Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek, párom nem szeretne (46 db)

Párom vagy gyerek? Vagy most baba vagy soha! (nem szeretném részletezni, betegség és dokik mondták) A párom nem szeretne. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Errõl közösen kell döntenetek. Sok mindent kell átgondolnotok. Ha összejönne a gyerek, és megtartanád veled maradna? Vagy megbékélne? Vagy kettesben, nyugodtan éltek. De errõl most kell dönteni az egézséged miatt. Beszélgess el a férjeddel, mi lenne jó, mi érné meg. :)

Errõl közösen kell döntenetek. Sok mindent kell átgondolnotok. Ha összejönne a gyerek, és megtartanád veled maradna? Vagy megbékélne? Vagy kettesben, nyugodtan éltek. De errõl most kell dönteni az egézséged miatt. Beszélgess el a férjeddel, mi lenne jó, mi érné meg. :)
Mit jelent, hogy most vagy soha? Most terhes vagy?
Ezt mi nem igazán tudjuk neked megmondani, mert a te értékrendedtõl függ. Most olvasom az elsõ válaszolót, akinek a párja lenne a fontosabb. Rengeteg olyan embert ismerek viszont, akik szerint egy pasi sem fontosabb a gyereknél. Tényleg nem tudom, mit döntenék a te helyzetedben. Talán mérlegelj, hogy hosszú távon mi lenne a fontosabb az életedben. Viszont itt van egy olyan hátulütõje is a dolognak, ha elhagyod a párod azért, mert nem akar gyereket, neked viszont elég rövid idõn belül szülnöd kellene egészségügyi okok miatt, akkor találsz-e olyan férfit annyi idõ alatt, akivel szeretitek is egymást és gyereket is akar. Ez is kétesélyes. Azt meg nem igazán tartom tisztességesnek, hogy csak azért összeszedni egy pasit, hogy gyereket csináljon neked. Azért a párodnak is át kellene gondolnia, hogy ha most nem lesz gyereketek, késõbb sem lesz rá esély, mikor esetleg már szeretne. Akkor mit csinál? Persze kényszeríteni õt sem lehet, hiszen ez az õ további életére is jócskán hatással lesz.
Szerintem nem terhes, azt leírta volna.
Nos, én olyat még nem hallottam, hogy bármi is indokolna orvosilag egy azonnali terhességet. Ha mégis így van, akkor nyilván két lehetõséged van: 1. Bepalizni a párod és "véletlenül" teherbe esni. 2. Otthagyni és bepalizni valaki mást és szintén "véletlenül" teherbe esni. Ha nem ennyire sürgõs, akkor elgondolkodnék a helyedben a magam és a párom korán, értékrendjén, a kapcsolatunk hosszán és milyenségén. Akarom e feláldozni a párom egy gyerekért - aki nem 100% hogy egyáltalán sikerül, hiszen meddõség is felmerülhet, vetélés, ilyesmi -vagy az esetlegesen születendõ gyerekemet áldozom e fel a páromért.
Párod lehet másik. De ha a gyereket elveteted, az nem lesz másik :( Sajnálom
Egyáltalán nem biztos, hogy nem lehet másik gyereke az elvetett után. De a gyereket 2 embernek kell akarnia. Ha vann egy nagyon jól mûködõ kapcsolatod, miért adnád fel?
A gyerek két ember döntése és mindkettõnek vétójoga van. Ha a párod nem szeretné akkor közösen nem lesz gyereketek, de megteheted, hogy kilépsz a kapcsolatból és keresel olyat, aki gyereket akar, viszont én a szerelmet nem dobnám el egy gyerekért.
Párod lapát!
Van középút: egy kisállat(ha szeretnétek)igazi családtag, vele is kell törõdni, gondozni, de megszépíti nehezebb napjaitokat is. :)
Nem tudom, Kérdezõ, ha nekem lenne ennyire fontos a gyermekvállalás, és a párom azzal hitegetett volna, hogy részérõl rendben van, de aztán meggondolná magát olyankor, amikor már majdnem késõ... az ilyen párral én mindenképpen szakítanék, akkor is, ha már mindegy, ha már eldõlt, hogy soha többé nem lehetne gyerekem, sõt akkor fõleg, mert nem akarnám egész életemben annak az embernek az arcát bámulni éjjelente, aki _tudatosan_ megfosztott az utolsó esélyemtõl, hogy saját gyermekem lehessen, csak azért, mert neki úgy volt kényelmesebb. Lehet neki kifogásokat keresni, én nem akarom õt elítélni, egyszerûen csak én nem tudnék tovább vele élni, ha ilyet tett velem. És ha szakítasz vele, ki tudja, még az is lehet, hogy találkozol az igazi Igazival. Nem hangzik túl reményteljesen, de ha végiggondolom azokat az ismerõseimet, akik már évtizedes nagyságrend óta együtt vannak és (már amennyire én meg tudhatom kívülrõl ítélni) jól mûködõ házasságban élenk, többségükben tudták már az elsõ hónapokban, hogy ez az az ember, akihez hozzá akarják az életüket kötni (pedig egyiknek sem az elsõ hosszú, sok éves kapcsolatáról volt szó). Az én szüleim például a születésem elõtt egy évvel még nem ismerték egymást. Most is együtt vannak. De ha nem találkozol vele mégsem... nos, én a helyedben akkor is inkább lennék gyerek nélkül egyedül vagy gyerek nélkül egy késõbb megtalált "igazi" párral, mint együtt olyannal, aki úgy elbánt egy dédelgetett álmommal, ahogy a te mostani párod. De ez én vagyok, a te kapcsolatodat és a te párodat, meg fõleg a te "prioritásaidat" te ismered igazán.
Ennyi szívtelen, érzéketlen embert egy rakáson!Akkor is ezeket váaszolnátok, ha Ti lennétek ebben a helyzetben?Gondoljátok bele magatokat, és tegyétek a szívetekre a kezeteket, valóban inkább lemondatátok egy kisbabáról, annak tudatában hogy talán soha többet nem lehet?Kétlem, hogy így tennétek!!! Kedves Kérdezõ, Én emlékszem Rád, nem régiben már írtál a betegségedrõl.Akkor is, és most is azt gondolom, hogy ne mondj le a gyermekvállalásról, mert a szíved fog megszakadni pár év múlva, vagy sok év múlva, ha most nem lesz babád..Mégegyszer próbálj meg beszélgetni a pároddal, de ha nem szeretne Veled közös babát, akkor lépned kell.Hidd el, fogsz olyan társat találni, aki akár pár hónap múlva is vállalna Veled kisbabát! Én tiszta szívbõl kívánom Neked, hogy mihamarabb anyuka legyél, és meggyógyulj!Nagyon sok erõt, kitartást, boldogságot kívánok!Nagyon örülnék, ha továbbra is hírt adnál magadról, hogy alakul a sorsod.
Miért hiszitek azt, hogy a pasi a szemét? Lehet, hogy amikor megígérte neki, hogy vállal vele gyereket, akkor komolyan úgy gondolta, csak meggondolta magát. Gondoljatok a régi szerelmeitekre, vagy az ex-férjekre/feleségekre! Õket is szerettétek egykor, holtomiglan-holtodiglan, és akkor úgy is gondoltátok. Változnak az emberek. A kérdezõ pedig, bocsássatok meg ezért, de egyre önzõbbnek tûnik. Nem attól leszel anya, hogy szülsz, hanem attól, hogy valakirõl feltétel nélkül és szeretettel gondoskodsz. Aki csak a "saját vérérõl" tud gondoskodni, arról meg megvan a véleményem.
"Le lehet pontozni de én azt mondom, hogy ha rendesen van nevelve, a gyerek az aki mindig melletted lesz, a pasi nem biztos." Na épp ez az. Hogy ez nem igaz. Ideális helyzetben a párunkkal együtt várjuk a babát, együtt neveljük fel, és mikor felnõtt, együtt bocsátjuk útjára, és a nyugdíjas éveinket együtt éljük. Nem pedig a gyerekünkbe csimpaszkodunk, és elbasszuk az életét, mint oly sokan.
Elõzõ vagyok És még egy. Garantálom neked, hogy ez a férfi pár év múlva, de lehet hogy egy éven belül elhagy. Ez teljesen biztos. És akkor ott állsz majd pasi nélkül, ráadásul már gyereked se lehet. És tudod, akkor csak magadat hibáztathatod már, mert ezt most mi itt elõre megmondtuk, és neked még most lehetõséged van arra, hogy változtass ezen a forgatókönyvön. De ha belenyugszol, és sajnálkozol, hogy jaj szegény pasi most nem akar gyereket, hátha késõbb meg így meg úgy, akkor így fogsz járni. Azt hiszem a válaszolók többsége ezzel egyetértene.
vállald be a gyereket, most van ez a nagyjából stabilnak mondható kapcsolat, õt már ismered, és az idõ szorít, most érted 1-2 éven belül hogy tudnál kialakítani olyan erõs és bensõséges kapcsolatot ahol ez a babadolog felmerülhetne? Félév mire találnál egy újat, aztán azt megismerni...Ezt már ismered. Szülj ennek! Mindenképpen szülj!
Epp ez az, hogy idealis helyzetben a parunk mindig mellettunk, lesz, DE EZ NEM EGY IDEALIS HELYZET! S azert, mert nem fogja fel ep esszel, hogy ennek a leanynak nincs ideje varni! Ha szeretne, felaldozna erte a fiatalsagat, es felnone egy ilyen feladathoz! Kedves kerdezo! Szerintem is inkabb szulj, es hagyd ezt a ferfit a busba... En is rettentoen szerelmes voltam, megis inkabb megszultem a babamat 20 evesen, hoolott tudtam, hogy elveszitem "eletem nagy szerelmet" - nagyon jo kapcsolatunk volt... S az elet ugy hozta, hogy o veszitett el minket... Pasid meg lehet, gyermeked nem...
Gyermeke lehet, csak szülni nem szülhet.
Kíváncsi vagyok, hogy ha azokról kiderülne, hogy meddõk, akik most azt írják, hogy nem csak a gyerek jelenti a boldogságot, meg hogy "önzetlen" akkor vagy, ha örökbe fogadsz, mit csinálnának. Az meg sem fordul a fejükben, hogy ha a kérdezõ pasija a kérdezõtõl nem akar gyereket, akkor késõbb MÁS gyerekét hogy fogadná el? Mert az örökbefogadás sem a kérdezõ önzetlenségérõl szól ám? Ahhoz is két, sõt a gyerekkel együtt három ember kell. A kérdés nem az volt, hogy a kérdezõ szüljön vagy örökbe fogadjon, hanem hogy mit tegyen, mert MINDENKÉPPEN szülni szeretne. Mit nem lehet ezen érteni?? Saját gyereket akar szülni, amíg lehet. K*ra mindegy, ki mit gondol az önzésérõl, attól õt még a gyerek tenné boldoggá. A kérdés nem az volt, hogy szüljön-e, hanem az, hogy hogyan.
Azért a 15:15-ön jót mosolyogtam. "mindig vannak csodák" Ahhoz tényleg az kellene, hogy a méhe nélkül gyereket szüljön.
Könnyû az örökbefogadással dobálózni, de azért az nem ilyen egyszerû, hogy eldöntöm, hogy örökbe fogadok, és már adnak is egy gyereket.
A nõgyógyászati rák ha idõben kezelve van ezerszer jobb prognózisú, mint a többi, így a kérdezõnek tényleg nem kell koporsón gondolkodnia, feltételezem az orvos is közölte volna, ha így állna a helyzet, hogy ennek tudatában vállaljon csak gyereket.
Már megint...pasik jönnek mennek. Nemtudom ti hogy vagytok vele, de én ha valakit szeretek, akkor azt tényleg szeretem, és eszembe sem jutna mással lenni, mert nekem õ a másik felem.. Meg véletlenül terhes maradni...gratulálok! Õszintén remélem, hogy aki a párja tudta nélkül esik teherbe annak a kamasz gyereke majd a pofájához vágja. És ez most nem a kérdezõre vonatkozott, mert õ láthatóan nem ilyen.
De most gyereket akarsz vagy szülni? Mert nem mindegy ám. Örökbefogadással jobbat tennél. Mi lenne, ha a majdani gyerekednek is hasonló problémái lesznek, mint neked? És igen, ez a pasik jönnek-mennek duma annyira szánalmas. Nem úgy van az, hogy én és a "babóm" kiválasztunk egy apucit, hanem én és a férjem/élettársam gyereket vállalunk.
A gyogyulasnak tobb modja is van, de nem feltetlenul kellene egy gyermeket szulni, mivel igy talan eleg onzoen es felelotlenul viselkedsz. Nem megbantani akartalak. Egy babanak ket egeszseges szulore van szuksege, tehat nem eleg az, hogy Te megszulod, s ezzel kesz, de fel is kell nevelni, s talan a parod is ezen gondolkozhatott el, s talan igaza is van. Le bojt kuraval kellene gyogyitani onmagadat, nem egyszeru, de kell hozza hit, akarat, bizalom, es kitartas! Amikor pedig mar gyogyult vagy, aztan lehetne arra gondolni, hogy Edesanya legy.
Szia! Ha nem szeretne gyereket teljes szívébõl azt kell, hogy mondjam nem lenne értelme a család alapításnak. Gondolj bele milyen érzés lenne, ha éjszakánként felsírne a pici vagy beteg lenne, õ pedig nyûgneg érezné ezt az egészet. Nem is segítene, hiszen õ nem szerette volna:S Így szerintem ennek nincs értelme. Bár mi nem dönthetünk helyetted, de szerintem az lenne a legcélravezetõbb-persze csak akkor ha igazán szeretitek egymást és komolyan gondoljátok-ha együtt maradtok. Egy férfinek fel kell nõnie fejben is gyerekhez, nem csoda, hogy megijedt, hiszen még tényleg nagyon fiatal. Ha pedig kitart a szerelmetek idõvel örökbefogadhattok egy picit, akit aztán úgyis mint saját gyerkõcöt fogtok felnevelni:) ) L/19
17:19: Milyen szuper, hogy te megmondod hogyan kéne gyógyítani a rákot, remélem szabadalmaztatod, én onkológus vagyok és megvenném tõled a módszert!! Kérdezõ, valóban minél elõbb gyermeket kellene vállalnod, mert a késõbbiekben lehet, hogy nem lehet. A párod egy gerinctelen disznó, ha az én párom viselkedne így, akkor már másnap repülne. (vagy én lépnék le) Hány éves egyébként, õ is 22?
Bocs de nem te vagy az aki 21 éves se végzetséged, se munkatapasztalatod, nincstelen vagy, és bármikor kiujulhat a betegség? Kövezenek meg de én már akkor is azt gondoltam hogy a ilyen élethelyzetbe felelõtlenség a gyerek vállalás.
A kérdező hozzászólása: szakmám van és 4 éve dolgozom.
Én a párom választanám... Ha tényleg önzetlenül gyereket akarsz azt örökbe fogadni is lehet. És hogy becsapott? Gondolkozzatok el azon hogy ti milyen gyakran érzitek azt valami iránat amit x éve éreztetek! Nem a pasi a szemét. Ez egy rossz helyzet de õ nem tett rosszat.
*(Mellesleg az unokatesómnak is hasonló problémája volt, õ a gyereket választotta. 20 éves, és van egy öccse is. :) Nem bánta meg egy percig sem.) Ez is én írtam korábban. Az unokatesóm is meggyógyult az 1. gyerek után, nem is kellett mûteni. Nem írtam meg korábban, mert nem akartam hiú reményeket kelteni benned, de ha már orvos is mondta, akkor leírom. Szóval anno lett egy lány, aki 20 éves, és 10 év múlva lett egy fiú is, unokatesóm pedig egészséges, mint a makk. :) Remélem, veled is ez lesz.
Engem nem érdekelne, ha meddõ lennék. Soha nem akartam saját gyereket. De az erkölcseiteken ki vagyok akadva. Igen, csináltassa fel magát. Gyártson le egy lelki sérült gyereket. Sürgeti az idõ, emiatt jobban akarja, mint normálisan, és ugye amit nem kaphatunk meg, azt mindig jobban akarjuk. (Ha egész életében bármikor szülhetne, most nem akarna gyereket.) A saját élete minõségének javulását várja el a gyerektõl, aztán ha kiderül, hogy a gyerek mégsem akkora nagy dolog (sokan vannak így, példáért nézzük meg ezt a topicot), akkor csalódott lesz, amit a gyerek persze érezni fog, de hát kisebb gondja is nagyobb ennél, hisz soha nem volt apja.
Nem sikerült jól fogalmaznom azt a fél mondatot, pont azt akartam vele írni, hogy nem szándékszom nem hogy elítélni senkit, hanem egyáltalán piszkálni sem a lelki békéjét... és pont ezért (magamhoz meg a meggyõzõdésemhez meg az elvi viták iránti rajongásomhoz képest) igyekeztem nem végsõkig kivesézni a témát. Nem gondolom, hogy jobb lennék bárkinél. Nem gondolom, hogy az a kérdés, hogy ki a jobb.
? És ha elhagyod a párod, kitõl lesz gyereked?
Én azt nem értem, hogy miért kell mindenképpen rossznak titulálni a fiút. Ahogy valaki írta, annyian fogadtunk örök hûséget, és ma már rég mással vagyunk, mást szeretünk, másnak fogadunk ezt azt, amit holnap felrúgunk. Nem azért mert rosszak vagyunk, hanem azért mert EMBEREK vagyunk. Nem csak a kérdezõ van nehéz helyzetben, hanem a fiú is. Nekem van két fiam, a nagyobb 19 éves, és rohadtul nem örülnék ha a fiamat valaki ilyen helyzetbe hozná. 22 évesen nem érett egy férfi az apaságra, fõleg ha mondja is ezt akkor miért nem lehet elhinni? Az, meg hogy csak csinálja meg a gyereket, aztán mehet ha nem tetszik neki a családi élet, milyen megközelítés már? Talán, feltételezzük, hogy neki is vannak érzései. Hagyja ott a gyereket, mert a lánnyal nem élnek jól? Csináljon úgy mintha semmi köze nem lenne a gyerekhez? Én a kérdezõ helyében inkább spermadonortól szülnék egy gyereket, ha már mindenképpen akar, és nem kényszerítenék senkit lelki terrorral az elképzeléseim megvalósításához. Arról már úgyis lekésett a lány hogy egy szép gondtalan család induljon itt el. Másrészrõl meg az a véleményem, hogy annyian vagyunk a földön így is, nem önzõség CSAK azért szülni, mert én anya akarok lenni? ÉN, ÉN, ÉN, és megint csak ÉN. Önzõ hozzáállás. És a gyerek? Ha beteg lesz, ha ugyanazon kell végig mennie mint az anyának? Vagy még rosszabbon? Ezt az anya majd végig nézi, és örül, hogy milyen jó hogy gyerekem van? Egy gyereket arra HASZNÁLNI, hogy meggyógyítson ENGEM. ENGEM, ENGEM, ÉS MEGINT CSAK ENGEM. Szóval sok a kérdés. Nyilván a kérdezõ fog dönteni, de én a fiú helyében nagyon nagyon messzire menekülnék ez elõl a lelki terror elõl. Másrészt összeköltözni egy hónap után, amikor még csak a szerelem rózsaszín köde van a fejetekben semmi más. Ebbõl is látszik hogy éretlenek vagytok, a fiatalságod és naívságod következményét szívod. Te is hibás vagy nem csak a fiú. Tehát egy egy ha már hibást keresünk. Dönts ahogy jónak látod, de kérlek ne csak a magad szemszögébõl nézd a dolgokat, hanem próbálj meg egy kicsit minden érintett helyzetébe bele helyezkeni picit, utána dönts. 37/nõ
Kedves Kérdezõ! történt azóta valami az ügyben? meg van még ez a pasid? :) Kedves elõzõ! persze hogy nem rossz ember a pasi ha azt mondja hogy õ ezt még nem akarja. de akkor a kérdezõnek õ nem a megfelelõ partner. Azt hiszem ezzel mindenki egyetért.
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó. A másik kérdésemnél kaptam tanácsot azt megfogadtam . Mondtam a páromnak , hogy szeretném ezt a helyzetet és a kapcsolatunkat átbeszélni , megbeszélni de akkor amikor úgy érzi , hogy õ szeretné. De ezt egy héten belül. Addigra remélhetõleg megkapom megint az eredményemet. És remélhetõleg nem lesz ennél is rosszabb. Ha rossz lesz az eredmény és nem tudjuk tényleg most utoljára megbeszélni úgy ahogy leírták , hogy írjunk pro és kontrát is akkor hazaköltözöm és eleresztem. Így egyikünknek sem lenne jó és csak szenvednénk egymás mellett.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a válaszokat! És fõleg azoknak akik átérezték , hogy mi játszódik le bennem. Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!
Örülök, hogy végül is jó úton halad :) neked is BUÉK
Mármint hogy minden jó úton halad :) látszik hogy már ittam kicsit
Én csak felvázoltam egy lehetõséget. Azt nem mondhatod, hogy ez nincs benne a pakliban. De igenis egy apa hiányozhat nagyon egy gyerek életébõl. "mert ha valakinek a lelkiismeretét ez nyugtatja meg, miután túlesett rajta, akkor nyugtassa magát ezzel, vagy bármi mással" Viszont ítélkezni nincs jogod. És jobb sem vagy senkinél. Én sem.
Na, úgy látom, sikerült megelõlegeznem a választ...
Én nem mondtam, hogy általában önzés. Hanem ebben az esetben. Amikor nincs apajelölt, kevés az idõ, és örökíthet egy betegséget.
Ez az egész nem arról szól, hogy hogyan kéne kinéznie egy ideális családnak, vagy hogyan és mikor kéne szülni és melyik férfinak. Ez a kérdés arról szól, hogy a kérdezõnek mire van lehetõsége MOST. Mit várhat ettõl a pasitól, és egyáltalán a jövõjétõl.
Ha nagyon szeretnél babát valamikor életedben, akkor most ezt szüld meg. Ha a párod igazán szeret akkor lehet hogy megemészti és veled marad. Ha meg elmegy lesz más aki szeressen. A szerelem múlandó, de egy gyerek az örökre a te fiad lányod lesz. Neked kell tudnod hogy egyedül fel tudod e nevelni a gyereket, vagy hogy mennyire szereted a párod. Én asszem a gyereket választanám, pedig társcentrikus vagyok de mégis. Ha a párod tudja hogy nagyon szeretnél gyereket és többet nem lehet neked ha elveteted ezt, és mégis erre késztet, hát nem tudom akkor õ mennyire a társad... Neked kell döntened, bármit mondunk mi idegenek.
De nem értitek meg, hogy a kérdezõ NEM terhes? Mindenki mondja, hogy szüljön. Csakhogy az a bibi, hogy a párja nem akarja teherbe ejteni...
A válasz írója 74%-ban hasznos válaszokat ad. A válasz megírásának idõpontja: ma 14:05 Mindenki más. Nem véletlen az a mondás, hogy egy nõ két dologért képes mindenre: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen. A kérdezõ az írta, az az élete, hogy egyszer anya legyen. Vagy valami hasonlót. Itt szerintem nem kérdés, hogy mit tegyen. Õ nem lenne boldog, ha nem lehetne gyereke, és innentõl lényegtelen, hogy a többi 6 milliárd ember hogy éli meg, ha nem lehet gyereke.
Szia!Sok sikert kivánok a felelõségteljes döntéshez, és a gyógyuláshoz!Én azt mondom, mindenképpen legyél (legyetek)rajta a baba projekten!!!Beszéljétek még át ezt a dolgot, ha a párod igazán szeret, bevállalja a babát!Ne nyugodj bele a gyermektelenségbe, a késõbbiekben nagyon megbánnád!Inkább vállald, hogy nem biztos, hogy együtt maradsz a pároddal, inkább legyél egyedülálló anyuka, de a gyermeked kárpótolni fog mindenért!:-)Most kell szülnöd, amig még lehet!Szurkolok neked :-))!!!
"Ne félj gyereket vállalni egyedül, nem te vagy az elsõ, nem is az utolsó, de én olyan anyával még nem találkoztam, aki megbánta volna, hogy gyereke van." Szóval most elõször vagy itt a gyakorin? Sok szeretettel üdvözöllek.
Gyerek!! Új párt bármikor találhatsz, de babád soha többé nem lehet.
LEHET BABÁJA, CSAK SZÜLNI NEM FOG TUDNI!
A kérdező hozzászólása: :)
De te azt írtad, már több mûtéted is volt...Mindegy, én nem értek hozzá. Én maradnék a párommal és lesz ami lesz. Nem csak a gyerek tesz boldoggá. Egyébként meg mindig vannak csodák :)
két ember döntése kell hogy legyen ha nem akarod az egyedülálló kisgyerekes anyukák táborát gyarapítani.
Kicsi OFF: Én párkapcsolatban vállaltam gyereket, úgy, hogy az apa éppúgy akarta, mint én. A szülés után eltûnt, kétszer látta a lányunkat az elsõ hónapban, azóta mintha a föld nyelte volna el. Az egy dolog, hogy anyagilag nem támogat, még a megítélt tartásdíjat se fizeti, DE!Ami igazán borzasztó, az az, amikor a 7 éves gyerek odaáll elém és megkérdezi, hogy "velem miért nem törõdik az apukám?" Nem kívánom senkinek azt az érzést... Szóval egyedül semmiképp se.
13.53. 13:45 vagyok, és szerintem jól értettelek, nem is mondtam, hogy ezzel bármi baj is lenne. Csak pont rád hivatkoztam, mert a te válaszodat láttam meg. Bocs! :) De nem azt mondtam, hogy nincs igazad. Az sem biztos, hogy én nem így döntenék az adott helyzeteben. Csak azt írtam, hogy ez az adott ember értékrendjétõl függ. Ismerek valakit pl. aki nem is annyira vágyik a szerelemre, a lényeg, hogy saját gyereke legyen. Én meg inkább olyan vagyok, hogy szeretnék gyereket majd valamikor, de most a párom az elsõ az életemben. Meg ez olyan sok tényezõtõl függ, hogy ki hogy dönt ilyen helyzetben.
A kérdező hozzászólása: Bocsánat ez tényleg kevés! Nem vagyok terhes, hanem a dokik mondták, hogy most kell babát vállalnom. Régen is feltettem a kérdést csak ez most derült ki pontosan.Szóval mikor összejöttünk mondtam , hogy nekem lehet 1-2 év múlva babát kell vállalnom, mert méhnyakrákmegelõzzõ állapotban vagyok.Akkor azt mondta rendben õ neki így kellek, mellettem áll. Azóta folyamatosan romlik az állapotom és a dokik sürgetnek. De õ nem akar azt mondta. Pedig mikor összejöttünk mondtam , hogy nekem az életem , hogy egyszer anya legyek! Másfél éve élünk együtt anyagi gondjaink nincsenek. Van 2 kutyánk. És hnem pótol egy gyereket.
Ja jóvan aszittem félreértettél :D Amúgy helyesen gondolod, meg azért nem véletlenül hívják a gyereket a szerelem gyümölcsének. Elõször szeretõ pár, utána közös gyerek, ami azért közös, mert két ember rakja össze, nem egy dönt róla. Szóval még ez is inkább azt indokolja, hogy párom az elsõ egy ilyen helyzetben, nem a vágy a gyerek iránt.
Akkor viszont a párod valamilyen szinten becsapott. Mármint ha beleegyezett, hogy egy-két éven belül lesz gyereketek, aztán most visszakozik. Jó, sok minden változhat a kapcsolat kezdetétõl. De a te helyzeted elég rendhagyó ahhoz, hogy vagy idejében kellett volna közölnie a párodnak, hogy bocs, ez így mégsem megy, vagy pedig felelõsséget vállalnia az akkori döntéséért, hogy így vállalta ezt a kapcsolatot.
Mindenképp a pároddal beszéld meg!Ha ezután sem szeretne, (Miért?Nem szeret téged, nem szereti a gyerekeket, vagy miért nem akar?Tõle kell megkérdezni.)akkor szerintem keress másik barátot. :(( sajnálom.
Az örökbefogadott gyerek nem olyan, mint a sajátod. Miért ellenzi a párod a gyereket, Fiatalok vagytok hozzá vagy nem elég elkötelezett még irántad? Fél a felelõsségtõl?
Szerintem szülj tõle gyereke, t ha nem szeretné, hagyd el! Lesz "apja" a kicsinek, biztos találsz magad mellé egy normális férfit! Fel a fejjel. :)
Gyereket egyedül nevelni iszonyú nehéz mind anyagilag mind lelkileg, a legnagyobb csoda lehet, de ha nem kívánt akkor a vele járó nehézségek megkeserítik az egész életed. Ha szeretnéd és tudod mivel jár egy gyerek nevelése akkor mérlegelj ez egész életre szóló döntés. Nekem két gyerekem van és imádom õket, nagyon sok szeretetet adnak. Ha a párod késõbb se akar gyereket mégis hogy fogtok megöregedni, neked jó lesz így? Ne haragudj, hogy ezt mondom de gondolkozz el rajta a párod gyereket nem akar vagy nem akarja hozzád kötve érezni magát?
Ja és látom másik értelemben is félreértettétek. Szóval ha már megszületett a gyerek akkor természetesen õ az elsõ, soha nem hagynám el senkiért, de egy meg nem született gyereknél szerintem az a pár, akit egy életre magunk mellé választunk fontosabb. Nem is értem hogy mondhattok olyat, hogy párod lehet másik. Szerettetek ti már úgy igazán?
Párod még sok lehet, de gyereked csak most, ahogy te mondtad.Mivel nem tudod mit veszitesz, ezért teszed fel a kérdést.Idõsebb korodra gondolj, mikor már tényleg nem lehet.Nehéz a döntés, remélem jól döntesz.A párod tudja a helyzeted?
13:39-es javasolta, hogy ne vetesse el.
Egy baráti házaspár került pont ebbe a szituációba...A kislány megszületett, gyönyörû, egészséges a barátaink hamarosan utána el is váltak. Beszéljétek ezt át nagyon alaposan, és csak akkor vállaljatok babát ha mindketten fel vagytok rá készülve, mert ha csak az egyik fél akarja az akár váláshoz/szakításhoz "is" vezethet, lásd fent megemlített történet.
Most miért írjátok, hogy terhes?????? Azt mondta: betegség miatt. Valószínûleg a terhességre nem így utalt volna, tehát, úgy gondolom, szó sincs babáról, amit elvetethetne.
Bármelyik verzió is a helyzet most nálatok, a párod téged nem szeret!
Egy pasi sem fontosabb egy gyereknél-de egyenlõre egy nemlétezõ gyerekrõl van szó. Tehát ebben a kérdésben van egy élõ, létezõ partner és egy nem létezõ esetleges jövõbeni gyerek...
13:40 Azért ezt te sem mondhatod komolyan. A kiskutya vagy a kismacska nem helyettesít egy gyermeket, ráadásul, az állatnak sem tesz jót, ha úgy bánnak vele, mint egy gyerekpótlékkal: elkényeztetik. Kedves Kérdezõ, ülj le a pároddal, és mondd el neki, hogy szereted õt, tõle szeretnél gyereket, s bizony bizonyos okok miatt erre csak most van lehetõség. Beszéljétek át részletesen, hogy miben változna az életetek, ha lenne egy közös gyermek. Ha a párod valóban szeret, akkor megért. Kölcsönösen hallgassátok végig egymás érveit és ellenérveit, majd döntsetek a legjobb belátásotok szerint. Én bízom benne, hogy megenyhül a párod! Sok boldogságot!
Elsõ válaszoló vagyok, természetesen a válaszomat úgy kell érteni, ahogy én értettem, hogy nem terhességrõl hanem késõbbi meddõségrõl van szó. Nekem akkor is pár kellene, nem egy csonka család. Késõbb örökbefogadhatok, tudom, hogy nem ugyanaz, de akkor is lesz mellettem valaki, aki szeret, és valaki, akinek én jelentem az anyát, a párom pedig az apát.
Egyébiránt kicsit pontosabban is megfogalmazhatnád a kérdést. Már úton van a baba és az a kérdés, hogy elvetesd e, vagy csak egy elképzelt helyzet?
Ha nem akar gyereket, nem szabad erõltetni. Minek?Hogy utána lelépjen és egyedülálló anyaként neveld fel a gyereket? Hidd el, nagyon xar. Én imádom a gyerekemet, de ha tudtam volna, hogy egyedül maradok vele, nem vállalom. Egy gyereknek joga van a teljes élethez és én ezt nem tudom megadni neki. Önzõ dolog csak magadért vállalni egy babát.
Lesz apja a kicsinek...talán annak a gyereknek nincs joga ahhoz, hogy saját családban nevelkedjen? Szerintem ez nem így mûködik. Az a tisztességes, ha olyannak szülünk, akirõl feltételezzük, hogy velünk marad és õ is akarja. Mivel a kérdezõnek ez az élete álma, így az õ helyében talán elhagynám a párom és megkeresném azt akivel egyeznek a céljaink.
A kérdező hozzászólása: Mert nem arra akartam pasit , hogy csak csináljon nekem gyereket! Ezt bármikor megtudja csinálni bármilyen nõ. Én szerelmet is akartam , ami meg is van. Nem árultam zsákbamacskát. Nem védekezünk csak kiszállásos módszerrel. De eddig tiszteletben tartottam , hogy még nem akar. De már nincs idõm. Most másik férfit keresni ? Hol találnék olyan normális férfit aki már 1 hónap után azt mondaná okés jöhet a gyerek? És ha igen akkor , hogy ? Nekem érzelem nélkül nem megy a szex.Olyannal férfival szerettem volna ezt megvalósítani akivel szeretjük egymsást . Nem csak azt akartam , hogy legyen gyerek , hanem hogy boldog legyek-legyünk, család lehessünk.
Szerintem 22 évesen tényleg elég éretlen lehet ezekhez a dolgokhoz. Felelõsségvállalás még nem az erõsségük ebben e korban. Ha valamennyire is szeretitek egymást beszéljétek át, értesd meg vele és a szüleivel is, hogy mirõl van, mirõl volt szó. Nem egyszerû döntés, de még lehet belõle valami! Szurkolok!!! Ha pedig nem fog sikerülni, saját magad érdekében állj tovább!
Mindenképpen baba!Megértelek és tudom milyen évekig várni, és szenvedni, hogy gyermeked lehessen. És igen, egy nem létezõ személy LEHET mindennél fontosabb, még a "nagy szerelemnél" is, bár ahogy olvasom, itt nem errõl van szó.Ez a pasi nem fog veled maradni, még ha nem szülsz, akkor sem. És egyébként van olyan 22 éves, aki igenis akar, és vállal egy gyermeket.
Szerintem hagyd ott és szülj egy gyereket...Szerelmed még lehet de ha késöbb már nem lehet babád akkor most kéne :S És a gyereknek sem biztos hogy az a jó hogy igazi családban leegyen mint ahogy írták.Fogsz még találni normális pasit de ha nem lehet gyereked akkor nem fogod magadnak megbocsájtani soha (legalábbis én nem tudnám elképzelni hogy ne legyen majd egy babám )
Csak kérdezem, hogy mi van akkor, ha nem vállalsz most gyereket? Miért nem lehet késõbb? Azt írtad rákot megelõzõ állapot. Tehát van rá esély hogy rákos legyél és ez esetleg méh eltávolítással járna? Mi van akkor, ha esetleg a terhesség nem változtatja meg az állapotodat, sõt, kiderül X idõvel a baba születése után, hogy áttéteid vannak? Lesz egy gyerek anya nélkül? Mi van akkor, ha elhagyod a párod, összejössz valaki mással és nem leszel terhes?
Nekem is úgy alakult az életem, hogy elváltunk a férjemmel és egyedül maradtam egy 2 éves gyerekkel. Viszont SOHA nem bántam meg egy percre sem, hogy szültem! Az igaz, hogy a gyereknek családban kell felnõnie, de abban soha senki nem lehet teljesen biztos, hogy életük végéig együtt fognak maradni a párjukkal.Szerintem mindenképpen próbálj keresni egy másik férfit, aki szintén vágyik már egy gyermekre.Példának a szüleimet hoznám, akik fél év után összeházasodtak, én pedig esküvõ után 10 hónappal születtem. Õk 35 éve együtt vannak.Neked is sikerülhet!
A kérdező hozzászólása: A doki véleménye szerint sokkal több teret adnék arra hogy tejesen meggyógyuljak ha már szülök. Mert most még muszáj mindent megtenni annak érdekében , hoyg tudjak szülni. És volt már arra is példa , hogy a szülés után semmi baja nem volt a nõnek.Ezeket mondta az orvos. Nem egy több. Kb 6-7 dokinál voltam már. Abból 2 mondta , hogy várjak még egy mûtétig.De nem megy ez a végletekig. lassan 2 éve, hogy volt egy mûtétem akkor azt mondták 2-5 éven belül rák lett volna. De a mûtét nem segített egyre rosszabbak a leleteim. És ha lenne már gyermekem akkor lehet , hogy a méhem nem lenn , de utána nyugodt lehetnék, mert van egy gyerekem és a betegségnek is integetnék. Engem ez idõ alatt soha nem érdekelt az , hogy úr isten lehet rákos leszek.Hanem azzal kelek és fekszem , hogy mivan ha soha nem lehet gyerekem?
"És volt már arra is példa , hogy a szülés után semmi baja nem volt a nõnek."-Ezek szerint arra is, hogy beteg maradt... "És ha lenne már gyermekem akkor lehet , hogy a méhem nem lenn , de utána nyugodt lehetnék, mert van egy gyerekem és a betegségnek is integetnék" És ha nem te integetnél a betegségnek, hanem a gyerek a koporsódnak? Elnézést, ha túl nyers vagyok...
Ha valóban annyira fontos számodra, akkor szülj! Más helyzet lenne, ha negyvenéves lennél. Így még bõven van esélyed arra, hogy ha a párod elhagy emiatt, találj magadnak olyat, aki a gyerekkel együtt elfogad. Nem mellesleg ebben a helyzetben én a gyerektõl függetlenül otthagynám a párom. Hogy lehet valakit így becsapni? Hát neki semmit nem ér az adott szava?? Biztos, hogy olyan emberrel akarsz élni, aki egy év múlva fogja magát és visszatáncol? Az esküvõ elõtt is rá fog jönni, hogy õ ezt mégsem akarja? Ha netán ágynak esel, akkor is a könnyebbik utat választja és otthagy és elmegy inkább bulizni a haverokkal?
22 éves pasitól elvárni hogy akarjon gyereket? ha anniyra sürgõsen akartál gyereket, akkor 30hoz közeli FÉRFI (nem pasi aki épph felnõtt) kellett volna párodul... ráerõltetni a gyereket felelõtlenség, ott fog hagyni és igaza lesz, õ szólt hogy nem akar még gyereket...
Ülj le a tükör elé és beszéld meg magaddal! A párod kell, vagy egy gyerek? ( Úgy tünik a kettõ nem megy együtt.) Dönts jól és menj végig a választott uton! Sok sikert!
Kezdettõl fogva tudta, hogy ez a helyzet veled, és azt hogy a döntõ pillanat el fog jönni 1-2 éven belül, belement ennek tudatában veled egy kapcsolatba és ezt kimondva kimondatlanul is felvállalta! Õ olyannyiras nem szeret téged ennek fényébe, hogy nincs is rá kifejezés! Ha egy gerinces alak, akkor idõben szabadon enged, hogy legyen rá esélyed, hogy saját gyereked legyen valakitõl még ebben az életben!
A kérdező hozzászólása: 22 évesek vagyunk .És most jött rá , hogy még fiatal hozzá :( Mi 2 hét után költöztünk össze. Egy hónap után benne is volt , hogy legyen baba. Lett is , csak sajnos a 6 héten elment. Akkor az anyukája tele beszélte a fejét, hogy õ erre még alkalmatlan és el kell vetetni. Hát nem kellett :( fél évig nem hoztam fel a témát, mert annyira megviselt a vetélés. De most , hogy mondta a doki már nem bírom. Átverve érzem magam , hiszen 1 évig ezért nem volt párom, mert csak olyannal szerettem volna összekötni az életem aki így elfogad és mellettem áll majd. Õ ilyennek adta ki magát. Nagyon jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást , de ebben nem akar támogatni és nagyon fáj!
Szerintem ebben az a legrosszabb, hogy megbeszélték a pároddal, hogy egy-két éven belül lesz gyerek, a párod meg most, hogy itt lenne az idõ, mégsem akarja. Azért ez mindenképpen hideg zuhany lehet egy nõnek, aki nagyon szeretne saját gyereket, ez az utolsó lehetõsége, hogy szüljön, eddig azt hitte, hogy ezt a lehetõséget ki is használhatja, erre készült lelkileg és most mégsem. Attól függetlenül nagyon rossz érzés lehet, hogy végül hogy dönt. Úgyhogy ilyen szempontból megértem az elkeseredettségedet.
Lehet, hogy így is kellesz neki, csak gyereket nem akar... Szerintem nagyon önzõ a hozzáállása. Addig hagyd el, míg lehet gyereked. Keress gyorsan olyan férfit, akinek szülhetsz. Jól jegyezd meg: nem akar gyereket "még". Bármit mond. (Eddig sem vette figyelembe, hogy neked szülnöd KELL, mert beteg vagy, ezután sem fogja a te szempontodat nézni.) Majd akar késõbb, amikor neked már nem lehet. És lelkiismeret-furdalás nélkül fogja a saját érdekeit elõtérbe helyezni: elhagy egy olyan nõért, akinek lehet gyereke. És akkor se gyerek, se pasi. Egyetlen esélyed van: másik férfitól gyereket szülni. Igazuk van azoknak, akik azt írták, hogy a gyerek 2 ember döntése. De ha õ úgy dönt, hogy nem akar, neked jogod van úgy dönteni, hogy elhagyod. (Mellesleg az unokatesómnak is hasonló problémája volt, õ a gyereket választotta. 20 éves, és van egy öccse is. :) Nem bánta meg egy percig sem.)
Akkor a megoldás, ha beszélsz az anyjával. Õ beszélte tele a párod fejét, õ tudja helyrehozni is.
22 évesen egy férfinek még nem álma az, hogy gyereke legyen. Az elsõ fellobbanásnál mindent megígérnek, rózsaszín még a világ...
Akkor hagyd el és keress valakit aki felcsinál. Egy nemlétezõ személy nem értem, hogy lehet fontosabb a "nagy szerelemnél" . Ha meg nem õ a nagy szerelem, akkor is lépj le.
Át is lettél verve. Nem az a baj, hogy a párod fiatalnak érzi magát a gyerekhez, vagy hogy egyáltalán nem akar, hanem hogy eddig elhitette veled, hogy akar. Valószínûleg így akart maga mellett tartani. Ami legalább akkora önzõség, mint valakinek gyereket szülni, aki nem akarja. A te helyzetedben viszont õ követte el a nagyobb hibát, mert nem olyan helyzetben vagy, hogy jó, most meggondoljuk magunkat, aztán majd késõbb megint és akkor majd jöhet a baba. Ha vállalta így a veled való kapcsolatot, akkor ezen a téren felelõsségteljesebben kellett volna, hogy gondolkozzon és ha nem volt abban biztos, hogy kell neki egy gyerek, akkor ezt el kellett volna mondania neked idõben, hogy te is átgondolhasd és dönthess! Mert attól függetlenül, hogy minek kellene az elsõnek lenni, a párunknak, vagy a gyereknek, az embernek meg kell adni a lehetõséget, hogy errõl maga döntsön úgy, hogy tisztában van a rá váró lehetõségekkel és a tényekkel.
A kérdező hozzászólása: Ebbe már szinte csak az hal meg akinél késõn veszik észre. Mindenki másnál gyógyítható. És legtöbbször elég egy nagyobb mûtét.De ez azzal jár , hogy nem lehet utána saját gyerek.

Mit tegyek, a párom nem szeretne még babát?

Már 6 éve ismejük egymást. Én nagyon szeretnek kisbabát, de ? még nem. Õ azt mondja kórai még, de szerintem 6 év utan már nem korai.

Legjobb válasz: Szia. Nem írod,hogy hány e´vesek vagytok.Gyereket csak akkor szabad vállalni,ha mindketten akarjátok.Jól beszéljétek át,s figyelj oda,mik az érvei a párodnak.Mert lehet,hogy csak fél a nagyobb felelöse´g vállalástól.Mink 10 e´v utánn vállaltuk be. 34hetes kismama.

Szia. Nem írod, hogy hány e´vesek vagytok.Gyereket csak akkor szabad vállalni, ha mindketten akarjátok.Jól beszéljétek át, s figyelj oda, mik az érvei a párodnak.Mert lehet, hogy csak fél a nagyobb felelöse´g vállalástól.Mink 10 e´v utánn vállaltuk be. 34hetes kismama.
Hány évesek vagytok? Te a nõ, vagy a férfi vagy? Errõl nem írtál semmit. Lehet, hogy Õ még nem készült fel egy kisbaba fogadására. Sok oka lehet, de nyílván megindokolta neked. Ha meg úgy érzed esetleg, hogy kifutsz az idõbõl, akkor mérlegelj, hogy mi a fontosabb a baba, vagy a párod? Beszéljetek róla késõbb is. Szorítok nektek.
Házasságban, vagy párkapcsolatban élni nem mindegy, de nem ez a sorsdöntõ. Azt szokták mondani, hogy egy férfi 30-35 éves kora körül érik meg a gyerekvállallásra, addig õ maga is gyerek. Ha a kapcsolatotok biztos érzelmi talpakon áll, akkor már csak azt kéne kideríteni, miért nem érzi még felkészültnek magát. Lehet, hogy csak a környezetünkben lévõ oly sok párkapcsolati kudarc miatt, amit sokszor a gyerekekre fognak, pedig ez nem így van... Hat év nagy idõ, ha végig együtt is éltetek, van már jócskán közös múlt és biztató a jövõtök is. Légy türelmes, lehet, hogy már nem is kell sokáig várnod.
Ha a párod a férfi, nem egyedi az esetetek, általában a férfiak félnek a babával járó felelõsségtõl, az ismeretlentõl... A kapcsolatnak és mindkét félnek készen kell állnia a baba fogadására. Én is csak türelmet tudok javasolni, sajnos erõltetni nem lehet, de néha "nõiesen" azért szabad éreztetni... Barátnõméknél is ez volt a helyzet, a lány teherbe esett végül és a fiú a legbüszkébb, legboldogabb apa lett... Sok sikert, drukkolok!
A párommal 7 éve vagyunk együtt régebben sokat mondta, hogy jó lenne egy baa már. De sok minden volta z idõben fõsuli munka ház stb. így nem válltuk be. Mikor egy éve összeházasodtunk újra terítékre került a baba téma. Nem mondta konkrétan ki inkább úgy láttam, hogy megijedt egy kicsit ettõl a kérdéstõl. Én ekkor azt mondtam, hogy bármennyire is szeretnék babát megvárom még õ is szeretné hiszen ehhez két ember kell. Láss csodát két hónap múlva már szólt, hogy igen õ is úgy érzi itt az ideje. Igaz sajna még nem jött össze valószínû, hogy túl görcsösen akartam eddig. Most már inkább csak arra figyelek, hogy szeressük egymást és akkor majd jön a baba ha akar:-)))) Szerintem várd meg még õ is akarja, mert ez a kérdés nem az eltöltt évek száma alpaján aktuális téma.
Szerintem ha õ nem szeretné ne erõltesd neki, ismerek olyan kapcsolatot ahol a srác megijedt a baba születése után a feleõsségtõl és elhagyta a lányt. ha még nem érzi, hogy kész van rá ne erõltesd.Mi 7 éve vagyunk együtt és most mondta a párom, hogy jöjjön edddig õ sem akarta.Persze a kor is számít.Mi 25-26 évesek vagyunk rendezett anyagi háttér stb.Ez mind számít, nem tudom nektek ebbõl a szempontból minden oké e, mert lehet ettõl is tarta a párod. Sok sikert:)

Külföldre szeretnék költözni, de a párom nem szeretne jönni. Mit tegyek?

Els?sorban olyan emberek válaszát kérném, akik voltak hasonló szituációban, és az érdekelne, hogy hogyan döntöttek, és miért úgy.

Legjobb válasz: Megértem a párodat. Szerintem nem tudod megváltoztatni a döntését, de egy próbát megér. Költözz ki nélküle, ha 10 éves kapcsolatban nincs gyerek, akkor lehet hogy neked nem õ az igazi.

Megértem a párodat. Szerintem nem tudod megváltoztatni a döntését, de egy próbát megér. Költözz ki nélküle, ha 10 éves kapcsolatban nincs gyerek, akkor lehet hogy neked nem õ az igazi.
3-as vagyok: nálunk én akartam menni, én vagyok a nõ. Férjem leginkább az anyja hatására akart maradni (sosem látlak titeket újra, 4 nap után fedezik fel a hullámat stb; 50 éves lesz idén). A változást a józanság hozta: vagy megyünk, vagy maradunk és hitel, kisebb lakás, a gyerekeinknek nem fog "alapból" menni egy idegen nyelv stb.
De fura! Tisztára azt hittem, hogy hölgy a kérdezõ! Nos, akkor az elõzõ válaszomat annyiban módosítanám, hogy amennyiben egy felnõtt nõ nem képes elszakadni a szüleitõl, akkor nem is éri meg vele lenned. De tényleg. Ez mindkét nemre vonatkozik szerintem. Persze azért figyelembe kell venni azt is, hogy õ el tudna-e helyezkedni kint. Mert ha nem, akkor én sem mennék egy idegen országba azért, hogy otthon üljek. De mivel te csak a szüleit hoztad fel, gondolom tényleg nincs más "kifogása", csak hogy anyucitól apucitól távol lenne. Nos... én mennék a helyedben.
Na most Skócia még sem a világ másik fele. Repülõvel 1, 5-2 óra az út. Én is egy nyugati országban élek és igaz, sokkal de sokkal kevesebbet látom a szüleim, de az egész megváltozott. Ha hazamegyek akkor az együtt töltött idõ sokkal aktívabb, mivel csak "beszélgetni" tudunk a neten, ezért sokkal elmélyültebb a kapcsolatunk, szóval nem rossz ez így. És ha bármi gond van, akkor azonnal ott a repülõ. Ráadásul állandóan csak azt hallani, hogy milyen rossz Magyarországon, milyen nehéz munkát találni, mennyi az adó stb. Ha a párod ezt nem érti meg és még csak meg sem akarja próbálni, akkor jobban el kellene beszélgetnetek.
A kérdező hozzászólása: 5: Az igazság az, hogy én vagyok a férfi :)
Nézd, ha megvan az okod, arra, h kimenj oda dolgozni (pl itthon nincs állásod vagy nem fizetik meg, nem tudtok olyan életkörülményeket teremteni, amelyre vágytok), akkor mindenképpen menj ki. 10 éve vagytok együtt, tehát gondolom nem vagytok már gyerekek, legalább 30-asok vagytok. Így viszont, ha egy felnõtt, önálló férfi inkább az anyja szoknyája mellett akar maradni, mintsem a párjával kiköltözni egy jobb élet reményében... akkor nem érdemes miatta itt maradnod. Szerintem.
A kérdező hozzászólása: 1. Gyereket tervezünk, de még 1-2 évet várnánk vele, amíg rendezõdnek anyagilag a dolgaink. 2. Ittfelejteni nem akarom, viszont én itthon nem érzem jól magam, épp ezért kérdezem, hogy ki hogyan döntött és miért. 3. 10 év azért elég szép "kompromisszum" :) Mi volt az oka, hogy ennyi idõt adtál neki?
Mi kompromisszumot kötöttünk: megyünk, de maximum 10 évre. Már van egy gyerekünk, õ megtanul majd angolul és valószínûleg már kint fogom szülni a kistestvért. Közben sajnos az én anyukám is beteg lett és belegondoltam milyen lenne, ha nem tudnék mellette lenni :-( Szóval már én is úgy érzem, hogy így lesz jó.
Ha szeretem a párom, akkor 17 Skócia sem elég ahhoz, hogy elköltözzek innen és itt felejtsem.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm mindenkinek a válaszokat!

Hozzám szeretne költözni a párom. De nem tudom, hogy készen állok-e rá. Mit tegyek?

Ma véletlenül aztmondtam neki, hogy járhat tőlem dolgozni ha úgy könnyeb neki, ő meg úgy vette, hogy meghívtam, hogy itt lakjon. Ami igazábnól már majdnem az is lenne telhesen. Másfél éve vagyunk együtt, és a saját szobám az egyetlen hely ahova elbújhatok a világ elöl, akármi is történt velem. MInden egyes részletére érzékeny vagyok, ha valaki bele rendez, vagy kicsit is át, már nem érzem magam jól. Az anyukámmal és a két tesómmal lakok, és a párom az én szobámba költözne. És át akarja rendezni teljesen, hogy az ő cuccai is elférjenek. Félek ettől. Félek, mi van ha így egymásra ununk? Nagyon szeretem, de nem tudom mit mondjak, vagy mit csináljak. Õ nagyon nem jön ki a szüleivel, és már régóta el akar költözni.. Segítsetek!!:( én 19, ő 21

Legjobb válasz: Szia! Szerintem a legegyenesebb, ha megkérdezed tõle, hogy nem csak a szüleitõl menekül, hanem valóban veled szeretne élni? Mondjuk én a párommal 3 hónap után összeköltöztem! Mindenki gúnyolt minket , meg lehülyézett, hogy korai! de ma már az esküvõnket tervezgetjük és a szabadnapjainkon egész nap szexelünk! IMÁDOM ÕT!!! :) Nincs szebb érzés az mellett elaludni és ébredni aki az életed szerelme! De ha akármi kis kétséget érzel a költözéssel kapcsolatban, azt meg kell beszélni! Hidd el, ez a hosszú és boldog kapcsolat titka! ;) Majd írd meg mi lett! Sok sikert és szorítok! :)

Szia! Szerintem a legegyenesebb, ha megkérdezed tõle, hogy nem csak a szüleitõl menekül, hanem valóban veled szeretne élni? Mondjuk én a párommal 3 hónap után összeköltöztem! Mindenki gúnyolt minket , meg lehülyézett, hogy korai! de ma már az esküvõnket tervezgetjük és a szabadnapjainkon egész nap szexelünk! IMÁDOM ÕT!!! :) Nincs szebb érzés az mellett elaludni és ébredni aki az életed szerelme! De ha akármi kis kétséget érzel a költözéssel kapcsolatban, azt meg kell beszélni! Hidd el, ez a hosszú és boldog kapcsolat titka! ;) Majd írd meg mi lett! Sok sikert és szorítok! :)
Próbáld meg megbeszélni vele. Ha nem vagy készen, ne csináld, mert az elején az összeszokás nem lesz könnyû. Ha kétségeid vannak, mondd meg neki, hogy nem egészen így gondoltad, habár úgy jött le. Mondd meg neki, hogy nagyon szereted, és késõbb majd lehet, de kötõdsz a szobádhoz, az a gyerekkorod, és ezt egy lánynál sokkal nehezebb elfelejteni, és átpakolni, mint egy fiúnak. Neked minden kacat ott és úgy kell, ahogy van, mert ezek emlékeztetnek arra, hogy mi az, amiért érdemes volt eddig lenni. 18L (egyébként én is ennyire függök a szobámtól, bár én szívesen összeköltöznék párommal.)
A kérdező hozzászólása: Annyira az összeszokás nem okozna gondot szerintem, mert péntektõl hétfõ reggelig nálam van, és van, hogy 1-2 hétköznap is nálam alszik, és hajnalban már megy dolgozni. Így, hogy nem élünk együtt, még vannak szabad délutánjaim, néha egyedül alvós estéim. Szeretek vele aludni, és ébredni nagyon, viszont most azt érzem kicsit, hogy ha összeköltöznénk, akkor teljesen elveszne az a kis magánszférám, magán életem ami van. Titkaim nincsenek elõtte, csak a saját valóm miatt félek egy kicsit. Vagy alaptalan? Akik már összeköltöztek ilyen félelmekkel, alaptalannak bizonyultak?
Ha valakivel összeillesz és szereted akkor ezek a dolgok nagyon könnyen mennek :)
Ebben az esetben kár más tapasztalatára hagyatkoznod, mert ez egyéni, hogy valamire ki hogy reagál. Fiatal vagy még, lehet, hogy tényleg nem állsz rá készen, tisztázd ezt magadban. Egyébként az egymásra unás nem emiatt következne be.
szerintem nem jo otlet.ha nincs joba a szuleivel es reg el akar onnan menni, akkor szerintem te kapora jossz neki, ezert is csapott le rogton arra, hogy akkor te oda hivtad, mikor nem is.a masik meg hogy te nem is laksz egyedul, hanem anyuddal , tesoiddal, ebbol meg lehetnek problemak.meg most az hogy osszekoltoztok egy szobaba...ez milyen mar?! ha amugyis sokat vagytok egyutt, akkor vegkep nem ertem, szerintem o el akar menekulni otthonrol.nekem igy jon le.es rogton rendezkedni is akar...

25 éves lány vagyok. A párom sokszor agresszív velem, mert nem szeretkezek annyiszor vele, mint ahogy ő szeretné. Nagyon szeretjük egymást, de ez mindig közénk állt. Mit tegyek, hogy jobban kívánjam?

Legjobb válasz: En voltam ilyen kapcsolatban es magamban kerestem en is a hibat. Miutan szakitottunk es megismertem mast, visszatert a szexualis erdeklodesem es ugyanazzal a partnerrel meg mindig nem mult el...pedig eltelt mar par ev. Rajottem az ex minnel jobban nyomult en annal jobban ellenalltam pedig jo volt vele! De nem akartam vele lenni. A volegenyem sosem agressziv. Jol erti hogyan kell velem beszelni, hogy a dolgok jol menjenek. Erre igazabol nincs orvossag es a baratod is meggondolhatna, hogyan viselkedik veled. Minnel jobban zsarol, te annal szarabbul fogod magad erezni es menekulsz elole. Ha igy banik veled, akkor magat sokkal jobban szereti es nem lesz jobb. Ha idot adna es nem nyomulna valoszinu jobban kedved lenne az egeszhez. Ez a nagyon szeretjuk egymast mert ez csak egy dolog (bocsanat a romantikus lelku olvasoktol) ettol meg nem oldodik meg a szex kerdes. Csak turelemmel oldodna meg ha teged jobban szeretne sajat maganal.

En voltam ilyen kapcsolatban es magamban kerestem en is a hibat. Miutan szakitottunk es megismertem mast, visszatert a szexualis erdeklodesem es ugyanazzal a partnerrel meg mindig nem mult el...pedig eltelt mar par ev. Rajottem az ex minnel jobban nyomult en annal jobban ellenalltam pedig jo volt vele! De nem akartam vele lenni. A volegenyem sosem agressziv. Jol erti hogyan kell velem beszelni, hogy a dolgok jol menjenek. Erre igazabol nincs orvossag es a baratod is meggondolhatna, hogyan viselkedik veled. Minnel jobban zsarol, te annal szarabbul fogod magad erezni es menekulsz elole. Ha igy banik veled, akkor magat sokkal jobban szereti es nem lesz jobb. Ha idot adna es nem nyomulna valoszinu jobban kedved lenne az egeszhez. Ez a nagyon szeretjuk egymast mert ez csak egy dolog (bocsanat a romantikus lelku olvasoktol) ettol meg nem oldodik meg a szex kerdes. Csak turelemmel oldodna meg ha teged jobban szeretne sajat maganal.
Az önmegtartóztatás sem segít? :) Nem elég szexi a barátod? ;) Sok játék van, pl. már nagyon közel vagytok egymáshoz, gyertyafény, nem sok ruha, jó hangulat.. de nem érhettek egymáshoz. Találjatok ki vmit. Esetleg simogasson fehérnemûben téged, csikizzen szinte, csókolgassa a nyakad (egyébként ez az a pont, amitõl SZERINTEM MINDEN nõ odavan) , és így tuti sikerüüülni fog!!
Amúgy ha tényleg nem javul semmit, érdemes megkérdezni egy dokit. Most mit árthat? Legfeljebb segít. Biztos neki is rengeteg betege volt már, sok ilyen típusú problémát kezelt már, ez is biztos... Sok sikert!
Hagyd magad kínozni :) Csókolozzatok pl. sokkal szenvedélyesebben.. hevesebben, és izgatóbban. Emellett még ugye kínozhat nagyon sok féle képpen, mondd meg neki, hogy adjon bele mindent a dologba, apait-anyait! Szóval romantika, erotika, figyelem, szenvedély.. Minden. Ha így se lesz több kedved, akkor vmi nincs rendben :S Minden egészséges nõ kívánja a szexet, nekem nincs orgazmusom már jó ideje, de a szex mégis jó. Muszáj, hogy te is élvezd, és akard! Minden belsõ probléma kihat a szexre is!
Szerintem ebben a kapcsolatban nem veled van a baj. Sokkal inkább a pároddal. Az agresszió és az átélt sérelmek hatására természetes hogy nem tudod naponta 3szor kívánni õt. Egy kapcsolatban a rugdosás és a fojtogatás nem megengedett. Abban a percben el kellett volna hagyni, mikor elõször bántott. Tudom, hogy nem könnyû mert ez már nálad "társfüggõség" amikor már elfogdod õt annak ellenére is hogy bántott. Ezt a kapcsolatot vagy meg kellene alapjaiban változtatni, vagy szakítani. Ne hagyd, hogy bántson, akkor sem ha szeret.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, ez aranyos volt, mármint az, hogy gondolkozol azon, hogy hogy lehet ezt a problémát megoldani. Nemrég találtam rá erre az oldalra és regisztráltam és szerintem nagyon rendes emberek vannak itt! Nézegetem én is a kérdéseket és próbálok rájuk választ adni, segíteni. Igazatok van, minden "agyban" dõl el, ha a szeretet meg van és a hûség, akkor valahogy meg lehet oldani a problémát.Akkor lenne gáz, ha nem is szeretnénk egymást. Sokszor kitaláljuk egymás gondolatait, szokott nekem reggelit csinálni amit ágyba hoz, virágot kapok tõle, majdnem minden nap megmasszíroz (még munka után is) és látod, valami mégsem oké. Tényleg tud valamit a párom, ez tény, ezért nem engedem el... :) Jó, hogy van kivel beszélgetnem errõl, sokat segítetek nekem. Köszönöm!
Jézusom, hát ez azért durva.. És az is érdekes és talán tiszteletreméltó, hogy te is így is õt választod. Sokat tudhat ez a pasi, én nem mernék mellette maradni :S Amúgy nem is tudom, ez a probléma egy kicsit tipikus. Mármint ami beugrik.. az a bizonyos "már megint.. ". Igen, amúgy szerintem valóban agyban kell változni, és eljutni odáig, hogy akard. Nehéz ügy. Végül is magadat csak te ismered annyira, hogy .. meggyõzd magad arrról.. amirõl meg kell. Ha a bizalom meg van, és a szerelem is, akkor már csak tényleg taktikák kérdése. Habár nem tudom, lehet, hogy én nem vagyok még annyira tapasztalt és érett ehhez mint a második hozzászoló... Mindenesetre gondolkozok ezen, mert mostmár csak azért is, nehéz probléma, és aggaszt hogyan lehetne megoldani.
A kérdező hozzászólása: Kedves második hozzászóló! Tudod, az igazság az, hogy én nem szeretnék mást párt magamnak, csak õt, mindenféle téren passzolunk egymáshoz, tökjól megvagyunk, de amint a szexre kerül a sor, vagy ha csak úgy néz rám, akkor én teljesen leblokkolok és az fut végig az agyamon, hogy "jaj már megint" meg hogy "most mivel fogom elvenni a kedvét". Õ nem érzi magát férfinak mellettem, de én sem érzem magam nõnek mellette. Próbáltam "agyban" változni és úgy hozzáállni, hogy -de õ szeret és csak engem kíván-, ment is egy pár alkalommal a dolog, de aztán már túl unalmasnak találtam a gyakori (napi 3) szeretkezést és ugyanott tartottunk mint eddig. Azt tudni kell, hogy õt megcsalta az elõzõ 2 barátnõje elég csúnyán, aztán ismert meg engem és 3 évembe telt, hogy megbízzon bennem, oktalanul bánt velem nagyon durván, folytogatott meg rugdosott, aztán meg ott sírt a vállamon, hogy ne haragudjak, õ nem akart bántani. Szóval szerintem nem ok nélkül nem kívánom, sõt, ezt el is mondtam neki, hogy ez nagyban befolyásolta a szexuális életünket, de azt mondta, hogy ez rég volt, felejtsük el.Meg már 2 éve lassan, hogy hozzám se ért egy ujjal sem, mert azt mondta, hogy meg akar változni, mert szeret.Gondolom észrevette, hogy a legnagyobb kincs neki az, hogy hûséges vagyok hozzá.De tudnék még mesélni.Gondolom akkor neked is kijutott a "jóból"...
En vagyok a masodik hozzaszolo. Nem gondolom, hogy a doki segithet. Ha nem nyomulna, ha hagyna lelegezni ha elfogadna, hogy te sem vagy egy kefegep es igenyeid neked is vannak csak eppen masfele jelleguek, sokkal jobb lenne. Az exem is engem okolt. Teljesen elhittem, hogy bennem van a baj egeszen addig amig mas nem jott az eletembe... Miert van az, hogy massal most is jo evek utan de az ex pokolla tette az eletemet a koveteleseivel? Nem tudom. Nincs ra magyarazat.
A kérdező hozzászólása: Értem.Beszéltem már vele többször, hogy ne nyomuljon ennyire, mert nekem ez túl sok, de azt mondja, hogy Õ NEM EGY GÉP, nem lehet csak úgy leállítani valakit, meg hát sérti is az önérzetét, hogy olyan sokszor visszautasítom.Próbáltam már azt is, hogy engedtem, hogy rám másszon, de hiába gyengéd, valahogy mégsem indulok be tõle.Mindig azt mondja, hogy velem van a baj, meg hogy menjek el orvoshoz, õ elkísér, nem akar elhagyni mert szeret, de õ is csak férfi és ezt melyik pasi viselné el már 5 éve?Na mindegy, majd lesz valahogy.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszod! Igen, az igaz, hogy lelki problémák is vannak a háttérben. Egyébként a párom tök normális(ha megkap engem), símogat és masszíroz szex közben, szóval nagyon gyengéd és figyelmes, csak velem van valami baj.Egyszerûen nagyon nehezen tudok "beindulni".De aztán már jó minden.
Az ember sajat maganak sokszor konnyebben megbocsajt. Az nem normalis, hogy folytogat meg rugdos!!! Engem egyszer probalt megutni reszegen ...persze masnap jozanul eskudozott...en csak annyit mondtam neki, hogy csak egyszer ut meg es egy telefont fogok megengedni az eletben nem fog megutni megegy not megha mely deliriumban lesz is. Egyebkent o megcsalt engem es a szamomra keseru elvalas idejen ismerkedtem meg valaki massal.- a Volegenyemmel. Megertelek, hogy ragaszkodsz hozza. De igy akarsz elni? Orokos terrorban? Mert sajnos- ezt a sajat boromon tapasztaltam meg - csak rosszabb lesz.

Terhes vagyok, és a párom is szeretné a babát megtartjuk, de szüleim és barátom is azt szeretné, ha a nyáron még összeházasodnánk, de én nem szeretném. Mit tegyek? 18L

Legjobb válasz: Én sosem kötnék érdek házasságot, de ha valaha hozzá akarsz menni, akkor elõrébb lehet hozni. Ha szeretitek egymást akkor miért ne? Amugy együtt laktok már?

Ha szeretem hozzá mennék, sõt, örülnék hogy el akar venni! Manapság ez nagyon ritka, becsûld meg!
Én sosem kötnék érdek házasságot, de ha valaha hozzá akarsz menni, akkor elõrébb lehet hozni. Ha szeretitek egymást akkor miért ne? Amugy együtt laktok már?
Magyarázd el nekik, hogy te nem ezt szeretnéd.Mi sem vagyunk házasok a párommal és nem is szeretném, hogy azért kérje meg a kezemet, mert babánk lesz.
Már szervezik az esküvõt??? A menyasszony beleegyezése nélkül??? Bocsi, de ezek szerint az vagy!:D Röhej... Tényleg nagyon aranyos lenne amugy ha viszi a gyûrûket a kicsi :D De semmivel nincs több papír munka vele, csak egy apasági nyilatkozatot kell tenni a párodnak, abba meg nemhiszem hogy bele halna. Állj ki magadért! :)
A kérdező hozzászólása: február elején volt az egyéves évfordulónk.
Kérdezhetek egy hülyeséget? Miért költesz felesleges pénzeket az esküvõre? (arra értem, amit a babára költhetnétek) Ha jól szervezed meg az esküvõt, a pénz, amit kaptok a rokonoktól éppen fedezi a költségeiteket, tehát egy fillérbe sem kerül a lakzi. EGyébként szerintem aranyos, ha a párod el akar venni feleségül, én igent mondanék. Azellen meg, hogy a nagyikkal éltek, nincs mit apelláljál, elvégre 18 (!) évesen leszel anyuka. Ha 28 évesen lennél az, akkor a te életed lenne. De ha már így sikeredett, hogy még alig vagy felnõtt, de becsúszott a baba, ne panaszkodj, ha a nagyszülõknél laktok, ergo, beleszólnak az életetekbe. Még egy gondolat: ha most nem mész férjhez, késõbb annyi kiadásotok lesz, meg kell másra a pénz, belefásultok, stb., hogy abból a büdös életben nem lesz lakzi.
A kérdező hozzászólása: az életem felett döntenek, jobb lenne ha a párommal külön laknánk, nem anyuékkal, ugyanis este jött már azzal hogy ugye nem te ágyazol, hanem a párom, ne fürödjek meleg vízbe mert a végén elvetélek, ne tornázzak, és stb, szerinte csak feküdjek, és ha szólok úgy összeveszünk, hogy elmondani nem lehet.Inkább az eskûvõre költött pénzbõl, elköltöznénk, és a gyermeknek vennénk dolgokat.Én ezen az érven vagyok, de õk más.
mármint rábeszélhetnek
Arra nem gondolt senki, hogy nem szeretne hassal menyasszony lenni? Nme tudom az okaidat, de én nem engedném, hogy rábeszéljenek, mert akkor szinte bármire késõbb is átbeszélhetnek, dönthetnek helyetted azt hiszik majd. Persze ez csak akkor igaz, ha vannak megfelelõ érveid miért nem akarsz most hozzámenni. Elárulod? Ha nem szeretnéd nem kényszeríthetnek, de határozottnak kell lenned, mert nem úgy tûnik, mintha az lennél, mert akkor a fejed felett nem kezdtek volna el szervezkedni, amúgy is milyen már, hogy meg sem kérte a kezedet, nem is mondtál még igent...
Ha nem bízol abban, hogy a kapcsolatotok tartós lesz, akkor felelõtlenség gyereket szülni! Azok ellenzik a házasságot, akik nem bíznak a párjukban. A többi indok csak mese.
Neked is igazad van, de abban is van valami, amit õk mondanak. Végül is, ha te nem akarod, akkor nem erõltethetik rád, és igenis figyelembe kéne venniük a te álláspontodat is. Viszont én abban nem látok semmi problémát, hogy el akar venni. Lehet, hogy most úgy tûnik, hogy a gyerek miatt, de tuti, hogy nem emiatt, hanem mert szeret, és ígyis úgyis eljegyzett volna, max a gyerkõc kicsit elõrehozta.
A kérdező hozzászólása: köszönöm a válaszokat!
A kérdező hozzászólása: igen együtt lakunk, szeretjük egymást, beszéltünk az eskûvõrõl is, de anyu azzal magyarázza hogy sok papír munka van meg apapsági nyilatkozatot kérnének hiába mondanánk hogy a párom az apuka, de ez tényleg olyan lenne hogy csak a baba miatt.Mondtam a páromnak ha kicsit nagyobb lesz gyermekünk akkor már õ is tud segédkezni gyûrût vinni és olyan aranyos lenne, de hajthatatlan, így szinte nélkülem szervezik az eskûvõt:S
Ha amúgyis szereted, és hozzá akarsz menni, akkor nem értem miért nem mindegy, hogy mikor. Ti tudjátok, hogy nem a gyerek miatt más nem számít. AMúgy ha meg lesz a baba, annyira el fog törpülni ez az egésze esküvõ mizéria...Én a helyedben belemennék.
A kérdező hozzászólása: persze abba is belegegyezne az apaságiba, de õ azt szeretné ha a feleségeként szülnék.
A kérdező hozzászólása: igen szervezik az eskûvõt, hely, võfély, videós már lefoglalva, még nem kérte meg a kezem jõvõ hónapban lesz az eljegyzés, nyár végén meg az eskûvõ.
Ha nem akarod, akkor tényleg magyarázd el nekik, hogy mi a helyzet! Viszont, ha szeretitek egymást és minden rendben van köztetek, akkor viszont miért ne házasodnátok össze?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm válaszokat, lesz eskûvõ voltam menyasszonyiruhát próbálni és eszméletlenül szép, amúgy december elejére vok kiirva én meg a hónap végén töltöm a 19et.Sikerült megbeszélni mindent.

2 éve vagyok együtt a párommal, és én már nagyon szeretném ha eljegyezne! Nem erőltethetem rá! Olyan rossz! Mit tegyek? Mit tehetnék?

Legjobb válasz: Igazából semmit. Várj türelemmel. Nem szabad vele éreztetned, mert azt gondolom te sem szeretnéd ha kényszerbõl jegyezne el. Amúgy két év után ez nem is feltétlenül elvárható dolog. Ha nem haragszol megkérdezem, hogy miért olyan fontos ez számodra?

Igazából semmit. Várj türelemmel. Nem szabad vele éreztetned, mert azt gondolom te sem szeretnéd ha kényszerbõl jegyezne el. Amúgy két év után ez nem is feltétlenül elvárható dolog. Ha nem haragszol megkérdezem, hogy miért olyan fontos ez számodra?
Nem kellett volna összeköltözni addig, amíg nem tervezett veled lenni hosszútávra! Nem biztos, hogy veled akar megöregedni! Legalább gyereket ne vállalj, mert ha ennyi idõ alatt nem akart feleségül venni, akkor késõbb sem valószínû. Az pedig, ha a kedvedért eljegyezne, nem jelentene semmit. Eljegyzést könnyû felbontani, nem jár semmi kötelezettséggel.
jajj b4szd meg, ez olyan rohadt fontos? a szüleim több mint 20 évet éltek együtt aztán szétváltak, nem házasodtak össze, így nem kellett még fél hónapon keresztül nézniük egymást...-.-"
Sok mindentõl függ elvárhatod-e: hány évesek vagytok, beszélgetettek-e már errõl, hogy közös jövõ, és majd házasság meg ilyesmik. Ha ezek még szóba se kerültek, akkor ne várj csodát, viszont, ha az életkorotok is megfelelõ akkor pont megfelelõ az idõ, hogy elkezdjetek beszélni a közös jövõrõl, hogy is lesz majd tovább, kinek mik a tervei.

8 hetes terhes vagyok. Párommal szerettük volna ezt a babát, de miután megfogant, fejemhez vágta h nem áll készen, és mindenféleképpen abortuszt szeretne. Most mit tegyek?

Legjobb válasz: Pároddal komoly bajok lehetnek ha babát szeretett volna most meg hirtelen mégse akarja, ez nem olyan mint valami játékszer, jaj de szeretnék, megveszem, áá mégsem meggondoltam magam visszeküldöm.. Egy élettel egy apro emberke életével nem lehet játszani! Sok-sok pár van akik éjjel nappal imádkoznak hogy sikeerüljön, hogy lehessen gyermekük, de nem lehet, ti meg csak ugy lemondanátok a tiétekröl?

Pároddal komoly bajok lehetnek ha babát szeretett volna most meg hirtelen mégse akarja, ez nem olyan mint valami játékszer, jaj de szeretnék, megveszem, áá mégsem meggondoltam magam visszeküldöm.. Egy élettel egy apro emberke életével nem lehet játszani! Sok-sok pár van akik éjjel nappal imádkoznak hogy sikeerüljön, hogy lehessen gyermekük, de nem lehet, ti meg csak ugy lemondanátok a tiétekröl?
Szerettétek volna mindketten. Arról még nem hallottál, hogy a pasik beijednek az apaság hírére? még ha szerette volna is, az egészen a két csíkos tesztig egy álom, egy lehet, hogy távoli jövendõ. a kis agya nem bírja felfogni, hogy megvalósult, és ez tényleg nem egy olyan, hogy "mégse vegyük meg most ezt a mosogatógépet, szívem". Nyugi, a legtöbb pasi - csak kevesen vallják be- akkor fogja fel igazán, hogy gyereke van, és az jó dolog is, amikor megfogja a kezébe, vagy ne adj isten, amikor elõször bepelenkázza. Eszedbe ne jusson így abortuszra menni, hidd el, 4-5 hét, és õ is jobban felfogja, mi történt veletek. Mondd el neki, hogy szerettétek volna ezt a babát, tessék, itt van, ne szórakozzon a baba meg a te életeddel, igenis itt a gyereke és kész. Hidd el, lenyugszik, és elõbb-utóbb lelkesen fogja várni.
Állj, áll, állj! Az abortusz semmiképpen nem jó döntés...esetleg szükséges, vagy a kisebbik rossz. Szerintem komolyan el kéne errõl beszélgetned a pároddal, mert lehet, hogy csak megijedt. Sokszor elõfordult már a történelemben ;) Másrészt meg, itt van egy ember, aki tulajdonképpen becsapott téged, aztán meg lelkiismeret furdalás nélkül elküldene abortuszra? És a párodnak nevezed?? Én elgondolkodnék azon is, hogy mit várok ettõl a párkapcsolattól.
Lehet, hogy csak megilyedt, mert nem gondolta, hogy ilyen "gyorsan" összejön a baby! Érdemes lenne leülnötök és elmondanod neki, hogy nem egy szelet kenyérrõl beszél, hogy kell, majd mégsem. Ha már szeretett volna babát, gondolja végig, mit veszíthet és mit nyerhet! Ezt mindenképp mérlegelnie kell! Az abortusz szükséges rossz és tönkretenne téged és a kapcsolatotokat is. Legalább is én nem tudnék olyan emberrel élni, aki rákényszerített hogy elvetessem a közös bébinket.
Az abortusz nem jo dontes. Sajnos, en tudom. Az abortusz nem allitja vissza a terhesseg elotti allapotot. Azt a pici babat, akit a szived alatt hordasz nem tudja meg nem tortentte tenni, hiszen mar letezik. Nem tudja kitorolni az eletetekbol, az emlekezetetekbol. Jol gondoljatok meg, mert ez a dontes egy eletre szol, visszavonhatatlan, megmasithatatlan.
Egy babát mindkettõtöknek akarnia kell. Ha megtartod, akkor feltudod egyedül nevelni? Van, amibõl megélj? Van hol laknod? Ha lejár a Gyes, akkor mibõl fogod eltartani? Ezeket gondold végig, mielõtt döntesz. Én elvetetném , ha nem volna meg minden, ami egy gyerek felneveléséhez kell. Ahogy nõ majd, , egyre többe kerül egy gyerek. Kisgyerekkel a mai világban még évekig nem fogsz munkát találni.
Én sem az Anyósnak szerettem volna, de mikor 3 helyrõl kapod a basztatást nagyon durván már nem tudsz mit csinálni!
Hát én nem az ayosomnak szeretnék gyermeket szulni... bár nem tudom milyen nehéz lehetett nektek, mert nálunk mindenki boldogan várja a babócát, de nem vetetném el a kicsimet más kedvéért..
Mi is így voltunk a párommal, hogy nagyon szerettünk gyereket, meg is fogant, de amint az Anyósom megtudta, abban a pillanatban elkezdte piszkálni a páromat, hogy neki unoka nem kell stb.Azt mondta, hogy abortuszt szeretne, mert nem kell a gyerek.Nagyon sajnáltam, de nehezen felfeküdtem a mûtõasztalra.Azt tudom neked mondani, hogy nagyon körülményesen gondoljátok végig, hogy valóban tudnátok-e vállalni a picit.De ha lehet kerüljétek el a mûtétet!!
Ha megbeszéltétek, hogy legyen babátok, akkor lehet, hogy csak megijedt, valóban néha van ilyen a férfiaknál. De ha közösen akartátok ezt a kicsit, akkor nem kérhet abortuszra, nem is értem, hogy jutott eszébe. De tõled is furcsa, hogy ezt irod, hogy ez lenne a jó megoldás. Miért? Hisz mindketten akartátok. mi változott nyolc hét alatt?
Irj privátba, tudok egy megoldást. Köszi
Az lehet hogy nem ugyan az, és ez csak egy durva hasonlat volt, de csajok, a pasija abortuszt akar és nem tágít, hahoo, az egy dolog hogy valaki beijed, de azért nem mindegy hogy el is vetetné e vagy pedig megpróbálna megbarátkozni a dologgal, föleg ha elötte szerette volna a babát.
A kérdező hozzászólása: Tudom ! Sajnos nincs , még tanulok , anyum egyedül nevel engem meg a testvéremet is ! Tudom h az abortusz a jó döntés , de nagyon nehéz! :(
Tudhatjuk, hogy végül megtartottátok-e a picit?

Terhes vagyok én szeretném ezt a babát, de a párom mivel suliba jár (21éves) nem akarja, legalábbis nem tud dönteni. Tudom ha én úgy döntök megtartom őt elveszítem. Teljesen tanácstalan vagyok. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Ezt neked kell eldönteni, mi nem ismerjük a párodat. Te hány éves vagy? Dolgozol vagy te is suliba jársz? Mióta vagytok együtt? Szüleitek mit szólnak a babához?

Ezt neked kell eldönteni, mi nem ismerjük a párodat. Te hány éves vagy? Dolgozol vagy te is suliba jársz? Mióta vagytok együtt? Szüleitek mit szólnak a babához?
A kérdésedre nem tudok, és nem is szeretnék válaszolni, mert azt csak Te tudod eldönteni, hogy mit tegyél. De mielõtt döntesz, mindenféle szempontot vegyél figyelembe! Az, hogy a terhesség és a gyermek maga csoda, azt gondolom, hogy vitathatatlan, szerintem ezt minden nõ így éli meg, de megítélésem alapján a boldogság akkor igazán felhõtlen, ha azt a gyermeket mindketten ugyanúgy várjátok; neki apára és anyára is szüksége lesz. Hisz a gyermekvállalás, egész életünkre szóló elkötelezettséget jelent. Kihordai és megszülni csak a kezdeti lépése annak, ami egész hátralévõ életedben a feladatod lesz. És a másfajta nehézségek évekkel késõbb fognak jelentkezni. Félre ne érts, semmiképpen nem akarlak lebeszélni róla, hogy megtartsd, csak felnõtt fejjel, felelõsségteljesen gondolkozva dönts!
Lehet, hogy nem jó társat választottál... Ha nem tartod meg a babát, szerintem egész életedben bánnád!! Nem fogod elveszíteni a párod, ha szeret téged! Ha meg igen, akkor nem érdemel meg benneteket! Egy gyermek, maga a csoda! Ha hamarabb nem, akkor születése után az apukája is rájön....
De komolyan nem értem. Nem akar gyereket, de nem védekezik, mert állítólag tisztában van a következményeivel. Akkor mégis mirõl beszélünk? Ha ilyen fiatalon nem akar gyereket, miért nem húzott óvszert?
A kérdező hozzászólása: Nem várom el hogy õk gondoskodjanak róla, de nem kilátástalan a dolog, mint sok ilyen helyzetben.Tudom hogy az én felelõsségem!Volt munkahelyem is, tehát ez sem probléma.Sok ismerõsömnél látom, tudom mivel jár egy baba.
De ne várd el, hogy a szüleid neveljék fel és õk gondoskodjanak róla. Neked kell!
A kérdező hozzászólása: Nem nem védekeztünk, de tudtuk a következményeit mindketten és számoltunk Vele.Az én szüleim mellettem állnak teljes mértékben, az õ szüleinek még nem mondtuk el, mivel ezen még gondolkozik.De igen õ korainak tartja.Én nagyon nem szeretném ezt a babát elvetetni, mivel volt már egy spontán vetélésem :( 23éves vagyok, és úgy érzem fel tudnánk nevelni ezt a babát.Lehet nincs 20millió a bankban, de van a családi háttér, legalábbis részemrõl.Nehéz ez így nagyon, mert én egyiküket sem szeretném elveszíteni!
Utolsó, szted ha védekeznek jönne a baba?
Ha szeretnéd a babát, és el is tudod tartani, támogatnak pl a szüleid, vagy vki, akkor tartsd meg. Ha elveteted, egy nagyon mély, akár örökre szóló nyomot fog benned hagyni. A párodat is meg fogod utálni emiatt, hisz olyan dologra "kényszerít", amit te nem akarsz. Amúgy nem értem. A gyerekcsináláshoz két ember kell. Addig szeretett, míg bedugta, de most, hogy lett vmi következménye, már inkább menekülne? Akkor talán jobb is ha megszabadulsz tõle. De ezért nem szegény babának kellene szenvednie. Mivel védekeztetek?
Inkább olyanokat kéne kérdezened magadtól: fel tudom nevelni, van pénzem egy gyerekre, kb. 20 millió a bankban? Van hol laknom, van kire számítanom?Én megértem a párodat, 21 évesen még elég éretlen és õ is ezeket tudja, tudja, hogy nem tudnátok felnevelni. Elõbb kellett volna gondolkodni, mondjuk védekezni.Ne a gyerek szenvedjen a szülei hülyeségétõl.
Istenem annyira sajnálom ilyenkor a babákat, ha már láttál vagy olvastál abortuszról hogy mit csinálnak azzal a kis fejletlen testtel, nem ártott az a baba senkinek és annyi felelõtlen fiatal van és elvetetik megölik õket, szerintem jobb lenne nekik szex elõbb belegondolniuk. Kedves kérdezõ ezt nem is neked irtam csak ugy, látom hogy te szeretnéd megtartani, sztem döntened kell egy baba vagy a férfi közt én biztos a babát választanám még ilyen fiatalon is. Ha most elveteted késõbb õ is elhagyhat attól és fele annyi esélyed lesz ujra egy abortusz után teherbe esni azthiszem. Persze lehet nem igy van én is pont 21vagyok de nagyon ovatos voltam szexnél mai napig rettegek teherbeeséstõl pedig mindig védekezünk anélkül neki se állnék..bocs a kusza fogalmazásért..
Nem fogsz szeretni azért amit írok de: Ha felelõsséggel gondolkoznátok, akkor tudnotok kellene, hogy egy gyereknek mind apára és mind anyára szüksége van! Biztonságos kapcsolatban, háttérrel! Kiegyensúlyozott, egészséges gyermeked ugyanis így lesz! Ha ez nem adatik meg, az egyik fél még nem szeretne szülõ lenni, akkor ugyan legyen kedves elárulni, hogy miért nem védekezik??? Egy élet megszülése és FELNEVELÉSE felelõsséggel jár! Nem tudok mást írni, de önzõ dolog, amit csináltok. Abortuszt nem támogatok azért, mert valaki felelõtlenül él nemi életet. Szüld meg és vállad a felelõsséget, ami a gyermekneveléssel jár! És vállalja a párod is, aki csinálta a gyermeket! A gyermeknek szüksége van az apjára! Ha nagyon gond, akkor van egy csomó gyermektelen pár, aki szívesen felneveli.

Már irtam hogy a párom még mindig nem szeretne babát! Már odáig jutottam hogy egyszerűen nem tudok vele lefeküdni, nem kívánom! Mit jelenthet ez? Mit tegyek? Mindennek vége?

Legjobb válasz: Miert nem tudsz vele lefekudni? Azert, mert nem akar meg babat? Ha szulhetnel neki egyet, utana megint akarsz majd vele lefekudni? Nem ertem. Mennyi idosek vagytok? Miota vagytok egyutt? Miert nem akar a parod meg babat? Soha nem is akar majd, vagy csak egyenlore meg nem? Tul friss meg a kapcsolat, vagy az anyagi helyzetetek nem olyan meg? esetleg a politikai hattertol fel? Sok reszletet kene tudni, hogy tudjunk valaszolni. Irj egy kicsit meg.

Miert nem tudsz vele lefekudni? Azert, mert nem akar meg babat? Ha szulhetnel neki egyet, utana megint akarsz majd vele lefekudni? Nem ertem. Mennyi idosek vagytok? Miota vagytok egyutt? Miert nem akar a parod meg babat? Soha nem is akar majd, vagy csak egyenlore meg nem? Tul friss meg a kapcsolat, vagy az anyagi helyzetetek nem olyan meg? esetleg a politikai hattertol fel? Sok reszletet kene tudni, hogy tudjunk valaszolni. Irj egy kicsit meg.
A kérdező hozzászólása: 10 éve vagyunk együtt!Nem rég vettünk lakást!nálunk a baba téma már 2 éves dolog, de mindig van valami kifogás:most sokat veszekszünk, vagy albérletbe lakunk, most a munkahely nem biztos!De nem érti meg a mai világban már semmi nem biztos! Neki nagyon fontos a pénz, minden honapban van egy keret és azt nem lehet tul lépni!pl:pár napja nagyon fájnak a melleim, mondtam neki vegyen fel pénzt (én fizum is az õ számlájára megy), de azt mondta hogy inkább majd következõ fizetéskor menjek el!kb.ennyi!
A kérdező hozzászólása: volt pl:egy karkötöm meg egy nyakláncom amit tõle kaptam, de sokszor elszakadt!igy vmelyik nap mondta vigyük be és vásároljam le amire szeretném! de addig jutottunk hogy vehettem két ezüst gyûrût mert a többi pénz kellett számlára!
Hát én választás elé állítanám: én és a baba vagy egyikünk sem. 10 év után nem tudom, mire kéne még várnotok..
A kérdező hozzászólása: Most szünt meg a munkahelye, de már van másik ugyanazt csinálja!Elõször azt hittem ez okoz neki problémát, de nem!Megkérdeztem én és baba vagy egyikünk sem elsõre azt válaszolta hogy én! Szerintem ez elmond mindent!Vagy én vagyok hülye?

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!