Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek, a férjem és (101 db)

Mit tegyek? A férjem tegnap elköltözött úgy hogy még a gyerekeit sem nézte meg. A fiam 6 éves a lányom 15 hónapos és a harmadikkal vagyok terhes. Megpróbálok erősnek tűnni de a szívem szakad. Hogy segítsem át ezen a krízisen főleg a nagyobbat?

Legjobb válasz: Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél! El sem tudom képzelni én ezt hogyan dolgoznám fel (nekünk is 3 gyermekünk van). Egyet tudok javasolni, szeresd nagyon õket, még többet foglalkozz velük, remélem azért van segítséged. Most fogadd el! Esetleg van itt olyan aki pszichológával foglalkozik! Õ tudna gyakorlati tanácsot adni. Nagyon együttérzek veled -tudom ez nem elég-, de sok erõt kívánok neked! A férjedet meg nem akarom minõsíteni, megteszik ezt majd mások helyettem!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél! El sem tudom képzelni én ezt hogyan dolgoznám fel (nekünk is 3 gyermekünk van). Egyet tudok javasolni, szeresd nagyon õket, még többet foglalkozz velük, remélem azért van segítséged. Most fogadd el! Esetleg van itt olyan aki pszichológával foglalkozik! Õ tudna gyakorlati tanácsot adni. Nagyon együttérzek veled -tudom ez nem elég-, de sok erõt kívánok neked! A férjedet meg nem akarom minõsíteni, megteszik ezt majd mások helyettem!
Erre nagyon nehéz válaszolni.Nem tudjuk, hogy miért költözött el a férj.A feleség csak a gyerekekkel törõdött, a férjével nem, vagy nem tudja beosztani a család jövedelmét, felesleges dolgokat vesz, adósságot csinál, vagy a lakásban rendetlenség vgy piszok van stb.Vagy azért költözik el, mert valaki mást talált magának?(Ezt csak általánosságban írtam, nem bántani akarlak) Egy 6 éves gyerek sokkal reálisabban és kritikusabban méri fel a helyzetet, mint az érintett anya.(Egy rokon családban tapasztaltam ezt) Nálatok úgy tûnik, hogy túl hamar jön a harmadik gyerek.Mielõtt vállaltátok, akkor még nem volt semmi baj a házasságotokkal?Ezekre csak te tudod a választ.Próbáld önkritikusan végiggondolni, hogy mi vezetett idáig.Egy házasság felbomlásáért többnyire mindkét szülõ felelõs.Ha ezt tisztáztad magadban, akkor õszintén beszélj a fiaddal. Ne csak az apját hibáztasd, mert az nem lenne helyes, fõleg, ha a gyerek kötõdik az apjához.És nem is szabad úgy tenned, mintha ez nem lenne probléma, és neked nem fájna.Ha kérdez, õszintén válaszolj neki, hallgasd meg az õ véleményét is.Akkor könnyebben átesik a krízisen.És számíts arra is, hogy a fiad hisztisebb vagy agresszívebb lesz.Ha már iskolás, a tanulással is lehetnek bajok. Sajnállak benneteket.Talán a férjed meggondolja magát, és törõdni fog a gyerekekkel is.
A kérdező hozzászólása: Most robbant a bomba. 2 éve van egy "nõje" aki most 17 éves a férjem 30.
Ez szomorú! Tudom ez nem mentség, de nagyon fiatal a férjed 3 gyerekhez! Nem tudom milyen a kapcsolatotok, milyen a férjed, milyen vagy te. Sztem most ne vele foglalkozz. Tégy úgy, mint akit nem érdekel. Had menjen. (könnyû mondani) . De talán megjön az esze! Ha elbírja a kapcsolat, talán a jövõben visszatalál hozzátok, ha te is akarod. De hogy addig a gyerekekkel hogyan lesz, ezt nem tudom. Talán ráébred, hogy a másik nõvel (inkább gyerek, mint nõ), nem lesz jobb. Amúgy mi a a baj a kapcsolatotokkal? Nem vetted észre a változást? Azért 2 év hosszú idõ?! Ne a gyerekek elõtt veszekedjetek! Azért leültök beszélni? Vagy most még korai? Olyan nehéz így tanácsot adni, de te sem vagy vmi bõbeszédû! elsõ voltam
Szép egy faszi! Minek csinálta meg a 16 hós és a jelenlegi gyereket ha 2 éve csaja van?! Most tudtad meg hogy megcsalt? Én a helyedben lelkileg hatnék rá, hogy helyre jöjjön az agya.
A kérdező hozzászólása: Próbáltam tegnap a férjemmel emberi hangon beszélni, hatni rá. A közelünkbe akar költözni persze a lánnyal. A fiamat pszichológushoz kellett vinni. És õ most hirtelen jó apa akar lenni. Sõt még az ultrahangra és a szülésre is be akar jönni. Ez azért más durva szerintem.
Hát a gyerekeitõl nem tilthatod el és nem is szerencsés. De hogy Õ be akar menni a szülésre?! Azért ez egy kicsit nonszensz! Minek? Inkább foglalkozzon a már meglévõ gyermekeivel! A pszichológus mit tanácsolt? Te hogy viseled? A család hogy áll a dologhoz?
Nagyon sajnálom, hogy ez történt! Én egy gyerekkel sem tudom elképzelni, mit tennék, ha itt hagyna a férjem, nemhogy hárommal. Sok-sok erõt kívánok és kitartást, a lelki része gondolom ugyanolyan nehéz lesz a gyerekekkel, mint a fizikai.
Jótanács: A gyerekek elõtt soha ne veszekedjetek! Szörnyû átélni gyerekként, rettenetes, tudom, mert volt részem belõle elég. Szendi Gábor tények-tévhitek oldalán lehet e-mailben tanácsot kérni, az oldal alján a Szendi Gábor név fölé vidd az egeret, ott le tudod kérni az e-mail címet. http://www.tenyek-tevhitek.hu/ Április 21. után lesz újra tanácsadás az oldalon.

Mit tegyek? A férjem megbeszél egy fél napos programot az anyjával hétvégére és nekem csak utólag említi meg.

Nem kellene el?tte velem is egyeztetnie, ha a fél napot máshol akarja tölteni? Persze utólag már nem ellenkezhetek, h nem jó, mert már le van beszélve. Engem ez baromira zavar. Vélemények?

Legjobb válasz: Ha ez téged annyira zavar, akkor beszéld meg vele!

Ha ez téged annyira zavar, akkor beszéld meg vele!
Szerintem meg nem azzal van a probléma, hogy az anyjával beszélte meg, hanem az, h csak utólag szólt, h program lesz. Nálunk legalábbis az a normális, hogy mindketten szólunk elõre, ha lesz valami különprogramunk, hogy a másiknak jó-e, nem tervezett-e valami más, közös programot. Lehet, hogy mi mûködünk abnormálisan?
Hát én úgy gondolom nem sörözést beszélt meg a haverokkal a hátad mögött, ahhoz hogy az anyjával találkozzon miért kéne engedélyt kérnie?
Nyugi! Használd ki a fél napot amit az anyjával tölt. menj el vásárolni, feküdj bele egy kád illatos forró vízbe, találkozz a barátnõddel vagy bármi.
Ezt én sem értem, engedélyt kéne kérnie? Lehet beszélt az anyukájával pl. telefonon és szóba jött, mi lenne ha hétvégén odamenne kicsit. Nem vette volna ki hülyén magát, ha azt mondja, bocs anyu, de elõbb meg kell beszélnem a feleségemmel? Gondolom te sem akarsz ilyen házisárkány szerepben feltûnni. Szerintem ebben nincs az égvilágon semmi. Nyilván nem volt semmi betervezve nálatok. Mit szóltál volna akkor, ha pl. elmegy a barátaival focizni? Az is jó pár óra. Az is külön le kell ülni megbeszélni? Ne már....
Mondd meg A férjednek, hogy zavar, hogy nem beszélte meg veled.Fordított esetben õ sem örülne annak, ha te programot szerveznél, ahelyett, hogy a családnak fõznél....Te vagy az elsõ az életében, nem az anyja.
Nem értem mi a gondod. Valószínûleg szeretne a 2 napos pihenõbõl fél napot az édesanyjával tölteni. Beszélgetni, segíteni neki, etc. Ha sûrûn találkoznak, akkor lehetne esetleg 'kivetni' valód.. de gondolom, a férjed is dolgozik és nem ér rá mindennap a saját édesanyjával foglalkozni. Te esetleg nem töltenél el az édesanyáddal egy fél napot sem ?! Ez számomra kicsit furcsa, bár biztos igazad van. Félre ne értsd.
Elsõre én is azt mondtam volna, hogy hülye vagy, hogy ilyenen kattogsz, bocsi. Aztán írtad, hogy ha fordítva van ilyesmi, akkor õ is kiakad...Szerintem inkább ezt kellene megbeszélnetek, hogy felnõtt emberek vagytok, akik önállóan képesek dönteni...Tehát ha nem beszéltetek meg elõre progit, de valaki felhív, hogy ide meg oda elmehetnétek együtt, akkor a magad nevében természetes, hogy igent mondasz, és utólag szólsz...ha viszont közös programra hívnak, akkor meg az a természetes, hogy elõbb megbeszélem a férjemmel..Nálunk legalábbis így mûködik...
A kérdező hozzászólása: Fél nap épp elég sok, ha azt vesszük, h a hétvége csak 2 nap. De itt az elõre szólásról van szó..
Még ha valami ottalvós program lenne, akkor azt mondanám, oké, szóljon mielõtt máshol alszik. De FÉL NAPRÓL beszélünk... Fél nap elég sok, fõleg ha mindkét fél egész héten dolgozik és csak a vasárnap szabad tegyük fel..
Kérdezõ! De, keverjük ide, mert ebbõl származik minden gond! Mert nem ezért a félnapért haragszol, hanem anyuka miatt felgyülemlett dolgokért. Meg kellene beszélni a férjeddel, hogy neki TE vagy a családja, és nem a mama. Vagy a másik, beszélj vele, és ha nem változik semmi, vesd be te is valamelyik családtagodat ugyanennyit! Aztán várd ki mit szól! És mondd meg neki, hogy csak nem akartál unatkozni amíg õ mamával van.
Nálunk is hasonló a szituáció. Ha a férjemnek nem jön egy levele, amit alá kellett írnom, (felbontanom, majd felhívnom és elmondanom, hogy mi van benne), akkor a mai napig nem tudom, hogy az édesanyja a fia nevére hitelt vett fel, hogy panelba költözhessen. Kb. 2 hét után szóltam, hogy rosszul esett, hogy én tudtam meg utoljára, mire a válasz: bocs, de azt gondoltuk, hogy nem rád tartozik. Hát kire? A részleteket a férjem fizeti, így is kevés a pénz, örültem volna, ha legalább szólt volna. Ne engedélyt kérjen, csak említse meg. De ha azt mondja 4-kor hazajön és még 8-kor sincs sehol, már nem hívogatom, mert tudom, hogy az anyjánál van. Ilyenek, így kell õket elfogadni.
A kérdező hozzászólása: Igen, az anyuka miatt is haragszom (nem szakadt le róla, stb, ez mind igaz), de ha haverokkal beszéli le ugyanígy, akkor is. Csak annyi, h a haverokkal ha ilyen van, akkor ha úgy adódik (nem alkalmas, stb), le tudja mondani, anyukával nem, mert akkor sértõdés van. Ezért is lenne jó elõre tudni.
A kérdező hozzászólása: 1o:33 Ez nem semmi :-( Nálunk is volt olyan, h kölcsönadott az anyjának több százezer ft-ot és meg se említette. Hát.. szarul esett. Meg az milyen, mikor a mama engem kérdez esetleg, én meg azt se tudom, mirõl van szó, mert a fiacskája nem említette. Hülyén veszi ki magát kicsit.
A kérdező hozzászólása: 1o:38 Értelek. Én is lehet, h csak egy kirándulást terveztem akkorra, ami nem halaszthatatlan, de akkor is sz.r, ha az utolsó pillanatban bekavarnak.
A férfi és az anyja közötti üzletekbe soha nem lesz betekintésünk, mert azt valóban úgy érzik, hogy ehhez nincs közünk, mert az csak az anyjára tartozik....:S és akkor jön a susmus, mi meg állunk, mint f...a lakodalomba.Megalázó.
Nem igen tudok véleményt alkotni, mert én egész más típus vagyok, mint te, sem én nem vártam el soha, hogy számoljon el bárki nekem, sem én nem fogok senkinek, kivéve persze ha a távol töltött idõ közös, vagy épp a hossza aggodalomra ad okot, szóval ha napokra eltûnne az felbosszantana, egyébként nem zavar, hétvégébõl fél nap fõleg nem. Viszont ha tõled elvárja az elszámolást, akkor joggal vagy dühös te is. Nem lehet amúgy, hogy egyszerûen elfelejtette elmondani?
A kérdező hozzászólása: 11:o1 Nem mindenki egyforma persze :-) Ha te se várod el, akkor OK. Olyan társ kell, aki ugyanúgy gondolja és mûködik. Nem hiszem, h elfejeltette.. de ha igen, akkor azt kellene mondania, h bocs, elfelejtettem, nem azt amit mondott..
Én is úgy gondolom, hogy elõbb a házastársal kell megbeszélni a dolgokat, utánna pedig a szülõkkel! Pl.ha az én anyukám kér meg valamire akkor azt mondom neki, h ok, segítek(tünk)neki csak elõbb megbeszélem a férjemmel, hisz lehet, hogy neki is van valami programja, dolga....
A kérdező hozzászólása: 1o:19-esek: Igen, tudta elõre, már 1 hete tudja. És én úgy tudta meg, h beszélt róla tegnap az anyjával, mikor én is ott voltam. Mikor rákérdeztem, h mirõl van szó, azt válaszolta, h : hallottad. Rátelepszik a mama, de ez más kérdés, most ne keverjük ide (de igaz sajnos).
A kérdező hozzászólása: 1o:18-nak ment a komment mint "utolsó", akkor még õ volt az.
A kérdező hozzászólása: Jázmin, igen.. látom, érted, h mirõl beszélek. Egy hullámhosszon vagyunk. Utolsó: nem pont így, de le lehet kommunikálni a dolgot máshogy is, hogy ne legyen ennyire..izé. Pl: megkérdezem a feleségemet, h nincs-e programunk addigra már. Egyébként fordított esetben (mint már írtam), a férjem is kiakad, szóval én miért ne várhatnám el, h szóljon akkor??
A kérdező hozzászólása: Sûrûn találkoznak, hétköznap is 1-2 alkalommal kb. De nem is errõl van szó, hanem arról, h õ is elvárja, h ha programot tervezek, akkor a megbeszélése elõtt említsem meg neki és ne csak utólag, h "lebeszéltem béláékkal a kirándulást szombatra, 8-ra megyek/megyünk". Nem engedélykérés, de szerintem ez azért elvárható egy házasságban, nem? Köszi a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: 10:06, 10:07 Pontosan, errõl van szó. Én is így gondolom. Õ is elvárja, igen.
A kérdező hozzászólása: "Nem vette volna ki hülyén magát, ha azt mondja, bocs anyu, de elõbb meg kell beszélnem a feleségemmel?" Szerintem nem. Igen, a focit is meg kell beszélni vagy legalább megemlíteni - szerintem. Úgy érzem, mintha egy másik bolygóról jöttem volna komolyan.. a hozzászólások alapján. Nem baj, mindenki máshogy gondolkodik és úgy él, ahogy neki jó. Köszönöm a válaszokat, véleményeket.
nem házisárkányság lenne az, egyszerûen csak tisztázni kell a viszonyokat.Nálunk is megesett a kapcsolat elején, hogy vacsorával várom a kedves párom, és anyuka megkérte, hogy ugorjon már be helyette egy helyre, ami csupán néhány órát vett el az estébõl:S Ekkor rendeztem egy patáriát, és azóta nem is történt ilyen eset. Házasság után már nem a mama az elsõ számú, hanem a feleség.
Teljesen igazad van, Én is kikattannék, sõt ki is kattanok, mikor felhívom, és ismét ott van. Az ilyen anyukák rátelepednek a fiúkra nagyon, õk pedig elég gyenge jellemek. Sajnos. :(
Na, ilyen házasságban sem szeretnék élni, ahol minden perccel elõre el kell számolni... Hát a saját anyámra hadd szánjak már fél napot anélkül, hogy engedélyt kérnék tõled. -Fiam, eljössz velem ide meg ide? -El anyu, csak elõbb fel kell hívnom a feleségemet, hogy megengedi-e. Így gondoltad? Durva.
Szia! Nekem is az a természetes, ha közöljük egymással. Nem mintha nemet mondanék, ha õ akarna menni, csak így én is tudok elõre tervezni. Akkor viszont én kicsapom a balhét, ha 1 nappal korábban említi, amit már napok óta tud. Pl anyósék vendégségbe jönnek :S
Persze elvárható hogy szóljon a férjed, hiszen együtt éltek. De lehet hogy ez hirtelen jött neki. Mondta hogy mit akarnak együtt csinálni? Lehet hogy segíteni akar valamit az édesanyjának. Én megkérdezném, ha már így alakult hogy nem e tudok én is segíteni valamit.Így együtt lennétek. Bár nem tudom hogy anyósoddal milyen a viszonyod....Én téged és a férjed is megértem. Ne mérgelõdj ezen, inkább beszéld meg a pároddal hogy mi bánt téged a viselkedésében.
Szerintem nem ez a félnap tett be a kérdezõnek. Valószínûleg anyuka nem ereszti kicsi fiát, mert az ÖVÉ.
Én így gondoltam igen, akkor ne nõsülj meg, mert azt minden nõ szívesen veszi, ha tiszteled annyira, hogy elõbb beszélsz meg vele valamit, mint anyukával....nem engedélykérésrõl van szó.
Még ha valami ottalvós program lenne, akkor azt mondanám, oké, szóljon mielõtt máshol alszik. De FÉL NAPRÓL beszélünk...
Gondolom, nem elõször fordul elõ ilyen :S És azt is sejtem, az édesanya volt, aki leszervezte. De nekem meg az a természetes, ha ilyenkor engem is hívnak!
Nálunk is az a természetes, hogy megbeszéljük egymással, ha a másik valahová szeretne menni. És nem azért, mert engedélyt kell kérni a másiktól, hanem azért, mert hátha éppen akkorra akart volna a másik valamit szervezni. Tehát egyeztetünk és nem engedélyt kérünk! Nagy különbség! Itt marha sokan rögtön letámadtak, pedig igazad van, hogy azt mondod, a férjed szólhatott volna elõre róla. Nem azzal van a baj, hogy anyukával tölt fél napot, hanem hogy nem egyeztette ezt le veled. Persze azért ne támadd le, mert simán lehet olyan is, hogy akarta csak valami miatt elfelejtette. Az én párom is van úgy néha, hogy valamit megbeszél az anyjával telefonon, leteszik, de elfelejt szólni, csak másnap mondja, hogy ja ezt beszélték! De tudom, hogy nem direkt csinálja, csak elfelejti. Beszéld meg vele, hogy szeretnéd, ha máskor egyeztetnétek ha ilyen van.

Mit tegyek a férjemmel? Nem bírok vele, és állandóan megy! Beszélni nem lehet vele, mert nem érdekli az amit mondok neki! Itt hagy a két gyerekkel sokszor!

29éves lesz!Nagyobbik gyereke 5éves lesz.Hatodik éve vagyunk együtt!kisebbik kett? volt!

Legjobb válasz: hu ,háát igy nehéz bármit is mondani,nemtudjuka miota tart mi váltotta ki ezt nála stb.lehet nem élte ki magát még.és kikkel megy el? az sem mindegy.

hu , háát igy nehéz bármit is mondani, nemtudjuka miota tart mi váltotta ki ezt nála stb.lehet nem élte ki magát még.és kikkel megy el? az sem mindegy.
A kérdező hozzászólása: Sajna nem mindig jó, hogy megy.Haverokkal megy, de nem szeretem mert akkor sosem ér idõben haza.Lehet nem élte ki magát, de anyuékkal lakunk együtt, és mindenbe beleszólnak!És sok vita is van közöttünk.


Mit tegyek, hogy férjem és köztem el tűnjön a szakadék?

Amióta tudja,hogy babánk lesz olyan mintha nem érdekelném.Szabályosan fél a pocakomtól,pedig annak idején közösen döntöttük el a gyerekvállalást.A dolgomat nehezíti egy másik gyerek(a testvére lánya)Folyton nálunk van.Ha odabújok a férjemhez gyerek addig furakszik míg közénk nem bújik.A férjemnek meg persze tetszik.Már nem bírom elviselni a látványát annak mikor hozzá bújik és gúnyos vigyorral néz rám.Sokat veszekszünk a gyerek miatt.Úgy érzem azt a gyereket jobban szereti mint minket.A gúnyolódástól kíméljetek.Köszi.

Legjobb válasz: mivel az a "saját vére" persze, hogy jobban szereti. De hidd el, ha a közös babátok megszületik imádni fog téged is, õt is. A pasiknál ez egy leég fura gondolatmenet amit lefolytatnak, miközben te hordod a babát. Nem tudnak "ezzel" mit kezdeni. De remélem egészséges lesz a baba is és a párkapcsolat is.

mivel az a "saját vére" persze, hogy jobban szereti. De hidd el, ha a közös babátok megszületik imádni fog téged is, õt is. A pasiknál ez egy leég fura gondolatmenet amit lefolytatnak, miközben te hordod a babát. Nem tudnak "ezzel" mit kezdeni. De remélem egészséges lesz a baba is és a párkapcsolat is.
Amikor megkérdezed, hogy mi a gondja, akkor mit mond? Amúgy ne haragudj, de szerintem gáz, hogy egy gyerekre vagy féltékeny. 28/n
Könnyen elõfordulhat, hogy a terhességed miatt megváltozott hormonális rendszered "kerget depresszióba", és "normális" állapotodban nem így látnád a helyzetet. Mint férfi mondom Neked, hogy 99%-ban, amikor a nõk azt gondolják, hogy valamiért neheztel a férfi, vagy haragszik, vagy már nem szereti, stb., semmi de SEMMI nincs valójában, sõt, a férfi FEL SEM FOGJA, hogy neked ilyen gondolataid, problémáid vannak. Ami a valószínû helyzet: - szeret - szereti a lányát, de - szereti a közös gyereketeket is - veletek akar maradni Megnyugodtál? Hidd el, ha egy férfinak valami kínja van, mondani fogja. Csak Ti nõk várjátok el, hogy gondolatolvasók legyünk... :-)))
Az elsõ rá tapintott a lényegre.. Ne aggódj.. attól még titeket is nagyon szeret! Az igaz, hogy a férfiak többsége nem tud mit kezdeni a helyzettel.. Nálad mennek a hormonális és testi változások, amikhez neki is hozzá kell szoknia, és most elsõ sorban vigyáznia kell rád.. A szeretet amit egy férfi a párja iránt érez annak kb fele szexuális vágy (is).. ami miatt ilyen helyzetben elég fura helyzet alakul ki.. (elõrébb kéne kerülnie a törõdésnek, ami itt lehet hogy nem történt meg). Ez a saját véleményem.. nem voltam apa jelölt, vszleg egy ideig nem is leszek, én így látom :)
A kérdező hozzászólása: Nem féltékeny vagyok csak egyszerûen idegesít, hogy más gyerekével törõdik az övével kapcsolatban meg semmit nem kérdez.
Nincs köztetek semmi baj. Csak Õ pasi és nem úgy éli meg a dolgot mint Te.Az Én párom is mindég zaklatott, hogy nem várom a babát? De igen, de mit kezdjek vele addig amíg a hasában van? Arra mindég figyeltem, hogy ne hajtsa túl magát, de mást mit tehet egy férfi? Nem fog baba ruhát válogatni meg hasonlókat.
ugorj át és nem lesz köztetek szakadék.
Grat. Jól választottál. :D

A férjem és anyukám között őrlödöm két tűz között, mit tegyek ebben a helyzetben?

Ezel?tt 13 éve szépen indult minden,fiatal párként a szüleim hozzánk engedték költözni a hatalmas családi házukba a páromat ,éltünk szépen,nem voltak viták.

Legjobb válasz: A szüleid viselkedése minõsíthetetlen! Gyerek elõtt szidni az apát nagyon durva. Ha olyan csodálatosak lennének,akkor azt a részét a háznak,amit felújítottatok,rögtön a férjed és a te nevedre telekkönyvezték volna. A férjed fizetése is belement,de neki semmi joga nincs a házhoz. Még válás esetén sem követelhetne semmit. Neked már a gyereked és a férjed a családod,nem a szüleid. Fizessék ki a szüleid,amit a házukra költöttek,abból feltudjátok újítani az örökölt,saját házatokat. Igaz,ehhez az kell,hogy képes légy elszakadni a szüleidtõl és a kényelmes életedtõl.

A szüleid viselkedése minõsíthetetlen! Gyerek elõtt szidni az apát nagyon durva. Ha olyan csodálatosak lennének, akkor azt a részét a háznak, amit felújítottatok, rögtön a férjed és a te nevedre telekkönyvezték volna. A férjed fizetése is belement, de neki semmi joga nincs a házhoz. Még válás esetén sem követelhetne semmit. Neked már a gyereked és a férjed a családod, nem a szüleid. Fizessék ki a szüleid, amit a házukra költöttek, abból feltudjátok újítani az örökölt, saját házatokat. Igaz, ehhez az kell, hogy képes légy elszakadni a szüleidtõl és a kényelmes életedtõl.
KÉtlem, hogy a szüleid "rendes, jólelkû, csodálatra méltó" emberek, ha képesek voltak kimondani, hogyha a férjed nem kap azonnal munkát, akkor mennetek kell. Én egy ilyen után mennék is azonnal. És nagyon sáig tartana amíg megbékélnék.
Rendkívül csodálatraméltóak lehetnek, ha képesek lennének a saját gyereküket meg unokáikat kidobni a "hatalmas családi házból".
Téged meg a gyerekeket is kitettek volna az utcára ezek után mért tartod õket olyan csodálatra méltónak?
A szüleid szánalmasak. A mai világban a munkanélküliség bárkit utolérhet és a többségnek minimum 1 évbe telik újra lehelyezkedni. Amint lehet én otthagynám õket a helyedben.
Akkor is ezt mondták. Egyáltalán minek szólnak bele a ti életetekbe? HOgy hol és mikor keressen munkát a férjed? Nem tekintik felnõtt embernek? Szerintem éppem mert ilyenek (irányítani akarnak mindent) ezért nem szakadtálel tõlük, Csodálatraméltõnak látod õket, ahogy egy gyerek annak és tévedhetetlennek látja a szüleit. Nõj fel. felnõtt nõ vagy 2 gyerekkel és egy férjjel. Ez a családod.
Már ne haragudj, de meg lehet érteni a férjed. Édesanyádék kitettek volna - nemcsak õt, titeket is - az utcára, amiért õt ingyenélõnek tartották. Végre van rá alkalma hogy leszakadjon anyádékról, meg is teszi. És értelemszerû hogy ezek után elvárja tõled is. Én is otthagytam anyámat anno ilyenért, anyósomék romos telkén élünk azóta is a - már - férjemmel, és nem bántam meg. Lassan állunk is tovább :)
és a gyerekek elõtt szídták e férjed a "csodálatraméltõ emberek"....voltak már szüleim is néha mérgesek, de ilyet soha nem tettek volna.
Mi lenne, ha amíg a férjed dolgozik, ott laknátok, amikor haza jön, akkor meg az öröklött házban? Így a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik. Szép apránként felújítanátok azt a házat, ez meg maradna a gyerekeké?
És gondold el a férjed mit hallgathatott ez alatt a 13 év alatt....és nem válaszolt. Sajnálom, de gondolom anukád most kvázi zsarol, azt hiszi nem fogsz elmenni (itt mindened megvan) és reménykedik benne, hogy a férjed meg ide nem jön vissza...különben is külföldön dolgozik...talán el is váltok... Ha ott maradnál tuti menne minden nap az agymosás. Nagyon csúnya dolognak tartom ezt.
Szerintem a szüleid egyáltalán nem csodálatra méltóak.Én azt javaslom a gyerekek érdekében, hogy maradjatok a szüleidnél, amíg az örökölt ház lakhatóvá válik.Költsétek minden pénzeteket erre, még akár úgy is, hogy ezzel nagymértékben kihasználjátok a szüleidet.Gondolok itt kosztra, és számlákra.Mondjátok meg nekik, hogy nem tudtok beszállni a közös költségekbe, mert a saját házatokra kell költeni.Mivel te vagy ott a gyerekekkel, titeket békén fognak hagyni, és a férjed is látni fogja, hogy mellette állsz.
" Ha velem történt volna, akkor biztosan nem így reagáltal volna" Akkor szerinted ez a munkáról szólt? Ugye hogy nem. Ez az egész a férjed ellen irányult. És ez az, amit észre kéne venned végre. Nézd, õszintén szólva, minél több dolog derül ki, annál inkább azt mondom, hogy a szüleid jellemével komoly problémák vannak, és szerintem ez egyre rosszabb lesz. Nem mondom, hogy hagyjatok ott csapot-papot holnap reggel, de bizony muszáj lesz elköltöznötök, ha önálló életet akarsz élni.
A kérdező hozzászólása: Anyukám nagyon gyakran tett olyan kijelentéseket, hogy én diplomáslétemre hogyan álhattam szóba egy szakmunkással, ezekre soha nem reagáltam, elengedtem a fülem mellett. A testvéremék 10 éve építkeztek õket folymatosan támogatták anyagilag , azt mondták a férjem miatt minket nem fognak, mert módosabb családból szerettek volna udvarlót, azt mondták, ha más lenne a férjem , akkor támogatnának. Szóval valóban nem volt ez olyan habostorta...eszembe jutnak dolgok
Elõzõ vagyok! Ilyen nincs, hogy buktátok a pénzt. Ha van róla papír, tehát nem feketén csináltattátok, akkor bizony köteles kifizetni. Az, hogy õ mit akart, vagy mit nem akart, egyik bíróságot sem fogja érdekelni. De már az, hogy képes lenne így "kisemmizni" benneteket is sokat elárul a jellemérõl.
de "jólelkû".... és akkor mit csinálnak? lezárják azt a részt és kész? És tudják, hogy arra vártok, hogy örököljetek? Biztos sok módja van, hogy megutáltassuk magunkat, de anyukád egy igen érdekeset választott... Figyelj csak mondd meg a férjednek, hogy te mellette álsz és megérted ami történt és ketten kitaláltok egy megoldást. És szerintem a szüleid is megijednek majd, ha látják, hogy tényleg elmentek és némi idõ után majd próbálják a helyzetet javítani.
A kérdező hozzászólása: Ha velem történt volna egészen biztosan nem így reagáltal volna.
Nézz magadba, és próbálj õszintén válaszolni a következõ kérdésre. Mi lett volna, ha te veszíted el valami miatt a munkádat? Akkor is ugyanígy reagáltak volna a szüleid? Ha nem, akkor te is tudod, hogy nem a munkáról szólt ez a dolog. Ha azonban igen a válasz, akkor érdemes elgondolkodnod azon, hogy valóban olyan jó emberek-e a szüleid. És még abba gondolj bele kérlek, hogy mi lesz, ha esetleg a férjedet baleset éri, és hónapokig, esetleg évekig nem tud dolgozni, vagy leszázalékolják. (ne legyen így, persze, csak gondolj bele), akkor mehettek a híd alá lakni, mert nem ad elég pénzt a férjed? Az élet sajnos nem habostorta, gondok, problémák bármikor jöhetnek, és ilyenkor a családra kéne a leginkább számítani. És pont õk fordultak most ellenetek.
A kérdező hozzászólása: "Adjátok ki és a bérleti díjból felújítjátok a másik házat. " Elvileg elég jól fog keresni a férjem külföldön, abból szándékozzuk felújítani a házat.
A kérdező hozzászólása: "És szüleiddel próbálhatsz egyességet kötni. A tis szinteteket kiadjátok és a bevétel a tiétek" Á errõl szó sem lehetne, biztosan nem engednének albérlõt a házukba, elbuktuk a pénzt. Anyukám arra hivatkozik, hogy nem õ akarta az átalakítást.
Igen, ilyenkor bosszulja meg magát, ha a dolgok nincsenek lepapirozva. A szintet a nevetekre kelett volna iratni, csak akkor szabadott volna beleölni több milliót... Adjátok ki és a bérleti díjból felújítjátok a másik házat. és hidd el a kapcsolatotok a férjeddel is sokkal jobb lesz, ha tényleg ti lesztek a család.
És neked még kérdés, hogy ki mellé álljál? Sajnálom a férjed , hogy ennyire nem állsz ki mellette.
A kérdező hozzászólása: "menne minden nap az agymosás" Az már hónapok óta megy sajnos, már éppen elég belõle. A testvéremnek is elmeséltem a sztorit és meglepetésemre a férjemet védte, azt mondta, hogy anyukám primitíven viselkedett, nagyon megaláza a férjemet. Mondta ezt annak ellenére, hogy imádja a szüleinket.
Kepzeld magad kerdezo a ferjed helyebe. Neked mi lenne a velemenyed, ha a kerdest a ferjed teszi ki veled es az o csaladjaval kapcsolatosan?
En voltam hasonlo helyzetbe. A ferjem sokaig nem talalt munkar, es ez miatt eleg rosszul is erezte magat. A szuleimmel elunk es inkabb batoritottak, vigasztaltak soha nem bantottak. Aztan talalt egy olyan munkat amit nagyon szeret es meg jol is keres. Ezert en a ferjednek adok igazat
Akárhogy is olvasom a férjednek kell igazat adjak. Normális, hogy szereted a szüleidet meg véded, de azért át kéne látnod a dolgokat.
Mi is így vagyunk. Csak nálunk apuka nem akar dolgozni. Pedig lenne mit. Akkor én is menjek a párommal albérletbe? Mert egy család vagyunk? Nem tudom mi a helyes. DE kedves kérdezõ én a te helyedbe elmennék a férjemmel. Mert õ dolgozott és fog is dolgozni a családjáért.
Ó istenem szegény férjed, nagyon sajnálom és a gyerkõcötöket is nagyon-nagyon. :( A szüleid (de legalábbis anyukád) minden, csak nem csodálatra méltóak. Szegény férjednek már biztosan tele lehetett a hócipõje a szüleiddel, te pedig eléggé burokban éltél, mert ezeket nem vetted észre. Örülhetsz, hogy emiatt nem ment tönkre a házasságotok. Most viszont teljes mellszélességgel állj a férjed mellé, mint ahogy itt szinte mindenki és a tesód is javasolja!!!!! Menjetek a felújítandó házba és a férjed keresetébõl újítsátok fel. Bírd ki a felújítás adta nehézségeket a családodért, aki a férjed és a gyereked!
Szerintem is a férjednek van igaza.És még a te szüleid csodálatraméltó emberek? Az sem baj, ha a közös gyermekeitek elõtt porig alázza a "csodálatraméltó" anyukád?Én mivel szeretem a párom kiálltam volna mellette, hogy az én párommal így ne beszéljen!És én hagytam volna ott a szülõi házat.Vagy elfogadják a páromat, neked a férjed, vagy nem látnak titeket sem! Jól írták itt sokan, le kellene szakadnod a szüleidrõl.Jobb esetben 50-60 évet a férjeddel fogsz leélni, nem a szüleiddel.Neked már õk jelentik a családot.Persze én is szeretem a szüleimet, de nekem a kisfiam és a párom már a családom.És ez így van rendjén.Senki nem mondta, hogy ne szeresd a szüleidet, de már a sorrenden változtatni kellene!!!E.
hát van egy idézet: "a férfi elhagyja anyját apját és ragaszkodik feleségéhez, és ketten egy testté lesznek. ugy hogy ök már nem kettö hanem egy test, ezért amit isten egybeszerkeztett ember elne válassza"!!! ez azt jelenti, hogy bár a szülök természet szerüleg támogathatják a gyermeiket, de nem szolhatnak bele a döntésbe. ha szeretitek egymást és a gyermekeiteket akkor megfogjátok találni a megoldást.mindazon által elkellene menned a férjeddel, hogy lássátok mennyire házasság a tiétek. ha vég képp nem menne ugy érzed, mert a férjed mint irod hazudozik, és a szüleid szeretnek még vissza költözhetsz a szüleidhez a gyermekekkel. a szeretet nem errõl szol!!!!!
Annyira csodalatos emberek a szuleid, hogy az elso komoly problemaban mellettek alltak, hiszen most tortent eloszor, hogy a ferjed ilyen helyzetbe kerult, ami mar megviselte a ferjedet is, s nem hianyzott meg a szuleid megalazasa is, s foleg a felesege es gyermekei elott, es eppen azert bantja a hiusagat, mivel elotte mar bizonyitott, hogy mennyire becsuletes, es csaladszereto ember, hiszen alkalmazkodott is a szuleidhez pl. Igen a parodnak igaza van, eddig turt, alkalmazkodott, de most rajtad a sor, hogy bebizonyisd, hogy mennyire szereted!
végigolvasva a válaszokat... de már a kérdés is megdöbbent... az egy dolog hogy milyenek a szüleid, egy szóval jellemezve: gyalázatosak az meg már csak hab a tortán, hogy egy ilyen esetben te a gyakorin vársz választ, amikor teljesen egyértelmû hogy mi a helyes út... már legalább 15-en mondták el mit kéne tenni, én már most pakolnék és mennék a romos házba...
Tudod azt hiszem a testvéred felnõttebb. Szereti a szüleidet , de látja a hibáikat is (a kettõ nem zárja ki egymást). Te is szeretheted õket, hiszen a szüleid. De a férjed mellett kell állnod (szerintem nagyon rendes ember, ha a családjáért kibírta ezt a 13 évet) és meg kell mondanod a szüleidnek, hogy eddig és ne tovább.
Persze hogy a férjedet védte, hiszen a férjednek van igaza. Édesanyád egy goromba tuskó. Tanácsolnám hogy gyorsan állj a sarkadra, mert a párodnak már így is eleget kellett tûrnie édesanyádtól. Tudod, elõbb utóbb túlcsordul a pohár, és akkor a csodálatraméltó anyád elkönyvelhet egy nagy sikert.
24 . vagyok elõször is "menni akarnék"*, lesül a bõr a képemrõl, h másképp írtam a válaszodból ítélve szerintem a férjed nagyon jó ember és valószínûleg iszonyúan fáj neki, h nem állsz ki mellette. h nem mond el valamit, csak azért teszi, mert óvni akar téged. én a helyedben leülnék vele ma este és elmondanám neki, h úgy döntöttem, elköltözöm vele abba a romos házba a gyerekekkel, egyúttal (nem egy idõben) leülnék az anyukámmal is és elmondanám, h amikor a férjem sértegette és trógernek nevezte, nem csak õt bántotta, hanem engem (azaz téged) és a gyerekeiteket is, ezért kiállok mellette és támogatom abban, h elmenjünk a szülõi háztól. ezzel a férjedet megerõsíted abban, h tényleg a társa vagy jóban, rosszban, egy éltre, anyukádat meg arra kényszeríted, h gondolkozzon el a viselkedésén, mert ti egy család vagytok, ha annyira szeret téged, hogyan képes bántani a férjedet, ráadásul a gyereke elõtt...?! rendben, hogy az édesanyád, de akkor is a férjednek van igaza. adj neki igazat és állj mellé. nem lehet leélni úgy egy életet, h soha, semmiben nem foglalsz állást, csak a magad kényelmét nézed... amúgy látszik, h tisztában vagy vele, h a szüleid nagyon is sárosak, ami a viselkedésüket és a hozzáállásukat illeti: "mi lett volna, ha a férjed nem kap munkát hirtelen? - világvége..."
A kérdező hozzászólása: "Mit léptek volna akkor a szüleid?" Világvége lett volna belõle.
A kérdező hozzászólása: "Viszont tény, hogy ideje volna már elkezdened a saját életedet, " Azt hittem naívan, hogy a külön házrész kialakítása a saját életet jelentheti, nagyon sokba kerül nekem majd ez a tévedés, amit ráköltöttünk az nagyon jól jött volna a különköltözéshez.
A számlatartozásokon nem kellene agyalni a szüleidnek, hiszen egy vagyont költöttetek a házra ami tulajdonképpen az övék! Mert ugye tulajdonrészt nem kaptatok, és ha elmentek akkor az övék marad minden!
szerintem csak te hitted, hogy szépen éltek, a férjednek is tele volt a hócipõje a kedves mamáékkal és a szülid is utálták a férjed. A szituáció csak leppatogtatta a zománcot és most látszik mit gondolnak egymásról.
Tudod, ha 13 évig se tanultad meg, hogy elsõ körben mára fárjed a családod akkor elhiszem inkább látna téged egy romos házban ahol inkább nem kéne arra gondolnia, hogy anyádék ellene beszélnek neked ismét s mint látható sikeresen. Belehalnál ha anyádéktól meszebb laknál? huh
Miért nincs nektek külön órátok? És még te mondod, hogy nem vagytok összenõve? Amikor mi a szüleimhez költöztünk, az elsõ dolog volt, hogy a mi lakrészünkre külön víz, gáz és villanyóra került. Rendben talán kölcsön kellkérned, de a magadét fizeted. és hogy osztottátok el a fogyasztást? terület alapon vagy 4/6-2/6 arányban?
Eddig egy pénzhordó szamárnak nézték, ha egy kis ideig nincs keresete önhibáján kÍvül, akkor már pakoljon? Igaza van a párodnak, én se tenném ilyen házba többet a lábamat.
A kérdező hozzászólása: "Mi lenne, ha amíg a férjed dolgozik, ott laknátok, amikor haza jön, akkor meg az öröklött házban? Így a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik. Szép apránként felújítanátok azt a házat, ez meg maradna a gyerekeké?" Erre nem is gondoltam, de nagyon jó ötlet!Köszönöm!
A kérdező hozzászólása: " igazából ez a ti dolgotok és nem az övék." Onnantól kezdve bizony az õ dolguk is, ha a közös számlákba nem tudunk adni.
El tudom képzelni, hogy anyádéknak mindig volt munkájuk, azért nem látják át a helyzetet. Manapság baromi nehéz munkát találni, nem úgy megy az, hogy uccu gyerünk dolgozzunk! Legalább ne lett volna akkor akkora a szája, ha nem tudja, mi a helyzet! Én mélységesen megharagudnék rájuk és szedném a sátorfámat! Ebbõl a történetbõl minden kiderült, csak az nem, hogy csodálatraméltó emberek lennének!
A kérdező hozzászólása: "Egyáltalán minek szólnak bele a ti életetekbe?" Nem szóltak bele ezelõtt , de rájuk is hatással volt, hogy a férjem munkanélkülivé lett, mert a közös számlákkal is elmaradoztunk feléjük (együtt fizettük a gázt, vizet, villanyt), hiszen az én fizetésembõl havi 100.000 Ft ment a hitelre amit pár éve házátalakításra költöttünk. Jó anyagiakkal rendelkeznek a szüleim szerencsére ki tudták fizetni simán a mi fogyasztásunkat is, de én nagyon õrlõdtem elõttük, hogy belebetegszem, hogy feléjük így elmaradtunk a számlákkal, anyukám neheztelt a férjemre, hogy miatta van ez, mert munkanélküli lett.
Látszik, hogy mennyire lehet rájuk számÍtani, még ha csak fenyegetõztek is, akkor se szép dolog letámadni valakit, aki szorult helyzetbe kerül. Én biztos kiakadnék, fõleg, hogy igazából ez a ti dolgotok és nem az övék.
A kérdező hozzászólása: Igen a gyerekek elõtt sajnos...sosem történt még ilyen ezelõtt, nem voltak viták, szépen éltünk.
OMG, utolsó, szted a házat nem a kérdezõ örökli majd??? ne menj sehova. a szüleidnek kéne most az egyszer megkövetni a férjedet. már ha fontos neki, hogy a lányuk ne egy romban, hanem normális helyen éljen, és gyakran láthassák az unokákat.
A kérdező hozzászólása: "ne menj sehova. a szüleidnek kéne most az egyszer megkövetni a férjedet. már ha fontos neki, hogy a lányuk ne egy romban, hanem normális helyen éljen, és gyakran láthassák az unokákat." Anyukám azt várja, hogy a férjem kérjen bocsánatot , mert azt merészelte mondani arra, hogy most azonnal menjünk innen a gyerekekkel együtt, hogy "Maga tehet mindenrõl, mert napok óta lovalja a lányát ellenem.Ha el kell mennünk, akkor ki kell fizetnie nekünk amit a házra költöttünk" Iszonyatosan megalázta a férjemet anyukám a gyerekek elõtt "trógernek" nevezte :, -( amikor a kisfiúnk egyszerûen rajong az apukájáért, kétségbeesve kiabált a gyerek a mamával mikor ez történt , hogy hagyja abba, hagyja az apukáját.
Belegondoltál már, hogy mi történt volna, ha nem jön össze a férjednek a munka? Ha még pár hónapig munka nélkül marad? Mit léptek volna akkor a szüleid?
Akkor lesztek boldogok, ha legalább olyan távolságra költöztök, ahová már nem lehet papucsban átmenni! No és kulcsot se adjatok!
És szüleiddel próbálhatsz egyességet kötni. A tis szinteteket kiadjátok és a bevétel a tiétek. Ezzel visszakapjátok egy részét annak amit beleöltetek
Bocs, de abban, is igazat kell adnom, hogy ha elküldenek benneteket a házukból, akkor kötelesek kifizetni azt, amit ti beleöltetek a felújítás alatt. Most komolyan, te jogosnak tartod azt, hogy hitelt vettetek fel, felújítottátok, és az elsõ kis nehézségnél a szüleid azt mondják kalap-kabát, ti meg ott hagytok mindent, és elsunnyogtok? Arról nem is beszélve, hogy nekem a képemrõl lesülne a bõr édesanyád helyében, hogy ilyen traumát okozott az unokájának. És tetszik, nem tetszik, nagyon ocsmány módon viselkedtek a férjeddel a szüleid.
A kérdező hozzászólása: "Most, hogy a férjednek lett munkája, nem túl gyakran tud hazajönni" Te pszichológus vagy ???
Az a baj, hogy te még nem nõttél fel, nem önállósodtál 1 percre sem. Hiába van férjed és gyereked, még mindig a szülõi házban élsz, az anyukád szoknyája mellett. Ha te többre értékeled a kényelmet, akkor maradj otthon. Viszont tény, hogy ideje volna már elkezdened a saját életedet, amihez bizony az kell, hogy egy új helyre, új környékre, új emberek közé költözöl. Le kéne már szakadnod anyuciról...
A kérdező hozzászólása: Ideje felnõnöm...már régen kellett volna , nehéz lesz itthagyni mindent amikbe milliókat öltünk és újrakezdeni.
Most, hogy a férjednek lett munkája, nem túl gyakran tud hazajönni. Maradnék a helyedben a gyerekekkel a biztonságos, általatok kialakított fészekben. Érzésem szerint a szüleid és férjed kapcsolata is normalizálódni fog, hiszen már dolgozni fog. Ez utóbbi okozta köztük a konfliktust. Ebben a helyzetnem semmiképpen nem mennék a gyerekekkel a romos házba, távol a szülõktõl. Ezt próbáld megértetni a férjeddel. A gyerekek érdeke is a maradás mellett szól. Az örökölt ház állagmegóvását is be kellene ütemeznetek, ha valaha használni szeretnétek. A férjed a makacsságával nem tehet ki benneteket a legrosdszabb körülményenek.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, hogy ilyen kíméletlenül leírtad...sajnos igaz. Olyan dolgokra értettem, hogy nem mondott igazat, hogy ne aggódjak valami probléma miatt és eltitkolta inkább.
Bocs, de ezek után mi a jólelkû és csodálatraméltõ a szüleidben? Én mennék. És igaza van a férjednek (elméletben) a szüleidnek fizeni kéne. Persze nem fognak, de kéne
A kérdező hozzászólása: Hozzáteszem nem iszik, nem dohányzik a férjem, nem egy zülöttéletû, hogy megérdemelte volna a jelzõt.
A kérdező hozzászólása: Anyukám mondta utána, hogy sajnálja , hogy így alakult a vita és dehogy akart õ engem kitenni, csak ráijeszteni a férjemre, hogy igenis keresen most már munkát, ne az én keresetembõl éljünk szûkösen. Az én szememben õk csodálatraméltóak, nagyon becsületes, rendes emberek.

Mit tegyen a feleség ha a férj nem akar válni? Mi lesz a közös lakással ha a férj nem hajlandó eladni, és egyik fél sem tudja kifizetni a másikat?

20 éve vagyok házas. Férjem lelkileg teljesen tönkre tett. Állandó a féltékenység, a számonkérés, az elszámoltatás. Ordítozik, dobálja a tárgyakat, volt hogy meg is ütött. Közel egy éve munkanélküli én tartom el az egész családot. Ha kés?bb érek haza a munkából ordít hogy hol voltam. Telefonon állandóan ellen?rizget.Utánam jön. Kutat a táskámban, a zsebeimben. Nézegeti a mobiltelefonomat. Gyanúsítgat hogy viszonyom van egy kollégámmal. A gyerekekkel is ordít mint egy állat. El akarok válni de ? nem akarja. Nem hajlandó a házat eladni. Nem enged elköltözni, semmit nem enged elvinni a lakásból. Szerinte minden rendben van csak én fújom fel. Azt mondja ? nem akar ilyen lenni csak én kiprovokálom. Azzal fenyeget hogy majd a bíróság úgyis ?t igazolja. Ha ? elmondja hogy egy idegroncs vagyok majd kiröhögnek és azt mondják örüljek hogy megt?r valaki. Nincs senki akihez fordulhatnék. Szüleim meghaltak. Rokonaim nincsenek. Van egy barátn?m de annak is van elég baja.

Legjobb válasz: HA el akarsz válni, akkor ahhoz CSAK annyi kell, hogy bemégy a miróságra panasznapra és beadod a válópert. A férjed beleegyezése nem kell, söt ha egyetlen tárgyaláson sem jelenik meg, akkor is elválasztanak benneteket. A közös lakás fele a tied, függetlenül attól, hogy kinek a nevén van, ha a házasság alatt vettétek. Elköltözni meg akkor is tudsz, ha nem egyezik bele, és amit a közösen vettetek, annaka fele is a tied, tehát nincs olyan, hogy nem engedi elvinni.

HA el akarsz válni, akkor ahhoz CSAK annyi kell, hogy bemégy a miróságra panasznapra és beadod a válópert. A férjed beleegyezése nem kell, söt ha egyetlen tárgyaláson sem jelenik meg, akkor is elválasztanak benneteket. A közös lakás fele a tied, függetlenül attól, hogy kinek a nevén van, ha a házasság alatt vettétek. Elköltözni meg akkor is tudsz, ha nem egyezik bele, és amit a közösen vettetek, annaka fele is a tied, tehát nincs olyan, hogy nem engedi elvinni.
A válás nem lesz gond.De ha nem tudtok megegyezni a gyerekelhelyezésben, az ingó és ingatlan vagyon megosztásában, akkor a per 2-3 évig is eltart.Senkit nem köteleznek arra, hogy megváljon vagy elköltözzön a tulajdonából.Tapasztalat.Egy jó ügyvéd feltétlenül kell.
Probaljatok meg egyutt??? A holgy az elmult 20 evrol beszelt nem az elmult 2 honaprol!!! Valj el es kezdj uj eletet! El tudsz valni, es ami megillet az meg megillet. A gyerekek miatt tobb is. Keress egy jo ugyvedet, mert arra viszont szukseg lesz!
Add be a válópert, simán elválasztanak. Sajnos nem tudsz sokat tenni házügyben: éna helyedben elköltöznék albérletbe (hiszen neked van jövedelmed) és õ szépen nem tudná fenntartani a házat egyedül. így nem lesz sok választása... De addig meg kell oldanod a lakhatásodat sajnos. Amikor nincs otthon, akkor cuccolj el szépen. Vagy kérj meg kollegákat, hogy segítsenek. Esetleg a bírósági panasznapon kérdezd meg, hogyan lehet ezt megoldani, hátha tudnak segíteni ezügyben is.Ott segítenek a válóperes iratot is elkészíteni.
Add be a válópert, én úgy tudom, nem szükséges az õ beleegyezése ahhoz, hogy elválasszanak benneteket. A részletekben pedig a bíróság majd dönt. Akkor a férjed nem tehet semmit. Sajnálom, ami veled történik, én is hasonló cipõben járok, nincs hová mennem, pedig menekülnék. Elválni az én férjem sem akar. Éppen az erõt gyûjtöm ahhoz, hogy megvalósítsam, amit neked is javasoltam.
Elválni úgy is lehet hogy õ nem akarja mert van egy lehetõség hogy elválaszt a bíróság.(Mostohámnak is igy volt)Aztán a házzal nem sok mindent tudsz tenni abba bele kell mennie.Én elmondanám a bíróságon hogy megütött (amit nem fogsz tudni bizonyítani sajnos)és azt ahogy viselkedik.Költözz el akár albérletbe is a gyerekeknek sem tesz jót ez.A cuccaidat meg akkor vidd el amikor dolgozik vagy nincs otthon, ha ez nem megoldható pár férfi ismerõsõdet kérj meg hogy jöjjenek segíteni mert félsz.
Vállj el!!!! Persze hogy a férjed nem akkarja nagyon kényelmes neki a helyzet. Pontosan az ilyen idióta erõszakos emberek ellen vannak törvényi szabályok. Mindegy hogy õ mit akkar vagy mit enged, , LÉGY ERÕS add be a válló peret. A bíroság kötelezi a vagyonmegosztásra ha nem börtönbe kerül. Kitarás, gondolj a gyerekre neki jó ez így, gondolj magadra megérdemled a boldogságot. Tök mindegy mit akkar a férjed, a te teteid fontosak, vállj el, rúgd ki, add el a házat.
Nehéz ügy, pláne, ha se neked, se neki nincs hova mennetek. Próbáljátok meg együtt, legyél türelmesebb, valószínûleg tényleg provokálod. Õ meg keressen melót, a munka visszaadja az önbecsülését.
szííasztóóók
Elmeorvosi véleményt? Szerintem a férjed túl gyakran nézi a TV-t. Nem kérhet elmeorvosi véleményt. Mivel keresete nincs, ügyvédet sem fog tudni fogadni, nem szakértõt, akinek pont semmi keresnivalója egy válóperben. Neked meg pláne nem kell fizetned érte. Ne aggódj, a férjed csak vagdalkozik, fenyeget mindennel, ami az eszébe jut. Legyél erõs a gyerekekért és magadért! Tarts ki, csináld végig, és kezdj új életet! Kitartás:)
Azért, mert el akarsz válni töle, nem indokolt az elmeorvosi vizsgálat. Véleményt kérhet, téged senki sem kötelezhet arra, hogy megvizsgáltasd magad, de ha végeznének is ilyet, akkor is csak az derülne ki, hogy nincs semmi bajod. NE lépj vissza, mert ez, meg az összes ezutáni hülye ötletnek az a célja, hogy mégis maradjon minden a régiben. Sok sikert!
A kérdező hozzászólása: Attól nem félek hogy nekem valami bajom van. Õ az akinek beteg az elméje. Csak nehogy még azt is fizetnem kelljen.
én is szoritok neked, és örülök hogy erõs voltál és jol dontottél.
A kérdező hozzászólása: Múlt héten végre erõt vettem magamon és elmentem ügyvédhez. Ma pedig beadtam a válópert. Férjem azt mondta majd elmeorvosi véleményt fog kérni ellenem. Megteheti? És ha igen akkor azt is nekem kell fizetnem?
A kérdező hozzászólása: Köszönöm szépen a válaszokat mindenkinek. Ami a négy fal között történik azt sajnos nem tudom bizonyítani.Amióta megfenyegettem a rendõrséggel azóta engem már nem bánt. Azért nem zárják börtönbe mert hozzám vágja a cipõjét, lökdös, földhöz vágja a táskámat stb. Mindenképp meg akarok szabadulni tõle. 40 éves vagyok, ha most nem tudom megváltoztatni az életem késõbb még nehezebb lesz. Szeretném az életem hátra levõ részét már nyugodtan eltölteni. Igazából azt sem tudom mi az elsõ lépés a válóper beadása vagy a költözés. Igaz hogy van jövedelmem, de olyan jól nem keresek, hogy albérletet is tudjak fizetni, meg a gyerekeket is eltartani. Gyerek tartást úgysem fizetne, nincs is neki mibõl. Igazatok van keresnem kell egy ügyvédet. Mégegyszer köszönöm a válaszokat. Jól esik hogy szinte mindenki mellettem áll.
Én a helyedben a következõ alkalommal, amikor megüt, azonnal elszaladnék látleletet vetetni, és könnyû testi sértés miatt feljelenteném a bíróságon. A válókeresethez pedig hozzácsatolnám a feljelentés iratait is.
egy ismerõsömnek a férje ugyanezeket tette vele, õ elment pszichológushoz, aki közölte vele hogy paranoiás betegségben szenved a férje. neki van gyereke is, ezért õt elküldte a gyermekvédelemhez. esetleg ha nincs gyereked, akkor család segítõ tud segíteni abban hogy mik a szükséges teendõk, de talán a pszichológus is tud majd ebben segíteni. a lényeg az, hogy a válásnak nem lehet akadálya. fõleg akkor nem, ha úgy üt meg, hogy látleletet is tudsz vetetni... remélem tudtam segíteni, kérlek írj, ha van fejlemény, szorítok érted is, és az ismerõsömért is.
Létezik olyan, hogy családterápia. Amennyiben a férjed a munkanélkülisége lett ilyen érdemes megpróbálni, persze minnél hamarabb, mert ha beleszokik a zsarnok szerepébe nehéz lesz. Olyan nincs, hogy a bíró elküd azzal, hogy örülj, hogy hajlandó valaki elviselni. Ha beadod a kérelmet, elválasztanak, ha akarja a másik fél, ha nem. A közös ingatlanra is születhet olyan ítélet, hogy x idõn belül rendezni kell, de ennek megvalósítása már csak leírva egyszerû. Mindenesetre ha a válás mellett döntesz, készülj fel, hogy még rosszabb lesz a helyzet, ha nem tudsz elköltözni.
A válás önmagában nem lehet gond, de a ház eladása nagyobb probléma. Gondolom azért nem tudsz elköltözni, mert nem akarsz albiba menni, ha már van egy fél házad, meg utána a férjednek sem lenne oka eladni. Anyuék is hasonlóképp állnak 5 éve árulják a házukat és idáig csak érdeklõdõk voltak....nagyon nehéz, így viszont anyu nem tud szabadulni és az öcsém sem. A bíróság nem fogja azt mondani, h elviselhetetlen vagy, a férjed az a tipikus görény, ahogy olvasom, szabadulj tõle, mielõtt eldurvul a helyzet!
Bátorság+egy jó ügyvéd! Nem zsarolhat! Ne engedd magadat!
Szia! Elõször is szeretnélek megerõsíteni, hogy nagyon jól döntöttél. A legnehezebb lépésen már túl vagy! Bár sokan elláttak tanáccsal én csak annyit írnék, hogy sok erõt és kitartást kívánok neked. Én ugyanígy életem, ahogy Te a soraidat akár én is írhattam volna. Én is pont ezért adtam be a válást. Nekem két pici gyermekem van és sajnos 3 évig váltam, de végül is megnyertem. Nem olyan könnyû ám hazugságokat kiabálni az emberre, azt be is kell bizonyítani.Az én exemnek ez 600.000 Ft-ba került perköltség címén!!! A bíróság meg nem fogad el semmilyen orvosi vagy szakértõi vizsgálatot amelyet nem õ rendelt el!

Nem bízom a férjemben, és erre úgy érzem teljesen rámegyek lelkileg. Régebben voltak nőügyek, sőt minden. Társkereső oldal, persze mindent letagad, hogy nem igaz. Azt mondja, hogy Én vagyok a hülye, elviselhetetlen féltékeny feleség. Mit tegyek?

Mit tegyek, hogy erősítsem magam?

Legjobb válasz: Hát attól, hogy a féltékenységet kezelteted, még megcsalhat. Sõt, olyan sokan mondogatják, hogy ha nincs bizalom, akkor minek a kapcsolat.... Hány nõt látok, aki maximálisan bízik, szegények, és a maximális bizalmuk mellett pont úgy megcsalják, mint azokat, akik féltékenyek. Valamilyen szintû féltékenység természetes is. Elõször is azt tisztázd le magadban, hogy tényleg megcsalt-e? Vannak-e konkrét bizonyítékok, vagy csak te gondoltad? De ha ennyire biztosan írod, akkor így volt. Nézd a mostani helyzetet: mibõl gondolod, hogy megint? Ha úgy érzed, változott, akkor fogd vissza magad, és próbálj lehiggadni. Mérlegeld, hogy folytatni szeretnéd-e vele? Ha igen, akkor nincs gond. Viszont az is egy pasis taktika, láttam már ilyet, hogy bizony félre járt rendesen, a feleség gyanakodott, de persze elérte, hogy a feleség higgye magát hülyének, hogy ok nélkül féltékenykedik. (és miközben megvolt a kis barátnõ, egy veszekedés után a nõ kért bocsánatot, hogy ne haragudjon rá, hogy nem bízik benne, és azt gondolta, hogy félrelép. A drága férj volt olyan rendes, hogy meg is bocsátott. )

Hát attól, hogy a féltékenységet kezelteted, még megcsalhat. Sõt, olyan sokan mondogatják, hogy ha nincs bizalom, akkor minek a kapcsolat.... Hány nõt látok, aki maximálisan bízik, szegények, és a maximális bizalmuk mellett pont úgy megcsalják, mint azokat, akik féltékenyek. Valamilyen szintû féltékenység természetes is. Elõször is azt tisztázd le magadban, hogy tényleg megcsalt-e? Vannak-e konkrét bizonyítékok, vagy csak te gondoltad? De ha ennyire biztosan írod, akkor így volt. Nézd a mostani helyzetet: mibõl gondolod, hogy megint? Ha úgy érzed, változott, akkor fogd vissza magad, és próbálj lehiggadni. Mérlegeld, hogy folytatni szeretnéd-e vele? Ha igen, akkor nincs gond. Viszont az is egy pasis taktika, láttam már ilyet, hogy bizony félre járt rendesen, a feleség gyanakodott, de persze elérte, hogy a feleség higgye magát hülyének, hogy ok nélkül féltékenykedik. (és miközben megvolt a kis barátnõ, egy veszekedés után a nõ kért bocsánatot, hogy ne haragudjon rá, hogy nem bízik benne, és azt gondolta, hogy félrelép. A drága férj volt olyan rendes, hogy meg is bocsátott. )
Azaz a feleség kért bocsánatot.
Én is voltam olyan ostoba feleség, mint akirõl a második válaszoló írt. Ráhúztam még három évet a házasságunkra, és szültem még egy gyereket. A vége mégis válás lett. Én csak a válás után erõsödtem meg.

Mit tegyek, ha a férjem és az anyósom folyton veszekednek?

Nekem semmi bajom az anyósommal, jóban vagyunk, a gyerekeket is nagyon szereti, bármikor szívesen rábízom őket (másfél és 3 évesek). De a férjemmel egyszerűen nem bírják egymást elviselni. Állandóan üvöltve veszekednek, ráadásul a gyerekek füle hallatára. A gyerekek nagyon szeretik a mamát, szegény anyósomnak nincs is nagyon más öröme az életben rajtuk kívül, de én már úgy vagyok vele, hogy nem szívesen viszem oda őket, mert egészen biztos vagyok benne, hogy ezek a jelenetek az ő lelkiviláguknak sem tesznek jót. Tudom, beszéljek velük. Már próbáltam, de mindkettő a másikra mutogat. Anyósom szerint a férjem bunkó vele. Ez igaz. A férjem szerint anyósom mindenbe belepofázik, nem vesz minket komolyan, azt hiszi, csak ő ért a gyerekekhez, ez is igaz. De nem elviselhetetlen, és a gyerekek szeretik, nekem ez a lényeg, ha mond is pár butaságot, egyik fülemen be, a másikon ki. Mit fognak így tanulni a gyerekek? Ha azt hallják, hogy az imádott apjuk és a szintén imádott mama folyton ölik egymást? Én nem ilyen családból jöttem, nálunk, ha voltak is konfliktusok, azt képesek voltak a gyerekek kizárásával intézni, nálunk nem volt, most sincs soha hangos szó sem, nem hogy sértegetés, egymás lehülyézése, stb. És én, mint a gyerekek anyja mit tudnék tenni, hogy megvédjem a gyerekeimet ettől az egésztől?

Legjobb válasz: Nem, ne beszélj velük. Tartsd tiszteletben, hogy õk nem bírják egymást, ne erõltesd, hogy találkozzanak. Ha nem találkoznak, hidd el, nem fognak üvöltözni egymással. A férjednek pedig joga van nem szeretni az anyját - te meg nem a másik anyja vagy, hogy ezt "kineveld" belõle, hanem a felesége, akivel egyenrangú.

Nem, ne beszélj velük. Tartsd tiszteletben, hogy õk nem bírják egymást, ne erõltesd, hogy találkozzanak. Ha nem találkoznak, hidd el, nem fognak üvöltözni egymással. A férjednek pedig joga van nem szeretni az anyját - te meg nem a másik anyja vagy, hogy ezt "kineveld" belõle, hanem a felesége, akivel egyenrangú.
A kérdező hozzászólása: Nem én erõltetem, hogy találkozzanak, anyósom hívja át magához a gyerekeket, és én egyedül nem tudom átvinni õket, mert messze lakik, és nincs jogsim. Máskor meg egyenesen a férjem ötlete, hogy vigyük át a mamához a gyerekeket, hogy egy kicsit tudjunk kettesben lenni, mint pl. ma is. Nekem aztán tök mindegy lenne, szeretik-e egymást, ha nem lennének az egésznek a szemtanúi a gyerekek. Ezért kértem tanácsot.
Erre szerintem nincs jó válasz. Kissé patthelyzet. Ha a veszekedések valóban annyira durvák, hogy ez a gyermekekre nézve hátrányos, akkor (amennyiben ez kulturáltan megoldható, senki sem sértõdik meg rajta) mindkét félnek meg kell mondani, hogy ha nem bírnak a gyerekek elõtt viselkedni, akkor szünetelni fog a látogatás (persze ezen mindenki megsértõdne, szóval visszajutottunk oda, hogy nincs jó válasz).
Megoldás lehet, hogy elviszitek a gyerekeket, ha lehet szinte rögtön eljöttök, a gyerekek meg maradnak pár napot, hetet. Így is lehet veszekedés, de jóval kisebb arányban.

Van egy barátnőm és nem tudja mit tegyen! Válni akar, és útban van a baba, de nem akarja, hogy a férj nevén legyen a baba. A fogantatás a házasság előtt történt. Mik a lehetőségek?

Kérhet-e gyerektartást, ha nem a férje nevén van a gyerek, de a bíróság megcsináltatja az apasági tesztet?

Legjobb válasz: Már bocs, de szerintem a barátnódnek elõször gerincet kellene növeszteni... terhes lesz, majd megházasodik, majd válni akar, gyerektartást akar, de azt nem akarja, hogy a férj nevén legyen a gyerek... és mindezt mondjuk fél-kétharmad éven belül... én a bíró helyében biztos, hogy elrendelném a pszichológiai vizsgálatát gyermekelhelyezés kapcsán, mert ez nem egy érett személyiség cselekvésére vall.

Már bocs, de szerintem a barátnódnek elõször gerincet kellene növeszteni... terhes lesz, majd megházasodik, majd válni akar, gyerektartást akar, de azt nem akarja, hogy a férj nevén legyen a gyerek... és mindezt mondjuk fél-kétharmad éven belül... én a bíró helyében biztos, hogy elrendelném a pszichológiai vizsgálatát gyermekelhelyezés kapcsán, mert ez nem egy érett személyiség cselekvésére vall.
Elég undorító dolog, hogy azt akarja, ne legyen a nevén, de a gyerektartás az kell! Amúgy ez nem így megy: házasságban fogant baba, vagy azóta összeházasodtak: vélelem, hogy a férj az apa --> az õ nevén is lesz. Házasságon kívül fogant és született gyerek: nincs ilyen vélelem, nem lesz a nevén, de így nincs kitõl tartást sem kérni!
Az elõzõnek teljesen igaza van. Mindenképp a férj nevére fog kerülni. Jó példa rá, hogy Majka és Dundika gyereke is Dundika férje nevére kellett anyakönyvezni. Vagy a Várkonyi Bocskor párnál is.
Automatikusan a férje nevére kerül a gyerek!!!Párom elvált feleségétõl, és volt felesége terhes lett új pasijától, megszült, és párom nevét kapta a gyerek!Sok papírmunka után sikerült megváltoztatni az apja nevére. Ha szabad kérdeznem, miért akarsz válni?Nemrég házasodtatok össze.
A férj nevére fog kerülni a gyerek, még ha el is válnak a szülésig.
Ha azt akarja akkor mondja meg neki, hogy hagyja õt békén. De az apát szerintem megilleti, hogy a gyerek a nevén legyen. Nem értem a nõk miért akarnak a gyerekkel bosszút állni. :S 29hetes kismama
A kérdező hozzászólása: Igazából a férj adta be a válókeresetet, mert lett másik nõje, a barátnõm csak azt akarja, hogy hagyja õt békén, de a gyerekrõl gondoskodjon.
Már megint ez a hülye "nevére kerül" fogalom, ami jogilag nem létezik és sose lehet kideríteni, mit értenek alatta... Úgy érted, hogy a férj jogilag ne legyen az apja a gyereknek? Akkor nem jár gyerektartás, mert jogilag nincs közük egymáshoz. Viszont házasoknál ez nem kivitelezhetõ, még ha elválnak se, mert a válás után el kell telnie bizonyos idõnek, hogy azt feltételezzék, hogy nem a férjé. Vagy úgy értetted, hogy jogilag õ a gyerek apja, szerepel az anyakönyvi kivonatban, csak éppen nem az õ vezetéknevét viseli a gyerek? Ez lehetséges, és ilyenkor gyerektartás is jár. Más kérdés, hogy a gyerek vezetéknevérõl a szülõk döntenek és ha nem tudnak megegyezni, akkor mindkettejükét megkapja.
Bocsi rosszul írtam, barátnõd miért akar válni??? Nemrég házasodtak össze! Utolsó voltam
Ha a férjéé a gyerek, természetesen kérhet gyerektartást, és nem kell, hogy a férj nevén legyen a gyerek.
Elsõ körben valószínûleg a férj nevét kapja a baba, aztán ha barátnõd akarja, elintézheti hogy az õ nevén legyen. Ha a férj valóban a gyermek apja, akkor fizetnie kell majd gyermektartást, és joga lesz a láthatáshoz is.
Útban van a baba. Ha jól értem, kevesebb, mint 9 hónapja házasok, és válni akar? Egyébként szerintem kérhet, ha bebizonyosodik, hogy a fickóé a gyerek.
A hûtlenséget nem azzal kell megtorolni, hogy nem viselheti a gyerek a nevét, de le kell húzni apukát, amennyire lehet.Lépjen túl a nõ ezen a kapcsolaton és ne a gyerekkel vágjon vissza az apának.A férfi az apja marad a gyereknek, akkor is, ha ez a nõnek nem tetszik.A piti bosszúkból pedig nõjjön ki.

Mit tegyek? A babánk 7 hetes, nagyon sírós, mert hasfájós. A férjem borzasztó rossznéven veszi, hogy sír. Hiába mondom, hogy ez a pici nem direkt csinálja és inkább segítsen rajta valahogy.

Pedig elmondtam neki,hogy örüljön,hogy az éjszaka nem sír és nem kell felkelnie éjjel hozzá,mert azt megoldom.Ma reggel is sírva kelt fel a kicsi,mert már éhes volt és utána pedig magányos.Kicsit simizni kellett és elaludt.Nem érti meg,hogy ? csak este hallgatja a sírást egy pár órát,én meg egész nap,ha éppen olyanja van a kicsinek.Igaz,? nem annyira akarta a babát,de látom rajta,hogy szereti.

Legjobb válasz: Szerintem te is hanyagold a férjed,ha neki valami baja van.Ne haragudj,de hogy lehet egy pici babára haragudni,csak azért mert sír?Lelketlen

Szerintem te is hanyagold a férjed, ha neki valami baja van.Ne haragudj, de hogy lehet egy pici babára haragudni, csak azért mert sír?Lelketlen
azt hallottam valahol hogy a komenytea segit a hasfajos babaknak. Probald ki es akkor hatha a ferjed is kevesbe lessz morci:) Sok sikert.
A kérdező hozzászólása: neki csak este van gond, általában 7-8 körül kezdõdik és eltart 10-ig, éjfélig. a férjem pedig jobban tudta, mit vállalunk, mert már nagyobb volt, mikor az öccse született.csak tényleg nehezen viseli.én is azt mondta tegnap este, hogy lesz még egy pár átalvatlan éjszakánk.
09:17-es vagyok. Rezgõs pihenõszék :D Nem gyõztem az elemet venni bele, volt, hogy csak abban tudott aludni napközben. Szélcsövet mi is használtunk, de sokáig nem szabad állítólag. Egyébként pedig kitartás nektek és sok meleg tea (meg enyhe nyugtató) azt hittem belepusztulok az elsõ 3 hónapba. :) Most meg van egy 7 hónapos mászó felálló duracell nyuszim :D Most azon izgulok, mikor töri be a fejét.
A kérdező hozzászólása: kedves 8:54-es!nem haragszik a babára, csak nehezen viseli a sírást.nem lelketlen a férjem.ezt a pózt mi is sokszor alkalmazzuk, meg a meleget a pocira.
Nekem is nagyon hasfájós volt kicsinek a fiam. Az a póz amit az elõzõ írt nagyon jó, nagyon szeretik a picik. Nálunk a hintaszék jött be nagyon amit majdnem vízszintesig lehet dönteni, napközben órákat aludt benne, míg az ágyban 10-20 perc után sírva ébredt. Ha tudsz szerezni egyet érdemes kipróbálni. Nekem szerencsém volt, mert apa akkoriban sokat volt itthon és napközben ö dajkálta ha kellett.
8:59-es vagyok! Ez a tartás nekünk is tényleg nagyon jó volt. Még az is eszembe jutott, hogy volt úgy nálunk, hogy akár negyed órát is várni kellett mire kijött a büfi, de ebben a csak úgy záporoztak:) )
Nagyon nehéz. Nekünk csak a Mayerhoffer por vált be, vényköteles. Meg ezt a pózt szerette nagyon :) http://images.iwiw.net/0302/user/01/01/97/17/7/user_10197177..
Bocsi nem jós, hanem hasfájós
Nekünk is nagyon jós volt a kislányunk. Nekünk az espumisan csepp vált be és a meleg cseresznyepárna. Én úgy gondoltam, hogy ez sosem lesz jobb, de igen:) )) Most már egy nagyon Boldog 5, 5hós kislány anyukája vagyok! Kitartás, most nehéz, de egy életen keresztül boldog leszel, mert van egy kisbabád!
A kérdező hozzászólása: hát lányok, köszönöm a biztató szavakat.tegnap szegénykém már úgy üvöltött, hogy én csak szorítottam sírva magamhoz és semmi nem használt.
Nyugodj meg!! Semmi semmi sem tart örökké, mint ahogy ezt nekem több védõnõ és a doktornõnk is mondta annak idején. Ki fogja nõni.. :) Tudom, hogy ez nem vigasz, de tényleg ez az igazság. Ez max. 3 hónapos korára elmúlik. Mi is kísérleteztünk mindenfélélvel, de semmi sem vált be. És kb 1, 5 hónapos korában arra gondoltam biztos nem tápláló a tejem, mivel nekem nagyon vizesnek tûnt és azért üvölt, mert éhes.Ezért elkezdtem neki tápszert adni, és huss vége lett minden bajnak, közben fejtem ezerrel, hogy ne apadjak el, mivel vissza akartam rakni cicire, és sikerült is. Állítólag ezt nem szabad, mert többé nem fog cicizni. Nekünk szerencsénk volt. Az egészbe az a pláne, hogy a kislányomat az ég olyan torokkal áldotta meg, hogy szerintem (nem túlzok)a szomszéd utcában is hallani lehet, ha rázendít. Az én babám éjszaka is szeretett üvölteni, és a párom NAGYON nem bírta tolerálni, pedig õ is imádta a kicsit, így kiküldtem a másik szobába :) Viszont, mindig biztattam és dicsértem a férjem, mikor a babával foglalkozott. A végén már volt, hogy azt mondta, hogy én nem értek a gyerekhez.... :DDDDDD Most 6 hónaposak vagyunk, és miénk a világ legjobb, és legaranyosabb kisbabája. Egész délelõtt a kiságyában eljátszogat. Nagyon kiegyensúlyozott, mindig mosolyog, nincs felszoktatva, és még sorolhatnám. Apa imádja a kislányát, és rengeteget foglalkozik vele. Mindezt azért írtam le neked, hogy vigaszt találj a szavaimba. Kívánok neked nagyon jó babázást! És hidd el napról napra könnyebb lesz. Kitartást!
A kérdező hozzászólása: nagyon köszönöm a válaszokat.iszonyatosan sajnálom a kicsinket, mert látszik, hogy szenved.és emellett nem akarom, hogy a férjem megutálja az állandó sírás miatt.próbálom én elintézni, mikor sír, de tegnap is szinte álomba ájultam este.
Pedig kellene, hogy segitsen.lehet hogy a pici már nem csak a hasa miatt sir hanem azért is hogy te szép lassan kikészülsz és õ ezt megérzi.van hogy nálunk csak az apjával van el.õ is 7 hetes.
Nekünk semmi nem használt, ez ment 4 hós koráig, néha már a szomszédok is kérdezték, hogy bírjuk, mert sajnálnak bennünket, hogy állandóan sír. Én neked kívánok kitartást.A köményteával vigyázz, nekem nem ajánlották, mert ha szelesebb lesz tõle attól is fájhat a pocija./védõnõ mondta, pedig én is úgy tudom, hogy jó/ A férjed, nem biztos, hogy türelmesebb lesz, pláne, hogy nem is nagyon akarta a babát. Szerencsére a párom olyankor amikor én már tök fáradt voltam az éjszakázásoktól akkor még átvállalta az éjszakát is, pedig nappal meg ment dolgozni:) )Volt, hogy a fotelban ülve aludtak, mert úgy a pici is nyugodt volt:) ) Csak féltem nehogy leejtse, de ez sosem fordult elõ:) )
A kérdező hozzászólása: ezt még nem próbáltuk.azinfacol és az angolvíz már volt porondon, de nem igazán használt.
Szia! Nekem Infacolt ajánlották és nagyon bevált!!!Kifejezetten cscsemõknek, hasgörcsre van, az árára már nem nagyon emlékszem, kb. 1200 Ft. A testvérem az Espumisan cseppre esküszik, de azt nem szabad a köménymagos teával együtt adni, mert hasgörcsöt okoz( a doktornõ mondta Neki) próbáld masszírozni a pociját, naponta többször is. A hatás nem marad el:) remélem használ valamelyik! Minden jót Nektek:)
Szia! Nekünk az elsõ 2 hónap volt nagyon kemény, már sokkal jobb a helyzet. Mi végigmentünk a Gripe water, Espumisan, infancol, stb-n. Nálunk a Normaflore vált be a kislányomnak. Minden nap egyszer éhgyomorra szopi elõtt kapott egy ampullányit a szájába 10 napig, majd 2 hét múlva megint egy 10 napos kúrát és rendbetette az emésztését. Persze közben az emésztõrendszere is fejlõdött gondolom, szóval kitartás, egyre jobb lesz. 13 hetes kislány anyukája


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!