a részemrõl, mert nem tanulok, hanem tv-t nézek, gépezek, tornázom. Aztán mivel nem tanulok szarok a jegyeim, ezért meg a barátomat hibáztatom, mert szeretne velem lenni.Most pénteken is zabáltam, anya nem volt itthon, meg volt beszélve a barátommal, h találkozunk. Erre nem mentem el, anya hívott/ mert dolgozott/ azt hazudtam neki, h már indulok és nem is zabáltam...aztán kikapcsoltam a telót, és nem tud elérni a fiú. Anya most mondta, h ezt a szemét hazudós viselkedésemet már nem veszi be a gyomra. Õneki is hazudtam, a fiú meg mindenféle veszekedéses elõzmény nélkül 2 napja nem tud rólam, h nem valami baj történt-e velem.
A kérdező hozzászólása: már azuon a ponton vagyok, hogy nem akarok vele, lenni, a barátaimmal lenni, csak arra vágyom, hogy feltornázzam magam nyáron nyelvvizsga-és érettségi szintre , valamint visszanyerjem a régi formámat.
Hm...de õ attól még zabálhatott volna:D Egyébként te szerelmes vagy a párodba? El tudod vele képzelni az életed? Vagy egyszerûn õ az elsõ és egyetlen olyan ember, aki elfogad, ezért úgy gondolod, nem szabad elszalasztanod, mert jobb úgy sem lesz?
A kérdező hozzászólása: Találkozunk péntek , szombat , vasárnap délutántól estig. Régebben hétköznap is általában csütörtökön vagy keddden, de ha elmegyek neee...aludjaak nála, vagy ha találkozás elõtt haza akartam menni tusolni, akkor ne menjek haza, aludjak nála, és másnap tõle megyek suliba.
A "barátod" meglehetõsen önzõ, ha igényt tart a szabadidõd 100%-ra, és megsértõdik, ha másképp alakul. Neked meg mind egészségileg, mint lelkileg, mind szellemileg össze kellene kapnod magadat, ha tovább akarsz tanulni. Elsõ lépésben szükséged lenne egy családtagra (pl. anyukádra), akinek elmondhatod õszintén a problémát, aki támogat és segít. Majd a barátodat is helyre kellene rakni, hogy nagyon szereted, nagyon bírod, de x idõt tudsz szabaddá tenni, és ha ez neki nem elég, akkor elnézhet a hegy felé. Mindezek után pedig azon kéne elgondolkodnod, hogy mit akarsz magaddal kezdeni, és keményen nekigyürkõzni a feladatnak.
A kérdező hozzászólása: az a baj, hogy már anyumra se számíthatok. Elege van a bulímiámból , már nem is áll vele szóba. Ráadásul a mamám most kórházban van, ami nagyon kiborított minket , és így még idegesebb lettem. A barátom annyira nem önzõ, mert ha én nem akarok ide-oda menni, akkor nem megyünk, ha ide akarok menni, ide megyünk, ha vásárolni akarok, könyörögni kell néha, hogy ne õ fizessen, boltban sem enged fizetni, elsõ fizetésébõl valami nagy és drága ajándékot akart venni. Tudja milyen vagyok, mire vágyom, mire vagyok érzékeny, mit szeretek, mit nem szeretek, ismer mint a rossz pénzt.
A kérdező hozzászólása: Zalaegerszegre, Pestre, vagy Pécsre akarok menni, egészségügybe. Ápolónõ akarok lenni. Ahhoz meg kell egy jó (90%) magyar érettségi, meg még egy nyelvvizsga.
Azért van pár jó dolog is ám ebben a hosszú irományban:) 1. Van célod. Ha már van valami elõtted, amit el szeretnél érni, és akarsz küzdeni érte, az pozitív:) 2. Tisztában vagy vele, hogy problémáid vannak. 3. Pontosan meg is tudod határozni, hogy mi a problémád Szerintem ebbõl azért ki lehet indulni:) Nem gondoltál esetleg arra, hogy szakember (elsõ körben pszichológus) segítségét kérd?
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy idõhiányban szenvedek. Nyakamon a szóbeli, 2 tantárgyból kell javítanom, + voltam már pszichológusnál , de nem használt.
És van olyan barátod, akivel meg tudod osztani a problémáid?
A kérdező hozzászólása: sajnos nincs :( Az a baj, hogy az egyetlen közös barátunk szerelme/párja jóban van azzal a barátnõmmel, akiben megbízom. Ráadásul neki az a baja, hogy nem kell a fiúknak , csak kihasználják, le akarják százalékolni (ebbe ne menjünk bele), + a bátyja halálos beteg. Nem állhatok oda elé, hogy bocsi, van egy barátom, aki imád, mindent megvesz nekem amit akarok, lesi minden kívánságom, és minden percét velem töltené.
A kérdező hozzászólása: Ilyen szempontból "nagyon rossz nekem", de van hogy mindenhova futok, csak azért, hogy idõben odaérjek , lezuhanyozva, viszonylag kiegyensúlyozottan, õ meg azon nyafog, hogy nincs otthon olyan fõtt kaja, amit õ is megenne.
Hm. Akkor talán legelõször jó lenne tisztázni ezt az egész dolgot a pároddal. Úgy, ahogy nekünk leírtad. Hogy nagyon szereted, és borzasztóan hálás vagy azért, hogy melletted áll és segít neked. De egy jó kapcsolatba az is beletartozik, hogy a problémákat megbeszéljétek. Mondd el neki, hogy néha szükséged van arra, hogy kicsit másokkal is legyél. Nem azért, mert nem szereted, hanem mert nem szeretnéd a barátaidat sem elhanyagolni. Arról is beszélhetnétek, hogy mi érdekelné. Próbáljatok meg keresni neki egy hobbit, amivel õ is el tud lenni. Esetleg kompromisszumként beszéljetek meg egy idõtartamot, amikor tényleg teljesen az "övé" vagy. Hátha akkor egy kicsit szabadjára enged:)
A kérdező hozzászólása: Megjegyzem ilyenkor már fáradt, de volt olyan hogy hazajött éhes volt, és spontán el akart menni vacsizni, úgy hogy nem volt megbeszélve. Mondtam én már vacsiztom, de rendeljünk kaját, menjünk étterembe én majd iszom egy pohár bort, vagy egy könnyû salit, erre õ hogy az neki nem jó, mert nagyzabalást akar, mert nem evett egész nap semmit
A kérdező hozzászólása: Addig minden este szoktunk beszélni. Aki a környezetemben van mindenkire dühös vagyok és anyának szoktam õket szidni, h miattuk vagyok ebben a szar helyzetben már 4 éve. Mert õk nem támogatták és nem ismerték el, h én lefogytam.

Mit tegyek? Tényleg ilyen visszataszító lennék?

12 éves vagyok, 167 cm. Az osztálytársaim sokat piszkálnak azzal, hogy milyen magas vagyok. Ja, és még az arcomat is "csúfolják" (igaz, az arcom tényleg nem szép, tele van pattanással és mitesszerrel). 12/L

Legjobb válasz: Az a visszataszító, aki külsõségek alapján ítél meg másokat. Mellesleg majd ha õk is elkezdenek kamaszodni, õk is tele lesznek ragyákkal.

Az a visszataszító, aki külsõségek alapján ítél meg másokat. Mellesleg majd ha õk is elkezdenek kamaszodni, õk is tele lesznek ragyákkal.
A magasságod miatt még irigykedni is fognak :) ! Azzal ne törõdj! A pattanásos bõr ellen pedig tenni kell vmit. Kérd meg anyukádat, hogy kozmetikushoz vigyen el. Ha meg tényleg nagyon sok a patti, akkor inkább bõrgyógyászhoz.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm! :)
Az osztálytársaid hülyék. (Mármint akik piszkálnak, biztos van egy-két "csúnya" és "jellegtelen" srác, akiket a gépek jobban érdekelnek, mint az emberek, és nekik eszükben sincs senkit piszkálni, sõt õket szokták mások.) Ne foglalkozz velük, nem annyit érsz, amennyire tartanak.
Engem is csúfoltak folyamatosan, igaz, tényleg nem voltam egy szépség általánosban, de azóta eltelt pár év, és én fejlõdtem a legtöbbet, és az alakom/magasságom miatt elég sokszor kértek fel modellkedni (más kérdés, hogy engem ez nem vonz). Majd te is felnõsz szépen lassan, megtanulod milyen ruhák, frizurák, sminkek állnak jól, tisztulni fog az arcod stb. A 167 egyébként nem olyan magas, nem értem emiatt miért csúfolnának. Meg mondjuk azt sem teljesen fogom fel, hogy bárki magasságát milyen okból lehetne kifigurázni. Szerintem max irigyek. Én 14 évesen már 180 voltam :) Arcodra pedig esetleg próbáld ki a Fabulon tini tonikját, nekem bevált eddig és egy haveromnak teljesen rendbe tette az arcát, pedig neki nagyon csúnya volt. Kb 600 Ft. 25/l
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek! :)
Menjetek el kozmetikushoz, és ha azután sem javul a bõröd, akkor menjetek el bõrgyógyászhoz. Én 17 éves leszek, és csak most derült ki, hogy ezek cisztából fejlõdött faggyú mirigyek. Ha elõbb mentünk volna el orvoshoz, akkor most nem kéne hengeres kezelésekhez járnom. Egy tûvel borított hengert vezetnek végig a mellkasomon.

Mit tegyek tényleg nem kéne a nyuszikkal beszélgetnem?

a dokim szerint nem kéne a szivárvány nyuszikkal beszélgetnem, de olyan jó hallgatóság most hallgassak a dokira vagy ne?

Legjobb válasz: Ha a dokid szerint szivárvány nyuszikkal beszélgetsz, akkor tutira elmebeteg, szóval ne hallgass rá ...

Ha a dokid szerint szivárvány nyuszikkal beszélgetsz, akkor tutira elmebeteg, szóval ne hallgass rá ...
A kérdező hozzászólása: Rendben és valaki csatlakozik nagyon jó velük a póker is?
A szivárvány nyuszik a legmegértõbbek. Én is mindig velük beszélgetek...igaz, emiatt már 3 doboz nyugtató és egyéb bogyó a napi adagom, de a nyuszik szerint ez normális
A kérdező hozzászólása: össze jöhetnénk egyszer h beszélgessünk egy más szivárvány nyusziaival
Nagyapám a TV híradóval vitatkozik a politikáról.Szerintem normális. Üdv;Helikopter.
Honnan szeded a cuccost?
A kérdező hozzászólása: A dokim írja fel én néha a legyekkel h vagy 7x lefújom õket de még élnek :/

Mit tegyek, tényleg levágjam?

Ugye a Bibliában az van, hogy amely testrészünk a bűnbe visz, azt vágjuk le, még mindig jobb, mint a lelkünk vész el (a kézre és a szemre mutat példát). Én a lányok miatt szenvedek a bűntől, most vágjam ki a her*imet?

Legjobb válasz: Szia! Nem a lányok miatt szenvedsz, hanem, mert nincs benned önuralom. Úgyhogy ne vágd le, hagyd lógva!

Szia! Nem a lányok miatt szenvedsz, hanem, mert nincs benned önuralom. Úgyhogy ne vágd le, hagyd lógva!
:) Ez nem bûn. Csak akkor vágd le, ha erõszakolni akarsz vagy családokat tönkre tenni. Meg ilyenek...
Mindannyiunknak az lenne a legjobb, ha az ilyen emberek mást vágnának el.
A Biblia azt is írja, hogy Jézus ekkor példázatokban beszélt. Gondoljad át, mit jelent ez. Nem szószerint kell érteni, hanem a valóság megértését segíti elõ. Az általad felhozott példázat szerint önuralmat kell gyakorolj.

Mit tegyek? Tényleg én vagyok egy szerencsétlen alak?

Férjem amióta ismerem kevesebbet keresett mint én. MIndig is zavart, mert tudtam, hogy gyereket szeretnék és akkor nekem csak a gyed lesz és az óriási pénzkiesés lesz, mert férjem rosszul keres. Erre lett is gyerek, férjem nem váltott munkát. Nem élünk a létminimumon, de akkor is megszoktunk egy színvonalat, és nehéz alább adni. Amikor adódott egy lehetőség nekem, persze azonnal el vállaltam, hogy itthonról dolgozzak. Ment is egy darabig, de most sorozatban rontottam el dolgokat, és ma rájöttem, hogy megint elrontottam valamit. Egy évig semmit, de most több mindent, ami a cégnek pénzbe kerül. Nem tudom már mit tegyek, mert nekem két gyerek mellett sok ez a munka, és nem is szívesen csinálom, de a pénz kellene. A férjemmel mindig vitatkozunk, mert mondtam neki, hogy neki kellene most már eltartani a családot, nem nekem kellene dolgozni. Erre én vagyok a gonosz és a szemét, mert ilyenkor nem lehet munkát váltani. Persze, ez igaz is, de már volt rá 8 évvel ezelőtt is ideje és akkor sem mozgatta a füle botját sem. Most itt van két gyerekünk. Igazából elválnék, mert megmérgezi már a kapcsolatunkat a sok vita. Azt érzem, Õ mindig engem vádol, mert tanulok is a munka mellett, de azt is azért csinálom, hogy jobb legyen nekünk és tutira találja munkát, ha visszamegyek majd teljes állásban dolgozni, de ez neki inkább hobbi tanulás. Sokat vitázunk emiatt is. Nem a tanulás miatt hibáztam sokat, hanem mert fáradt voltam, mert mindkét gyerek beteg volt éppen akkor. Én azt érzem megszakadok, a férjem meg csak bánt minden miatt. Hogy mondjam meg a főnökömnek, hogy elrontottam megint valamit, hogy ne rúgjon ki? és Ti elválnátok? vagy én vagyok szar alak és ez normális, és elfogadható, hogy a férjem nem teper?

Legjobb válasz: Miért nem megy a férjed gyed-re te meg vissza a munkahelyedre?

Miért nem megy a férjed gyed-re te meg vissza a munkahelyedre?
amúgy ez a legtöbb kapcsolatban szakító/válóok szokott lenni az ambíciózus fél részérõl. teljesen érthetõ. a helyzet viszont az, hogy te most utólag gondolkodsz. szóval szerezz a férjednek munkát. ogaz, hogy a te hátadon, de akkor is halad valahova.
Nem tudom a férjed nyitott-e rá, de manapság az apuka is maradhat otthon gyed-en, te meg akkor vissza tudsz menni dolgozni, rendesen, 8 órában, ami meg annyira nem megterhelõ.
3-as tökéletesen megfogalmazta, ami nekem is eszembe jutott a kérdés kapcsán. Nem lehetsz nagy észlény, ha ezt a "teperõs" dolgot nem gyerekvállalás elõtt beszélted meg. Kicsit egyszerûbb lett volna, mint két gyerekkel ugrálni és elválni. Ráadásul nem csak neked lesz szarabb egyedülálló kétgyerekes szülõként, hanem a kicsiknek is, a férjedrõl már nem is beszélve... Kérdés, hogy mennyire építetted már le eddig is az önbizalmát szegénynek, csak mert nem teper, ahogy te szeretnéd. Meg ilyet írni, hogy most már õ tartsa el a családot...Dolgozik, nem? Ez azért elég szemét kijelentés volt a részedrõl, így biztos nem fogja magát férfinak érezni melletted, úgyhogy ne is várd, hogy a kedvedben járjon. Bezzeg ha nõként keresnél kevesebbet, és ilyet mondana a férjed, vérig lennél sértõdve.
Én is olyan férfihez mentem hozzá aki nálam kevesebbet keresett és a szakmáink alapján tudtam, hogy ez nem is fog változni, ez egy ilyen világ... Viszont sosem rinyáltam azért, hogy engem tartson el, mert ha ez lett volna a fõ cél, akkor nem õt választom. Nálunk nem ezért került válásra a sor, hanem azért, mert semmiben nem vett részt, sem a házimunkában nem könnyítette meg a dolgom, sõt fokozta a kuplerájt, sem a gyereknevelésben nem alkotott semmit. Ha egy picit többet segít hogy rajtam ne legyen ennyi teher, akkor a mai napig együtt lennénk... Amúgy meg ha akarod, akkor válj el, viszont nagy gyerektartásra ne számíts és arra sem, hogy anyukaként majd a gazdag pasik sorba állnak, hogy eltartsanak.
Nekem is ez járt végig a fejemben amíg olvastam.
Hát 2 gyerek mellet otthonról dolgozni nehéz pláne ha még tanulsz is mellete megesik pár hiba a fönököd is biztos megérti a tanulást átmenetileg pihentesd nem lehet mindent egyszere. Amúgy a gyerekek után ohatatlan hogy az életszinvonalból minimum az elején alább kell adni, mert csak 1 kereset van ha varázsütésre találna is a férjed jobb munkát akkor is kell pár megszoritás.
Mi ér többet a pénz vagy, hogy a gyerekeid egy szeretõ Apával nõnek fel?
A kérdező hozzászólása: Igen valami hasonló van nálunk is. Csak annyi ami más, hogy legalább a gyerekekkel valamennyit játszik, és szereti õket. Bár néha azt érzem, csak nyûg nekik. De pl ilyen apró dolgok, hogy a terhességem alatt egyszer nem érzetem azt, hogy akarja a gyereket. Nem beszélt a pocakomhoz, nem érzem már magam közel hozzá, mintha a lakótársam lenne csak. Ha gond van nem áll mellettem, hanem elmondja miért nem így vagy úgy csináltam és én vagyok a hülye, mert mindent túllelkizek. és ennyi ott hagy, vagy rosszabb esetben még le is kiabálja a fejem. De persze én vagyok a selejtes. Nem akarnék elválni a gyerekek miatt, mert szereti szerintem õket, és a gyerekek is õt igazából, csak fura, olyan érzelemmentes a viszonyuk. És ez nekem így kevés. Nem tudom ezen tudnánk-e változtatni. Hibába mondom el neki mit érzek, mindig azt mondja, hogy én túllelkizek mindent...
A kérdező hozzászólása: Elsõ gyerek úgy jött, hogy beszéltünk róla, hogy jó lenne már, de még várjunk, mert nincs elég alap hozzá. Abban a hónapban lett pozitív a teszt, úgy hogy védekeztünk és nem is szeretkeztünk ovuláció idején. Másodiknál még csak szóba se került a gyerek, és abban a hónapban menszi elõtti nap voltunk együtt gumival és úgy lettem terhes. Most gyilkoltam volna meg, amikor fel tudom nevelni. Hát, nem bírtam volna.
"Nem beszélt a pocakomhoz" Életembe nem láttam olyan férfit aki beszélt a terhes felesége hasának, nem ezen múlik a szeretett.
szerintem gyerek miatt egy nõnek sem kellene magyarázkodnia. gyereket akart, szíve, joga, pont. a jövõt kell mindig nézni.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!