Találatok a következő kifejezésre: Mit lehet ha felnőtt (13 db)

pontosan hány éves a kutya? milyen tápot kap enni?
A junior tápban "több" a beltartalom, mert fejlõdésben lévõ kutyáknak találták ki. Egy felnõtt kutyánál, a "túl sok" eü. gondokhoz vezethet hosszú távon. Plusz fontos, hogy ne tescos tápról legyen szó, mert ott ugyanolyan rossz mind2 verzió. Sõt, a pedigree darling is egy kalap lókaki. Jó minõségû felnõtt kutyáknak való táp kell. 1, 5 éves kor felett tekinthetjük felnõttnek a magyar vizslát.
A kérdező hozzászólása: 3 éves múlt májusban, Royal Canint eszik, de még a kölyköknek valót
Mond meg neki, hogy a kölyök tápnak másabb az összetétele mint a felnõttnek és baja lehet a kutyátoknak.

Mit gondoltok a gyermekkori incestust (apa-lánya) hogyan lehet feldolgozni, túllépni ezt ha felnőtt korig nem sikerült?

9 voltam, most 37. Anyám nem tett semmit ellene. Kés?bb a pasija is nyomult rám de ? csak taperolt. Pszichológushoz járok sok éve, de nem használ. A családom inkább kitagadott nehogy kiderüljön a titok. Most meg albérletben megalázva egy kamasz gyerekkel munkanélküliként nem tudom mihez kezdjek az érzéseimmel. Van esetleg valakinek tapasztalata, tippje, tanácsa? Hálás köszönet el?re!

Legjobb válasz: Másik pszichológust kéne keresned, mer ebbõl ki lehet kezelni az embert. Biztos, az is nagy baj, hogy nincs munkád, nincs mivel lekötni magad. Ezen próbálj változtatni, mert igen, meg lehet gyógyulni. A családod meg undorító, örülj , hogy megszabadultál tõlük.

Másik pszichológust kéne keresned, mer ebbõl ki lehet kezelni az embert. Biztos, az is nagy baj, hogy nincs munkád, nincs mivel lekötni magad. Ezen próbálj változtatni, mert igen, meg lehet gyógyulni. A családod meg undorító, örülj , hogy megszabadultál tõlük.
14:24 vagyok. Kinyomtam a privi lehetõségét, mert más témában is írogatok és onnan nem szeretném, ha írnának. Megnyugodhatsz, van a te esetednél rosszabb. Sajnos ismerem is az illetõt. Szó szerint belebolondult és csúnya függõségi betegsége is lett. Ezek mellé társulnak azok a dolgok, amiket te írtál. Szólj, ha szeretnél írni, mert akkor beállítom.
A nane.hu honlapot ismered? Nem indítanak ilyen csoportokat, ahol ki lehet dumálni? Arra gondoltam, hogy talán kereshetnél olyanokat, akik még nálad is rosszabbul élték meg, és próbálhatnál segíteni nekik a magad módján, és ez talán rád is visszahatna idõvel.
13 éves koromban egy igen közeli rokonom el akarta venni a szüzességemet. Neki jó móka lett volna. És amikor összejött a család, vagy ha ott voltam náluk, nagyon kellett figyelnem nehogy nyulkáljon, vagy mást is tegyen velem. Persze a szent család elõtt ez nem jelentett semmit. Hiába mondtam el a szüleimnek, azok csak gyerekes kitalációnak vélték.Soha nem tudtam feldolgozni, de nekem más lett az életem mint neked. Utolsó és végleges megkönnyebbülést az hozott talán a számomra amikor elhunyt. Még a temetésére sem mentem el.
Szia! Én segíthetek neked, amennyiben nyitott vagy. Ha gondolod, írj privit. Nem vagyok pszichológus, de a célom az életben az emberek segítése. Alternatív gyógyítással és agykontrollal segítek.
Nehéz. Csak egy megértõ, szeretett partner változtathat valamit a pszichéden. Remélem találsz. Sok sikert hozzá.
A kérdező hozzászólása: 01:33 valóban egy barát többet adhatna, de nincs. De egy segítõ kéznek, vagy szeretõ családtagnak is örülnék, de az sincs. Remény? Hát... Az apám szó szerint a semmit jelenti már számomra. De a tette olyan viszont mint az író könyve. Örökre megmarad és mindig hatással van rám..
tegnap 14:24 vagyok. Olvasd el Louise L. Hay - Az erõ benned van c. könyvet. Bárki elolvashatná, mindenkinek szól. Rengeteg okosság van benne és nagyon sok rossz gondolattól megszabadít. Én is elolvastam és bizony voltak napok, amikor fel sem bírtam emelni, vagy le kellett tennem, mert csak bõgtem. De jót tett, neked különösen jót tenne. Arról szól, hogyan szeresd önmagad.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm, már válaszoltak is és nagyon hálás vagyok mert azt hiszem elég jó helyre kerültem. Talán jobb lesz a holnap ettõl :)
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a könyvajánlást! Olvastam, sõt tõle mást is és rengeteg ilyen new age-est. Meg a Mérgezõ szülõket is, amit a pszichológus ajánlott. Mindenkinek nagyon köszönöm a segítõ válaszokat!
ebben a keresztény magazinban (http://www.lydia.hu/korabbiszamok/76 ) megrontott gyerekeknek hívják azokat, akiket szexuálisan bántalmaztak, ami elég sértõ, és megbélyegzõ sztem. remélem a megerõszakolt.hu-n tudnak majd segíteni.
azért sértõ a megrontott, mert azt sugallja, hogy a gyerek lett rossz.
"Gagyi dolognak tûnik a megbocsátás, de ha megbocsátasz, akkor már többé nem kell foglalkoznod a dologgal, végre elfelejtheted." ez nem igaz. nem amiatt nem gondol, vagy gondol vki v.mire, hogy az elkövetõnek megbocsátott-e vagy sem. + az pl. hogy a katolikus egyház megbocsát a pedofil papjainak, az különösen dühít.
Rossz szakembereknél voltál, sajnos nagyon sok az alkalmatlan, de ne önmagad büntesd emiatt, hanem keress másikat!
A kérdező hozzászólása: 19:44 A sértõ, megbélyegzõ csak 2 szó a sok közül amit érez az ember. És ezek a legenyhébbek ezt elhiheted. Az undort magadtól nem tudod meghatározni és az önutálat széttépi a lelked. Erre nincs megfelelõ jelzõ...
Valami elégtétel talán segítene lezárni a dolgot.
Vannak régebbi megerõszakoltak is a megeroszakoltak.blog.hu-n, és sokan ott pszichológusok akik evvel a területtel foglalkoznak.
A kérdező hozzászólása: 20:39! Köszönöm, jó helyre irányítottál. Mégis írtam. Kíváncsi vagyok...
A kérdező hozzászólása: Ez már a nem is tudom hanyadik orvos. Csak gyógyszereket tömködnek, de kb fél éve már nem vagyok hajlandó többet szedni. A pszichológus szerint is jobb ha nincsenek velem. De azért a magányos szülinapok, karácsonyok...Nem kívánom. Partner?! Próbálkoztam, de csak addig kellettem míg cselédként körbeintéztem a dolgaikat. Most lakásuk van nekem meg semmim. Szóval ezen nehéz változtatni. Munkát találni meg... Köszönöm a kommenteket. Esetleg valami más? A pszichológust már nem számítom megoldásként.
A kérdező hozzászólása: Ó és az enyém is meghalt. Pont akkor, amikor eldöntöttem, följelentem (16évesen). Hazaértem a pszichológustól és a gyásztávirat ott állt az asztalon. Kicsúszott a kezembõl, pedig (hülyén hangzik) kezdtem megkönnyebbülni. A temetésen egy könnycseppem sem volt. De erõszakkal odatoltak a sírjához többször is: add meg a tiszteletet, az apád volt! Nem járok temetõbe, gondolom te sem.
A kérdező hozzászólása: Nálam rosszabbul? Nekem ez a legrosszabb. Nincs életem. Nincs élni akarásom, tizenéves korom óta egyik napról a másikra gyõzködöm magam hogy élni kell. És az önutálat, undor.. Anyám is azt mondta régen: gondoljak arra, hogy másnak rosszabb. Persze neki nincsenek ilyen bajai. Sõt! De biztos rosszul látom.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a válaszod. A függõség dolgot is ismerem és nem vagyok/voltam rá büszke. A "belebolonduláshoz" mostanában gondoltam, hogy közel állok, új tüneteim vannak, az orvos nem tesz semmit, csak biztat, hogy milyen okos, szép, kedves, erõs bláblá...Valóban szerencsém volt eddig és hatalmas lelki erõm volt, megkeményedtem. De 30év lassan. Megtörtem. Ehhez kellene valami jó tanács, recept, hogy hogyan "éljem túl" magamat.
A kérdező hozzászólása: Egyébként eddig az ezotériával és meditációs gyakorlatokkal próbálkoztam. Kórházban próbálkoztak autogén tréninggel. De a nagy lelkesedés után jön a nagy kudarc. Jön egy szag, vagy kép vagy csak egy katt és minden ugyanoda vissza az elejére... Nem ér semmit nálam. :( De köszönöm a lehetõséget!
Ehhez speciális pszichológus kell, nem sima. http://www.nane.hu itt ilyenek vannak. http://megeroszakoltak.blog.hu/ itt is segíthetnek még
http://www.lydia.hu/korabbiszamok/76 Ebben a magazinban van errõl szó. Keresztény, nõi magazin, nem pletykalap. Nekem is megvan ez a száma, ha gondolod elküldöm.Illetve hívlak-várlak a református nõszövetségbe, ahol talán tudnánk segíteni a lelkedet rendberakni. Az ország melyik részén élsz? Írj privit, ha gondolod.
A kérdező hozzászólása: Köszönöm a linket, a megerõszakoltak-ost. Megnéztem, hát nem egyszerû. Talán írok egyszer nekik. Talán. De ott általában frissebb élményekrõl szólnak. Én meg jövök a 30éves nyomorommal, egy gyenge nõ aki ennyi idõ alatt sem tud túllépni valamin. Nem tudom.
A kérdező hozzászólása: A kereszténységet hagyjuk ki, ha kérhetem. Van tapasztalatom, nem óhajtok többet a közelébe sem kerülni ilyen embereknek. Bocsánat.
A kérdező hozzászólása: 09:10 Jó lenne, biztosan segíthetne, én elhiszem. De sajnos magánpszichológusra nincs keret. A tb-s beutalt ideggondozóba járok, másra nincs lehetõségem.

Mit lehet tenni, ha felnőtt korra is megmarad 1-2 tejfog? Ha ezeket kihúzatja valaki 30 éves kor után, akkor kinő ugyanúgy mint gyerek korában?

Kérlek segítsetek! Szégyen lenne így elmenni fogorvoshoz!

Legjobb válasz: Márpedig ezen csak fogorvos tud segíteni. Ha kihúzzák a tejfogadat, az nem azt jelenti, hogy alatta ki is nõ a rendes fogad. Valószínûleg pont azért nem estek ki, mert nincs alatta rendes fog. A tejfog ugyanis attól esik ki, hogy alatta a maradandó fog elkezd nõni, és kilöki a tejfogat. De miért szégyen így elmenni fogorvoshoz? Ez a munkája. Õ jobban tudja, mit kell csinálni, mint mi itt.

Márpedig ezen csak fogorvos tud segíteni. Ha kihúzzák a tejfogadat, az nem azt jelenti, hogy alatta ki is nõ a rendes fogad. Valószínûleg pont azért nem estek ki, mert nincs alatta rendes fog. A tejfog ugyanis attól esik ki, hogy alatta a maradandó fog elkezd nõni, és kilöki a tejfogat. De miért szégyen így elmenni fogorvoshoz? Ez a munkája. Õ jobban tudja, mit kell csinálni, mint mi itt.
Nem te vagy az egyetlen, akinek felnõtt korában van még tejfoga. Azt hiszem ezen az oldalon is olvastam már ilyenrõl. Amúgy melyik fogad?
A nagypapám hetven évesen húzatta ki az utolsó tejfogát.
A kérdező hozzászólása: Az elsõ kettõ egérfog! Bár nem rólam van szó, hanem az egyik barátomról, de nem tudom rávenni, hogy elmenjen fogorvoshoz!
Nekem is van még két tejfogam, igaz alsó rágófogak, nem látszik, de más színû, mint a többi. Bár ez már lehet, hogy a tömésektõl. Korábban ki akarta húzni a doki, de a rötgenen nem látott alatta fogat, így inkább lekezelte. Azóta ahány más dokihoz elmegyek, ezt mindig el kell mondanom, hogy nincs alatta másik. Valahogy mindegyik ki akarná húzni, nem tudom miért. Állítólag hamarabb romlik. Nem értem, miért lenne szégyen így elmenni fogorvoshoz: tényleg az a dolga, hogy megnézze mit lehet vele tenni, ha meg nem fáj, akkor meg semmi gond. Én még büszke is vagyok rá, hogy van még tejfogam (28 évesen) :o) és most a napokban nõtt ki egy bölcsességfogam is minden fájadalom, cécó nélkül....
Szia. Nekem a felsõ két szemfogam tejfog. A jobb oldalit a barom doktor kihúzta még tinédzser koromba (nem tudom mi okból, mert mai napig nem nõtt helyébe másik). A bal odalit mai napig nem engedem kihúzatni, holott majdnem minden doki szint úgy mint az elõttem szólónál ki akarja szedni. Én mai napig mélyen megvetem azt az orvost (pedig pár éve elhunyt), hogy kiszedte az egészséges ép fogamat, és egy évtizede hiányos fogsorral kel élnem, és így is kell le élnem hátra lévõ életemet. Mivel szemfogról van szó így nagyon látványos a hiánya. Fogpótlásról, koronáról már volt szó egy új orvossal...de a koronánál sajnálom a további ép fogak igénybevételét. Az egy szem fog pótlása a mai új modern fogpótlás meg számomra megfizethetetlen. Kinga/23


Rendszeres verbális ebből kifolyólag lelki trauma, mit lehet ilyenkor tenni? Mert ugyebár a törvény csak szülő-gyermek esettel rendelkezik de ha az a gyermek már felnőtt akkor mi a helyzet?

Bonyolult a helyzet mivel én már felnőtt vagyok, immáron 2 éve. Egyetemista vagyok de mivel Budapesten élünk és ide járok egyetemre ezért otthon élek. Nincs önálló keresetem. (Még gólya vagyok, első éves) Amióta az eszem tudom apám folyamatosan bántalmaz, napi szinten de többnyire csak szóba amióta középiskolás lettem. De addig volt fizikai is. A lényeg hogy függök a szüleimtől anyagilag mint ahogy az egyetemisták jó része. Amíg nem felnőtt voltam apám azt mondta hogy azért mert még nem vagyok felnőtt, most meg azt mert még az ő kenyerét eszem, meg az ő hazában élek. Félek, ha bármit is tennék azzal a látszólagos béke ami a nyugod percekben van eltűnik és rosszabb lesz. Ötlet hogy mit tehetek? Nagy darab vagyok de apám erősebb, tegyük fel eldurvul a helyzet tettlegességig Meddig mehetek el az önvédelemben? Tehát ha rám támad akkor például használhatók védelemre bicskát? Nehéz a kérdés mert végülis az apám... Hangfelvétel az mindig készül ilyen kirobbanásakor. Köszi

Legjobb válasz: Szegény, nagyon sajnállak. Én már 28 vagyok, nõ, de az én apám is folyamatosan terrorizált verbálisan, meg is ütött párszor. Nálam azt érte el ezzel, hogy nem is nagyon beszélek vele és örülök, ha nem kell látnom. Még tavaly is hívogatott telefonom, kötekedett, beszólt a dolgaimba (férfiak, munka, tanulmányaim) aztán elegem lett és elküldtem a francba. Azt tudom neked tanácsolni, hogy nagyon feküdj rá az egyetemre, hogy kaphass tanulmányi ösztöndíjat. Igényeld meg az összes létezõ szociális hallgatói ösztöndíjat is és hétvégente vállalj pár óra diákmunkát. Aztán költözz össze albérletbe egyetemista fiatalokhoz. Kolit sajnos a pesti lakhelyed miatt nemigen fogsz kapni. Nagyon sok csoporttársam megélt a támogatásokból+diákmunkából úgy az egyetem alatt, hogy egy fillért sem kaptak otthonról. Neked is menni fog és akkor kitörhetsz apád zsarnokságából. Sok sikert! 28 L

Szegény, nagyon sajnállak. Én már 28 vagyok, nõ, de az én apám is folyamatosan terrorizált verbálisan, meg is ütött párszor. Nálam azt érte el ezzel, hogy nem is nagyon beszélek vele és örülök, ha nem kell látnom. Még tavaly is hívogatott telefonom, kötekedett, beszólt a dolgaimba (férfiak, munka, tanulmányaim) aztán elegem lett és elküldtem a francba. Azt tudom neked tanácsolni, hogy nagyon feküdj rá az egyetemre, hogy kaphass tanulmányi ösztöndíjat. Igényeld meg az összes létezõ szociális hallgatói ösztöndíjat is és hétvégente vállalj pár óra diákmunkát. Aztán költözz össze albérletbe egyetemista fiatalokhoz. Kolit sajnos a pesti lakhelyed miatt nemigen fogsz kapni. Nagyon sok csoporttársam megélt a támogatásokból+diákmunkából úgy az egyetem alatt, hogy egy fillért sem kaptak otthonról. Neked is menni fog és akkor kitörhetsz apád zsarnokságából. Sok sikert! 28 L
A kérdező hozzászólása: Elsõ féléves gyanánt nem jár tanulmányi és szocialist nem kapok mínusz par száz-ban vagyunk :( annyit meg nem tudok keresni ecdl vizsgával meg érettségivel, hogy tudjak albérletet fizetni :( kolit meg meg tudnám oldani, hogy nyíregyházi nagymamámhoz bejelentem magam de az nem lenne tisztességes azokkal szemben akiknek nincs más megoldásuk :( végig sakkoztam már én ezt :(
Akkor jelentsd csak be magad a nagymamához, nyugodj meg, nagyon sokan csinálják így. Egyébként elárulom neked, hogy kolit elsõsorban azok kapnak, akiknek a szülei zsírgazdag vállalkozók, csak ugye az adókedvezmény miatt minimálbérre vannak bejelentve, hogy a plusz bevételbõl ne kelljen adózni... Úgyhogy csináld csak így, és akkor olcsón megúszod a lakhatást valamelyik pesti koliban. Igen, tudom, hogy elsõ félévben nincs tanulmányi, most eszembe jutott már nekem is. Hát akkor jön a vizsgaidõszak, akkor feküdj rá jól a tanulásra, hogy meglegyen az ösztöndíjindexed. Zh-kat is igyekezz jól megírni. Lebegjen a szemed elõtt, hogy elhúzhass. Ami pedig a diákmunkát illeti, tömve vannak a diákszövetkezetek diákmeló lehetõségekkel, fõleg Budapesten. Én is úgy diákmunkáztam az egyetem alatt, hogy gyakorlatilag nem értettem semmihez. A szociális ösztöndíjaknak pedig nézz utána. Nálunk olyanok is kaptak, akiknek abszolúte semmi rászorultságuk nem volt, úgyhogy kizárt, hogy ilyen ne kapjál semennyit. Legyél élelmesebb, nyomulj, mert különben eltaposnak. Ezt megtanultam, mert ez egy ilyen világ sajnos!
Persze hogy lehet. Ezt hívják nevelésnek.
Nekem az a célom, hogy abban támogassam a gyerekemet, AMI õ. Nem tudok egy tanáremberbõl, aki alkatilag tanár, például üzletembert faragni. Abban akarom támogatni, hogy a saját útját járja. Persz az is a dolgom, hogy elmondjam neki, hogy a klasszikafilológia szép dolog, de szinte semmire se megy vele. Szóval a realitások talaján tartsam, hiszen neki sokkal kevesebb a tapasztalata. De az érdklõdési körét befolyásolni, ha lehet is, szerintem nem szabad. Legyen a hobbija klasszikafilológia és legyen a munkája olyasvalami, ami szintén érdekli és hasznavehetõ is.
Igen, én szerettem volna állatorvos lenni vagy mezõgazdász, vagy hasonló, apám nem engedte, õ azt szerette volna, hogy közgazdász vagy jogász legyek. Õ nyert sajnos, mai napig bánom, hogy nem álltam ki magamért.
Nem de vehetsz neki gyerek orvosi készletet és errõl szóló mesekönyveket. De az majd rajta múlik, nem lehet befolyásolni.
A kérdező hozzászólása: Szerintem nem butaság ... arra gondoltam , hogy játékosan meg lehet vele szerettetni pl. a focit .. de mûteni nem fogunk itthon csak azért , hogy sebésznek menjen ...!
Hát ez érdekes kérdés! Te mivel foglalkozol? Te szeretted volna, vagy erre felé tereltek a szüleid? Bevallom gõzöm sincs, hogy kötöttem ki a szakmámnál. Arra emlékszem, hogy mikor még általános iskolás voltam, volt a rendõrségen egy nyílt nap, ott felültem egy rendõrmotorra, és én akkor azt mondtam az apukámnak, hogy apa ha felnövök én rendõr leszek! :) ) Az lettem! :) ) Persze akartam még sok más is lenni, pl másik nagy álmom volt, hogy újságíró leszek, de valahogy mégis itt kötöttem ki, pedig a szüleim soha nem próbáltak befolyásolni, terelgetni semerre. Szerintem nagyban függ a gyerek mentalitásától, habitusától, érdeklõdési körétõl, családi hátterétõl. Pl egy lobbanékony ember biztos nem lesz rendõr, vagy nagyon gyorsan leszerel, mert ez nem az a szakma, ahol el kivitelezhetõ. De aki tök koki a matekhoz az biztos hogy nem lesz, se építészmérnök, se matektanár.
Te kérdeztél butaságot. Az hogy milyen felnõtt lesz függ a génektõl meg a környezet hatásától. Hogy mit lát a világból, mit tapasztal, milyen hatások érik az meg a nevelés része.
A kérdező hozzászólása: Egyáltalán nem akarok mást embert faragni ... Nem ez volt a kérdés !
Lehet, de felesleges és annyira rossz. Miért akarnál más embert faragni a gyerekbõl mint ami?
A kérdező hozzászólása: Jól van ügyes vagy ... !
én 19 évesen gondoltam meg magam humán tanári pályáról mûszaki (mérnöki) pályára, elõtte senki nem gondolta volna hogy ez lesz (én sem). Nem hiszem hogy kisgyerekkorban befolyásolható az hogy felnõttként mi fogja érdekelni az embert...

Mit lehet csinálni, hogy a sziámi szőre ne barnuljon be felnőtt korára se? Valamint a sziámik akkor is nyávognak, ha a gazda nincs otthon?

Vagy kölyök korban látszik, hogy mennyire lesz sötét id?sebb korára? A tadicionális sziámira gondolok, és azt szeretném, ha mindig világos maradna a sz?re. Úgy tudom, a visszanöv? sz?r, és fürdetés után is barnább lesz a sz?r.

Legjobb válasz: Az orra, füle, mancsai, farka barna lesz. Meg a háta egyre inkább minél idõsebb. Sajna nem lehet világosítani.

Az orra, füle, mancsai, farka barna lesz. Meg a háta egyre inkább minél idõsebb. Sajna nem lehet világosítani.
Kölyökkorban a jegyek színe ill. minta látszik csak, és az is csak 1-2 hét elteltével, mivel teljesen fehéren születnek. Nincs mód arra hogy felnõtt korában is olyan világos maradjon a cica mint kölyökként. Van pár dolog ami befolyásolhatja a felnõtt szõrszín sötétségét, pl. testsúly (ha nagyobb darab a cicó akkor sötétebb a színe), az éghajlat (hidegben sötétebb a szín megint csak - vlsz. a tartalék zsírréteg miatt a bõr alatt, tehát hasonló a testsúly folyományához). Ennyirõl tudok, ill. ragdollnál ha az étkeztetés pusztán száraz táp minden egyéb nélkül akkor sötétebb a cica színe, ezt nem tudom mennyire igaz sziámikra is de mindkét faj colorpoint mintázatú, tehát elvileg ebben nagyon hasonlítanak.
Ó azt lehagytam hogy a nyávogás mértéke teljes mértékben egyénfüggõ. Senki nem fogja tudni neked megmondani milyen cicát fogsz ki, lehet hogy meg sem fog nyikkanni hiába sziámi :) . A beszédes cicák általában akkor társalognak ha van kihez beszéljenek. Egyedül nem dumálnak (nekem egy rendkívül nagy dumás cicám van, igaz nem sziámi).
A kérdező hozzászólása: Igen, értem, akkor figyelünk majd a kajára is. És a nyávogás? Mert bezsédes fajta, azt olvastam, de akkor is nyávog, ha egyedül van otthon, vagy olyankor pihen és csendben van?
A kérdező hozzászólása: Na, egyszerre írtuk, rendben, akkor remélem õ is csak akkor fog dumálni, ha itthon leszek ;), köszönöm a válaszokat, jöhetnek még.

Mit lehet tenni ha felnőtt férfi létemre anyám ismerőse révén leszervez egy állást nekem, ti elfogadnátok férfi létetekre?

Ez szerintem úgy adja ki magát hogy annyira szerencsétlen vagyok hogy magamtól nem vagyok képes találni,aztán menne a burkolt önfényezés,már maga a tudat is zavar ha nem magam szerzem az állást.

Legjobb válasz: Örülj neki hogy van még munka, ne a hogyan-ját nézd! Ha megkapod az állást tökmindegy minek tartanak. Egyébként manapság magától kevés embernek sikerül munkát találni, sajnos a protekció világát éljük. Ez természetes helyzet ami veled van.

Örülj neki hogy van még munka, ne a hogyan-ját nézd! Ha megkapod az állást tökmindegy minek tartanak. Egyébként manapság magától kevés embernek sikerül munkát találni, sajnos a protekció világát éljük. Ez természetes helyzet ami veled van.
Nekem nõ létemre apám talált munkát. Ebben a világban nincs finnyáskodás, az van amit találsz, kapsz stb. Örülj neki, fogadd el!
Az a kérdés, mennyire van szükséged rá. Bizonyos esetekben nem lehet az ember válogatós és túl kell lépni a túlzott büszkeségen.
Ma ezzel ne törõdj! Fogadd el úgy, hogy de jó, hogy akkor ilyen hamar lesz állásom, nem is kell keresgélnem, köszönöm.
Fogadd el. Aztán bizonyíts. Én ezt tenném.
Manapság csak kapcsolatok útján lehet állást szerezni.
Örülj, hogy van állásod, fogadd el! A mai világban nincs helye büszkeségnek!
én ezzel nem foglalkoznék. ha kell, akkor kell. Ebben semmi szégyellni való nincs.
Manapság leginkább csak ismeretség útján lehet állást szerezni, ne zavarjon, örülj, hogy sikerült valami.
Hát ki segítsen az embernek, ha nem a saját anyja? Egyébként ez nem rátermettség vagy életrevalóság kérdése. ha egyszer nincs munka, akkor nincs! És ha jön valami lehetõség ekkor el kell fogadni. Tudod, hány olyan embert ismerek, akik okosak, értelmesek, gyakorlatiasak, és mégsem találnak semmi munkát, vagy csak ilyen alkalmikat nevetséges összegért. Ez nagyban szerencse is.
A kérdező hozzászólása: Tévedés, nem tart el de azt nem is tûrném.
Még mindig jobb, hogyha az anyád talál neked munkát mintha õ tart el még jópár évig.
A kérdező hozzászólása: Nem egy nagy szakértelmet kívánó munkakör ám-most nem akarom leírni micsoda, eléggé alja de mégsem tehetem meg hogy sokat válogassak.Nem is erkölcsi aggályaim vannak ezzel kapcsolatban csak úgy érzem hogy egy férfinak kell tudnia magának valamilyen állást találni vagy ha segít is ebben valaki mégse a saját anyja tegye mert ezt cikinek érzem.
Ha Magyarországon akarsz mindenáron maradni, akkor a jelenlegi káosz szerint kell, hogy élj. Márpedig úgy látom, ott az a törvény, hogy csakis a sógor-koma útján lehet boldogulni. Ha a magad lábára akarsz állni és olyan állást keresel, amit te is szeretsz, és senkinek sem akasrz hálálkodni, sem pedig a lekötelezettje lenni, akkor javaslom, hogy tanulj nyelveket és irány nyugat! Bizonyíts, hogy meg tudsz a magad lábán állni, hogy nem vagy nyámnyila, szerencsétlen meg hasonlóak.
Én becsületes embernek tartom magam, nem szoktam soha nyalizni vagy könyökölni, karrierista sem vagyok. De ha adódik egy ilyen lehetõség, és tudom magamról, hogy alkalmas vagyok az állásra, és legjobb tudásom szerint fogom csinálni, akkor miért ne fogadnám el? Ha nem értek hozzá, ha vannak nálam sokkal jártasabbak a témában, akkor természetesen nem fogadnám el. Egyrészt nem lenne igazságos, másrészt maximalista létemre megõrülnék, ha olyat kéne csinálnom, amit nem tudok, vagy nem annyira tudok, mint szeretném. Szerintem ez így tisztességes.
A tisztesség ezek szerint még nem tünt el teljesen a világból, mert egyáltalán felmerült benned ez a kérdés. Az emberek 99, 999%-a kapásból igent mondana erre. Én nem, de ez az én bajom. De ne hallgass rám. Ilyen tekintetben ne támaszkodj más emberek tanácsára, hozz egy önálló döntést, és viseld minden következményét. Önálló, gondolkodó ember légy, ne báb.
rosszindulatú*
szerintem mellékes, h ki szerezte. ha ez az egyetlen ajánlat, akkor ne is gondolkozz. ha értesz ahhoz, amit csinálni fogsz, jól végzed a munkádat és kijössz a kollégákkal, akkor max. 1-2 hétig lesz téma, hogy hogy kerültél a képbe, akkor sem feltétlenül rosszindulat megjegyzések formájában, inkább társalgási szinten. nincs ebben semmi szégyellnivaló. kapásból tudnék neked mondani 5-6 30-on túli férfi ismerõst a részemrõl, akinek az anyukája vagy a barátnõje szerzett munkát
Örülj neki, hogy anyukád felhasználja a kapcsolatait és támogat téged. A mai világban már az is nagy szó, ha van munkád. Hiába vagy te akár kiváló szaktudással rendelkezõ munkaerõ, ez egyre kevesebb helyen elég önmagában. A lényeg, hogy nyugodtan fogadd el, de dolgozz becsülettel, és akkor teljesen mindegy, hogy hogyan jutottál oda, senki nem mondhat rád egy rossz szót sem.
A kérdező hozzászólása: Kösz a tanácsokat, valószínûleg elfogadom, még van azért 1-2 tényezõ amit tisztázni kell de végül is sokat nem válogathatok úgy érzem.
Van egy angol mondás, lefordítva kb. úgy hangzana, hogy millió módon lehet bejutni egy ajtón, de a lényeg úgyis az, amit bent csinál végül az ember.

Akaratos, idegbeteg anyukával mit lehet tenni, ha folyton keresztbe tesz a (felnőtt) gyerekének?

Anyukám iszonyúan akaratos, mindig minden csak úgy jó, ahogy ? megmondja, és nem fogadja el mások véleményét. Igazából végig sem hallgatja. Képes hisztizni, zsarolni, fenyeget?zni, üvölteni, csak hogy véghez vigye az akaratát. Így nem ott tanulok (fels?oktatás), ahol én akartam, hanem ahol anyukám akarta. Beleszól a párkapcsolatomba, nem járhatok azzal, aki nekem tetszik, mert csak olyan férfi jöhet számításba, akire anyukám áldását adja. Ezek voltak a nagy dolgok amiket megszab, de beleköt az öltözködésemt?l kezdve, a hajam állásán keresztül a közösségi oldalon kint lév? képemig, tényleg mindenbe. A barátaimtól el vagyok tiltva, nem beszélhetek, és nem találkozhatok velük.

Legjobb válasz: Huu, full ugyanez volt a helyzet az exbarátnõmnél is, szét is mentünk javarészt az anyukája miatt. Szerintem úgy próbáld elérni, amit akarsz, hogy maradjon neki az uralkodás illúziója. Amikor valamivel elõ kell állnod kezd ilyenekkel, hogy anya nagyon szeretlek, tisztellek amit tettél a családért, belátom h nagyon sok mindenben igazad van blabla, de ebben most más a véleményünk, sosem fogunk egyetérteni, de milenne ha egyszer tisztelnéd teis h már felnõtt vagyok, és ezt most meg kell lépnem mert ez az én életem... és a végén is legyezni még egy picit, hogy és nem szeretném ha rosszban lennénk mert nagyon szeretlek stbstb.. Én így próbálnám kezelni/manipulálni, sajnos jobb ötletem nincs. :s

Huu, full ugyanez volt a helyzet az exbarátnõmnél is, szét is mentünk javarészt az anyukája miatt. Szerintem úgy próbáld elérni, amit akarsz, hogy maradjon neki az uralkodás illúziója. Amikor valamivel elõ kell állnod kezd ilyenekkel, hogy anya nagyon szeretlek, tisztellek amit tettél a családért, belátom h nagyon sok mindenben igazad van blabla, de ebben most más a véleményünk, sosem fogunk egyetérteni, de milenne ha egyszer tisztelnéd teis h már felnõtt vagyok, és ezt most meg kell lépnem mert ez az én életem... és a végén is legyezni még egy picit, hogy és nem szeretném ha rosszban lennénk mert nagyon szeretlek stbstb.. Én így próbálnám kezelni/manipulálni, sajnos jobb ötletem nincs. :s
Õszintén szólva egyszer emelne rám kezet bármelyik családtagom indulatból, visszakézbõl kapná vissza. Ne is haragudj, elhiszem, hogy anyád egy rémálom, de hogy ennyire ne állj ki magadért, meg se próbálj lelépni és ennyire hagyni, hogy megszabja mit tehetsz ésatöbbi... Ez nagyon gáz... Ezellen már rég fel kellett volna lázadnod, nem a házicsicskája vagy, hanem a gyereke. Ébresztõ!!!
A 13-ashoz szeretnék hozzászólni. ""Ötven éves elmúltam, de még mindig emlékszem Édesapám mondatára, amit a lázadásomra reagált. "Ameddig az én kenyeremet eszed, és az én fedelem alatt alszol, addig velem mindig egyeztetned kell, hogy ebben a házban mit szeretnél csinálni." És így utólag visszanézve igaza volt." Nagyon szomorú vagyok, hogy így látod, mert ez azt mutatja, hogy nem csak apádnak, de Neked sincsen fogalmad a szeretetrõl. Üzleti viszonyban álltatok egymással, és ma is ezt tartod az optimális szülõ-gyerek viszonynak.... Ahogy Te is fogalmazol, anyagi függõségnek, amiért cserébe kérnek is valamit. "Nyilván te is anyagi függõségben vagy még" "nyilván csak akkor tekint majd FELNÕTTnek, amikor majd pénzügyileg is önálló leszel, és nem szorulsz anyagi segítségre ... tõle" Ez sem nyilvánvaló dolog, ez is egy családonként változó mentális betegség. Ahány család, annyi variáció. Az én nagymamám például azt tekinti felnõttnek, aki mindenben azonos véleményen van vele. :) Aki nem, azt meg kötelezõen megnevelendõnek.
Ja, és azért is maradtam velük, mert amellett, hogy utáltam bizonyos dolgaikat, szerettem õket (még most is), és próbáltam türelmes lenni. De aztán úgy látszott, õk már nem olyan türelmesek, és õk is érezték, hogy rossz hatással vagyunk egymásra. Most már csak e-mailben tartjuk a kapcsolatot, kb. félévente meglátogatom õket kedvességbõl. Ennyi. Azért, mert valakit szeretünk, nem sodorhatjuk veszélybe az egészségünket, mert a lelki sérülések akár egész életre is megbélyegezhetik a gondolkodásunkat, ha nem sikerül feldolgozni.
Az Anyád beteg lelkileg, és téged is megbetegít. Költözz el. Nekem paranoid skizofrén az anyám, az apám eléggé önbizalom hiányos, okoskodó és még molesztált is évekig. Csak azért maradtam velük, mert féltem, hogy mi lesz, ha nem lesz pénz meg födél a fejem fölött. De ezzel a meghunyászkodással arra jutottam, hogy 20 évesen már úgy elmélyült a depresszióm és az önértékelési zavaraim, hogy öngyilkos akartam lenni, csak azért, mert õk folyton azt éreztették velem, hogy egy semmirekellõ, gyenge ember vagyok, aki elherdálja a képességeit. Hát lehet, hogy motiválni akartak, és azt akarták, hogy az élet minden területén a legjobbat nyújtsam, de sajnos rosszak voltak az eszközeik. Hál Istennek, hogy kidobtak otthonról! Nem volt hol laknom, de megoldottam a korábbi munkám bérébõl és barátok segítségével. Ennyit az érzelmi függésrõl, ne add meg magad neki! Csak erõsebbé és egészségesebbé válhatsz!
Ötven éves elmúltam, de még mindig emlékszem Édesapám mondatára, amit a lázadásomra reagált. "Ameddig az én kenyeremet eszed, és az én fedelem alatt alszol, addig velem mindig egyeztetned kell, hogy ebben a házban mit szeretnél csinálni." És így utólag visszanézve igaza volt. Nyilván te is anyagi függõségben vagy még, azért nem tudsz külön háztartást vezetni az "álomegyetem" székhelyén. Az nyilván túlzás, hogy a barátaidtól a frizurádig mindenbe beleszól - de nyilván csak akkor tekint majd FELNÕTTnek, amikor majd pénzügyileg is önálló leszel, és nem szorulsz anyagi segítségre ... tõle [de egy hupizöld hajfestékre én sem adnék pénzt a felnõtt lányomnak]
Az Utolsónak a válasza nagyon elgondolkodtató...:)
Ahogy egy idegbeteg férjet, úgy egy akaratos anyát is csak egy drabális, dülledt szemû hárpia képes megváltoztatni. Ha félsz tõle és nem állsz a sarkadra, amíg él, addig zsarolni fog.
Édesanyád tart el? Belõle élsz, õ finanszírozza a tanulmányaidat? Ha igen, nem vagy felnõtt, akárhány éves vagy. Mit tehetsz? Befoghatod a szádat, és örülsz, hogy tanulhatsz, nem mindenkinek adatik meg, és rengeteg pénzbe kerül, még ha államilag támogatott is. Ha "jó messze leszel otthonról", nyilván a szállásodat is meg kell oldanod. Én nem ismerem anyukádat, nem azt mondom, hogy igazat adok neki, lehet, hogy tényleg roppant kiállhatatlan természet, de ha belõle élsz, meg kell húznod magad, és alkalmazkodni hozzá. Ha nem bírod, állj a magad lábára és onnantól majd nem kell eltûrnöd, hogy beleszóljon a dolgaidba, ha hisztizik, emelt fõvel elsétálhatsz. Ez van.
Azt írtad: "felnõtt gyerekének". A felnõttség azt is jelenti, hogy felnõttként kiállsz magadért, képviseled az érdekeid, vállalod a vágyaid, a döntéseid akár mit szól hozzá anyukád, vagy bárki más. Én felkészülnék 1 -nem több- beszélgetésre, amiben kérnék tõle kb: 2, max. 5 percet, amiben –szigorúan 1.sz elsõ személyben, magamról beszélve- elmondanám neki, hogy: „Szeretném, ha 5 percig nem szakítanál félbe és hagynád, hogy végig mondjam mindazt, amit szeretnék, aztán én is meghallgatlak Téged. Tudod, az utóbbi idõben sõt, szinte mindig is próbáltam megfelelni az elvárásaidnak, kéréseidnek akkor is, ha én mást szerettem volna, mert az gondoltam, hogy akkor elfogadsz, támogatsz, szeretsz. Viszont egyre inkább az az érzésem, hogy mindegy, hogy mit teszek, Neked csak az az elfogadható, amit Te gondolsz, amit Te szeretnél. Nem tudom az okát, hogy miért van ez így, de nekem nagyon rosszul esik, hogy nem bízol bennem, nem tartod tiszteletben a vágyaim, érzéseim, döntéseim. Így azt élem meg, hogy ahelyett, hogy meg szeretnél ismerni és abban támogatni, segíteni, ami nekem fontos, valamilyenné akarsz formálni, ami nem én vagyok. Viszont én idõ közben felnõttem és nem szeretnék tovább úgy csinálni, mintha elfogadnám az akaratod, egyetértenék a szabályaiddal, jövõképeddel, stb. mert nem értek egyet. Ezért úgy döntöttem, hogy átiratkozom az XY fõiskolára/egyetemre, mert én „azt” szeretném tanulni. Eztán úgy öltözködöm, ahogy én szeretnék és ahogy a lehetõségeim engedik. Egy kérdésem maradt a végére: „anya tudsz, szeretnél a céljaim elérésében támogatni, vagy sem?”. Ha jó szívvel és elvárások nélkül támogatsz, megköszönöm, mert úgy sokkal könnyebb lesz elérni, de ha nem, azt is tiszteletben tartom, mert nem várhatom el Tõled, hogy olyasvalamit támogass, amivel nem értesz egyet, de tudd: mostantól Te sem várhatod el tõlem, hogy olyasvalaminek feleljek meg, aminek nem akarok, mert felnõttem!”
az enyém is ilyen volt. ráadásul csak örökbefogadó. De miután elköltöztem tõle is ronda dolgokat mûvelt. Végül nem bírtam a lelki nyomást és megszakítottam vele minden kapcsolatot. sokkal jobb így.
Nálunk dettó, ráadásul odáig fajut, hogy nekem tápl. zavar lett, aztn most abból mászok ki. Idõközben rájöttem, hogy jó, akkor nem járok el, bólogatok, arra, amit mond, és túlélek. Hiába lázadoztam volna, mert nem volt lehetõségem elköltözni - max. a híd alá -, így inkább nyelek. Mostanra - 5 kemény év - sikerült odáig jutni, hogy szinte nem is beszélünk. Tudom, nem ez a megoldás, de képtelenség leülni vele beszélgetni, mert vagy ordít, vagy végig sem hallgat, esetleg besértõdik.
Februárig a békák lenyelésén kívül sajnos nem tudsz mit tenni. Bólogass mindenre, hagyd, hogy a felszínen gyõztesnek érezze magát. Az ilyen típusú embereket (közvetlen környezetemben van egy pontosan ugyanilyen nõ, ugyanígy szenvedõ lánnyal) a már-már pofátlan hízelgéssel lehet kezelni. Rávezetni dolgokra úgy, mintha a saját ötlete lenne. Add a szájába a saját elképzelésedet, majd amikor kimondja, látványosan dicsérd meg, hogy mennyire okos.
2., ha eltelt néhány év, akkor keresd fel újra, mert nyilván elõrébb tart a függetlenedési folyamat.:)
Szerintem nagyon jól csinálod, hogy elintézted az álomátjelentkezést, és külön jó, hogy oda is tudsz költözni! Az már csak 3, 5 hónap!:) Szurkolok Neked! Az anyukáddal kapcsolatban a háziorvossal kéne beszélned, illetve addiktológussal, hogy mégis mi ennek a gyökere. Dühfüggés, olyan van, de biztos érdemes meghallgatnod szakember véleményét is. Ha ez dühfüggés akkor mehetsz szenvedélybetegek hozzátartozóinak segítõ programokba. Esetleg Hellinger-féle családállítással próbálkozhatsz, oda is Te kell elmenj.
semmit nem tudsz vele kezdeni.maximum te is az õ módszereit használod.lelépsz otthonról, nem mondod meg hova, kivel és közlöd vele hogy most akkor szeretnél élni mert mellett nem lehetett.aztán ne keresd mjuk 2 hónapig akkor talán elgondolkodik.
Kieg. az elõzõhöz: rég önfenntartó voltam már, amikor jogot formált arra, hogy megkritizálja a ruhám, hajam, arckifejezéseimet, hogy jobbra rakom-e a virágládát, vagy balra, és hogy hogyan tartom a kezemben a porszívófejet a saját lakásomban. Ült egy széken, és mindenbe beleszólt, minden mondatában szerepelt az "addig nem vagy felnõtt, amíg rám nem hallgatsz". Ismerek olyat, akinek a lakása megjelent a lakberendezési magazin fõcímlapján, az anyja pedig meglátogatta és felpofozta azért, hogy össze nem illõ színeket válogatott össze - ismétlem, a saját lakásásban, akkor már családanyaként. Szóval krvára nem nyilvánvaló, hogy az önfenntartási képességet tekintené egy szülõ felnõttségi kritériumnak. Inkább a maga uralkodási vágyának képtelen határt szabni, ezért mindig újabb és újabb jövõbeli feltételeket szab, hogy kiterjeszthesse Rád az akaratát. Vagy az apád talán abbahagyta az életedbe beleszólást, hirtelen elmúlt a cezaromániája, amikor megkaptad az elsõ keresetedet?:D

Mit lehet tenni hisztinél, ha mást tesz az egyik felnőtt, mint a másik?

Most lesz két éves hamarosan a párom gyermeke, és heti 3 napot van nálunk. Elég hisztis lett mostanában, mindenért fel kell venni, ha valami nem úgy van, ahogy akarja, akkor a hátára veti magát és sír. Tudom, hogy dac- és hisztikorszak van, de a párom, meg otthon is az anyja, azonnal felkapják, így csak er?sítik a gyerekben, hogy ez milyen jó. Én nem kapom fel mindenért, hagyom kicsit. Amikor huzamosan sokat vagyunk együtt, akkor szinte már nem is hisztizik, de amint megérkezik az apja, újból hisztigép lesz. Félek, hogy vagy én is alkalmazkodom a felkapdosáshoz, vagy megutál a gyerek.

Legjobb válasz: Szerintem Te csinálod jól. Más ha vígaszra vágyik egy gyerek, mert pl elesett, és más ha hisztizik. Ezért megutálni nem fog, csak tudja, hogy veled meddig mehet el. Persze, hogy próbálkozik, feszegeti a határait. Nem tudsz beszélni a pároddal?

Szerintem Te csinálod jól. Más ha vígaszra vágyik egy gyerek, mert pl elesett, és más ha hisztizik. Ezért megutálni nem fog, csak tudja, hogy veled meddig mehet el. Persze, hogy próbálkozik, feszegeti a határait. Nem tudsz beszélni a pároddal?
Hát igen .Én vagyis mi próbálunk együtt mûködni .Ha én nem akkor apa se , ha én igen akkor apa is vagy fordítva.Szerintem meg te csinálod jól.Próbáld meg beszélni az apukával , hogy együtt mûködjetek .Sok kitartást.

Mi lehet a magyarázata annak, ha egy 10 éves kisfiút a szülei még mindig maguk között altatnak? Milyen felnőtt lesz abból a lassan kamasz gyerekből, akit nem engednek külön aludni, "nehogy leessen az ágyról"?

Van külön birodalma (nagyobb mint a lakásunk), és teljesen egészséges, korának megfelel? fiúcskáról beszélünk.

Legjobb válasz: Szerintem mindenkinek más a véleménye, különbözõ emberek vagyunk, nyilván ha más a véleménye akkor le fogja pontozni, ez teljesen természetes. Inkább ez az idegbetegség nem normális ahogyan te reagálsz. ;)

Az én kisfiam 7 éves. És gyakran alszik velünk. Addig lesz így, amíg neki erre igénye van (és még elférünk :DD) Szexelni meg nem csak éjjel és nem csak ágyban lehet... :) ))
Nekem is az fordult meg a fejemben, hogy akkor hogyan élnek a szülõk szexuális életet? Meg mindig ez van, minden éjjel? Mert más az, ha néha, vagy ha a gyerek beteg, rosszat álmodott, stb., akkor aranyos dolog. Emlékszem, engem Anyukám egész kiskoromban se nagyon engedett vele aludni, mert az volt a véleménye, hogy a gyerek szokja meg a saját szobáját, saját ágyát. Szerintem igaza is volt. Mamám meg mindig féltett, hogy leesek, ezért fotelt tolt az ágy elé, vagy párnákat tett oda, hogy azokra essek (egyszer tényleg hasznát is láttam). Már egész nagykoromban is csinálta, Anyukám nehezményezte, de szerintem ez aranyos dolog. Meg a Mama éjszakánként még most benéz, ha nála vagyok, hogy nem estem–e le, nem takaróztam–e ki (pedig már 27 éves vagyok :) ) Elég rossz alvó vagyok, könnyen ébredõ, nehezen visszaalvó, de akkor tök jó érzés felébredni az éjszaka közepén, hogy imádott Mamikém vigyáz rám! Ehhez nem lehet elég öregnek lenni. No de azért hogy egy tízéves kisfiú minden éjjel (?) a szülei közt alszik, az szerintem nem jó.
Bizony ahàny hàz annyi szokàs, nekem a szomszédasszonykàm együtt alszik a 12 éves lànyàval, és sajnos emiatt àtköltözött a férj egy sajàt külön szobàba, a hàzassàg megromlott. De lehet ezt kezelni màsképp is szerintem. Bàr én nem fogom babàmat magam mellett altatni, mert én még élvezni akarom a pàrom szeretetét is, de ezek tényleg olyan dolgok, hogy mindenki maga döntheti el, mi ajo.
Szerintem mindenkinek más a véleménye, különbözõ emberek vagyunk, nyilván ha más a véleménye akkor le fogja pontozni, ez teljesen természetes. Inkább ez az idegbetegség nem normális ahogyan te reagálsz. ;)
A gyerekeknek biztonságot ad éjszaka a szülõk közelsége, szívesen alszanak köztük egészen kamaszkorukig, semmiféle lelki károsodást nem szenvednek tõle. Inkább a szülõk házasságára veszélyes az ilyesmi, nem ritkán a kölyök odaszoktatása csak alibi arra, hogy ne kelljen házaséletet élni a már kihûlt kapcsolatban.
Azzal az indokkal nem engedik külön aludni, hogy nehogy leessen az ágyról??? Akkor majd kereshetnek neki az autóba is gyerekülést, amibe 18 éves koráig belefér, nehogy onnan is leessen :D
Anyuci pici fiacskája lesz. Ha amúgy szeretne a saját szobájában aludni, akkor ez elég nagy gond. Talán meg kellene mondani nekik...
Ahhoz hogy "megtanuljon" egyedül aludni párszor muszáj lesz leesnie az ágyról különben nem fogja megtanulni sose. Vagy pedig mond meg a szüleinek h szereljenek egy deszkát az ágy oldalaira és nem fog leesni. Nekem is volt deszkám de csak egy mert a másik oldalán az ágynak már a fal volt.. Am egy 10 éves kisfiúnak még sztem szüksége van az anyjára akár éjjel, akár nappal. Van amelyik pici gyerek igényli van amelyik nem. Szülõk joga eldönteni
Szerintem már rég el van rontva, és késõ ezen javítani. Nem tudom elképzelni, hogy ezek után totál önálló személyiség lesz.
ez hülyeség!!! 14 éves koromig altattak a szüleim maguk mellett... és imdátam! 18 éves krom óta nem élek velük, elõbb egyetem, aztán munka, más ország... és hadd ne mondjam egy lelkileg tök kiegyensúlyozott ember vagyok. Majd ha a gyerek már nem igényli leszokik magától róla. Ilyen hülyeséget!!! anyuci pici fia... Jajj mekkora hülyék járnak néha erre, már bocs. Persze neveljünk inkább kocka lelkû gyereket, s majd mikor nem találja már magát sehol, akkor majd jön a drog, meg a nem mondom el a problémámat a szüleimnek....ÁÁÁÁ TÖK NORMÁLIS!!!!
Tipikus, mert nem azt a választ olvassátok, amit akartok, lepontozzátok... AKKOR NE KÉRDEZZÜNK EMBEREK, ha meg vagyunk róla gyõzõdve, hogy igenis nekünk van igazunk... Akkor a fenének megerõsítést várni?!? Pláne ha nem kapjuk, akkor meg lepontozni?!? BUTÁK
Bár jó régi kérdés, de azért válaszolok. Le is írhatnád a fejleményeket:) Én elég sokáig úgy aludtam, hogy valaki mellém feküdt az ágyamba, anya vagy apa. És szerintem ez nagyon rossz volt (így utólag nézve), mert mikor másik szobám lett, ahol már senki nem tudott mellémbújni, nagyon féltem a sötétben! Még most is bennem van a félelem. Lehet, ha kiskorom óta egyedül aludtam volna, megszoktam volna a sötétet és nem félnék. Persze az normális dolog, hogyha beteg a gyerek vagy rosszat álmodik, akkor bebújik anyuék közé. De amúgy szerintem mindenki aludjon a saját ágyában, egyedül.
Ennyi zavar a dolog, hogy lassan egy éve nem tudod megemészteni?? Hiszen ez egy 2008as kérdés!!
17éves lány vagyok, és még a mai napig szoktam anyukámmal aludni. Nem igénylem már hogy mindennap, de néha jól esik a közelsége:) És nem ettõl lesz valaki anyuci pici fiacskája/kislánya. Szinte mindent megtudok csinálni önállóan, 10éves korom óta fõzök. Jah és a kérdésre, az baj hogy nem engedik, nekem engedték, teljesen szabadon voltam hagyva, engedtek fõzni, mosogatni, mosni, bármit, örültek neki hogy csinálom.
Nem olyan rég volt egy gyermekpszichológus a tv-ben, pont ezzel a témával kapcsolatban. Õ azt mondta, hogy ha gyermek úgy érzi, majd maga fog külön szobába/ágyba menni. Ez sztem olyan, mint a pelusról leszoktatás.Minél jobban erõlteted, annál nehezebb lesz.Én azt is ráhagytam a fiamra, és magától azt mondta 2év+3hónaposan, hogy nem kell pelus.Megérett a szobatisztaságra, és ezt õ maga észrevette.És észre fogja azt is, mikor megérik arra, hogy külön ágyban aludjon. A házasság kihülését pedig nem kell arra fogni, hogy ott alszik a gyerek.Két felnõtt, ha akarja, meg tudja oldani az eggyüttlétet függetlenül attól, hogy utánna a gyerekhez bújnak oda éjszakára.
Az együttalvás a gyereknek biztonságérzetet ad, ez kétségtelen. Nekem az indok sántít. Egy tízéves gyerek ha le is esik az ágyról, nem töri össze magát, mint egy csecsemõ. Felkel, visszamászik, s kész. Bár ekkora korban már nem szoktak folyton legurulni az ágyról. Nekem az a gyanúm, amit az egyik válaszoló már írt: ürügy arra, hogy ne kelljen házaséletet élni. Vagy pedig egyszerûen nem tudnak leválni a gyerekükrõl. De nem láthatunk bele az életükbe. Én személy szerint furcsállom, de van egy olyan érzésem, hogy kamaszkorában már nem fog a szüleivel aludni.
Bennem a legelsõ dolog, ami felmerült a kérdés olvasása közben az az, hogy miért zavar ez téged, kedves kérdezõ? Ha a családnak ez így jó, akkor miért ne csinálhatnák így? Biztosan vannak hátrányai, de vannak elõnyei is ennek. Sokkal szorosabb lesz a kapcsolat a szülõkkel, viszont nyilván nehezebb önállóságra nevelni így, de nem lehetetlen. Mindenkinek szíve joga úgy nevelni a gyerekét, ahogy jónak látja.
Igy szoktattak a kisfiut, es mar mindenki megszokta. Azert szivesen olvasnam egy gyermek pszichologus valaszat itt mert szerintem ez nem normalis dolog. A gyerekek szeretik a szulok kozelseget-irta itt valaki, na de 10 evesen egy agyban a szulokkel???
En is sokaig aludtam a szulokkel, mert ott akartam aludni, sosem szerettem az egyedulletet. ha nem akar veluk aludni szoljon, ha meg igen tegye amig jolesik.
Én 4 éves korom körül saját szobát kaptam mert akkor költöztünk másik házba. Semmi bajom nem volt hogy külön aludtam. Este mindig benéztek hozzám hogy nehogy leessek, kitakarózzak, párnák voltak az ágy mellett. És mikor beteg voltam és anyám maguk közé fektetett hogy szemmel tarthasson nagyon nem szerettem mert egyrészt megszoktam külön, másrészt apám mocskosul horkolt és nem tudtam aludni tõle. Szóval embere válogatja de pl belõlem önálló ember lett nem csüngök senkin. Lehet ez is volt az oka, nem tudom.
te is írod, hogy teljesen normális a fiú.majd ha úgy érzi, leválik magától!nem mindenki nevelheti egyformán a gyerekét.
Szerintem ez a gyerek úgy nõtt a szülõk fejére, hogy jobban már nem is lehetett volna.


Ha éttermek, kávézók, bankok, okmányirodák, földhivatalok, posták, takarékszövetkezet, áruházak nyitvatartása érdekli, kattintson ide!