Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek, a férjem (391 db)

Mit tegyek? A férjem családja egy borzadály!

Sógornõmnek van 1 5 éves fia, nekünk 10 hónapos ikreink vannak. A sógornõm és a fia az atyaúristen a családban. Férjem mamája kijelentette, hogy utál engem, mert sógornõm ellenem hangolja( karácsony után mondta meg a férjemnek, hogy utál engem a kedves mama). Ezek után azt mondtam, hogy se mamát, se sógornõmet nem akarom látni. Anyósom ritkán jön hozzánk látogatni a babákat, de kb. 1 hónapban 1x-2x. Õ is a lány pártját fogja, véletlenül sem a miénket, még ha igazunk van sem. Most kedves anyós kitalálta, hogy a fiam névnapján vigye el a férjem a mamájához, hogy ott mindenki felköszöntse Bálintkát. Persze én maradjak itthon egyedül és malmozzak. Ráadásul a fiam meg van fázva. azt mondtam, viheti, ha a gyerek meggyógyul addig. Ezért megint letolt a férjem, hogy nem akarom, hogy vigye a gyerekeket.pedig viheti, már máskor is elvitte. A férjem nem érti, hogy mi bajom van, mindig szapulom a családját(persze van miért), azt mondta ha így folytatom, majd látogatóba jön csak a gyerekeihez. Persze ezt csak mérgében mondta, de rosszul esett. Mindig én engedjek a hülye családja meg él, mint marci hevesen.Elegem van. Mit tegyek?

Legjobb válasz: Itt nekem a férjed tûnik borzadálynak,a család már mellékes. A férjed nem áll ki melletted.

Itt nekem a férjed tûnik borzadálynak, a család már mellékes. A férjed nem áll ki melletted.
Megértelek. Viszont te az anyósodnak a gyerekét szidtad. Ha a te gyereked szidná valaki, akkor az neked sem tetszene. Vértezd fel magad a beszólások miatt, ha olyan dolgot mond neked valaki, hogy kaja szag van. akkor lehet neki mondani, hogy segítsen elpakolni és akkor nem lesz kaja szag.
Megértelek, kellemetlen lehet. A józan ész azt diktálja, hogy ne szólj száj nem fáj fejem, de a gyakorlatban ezt nem mindig lehet kivitelezni. Ne járj hozzájuk (mondjuk nekem sem tetszene, hogy odarendelik a gyerekemet magukhoz, mert úgy döntöttek, engem kiközösítenek, mivel nem vagyok hajlandó a sógornõ buta modorát eltûrni. Mi az hogy parancsolgat, hogy rakjam el a kaját - vendégségben volt, nem? Én még életemben nem szóltam rá semmilyen vendéglátómra, hogy rakja le az asztalt, micsoda ötlet ez?! Amúgy szeretem ezeket a disznóvágásokat is: hazai királykisasszony bent tvzik, menyecskék meg ugráljanak kint :-), tudod mi a megoldás erre? Nem kell odamenni, menjen a férjed egyedül és akkor nincs veszekedés!) Amúgy szomorú dolog nagyon, hogy a férjed egyértelmûen megmondta, ha kenyértörésre kerül a sor, õket választja, te pedig fogd be és tûrj mindent. Anyósodék azért ilyen szemtelenek veled, mert õ (a férjed) otthon értésükre adja, hogy megtehetik. Nem biztos, hogy ez úgy történik, hogy direkte azt mondja, hogy persze, igazatok van, csak rossz pillanatban, hangulatban hazamegy és a nõk kiszedik belõle (férfiból nem nehéz, észre sem veszik), hogy mi a gond. Aztán rendszerint még húzzák is! Nekem egyszer mondta volna, hogy majd látogatóba jön csak a gyerekeihez! Fújjjj. Hogy tudott ilyet mondani, akármilyen ideges is volt, vannak, amibõl az ember nem csinál "viccet", szerintem is gondolkodott már rajta, azért csúszott ki a száján, de undorítónak tartom, hogy elhagyná a gyönyörû gyerekeit, csak mert nem tudja leállítani az anyjáát! Ha a férjed helyében lennék, nem vinném át a gyereket, mert ettõl kapnak majd csak igazán vérszemet, onnatól fogva te nem fogsz a családhoz tartozni, eddig még csak-csak el kellett viselniük a gyerekek miatt, de ez a gond így megoldódik. Kérdezd meg a férjed normális beszédstílusban, hogy ezt szeretné? Vázold neki, hogy merre tartotok, hogy mibõl, mi lesz! Itt az alkalom, ha a férjed meg szeretné tartani a cslaádját, meg kellett volna mondania, hogy halóóó, én nõs vagyok, családom van, amihez a feleségem is hozzá tartozik, ezért nem hozom a gyerekem, ha fel akarjátok köszönteni, átjöttök! Majd pedig mindenki megpróbál normálisan viselkedni, te is és õk is (ha egyszer kiállna melletted a férjed, akkor a sógornõd nem merne rád hurrogni a saját hízadban, hogy rakd el az asztalt!), azt a másfél órát kibírjátok, aztán meg nem kell egymás társaságát keresni, csak a legközelebbi ünnepen! Summa summárum, a férjed a legnagyobb hibás az egészben, és nem tudom, hogy ûrhetted el, hogy ilyet mondott?! Ha anyuka és a lánytestvére fontosabb, mint a gyerekei, tessék odamenni lakni! Ez a véleményem.
A kérdező hozzászólása: Köszi utolsó a hosszú választ. Nem egyszerû a helyzetem, de próbálom normalizálni. férjem elviszi a gyerekeket és kész. Próbálok nyugodt maradni, nem szidni a családot, de nem könnyû. Ja és anyósom annak idején az mondta, mikor megkérdeztük, hogy minket miért nem látogat meg (akkor még nem volt gyerekünk), hogy ha lesz gyerekünk, majd jön. Hát köszi. Amikor még a szüleimnél laktunk, férjem autóbalesetet szenvedett, 1 hétig volt otthon táppénzen, senki meg nem látogatta, apukám ültette be a kocsijába, hogy gyerünk egy kört, nem kell elkeseredni. Ja anyós azt is mondta, hogy ha nem adunk neki kölcsön 400 ezer forintot fölakasztja magát, ekkor még anyuméknál laktunk, eltartottak minket, hogy saját lakásra tudjunk spórolni, és ezt a pénzt kellett neki odaadni.
Hát, így az utolsó hozzászólásodat elolvasva, elég nagy baj van nálatok, és azt is látom, hogy neked nem sok szavad van otthon. Biztosan jó lesz ez így? Ezt részben ismerem, mi is otthon laktunk, hogy tudjunk sajátot venni, anyámék segítettek, amonnan meg semmi, de biztos nem hagytam volna szó nélkül, hogy azt a pénzt, amit a szüleim bõrén spórolunk meg, az anyósomnak kell adni..... miért, beteg volt, vagy mi volt olyan hatalmas nagy dolog, amiért fel akarta magát akasztani. Látom vannak egyenlõek, meg egyenlõbbek. Nem lesz könynû életed, ha valamit nem tudsz a férjeden alakítani, nem lehet azt akármeddig tûrni, hogy némelyeknek mindent szabad.
Az az igazság, hogy a 10 hónapos gyerekeimet nem engedném el egyedül sehova. Párommal igen de már õ is belátta, hogy sokmindenbe én kellek ha baja van a gyereknek. Tudom mi az amit érzel mert nálunk is hasonló a helyzet csak nálunk van gyerek. Szóval tõlünk mindent elvárnak, hogy megcsináljuk de az, hogy a sogornõmék a 6 év alatt fel sem hívták a bátjukat az nem számít. A lányom kétszer feküdt kórházba és fel dem hívtak, hogy mi van vele, hogy viselte. A fiamnál senki fel sem hívott, hogy gratuláljanak és nem is jöttek meglátogatni minket. De kiborulni, mert nemõk lettek a kereszt szülõk na azt tudtak. Pároddal igen is le kell ülni beszélni, hogy te a gyerekekhez szorosan hozzátartozol és igen is velük maradsz. El kell fogadnia a családjának és nekrd is õket nem egyszerû. Anyosod nyilván nem fogja a lányát rossz színbe feltünttetni. Anyósom arra nem volt képes, hogy a 24 éves lányára rászóljon, hogy egy 3 éves kezébe nem adunk úgy üveg tányért, hogy lépcsõzzõn vele. Párom szólt neki illetve én. De totál felvolt háborodva. Én elmondtam, hogy igen is elsõkõrben az van amit én és párom mond. Ez a nõ párom húga úgy gondolja, hogy mindig az van amit õ akar. Nagy bajuk az, hogy én nem bólogatok a hülyeségeire. Nem könnyû de kompromisszumot kell kötni de ehez a párod is kell. Ha õ ebben nem partner akkor baj van mert akkor anyukájához jobban ragaszkodik mint hozzátok. El kell döntenie ki a családja. Én a te helyedben nem engedném el a gyerekeket oda, csak ha te is mész.
Ennek a széthúzásnak, idétlenkedésnek a gyerek fogja leginkább kárát látni. Ha nem lehet velük kijönni, egyszerûen szakíts meg minden kapcsolatot, ha teheted. Költözzetek messsze, stb. Ha valaki f**kal*p módjára viselekdik veled, nem kell pitizni, hogy légyszi fogadjatok már el, elvégre pont ezt szeretnék, hogy valakin taposhassanak.
"A férjem nem érti, hogy mi bajom van, mindig szapulom a családját(persze van miért), azt mondta ha így folytatom, majd látogatóba jön csak a gyerekeihez. Persze ezt csak mérgében mondta, de rosszul esett." --> nem mérgében mondta. Ezt úgy hívják, hogy nyomást gyakorol rád. Most komolyan, ha õ nem látja, nem érdekli hogy bánnak ott veled, inkább a degenerált családját pártolja, az õt jellemzi. Állj ki magadért, ne hagyd hogy manipuláljon, zsaroljon. Kíváncsi lennék, ha tényleg ott lenne a szitucáió, hogy ül tovább a "meghitt kis családjával", vagy normálisan él a feleségével és a gyerekével, melyiket választaná. Én kíváncsi lennék - adna róla egy pontosabb képet, hogy milyen ember, mennyire lehet rá számítani.
Egy anyának amúgy örülnie kellene ha a fia olyan nõt vesz el, aki megfelelõen gondoskodik róla (mivel neki már nem kell) valamint a gyerekérõl. Sok anya erre képtelen. Szeretné , ha a fia mindíg a kis fia maradna, mindíg uralkodhatna felette. Egy önálló , szüleirõl levált férfinak erre azonban semmi szüksége. Úgyhogy a férjedtõl a legkevesebb szerintem az lenne, hogy helyreteszi a családját, nem még téged zsarol... ez a véleményem.
Szóval ez a próbléma nem új, régen voltak gondjaid a családjával és te mégis gyerekeket szültél egy ilyen embernek. Hát te választottad akkor most mit sírsz, nem értem? Ez volt, ez van és ez lesz, fogadd el.
A kérdező hozzászólása: Csak azért szóltam be a sógornõmnek, mert amikor meghívtuk a keresztelõre és még néhány családi eseményre hozzánk ledagizta a férjem, nekem meg azt mondta ebéd után hogy "pakolj el fúj de kaja szag van" ... és még néhány "kedves" szó. Senki nem állította le. 6-7 év után én is kinyitottam a számat.
Mit izgat, hogy nem kedvelnek? Na és, hogy lusta a sógornõd? Semmi közöd hozzá. Kihasználni meg azt tudják, aki hagyja magát. A férjed kiállhatna érted, de valószínûleg õt is zavarja a nagy szád, és, amit te õszinteségnek hívsz... Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Én biztos nem piszkálnám a férjemet a családja miatt, mert bármilyenek is legyenek, õ nyilván szereti õket. Max én nem megyek át. Nálunk is az elsõszülött fiú kisfia a kedvenc unoka, én ebbõl nem csinálok problémát, mert ettõl még nagyon szeretik az én gyerekeimet is.
Elmondanám a kedves páromnak, hogy mellettem van, vagy ellenem. Aztán azzal éljen akit választ.
Nézd. A férjed családja megváltozni nem fog. De ha folyamatosan szapulod a férjed családját, akkor a végén még te leszel a bûnbak a férjed szemében is, és még jobban az anyósodékhoz fog húzni. Szóval, elõbb-utóbb rámegy a házasságotok. Az a legjobb a férjednek, és neked is, ha egész egyszerûen nem foglalkozol a családjukkal. Utálnak? Jó. Nem jönnek? Jó. A lényeg, hogy a férjed+te+gyerekek jól meglegyetek. Én is sokat idegeskedtem a férjem családja miatt, de aztán rájöttem, hogy csak magammal szúrok ki. Most is ugyanolyanok õk, de nem foglalkozom velük, õk nem jönnek, én nem megyek. Ennyi éppen elég a boldogságomhoz, és a férjem sincs két tûz között.
Egyetértek abban, hogy a férjeddel van a nagyobb baj. Tenni azt tudod, hogy nem szapulod a családját - tudom, hogy ez nagyon nehéz, de idõvel észre fogja venni a különbséget a te és az õ hozzáállásuk között. Jelenleg bárhol van is, bántanak valakit, akit szeret. Ha melletted nem ez lesz, melletted érzi majd jobban magát. És igen, maradj otthon, minek lennél olyan emberekkel, akikkel rühellitek egymást? Töltsd hasznosan azt az idõt, élvezd.
Nálunk anyóssal van óriási probléma, ami miatt úgy döntöttem, hogy az unokát nem fogja látni. Párom kiáll mellettem, persze biztos rosszul esik neki, hogy ezt mondtam. Tényleg a férjeddel van valami probléma, esetleg ha leültök beszélgetni errõl, lehet, hogy segít a helyzeten.
Ez tipikus esete a szülõ, illetve családcentrikus házasságnak. Ez nálunk gyarokri, aminek több oka is van. Az ilyen házasságok jó része végzödik válással. De amíg folyton õke szidod, önvizsgálatott is kellene tartanod, vajon miért "utálnak" Téged?!
Ha a párod kiállna melletted akkor csökkenne a családja általi borzadályok. Nektek közös ikreitek vannak, akik az elsõk és mindennél fontosabbak, legyen az akárki. Lehet, hogy mérgében tesz ilyen megjegyzést, ami jelentheti azt, hogy már gondolkozott ezen a dolgon. A férjeddel kötötted össze az életedet és adtál életet két gyermeknek akiknek élsz nem az anyóssal. Beszélni kellene a pároddal, csak ti ketten, hogy megoldjátok a problémákat, mert késõbb nagyobb is lehet belõle. Én biztos nem foglalkoznék se anyóssal se a sógornõvel sem, ha utálnak akkor tartsák meg maguknak. Gratulálok az ikrekhez és sok boldogságot kívánok hiszen õk a legfontosabbak!
A kérdező hozzászólása: Kedves utolsó elõtti! azért utálnak mert sógornõmnek meg mertem mondani a magamét, amiért lusta, kihasznál mindenkit és csak az a jó, amit õ csinál. Pl. disznóvágás a férjem nagyszüleinél, mindenki dolgozik én 2 hónapos terhesen, õ beállít, 9-kor a gyerekével a gyereket elküldi a disznóvágók társaságába, õ megreggelizik és lefekszik aludni. majd felébred és hazamegy, persze e gyereket ott hagyja, hogy még rá is vigyáznunk kellene. majd a másik sógornõmet letolják, amiért nem ügyel a gyerekre, hanem az üstház körül szaladgál. És számtalan ilyen eset. Nem szeretem ezt a családot, mert amíg az egyik unoka becsben van tartva addig a mi gyerekeink le vannak tojva.
Ha a férjed másképpen állna a családi boldogságotokhoz, akkor te sem szapulnád a családját.En ebben sem értenék egyet, hogy a fiamat elvigyék a mamához, hogy felköszöntsék.Milyen jogon?Van neki otthona, családja, aki fel akarja köszönteni menjen a helyébe.A férjednek, ha azt mondta a mama, hogy utál téged, akkor miért nem állitotta le, legalább annyit mondott volna neki, hogyha a feleségemet utálod, az egyenlõ azzal, hogy engem is utálsz!
Bar nem sok jot irtal a csaladrol, a legtobb ember nem szereti az olyan embert, akinek ami a sziven, az a szajan. Most jobb neked az, hogy beolvasol a sogornonek? Meg hogy a ferjednek allandoan szapulod a csaladjat? A vegen ott fog hagyni.
A férjed képes volt odaadni a 400 e Ft-ot, miközben a szüleinél éltetek, õk tartottak el? Nem a férjed családjával van itt a legnagyobb gond, hanem a kedves férjeddel. És ez a szitu, amikor már késõ bánat, hozzámentél, gyereket szültél neki... Én nem engedném át a gyerekekkel ezek ismeretében, az biztos, és nem is tennék lakatot a számra. Mondjuk a szüleim pénzét sem engedtem volna odaadni :(

Mit tegyek? A férjem legjobb barátja lett a szeretőm (? )

A férjem 1 éve meghalt,és pár hónapja jött a nevére egy levél bizonyos biztosító cégt?l.Mivel az angolok érdekesen,és csavarosan fogalmaznak,így nem igazán érettem pár mondatot,hogy mit is akarnak ezzel mondani.Ezért megkértem a férjem barátját aki angol,hogy segítsen nekem.El is jött,és mindenben segített..Majd beszélgettünk,és ma sem tudom hogyan de az ágyban kötöttünk ki.Nem vagyok szerelmes belé,és ? sem belém,csak a vágyainkat elégítettük ki..Mondtam is,hogy z csak egy szex volt,és nem akarok semmit t?le.Õ is elmondta hogy szereti a feleségét,és csak a vágy hajtotta. De mindennap találkozunk(a csoportvezet?m,vagyis a kis f?nököm),és bár nem dolgozom a keze alatt,de volt rá példa,hogy ha összefutottunk a folyóson és nem volt ott senki akkor megcsókolt vagy csak megsimogatott..Jól esnek ezek az érintések,de tényleg nem akarok többet t?le..Nem akarok köt?dni hozzá,beleszeretni meg végképp nem.A házasságát sem akarom tönkre vágni..1 hete eljött hozzám,és csak nagy nehezen tudtam nemet mondani a szexre.elmondtam neki is hogy miért nem akarok t?le semmit..nem akarom,hogy jelentsek neki bármit is..Õ a férjem barátja,edz?je volt..Az indokomra annyit mond,hogy továbbra sem akar t?lem semmit,nem kéri hogy szeressem,? sem fog ragaszkodni hozzám,de a testi vágyainkat miért ne elégítenénk ki? Minden kötöttség nélkül?? Szerintetek mit kéne tennem??Szexeljünk csak a nemi vágy miatt(semmi szerelem) vagy hagyjuk a fenébe?? Megmondom ?szintén,hogy istenien szeretkezik,és bizony ez hiányozna.. (37/N)

Legjobb válasz: Nem az a baj,hogy lefeküdtél a férjed barátjával, mivel a férjed már nem él...Az a baj,hogy egy nõs férfivel tetted...Ismered a feleségét?Ha igen,hogy nézel a szemébe ezek után?Szerintem örülj, hogy egy idõre jól éreztétek magatokat,és lépj tovább,keress mást...

Nem az a baj, hogy lefeküdtél a férjed barátjával, mivel a férjed már nem él...Az a baj, hogy egy nõs férfivel tetted...Ismered a feleségét?Ha igen, hogy nézel a szemébe ezek után?Szerintem örülj, hogy egy idõre jól éreztétek magatokat, és lépj tovább, keress mást...
Ha ennyire félsz tõle, hogy beleszeretsz, valószínûleg tetszik neked. Ez a helyzet egyre rosszabb lesz, szerintem inkább ne menj bele. Dönts úgy ahogy a szíved diktálja! Sok sikert :)
a kettõt nem lehet teljesen külön választani, elõbb utóbb valaki elkezd kötödni a másikhoz ( a csávó máris kötödik hozzád, hiszen akarja veled a szexet) sürgösen keres másik pasit, az talán elég kifogás lenne neki, és neked is más elégiteni ki a vágyaidat
Ne tedd, mert lehet te szerelmes leszel belé és kart okozol magadnak. Inkabb majd jön valaki akivel mindenben megtalaljatok egymast!
Nem tartanám túl etikusnak, ha a drága elhunyt férjed házas barátjával kavarnál... Mit éreznél akkor, ha te lennél az a feleség, akinek a férjével lefekszik az özvegy (jelen esetben te)? De persze te tudod, mindenkinek más a morális mércéje. De azt kalkuláld bele, hogy olyan, csak szex, nincs. Hosszútávon. Lépj tovább, "éld az életed", keress barátokat, menj bulizni, ismerkedj férfiakkal. És azzal semmit nem ártasz a férjed emlékének, ha esetleg újra beleszeretnél valakibe... Sok erõt és sikert! :)
Azt vélem kiolvasni a soraidból, hogy sikeresen elgyászoltad a férjedet és nyitottá váltál egy új kapcsolatra. Ez így rendben is van, de mérlegelned kellene, nehogy olyan kapcsolatba bonyolódj, ami nem méltó hozzád. Írod, hogy jó vele a szex. Mással is -mondjuk egy függetlennel- épp ilyen jó lehetne. 37 éves vagy, tudom még élni szeretnéd az életed, de ne tedd ezt úgy, hogy valakit közben megbántasz, aki talán nem ezt érdemelné az élettõl, no meg a férjétõl. Ma még fiatal vagy és még jó a lapjárás, de gondolj a holnapra is. Üdv.
Hidd el, jót cselekedtél azzal, hogy megálljt parancsoltál magadnak és ennek a kapcsolatnak. Nem mondom, hogy erkölcsös dolog volt egy nõs férfival összegabalyodni, de ahogy írták, tényleg ez kellett ahhoz, hogy újra felnyisd a szemed, és lásd, hogy mennyi férfi van még a világon. És ha beleszeretsz valakibe, ne érezd azt, hogy ezzel bemocskolod a férjed emlékét. Õ sem akarja azt, hogy életed végéig egyedül maradj. Egészséges felnõtt nõ vagy, aki vágyik a szexre és arra, hogy szeressék. De ne egy ilyen férfival elégítsd ki a vágyaid. Amint olvastam te is rájöttél, hogy több vagy ennél, nem akarsz egy házas férfi játékszere lenni. Ismerkedj, és lesz majd egy olyan társad, akit tényleg megérdemelsz, és aki Téged megérdemel. Fel a fejjel és sok sikert! 21/L
A kérdező hozzászólása: kedves utolsó..Írtam, hogy nem ismerem a feleségét..és írtam hogy csak egyszer szexeltem vele, és írtam, hogy nem mégsem áll szándékomban folytatni csak a szexet, sõt semmit, hiszen nõs ember, és a férjem legjobb barátja..ennyi..
gondolom a feleségét is ismered.ha nem vagytok szerelmesek akkor nehogy már feldúlj egy házasságot csak a sex miatt.hiába mondod hogy nem akarod épp azt teszed.
A kérdező hozzászólása: Nem ismerem a feleségét, és nem is akarok neki ismeretlenül sem fájdalmat okozni..Igazatok van..Ebbõl sok jó nem sülne ki..Nem mondom, hogy megbántam a szexet vele, mert lehet hogy kellett ez, hogy végre "felébredjek" és merjek újra élni..Talán idõvel csak megismerkedek egy normális férfival..Szerintem megmaradok a kollégánál.. köszönöm a válaszokat.
Azt mondod, hogy nem akarod tönkretenni a házasságát... Sajnos ezt már megtetted. Mondjuk, ebben Õ is ugyan annyira közrejátszik.. Te nem érzed magad többnek annál, hogy hébe hóba szexelgess egy pasival egyet, ráadásul a nõs pasival, és aztán ennyi..bumm? Nem érzed azt, hogy többet érdemelnél ennél? A kérdésedre a válasz: Mennyire becsülöd magad. Ha nem annyira, akkor elégedj meg az alkalmi szexel, ha viszont többre tartod magad, akkor keress magadnak egy olyan pasit, aki független, párkapcsolatot szeretne, és szintén isteni vele szeretkezni.
A nõk nem igazán tudják külön választani az érzelmeket a szextõl. Egyre jobban bele fogsz merülni és nagyon nehéz lesz késõbb nemet mondani, mert ha ráadásul jó szeretõ is, egy idõ után beindulnak Nálad az érzések. Szerintem ne kockáztass ! Túl nagyot zuhanhatsz.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszokat.. Az igazság az, hogy a férjem halála óta nem igazán "élek".Az életem abból áll, hogy reggel elmegyek a melóhelyemre dolgozni, ha van túlóra akkor akár este 8-ig is melózom, csak ne kellejen egyedül lennem az üres lakásban.majd hazamegyek, és tévézem..Nem járok sehová, nem barátkozom senkivel.. A férjem barátjával is csak azért tartom a kapcsolatot, mert egy helyen dolgozunk, és tényleg sokat segít nekem.. Nem kötõdõm hozzá, de nem is szeretnék..Ha már érzelmileg ragaszkodnék hozzá, akkor úgy érezném, hogy hûtlen lennék a férjem emlékéhez.
Lehetek õszinte? Sztem az ilyesminek hosszabb távon csak rossz vége lesz, én a helyedben ezt az egész dolgot nem forszíroznám annyira mert még vmelyikõtök alaposan megütheti a bokáját ezért.

Mit tegyek? A férjem önbecsülését bántja, hogy én komolyabb munkát végzek, mint ő.

Hogy lehet segíteni neki, hogy fogadja el ezt a helyzetet?

Legjobb válasz: Nem értem, ez miért probléma bárkinek is. Értemes ember ilyenen nem probémázik, miért kellene neked alárendelt munkát végezni azért, hogy neki ne legyen baja az önbecsülésével? Szerintem a férjed igencsak le van maradva és középkori nézetei vannak.

Nem értem, ez miért probléma bárkinek is. Értemes ember ilyenen nem probémázik, miért kellene neked alárendelt munkát végezni azért, hogy neki ne legyen baja az önbecsülésével? Szerintem a férjed igencsak le van maradva és középkori nézetei vannak.
Ez van, fogadja el!
Miért lenne ez gond?! Én állítlólag szebb vagyok, mint a férjem /naná, hiszen egy férfi miért lenne annyira szép?/, szerinte okosabb is vagyok, ráadásul több pénzem is van. Egyik sem okoz problémát. A férjednek alapvetõen kisebbségi érzése lehet, de nem pont miattad. Talán csak arra fogja, amirõl most írsz.
Éppen ezért nem jönnék össze soha olyan férfivel, aki ebben a tekintetben "alattam" van. Mert nem engem fog zavarni, hanem õt. Egyébként ezzel te nem tudsz mit kezdeni, gondolom sosem éreztetted vele, hogy õ kevesebb, tehát magának kreálta a problémát, csak õ tudja megoldani.
És? Ha nem "egyenlõ" munkát végeztek, akkor valamelyikõtök önbecsülését alávághatja.
Mondd neki, hogy adjon lejjebb az egójából.
És szerinted komolyabb vagy szerinte?
Ez nem igazán szerintem vagy nem szerintem kérdése. Egy olyan ember, aki mondjuk vezérigazgató, a párja pedig egy boltban pénztáros, ott ez nyilvánvaló. Más esetekben szintén. Gondolom beosztásból adódik náluk ez az egész.


Mit tegyek a férjemmel?

Röviden.A férjem retteg a pókoktól.Annyira fél t?lük,hogy ha éjfélkor megyünk az emeletre aludni,és lát egy pókot,addig nem mer feljönni amíg el nem kapom..Képes inkább a nappaliban ülni a kanapén egészen reggelig. Én is félek a pókoktól,de kénytelen vagyok pohárral elkapni és kivinni az udvarra.Sajnos sokszor tényleg tenyérnyi nagy pókok jönnek el?,de ez akkor sem jó,hogy ennyire betegesen fél t?lük.Ráadásul a félelem ragadós,mert a feln?tt fiam is parázik.. A padlás gondolom tele van pókokkal,de mivel ez egy egybekötött sorház,nem sok értelme van irtani ?ket..(meg hát ártalmatlanok,csak csúnyák) Mit csináljak a fiúkkal hogy ne féljenek ennyire??F?leg a férjem???

Legjobb válasz: Nem tudsz mit tenni. Én is rettegek tõlük, sehogysem tudom elfogadni õket. Volt, hogy egyedül voltam otthon, és a szobában az ajtó elõtt megjelent egy pók, én az ágyon kuporogva sírtam, és felhívtam a párom, hogy mit tegyek. Lehet, hogy nevetséges, de akkor tényleg leblokkolok, és meg sem merek mozdulni.

Nem tudsz mit tenni. Én is rettegek tõlük, sehogysem tudom elfogadni õket. Volt, hogy egyedül voltam otthon, és a szobában az ajtó elõtt megjelent egy pók, én az ágyon kuporogva sírtam, és felhívtam a párom, hogy mit tegyek. Lehet, hogy nevetséges, de akkor tényleg leblokkolok, és meg sem merek mozdulni.
Ezt hívják fóbiának. Én is írtózom a pókoktól, ez a jó szó...nem attól félek, hogy megesz, megcsíp stb. Egyszerûen undorodom, kiver a víz ha rajtam egy is végigfut...(egyszer gyermekkoromban arra ébredtem, hogy egy pók végigfutott az arcomon).. Én úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy ha bezárnának egy pókokkal teli szobába 5 perc múlva tuti felakasztanám magam... Van egy évfolyamtársam, aki a hangyákkal van ugyanígy... Egyébként pszichoterápiával tényleg lehet ezen segíteni, természetesen csak akkor ha a férjed is akarja...
Fóbia. Nem múlik el magától.
pszichoterápia csodákra képes ;)
*fújtuk
Szerintem, amit tenni tudsz az az, hogy elfogadod így õket. :) Nem hiszem, hogy ez változni fog. Ennyi...félnek tõle. :) Az én férjem a csúszómászóktól fél.
Nem tudsz semmit csinálni. Én is irtózom a pókoktól, emlékszem egyszer tusolni akartam, pont bemásztam a kádba, (nincs zuhanyfülke) mikor a lefolyónál megláttam egy nagy, szõrös pókot. Hát én úgy elkezdtem visítani anyám után...jelzem, 18 éves voltam akkor. A férjem meg halálra röhögi magát, múltkor is este 11kor rohantam ki visítozva a hálóból, a kisfiunk már rég aludt...de valahogy zsigerbõl jön a sikítás meg a rohanás...
én a galamboktól rettegek, senki se érti még én sem egyszerûen leblokkol az agyam ha a közelembe kerülnek. Pedig más madártól nem félek
Elektromos rovarirtó, és legyél továbbra is hõs
A kérdező hozzászólása: Még valamit..Annak is utána jártam, hogy itt kint Angliában tényleg sok ilyen pók van, szóval nem mi fogtuk ki a gigantikus példányokat..
a rohadt qva eget, hát ettõl én is visítanék, pedig amúgy le szoktam csapni õket :O narancsillatot állítólag utálják, próbáld meg párologtatni (illóolaj). citrusos tisztítószerek is jók. rovarirtó nem biztos, mert nem rovar a dög, hanem pók. basszus, sose megyek Angliába ezek után...
2.vagyok, kicsit OFF lesz amit irok. Ha még fokozni akarom, elárulok valamit. Én minden rovartól undorodom.Na jó, a szúnyog és a légy meg a lepke attól nem...De az olyanokra gondolok, mint a poloska, kabóca, stb. Amig nem fújtik ki a balkont-csak az van 2-a szobába, ahol alszunk, rengeteg kabóca bejött egy kis lyukon.Párom nem volt itthon, egy darabig ültem az ágyon, míg a plafonon ugráltak....Sírtam, annyira fuj..de elkezdtem csapkodni õket.De ismét rengeteg lett, na de utálom õket. 3 napja pedig egy poloska látogatta meg a függönyt..na én elkezdtem kiabállni. Szóval így vagyok a rovarokkal..
Húú... ha meglátok egyet, annyira megmerevedek, hogy az hihetetlen. Nem konkrétan sírok, hanem elkezd ömleni a könnyem, remegek és izzadok. Ha megöltem, utána meg el kell mennem hányni. Nagyon durva.
Az én férjem is retteg a pókoktól, de nagyon!Nálunk is én vadászom le a szörnyeket:) A 1.5 lányunk szintén retteg, mindég mondja, hogy póóóóóó... Én pedig a döglött halaktól írtózom...(nem azoktól amit a boltba veszel.hanem amelyik a folyóban elpusztul és felfordul, bljjjakk....)
Semmit nem tudsz tenni. Az én férjem dettó. Csak õ meg meri ölni õket :D
Én is rettegek a pókoktól, pont mint a férjed. Vagy még jobban... :( Lehet kapni elektromos ultrahangos pókriasztót, ismerõseim mondták, hogy nagyon hatékony. Én is most fogok beszerezni mindjárt kettõt. Nem túl olcsó, de én annyira gyûlölöm a pókokat, hogy nekem egy ilyen minden pénzt megér. Talán nektek is beválna. 26/N
Egy külföldi barátom hazájában õshonosak a méretes csótányok. Õ meglett férfi létére (120 kg) retteg tõlük. Amikor látogatóban voltam náluk, elrohant elõtte egy csótány, mit ne mondjak, valahol muris volt látni, ahogy félõs kislányként sikoltozva felpattan az asztalra :) Végül befogtam neki a csótányt, akkor megnyugodott.
Én is félek a pókoktól. Viszont a pók még jobban fél tõled. Mindig erre gondolok, mielõtt megölöm. Természetesen elsõre megijedek tõle, de aztán felszívom magam és leütöm/eltaposom, stb. Ugyanígy a darazsakkal. 29/F
Tenyérnyi pók????? Tuti én is besz.nék. Szerintem beszéld rá a napi porszívózásra és vegyetek elektromos rovarirtót, hátha hat a pókra is.
Na én a kígyókkal, siklókkal vagyok így. Tényleg nem tudsz semmit tenni. Az amit eddig össze szeded õket.
Hát szerintem semmit nem tudsz tenni. Én is ilyen vagyok, csak nem férfi :) Egyszerûen undorodom a pókoktól, nem félek, undorodom.Ha egy nagyobb termetû pókot látok, én képes vagyok olyan hangosan kiálltani, hogy..... :)
Én olyan szinten rettegek tõlük, hogy még képen se merem megnézni.Ha tv-ben mutatnak egyet azonnal átkapcsolom.Ha meglátok egyet kiver a víz.Nálunk mindig a férjem fogja meg õket, bár mióta panelban lakunk nincs erre szükség, mert itt hálistennek nem nagyon van.Semmilyen más állattól nem undorodom ennyire.Én nem is mernék elmenni a terápiára, nem mernék szembe nézni vele.

Mit tegyek? A férjem tegnap elköltözött úgy hogy még a gyerekeit sem nézte meg. A fiam 6 éves a lányom 15 hónapos és a harmadikkal vagyok terhes. Megpróbálok erősnek tűnni de a szívem szakad. Hogy segítsem át ezen a krízisen főleg a nagyobbat?

Legjobb válasz: Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél! El sem tudom képzelni én ezt hogyan dolgoznám fel (nekünk is 3 gyermekünk van). Egyet tudok javasolni, szeresd nagyon õket, még többet foglalkozz velük, remélem azért van segítséged. Most fogadd el! Esetleg van itt olyan aki pszichológával foglalkozik! Õ tudna gyakorlati tanácsot adni. Nagyon együttérzek veled -tudom ez nem elég-, de sok erõt kívánok neked! A férjedet meg nem akarom minõsíteni, megteszik ezt majd mások helyettem!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél! El sem tudom képzelni én ezt hogyan dolgoznám fel (nekünk is 3 gyermekünk van). Egyet tudok javasolni, szeresd nagyon õket, még többet foglalkozz velük, remélem azért van segítséged. Most fogadd el! Esetleg van itt olyan aki pszichológával foglalkozik! Õ tudna gyakorlati tanácsot adni. Nagyon együttérzek veled -tudom ez nem elég-, de sok erõt kívánok neked! A férjedet meg nem akarom minõsíteni, megteszik ezt majd mások helyettem!
Erre nagyon nehéz válaszolni.Nem tudjuk, hogy miért költözött el a férj.A feleség csak a gyerekekkel törõdött, a férjével nem, vagy nem tudja beosztani a család jövedelmét, felesleges dolgokat vesz, adósságot csinál, vagy a lakásban rendetlenség vgy piszok van stb.Vagy azért költözik el, mert valaki mást talált magának?(Ezt csak általánosságban írtam, nem bántani akarlak) Egy 6 éves gyerek sokkal reálisabban és kritikusabban méri fel a helyzetet, mint az érintett anya.(Egy rokon családban tapasztaltam ezt) Nálatok úgy tûnik, hogy túl hamar jön a harmadik gyerek.Mielõtt vállaltátok, akkor még nem volt semmi baj a házasságotokkal?Ezekre csak te tudod a választ.Próbáld önkritikusan végiggondolni, hogy mi vezetett idáig.Egy házasság felbomlásáért többnyire mindkét szülõ felelõs.Ha ezt tisztáztad magadban, akkor õszintén beszélj a fiaddal. Ne csak az apját hibáztasd, mert az nem lenne helyes, fõleg, ha a gyerek kötõdik az apjához.És nem is szabad úgy tenned, mintha ez nem lenne probléma, és neked nem fájna.Ha kérdez, õszintén válaszolj neki, hallgasd meg az õ véleményét is.Akkor könnyebben átesik a krízisen.És számíts arra is, hogy a fiad hisztisebb vagy agresszívebb lesz.Ha már iskolás, a tanulással is lehetnek bajok. Sajnállak benneteket.Talán a férjed meggondolja magát, és törõdni fog a gyerekekkel is.
A kérdező hozzászólása: Most robbant a bomba. 2 éve van egy "nõje" aki most 17 éves a férjem 30.
Ez szomorú! Tudom ez nem mentség, de nagyon fiatal a férjed 3 gyerekhez! Nem tudom milyen a kapcsolatotok, milyen a férjed, milyen vagy te. Sztem most ne vele foglalkozz. Tégy úgy, mint akit nem érdekel. Had menjen. (könnyû mondani) . De talán megjön az esze! Ha elbírja a kapcsolat, talán a jövõben visszatalál hozzátok, ha te is akarod. De hogy addig a gyerekekkel hogyan lesz, ezt nem tudom. Talán ráébred, hogy a másik nõvel (inkább gyerek, mint nõ), nem lesz jobb. Amúgy mi a a baj a kapcsolatotokkal? Nem vetted észre a változást? Azért 2 év hosszú idõ?! Ne a gyerekek elõtt veszekedjetek! Azért leültök beszélni? Vagy most még korai? Olyan nehéz így tanácsot adni, de te sem vagy vmi bõbeszédû! elsõ voltam
Szép egy faszi! Minek csinálta meg a 16 hós és a jelenlegi gyereket ha 2 éve csaja van?! Most tudtad meg hogy megcsalt? Én a helyedben lelkileg hatnék rá, hogy helyre jöjjön az agya.
A kérdező hozzászólása: Próbáltam tegnap a férjemmel emberi hangon beszélni, hatni rá. A közelünkbe akar költözni persze a lánnyal. A fiamat pszichológushoz kellett vinni. És õ most hirtelen jó apa akar lenni. Sõt még az ultrahangra és a szülésre is be akar jönni. Ez azért más durva szerintem.
Hát a gyerekeitõl nem tilthatod el és nem is szerencsés. De hogy Õ be akar menni a szülésre?! Azért ez egy kicsit nonszensz! Minek? Inkább foglalkozzon a már meglévõ gyermekeivel! A pszichológus mit tanácsolt? Te hogy viseled? A család hogy áll a dologhoz?
Nagyon sajnálom, hogy ez történt! Én egy gyerekkel sem tudom elképzelni, mit tennék, ha itt hagyna a férjem, nemhogy hárommal. Sok-sok erõt kívánok és kitartást, a lelki része gondolom ugyanolyan nehéz lesz a gyerekekkel, mint a fizikai.
Jótanács: A gyerekek elõtt soha ne veszekedjetek! Szörnyû átélni gyerekként, rettenetes, tudom, mert volt részem belõle elég. Szendi Gábor tények-tévhitek oldalán lehet e-mailben tanácsot kérni, az oldal alján a Szendi Gábor név fölé vidd az egeret, ott le tudod kérni az e-mail címet. http://www.tenyek-tevhitek.hu/ Április 21. után lesz újra tanácsadás az oldalon.

Mit tegyek a férjemmel?

7 hónapos a kislányunk, nem tud bánni vele. Sokszor látom hogy unja a gyereket, nem tud játszani vele, itthon lófaszt nem csinál. Nekem se segít semmit, hogy legalább kiporszívózna vagy valamit amit ? is meg tud csinálni. Már nagyon tele a tököm mert a gyerek se alszik éjszaka, állandóan fenn van és így én sem tudok pihenni. Egyszer se jön át hiába ordít a kicsi. Azt mondja másnap reggel, hogy ? nem hallotta. Hát én azt nem hiszem el. Olyan jó lenne ha néha átjönne éjjel és azt mondaná hogy aludj majd én átveszem a kicsit. Attól félek, baj lesz. Már azt fontolgatom hogy visszamegyek anyámékhoz.

Legjobb válasz: Kedves kérdezõ! A gyerekedet bízd anyádékra egy napra nyugodtan. Mosd meg a hajad, fesd ki a körmöd, tegyél fel egy kis sminket, vegyél fel egy rendes ruhát, fogd meg a férjed kezét és menjetek el kettesben sétálni egyet. Az sem baj, ha esztek közben egy fagyit, ne adj isten megebédeltek valahol. Csak ti ketten! ha ez jól sikerült, akkor ne költözz haza, hanem ismételjétek meg. A második alkalommal már akár meg is beszélheted vele, mi bánt téged, és meghallgathatod az õ panaszait is. Ezután már csak rajtatok (mindkettõtökön) múlik, hogyan tovább.... Sok sikert!

Kedves kérdezõ! A gyerekedet bízd anyádékra egy napra nyugodtan. Mosd meg a hajad, fesd ki a körmöd, tegyél fel egy kis sminket, vegyél fel egy rendes ruhát, fogd meg a férjed kezét és menjetek el kettesben sétálni egyet. Az sem baj, ha esztek közben egy fagyit, ne adj isten megebédeltek valahol. Csak ti ketten! ha ez jól sikerült, akkor ne költözz haza, hanem ismételjétek meg. A második alkalommal már akár meg is beszélheted vele, mi bánt téged, és meghallgathatod az õ panaszait is. Ezután már csak rajtatok (mindkettõtökön) múlik, hogyan tovább.... Sok sikert!
szerintem fenyegesd meg, hogyha nem változik meg akkor visszamész anyádékhoz, vagy adj be neki egy nagyon érzelgõs dumát, pl. "Kedvesem, érezd át a helyzetem, jó lenne a segitenél a nevelésben legalább..." . Ha nem változik, akkor költözz el! Akkor hátha észhez tér! Hátha...
Én a helyedben kerek perec elmondanám neki mi bánt engem. Ha nem beszéled meg vele ezt a problémáidat és állandóan csak magadba fojtasz mindent az sose vezet jóra. Ennek elõbb utóbb az lesz a vége, hogy kiborulsz, lesz egy oltári veszekedés, ahelyett, hogy higgadtan és kulturáltan megbeszélitek a gondokat. Mondd meg neki, hogy minden a te nyakadban van és jól esne neked, ha kivenné a részét a gyereknevelésbõl és a házimunkából. Elvégre õ is a gyerek szülõje, és õ is ott lakik. Az úgy nem igazságos ha minden a te dolgod.
A kérdező hozzászólása: Az a baj, hogy még õ is egy gyerek. Nem éri fel ésszel a dolgokat. Nincs tesója és ahhoz van szokva hogy õ anyuci kisfia. mikor mindenórás terhes voltam voltunk a Mekibe és az én Big Macem 1mm-rel nagyobb volt mint az övé, és megjegyezete. Odaadtam neki és el is fogadta. Szerinted???
A kérdező hozzászólása: A megbeszéléseken már túl vagyok és nem ért semmit.
"A megbeszéléseken már túl vagyok és nem ért semmit." És õ mirõl panaszkodott neked? Te változtattál bármin is, amit õ kifogásolt? Egyáltalán szóba került ez?
A kérdező hozzászólása: Változtatnék ha mondaná, de nem mond semmit. Magamtól meg nem tudom kitalálni.

Mit tegyek a férjemnek fontosabb az annya mint én?

Legjobb válasz: Mit jelent az, hogy fontosabb? Ez miben nyilvánul meg? Miért kéne egyáltalán fontossági sorrend? Az anyja is rendkívül fontos neki, és te is. Nem kell versengenetek.

Mit jelent az, hogy fontosabb? Ez miben nyilvánul meg? Miért kéne egyáltalán fontossági sorrend? Az anyja is rendkívül fontos neki, és te is. Nem kell versengenetek.
anyJa És semmit. Ezt választottad. Nyilván nem csak a házasság után lett fontosabb.
Lehet, hogy a férjed annya tud írni és azért fontosabb.
figyelmeztesd ot hogy most mar ti vagytok egy csalad es egy test egy lelek. Ez azt jelenti hogy neked kell az elso helyen lened nem az anyanak vagy masnak. Beszlej vele mindenkeppen de tiszteld az anyosod.
Azannya!
Mit kell ezen versenyezni ? Az anyja az anyja, te meg a felesége vagy!
hozzá se mentem volna. nálunk is ez volt. leléptem.
Kedves Kérdezõ! NE PRIVÁTBAN KOMMUNIKÁLJ! Ide írj, ha idevág a mondandód! Tehát nem volt mindig ilyen a kedves férj. Nem gondolod, hogy ez inkább azt jelenti, hogy TE nem vagy már olyan fontos neki, nem pedig az anyja lett fontosabb?! Nem mindegy. = Kiszeretett belõled.
Mégis csak õ volt az elsõ nõ az életében..
Szerintem is hagyd el, mert ez sosem fog változni, csak rosszabb lessz.Igaza van annak, aki azt írta, hogy eltorzult személyiségek az ilyen emberek.De, ha véletlenül az vigasztalna, hogy nagyon sok ember ilyen mostanában.
G.T.A. abszolút korrekt.
Hagyd el!
sok esetben az "kedves mama" hozzáállásán is sok múlik... õ is tiszteletben tarthatja a fiatalok életét
Nem tudom pontosan hogy érti a kedves Kérdezõ a kérdését, DE! 1. Ha egy férfi/nõ felnõtt korára nem tudja "elengedni" az anyját és a saját felesége/férje netán gyerekei elé helyezi, ott valami gond van. Lelkileg sérült, pszichésen visszamaradott, torz egyéniségû az az ember. Ugyanis az élet rendje, ha egy ember kirepül a családi fészekbõl, akkor új családot alapít, és tûzön vízen át értük tart ki, értük dolgozik és értük él. Nõ is, férfi is. 2. Fentiek mellett azonban teljes mértékben megadhatja édesanyjának a tiszteletet, szeretetet, gondoskodást. Azaz, az anya az anya, a feleség/férj pedig házastárs. A kettõ nem egy síkon mozog, a kettõ tökéletesen elfér egymás mellett minden probléma nélkül. Normál esetben nem tudják egymást megelõzni, vagy legyõzni, mert nem egy pályán játszanak.
a 9esnek igazat adok -személyes tapasztalat. én "kiharcoltam" magamnak a férjem. elõbb finoman majd kissé keményebben. nálunk közbejött egy várandósság is, de még akkor is az volt hogy az anyja dolgai el legyenek intézve az õ számlái ki legyenek fizetve- a mienk rovására, na ekkor sokalltam be. nagyon megsértõdött, de elgondolkodott a "most már mi vagyunk egy család" beszédemen és rövidesen bocsánatot kért vagy inkább igazat adott - ez hónapokkal ezelõtt volt már. sokat számít hogy miben nyílvánul meg a problémád, de próbálj meg hatni rá - remélem rendezõdtök ! :-)
Az összes férfinek fontosabb az anyja minden nõnél. Ez van. Lehet választás elé állítani, HA a kapcsolatuk akadályozza a házzaságotokat, de csak akkor. Az enyém folyton azt hajtogatta: anyám nem így fõzte meg! Mondtam, költözzönön akkor hozzá, és úgy is tett! Kiköltözött külföldre az anyja után. Aki ilyen bolond, azzal nem veszítesz semmit, jobb nélküle. Azóta meg is halt a semmittevésbe. És nem tudom sajnálni sem azok után hogy a családot szétrobbantotta az önzõsége miatt. A férfiak ÖRÖK GYEREKEK ! Pótmamát keresnek a feleségben, mind, és semmire sem jók!
Virágíviktória, ne általánosíts! Attól, hogy te kifogtál egy pár ilyet (ami egyébként szintén jelent valamit) a többség a másik oldalt képviseli.

Mit tegyek? A férjemmel 4 éve élünk együtt, most született egy gyönyörű kislányunk. A kapcsolatunk szinte majdnem okés. De mégsem. Már egy jó ideje (kb 1éve) nem csinálja nekem orálisan! Nem kapok tőle válasz a miért-re! Üdv:25 éves nő

Legjobb válasz: Akkor a kapcsolatotok nagyon nem okés. Olyan nincs, hogy ne tegyem meg amit a párom szeret, legyen az akármilyen perverz is. De hát a nyalás még perverz se.

Akkor a kapcsolatotok nagyon nem okés. Olyan nincs, hogy ne tegyem meg amit a párom szeret, legyen az akármilyen perverz is. De hát a nyalás még perverz se.
Valszeg már nincs gusztusa hozzá ... hiszen a kisbaba megszületése nem szép látvány, nem is beszélve a p*na akkori kinézetérõl ... ...de már régen meg kellett volna beszélni vele, hogy mi is a problémája pontosan
végignézte a szülést? mert akkor lehet azért.. az tényleg nem guszta látvány
borotválkozz meg
Beszélnetek kell róla, õszintén. -A "bundásra" pedig "adjál új köntöst!" :)
Sok okostojás végre megtanulhatná, hogy a rabszolgatartásnak már vége. Egy szabad ember akkor nyal, akkor szopik vagy bármi mást akkor csinál amikor akar. Ez még a szexpartnerek közt is így van. Nincs az sehol senkinek elõírva, hogy mit kötelessége csinálni. Ha nem okoz neki túl nagy problémát, úgyis megteszi a párjáért. Akinek meg ez nem tetszik, az kereshet mást.
Én márpedig rákérdeznék keményen. bent volt szülésnél? lehet, ez a baj. Na ezért nem jöhet be hozzám az apuka, ha szülök!!!
Te csinálod neki orálisan?
én meg a spenótot nem szeretem ezért nem is eszek olyat mégsem éheztem még soha
választ én sem fogok tudni adni, de nálunk hasonló a szitu:S
Megoldás: szépen leültök, és megbeszéled vele. Ha nem lehet vele megbeszélni ilyesmit, nagyon nem okés a kapcsolatotok, és akkor sem okés, ha nem mersz vele errõl beszélni. Ez kettõtök problémája, kettõtök nemi életével kapcsolatos, kettõtöknek kell megbeszélni. Ennyi.
Szerintem nincs olyan, hogy nem akarja, legfeljebb nincs kedve hozzá. Lehet a gyerek születése zavarta kicsit meg, bár nem hizsem, hogy megundorodott, de kérdezd meg tõle, máshogy nem fog menni!
Kérdezd meg tõle, lehet elkényelmesedett!
A kérdező hozzászólása: Köszi a válaszokat!Az elsõ válaszolótól kérdezem...a te párod sem hajlandó errõl beszélni? Mert az enyém nem!Császárral szültem , tehát a szülés no lehet probléma! A borotvát meg ismerem:) :)

Mit tegyek, a férjemnek mástól lesz gyereke!?

A férjemmel 11 éve vagyunk együtt, két gyermekünk van. Õ magas beosztásban van, és gyakran utazik, külföldi utakra is. Legalábbis eddig ezt el is hittem. Kiderült, hogy 1 éve együtt van valakivel, akibe szerelmes és ez a lány 7 hónapos terhes. Ordítani tudnék, annyira magam alatt vagyok. Azt mondja, vele akar lenni, mert megvéltoztatta az életét, már mindent másképp lát, vidéken akar élni, a gyerek szerelmük gyümölcse, stb. Mint valami hippi. Nagyon csalódtam, és nem tudom mit tegyek. Mit mondjak a gyerekeknek? Váljak el azonnal? Járt már így valaki?

Legjobb válasz: Uh, ez nagy pofon lehetett, ezek engem annyira elszomorítanak, hogy ilyen megtörténhet. Ha másra vágyott akkor miért melletted csinálta titokban gerinctelenül??! Válj el, és ezek után úgy viszonulj hozzá és viselkedj vele, ahogy érdemli... Kitartást :-(

Uh, ez nagy pofon lehetett, ezek engem annyira elszomorítanak, hogy ilyen megtörténhet. Ha másra vágyott akkor miért melletted csinálta titokban gerinctelenül??! Válj el, és ezek után úgy viszonulj hozzá és viselkedj vele, ahogy érdemli... Kitartást :-(
Szia! Nagyon át tudom érezni a helyzeted. Voltunk hasonlóban.... Még biztos a kezdeti sokk miatt írtál így, illetve ezt látom ki az írásodból. Bármiben tudok segítek, írj nyugodtan! Már ha csak ide kiírkálod a kavargó érzéseidet ezzel az egésszel kapcsolatban, már az sokat segít abban, hogy tisztábban lásd ezt a képet és megkönnyebbülj. Ez egyfajta "ordítás" amire most szükséged is van.Kitartást, erõs vagy!
Nálunk azért más volt a helyzet, de amúgy sem lehet két-két ember Életét összehasonlítani.... Most foglalkozzunk a Te eseteddel.Azt nem értem, hogy a Férjed nem is kéri hogy folytassátok nem? "Nem érzem azt, hogy tudnám vele folytatni" <-> "már el is ment". Azt, hogy hogy "derült ki" elmeséled?
OFF: Na az ilyen helyzetek riasztanak engem el a házasságtól. ON: Mondanám, hogy addig üsd, amíg lélegzik, de inkább hagyd. Magaddal törödj. Te és a gyerekeid legyetek rendben és minél kisebb lelki "sérüléssel" usszátok meg ezt az egészet. Tudom, hogy nehéz és valószínûleg nehéz is lesz még egy ideig. Elcsépelt amit mondani fogok, de hadd menjen. Legyen tartásod, ami a férjedbõl hiányzik.
Nem értem, miért kérdés hogy válj-e. Azt írod a férjed, el fog költözni, vidéken fog élni a szeretõjével és a gyerekével. Ha õ nem is indítja el a válást, szerintem nem kérdés, neked meg kell-e tenned. A gyerekeknek mit mondja? Egyenlõre semmit. Beszéljen velük a férjed. Ha õ nem hajlandó rá, akkor (életkoruknak megfelelõen) az igazat. Nagyon sajnálom, hogy ezt tette veled :-(
A kérdező hozzászólása: Nálatok hogy alakult? Semmire nem tudok most gondolni, legszívesebben elzavarnám a fenébe, megverném, dühös vagyok nagyon. Nem érzem azt, hogy tudnám vele folytatni. Mindez pénteken derült ki, szombaton pedig már el is ment, mert segít tanulni a lánynak. Megõrülök.
A kérdező hozzászólása: Úgy ment el, hogy itthon lakik, de átment hétvégére. Nem beszélt arról, hogy próbáljuk újra, ezt csak írtam, hogy ha belegondolok, hogy tudnék-e, akkor a válasz nem. Mert sokszor vissza akarnak jönni a férjek, ezt tudom. Úgy derült ki, hogy elmondta, mert már kevés az ideje.
Én mondom, hogy még sokkban vagy!:) Össze vagy zavarodva. Ez ilyenkor teljesen normális mármint az amúgy teljesen abnormális helyzetben. Majd idõvel letisztul minden.

Mit tegyek? A férjem megbeszél egy fél napos programot az anyjával hétvégére és nekem csak utólag említi meg.

Nem kellene el?tte velem is egyeztetnie, ha a fél napot máshol akarja tölteni? Persze utólag már nem ellenkezhetek, h nem jó, mert már le van beszélve. Engem ez baromira zavar. Vélemények?

Legjobb válasz: Ha ez téged annyira zavar, akkor beszéld meg vele!

Ha ez téged annyira zavar, akkor beszéld meg vele!
Szerintem meg nem azzal van a probléma, hogy az anyjával beszélte meg, hanem az, h csak utólag szólt, h program lesz. Nálunk legalábbis az a normális, hogy mindketten szólunk elõre, ha lesz valami különprogramunk, hogy a másiknak jó-e, nem tervezett-e valami más, közös programot. Lehet, hogy mi mûködünk abnormálisan?
Hát én úgy gondolom nem sörözést beszélt meg a haverokkal a hátad mögött, ahhoz hogy az anyjával találkozzon miért kéne engedélyt kérnie?
Nyugi! Használd ki a fél napot amit az anyjával tölt. menj el vásárolni, feküdj bele egy kád illatos forró vízbe, találkozz a barátnõddel vagy bármi.
Ezt én sem értem, engedélyt kéne kérnie? Lehet beszélt az anyukájával pl. telefonon és szóba jött, mi lenne ha hétvégén odamenne kicsit. Nem vette volna ki hülyén magát, ha azt mondja, bocs anyu, de elõbb meg kell beszélnem a feleségemmel? Gondolom te sem akarsz ilyen házisárkány szerepben feltûnni. Szerintem ebben nincs az égvilágon semmi. Nyilván nem volt semmi betervezve nálatok. Mit szóltál volna akkor, ha pl. elmegy a barátaival focizni? Az is jó pár óra. Az is külön le kell ülni megbeszélni? Ne már....
Mondd meg A férjednek, hogy zavar, hogy nem beszélte meg veled.Fordított esetben õ sem örülne annak, ha te programot szerveznél, ahelyett, hogy a családnak fõznél....Te vagy az elsõ az életében, nem az anyja.
Nem értem mi a gondod. Valószínûleg szeretne a 2 napos pihenõbõl fél napot az édesanyjával tölteni. Beszélgetni, segíteni neki, etc. Ha sûrûn találkoznak, akkor lehetne esetleg 'kivetni' valód.. de gondolom, a férjed is dolgozik és nem ér rá mindennap a saját édesanyjával foglalkozni. Te esetleg nem töltenél el az édesanyáddal egy fél napot sem ?! Ez számomra kicsit furcsa, bár biztos igazad van. Félre ne értsd.
Elsõre én is azt mondtam volna, hogy hülye vagy, hogy ilyenen kattogsz, bocsi. Aztán írtad, hogy ha fordítva van ilyesmi, akkor õ is kiakad...Szerintem inkább ezt kellene megbeszélnetek, hogy felnõtt emberek vagytok, akik önállóan képesek dönteni...Tehát ha nem beszéltetek meg elõre progit, de valaki felhív, hogy ide meg oda elmehetnétek együtt, akkor a magad nevében természetes, hogy igent mondasz, és utólag szólsz...ha viszont közös programra hívnak, akkor meg az a természetes, hogy elõbb megbeszélem a férjemmel..Nálunk legalábbis így mûködik...
A kérdező hozzászólása: Fél nap épp elég sok, ha azt vesszük, h a hétvége csak 2 nap. De itt az elõre szólásról van szó..
Még ha valami ottalvós program lenne, akkor azt mondanám, oké, szóljon mielõtt máshol alszik. De FÉL NAPRÓL beszélünk... Fél nap elég sok, fõleg ha mindkét fél egész héten dolgozik és csak a vasárnap szabad tegyük fel..
Kérdezõ! De, keverjük ide, mert ebbõl származik minden gond! Mert nem ezért a félnapért haragszol, hanem anyuka miatt felgyülemlett dolgokért. Meg kellene beszélni a férjeddel, hogy neki TE vagy a családja, és nem a mama. Vagy a másik, beszélj vele, és ha nem változik semmi, vesd be te is valamelyik családtagodat ugyanennyit! Aztán várd ki mit szól! És mondd meg neki, hogy csak nem akartál unatkozni amíg õ mamával van.
Nálunk is hasonló a szituáció. Ha a férjemnek nem jön egy levele, amit alá kellett írnom, (felbontanom, majd felhívnom és elmondanom, hogy mi van benne), akkor a mai napig nem tudom, hogy az édesanyja a fia nevére hitelt vett fel, hogy panelba költözhessen. Kb. 2 hét után szóltam, hogy rosszul esett, hogy én tudtam meg utoljára, mire a válasz: bocs, de azt gondoltuk, hogy nem rád tartozik. Hát kire? A részleteket a férjem fizeti, így is kevés a pénz, örültem volna, ha legalább szólt volna. Ne engedélyt kérjen, csak említse meg. De ha azt mondja 4-kor hazajön és még 8-kor sincs sehol, már nem hívogatom, mert tudom, hogy az anyjánál van. Ilyenek, így kell õket elfogadni.
A kérdező hozzászólása: Igen, az anyuka miatt is haragszom (nem szakadt le róla, stb, ez mind igaz), de ha haverokkal beszéli le ugyanígy, akkor is. Csak annyi, h a haverokkal ha ilyen van, akkor ha úgy adódik (nem alkalmas, stb), le tudja mondani, anyukával nem, mert akkor sértõdés van. Ezért is lenne jó elõre tudni.
A kérdező hozzászólása: 1o:33 Ez nem semmi :-( Nálunk is volt olyan, h kölcsönadott az anyjának több százezer ft-ot és meg se említette. Hát.. szarul esett. Meg az milyen, mikor a mama engem kérdez esetleg, én meg azt se tudom, mirõl van szó, mert a fiacskája nem említette. Hülyén veszi ki magát kicsit.
A kérdező hozzászólása: 1o:38 Értelek. Én is lehet, h csak egy kirándulást terveztem akkorra, ami nem halaszthatatlan, de akkor is sz.r, ha az utolsó pillanatban bekavarnak.
A férfi és az anyja közötti üzletekbe soha nem lesz betekintésünk, mert azt valóban úgy érzik, hogy ehhez nincs közünk, mert az csak az anyjára tartozik....:S és akkor jön a susmus, mi meg állunk, mint f...a lakodalomba.Megalázó.
Nem igen tudok véleményt alkotni, mert én egész más típus vagyok, mint te, sem én nem vártam el soha, hogy számoljon el bárki nekem, sem én nem fogok senkinek, kivéve persze ha a távol töltött idõ közös, vagy épp a hossza aggodalomra ad okot, szóval ha napokra eltûnne az felbosszantana, egyébként nem zavar, hétvégébõl fél nap fõleg nem. Viszont ha tõled elvárja az elszámolást, akkor joggal vagy dühös te is. Nem lehet amúgy, hogy egyszerûen elfelejtette elmondani?
A kérdező hozzászólása: 11:o1 Nem mindenki egyforma persze :-) Ha te se várod el, akkor OK. Olyan társ kell, aki ugyanúgy gondolja és mûködik. Nem hiszem, h elfejeltette.. de ha igen, akkor azt kellene mondania, h bocs, elfelejtettem, nem azt amit mondott..
Én is úgy gondolom, hogy elõbb a házastársal kell megbeszélni a dolgokat, utánna pedig a szülõkkel! Pl.ha az én anyukám kér meg valamire akkor azt mondom neki, h ok, segítek(tünk)neki csak elõbb megbeszélem a férjemmel, hisz lehet, hogy neki is van valami programja, dolga....
A kérdező hozzászólása: 1o:19-esek: Igen, tudta elõre, már 1 hete tudja. És én úgy tudta meg, h beszélt róla tegnap az anyjával, mikor én is ott voltam. Mikor rákérdeztem, h mirõl van szó, azt válaszolta, h : hallottad. Rátelepszik a mama, de ez más kérdés, most ne keverjük ide (de igaz sajnos).
A kérdező hozzászólása: 1o:18-nak ment a komment mint "utolsó", akkor még õ volt az.
A kérdező hozzászólása: Jázmin, igen.. látom, érted, h mirõl beszélek. Egy hullámhosszon vagyunk. Utolsó: nem pont így, de le lehet kommunikálni a dolgot máshogy is, hogy ne legyen ennyire..izé. Pl: megkérdezem a feleségemet, h nincs-e programunk addigra már. Egyébként fordított esetben (mint már írtam), a férjem is kiakad, szóval én miért ne várhatnám el, h szóljon akkor??
A kérdező hozzászólása: Sûrûn találkoznak, hétköznap is 1-2 alkalommal kb. De nem is errõl van szó, hanem arról, h õ is elvárja, h ha programot tervezek, akkor a megbeszélése elõtt említsem meg neki és ne csak utólag, h "lebeszéltem béláékkal a kirándulást szombatra, 8-ra megyek/megyünk". Nem engedélykérés, de szerintem ez azért elvárható egy házasságban, nem? Köszi a válaszokat.
A kérdező hozzászólása: 10:06, 10:07 Pontosan, errõl van szó. Én is így gondolom. Õ is elvárja, igen.
A kérdező hozzászólása: "Nem vette volna ki hülyén magát, ha azt mondja, bocs anyu, de elõbb meg kell beszélnem a feleségemmel?" Szerintem nem. Igen, a focit is meg kell beszélni vagy legalább megemlíteni - szerintem. Úgy érzem, mintha egy másik bolygóról jöttem volna komolyan.. a hozzászólások alapján. Nem baj, mindenki máshogy gondolkodik és úgy él, ahogy neki jó. Köszönöm a válaszokat, véleményeket.
nem házisárkányság lenne az, egyszerûen csak tisztázni kell a viszonyokat.Nálunk is megesett a kapcsolat elején, hogy vacsorával várom a kedves párom, és anyuka megkérte, hogy ugorjon már be helyette egy helyre, ami csupán néhány órát vett el az estébõl:S Ekkor rendeztem egy patáriát, és azóta nem is történt ilyen eset. Házasság után már nem a mama az elsõ számú, hanem a feleség.
Teljesen igazad van, Én is kikattannék, sõt ki is kattanok, mikor felhívom, és ismét ott van. Az ilyen anyukák rátelepednek a fiúkra nagyon, õk pedig elég gyenge jellemek. Sajnos. :(
Na, ilyen házasságban sem szeretnék élni, ahol minden perccel elõre el kell számolni... Hát a saját anyámra hadd szánjak már fél napot anélkül, hogy engedélyt kérnék tõled. -Fiam, eljössz velem ide meg ide? -El anyu, csak elõbb fel kell hívnom a feleségemet, hogy megengedi-e. Így gondoltad? Durva.
Szia! Nekem is az a természetes, ha közöljük egymással. Nem mintha nemet mondanék, ha õ akarna menni, csak így én is tudok elõre tervezni. Akkor viszont én kicsapom a balhét, ha 1 nappal korábban említi, amit már napok óta tud. Pl anyósék vendégségbe jönnek :S
Persze elvárható hogy szóljon a férjed, hiszen együtt éltek. De lehet hogy ez hirtelen jött neki. Mondta hogy mit akarnak együtt csinálni? Lehet hogy segíteni akar valamit az édesanyjának. Én megkérdezném, ha már így alakult hogy nem e tudok én is segíteni valamit.Így együtt lennétek. Bár nem tudom hogy anyósoddal milyen a viszonyod....Én téged és a férjed is megértem. Ne mérgelõdj ezen, inkább beszéld meg a pároddal hogy mi bánt téged a viselkedésében.
Szerintem nem ez a félnap tett be a kérdezõnek. Valószínûleg anyuka nem ereszti kicsi fiát, mert az ÖVÉ.
Én így gondoltam igen, akkor ne nõsülj meg, mert azt minden nõ szívesen veszi, ha tiszteled annyira, hogy elõbb beszélsz meg vele valamit, mint anyukával....nem engedélykérésrõl van szó.
Még ha valami ottalvós program lenne, akkor azt mondanám, oké, szóljon mielõtt máshol alszik. De FÉL NAPRÓL beszélünk...
Gondolom, nem elõször fordul elõ ilyen :S És azt is sejtem, az édesanya volt, aki leszervezte. De nekem meg az a természetes, ha ilyenkor engem is hívnak!
Nálunk is az a természetes, hogy megbeszéljük egymással, ha a másik valahová szeretne menni. És nem azért, mert engedélyt kell kérni a másiktól, hanem azért, mert hátha éppen akkorra akart volna a másik valamit szervezni. Tehát egyeztetünk és nem engedélyt kérünk! Nagy különbség! Itt marha sokan rögtön letámadtak, pedig igazad van, hogy azt mondod, a férjed szólhatott volna elõre róla. Nem azzal van a baj, hogy anyukával tölt fél napot, hanem hogy nem egyeztette ezt le veled. Persze azért ne támadd le, mert simán lehet olyan is, hogy akarta csak valami miatt elfelejtette. Az én párom is van úgy néha, hogy valamit megbeszél az anyjával telefonon, leteszik, de elfelejt szólni, csak másnap mondja, hogy ja ezt beszélték! De tudom, hogy nem direkt csinálja, csak elfelejti. Beszéld meg vele, hogy szeretnéd, ha máskor egyeztetnétek ha ilyen van.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!