Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek, ne sírjon a (8 db)

Mit tegyek, hogy ne sírjon a babakocsiban, ha bemegyünk valahová?

4 hónapos kislányom pár hete elkezdett sírni a babakocsiban, pár perc alatt megnyugszik ha elindulunk, de amint bemegyünk egy boltba elkezd sírni, hiába beszélek hozzá, próbálom megnyugtatni..., nem hagyja abba, csak ha kimentünk. Elég kínos szokott lenni, már nem is merek bemenni csak olyan helyre, ahol látom, hogy kevesen vannak és gyorsan végzünk.

Legjobb válasz: Szerintem átmeneti állapot, el fog múlni. Nálunk is volt ilyen idõszak. Ha megteheted, esetleg vedd ki õt arra az idõre...

Szerintem átmeneti állapot, el fog múlni. Nálunk is volt ilyen idõszak. Ha megteheted, esetleg vedd ki õt arra az idõre...
Nekem a fiam az elsõ 6 hónapig ezt csinálta amíg fel nem tudtam ültetni, hogy kilásson nézelõdni:-)))

Mit tegyek, hogy két éves fiam ne sírjon a párom után mikor elmegy itthonról? Szinte kimered a gyerek annyira sír. Van valami megoldás?

Legjobb válasz: Anyáról vagy apáról van szó? Mennyi idõre megy el néhány órára, egész napra, hónapokra?

Anyáról vagy apáról van szó? Mennyi idõre megy el néhány órára, egész napra, hónapokra?
A kérdező hozzászólása: A nevelõapja, mindig sír ha elmegy akár fél órára is. Mit tegyek?
Tenni nem nagyon tudsz semmit. Majd kinövi. 19 hósom is mindig sír ha elmegy apa, akár csak wcre és emiatt nem játszik vele tovább :-) Ilyenkor próbálom elterelni a figyelmét, bevonni valami játékba, sokszor elmondom hogy apa mindjárt visszajön stb. AMikor reggelente munkába megy akkor is sokszor elmondom hogy apa délután jön haza stb., apa is mondja neki. Ez egy ilyen korszak sajnos, még nem értik meg teljesen hogy mikor jön vissza valaki ha elmegy.
Az én lányom is így volt, néha még van is , pedig már 3 éves múlt. Én mindig azt mondtam neki, hogy apának menni kell dolgozni, hogy legyen sajt (akkor az volt a nagy kedvenc) most a rudit szoktam mondani.

A barátom anyukájának szülinapján én fogok felolvasni. Mit tegyek, hogy ne sírjam el magam?

megható a szöveg, és nem akartam nemet mondani.

Legjobb válasz: Hogyhogy mit tegyél? Hát ne sírd el magad, és kész... Nem értem, miért kéne egy születésnapon sírni...

Hogyhogy mit tegyél? Hát ne sírd el magad, és kész... Nem értem, miért kéne egy születésnapon sírni...
Gondolj valami viccesre. :D Viccen kívül: gondolj arra, hogy nem kéne elrontani ezt a szép ünnepet azzal, hogy lekezdessz bõgni. Lélegezz mélyeket. És ha sokszor elolvasod a szöveget elõbb utóbb nem lesz már annyira megható mint elsõ olvasásra, szóval már csak azért is gyakorolj, meg persze azért, hogy ne bakizz bele. Az ugyanis gáz lenne.. :D De sok sikert


Mit tegyek, hogy ne sírjam el magam a ballagásomon?

Jövőre lesz, de idén már a barátnőmén is elsírtam magam.. Nagyon érzékeny vagyok.. Nem akarom elsírni magam. Meg lehet ezt akadályozni?:D 17/L

Legjobb válasz: Ha tényleg ilyen érzékeny vagy, akkor kétlem. De egy lánynál egyáltalán nem ciki, ha elsírja magát, ezt szégyelni nem kell :) Az egyetlen megoldás talán, hogy nem mész el :D

Ha tényleg ilyen érzékeny vagy, akkor kétlem. De egy lánynál egyáltalán nem ciki, ha elsírja magát, ezt szégyelni nem kell :) Az egyetlen megoldás talán, hogy nem mész el :D
Gondoljál a rossz dolgokra, és örülj hogy vége van!
Nem baj, ha elsírod magad. De ha már itt vagyunk, akkor elmondanám, hogy borzasztóan zavar, hogy a ballagók nem énekelnek, és minden csak felvételrõl hangzik el. Mint ha szégyellnék az éneket. Pedig ilyen csak egy van az életben. Az érettségi ballagás, az az igazi.
Nyugodtan add át magadat a "ballagás érzésnek" és szabadon élt át az egészet, mert ilyen CSAK EGYSZER VAN!!! És mivel egyszer élsz, ez a te ballagásod, egyszeri és megismételhetetlen, így ez csak Neked fontos igazán! Szóval ahogy jólesik... egész nyugodtan el lehet érzékenyülni. (a meghívottak úgyis csak azt fogják várni, h mikor adhatják már át a virágot, és mikor ülhetnek már végre le az ünnepi ebéd mellé...) Szóval nekik tök mindegy, DE NEKEM NEM! Tessék nyugodtan sírni, ha szíved azt diktálja! (na meg aki nem sír, talán az nem is bánja, h véget ért ez a szép idõszak - élete legszebb középisk. évei!) szóval érted... És igen, Tessék énekelni!!! Az jól esik, és egyébként is sokat könnyít az emberen! Üdv.
Számolj magadban és gondolj valami szépre.
tényleg nem baj ha sírsz de......vannak akik kicsúfolnak hidd el nem vicc. de ha nagyon akarod akkor sírhatsz, ha pedig nem akarod akkor gondolj arra hogy az általános a legnehezebb (nekem mindig ezt mondták) és túl vagy rajta, vagy csak szorítsd össze a fogaidat és ne sírj csak úgy simán.
Ennyire fog hiányozni az osztályod? mi örültünk, hogy szabadultunk egymástól. Viszont általánosban a közös tanári éneknél egyik fiú osztálytársunk - akitõl bevallom utolsóként vártam, hogy elsírja magát - elbõgte magát, onnan pedig dõlt az egész osztály, sõt, a tanárok is.:) Nem ciki, ha sírsz, látod ez a srác sem szégyellte.:)
Gondolj arra, hogy a nyáron még bármikor találkozhattok, ha szerveztek egy összejövetelt, és tulajdonképpen csak a sulinak lesz vége!
Nem olvasom vissza, írták-e, de am ha ilyen "bekönnyezõs" vagy, akkor ne fesd ki a szemed!:D:D
A ballagás egy korszak vége és egy új korszak kezdete!!!! Mutasd csak ki az érzéseidet! Ez egyáltalán nem ciki! Sírj bátran!!! Szép jövõt!!!!
Hát, pl ha próbálsz abszolút nem figyelni , amiket az elõadáson mondanak:)
Már hogy bánatodban vagy örömödben fogsz sírni? :D Egyébként meg gondolj arra, hogy nem ér véget továbbra sem, ugyanúgy fogsz tanulni egyetemen-már ha mész-, a barátok nem fognak elhagyni, gondolj rá úgy , mint egy formaságra.
Nem ciki kimutatnod az érzelmeidet. ;-)
A kérdező hozzászólása: Hát az általánoson már túl vagyok egy pár éve..:D De köszi.:D
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat!:) Akkor majd elbömbölgetek..:D
Mi baj van azzal ha sírsz?

Mit tegyek az ellen, hogy a pszichológus előtt ne sírjam el magam?

Most készülök menni pszichológushoz, de biztos vagyok benne, hogyha elkezdi feltárni a lelkiválagom mélységeit, elfog a zokogás. Mert ha eszembe jutnak a lelki sérelmeim,vagy valami bántás ér mindig zokogok, másképp nem tudom levezetni a feszültséget:( Semmi szín alatt nem szeretnék ott elkezdeni b?gni neki, de azt is tudom, hogy valószín?leg nem tudom majd visszafojtani. Olyan megalázva érezném magam!!!!

Legjobb válasz: Nem baj az ha sírsz,legalább megkönnyebbülsz picit.Látott õ már ilyet.

Nem baj az ha sírsz, legalább megkönnyebbülsz picit.Látott õ már ilyet.
Én jövõ héten megyek a pszichológushoz, és bár tudnék sírni...mert nekem meg a megnyílással vannak gondjaim...szóval ha kijön belõled, az a jobbik eset, hidd el.És nem megalázó, ez a dolga, fel van erre készülve.
mikor én voltam nála hihetetlen mennyire a lelkünk mlyre tud hatolni, mert bizony ám én szinte mindig elsírtam magam. pedig nem vagyok az az érzékeny fajta
Semmi gond nincs ezzel, nyugodtan fejezd ki az érzéseid!Azért van ott, hogy meghallgasson, és abba ez is beletartozik.Hidd el, el fogja bírni.Szerintem meg fogsz könnyebbülni utána.
Szia! Ne félj, Õ megérti! Látott már ilyet. Én is járok pszichológushoz és én is mindig vissza szoktam magam fogni, mert szégyellem, de egyszer nem sikerült és nyugtatgatott, hogy ne szégyelljem. Én is megalázva éreztem magam, de annyira mondta, hogy nem kell szégyellni. Szóval meg fog érteni, ne aggódj.

Mit tegyek az ellen hogy ne sírjak minden apróságon? Hogyan állhatnék a sarkamra?

Illetve nem sírok mindenen csak majdnem. Ha összeszidnak, ha "agymosást kapok" bármi ami oylat mondanak nekem ami nem tetszik, még ha apróság is meg ha finoman szidnak össze is, majdnem elsírom magam. 18 éves vagyok és ez már zavar, hogy nem tudok a sarkamra állni. Nem tudom megmagyarázni a dolgokat mert akkor elkezdenék b?gni:(

Legjobb válasz: Hát az önbizalomnöveléssel tudsz ezen változtatni. Most mondok egy csúnyát, de segíteni fog: "Csak a lúzerek sajnálják magukat. Én nem vagyok az!" - hát ennyi. De hidd el,hogy fog ez változni. El fog jönni az az idõ, amikor már akkor se tudsz sírni,ha nagyon szeretnél.

Hát az önbizalomnöveléssel tudsz ezen változtatni. Most mondok egy csúnyát, de segíteni fog: "Csak a lúzerek sajnálják magukat. Én nem vagyok az!" - hát ennyi. De hidd el, hogy fog ez változni. El fog jönni az az idõ, amikor már akkor se tudsz sírni, ha nagyon szeretnél.
Ne hagyd magad hogy "összeszidjanak" nyugodtan szólj vissza nekik. Már nem gyerek vagy hogy sirni kezdjél.
Én is ilyen érzékeny vagyok arra ha támadás ér, azonnal bepánikolok és nekem is sírhatnékom van. Én egy kicsit idõsebb vagyok és már javult a helyzet valamicskét. Te is edzõdni fogsz az idõk során, az élettõl egyre nagyobb és több pofont fogsz majd kapni amit szép lassan meg fogsz tanulni kezelni. Ilyen a felnõtté válás.:)
nekem is ezvolt. Amikor "jö a könny" akor csinálj ugy mintha ásítanál vagy ilysmi. Nekem ez bejött. szerencsére amikor elkezdtek volna gyanakodni már nem volt rá szükségem:) Sokszor kell csinálni hogy belejöjj de nekem tényleg használt.

Kislányom 5 hetes. Nem marad meg a kiságyban, csakis a kezemben. Mit tegyek hogy ne sírjon benne?

Egy kicsit fárasztó, és nem tudok t?le semmit csinálni. Hogyan szoktassam bele?

Legjobb válasz: A fiam most 3,5 hónapos. Nekünk az vált be, hogy a kiságyába csak az éjszakákat tölti - nappal a mi nagyágyunkon van velem, vagy pihenõszékbe, vagy a játszószõnyegén. Így tudja, hogyha besötétedik betesszük a kiságyába, akkor alvás van. Át is alussza az éjszakát (csak 1x szopizni kel fel). Napközben én játszom Vele, cipelem, most éppen kipurcant az ágyunkon - nagyon édesen alszik. Ha majd 4-5 hónapos lesz, akkor elkezdem szoktatni járókához. Lehet, hogy rossz tanácsot adtam (anyám szerint rosszul csinálom), de én így csinálom.

A fiam most 3, 5 hónapos. Nekünk az vált be, hogy a kiságyába csak az éjszakákat tölti - nappal a mi nagyágyunkon van velem, vagy pihenõszékbe, vagy a játszószõnyegén. Így tudja, hogyha besötétedik betesszük a kiságyába, akkor alvás van. Át is alussza az éjszakát (csak 1x szopizni kel fel). Napközben én játszom Vele, cipelem, most éppen kipurcant az ágyunkon - nagyon édesen alszik. Ha majd 4-5 hónapos lesz, akkor elkezdem szoktatni járókához. Lehet, hogy rossz tanácsot adtam (anyám szerint rosszul csinálom), de én így csinálom.
utolsó vagyok!Babám 2x30percet alszik egésznap, de akkor sokat mondok.Még enni sem tudok mellette sokszor, csak ha a férjem 3-kor hazaér!Én csináltam ilyenre, szoktasd le míg lehet!
Lehet, hogy néhány napig kemény ordít, de meg lehet vele szerettetni a kiságyát. Hosszú folyamat, de ha kitartó vagy, meg lesz az eredménye. Rakd bele, maradj mellette, beszélj hozzá, tudja hogy ott vagy. Maradj vele a szobában, pakolj, rendezgesd a dolgokat... Ha sír, beszélj hozzá, simogasd meg, hogy tudja ott vagy, számíthat rád, nem kell felvenni. Ha már biztonságban érzi magát, néha ott hagyhatod egy-két percre, majd késõbb tovább is! Egyébként nagyon jó dolog a játszó szõnyeg és a pihenõszék, bár a szõnyeghez még nagyon kicsike. Kitartás és meg ogja szokni az ágyát!
Rakj sok játékot a kiságyba a baba köré, kapcsolj be zenét neki. Ne ugorj rögtön a sírásra, mert akkor mindig ezt fogja csinálni. Kicsit hagyni kell "szenvedni", és meg fogja szokni.
Most szoktasd le mert úgy jársz mint én.A babám 8 hós és 11kg.Éjszaka nem tudok aludni a hát fájástól a kezemrõl már nem is beszélek!!!Semmit nem tudok csinálni mellette!!Szószerint!!Még szerencse hogy szakács a férjem, különben éhen halnánk!!
A kérdező hozzászólása: Nem igazán érdelkik még a játékok.
A kérdező hozzászólása: Hát ez az, hogy még fõzni sem tudok tõle. Ha elalszik akkor csinálok meg gyorsan mindent.

Mit tegyek, hogy a helyén aludjon egyedül, mint eddig és ne sírjon, ha a szobájában hagyom?

2,5 éves múlt a fiam, már legalább egy éve külön szobában alszik. Egyedül. Este fogmosás, bemegyünk a szobába, lefekszik, puszi, takaró, villany le és kijövök, ő pedig elalszik egyedül. Van, hogy többször kihív magához még, hogy adjak vizet, fordítsam meg a párnáját, takarjam be rendesen, keresi az alvóállatát, hallott valamit... szóval vannak ilyen apróságai ami miatt kihív. Az utóbbi időben elég sokszor. Aztán 2 napja megfordult vele valami. Este vittem lefeküdni a szokásos módon, de csak sírt, hogy ő nem akar ott aludni, hanem a mi ágyunkban a másik szobában (ez nem lehetséges, mert apa hajnalban kel és megy dolgozni, amire a fiunk felébredne és akkor nem biztos, hogy visszaaludna, ráadásul apa nem tudná magát kipihenni, ha ott forgolódik köztünk a kicsi), mikor mondom neki, hogy nem, akkor őrült sírásba kezd. Próbálom nyugtatni, de csak sír, hiába terelem a figyelmét, ahogy felállok és kijövök visít, mint akit nyúznak. Így vele aludtam az ő szobájában. Tegnap ugyanezt sikerült lerendeznie. :( Már azt hittem nem lesz baj, de ahogy kiléptem a szobából sírt. Nálunk akart aludni, mondtam neki menjen, akkor én apával az ő szobájában alszom, persze az sem volt jó, gondolom az a baj, hogy egyedül marad estére, na de eddig nem volt ebből gond. Nem változott semmi. Nincs kistesó, nem vittük oviba, nem rendeztem át a szobáját... semmi amit másképp csinálnánk, ő mégsem akar már úgy elaludni, mint régen. Mit tegyek? Aludjak vele, amivel talán rászoktatom erre és legközelebb sem tudom ott hagyni egyedül, vagy üljek ott az ágyánál, míg el nem alszik és ne engedjek, hagyjam sírni, míg álomba nem szenderül (Tegnap 1,5 órán át sírt, nyafogott, akkor már kivoltam én is és inkább melléfeküdtem)? Vagy? Ha tudtok valami tanácsot szívesen fogadom. Köszönöm.

Legjobb válasz: Üdv a klubban. Nálunk vannak néha rossz bácsik, akik bántani akarják, vagy jön a krokodil(pán pétert olvastak neki...) Fél a sötéttõl, ahogy le kéne feküdni egybõl éhes lesz(tegnap 0,5kg sültkrumpli brokkolis hal után 1órával közölte éhes) szomjas, fázik, melege van,pisilnie kell, kakilnia kell.... Az altatás úgy néz ki, hogy valami csellel elcsalom fürdeni(ugye ez is a lefekvéshez tartozik...) gyorsan fürdetem, amit átpityereg, az ágyunkon öltözik, lefekszik a kanapára, szépen elalszik, én meg átviszem a helyére. Ha a helyére teszem, akkor keservesen sír, és hív, keres, hol vagyok, pedig pl a géphez jövök csak ide, rám lát a szobából. Most a mindentõl félek korát élik.

Üdv a klubban. Nálunk vannak néha rossz bácsik, akik bántani akarják, vagy jön a krokodil(pán pétert olvastak neki...) Fél a sötéttõl, ahogy le kéne feküdni egybõl éhes lesz(tegnap 0, 5kg sültkrumpli brokkolis hal után 1órával közölte éhes) szomjas, fázik, melege van, pisilnie kell, kakilnia kell.... Az altatás úgy néz ki, hogy valami csellel elcsalom fürdeni(ugye ez is a lefekvéshez tartozik...) gyorsan fürdetem, amit átpityereg, az ágyunkon öltözik, lefekszik a kanapára, szépen elalszik, én meg átviszem a helyére. Ha a helyére teszem, akkor keservesen sír, és hív, keres, hol vagyok, pedig pl a géphez jövök csak ide, rám lát a szobából. Most a mindentõl félek korát élik.
Az én lányom ugyan még csak 22 hónapos, de kb egy hónapja ugyanezt éltük át. Nálunk is így ment az alvás régen mint nálatok aztán egyik nap minden elõjel nélkül hisztérikusan üvöltött mikor indultunk aludni és szinte pánikba esett mikor bementünk a szobájába. Nagy nehezen kiszedtem belõle, hogy a "lyuktól" fél, ami a szekrény és a fal között van. Nem lehet a szekrényt teljesen a falig tolni. Be kellett tömni a lyukat egy pléddel, mindenféle lógó kütyüt aggattam rá így most nem kell félni a lyuktól. De mindig van valami amitõl félni kell. VAgy egy hang, egy koppanás, egy világító led a rádión és még sorolhatnám reggelig. Most abban a korban van, amikor minden megilyeszti. Hetekig tartott mire visszaállt majdnem a régi rend. Annyi változott, hogy most már elalvás elõtt mindig énekelni kell neki. Beszéld meg vele, mert biztosra veszem, hgoy valamitõl fél!
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat. Nálunk a fürdéssel még nincs baj, azt még élvezi, utána még van egy kis tévézés és esti mese is, de ahogy felállok és kimennék kezdõdik... Kérdezgettem tegnap tõle, hogy miért nem jó a szobájában, de semmi érdemlegest nem mondott. Ilyeneket csak, hogy azért nem jó, mert apa itt van (ketten ültünk mellette és próbáltuk nyugtatni), azért nem jó, mert hallja a vonatokat (vasút mellett lakunk, a mi szobánkban is lehet hallani), azért nem jó, mert sötét van (de ha felkapcsolom a villanyt neki úgy sem jó). Szóval nem mondott semmi lényt vagy lyukat vagy akármit amitõl konkrétan félne egyszerûen csak nem akart ott aludni, de a mi szobánkban sem akart egyedül, szóval nem a szobával van a baj, hanem az egyedül léttel. Nem tudom mi lesz ma este, majd valamit kitalálok. Arra gondoltam ebéd után nem fektetem le holnaptól, hátha elég fáradt lesz és elalszik szépen este. nem tudom ez jó megoldás-e.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!