Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek, nem beszél (99 db)

Egy fiuval mindig beszélgettünk de mostanra más lett, mert azt hiszi h én nem akarok semmit tőlle. Mit tegyek? Nem tudom el mondani h még mindig olyan fontos nekem. Mert már nem beszélünk stb. :/

Egy fiú már régóta szerelmes belém és én nem tekintettem úgy rá,ahogyan egy fiúra kell,de mégis megtetszett mert egyfolytában minden nap beszélgettünk... de mostanra meg változott minden,úgy érezte h én ? íránta nem érzek semmit..így hát többet nem beszéltünk és ? úgy látom próbál el felejteni,de nem sikerül..majd nem el keztünk járni..de mégis ez lett bel?lle..de ? nekem még mindig olyan fontos és mindig rá gondolok:// mit tegyek??:/

Legjobb válasz: beszélges vele újra és kérj talit

beszélges vele újra és kérj talit
Én nem állnék kötélnek, fõleg, ha már tudattam régebben a lánnyal és vissza is utasított. Ismétlem: ÉN.
Mond el neki bátran, ha még szeret téged megérti.
Beszélj vele..mindenképp. Én a helyében belemennék
Beszélj vele, de lehetõleg élõben vagy telefonon, és ne chaten vagy levélben...
én meg azt tanácsolom, hogy most légy nagy lány értelmes, korrekt, határozott, és élõben keresd meg vagy telefonon hívd fel h találkozni szeretnél vele! És ne várj ne szórakozz neten megint napokig, semmi értelme húzni az idõt! beszélj vele és találkozz is vele amilyen hamar csak lehet, és mond el neki mit érzel! légy határozott és õszinte! ha nem próbálod meg akkor bánni fogod-

Nem akarok élni, mit tegyek? Nem a szokásos depresszió, keserűség beszél belőlem. Csak a semmivé válás (bővebb infóért katt)

tudjátok, ez érdekes. nem arról van szó, hogy depressziós vagyok, vagy szomorú. nem is az, hogy mondjuk nincs senkim, egyszerűen nem akarok tovább élni. egyszerűen nem látom értelmét. most ne azt gondoljátok, hogy unatkozom, vagy hasonló. hanem egész egyszerűen nem akarok tenni, semmit, nem akarok küzdeni, nem akarok szeretni, nem akarok érezni sem. sem az étel ízét, sem a tavasz illatát, sem egy lány puha, selymes haját. nem akarok orvoshoz járni, nem akarok dolgozni, de még csak tanulni sem. meg akarok szűnni, mintha nem is léteztem volna sohasem. nincs hasznom, és egész életemben, amit tettem, hittem, éreztem, igazából lényegtelen volt. nem volt hatással senkire és semmire. úgy érzem, hogy én egy hiba vagyok. mármint nem lett volna szabad megszületnem. úgy érzem, a világnak nincs szüksége rám, én pedig magamért nem akarok élni. tudjátok, ez egy olyan belső érzés, hogy nem kellene élni. nem kellene semmit sem tennem, mert nincs lényege. nem azért akarok meghalni, mert vágyom a túlvilágra, vagy talán egy magasabb szintre akarok emelkedni. nem. egyszerűen meg akarok szűnni, nem akarok tovább létezni, semmilyen formában. mint mikor kikapcsolnak egy gépet, örökre. egy valamit azért még jó lenne megtenni. ez nem más, mint olyan dolgokat véghezvinni, amibe GARANTÁLTAN belehalok, de azért megold néhány dolgot. például csernobilban egyszer és mindenkorra megoldani a problémát. vagy, ha más nem, és tegyük fel, tényleg létezik isten, felajánlkozni neki, mint az "új krisztus", feláldozni magam. vagy az űrben, ameddig csak bírom szusszal és élettel, eljutni valahova, folyamatosan tudósítani - tudva azt, hogy egyirányú küldetés lesz. csak... legyen vége. ez beteges?

Legjobb válasz: ezt nem keserûséggel írom, szomorúsággal, hanem egyértelmûen, hideg fejjel, logikusan elemezve a dolgokat.

A kérdező hozzászólása: ezt nem keserûséggel írom, szomorúsággal, hanem egyértelmûen, hideg fejjel, logikusan elemezve a dolgokat.
17:55 Menj el az iskolapszichológushoz. Egyébként a 13 éves kor nehéz kor, sokmindenki érzi hasonlóan magát.
00:07 A depresszió lényege a céltalanság, értelmetlenség, üresség érzete. Azt mondani a deprimáltnak, hogy találj célt ugyanaz, mint azt mondani a bénának, hogy szaladj.
19:47 Ja, nem veszít semmit ... csak pénzt, ha megveszi ezeket a csodaszereket :) ))) Ha már természetes gyógymód, akkor a depresszió 1 nap alatt ingyen gyógyítható, ha a páciens virraszt (1 percet sem szabad aludni 24-36 órán át). Ennek hatására a legtöbb depresszióst mintha kicserélték volna, megváltozik a gondolkodása, tele lesz lelkesedéssel és energiával. Kár, hogy a következõ alvás visszaesést okoz, de a módszer jó arra, hogy a depressziós belássa, hogy teljesen máshogy is élhetne, és a betegsége nem a normális állapota.
hány éves vagy? találj célt, szenteld az életed valaminek, katonaság, vöröskereszt, green peace v akármi
Ha ezt elolvasod, nem veszíthetsz semmit, de talán segít a megértésben: http://bolthely.hu/arcanum/id/05055_Depresszio_csak_ONLINE_o..
A kérdező hozzászólása: ezzel mondjuk én is így vagyok. azért eszem, mert muszáj. 56 kiló vagyok, 178 centihez.
tudom hülyén hangzik ha azt mondják megértenek, de én is ilyen helyzetben vagyok. bevallom megfordult már a fejemben az öngyilkosság is, de én semmi képpen nem akarok dilidokihoz menni. fáj bevallani, de feladtam. nem akarok semmit az élettõl. nem birok enni se. van h csak azért eszem h ne remegjen a kezem és fel tudjak állni. nem alszom. nincsenek rémálmaim, de északa kiülök az erkélyre egy gyertyával és azon gndolkodom mennyivel egyszerübb lenne leugrani. van szeretõ családom. nincs az életemben semmilyen tragédia, csak fel akarom adni. nincs miért küzdeni. 13 vagyok és meguntam megfelelni a suliban okos lányként, otthon jókislányként, a baráto elött normálisként... nem akarom tovább csinálni. nem vagyok bldog. belül meghaltam. sokan mondják h a cigi meg a drog boldoggá tesz, de ezek müanyag örömök. nincs miért éljek. a hirtelen leadott kilókat rafinált ruhákkal, a kialvatlanságot alapozóval el lehet rejteni, de a belülrõl fájó halott leket nem lehet. a hirtelen sírógörcsöket és hisztériás rohamokat a külvilág letudja tinisedés ként. de senki nem lát a lelkembe. úgy érzem egyszerübb lenne itthagyni ezt a világot.
én is hasonlóan gondolkodom, mint te, kedves kérdezõ
"tudjátok, ez érdekes. nem arról van szó, hogy depressziós vagyok, vagy szomorú. nem is az, hogy mondjuk nincs senkim, egyszerûen nem akarok tovább élni." A depresszió nem is szomorúság. A depresszió az, amikor valaki mindent értelmetlennek lát, és semmiben nem leli örömét. Lehet valaki súlyosan depressziós kifejezett szomorúság nélkül is. "sem az étel ízét, sem a tavasz illatát ... úgy érzem, a világnak nincs szüksége rám" Depressziós vagy, fordulj orvoshoz.
gondolod el tudsz úgy tûnni, mintha nem is léteztél volna? Nincs családod? A másik: tegyük fel, nem sikerül meghalnod és maradandó károsodás ér. Akkor jobb lesz? Gondolkodj!!! 2. Voltam
A kérdező hozzászólása: egészséges? ezzel nem dobálóznék. kiskorom óta hetente kell járnom orvoshoz, kezelésre, ami alsó hangon is fájdalmas. fogaim gyakran törnek és szuvasodnak, hiába mosom gyakran. ostoba vagyok, és buta is, valamint a szemem sem a legjobb. nem vagyok egészséges, mégsem ez az ok, ami miatt írtam ezt a dolgot. csak hogy tisztázzuk.
Komolyan szégyeld el magad.Más örülne ha egészségesen élhetne te meg csak úgy eldobnád magadtól ezt az ajándékot Menjél nõzni vagy mittudomén, találj valami hobbit, majd kinövöd csak idõ kérdése
A kérdező hozzászólása: csak végigpörgettem az életemet. és rájöttem: ez a helyzet. egyszerûen nem akarok élni. sem boldogan, sem küzdelmesen, sem egyszerûen, sem híresen, vagy fellengzõsen. egyszerûen: nem. azért szeretném, ha már befejezem, úgy befejezni, hogy másoknak hasznos legyen.
igen ez beteges, fõleg ha hideg fejjel gondolkozol. De ne tedd!!! Ilyen romantikus hõsök, pedig csak filmen léteznek. Amúgy biztos van oka, hogy így érzel.
Igen, valószínûleg beteg vagy. Nekem is volt hasonló "életérzésem", és major depresszió volt a diagnózis. Elmúlt, de azért még vannak ilyen pillanataim. Ha nem akarsz orvoshoz menni, szedj valami orbáncfû-készítményt. Remotiv extrát például.
Menj el kineziológushoz, pszichológushoz, vagy 'családfelállításra' - azon még nem voltam, de nagyon jó lehet; meg menj el jógázni vagy tanulj harcmûvészetet, tanulmányozd a buddhizmust, taoizmust meg ilyen keleti tanokat vagy az asztrológiát, meg tanulj meg meditálni, hogy rájöjj, miért vagy itt. Minden ember küldetéssel születik. Ilyened neked is van. Te magad akartál ideszületni. Csak elfelejtetted, hogy miért. Ez természetes. Mindannyiunkkal megtörténik. Annyiról van szó, hogy a hamis, hazug materialista világkép megdõlt benned és többre vágysz. Hát nosza.

Van egy lány. Buszon láttam meg és sok ideje kerestem, most meg lett. Jo a beszélőkém de vele lehetetlen beszélni. Mit tegyek? Nem akarom veszni:/ lejebb

kb 3-4éve kerestem fb ismerősök meg mindenhogy rengeteg helyen. fb-n is több 1000embert végig néztem.suli oldalak h hátha legalább egy kép.de semmi. most tnap meg lett. most próbálok vele beszélni de 1xerűen nincs téma. egy szavakkal válaszol nem kérdez vissza stb. jo a beszélőkém pedig mindig van téma de vele semmi. most akk feleslegesen kerestem? pls vki help!

Legjobb válasz: Ha ezt leírtad neki akkor nem csodálkozom...

Ha ezt leírtad neki akkor nem csodálkozom...
Szimplán nem érdekled, vagy neten nem tud kibontakozni.
valószínûleg azért így válaszol, mert nem érdeklõdik irántad


2éves fiammal nem lehet bemenni semmilyen boltba, mindenhol egyből kiabál (még nem beszél) csak úgy ordít. Nem lehet vele megbeszélni. Mit tegyek? Eddig még tűrhető volt a viselkedése, de mostanában.

olyan szófogadatlan,egy igazi rosszosság lett,aki egésznap az ellenkez?jét csinálja amit mondok neki, ha érvényesíteném akaratom egyb?l ordít.már a pelenkázásnak is úgy állok neki, hogy már én se akarom.abból is mindig cirkusz van.imádom ezt a gyereket, de néha azt kell gondolnom nincs kinn mind a 4kereke,ahogy mondani szokták.

Legjobb válasz: A leírtaidból nekem az tûnik ki, hogy ha bementek a boltba, azért kezd el a gyermek kiabálni, mert fel akarja magára hívni a figyelmed. Tudja, ha vásároltok, nem foglalkozol vele,, mert épp a vásárlásra koncentrálsz, hogy minden megvegyél amit szeretnél. A gyermeked pedig semmiképpen sem akarja, hogy másra figyelj. Az ellenkezés ebben a korban normális.A fiam lassan 2 éves, mindenre nem a válasza, kb 5 szót mond, köztük ezt is. A fiam is gyakran ellenkezik a pelenkázáskor, nem akarja. Ilyenkor kisebb feladattal bízom meg, pl válasszon pelenkát, hozza ide a popsitörlõt, vagy kidobja a kukába a használt pelenkát. Ilyenkor indig fontosnak érzi magát, s benne is van a játékban, azaz a pelenkázásban. Vásárláskor folyamatosan beszélek a gyermekhez, sokan szerintem furcsán néznek rám. Elmondom neki, hogy miket kell venni, mit látok, milyen szép, vagy megszagoltatok vele ezt-azt. Ilyenkor õ is aktívnak érzi magát. Hipermarketben, piacon elmegyünk a halakhoz, az nagyon tetszik neki. Sokszor pl nem akar hazajönni a bejárattól, ilyenkor azzal csalogatom el, hogy "na ki fog kopogtatni az ajtón", s már szalad i, hogy õ kopoghasson. Én próbálom belevonni õt is mindenbe, érezze, hogy fontos az õ kicsi feladata. Nálunk ez bevált.

A leírtaidból nekem az tûnik ki, hogy ha bementek a boltba, azért kezd el a gyermek kiabálni, mert fel akarja magára hívni a figyelmed. Tudja, ha vásároltok, nem foglalkozol vele, , mert épp a vásárlásra koncentrálsz, hogy minden megvegyél amit szeretnél. A gyermeked pedig semmiképpen sem akarja, hogy másra figyelj. Az ellenkezés ebben a korban normális.A fiam lassan 2 éves, mindenre nem a válasza, kb 5 szót mond, köztük ezt is. A fiam is gyakran ellenkezik a pelenkázáskor, nem akarja. Ilyenkor kisebb feladattal bízom meg, pl válasszon pelenkát, hozza ide a popsitörlõt, vagy kidobja a kukába a használt pelenkát. Ilyenkor indig fontosnak érzi magát, s benne is van a játékban, azaz a pelenkázásban. Vásárláskor folyamatosan beszélek a gyermekhez, sokan szerintem furcsán néznek rám. Elmondom neki, hogy miket kell venni, mit látok, milyen szép, vagy megszagoltatok vele ezt-azt. Ilyenkor õ is aktívnak érzi magát. Hipermarketben, piacon elmegyünk a halakhoz, az nagyon tetszik neki. Sokszor pl nem akar hazajönni a bejárattól, ilyenkor azzal csalogatom el, hogy "na ki fog kopogtatni az ajtón", s már szalad i, hogy õ kopoghasson. Én próbálom belevonni õt is mindenbe, érezze, hogy fontos az õ kicsi feladata. Nálunk ez bevált.
Igen nálunk is ugyanez mint a 2. válaszolónál. és csak igy érdemes. valóban sokáig tart igy minden de a kicsi tanul az életrõl és neked se mindegy hogy egy okos kis emberkével kell töltened a napokat vagy állandó küszködés az élet nap mint nap.
:) ) igen én is így oldom meg a vásárlást. Néha furán szoktak rám nézni amikor a picimnek ecsetelem milyen szép ez+az és óóó mit is kell még vegyünk?! A csúcs az amikor olyan boltba megyünk ahol van kisgyerekeknek való bevásárlókocsi és õ tolhatja és amire rámutatok azt beleteheti a kocsiba. Soha nem állt neki berámolni az egész boltot, mert tudja ha kell valami azt úgyis beleteheti. Illetve még a pénztárnál szokott segíteni a szalagra pakolni. Jaaaa és ha szuperül ment a vásárlás a blokkot megkapja (egy kedves integetésért a pénztárosok jó hosszú papírt szoktak adni)!
Ha hisztizik akkor neked kell hideg fejjel felülkerekedned õ nem tud még. a saját érdekedben próbáld meg úgy fegyelmezni hogy teret is adsz neki pl. adj feladatokat vegyen almát a zacskóba, tegyen cukrot a kosárba ragassza a matricát - ami a zöldséget mérõ mérlegbõl kijön - a zacskóra ilyesmik. ha kap teret hogy segitsen akkor lehet majd birni vele ne szólj rá folyton csak ha rosszat kárt okoz mert nagyon feszélyezi. most nem irom le hogy én hogy kezdtem az ilyetén nevelést mert lepontoznak de ha gondolod leirom. nagyon szófogadó játékos megoldás és nincs gond - pedig volt-
Nekem a 3 éves fiam csinálja azt, hogy ha a boltban nem figyelek rá, akkor kiabál, vagy csak egyszerûen rosszalkodik. Neki is mindig feladat kell, meg mutogatni kell neki a dolgokat. Õt úgy lehet leszerelni, ha mindent az orra alá dugok, hogy szagolja meg :D

Párom nagyon bunkó velem, pedig kisbabánk született. Csúnyán beszél velem és azt mondja nem nagy szám hogy gyereket szültem neki.2 hete beborult az agya, beszélni nem beszél, nem hajlandó. Mit tegyek? Egy férfi aki szeret az nem ilyen.

Tervezett baba a miénk, nem értem mi történt, határozottan azt érzem hogy nem kellünk neki. Eljöttem t?le jelenleg és azóta még bunkóbb, vissza sem hív.

Legjobb válasz: valahogyan le kellene ülni beszélgetni, hogy hirtelen mi lett a baja. ne haragudj meg, de tényleg bunkó, aki szülés után ilyet tesz. aki így viselkedik. melletted kellene lennie, segíteni, támogatni. persze ha régen is ilyen volt, akkor nem értem miért szültél neki. de ha csak most változott meg, akkor nyilván valami történt vele. ezért kellene leülni és megbeszélni. mert ez így nem normális dolog. ha meg nem hajlandó semmire, és még mindig bunkó, akkor én felhívnám és megmondanám, hogy akkor felejtsen el titeket örökre, ha így viselkedik. hátha észbe kapna. nagyon sajnálom, biztosan nehéz lehet most neked. próbáld meg kideríteni, hogy mi lehet a baja, mi történhetett. sok szerencsét és jó egészséget nektek!

valahogyan le kellene ülni beszélgetni, hogy hirtelen mi lett a baja. ne haragudj meg, de tényleg bunkó, aki szülés után ilyet tesz. aki így viselkedik. melletted kellene lennie, segíteni, támogatni. persze ha régen is ilyen volt, akkor nem értem miért szültél neki. de ha csak most változott meg, akkor nyilván valami történt vele. ezért kellene leülni és megbeszélni. mert ez így nem normális dolog. ha meg nem hajlandó semmire, és még mindig bunkó, akkor én felhívnám és megmondanám, hogy akkor felejtsen el titeket örökre, ha így viselkedik. hátha észbe kapna. nagyon sajnálom, biztosan nehéz lehet most neked. próbáld meg kideríteni, hogy mi lehet a baja, mi történhetett. sok szerencsét és jó egészséget nektek!
Hát, ha tényleg igaz, amit leírtál, akkor nagyon sajnállak. Ha tervezett baba, akkor valóban nem világos, hogy miért változott meg ennyire a párod. Nem lehet, hogy elhanyagoltad picit? Nem gyanúsítgatni akarlak, de pl. amikor én szültem gyereket, észrevettem, hogy meglehetõsen keveset foglalkoztam a férjemmel, szegény meg csendben tûrte. Aztán persze rendbejött a dolog. Esetleg nálatok is felmerülhetett ez a probléma. Azt mindenképpen jól tetted, hogy elmentél tõle, mert a rossz hangulat a picinek sem tesz jót, és persze neked sem. Ha nem keres... hát, én a helyedben nem hívnám fel. Õ szúrta el, neki kellene keresnie téged.
Hát drága, sajnálom hogy ez így alakult nektek. Most letargiába van a párod, beijedt, mert nem gondolt bele úgy igazán, hogy mit vállalt egy babával. Ez az állapota változhat, de idõre van szüksége. Valószínûleg azért nem keres téged, mert szeretné feldolgozni magában a dolgokat. Azért bunkó veled, mert most olyan érzése van, hogy ezentúl majd leköti egy gyerek, és bezárult a kapu mögötte.. Nem akarok a lekedbe gázolni, tudom, h most így is rossz neked... de miért ÕT gondoltad az igazinak, akinek gyereket is szülsz???!!! :( A válaszom: Most várj! 1hónapot legalább! Ne keresd, jó? Hagyd õt gondolkozni. Aztán 1hónap múlva hívd fel, hogy beszéljétek meg a dolgokat. Ha nem képes változtatni, váljatok külön. Nem lenne jó a babának sem egy rossz kapcsolat. A babának sok szeretetre és törõdésre van szüksége, és nem arra, hogy érezze a feszültséget mind benned, a párodban és köztetek. Nem dõlt össze a világ:) Sokan járnak még hasonló cipõben.. Tovább kell lépni. A picirõl ne mondj le, majd lehet egy testvérkéje valaki mástól.
Utolsó! Te majdnem biztos hogy férfi vagy. Szerinted amikor az ember folyamatosan ugrásra kész a pici mellett (nem fáj-e a hasa, nem éhes, szomjas, pisi, kaki, stb), akkor amikor hullafáradtan bebújik este az ágyba, akkor van ideje, ereje még heves ágytornát folytatni a párjával? hát nem. ilyenkor annyi ereje lenne az embernek, hogy hozzábújjon a másikhoz. Ezt pedig a férfinek meg kellene érteni.
"Te választottad õt, szagoljad mostmár!" Kicsit durván fogalmaztál de igazat adok neked. Sok hülye nõ mindenféle hülye tirpák suttyó embernek gyereket szül. Akkor még nem volt ennyire hülye a pasi mikor még nem volt meg a gyerek? Na persze.
Te választottad õt, szagoljad mostmár!
Ha csak a gyerekkel foglalkozol, mint manapság divat, a pároddal és a problémáival nem, akkor te vagy a hibásabb. Beszéljétek meg a dolgaitokat, és ha kell mindketten változtassatok. A babának szüksége van mindkét szülõjére. A megfutamodás a problémák elõl nem megoldás. És a szülés valóban nem "nagy szám", hanem természetes dolog egy nõ számára. Csak ma szokás ezért valami külön elismerést várni.
házasok vagytok egyébként?
tok bunko vedd kezed ala az ugyet fenyegesd meg:D Mondd meg neki halal komojan h ha ezt nem hagyja abba es nem hajlando beszelni kereshet masikat ...de inkabb terjen eszhez foleg a gyerek miatt
Vegyetek egy mély levegöt és nöjetek fel a feladathoz. A párod megijett mert most kezdi kapizsgálni hogy mekkora felelõség a gyerek. Az meg hogy testileg nem közeledik az épp most szülõ nöhõz nem egyedi példa és idõvel változni fog. Te is légy kicsit éretebb és ne fuss el a problémák elöl, ne nyagasd hogy beszéljen mert úgyse fog. Ne játsza egyikötök se a mártírt.
ha kárörvendõ akarok lenni akkor azt mondanám, talán oda kellett volna figyelni kinek szülsz gyereket. Nem tudom milyen választ tudnánk itt adni? Mit csinálj egy olyan emberrel aki leszarja a saját gyerekét meg a gyereke anyját? Nem hiszem, hogy bármit is lehetne. Akkor kellett volna gondolkodni amikor összeálltál vele. Bocs, hogy bunkó voltam, de ez az én véleményem. Majd nálam okosabbak megmondják mit csinálj.
A kérdező hozzászólása: Megfogadom a tanácsod, köszönöm szépen!
A kérdező hozzászólása: Terhesség alatt kattant be.
09:43-as hogy te mekkora bunkó vagy!!! Remélem egyszer hasonlóan kellemetlen helyzetbe fogsz kerülni!
A kérdező hozzászólása: Nem hajlandó elmondani mi a baja. Elmenekül inkább a probléma elõl és mindig talál vmit amire foghatja a vitát. Gyomoridegem van és félek elmegy a tejem. Mert bizonytalanságban tart és mintha élvezné is. 2 hete megy ez. Nem tudom mikor jön az a pont, hogy elegem lesz, de nagyon érik. Nem hanyagoltam el õt sem a terhesség alatt, sem utána. Pont õ hanyagolt el, még hozzám érni sem akart testileg...
Milyen embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki a saját gyerekérõl és élete párjáról ne vegyen tudomást? Ott hagyni a gyereket? Milyen emberek vannak, most komolyan...?! És azt írod, úgy érzed, még élvezi is. Mi ez az ellenállás veletek szemben? Jajj istenem...na nem akarlak elkeseríteni, de ez egy piszok dolog, ezt Te is érzed. Egy tanácsot, egy fontos dolgot mindenképp szeretnék mondani (saját tapasztalat): a baba, akármilyen hihetetlen is, de megérzi a szülõkben lévõ feszültséget. Mutasd ki felé minél jobban a szeretetedet, és ha lehet, elõtte ne veszekedjetek. Amúgy a férjeddel mióta ismertétek egymást a házasság elõtt? Mennyi idõre vállaltátok a gyereket? És eddig nem mutatott rá semmilyen jel, hogy hajlamos az ilyenre?

Kislányom szeptember óta ovodás nem beszél senkivel csak a fejével bólint igen-nemet . Játszik néhány dologgal de igazából megszólalni csak ha megyek érte akkor hajlandó. Mit tegyek hogy komunikáljon a többiekkel?

Legjobb válasz: Szerintem nem nagyon tudsz vele semmit csinálni. :( Én is ezt csináltam 25 éve.... Így sztrájkoltam és azt gondoltam, hogy ha elmondják anyunak, hogy egész nap nem beszélek senkivel, akkor másnap nem kell mennem, hanem otthon marad velem. :( Persze ez nem így mûködik.... El kellett telnie egy idõnek, azt mondják volt vagy 1 év is, mire megértettem, hogy hiába az egész.... és akkor megszólaltam végre. Kiscsoportos? Esetleg beszélj vele errõl. A lényeg az, hogy ne azt hangsúlyozd, hogy neked dolgozni kell, hanem azt hogy neki milyen jó, hogy mehet játszani, mert olyan játékok vannak, amik otthon nincsenek. Meg lesznek barátai, együtt játszanak, stb.

Szerintem nem nagyon tudsz vele semmit csinálni. :( Én is ezt csináltam 25 éve.... Így sztrájkoltam és azt gondoltam, hogy ha elmondják anyunak, hogy egész nap nem beszélek senkivel, akkor másnap nem kell mennem, hanem otthon marad velem. :( Persze ez nem így mûködik.... El kellett telnie egy idõnek, azt mondják volt vagy 1 év is, mire megértettem, hogy hiába az egész.... és akkor megszólaltam végre. Kiscsoportos? Esetleg beszélj vele errõl. A lényeg az, hogy ne azt hangsúlyozd, hogy neked dolgozni kell, hanem azt hogy neki milyen jó, hogy mehet játszani, mert olyan játékok vannak, amik otthon nincsenek. Meg lesznek barátai, együtt játszanak, stb.
Nekem a bölcsiben csinálta ezt a lányom. Szeptemberben kezdte az óvodát, rettegve mondtam az óvónõknek, hogy így telt el egy év a bölcsõdében. Erre õk csak legyintettem, hogy figyeljem meg, náluk egy kis idõ múlva már egy életvidám, cserfes kislány lesz. Egy-két hét alatt áttörték a gátat nála az óvónõk. Ha huzamosabb ideje csinálja ezt a gyereked szerintem nem jó az óvónõgárda. Én átvinném másik óvodába, ahol megfelelõen foglalkoznak vele.
Nekem az óvónõk egy év után azt mondták, hogy onnan tudták, hogy a gyerek beszél, hogy a többi gyerek mondta róla. Õk egy évig nem hallották. Aztán egyszer csak kinyílt, be nem áll a szája. Nagyon sokat tudnak változni pár hónap alatt!
A kérdező hozzászólása: igen kiscsoportos, sajnos másik ovodába nem tudom átvinni mert ahol lakom csak ez az egy van.nagyon sokan vannak 1 csop -31 -en szerintem ez is zavarja.azt jav a másik csop ovó nénije vigyem el kineziológushoz, mi a véleményük errõl?mit tud õ segiteni?
hát kiscsoportosan a kinez semmit nem fog vele csinálni, legalábbis ha jó kinez, veled fog dolgozni és lehet hogy meglesz az oka és a megoldás, csuda dolgokat tudnak ám csinálni:-) tapasztalat

A kis babám 2 éves és még nem beszél! Gagyogni gagyog de az sem az igazi. Hogyan tudnám fejleszteni azon kívül hogy (olvasok neki vetem fejlesztő játékokat sokat foglalkozok vele tanítom) és mégse akar semmit mondani. Mit tegyek?

Konkrét tanácsokat kérek.

Legjobb válasz: na akkor én is kötekednék :D ne haragudj egyik kötekedõ, de az ijed tényleg pontos J, és a 2 éves tényleg nem kisbaba :) esetleg babám de hát csak kisgyerek már a 2 éves :) én fiam se beszélt még, 30 szó volt a szókincse kb. és 50nek kéne lennie. mi vittük hallásvizsgálatra, tornára.

na akkor én is kötekednék :D ne haragudj egyik kötekedõ, de az ijed tényleg pontos J, és a 2 éves tényleg nem kisbaba :) esetleg babám de hát csak kisgyerek már a 2 éves :) én fiam se beszélt még, 30 szó volt a szókincse kb. és 50nek kéne lennie. mi vittük hallásvizsgálatra, tornára.
Nem akarok kötekedni, de ugy bántja a szemem, egy két éves már nem kisbaba szerintem. Bocsi:-) Az enyém is késõbb kezdett beszélni, most 29 hónapos és most tartunk ott hogy kezd mondatokat mondani, és hogy le sem lehet lõni.Két éves korában én is nagyon meg voltam ilyedve, pedig sokat beszéltem hozzá, énekelni nem nagyon mert olyan 1, 5 éves kora után már mindig elhalgattatott(van izlése a gyereknek):-)) Tudom hogy nem a legjobb dolog, de a tévébõl a Diego meg a Dora után rengeteg dolgot ismétel!Kb. 2 hete nézzuk reggelente, de nagyon sok mindent mond közben is!
Én nagyon sokat énekelek kislányomnak, sokszor itthon is gyerekdalok szólnak cd-rõl.Nem tudom, hogy ettõl van e, de 21 hónaposan 4-5 szavas mondatokban beszél, énekel, és mondja a mondókákat. Anyu is sokat énekelt neki, és sokszor visszakérdezett, hogy: "hogy mondod?" ÉS egyszer csak mondta. És azóta is mondja. Nálunk ez vált be.
A kérdező hozzászólása: Erre figyelek
Neked mindig kicsikéd marad! DE! Figyelj oda, hogy ne kezeld úgy, pl. az ilyesmi anyukák öltöztetik majd a nagycsoportod gyereket, mert szegényke nem tud egyedül. Az jó, ha imádod, de ne csinálj majd szerencsétlenkét belõle, aki önállóan nem tud megnyikkanni. Sajnos sok ilyet látok, és ott a szülõ általában kicsibabázza a gyereket, és úgy is viszonyul hozzá. Jó egészséget Nektek!! 23N
A kérdező hozzászólása: December 20-ra kaptam idõpontot a hallásvizsgálatra.Tudom hogy nem kisbaba de nekem még az.
jaaaj, most látom, hogy te is j-re javítottad... szóval akkor befogtam, engem nem zavar ha valaki elír valamit csak az ha beszólnak ilyen miatt :/
Csak h bántsa a szemed kedves egyik válaszoló, az én 21 hós babám sem beszél még. Csak néhány szót mond, de az nagyon minimális. Nem kell aggódni, ha már egy két szót mond aminek van jelentése akkor nincs gond. Nem egyformák a babák, egyik hamarabb beszél, a másik hamarabb jár. Majd mindent az idejében. Sok mondókázás, beszéd segíthet, bár én is egész nap beszélek a lányomhoz mégsem hajlandó sok mindent mondani. Egyszer csak majd elered a nyelvük .
Elõzõ vagyok. A nagy okoskodás közepette elírtam, szóval a szememet bántja.:)
Kedves ma 12:48-as válaszoló! Ne haragudj, de az én szemet is bántja: az ijedve J és nem LY.:) A témához kapcsolódva én azt tudom mondani, hogy nekem volt egy ismerõsöm, akinek 3 éves koráig egy szót sem szólt a kisfia, aztán egyik napról a másikra folyamatosan beszélni kezdett, teljes mondatokban. Lehet csak lusta volt addig, vagy egyszerûen magában megtanulta és mikor úgy gondolta, hogy most már õ is tudja, nekilátott.:) Persze nem tudom, hogy miért lehet ez így, de sokszor írják, hogy minden gyerek más és másképpen fejlõdik, úgyhogy lehet benne valami.
Konkrét tanács a sok olvasás, beszélgetés mellé: Menjetek el játszóházba, lehetõleg olyanba, ahol van gumiasztal, vagy ugrálóvár, amin ugrálni lehet! Valahol egy babamûsorban hallottam, hogy az ugrálás nagyon fejleszti a beszédkészséget. (Ne kérdezzétek, hogyan, én sem tudom. :) ) A fiam is két éves volt, és csak szavakban beszélt, amikor elkezdtünk a tanács hatására "játszózni". Szó szerint robbanásszerû volt a fejlõdés. Néhány alkalom után már mondatokban beszélt, és fél év alatt megtanult rendesen beszélni.
ugyaez van nálunk is, ilyen kérdést már én is irtam ki, azt irták, hogy nyugi max.3 éves kor, de én is olyan kilátástalannak látom.igaz nekem mégcsak 22 honapos, de semmi, ö is csak gagyok, ugy mint egy kisbaba, meg mutogat.én is nagyon aggodok, pedig beszélek, mondokázok stb, de semmi, szerintem a beszédet nem tudjuk fejleszteni, lehet genetika, vagy a gyerek akarata, nem tudom.csak azt tudom, hogy nem látom, hogy baj lenne hála istennek, mert mindent megért, megcsinálja amit mondok, dehát akkor is, engem is nagyon aggaszt a dolog.
Az én fiam sem akart beszélni.Néhány alapszót mondott csak.(májusban töltötte a 2 évet)A védõnõ azt mondta egyszer csak beszélni fog és le sem lehet lõni.Mostanra megindult a szóbeli kifejezése.Sokan azt mondják nem kell megérteni a testbeszédet, pedig szerintem pont, hogy meg kell érteni ügyelve arra, hogy mi szóban elmondjuk neki.például kér inni de csak mutat rá akkor én szóban kérdezem kérsz inni?Persze rögtön bólogat, hogy igen és én mondom neki Kérek szépen inni.Nekem ez vált be..Remélem segít.Amúgy meg nem egyformák a gyerekek.Van aki késõbb érik...A lányom ilyenkor már mindent beszélt.
A Fiam 2 és fél éves. Most kezdett el szavakat mondani. Õ a nagymozgásokban van/volt elmaradva. Ezeket fejlesztjük (ugrálás, egyensúlygyakorlatok stb.).
Elsõ gyerekem meg se szólalt 2 éves koráig, aztán hónapokig gügyögött (elég aggasztó volt), végül egyik napról a másikra mondatokat mondott, le se lehetett lõni. Most pedig kitûnõ tanuló, szavalóversenyeket nyer, versikéket költ (8 éves). Második gyerekem meg már 14 hónaposan értelmes szavakat mondott, másfél évesen pedig többszavas mondatokat, miért-kérdéseket, mondókákat (lehet, hogy a tesótól tanulta). Tényleg eltérõ minden gyerek fejlõdése, nem kell aggódni.
Beszéld meg ezt a barátoddal, az lesz a legjobb.Amúgy nagyon hülye szülei vannak ha tényleg így gondolják.
itt egyértelmûen kijelenthetõ, hogy az apja egy gyökér, ne foglalkozz vele vannak ilyen emberek, nem kell komolyan venni, ne hagyd egy pillanatig sem, hogy rossz érzést keltsen benned a más hülyesége
Ne hagyd magad! Az apja eléggé földhözragadt lehet. Sehol sincs elõíva hogy egy nõnek értenie kell a horgászathoz. És ne feledd, te a barátod barátnõje vagy, nem az apjáé! Elsõsorban a barátodnak akarj megfelelni! Ha az apa ilyen, akkor nem tehetsz sok mindent. Legyél továbbra is normális és tisztelettudó, egy idõ után úgyis elfogad. De a fõ figyelmet a barátodra fordítsd :)
Tök igazatok van!!! Én mondjuk nagyon sokat horgászok, csak azt tudom tanácsolni hogy az após is kibékíthetõ! : közöld vele hogy kimész velük mert érdekel (tuti hogy nem de az mindegy) az hogy nem tudsz hozzászólni nem fog változni, de ha csak olvasni vagy napozni mész ki az már kb olyan mintha érdekelne. Arról meg már lehet beszélni hogy te kint voltál csak ennyire érdekel. Az ürge pedig tuti hogy gyökér!
Menj el velük horgászni. Közben lepippantod az apóst, meg a barátodat is. Hidd el, utána már kedvelni fognak.
Tanulj meg horgászni! Nem is ismerek olyan likat aki értene a horgászathoz! Ez olyan mintha én azért akarnám a lányom szakítását mert a fiúja nem tud kötni... Ez az após egy agyrém!
A kérdező hozzászólása: Megállapodtam , a barátom apjával, hogy tavasszal elkísérem õket horgászni így valamennyire sikerült lecsendesíteni, no meg vettem neki egy orsót karácsonyra :)

A szüleim nem bíznak meg bennem, kerülik a társaságom, nem beszélnek velem mit tegyek? Segítség!

Fél hónapja a szüleim a Maldív szigeteken nyaraltak , és ez alatt az idő alatt bizony becsuszott pár rossz jegy is . Ezekről részben félelemből nem beszéltem nekik miután hazajöttek azután sem . Mikor szorult a hurok de még nem derült ki semmi elmondtam az igazat . (Természetesen érzem hogy itt már elkéstem de nem tudtam mást tenni) majd közölték velem hogy egy életre eljátszottam a bizalmukat és hogy ezentúl nem élnek szivesen együtt velem . Valamint szét kellet szednem a gépem (ez a kisebb baj ) , nem találkozhatok a barátnőmmel és Nem mehetek egy országos matek versenyre amit szintén nem tudom hogy mondjam el az Osztályfőnök matektanáromnak , és a tévétől is eltiltottak . Egyszóval nagyon kiakadtak rám . Két dologban kérném a segítségetek : Mit tehetek hogy javuljon a kapcsolat a szüleimmel ? És hogy mondjam el a versenyt a matektanáromnak. A válaszokat előre is köszönöm 13/F

Legjobb válasz: Jézusom!!! 1. 13 évesen van barátnõd?! 2. szüleid NEM normálisak!! Gondolom nem arról van szó, hogy több tantárgyból megbuktál mialatt nyaraltak, hanem becsúszott egy-két hármas? És emiatt nem beszélnek veled és eltiltanak a matekversenytõl? Kissé maximalisták!

Jézusom!!! 1. 13 évesen van barátnõd?! 2. szüleid NEM normálisak!! Gondolom nem arról van szó, hogy több tantárgyból megbuktál mialatt nyaraltak, hanem becsúszott egy-két hármas? És emiatt nem beszélnek veled és eltiltanak a matekversenytõl? Kissé maximalisták!
szimplán mond meg a matektanárodnak, hogy a szüleid nem engednek, úgy se rád fog kiakadni, hanem a szüleidre, és majd lerendezik azt meg ne vedd komolyan hogy nem élnek veled szívesen együtt, max rossz napjuk volt és ezt találták mondani, de biztos hogy nem így gondolják
Elõször is a tanáraiddal legyél õszinte és azzal, akiben megbízol és akit szeretsz. Mondd meg, hogy mi a baj, és kérj segítséget. A szüleid nyílván most kedztek el terrorizálni, kiskamaszként, mert elkezdtél leválni róluk. Aki olyan baromságot mond, hogy "egy életre eljátszottad a bizalmat" szülõként a gyerekének, azzal nagyon nagy baj van. Pláne a hibájuk ez, mert te féltél megmondani a rossz jegyeket - ami annak a jele, hogy nagyon súlyosan és durván büntetnek a rossz jegyekért. Matekból jó vagy? Akkor egyértelmû, hogy kérj segítséget, mert ha nem engednek téged matekversenyre más tantárgyból kapott rossz jegyek miatt, akkor esetleg az egész életedet teszik tönkre!
És egy 13 éves gyerek egyedül volt, míg apukáék nyaraltak a Maldív szigeteken? Kb. én lennék kiakadva a szüleimre, hogy egyrészt nem vittek magukkal, másrészt egyedül hagytak. És figy, már van barátnõd 13 évesen, azért ez túlzás. Nekem 13 évesen még játékmackóm volt.
Ezt sosem jelenteném ki a gyermekeimnek, bármit is kövessenek el. Mindig a megoldást kell keresni és nem a haragot mutogatni és fenyegetõzni. Erre csak azt tudod válaszolni, hogy rendesen teszed tovább is a dolgaid, igyekszel a mulasztást bepótolni. De 13 évesen egy barátnõ mellet...? Kicsit lebegsz.
Kivel voltál amíg õk nyaraltak?
A kérdező hozzászólása: Köszi a segítséget .
Ez most komoly?! 13 évesen egyedül voltál otthon egy-két hétig? Miért nem vittek magukkal? 13 évesen még kiskorú vagy. Matekversenytõl való eltiltás olyan, mintha a tankönyveidet vennék el vagy suliba nem engednének. A helyedben szomorúan odamennék hozzájuk egy nyugodt este, és megkérdezném, tényleg nem szívesen élnek-e veled. Ha normálisak, akkor elkezdik a nem úgy gondoltuk... mondókát, és könnyen kibékülhettek. Ez a legegyszerûbb, de fontos hozzá, hogy nyugodtak legyenek.
Próbálkozzál holnap, de korábban. Esetleg vacsora közben. Az, hogy beküldtek a szobádba, betudható annak is, hogy késõ van, pihenni szeretnének, ... Ha holnap sem megy, próbáld meg hétvégén.
Hát sajnálom én hasonlóan állok becsúszott 1-2 rossz jegy de engem csak a géptõl tiltottak el , sztem ülj le beszélgetni a szüleiddel jobb lesz, nekem bejött! ;)
A kérdező hozzászólása: Noni a telefonomat nem vették el ezért az itt segítõ emberek maradtak az utolsó reményeim
A kérdező hozzászólása: Köszõnöm Noni és elõtte író névtelen valaki ..az a baj hogy pont elõbb próbáltam és küldtek a szobámba ..
És ne hallgass azokra itt, akik a szüleid szidják. Valószínûleg azért csalódottak, mert annyira megbíztak benned, hogy itt mertek hagyni téged. Hitték, hogy vállalod a felelõsséget, és nem fog változni semmi. Most nem csak rád mérgesek, hanem valószínûleg önmagukra is, mert ha nem mentek volna el nyaralni, akkor nem szereztél volna rossz jegyeket. De ettõl függetlenül biztosan nagyon szeretnek téged. Aggódnak, bár ilyent nem szabadott volna mondaniuk neked. Apropó, ha szétszedették veled a gépet, most honnan netezel?
Ülj le velük beszélgetni, pont ahogyan minket kérdezel. Mondd el nekik, amit érzel, hogy szeretnéd, ha újra közel engednének téged magukhoz. Ígérd meg és tartsd is meg az ígéreted, hogy többet ilyen nem fordul elõ. Valamint kérd meg õket, hogy engedjenek el a matekversenyre, mert az a tanulásról, a jövõdrõl szól. Egyszerûen próbálj teljesen õszinte lenni velük. Persze higgadtan, nem feszülten, semmi felemelt hang, semmi hiszt. Bár valószínûleg te azt úgysem tennéd.
És mik voltak azok a rossz jegyek? Kicsit magasak a szüleid elvárásai. Fõleg, ha tudják, hogy kitûnõ vagy, akkor egy-két négyes vagy neadjisten egy-két hármas még semmin sem fog változtatni. A szüleiddel kéne megbeszélni a dolgot elsõsorban. Egyébként pedig az ilyen szülõi hozzáállás egy életre meg tudja keseríteni az ember életét, mert úgy érzed majd, hogy soha nem lehetsz elég jó, csak akkor, ha olyan dolgokat érsz el, amiket a szüleid helyeselnek, vagy elvárnak. Ha ilyen éretten gondolkodsz, mint amilyen higgadtan és tényszerûen fel tudod vázolni a problémát, és a megoldást keresed, akkor ülj le a szüleiddel és beszéld meg velük, hogy a hozzáállásuk ártalmas a lelki épségedre, és a tanulmányi elõmeneteledre.
A kérdező hozzászólása: Azon ne múljon hogy mien jegyeket fogok szerezni mert általában kitûnõ vagyok . Csak hát a matektanár az Osztályfõnök és pokollá teheti az életemet ezért még 1 évig.. És azon rágódok hogy mi van ha komolyan mondták . :(
Persze...
Nos azt, hogy nem akarnak veled együtt élni csak azért mondták, hogy magadba száljál. Tehát nem gondolják komolyan, de akár tudatosan akár nem egy olyan dolgot mondtak a megfelelõ pillanatban amitõl teljesen rosszul érzed magad. Ez egy elég köcsög nevelési módszer, de valjuk be hatásos. Szóval ezzel ne is emészd magad. Amivel igazából akartak büntetni az az alsó rész. A matekverseny meg egy érdekes kérdés. Ha nagyon szerettél volna menni, akkor érthetõ hogy attól tiltottak el, ha pedig csak úgy mentél volna, mert jó vagy matekból, akkor az szerintem egy felelõtlen/lényegtelen döntés. A jegyeid javulásával, és azzal hogy azt csinálod amit mondanak a bizalmuk is javul, és a kapcsolatotok is.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm az együttérzést meg minden de valahogy mégiscsak ki kéne békülni velük ..... Mégiscsak a szüleim .
azért ez fura.. országos matekversenyre miért nem engednek el? nem bulizni mész hanem versenyezni, okosodni, tudni! meg az is fura hogy nem élnek veled szívesen tovább együtt, pár rossz jegy miatt. év végre még simán kijavíthatod. nekem ez magas, oké el kellett volna mondanod de ez túlzás a szülõ részérõl.
A kérdező hozzászólása: 1. Köszönöm hogy ilyen hamar irtatok sokat segítenek a válaszok . Arra esetleg nincs valami hogy a szüleimet hogy tudnám kibékíteni ?
Miért tiltottak el a matekversenytõl? Azt hiszik, hogy az neked valamiféle szórakozás?

Lebuktam szüleim előtt, nem beszélnek velem, most mit tegyek? HELP

Múlt hétvégén felmentem Pestre a nővéremet meglátogatni, és gondoltam akkor egyidejűleg találkozhatnék is az egyik legjobb barátommal, akivel csak évente 1x tudunk találkozni, mert külföldön él. A srác feljött nővérem lakásába, és úgy volt, hogy kilencig marad és dumálgatunk, de máshogy alakult az este, mint ahogy vártam. Nővérem váratlanul bejelentette, hogy elmegy bulizni (bár van egy olyan érzésem, hogy direkt szervezte így mert ő mindigis össze akart hozni minket), így ketten maradtunk. És hát nem csak dumálgatás lett az egészből... Először nem is akartam, meg semmi, de aztán mint akinek kikapcsolták az agyát, már a nevemet se tudtam volna megmondani szerintem... Szóval volt szex, majd arra keltem másnap reggel, hogy valaki matat a zárral de azt hittem nővérem, szóval nem csináltam semmit. Aztán bejöttek a szüleim, mi meg hát ott voltunk egy ágyban, kimagyarázni se tudtam volna (mint kiderült, korábban akartak hazavinni... ). Alapból nem bírták a srácot, mert a szüleim nagyon konzervatívak és szinte mindenért elítélik: mert cigizik, mert szeret bulizni és mert szerintük mindenkivel flörtöl, illetve a stílusát sem szeretik. De egyébként kitűnő tanuló egyetemen, csak ezt már valamiért nem veszik észre. Ez meg aztán kiverte a biztosítékot, mert anyám azt sujkolja belém már 14 éves korom óta, hogy házasságig nincs szex, 18 éves koromig nem lehet barátom, nem sminkelhetem magam, nem mehetek bulizni, ill. koncertekre se enged el stb... és talán ez már csak egy plusz ok volt arra, hogy belemenjek ebbe az egészbe, mert azt veszem észre magamon, hogy kényszeresen menekülök anyám régimódi szabályai elől és próbálok szabadulni, de nem tudok. Lehet, hogy ehhez még tényleg fiatal voltam, de megtörtént és nem vagyok r*banc. Apa nem szólt semmit... Õ lazábban kezelné ezt az egészet, mert ő bízik bennem. Ha anya nem venne el tőlem minden szabadságomat, nem élnék vissza a lazaságával. De most már az incidens óta nem állnak szóba velem. Nem értem, hogy teheti meg ezt egy szülő a gyerekével, nagy nehezen rávettem magam, hogy megbeszélem velük, odamentem, és elküldtek. Pedig nekem erről kínosabb beszélni, mint bármi másról... Most mit csináljak, teljesen el vagyok keseredve :( Ráadásul ez a srác volt az, akiben teljesen megbíztam. Amikor hazaértünk is azonnal írt, hogy mi van velem, jól vagyok-e, mi történt, de mielőtt válaszolhattam volna, elvették a telefonom és a laptopom is. Most szereztem vissza a gépem... Eltiltottak tőle, és ez még jobban fáj. Segítsetek:(

Legjobb válasz: Megértem a szüleid érzéseit, de olyan gyerekes "bosszú" elkobozni a mobilt, laptopot. Ebbõl látszik, hogy tehetetlennek érzik magukat, mert nem sikerült igazán jó kapcsolatot kialakítani veled. Az eltiltás pedig soha sem mûködött, én tulajdonképpen sajnálom õket, kicsúszott az irányítás a kezük alól. Várj pár napot, had' emésszék a dolgot, utána beszéld meg velük.

Megértem a szüleid érzéseit, de olyan gyerekes "bosszú" elkobozni a mobilt, laptopot. Ebbõl látszik, hogy tehetetlennek érzik magukat, mert nem sikerült igazán jó kapcsolatot kialakítani veled. Az eltiltás pedig soha sem mûködött, én tulajdonképpen sajnálom õket, kicsúszott az irányítás a kezük alól. Várj pár napot, had' emésszék a dolgot, utána beszéld meg velük.
Miért most hány éves vagy?
elõzõekhez hozzáteszem: és örülj, hogy apád nem hozta fel a pincébõl a sörétest
hány éves vagy?
Én elmondanám nekik a mondandóm, akkor is, ha nem reagálnak semmit. Persze normálisan, higgadtan kell elõadni, hogy érezzék, hogy egyrészt ez neked fontos, másrészt, jobb ha próbálod velük megbeszélni, mint hogy titokban csinálnád.
Gyanítom 18 alatt vagy, így nyeld csak le szépen.
Valószínûleg 15-16.
Sok függ attól, hány éves vagy...
Ne foglalkozz velük, te se szólj hozzájuk, majd ha õk akarnak valamit, te se figyelj oda rájuk. Jó szülõk lehetnek, ha a lányukkal nem beszélik meg a dolgokat...
Anyádból egy szörnyû rossz anyós lesz! Szerintem azért ilyenek a szüleid mert nekik semmi nem jött össze az életben. Vagy csak fáj nekik, hogy a lányul boldog. Utálom az ilyen szülõket, sajnos az enyémek is hasonlóak egyes esetekben. Te érzed milyen a srác akivel együtt voltál, ha csalódsz te csalódsz és nem az anyád, ha szerelmesek lesztek akkor is neked jut a tortából a legnagyobb szelet. Ne foglalkozz hülyeségekkel más a világ! :D:D:D
A kérdező hozzászólása: Hát lehetséges:\\\ Próbálok nem foglalkozni ezekkel a dolgokkal, de mégis olyan szörnyû ez a helyzet:S
Az én anyám is ilyen, de én azt mondom, hogy örülj ennek. Hát még annak, hogy nem az én gyerekem vagy, mert lehet még el is intéztem volna a srácot ott helyben. Te meg 18 év alatt vagy ráadásul, mit vársz a szüleidtõl? Még gyerek vagy a szemükben, szemmel láthatóan okkal. De bocs ha nem sajnállak amúgy, akinek baró telóra meg laptopra futja és még 16 évesen kefél is az ne akadjon már ki amiatt ha lebukik. 22 vagyok, nyáron leszek 23, szarrá melóztam és tanultam magam, és még így sem tudom, hogy hogyan hozok össze hó végére 80-et ha külföldre akarok menni gyárba melózni heti 6 napot 12 órában. De azért sajnálom...(amúgy nem igazán) Úgy tûnik, hogy már a te korosztályodnak is [email protected] kényelmes dolga van.
Ja és 20 évesen vesztettem el a szüzességemet, pedig rakás lehetõségem volt, de inkább vártam.
A kérdező hozzászólása: Már elnézést, de nem r.banc vagyok, hogy minden nap mással bujok ágyba. Egyszer történt meg egy olyan emberrel, akit szeretek és ráadásul nem is volt megtervezve az egész, hogy na most mindenáron elveszítem a szüzességem. Meg miez, hogy elintézted volna a srácot... Tudom, hogy ebben igazuk volt, nem kellett volna lefeküdnöm vele. Gyereknek már annyira azért nem vagyok gyerek, maradjunk a kiskorúnál. És nem mondom, hogy ok nélkül akadtak ki, mert hazudnék ha ezt állítanám. Egyébként ez egyáltalán nem jön ide, hogy nekünk futja telefonra meg laptopra. Sajnálom, tényleg, bocs, hogy nem híd alatt lakok. Ezt igazán nem kellene a fejemhez vágni... Én is tanulok, méghozzá a város legjobb iskolájának a tanulója vagyok, és majd egyetemre szeretnék menni. Nem kellene értelmetlen dolgokat a fejemhez vágni, megbántam, amennyire csak lehet. De akkor se érzem ezt jogosnak, hogy a szülõk ennyire levegõnek nézik a saját gyereküket. Nem tudom, mi a kényelmes ebben. Mintha nekem nem lenne elég bajom... Mintha te még sose hibáztál volna. Biztosan hibáztál már:) Úgy beszélsz, vagyis írsz, mintha te tökéletes lennél.
Aki most utoljára válaszolt azzal ne foglalkozz, nagyon beképzelt csaj lehet, aki szerinte a mínusz egyrõl jött fel nullára, és szerinte aki átlagos körülmények közé születik az már kiváltságos, meg menjen a [email protected] anyjába. Antihater (19-es) válasza a leginkább teljes, es tökéletes szerintem, jobbat én sem, és más sem tud javasolni nagy valószínûséggel, ha leírod ezt az egészet, úgy mintha hozzájuk beszélnél, akkor van egy kis esélyed rá hogy elolvassák). Az tuti, hogy édesanyád nem komplett, már bocs. Abból, ahogy és amit írsz, nekem az jött le, hogy egy nagyon értelmes lány vagy, aki tudja mit csinál. Egyébiránt a koleszt én is javaslom, illetve lehet az albérlet is, de a lényeg, hogy minél messzebb a szüleidtõl, vagy legalábbis anyudtól. Az utálkozónak meg egy kérdésem lenne: Honnan veszed, hogy , , baró" telefonja és laptopja van? Nekem is van mindkettõ, megtehetném, hogy trendi is legyen mindegyik, mégis hagyományos telefont használok, lassan azt se ha sikerül elérnem, hogy barátnõm megkedvelje a Skypeot. A kérdezõ se írt mást, csak hogy elvették tõle, hogy ne tudjon érintkezni a sráccal, ami egy nagy baromság, mert akár megkérek valakit suliban, akár átugrok egy baráthoz délután, és elintézem onnan, ennyit errõl. Big Up neked kérdezõ, sok sikert és maradj legalább ilyen jó és értelmes ember a továbbiakban is! :)
A kérdező hozzászólása: utolsó: köszönöm szépen a válaszod :) nagyon aranyos vagy:) nem terveztem többet foglalkozni az elõzõ válaszolóval, nem pazarlom rá a drága idõmet. Megírtam a levelet, és letettem anyu asztalára. Már csak arra várok, hogy hazaérjen :) Nagyon remélem, hogy el fogja olvasni, mert több ötletem akkor már tényleg nincs. Gondolkoztam már az albérleten, csak hát nem tudom, hogy is csinálhatnám ezt az egészet. Sikerült újra kapcsolatba lépnem a fiúval, aki most bejelentette, hogy abba a városba költözik ahol én is lakom és természetesen - mert miért is ne - kitalálta, hogy költözzek oda hozzá. Ez nagyon kedves tõle, meg igazából ha olyan lennék, simán belementem volna, de nemet mondtam... Az csak még jobban rontana a helyzeten (ha ez egyáltalán lehetséges), meg nem is tartom okos dolognak, hogy pont hozzá költözzek, aki miatt végülis ez az egész vita kialakult... :\ Na mindegy, majdcsak lesz valahogy. :) Mégegyszer köszönöm a válaszodat :)
Szerintem költözz a testvéredhez pár napra:-)próbálj meg vele beszélni talán még segíteni is tud.
szerintem írd meg nekik levélben amit szeretnél velük megértetni, mert akkor azt nem tudják elengedni a fülük mellett, ráadásul komolyabb szándékot és érettséget sugall azt szerintem mindenképpen írd meg, hogy az anyukádtól elszenvedett frusztráció és túlzott konzervativizmus csak ártott... ha egy értelmesen megírt, érvekkel alátámasztott levélre sem reagálnak pozitívan, akkor szerintem attól a ponttól elkönyvelheted, hogy csak az önbecsülésükhöz és egy "ideális lány illúziójához" ragaszkodnak, aki nem te vagy... ha nem reagálnak észérvekre, akkor marad a csendes kivárás és a jól szervezett titkos élet... aztán meg középsuli után húzz el valami koleszos suliba, minél messzebb otthontól
Nem tudsz mit csinálni, csak várni, hogy lenyugodjon. Viszont értelmes lánynak tûnsz, szerintem egyáltalán nincsen szükséged arra, hogy anyukád terelgetni próbáljon azáltal, hogy erõlteti rád ezt a beszûkült, értelmetlen gondolkodást és értékrendet.
A kérdező hozzászólása: 16 múltam
A kérdező hozzászólása: #8: én próbálom, szinte minden nap:( de múltkor is odamentem hozzájuk, és elkezdtem mondani, hogy szeretném megbeszélni mert ez nagyon nem jó így nekem, és erre mintha meg se hallották volna, elkezdtek ketten valami másról beszélgetni.
A kérdező hozzászólása: #9: nem szeretnék ilyen drasztikus dolgokhoz folyamodni... nem tudom elhinni, hogy nem lehet ezt kultúráltan, normálisan megoldani... :\\ nem tudom, meddig csinálják még ezt, hogy nem állnak szóba velem, de szerintem ez a viselkedés elég gyerekes rájuk nézve. Pont hogy meg kellene beszélni...
Ilyenkor neten olyan szépen le tudjátok írni a problémáitokat, nem vagytok zavarban a szülõk jelenléte miatt. Ha kinyomtatnád nekik a kérdést, hogy olvassák el, megtennék? Utána talán beszélnék veled errõl.
A kérdező hozzászólása: #11: hát már egy hete emésztik... de úgyis ez lesz, mert egyszerûen nem tudok mást csinálni...
Hát, ha elkezdenek másról beszélni, úgy nehezebb, mintha csak mást olyasvalamit csinálnának, amitõl még hallják amit mondasz. De elkezdeni másról beszélni... szerintem ez bunkóság. Bocs... Amúgy ha máshogy nem megy, írd le nekik. El nem hiszem, hogy amikor nem látod, ne olvasnák el.
Valóban nem jó a kapcsolatod, úgy tûnik fõleg az anyukáddal. De azt azért ne felejtsd, hogy õ csak védeni szeretne, nehezen dolgozza fel, hogy kezdesz felnõni. Kellene errõl beszélni vele, négyszemközt. Késõbb az apukáddal, de elõször az anyukádnál törd meg a jeget egy õszinte társalgással.
A kérdező hozzászólása: Én is elég bunkóságnak tartom. Na meg azt is, hogy ha kimegyek pl. konyhába vagy bárhova, szinte levegõnek néznek, de fõleg anya. Én megértem, hogy félt... De mindentõl amúgy sem óvhat meg, és ha ennyire visszatart, magamat ismerve ez csak rosszabb lesz, pedig én még csak soha nem is kértem, hogy had menjek el ebbe meg abba a buliba, egyrészt mert tudtam, úgyse engedne el, másrészt mert találok jobb elfoglaltságot is, pl. tanulok. Na meg ha nem engedi, hogy megtapasztaljak bizonyos dolgokat, akkor késõbb ez csak rosszabb lesz, amikor majd "egyedül kilépek a nagy világba".
Ez azért van, mert nincs meg köztetek a bizalom. Ez nem is lesz meg hipp-hopp, de a kezdõ lépést el kellene már kezdeni.
ha jól értem akkor egy olyan sráccal bújtál össze aki nem is párod/barátod, és évente csak egyszer találkozol vele..., ezek után felrovod a szüleidnek, vagy a válaszolóknak, hogy könnyû erkölcsû lánynak tartanak.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!