Találatok a következő kifejezésre: Mit tegyek, 15hónapos (5 db)

Sos! 15hónapos babám nem hajlandó megenni a mi kajánkat, demég azt sem amit neki külön kutyulok, csak az üveges babakaját! De az már kezd sok lenni, és hát szerintem már át kéne térni a rendes kajára de hogyan? Másis van igy, mit tegyek?

Legjobb válasz: kavarja bele mondjuk krumpilt, fõtt répát..vagy felváltva adj neki egy kis bébiételbe husit..és szépen fokozatosan fogyjon el belõle a bébiétel ;)

kavarja bele mondjuk krumpilt, fõtt répát..vagy felváltva adj neki egy kis bébiételbe husit..és szépen fokozatosan fogyjon el belõle a bébiétel ;)
Na mi ugyanigy voltunk. Nekünk a banán volt a jolly joker, azt belecsempésztem a bébiételekbe, (ami édeskésebb volt ugye) ami meg fõzelék féle ahhoz a paradicsomos krumpli 4 hósoknak való bébiételt kevertem. Úgy ahogy a fenti válaszoló is írta. Ne kérdezzétek miért pont ez a kettõ dolog jött be neki (szerintem pl. bûn rossz a paradicsomos bébiétel de mindegy...) Most 2 éves baromira válogatós de a paradicsomos ételeket már megeszi amit én fõzök meg a krumpli fõzit, finom fõzeléket répásan sütötököt stb. Mondjuk nem egy jó evõ sajna.:(
azt akartam írni kavarjál :) valamiért nem sikerült, bocsi :D elsõ
Semmi baj az ég világon. Igen próbáld vegyíteni, de az én 20 hós lányom is zömében az üvegeset eszi, és abban sem mindent. CSak türelem.
Mi is ebben a cipõben járunk.'13hónapos és most kezdõdik ez az idõszaka.Nem lep meg, hallottam egy szer hogy ez is bekövetkezik, és elõre felkészítettem magam.Üveges babakaját csak ebédre kap, az is valami gyümölcs+husi, hogy azért egyen valamit.Amúgy ha nem eszi meg az ételt, hagyom.Adogatom neki a répát, almát kis csíkokra vágva + még szopizik, de mást ha nem hajlandó nem adok neki. Estére rend szerint kiéhezik szegénykém, és kénytelen kelletlen eszik a vacsoránkból, ami az ebédbõl maradt.Korán vacsizik, utána még együtt pakolunk, fürdés, játék és nagy sokára alvás.Lemozog egy keveset belõle, de nem éhes.Szóval eltart majd nálunk ez a össze visza kajálás, de majd helyre áll.Egyszerre elegem lett az idegeskedésbõl, hogy mért nem hajlandó rendesen enni, aztán hagytam.Majd eszik ha éhes lesz. Jobbat nem tudok.

15hónapos a kislányom, 7 hetes terhes vagyok és a férjem válni akar. Tanácstalan vagyok. Mit tegyek?

Terveztük a második babát január óta, de nem sikerült. Most, hogy összejött, már nem örül neki. Azt mondja, hogy engem nem szeret már, és menni akar. Én ellenzem az abortuszt, viszont egyedül a két picurral... Nem tudom, hogy képes lennék-e végigcsinálni. Csak a véleményetekre lennék kiváncsi, hogy Ti mit tennétek ilyen helyzetben!

Legjobb válasz: Szerintem csakis azzal foglalkozz, hogy Te magad szeretnéd-e a picit, vagy sem. Képesnek tartod-e magad arra, hogy egyedül végigcsináld két kicsivel. Van-e segitséged a férjeden kivül (szülõk, testvérek). Van-e hol laknotok, fog-e fizetni gyerektartást a férjed, stb. Én valószinûleg csak akkor vetetném el a babát, ha semmi esélyt nem látnék arra, hogy rendben fel tudjam nevelni. A legkevésbé se hallgass a férjedre, hogy õ mit akar, tedd azt, amit elsõsorban a szived és persze az eszed diktál.

Akkor mondd meg a férjednek, hogy szeretnéd megtartani a kicsit, mert õ igazán nem tehet semmirõl. Engedd el, ha menni akar, de kérd meg, hogy legalább addig támogasson, amig nem tudsz munkába állni és pénzt keresni. Legszivesebben én is arra biztatnálak, hogy tartsd meg a babát, de nem tudom az anyagi háttereteket, és nem ismerem a férjed sem. Nagyon nehéz helyzetben vagy, de bármilyen nehéz is, mindig van kiút. Hidd el, ha erõs vagy, és hiszel magadban, talpra tudsz állni, és meg fogod tudni oldani a problémákat!
Szerintem csakis azzal foglalkozz, hogy Te magad szeretnéd-e a picit, vagy sem. Képesnek tartod-e magad arra, hogy egyedül végigcsináld két kicsivel. Van-e segitséged a férjeden kivül (szülõk, testvérek). Van-e hol laknotok, fog-e fizetni gyerektartást a férjed, stb. Én valószinûleg csak akkor vetetném el a babát, ha semmi esélyt nem látnék arra, hogy rendben fel tudjam nevelni. A legkevésbé se hallgass a férjedre, hogy õ mit akar, tedd azt, amit elsõsorban a szived és persze az eszed diktál.
Most már akkor is vállalnia kell a felelõsséget a babáért! Téged elhagyhat, de a gyerekeket nem, és egyáltalán nem vagy köteles abortuszt csináltatni, fõleg úgy, hogy õ is akarta a babát. Az a pici baba nem tehet róla, hogy ilyen hülye a férjed, már bocs. Ami nekem furcsa, hogy mi történt ilyen hirtelen, hogy egyszer még õ is babát akart, aztán meg egy kis idõ múlva válni szeretne? Az pedig, hogy képes lennél-e végigcsinálni? Persze, hogy képes lennél, az ember a gyerekeiért bármire képes. Sok sikert!
Ha januárban még olyan jól voltatok egymással, hogy babát akartok, mostanra nem hiszem, hogy ennyire rossz lenne a helzet, talán még menthetõ a házasság, de ha azt hiszi csak úgy leléphet és ott hagyhat két gyerekkel, akkor téved, ha téged nem is szeret, a gyerekeit vállalnia kell!
Én kidobnám a francba, azonnal!!! Egy nõ két gyerekkel is a jég hátán is megél!!
Ha v.ki ilyen gyorsan meglép a családtól ott van 3.személy!!! Sajnállak, nehéz döntés lesz, de neked kell döntened!
Szia! Nagyon sajnálom a történteket.Nekem is van egy 2 éves manóm, és nemrégiben mi is majdnem szétmentünk.Én azt tudom csak neked mondani, hogy jól gondold meg mit teszel.Egy gyerekkel is nehéz megfelelõ párt találni, kettõ gyerkõccel pedig még nehezebb.Ha a férjed pedig várja a mûtétet, háát, jól gondold meg.Ha megszülöd annak ellenére, hogy õ nem akarja, nincs rá garancia, hogy fog vele foglalkozni.És nehogy a már nem akart gyerek miatt a meglévõvel se foglakozzon!Vagy csak azzal és a másikkal nem.Az neked is iszonyú fájdalom lenne, a kicsinek még nagyobb, hogy vele miért nem foglalkozik az apuja.Ezt meg kell beszélnetek.Mondd el, hogy mit érzel, hátha érdekli még.Jól gondold meg mit teszel!Remélem minden jól alakul majd!Kitartás!
hát igazából betörném a férjed orrát és olyan ügyvédet küldenék rá, hogy fizethetné élete végéig a tartásdíjat, de olyat, hogy gatyája se maradna...bocsi de nagyon felidegesít ha egy csávó így bánik a feleségével!
A kérdező hozzászólása: Sziasztok! Igen, megvolt a mûtét. Életem legszörnyûbb napja volt. Augusztus 22-én lesz két éve, de nap, mint nap eszembe jut. Képtelen vagyok túltenni magam rajta. Nagyon megbántam, amit tettem. Már a mûtõben is ellenkeztem, de nem engedtek már ki. A mûtét után sokkot kaptam. A szüleim rengeteget segítettek, mellettem álltak. Közben a férjjel elváltunk, és most próbálok új életet kezdeni. A kislányom már 3éves elmúlt. Õ mindennél fontosabb most nekem, rengeteg erõt ad.
Megvolt a mûtét?
Azért, mert sikerült egy ilyen (bal....szt)moderálva- kifognod, még nem kell ölnöd. Mi a biztosíték arra, hogy ha megölöd a picidet, melletted marad, foglalkozik az elsõvel, normális lesz? Lehet, hogy legközelebb azért akar elmenni, mert híztál 2 kilót, vagy mert nem fõzöl jól, stb. Akkorát rugnék bele, hogy letaknyolná a napot.
Nem kell ilyen drasztikusan fogalmazni!Nem kell gyilkosnak nevezni, nem kell támadni! Úgy döntött, hogy vállalja a mûtétet, gondolhatjátok, hogy nem örömében.Tehát megvan rá az oka. Elõttem szólok, biztatnak, hogy mindenképp tartsd meg, mert ha egy eszik, tud majd a másik is.Ez a felfogás egy nagy baromság!Soha nem tudhatod, hogy mit hoz a jövõ!Lehet, hogy minden jól alakul majd, s lesz annyi fedezeted, hogy mindkét gyerek megkap mindent amit szeretne, és amit te meg szeretnél nekik adni.De mi van ha nem?Mi van ha azt kell majd mondanod, hogy kicsim, nincs rá pénzem...Kinek fog hamarabb megszakadni a szive??? Vége a házasságodnak.Marad egy kiskópé, nagyobb esélyed van új kapcsolat kialakítására, és így közös gyerek vállalására.Amely kicsi majd csillapítani fogja azt a fájdalmat, ami most ér, hogy el kell válnod ettõl a picitõl, azért hogy könnyebb legyen az újrakezdés. Sok erõt és kitartást az új életedhez!
egy kocsog seggfej a ferjed ne is haragudjal es a babat ne vetessd el, nem szabad, ahol egy gyermek van ott a masik is elfer ne felj az ISTEN megsegit es el tudod latni szepen mind a ketr gyereked, nekem is van egy 15 honapos kislanyom, SOK SIKERT, ES FEL A FEJJEL, KITARTAST ES A FERJED, BIZTOS MEG BANJA HOGY EZT TETTE VELETEK
Elõzõ Megértem, hogy ki vagy borulva. Ez egy nehéz helyzet és nagy a nyomás rajtad. Senki nem tudna könnyebben dönteni hasonló helyzetben. És sajnos nem tudom könnyebbé tenni a helyzetet: Bérgyilkost készültök fogadni egy olyan kis valaki megölésére, aki akkor már mozgatni fogja a kezét és a lábát, szopni fogja a kis hüvelykujját, amelyen már köröm is van, és be fogja lélegezni a magzatvizet. Így néz ki: http://www.communio.hu/meh/11_weeks.htm És mindenki aki buzdít ebben, még akkor is ha ismeretlenül teszi néhány billentyû lenyomásával, felbújtó lesz. "Ami általánosan elterjedt, az nem feltétlenül normális." A zsidók irtásáról is sokan gondolták, hogy jó ötlet, mégsem volt helyes, sem normális. Tehát sajnos az sem számít, hogy hányan követnek el hasonló gaztetteket, a népírtás soha nem szentesített egyetlen további gyilkosságot sem. Sajnálom, hogy nem tudom könnyebbé tenni a helyzeted, de talán segít, ha ráirányítom a figyelmedet a helyzet kulcspontjára: azt kell eldöntened, hogy egy gyilkosság tudatával akarsz-e együttélni, vagy az asztalra csapsz, és azt üvöltöd a férjed arcába: "NEM, ÉN TÖBB VAGYOK ENNÉL!" Az élet nehéz tud lenni, ez tény, nincs mit szépíteni rajta. De mindig lesz holnap. Az élet tükrök elé állít, és döntenünk kell, kik vagyunk. Hogy melyik tükörre bólintunk rá, és melyiket utasítjuk el. A férjed megbukott. A felbújtók is megbuktak. Neked még van esélyed. Te még több lehetsz ennél.
A kérdező hozzászólása: Elég gyötrelmes napokon vagyok túl. A férjem még mindig hajthatatlan, nem akarja a kicsit. Én végigjártam az ilyenkor elõírt procedúrát. Voltam a családsegítõben, ott is jól "megkínoztak". Jövõhét péntekre (aug. 22.) kaptam idõpontot a kórházban a mûtétre. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy ez a jó döntés. Szinte nem telik el úgy egy perc, hogy ne gondolnék a mûtétre. A férjem nagyon elutasít. Még mindig azt mondja, hogy megvárja a mûtétet (be is visz a kórházba, haza is hoz), és költözik. Jó fej, nem? Én még mindig nem adtam fel, hogy összetartsam a családot! Csak egyre nehezebb.
Elmult a tüz, a szenvedély, a szerelem..a gyerek vette át a helyét..Ha megtartod, magadnak tartod meg, s nagyon nehéz lesz egyedül.De ne kényszeritsd a második gyerekre is.Évek mulva, talán, megérik az apaságra..s szivesen fog APA lenni.De ma még nincs készen rá.Engedd el békével.
Nem könnyû válaszolni kérdésedre! Én is azt mondanám, hogy amikor egy pasi ilyen hirtelen otthagyja családját, akkor ott van egy harmadik. Tudom, nem lehet könnyû ezt hallani... De azért én a helyedben próbálnék még vele nyugis körülmények között beszélni, csak ti ketten! Aztán ha nagyon akar menjen! Könnyen lehet, hogy rövid idõ után vissza akar majd térni... De erõvel visszatartani nem érdemes. Anyum játszotta ezt apukámmal, de addig semmit nem ért az egész, amíg nem magától jött! Õszintén szólva én nem vetetném el a babát! Tudom, itt sokat számít az anyagi kérdés, de ha úgy látod, hogy ez azért megoldható, inkább tartsd meg! Tényleg nem könnyû két picivel(hiszen még a kislányod sem nagy), de biztos képes leszel rá! Hihetetlen erõ van bennünk nõkben! Hogy az vállalja-e a másik kicsit, ez már rajta múlik, bár ahogy tudom, jogilag nem kérdéses! Szóval üljetek le mégegyszer és beszéljétek át mégegyszer, hogy mi legyen, veletek és a gyerekekkel! Legyél határozott vele, akármilyen nehéz! Mondja el, mi a baja, mit szeretett volna esetleg másképp! És ha õ (egyenlõre) nem lát más lehetõséget, hát meg kell beszélnetek a továbbiakat! Mondd el te is, hogy mit szeretnél, mi a helyzet. Remélem, tudtam segíteni! és ha gondolod, írhatsz priviben is! Kitartás!
igaz, egy oldalu ez az egesz sztori, nem derult ki mert akar elhagyni ... szerintem beszeld meg a ferjeddel kulturaltan. menjetek el csaladterapiara. vagy ha mar semmi sem segit, akkor vilagits ra, hogy fitzethet elete vegeig, es a gyerekek nalad maradnak es apa nelkul fognak felnoni. semmi nagy drama. en kihordanam a masodikat is. biztos van ra mod, hogy gyerektartast fizessen a ket gyerek utan nem is keveset. meg lehet probalni a szulokkel is beszelni, ha olyan a helyzet
Ez most nem a kérdezõnek szól, hanem az elõttem szólóhoz, aki ügyvéddel vagdalkózik!Undorítónak tartom azokat akik úgy gondolják, hogy ha megvan a gyerek, akkor már a férfinak kötelessége vállalni a gyereket.Közös megegyezéssel feküdtek le, akkor a gyereket is közös megegyezéssel kellene vállalni!És ha a nõ annak ellenére, hogy a férfi nem akarta azt a gyereket, de õ mégis megtartja, akkor vessen magára és nevelje fel egyedül.Ne pereskedjen, hogy márpedig az az õ gyereke is, és igenis fizzessen egy csomó lóvét!!!Undorító, hogy vannak olyanok, akik így tönkretennék, legalábbis megnehezítenék egyes férfiak életét.Megszüli majd megpróbálja ráerõltetni?Adnék mindnek olyat....Az anyám egyedül nevelt fel minket, egyszer sem ment apám után, hogy adjál pénzt, a te gyerekeid is, nem pereskedett, nem erõltetett minket rá, stb.stb.És ezt becsülöm benne.És nem nézem .zarba sem azokat akik olyanok mint akikrõl a levelem elején írtam. Szép napot mindenkinek!
Bocs, kis korrekció az elõzõhöz: - "Hogyan küldenél rá " kezdetû mondat végérõl lemaradt a "?". - "de azért nem ért meggondolni" helyesen: nem árt meggondolni - "A gyerektartás mértéke törvényileg szabályozott. Akármilyen ügyvéded van, annál többet akkor sem kapsz." Természetesen a max. mértékére gondoltam, h. annál többet nem kapsz, mivel -tól -ig határ van.
"hát igazából betörném a férjed orrát és olyan ügyvédet küldenék rá, hogy fizethetné élete végéig a tartásdíjat, de olyat, hogy gatyája se maradna...bocsi de nagyon felidegesít ha egy csávó így bánik a feleségével!" Ez aztán jó tanács! Ha betörné a férje orrát, legfeljebb õ (mármint a férj) küldene rá ügyvédet. Hogyan küldenél rá "olyan ügyvédet, hogy fizethetné élete végéig a tartásdíjat, de olyat, hogy gatyája se maradna..." A gyerektartás mértéke törvényileg szabályozott. Akármilyen ügyvéded van, annál többet akkor sem kapsz. Ennél csak kevesebb lehet, ha a tartásra kötelezett mondjuk papíron munkanélküli lesz és csak feketén dolgozik, v. minimálbérre van bejelentve, a többit zsebbe kapja, esetleg lelép külföldre és soha nem tudod meg, h. hová ment. Tartási kötelezettség elmulasztása miatt nem fogja az Interpol évekig keresni világszerte. Szóval elhiszem, h. felidegesít a férj viselkedése, de azért nem ért meggondolni, mit írsz. :) (És egyébként lehet, h. a férjnek is megvan az oka a viselkedésére, csak errõl a feleség nem tud (még). Ezért nem biztos, h. tönkre kéne tenni az életét, és földönfutóvá tenni.)
Szia. Nagyon sajnállak, hogy ilyen helyzetbe kerültél. :( De lehet hogy rájössz a probléma okára, hogy vajon miért pont a második terhességednél akar elhagyni. Lehet, hogy besokallt, nem akar ekkora felelõsséget vállalni hogy 2 gyerek "van a nyakán". Az is lehet, hogy már az elsõ gyerkõc is sok volt neki, esetleg mellõzve érezte magát és 2 gyerek mellett pedig már tuti nem jön vissza a régi élete.Tehát nincs kizárva hogy még nincs veszve semmi és ha ki tudod deríteni mi a problémája akkor lehet hogy meg tudjátok beszélni, és meggondolja magát. Ha nagyon menni akar akkor szerintem hagyd, lehet hogy kis "levegõre" van szüksége és egy idõ után másképp látja és visszamegy. Biztos az is zavarja hogy picit megváltoztál a szülés után, hiszen egyetlen nõ sem viselkedik ugyanúgy mint a baba elõtt.13 hónap pedig elég kevés a szülés meg fogamzás között, biztos sokan gondolják: "Úristen, elég volt eggyel is végigcsinálnom most meg jön még egy!!!" A babát én nem vetetném el, ki tudja ha késõbb mégis szeretnétek még egy babát összejön-e.Remélem lesz erre megoldás, sok sikert kívánok.
Párkapcsolati tanácsadó esetleg?
A kérdező hozzászólása: Én szivem szerint megtartanám a kicsit, de nagyon félek, hogy nem tudok neki olyan életet biztositani, amilyet megérdemelne. Segitségem nem nagyon van. A férjem segitett eddig nagyon sokat, de ugye ez most megszûnik. Igazából csak az elsõ 1-2 évtõl tartok, amig még mind a kettõ kicsike. Annyira nehéz ez az egész!!! :(
A kérdező hozzászólása: Igazából én sem értem, hogy mi történt. Egyik napról a másikra közölte velem, hogy nem szeret, és elköltözik. Próbáltam én helyrehozni, összetartani a családot, de hallani se akar már rólam (rólunk). Most azt mondta, h velem marad addig, amig a mûtét lezajlik, aztán megy.
Hihetetlen, hogy megtetted, ahogy végig olvastam a válaszokat reméltem, hogy a végén azt írod nem tetted meg és egy tündérbabának adtál életet. DE NEM! Beleborzongtam teljesen. A helyedben (bár addig el sem jutottam volna) akárhogyan is kijöttem volna a mûtõbõl, ha még ott sem voltál teljesen biztos magadban. Egész életedben bánni fogod, az biztos!

15Honapos a kisfiam es meg nem tud menni es megallni se egyedul. Mit tegyek?

Hogyan tudnam ravezetni vagy hogy segitsek neki ebben?

Legjobb válasz: Keress fel egy gyógytornászt. Az elõfordul,hogy nem jár még ebben a korban,de állnia már kellene szerintem.

Keress fel egy gyógytornászt. Az elõfordul, hogy nem jár még ebben a korban, de állnia már kellene szerintem.
hogy érted, hogy megállni nem tud egyedül? feláll és elesik? vagy fel se áll csak te próbálod lábra állítani? ha igen, mióta?
Gondolom, kapaszkodva már áll. Ez esetben még nem aggódnék, még kicsit fejlõdnie kell az egyensúlyának. Hintáztasd, ringasd gyakran. Lehet, hogy hamarosan elindul.
A kérdező hozzászólása: Kapaszkodva tud allni, meg lepeget a szekreny mellett, de egyedul nem tud egyhelyben megallni, amikor elengedem lecsucsul.
értem akkor ne aggódj :) lényeg, hogy felálljon és bútorok mellett lépkedjen, a többivel 1, 5 éves koráig ráér. leginkább azzal tudsz neki segíteni ha nem segítesz sehogy, nem vezetgeted, nem ülteted kompba, én mondjuk a járássegítõt se használnám de talán az nem káros, kipróbálhatjátok.
Ne aggódj!:) Az én fiam is ezt csinálta, és már kezdtem kétségbe esni. 8 hónapos kora óta mászott, egészen 15 hónapos koráig!:) )) Aztán ahogy betöltötte a 15. hónap fordulót, meg tett pár lépést önállóan. Kb. 2 métert, vagy még annyit sem. És utána , csak egyre ügyesedett!:) Most 18, 5 hónapos, és szalad! Szóval nyugi, elvileg a nagy könyv szerint, 18 hónapos koráig kell elkezdenie járni!
A kérdező hozzászólása: Koszonom az eddigi valaszokat, kicsit megnyugodtam, de remelem hamarosan elindul az en draga pici fiam!

Mit tegyek, hogyan kezeljem a hisztit? Van bevált módszer, pl. amikor a boltba földhöz veri magát és ordít, ha nem arra megyünk amerre ő akar vagy nem úgy van ahogy elképzelte? 15hónapos

Legjobb válasz: Bocsi,de erre én is kiváncsi vagyok,mert a kiscsajszim épp tegnap kezdte el ezt a hasra vágom magamat,ha nem tetszik valami..,így nagyon szeretném ha holnap megnézhetném a válaszokat... :) Amúgy nekem 13.5 hónapos a kislányom.. :) Egyenlõre még nem csinálja hosszan,csak 1-2 mp-ig..,de gondolom ha már most ezt csinálja,akkor várhatom a hosszabb verzióját is.. Én próbálom nem észrevenni,de magamban jókat röhögök rajta,hogy milyen kis pocok...:) Amúgy tök érdekes,mert a hétvégén egyszer véletlenül hasravágódott mászás közben,amit mindenki látott,mert itthon játszott a mamáékkal,és látta hogy ez milyen vicces...ezért jól meg is ismételte,tehát produkálta magát,és arra gondolok,hogy azért is csinálja ezt a hasravágódást,hátha elér vele valami reakciót... Amúgy nálatok hogy kezdõdött?

Bocsi, de erre én is kiváncsi vagyok, mert a kiscsajszim épp tegnap kezdte el ezt a hasra vágom magamat, ha nem tetszik valami.., így nagyon szeretném ha holnap megnézhetném a válaszokat... :) Amúgy nekem 13.5 hónapos a kislányom.. :) Egyenlõre még nem csinálja hosszan, csak 1-2 mp-ig.., de gondolom ha már most ezt csinálja, akkor várhatom a hosszabb verzióját is.. Én próbálom nem észrevenni, de magamban jókat röhögök rajta, hogy milyen kis pocok...:) Amúgy tök érdekes, mert a hétvégén egyszer véletlenül hasravágódott mászás közben, amit mindenki látott, mert itthon játszott a mamáékkal, és látta hogy ez milyen vicces...ezért jól meg is ismételte, tehát produkálta magát, és arra gondolok, hogy azért is csinálja ezt a hasravágódást, hátha elér vele valami reakciót... Amúgy nálatok hogy kezdõdött?
Én olyankor magamhoz hívom, vagy odalépek hozzá, megölelem és súgok neki valami nagyon érdekeset. Elterelem gyorsan a figyelmét, simogatom és az elsõ kicsalt mosolyig egy lépést sem teszek mellõle. Ha van mosoly, már kenhetõ a lányom és pár perc elteltével már el is felejtettük, hogy hiszti volt, és azt pláne, hogy miért, folytatódik a vásárlás. Hogy mit súgok neki? Változó, ha pl nem arra megyünk amerre õ akar, akkor mondom neki, hogy keressük meg Eperkét a boltban (kedvenc mesehõse), aztán persze sokáig nem találjuk, de addig veszünk eperkének zsemlét, husit, szalámit... s én általában veszek neki vásárlás végén valami kicsi dolgot, ha ilyen hisztis eset van és ígérek neki valamit, veszek egy lufit, vagy egy új ceruzát és máris oly jó kedve van, el is felejtette, hogy elõször nem erre akart jönni, azt meg szintén, hogy Eperkét kerestünk. Nem hagyom sírni, és hisztizni, felesleges, próbáltam.
Ne vegyél róla tudomást. Az is megoldás lehet, ha megkérdezed, hogy elfáradtál, pihensz? Akkor anya megy tovább, majd késõbb találkozunk. És indulj el. A lényeg, hogy teljesen higgadt tudj maradni, és úgy kezelni a helyzetet, mintha természetes lenne, mert ezzel elveszed az értelmét. Hiszen el akar érni valamit, de ez nyilván nem jó módszer, ha anyát nem hatja meg. Lehet az elsõ alkalommal kínosan fogod magad érezni, de ha észreveszi a kicsi, hogy ezzel tud hatást gyakorolni, alkalmazni fogja máskor is. Ha viszont azt látja, hogy semmi hatás, akkor felhagy vele:) Kitartás, simán fogod tudni kezelni!
Egyetértek a 22., 12.-vel. Nem szabad róla tudomást venni, ott kell hagyni egyedül. Esetleg, ha ordít akkor mondd neki, hogy hangosabban ordíts, mert a nénik nem hallják! Ha zezt párszor elmondod, akkor elfog hallgatni, mert nem talál benne semmi érdekeset.
Anyu mesélte, hogy én is ilyen voltam, az elején könyörgött, hogy ne hisztizzek, stb. aztán a végén elndult nélkülem és én mentem utána, mikor beértem akkor is hisztiztem tovább, aztán a végén felhagytam vele, mert nem foglalkozott velem. Ha abbahagytam akkor mindig odajött és foglalkozott velem, de mí hiszti volt, addig nem.
Vele már meg lehet értetni, hogy szopi csak adott helyen/idõben van. Következetesen ragaszkodj ehhez, akár azt mondod, hogy csak otthon lehet, akár, hogy csak reggel/este. Szerintem.
Szia én a 2 éves lányomat úgy szoktattam le hogy leragasztottam és azt mondtam leharapta a boci (a mesekönyvbõl), és nagyon fáj.egy hét sírdogálás után már nem kellet a cici.Csak legyen türelmed kibírni azt az egy hetet.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a tanácsokat.

Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!